A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 22.K.31.869/2011/10. számú ítéletével összefüggésben, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet 7. számú melléklete “Kitöltési útmutató az adatlap 8. oszlopához” cím “Az igazolt munkaórák száma 0, ha a tárgyévben ellátott, az Szt. 65/C. §-ának (4) bekezdése szerint szociális rászorultnak minősülő személyek száma nem éri el a 30 főt, illetve – ha a normatív állami hozzájárulást nem az egész évre vették igénybe – annak időarányos részét.” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő érdekvédelmi szervezet (a továbbiakban: indítványozó) 2012. július 20. napján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Fővárosi Törvényszék 22.K.31.869/2011/10. számú ítélete, és az ennek alapjául szolgáló, a Magyar Államkincstár Központ ÖF-2651/3/2010. számú közigazgatási határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó álláspontja szerint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szmr.) 7. számú melléklete “Kitöltési útmutató az adatlap 8. oszlopához” cím megjelölt – azóta már hatályon kívül helyezett – szövegrésze konkrét esetben való alkalmazása sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, II. cikkét, XV. cikk (2) bekezdését, XIX. cikk (1)–(2) bekezdéseit.
[2] Az Szmr. 7. számú melléklete a nem állami és egyházi fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók és intézmények 2008 évre igényelt feladatellátási normatív hozzájárulásának elszámolásához szükséges adatlapot tartalmazta. A “Kitöltési útmutató az adatlap 8. oszlopához” indítványozó által kifogásolt szövegrésze pedig kimondta: “Az igazolt munkaórák száma 0, ha a tárgyévben ellátott, az Szt. 65/C. §-ának (4) bekezdése szerint szociális rászorultnak minősülő személyek száma nem éri el a 30 főt, illetve – ha a normatív állami hozzájárulást nem az egész évre vették igénybe – annak időarányos részét.”
[3] Az indítványozó a központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetése tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az egyedi ügyben a Fővárosi Törvényszék a 2012. április 26-án kelt, 22.K.31.869/2011/10. számú jogerős ítélettel döntött. A jogerős ítélet megállapította, hogy a per tárgyát képező közigazgatási határozat jogszerű és megalapozott. Az indítványozó álláspontja szerint a hatósági eljárásban, illetve a bírósági peres eljárásban alaptörvény-ellenes (a hatósági eljárásban még alkotmányellenes) jogszabály alkalmazására került sor, és ennek a következménye a visszafizetési kötelezettség előírása.
[4] Az indítványozó az Alaptörvény II. cikke és XV. cikk (2) cikke összefüggésében elsősorban a diszkrimináció tilalmára hivatkozott, utalva az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára. Kifejtette, hogy a kifogásolt rendelkezésben előírt 30 fős korlát nem adott teret az egyes támogató szolgálatok esetén az egyéni szempontok – pédául a szolgáltató akár tőle teljesen független okból nem tudja az előírt létszámot teljesíteni – figyelembe vételére.
[5] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében garantált jogállamiságból eredő jogbiztonság sérelmére is. Az indítványozó előadta, hogy a támogatási feltételek egyoldalúak, “diktátum jellegűek” voltak, a szolgáltatónak semmilyen mozgásteret nem biztosítottak a támogatási feltétek kialakításban. Azt is sérelmezte, hogy a kifogásolt rendelkezés nem határozza meg, hogy milyen személyi kör számítható be a 30 fős létszámba, hanem csak utal szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 65/C. §-ának (4) bekezdése szerinti szociális rászorultnak minősülő személyekre. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés utaló szabálya nem biztosítja az ellátotti minőség pontos behatárolhatóságát, ezért sérti a normavilágosság követelményét.
[6] Az indítványozó végül azt is kifejtette, hogy érdekképviseleti tevékenységére tekintettel, az értelmi fogyatékkal élő személyek képviseletében azt is kifogásolja, hogy a Szmr. hivatkozott rendelkezése közvetetten sérti az értelmi fogyatékkal élő személyek – Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében és XIX. cikk (1)–(2) bekezdésében biztosított – hátrányos megkülönböztetéstől mentes, szociális ellátáshoz és biztonsághoz való jogát.
[7] 2. Az alkotmányjogi panasz hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés vizsgálatára irányul. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről szóló 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet módosításáról, továbbá egyes szociális tárgyú kormányrendeleteknek a működési engedélyeztetéssel összefüggő módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 320/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet 21. § (1) bekezdés a) pontja 2010. január 1. napjával hatályon kívül helyezte az Szmr.-t.
[8] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Szmr. 7. számú melléklete Kitöltési útmutató az adatlap 8. oszlopához kifogásolt rendelkezését azon az alapon támadta, hogy az egyedi ügyében a bíróság alaptörvény-ellenes jogszabályt alkalmazott, és ennek következménye a visszafizetési kötelezettség. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 3. számú mellékletének 11. g) pontja értelmében a támogató szolgáltatás normatív állami hozzájárulásának törvény által előírt feltétele nemcsak a jogerős működési engedély, hanem előírás az is, hogy a támogató szolgálat megfeleljen a Szoc.tv. 65/C. §-ában és a külön jogszabályban, így az Szmr. 7. számú mellékletében foglalt szakmai követelményeknek is. A fenti követelmények az állami forrásokból való gazdálkodás előre lefektetett, objektív kritériumai, amelyek azt a gazdaságpolitikai célt szolgálják, hogy a hatékonyan működő támogató szolgálatokat finanszírozzák. Annak megállapítása, hogy egy támogató szolgálatnak egy évben hány főt kell ellátnia, nem alkotmányjogi kérdés. A konkrét esetben pedig mindegyik szolgáltató több mint 30 főt látott el, ezt azonban adminisztratív hibák miatt nem tudta igazolni. Ezért a szabályozás diszkriminatív, végső soron az emberi méltóságot sértő volta nem merül fel. Mivel az alkotmányjogi panasz nem alkotmányossági probléma vizsgálatára irányul, megállapítható, hogy nem felel meg az Abtv. 29. §-ában előírt egyik feltételnek sem: nem tartalmaz olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna és nem áll fenn a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség sem.
[9] Az indítványozó a kifogásolt rendelkezés “az Szt. 65/C. §-ának (4) bekezdése szerint szociális rászorultnak minősülő személyek száma” utaló szabálya kapcsán hivatkozott a jogállamiságból eredő jogbiztonság, és kifejezetten a normavilágosság követelményére is. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése azonban nem jog, hanem alkotmányos alapelv. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezés utaló szabálya kapcsán tehát nem hivatkozott valamely, az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére. Az indítvány ezért nem felel meg az alkotmányjogi panasz eljárás törvényi feltételeinek.
[10] Az indítványozó – érdekképviseleti tevékenysége alapján – a fogyatékkal élő személyek képviseletében eljárva is kérte a kifogásolt jogszabály vizsgálatát. Az indítványozó azonban más személyek nevében nem járhat el, a fogyatékkal élők önállóan, saját nevükben nyújthatnának be Alaptörvényben biztosított jogaik sérelmére hivatkozással alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz ezért a fogyatékkal élő személyek jogaival összefüggésben sem bírálható el érdemben.
[11] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdésének a) és c) pontja alapján visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |