A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos
vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a
következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a hitelintézetekről
és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény
197. §-a alkotmányellenes; ezért azt 2002. december 31.
napjával megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a hitelintézetekről
és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény
197. §-a a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban levő 2. K.
31212/1997. sz. ügyben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. A Fővárosi Bíróság az előtte 2. K. 31212/1997. számon
folyamatban levő, közigazgatási határozat felülvizsgálata
iránt indított perben – a bírósági eljárás felfüggesztése
mellett – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.
törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján
az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, illetőleg annak
megállapítását kérte, hogy a hitelintézetekről és pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a
továbbiakban: Hpt.) 197. §-a az Alkotmány 57. § (1)
bekezdésébe ütközik, így az alkotmányellenes.
A kezdeményező álláspontja szerint a Hpt. 197. §-ában foglalt
korlátozás “sérti a bíróság előtti egyenlőség Alkotmány 57. §
(1) bekezdésében rögzített alapelvét. E rendelkezés ugyanis
az egyik ügyfelet (rendszerint a felperest) megfosztja attól,
hogy az ellenérdekű fél által csatolt iratok tartalmát a Pp.
93. § (2) bekezdéséből és a Pp. 97. §-ából következő jogai
révén megismerhesse, áttanulmányozhassa. Amennyiben a
jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a banktitok tartalma
az ellenérdekű fél számára is csupán a bíróság szóbeli
tájékoztatásából legyen megismerhető, úgy az egyenlőség elve
a bíróság jogi álláspontja szerint azért is sérül, mert csak
a peres felek egyike kényszerül arra, hogy a számadatokban és
táblázatokban is bővelkedő ismertetett banktitok anyagát
érvelése összeállításához adott esetben órákon át
jegyzetelve, szó szerint, írásban rögzítse. A perbeli esetben
alperes közel 100 oldalnyi, 30%-ban táblázatokat tartalmazó
iratanyag banktitokkénti kezelését kérte.”
2. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben az alperes,
mint intézkedésre jogosult felügyeleti szerv – a Hpt.
vonatkozó rendelkezéseire hivatkozva – a felperest, aki a
pénzintézetnél vezető állású személy volt, felügyeleti bírság
megfizetésére kötelezte és egyidejűleg határozott arról is,
hogy a felperes pénzügyi intézménynél vezető állású
személyként nem foglalkoztatható. Az alperes a határozatát
helyszíni vizsgálat megállapításaira alapozta. A felperes a
vizsgálatok, illetőleg az elmarasztaló közigazgatási
határozat megalapozottságát vitatva, keresetében annak
bírósági felülvizsgálatát kérte. Az alperes a kereset
elutasítására irányuló nyilatkozatához mellékelte a különböző
időpontokban született feljegyzéseket, vizsgálati jelentést,
valamint a felügyeleti intézkedések megtételére vonatkozó
javaslatokat tartalmazó iratokat. Utalt arra, hogy ezen
dokumentumok, illetve abban szereplő adatok a Hpt. 50. §-ára
tekintettel banktitoknak minősülnek. A bíróság végzésében – a
nyilvánosságot a per tárgyalásáról kizárva – az alperest
kötelezte a banktitokként megjelölt iratok felperes részére
történő megküldésére.
A végzés ellen benyújtott fellebbezésnek a Legfelsőbb
Bíróság, mint másodfokú bíróság helyt adott és a Hpt. 197. §-
ára hivatkozással mellőzte az iratok – felperes részére való
– megküldésére vonatkozó rendelkezést.
3. A bírói kezdeményezésben hivatkozott Alkotmány 57. § (1)
bekezdése szerint:
“57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki
egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt
bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit
a törvény által felállított független és pártatlan bíróság
igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
A Hpt. 197. §-a a következőképpen rendelkezik:
“197. § A bíróság a tárgyaláson a Felügyelet által benyújtott
is a határozat megalapozásához szükséges banktitkot
tartalmazó iratokat kizárólag ismertetheti. A bíróság az
ilyen iratokat zárt iratként kezeli, azokról másolatokat nem
adhat ki, az eljárás jogerős befejezése után az iratokat a
Felügyeletnek visszaküldi.”
II.
A bírói kezdeményezés megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában – kiemelten a
büntetőeljárás egyes elemeivel, illetve a védelemhez való jog
alkotmányi tételével összefüggésben – foglalkozott az
Alkotmány 57. § (1) bekezdésében szereplő alapvető joggal,
annak alkotmányos tartalmával, ezen belül az ún. tisztességes
eljárás (fair trial) követelményeivel, továbbá az irányadó
nemzetközi szabályozással, joggyakorlattal. [pl. 6/1998.
(III. 11.) AB határozat, ABH 1998. 91; 5/1999. (III. 31.) AB
határozat, ABH 1999. 75.] A 6/1998. (III. 11.) AB
határozattal elbírált ügy kapcsán megállapította, hogy az
Alkotmány 57. § (1) bekezdése – figyelemmel az 1976. évi 8.
törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai
Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk 1. pontjának,
továbbá az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi
jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény
(a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikk 1. pontjának
értelmezésére is – a tárgyaláshoz való jognál szélesebb
alkotmányos követelményeket állít. “’A tisztességes eljárás’
(fair trial) követelménye nem egyszerűen egy a bíróságnak és
az eljárásnak itt megkövetelt tulajdonságai közül (ti. mint
’igazságos tárgyalás’), hanem az idézett alkotmányi
rendelkezésben foglalt követelményeken túl – különösen a
büntetőjogra és eljárásra vonatkozóan – az 57. § többi
garanciájának teljesedését is átfogja. Sőt, az
Egyezségokmánynak és az Emberi Jogok Európai Egyezményének –
az Alkotmány 57. §-a tartalmához és szerkezetéhez mintát adó
– eljárási garanciákat tartalmazó cikkei általában elfogadott
értelmezése szerint a fair trial olyan minőség, amelyet az
eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet
csupán megítélni.” [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH
1998. 91., 95.] Az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdése írja elő –
többek között – a tisztességes tárgyalás követelményét a
polgári jogi jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban.
Formailag csak büntető ügyekben irányadó előírásai közül a
tisztességes eljárásnak – az Európai Emberi Jogi Bíróság
következetes gyakorlatából is kitűnően – elismert eleme a
“fegyverek egyenlősége”, amelynek polgári perekben is
érvényesülnie kell.
2. Az Alkotmánybíróság a 6/1998. (III. 11.) AB határozatában
a tisztességes eljárás elvének a védelemhez való jog
hatékonyságának és a védelemre való felkészülés kellő
idejének, eszközeinek találkozási pontjaival kapcsolatban egy
konkrét ügyben érintett szabályozást vizsgálva a következőket
fejtette ki: “Az eljárásban szereplő adatok és dokumentumok
teljes megismerése és – megfelelő biztosítékok között –
birtokolása is ezek közé a ’mindenképpen biztosítandó’ jogok
közé sorolható.” Említett határozatában az Alkotmánybíróság
arra is rámutatott: “Az alapjogok korlátozásának e jogok
lényeges tartalma a határa: az Alkotmány 8. § (2) bekezdése
kimondja, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem
korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint
valamely alapjog lényeges tartalmát az a korlátozás sérti,
amely – valamely más alapvető jog vagy alkotmányos cél
érdekében – nem elkerülhetetlenül szükséges, továbbá, ha
szükséges is, a korlátozás által okozott jogsérelem az elérni
kívánt célhoz képest aránytalan.
Emellett a főszabályként alkalmazandó alkotmányossági mérce
mellett azonban egyes alapjogok esetében az Alkotmány maga
tartalmaz további kritériumokat, amelyek egyrészt ezt az
általános mércét az illető jog tartalmához igazítva
konkretizálják, másrészt, amelyek konkrét voltukban sokkal
inkább állandó és saját tartalmi ismérvekkel határozzák meg
az adott alapjog lényeges tartalmát a viszonyítással dolgozó
általános szabály helyett. Ez utóbbi, minden alapjogra
alkalmazandó általános mérce szükségképpen elvont,
módszertani szabály lehet csak, amely a mindenkori
korlátozáshoz való viszonyítást írja elő; ez utóbbi tehát itt
a konkrét elem, s az alapjogok védett tartalma ezért esetről
esetre eltérően alakul. Ezzel szemben az egyes alapjogoknál
szereplő külön mércék a lényeges tartalmat valóban magához a
fenyegetett alapjog sajátosságaihoz kötik, s ezért a
korlátozás okát és súlyát nem szükségképpen értékelik;
bármely korlátozással szemben is ugyanaz a határ áll. Ez a
módszer egyes esetekben a korlátozás abszolút határát vonja
meg, másutt annak alkotmányosságát saját, külön ismérvek
alapján teszi eldönthetővé, akár úgy is, hogy a
szükségesség/arányosság mérlegelését csakis az Alkotmányban
meghatározott szűkebb és konkrét követelmények tekintetében
engedi meg. Így ezeknek az alapjogoknak a lényeges tartalma
állandóbban és egyértelműbben határozható meg mint azoké a
jogoké, amelyekre az általános szabályt kell alkalmazni.” Az
Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározott garanciák
alkotmányos tartalmát érintően a következőkre utalt a
határozat: “Az 57. § (1) bekezdésében meghatározott
garanciák: mindenki joga arra, hogy az ellene emelt vádat
vagy valamely perben jogait és kötelességeit a törvény által
felállított független és pártatlan bíróság igazságos és
nyilvános tárgyaláson bírálja el, a ’bírósághoz való jog’
megannyi konkrét feltételét tartalmazzák, amelyek nem
abszolútak abban az értelemben, mint például az említett
ártatlanság vélelme, de amelyek az általános szabály szerinti
mérlegelésnek mégis abszolút korlátai. Nincs olyan
szükségesség, amely miatt a tárgyalás ’tisztességes’ voltát
arányosan ugyan, de korlátozni lehetne; hanem a tisztességes
tárgyalás fogalmán belül alakítandó ki olyan ismérvrendszer,
amely annak tartalmát adja, s csak ezen belül értékelhető
bizonyos korlátozások szükséges és arányos volta. (Ugyanígy
saját dogmatikája van annak, mi számít ’bíróságnak’, mikor
’törvényes’, ’független’ és ’pártatlan’ az eljáró testület
stb.)” (ABH 1998. 91.,95., 98-99.)
3. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben – a korábban kifejtett
elvi megközelítésből kiindulva – a Hpt. 197. §
alkotmányossági vizsgálatánál az Alkotmány 57. § (1)
bekezdésének tartalmi elemét adó azon eljárásjogi garanciából
indult ki, amely szerint jogainak érvényesítése érdekében a
bíróság előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik. Ebből
pedig az adott esetre nézve az következik, hogy peres eljárás
során minden, a per tárgyát érintő releváns iratot (a
határozat megalapozásához szükséges banktitkot tartalmazó
irat az adott körülmények között nem vitásan ilyen) a peres
felek mindegyike ugyanolyan mélységben és teljességben,
továbbá azonos módon ismerhesse meg. Ez biztosítja a
jogvitában álló peres felek között a “fegyverek
egyenlőségét”, ezáltal a tisztességes eljárás alkotmányi
értelemben vett minőségét. A Hpt. 197. §-ában előírt
korlátozás a felügyeleti szerv határozatában elmarasztalt
peres fél (felperes) jogát érinti. Nincsen olyan
“elkerülhetetlen szükségesség”, amely a tisztességes
tárgyaláshoz való jogát korlátozhatná, mivel a tisztességes
eljárás, ezen belül a “fegyverek egyenlősége”, illetve
alkotóelemeinek összessége a jelen esetben az alapvető jog
lényeges tartalma.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 57. §
(1) bekezdésének említett tartalmát a Hpt. 197. §-a
alkotmányellenesen szűkíti, mert alapvetően, illetőleg
általános érvénnyel korlátozza a per tárgyát képező határozat
megalapozottságának megismeréséhez, értékelhetőségéhez
szükséges eljárási jogot. Megnehezíti a peres felek egyikének
(a bírói kezdeményezésben említett eljárás során a
felperesnek) a megfelelő felkészülési jogainak a gyakorlását.
Mivel a peres eljárás tárgya olyan személyre szóló és
szankciókat tartalmazó határozat, amelynek a
megalapozottságát vitatja a felperes, garanciális jelentősége
van annak, hogy “a határozat megalapozásához szükséges
banktitkot tartalmazó iratot” közvetlenül megismerje, illetve
azt birtokolja. Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a Hpt. 197.
§-ból következően a banktitkot tartalmazó irat az adott
eljárás során olyan bizonyítási eszköz, amelynek nem
közvetlen észlelésen alapuló megismerése, illetőleg a
birtoklás kizárása felborítja a peres felek perbeli
egyenlőségét. E joggal szemben a banktitokra való hivatkozás
alkotmányosan nem megalapozott. A banktitok illetéktelen
személy részére hozzáférhetővé tételét egyébként a büntetőjog
szankcionálja. A banktitkot tartalmazó iratot birtokló
személy, így a peres fél is büntetőjogi felelőssége tudatában
gyakorolja ezen iratok birtoklásához való jogot.
Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezésben kifogásolt, a
Hpt. 197. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezést, mivel nem
biztosítja a tisztességes eljárás alkotóelemeinek teljes körű
érvényesülését – megfelelő időt hagyva a banktitokra
vonatkozó egyéb rendelkezésekre is figyelemmel levő új
szabályozásra – megsemmisítette. Egyben kizárta a konkrét
ügyben való alkalmazhatóságot is, mert megítélése szerint ezt
az ügyben érintett felperes különösen fontos érdeke indokolja
[Abtv. 43. § (4) bekezdés].
A Magyar Közlönyben való közzététel az Abtv. 41. §-án alapul.
Dr. Németh János
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó Dr. Erdei Árpád
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Németh János
az aláírásban akadályozott
Dr. Harmathy Attila Dr. Holló András
alkotmánybíró helyett alkotmánybíró
Dr. Németh János
az aláírásban akadályozott
Dr. Kiss László Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró helyett alkotmánybíró
Dr. Strausz János Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
. |