Hungarian

Ügyszám: .	996/G/1990
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 996/G/1990. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1993/533 .

A döntés kelte: Budapest, 11/09/1993 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság   a  Miniszterelnöknek,   valamint   az Országgyűlés  Környezetvédelmi  bizottságának  az  Alkotmány értelmezése tárgyában  előterjesztett indítványa  alapján  - Dr.  Ádám   Antal  és   Dr.  Zlinszky   János  alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 18. §-a, valamint 70/D. §-a értelmezésére irányuló indítványokat elutasítja.                           Indoklás                              I. 1. A  Miniszterelnök az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  ( a továbbiakban Abtv. ) 21. § (6) bekezdése alapján indítványozta,  hogy az  Alkotmánybíróság értelmezze az Alkotmány  18. §-ának és 70/D §-ának a környezetvédelemre vonatkozó rendelkezéseit.  Indítványa indokolásául  előadta, hogy  az   értelmezni  kért   alkotmányi  rendelkezések  nem határozzák  meg   a   környezetvédelem   fogalmának   pontos tartalmát és  az államnak a környezet védelmével kapcsolatos kötelezettségeit.  Az   értelmezésre  véleménye  szerint  az Alkotmányra  épülő  további  jogi  szabályozás  megalapozása érdekében van szükség. 2. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága ugyanazon két alkotmányhely  értelmezését   kérte  indítványában   egy  új környezetvédelmi   törvény    kidolgozásának    megalapozása érdekében. 3. Az Alkotmány értelmezni kért két rendelkezése a következő : "18.  §  A  Magyar  Köztársaság  elismeri  és  érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. " "70/D § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető  legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt  a   jogot  a  Magyar  Köztársaság  a  munkavédelem,  az egészségügyi    intézmények    és    az    orvosi    ellátás megszervezésével,  a  rendszeres  testedzés  biztosításával, valamint az  épített  és  természetes  környezet  védelmével valósítja meg. "                             II. 1. Az  Alkotmánybíróság az  Alkotmány értelmezése  tárgyában hozott 31/1990.  (XII.  18.)  AB  számú  határozatában  elvi jelentőséggel rámutatott  arra, hogy  az Abtv. 1. §-ának g ) pontjában szabályozott alkotmányértelmezésre kizárólag akkor kerülhet  sor,   ha  az   indítvány  az   Abtv.  21.  §  (6) bekezdésében    meghatározott     szervek    és    személyek valamelyikétől   származik;   nem   általánosságban,   hanem valamely   konkrét   alkotmányjogi   probléma   aspektusából kezdeményezi  az  Alkotmány  ugyancsak  konkrétan  megjelölt rendelkezésének   értelmezését;   az   adott   alkotmányjogi probléma közvetlenül  - más  jogszabály közbejötte  nélkül - levezethető az Alkotmányból. Az Alkotmánybíróság  tehát  alkotmányértelmezési  hatáskörét megszorítóan  értelmezte,   mert  úgy  ítélte  meg,  hogy  a jogalkotást   megelőző    alkotmányértelmezések   azzal    a veszéllyel  fenyegetnek,  hogy  az  Alkotmánybíróság  magára vállalja   a   törvényhozó,   sőt   a   végrehajtó   hatalom felelősségét is,  és ezáltal  -  az  Alkotmányban  rögzített államszervezeti  elvekkel   szöges  ellentétben  -  egyfajta alkotmánybírósági kormányzás alakulna ki. 2.  Az   adott  esetben  a  konkrét  alkotmányjogi  probléma meglétére vagy hiányára adott válasz dönti el azt a kérdést, hogy   lehetséges-e   az   alkotmányértelmezés,   hiszen   a jogosultság  mindkét   indítványozó  esetében   fennáll,   a harmadik feltétel  pedig teljesül,  ha  az  Alkotmánybíróság elismeri az  alkotmányjogi probléma  létét.    (  Miután  az indítványozók pontosan megjelölték az Alkotmány értelmezendő rendelkezéseit,  ez   az  adott   esetben  nem  lehetett  az alkotmányértelmezés akadálya. ) Az   alkotmányértelmezés    elutasítása   vagy   teljesítése szempontjából a  kulcskérdés  tehát  :    tartalmaznak-e  az indítványok konkrét alkotmányjogi problémát? Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  a  miniszterelnöki indítványban szereplő  az az indokolás, hogy az értelmezésre "az Alkotmányra  épülő további jogi szabályozás megalapozása érdekében" van  szükség, továbbá  az országgyűlési bizottság hasonló célú  indítványa nem elégséges annak megalapozására, hogy alkotmányértelmezési  eljárásra  van  szükség.  A  jogi szabályozásnak  az   Alkotmányra  építése   ugyanis   minden jogalkotással szemben természetes és általános kívánalom. Ez azonban  még  önmagában  nem  jelent  konkrét  alkotmányjogi problémát. A miniszterelnöki  indítvány utal arra is, hogy az Alkotmány értelmezni   kért    szabályai   "nem   határozzák   meg   a környezetvédelem fogalmának  pontos tartalmát és az államnak a környezet  védelmével  kapcsolatos  kötelezettségeit".  Az Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  mind  az  egészséges környezethez   való    jog   definiálása,   mind   pedig   a környezetvédelemmel kapcsolatos állami feladatok felsorolása elvégezhető törvényhozási  úton, de egyik sem lehet feladata elvont alkotmányértelmezésnek. A környezetvédelemnek ugyanis -  mind  elvi  alapjait,  mind  megvalósításának  módszereit tekintve - számos koncepciója lehet egyaránt alkotmányos, az ezek  közötti   választás  nem   alkotmánybírósági  feladat. Egyaránt alkotmányos  lehet például az antropocentrikus és a természet önértékére  alapozott környezetvédelem, ugyanígy a piaci vagy igazgatási elemek túlsúlyára épülő megoldások sem minősíthetők önmagukban az alkotmányosság szempontjából. 3.  Az   egészséges  környezethez   való   alkotmányos   jog elismerését megvalósító  és érvényesítésére  szolgáló alanyi jogok összességét  is  csak  a  törvényhozás  és  -  a  maga területén -  a bírói  gyakorlat, nem pedig alkotmánybírósági alkotmányértelmezés határozhatja meg. Az Alkotmány 18. § és 70/D. § (2) bekezdése alapján az állam kétségtelenül köteles  az egészséges  környezethez való  jog megvalósítását szolgáló sajátos intézmények kialakítására és működtetésére. Sem  a 18.  § szóhasználata  ( az "egészséges környezethez" való  jog )  , sem  az állami környezetvédelmi feladat beágyazása  a 70/D.  §-ban az  egészséghez való  jog megvalósításának   eszközei    közé   nem   értelmezhető   a környezethez való jog korlátozásaként. Az is megállapítható, hogy az  állam kötelességeinek  magukban kell  foglalniok az élet természeti  alapjainak védelmét,  ki kell  terjedniök a véges javakkal  való gazdálkodás intézményeinek kiépítésére, a  környezettel   kapcsolatos  információhoz   jutás  és  az érintetteknek a  döntések  előkészítésében  való  részvétele biztosítására. Annak meghatározása azonban, hogy ezen állami kötelezettségekből milyen konkrét jogalkotási és kormányzati teendők származnak, már csak törvényhozási úton történhet. Az   Alkotmánybíróság    feladata   ott   kezdődik,   amikor normakontrollra, alkotmányjogi panaszra, illetve mulasztásos alkotmánysértésre  irányuló  indítványok  elbírálása  során, konkrét kérdésekben állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a  törvényhozás által választott szabályozás, illetve a jogalkalmazásban  követett   törvényértelmezés   tartalmilag alkotmányosan kielégítőe. Mindezek      alapján       az      Alkotmánybíróság      az alkotmányértelmezésre irányuló indítványokat elutasította.                      Dr. Sólyom László                     előadó alkotmánybíró                  az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Ádám Antal           Dr. Kilényi Géza           alkotmánybíró             alkotmánybíró         Dr. Lábady Tamás          Dr. Schmidt Péter           alkotmánybíró              alkotmánybíró         Dr. Szabó András       Dr. Tersztyánszky Ödön          alkotmánybíró              alkotmánybíró          Dr. Vörös Imre          Dr. Zlinszky János          alkotmánybíró              alkotmánybíró Dr.  Ádám   Antal alkotmánybíró  és Dr.  Zlinszky  János  alkotmánybíró különvéleménye      A  határozattól  eltérő  különvéleményünket  és  néhány kiegészítő  észrevételünket   -  hasznosítva   a   határozat bizonyos általunk  is egyetértéssel fogadott megállapításait - a következőkben fogalmazzuk meg.      1.  Álláspontunk   szerint   a   vizsgált   ügyben   az alkotmánybírósági       alkotmányértelmezés       feltételei fennállanak. Határozatának indokolásában az Alkotmánybíróság is  megállapította,   hogy  a   kezdeményezés   jogosultsága "mindkét indítványozó esetében fennáll" és az "indítványozók pontosan    megjelölték     az    Alkotmány     értelmezendő rendelkezéseit".      Az       elvont      alkotmánybírósági alkotmányértelmezés   harmadik    feltétele,    a    konkrét alkotmányjogi probléma  léte pedig  szerintünk az egészséges környezethez  való   alapjog  és   a  belőle  fakadó  állami kötelesség jellegének bizonytalanságában jelölhető meg.      2. Az  indítványban kezdeményezett  értelmezés  alapján megállapítható, hogy  az Alkotmány  18. §-ában megállapított jog :  alapjog. Rá is vonatkozik az Alkotmány 8. §-ának az a rendelkezése, hogy "tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű  kötelessége",   valamint,   hogy   a   "vonatkozó szabályokat törvény  állapítja meg".  A  törvényi  szabályok megállapítása nemcsak  lehetőség, hanem  az Alkotmány 78. §- ára is  tekintettel a Kormány és az Országgyűlés alkotmányos kötelessége.      3.   Az    indítványok   alapján    elvégzendő   elvont alkotmányértelmezéssel az  Alkotmánybíróságnak  meg  kellett volna állapítania  a 18.  §-ban foglalt  alapjognak az egyéb alapjogoktól eltérő sajátosságait. A 18. §-ban megállapított alapjog mibenlétének  értelmezéséhez is alkalmaznunk kell "a részt  az   egészből,  az   egészet  a  részből"  klasszikus megértési és  értelmezési elvet.  Ennek  alapján  figyelembe kell  vennünk,  hogy  az  Alkotmányban  rögzített  alapjogok egyrészt a  törvényalkotót  és  az  egyéb  állami  szerveket kötelező alaptörvényi  előírások, tehát  alkotmányerejű jogi normák, másrészt  pedig az  embert, az állampolgárt, esetleg emberi közösséget  megillető alanyi  jogosultságok. Az egyes alapjogok  jogosító   és  kötelező   tartalmának  jellegében azonban lényeges  különbözőségek tapasztalhatók.  A vizsgált alapjog sajátosságai  főleg az  Alkotmány által  biztosított egyéb alapjogok  különböző csoportjaival  való összevetéssel és az  azoktól  történő  elhatárolással  körvonalazhatók.  E módszer alkalmazásával megállapíthatjuk, hogy "az egészséges környezethez"  mindenkit   megillető  alapjog  sajátosságai, vagyis  az  alapjogok  egyéb  csoportjaitól  megkülönböztető ismérvei a következők :      a / a védelmi jellegű szabadságjogoktól eltérően nem az állami  beavatkozástól  mentességre,  nem  is  meghatározott tartalmú  tevékenységre   vagy  attól   való   tartózkodásra jogosít,  mint például az egyesülési jog, a gyülekezési jog, a vallásszabadság stb. ,      b /  nem minősül a közhatalom gyakorlásában való érdemi közreműködésre felhatalmazó  olyan jogosítványnak,  mint pl. az aktív  és  passzív  választójog,  az  országos  és  helyi népszavazásban való részvétel joga, a közhivatal viselésének joga,      c /  nem tekinthető  törvényben  meghatározandó  állami oktatási, egészségvédelmi, szociális ellátásra jogosító, ún. szolgáltatási alapjognak sem.      d /  A felsoroltakon is túllépő sajátos vonása a 18. §- ban rögzített  alapjognak, hogy  az alkotmányi szövegezés az "egészséges"  jelzőn   kívül  nem  határozza  meg  ennek  az alapjognak lényeges  tartalmi elemeit  és  nem  írja  elő  a vonatkozó   törvényi    szabályozás   kétharmados   többségű elfogadását sem.  Ebből  pedig  önként  következik,  hogy  a törvényalkotó  a   vonatkozó  egyszerű   többségű   törvényi szabályozás  tartalmának   megválasztásában  viszonylag  tág mérlegelési lehetőséggel rendelkezik.      e /  A 18.  §-ban megállapított  jog a hazai épített és természetes   környezet    egészséges   minőségének   állami biztosítására jogosítja az egyéneket és a közösségeket.      4.  A   jogtudomány  széles  körben  vallott  felfogása szerint minden  alanyi jognak  mellőzhetetlen kísérő párja a megfelelő alanyi  kötelesség. Ezt  az összefüggést  a 18.  § világosan ki  is fejezi  azáltal, hogy  előírása  szerint  a Magyar  Köztársaság   nemcsak  elismeri  mindenki  jogát  az egészséges  környezethez,   hanem  azt   is  vállalja,  hogy érvényesíti    ezt     a    jogot.     Az     indítványozott alkotmányértelmezésnek ezért  utalnia kellene arra, hogy mit jelent  az   egészséges  környezethez  való  alapjog  állami érvényesítési kötelessége.  Szerintünk a vizsgált alapjoghoz kapcsolódó állami érvényesítési kötelesség magában foglalja:      a /  az  egészséges   környezet   minőségi   mutatóinak ( határértékeinek ) meghatározását,      b /  a  minőségi  mutatók  érvényesülési  feltételeinek törvényi megállapítását,      c /  a minőségi  mutatók  érvényesülésének  figyelését, ellenőrzését, mérését és értékelését,      d  /   a  minőségi   mutatók   megtartására   késztetés eszközeinek meghatározását és alkalmazását,      e / a minőségi mutatók megsértése, vagyis az egészséges környezet károsítása  esetére  a  kijavítás  eszközeinek  és módozatainak,   valamint   a   kárfelelősség   érvényesítési rendjének meghatározását,      f / az Alkotmány más alapjogi rendelkezése alapján is a polgároknak   a   környezettel   összefüggő   tájékoztatásra vonatkozó joga  biztosítását, valamint  az  érintetteknek  a környezetvédelmet szolgáló  állami és önkormányzati döntések előkészítésében való  közreműködését, továbbá  az egészséges környezet fenntartását  és fejlesztését  szolgáló társadalmi aktivitást   könnyítő,    illetve   serkentő    jogszabályok megalkotását.      A    jogalkotás    természetesen    egyéb    tárgykörök szabályozásával is  szolgálhatja az  egészséges környezethez való alapjog érvényesülését.      5. Az  egészséges környezetnek az ember, az élővilág, a biológiai sokféleség  fennmaradása, a szárazföld, a vízek és a légtér  oltalma, valamint  a fenntartható fejlődés elérése szempontjából fennálló  létfontossága és globalitása miatt a vizsgált alapjogra  vonatkozó alkotmányértelmezés  keretében nem   mellőzhető    a    nemzetközi    jogi    összefüggések figyelembevétele sem.  Mindenekelőtt megállapítható, hogy az ENSZ Alapokmánya  1. cikkének 3. pontja alapján, valamint az ENSZ keretében  elfogadott számos  állásfoglalás, legutóbb a Rio de  Janeiróban 1992 júniusában tartott ENSZ Környezet és Fejlődés  Konferencián   született  egyezmények   és   egyéb dokumentumok   következtében   az   egészséges   környezetre vonatkozó nemzetközi  együttműködési kötelesség a nemzetközi jognak az Alkotmány      7. §  (1) bekezdése  révén belső normává transzformált, általánosan   elismert   szabályaként   kezelendő.   Az   is hangsúlyozandó,  hogy   az  egészséges   környezet  minőségi mutatóinak jelentős  hányadát, az  Európai Közösségen  belül pedig  túlnyomó  többségét  a  környezetvédelemre  vonatkozó nemzetközi együttműködési  kötelezettség keretében létrejött nemzetközi egyezmények,  szerződések, illetve közös döntések tartalmazzák. Az  Alkotmány 7.  § (1)  bekezdése  alapján  a Magyar   Köztársaságnak   az   ilyen   tartalmú   nemzetközi egyezmények, szerződések tekintetében is biztosítania kell a vállalt nemzetközi  jogi  kötelezettségek  és  a  belső  jog összhangját.      6.  Az   Alkotmány  70/D.  §  (1)  bekezdése  a  Magyar Köztársaság területén  élők számára  "a  lehető  legmagasabb testi és  lelki egészséghez"  való alapjogot  állapít meg. E jog   megvalósulását   szolgáló   állami   feladatok   egyik csoportjaként jelöli  meg e  § (2)  bekezdése "az épített és természetes környezet"  védelmének kötelességét. Véleményünk szerint erre  a feladatcsoportra  is  vonatkoznak  a  18.  § rendelkezéséből  fakadó  állami  kötelességeket  körvonalazó következtetéseink. A  70/D. § (1) bekezdésében megállapított alapjogból levezethető  az egészséges  környezet  károsodása által előidézett  egyéni sérelem  orvoslásának bíróság előtt érvényesíthető igénye is.      7. Az  Alkotmány  19.  §  (3)  bekezdésének  d/  pontja szerint   az    Országgyűlés   "meghatározza    az    ország társadalmigazdasági tervét",  a 35. § (1) bekezdés e/ pontja alapján pedig  a Kormány  "biztosítja a  társadalmigazdasági tervek  kidolgozását,  gondoskodik  megvalósulásukról".  Nem lehet kétséges,  hogy az  Országgyűlésnek és  a Kormánynak e feladat és hatáskör gyakorlása során tekintettel kell lennie az Alkotmány  18.  §-ából  és  70/D.  §-ából  eredő,  vázolt kötelességekre is. Budapest, 1993. november 9.           Dr. Ádám Antal       Dr. Zlinszky János            alkotmánybíró          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	996/G/1990
Date of the decision: .	11/09/1993
.
.