Hungarian

Ügyszám: .	530/B/2003
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 63/2003. (XII. 15.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2003/676 .

A döntés kelte: Budapest, 12/15/2003 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabályok  alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére, valamint  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség  megállapítására  irányuló indítványok tárgyában – Dr. Czúcz Ottó és Dr. Harmathy Attila alkotmánybírák különvéleményével – meghozta a következő                         határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  az  egészségügyi szolgáltatókról    és   az   egészségügyi   közszolgáltatások szervezéséről   szóló  2003.  évi  XLIII.   törvény   közjogi érvénytelenség miatt alkotmányellenes, ezért azt e  határozat kihirdetése napjával megsemmisíti. A megsemmisítés nem érinti a  határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s  a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. 2.   Az   Alkotmánybíróság  elutasítja  azt  a   mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség  megállapítására  irányuló indítványt,    amely    szerint    a    Magyar    Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.)  OGY határozat  nem tartalmaz garanciális szabályokat az Alkotmány 26. §-ában szabályozott eljárás tekintetében. 3.   Az   Alkotmánybíróság  elutasítja  azt  a   mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség  megállapítására  irányuló indítványt,   amely   kifogásolta,   hogy   az   egészségügyi szolgáltatókról    és   az   egészségügyi   közszolgáltatások szervezéséről  szóló 2003. évi XLIII. törvény  megalkotásával összefüggően az egészségügyi dolgozók jogállásáról, illetve a törvény   végrehajtási  rendeleteinek  megalkotásáról   szóló szabályozást a jogalkotó nem alkotta meg. 4.   Az   Alkotmánybíróság   az   egészségügyi   szolgáltatás gyakorlásának  általános feltételeiről, valamint  a  működési engedélyezési  eljárásról  szóló 96/2003.  (VII.  15.)  Korm. rendelet   12.  §-a,  az  egészségügyi  ellátási  szerződések pályáztatásával  és  a pályázatok elbírálásával,  valamint  a vagyoni   biztosítékkal  kapcsolatos  részletes  szabályokról szóló   97/2003.  (VII.  15.)  Korm.  rendelet,   továbbá   a közreműködői  szerződésről  és a  közreműködő  által  végzett tevékenységről  szóló  98/2003.  (VII.  15.)  Korm.  rendelet alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló indítványokat visszautasítja. 5.  Az  Alkotmánybíróság a jogalkotásra vonatkozó  indítványt visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                                                            I. Az  Alkotmánybírósághoz több indítvány  érkezett,  amelyekben alapvetően az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások    szervezéséről    szóló     2003.     évi XLIII.  törvény  (a továbbiakban: Kórháztv.) egésze,  illetve egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és –  visszamenőleges hatályú – megsemmisítését  kezdeményezték. Az  Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette  és  azokat egy  eljárásban  bírálta  el. Az  indítványok  az  alábbiakat tartalmazták: 1.1.   Az  egyik  indítványban  arra  tekintettel  kérték   a Kórháztv.  alkotmányellenességének  megállapítását,  hogy  „a törvényt eredményező jogalkotási folyamat eljárási rendje nem volt szabályszerű”. Az   indítványozók   kifogásolták,   hogy   az   Országgyűlés „lényegében érdemi vita nélkül és figyelmen kívül  hagyva”  a köztársasági   elnök   észrevételeit,  változatlan   formában fogadta  el  a  megfontolásra  visszaküldött  Kórháztv.-t.  A Kórháztv.  újratárgyalása kapcsán figyelmen kívül  hagyták  a Magyar  Köztársaság  Országgyűlésének  Házszabályáról   szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat (a továbbiakban: Házszabály) több rendelkezését (pl. az Országgyűlés ülésezésére, módosító javaslatok benyújtására, az országgyűlési képviselők  és  más érintettek értesítésére vonatkozó rendelkezéseket). A törvény elfogadására  vonatkozó  eljárási szabályok  figyelmen  kívül hagyása  pedig  az  Alkotmány 2. § (1) bekezdésének  sérelmét eredményezte. Ezzel kapcsolatban az indítványozók több  olyan alkotmánybírósági  határozatra  is  hivatkoztak,  amelyek   a törvényalkotási   folyamatra  vonatkozó  eljárási   szabályok betartását a törvény érvényességi követelményeként határozták meg. Az   indítványozók   az  Alkotmány  2.  §  (1)   bekezdésével összefüggésben az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés e)  pontjába foglaltak   megsértését  is  állították,  mert  a   Kórháztv. újratárgyalásakor nem biztosították a köztársasági  elnöknek, hogy    az    országgyűlési   ülésen   részt   vehessen    és felszólalhasson.  Hivatkoztak a  675/B/2001.  AB  határozatra (ABH   2002,  1320.),  mely  az  Alkotmány  26.  §-a  kapcsán kifejtette,  hogy  az  Alkotmány „a törvényalkotási  folyamat részesévé  teszi  a köztársasági elnököt”  (ABH  2002,  1320, 1326.).     Az    indítványozók    szerint    a     Kórháztv. újratárgyalásakor az Országgyűlés lényegében  kiüresítette  a köztársasági elnöknek a törvényhozási folyamattal kapcsolatos jogosítványát. Az  indítványozók az Alkotmány 2. § (2) bekezdésének sérelmét is  állították. Arra hivatkoztak, hogy a népszuverenitás elve sérült azért, mert az Országgyűlés elnöke egyes országgyűlési képviselőket  nem  értesített  a  Kórháztv.  újratárgyalására összehívott rendkívüli ülésről. Ezek a képviselők  a  törvény bizottsági  tárgyalásáról sem értesültek. Ezért a bizottsági, valamint  a  plenáris ülésen nem gyakorolhatták országgyűlési képviselői jogaikat. Az indítványozók hivatkoztak továbbá  az Alkotmány 26. § (2) bekezdésének a sérelmére is. 1.2.    A    Kórháztv.    alkotmányellenességének    utólagos megállapítására vonatkozó indítványukhoz kapcsolódóan azt  is kérték  az indítványozók, hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet  azért, mert „a Házszabály jelenlegi szabályozása nem tartalmaz kellő garanciákat  az  Alkotmány  26. §-ában  szabályozott  eljárás tekintetében”.  Az eljárási szabályok hiánya tette  lehetővé, hogy  az  Országgyűlés kiüresítsen egy, a köztársasági  elnök számára  biztosított  „alkotmányos jogot”.  Az  indítványozók szerint tehát hiányoznak a garanciális szabályok „arra nézve, hogy   az   Országgyűlésnek  hogyan  kell  eljárnia,   ha   a köztársasági elnök a kihirdetésre megküldött törvényt aláírás előtt  észrevételeinek  közlésével megfontolás  végett  küldi vissza az Országgyűlésnek”. 2.    Egy    másik    indítványban   az    egész    Kórháztv. alkotmányellenességének  utólagos vizsgálatát  kezdeményezték az  Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:   Abtv.)  30.  §  (1)  bekezdés   c)   pontjára figyelemmel. Az indítványozó különösen azt kifogásolta,  hogy „az  állam  a  Kórháztörvénnyel jelentős  részben  lemond  az egészségügyi  ellátás  állami  rendszerének  megszervezésével összefüggő feladatairól”. Az  indítványozó az állami és önkormányzati tulajdonban  lévő egészségügyi   szolgáltatók,   illetve   a   nemzeti   vagyon „kiárusítása” miatt az Alkotmány 10. § (1) bekezdése, illetve 12. § (2) bekezdése sérelmét állította. Az   indítványozó  álláspontja  szerint  továbbá  az  állami, önkormányzati  tulajdonban álló egészségügyi  szolgáltatókban foglalkoztatottak  számára  bizonytalanságot   eredményez   a Kórháztv., s ez a jogbiztonság alkotmányos elvét sérti. Ezen  túlmenően az Alkotmány 35. § (1) bekezdés d) pontjának, illetve  70/D. §-ának sérelmét látja abban, hogy a  Kórháztv. „a  vállalkozás  és  a gazdasági verseny  szabadsága  elvének rendeli  alá  a legmagasabb szintű egészséghez  fűződő  jogok érvényesülését,  s  biztosításának és  garantálásának  állami kötelezettségeit”. Az  Alkotmány  44/C. §-ának sérelmét arra  tekintettel  kérte megállapítani,  hogy  a Kórháztv. – mint egyszerű  többséggel elfogadott  törvény – „alapvetően és önkényesen avatkozik  be és  módosítja  az  önkormányzatok  feladatait  és  jogait  az egészségügyi  ellátásban”. Ennek szabályozása pedig  csak  az országgyűlési    képviselők    kétharmadának     szavazatával elfogadott törvénnyel lehetséges. 3.  Egy további indítványban a Kórháztv. egyes rendelkezései, valamint  a  törvény  alkalmazására  való  felkészülési   idő hiányára tekintettel az egész törvény alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. Indítványukban   kifejtették,   hogy   a   Kórháztv.   3.   § (2)  bekezdése, 4. § (1) és (2) bekezdése, 9. § (1)  bekezdés b)  pontja,  12. § (1) bekezdése, 31. §-a, valamint  32.  §-a olyan  alkotmányellenes  állapotot  idéznek  elő,  amely   az Alkotmány   70/D.  §-ában,  illetve  70/E.   §-ában   foglalt alkotmányos jogok sérelmét eredményezi. Azt  állították továbbá, hogy a Kórháztv. 8. §  (1)  bekezdés b)  pontja, 9. § (5) bekezdése, 13. § (1) bekezdés a)  pontja és  (2) bekezdés b) pontja, valamint 14-16. §-ai, továbbá 22- 23.  §-ai  az  Alkotmány 60. § (1), (3)  és  (4)  bekezdéseit sértik. Az  egész  törvény alkotmányellenességének megállapítását  és megsemmisítését végül azért kezdeményezték, mert álláspontjuk szerint  nem maradt kellő idő a Kórháztv. alkalmazására  való felkészüléshez.   Ezáltal  sérült   a   jogalkotásról   szóló 1987.  évi  XI.  törvény 12. § (3) és (4) bekezdése,  s  azon keresztül   az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésébe   foglalt jogállamiság követelménye. 4.1. Egy további indítványozó a Kórháztv. 3. § (2) bekezdése, 4. § (1) és (2) bekezdése, 8. § (1) bekezdés b) pontja, 9.  § (1) bekezdés b) pontja és (5) bekezdése, 12. § (1) bekezdése, 13.  § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés b) pontja,  14- 16.  §-a,  22-23.  §-a, 31-32. §-a, továbbá  az  egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről,  valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm.  rendelet  (a továbbiakban: Korm. rendelet1.)  12.  §-a „alkotmányosság   szempontjából   történő   felülvizsgálatát” kérte, de indítványának tartalma szerint a Kórháztv. egészére vonatkozóan      kezdeményezte     az     alkotmányellenesség megállapítását, illetve annak megsemmisítését.  Indítványában az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 9. § (2) bekezdése, 44/C. §- a, 70/A. §-a, 70/D. §-a és 70/E. §-a sérelmére hivatkozott. 4.2.  Az  indítványozó továbbá azt is kezdeményezte, hogy  az Alkotmánybíróság          mulasztásban          megnyilvánuló alkotmányellenességet is állapítson meg. Álláspontja  szerint a  Kórháztv. eredményeként az egészségügyi dolgozók jogállása „egyik  napról  a  másikra” megváltozik.  Jogbizonytalanságot eredményez  ezért az, hogy nem alkották meg  az  egészségügyi dolgozók   jogállására  vonatkozó  szabályozást,  illetve   a törvény  hatálybalépésével  a  végrehajtási  rendeletek   sem készültek  el.  Ez a jogalkotói mulasztás az Alkotmány  2.  § (1) bekezdésének sérelmét eredményezi. 5.  Két további indítványban, melyeknek tartalma azonos volt, az  indítványozók  a  Kórháztv. „hatályon  kívül  helyezését” kérték,  mivel a törvény „nem biztosítja az állampolgároknak” az  Alkotmány  9. § (1) bekezdésében, 13. § (1) bekezdésében, 70/D.  §  (1) és (2) bekezdésében, valamint 70/E.  §  (1)  és (2) bekezdésében foglalt jogát. Indítványukban  kifejtették, hogy  a  Kórháztv.  3.  §-a  „az egészségügyi szolgáltatások területére megfelelő  jogszabályi háttér és garancia rendszer nélkül engedi be a magántőkét”. A megfelelő  „kontroll” hiányában pedig csökken a „betegellátás színvonala”,   veszélybe   kerül  a  „népegészségügyi   célok megvalósítása”,    az    „ellátás    igénybevételéhez    való esélyegyenlőség” és az „egészségügyi dolgozók állása, illetve közalkalmazotti  státusza és az ezzel  járó  jogosultságaik”, továbbá sérül a „szabad orvos- és intézményválasztáshoz  való jog”. A  Kórháztv. 22. § (4) bekezdésével és 32. § (3) bekezdésével kapcsolatban  kifogásolták, hogy az ún.  „vagyoni  biztosíték minimum”,  valamint az „ellátási kötelezettség teljesítéséhez rendelkezésre     bocsátott     célvagyon     rendeltetésének megváltoztatása”  következtében  sérül  a  tulajdonhoz   való alkotmányos jog. Azt állították, hogy az „állampolgárok  ezek fedezetét,  a járulékfizetési kötelezettségüket jövedelmükből teljesítik,  s ezáltal az ilyen befizetésekre is  kiterjed  a tulajdonhoz való jog védelme”. 6.    További    indítványozók    a    Kórháztv.    egészének megsemmisítését  –  a törvény 27. §-ának, illetve  30-32.  §- ainak külön kiemelésével – indítványozták. Indítványukban  az Alkotmány  19. § (3) bekezdés c) pontja, 26. § (2) bekezdése, 31/A.  §  (1)  bekezdése,  70/A. §  (1)  bekezdése,  valamint 70/D. § (1) bekezdése sérelmét állították. Indítványuk  indokolásaként előadták,  hogy  az  Országgyűlés alkotmányellenesen  járt  el  a Kórháztv.  újratárgyalásánál, mert az Alkotmány „megfontolásra” vonatkozó előírásainak  nem tett  eleget. Álláspontjuk szerint a Kórháztv. ellentétes  az Alkotmány  31/A. § (1) bekezdésével is, mert  a  köztársasági elnök  indítványának „»csípőből tüzelve« történő  –  elvetése sértően megkérdőjelezi az Elnök ítélőképességét”. Kifejtették továbbá,  hogy a Kórháztv. feleslegesen növeli az egészségügy kiadásait,   s   ezen  keresztül  indokolatlanul   rontja   a költségvetés  egyensúlyát és fokozza az ország  eladósodását, ezért  ellentétes az Alkotmány 19. § (3) bekezdés  c)  pontja szerinti   „gazdaságosság  követelményével”.   Az   Alkotmány 70/A.  §  (1)  bekezdése,  valamint  70/D.  §  (1)  bekezdése sérelmét   pedig   arra  tekintettel   állították,   hogy   a privatizált   egészségügyi  intézmények  tulajdonosai   által felszámított árak miatt milliós nagyságrendű tömegeket zárnak ki  a  korszerű gyógyító-megelőző egészségügyi szolgáltatások igénybevételétől. 7.   Egy   további  indítványozó  a  Kórháztv.,  valamint   a „96/2003./VII.15./ korm. rendelet, a 97/2003./VII.15./  Korm. rendelet,   a   98/2003./VII.15./  Korm.  rendelet   utólagos felülvizsgálatát” kérte. Indítványában a Kórháztv. egészének, illetve  a kormányrendeleteknek a megsemmisítését nem  kérte, azokat nem kifogásolta. Ezzel szemben kifejezetten megjelölte a    Kórháztv.   következő   rendelkezéseit,   amelyeknek   a megsemmisítését kérte: „»gazdasági« társaság /12. §. /1/ bek.- ben/  törlését  –  a  vagyonértékesítés  /31.  §.-át,  teljes egészében/ – a 32. §./1/ bek.-ését”. Ezen   túlmenően  a  vagyontársulással,  a  többségi  állami, önkormányzati  tulajdonnal, a mentés, vérellátás,  járványügy kizárólagos  állami  feladatként  történő  megtartásával,   a gyógyszergyártók  kizárásával,  az  „orvosi   praxisközösség” lehetővé  tételével,  az  állami,  önkormányzati  egyszemélyi felelős   vezetés   biztosításával,   a   tulajdonosi   jogok gyakorlásával,  a vagyontárgy elidegenítésével,  a  betegjogi képviselő   kötelező   bevonásával,  a   minősített   többség előírásával, az érdekvédelmi szervezet hiányával, a  kórházak nemzeti  kinccsé  nyilvánításával kapcsolatos  megállapítások kimondását  kérte az Alkotmánybíróságtól. Indítványában  több alkotmányi rendelkezésre hivatkozott: 2. § (2) bekezdés, 3. § (2) bekezdés, 19. § (2) bekezdés, 35. § (1) bekezdés d) pont, 44/C.   §   (1)  bekezdés,  57.  §  (3)  bekezdés,  70/E.   § (1)   bekezdés,   70/D.   §   (1)   bekezdés.   Indítványának indokolásában „aggodalmainak” sokaságát fejtette ki.                              II. 1. Az Alkotmány vizsgált rendelkezései: „2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam. (2)  A  Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely  a népszuverenitást   választott  képviselői   útján,   valamint közvetlenül gyakorolja.” „22.  §  (2)  Az Országgyűlés alakuló ülését –  a  választást követő  egy  hónapon belüli időpontra – a köztársasági  elnök hívja  össze; egyébként az Országgyűlés ülésszakának és  ezen belül  az  egyes üléseknek az összehívásáról az  Országgyűlés elnöke gondoskodik.” „26.  §  (1)  A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől számított   tizenöt   napon  –  az   Országgyűlés   elnökének sürgősségi  kérelmére öt napon – belül a  köztársasági  elnök gondoskodik.  A kihirdetésre megküldött törvényt  aláírja.  A törvényt a hivatalos lapban ki kell hirdetni. (2)   Ha  a  köztársasági  elnök  a  törvénnyel  vagy   annak valamelyik  rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás  előtt az  (1)  bekezdésben  említett  határidőn  belül  megfontolás végett,   észrevételeinek   közlésével   visszaküldheti    az Országgyűlésnek. (3)   Az  Országgyűlés  a  törvényt  újra  megtárgyalja,   és elfogadásáról ismét határoz. Az Országgyűlés elnöke által ezt követően  megküldött  törvényt a köztársasági  elnök  köteles aláírni és öt napon belül kihirdetni. (4)  A  köztársasági  elnök  a  törvényt  aláírás  előtt   az (1)   bekezdésben  említett  határidőn  belül  véleményezésre megküldi   az   Alkotmánybíróságnak,  ha   annak   valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja. (5)  Ha  az Alkotmánybíróság – soron kívüli eljárásban  –  az alkotmányellenességet megállapítja, a  köztársasági  elnök  a törvényt az Országgyűlésnek visszaküldi, egyébként köteles  a törvényt aláírni és öt napon belül kihirdetni. (6)  A  népszavazásra bocsátott törvényt a köztársasági elnök csak akkor írja alá, ha azt a népszavazás megerősítette.” „30/A. § (1) A köztársasági elnök (…) e)   részt  vehet  és  felszólalhat  az  Országgyűlés  és  az országgyűlési bizottságok ülésein, (…)” 2. A Házszabály érintett rendelkezései: „23. § A Házbizottság (…) t)  az  Országgyűlés  ülésének  napirendtervezetét  az  ülést megelőző  48  órával korábban közzéteszi, és a karzaton  –  a férőhelyektől függően – ülőhelyeket biztosít az állampolgárok számára; (…)” „45.  §  (1)  A  köztársasági  elnök,  a  Kormány  tagja,  az Alkotmánybíróság  elnöke,  a  Legfelsőbb  Bíróság  elnöke,  a legfőbb   ügyész,   az  országgyűlési   biztos,   az   Állami Számvevőszék  elnöke, továbbá az általa benyújtott  beszámoló országgyűlési vitája során az Országgyűlés előtt beszámolásra kötelezett   részt  vehet  és  felszólalhat  az  Országgyűlés ülésén. (2)  Ha a Házszabály kivételt nem tesz, a köztársasági elnök, a  miniszterelnök, továbbá – a Kormány nevében  –  a  Kormány tagja bármikor felszólalhat.” „47.  §  (1)  Az  ülés napirendjére az elnök  a  Házbizottság ajánlása  alapján tesz javaslatot. E javaslatot legkésőbb  az ülést  megelőzően két nappal meg kell küldeni a képviselőknek és a 45. § (1) bekezdésében felsorolt személyeknek.” „107.   §   (1)  A  zárószavazás  megkezdése  előtt  módosító javaslatot lehet benyújtani bármely – korábban megszavazott – rendelkezéshez  kapcsolódóan, ha a  megszavazott  rendelkezés nincs  összhangban  az Alkotmánnyal vagy  más  törvénnyel,  a törvényjavaslat  már  megszavazott  rendelkezésével,  vagy  a törvényjavaslat    módosítással   nem    érintett    valamely rendelkezésével. Zárószavazás előtti módosító  javaslatot  az előterjesztő  is  benyújthat.  Zárószavazás  előtti  módosító javaslatot  írásban  lehet  benyújtani  legkésőbb  annak   az ülésnapnak  a  megnyitása  előtt egy  órával,  amely  ülésnap napirendjén szerepel az adott törvényjavaslat zárószavazása. (2)  A  zárószavazás előtti módosító javaslatot az  elnök  az Alkotmányügyi   bizottságnak  adja   ki.   A   költségvetési, pótköltségvetési,    zárszámadási,   illetve    költségvetést módosító törvényjavaslathoz benyújtott zárószavazást megelőző módosító javaslatot az elnök a Költségvetési bizottságnak  is kiadja. (3)   A   zárószavazás   megkezdése  előtt   a   zárószavazás elhalasztását javasolhatja a kijelölt bizottság,  illetve  az Alkotmányügyi   bizottság,  amennyiben  az  (1)   bekezdésben meghatározott   módosító  javaslatot  kíván   benyújtani.   A zárószavazás  elhalasztásáról  –  a  javaslattevő  indokainak meghallgatása után – az Országgyűlés vita nélkül határoz. (4)  A  törvényjavaslat záró vitája az (1) bekezdés  szerinti módosító  javaslatok megtárgyalásából áll. A  tárgyalásra,  a vitára  és  a  szavazásra a 105-106.  §  rendelkezéseit  kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy amennyiben nem  a  Kormány az  előterjesztő, akkor nyilatkoznia kell, hogy egyetért-e  a törvényjavaslat  elfogadásával.  A  zárószavazást  megelőzően benyújtott  módosító javaslat esetén a zárószavazást  csak  a törvényjavaslat záró vitája után lehet megtartani. (5)  Ha  a  zárószavazás során minősített  többséget  igénylő döntés  is  szükséges, akkor a zárószavazást  két  részletben kell  lefolytatni  úgy, hogy először a  minősített  többséget igénylő döntést kell meghozni. A szükséges minősített többség hiányában  az  56. § rendelkezéseit azzal az eltéréssel  kell alkalmazni,  hogy  az elnök köteles elrendelni  a  tárgyalási szünetet.” „110. § (1) Ha a köztársasági elnök a kihirdetésre megküldött törvényt aláírás előtt észrevételeinek közlésével megfontolás végett  visszaküldi,  azt  az Országgyűlés  legkésőbb  hatvan napon belül napirendjére tűzi. (2)  A  köztársasági  elnök átiratát az  Országgyűlés  elnöke kiadja az Alkotmányügyi, valamint a kijelölt bizottságnak. Az eljárásra  ezt követően a 107. § (2) és (4) bekezdéseit  kell megfelelően alkalmazni.” „111.  §  Ha  a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság  által alkotmányellenesnek    nyilvánított     rendelkezés     miatt visszaküldi  a  törvényt az Országgyűlésnek, az  Országgyűlés elnöke  felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot és  a  kijelölt bizottságot   az  Alkotmánybíróság  határozatának   megfelelő módosító javaslat előterjesztésére. Az eljárásra ezt követően a 107. § (2) és (4) bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni.”                             III. Az indítványok részben megalapozottak. Az  Alkotmánybíróság  a  Kórháztv.-t  kifogásoló  indítványok közül   először  azokat  az  indítványi  elemeket  vizsgálta, amelyekben  a  törvény  megalkotásával  kapcsolatos  eljárási szabálytalanságok miatt kezdeményezték az alkotmányellenesség megállapítását. 1.  Az  Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata, hogy magának  a jogalkotási  eljárásnak az alkotmányosságát is  vizsgálja  és dönt     a     „formai    hibás    törvényhozási     eljárás” alkotmányosságáról. Az Alkotmánybíróság már a 11/1992.  (III. 5.)  AB  határozatában  kifejtette:  „A  jogállamiság  és   a jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. (…) Csak a  formalizált  eljárás szabályainak követésével  keletkezhet irvényes   jogszabály   (…).”  (ABH   1992,   77,   85.)   Az Alkotmánybíróság több határozatában részletesen  foglalkozott a  közjogi  érvényesség eseteivel. A 29/1997.  (IV.  29.)  AB határozatában  kifejtette, hogy a „formai hibás törvényhozási eljárás – megfelelő indítvány alapján – a jövőben alapot ad a törvény  kihirdetése napjára történő visszamenőleges  hatályú megsemmisítésére.”  (ABH 1997, 122.) A  határozat  indokolása szerint  „[a]  megsemmisítés alapja a közjogi érvénytelenség, amely    a   norma   formai   alkotmányellenességének   egyik változata.”  (ABH 1997, 122, 128.) Az 52/1997.  (X.  14.)  AB határozat    rendelkező    részében    az    Alkotmánybíróság megismételte  azt  a  korábbi határozatában  foglalt  tételt, melynek  megfelelően  a jogalkotás során elkövetett  eljárási alkotmánysértés    önmagában    megalapozza     a     törvény megsemmisíthetőségét.  (ABH 1997,  331,  332.)  Az  indokolás pedig   újfent   megállapította,  hogy  a   súlyos   eljárási szabálytalanság  közjogi  érvénytelenséget   idéz   elő.   Az Alkotmánybíróság a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatában  –  a hivatkozott  határozatokra  utalva  –  leszögezte,  hogy   „a törvényalkotási   folyamat   egyes   eljárási    szabályainak betartása  a  törvény  érvényességének  az  Alkotmány  2.   § (1)  bekezdéséből  levezethető jogállami követelménye.”  (ABH 1999, 325, 349.) Az  Alkotmánybíróság  8/2003.  (III.  14.)  AB  határozatában alkotmányos   követelményként  azt  is   meghatározta,   hogy „jogalkotásra   csak   a  jogbiztonság  alkotmányos   elvének megfelelően  kerülhet sor. A jogbiztonság  elve  megköveteli, hogy  a  jogalkotás  (...) ésszerű rendben történjék  (...)”. (ABK 2003. március, 90.) A   köztársasági   elnök  észrevételei  nyomán   lefolytatott újratárgyalás a törvényhozási folyamat része. A törvényhozási eljárás  ide  vonatkozó  szabályai nyújtanak  biztosítékot  a törvény  érdemi újratárgyalásához, ezért be nem  tartásuk  az Alkotmány  26. § (3) bekezdésének megsértéséhez és egyben  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelméhez vezet. Ez  pedig az  adott jogszabály formai alkotmányellenességét vonja  maga után. Az  Alkotmánybíróság  az eddigi gyakorlatának  megfelelően  a továbbiakban  azt vizsgálta, hogy a Kórháztv.  megalkotásakor követtek-e  el  olyan  eljárási  szabálytalanságot,  amely  a törvény közjogi érvénytelenségét idézte elő. 1.1. Az Alkotmány 22. § (2) bekezdése szerint az Országgyűlés ülései   –  kivéve  az  alakuló  ülés  –  összehívásáról   az Országgyűlés  elnöke gondoskodik. A Házszabály – határidőkhöz kötötten  – az Országgyűlés elnökének mérlegelésére bízza  az ülés  összehívását. Az ülés időpontját a Házszabályban előírt határidőkön  belül, ésszerű keretek között,  az  Országgyűlés működőképességét figyelembe véve kell meghatározni. Az  Országgyűlés  elnöke 2003. június 23-án 10  órakor  kapta kézhez  a köztársasági elnök átiratát. Az Országgyűlés  2003. június   23-án  11  órától  –  meghatározott  napirenddel   – rendkívüli  ülést  tartott. A Kórháztv.  újratárgyalására  az Országgyűlés elnöke egy másik rendkívüli ülést hívott  össze, mégpedig  ugyanerre  a napra 20 órai kezdettel.  A  Kórháztv. érdemi   újratárgyalásával,  illetve  a  köztársasági   elnök észrevételeinek érdemi megvitatásával kapcsolatos,  az  ülést megelőző  feladatokat a korábbi ülés alatt,  azzal  egyidőben kellett volna elvégezni. A folyamatos ülésezés miatt az aznap összehívott,  a  folyamatban lévő  ülést  közvetlenül  követő újabb ülésre vonatkozóan az érdemi tárgyalás feltételeit  nem biztosították.    A    Kórháztv.   érdemi   újratárgyalásának ellehetetlenítése   ellentétes   a   törvényalkotás   ésszerű rendjére vonatkozó alkotmányos követelménnyel. 1.2.  A  törvényhozás  kiszámíthatóságának,  ésszerű  rendben történő   lefolytatásának   lényeges   feltétele,   hogy   az Országgyűlés   ülésének   összehívásáról,   annak    javasolt napirendjéről  valamennyi  képviselő  megfelelő   időben,   a Házszabály  előírásainak megfelelően értesüljön. Ezt  a  célt szolgálja   a   Házszabály  47.  §  (1)  bekezdése,   melynek értelmében  a  napirendi javaslatnak az ülést megelőzően  két nappal  történő  megküldésével értesülnek a képviselők  és  a meghatározott  érintettek  az  Országgyűlés  üléséről,  annak napirendjéről.  Ez  egyben a törvény újratárgyalásának  kezdő időpontját  meghatározó  garanciális  szabály.  A  Házszabály 110.  §  (1)  bekezdése ugyanakkor rögzíti  az  újratárgyalás megkezdésének   végső   időpontját  is,   mely   szerint   az Országgyűlés  a  visszaküldött  törvényt  a  visszaküldésétől számított  hatvan  napon  belül  napirendjére  tűzi.  A   két határnap   közötti  58  nap  valamelyikén   kell   tehát   az Országgyűlésben a törvény újratárgyalását megkezdeni. A Házszabály 47. § (1) bekezdése szerint az ülés napirendjére vonatkozó javaslatot legkésőbb az ülést megelőzően két nappal kell  megküldeni  a  képviselőknek  és  a  Házszabály  45.  § (1)   bekezdésében  felsorolt  személyeknek.  Amennyiben   az országgyűlési  képviselők, illetve más érintettek  nem,  vagy nem a megfelelő időben értesülnek az ülésről, illetőleg annak napirendjéről,  akkor  nincs  lehetőségük   arra,   hogy   az Országgyűlés  működése  során jogaikat  gyakorolják,  illetve kötelezettségeiket teljesítsék. Az ülést két nappal  megelőző értesítés  hiánya következtében az Országgyűlés  működése,  a törvényhozási  folyamat  kiszámíthatatlanná  válik,  amely  a törvényalkotási folyamat kiszámíthatóságára, ésszerű rendjére vonatkozó alkotmányos követelménnyel ellentétes. Az   ülés  szabályszerű  összehívása,  a  napirendi  javaslat megfelelő  időben  történő  továbbítása  az  Alkotmány  2.  § (2)  bekezdése  szerinti  képviseleti hatalomgyakorlásnak  is lényeges   feltétele.  A  képviseleti  hatalomgyakorlás   nem érvényesülhet,    ha   az   Országgyűlés   üléséről,    annak napirendjéről   a  képviselőket  nem  értesítik,   vagy   nem valamennyi   képviselőt,  illetve  nem  a  megfelelő   időben értesítenek,   s   ennek   következtében   ellehetetlenül   a képviselői  jogaik gyakorlása, kötelezettségeik  teljesítése. Az    ülés   összehívására   vonatkozó   előzetes   értesítés garantálja,  hogy  egyetlen  képviselőt  se  mellőzzenek   az Országgyűlés tevékenységében. A   Kórháztv.   újratárgyalására  az  Országgyűlés   ülésének összehívására  irányadó  eljárási  szabályokkal  ellentétesen került  sor:  az  ülés  összehívásáról és  az  ülés  javasolt napirendjéről   nem  értesítették  valamennyi   országgyűlési képviselőt,  illetve  a képviselőknek a napirendi  javaslatot nem  megfelelő  időben  küldték meg.  Az  országgyűlési  ülés napirendjére  tett  javaslat előzetes megküldésére  vonatkozó szabály  figyelmen  kívül hagyása nem  pusztán  a  Házszabály rendelkezését,    hanem   egyben   az    Alkotmány    2.    § (2)  bekezdésében meghatározottakat is sértette, mivel így  a törvényhozási eljárás kiszámíthatatlanná vált. 1.3.  A Házszabály 23. § t) pontja szerint a Házbizottság  az Országgyűlés  ülésének napirend-tervezetét az ülést  megelőző 48 órával korábban közzéteszi. Ez a rendelkezés elsősorban  a nyilvánosság   tájékoztatását  segíti  elő  az   Országgyűlés üléseiről,   de   a  napirend  tervezetének  közzététele   az országgyűlési   képviselők   értesítésére   is   szolgál.   A közzététel,    illetve   a   közzététel   általi    értesítés elmulasztása a képviselők jogainak gyakorlását, a plenáris és bizottsági  vita  ésszerű  rendben történő  lefolytatását,  s ezáltal a törvényhozási folyamatot lehetetleníti el. 1.4.  Az  Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés e) pontja szerint  a köztársasági   elnök   részt   vehet   és   felszólalhat   az Országgyűlés  és az országgyűlési bizottságok ülésein.  Ennek az  alkotmányi  rendelkezésnek az érvényesülése  érdekében  a Házszabály  47.  §  (1)  bekezdése  előírja,  hogy  az  ülést megelőzően  két nappal a köztársasági elnöknek  is  meg  kell küldeni  a  napirendi  javaslatot. Ez  az  egyik  biztosítéka annak,  hogy  a köztársasági elnök az Alkotmányban  garantált részvételi  és  felszólalási jogát  az  Országgyűlés  ülésein gyakorolhassa.  A  köztársasági elnök  részt  vehet,  de  nem köteles  részt venni az Országgyűlés ülésein.  Ez  az  általa visszaküldött   törvény   újratárgyalására   is   vonatkozik, távolléte   tehát  nem  akadályozza  meg  az  újratárgyalást. Tekintettel azonban arra, hogy a törvény újratárgyalására  az államfő  észrevételei  alapján kerül sor,  ezért  az  államfő részvételi,    illetve   felszólalási    jogának    feltétlen biztosítása feltétele a törvény érdemi újratárgyalásának. A  köztársasági elnök előzetes értesítésére hasonló szabályok vonatkoznak,  mint az országgyűlési képviselők  értesítésére. Nem   felel   meg   az  értesítés  a  törvényhozás   eljárási szabályainak, ha az nem a megfelelő módon, nem írásban, hanem például  telefonon,  faxon vagy e-mailen keresztül  történik, illetve  ha  arra  nem a Házszabály 47.  §  (1)  bekezdésében rögzített határidő megtartásával kerül sor. 1.5. A Házszabály 107. § (1) bekezdése szerint a zárószavazás előtti  módosító javaslatot legkésőbb annak az  ülésnapnak  a megnyitása  előtt egy órával lehet benyújtani, amely  ülésnap napirendjén az adott törvényjavaslat zárószavazása  szerepel. Ez a rendelkezés vonatkozik a törvény újratárgyalására is. A  Kórháztv. újratárgyalására a 2003. június 23-án 20  órakor kezdődött  rendkívüli  ülésen került  sor.  Az  országgyűlési képviselők    a   Kórháztv.   újratárgyalására    összehívott rendkívüli ülésről, illetve a napirendi javaslatról  csak  15 óra  után  értesülhettek. Ezt követően  az  Országgyűlés  még ülésezett,    szavazásokat   tartottak.   Az    országgyűlési képviselőknek  tehát  nem  volt  lehetőségük  arra,  hogy   a Házszabály  107.  §  (1)  bekezdésének  megfelelően  módosító indítványt   készítsenek,  s  nyújtsanak   be.   A   módosító indítványok  benyújtásának az ellehetetlenülése is  akadályát képezte a Kórháztv. érdemi újratárgyalásának. 1.6.   Az   Alkotmánybíróság  a  62/2003.   (XII.   15.)   AB határozatában (a továbbiakban: 1. ABh.) rámutatott arra, hogy a  köztársasági  elnök  az  Alkotmány  26.  §-ában  rögzített jogköreivel  a  törvényhozást befolyásolhatja. A  törvényhozó hatalom  korlátozása  a  hatalommegosztás  elvének  tényleges megvalósulását biztosítja. Az  Alkotmánybíróság a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatában  a hatalommegosztás   elvét   a   jogállamiság   alkotóelemeként értelmezte  [ABH  1993, 256, 261.]. A 28/1995.  (V.  19.)  AB határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a „hatalmi ágak  elválasztásának elve ugyanis nem pusztán annyit jelent, hogy   az   egyik  hatalmi  ág  nem  vonhatja  el   a   másik jogosítványait,   hanem  azt  is  jelenti:   a   demokratikus jogállamban  korlátlan és korlátozhatatlan hatalom  nincs,  s ennek   érdekében   bizonyos   hatalmi   ágak   szükségképpen korlátozzák más hatalmi ágak jogosítványait.” [ABH 1995, 138, 142.] Az Alkotmánybíróság az 1. ABh.-ban rámutatott arra is, hogy a köztársasági  elnök  az  aláírási  jogkörének  gyakorlásával, illetve     a     törvény    visszaküldésével     vagy     az Alkotmánybíróságnak történő megküldésével képezi korlátját az Országgyűlés  törvényalkotási tevékenységének.  Az  Alkotmány 26.  §-ában rögzített államfői jogosítvány tehát az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésében meghatározott demokratikus  jogállam érvényesülését  szolgálja. Az 1. ABh.  megállapította:  „[a]z Alkotmány  2. § (1) bekezdése szerinti demokratikus  jogállam megvalósulásának    feltétele    többek    között:    1.    a hatalommegosztás elve, 2. az elválasztott alkotmányos szervek együttműködési  kötelezettsége, 3.  az  elválasztott  szervek eljárási   és   döntési   autonómiájának,   döntéshozatalának kölcsönös    tiszteletben   tartása,   4.   az    Alkotmányra visszavezethető  eljárási  szabályok  léte   és   betartása.” Amennyiben a demokratikus jogállam megvalósulásának ezeket  a feltételeit  megsértik, akkor az egyben  az  Alkotmány  2.  § (1) bekezdésének a sérelméhez is vezet. Az  1.  ABh.-ban  az  Alkotmánybíróság  kifejtette,  hogy   a köztársasági elnöknek a törvényhozást ellenőrző jogosítványa, illetve   a   köztársasági  elnök   jogkörén   keresztül   az alkotmányellenesség     előzetes    vizsgálatára     irányuló alkotmánybírósági   eljárás  is  a   hatalommegosztás   elvét szolgálja.  A  törvényhozás egyértelműen és kizárólagosan  az Országgyűlés   hatáskörébe   tartozó   tevékenység,   ám    a köztársasági   elnök  a  törvényhozási  folyamatot   érdemben korlátozó,  ellenőrző  jogkörrel  rendelkezik;  az  Alkotmány 26.  §-ában  biztosított  jogával  élve  az  Országgyűlést  a törvény  újratárgyalására kötelezheti. Az 1. ABh. leszögezte: „A  hatalommegosztás rendszerében azonban a hatalmi ágak,  az alkotmányos   szervek   egymás   működését,   a    hatáskörök gyakorlását  nem akadályozhatják. A hatalommegosztás  elvéből fakad   az  a  követelmény,  hogy  a  köztársasági  elnök   a törvényhez fűződő egyet nem értésével nem lehetetlenítheti el a  törvényhozást. Az Országgyűléstől törvényhozási  joga  nem vonható el, csupán arra kényszeríthető, hogy korábbi döntését újra   megfontolja,   vagy  eljárása  során   az   alkotmányi előírásokat   tiszteletben  tartsa.  A  törvényalkotási   jog elvonását  jelentené az, ha a köztársasági elnök  a  törvényt mindaddig  visszaküldhetné az Országgyűlésnek,  amíg  az  nem kerül   az   államfő  észrevételeinek  megfelelő  tartalommal elfogadásra.   Az   Alkotmánybíróság   a   törvény   előzetes alkotmányossági     vizsgálata     során,     alkotmánysértés megállapítása esetén csak tartalmi követelményeket határozhat meg,  az Alkotmánynak megfelelő törvényszöveg meghatározására azonban  nincs lehetősége.” Az államfői, s azon keresztül  az alkotmányossági   kontroll   is   csak   korlátozottan,    az Alkotmányban meghatározott módon gyakorolható tehát. Az  1.  ABh. utalt arra, hogy „[a]z alkotmányos demokráciában érvényesülnie    kell    az   elválasztott    hatalmi    ágak együttműködési  kötelezettségének. Az Alkotmánybíróság  a  3. ABh-ban  [36/1992. (VI. 10.) AB határozat]  rámutatott  arra, hogy   »az   Alkotmányban  szabályozott  szervek  alkotmányos jelentőségű     hatásköreiket     jóhiszeműen,     feladataik teljesítését    kölcsönösen    segítve    és    együttműködve gyakorolják.«  (ABH 1992, 207, 218.)” Az alkotmányos  szervek együttműködése     nélkül    az    alkotmányos     demokrácia elképzelhetetlen. A köztársasági elnök egyet  nem  értése,  a törvény   visszaküldését  eredményező  államfői  észrevételek esetén  is  együttműködésre  köteles  az  Országgyűlés  és  a köztársasági  elnök, amiből következően a köztársasági  elnök észrevételeit az Országgyűlésnek érdemben meg kell fontolnia. A  két hatalmi ág az eljárási szabályokat szigorúan betartva, egymás  jogait  és  hatáskörét nem sértve és  nem  korlátozva köteles   részt   venni  a  döntéshozatali   eljárásban.   Az együttműködési   kötelezettség  azt  is   jelenti,   hogy   a köztársasági  elnöknek  az  észrevételeit  olyan  módon  kell közölnie,  hogy  azok alapján valóban érdemi  vitát  lehessen lefolytatni a törvény újratárgyalására irányuló országgyűlési eljárásban. Az  Alkotmánybíróság  az  1.  ABh.-ban  kifejtette,  hogy   a demokratikus  jogállam  feltételezi  az  egyes  hatalmi  ágak részére   meghatározott  hatáskörök  és  funkciók   kölcsönös tiszteletben  tartását és gyakorlásuk biztosítását.  Léteznek ugyanis  olyan  hatáskörök, amelyek  az  egyes  hatalmi  ágak közötti     együttműködési    kötelezettségtől    függetlenül gyakorolhatóak.   Ezekben  az  esetekben  a   döntés   teljes felelőssége  az  adott  szervet  terheli,  amely  hatáskörét, funkcióját  gyakorolva úgy hozza meg a  döntését,  hogy  arra vonatkozóan más szervnek nincs ellenőrzési joga.  Ezekben  az esetekben    tehát    nem    terheli   őket    együttműködési kötelezettség. Az 1. ABh. leszögezte: „[a] demokratikus jogállam feltételezi továbbá  a  demokratikusan elfogadott  eljárási  szabályokat, illetve  az  azoknak megfelelő döntéshozatalt. Az alkotmányos demokrácia  összetett  rendszer, melyben  részletes  eljárási szabályok   rendezik  több  szerv  –  olykor   folyamatos   – együttműködését.  A  szervek  együttműködését,  tevékenységük kölcsönös  ellenőrzését biztosító szabályok azért jelentősek, mert  az  eljárás eredményének – a döntésnek – a demokratikus legitimitását   az   eljárási  szabályok   megléte,   továbbá feltétlen   és   maradéktalan   betartása   biztosítja.    Az alkotmányos   jelentőségű   eljárási   szabályok   megsértése formailag  érvénytelen (közjogi érvénytelenség) és  illegitim döntést  eredményez. Az Alkotmányra visszavezethető  eljárási szabályok   sérelmével   meghozott   döntésnek   nincs    sem alkotmányos legalitása, sem demokratikus legitimitása.” A  demokratikus jogállam elve tehát a törvényhozással szemben követelményként  állítja,  hogy a  törvényhozást  befolyásoló jogosítvánnyal  rendelkező szervek egymás eljárási  pozícióit és  jogait  tartsák  tiszteletben. A hatalmi  ágak  kölcsönös ellensúlyozása   biztosítja   a   hatalommegosztás    elvének tényleges    megvalósulását.   Amennyiben   a   visszaküldött törvényről  vita nélkül, illetve az érdemi vitát lehetetlenné téve,  lényeges eljárási szabályok megsértésével, garanciális jelentőségű  határidők  figyelmen kívül  hagyásával  dönt  az Országgyűlés,   akkor   az   a   köztársasági   elnöknek   az Alkotmányban    biztosított,   a   törvényhozást    korlátozó jogosítványát    sérti,   s   a   hatalommegosztás    elvének érvényesülését   lehetetleníti  el.  A   köztársasági   elnök jogkörének    kiüresítése   ezért   az   Alkotmány    2.    § (1)  bekezdésében  garantált demokratikus  jogállam  sérelmét eredményezi. Az  Alkotmánybíróság  az  1. ABh.-ban  kiemelte,  hogy  „[a]z Alkotmány  26.  §-ával  kapcsolatos  eljárásokban  valamennyi eljárási  szabály  egyaránt fontos. Minden eljárási  szabály, minden    eljárási   szakasz   azonos   legitimációs   erővel rendelkezik.”  Az  eljárási  szabályok  megsértése  tehát   a törvény közjogi érvénytelenségét vonja maga után. Az  1.  ABh.-ban  az Alkotmánybíróság végül rámutatott  arra, hogy  „[a]z  alkotmányos demokráciában az eljárási  szabályok kivétel   nélküli  és  feltétlen  betartását   elsősorban   a döntéshozatalban  résztvevő – ellenérdekű  és  olykor  eltérő jogállású, eltérő funkciókat betöltő – szervek ellenőrzik  és kényszerítik   ki.  Az  eljárási  szabályokat   sértő   módon meghozott  döntés  alkotmányos legalitását  és  legitimitását bármely,  a  döntéshozatalban részt vevő  személy,  szervezet vagy   intézmény   –   jogszerűen  és  jogilag   szabályozott eljárásban  – kétségbe vonhatja. Ezen túlmenően  –  az  Abtv. 21.  §  (2)  bekezdése alapján – az ilyen  döntéssel  szemben bárki utólagos alkotmányossági vizsgálatot kezdeményezhet  az Alkotmánybíróságnál.” A  Kórháztv.-nyel  kapcsolatban az  Alkotmánybíróság  rámutat arra,  hogy a törvénynek a köztársasági elnök döntését követő újratárgyalása   során  az  érdemi  tárgyalás   feltételeinek biztosítását szolgáló jelentős eljárási szabályokat sértettek meg,  amelynek  következtében  sérelmet  szenvedett  mind  az Alkotmány  26.  §  (3)  bekezdése, mind  az  Alkotmány  2.  § (1)  bekezdésében  foglalt jogállamiság  elve  és  formálissá vált,  kiüresedett  az  Alkotmány 26. §  (2)  bekezdésében  a köztársasági    elnök    számára   biztosított    jogosítvány gyakorlása.  Ennélfogva  az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy   a   hibás  törvényhozási  eljárás  a  törvény  közjogi irvénytelenségét idézte elő. Az  indítványozók a Kórháztv. megsemmisítését  kihirdetésének napjára  (2003. június 30.) visszamenőleges hatállyal  kérték megállapítani. Az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdése alapján  a megsemmisített  jogszabályt  az erről  szóló  határozatnak  a hivatalos   lapban  való  közzététele  napjától   nem   lehet alkalmazni,  ám  az  Alkotmánybíróság  ettől  az   időponttól eltérően  is  meghatározhatja az alkotmányellenes  jogszabály hatályon  kívül  helyezését  vagy  konkrét  esetben   történő alkalmazhatóságát,  ha ezt a jogbiztonság  vagy  az  eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Az  Alkotmánybíróság  közjogi  érvénytelenség  címén  először semmisített  meg  törvényt. Az Abtv. 40-43.  §-a  a  tartalmi alkotmánysértés   megállapítása  esetén  követendő   eljárást szabályozza.  Általános szabályként a megsemmisítés  ex  nunc hatályú,  vagyis  a  jogszabály  a  határozat  kihirdetésének napján   veszti   hatályát.  A  tartalmi  alkotmányellenesség kapcsán    megállapított,   a   jogszabály   megsemmisítésére vonatkozó     szabályokat     értelemszerűen     a     formai alkotmánysértés,  így a közjogi érvénytelenség  megállapítása esetén    is    alkalmazni   kell.   Közjogi   érvénytelenség megállapítására a törvény olyan súlyos fogyatékossága  esetén kerül  sor,  amely  az ex tunc, vagyis a törvény  kihirdetése napjára  visszamenő hatályú megsemmisítését indokolná.  Jelen esetben    az    Alkotmánybíróság   az   Alkotmány    2.    § (1)     bekezdésében    megfogalmazott,    a     jogállamiság követelményéből  levezethető jogbiztonság elvére  tekintettel döntött  úgy, hogy a megsemmisítés hatályát nem a  Kórháztv., hanem  az Alkotmánybíróság határozatának kihirdetése napjával állapítja   meg.   Az   Alkotmánybíróság   határozata   –   a jogbiztonság   elvére   tekintettel,   az   Abtv.    43.    § (2)  bekezdésének megfelelően – a kihirdetése előtt létrejött jogviszonyokat  (szerződéseket), illetve  az  ezekből  fakadó jogokat és kötelezettségeket nem érinti. Az   Alkotmánybíróság  –  állandó  gyakorlatának  megfelelően [30/2000.  (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 202,  209.]  –  a Kórháztv. egészének formai okból történő megsemmisítése miatt a  törvény  alkotmányellenességét tartalmi okokból állító,  a jelen  határozat  Indokolása I. rész 2., 3.,  4.1.,  5.,  6., valamint   7.   pontjába  foglalt  indítványi  elemeket   nem vizsgálta. 2.   Az   egyik   indítványban   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérték az indítványozók az Alkotmánybíróságtól arra hivatkozással,  hogy  „a  Házszabály jelenlegi  szabályozása nem tartalmaz  kellő  garanciákat  az Alkotmány 26. §-ában szabályozott eljárás tekintetében”. Az  Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében: az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg, ha  a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói     feladatát     elmulasztotta      és      ezzel alkotmányellenességet  idézett elő,  s  ennek  megfelelően  a mulasztást  elkövető  szervet  –  határidő  megjelölésével  – felhívja feladatának teljesítésére. Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint  mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapít meg akkor  is,  ha  az adott  kérdés  tekintetében  van  ugyan  szabályozás,  de  az „alapjog  érvényesüléséhez  szükséges  jogszabályi  garanciák hiányoznak”. [15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH  1998,  132, 138.]  Továbbá a 4/1999. (III. 31.) AB határozat szerint:  „A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás  megállapítása esetében  is  a  mulasztás,  vagy  a kifejezett  jogszabályi felhatalmazáson  nyugvó,  vagy  ennek hiányában,   a   feltétlen  jogszabályi   rendezést   igénylő jogalkotói  kötelezettség elmulasztásán alapul.”  (ABH  1999, 52,  57.) Az Alkotmánybíróság gyakorlata tehát lehetővé teszi mulasztásban   megnyilvánuló  alkotmánysértés  megállapítását akkor  is,  ha  a  jogalkotó  a jogszabályi  felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát teljesítette ugyan, ennek során azonban  olyan  szabályozási  hiányosságok  következtek   be, amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő. A  jogalkotó  szerv  tehát  a  jogalkotási  kötelezettségének konkrét  jogszabályi felhatalmazás nélkül is  köteles  eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen  jogszabályi rendezést igénylő kérdés  merült  fel, feltéve,   hogy  a  szabályozást  valamely  alkotmányos   jog érvényesülése,  vagy  biztosítása kényszerítően  megköveteli. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az  állam jogalkotói  kötelezettsége – ahogy ezt az Alkotmánybíróság  a 37/1992.  (VI.  10.) AB határozatában (ABH 1992,  227,  231.) kiemelte – következhet az Alkotmányból kifejezett rendelkezés nélkül  is,  ha valamely alkotmányos alapjog biztosítása  ezt feltétlenül  szükségessé teszi. (1395/E/1996.  AB  határozat, ABH 1998, 669.) Az  Alkotmánybíróság  az  Alkotmány 26.  §-ával  kapcsolatban rámutat  arra, hogy a törvényhozás záró szakaszát érintően  a köztársasági elnök számára megállapított jogkör, illetve ezen államfői  jogkör  gyakorlásával kapcsolatos eljárás  alapjait tekintve  alkotmányi  szinten szabályozott.  A  Házszabály  a törvény      újratárgyalásának      kiegészítő,      eljárási részletszabályait  tartalmazza. A hatályos  szabályozás  –  a jogalkalmazói, ez esetben a házbizottsági értelmezés által  – megfelelt  annak az elvárásnak, hogy annak alapján a  törvény újratárgyalásával kapcsolatos eljárást lefolytassák,  s  erre eddig  több alkalommal ténylegesen sor is került. Az eljárási szabályok vizsgálatára a jelen esetben is csupán azért került sor,  mert  nem  tartották be azokat,  s  ez  eredményezte  a Kórháztv. megsemmisítését. A   meglévő  szabályozás  alkalmas  tehát  arra,  hogy  annak alkalmazásával   és  betartásával  az  Országgyűlés   törvény újratárgyalására vonatkozó eljárást folytasson le, a hatályos szabályok  alapján  is  működik a  törvény  újratárgyalásának intézménye.  Eljárási  szabályok hiánya miatt  alkotmánysértő jogalkotói   mulasztás  tehát  nem  állapítható   meg.   Erre tekintettel  az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség    kimondására    irányuló     indítványt elutasította. 3.  Egy  további  indítványban azért  kérték  a  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség  megállapítását,  mert  az indítványozó szerint jogbizonytalanságot eredményez,  hogy  a Kórháztv.-nyel összefüggően nem alkották meg az  egészségügyi dolgozók   jogállására  vonatkozó  szabályozást,  illetve   a törvény  hatálybalépésével  a  végrehajtási  rendeletek   sem készültek el. Az  Alkotmánybíróság  a  jelen  határozatával  a  Kórháztv.-t megsemmisítette.  Nem állapítható meg tehát olyan  jogalkotói feladat, amelynek alapján a már megsemmisített Kórháztv.-nyel összefüggő   szabályozás  megalkotása  lenne   szükséges.   A Kórháztv.-nyel   összefüggő   további   szabályozás   hiányát kifogásoló – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre irányuló – indítványt ezért az Alkotmánybíróság elutasította. 4.1.  A  Kórháztv.  alkotmányellenességének  megállapításával összefüggésben az egyik indítványozó a Korm. rendelet1. 12. §- a,   más   indítványozó   a  Korm.  rendelet1.   egésze,   az egészségügyi  ellátási  szerződések  pályáztatásával   és   a pályázatok  elbírálásával, valamint a  vagyoni  biztosítékkal kapcsolatos részletes szabályokról szóló 97/2003. (VII.  15.) Korm.  rendelet,  továbbá a közreműködői  szerződésről  és  a közreműködő által végzett tevékenységről szóló 98/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet vizsgálatát is kérte. Az  Abtv.  22.  §  (2) bekezdése szerint  az  indítványnak  a kérelem  alapjául szolgáló ok megjelölése mellett  határozott kérelmet  kell  tartalmaznia. Az Abtv. 37. §-a értelmében  az alkotmányellenesség   utólagos  megállapítását   kezdeményező indítványban javasolni kell a jogszabály teljes vagy részbeni megsemmisítését. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványok  nem tartalmaztak    határozott   kérelmet   a   vizsgálni    kért kormányrendeletek megsemmisítésére. Ezért az Alkotmánybíróság a  két  indítványt – mint érdemi vizsgálatra  alkalmatlant  – visszautasította. 4.2.   Az   Alkotmánybíróság   a   Kórháztv.-hez   kapcsolódó kormányrendeleteket,     illetve    miniszteri     rendeletet –  megfelelő indítvány hiányában – tartalmilag nem vizsgálta. A  jogbizonytalanság elkerülése érdekében az Alkotmánybíróság a   Kórháztv.-t   nem  ex  tunc,  hanem  ex  nunc   hatállyal semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján  a  felhatalmazást adó jogszabály megsemmisítése  nem érinti   a   felhatalmazás  alapján  elfogadott  jogszabályok hatályát.  Az ex nunc hatályú megsemmisítés következményeként nem  válnak tehát formai okból alkotmányellenessé a korábban, felhatalmazás  alapján  megalkotott rendeletek.  A  Kórháztv. végrehajtása    érdekében   elfogadott    rendeletek    ebből következően  formailag  a  törvény  megsemmisítése  után   is bennmaradtak  a  jogrendszerben, ám  azok  jogforrási  alapja megszűnt.   A   jogbizonytalanság  elkerülése   érdekében   a jogforrási     alapjukat    vesztett    jogszabályoknak     a jogrendszerből    való    kiiktatása    azonban    nem     az Alkotmánybíróság, hanem a jogalkotó alkotmányos  kötelessége, amely   kötelezettség  a  határozat  meghozatalának  napjától fennáll. 5.   Az   egyik  indítványozó  általánosan  kötelező  érvényű megállapítások  megfogalmazását kérte az Alkotmánybíróságtól. Az    általános    érvényű   kötelezettségek    megállapítása jogszabályi  szintű szabályozást igényel, amely  a  jogalkotó hatásköre.  Jogalkotói  feladat  ellátása  nem  tartozik   az Alkotmánybíróság    hatáskörébe.    Erre    tekintettel    az Alkotmánybíróság   a   jogalkotásra   vonatkozó    indítványt visszautasította. A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.                       Dr. Holló András                  az Alkotmánybíróság elnöke       Dr. Bagi István                 Dr. Bihari Mihály       alkotmánybíró                előadó alkotmánybíró                                    Dr. Czúcz Ottó                     Dr. Erdei Árpád      alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                    Dr. Harmathy Attila                Dr. Kiss László      alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                    Dr. Kukorelli István             Dr. Strausz János      alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                            Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva                         alkotmánybíró Dr. Czúcz Ottó alkotmánybíró különvéleménye Elfogadom  a  többségi  döntéssel  meghozott  határozat  azon részét,   amely   az  egészségügyi  szolgáltatókról   és   az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló 2003.  évi XLIII.  törvényt (a továbbiakban: Kórháztv.),  annak  közjogi érvénytelensége miatt megsemmisítette, ugyanakkor  nem  értek egyet a megsemmisítés időpontjával. Az Alkotmánybíróságnak  e jogszabályt  –  álláspontom  szerint  –  az  Alkotmány  2.  § (1)   bekezdésében  deklarált  jogállamiság   részét   képező jogbiztonság védelme érdekében jövőbeni-, vagyis  pro  futuro hatállyal kellett volna megsemmisítenie. A  többségi határozat maga is úgy rendelkezik, hogy a törvény megsemmisítése  nem  érinti  a  határozat  közzététele  előtt létrejött  jogviszonyokat, s a belőlük  származó  jogokat  és kötelezettségeket.  Az  indokolás  pedig  kifejti,  hogy   az Alkotmánybíróság  azért  nem  élt  a  közjogi  érvénytelenség esetén  egyébként  indokolható, ex tunc-,  vagyis  a  törvény kihirdetése  napjára  visszamenőleges  hatályú  megsemmisítés eszközével,    mert   figyelemmel   volt    a    jogbiztonság követelményére.  A  jogbiztonság  szempontjait   azonban   az Alkotmánybíróságnak  –  megítélésem  szerint  –  nem  csak  a törvény  kibocsátása és a megsemmisítő határozat  kihirdetése közötti,  hanem  a törvény megsemmisítése és  az  új  törvény meghozatala közötti időszakot tekintve is szem előtt  kellett volna tartania. A   Kórháztv.-nek  az  AB  határozat  kihirdetésével  történő megsemmisítése  következtében  olyan  rendelkezések  veszítik hatályukat,    amelyek   az   egészségügyi   szolgáltatásokra vonatkozó  alapvető, és az egyes egészségügyi  szolgáltatókra vonatkozó   különleges   anyagi   és   eljárási   szabályokat tartalmaztak.  A megsemmisített törvény egyes  szakaszai  más jogszabályok   alkalmazásához   nélkülözhetetlen   fogalmakat definiáltak;  továbbá korlátozást jelentettek és  garanciákat fogalmaztak  meg az egészségügyi intézmények „egybentartása”, valamint  a  közvagyon  védelme  érdekében.  Így  például   a Kórháztv.  adta  meg  az egészségügyi szolgáltatások  szakmai minimumfeltételeinek meghatározásához szükséges és a működési engedélyezés   alapjául   szolgáló   „egészségügyi    szakma” definícióját [2. § (1) bekezdés d) pont], és a „gyógyintézet” fogalmát  [2.  §  (1) bekezdés e) pont].  E  definícióknak  a gyógyítás   egységének   és  szakmai  színvonalának   védelme érdekében  van jelentősége. A Kórháztv. zárta ki a szakorvosi rendelőintézeti    és    a   kórházi   szolgáltatásoknak    a jövedelmezőség szerinti „szétdarabolását” azzal, hogy csak  a komplex  szolgáltatásra  engedett  szerződést  kötni  [14.  § (3)   bekezdés].  Megállapította  az  egészségügyi   ellátási szerződés  kötelező tartalmi elemeit [14. § (2) bekezdés],  a szerződéskötést  megelőző  pályázati  eljárást  (15.  §),   a szerződés  időtartamát  (16. §), a  szerződéskötésből  kizárt egészségügyi    szolgáltatókat   (17.   §),    a    szerződés megszűnésének  eseteit  (26. §), a  fekvőbeteg  gyógyintézeti ellátás tekintetében pedig külön vagyoni biztosítékot írt elő (22-23.  §). Kizárólag a Kórháztv. szabályozta a már hatályon kívül    helyezett,    az   egészségügyi    közszolgáltatások nyújtásáról  és  az  orvosi tevékenység végzésének  formáiról szóló  2001.  évi CVII. törvény által bevezetett egészségügyi célvagyon   jogintézményét  (32.  §).   További   garanciákat állapított   meg   az   állami   és   önkormányzati    vagyon privatizációja  esetére,  így  például  rögzítette,  hogy  az állami,  önkormányzati társasági tulajdonrészek megszerzésére –  az  50  %-os tulajdoni hányad eléréséig – csak  tőkeemelés formájában kerülhet sor [31. § (5) bekezdés] stb. Mindezekből kitűnik, hogy a törvény az egészségügyi  rendszer működésének   egésze-,  s  különösen   a   közérdek   védelme szempontjából     kiemelkedően     fontos     rendelkezéseket tartalmazott.  Ezeknek  a szabályoknak  –  a  törvény  formai alkotmányellenessége  miatti, vagyis a rendelkezéseit  érintő tartalmi,   érdemi   alkotmányossági  vizsgálat   nélküli   – kiiktatása  a  jogrendszerből, az  új  törvény  meghozataláig terjedő időszakban is súlyos zavarok forrásává válhat. Még   ha   jóhiszeműen  feltételezzük  is,  hogy  a  rendszer részeként  vagy  annak  környezetében  tevékenykedő  egyetlen szereplő  sem  kíván visszaélni az így kialakuló szabályozási hiányosságok  által kínált „lehetőségekkel”, könnyű  belátni, hogy  objektív  okok  miatt is előfordulhat:  halaszthatatlan intézkedések   válnak  szükségessé,  amelyek   során   zavart okozhat,  hogy  hiányoznak  a  törvény  megsemmisítése  miatt kiesett rendelkezések. Egy-egy magánszolgáltató halála,  vagy valamelyik  egészségügyi vállalkozás  csődje  nyomán  például gondoskodni kell az adott területen az egészségügyi ellátások nyújtásának   újbóli  megszervezéséről.  Ennek   során   nagy valószínűséggel rendezni kell az adott szolgáltató kezelésébe került   azon   (többnyire  korábbi   közösségi   forrásokból származó) vagyontárgyak sorsát is, amelyek eddig egészségügyi célvagyonnak   minősültek.   Ezeket   a   vagyontárgyakat   a megsemmisített   Kórháztv.  garanciális   szabályai   szerint továbbra   is   csak  egészségügyi  célokra  lehetett   volna használni.   A  törvény  azonnali  hatályú  megsemmisítésével azonban  ezek a célvagyont védő korlátozások megszűntek.  Egy esetleges  felszámolási  eljárásban  az  ilyen  vagyontárgyak bármely    célra    értékesíthetővé    válhatnak.    Mindezek következtében  a  törvény garanciális  szabályainak  azonnali hatályú  megsemmisítése nemcsak a jogbiztonságot-,  hanem  az Alkotmány   70/D.   §-ában   rögzített   legmagasabb   szintű egészséghez való jogot is veszélyeztetheti. Az  Alkotmánybíróság  már egy korai  döntésében,  a  10/1992. (II.  25.)  AB határozatban hangsúlyozta, hogy a  „jogszabály alkotmányellenessége következményeit úgy kell rendezni,  hogy az  ténylegesen a jogbiztonságra vezessen (…). Az  Abtv.  (…) lehetővé  teszi, hogy az Alkotmánybíróság az ex nunc hatályon kívül helyezés szabályától eltérjen, ha az adott esetben  egy más  időpont jobban szolgálja a jogbiztonságot.”  (ABH  1992, 72, 74-75.) Az  Alkotmánybíróság ezt követő döntéseiben is következetesen azt   az   álláspontot   képviselte,   hogy   „[a]   jövőbeni megsemmisítés  lehetősége azáltal szolgálja a jogbiztonságot, hogy   lehetővé  teszi  a  törvényhozó  számára   új,   immár alkotmányos jogszabály meghatározott időn belüli megalkotását anélkül,  hogy  az  adott  szabályozási  területen   –   akár átmenetileg   is  –  joghézag  keletkezzék.  A   jogbiztonság alkotmányos   szempontja   ugyanis   adott   esetben,   adott szabályozási körben egyáltalában nem tűri el a joghézagot. Az Alkotmánybíróság ezért – a joghézag elkerülése céljából  –  a jövőbeni  megsemmisítéssel időt hagy a törvényhozónak  az  új szabályozás megalkotására” [13/1992. (III. 25.) AB határozat, ABH 1992, 95, 97.; lásd még: 22/1992. (IV. 10.) AB határozat, ABH  1992,  122.;  29/1993. (V. 4.) AB határozat,  ABH  1993, 227.; 64/1997. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1997, 380.]. Az  Alkotmánybíróságnak – megítélésem  szerint  –  a  mostani döntésében  is  a  jövőbeni megsemmisítés eszközével  kellett volna  élni.  Ha  a Kórháztv. azonnali hatályú megsemmisítése nyomán  akár  csak  egyetlen esetben is  előfordul,  hogy  az ország  bármely  részében olyan szolgáltatási zavarok  lépnek fel,  amelyek  nyomán akár egyetlen ember  ellátatlan  marad, vagy  egészségkárosodást szenved  el,  ez  –  az  én  szakmai értékrendem  szerint  –  már  oly mértékben  veszélyezteti  a jogbiztonságot,   és  legmagasabb  szintű  egészséghez   való alkotmányos jogot, hogy erre tekintettel indokolt lett  volna az  Abtv.  43.  §  (4) bekezdésében biztosított  lehetőséggel élni,  s  a  közjogilag érvénytelennek minősített törvényt  – egy,  az  új  törvény  meghozatalát  lehetővé  tevő  határidő megszabásával  – pro futuro hatályú döntéssel  kellett  volna megsemmisíteni. Budapest, 2003. december 15.                                                Dr. Czúcz Ottó                                                 alkotmánybíró Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye Nem  értek egyet a határozat rendelkező részének 2. pontjával és   az  erre  vonatkozó  indokolással.  Álláspontom  szerint mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség   áll   fenn amiatt,  hogy az Országgyűlés nem határozta meg az  Alkotmány 26.  §-ával  összefüggésben a köztársasági  elnök  átiratának megtárgyalására  és  a  törvény  újratárgyalására   vonatkozó garanciális eljárási szabályokat. Indokaim a következők: Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §- ának  (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság akkor állapít meg  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet,  ha  a jogalkotó   szerv   a   jogszabályi  felhatalmazásból   eredő jogalkotói     feladatát     elmulasztotta      és      ezzel alkotmányellenességet idézett elő. A mulasztás a következők szerint állapítható meg: Az  Alkotmány 26. §-ának (2) bekezdése szerint a köztársasági elnök  aláírás  előtt  –  meghatározott  határidőn  belül   – megfontolás   végett  visszaküldheti  az  Országgyűlésnek   a törvényt,    ha   a   törvénnyel   vagy   annak    valamelyik rendelkezésével nem ért egyet. A 26. § (3) bekezdése  szerint az    Országgyűlés   a   törvényt   újra   megtárgyalja,   és elfogadásáról ismét határoz. A   köztársasági  elnök  az  Országgyűlés  által   elfogadott törvénnyel  szemben  ezt  a jogát  az  Alkotmány  29.  §-ának (1)    bekezdésében    meghatározott,    az    államszervezet demokratikus  működése  felett  történő  ellenőrző   feladata alapján   gyakorolja.   Az   Alkotmánybíróság   egy   korábbi határozatában már rámutatott arra, hogy az Alkotmány  26.  §- ának  rendelkezései a köztársasági elnököt a  törvényalkotási folyamat  részesévé teszik (675/ B/2001.  AB  határozat,  ABH 2002, 1320, 1326.). Az  525/G/2003.  AB határozat rendelkező részének  2.  pontja szerint   a  hatalommegosztás  elve  érvényesülésének   egyik biztosítéka,  hogy  az Országgyűlés az Alkotmány  26.  §-ának (3)  bekezdése  alapján  köteles a köztársasági  elnök  által megfontolás     végett    visszaküldött    törvény     érdemi újratárgyalására,  és  az  érdemi  újratárgyalást   biztosító eljárási   szabályoknak  garanciális   jelentőségük   van   a jogbiztonság   és   a   hatalmi  ágak  elválasztása   elvének érvényesülése szempontjából. A   törvény   újratárgyalásáról  csak  a  Magyar  Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.)  OGY határozat   (a  továbbiakban:  Házszabály)  tartalmaz   egyes rendelkezéseket. Így a Házszabály 110. §-ának  (2)  bekezdése előírja  a  107.  §  (2) és (4) bekezdésének  a  zárószavazás megkezdése előtti szakaszra vonatkozó szabályai alkalmazását. Hiányoznak  azonban  azok a garanciális  eljárási  szabályok, amelyek   részletesen   előírnák,  hogyan   valósul   meg   a köztársasági  elnök  észrevételei alapján  a  törvény  érdemi újratárgyalása.   (A  Házszabálynak  a  zárószavazás   előtti szakasz  szabályai alkalmazására vonatkozó utaló rendelkezése alkotmányellenességének   vizsgálatára   nem   érkezett    be indítvány,  így  az Alkotmánybíróság ezzel  a  kérdéssel  nem foglalkozott.) A szabályozás hiánya miatt keletkező alkotmányellenes helyzet a következők alapján állapítható meg: Az  Alkotmánybíróság már 1992-ben kimondta az elvet, hogy  az Alkotmány  2.  §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakad az eljárási garanciák követelménye, és  csak  a formalizált   eljárás  szabályainak  követésével  keletkezhet érvényes  jogszabály [11/1992. (III. 5.)  AB  határozat,  ABH 1992,  77,  85.].  Az  Országgyűlésnek a  köztársasági  elnök észrevételei  érdemi megtárgyalására vonatkozó kötelezettsége az  Alkotmány  26.  §-ának  (3) bekezdésén  alapul.  Ennek  a kötelezettségnek  a  teljesítését veszélyezteti  az  eljárási szabályok   hiánya.   Az   alkotmányellenes   helyzetet    az Alkotmánybíróság  a  kialakult gyakorlata  szerint  abban  az esetben is megállapítja, ha meghatározott kérdésre van  ugyan valamilyen  szabály, de az Alkotmányból levezethető  tartalmú rendelkezés  hiányzik [összefoglalóan 6/1999.  (IV.  21.)  AB határozat, ABH 1999, 90, 93.]. A    fentiek    alapján    a    mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenességet  meg kellett volna  állapítani  és  fel kellett  volna hívni az Országgyűlést jogalkotói  feladatának teljesítésére. Budapest, 2003. december 15.                                           Dr. Harmathy Attila                                                 alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	63/2003. (XII. 15.)
Date of the decision: .	12/15/2003
.
.