A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (1)–(2) és (4) bekezdései, valamint 19. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott panaszában az indítványozó a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.M.3628/2012/8. számon hozott jogerős ítéletével összefüggésben a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Knymt.) 5. § (1)–(2) és (4) bekezdései, valamint 19. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[3] Előadta, hogy szolgálati jogviszonya 2011. december 31-én megszűnt a BRFK Forgalomfelügyeleti és Biztosítási Osztály Motoros Alosztályánál, a felmentésről szóló parancs szerint az indítványozó szolgálati nyugellátásra szerzett jogosultságot, és azt igénybe is kívánta venni. A Központi Nyugdíjnyilvántartó és Informatikai Igazgatóság (utóbb módosított) elsőfokú határozatával szolgálati nyugdíj helyett (16%-os csökkentést figyelembe véve) szolgálati járandóságot állapított meg az indítványozó számára, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság pedig e határozatot másodfokon helybenhagyta. Az indítványozó a jogerős határozatot perben támadta meg a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt, mely keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában a bíróság hivatkozott arra, hogy 2012. január 1-jén hatályba lépett a Knymt., ennek 19. §-a alapján az indítványozó jogosult volt szolgálati nyugdíjának újból történő megállapítására, rögzítésére. A Knymt. 5. § (1)–(3) bekezdéseire figyelemmel a szolgálati nyugdíj helyett az indítványozó szolgálati járandóságra vált jogosulttá, és mivel az 5. § (3) bekezdésében meghatározott mentesülési okot igazolni nem tudott, indokolt volt a 16%-os csökkentés is.
[4] Az indítványozó szerint az ítéletben alkalmazott jogszabályi rendelkezések ellentétesek a szerzett jogok védelmével és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése], mert a szolgálati nyugdíj szerzett jogként illeti meg a jogosultat, melyet megfelelő indok nélkül, egyik napról a másikra alkotmányosan nem vonhattak volna meg tőle. A kifogásolt rendelkezések sértik a tulajdonhoz való jogát is [Alaptörvény XIII. cikk (1)–(2) bekezdés], mivel a társadalombiztosítási rendszerben, járulékfizetés ellenében szerzett nyugdíjjogosultságot a jogalkotó segélyezésbe (ex gratia juttatásba) csúsztatta le. Kifogásolta az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdése alapján, hogy a jogalkotó az „általános öregségi nyugdíjra jogosultakhoz”, illetve a korábban szolgálati nyugdíjban, 2012-től pedig öregségi nyugdíjban részesülő, 1955 előtt született személyekhez képest hátrányosan különböztette meg őt, és azokat, akik 1955. évben vagy azt követően születtek, mert ez utóbbiak szolgálati nyugdíj helyett csökkentett összegű szolgálati járandóságot kapnak annak ellenére, hogy a Knymt. hatályba lépését megelőzően már valamennyien nyugdíjjogosultságot szereztek.
[5] 2. Az ügyben az Abtv. 50. § (1) bekezdése, 56. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsban járt el. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi indokok miatt nem fogadható be.
[6] Az Alkotmánybíróság a 23/2013. (IX. 25.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) alkotmányjogi panaszok alapján már vizsgálta a Knymt. 5. § (1)–(2) és (4) bekezdéseit az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvével, a tulajdonhoz való joggal (XIII. cikk) és a diszkrimináció tilalmával [XV. cikk (1)–(2) bekezdései] összefüggésben. A testület az alkotmányjogi panaszokat elutasította. Kifejtette, hogy az 5. § (1) és (2) bekezdéseivel, illetőleg az ezekhez kapcsolódó további törvényi rendelkezésekkel megállapított juttatások az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 19. (5) pontjában adott felhatalmazás végrehajtását szolgálták. E felhatalmazás [mely korábban az Alkotmány 70/E. § (3) bekezdésében szerepelt] lehetőséget teremtett a törvényhozónak arra, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátást törvényben meghatározottak szerint csökkentse és szociális ellátássá alakítsa (Indokolás [74]). Ezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezéseket nem találta az Alaptörvény B) cikkével, illetve XIII. cikkével ellentétesnek. A hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban a testület rámutatott arra, hogy – figyelemmel az Alaptörvény XIX. cikkére – az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött és be nem töltött személyek közötti különbségtételnek alkotmányos alapja van, a korhatár előtti ellátásban és a szolgálati járandóságban részesülők pedig nem tartoznak homogén csoportba, ezért a szabályozás nem tekinthető diszkriminatívnak. A jogalkotó ésszerű alapokon tett különbséget az 1955 előtt, illetve az 1955. évben és azt követően születettek között is, ezért alaptörvény-ellenes megkülönböztetés nem valósult meg (Indokolás [101]–[111]).
[7] Az Abtv. 31. § (1) bekezdése értelmében: „Ha alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, valamint bírói kezdeményezés alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló vizsgálatának.” Mivel az Alkotmánybíróság a Knymt. 5. § (1)–(2) és (4) bekezdéseit az indítványozó által megjelölt alaptörvényi rendelkezések [B) cikk (1) bekezdés, XIII. cikk és XV. cikk (2) bekezdés] és alkotmányos összefüggés alapján már érdemben vizsgálta az Abh.-ban, a döntés meghozatala óta pedig a körülmények alapvetően nem változtak meg, a jelen alkotmányjogi panasz ebben a részében az Abtv. 31. §-ában foglalt ok miatt érdemben nem bírálható el.
[8] A Knymt. 19. §-ával az Alkotmánybíróság az Abh.-ban nem foglalkozott. Az indítványozó e rendelkezést azonban csupán az 5. § (1)–(2) bekezdéseihez kapcsolódó módon kifogásolta, önálló érvelést ezen szakasz alaptörvény-ellenességére vonatkozóan nem terjesztett elő. Emiatt az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkotmányjogi panasz e tekintetben bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel (Abtv. 29. §).
[9] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és b) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |