A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta
az alábbi
határozatot :
Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi
C. törvény 51. § (1), (2) és (3) bekezdései, valamint az 53.,
55. és 56. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozó véleménye szerint a választási eljárásról
szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 51., 53.,
55. és 56. §-ainak rendelkezései sértik az Alkotmány 8. és
42. §-aiban, továbbá a 70. § (1) és a 71. § (1) bekezdéseiben
foglalt szabályokat. Az indítványozó az önkormányzati
választáson a független jelöltek kompenzációs listaállítási
lehetőségének hiányát kifogásolja. A Ve. nem teszi lehetővé,
hogy az önkormányzati választáson nyilvántartásba vett
független jelöltek – amennyiben választási szövetséget kötnek
egymás között – független (közös) kompenzációs listát
állítsanak. “Ha a választópolgárok arra szavaznak, hogy
független képviselőjük legyen, akkor alkotmányos joguk van
ahhoz, hogy a független jelöltekre leadott szavazatok
ugyanannyit érjenek, mint a jelölő szervezetekre leadott
szavazatok, mert így valósul meg ... az esélyegyenlőség a
független jelöltek és a jelölő szervezetek között.” Az
indítványozó szerint így végső soron a választópolgárok
között jön létre esélyegyenlőtlenség.
Az indítványozó a Ve. és az Alkotmány általa megjelölt §-ai
közötti ellentmondás okát és indokát egyébként nem ismerteti,
azonban azt kéri, hogy az Alkotmánybíróság “alkotmányossági
szempontból vizsgálja meg” azokat.
Az indítványozó ugyanebben a tárgykörben kérésével az
Országos Választási Bizottsághoz is fordult. Beadványában azt
kérte, hogy az Országos Választási Bizottság elvi
állásfoglalás kiadásával tegye lehetővé, hogy a független
jelöltek listát is állíthassanak a választáson. Az Országos
Választási Bizottság a beadványt 238/1998. számú döntésével –
az Alkotmánybíróság 274/B/1990/2. AB határozatára (ABH 1990.
305, 307.) való hivatkozással – elutasította.
II.
A vizsgált jogszabályi rendelkezések:
1. Alkotmány
“8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben
tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
...
(4) Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet
idején az alapvető jogok gyakorlása – az 54-56. §-ban, az
57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a
70/E. §-ban megállapított alapvető jogok kivételével –
felfüggeszthető vagy korlátozható.”
“42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a
megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi
önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok
közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus
intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való
gyakorlása.”
“70. § (1) A Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú
magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési
és a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati
választásokon választható és – ha a választás, illetőleg
népszavazás napján az ország területén tartózkodik – választó
legyen, valamint országos vagy helyi népszavazásban és népi
kezdeményezésben részt vegyen.”
“70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
“71. § (1) Az országgyűlési képviselőket, valamint a helyi
önkormányzati képviselő-testület tagjait, továbbá a
polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a
választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján,
közvetlen és titkos szavazással választják.”
2. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek
választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény
“29. § (1) A 10 000-nél több lakosú településen kompenzációs
listát az a jelölő szervezet indíthat, amely az egyéni
választókerületek legalább egynegyedében (3. melléklet)
jelöltet állított.”
“54/A. § E törvény alkalmazásában: ...
d) független jelölt: az a jelölt, akit nem jelölő szervezet,
hanem meghatározott számú választópolgár állít;
k) jelölő szervezet: a pártok működéséről és gazdálkodásáról
szóló 1989. évi XXXIII. törvény szerint bejegyzett párt,
valamint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény
szerint bejegyzett társadalmi szervezet és kisebbségi
szervezet;”
3. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény
“51. § (1) Azt a jelölő szervezetet, amely jelöltet vagy
listát kíván állítani, bírósági bejegyzésének hiteles
másolatával kell bejelenteni az alábbiak szerint:
a) ha a jelölő szervezet több megye, illetőleg a főváros és
valamely megye területén is jelöltet vagy listát kíván
állítani, az Országos Választási Bizottságnál,
b) ha a jelölő szervezet csak egy megye, illetőleg a főváros
területén belül, de több országgyűlési egyéni
választókerületben, illetőleg több településen kíván jelöltet
állítani, a területi választási bizottságnál,
c) ha a jelölő szervezet csak egy országgyűlési egyéni
választókerületben, illetőleg csak egy településen kíván
jelöltet állítani, az országgyűlési egyéni választókerületi
választási bizottságnál, illetőleg a helyi választási
bizottságnál.
(2) A bejelentett, illetőleg a nyilvántartásba vett jelölő
szervezetekről az Országos Választási Iroda nyilvántartást
vezet.
(3) Jelöltet, illetőleg listát csak az (1) bekezdés szerint
bejelentett és az 55. § szerint nyilvántartásba vett jelölő
szervezet állíthat.”
“53. § (1) A listát a listaállításhoz szükséges számú jelölt,
illetőleg lista bejelentését vagy nyilvántartásba vételét
igazoló, az 55. § (1) bekezdése szerint kiállított igazolás
átadásával kell bejelenteni.
(2) Az 52. § (2) bekezdésének rendelkezéseit a listán
szereplő jelöltekre is alkalmazni kell.
(3) A listán legfeljebb háromszor annyi jelölt állítható,
mint a listán megszerezhető mandátumok száma. A listán
szereplő jelöltek sorrendjét a jelölő szervezet határozza
meg, azt a lista bejelentése után nem lehet módosítani. Ha
valamelyik jelölt a listáról kiesett, helyére a listán soron
következő jelölt lép.”
“55. § (1) A jelölő szervezet, a jelölt, illetőleg a lista
bejelentéséről a választási iroda, nyilvántartásba vételéről
a választási bizottság igazolást ad ki.
(2) Az illetékes választási bizottság minden, a törvényes
feltételeknek megfelelő jelölő szervezetet, jelöltet,
illetőleg listát – a bejelentését követő három napon belül –
nyilvántartásba vesz.”
“56. § (1) A választási bizottság visszautasítja a jelölő
szervezet nyilvántartásba vételét, ha a jelölő szervezet a
törvényes feltételeknek nem felel meg.
(2) A választási bizottság visszautasítja a jelölt
nyilvántartásba vételét, ha a jelölés a törvényes
feltételeknek nem felel meg, vagy a jelölt a törvényben
előírt nyilatkozatait nem tette meg.
(3) A választási bizottság visszautasítja a lista
nyilvántartásba vételét, ha a jelölés a törvényes
feltételeknek nem felel meg.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. A Ve. első részének (általános rendelkezések, I-X.
fejezet) rendelkezéseit mind az országgyűlési, mind az
önkormányzati választásokra alkalmazni kell. Az önkormányzati
választásokra vonatkozó különleges rendelkezéseket a Ve.
második része (XII. fejezet) tartalmazza. Az indítványozó
által támadott rendelkezések a Ve. első részében találhatók.
Az Alkotmánybíróság már korábban megállapította, hogy “a
Ve. 51. § (3) bekezdésében foglalt szabály az Alkotmány
70/A. § (1) bekezdése alapján nem tekinthető
alkotmányellenesnek.
A Ve. VII. fejezetében “A jelölő szervezet bejelentése” alcím
alatt szereplő, valamennyi jelölő szervezetre vonatkozó s
azok regisztrációjával kapcsolatos garanciális szabályok,
amelyek a bejelentés [Ve. 51. § (1) bekezdés] és a
nyilvántartásba-vétel (Ve. 55. §) szabályainak együttes
feltételét írják elő a jelölő szervezetek számára. E
rendelkezések – az azonos csoportba tartozó jogalanyok között
– semmiféle diszkriminációt nem tartalmaznak” (408/H/1998. AB
határozat, ABK 2000. január, 10, 11.). Az Alkotmánybíróság
ezen megállapításai az országgyűlési képviselők választására
vonatkoztak, míg az indítványozó ugyanazt a rendelkezést az
önkormányzati választások oldaláról támadja. Az
Alkotmánybíróság a támadott jogszabályhelyet az önkormányzati
választás szempontjából még nem vizsgálta meg.
2. Az indítványozó a választási eljárás egyes szabályait
támadja, annak érdekében, hogy a független jelöltek (közös)
kompenzációs listát állíthassanak az önkormányzati
választáson, azonban az ezt kizáró rendelkezéseket nem a Ve.,
hanem az érdemi (anyagi jogi) szabályokat magába foglaló, a
polgármesterek és önkormányzati képviselők választásáról
szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övjt.)
tartalmazza. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárási
rendelkezések vizsgálata előtt – e vonatkozásban –
áttekintette az Övjt. anyagi jogi rendelkezéseit.
Az indítványozó által támadott jogintézmény, a kompenzációs
lista az ún. vegyes választási rendszer egyik összetevője. Az
Övjt. 43-45. §-ai szerint ezt a választási rendszert a
fővárosi kerületekben és a 10 000-nél több lakosú
településeken kell alkalmazni. A választópolgárok az egyéni
választókerületekben jelölteket ajánlással állítanak és a
szavazás napján az egyéni választókerületi jelöltekre
szavaznak. A jelölt lehet független [Övjt. 54/A. § d) pont]
vagy jelölő szervezet [Övjt. 54/A. § k) pont] nevében induló
választópolgár. A szavazólapra jelöltként való felkerülésnek
mind a két esetben azonos feltétele meghatározott számú
ajánlás összegyűjtése, azonban a jelölő szervezet
jelöltjeként való indulásnak további feltétele a párt,
társadalmi vagy kisebbségi szervezettel való konszenzus
kialakulása. A független jelölt saját nevében indul a
választáson, míg a jelölő szervezet jelöltje a jelölő
szervezet nevét is használhatja a szavazólapon. Míg a
független jelölt saját magát képviseli, addig a jelölő
szervezet jelöltje a bíróságon bejegyzett jelölő szervezet
nevében lép fel a választásokon. Minden választópolgár maga
dönt arról, hogy az ajánlásokat független jelöltként gyűjti-
e, és a többi választópolgáron múlik, hogy a szükséges számú
ajánlással támogatják-e ezt a törekvést.
A vegyes választási rendszerben a választópolgárok csak az
egyéni választókerületi jelöltekre szavaznak, a kompenzációs
listára nem. Az egyéni választókerületben egyfordulós,
relatív többségű a választási rendszer. Az a jelölt lesz a
képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapta. Ha a független
jelölt kapta a legtöbb szavazatot, akkor ő szerzi meg a
mandátumot. Ebben a fajta vegyes választási rendszerben a
jelölő szervezetek jelöltjeire leadott, mandátumot nem
eredményező szavazatokat – jelölő szervezetenként –
összesítik és a mandátumok meghatározott része a mandátumot
nem eredményező szavazatok arányában kerül kiosztásra a
jelölő szervezetek között. A kompenzációs lista célja az,
hogy ne jöhessen létre egy olyan önkormányzati
képviselőtestület, amely kizárólag független vagy kizárólag
egy jelölő szervezethez tartozó képviselőkből áll.
Az Alkotmány 70. § (1) bekezdése alapvető állampolgári
jogként szabályozza az aktív és passzív választójogot és a
71. § (1) bekezdése pedig meghatározza a választási
alapelveket, de ezen kívül nem tartalmaz rendelkezéseket a
választójog gyakorlásának módjára. “Ebből következően az
Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a
választási rendszer megválasztása, a választási eljárás
szabályainak megállapítása során. A törvényhozó szabadon
határozza meg a választókerületi rendszereket, a
jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét. Az
Országgyűlés ezt a döntési szabadságát a választójogi
szabályok megalkotása során is, csak az Alkotmány keretei
között gyakorolhatja, úgy köteles ezeket a szabályokat
meghozni, hogy azok az Alkotmány rendelkezéseivel ne
ütközzenek, Alkotmányban szabályozott alapvető jogot
alkotmányellenes módon ne korlátozzanak.” (63/B/1995. AB
határozat, ABH 1996. 509, 513.)
Az Övjt. 54/A. § d) pontja és a Ve. 149. § c) pontja szerint
független jelölt az a jelölt, akit nem jelölő szerv állít. A
független jelölt tehát az egyéni választókerületi rendszer
szabályai szerint, a választópolgárok ajánlása alapján,
független minőségére tekintettel szerezheti meg a
választásokon való indulás jogát, és e rendszer szerinti
szabályok alapján szerezhet mandátumot. “A független jelölti
minőség tehát önmagában, fogalmilag kizárja, hogy a jelölő
szervezetek (pártok) számára biztosított listás választási
rendszer alapján az ilyen minőségben induló jelöltek listát
állítsanak. A független jelöltek és a pártok a választási
rendszerben a listaállítás kérdésében nem tekinthetőek
összehasonlítható csoportnak, ezért nem állapítható meg
alkotmányellenesség az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése
tekintetében.” (408/H/1998. AB határozat, ABK 2000. január,
10, 12.)
Az indítványozó által támadott Ve. 51. § (1) és (3)
bekezdése, továbbá 55. § (1) és (2) bekezdése az Övjt. 43-
46. §-ban foglalt anyagi jogi rendelkezések eljárásjogi
vetületét tartalmazzák. Tekintettel arra, hogy az
Alkotmánybíróság nem állapította meg az alkotmányellenességét
annak, hogy független jelöltek kompenzációs listát az Övjt.
alapján nem állíthatnak, ezért az Alkotmánybíróság nem
állapította meg a Ve. 51. § (1) és (3) bekezdése, továbbá
55. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességét sem, így az
indítvány e részét elutasította.
3. Az indítványozó támadta a Ve. 51. § (2) bekezdését,
továbbá az 53. és az 56. §-t is. Az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy a támadott rendelkezések és az
indítványozó által az Alkotmányból megjelölt 8. §, 42. §,
továbbá a 70. § (1) és a 71. § (1) bekezdése között nincs
értékelhető összefüggés, mivel a Ve. támadott rendelkezései a
jelöltek nyilvántartásba vételének (technikai) módját,
illetőleg a nyilvántartásba vétel hatásköri szabályait
tartalmazzák. Az Alkotmánybíróság az indítványt e
vonatkozásban is elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben való
közzétételét a közérdeklődésre tekintettel rendelte el.
Dr. Németh János
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó Dr. Erdei Árpád
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Strausz János
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró
. |