Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01029/2013
Első irat érkezett: 07/02/2013
.
Az ügy tárgya: a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.128/2012/7. számú ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/16/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz keretében a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.128/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó felperesként felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő egy, az ügyében született korábbi bírósági ítélet ellen, többek között azért, mert az Ítélőtábla jogszabályt sértett, amikor befogadta az eljáró hatóság fellebbezését annak ellenére, hogy az jogi képviselő nélkül járt el. A Kúria elutasította az indítványozó jogorvoslati kérelmének elbírálását. Ezt követően az indítványozó a Kúria ellen külön személyiségi jogi pert indított a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján azzal, hogy a Kúria megsértette a jogorvoslathoz való jogát. A kereset a bíróság első és másodfokon is elutasította. Az eljáró bíróságok szerint a jogorvoslat joga nem értelmezhető alapvető személyiségi jogként, ezért a bíróság nem foglalkozhatott annak megítélésével, hogy a Kúria megsértette-e az indítványozó jogorvoslati jogát.
Ez a jogértelmezés az indítványozó szerint ellentétes az Alaptörvénnyel, mert abszolút és származtatott jogokra osztja fel az alapvető jogokat. A jogorvoslati jogra is vonatkoznia kell annak, hogy azt csak törvényben lehet korlátozni, illetve az Alaptörvénynek megfelelő értelmezés szerint a jogorvoslathoz való jogot a Ptk.-ban a személyiségi jogok körében védeni kell, még akkor is, ha az adott ügyben a Kúria az alperes. Ellenkező esetben - így az indítványozó ügyében is - a bíróságokon nem lehet érvényesíteni a mindenkit megillető jogorvoslathoz való jogot. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.128/2012/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (1) bekezdés
I. cikk (4) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
A határozat száma: 3185/2013. (X. 9.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2274
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); jogorvoslathoz való jog; személyiségi jogok
.
A határozat kelte: Budapest, 10/01/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.09.30 16:00:00 3. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.128/2012/7. sz. ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.128/2012/7. sz. ítélete megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint a bírói döntés sérti az Alaptörvénynek az alapvető jogok védelméről szóló I. cikk (1) és (4) bekezdését, valamint a jogorvoslathoz való jogot biztosító XXVIII. cikk (7) bekezdését. A pert, amelynek során a sérelmezett ítélet született, személyhez fűződő jog megsértése miatt indította az indítványozó a Kúria ellen. A perre az adott okot, hogy egy másik, korábbi ügyben (alapperben) a Kúria megtagadta az indítványozó felülvizsgálati kérelmében állított eljárási szabálysértés vizsgálatát arra hivatkozással, hogy az indítványozó arra a másodfokú eljárásban nem hivatkozott.
    [2] A személyiségi jogi perben másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla járt el, amely – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyva – úgy foglalt állást, hogy a jogorvoslathoz való jog nem minősül olyan személyiségi jogi igénynek, amely miatt a Polgári Törvénykönyvről szóló a 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 84. § (1)–(5) bekezdés a)–e) pontjaiban szabályozott jogkövetkezmények alkalmazása iránt önálló jogi igény érvényesíthető lenne. A bíróság utalt arra is, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése miatt indítható perek nem használhatók fel arra, hogy egyéb ügyekben született jogerős határozatokkal szembeni további jogorvoslati fórumot jelentsenek. Az indítványozó álláspontja ezzel szemben az, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog – mint minden alapvető jog – egyben olyan személyiségi jog is, melynek megsértése esetén a Ptk. 84. §-a szerinti polgári jogi igény érvényesíthető.

    [3] 2. Az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban eljárva – megvizsgálta, hogy a kérelem a befogadhatóság feltételeinek megfelel-e.
    [4] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A támadott ítélőtáblai ítélet indítványozónak történő kézbesítésére 2013. április 15-én került sor. A panasz május 21-én – tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt 60 napos határidőn belül – érkezett az elsőfokú bírósághoz. A panaszt az arra jogosult nyújtotta be, s az eleget tesz a határozott kérelem követelményeinek is [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pont].
    [5] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
    [6] Az Abtv. 27. §-a szerinti egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárás felperese. A támadott ítélőtáblai ítélet az ügy érdemében hozott, az eljárást befejező ítélet, amely ellen rendes jogorvoslat nem állt rendelkezésre, ezért az Abtv. 27. § b) pontjának is eleget tesz a panasz.
    [7] Az Abtv. 29. §-ában írt feltétellel kapcsolatban – mely szerint az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be – az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. A – jelen alkotmányjogi panasz tárgyát nem képező – alapperben az indítványozó rendkívüli jogorvoslatot kezdeményezett, a Kúria és az indítványozó között azonban véleménykülönbség alakult ki a vonatkozó eljárási szabályok értelmezése tekintetében, s – részben – ez vezetett az indítványozó pervesztességéhez. A bíróságok feladata, hogy az előttük folyamatban lévő ügyekben a rájuk vonatkozó anyagi és eljárási szabályok alapján hozzák meg döntéseiket. A jogorvoslathoz való jog Alaptörvényben biztosított jog, ezért annak vizsgálata, hogy a bíróság hatáskörében milyen döntést hoz a peres fél jogorvoslati kérelme tárgyában (illetve, hogy érdemben elbírálja-e a jogorvoslati kérelmet) alkotmányjogi panasz alapján adott esetben vizsgálható. Jelen ügyben azonban az alapperben hozott döntést az indítványozó nem támadta meg az Alkotmánybíróság előtt alkotmányjogi panasszal (tehát alapjogi sérelmet nem látott), hanem személyiségi jogi pert indított a Kúria ellen, s csak az itt született jogerős döntést követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Formálisan a személyiségi jogi perben született ítéletet támadja a panasz, azonban kérelem tartalmából következően az indítványozó elsődleges célja az alapperben hozott jogerős döntés felülvizsgálata.
    [8] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Fővárosi Ítélőtábla megalapozottan hivatkozott arra, miszerint az alapperben a Kúriának a jogorvoslati kérelem érdeméről hozott döntése – mely az indítványozóétól eltérő jogértelmezésen alapult – nem szolgálhat személyiségi jogsértés megállapításának alapjául. A személyiségi jogi perek rendeltetése nem az, hogy a már jogerős bírósági ítéletek elleni további jogorvoslati utat nyissanak meg.
    [9] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az ügyben nincs olyan kérdés, melyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, illetve amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját. Az alkotmányjogi panasz tehát nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt feltételnek, s ezért nem befogadható. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        tanácsvezető,
        előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        07/02/2013
        .
        Number of the Decision:
        .
        3185/2013. (X. 9.)
        Date of the decision:
        .
        10/01/2013
        .
        .