A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnöknek az Országgyűlés
által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény
alkotmányellenességének előzetes vizsgálatára benyújtott
indítványa alapján - Dr. Zlinszky János alkotmánybíró
különvéleményével - meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az "egyes büntető
eljárási szabályok kiegészítéséről" szóló, az Országgyűlés
1993. február 16-i ülésén elfogadott törvény
alkotmányellenes.
A ki nem hirdetett törvény nemzetközi szerződésekbe
ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt az
Alkotmánybíróság visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az Országgyűlés 1993. február 16-ai ülésén törvényt
fogadott el a következő szöveggel :
"1. § A büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény ( a
továbbiakban : Be ) 13. §-ának c ) pontját, 127. §-a (1)
bekezdésének b ) pontját, a 131. §-át, 139. §-a (1)
bekezdésének c ) pontját, 145. § (2) bekezdésének d )
pontját, 170. § (1) bekezdésének c ) pontját, a 183. §
(1) bekezdését, a 208. §-ának (1) bekezdését, a 213. §-ának
a ) pontját, a 214. §-át, a 250. §-ának I/a pontját, a 252.
§-ának (2) bekezdését, a 263. §-át, valamint a perújítási
eljárásnak a XI. fejezetben írt szabályait a jelen
törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, ha az
eljárás tárgya olyan bűntett, amelyet a törvény öt évet
meghaladó szabadságvesztéssel vagy ennél súlyosabb
büntetéssel rendel büntetni.
2. § (1) Elévülés ( az 1878. évi V. törvény 105. § 3.
pontja, az 1950. évi II. törvény 24. § b ) pontja és 25. §-
a, az 1961. évi V. törvény 30. §-ának b ) pontja és 31. §-a;
1978. évi IV. törvény 32. §-ának b ) pontja és 33-34. §-a
( címén a nyomozást - beleértve a perújítási nyomozást is -
megtagadni, illetve azt megszüntetni, vagy a terhelt terhére
bejelentett perújítási indítványt elutasítani ( Be 276. §-
ának (1) bekezdése a ) 2. pontja és (3) bekezdése, 279.
§-ának (2) bekezdése, 281. §-ának (1) bekezdése ) nem
lehet.
(2) Az ügyész a 145. § keretei között azzal az eltéréssel
jár el, hogy az eljárást elévülés címén ( Be 145. § (2)
bekezdés d ) pontja ) nem szüntetheti meg.
3. § Vádirat, illetve perújítási indítvány benyújtása esetén
( Be 146. §-ának (1) bekezdése, 278. §-ának (1) bekezdése )
a bíróság az eljárást a Be VIII., IX., X. és XI. fejezetébe
foglalt szabályok szerint folytatja le, azzal az eltéréssel,
hogy elévülés címén ( Be 213. §-a (1) bekezdésének a )
pontja, 250. §-ának I / a. pontja ) az eljárás nem
szüntethető meg, és e címen a perújítási indítvány sem
utasítható el.
4. § (1) A tárgyalás eredményeként - amennyiben a bíróság
az elévülést nem állapítja meg -, a Be általános szabályai
szerint jár el.
(2) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a büntethetőség
elévült és egyéb okból nem kell az eljárást megszüntetni,
vagy a Be 214. §-ának (3) bekezdése alapján a vádlottat
felmenteni, a bűncselekmény elkövetésének és az elévülés
tényének megállapítása mellett az eljárást megszünteti.
5. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba, és az
ebben foglalt rendelkezéseket az 1995. december 31. napjáig
megindított büntető ügyekben kell alkalmazni. "
2. A köztársasági elnök a törvényt nem hirdette ki, hanem az
1993. március 5-én, valamint 8-án kelt indítványaiban -
együttesen az 1956 októberi forradalom és szabadságharc
során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos
eljárásról szóló, elfogadott törvénnyel - előzetes
alkotmányossági vizsgálatot kért.
A mindkét törvényre együttesen vonatkozó indítvány szerint :
"Az Országgyűlés által jelenleg elfogadott törvények
ugyanazt a tárgykört érintik, mint az Alkotmánybíróság által
korábban vizsgált törvényjavaslat. Ezért indítványozom, hogy
az Alkotmánybíróság ezen törvények vonatkozásában is
vizsgálja meg, azok ( egyes rendelkezéseiben, egészükben
illetve egymással való kapcsolatukban ) megfelelnek- e
- a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
15. §-ában,
- az Emberi Jogi Egyezmény 7. § (1) bekezdésében,
- az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 7. § (1) bekezdésében,
8. § (1) és (2) bekezdésében, 57. § (2) és (4) bekezdésében
valamint
- az Alkotmánybíróság 11/1992.(III.5.) AB határozatában írt
követelményeknek,
azaz a büntetőjogi legalitás alkotmányos elveinek, az állam
büntető hatalma korlátozottsága elvének, a jogban való
bizalom elvének, a jogbiztonság elvének és ezeken keresztül
a jogállamiság követelményrendszerének. "
II.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az elfogadott, de ki
nem hirdetett törvény egészében és részleteiben, tartalmilag
és formailag is alkotmányellenes.
- Egészében ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében
normatív tartalommal rögzített jogállamisággal, annak
lényegi elemét képező jogbiztonság követelményével, továbbá
az alkotmányos büntetőjognak a jogállamiság mellett másik
alappillérét képező 8. § (1) és (2) bekezdésével.
- Tartalmilag súlyosabb visszaható hatályú büntető
jogalkotást jelent, nem felel meg a büntetőjogi legalitás
alkotmányos elveinek.
- A perújítás esetére irányadó rendelkezései sértik a
jogállamiság részeként alkotmányos jelentőséggel bíró jogerő
intézményét.
A törvényjavaslat parlamenti vitájában alapvető hangsúlyt
kapott az Alkotmánybíróság 11/1992.(III.5.) AB határozata
( a továbbiakban : elévülési határozat ) . A törvényjavaslat
mellett és ellen szólók jogi érvelése elsősorban a körül
forgott, hogy a törvényjavaslat mennyiben felel meg az
elévülési határozat indokolásában kifejtett tételeknek,
illetve mennyiben kerüli meg azokat, mennyiben alapul a
határozati indokolás azon mondatán, miszerint : "Egyedül a
bíróság állapíthatja meg jogerősen, azaz az ügyre és
mindenkire irányadóan, hogy egy adott bűncselekmény
büntethetősége elévülte. " / V. p. bevezető / A köztársasági
elnök indítványa is felszólítja az Alkotmánybíróságot, hogy
vesse össze az elfogadott törvényt az elévülési határozatban
írt követelményekkel.
A büntetőeljárásban eljáró hatóságok határozatai közül
kétségtelenül csak a bíróság határozataihoz fűződik
jogerőhatás. Az ugyanazon személlyel szemben ugyanazon
bűncselekmény miatti kétszeri eljárás tilalma csak jogerős
bírósági határozat esetén érvényesül. A nyomozás megtagadása
vagy megszüntetése nem akadálya újabb nyomozásnak, illetőleg
az eljárás későbbi folytatásának / Be 127. § (4) bek. ,
141. § / .
Az állami büntető hatalom érvényesítésének szervezeti
rendjére vonatkozó alkotmányos rendelkezések az Alkotmánynak
az Országgyűlés törvényalkotási jogára, a Kormány
feladataira, valamint az ügyészségre és a bíróságra
vonatkozó tételei alapján értelmezhetők.
Az ügyészség a nyomozás törvényessége felett felügyeletet
gyakorol ( törvényben meghatározott ügyekben maga is végez
nyomozást ); képviseli a vádat a bíróság előtt / 51. §
(2) bek. /. A bűncselekmény elkövetőinek megbüntetése a
bíróságok hatáskörébe tartozik / 50. § (2) bek. /.
Ezekkel az alkotmányos rendelkezésekkel van összhangban a
Benek az a szabályozása, amely szerint a nyomozó hatóságok -
törvényben meghatározott előfeltételek mellett - kötelesek a
tényállást alaposan és hiánytalanul tisztázni és az állami
büntető igénynek érvényt szerezni; de kötelesek tartózkodni
a ( további ) eljárástól, ha a büntető igény hiányát vagy
megszünését észlelik. Ez az elévülés büntető anyagi jogi
természetének megfelelő eljárásjogi szabály. Az elévülés
ugyanis eljárási intézkedés nélkül is bekövetkezik, és ez
nem igényel hatósági megállapítást. Ellenkezőleg : az
eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják, nyugvását
vagy újrakezdését eredményezik.
A büntetőigény hiánya, a büntethetőség elévülésekor utólagos
elenyészése a büntetőeljárásnak olyan abszolút akadálya,
amely hivatalból észlelendő és eljárási következményei
hivatalból érvényesítendők, akár az elkövető akarata
ellenére is. Ezt a büntetőjog ultima ratio jellege, az állam
büntető hatalmából az egyének életébe, jogaiba való hatósági
beavatkozás súlya indokolja. A büntetőeljárás, nem csupán a
terhelt, hanem kívülálló személyek alapvető jogaiba való
bevatkozást, az eljárásban való közreműködésre, illetve
eljárási cselekmények eltűrésére kényszerítést tesz
lehetővé. Elenyészett büntető igény esetében maga a
potenciális terhelt sem kényszerítheti ki a büntetőeljárás
megindítását, az ügyész indítványtételre kötelezését,
továbbá nyilvános bírósági tárgyaláson jogerőre képes
határozat hozatalát. Erre a bűncselekmény sértettjeinek
sincs alkotmányos joga.
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint "mindenkinek joga
van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat" a törvény
által felállított független és pártatlan bíróság igazságos
és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
Ez a rendelkezés sem biztosít alkotmányos jogot a büntető
igény létének vagy hiányának kizárólagosan bírósági
eldöntésére; a benne foglalt alapvető jog érvényesülésére -
értelemszerűen - a vádemelést követően kerülhet csak sor.
Az Alkotmánybíróság álláspontja e kérdésben megegyezik a
nemzetközi bírói gyakorlattal. Az 1993. évi XXXI. törvénnyel
kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. Cikkének 1.
pontja szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a
törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság
tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időben tárgyalja, és
hozzon határozatot az "ellene felhozott büntetőjogi vádak
megalapozottságát illetően. " Az Egyezmény rendelkezéseit
értelmező gyakorlat szerint a 6. cikk akkor kerül
alkalmazásra, amikor valakivel szemben büntetőeljárást
indítanak, pontosabban vádat emelnek. Az Egyezmény
tekintetében a strasbourgi gyakorlat nem ismeri el a
büntetőeljárás, ezen belül a bírósági tárgyalás
kikényszerítésének jogát, nem ismeri el az eljárás alá vont
személynek azt a jogosultságát, hogy követelje : a bűnösség
vagy az ártatlanság deklarálásáig folytassák le a bírósági
tárgyalást. Nem ismeri el harmadik személyek jogát sem a
büntetőeljárás kikényszerítésére.
III.
1. Visszaélés lenne az állam büntető hatalmával, ha a
büntetőeljárás szükségképpen jogkorlátozó eszközrendszerét a
büntetőjogi felelősségre vonás célja nélkül alkalmaznák.
Amennyiben a büntetőeljárás ténylegesen létező büntető igény
hiányában is folytatható lenne, úgy a formailag még oly
törvényesnek látszó eljárás ( szabályszerű szervezetben
működő hatóságok, szabályosan végzett eljárási cselekmények,
az eljárás alá vont személyek alkotmányos jogainak, az
ártatlanság vélelmének, a védelemhez való jognak, a
jogorvoslati jognak, a független és pártatlan bíróság előtti
méltányos eljáráshoz való jognak, a törvény előtti
egyenlőségnek biztosítása ) is alkotmányellenessé válik,
mert az Alkotmányban rögzített más, fontos alapjogok
korlátozásának sem alkotmányos, sem büntető anyagi jogi
célja és értelme nincs.
A Be 13. §-a, amelyet a vizsgált törvény bizonyos körben és
időben felfüggesztendőnek tart, nem csupán egy a
büntetőeljárás rendelkezései közül, hanem - a Be 12. § (1)
bekezdésével együttesen ( büntetőeljárást csak a törvényben
meghatározott feltételek alapján, bűncselekmény alapos
gyanúja esetén, és csak az ellen lehet indítani, akit
bűncselekmény alapos gyanúja terhel ) - alapvető,
garanciális eljárási szabály.
Az alkotmányos büntetőjog szempontjából az Alkotmány 8. §
(1) és (2) bekezdése az az alaprendelkezés, amely a
jogállamiság általános normatív tartalmán túl védi az egyént
a büntetőjogi eszközöknek az állam általi önkényes
felhasználása ellen. Ezzel az alkotmányos tétellel vannak
összhangban a büntetőjogi szabályrendszernek, a büntető
anyagi és eljárási, valamint a büntetésvégrehajtási jognak
mindazon alapelvei és garanciális rendelkezései, amelyek nem
nyertek tételes megfogalmazást az Alkotmány egyéb
rendelkezéseiben.
A demokratikus jogállamok alkotmányai igen eltérőek a
tekintetben, hogy a büntetőjogi szabályrendszernek az egyént
az állam túlhatalmával szemben védő tételeiből mit és milyen
részletességgel tartalmaznak. A magyar büntetőjog is több
olyan alapvető, garanciális rendelkezést tartalmaz, amelyek
közös célja az állami önkény kizárása az állam büntető
hatalmának érvényesítési folyamatából. Az Alkotmánybíróság
már az elévülési határozatban is világosan kifejtette
álláspontját arról, hogy a "büntető jogszabályok
alkotmányosságát nem csupán az Alkotmányban kifejezetten
szereplő büntetőjogi garanciákkal kell mérni. A büntetőjogra
számos más alapelv és alapjog is irányadó. " / V. p.
bevezető / Ezeknek a jogalkotó részéről akár törvényben való
kizárása, korlátozása, felfüggesztése "alapvető jog lényeges
tartalmának" korlátozását jelenti, azaz sérti az Alkotmány
8. § (2) bekezdésében foglalt tilalmat.
A büntetőeljárás alapvető rendelkezései között ilyen a Be
13. §-a. A büntetőeljárás részletszabályainak kimerítő
elemzése nélkül is belátható, hogy az eljárás megindítása és
folytatása az egyén alapvető alkotmányos jogainak :
- szabadságának ( Alkotmány 55. § ) ,
- szabad mozgásának és tartózkodási helye szabad
megválasztásának, a lakóhely vagy az ország elhagyásához
való jognak ( 58. § (1) bek. - az 1989. évi XXVIII. tv
szerint nem utazhat külföldre a büntetőeljárás befejezéséig,
akivel szemben olyan szándékosan elkövetett bűncselekmény
miatt van folyamatban büntetőeljárás, amelyre a törvény
háromévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, az
1989. évi XXIX. tv pedig ugyanezen esetben a kivándorlást
tiltja meg ) ,
- a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint
a magántitok és a személyes adat védelméhez való jognak
( 59. § (1) bek. - a személyes adatok védelméről szóló 1992.
évi LXIII. tv lehetővé teszi az egyénre vonatkozó különleges
adatok kezelését is a bűnüldözés érdekében ) korlátozására
ad alapot.
A korlátozás nem csupán a büntető eljárás alá vont személyt,
a terheltet érinti, hanem érintheti az eljárásban tanúként
részt venni köteles, vagy a bizonyítékok megszerzése
érdekében alkalmazott eljárási cselekményeket ( szemle,
lefoglalás, házkutatás, motozás stb. ) eltűrni köteles
"kívülálló" személyek alkotmányos alapjogait is. A
mindezekre alapot adó büntetőeljárás megindítása és
lefolytatása olyan esetekben, amikor az állam büntető
hatalmát megalapozó büntető igény már nem létezik,
alkotmányellenes.
2. A büntetőeljárás maga természetesen nem büntető anyagi
jogi jogkövetkezmény, hiszen célja és feladata éppen annak
feltárása, hogy a büntetőjogi felelősségre vonásnak, a
büntetések és / vagy intézkedések alkalmazásának feltételei
fennállnak-e és ha igen, akkor azok elrendelése. Azonban az
olyan szabályozás, amely nyilvánvalóan nem létező állami
büntető igény esetén, az elévült bűncselekmény történeti
tényállásának és elkövetőjének megállapítása érdekében, az
elsőfokú bírósági tárgyaláson alapuló határozatig kötelezővé
teszi az eljárás lefolytatását, gyakorlatilag a
büntetőeljárást, az abban alkalmazott eljárási cselekmények
valóságos korlátozó tartalmát ( ez lehet előzetes
letartóztatás is ) , az alkotmányos alapjogként garanciát
hordozó nyilvános tárgyalást, a büntető eljárás hatálya
alatt álló személyre nehezedő pszichikai terheket, a
mindennapi életvitelben jelentkező gyakorlati nehézségeket,
többletköltségeket, esetleges gazdasági veszteségeket,
továbbá a bűnösség tényének bírósági deklarálását magát
változtatja az elévült bűncselekmény büntetőjogi
jogkövetkezményévé.
3. Olyan bűntettek / tehát szándékosan elkövetett
bűncselekmények / esetén, amelyekre az elkövetéskor irányadó
büntető törvény öt évet meghaladó szabadságvesztés vagy
ennél súlyosabb büntetés / életfogytig tartó
szabadságvesztés, halálbüntetés / kiszabását rendeli, a
törvény kihirdetése napjától 1995. december 31. napjáig
megindult ügyekben nem, illetve csak sajátosan érvényesülhet
a Be 13. § c ) pontjában benne rejlő rendelkezés, mely
szerint : büntetőeljárást nem lehet indítani, a már
megindult eljárást pedig meg kell szüntetni, ha az elkövető
büntethetősége elévült.
Ugyanezen bűncselekmények miatt, ugyenezen időben megindult
ügyekben nem érvényesül továbbá a Be 276. § (4)
bekezdésnek / és nem a törvény 2. §-ában hivatkozott (3)
bekezdésnek, mert az az Alkotmánybíróság határozatát, mint
perújítási okot tartalmazza / az a rendelkezése, hogy a
perújításnak a terhelt terhére csak az elévülési időn belül
van helye. A minden kétséget kizáróan bekövetkezett elévülés
tehát nem akadálya, hogy a bíróság jogerős ítéletével
elbírált cselekmény ( alapügy ) esetén perújításra kerüljön
sor, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült
tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely
valószínűvé teszi, hogy a terhelt bűnösségét meg kell
állapítani vagy lényegesen súlyosabb büntetést kellene
kiszabni.
A törvény sajátos rendelkezéseinek érvényesítésére
értelemszerűen akkor lenne szükség, ha az elévülés
bekövetkeztére utaló körülmények - az elévülés tartamára,
kezdetére, félbeszakadásának és nyugvásának eseteire
vonatkozó büntető törvényi szabályok figyelembe vételével -
a konkrét ügyben kétségkívül észlelhetők. Ha ugyanis az
elévülés megállapításához további tények feltárása
szükséges, tehát az elévülés bekövetkezése kétséges ( pl.
kérdéses a cselekmény minősítése, a cselekmény befejezésének
időpontja, eredmény vagy állapotbűncselekmény jellege, az
elkövető ellen a hatóság részéről a bűncselekmény miatt tett
intézkedések köre, időpontja, megszakító hatása ) , akkor a
hatályos szabályok is megfelelő eljárási eszközöket
biztosítanak azok tisztázására.
4. A törvény a terhelt terhére az ügyész részéről perújítási
indítvány benyújtását, a bíróság részéről pedig a perújítás
elrendelését és tárgyalás kitűzését teszi kötelezővé a már
elbírált bűncselekmény miatti büntethetőség elévülési
idejének eltelte után is.
A büntetőeljárásnak alkotmányos jelentőségű, az állam
büntető hatalmának további korlátait kijelölő rendelkezése
szerint büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult
eljárást meg kell szüntetni, ha a terhelt cselekményét már
jogerősen elbírálták, kivéve a perújítás és a felülvizsgálat
esetét / Be. 13. § d ) pont / . E szabályban a büntetőjogi
felelősségre vonásra irányadó, egymással szorosan
összefüggő, két garanciális elvből, a "res iudicata", az
egyszer elbírált cselekmény "ítélt" jellegéből, valamint a
"ne bis in idem", az ugyanazon cselekmény miatti kétszeri
eljárás alkotmányos jelentőségű tilalmából következő relatív
eljárási akadály fogalmazódik meg.
A perújítás a büntetőjog ezen alapvető elveit kivételesen,
az anyagi igazság érvényesülése érdekében feloldó rendkivüli
jogorvoslat. A törvény ennek a kivételes eszköznek
felhasználási lehetőségét terjeszti ki az elévülési időn
túlra. Ezzel további alkotmányellenességet valósít meg,
mivel megsérti a jogállamiság lényegi elemét alkotó
alkotmányos jogintézmény, a jogerő tiszteletének
követelményét.
Az Alkotmánybíróság a törvényességi óvást megsemmisítő
9/1992.(I.30.) AB határozatában kinyilvánította azon
álláspontját, hogy az anyagi igazság és a jogbiztonság
követelményét a jogerő intézménye a jogbiztonság
elsődlegessége alapján hozza összhangba. "A jogerő
intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos
meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos
követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított
jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő
tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát
szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához
és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik. "
/ V/4. p. /
A jogerő áttörésére csak kivételesen alkalmazható
perújításnak olyan szabályozása, amely lehetőséget teremt a
büntetőeljárás eszközeinek ismételt alkalmazására a bíróság
jogerős határozatával már elbírált cselekmény miatt, a
terhelt terhére, mégpedig már elenyészett állami
büntetőigény esetén, az alkotmányossági követelmények
tükrében elfogadhatatlan.
5. A köztársasági elnök indítványában a törvénynek
meghatározott nemzetközi szerződésekbe ( egyezményekbe )
ütközésének vizsgálatát is kérte.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény ( AB
tv ) 1. § c ) pontja szerint az Alkotmánybíróság hatásköre
jogszabály ( és az állami irányítás egyéb jogi eszköze )
nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatára terjed ki. A ki
nem hirdetett törvény nem tekinthető jogszabálynak; előzetes
normakontroll végzésére pedig csak az AB tv 1. § a ) pontja
alapján a ki nem hirdetett törvény Alkotmányba ütközése
tekintetében van lehetőség.
Az Alkotmánybíróság ezért hatáskörének hiánya miatt az
indítványnak ezt a részét visszautasította.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
Dr. Szabó András
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleménye
A köztársasági klnök az egyes büntetőeljárási szabályok
kiegészítéséről elfogadott törvényt előzetes normakontrollra
küldte meg, és kérte annak vizsgálatát, hogy megfelel-e az
Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 8. § (1) és (2)
bekezdésében, 57. § (2) és (4) bekezdésében, valamint az
Alkotmánybíróság 11/1992.(III.5.) AB határozatában
foglaltaknak, azaz a büntetőjogi legalitás alkotmányos
elvének, a jogban való bizalom elvének, a jogbiztonság
elvének és ezeken keresztül a jogállamiság
követelményrendszerének.
1 ) Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a jogállamiság elvét
rögzíti. Ebből következik a hatalmi ágak megosztása, s
a visszamenőleges érvényű jogalkotás tilalma. A hatalmi ágak
megosztása értelmében egyedül a bíróság állapíthat meg
bűnösséget, szabhat ki büntetést, és véglegesen,
joghatályosan csak a bíróság állapíthatja meg mindenkire
kötelező érvénnyel a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető
okot is. Ezzel a kizárólagos bírói hatáskörrel a vizsgált
törvény nem ellenkezik.
Nem alkotmányellenes a büntetőeljárás olyatén
szabályozása, hogy elévülés alapos feltételezése esetén
rendőri vagy ügyészi szakban is abba lehessen hagyni a
nyomozást. Az ilyen - elévülésre tekintettel - történt
megszüntetésnek azonban nincs jogereje, az eljárást bármikor
újra lehet kezdeni. . A rendszerváltozást követő időszakban,
amikor a bűncselekmények üldözhetőségével kapcsolatos
vélemények a társadalomban erősen megoszolnak, a
jogállamiságból következő jogbiztonság követelménye
indokolttá teheti az elévülés megállapításának kizárólagosan
a bíróság hatáskörébe utalását. A múlt függő kérdéseinek
végleges lezárásához komoly társadalmi érdek fűződik.
"Nyilvánvalóan" elévült bűncselekmény viszont ugyanúgy nem
létezik, mint ahogy nyilvánvalóan elkövetett bűncselekmény
sem létezhet jogilag.
2 ) Az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdése alapvető
jogok korlátozására és bizonyos alapvető jogok
korlátozhatatlanságára vonatkozik. Ilyen - korlátozhatatlan
emberi jog - a törvény előtti egyenlőség, ilyen az -
egyébként külön is nevesített - ártatlanság vélelme. A
bűnelkövetőnek e jogai jogállamban nem vonhatók el. Erre
vonatkozik nevesítetten az Alkotmány 57. § (1), (2) -
(3) bekezdése. Nincs azonban olyan emberi alapvető jog,
amely tiltja a bűnelkövető ellen eljárás lefolytatását vagy
felelősségrevonásának kezdeményezését : nincs alanyi joga
senkinek sem bűncselekménye büntetlenségére. Az állam a
törvényszabta határok közt köteles, viszont csak a
törvényszabta határok közt jogosult büntetőhatalmát
érvényesíteni. E hatalom korlátainak minden
büntetőeljárásnál egyformán kell érvényesülniök.
A támadott törvény az eljárás rendjét bizonyos súlyosabb
bűncselekményekre megváltoztatja, de ezzel sem a törvény
előtti egyenlőség, sem az ártatlanság vélelme elvét nem
sérti. Magának a bűnüldözésnek a gyakorlati szabályait az
állam módosítani az alkotmány szerint jogosult, mert az
eljárás módosítása nem visszaható hatályú, és az eljárási
szabályok törvénnyel megállapíthatók.
3 ) Az Alkotmány 57. § (1) pont szerint mindenkinek
joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat a törvény
által felállított független és pártatlan bíróság igazságos
és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A támadott törvény ezt
az elvet nem sérti. Mind az elkövető személyét, mind a
büncselekményi jelleget, mind az elévülést a bíróság köteles
tárgyaláson megállapítani : ezzel a támadott törvény
szigorúan az alkotmányosság határai között marad. Maga az
elévülés csak meghatározott tettes meghatározott
cselekményének büntethetőségét szüntetheti meg : amíg nincs
határozott tettes és határozott cselekmény, addig
értelmetlen lenne elévülésről beszélni. Az elévülés
megállapítása a büntethetőség akadályának megállapítása, ez
pedig eleve nem történhet meg olyan cselekménnyel szemben,
amelyet nem követtek el és olyan elkövető javára, aki nem
követett el bűncselekményt. A cselekmények nem általában
évülnek el, hanem adott tettes adott bűncselekménye évül el:
ám maga az, hogy volt a tettesnek büntethető cselekménye,
csak bíróság által nyilvános igazságos tárgyaláson
állapítható meg vádemelés esetén az alkotmány tételes
előírása szerint.
Az állam eltekinthet a bűnüldözéstől a legkülönbözőbb
szempontok szerint, kegyelmet oszthat törvényhozása révén
korlátlanul, de a bíróság nem teheti meg, hogy az elévülés
kérédésében határozott állást foglaljon tárgyaláson kívül,
minthogy ezzel közvetve a bűnösség kérdésében is állást kell
foglalnia, és ezt csak tárgyaláson teheti. Tény, hogy ezzel
az elévült bűncselekmény tettese bizonyos - az eljárásból
adódó - hátrányt szenved. Másrészt azonban az elkövető
biztonságát is szolgálja annak megállapítása, hogy van-e
vele szemben bűnüldözésnek helye, s a társadalom
megbékélését, a jogbiztonság alkotmányos szempontját is
szolgálja az eljárásnak a törvényjavaslat szerinti
módosítása.
Mindezekre figyelemmel úgy ítélem, hogy a támadott
törvény, noha több vonatkozásban kimunkálatlan és felvet
kétségeket az eljárás egyes részletkérdéseiben, nem sérti az
alkotmányos büntetőjogot.
Budapest, 1993. június 29.
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |