Hungarian
Ügyszám:
.
251/B/2007
Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 170/2010. (IX. 23.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2010/825
.
A határozat kelte: Budapest, 09/20/2010
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
                                   
     Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta  a
    következő
                                   
                             határozatot:
                                   
     1.     Az     Alkotmánybíróság    megállapítja,     hogy     a
    társadalombiztosítási  nyugellátásról szóló  1997.  évi  LXXXI.
    törvény  54.  §  (1)  bekezdésének a „ ,  korábbi  házasságból,
    ilettársi együttélésből származó” szövegrésze alkotmányellenes,
    ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
     A  társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI.
    törvény  54.  §  (1)  bekezdése  a  következő  szöveggel  marad
    hatályban:
     „54.  §  (1) Árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve  a
    házasságban  vagy  az  élettársi közösségben  együtt  élők  egy
    háztartásban  közösen  nevelt gyermeket is  –,  akinek  szülője
    haláláig  az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges
    szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági
    nyugdíjasként halt meg.”

     2.  Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról
    szóló  1997. évi LXXXI. törvény 4. § f) pontja, valamint 54.  §
    (1)      bekezdésének     egésze     és      (3)      bekezdése
    alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
    irányuló indítványt elutasítja.

    Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.
                                     
       Az  indítvány  a  társadalombiztosítási  nyugellátásról  szóló
      1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 4. § f) pontja,
      valamint  54.  §  (1)  és (3) bekezdése alkotmányellenességének
      megállapítására   és   megsemmisítésére   irányult.   Az    ügy
      indítványozó által vázolt előzménye szerint a házaspár  nőtagja
      örökbefogadott  egy gyermeket, a férj azonban az  örökbefogadás
      megtörténte  előtt meghalt, így az elhunyt után a  gyermek  nem
      jogosult  árvaellátásra. Álláspontja szerint sérül az Alkotmány
      67.  §  (1)  bekezdése, mert a Tny. az „árvaellátás”  fogalmát,
      illetőleg  a  jogosultság feltételeit úgy határozza  meg,  hogy
      kizár  „egyes  örökbefogadott gyermeket” az  árvaellátásból.  A
      kifogásolt  rendelkezések különbséget tesznek a vérszerinti  és
      az örökbefogadott gyermek közt, illetőleg nincsenek tekintettel
      „egyes örökbefogadott”, hátrányos helyzetű gyermekekre,  így  a
      szabályozás  ellentétes az Alkotmány 70/A. §  (1)  bekezdésében
      foglalt  tilalommal,  illetve a (3)  bekezdésben  meghatározott
      esélyegyenlőség     követelményeinek     biztosításával.     Az
      indítványozó   kiegészített   beadványában   a   diszkrimináció
      tilalmába,  az Alkotmány 67. §-ába, 70/A. § (1) bekezdésébe  és
      70/E. §-ába ütközőnek tartotta a Tny. 54. § (1) bekezdésének  a
      „korábbi   házasságból,   élettársi   együttélésből   származó”
      szövegrészét  is,  mert  a  nevelt gyermekek  között  születési
      helyzet  alapján tesz indokolatlan megkülönböztetést  „egyfajta
      vérségi   kapcsolat  előírásával,”  veszélyeztetve  ezáltal   a
      gyermek szociális biztonságát.
       A  Tny.  54. § (3) bekezdését a Magyar Köztársaság  2010.  évi
      költségvetését  megalapozó egyes törvények módosításáról  szóló
      2009.  évi  CIX.  törvény  52. § (12)  bekezdésének  a)  pontja
      módosította,    ez    azonban   az    indítványban    felvetett
      alkotmányossági problémákat érdemben nem befolyásolta. Ezért az
      Alkotmánybíróság a vizsgálatot a hatályos szöveg vonatkozásában
      folytatta le.

                                    II.
                                     
       Az  Alkotmánybíróság  az indítvány elbírálásánál  a  következő
      jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

      1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
       „67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van
      a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre
      és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi
      fejlődéséhez szükséges.”
       „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
      tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
      állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
      faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
      nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
      egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
      (…)
       (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az
      esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is
      segíti.”
       „70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van
      a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság,
      özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett
      munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra
      jogosultak.
       (2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a
      társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények
      rendszerével valósítja meg.”

       2. A Tny. támadott rendelkezései:
       „4. § (1) E törvény alkalmazásában
       (…)
       f)  árvaellátás: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban  nem
      részesülő,  de  nyugdíjjogosultságot szerzett  elhunyt  személy
      gyermekének,   örökbe   fogadott   gyermekének,   meghatározott
      feltételek  esetén nevelt gyermekének, testvérének,  unokájának
      járó ellátás;”
       „54.  §  (1) Árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve  a
      házasságban  vagy  az  élettársi közösségben  együtt  élők  egy
      háztartásban  közösen  nevelt, korábbi  házasságból,  élettársi
      együttélésből származó gyermeket is –, akinek szülője  haláláig
      az   öregségi,   illetve   rokkantsági   nyugdíjhoz   szükséges
      szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági
      nyugdíjasként halt meg.
       (…)
       (3)  Árvaellátás jár a testvérnek és az unokának  (ideértve  a
      dédunokát   és  ükunokát  is)  is,  ha  őt  az  elhunyt   saját
      háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra  köteles  és
      képes hozzátartozója nincs.”
       
                                   III.
                                     
      Az indítvány részben megalapozott.

      1.   Az   Alkotmánybíróság  a  Tny.  54.  §  (1)   bekezdésének
      alkotmányosságát  a  17/2000.  (V.  26.)  AB  határozatában  (a
      továbbiakban:  Abh.) már vizsgálta az Alkotmány  70/A.  §-a  és
      70/E.  §-a  alapján,  ezért először abban a  kérdésben  kellett
      allást foglalnia, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt
      dolognak.”
       Az   Alkotmánybíróság   ideiglenes   ügyrendjéről   és   annak
      közzétételéről   szóló,   többször   módosított   és   egységes
      szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat  (ABK  2009.
      január,  3.;  a  továbbiakban: Ügyrend) 31.  §-ának  c)  pontja
      szerint  az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány
      az  Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált  jogszabállyal
      azonos  jogszabály  (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára
      irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a  §-ára,
      illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül  –  azonos
      alkotmányos  összefüggésre hivatkozva kéri az  alkotmánysértést
      megállapítani („ítélt dolog”). Ha az újabb indítványt más okra,
      más     alkotmányossági     összefüggésre     alapítják,     az
      Alkotmánybíróság   az   újabb  indítvány  érdemi   vizsgálatába
      bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH  1997,  200,
      212.;  17/1999.  (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999,  131,  133.;
      5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]
       Az  Abh. azzal összefüggésben vizsgálta a támadott rendelkezés
      alkotmányosságát,    hogy    az    árva    gyermekek     között
      megkülönböztetést  tesz  aszerint,  hogy   az   elhunyt   szülő
      megszerezte-e a szükséges szolgálati időt vagy sem,  így  egyes
      gyermekek  számára nem biztosítja a szociális  ellátáshoz  való
      jogot.
       A  határozat  elutasította az indítványt,  és  indoklásában  a
      következőket  állapította  meg: „Az Alkotmány  rendelkezéseiből
      nem  következik  az,  hogy pusztán az  árvaság  tényénél  fogva
      minden    magyar   állampolgárnak   alanyi   joga    lenne    a
      társadalombiztosítás keretében az árvaellátásra. Az árvaellátás
      ugyanis    a    társadalombiztosítás   keretében    biztosított
      hozzátartozói nyugellátás, amely nem azonosítható az  Alkotmány
      70/E.  §  (1)  bekezdésében  szereplő  árvaság  esetére  szóló,
      megélhetéshez  szükséges ellátáshoz való  joggal,  hanem  annak
      csupán  egyik  lehetséges – a társadalombiztosítás rendszerében
      megvalósuló  – formája. Ezen túlmenően a szociális biztonsághoz
      való  jog  más  –  a szociális intézmények keretébe  tartozó  –
      jogintézmény útján is megvalósulhat. (…) Az árvaellátás (…)  az
      elhunyt   jogszerző   megszerzett   jogosultságára   (jogosulti
      pozíciójára)   épülő   másodlagos   jogviszony   (hozzátartozói
      nyugellátás),  amely  tehát a hozzátartozó,  jelen  esetben  az
      elhunyt    szülő   nyugdíjjogosultságához   előírt   feltételek
      fennálltától  (szolgálati idő, előzetes  járulékfizetés)  függ.
      Abban  az esetben, ha az elhunyt szülő nyugdíjjogosultsága  nem
      áll  fenn,  úgy  a  gyermeke sem jogosult társadalombiztosítási
      árvaellátásra.  Ez  azonban  nem zárja  ki,  hogy  a  szociális
      igazgatás keretén belül támogatást, illetve ellátást kapjon. Az
      utóbbi esetben azonban a társadalombiztosítás feltételrendszere
      helyett  a szociális igazgatás szabályai érvényesülnek, amelyek
      nem    elhunyt   szülő   (jogszerző)   tekintetében    fennálló
      követelményekhez, hanem az adott személy (árva) körülményeiben,
      jövedelmi   és   vagyoni   viszonyaiban   vizsgálandó    –    a
      rászorultságot  igazoló  – tényezőkhöz  kapcsolják  az  ellátás
      nyújtását.” (ABH 2000, 112, 114, 115-16.)
       Miután  a  jelen  ügyben  az  indítványozó  az  indítványt   a
      korábbitól eltérő összefüggésekre hivatkozva terjesztette  elő,
      az  Alkotmánybíróság  az  ügy érdemi vizsgálatát  elvégezte,  a
      fenti határozatban foglaltakat azonban döntésének indokolásánál
      irányadónak tekintette.

       2.  Az  árvaellátás a társadalombiztosítás  ellátásaira  és  a
      magánnyugdíjra   jogosultakról,   valamint   e   szolgáltatások
      fedezetéről  szóló  1997.  évi LXXX. törvény  (a  továbbiakban:
      Tbj.)  14.  §  (3)  bekezdése értelmében a társadalombiztosítás
      rendszerében nyújtott nyugdíjbiztosítási hozzátartozói ellátás,
      amelyet a Tbj. 2. § (3) bekezdésére figyelemmel a biztosítottak
      társadalombiztosításban  való  részvételi   kötelezettsége   és
      társadalombiztosítási      járulékfizetési      kötelezettségük
      teljesítése alapoz meg. A juttatás a rokoni (elsődlegesen szülő-
      gyermek)  kapcsolaton alapul, és az Abh. által is  kiemelten  a
      szülő megszerzett nyugdíjjogosultságára épül.
      A  Tny.  4.  § (1) bekezdés f) pontjában és 54. §  (1)  és  (3)
      bekezdésében  a vérszerinti és az örökbefogadott gyermek  közti
      különbségtétel   nem   lelhető  fel,  ellenkezőleg,   mindkettő
      árvaellátásban  részesül, ha szülője részéről is  fennállnak  a
      jogszabályi feltételek. Mivel a házasságról, a családról  és  a
      gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban:  Csjt.)
      51.  §  (1)  bekezdése  értelmében az  örökbefogadott  mind  az
      örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az  örökbefogadó
      gyermekének  jogállásába lép, a Tny. 4. §  (1)  bekezdése  csak
      pontosításként utal az örökbefogadott gyermekre, mivel  státusa
      azonos  a  vérszerinti gyermekével. A fentiekre  figyelemmel  a
      rendelkezések  nem  vetik  fel  az  Alkotmány   70/A.   §   (1)
      bekezdésének sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság az  indítványt
      ebben a részében elutasította.

       3.  Az indítvány szerint a támadott szabályozás nem biztosítja
      az   esélyegyenlőséget,  mert  pusztán   az   elhunyt   személy
      örökbefogadási szándékára figyelemmel nem kezeli a vele  rokoni
      kapcsolatban  nem álló – és a Tny. 54. § (1) bekezdése  szerint
      nevelt  gyermeknek sem minősülő – gyermeket örökbefogadottként,
      ezért  nem  kerülhet  az  „árvával”  azonos  státusba.  A  Tny.
      kifogásolt szabályai azonban nem az „árva” fogalmát definálják,
      hanem   az   elhunyt  jogán  a  hozzátartozókat  –  köztük   az
      örökbefogadottat  –  megillető  juttatásról  rendelkeznek.   Az
      indítványozó  által  felvetett  probléma,  hogy  ki  tekinthető
      örökbefogadottnak,  ezáltal árvaellátásra  jogosultnak,  és  az
      ezzel kapcsolatos érvelés a Csjt. – indítvánnyal nem támadott –
      örökbefogadási   szabályaival  áll  összefüggésben.   Megjegyzi
      azonban   az   Alkotmánybíróság,   hogy   a   törvényhozó    az
      örökbefogadás  szándékát az örökbefogadási eljárás  megindítása
      esetén  figyelembe veszi: főszabály szerint az örökbefogadás  a
      gyámhatóság  engedélyező határozata jogerőre emelkedésével  lép
      hatályba,  ha  azonban  az  örökbefogadó  az  eljárás  folyamán
      meghal,  az  örökbefogadás  joghatásai  –  annak  engedélyezése
      esetében – az örökbefogadó halálával beállnak. [Csjt. 48. § (1)
      bekezdése  és  50.  §  (1) bekezdése] Ilyen  esetben  tehát  az
      örökbefogadottat  az örökbefogadó gyermekének jogállása  illeti
      meg. Amennyiben pedig a gyermek a vele családi kapcsolatban nem
      álló   személy  anyagi  támogatását  veszti  el,  hozzátartozói
      nyugellátásban nem, de – ahogy arra az Abh. utalt  –  szociális
      támogatásban  részesülhet,  a  szociális  igazgatás  rendszerén
      belül.   Ezért  az  Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy   a
      támadott  rendelkezések és az Alkotmány 70/A. §  (3)  bekezdése
      között  az  indítványozó által felvetett  összefüggésben  nincs
      alkotmányjogilag  értékelhető  kapcsolat.  Az  Alkotmánybíróság
      állandó    gyakorlata   szerint   az   érdemi   alkotmányossági
      vsszefüggés   hiánya  az  indítvány  elutasítását  eredményezi.
      [985/B/1991.  AB  határozat, ABH 1991, 652, 653-654.;  32/2000.
      (X.  20.)  AB  határozat,  ABH 2002,  215,  220.;  19/2004.  AB
      határozat, ABH 2004, 312, 343.] Ezért az Alkotmánybíróság  ezen
      indítványi részt is elutasította.

      4.  Abban  az  esetben, ha az örökbefogadás  nem  történt  meg,
      családi kapcsolat hiányában a gyermeknek az Alkotmány 67. § (1)
      bekezdésében   biztosított  joga  és  a  szülő  jogán   alapuló
      ellátásra   vonatkozó  rendelkezések  között   alkotmányjogilag
      értékelhető  összefüggés nem állapítható meg. Erre  figyelemmel
      az  Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban is  elutasította  az
      indítványt.

       5.  Az árvaellátásra jogosult „nevelt” gyermekek körébe azt  a
      gyermeket  vonta  a  jogalkotó, aki a szülők egyikével  vérségi
      kapcsolatban  áll,  amely rendelkezés az  indítványozó  szerint
      indokolatlan  megkülönböztetést tartalmaz annak a gyermeknek  a
      terhére, akit csak az egyik szülő fogadott örökbe.
       Az  Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány
      70/A.  §-ában  foglalt  rendelkezést a jogegyenlőség  általános
      elvét  megfogalmazó  alkotmányi követelményként  értelmezte.  E
      határozataiban   az   Alkotmánybíróság  kifejtette,   hogy   az
      Alkotmány  e  rendelkezése az azonos  szabályozási  körbe  vont
      jogalanyok   közötti  olyan  alkotmányos  indok   nélkül   tett
      megkülönböztetést   tiltja,   amelynek   következtében    egyes
      jogalanyok  hátrányos  helyzetbe kerülnek.  Kimondta,  hogy  az
      alkotmányi   tilalom   elsősorban  az   alkotmányos   alapjogok
      tekintetében  tett  megkülönböztetésekre terjed  ki,  abban  az
      esetben,  ha  a  megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos  jog
      tekintetében      történt,      az      eltérő      szabályozás
      alkotmányellenessége akkor állapítható meg,  ha  az  az  emberi
      méltósághoz  való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az  általános
      jogegyenlőségi  követelménye arra vonatkozik,  hogy  az  állam,
      mint  közhatalom  a  jogok és kötelezettségek  elosztása  során
      köteles  egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni
      a  jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak  mindegyikük
      szempontjait  azonos  körültekintéssel,  elfogulatlansággal  és
      méltányossággal  kell  értékelnie. [pl. 9/1990.  (IV.  25.)  AB
      határozat,  ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.)  AB  határozat,
      ABH  1990,  73,  77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB  határozat,  ABH
      1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994,
      197,  203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130,
      138-140., 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-
      344.]   A  megkülönböztetésnek  azonos  csoportra  nézve   kell
      fennállnia. Az azonos csoporton, adott szabályozási  koncepción
      belüli  eltérő  szabályozás akkor nem alkotmányellenes,  ha  az
      eltérésnek kellő alkotmányos indoka van. [21/1990. (X.  4.)  AB
      határozat,  ABH  1990,  77-78.]  Az  Alkotmánybíróság   állandó
      gyakorlata  szerint  az  azonos  helyzetben  lévők  között  nem
      alapjogok   tekintetében  tett  megkülönböztetés   csak   akkor
      tekinthető alkotmányellenesnek, ha nincs ésszerű indoka,  tehát
      önkényes.  [16/1991.  (V.  20.) AB határozat,  ABH  1991,  62.;
      61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.]
       Minthogy  az árvaellátásra jogosultság esetében – az  Abh.-ban
      kifejtettekre   is   figyelemmel  –  nem  alapjogra   vonatkozó
      különbségtételről van szó, az Alkotmánybíróság  azt  vizsgálta,
      hogy  a kifogásolt rendelkezés azáltal, hogy a nevelt gyermeket
      csak   meghatározott  feltételek  fennállása  esetén  vonja   a
      jogosultsági körbe, azonos csoportba tartozó jogalanyokat érint-
      e, és a megkülönböztetés önkényes-e.
       
       A  Tny.  54.  §  (1)  bekezdése az ellátásra  jogosult  nevelt
      gyermek  ismérveit  egyrészt az elhunyt személy  és  házastársa
      oldaláról,  másrészt a másik szülővel való  kapcsolata  alapján
      határozza meg: így az elhunyt személy haláláig a vele együttélő
      házastárssal, élettárssal közös háztartásban kell  nevelkednie,
      valamint  a  másik  szülővel vérségi  kötelékben  kell  állnia,
      mégpedig  annak  korábbi házasságából, élettársi együttéléséből
      kell  származnia. Ebből következően nem értendő ide a házastárs
      –  közös  háztartásban  nevelkedő –  örökbefogadott,  vagy  nem
      házasságból, élettársi kapcsolatból született gyermeke.
       Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint e nevelt  gyermekek  a
      szabályozás  szempontjából  homogén  csoportot  alkotnak,  mert
      azzal  a  házastárssal,  aki őket a  közös  háztartásba  hozta,
      rokoni   (szülő-gyermek)  kapcsolatban  állnak.  E  szempontból
      közömbös,   hogy   a   gyermek  házasságból,   életközösségből,
      házasságon   kívüli   kapcsolatból,   reprodukciós   eljárásból
      származik, vagy a szülő egyedülállóként fogadta örökbe, mert az
      árvaellátás valamennyi nevelt gyermek esetében a kiesett tartás
      pótlását szolgálja.
       
       Más   jogszabály  a  jogosultságok  szempontjából   a   nevelt
      gyermekek  között  nem tesz különbséget, és azonosan  kezeli  a
      nevelt gyermeket a vérszerinti és örökbefogadott gyermekkel.  A
      családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1)
      bekezdés  a)  pontja  a  családi  pótlékra  jogosultak   között
      felsorolja a nevelőszülőt és a szülővel együtt élő házastársat,
      vagyis  a vele egy háztartásban nevelt, nem saját gyermek  után
      is  megilleti a juttatás; a szociális igazgatásról és szociális
      ellátásokról  szóló  1993. évi III. törvény  4.  §  db)  pontja
      közeli hozzátartozónak tekinti egyéb feltételek mellett  a  vér
      szerinti, örökbefogadott, illetve nevelt gyermeket, illetőleg a
      37/B.  §  (1)  bekezdés  c) pontja az aktív  korúak  ellátására
      jogosítja  azt  a  személyt, aki – egyéb feltételek  fennállása
      esetén  –  kiskorú gyermeket nevel. A Csjt. 62. § (1) bekezdése
      úgy  rendelkezik,  hogy  a házastárs vagy  bejegyzett  élettárs
      köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának
      vagy  bejegyzett  élettársának olyan tartásra  szoruló  kiskorú
      gyermekét  (mostohagyermek), akit  házastársa  vagy  bejegyzett
      élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. Ha a
      házasságban  élő  személy önállóan fogad  örökbe  gyermeket,  a
      Csjt.    48.   §   (1)   bekezdése   megkívánja   a   házastárs
      hozzájárulását,  ami  ugyan  nem  eredményez  közöttük   rokoni
      kapcsolatot,  azonban  a Csjt. előző szabálya  alapján  tartási
      kötelezettsége  keletkezik.  E  rendelkezések  szülői  pozíciót
      biztosítanak   a  gyermekkel  rokoni  kapcsolatban   nem   álló
      személynek.
       Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy
      a  Tny.  önkényesen,  ésszerű indok nélkül tesz  különbséget  a
      nevelt  gyermekek között kizárólag a szülővel  fennálló  rokoni
      kapcsolatukat  megalapozó tények szerint,  amely  az  Alkotmány
      70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció tilalmát
      sérti.   Ezért   a   Tny.   54.  §  (1)  bekezdése   kifogásolt
      szövegrészének    alkotmányellenességét   az   Alkotmánybíróság
      megállapította és megsemmisítette.
       Mivel  fentiek  szerint megállapította a támadott  jogszabályi
      rész   alkotmányellenességét,   ezért   állandó   gyakorlatának
      megfelelően [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH  1991,  297,
      307.; 30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 202, 209.]  nem
      vizsgálta  azt az indítványi elemet, amely ugyanezen szövegrész
      megsemmisítését más alkotmányos összefüggésekre alapozva kérte.

       A    határozat   Magyar   Közlönyben   való   közzététele   az
      Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi XXXII.  törvény  41.  §-án
      alapul.
                              Dr. Paczolay Péter
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
              Dr. Balogh Elemér               Dr. Paczolay Péter
              előadó alkotmánybíró    az Alkotmánybíróság elnöke,
                                      az aláírásban akadályozott
                                           Dr. Bihari Mihály
                                         alkotmánybíró helyett
                                       
                 Dr. Bragyova András          Dr. Holló András
                 alkotmánybíró                   alkotmánybíró
                                       
                 Dr. Kiss László              Dr. Kovács Péter
                 alkotmánybíró                   alkotmánybíró
                                       
                 Dr. Paczolay Péter          Dr. Lévay Miklós
                 az Alkotmánybíróság elnöke      alkotmánybíró
                 az aláírásban akadályozott
                 Dr. Lenkovics Barnabás
                 alkotmánybíró helyett
                                       
                               Dr. Stumpf István
                                 alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        170/2010. (IX. 23.)
        Date of the decision:
        .
        09/20/2010
        .
        .