Hungarian

Ügyszám: .	251/B/2007
Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 170/2010. (IX. 23.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2010/825 .

A döntés kelte: Budapest, 09/20/2010 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!                                  Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta  a következő                                                          határozatot:                                  1.     Az     Alkotmánybíróság    megállapítja,     hogy     a társadalombiztosítási  nyugellátásról szóló  1997.  évi  LXXXI. törvény  54.  §  (1)  bekezdésének a „ ,  korábbi  házasságból, ilettársi együttélésből származó” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.  A  társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény  54.  §  (1)  bekezdése  a  következő  szöveggel  marad hatályban:  „54.  §  (1) Árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve  a házasságban  vagy  az  élettársi közösségben  együtt  élők  egy háztartásban  közösen  nevelt gyermeket is  –,  akinek  szülője haláláig  az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.”  2.  Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló  1997. évi LXXXI. törvény 4. § f) pontja, valamint 54.  § (1)      bekezdésének     egésze     és      (3)      bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.                                  Az  indítvány  a  társadalombiztosítási  nyugellátásról  szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 4. § f) pontja, valamint  54.  §  (1)  és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására   és   megsemmisítésére   irányult.   Az    ügy indítványozó által vázolt előzménye szerint a házaspár  nőtagja örökbefogadott  egy gyermeket, a férj azonban az  örökbefogadás megtörténte  előtt meghalt, így az elhunyt után a  gyermek  nem jogosult  árvaellátásra. Álláspontja szerint sérül az Alkotmány 67.  §  (1)  bekezdése, mert a Tny. az „árvaellátás”  fogalmát, illetőleg  a  jogosultság feltételeit úgy határozza  meg,  hogy kizár  „egyes  örökbefogadott gyermeket” az  árvaellátásból.  A kifogásolt  rendelkezések különbséget tesznek a vérszerinti  és az örökbefogadott gyermek közt, illetőleg nincsenek tekintettel „egyes örökbefogadott”, hátrányos helyzetű gyermekekre,  így  a szabályozás  ellentétes az Alkotmány 70/A. §  (1)  bekezdésében foglalt  tilalommal,  illetve a (3)  bekezdésben  meghatározott esélyegyenlőség     követelményeinek     biztosításával.     Az indítványozó   kiegészített   beadványában   a   diszkrimináció tilalmába,  az Alkotmány 67. §-ába, 70/A. § (1) bekezdésébe  és 70/E. §-ába ütközőnek tartotta a Tny. 54. § (1) bekezdésének  a „korábbi   házasságból,   élettársi   együttélésből   származó” szövegrészét  is,  mert  a  nevelt gyermekek  között  születési helyzet  alapján tesz indokolatlan megkülönböztetést  „egyfajta vérségi   kapcsolat  előírásával,”  veszélyeztetve  ezáltal   a gyermek szociális biztonságát.  A  Tny.  54. § (3) bekezdését a Magyar Köztársaság  2010.  évi költségvetését  megalapozó egyes törvények módosításáról  szóló 2009.  évi  CIX.  törvény  52. § (12)  bekezdésének  a)  pontja módosította,    ez    azonban   az    indítványban    felvetett alkotmányossági problémákat érdemben nem befolyásolta. Ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a hatályos szöveg vonatkozásában folytatta le.                               II.                                  Az  Alkotmánybíróság  az indítvány elbírálásánál  a  következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: 1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:  „67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.”  „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (…)  (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”  „70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.  (2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”  2. A Tny. támadott rendelkezései:  „4. § (1) E törvény alkalmazásában  (…)  f)  árvaellátás: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban  nem részesülő,  de  nyugdíjjogosultságot szerzett  elhunyt  személy gyermekének,   örökbe   fogadott   gyermekének,   meghatározott feltételek  esetén nevelt gyermekének, testvérének,  unokájának járó ellátás;”  „54.  §  (1) Árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve  a házasságban  vagy  az  élettársi közösségben  együtt  élők  egy háztartásban  közösen  nevelt, korábbi  házasságból,  élettársi együttélésből származó gyermeket is –, akinek szülője  haláláig az   öregségi,   illetve   rokkantsági   nyugdíjhoz   szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.  (…)  (3)  Árvaellátás jár a testvérnek és az unokának  (ideértve  a dédunokát   és  ükunokát  is)  is,  ha  őt  az  elhunyt   saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra  köteles  és képes hozzátartozója nincs.”                                III.                                 Az indítvány részben megalapozott. 1.   Az   Alkotmánybíróság  a  Tny.  54.  §  (1)   bekezdésének alkotmányosságát  a  17/2000.  (V.  26.)  AB  határozatában  (a továbbiakban:  Abh.) már vizsgálta az Alkotmány  70/A.  §-a  és 70/E.  §-a  alapján,  ezért először abban a  kérdésben  kellett allást foglalnia, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolognak.”  Az   Alkotmánybíróság   ideiglenes   ügyrendjéről   és   annak közzétételéről   szóló,   többször   módosított   és   egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat  (ABK  2009. január,  3.;  a  továbbiakban: Ügyrend) 31.  §-ának  c)  pontja szerint  az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az  Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált  jogszabállyal azonos  jogszabály  (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a  §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül  –  azonos alkotmányos  összefüggésre hivatkozva kéri az  alkotmánysértést megállapítani („ítélt dolog”). Ha az újabb indítványt más okra, más     alkotmányossági     összefüggésre     alapítják,     az Alkotmánybíróság   az   újabb  indítvány  érdemi   vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH  1997,  200, 212.;  17/1999.  (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999,  131,  133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]  Az  Abh. azzal összefüggésben vizsgálta a támadott rendelkezés alkotmányosságát,    hogy    az    árva    gyermekek     között megkülönböztetést  tesz  aszerint,  hogy   az   elhunyt   szülő megszerezte-e a szükséges szolgálati időt vagy sem,  így  egyes gyermekek  számára nem biztosítja a szociális  ellátáshoz  való jogot.  A  határozat  elutasította az indítványt,  és  indoklásában  a következőket  állapította  meg: „Az Alkotmány  rendelkezéseiből nem  következik  az,  hogy pusztán az  árvaság  tényénél  fogva minden    magyar   állampolgárnak   alanyi   joga    lenne    a társadalombiztosítás keretében az árvaellátásra. Az árvaellátás ugyanis    a    társadalombiztosítás   keretében    biztosított hozzátartozói nyugellátás, amely nem azonosítható az  Alkotmány 70/E.  §  (1)  bekezdésében  szereplő  árvaság  esetére  szóló, megélhetéshez  szükséges ellátáshoz való  joggal,  hanem  annak csupán  egyik  lehetséges – a társadalombiztosítás rendszerében megvalósuló  – formája. Ezen túlmenően a szociális biztonsághoz való  jog  más  –  a szociális intézmények keretébe  tartozó  – jogintézmény útján is megvalósulhat. (…) Az árvaellátás (…)  az elhunyt   jogszerző   megszerzett   jogosultságára   (jogosulti pozíciójára)   épülő   másodlagos   jogviszony   (hozzátartozói nyugellátás),  amely  tehát a hozzátartozó,  jelen  esetben  az elhunyt    szülő   nyugdíjjogosultságához   előírt   feltételek fennálltától  (szolgálati idő, előzetes  járulékfizetés)  függ. Abban  az esetben, ha az elhunyt szülő nyugdíjjogosultsága  nem áll  fenn,  úgy  a  gyermeke sem jogosult társadalombiztosítási árvaellátásra.  Ez  azonban  nem zárja  ki,  hogy  a  szociális igazgatás keretén belül támogatást, illetve ellátást kapjon. Az utóbbi esetben azonban a társadalombiztosítás feltételrendszere helyett  a szociális igazgatás szabályai érvényesülnek, amelyek nem    elhunyt   szülő   (jogszerző)   tekintetében    fennálló követelményekhez, hanem az adott személy (árva) körülményeiben, jövedelmi   és   vagyoni   viszonyaiban   vizsgálandó    –    a rászorultságot  igazoló  – tényezőkhöz  kapcsolják  az  ellátás nyújtását.” (ABH 2000, 112, 114, 115-16.)  Miután  a  jelen  ügyben  az  indítványozó  az  indítványt   a korábbitól eltérő összefüggésekre hivatkozva terjesztette  elő, az  Alkotmánybíróság  az  ügy érdemi vizsgálatát  elvégezte,  a fenti határozatban foglaltakat azonban döntésének indokolásánál irányadónak tekintette.  2.  Az  árvaellátás a társadalombiztosítás  ellátásaira  és  a magánnyugdíjra   jogosultakról,   valamint   e   szolgáltatások fedezetéről  szóló  1997.  évi LXXX. törvény  (a  továbbiakban: Tbj.)  14.  §  (3)  bekezdése értelmében a társadalombiztosítás rendszerében nyújtott nyugdíjbiztosítási hozzátartozói ellátás, amelyet a Tbj. 2. § (3) bekezdésére figyelemmel a biztosítottak társadalombiztosításban  való  részvételi   kötelezettsége   és társadalombiztosítási      járulékfizetési      kötelezettségük teljesítése alapoz meg. A juttatás a rokoni (elsődlegesen szülő- gyermek)  kapcsolaton alapul, és az Abh. által is  kiemelten  a szülő megszerzett nyugdíjjogosultságára épül. A  Tny.  4.  § (1) bekezdés f) pontjában és 54. §  (1)  és  (3) bekezdésében  a vérszerinti és az örökbefogadott gyermek  közti különbségtétel   nem   lelhető  fel,  ellenkezőleg,   mindkettő árvaellátásban  részesül, ha szülője részéről is  fennállnak  a jogszabályi feltételek. Mivel a házasságról, a családról  és  a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban:  Csjt.) 51.  §  (1)  bekezdése  értelmében az  örökbefogadott  mind  az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az  örökbefogadó gyermekének  jogállásába lép, a Tny. 4. §  (1)  bekezdése  csak pontosításként utal az örökbefogadott gyermekre, mivel  státusa azonos  a  vérszerinti gyermekével. A fentiekre  figyelemmel  a rendelkezések  nem  vetik  fel  az  Alkotmány   70/A.   §   (1) bekezdésének sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság az  indítványt ebben a részében elutasította.  3.  Az indítvány szerint a támadott szabályozás nem biztosítja az   esélyegyenlőséget,  mert  pusztán   az   elhunyt   személy örökbefogadási szándékára figyelemmel nem kezeli a vele  rokoni kapcsolatban  nem álló – és a Tny. 54. § (1) bekezdése  szerint nevelt  gyermeknek sem minősülő – gyermeket örökbefogadottként, ezért  nem  kerülhet  az  „árvával”  azonos  státusba.  A  Tny. kifogásolt szabályai azonban nem az „árva” fogalmát definálják, hanem   az   elhunyt  jogán  a  hozzátartozókat  –  köztük   az örökbefogadottat  –  megillető  juttatásról  rendelkeznek.   Az indítványozó  által  felvetett  probléma,  hogy  ki  tekinthető örökbefogadottnak,  ezáltal árvaellátásra  jogosultnak,  és  az ezzel kapcsolatos érvelés a Csjt. – indítvánnyal nem támadott – örökbefogadási   szabályaival  áll  összefüggésben.   Megjegyzi azonban   az   Alkotmánybíróság,   hogy   a   törvényhozó    az örökbefogadás  szándékát az örökbefogadási eljárás  megindítása esetén  figyelembe veszi: főszabály szerint az örökbefogadás  a gyámhatóság  engedélyező határozata jogerőre emelkedésével  lép hatályba,  ha  azonban  az  örökbefogadó  az  eljárás  folyamán meghal,  az  örökbefogadás  joghatásai  –  annak  engedélyezése esetében – az örökbefogadó halálával beállnak. [Csjt. 48. § (1) bekezdése  és  50.  §  (1) bekezdése] Ilyen  esetben  tehát  az örökbefogadottat  az örökbefogadó gyermekének jogállása  illeti meg. Amennyiben pedig a gyermek a vele családi kapcsolatban nem álló   személy  anyagi  támogatását  veszti  el,  hozzátartozói nyugellátásban nem, de – ahogy arra az Abh. utalt  –  szociális támogatásban  részesülhet,  a  szociális  igazgatás  rendszerén belül.   Ezért  az  Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy   a támadott  rendelkezések és az Alkotmány 70/A. §  (3)  bekezdése között  az  indítványozó által felvetett  összefüggésben  nincs alkotmányjogilag  értékelhető  kapcsolat.  Az  Alkotmánybíróság állandó    gyakorlata   szerint   az   érdemi   alkotmányossági vsszefüggés   hiánya  az  indítvány  elutasítását  eredményezi. [985/B/1991.  AB  határozat, ABH 1991, 652, 653-654.;  32/2000. (X.  20.)  AB  határozat,  ABH 2002,  215,  220.;  19/2004.  AB határozat, ABH 2004, 312, 343.] Ezért az Alkotmánybíróság  ezen indítványi részt is elutasította. 4.  Abban  az  esetben, ha az örökbefogadás  nem  történt  meg, családi kapcsolat hiányában a gyermeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében   biztosított  joga  és  a  szülő  jogán   alapuló ellátásra   vonatkozó  rendelkezések  között   alkotmányjogilag értékelhető  összefüggés nem állapítható meg. Erre  figyelemmel az  Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban is  elutasította  az indítványt.  5.  Az árvaellátásra jogosult „nevelt” gyermekek körébe azt  a gyermeket  vonta  a  jogalkotó, aki a szülők egyikével  vérségi kapcsolatban  áll,  amely rendelkezés az  indítványozó  szerint indokolatlan  megkülönböztetést tartalmaz annak a gyermeknek  a terhére, akit csak az egyik szülő fogadott örökbe.  Az  Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A.  §-ában  foglalt  rendelkezést a jogegyenlőség  általános elvét  megfogalmazó  alkotmányi követelményként  értelmezte.  E határozataiban   az   Alkotmánybíróság  kifejtette,   hogy   az Alkotmány  e  rendelkezése az azonos  szabályozási  körbe  vont jogalanyok   közötti  olyan  alkotmányos  indok   nélkül   tett megkülönböztetést   tiltja,   amelynek   következtében    egyes jogalanyok  hátrányos  helyzetbe kerülnek.  Kimondta,  hogy  az alkotmányi   tilalom   elsősorban  az   alkotmányos   alapjogok tekintetében  tett  megkülönböztetésekre terjed  ki,  abban  az esetben,  ha  a  megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos  jog tekintetében      történt,      az      eltérő      szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg,  ha  az  az  emberi méltósághoz  való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az  általános jogegyenlőségi  követelménye arra vonatkozik,  hogy  az  állam, mint  közhatalom  a  jogok és kötelezettségek  elosztása  során köteles  egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a  jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak  mindegyikük szempontjait  azonos  körültekintéssel,  elfogulatlansággal  és méltányossággal  kell  értékelnie. [pl. 9/1990.  (IV.  25.)  AB határozat,  ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.)  AB  határozat, ABH  1990,  73,  77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB  határozat,  ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197,  203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140., 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342- 344.]   A  megkülönböztetésnek  azonos  csoportra  nézve   kell fennállnia. Az azonos csoporton, adott szabályozási  koncepción belüli  eltérő  szabályozás akkor nem alkotmányellenes,  ha  az eltérésnek kellő alkotmányos indoka van. [21/1990. (X.  4.)  AB határozat,  ABH  1990,  77-78.]  Az  Alkotmánybíróság   állandó gyakorlata  szerint  az  azonos  helyzetben  lévők  között  nem alapjogok   tekintetében  tett  megkülönböztetés   csak   akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha nincs ésszerű indoka,  tehát önkényes.  [16/1991.  (V.  20.) AB határozat,  ABH  1991,  62.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.]  Minthogy  az árvaellátásra jogosultság esetében – az  Abh.-ban kifejtettekre   is   figyelemmel  –  nem  alapjogra   vonatkozó különbségtételről van szó, az Alkotmánybíróság  azt  vizsgálta, hogy  a kifogásolt rendelkezés azáltal, hogy a nevelt gyermeket csak   meghatározott  feltételek  fennállása  esetén  vonja   a jogosultsági körbe, azonos csoportba tartozó jogalanyokat érint- e, és a megkülönböztetés önkényes-e.    A  Tny.  54.  §  (1)  bekezdése az ellátásra  jogosult  nevelt gyermek  ismérveit  egyrészt az elhunyt személy  és  házastársa oldaláról,  másrészt a másik szülővel való  kapcsolata  alapján határozza meg: így az elhunyt személy haláláig a vele együttélő házastárssal, élettárssal közös háztartásban kell  nevelkednie, valamint  a  másik  szülővel vérségi  kötelékben  kell  állnia, mégpedig  annak  korábbi házasságából, élettársi együttéléséből kell  származnia. Ebből következően nem értendő ide a házastárs –  közös  háztartásban  nevelkedő –  örökbefogadott,  vagy  nem házasságból, élettársi kapcsolatból született gyermeke.  Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint e nevelt  gyermekek  a szabályozás  szempontjából  homogén  csoportot  alkotnak,  mert azzal  a  házastárssal,  aki őket a  közös  háztartásba  hozta, rokoni   (szülő-gyermek)  kapcsolatban  állnak.  E  szempontból közömbös,   hogy   a   gyermek  házasságból,   életközösségből, házasságon   kívüli   kapcsolatból,   reprodukciós   eljárásból származik, vagy a szülő egyedülállóként fogadta örökbe, mert az árvaellátás valamennyi nevelt gyermek esetében a kiesett tartás pótlását szolgálja.    Más   jogszabály  a  jogosultságok  szempontjából   a   nevelt gyermekek  között  nem tesz különbséget, és azonosan  kezeli  a nevelt gyermeket a vérszerinti és örökbefogadott gyermekkel.  A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés  a)  pontja  a  családi  pótlékra  jogosultak   között felsorolja a nevelőszülőt és a szülővel együtt élő házastársat, vagyis  a vele egy háztartásban nevelt, nem saját gyermek  után is  megilleti a juttatás; a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról  szóló  1993. évi III. törvény  4.  §  db)  pontja közeli hozzátartozónak tekinti egyéb feltételek mellett  a  vér szerinti, örökbefogadott, illetve nevelt gyermeket, illetőleg a 37/B.  §  (1)  bekezdés  c) pontja az aktív  korúak  ellátására jogosítja  azt  a  személyt, aki – egyéb feltételek  fennállása esetén  –  kiskorú gyermeket nevel. A Csjt. 62. § (1) bekezdése úgy  rendelkezik,  hogy  a házastárs vagy  bejegyzett  élettárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának vagy  bejegyzett  élettársának olyan tartásra  szoruló  kiskorú gyermekét  (mostohagyermek), akit  házastársa  vagy  bejegyzett élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. Ha a házasságban  élő  személy önállóan fogad  örökbe  gyermeket,  a Csjt.    48.   §   (1)   bekezdése   megkívánja   a   házastárs hozzájárulását,  ami  ugyan  nem  eredményez  közöttük   rokoni kapcsolatot,  azonban  a Csjt. előző szabálya  alapján  tartási kötelezettsége  keletkezik.  E  rendelkezések  szülői  pozíciót biztosítanak   a  gyermekkel  rokoni  kapcsolatban   nem   álló személynek.  Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy a  Tny.  önkényesen,  ésszerű indok nélkül tesz  különbséget  a nevelt  gyermekek között kizárólag a szülővel  fennálló  rokoni kapcsolatukat  megalapozó tények szerint,  amely  az  Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció tilalmát sérti.   Ezért   a   Tny.   54.  §  (1)  bekezdése   kifogásolt szövegrészének    alkotmányellenességét   az   Alkotmánybíróság megállapította és megsemmisítette.  Mivel  fentiek  szerint megállapította a támadott  jogszabályi rész   alkotmányellenességét,   ezért   állandó   gyakorlatának megfelelően [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH  1991,  297, 307.; 30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 202, 209.]  nem vizsgálta  azt az indítványi elemet, amely ugyanezen szövegrész megsemmisítését más alkotmányos összefüggésekre alapozva kérte.  A    határozat   Magyar   Közlönyben   való   közzététele   az Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi XXXII.  törvény  41.  §-án alapul.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke                                       Dr. Balogh Elemér               Dr. Paczolay Péter       előadó alkotmánybíró    az Alkotmánybíróság elnöke,                               az aláírásban akadályozott                                    Dr. Bihari Mihály                                  alkotmánybíró helyett                                          Dr. Bragyova András          Dr. Holló András          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Kiss László              Dr. Kovács Péter          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Paczolay Péter          Dr. Lévay Miklós          az Alkotmánybíróság elnöke      alkotmánybíró          az aláírásban akadályozott          Dr. Lenkovics Barnabás          alkotmánybíró helyett                                                        Dr. Stumpf István                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	170/2010. (IX. 23.)
Date of the decision: .	09/20/2010
.
.