Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01277/2013
Első irat érkezett: 08/22/2013
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 45.Pf.631.774/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/09/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék 45.Pf.631.774/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozó azért indított peres eljárást, mert a megbízója nem fizetett ki részérére három hónapi felmondási időre járó megbízási díjat.
Álláspontja szerint az eljárt első és másodfokú bíróságok megsértették több, a bíróságokat kötelező alkotmányos norma mellett a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogát is azzal, hogy a számára kedvezőtlen döntéseiket más jogsértések mellett iratellenes megállapításokra alapították, döntéseik indokolása eltért a döntésük rendelkező részében foglaltaktól, döntéseik indokolása nem a kereseti kérelemben, illetve a fellebbezésben megjelölt indokok értékelésére irányult. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 45.Pf.631.774/2013/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
R. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk
28. cikk
XXVIII. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1277_2013_inditvany_anonim.pdfIV_1277_2013_inditvany_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3220/2013. (XII. 2.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2556
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
.
A döntés kelte: Budapest, 11/18/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.11.12 9:30:00 2. öttagú tanács
2013.11.18 17:00:00 2. öttagú tanács

.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 45.Pf.631.774/2013/5. számú ítélete alaptörvény- ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Egy nonprofit gazdasági társaság (a továbbiakban: az egyedi ügy alperese) mint megbízó 2010. május 1-jén megbízási szerződést kötött a Hőrich és Varga Ügyvédi Irodával (1141 Budapest, Vezér út 106–108.; a továbbiakban: indítványozó) mint megbízottal, melynek értelmében az előbbi a lakásgazdálkodásával kapcsolatos feladatok ellátásával bízta meg az utóbbit. A szerződés alapján teljesítés igazolására, túlmunka elvégzésére való felhatalmazásra, az indítványozó részére utasítást adni, illetve őt jogi feladatok ellátására felkérni egyedül az egyedi ügy alperesének akkori vezérigazgatója volt jogosult. A szerződés megkötésekor a csepeli polgármester engedélyt adott arra, hogy a megbízási díjat az önkormányzati általános tartalék terhére egyenlítsék ki. Az ellenzéki képviselők és a média részéről felvetődött, hogy egy önkormányzati ingatlant jogellenesen, annak forgalmi értékéhez képest alacsony áron adtak el, és az ügyben az alperes a akkori vezérigazgatója személyes felelőssége is felmerült. 2010. július 30-án az egyedi ügy alperese nevében a vezérigazgató teljesítésigazolást állított ki az indítványozó részére. Az egyedi ügy alperese 2010. szeptember 30-án december 30-ára felmondta a szerződést. Az indítványozó a felmondási időre járó megbízási díjat követelte, ám az egyedi ügy alperese megtagadta annak kifizetését. Az indítványozó erre a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) előtt követelte a felmondási időre járó megbízási díj, annak 2011. január 15-től a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, álláspontja szerint – egyetértve az alperesi ellenkérelemben foglaltakkal – a szerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdése alapján nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, ugyanis a vezérigazgató személyes védelmére irányult.
    [2] Az indítványozó a Fővárosi Törvényszékhez fellebbezett. Az elsőfokú ítéletet anyagi és eljárásjogi érvekkel is támadta. Az elsőfokú bíróság az ötből négy pontban megalapozatlannak találta az alperesi ellenkérelmet, ezért az indítványozó részben pernyertesnek tekinthető, és pusztán a felmondási idő vonatkozásában meg sem lehetett volna állapítani a szerződés semmisségét. Emellett az elsőfokú bíróság helytelenül és elfogultan mérlegelte a bizonyítékokat.
    [3] A Fővárosi Törvényszék az indítványozó fellebbezését elutasította. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges körben a releváns bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével a tényállást helyesen állapította meg, és az arra alapított érdemi döntése megfelel a helyesen megjelölt és alkalmazott jogszabályoknak. A Fővárosi Törvényszék osztotta az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokat is. Az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárási kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény értelmében a bíróság elsőként a szerződés létrejöttéről, majd – ha a szerződés létrejöttnek tekintendő – a semmisségi okokról foglal állást. A bíróság a bizonyítási eljárás nélkül is egyértelműen megállapítható semmisségi ok fennállását hivatalból elsőként megállapíthatja. Ha a fél által vagylagosan megjelölt semmisségi okok valamelyike alapján megállapította a szerződés érvénytelenségét, a többi érvénytelenségi ok vizsgálata szükségtelen, erre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor eltekintett a többi érvénytelenségi ok vizsgálatától. A Ptk. 234. § (1) bekezdése értelmében a semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához az egyedi ügy alperesének nem kellett viszontkeresetet előterjesztenie. Téves az indítványozónak az egyedi ügy alperese nyilatkozatának hiányára vonatkozó hivatkozása, utóbbi ugyanis érdemi védekezést terjesztett elő a keresettel szemben. Az elsőfokú bíróság okszerűen és ellentmondásmentesen értékelte a feltárt bizonyítékokat. Az elsőfokú ítélet nem tartalmaz iratellenes megállapításokat. A tényállás tartalmazza, hogy az indítványozó részéről elvégzett tevékenységek közül melyek nyertek kétséget kizáróan bizonyítást. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg azt is, hogy az indítványozó munkájának eredménye nem volt fellelhető. A meghallgatott tanúvallomások alapján ez a következtetés ésszerűnek tekinthető.

    [4] 2. Az indítványozó 2013. augusztus 22-én fordult az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Indítványában az első- és a másodfokú ítélet megsemmisítését kéri. Álláspontja szerint a támadott döntések sértik az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII., valamint 28. cikkét. A bíróságok döntéseiket iratellenes megállapításokra alapították, döntéseik indokolása eltér a rendelkező részeikben foglaltaktól, azok nem a kereseti kérelemben, illetve a fellebbezésben megjelölt indokok értékelésére irányulnak, a keresetben és a fellebbezésben hivatkozott indokokat indokolás nélkül hagyták, az indítványozó indítványaira nem reagáltak, az egyedi ügy alperesének bizonyított perelhúzó magatartását nem szankcionálták és nem értékelték a terhére. Az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kérelemhez kötöttség elvén, amikor a semmisség kimondásával olyan megállapítást tett, amire nem irányult határozott kereseti kérelem. Az egyedi ügy alperese nem nyújtott be viszontkeresetet a szerződés érvénytelenségének megállapítására. Ha pedig az eljáró bíróság viszontkeresetként értelmezi az egyedi ügy alperesének beadványait, úgy azokról a rendelkező részben döntenie kellett volna. Az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a felmondási időre az egyedi ügy alperese milyen alapos indokokra tekintettel nem hajlandó megfizetni a megbízási díjat. Márpedig az egyedi ügy alperese sem a per folyamán, sem az azt megelőző egyeztetési szakasz során nem jelölt meg ilyen indokot. A bíróságok nem vették figyelembe kellő nyomatékkal az egyedi ügy alperesének a három hónapos felmondási idő alatt tanúsított, az együttműködési kötelezettséget sértő magatartását. Az egyedi ügy alperese a per tárgyával kapcsolatosan többszöri bírósági felszólításra sem terjesztett elő érdemi nyilatkozatot vagy bizonyítékot, az egyik tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint pedig maga ismerte el, hogy bizonyítani nem tud, a per tárgyával kapcsolatosan érdemi védekezést nem tud előterjeszteni. Az eljáró bíróságok ezért megalapozatlanul következtettek arra, hogy a szerződés a jóerkölcsbe ütközik. Az egyedi ügy alperese alaptalanul hivatkozott arra, hogy az indítványozó semmiféle tevékenységet nem végzett a perbeli időszakban.
    [5] Az indítványozó részletekbe menően bírálta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság egy az egyben átvette az egyedi ügy alperesének álláspontját, kettejük kijelentései sokszor nem különböztethetők meg egymástól. Az elsőfokú bíróság eltiltotta dr. Hőrich Ferenc ügyvédet a jogi képviseleti tevékenység ellátásától. Nem vette figyelembe az indítványozónak az egyedi ügy alperesének pénzbírsággal sújtására irányuló kérelmét, iratellenes megállapításokból indult ki, helytelenül és egyoldalúan mérlegelte a bizonyítékokat, a tanúvallomások értékelésénél nem vette figyelembe az elfogultság lehetőségét, sem azt, hogy azok tulajdonképpen az indítványozó állítását igazolják. Az elsőfokú bíróság nem foglalkozott azzal a kérdéssel sem, hogy ha az egyedi ügy alperese a szerződést valóban jóerkölcsbe ütközőnek tartotta, akkor miért fizette ki a megbízási díjat a felmondási idő előtt. Maga állapítja meg, hogy a szerződés joghatását és tartalmát tekintve nem ütközik a jóerkölcsbe, ennek ellenére mégis megállapította semmisségét a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján. A perben bizonyított tényekből az derül ki, hogy az egyedi ügy alperese ki akart bújni fizetési kötelezettsége alól. A bíróságok eljárásuk során a Ptk. és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény számos rendelkezését megsértették, ezáltal az Alaptörvény 28. cikkével ellentétesen jártak el.

    [6] 3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A jelen alkotmányjogi panaszban található indokolás a rendelkezésre álló iratok – a másodfokú ítélet indokolásában található ügyismertetés – fényében nem tűnik egyébnek, mint az elsőfokú ítélettel szemben benyújtott fellebbezési kérelem mutatis mutandis megismétlésének. Az indítvány nem tartalmaz érdemi alkotmányjogi érvet, az indítványozó lényegében azt kifogásolja, hogy a megszületett eredmény számára kedvezőtlen, és a bizonyítékok értékelését kritizálja. Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy „[a] bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz […] nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. […] A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. A Fővárosi Törvényszék kimerítően reagált a fellebbezési kérelemben az egyedi ügy érdemével kapcsolatosan felvetett érvekre, a bizonyítékok mérlegelése alapján jutott arra a megállapításra, hogy a szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdésével ellentétes, valamint megfelelően indokolta azt az álláspontját, hogy a kereset elbírálása során először a semmisségi okok fennállását kell vizsgálni, és csak az arra való hivatkozás eredménytelensége esetén lehet áttérni az egyéb felmerült kérdésekre. A bírói jogértelmezés felülvizsgálata önmagában nem az Alkotmánybíróság hatásköre.
    [7] Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasítja.
        Dr. Balogh Elemér s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Paczolay Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Pokol Béla s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Szívós Mária s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        08/22/2013
        .
        Number of the Decision:
        .
        3220/2013. (XII. 2.)
        Date of the decision:
        .
        11/18/2013
        .
        .