A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 0100-1.Vh.500.013/2007/24., 0100-1.Vh.500.014/2007/27. és 0100-1.Vh.500.174/ 2007/47-I. számú végzései alaptörvény-ellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 0100-1.Vh.500.013/ 2007/24., 0100-1.Vh.500.014/2007/27., és 0100- 1.Vh.500.174/2007/47-I. számú végzései megsemmisítését.
[2] Álláspontja szerint a fenti, végrehajtási ügyekben született végzések ellentétesek az Alaptörvény több rendelkezésével, így a B) cikk (1) bekezdésével, az R) cikkével, a XXVIII. cikk (7) bekezdésével, valamint a Q) cikk (3) bekezdésével.
[3] Az indítványozó előadja, hogy adósként perköltség megfizetésére volt kötelezett, és a jogosultak a teljesítési határidő lejárta előtt már 15 nappal benyújtották a végrehajtási lapokat, anélkül, hogy a követelést megkísérelték volna az indítványozó-adóssal szemben azonnali beszedési megbízással (inkasszóval) érvényesíteni.
[4] Az indítványozó szerint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek (a továbbiakban: Vht.) a végrehajtási lap kiállításakor (2007. március 9-én) hatályos 6. § (1) bekezdése értelmében a pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással kell behajtani; bírósági végrehajtásnak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre. Ezzel szemben a bíróság az inkasszóról nem kért igazolást, hanem kibocsátotta a végrehajtási lapokat, az indítványozó szerint törvény-, és alaptörvény-ellenesen. Az indítványozó ezért a Vht. 212. § alapján a végrehajtási lap visszavonását kérte.
[5] A bíróság a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmeket elutasította, (tartalmukban azonos) végzéseiben arra hivatkozott, hogy a 2007. március 9-én hatályos jogszabályok értelmében jogi személy adósok ellen (több feltétel együttes fennforgása esetén) valóban kötelező volt azonnali beszedési megbízás útján megkísérelni a követelés behajtását, azonban magánszemélyek esetén nem, és az adott ügyekben az indítványozó-adós ellen mint magánszemély ellen indult a végrehajtási eljárás. Erre tekintettel az eljáró bíróság nem látta indokát a végrehajtási lap visszavonásának.
[6] Az indítványozó fellebbezett a végzések ellen, a fellebbezését a bíróság azonban hivatalból elutasította, mivel az indítványozó a bíróság hiánypótlásra felhívó végzése ellenére sem rótta le a fellebbezési illetéket. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.
[7] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 56. § (3) bekezdése értelmében a befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[8] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem befogadható, mert az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott tartalmi követelményeknek nem felel meg: az indítványozó nem merítette ki a rendelkezésre álló jogorvoslatokat, ami az alkotmányjogi panasz benyújtásának előfeltétele. Az indítványozó fellebbezett a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 0100-1.Vh.500.013/ 2007/24., 0100-1.Vh.500.014/2007/27., és 0100- 1.Vh.500.174/2007/47-I. számú, végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmeket elutasító végzései ellen, azonban a fellebbezési illetéket annak ellenére sem rótta le, hogy
– az eljáró bíróság a következményekre történt figyelmeztetés mellett hiánypótlásra hívta fel,
– mint ügyvédnek tudnia kellett, hogy a fellebbezési illeték megfizetésének elmulasztása a fellebbezés hivatalbóli elutasítását vonja maga után.
[9] Az indítványozó tehát látszólag ugyan kimerítette a rendelkezésre álló jogorvoslatokat, fellebbezett a kifogásolt végzések ellen, ténylegesen azonban – mivel fellebbezése hiányos volt – nem.
[10] Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |