A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás
felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a
következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Velence Nagyközség
Önkormányzat Képviselő-testülete által a közterületek
tisztántartásáról és a házi szemét gyűjtéséről alkotott
13/1991. (XII. 31.) Ök. számú rendeletének (a továbbiakban:
Ör.) a 14/1997. (XII. 16.) Ök. számú rendelettel megállapított
2. számú melléklete alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság az Ör. 9. § (3) bekezdése, valamint 10. §
(1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
A Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője – mivel a
törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával Velence
Nagyközség Önkormányzata nem értett egyet – az
Alkotmánybírósághoz benyújtott felülvizsgálati
kezdeményezésében a Velence Nagyközség Önkormányzat Képviselő-
testülete által a közterületek tisztántartásáról és a házi
szemét gyűjtéséről alkotott 13/1991. (XII. 31.) Ök. számú
rendeletének (a továbbiakban: Ör.) a 11/1996. (IV. 9.) Ök.
számú rendelettel megállapított 2. számú melléklete
törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését
indítványozta. Időközben az önkormányzat képviselő-testülete az
Ör. módosításáról rendelkező 14/1997. (XII. 16.) Ök. számú
rendeletével az Ör. 2. számú mellékletét módosította. Mivel az
Ör. módosított 2. számú melléklete (a továbbiakban: Melléklet)
a kezdeményező által kifogásolt rendelkezéssel érdemében
megegyező szabályozást tartalmaz, az Alkotmánybíróság – állandó
gyakorlatának megfelelően – az eljárást e rendelkezések
tekintetében folytatta le.
A kezdeményező szerint a Melléklet a Ptk. 201. § (1)
bekezdésében foglaltakkal ellentétes módon rendelkezett a
szemétszállítási díj megfizetéséről, mivel nem kellő mértékben
vette figyelembe, hogy az üdülőnek minősített ingatlanok
tulajdonosai nem egész évben használják ingatlanaikat. A
lakóházakra és az üdülőkre vonatkozó éves hulladékszállítási
díjtétel közötti különbség a kezdeményező meglátása szerint nem
tükrözi megfelelő módon a tényleges használatot, a tényleges
szemétkibocsátást, jóllehet ennek következnie kell az Alkotmány
70/A. § (1) bekezdésében foglaltak értelmezéséből, valamint a
Ptk. 201. § (1) bekezdésében megfogalmazott szolgáltatás és
ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvéből.
A felülvizsgálati kezdeményezésben foglaltakon kívül
magánszemély indítványozó kérelmezte az Ör. 9. § (3) bekezdése,
10. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének
megállapítását és megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság a
tárgyi és tartalmi összefüggésekre tekintettel a
felülvizsgálati kezdeményezést, valamint az indítványt
egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a
következőkre alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint "a helyi
önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem
lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban:
Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselő-
testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi
viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján,
annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat
feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság
biztosítása. E tárgykörre vonatkozó részletes szabályozást az
egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló
1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) tartalmaz,
amely – preambuluma szerint – "a helyi önkormányzati
feladatkörbe tartozó, a köztisztasággal és a
településtisztasággal, valamint az élet- és vagyonbiztonsággal
összefüggő egyes – közszolgáltatás útján megvalósuló –
közfeladatok ellátásának elősegítésére" irányul. E törvény 1. §
(1) bekezdése a települési szilárd hulladék elszállítását
közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatási
szolgáltatássá minősíti, és e szolgáltatás igénybevételét "az
ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa, használója"
számára kötelezővé teszi.
A Kötv. 2. § f) pontja pedig felhatalmazza a helyi
önkormányzatot, hogy rendeletében állapítsa meg "az elvégzendő
szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési
kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az
esetleges kedvezmények eseteit, vagy a szolgáltatás
ingyenességét". A települési szilárd hulladék elszállítása
díjának önkormányzati rendeleti szabályozását illetően a Kötv.
további előírásokat nem tartalmaz, s nem határoz meg ilyeneket
a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi
közszolgáltatás ellátásáról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM-KTM
együttes rendelet sem.
Az Ör. 9. § (3) bekezdése előírja: "A szemétszállítási díj
megfizetése az ingatlan tulajdonosára akkor is kötelező, ha a
szemétszállítást nem veszi igénybe. Beépítetlen ingatlan
tulajdonosa az azonos jellegű beépített ingatlan esetére
megállapított szemétszállítási díj felét köteles megfizetni".
Az Ör. 10. § (1) bekezdése szerint: "(1) A szemétszállítási
díjfizetési kötelezettség megállapítása szempontjából egy
egységnek kell tekinteni egy üdülő-, illetve lakótelket, vagy
egy üdülő-, illetve lakóegységet. E § (2) bekezdése alapján
pedig: A szemétszállítási díj egy egységnyi mértékét a 2. sz.
melléklet, a kereskedelmi és szolgáltató egységekre,
közületekre (2. § (4) bek.) vonatkozó díjakat a 3. sz.
melléklet tartalmazza".
Az Ör. 2. számú melléklete a következőket írja elő:
"Velence Nagyközség közigazgatási területén az 1998-as évre
vonatkozó háztartási hulladékszállítási díjtétele a következő:
lakóházaknál: bruttó 3.850.- Ft/év/lakóegység
üdülőknél: bruttó 3.300.- Ft/év/üdülőegység ".
A Ptk. 201. §-a a következőket tartalmazza:
"(1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a
szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem
következik – ellenszolgáltatás jár.
(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy
az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés
megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a
sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja."
A Ptk. 202. §-a pedig így rendelkezik:
"Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél
helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött
ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés)."
2. Az 1122/B/1996. AB határozatában az Alkotmánybíróság már
rámutatott a következőkre: A Kötv. 2. § idézett f) pontjában
foglalt "törvényi szabályozás alapján az önkormányzat
jogosultsága, hogy a települési szilárd hulladék elszállítása
díjáról rendelkezzék. Az önkormányzat a díjfizetés alapja
meghatározásánál is nagyfokú önállósággal rendelkezik. Mivel
azonban – törvényi felhatalmazás alapján – szerződéses
jogviszony elemét szabályozza, tiszteletben kell tartania a
polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás és
ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelménye". (ABH 1997.
860.) A szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének
tiszteletben tartása olyan alapvető követelmény az
önkormányzatokkal szemben, amelyet a szemétszállítási díj
meghatározására irányuló rendeletalkotásuk során maradéktalanul
érvényesíteniük kell. Mindez nemcsak a Ptk. hivatkozott
rendelkezéseiből, de annak bevezető rendelkezéseiben
meghatározott alapelveiből is következik. A jóhiszeműség és a
tisztesség elvének való megfelelés Ptk-beli szabálya erősíti
azt az önkormányzatokkal szembeni követelményt, hogy amikor a
szemétszállítási díj meghatározása során a díj összegét nem a
tényleges szemétkibocsátáshoz és az elszállított szemét
mennyiségéhez, hanem más mutatóhoz (pl.: lakásban élő személyek
száma, lakóegységek és más helyiségek száma, kiürített
tartóedények száma, űrmérete, stb.) kötik, fokozottan
törekedjenek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás
egyenértékűségének megvalósítására.
Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelménynek tekinti, hogy
valamely közszolgáltatás díja megállapításának a jogalkotó az
érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő
figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje. A
díjmegállapítás tehát nem lehet önkényes, az objektív
ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre
(körökre) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású
rendelkezéseket kell meghatározni.
Az Ör. 2. számú melléklete – azáltal, hogy az életkörülményeik,
így lakóhelyük szerint eltérő körbe tartozó személyekre
vonatkozóan csupán csekély eltérést tartalmazó rendelkezést
állapított meg, s nem alkotott az eltérő jellegű és
rendeltetésű ingatlanok tulajdonosi csoportjait érintő, kellően
differenciált szabályozást, az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző
hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
Az Alkotmánybíróság az Ör. 9. § (3) bekezdése, valamint a 10. §
(1) és (2) bekezdése tekintetében az indítványt elutasította. A
Kötv. ugyanis a szemétszállításnak mint közszolgáltatásnak az
igénybevételét az ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa,
használója számára kötelezővé teszi.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben
foglaltak szerint határozott.
Dr. Ádám Antal Dr. Holló András
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró
. |