A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság Balatonszárszó Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének 10/2005. (IV. 28.) Balatonszárszó helyi építési szabályzatáról szóló rendelete 15. § (2) bekezdése “kivéve a vasúttól északra eső üdülőterületen, a Völgy-Viola utca Ny-i oldalán lévő ingatlanok Ny-i telekhatárától K-re eső üdülőterületen, az Esztergom, a Hunyadi és a Kölcsey F. utcában, ahol csak üdülőépület építhető és az üdülőépület lakóépületté történő használati változtatása, rendeltetésének megváltoztatása sem engedélyezhető” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésére alapozott alkotmányjogi panaszt visszautasítja, és az indítványt átteszi a Kúriára.
2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.228/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] Az indítványozó először 2009. július 21-én kelt utólagos absztrakt normakontroll eljárásban kérte Balatonszárszó Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének 10/2005. (IV. 28.) Balatonszárszó helyi építési szabályzatáról szóló rendelete (a továbbiakban: Ör.) 15. § (2) bekezdése “kivéve a vasúttól északra eső üdülőterületen, a Völgy-Viola utca Ny-i oldalán lévő ingatlanok Ny-i telekhatárától K-re eső üdülőterületen, az Esztergom, a Hunyadi és a Kölcsey F. utcában, ahol csak üdülőépület építhető és az üdülőépület lakóépületté történő használati változtatása, rendeltetésének megváltoztatása sem engedélyezhető” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[3] Álláspontja szerint az Ör. kifogásolt szövegrésze ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 44/A. § (2) bekezdésével, mivel az magasabb jogszabályokkal ellentétes előírást tartalmaz. Nézete szerint – utalva az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 105. §-ába foglalt lakásfogalomra – a 2009. október 1-jéig hatályban volt, az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 16. § (4)–(6) bekezdései az építtető döntésébe utalják az építmény rendeltetésének meghatározását, amelyet az építési hatóság egyszerűsített engedélyezési eljárásban tudomásul vett vagy a tudomásul vételt megtagadhatta. Ezzel szemben – érvelt az indítványozó – az Ör. rendeleti formában zárta ki annak a lehetőségét, hogy egy meghatározott földrajzi területen a meglevő lakóépületek rendeltetése megváltoztatható legyen.
[4] 2. Mivel 2012. január 1-jén az Alkotmány helyébe az Alaptörvény lépett, az Alkotmánybíróság a XX/778–1/2012. számú végzésében megállapította az utólagos normakontroll eljárás megszűnését, egyben felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzon arról, alkotmányjogi panaszként fenn kívánja-e tartani indítványát, és ha igen, nyilatkozzon arról is, mely alaptörvényi rendelkezést sért a támadott norma. A végzésre adott válaszában az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[5] Az indítványozó, fenntartva az utólagos absztrakt normakontroll indítványában felhozott indokokat, utalva az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdésére, amely szerint önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes, elsődleges indítványként kérte – az indítvány tartalma szerint az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján – a támadott Ör.-beli rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó előadta, hogy időközben a tulajdonában álló ingatlanon levő üdülőépület rendeltetésének megváltoztatása (lakóépületté nyilvánítása) iránti kérelmet nyújtott az építésügyi hatósághoz, amelyet mind az első-, mind a fellebbezés során eljárt másodfokú építésügyi hatóság elutasított. Az indítványozó amellett, hogy az építésügyi hatóság határozat felülvizsgálata iránti pert indított, ezt követően személyiségi jogi per keretében kérte annak megállapítását, hogy az eljárt építésügyi hatóságok megsértették a tartózkodási hely szabad megválasztásához, valamint a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogait, ám az ügyben eljárt bíróságok, végül a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.228/2011/4. számú ítéletében nem tartotta megállapíthatónak a személyiségi jogsértés megtörténtét.
[6] Az indítványozó – az Abtv. 27. §-a alapján – másodlagos alkotmányjogi panasz-indítványként kérte a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.228/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény – az otthon tiszteletben tartására vonatkozó – VI. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVII. cikk (1) bekezdése szerinti szabad mozgáshoz és tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogát.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.
[8] 3.1. Az Alkotmánybíróság először az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszról döntött.
[9] Az alkotmányjogi panasz indítvány e részében nem fogadható be, mert az alkotmányjogi panasz nem tesz eleget az Abtv. 37. § (1) bekezdésének. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott panaszindítvány nem csak Alaptörvénybe ütközést, hanem más jogszabályba ütközést is állít, és ezért az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 37. § (1) bekezdése alapján nincs hatásköre az indítványt elbírálni. Ilyen esetekben az indítványt át kell tenni az eljárásra hatáskörrel rendelkező Kúriára, mivel az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontja értelmében a bíróság dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján visszautasította és az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 31. § (1) bekezdés b) pontja és 64. §-a alapján a panasznak – e részében – az eljárásra hatáskörrel rendelkező Kúriára történő áttételéről rendelkezett.
[10] 4. Az indítványozó másodlagos indítványi kérelemként kérte alkotmányjogi panaszának Abtv. 27. § szerinti elbírálását és a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.228/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Abtv. 74. §-ából az következik, hogy a jogalkotó csak az Abtv. hatályba lépését (2012. január 1-jét) követően nyitotta meg az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetőségét, az azt megelőzően jogerősen lezárult eljárások tekintetében nem, így az indítványozó indítványozói jogosultsága e vonatkozásban nem állapítható meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján – az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |