A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.580/2011/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó gazdasági társaság alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó a Kúria Kfv.V.35.580/2011/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[3] A panaszos szerint a kifogásolt ítélet az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az E) cikk (2)–(3) bekezdését, a XV. cikk (1)–(2) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint a 28. cikket sérti.
[4] Az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az indítvánnyal szemben támasztott, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal szemben támasztott törvényi követelményeknek.
[5] Az indítványozó hivatkozik az Alaptörvény több cikkére, ám ezek egy részében – így az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, E) cikk (2)–(3) bekezdései és a 28. cikk esetében – nem állítja Alaptörvényben biztosított jogának sérelmét. Alaptörvényben biztosított jogának sérelmét az indítványozó mindössze az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) és a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben állít, ám ezekben az esetekben sem ad elő olyan érvelést, amely megindokolná a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét. Érvelése szerint ugyanis “a »törvény előtt mindenki egyenlő« rendelkezés magában foglalja azon ügyféli jogot és bírósági kötelezettséget, mely szerint a bíróság jogalkalmazásának, jogértelmezésének mindenkire nézve azonosnak kell lennie, továbbá a bíróság jogalkalmazásának, jogértelmezésének mindenben helyesnek (szabályosnak, a gyakorlatnak, elveknek és az elméletnek is megfelelve) kell lennie.” Az indítványozó szerint továbbá: “A jogállam működésével össze nem egyeztethető, tisztességes eljáráshoz való jogot sért a Kúria azon indokolása, mely felperes részére sem a közigazgatási eljárásban, sem a bírósági eljárásokban nem tette lehetővé a per tárgyát képező közigazgatási határozatokban megnevezett, indokolásként használt más adózókra ugyanazon teljesítések esetében hozott közigazgatási határozatok megismerését.”
[6] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó kérelme valójában a bírói döntés(ek) és az az(oka)t megelőző adóhatósági eljárások tartalmi kritikája, ezért az Abtv. 52. § (1) bekezdés b) és e) pontjaiban foglaltaknak a panasz nem felel meg. A jogszabályok önálló, a konkrét tényállásra vonatkoztatott értelmezése a rendes bíróságok (iura novit curia), adott esetben a Kúria feladata. [A “jogot” végülis a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg. 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 265, 262.] A bírósági jogalkalmazás egységességének a kérdésében pedig elsősorban nem az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszos eljárására tartozó, hanem a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben szabályozott feltételek fennállása esetén a Kúria jogegységi eljárására tartozó kérdés.
[7] Mivel az Alkotmánybíróság szerint – a fentiek alapján – az indítványozó nem hozott fel olyan indokot, amely magalapozná a bírói döntés alaptörvény-ellenességét, vagy amely azt támasztaná alá, hogy az általa felvetett probléma alapvető alkotmányjogi jelentőséggel bírna, az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglaltaknak.
[8] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |