Hungarian
Ügyszám:
.
44/B/1993
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.; Schmidt Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 44/B/1993. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/574
.
A határozat kelte: Budapest, 10/04/1994
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára   irányuló   indítvány   tárgyában
    meghozta a következő

                          határozatot :

    Az Alkotmánybíróság  a köztisztviselők jogállásáról szóló
    1992. évi  XXIII. törvény 17. § (1) bekezdés f) pontja és
    a  közalkalmazottak  jogállásáról  rendelkező  1992.  évi
    XXXIII.  törvény   30.   §   (1)   bekezdés   d)   pontja
    alkotmányellenességének        megállapítására         és
    megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
                              Indokolás

                                 I.

      Indítványozók  szerint   a  köztisztviselők  jogállásáról
      szóló 1992. évi XXIII. törvény ( a továbbiakban :  Ktv. )
      17. §  (1)  bekezdés  f)  pontja  és  a  közalkalmazottak
      jogállásáról rendelkező  1992. évi  XXXIII. törvény  (  a
      továbbiakban :   Kjt.  ) 30.  § (1)  bekezdés  d)  pontja
      ellentétben áll az Alkotmány több rendelkezésével, amikor
      a köztisztviselő  közszolgálati illetve  a közalkalmazott
      közalkalmazotti    jogviszonyát     nyugellátásra    való
      jogszerzés  címén   a  munkáltató  részéről  felmentéssel
      lehetővé  teszi  megszüntetni.  Indítványozók  megítélése
      alapján ez  a felmentési indok korlátozza a nyugellátásra
      jogot  szerzett  személyt  a  közhivatal  viselésének  az
      Alkotmány 70.  § (4)  bekezdésében  biztosított  jogában,
      miként a  70/B. §  (1) bekezdésében  biztosított munkához
      való jogban  is. Indítványozók  szerint ez  a  felmentési
      indok sérti  az  emberi  méltóságot  és  így  ütközik  az
      Alkotmány   54.    §   (1)   bekezdésében   foglaltakkal.
      Indítványozók álláspontja szerint a Ktv. és a Kjt.  Munka
      Törvénykönyvétől (  a továbbiakban  :    Mt.    )  eltérő
      szabályai  kellő   alkotmányos  indok   nélküliek  és  az
      állampolgárok között  alkotmányellenes  különbségtételhez
      vezetnek.

                                 II.

      Az indítvány nem megalapozott.

      1. Az  Országgyűlés  1992-ben  -  szinte  egyidőben  -  a
      munkával kapcsolatos  viszonyok  jogi  rendezésére  három
      törvényt  alkotott.   Az  így   megszülető  törvények   a
      munkaviszonyok  jogi   rendezése  tekintetében   a  régi,
      egységes Munka  Törvénykönyvéhez képest  - figyelemmel  a
      társadalomban    zajló     változásokra    -     jelentős
      differenciálódást   eredményeztek.   A   differenciálódás
      lényege,  hogy   a  magánszférában   a  munka   világában
      növekedett a  szerződéses szabadság  mértéke.  Elkülönült
      egyrészt  a   gazdaságban  és  az  állami,  önkormányzati
      szférában történő  alkalmazás  jogi  rendezése.  Másrészt
      további  eltérés   jött  létre   a  jogi   szabályozásban
      aszerint,  hogy   a  munkatevékenység  végzése  során  az
      alkalmazott közhatalmat  gyakorló szervezet  tagja,  vagy
      sem. A  jogi rendezés  különbözőségének egyik  oka,  hogy
      egészen  más   a  munkáltató   pozicionális  helyzete   a
      gazdasági versenyszférában  és a költségvetési szférában,
      ahol mind  a munkáltató,  mind a  köztisztviselő, mind  a
      közalkalmazott  (  tehát  munkáltató  és  munkavállaló  )
      jogállását  elsősorban   a  költségvetéstől  való  függés
      határozza meg.  Ugyancsak a  jogi szabályozás eltérésében
      mutatkoznak meg  azok a  különbségek is,  amik  az  egyes
      jogviszonyokban   végzett    munkatevékenységek    eltérő
      jellegéből és közegéből fakadnak.

      A Ktv.  és a  Kjt. közös jellemzője a Mtvel szemben, hogy
      ismeri a fegyelmi felelősséget, az előmeneteli rendszert,
      a kötött  bérbesorolást, a  munkavégzésen  kivüli  kötött
      magatartásszabályokat, stb.   Ezek  az eltérések  a három
      törvény által szabályozott életviszonyok különbözőségéből
      fakadnak. Önmagában a munkával kapcsolatos viszonyok jogi
      szabályozásának különbsége  nem  jelent  diszkriminációt,
      nem alkotmányellenes. Ezt indítványozók sem állítják. Így
      önmagában az  sem alkotmányellenes,  hogy a  munkaviszony
      felmondása, illetve az alóli felmentés a három törvényben
      különböző   módon    szabályozott.    Az    indítványozók
      kizárólagosan azt támadják, hogy mind a közalkalmazottak,
      mind a  köztisztviselők esetén  a felmentés  oka lehet  a
      nyugdíjkorhatár elérése,  míg a Munka Törvénykönyve ezt a
      felmondási okot  nem ismeri.  Az Mt.  szabályai szerint a
      munkaviszonyt a  munkáltató rendes  felmondással bármikor
      megszüntetheti.  Az   Mt.  89.   §  (1)  bekezdése  tehát
      semmiféle   felmondási    okot   nem    nevesít,    hanem
      általánosságban  a  kölcsönösen  szabad  felmondás  jogát
      mondja ki,  és nem teszi lehetővé még azt sem, hogy erről
      a  jogáról   akár  a   munkavállaló,  akár  a  munkáltató
      lemondhasson,   vagy   azt   megállapodásban   érvényesen
      korlátozhassa.    A     felmondási    jog    teljes    és
      korlátozhatatlan szabadságának  a  munkavállaló  érdekeit
      védő  törvényi   megszorítása  a   munkáltató  indokolási
      kötelezettsége és  a felmondási okok keretjellegű, az Mt.
      89.  §   (3)  bekezdésében   való  meghatározása.   Annak
      eldöntése azonban, hogy egy konkrét munkaviszony - szabad
      felmondási jogon  alapuló - felmondása megfelel-e ezeknek
      a törvényi  követelményeknek, nem  alkotmányossági, hanem
      jogalkalmazási     kérdés,      így     nem     képezheti
      alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát sem.

      Alkotmányossági szempontból  a döntő  kérdés az,  hogy az
      Mt. idézett  rendelkezésének normatartalma  a  szabad  és
      korlátozhatatlan felmondás  jogát fejezi ki. Ehhez képest
      a Ktv. és a Kjt. támadott rendelkezései - az indítványban
      kifejtett állásponttal  szemben -  nem állnak ellentétben
      az Mt. felmondási konstrukciójával akkor, amikor lehetővé
      teszik a  közszolgálati és  közalkalmazotti jogviszonynak
      nyugellátásra való  jogszerzés címén felmentéssel történő
      megszüntethetőségét.  Ellenkezőleg   :     a   kifogásolt
      rendelkezések   a    törvényi   feltétel  bekövetkeztével
      ( nyugellátásra  jogosultság  megszerzése ) megnyitják  a
      munkáltatónak a  munkaviszony  megszüntetésére  vonatkozó
      jogosultságát,  azaz   e  jog  szabad  gyakorolhatóságát,
      amelyet  az   Mt.  89.   §   (1)   bekezdése   az   egyéb
      munkaviszonyok tekintetében általánosságban biztosít.

      Az  alkotmányossági   absztrakt  normakontroll   szintjén
      semmiféle ellentét  nincs tehát  a  kétféle  szabályozási
      technika között attól kezdve, mihelyt a törvényi feltétel
      a köztisztviselői  és közalkalmazotti szférában is beáll,
      így az  Alkotmány 70/A.  § (1) bekezdése szerinti - egyéb
      helyzeten  nyugvó   -  megengedhetetlen  megkülönböztetés
      fogalmilag sem merül fel.

      Az Mt.  és a  sérelmezett törvényi  rendelkezések közötti
      eltérő szabályozás  tartalmilag abban  áll, hogy  az  Mt.
      által biztosított  szabad és korlátozhatatlan munkáltatói
      felmondási  jogkört  a  külön  törvényekben  a  jogalkotó
      nevesített   felmentési   jogcímekre   szűkítette,   azaz
      kifejezetten taxálta.  Ezeknek  a  felmentési  okoknak  a
      nevesítése azonban garanciális követelmény és összefügg a
      köztisztviselők  (   közalkalmazottak  )   alkalmaztatási
      viszonyának -  tradicionálisan is  meglevő és  a kortársi
      nemzetközi    jogösszehasonlításban     is    ismert    -
      stabilitásával és a közszolgálati jogviszonyok fentiekben
      már jelzett  specifikumaival,  a  nagyobb  munkabiztonság
      jogpolitikai    kívánalmaival.     A     köztisztviselői,
      közszolgálati    "státusz"     fokozott     jogvédelmének
      alkotmányossági  -   és   jogpolitikai   -   szempontjait
      egyébként    az    indítványozók    sem    vitatják.    A
      nyugdíjjogosultság direkt  megjelenítését éppen  az tette
      ebben a  körben szükségessé,  hogy ennek az erőteljesebb,
      kiemelt jogvédelemnek  az oka  már nem  áll  fenn  akkor,
      amikor  a   köztisztviselő  (   közalkalmazott  )   egyéb
      ellátásra (  nyugdíjra )  jogosultságot  szerzett.  Ez  a
      felmentési  ok   így  az   Mthez   viszonyítva   nem   új
      munkaviszony  megszüntetési   jogcím,  hanem   az  Mt-ben
      szabályozottal  azonos   jogi  helyzet   megteremtése   a
      köztisztviselői, a  közalkalmazotti  szférában  attól  az
      időponttól   kezdve,    amikortól    a    köztisztviselő,
      közalkalmazott már nem marad ellátatlan.

      Az Alkotmány  egyetlen  rendelkezéséből  sem  következik,
      hogy felmentési  tilalmakat -  amelyek az  Mt. 89. §-ában
      szabályozott  konstrukcióhoz   képest   többletvédelemnek
      minősülnek -  az ellátásra  való jogosultság elérése után
      is alkotmányosan kötelező fenntartani. Nem sértette tehát
      meg a  törvényhozó az  Alkotmányt, amikor úgy ítélte meg,
      hogy ezt  a kiemelt  kedvezményt ( az alkalmaztatás alóli
      felmentés taxált  és  szűk  körét  )  a  köztisztviselői,
      közalkalmazotti szférában  csak a  saját  jogon  szerzett
      öregségi  vagy   rokkantsági  nyugellátásra   jogosultság
      eléréséig biztosította,  figyelemmel arra, hogy a nagyobb
      munkabiztonság jogpolitikai  követelményei csak  eddig az
      időpontig állnak fenn.

      A támadott  rendelkezések ugyanakkor az Alkotmány 70/A. §
      (1) bekezdésével  azért  nincsenek  összefüggésben,  mert
      éppenséggel   a    külön   törvényekben    megfogalmazott
      feltételek  bekövetkeztével  nyílik  meg  a  munkaviszony
      szabad megszüntetésének  lehetősége ebben a szférában is,
      amely rendelkezések  így kerülnek összhangba az Mt. által
      szabályozott     egyéb     munkaviszonyokra     vonatkozó
      szabályokkal.

      2. Az  Alkotmány alapján  az embernek  veleszületett joga
      van az emberi méltósághoz. Az Alkotmánybíróság - mint ezt
      több határozatában  kifejtette -  az  emberi  méltósághoz
      való  jogot   az   általános   személyiségi   jog   egyik
      megfogalmazásának tekinti. Az alkotmánybírósági gyakorlat
      az általános  személyiségi jogot  különféle aspektusaival
      nevezi   meg    :       pl.    a    személyiség    szabad
      kibontakoztatásához  való   jogként,   az   önrendelkezés
      szabadságához   való    jogként,   általános   cselekvési
      szabadságként, avagy  a magánszférához  való jogként.  Az
      alkotmánybírósági  gyakorlat  az  általános  személyiségi
      jogot   szubszidiárius   alapjogként   értelmezi.   Mivel
      indítványozók  az   általános  személyiségi   jogra  való
      hivatkozással   egyidejűleg   felhívták   a   közhivatal-
      viselésének és  a munkához  illetve a  munka, foglalkozás
      szabad   megválasztásához    való   jognak    alkotmányos
      rendelkezését    is,    -    mint    olyan    alkotmányos
      rendelkezéseket,   amelyeknek    sérelmével   egyidejűleg
      valósul meg az emberi méltósághoz való jog sérelme - , az
      Alkotmánybíróság   továbbiakban   azt   vizsgálta,   hogy
      tényleges  ütközés   van-e  a   nyugdíj  életkor   miatti
      felmentés és a hivatkozott alkotmányos tételek között. Az
      Alkotmánybíróság     figyelemmel      az      alkotmányos
      rendelkezésekre megállapítja,  hogy a  nyugellátásra való
      jogosultság  megszerzés,   mint  felmentési   indok   nem
      akadályozza meg  a feleket  sem újabb  közszolgálati, sem
      újabb közalkalmazotti jogviszony létesítésében, de nem is
      vonja  kötelező   erővel  maga   után  a   már   fennálló
      közszolgálati    illetve    közalkalmazotti    jogviszony
      megszűnését.  Ezért  az  indítványozók  által  kifogásolt
      rendelkezések  nem   ütköznek  az  Alkotmány  hivatkozott
      szabályaival.  A   már  fennálló   közszolgálati  illetve
      közalkalmazotti jogviszony  nyugellátásra való jogszerzés
      címén   történő    megszüntetése   sem    korlátozza    a
      köztisztviselőt         illetve          közalkalmazottat
      alkotmányellenesen a személyiség szabad kibontakozásában,
      a közhivatal viselésének illetve a munkához, a munka és a
      foglalkozás szabad megválasztásához való jogában.

      Az Alkotmánybíróság  eljárása során nem vizsgálta, hogy a
      munkaviszonyok szabályozásának  differenciált rendszere a
      Ktv. ,  és  a  Kjt.  hatálya  alá  tartozók  jogállásának
      tekintetében  a   Mthez  képest  további  különbségtételt
      indokoltan tartalmazhatnae.
      Mindezek     alapján      az     Alkotmánybíróság      az
      alkotmányellenesség megállapítására  és a megsemmisítésre
      vonatkozó indítványt elutasította.
                            Dr. Sólyom László
                       az Alkotmánybíróság elnöke

              Dr. Ádám Antal               Dr. Kilényi Géza
               alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                            Dr. Lábady Tamás
                          előadó alkotmánybíró

                            Dr. Schmidt Péter
                          előadó alkotmánybíró

            Dr. Szabó András          Dr. Tersztyánszky Ödön
               alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                           Dr. Zlinszky János
                              alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        44/B/1993
        Date of the decision:
        .
        10/04/1994
        .
        .