Hungarian

Ügyszám: .	722/B/2003
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 722/B/2003. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2004/1748 .

A döntés kelte: Budapest, 01/19/2004 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára irányuló indítványok és  alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő                         határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi  LXXXIV.  törvény  26.  § (2)  bekezdése  és  38.  §  (1) bekezdése    alkotmányellenességének    megállapítására    és megsemmisítésére  irányuló  indítványt  és  az  alkotmányjogi panaszt elutasítja. 2.  Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi  IV.  törvény 1. § (1) és (2) bekezdése és a 301.  §  (1) bekezdése    alkotmányellenességének    megállapítására    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.                           Indokolás                              I. 1.  Az  indítványozó  szerint a családok támogatásáról  szóló 1998.  évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 38.  §  (1) bekezdése alkotmányellenes. Az  indítvány tartalma szerint az indítványozó úgy véli, hogy addig, amíg az arra jogosult szerv a Cst. 43. § (4) bekezdése alapján  a  jogalap  nélkül  felvett  összeg  tekintetében  a fizetésre   kötelező  határozat  vagy  a  fizetési  meghagyás jogerőre  emelkedésétől számított 15 napon túl  a  követelést adók  módjára  hajtja  be, ugyanakkor az érdekeiben  sérelmet szenvedett    fél   kamatok   nélkül   tarthat    igényt    a jogszabálysértés megállapításától számítva három  éven  belül járó  összegre.  Az igényérvényesítésre irányuló  szabályozás tekintetében  az  adott  tényállás  lényeges  elemére   nézve egyenlőségnek kell fennállnia, de jelen esetben az egyenlőség követelményét   sértő   szabályozás   az   alanyok    közötti diszkriminatív megkülönböztetést jelenti. Összevetve a félre, valamint a jogosult szervre az igényérvényesítés tekintetében meghatározott  rendelkezéseket,  megállapítható,  hogy   azok teljes   egészében  figyelmen  kívül  hagyják  az   Alkotmány jogállamiságot deklaráló 2. § (1) bekezdésében,  a  bírói  út általános igénybevételét biztosító 57. § (1) bekezdésében  és a   személyek  közötti  diszkriminációt  tiltó  70/A.  §  (1) bekezdésében rögzített rendelkezéseket. Hivatkozott  a  Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.  évi  IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) elévülési szabályaira és  arra is,   hogy  a  támadott  rendelkezés  következtében   ha   az érdekeiben  sérelmet  szenvedett fél, bár  három  éven  belül hivatkozik    az   igényelbíráló   szerv   által   elkövetett jogszabálysértésre, de jogszabálysértés megállapítására  csak évek   múlva  kerül  sor  abban  az  esetben  jogos   igényét érvényesíteni   nem   tudja,  függetlenül   attól,   hogy   a jogszabálysértés jogerős határozattal megállapításra  került. Ugyanakkor  az  államigazgatási  szerv  részéről,  a  jogalap nélkül  felvett  ellátás  az utolsó kifizetéstől  számítva  – természetesen  a teljes, a jogosultság időszakára  vetítve  – három éven belül visszakövetelhető. Az   indítványozó   szerint  a  törvényi  szabályozás   olyan megkülönböztetést   tartalmaz   az   állampolgárok   és    az államigazgatási szervek között, amely sérti a bíróság  előtti egyenlőség  alkotmányos elvét; sérti az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdését, 57. § (1) bekezdését, 70/A. §-át. Az  indítványozó  alkotmányjogi panaszt is előterjesztett  az indítványra okot adó konkrét üggyel kapcsolatban, részletesen ismertetve  az eljárt hatóságok és bíróságok határozatait,  a nyugellátások   és  egyéb  ellátások  kiegészítéséről   szóló 26/1979.  (VII. 21.) MT rendeletnek a nyugdíjszerű rendszeres szociális  ellátások és a gyermekgondozási segély  pótlékának emeléséről szóló 111/1994. (VIII. 6.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdésével megállapított, 2002. március 6-ig hatályos 20. §- ának értelmezésére is kiterjedően. Az Alkotmánybíróság felhívására az indítványozó az eredetileg határozat  megsemmisítésére irányuló  alkotmányjogi  panaszát akként   pontosította,   hogy   kérte   az   alkotmányellenes jogszabály  konkrét esetben való alkalmazásának  kizárását  a Magyar  Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint  felülvizsgálati bíróság   Kfv.V.39289/2003/10.   szám   alatt   közigazgatási határozat  felülvizsgálata iránt indított perben, az  alperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálása  során hozott ítéletével befejezett ügyben. Az alkotmányjogi panasz kiegészítéseként állította: ha a Cst. 38.  § (1) bekezdése nem alkotmányellenes, akkor a Ptk. 1.  § (1)   és   (2)   bekezdése  és  a  301.   §   (1)   bekezdése alkotmányellenes,   mert  sérti  az  Alkotmány   2.   §   (1) bekezdését,  9.  §  (1) bekezdését, 70/A. §  (1)  bekezdését, figyelemmel  arra,  hogy  a  Legfelsőbb  Bíróság  kizárta   e szabályok alkalmazásának lehetőségét az indítványra okot  adó konkrét   ügyben.  A  beadvány  érvelése  szerint  amennyiben viszont a Ptk. 1. §-ával kapcsolatosan alkotmányossági aggály nem  fogalmazható meg, akkor ebből okszerűen következik, hogy a  Cst. 38. § (1) bekezdése áll ellentétben az alaptörvénnyel (a  Ptk-val), mivel a Magyar Államnak fizetési késedelme  nem szankcionálható    akár    polgári,    akár     közigazgatási jogviszonyokban. 2.  Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  (a továbbiakban:   Abtv.)  48.  §  (1)  bekezdése   szerint   az Alkotmányban    biztosított   jogainak    megsértése    miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz  az, akinek    a   jogsérelme   az   alkotmányellenes   jogszabály alkalmazása  folytán  következett be, és  egyéb  jogorvoslati lehetőségeit  már  kimerítette,  illetőleg  más  jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A  (2)  bekezdés  kimondja, hogy az alkotmányjogi  panaszt  a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint  a  felülvizsgálati eljárás  az  Abtv.  48. § (2) bekezdésében írt  hatvan  napos határidőt nem hosszabbítja meg, azaz az alkotmányjogi  panasz az  ügyet  jogerősen  lezáró határozat  kézhezvételét  követő hatvan   napon   belül  terjeszthető  elő,   amely   határidő számításánál  a  felülvizsgálati eljárás  —  mint  rendkívüli perorvoslat  —  tehát  figyelmen kívül  marad.  Mindazonáltal lehetséges,  hogy  a  kifogásolt alapjogsértés  a  rendkívüli eljárás  során,  így  a  perújítási eljárásban,  illetőleg  a felülvizsgálati rendkívüli eljárásban következik be.  Mind  a polgári,  mind  a büntető felülvizsgálati rendkívüli  eljárás során   törvényi   lehetőség  van  ugyanis   arra,   hogy   a felülvizsgálati  bíróság a jogerős határozatot  hozó  bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el.  Ezért minden  ilyen  esetben az alkotmányjogi  panasz  benyújtására megszabott,  az  Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti  törvényi határidő   a   felülvizsgálat  tárgyában   hozott   határozat kézbesítésétől  számított hatvan nap  [41/1998.  (X.  2.)  AB határozat, ABH 1998, 306.]. A   jelen   esetben  a  felülvizsgálati  bíróság  a   jogerős határozatot   hozó  bíróság  álláspontjától   eltérő   érdemi álláspontot   foglalt  el,  így  az  indítványozó,   aki   az indítványra  okot adó konkrét ügy felperese, a felülvizsgálat tárgyában  hozott határozat folytán került abba a  helyzetbe, hogy  az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és   panaszolja.  Az  indítványozónak  a  Magyar  Köztársaság Legfelsőbb    Bírósága    mint    felülvizsgálati     bíróság Kfv.V.39289/2003/10. szám alatt hozott ítéletét 2003.  július 22-én   kézbesítették.   Az   alkotmányjogi   panaszt   2003. szeptember  19-én – a törvényes határidőn belül –  nyújtották be. 3.   Az   indítványozó  a  Cst.  26.  §  (2)  bekezdését   is alkotmányellenesnek tartja, mert értelmezése szerint  a  Cst. csak  a  kettő  ikergyermek esetén emeli meg  a  folyósítandó összeget, a többes ikergyermekkel felmerülő többletkiadásokat a  Cst.  egyértelműen  a  családokra,  a  gyermekeket  nevelő szülőkre  hárítja,  a  nyújtott ellátás összege  a  gyermekek számával nem minden esetben van arányban. Az  indítványozó  álláspontja szerint –  figyelembe  véve  az Alkotmány 15. §-ában, 16. §-ában, 66. § (1) bekezdésében, 67. §  (1)  és (3) bekezdésében a családok, a szülők, az  ifjúság fokozott   alkotmányos   védelme   érdekében   megfogalmazott rendelkezéseket  –  az  államra  hárul  olyan  kötelezettség, amelyet a Cst. csupán az ikergyermekek esetén ír elő. Az Alkotmánybíróság az ügy előkészítése keretében felkérte az igazságügy-minisztert,   az   egészségügyi,   szociális    és családügyi   minisztert   és   a   pénzügyminisztert,    hogy tájékoztassa    az    Alkotmánybíróságot   az    indítvánnyal kapcsolatos álláspontjáról.                              II. 1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései szerint: „2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam. (…) 9.  § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a   köztulajdon  és  a  magántulajdon  egyenjogú  és  egyenlő védelemben részesül. (…) 15.  §  A  Magyar  Köztársaság védi a házasság  és  a  család intézményét. (…) 16.  §  A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára,  oktatására  és  nevelésére,  védelmezi   az ifjúság érdekeit. (…) 57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a  törvény  által felállított független és pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…) 66. § (…) (2)  A  Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt  és  után  külön  rendelkezések szerint  támogatást  és védelmet kell nyújtani. 67.  § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a  családja,  az  állam  és  a  társadalom  részéről  arra  a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (…) (3)  A  családok  és  az  ifjúság helyzetével  és  védelmével kapcsolatos    állami    feladatokat   külön    rendelkezések tartalmazzák. (…) 70/A.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy számára  az  emberi,  illetve  az állampolgári  jogokat, bármely megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni, születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (…) (3)  A  Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” 2. A Cst. támadott és érintett szabályai szerint: „Cst. 5. § A családtámogatási ellátások a következők: a) családi pótlék (6. §); b) gyermekgondozási támogatás ba) gyermekgondozási segély (20. §), bb) gyermeknevelési támogatás (23. §); c) anyasági támogatás (29. §). (…) Cst.  26.  § (1) A gyermekgondozási támogatás havi összege  – függetlenül a gyermekek számától – azonos az öregségi nyugdíj mindenkori  legkisebb  összegével,  töredékhónap  esetén  egy naptári napra a havi összeg harmincad része jár. (2)  A  gyermekgondozási  segély havi  összege  ikergyermekek esetén  –  függetlenül  a  gyermekek  számától  –  azonos  az öregségi  nyugdíj mindenkori legkisebb összegének  200%-ával. (…) Cst.  34.  §  (1) A családtámogatási ellátás (a továbbiakban: ellátás)   iránti   igényt   írásban   kell   előterjeszteni. Egyidejűleg   az  igényhez  csatolni  kell  az   elbíráláshoz szükséges tények, adatok igazolását. (2)  Az igénybejelentés napja az igény átvételének – vagy  ha az  igényt  posta  útján terjesztették elő a kérelem  postára adásának – igazolt napja. (…) Cst.  36.  §  (1)  Az ellátásra vonatkozó  igényről,  ha  azt teljesítik,  – kivéve a méltányossági jogkörben megállapított gyermekgondozási  segélyt – alakszerű  határozatot  nem  kell hozni. (2) Alakszerű határozattal akkor kell dönteni, ha a) az igényt elutasítják; b) az ellátást szüneteltetik; c) az ellátást megszüntetik; d) az ellátást visszafizettetik; e)   a   gyermekgondozási  segélyt  méltányossági   jogkörben állapítják meg. (…) Cst. 37. § (1) Az ellátás az igény benyújtásának időpontjától jár,  feltéve,  hogy a benyújtás időpontjában a  jogosultsági feltételek   fennállnak.  Az  ellátást  az  igény  késedelmes benyújtása  esetén, visszamenőleg legfeljebb két hónapra,  az igénybejelentés napját megelőző második hónap  első  napjától kell  megállapítani,  ha a jogosultsági feltételek  ettől  az időponttól kezdve fennállnak. (…) Cst.  38.  §  (1)  Ha az igény elbírálása után  megállapítást nyer,  hogy  az  igényt jogszabálysértő módon  elutasították, vagy alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak,   úgy   a  jogszabálysértés   megállapításától visszafelé számított három éven belül járó összeget  ki  kell fizetni. (…) Cst. 39. § Az ellátásra jogosult az igényelbíráló szervnek 15 napon  belül köteles bejelenteni minden olyan tényt,  adatot, amely  az ellátásra jogosultságát vagy annak összegét érinti. (…) Cst. 41. § (1) Jogalap nélkül veszi igénybe az ellátást az  a személy, aki a) arra nem jogosult, vagy b)   kevesebb   összegre  jogosult,  mint   amelyet   számára folyósítottak. (2)  Az,  aki  ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles  azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 30 napon belül írásban kötelezték. (3)  A (2) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül  felvett ellátást attól lehet visszakövetelni,  akinek az  ellátás  felvétele felróható, feltéve, hogy a felvételtől vagy  folyamatos  ellátás  esetén  az  ellátás  megszűnésétől kevesebb mint három év telt el. (4) Az ellátás felvétele akkor róható fel, ha a)  a  jogosult tudta, hogy az ellátás őt nem illeti meg,  de ennek ellenére ő azt felvette; b)  a  jogosult a saját gondatlanságából fakadóan nem  tudta, hogy  az  ellátás  őt nem illeti meg, de a körülményekből  az következik, hogy ezt tudnia kellett volna. (5)  Az  igényelbíráló szerv, illetve az egyéb szerv  köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett ellátást, ha az  ellátás jogalap    nélküli   megállapítása,   illetőleg   folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye   és   az  ellátást  a  (2)  bekezdés   alapján visszakövetelni nem lehet. (6) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért  több  igényelbíráló vagy egyéb  szervet  és  az ellátásban  részesülőt is felelősség terhel,  úgy  a  jogalap nélkül  felvett  ellátást  közrehatásuk  arányában  kötelesek megtéríteni,   illetőleg  visszafizetni.  Ha  a  közrehatásuk aránya  nem  állapítható  meg, akkor  a  felelősöket  egyenlő arányban kell megtérítésre, visszafizetésre kötelezni. (7)   Ha   az   ellátás   jogalap  nélküli  megállapításáért, felvételéért  több igényelbíráló szervet vagy  egyéb  szervet terhel  a  felelősség, úgy a jogalap nélkül  felvett  ellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek. Cst.   42.   §   (1)   A  jogalap  nélkül   felvett   ellátás visszafizetéséről  határozattal,  az  igényelbíráló  szervvel vagy  egyéb  szervvel  szemben  érvényesítendő  megtérítésről fizetési  meghagyással kell intézkedni. A  jogerős  határozat vagy    fizetési    meghagyás   végrehajtható   közigazgatási határozat. (2)  Az  igényelbíráló szerv a követelést  a  jogalap  nélkül felvett  ellátás  utolsó kifizetésétől számított  három  éven belül  érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás a  bíróság  jogerős  ítélete  szerint  bűncselekmény,  úgy  a követelés három éven túl is érvényesíthető mindaddig, amíg  a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. Cst. 43. § (…) (4)  Ha  a  fizetésre kötelezett szerv, személy  a  fizetésre kötelező   határozat  vagy  a  fizetési  meghagyás   jogerőre emelkedésétől    számított   15    napon    belül    fizetési kötelezettségét  nem  teljesíti,  úgy  a  határozatot   hozó, illetőleg  a  fizetési meghagyást kibocsátó TÁH a  követelést adók módjára hajtatja be.” 3. A Ptk. szerint: „1.  § (1) Ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati,  gazdasági és társadalmi szervezetek,  továbbá más   személyek   vagyoni   és  egyes   személyi   viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat – ha  eltérően  nem rendelkeznek – e törvénnyel összhangban,  e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. (2)  A  törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni. (…) 301. § (1) Pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik,  vagy  a felek másként nem állapodnak  meg  –  a kötelezett  a késedelembe esés időpontjától kezdve  akkor  is köteles az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot  fizetni,  ha  a  tartozás egyébként  kamatmentes.  A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha  a  kötelezett késedelmét kimenti.”                             III. Az indítványok és az alkotmányjogi panasz megalapozatlan. 1.  Az  indítványozó alkotmányjogi panasznak  nevezett  egyik beadványában  elsőként az egyedi ügyben hozott  bírói  döntés törvényességi  szempontú felülvizsgálatát, a  felülvizsgálati bíróság   indítványozó   számára  kedvezőtlen   határozatának megsemmisítését,    az   alkalmazott   jogszabályok    önálló értelmezését kezdeményezte. Az  Alkotmánybíróság számos határozatban kifejtette,  hogy  a tényállás  és  a  jogszabály egymásra  vonatkoztatása,  ezzel kapcsolatban  a jogszabály értelmezése a bíróság  hatáskörébe tartozik. Ennek  megfelelően  az  Alkotmánybíróságnak  nincs  hatásköre arra,  hogy  az  indítványra okot adó konkrét eset  történeti tényállására   nézve  a  jogszabályok  önálló  értelmezésével eldöntse:  a  26/1979. (VII. 21.) MT rendeletnek a  111/1994. (VIII.   6.)   Korm.   rendelet   6.   §   (4)   bekezdésével megállapított,  2002.  március  6-ig  hatályos   20.   §-ában említett  jövedelempótlék családtámogatási ellátás-e  a  Cst. szabályai  értelmében, a jövedelempótlék milyen  jogszabályok alapján,  milyen eljárásban és keretek között, kivel  szemben és   milyen  elévülési,  kamat-  stb.  szabályok  alkalmazása mellett, hogyan érvényesíthető. Annak  eldöntése, hogy az igényelbíráló szerv és a  bíróságok határozataikban   a   törvényeknek  és  más   jogszabályoknak megfelelően  minősítették-e  a  tényállást  és  ehhez  képest milyen   jogszabályokat  kellett  vagy  lehetett  alkalmazni, továbbá  a következményeket helyesen vonták-e le, illetve  az indítványra okot adó bírói eljárások felpereseinek követelése egyébként megfelel-e a jövedelempótlékra jogosító jogszabályi előfeltételeknek, a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Az  Alkotmánybíróság hatásköre a jogszabálynak  (valamint  az állami  irányítás  egyéb  jogi  eszközének)  az  Alkotmánnyal kapcsolatos  értelmezésére  terjed  ki;  ez  szükségszerű   a jogszabály alkotmányellenességének vizsgálata során [38/1993. (VI.  11.)  AB  határozat, ABH 1993, 256, 266.; 31/1993.  (V. 21.) AB határozat, ABH 1993, 242, 243.; 27/1995. (V. 15.)  AB határozat, ABH 1995, 129.]. Az  Alkotmánybíróság  a  beadványban eredetileg  foglaltakkal kapcsolatban   emlékeztet  arra,  hogy  az   Abtv.   szerinti alkotmányjogi  panasz a konkrét normakontroll egyik  formája, ezért  az alkotmányjogi panasz is csupán jogszabály (vagy  az állami   irányítás   egyéb   jogi  eszköze)   alkotmányossági vizsgálatára  irányulhat. Az Alkotmánybíróság  hatáskörét  az Abtv. 1. § a)-h) pontjainak felsorolása határozza meg. Sem ez a    felsorolás,   sem   más   jogszabály   nem   utalja   az Alkotmánybíróság hatáskörébe az egyedi ügyben hozott bírósági határozatok     törvényességének     felülvizsgálatát.     Az Alkotmánybíróságnak  alkotmányjogi  panasz  alapján   eljárva sincs erre hatásköre. Az  indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság felhívására pontosította. Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa  alapján  jár el. Az Abtv.  22.  §  (2)  bekezdése szerint  az  indítványnak  a  kérelem  alapjául  szolgáló  ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt  jelenti,  hogy  az  indítványozónak  meg  kell  jelölnie nemcsak  a  jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a  konkrét rendelkezését,  amelyet  az Alkotmánynak  ugyancsak  valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.). A  módosított és kiegészített indítványban foglalt határozott kérelem   alapján  az  Alkotmánybíróságnak   ezért   azt   az indítványozói felvetést kellett vizsgálnia, hogy ellentétes-e az  Alkotmánynak indítványban felhívott szakaszaiban  foglalt rendelkezéseivel  az, hogy a Cst. 38.  §  (1)  bekezdése  nem rendelkezik arról, hogy az érdekeiben sérelmet szenvedett fél kamatokkal   együtt   tarthat   igényt   a   családtámogatási ellátásra,   továbbá   a   Cst.  26.   §   (2)   bekezdésével összefüggésben kötelezettsége van-e az államnak arra, hogy  a gyermekek számával minden esetben arányos támogatást nyújtson a családok számára. 2.   Az   Alkotmánybíróság  már  a  4/1990.  (III.   4.)   AB határozatában   (ABH,  1990,  28,  29.)  megállapította:   az Alkotmány védi a házasság és a család intézményét, sőt a  67. § (1) és (2) bekezdései értelmében minden gyermeknek joga van a  családja,  az  állam  és  a  társadalom  részéről  arra  a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Az   Alkotmánybíróság   számos   határozatában   foglalkozott alapvető  jogokkal és kötelességekkel, illetve a  család-  és gyermektámogatási    rendszerre    vonatkozó     jogszabályok alkotmányosságával. Ezek közül a 995/B/1990. AB határozatában családi  pótlékra vonatkozó, korlátozó rendelkezés vizsgálata kapcsán rámutatott arra, hogy "A tartásra vonatkozó törvényes rendelkezések  mindaddig  alkotmányosak,  amíg   a   tartásra kötelezettek,  elsősorban a szülők jogai a gyermek  érdekében nyernek  korlátozást, helyesebben alkotmányos kötelezettségük megvalósítását   biztosítják”   (ABH   1993,   515,    524.). Következésképpen    a    gyermekekről    való     gondoskodás mindenekelőtt a szülők kötelessége belföldön és külföldön. Az más  kérdés,  hogy  az állam e gondoskodáshoz  hozzájárul.  A családi  pótlék intézménye ezért az Alkotmány 15.  §-ból  nem következik,  hanem annak 70/E. §-ával hozható  összefüggésbe. Ehhez képest a családi pótlék olyan szociális juttatás, amely az  Alkotmány  70/E.  §-ának  (1) bekezdésén  alapuló  állami kötelezettségvállalásból származik (780/B/1992. AB határozat, ABH 1998, 551, 552.). Egy másik döntésben az Alkotmánybíróság az egyes ellátásokkal összefüggésben  megállapította:  "A  70/E.  §-ban   foglaltak általános   jelleggel  nevesítik  az  államnak   a   polgárok szociális  biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, de  nem  jelentenek alanyi jogot egy meghatározott  jövedelem megszerzéséhez               vagy               életszínvonal fenntartásához."(2093/B/1991. AB határozat,  ABH  1992,  546, 547.)   Mindebből  következik,  hogy:  "...   az   alkotmányi feladatok   és   a  szociális  jogok  eszközei   és   mértéke tekintetében  a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot  élvez" [28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 134, 140.]. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Cst-ben szabályozott családtámogatási ellátások mindegyike szintén olyan szociális juttatás,  amely  az  Alkotmány 70/E. §-ának  (1)  bekezdésén alapuló állami kötelezettségvállalásból származik. Amikor  a  jogalkotó a családtámogatási ellátás iránti  igény érvényesítését    szabályozta,   a    juttatás    feltételeit rögzítette.  A jogalkotó nem vont el jogosultságot,  hanem  a Cst.    szabályai    szerinti    esetekre    korlátozta     a családtámogatási ellátás igénybevételét. Az  Alkotmánybíróság  emlékeztet  arra:  a  gyermektámogatási rendszerrel   szemben   támasztható   egyes   alkotmányossági követelményekről  a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában  (ABH 1995, 188.) rendelkezett. Noha a határozat az egyes ellátások átalakításának,  megszűntetésének feltételeit  vizsgálta,  és nem  önmagában azt, hogy milyen ellátásokat kell az  államnak biztosítania,    egyebek    között    megállapította:     „Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezései során több   ízben   rámutatott,  hogy  az   állam   az   e   §-ban megfogalmazott kötelezettségének eleget tesz, ha a  szociális ellátás    biztosítására   megszervezi   és    működteti    a társadalombiztosítás  és a szociális támogatások  rendszerét. Ezen  belül  a jogalkotó maga határozhatja meg,  hogy  milyen eszközökkel  éri el társadalompolitikai céljait”  (ABH  1995, 188, 191-192.). Kimondta  azt  is  az akkor megváltoztatott  családtámogatási ellátásokkal kapcsolatban, hogy az Alkotmány rendelkezéseiből közvetlenül nem vezethető le a terhességi-gyermekágyi segély, a  várandóssági pótlék az egyéb szolgáltatások  vagy  akár  a családi pótlék konkrét szabályozása vagy mértéke. Az  Alkotmánybíróság  szerint az  Alkotmány  rendelkezéseiből közvetlenül nem vezethető le a Cst. szerinti egyes  ellátások konkrét  szabályozása vagy mértéke sem.  Az  Alkotmánybíróság szerint  ezért az Alkotmány indítványban felhívott 2.  §  (1) bekezdése,  57.  § (1) bekezdése és 70/A. §-a  rendelkezéseit illetően önmagában az, hogy az érdekeiben sérelmet szenvedett fél  kamatokkal  vagy kamatok nélkül tarthat  csak  igényt  a jogszabálysértés megállapításától járó összegre, nem vet  fel alkotmányossági  kérdést:  a Cst.  38.  §  (1)  bekezdése  az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott szabályaival nem ellentétes  abból  az  okból, hogy nem tartalmaz  előírást  a kamatokról. A kifejtettek alapján továbbá az sem állapítható meg, hogy az Alkotmány 15. §-ában, 16. §-ában, 66. § (1) bekezdésében, 67. §  (1)  és (3) bekezdésében a családok, a szülők, az  ifjúság fokozott   alkotmányos   védelme   érdekében   megfogalmazott rendelkezésekből olyan alkotmányos kötelezettség  hárulna  az államra, hogy a Cst. 26. § (2) bekezdésével összefüggésben  a családtámogatási  ellátások  mértéke  a  gyermekek   számával összefüggésben kerüljön szabályozásra. A  hatályos  Cst.  26. § (1) bekezdése a  gyermekek  számától függetlenül,   az   öregségi  nyugdíj  mindenkori   legkisebb összegéhez  igazodó  módon szabályoz. Az általános  mértékhez képest  –  független attól, hogy hányas ikrekről  van  szó  – ikergyermekeket nevelő családok többlet támogatást kapnak. A   kiadások,   a   családra  nehezedő  terhek  többszörösére növekednek ikerszülés esetén, ezért az állam az ikergyermekek esetén  nagyobb  részt vállal át a család  anyagi  terheiből. Ikergyermekek  nevelése  esetén  a  gyermekgondozási   segély összege  az egyébként járó összegnek a duplája. Ez az ellátás azonban  nem  a  családban  nevelt  gyermekek  számától  függ önmagában  és független attól is, hogy kettős-, hármas-  vagy négyes ikrekről van-e szó adott esetben. Az állam fokozottabb szerepvállalása az ikerszüléshez és az ezen a tényen  alapuló élethelyzethez    kapcsolódik.   A    jogalkotó    széleskörű szabadságot élvez a szociális biztonság megvalósítása konkrét eszközeinek   meghatározása  tekintetében  a   nemzetgazdaság mindenkori teljesítőképességétől függően. Ahogyan   arra   az  Alkotmánybíróság  korábban   rámutatott: „amennyiben  az  Alkotmánybíróság az Alkotmány  70/E.  §-ából eredő   általános   ellátási  kötelezettségen   belül   egyes részjogosítványokat  (pl.  lakhatáshoz  való  jog,  megfelelő élelmezéshez,   tisztálkodáshoz,  ruházkodáshoz   való   jog) állapítana  meg  és  kényszerítene ki az alkotmányos  alapjog szigorúságával, akkor ez a szociális ellátás újabb  és  újabb elemeinek   alkotmányos  alapjogként  történő   elismeréséhez vezetne.  Egy  ilyen  értelmezés  nem  lenne  tekintettel  az alkotmányozó    hatalomnak    az    alkotmányos     alapjogok meghatározásával kapcsolatos jogára. Figyelmen  kívül  hagyná azt   az   alkotmányos  követelményt  is,  hogy  a  jogalkotó széleskörű   szabadságot   élvez   a   szociális    biztonság megvalósítása konkrét eszközeinek meghatározása tekintetében. Ilyen módon az Alkotmánybíróság a jogalkotót a nemzetgazdaság mindenkori teljesítőképességétől függetlenül kötelezné  egyes konkrét    ellátási    formák    biztosítására.    Így    nem érvényesülhetne  az  állam kötelessége a szociális  ellátások mértékének  növelésére  a  nemzetgazdaság  teljesítőképessége függvényében,    mert   csak   egyes,    állandó    jelleggel meghatározott  konkrét  támogatási  formák  nyújtására  lenne köteles.  Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az  emberi életet  és  méltóságot biztosító, valamint  a  nemzetgazdaság teljesítőképességének    megfelelő     általános     ellátási kötelezettség kimondásán túlmenően tartózkodik egyes  konkrét részjogok   alkotmányos  alapjogként  történő  elismerésétől” [42/2000. (XI. 8.) AB határozat, ABH 2000, 329, 334-335.]. Azzal az indítványozói vélekedéssel kapcsolatban pedig, amely az   igényérvényesítésnek  a  Cst.  38.  §  (1)  bekezdésében szereplő,  korlátozó  szabályai és a jogalap  nélkül  felvett ellátásra  vonatkozó  rendelkezések  alapján  diszkriminációt állít (Alkotmány 70/A. §), az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. Az  Alkotmánybíróság már a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában rögzítette:  a diszkrimináció tilalma nem jelenti  azt,  hogy minden  megkülönböztetés  tilos, a tilalom  arra  vonatkozik, hogy  a  jognak  mindenkit egyenlőként, az egyéni  szempontok azonos  mértékű figyelembevételével kell kezelnie (ABH  1990, 46,  48.). A 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (ABH 1990, 73, 78.)   az   Alkotmánybíróság  azt   is   kimondta,   hogy   a megkülönböztetés   tilalmába  ütközik   az,   ha   az   adott szabályozási  koncepción belül eltérő szabályozás  vonatkozik valamely  csoportra,  kivéve, ha  az  eltérésnek  alkotmányos indoka  van.  A  diszkrimináció vizsgálatánál tehát  központi elem  annak  megállapítása,  hogy  a  szabályozási  koncepció szempontjából  kiket kell egy csoportba tartozónak  tekinteni [49/1991.  (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246,  249.].  Az Alkotmánybíróság  az  59/1991.  (XI.  19.)  AB  határozatában fogalmazta  meg azt a követelményt, hogy „el kell  különíteni az állam, mint a gazdálkodás alanya jogait és kötelességeit a gazdálkodás    állami    befolyásának    eszközeit    jelentő (közhatalmi) jogosítványoktól” (ABH 1991, 293, 295.). A  családtámogatási ellátások szociális juttatások, amelyeket a  jogosultnak igényelnie kell és amelyek csak  a  törvényben rögzített feltételek esetén folyósíthatók. Az igényléssel nem jön  létre  polgári jogi jogviszony a fél és az igényelbíráló szerv   között.  A  juttatásokkal  kapcsolatban   a   hatóság közhatalmi tevékenységet végez, közigazgatási határozatot hoz a  szociális  ellátásra  vonatkozó jogszabályok  alapján.  Az állam  (szerve)  ilyen esetben tehát nem a mellérendeltséggel és  egyenjogúsággal  jellemezhető polgári jogi  jogviszonyban vesz  részt,  hanem hatósági jogviszonyban. Az eljárásban  az ügyfél   nincs  mellérendeltségi  pozícióban  a   közhatalmat gyakorló közigazgatási szervvel, s csupán annyi eljárási joga van,  amennyit számára az eljárási jogszabályok  kifejezetten biztosítanak  [72/1995. (XII. 15.) AB  határozat,  ABH  1995, 351, 354.]. Az   Alkotmánybíróság   szerint  ezért   a   családtámogatási ellátásoknál  az  igényt érvényesítő  személy  és  a  jogalap nélkül  felvett ellátás visszafizetésére kötelező  szerv  nem tekinthető   a   szabályozási  koncepció  szempontjából   egy csoportba tartozónak. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság  a Cst. 38. § (1) és 26. § (2) bekezdését az Alkotmány 70/A.  §- ának sérelme miatt támadó indítványokat elutasította. 3. Az indítványozó szerint, ha a Cst. 38. § (1) bekezdése nem alkotmányellenes, akkor a Ptk. 1. § (1) és (2) bekezdése 301. §  (1)  bekezdése az, mivel a Magyar Állam fizetési késedelme nem szankcionálható. A Ptk. 1. § (1) és (2) bekezdése a törvény céljáról és a Ptk. értelmezéséről   szól.  A  Ptk.  301.  §  (1)   bekezdése   a szerződésszegés körében a kötelezett késedelménél a késedelmi kamatról rendelkezik. Az   előzőekben  kifejtettek  szerint  a  Cst.  38.   §   (1) bekezdésével érintett ellátás olyan szociális juttatás, amely nem  polgári jogi jogviszony keretében érvényesíthető, a Cst. pedig   nem  tartalmaz  szabályt  a  Ptk.  késedelmi  kamatra vonatkozó rendelkezései alkalmazásáról. A Ptk. 1. §-a és 301. §  (1)  bekezdése szabályai elleni alkotmányossági  kifogások ezért  az  indítványban felhívott érvek alapján nem  hozhatók összefüggésbe alkotmányjogi szempontból az Alkotmány 2. § (1) bekezdése,  9.  §  (1)  bekezdése és 70/A.  §  (1)  bekezdése rendelkezéseivel. Az  Alkotmánybíróság  erre figyelemmel a  Ptk.  e  szabályait támadó indítványt is elutasította.                       Dr. Holló András                  az Alkotmánybíróság elnöke                                 Dr. Bagi István                        Dr. Bihari Mihály   alkotmánybíró                              alkotmánybíró                                 Dr. Holló András                         Dr. Erdei Árpád   az Alkotmánybíróság elnöke                 alkotmánybíró   az aláírásban akadályozott   Dr. Czúcz Ottó   alkotmánybíró helyett                                 Dr. Harmathy Attila                       Dr. Kiss László   alkotmánybíró                               alkotmánybíró                                 Dr. Kukorelli István                    Dr. Strausz János   alkotmánybíró                               alkotmánybíró                                            Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva                     előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	722/B/2003
Date of the decision: .	01/19/2004
.
.