English
	Hungarian

Ügyszám: .	268/A/1993
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 42/1993. (VI. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1993/300 .

A döntés kelte: Budapest, 06/29/1993 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság  a köztársasági elnöknek az Országgyűlés által  elfogadott,   de  még   ki  nem   hirdetett   törvény alkotmányellenességének  előzetes   vizsgálatára  benyújtott indítványa  alapján   -  Dr.  Zlinszky  János  alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  az  "egyes  büntető eljárási szabályok  kiegészítéséről" szóló,  az Országgyűlés 1993.    február    16-i    ülésén     elfogadott    törvény alkotmányellenes. A  ki   nem  hirdetett   törvény  nemzetközi   szerződésekbe ütközésének    vizsgálatára     irányuló    indítványt    az Alkotmánybíróság visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. 1. Az  Országgyűlés  1993.  február  16-ai  ülésén  törvényt fogadott el a következő szöveggel : "1. §  A büntető  eljárásról szóló  1973. évi I. törvény ( a továbbiakban :   Be )  13. §-ának c ) pontját, 127. §-a  (1) bekezdésének   b )   pontját,  a  131.  §-át, 139.  §-a  (1) bekezdésének  c )  pontját,  145. §  (2)   bekezdésének  d ) pontját,  170. §  (1)  bekezdésének  c )  pontját, a  183. § (1)  bekezdését, a 208. §-ának (1) bekezdését, a 213. §-ának a )  pontját, a 214. §-át, a 250. §-ának I/a pontját, a 252. §-ának  (2)  bekezdését, a 263. §-át, valamint a  perújítási eljárásnak  a   XI.  fejezetben   írt  szabályait   a  jelen törvényben  foglalt  eltérésekkel  kell  alkalmazni,  ha  az eljárás tárgya  olyan bűntett,  amelyet a  törvény  öt  évet meghaladó   szabadságvesztéssel    vagy   ennél    súlyosabb büntetéssel rendel büntetni. 2. §  (1)  Elévülés  ( az  1878. évi  V.  törvény  105. § 3. pontja, az  1950. évi II. törvény 24. § b ) pontja és 25. §- a, az 1961. évi V. törvény 30. §-ának b ) pontja és 31. §-a; 1978. évi  IV. törvény  32. §-ának b ) pontja és 33-34. §-a ( címén a nyomozást - beleértve a  perújítási nyomozást is - megtagadni, illetve azt megszüntetni, vagy a terhelt terhére bejelentett perújítási  indítványt elutasítani  ( Be 276. §- ának  (1)  bekezdése a ) 2. pontja és  (3)  bekezdése,  279. §-ának  (2)   bekezdése, 281.  §-ának  (1)  bekezdése )  nem lehet. (2)   Az  ügyész a 145. § keretei között azzal az eltéréssel jár el,  hogy  az  eljárást elévülés  címén ( Be 145. §  (2) bekezdés d ) pontja ) nem szüntetheti meg. 3. § Vádirat, illetve perújítási indítvány benyújtása esetén ( Be 146. §-ának (1) bekezdése, 278.  §-ának (1) bekezdése ) a bíróság  az eljárást a Be VIII., IX., X. és XI. fejezetébe foglalt szabályok szerint folytatja le, azzal az eltéréssel, hogy  elévülés  címén (  Be 213.  §-a (1)  bekezdésének  a ) pontja,   250.  §-ának  I /  a. pontja  ) az   eljárás   nem szüntethető  meg,  és  e  címen  a  perújítási indítvány sem utasítható el. 4. §   (1)  A tárgyalás eredményeként - amennyiben a bíróság az elévülést  nem állapítja  meg -, a Be általános szabályai szerint jár el. (2)   Ha  a bíróság azt állapítja meg, hogy a  büntethetőség elévült és  egyéb okból  nem kell  az eljárást megszüntetni, vagy  a  Be  214.  §-ának (3) bekezdése  alapján a vádlottat felmenteni, a  bűncselekmény elkövetésének  és  az  elévülés tényének megállapítása mellett az eljárást megszünteti. 5. §  Ez a  törvény kihirdetése  napján lép  hatályba, és az ebben foglalt  rendelkezéseket az 1995. december 31. napjáig megindított büntető ügyekben kell alkalmazni. " 2. A köztársasági elnök a törvényt nem hirdette ki, hanem az 1993. március  5-én, valamint  8-án  kelt  indítványaiban  - együttesen az  1956  októberi  forradalom  és  szabadságharc során  elkövetett   egyes   bűncselekményekkel   kapcsolatos eljárásról   szóló,   elfogadott   törvénnyel   -   előzetes alkotmányossági vizsgálatot kért. A mindkét törvényre együttesen vonatkozó indítvány szerint : "Az  Országgyűlés   által  jelenleg   elfogadott   törvények ugyanazt a tárgykört érintik, mint az Alkotmánybíróság által korábban vizsgált törvényjavaslat. Ezért indítványozom, hogy az  Alkotmánybíróság   ezen  törvények   vonatkozásában   is vizsgálja meg,  azok (  egyes  rendelkezéseiben,  egészükben illetve egymással való kapcsolatukban ) megfelelnek- e - a  Polgári és  Politikai Jogok  Nemzetközi Egyezségokmánya 15. §-ában, - az Emberi Jogi Egyezmény 7. §  (1)  bekezdésében, - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 7. § (1) bekezdésében, 8. § (1) és (2) bekezdésében,  57. § (2) és (4) bekezdésében valamint - az  Alkotmánybíróság 11/1992.(III.5.) AB határozatában írt követelményeknek, azaz a  büntetőjogi legalitás alkotmányos elveinek, az állam büntető  hatalma  korlátozottsága  elvének,  a  jogban  való bizalom elvének,  a jogbiztonság elvének és ezeken keresztül a jogállamiság követelményrendszerének. "                             II. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az elfogadott, de ki nem hirdetett törvény egészében és részleteiben, tartalmilag és formailag is alkotmányellenes. - Egészében  ellentétes az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdésében normatív  tartalommal   rögzített   jogállamisággal,   annak lényegi elemét  képező jogbiztonság követelményével, továbbá az alkotmányos  büntetőjognak a  jogállamiság mellett  másik alappillérét képező 8. §  (1)  és  (2)  bekezdésével. -   Tartalmilag   súlyosabb   visszaható   hatályú   büntető jogalkotást jelent,  nem felel  meg a  büntetőjogi legalitás alkotmányos elveinek. -  A  perújítás  esetére  irányadó  rendelkezései  sértik  a jogállamiság részeként alkotmányos jelentőséggel bíró jogerő intézményét. A törvényjavaslat  parlamenti vitájában  alapvető  hangsúlyt kapott  az  Alkotmánybíróság 11/1992.(III.5.)  AB határozata ( a továbbiakban : elévülési határozat ) . A törvényjavaslat mellett és  ellen szólók  jogi érvelése  elsősorban a  körül forgott, hogy  a  törvényjavaslat  mennyiben  felel  meg  az elévülési  határozat   indokolásában  kifejtett  tételeknek, illetve mennyiben  kerüli meg  azokat,  mennyiben  alapul  a határozati indokolás  azon mondatán, miszerint :  "Egyedül a bíróság  állapíthatja   meg  jogerősen,  azaz  az  ügyre  és mindenkire  irányadóan,   hogy   egy   adott   bűncselekmény büntethetősége elévülte. " / V. p. bevezető / A köztársasági elnök indítványa  is felszólítja az Alkotmánybíróságot, hogy vesse össze az elfogadott törvényt az elévülési határozatban írt követelményekkel. A  büntetőeljárásban   eljáró  hatóságok  határozatai  közül kétségtelenül  csak   a   bíróság   határozataihoz   fűződik jogerőhatás.  Az   ugyanazon  személlyel  szemben  ugyanazon bűncselekmény miatti  kétszeri eljárás  tilalma csak jogerős bírósági határozat esetén érvényesül. A nyomozás megtagadása vagy megszüntetése nem akadálya újabb nyomozásnak, illetőleg az eljárás  későbbi folytatásának  / Be  127. §  (4)  bek. , 141. § / . Az  állami   büntető  hatalom   érvényesítésének  szervezeti rendjére vonatkozó alkotmányos rendelkezések az Alkotmánynak az   Országgyűlés    törvényalkotási   jogára,   a   Kormány feladataira,  valamint   az  ügyészségre   és  a   bíróságra vonatkozó tételei alapján értelmezhetők. Az ügyészség  a nyomozás  törvényessége felett  felügyeletet gyakorol (  törvényben meghatározott  ügyekben maga is végez nyomozást );   képviseli  a  vádat  a  bíróság előtt / 51. § (2)  bek. /. A  bűncselekmény  elkövetőinek  megbüntetése  a bíróságok hatáskörébe tartozik / 50. §  (2)  bek. /. Ezekkel az  alkotmányos rendelkezésekkel  van összhangban  a Benek az a szabályozása, amely szerint a nyomozó hatóságok - törvényben meghatározott előfeltételek mellett - kötelesek a tényállást alaposan  és hiánytalanul  tisztázni és az állami büntető igénynek  érvényt szerezni; de kötelesek tartózkodni a (  további )  eljárástól, ha  a büntető igény hiányát vagy megszünését észlelik.  Ez az  elévülés büntető  anyagi  jogi természetének megfelelő  eljárásjogi  szabály.  Az  elévülés ugyanis eljárási  intézkedés nélkül  is bekövetkezik,  és ez nem igényel  hatósági  megállapítást.  Ellenkezőleg  :    az eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják, nyugvását vagy újrakezdését eredményezik. A büntetőigény hiánya, a büntethetőség elévülésekor utólagos elenyészése a  büntetőeljárásnak  olyan  abszolút  akadálya, amely  hivatalból   észlelendő  és  eljárási  következményei hivatalból  érvényesítendők,   akár  az   elkövető   akarata ellenére is. Ezt a büntetőjog ultima ratio jellege, az állam büntető hatalmából az egyének életébe, jogaiba való hatósági beavatkozás súlya  indokolja. A büntetőeljárás, nem csupán a terhelt, hanem  kívülálló személyek  alapvető  jogaiba  való bevatkozást,  az  eljárásban  való  közreműködésre,  illetve eljárási   cselekmények    eltűrésére   kényszerítést   tesz lehetővé.  Elenyészett   büntető  igény   esetében  maga   a potenciális terhelt  sem kényszerítheti  ki a büntetőeljárás megindítását,  az   ügyész   indítványtételre   kötelezését, továbbá  nyilvános   bírósági  tárgyaláson   jogerőre  képes határozat  hozatalát.  Erre  a  bűncselekmény  sértettjeinek sincs alkotmányos joga. Az Alkotmány 57. §  (1)  bekezdése szerint "mindenkinek joga van ahhoz,  hogy az  ellene emelt  bármely vádat"  a törvény által felállított  független és  pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Ez a  rendelkezés sem  biztosít alkotmányos  jogot a büntető igény  létének   vagy   hiányának   kizárólagosan   bírósági eldöntésére; a  benne foglalt alapvető jog érvényesülésére - értelemszerűen - a vádemelést követően kerülhet csak sor. Az Alkotmánybíróság  álláspontja e  kérdésben  megegyezik  a nemzetközi bírói gyakorlattal. Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi  Jogok Európai  Egyezménye 6. Cikkének 1. pontja szerint  mindenkinek joga  van  arra,  hogy  ügyét  a törvény által  létrehozott független  és  pártatlan  bíróság tisztességesen, nyilvánosan  és ésszerű időben tárgyalja, és hozzon határozatot  az "ellene  felhozott büntetőjogi  vádak megalapozottságát illetően.  " Az  Egyezmény  rendelkezéseit értelmező  gyakorlat   szerint  a   6.  cikk   akkor   kerül alkalmazásra,  amikor   valakivel  szemben   büntetőeljárást indítanak,   pontosabban   vádat   emelnek.   Az   Egyezmény tekintetében  a   strasbourgi  gyakorlat  nem  ismeri  el  a büntetőeljárás,   ezen    belül   a    bírósági    tárgyalás kikényszerítésének jogát,  nem ismeri el az eljárás alá vont személynek azt a jogosultságát, hogy követelje :  a bűnösség vagy az  ártatlanság deklarálásáig  folytassák le a bírósági tárgyalást. Nem  ismeri el  harmadik személyek  jogát sem  a büntetőeljárás kikényszerítésére.                             III. 1. Visszaélés  lenne  az  állam  büntető  hatalmával,  ha  a büntetőeljárás szükségképpen jogkorlátozó eszközrendszerét a büntetőjogi felelősségre  vonás  célja  nélkül  alkalmaznák. Amennyiben a büntetőeljárás ténylegesen létező büntető igény hiányában is  folytatható lenne,  úgy a  formailag  még  oly törvényesnek  látszó  eljárás  (  szabályszerű  szervezetben működő hatóságok, szabályosan végzett eljárási cselekmények, az eljárás  alá  vont  személyek  alkotmányos  jogainak,  az ártatlanság  vélelmének,   a  védelemhez   való  jognak,   a jogorvoslati jognak, a független és pártatlan bíróság előtti méltányos  eljáráshoz   való  jognak,   a   törvény   előtti egyenlőségnek biztosítása  )  is  alkotmányellenessé  válik, mert  az   Alkotmányban  rögzített   más,  fontos  alapjogok korlátozásának sem  alkotmányos,  sem  büntető  anyagi  jogi célja és értelme nincs. A Be  13. §-a, amelyet a vizsgált törvény bizonyos körben és időben   felfüggesztendőnek   tart,   nem   csupán   egy   a büntetőeljárás  rendelkezései közül, hanem - a Be 12. §  (1) bekezdésével együttesen  ( büntetőeljárást csak a törvényben meghatározott  feltételek   alapján,  bűncselekmény   alapos gyanúja esetén,  és  csak  az  ellen  lehet  indítani,  akit bűncselekmény  alapos   gyanúja   terhel   )   -   alapvető, garanciális eljárási szabály. Az  alkotmányos  büntetőjog szempontjából az  Alkotmány 8. § (1)  és  (2)   bekezdése az  az   alaprendelkezés,  amely  a jogállamiság általános normatív tartalmán túl védi az egyént a  büntetőjogi   eszközöknek  az   állam   általi   önkényes felhasználása ellen.  Ezzel az  alkotmányos tétellel  vannak összhangban  a  büntetőjogi  szabályrendszernek,  a  büntető anyagi és  eljárási, valamint  a büntetésvégrehajtási jognak mindazon alapelvei és garanciális rendelkezései, amelyek nem nyertek   tételes    megfogalmazást   az   Alkotmány   egyéb rendelkezéseiben. A  demokratikus   jogállamok  alkotmányai  igen  eltérőek  a tekintetben, hogy a büntetőjogi szabályrendszernek az egyént az állam túlhatalmával szemben védő tételeiből mit és milyen részletességgel tartalmaznak.  A magyar  büntetőjog is  több olyan alapvető,  garanciális rendelkezést tartalmaz, amelyek közös célja  az állami  önkény  kizárása  az  állam  büntető hatalmának érvényesítési  folyamatából. Az  Alkotmánybíróság már  az   elévülési  határozatban  is  világosan  kifejtette álláspontját   arról,    hogy   a    "büntető   jogszabályok alkotmányosságát nem  csupán  az  Alkotmányban  kifejezetten szereplő büntetőjogi garanciákkal kell mérni. A büntetőjogra számos más  alapelv és  alapjog  is  irányadó.  "  /  V.  p. bevezető / Ezeknek a jogalkotó részéről akár törvényben való kizárása, korlátozása, felfüggesztése "alapvető jog lényeges tartalmának" korlátozását  jelenti, azaz  sérti az Alkotmány 8. §  (2)  bekezdésében foglalt tilalmat. A büntetőeljárás  alapvető rendelkezései  között ilyen  a Be 13.  §-a.   A  büntetőeljárás  részletszabályainak  kimerítő elemzése nélkül is belátható, hogy az eljárás megindítása és folytatása az egyén alapvető alkotmányos jogainak : - szabadságának ( Alkotmány 55. § ) , - szabad   mozgásának    és   tartózkodási   helye    szabad megválasztásának, a  lakóhely vagy  az  ország  elhagyásához való   jognak  ( 58.  § (1)  bek. - az 1989. évi XXVIII.  tv szerint nem utazhat külföldre a büntetőeljárás befejezéséig, akivel szemben  olyan szándékosan  elkövetett  bűncselekmény miatt van  folyamatban  büntetőeljárás,  amelyre  a  törvény háromévi szabadságvesztésnél  súlyosabb büntetést rendel, az 1989. évi  XXIX. tv  pedig ugyanezen  esetben a kivándorlást tiltja meg ) , - a  jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a  magántitok  és a  személyes adat  védelméhez való  jognak ( 59. § (1) bek. - a személyes adatok védelméről szóló 1992. évi LXIII. tv lehetővé teszi az egyénre vonatkozó különleges adatok kezelését  is a  bűnüldözés érdekében ) korlátozására ad alapot. A korlátozás nem csupán a büntető eljárás alá vont személyt, a terheltet  érinti, hanem  érintheti az eljárásban tanúként részt  venni   köteles,  vagy   a  bizonyítékok  megszerzése érdekében  alkalmazott  eljárási  cselekményeket  (  szemle, lefoglalás,  házkutatás,  motozás  stb.  )  eltűrni  köteles "kívülálló"   személyek   alkotmányos   alapjogait   is.   A mindezekre  alapot   adó   büntetőeljárás   megindítása   és lefolytatása  olyan   esetekben,  amikor  az  állam  büntető hatalmát  megalapozó   büntető  igény   már   nem   létezik, alkotmányellenes. 2. A  büntetőeljárás maga  természetesen nem  büntető anyagi jogi jogkövetkezmény,  hiszen célja  és feladata éppen annak feltárása,  hogy  a  büntetőjogi  felelősségre  vonásnak,  a büntetések és  / vagy intézkedések alkalmazásának feltételei fennállnak-e és  ha igen, akkor azok elrendelése. Azonban az olyan szabályozás,  amely nyilvánvalóan  nem  létező  állami büntető igény  esetén, az  elévült  bűncselekmény  történeti tényállásának és  elkövetőjének megállapítása  érdekében, az elsőfokú bírósági tárgyaláson alapuló határozatig kötelezővé teszi   az    eljárás   lefolytatását,    gyakorlatilag    a büntetőeljárást, az  abban alkalmazott eljárási cselekmények valóságos  korlátozó   tartalmát   (   ez   lehet   előzetes letartóztatás is  ) ,  az alkotmányos  alapjogként garanciát hordozó nyilvános  tárgyalást,  a  büntető  eljárás  hatálya alatt  álló   személyre  nehezedő   pszichikai  terheket,  a mindennapi életvitelben  jelentkező gyakorlati nehézségeket, többletköltségeket,   esetleges   gazdasági   veszteségeket, továbbá a  bűnösség  tényének  bírósági  deklarálását  magát változtatja    az    elévült    bűncselekmény    büntetőjogi jogkövetkezményévé. 3.  Olyan   bűntettek   /   tehát   szándékosan   elkövetett bűncselekmények / esetén, amelyekre az elkövetéskor irányadó büntető törvény  öt  évet  meghaladó  szabadságvesztés  vagy ennél    súlyosabb     büntetés    /    életfogytig    tartó szabadságvesztés,  halálbüntetés  /  kiszabását  rendeli,  a törvény kihirdetése  napjától  1995.  december  31.  napjáig megindult ügyekben nem, illetve csak sajátosan érvényesülhet a Be  13. §  c )  pontjában benne  rejlő  rendelkezés,  mely szerint  :    büntetőeljárást  nem  lehet  indítani,  a  már megindult eljárást  pedig meg kell szüntetni, ha az elkövető büntethetősége elévült. Ugyanezen bűncselekmények  miatt, ugyenezen időben megindult ügyekben   nem    érvényesül   továbbá   a  Be  276.  §  (4) bekezdésnek /  és nem  a törvény  2. §-ában hivatkozott  (3) bekezdésnek, mert  az az  Alkotmánybíróság határozatát, mint perújítási okot  tartalmazza /  az a  rendelkezése,  hogy  a perújításnak a  terhelt terhére csak az elévülési időn belül van helye. A minden kétséget kizáróan bekövetkezett elévülés tehát  nem  akadálya,  hogy  a  bíróság  jogerős  ítéletével elbírált cselekmény  ( alapügy ) esetén perújításra kerüljön sor, ha  az alapügyben  akár felmerült,  akár fel nem merült tényre vonatkozó  olyan új  bizonyítékot hoznak  fel,  amely valószínűvé  teszi,  hogy  a  terhelt  bűnösségét  meg  kell állapítani  vagy   lényegesen  súlyosabb  büntetést  kellene kiszabni. A   törvény    sajátos   rendelkezéseinek    érvényesítésére értelemszerűen  akkor   lenne  szükség,   ha   az   elévülés bekövetkeztére utaló  körülmények -  az elévülés  tartamára, kezdetére,   félbeszakadásának   és   nyugvásának   eseteire vonatkozó büntető  törvényi szabályok figyelembe vételével - a konkrét  ügyben kétségkívül  észlelhetők.  Ha  ugyanis  az elévülés   megállapításához    további   tények    feltárása szükséges, tehát  az elévülés  bekövetkezése kétséges  ( pl. kérdéses a cselekmény minősítése, a cselekmény befejezésének időpontja, eredmény  vagy állapotbűncselekmény  jellege,  az elkövető ellen a hatóság részéről a bűncselekmény miatt tett intézkedések köre,  időpontja, megszakító hatása ) , akkor a hatályos  szabályok   is   megfelelő   eljárási   eszközöket biztosítanak azok tisztázására. 4. A törvény a terhelt terhére az ügyész részéről perújítási indítvány benyújtását,  a bíróság részéről pedig a perújítás elrendelését és  tárgyalás kitűzését  teszi kötelezővé a már elbírált  bűncselekmény   miatti   büntethetőség   elévülési idejének eltelte után is. A  büntetőeljárásnak   alkotmányos  jelentőségű,   az  állam büntető hatalmának  további korlátait  kijelölő rendelkezése szerint büntetőeljárást  nem lehet indítani, a már megindult eljárást meg  kell szüntetni,  ha a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a perújítás és a felülvizsgálat esetét /  Be. 13.  § d ) pont / . E szabályban a büntetőjogi felelősségre   vonásra    irányadó,    egymással    szorosan összefüggő, két  garanciális elvből,  a "res  iudicata",  az egyszer elbírált  cselekmény "ítélt"  jellegéből, valamint a "ne bis  in idem",  az ugyanazon  cselekmény miatti kétszeri eljárás alkotmányos jelentőségű tilalmából következő relatív eljárási akadály fogalmazódik meg. A perújítás  a büntetőjog  ezen alapvető elveit kivételesen, az anyagi igazság érvényesülése érdekében feloldó rendkivüli jogorvoslat.  A   törvény  ennek   a   kivételes   eszköznek felhasználási lehetőségét  terjeszti ki  az  elévülési  időn túlra.  Ezzel  további  alkotmányellenességet  valósít  meg, mivel  megsérti   a  jogállamiság   lényegi  elemét   alkotó alkotmányos    jogintézmény,    a    jogerő    tiszteletének követelményét. Az  Alkotmánybíróság   a  törvényességi  óvást  megsemmisítő 9/1992.(I.30.)   AB   határozatában   kinyilvánította   azon álláspontját, hogy  az  anyagi  igazság  és  a  jogbiztonság követelményét   a    jogerő   intézménye    a   jogbiztonság elsődlegessége   alapján   hozza   összhangba.   "A   jogerő intézménye,  alaki   és  anyagi   jogerőként   való   pontos meghatározottsága  a   jogállamiság  részeként   alkotmányos követelmény.   Az   Alkotmánynak   megfelelően   biztosított jogorvoslati    lehetőségek    mellett    beállott    jogerő tiszteletben  tartása   a  jogrend   egészének   biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és  irányadó voltához  alapvető alkotmányos érdek fűződik. " / V/4. p. / A   jogerő    áttörésére   csak   kivételesen   alkalmazható perújításnak olyan  szabályozása, amely lehetőséget teremt a büntetőeljárás eszközeinek  ismételt alkalmazására a bíróság jogerős  határozatával  már  elbírált  cselekmény  miatt,  a terhelt   terhére,    mégpedig   már    elenyészett   állami büntetőigény  esetén,   az   alkotmányossági   követelmények tükrében elfogadhatatlan. 5.  A   köztársasági  elnök   indítványában   a   törvénynek meghatározott nemzetközi  szerződésekbe  (  egyezményekbe  ) ütközésének vizsgálatát is kérte. Az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi XXXII. törvény ( AB tv )  1. §  c ) pontja szerint az Alkotmánybíróság hatásköre jogszabály (  és az  állami irányítás  egyéb jogi  eszköze ) nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatára terjed ki. A ki nem hirdetett törvény nem tekinthető jogszabálynak; előzetes normakontroll végzésére  pedig csak az AB tv 1. § a ) pontja alapján a  ki nem  hirdetett  törvény  Alkotmányba  ütközése tekintetében van lehetőség. Az  Alkotmánybíróság  ezért  hatáskörének  hiánya  miatt  az indítványnak ezt a részét visszautasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Ádám Antal          Dr. Kilényi Géza           alkotmánybíró             alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                        alkotmánybíró                       Dr. Szabó András                     előadó alkotmánybíró        Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Vörös Imre            alkotmánybíró              alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró Dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleménye    A köztársasági  klnök az  egyes büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről elfogadott törvényt előzetes normakontrollra küldte meg,  és kérte  annak vizsgálatát, hogy megfelel-e az Alkotmány   2.  §  (1)   bekezdésében,  8.  §  (1)  és   (2) bekezdésében, 57. §  (2)  és  (4)  bekezdésében, valamint az Alkotmánybíróság    11/1992.(III.5.)     AB    határozatában foglaltaknak,  azaz   a  büntetőjogi  legalitás  alkotmányos elvének, a  jogban  való  bizalom  elvének,  a  jogbiztonság elvének    és     ezeken    keresztül     a     jogállamiság követelményrendszerének.    1 )  Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a jogállamiság elvét rögzíti. Ebből  következik  a  hatalmi  ágak  megosztása,  s a visszamenőleges érvényű jogalkotás tilalma. A hatalmi ágak megosztása  értelmében  egyedül  a  bíróság  állapíthat  meg bűnösséget,   szabhat    ki   büntetést,    és   véglegesen, joghatályosan csak  a bíróság  állapíthatja  meg  mindenkire kötelező érvénnyel a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okot is.  Ezzel a  kizárólagos bírói  hatáskörrel a vizsgált törvény nem ellenkezik.    Nem    alkotmányellenes    a    büntetőeljárás    olyatén szabályozása,  hogy  elévülés  alapos  feltételezése  esetén rendőri vagy  ügyészi szakban  is  abba  lehessen  hagyni  a nyomozást. Az  ilyen  -  elévülésre  tekintettel  -  történt megszüntetésnek azonban nincs jogereje, az eljárást bármikor újra lehet kezdeni. . A rendszerváltozást követő időszakban, amikor  a   bűncselekmények   üldözhetőségével   kapcsolatos vélemények   a    társadalomban   erősen    megoszolnak,   a jogállamiságból    következő    jogbiztonság    követelménye indokolttá teheti az elévülés megállapításának kizárólagosan a bíróság  hatáskörébe utalását.  A múlt  függő  kérdéseinek végleges  lezárásához   komoly  társadalmi   érdek  fűződik. "Nyilvánvalóan" elévült  bűncselekmény viszont  ugyanúgy nem létezik, mint  ahogy nyilvánvalóan  elkövetett bűncselekmény sem létezhet jogilag.    2 )  Az Alkotmány  8. §  (1)  és  (2)  bekezdése alapvető jogok   korlátozására    és    bizonyos    alapvető    jogok korlátozhatatlanságára vonatkozik.  Ilyen - korlátozhatatlan emberi jog  -  a  törvény  előtti  egyenlőség,  ilyen  az  - egyébként külön  is  nevesített  -  ártatlanság  vélelme.  A bűnelkövetőnek e  jogai jogállamban  nem vonhatók  el.  Erre vonatkozik  nevesítetten  az  Alkotmány   57. §  (1), (2)  - (3)   bekezdése. Nincs  azonban  olyan emberi alapvető  jog, amely tiltja  a bűnelkövető ellen eljárás lefolytatását vagy felelősségrevonásának kezdeményezését  :   nincs alanyi joga senkinek sem  bűncselekménye  büntetlenségére.  Az  állam  a törvényszabta  határok   közt  köteles,   viszont   csak   a törvényszabta   határok    közt   jogosult   büntetőhatalmát érvényesíteni.     E      hatalom     korlátainak     minden büntetőeljárásnál egyformán kell érvényesülniök.    A támadott  törvény az eljárás rendjét bizonyos súlyosabb bűncselekményekre megváltoztatja,  de ezzel  sem  a  törvény előtti egyenlőség,  sem az  ártatlanság  vélelme  elvét  nem sérti. Magának  a bűnüldözésnek  a gyakorlati  szabályait az állam módosítani  az alkotmány  szerint  jogosult,  mert  az eljárás módosítása  nem visszaható  hatályú, és  az eljárási szabályok törvénnyel megállapíthatók.    3 )  Az Alkotmány  57. §  (1) pont  szerint   mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat a törvény által felállított  független és  pártatlan bíróság igazságos és nyilvános  tárgyaláson bírálja el. A támadott törvény ezt az elvet  nem sérti.  Mind az  elkövető  személyét,  mind  a büncselekményi jelleget, mind az elévülést a bíróság köteles tárgyaláson  megállapítani  :    ezzel  a  támadott  törvény szigorúan az  alkotmányosság határai  között marad.  Maga az elévülés    csak    meghatározott    tettes    meghatározott cselekményének büntethetőségét szüntetheti meg :  amíg nincs határozott   tettes    és   határozott   cselekmény,   addig értelmetlen  lenne   elévülésről   beszélni.   Az   elévülés megállapítása a  büntethetőség akadályának megállapítása, ez pedig eleve  nem történhet  meg olyan cselekménnyel szemben, amelyet nem  követtek el  és olyan  elkövető javára, aki nem követett el  bűncselekményt. A  cselekmények  nem  általában évülnek el, hanem adott tettes adott bűncselekménye évül el: ám maga az,  hogy volt a tettesnek  büntethető  cselekménye, csak   bíróság   által   nyilvános   igazságos   tárgyaláson állapítható  meg   vádemelés  esetén  az  alkotmány  tételes előírása szerint.    Az állam  eltekinthet a  bűnüldözéstől  a  legkülönbözőbb szempontok szerint,  kegyelmet oszthat  törvényhozása  révén korlátlanul, de  a bíróság  nem teheti meg, hogy az elévülés kérédésében határozott  állást foglaljon  tárgyaláson kívül, minthogy ezzel közvetve a bűnösség kérdésében is állást kell foglalnia, és  ezt csak tárgyaláson teheti. Tény, hogy ezzel az elévült  bűncselekmény tettese  bizonyos -  az eljárásból adódó -  hátrányt  szenved.  Másrészt  azonban  az  elkövető biztonságát is  szolgálja annak  megállapítása,  hogy  van-e vele   szemben   bűnüldözésnek   helye,   s   a   társadalom megbékélését,  a  jogbiztonság  alkotmányos  szempontját  is szolgálja   az   eljárásnak   a   törvényjavaslat   szerinti módosítása.    Mindezekre figyelemmel  úgy  ítélem,    hogy  a  támadott törvény, noha  több vonatkozásban  kimunkálatlan  és  felvet kétségeket az eljárás egyes részletkérdéseiben, nem sérti az alkotmányos büntetőjogot. Budapest, 1993. június 29.                                           Dr. Zlinszky János                                                alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Amending the Criminal Procedure Act of 1973
Number of the Decision: .	42/1993. (VI. 30.)
Date of the decision: .	06/29/1993
Summary: Parliament enacted a bill in February 1993 amending the Criminal Procedure Act of 1973 making it obligatory for public prosecutors to level accusations in certain cases even if they had become statute-barred. The President of the Republic did not sign the bill but turned to the Constitutional Court for prior control of constitutionality. The Court turned down the bill by the same arguments that are set forth in decision no. 11 of March 5, 1992. The bill violates the principle of the rule of law, legality and legal certainty.
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1993-2-013
.