English
	Hungarian

Ügyszám: .	790/B/2000
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 15/2002. (III. 29.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2002/116 .

A döntés kelte: Budapest, 03/25/2002 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta  a következő                         határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a hitelintézetekről és  pénzügyi  vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.  törvény 197.  §-a  alkotmányellenes; ezért  azt  2002.  december  31. napjával megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a hitelintézetekről és  pénzügyi  vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.  törvény 197.  §-a  a  Fővárosi Bíróság előtt folyamatban levő  2.  K. 31212/1997. sz. ügyben nem alkalmazható. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                                                            I. 1.  A  Fővárosi  Bíróság az előtte 2. K.  31212/1997.  számon folyamatban  levő,  közigazgatási  határozat  felülvizsgálata iránt  indított  perben  – a bírósági eljárás  felfüggesztése mellett  –  az  Alkotmánybíróságról szóló  1989.  évi  XXXII. törvény  (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése  alapján az  Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, illetőleg annak megállapítását  kérte, hogy a hitelintézetekről  és  pénzügyi vállalkozásokról   szóló   1996.   évi   CXII.   törvény   (a továbbiakban:  Hpt.)  197.  §-a  az  Alkotmány  57.   §   (1) bekezdésébe ütközik, így az alkotmányellenes. A kezdeményező álláspontja szerint a Hpt. 197. §-ában foglalt korlátozás “sérti a bíróság előtti egyenlőség Alkotmány 57. § (1)  bekezdésében rögzített alapelvét. E rendelkezés  ugyanis az egyik ügyfelet (rendszerint a felperest) megfosztja attól, hogy az ellenérdekű fél által csatolt iratok tartalmát a  Pp. 93.  §  (2) bekezdéséből és a Pp. 97. §-ából következő  jogai révén   megismerhesse,   áttanulmányozhassa.   Amennyiben   a jogalkotó  szándéka arra irányult, hogy a banktitok  tartalma az  ellenérdekű  fél  számára is  csupán  a  bíróság  szóbeli tájékoztatásából legyen megismerhető, úgy az egyenlőség  elve a  bíróság jogi álláspontja szerint azért is sérül, mert csak a peres felek egyike kényszerül arra, hogy a számadatokban és táblázatokban  is  bővelkedő  ismertetett  banktitok  anyagát érvelése    összeállításához   adott   esetben   órákon    át jegyzetelve, szó szerint, írásban rögzítse. A perbeli esetben alperes  közel 100 oldalnyi, 30%-ban táblázatokat  tartalmazó iratanyag banktitokkénti kezelését kérte.” 2. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben az alperes, mint   intézkedésre  jogosult  felügyeleti  szerv  –  a  Hpt. vonatkozó  rendelkezéseire hivatkozva – a  felperest,  aki  a pénzintézetnél vezető állású személy volt, felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte és egyidejűleg határozott  arról  is, hogy   a   felperes  pénzügyi  intézménynél   vezető   állású személyként  nem foglalkoztatható. Az alperes  a  határozatát helyszíni  vizsgálat megállapításaira alapozta. A felperes  a vizsgálatok,    illetőleg   az   elmarasztaló   közigazgatási határozat   megalapozottságát  vitatva,   keresetében   annak bírósági   felülvizsgálatát  kérte.  Az  alperes  a   kereset elutasítására irányuló nyilatkozatához mellékelte a különböző időpontokban született feljegyzéseket, vizsgálati  jelentést, valamint  a  felügyeleti intézkedések  megtételére  vonatkozó javaslatokat  tartalmazó  iratokat.  Utalt  arra,  hogy  ezen dokumentumok, illetve abban szereplő adatok a Hpt. 50.  §-ára tekintettel banktitoknak minősülnek. A bíróság végzésében – a nyilvánosságot  a  per tárgyalásáról kizárva  –  az  alperest kötelezte  a banktitokként megjelölt iratok felperes  részére történő megküldésére. A   végzés   ellen  benyújtott  fellebbezésnek  a  Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság helyt adott és a Hpt. 197. §- ára  hivatkozással mellőzte az iratok – felperes részére való – megküldésére vonatkozó rendelkezést. 3.  A bírói kezdeményezésben hivatkozott Alkotmány 57. §  (1) bekezdése szerint: “57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a  törvény  által felállított független és pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.” A Hpt. 197. §-a a következőképpen rendelkezik: “197. § A bíróság a tárgyaláson a Felügyelet által benyújtott is   a   határozat   megalapozásához   szükséges   banktitkot tartalmazó  iratokat  kizárólag ismertetheti.  A  bíróság  az ilyen iratokat zárt iratként kezeli, azokról másolatokat  nem adhat  ki,  az eljárás jogerős befejezése után az iratokat  a Felügyeletnek visszaküldi.”                              II. A bírói kezdeményezés megalapozott. 1.  Az Alkotmánybíróság már több határozatában – kiemelten  a büntetőeljárás egyes elemeivel, illetve a védelemhez való jog alkotmányi   tételével  összefüggésben  –   foglalkozott   az Alkotmány  57.  § (1) bekezdésében szereplő alapvető  joggal, annak alkotmányos tartalmával, ezen belül az ún. tisztességes eljárás  (fair trial) követelményeivel, továbbá  az  irányadó nemzetközi  szabályozással,  joggyakorlattal.  [pl.   6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998. 91; 5/1999. (III. 31.)  AB határozat,   ABH  1999.  75.]  A  6/1998.   (III.   11.)   AB határozattal  elbírált  ügy kapcsán megállapította,  hogy  az Alkotmány 57. § (1) bekezdése – figyelemmel az 1976.  évi  8. törvényerejű  rendelettel kihirdetett  Polgári  és  Politikai Jogok  Nemzetközi  Egyezségokmánya  14.  cikk  1.  pontjának, továbbá az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az  emberi jogok  és  az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a    továbbiakban:   Egyezmény)   6.   cikk   1.   pontjának értelmezésére  is  –  a  tárgyaláshoz való  jognál  szélesebb alkotmányos követelményeket állít. “’A tisztességes  eljárás’ (fair trial) követelménye nem egyszerűen egy a bíróságnak  és az  eljárásnak itt megkövetelt tulajdonságai közül (ti.  mint ’igazságos   tárgyalás’),   hanem   az   idézett   alkotmányi rendelkezésben  foglalt követelményeken  túl  –  különösen  a büntetőjogra  és  eljárásra vonatkozóan  –  az  57.  §  többi garanciájának    teljesedését    is    átfogja.    Sőt,    az Egyezségokmánynak és az Emberi Jogok Európai Egyezményének  – az  Alkotmány 57. §-a tartalmához és szerkezetéhez mintát adó – eljárási garanciákat tartalmazó cikkei általában elfogadott értelmezése  szerint a fair trial olyan minőség,  amelyet  az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán  megítélni.”  [6/1998. (III. 11.)  AB  határozat,  ABH 1998. 91., 95.] Az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdése írja elő  – többek  között  –  a tisztességes tárgyalás  követelményét  a polgári  jogi  jogokkal  és kötelezettségekkel  kapcsolatban. Formailag  csak büntető ügyekben irányadó előírásai  közül  a tisztességes  eljárásnak  – az Európai  Emberi  Jogi  Bíróság következetes  gyakorlatából is kitűnően –  elismert  eleme  a “fegyverek   egyenlősége”,  amelynek  polgári   perekben   is érvényesülnie kell. 2.  Az Alkotmánybíróság a 6/1998. (III. 11.) AB határozatában a   tisztességes  eljárás  elvének  a  védelemhez  való   jog hatékonyságának   és  a  védelemre  való  felkészülés   kellő idejének, eszközeinek találkozási pontjaival kapcsolatban egy konkrét ügyben érintett szabályozást vizsgálva a következőket fejtette  ki:  “Az eljárásban szereplő adatok és dokumentumok teljes  megismerése  és  – megfelelő  biztosítékok  között  – birtokolása is ezek közé a ’mindenképpen biztosítandó’  jogok közé  sorolható.”  Említett határozatában az Alkotmánybíróság arra  is  rámutatott:  “Az alapjogok korlátozásának  e  jogok lényeges  tartalma a határa: az Alkotmány 8. § (2)  bekezdése kimondja,  hogy alapvető jog lényeges tartalmát  törvény  sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely  alapjog  lényeges tartalmát az a korlátozás  sérti, amely  –  valamely  más  alapvető jog  vagy  alkotmányos  cél érdekében  –  nem  elkerülhetetlenül szükséges,  továbbá,  ha szükséges is, a korlátozás által okozott jogsérelem az elérni kívánt célhoz képest aránytalan. Emellett  a főszabályként alkalmazandó alkotmányossági  mérce mellett  azonban egyes alapjogok esetében az  Alkotmány  maga tartalmaz  további  kritériumokat, amelyek  egyrészt  ezt  az általános   mércét   az   illető  jog  tartalmához   igazítva konkretizálják,  másrészt, amelyek konkrét  voltukban  sokkal inkább  állandó és saját tartalmi ismérvekkel határozzák  meg az  adott alapjog lényeges tartalmát a viszonyítással dolgozó általános   szabály  helyett.  Ez  utóbbi,  minden  alapjogra alkalmazandó    általános   mérce    szükségképpen    elvont, módszertani   szabály   lehet  csak,   amely   a   mindenkori korlátozáshoz való viszonyítást írja elő; ez utóbbi tehát itt a  konkrét elem, s az alapjogok védett tartalma ezért esetről esetre  eltérően alakul. Ezzel szemben az egyes  alapjogoknál szereplő külön mércék a lényeges tartalmat valóban magához  a fenyegetett  alapjog  sajátosságaihoz  kötik,   s   ezért   a korlátozás   okát  és  súlyát  nem  szükségképpen  értékelik; bármely  korlátozással szemben is ugyanaz a határ áll.  Ez  a módszer  egyes esetekben a korlátozás abszolút határát  vonja meg,  másutt  annak  alkotmányosságát saját,  külön  ismérvek alapján   teszi   eldönthetővé,   akár   úgy   is,   hogy   a szükségesség/arányosság mérlegelését csakis  az  Alkotmányban meghatározott  szűkebb és konkrét követelmények  tekintetében engedi  meg. Így ezeknek az alapjogoknak a lényeges  tartalma állandóbban  és egyértelműbben határozható meg mint  azoké  a jogoké, amelyekre az általános szabályt kell alkalmazni.”  Az Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdésében meghatározott  garanciák alkotmányos  tartalmát  érintően  a  következőkre   utalt   a határozat:   “Az   57.   §  (1)  bekezdésében   meghatározott garanciák:  mindenki joga arra, hogy az  ellene  emelt  vádat vagy  valamely perben jogait és kötelességeit a törvény által felállított  független  és  pártatlan  bíróság  igazságos  és nyilvános  tárgyaláson  bírálja el, a ’bírósághoz  való  jog’ megannyi   konkrét  feltételét  tartalmazzák,   amelyek   nem abszolútak  abban  az  értelemben, mint például  az  említett ártatlanság vélelme, de amelyek az általános szabály szerinti mérlegelésnek   mégis   abszolút   korlátai.   Nincs    olyan szükségesség,  amely miatt a tárgyalás ’tisztességes’  voltát arányosan  ugyan, de korlátozni lehetne; hanem a tisztességes tárgyalás  fogalmán belül alakítandó ki olyan ismérvrendszer, amely  annak  tartalmát adja, s csak ezen  belül  értékelhető bizonyos  korlátozások szükséges és arányos volta.  (Ugyanígy saját  dogmatikája  van annak, mi számít ’bíróságnak’,  mikor ’törvényes’,  ’független’ és ’pártatlan’ az  eljáró  testület stb.)” (ABH 1998. 91.,95., 98-99.) 3.  Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben – a korábban kifejtett elvi   megközelítésből   kiindulva   –   a   Hpt.   197.    § alkotmányossági  vizsgálatánál  az  Alkotmány   57.   §   (1) bekezdésének tartalmi elemét adó azon eljárásjogi garanciából indult  ki, amely szerint jogainak érvényesítése érdekében  a bíróság  előtt  mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik.  Ebből pedig az adott esetre nézve az következik, hogy peres eljárás során  minden,  a  per  tárgyát  érintő  releváns  iratot  (a határozat  megalapozásához  szükséges  banktitkot  tartalmazó irat  az adott körülmények között nem vitásan ilyen) a  peres felek   mindegyike  ugyanolyan  mélységben  és  teljességben, továbbá   azonos  módon  ismerhesse  meg.  Ez  biztosítja   a jogvitában    álló   peres   felek   között   a    “fegyverek egyenlőségét”,  ezáltal  a  tisztességes  eljárás  alkotmányi értelemben   vett  minőségét.  A  Hpt.  197.  §-ában   előírt korlátozás  a  felügyeleti  szerv határozatában  elmarasztalt peres    fél   (felperes)   jogát   érinti.   Nincsen   olyan “elkerülhetetlen   szükségesség”,   amely   a    tisztességes tárgyaláshoz  való jogát korlátozhatná, mivel a  tisztességes eljárás,  ezen  belül  a  “fegyverek  egyenlősége”,   illetve alkotóelemeinek  összessége a jelen esetben az  alapvető  jog lényeges tartalma. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 57.  § (1)   bekezdésének  említett  tartalmát  a  Hpt.   197.   §-a alkotmányellenesen   szűkíti,  mert   alapvetően,   illetőleg általános érvénnyel korlátozza a per tárgyát képező határozat megalapozottságának    megismeréséhez,     értékelhetőségéhez szükséges eljárási jogot. Megnehezíti a peres felek egyikének (a   bírói   kezdeményezésben  említett   eljárás   során   a felperesnek) a megfelelő felkészülési jogainak a gyakorlását. Mivel  a  peres  eljárás  tárgya  olyan  személyre  szóló  és szankciókat     tartalmazó     határozat,     amelynek      a megalapozottságát vitatja a felperes, garanciális jelentősége van   annak,  hogy  “a  határozat  megalapozásához  szükséges banktitkot tartalmazó iratot” közvetlenül megismerje, illetve azt birtokolja. Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a Hpt. 197. §-ból  következően  a  banktitkot tartalmazó  irat  az  adott eljárás   során  olyan  bizonyítási  eszköz,   amelynek   nem közvetlen   észlelésen  alapuló  megismerése,   illetőleg   a birtoklás   kizárása   felborítja  a  peres   felek   perbeli egyenlőségét. E joggal szemben a banktitokra való  hivatkozás alkotmányosan  nem  megalapozott.  A  banktitok  illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tételét egyébként a büntetőjog szankcionálja.   A  banktitkot  tartalmazó  iratot   birtokló személy, így a peres fél is büntetőjogi felelőssége tudatában gyakorolja ezen iratok birtoklásához való jogot. Az  Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezésben  kifogásolt,  a Hpt. 197. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezést, mivel  nem biztosítja a tisztességes eljárás alkotóelemeinek teljes körű érvényesülését   –  megfelelő  időt  hagyva   a   banktitokra vonatkozó  egyéb  rendelkezésekre  is  figyelemmel  levő   új szabályozásra  –  megsemmisítette. Egyben kizárta  a  konkrét ügyben való alkalmazhatóságot is, mert megítélése szerint ezt az ügyben érintett felperes különösen fontos érdeke indokolja [Abtv. 43. § (4) bekezdés]. A Magyar Közlönyben való közzététel az Abtv. 41. §-án alapul.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke                                  Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Németh János    az aláírásban akadályozott    Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András    alkotmánybíró helyett                     alkotmánybíró                                  Dr. Németh János    az aláírásban akadályozott    Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István    alkotmánybíró helyett                     alkotmánybíró                                  Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva    alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Section 197 of Act CXII of 1996 on Credit Institutionsand Financial Enterprises concerning judicial review cases when the court examines the decision by the Supervising Authority of Financial Institutions
Number of the Decision: .	15/2002. (III. 29.)
Date of the decision: .	03/25/2002
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2002-1-002?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
. en_0015_2002.pdf