a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.462/2022/4. számú végzése

A döntés szövege:

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Bpkf.462/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vissza­utasítja.

[7] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Bpkf.462/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint az sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a III. cikkét és a XXVIII. cikk (1) bekezdését.

[8] 2.1. Alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében az indítványozó előadta, hogy az eljáró másod­fokú bíróság tisztességtelen módon, alaptörvény-ellenes okokra hivatkozva utasította el kártalanítási kérelmét érdemi vizsgálat nélkül. Az Alaptörvény III. cikkében foglalt kínzás és embertelen bánásmód tilalmának megsértését abban látta, hogy a másodfokon eljáró bíróság nem biztosított számára utólagos kompenzációt az elszenvedett sérelmeiért azzal, hogy mellőzték a körülmények érdemi vizsgálatát. Tette ezt annak ellenére, hogy ezen alapjog abszolút természetéből következően, annak érvényesülését minden esetben, így a fogvatartottak esetében is biztosítani kell.
[9] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljárás megsértése körében hivatkozott az indítványozó az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatára, miszerint a tisztességes eljárás egy olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és összes körülményének figyelembevételével és mérlegelésével lehet csupán megítélni. E körben értekezett az indítványozó arról, hogy a Bv. tv. 436. § átmeneti rendelkezéseinek téves alkal­mazásával olyan követelményt támasztottak visszamenőlegesen vele szemben, amelynek nem tudott megfelelni. Mindezzel a visszaható jelleggel történő értelmezéssel az Alaptörvény Q) cikkével és B) cikk (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság követelményével ellentétes döntést hozott a bíróság.
[10] Utalt rá beadványában az indítványozó, hogy a 2013. júniusi szabadulása után ismételten fogvatartásba került és az EJEB gyakorlata alapján a többszörös, egymást követő fogvatartási időszakokat együttesen kell kezelni, amennyiben a két időszak között nem telt el hat hónap. Ilyen esetekben a jogvesztő határidő az utolsó időszak végeztével kezdődik. Ennek értelmében – az indítványozó álláspontja alapján – kérelme határidőben érkezett.
[11] A jogalkotó célja a Bv. tv. módosításával és az átmeneti rendelkezésekkel az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények hazai orvoslásának lehetőségének megteremtése volt. Ezt üresítette ki a bíróság a döntésével és lehetetlenítette el az indítványozót az őt ért sérelmeinek megfelelő kompenzálásától. Kifejtette végezetül, hogy a tisztességes bírósági eljárás részelemét képező hatékony bírói jogvédelem követelményének nem elég csupán formálisan érvényesülnie, ahogy jelen esetben történt. Érveinek alátámasztásaként több korábbi Alkotmány­bírósági döntésre, továbbá az EJEB esetjogára is hivatkozott az indítványozó.

[12] 3. Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának fel­tételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[13] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el, és az indítványozó panaszának vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okok miatt nem fogadható be.

[14] 3.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában a támadott végzések alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény több rendelkezésének a sérelmére alapozta. Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[15] 3.2. A másodfokú bíróság végzése ellen nincs helye fellebbezésnek, az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[16] Jelen ügyben az alkotmányjogi panaszt az alapul szolgáló, kártalanítási igényt előterjesztő személy nyújtotta be az ügyét érdemben lezáró bírósági végzéssel szemben, így az indítványozó érintettnek tekinthető, jogosult volt az alkotmányjogi panasz előterjesztésére.
[17] A fentiek mellett megállapítható, hogy az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványát.

[18] 3.3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdés b), d), és e) pontjai alapján a kérelem akkor határozott, ha az indítványozó megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit; az Alaptörvényben biztosított joga sérelmének lényegét; valamint ha indokolást ad elő arra nézve, hogy a támadott bírósági döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

[19] 3.4. Az Alkotmánybíróság az indítványnak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése kapcsán megállapította, hogy az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. Az indítványozó megjelölte ugyanis az Alaptörvény sérelmesnek vélt rendelkezését és ezek tekintetében részletesen meg is indokolta sérelmének mibenlétét.
[20] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az indítványozó az Alaptörvény III. cikk tekintetében nem fejtett ki alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a támadott bírósági döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, tehát nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában megfogalmazott indokolási kötelezettség követelményének. Az Alkotmány­bíróság következetes gyakorlata szerint az indokolás hiánya az ügy érdemi elbírálásának akadálya {lásd pl. 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]}.
[21] Erre figyelemmel az alkotmányjogi panasz – az említett alaptörvényi rendelkezések tekintetében – érdemi el­bírálásra nem alkalmas.

[22] 4. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti azt is, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.

[23] 4.1. Az indítványozó szerint a bíróságok a Bv. tv. 436. § (10) bekezdését tévesen, és így a tisztességes bírósági eljárás, továbbá a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmának követelményébe ütköző módon alkalmazták és utasították el érdemi vizsgálat nélkül a kártalanítási kérelmet, a 2017. január 1-jén hatályba lépett Mód. tv. által módosított Bv. tv. 436. § (10) bekezdésében foglalt feltételek hiánya miatt. Nevezetesen amiatt, mert az említett bekezdés b) pontjának második fordulata alapján az EJEB-hez a sérelmes fogvatartási körülmények miatti kérelemét 2015. június 10. napján nyújtotta be az indítványozó és tekintettel arra, hogy – az alapul fekvő kártalanítási eljárásban – 2013. június 6. napján szabadult büntetéséből, elkésetten.
[24] A vonatkozó bekezdéshez fűzött indokolás alapján a módosító törvény „a Bv. tv. átmeneti rendelkezéseként határozza meg, hogy az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt korábban bekövetkezett sérelmek esetén – ide értve az EJEB által már befogadott kérelemmel érintett eseteket is – milyen feltételek mellett kerülhet sor az újonnan bevezetésre kerülő kártalanítási eljárás megindítására.”
[25] Ahogy arra az indítványozó is utalt beadványában, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Bv. tv. új, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanításra vonatkozó – és a konkrét esetben alkalmazott – szabályai kizárólag jogot megállapító jogszabálynak minősülnek, amelyek nem hordoznak hátrányos tartalmat, a hatálybalépést megelőző időre nem állapítanak meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tesznek terhesebbé, valamint nem vonnak el és nem korlátoznak jogot, illetve nem nyilvánítanak valamely magatartást jogellenessé, jogalakító hatásuk csak a jövőre nézve van {3295/2018. (X. 1.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[26] Következésképpen a jogalkotó által bevezetett kártalanítási kérelem általános szabályához képest – az azzal egyidőben hatályba lépő – átmeneti rendelkezés teszi egyáltalán lehetővé a korábban (hatályba lépést megelőzően) bekövetkező sérelmek esetén járó kártalanítás lehetőségét az abban rögzített feltételek egyikének való megfelelés esetén. Ezen feltételnek való megfelelést – a korábban bekövetkezett sérelmek esetén – pedig a bíró­ságok vizsgálhatják kérelem alapján, ahogy azt jelen esetben is tették. Ezzel összefüggésben az Alkotmány­bíró­ság rámutat arra, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. „Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.” {3060/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [41]}
[27] Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az alapul fekvő ügyben eljáró bíróság – a támadott végzésében – az iratok és a rendelkezésre álló dokumentumok vizsgálata alapján döntött az elkésettség kérdéséről és a beadvány érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról. Mind az elsőfokú, mind a támadott másodfokú döntés a 2007. június 10. napja és 2013. június 6. napja közötti fogvatartási időszak tekintetében járt el és döntött, az elsőfokú döntés ellen az indítványozó nem élt fellebbezéssel, és azt nem is vitatta. Az általa – az alkotmányjogi panaszában – hivatkozott további fogvatartási időszakokat nem vizsgálták és nem is vizsgálhatták a bíróságok, tekintettel arra, hogy az indítványozó 2013. június 6. napján büntetését kitöltve szabadult, ahogy erre a döntéseikben is utaltak. A támadott, sérelmesnek vélt végzés tehát az alapul fekvő tényállás alapján és a jogszabályi rendelkezések maradéktalan megtartásával született.

[28] 4.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma kapcsán állított sérelmén keresztül valójában a számára kedvezőtlen bírói döntések tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját fogalmazta meg. Az indítványozó bírói döntésekkel szemben fel­hozott minden kifogása lényegileg a bírói törvényértelmezést támadja és annak rá nézve kedvezőbb értékelését várja el az Alkotmánybíróságtól.
[29] A fentebb kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt követelményeknek.

[30] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Dr. Márki Zoltán s. k., tanácsvezető alkotmánybíró .
Dr. Handó Tünde s. k., alkotmánybíró . Dr. Schanda Balázs s. k., alkotmánybíró	Dr. Márki Zoltán s. k. tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett Dr. Szívós Mária s. k., előadó alkotmánybíró .