A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 9.Beüf.50/2017/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1] 1. Az indítványozó (Cs.A.Cs. Zrt., székhely: 5600 Békéscsaba, Mogyoró utca 22.) törvényes képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságon.
[2] Az indítványozó gazdasági társaság jogelődje pótmagánvádlóként vádindítványt nyújtott be a társaság ügyvezetője ellen a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt.
[3] A Békéscsabai Járásbíróság 2014. március 10-én kelt, 13.B.480/2012/48. számú ítéletével a terheltet a vád alól felmentette. A Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2015. április 14-én kelt, 1.Bf.218/2014/6. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A megismételt eljárásban a Békéscsabai Járásbíróság 2015. november 24-én kelt, 19.B.185/2015/27. számú ítéletével a terheltet felmentette. Az ítéletet a Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2016. június 14-én jogerőre emelkedett 1.Bf.35/2016/10. számú végzésével helybenhagyta. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria 2016. szeptember 21-én kelt Bfv.I.1373/2016/2. számú végzésével a felülvizsgálati indítványt elutasította.
[4] A terhelt és meghatalmazott védője 2016. szeptember 5-én iktatott beadványukban kérték, hogy a bíróság kötelezze az indítványozót, mint pótmagánvádlót a terhelt által kifizetett ügyvédi munkadíj, készkiadás és a sikerdíj megtérítésére.
[5] A Békéscsabai Járásbíróság 2017. január 18-án kelt 16.Beü.1250/2016/2. számú végzésével a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 578. §-a alapján lefolytatott különleges eljárásban a terhelt meghatalmazott védőjének a díját és a költségét megállapította és annak viselésére az indítványozó jogelődjét kötelezte, aki a döntés ellen fellebbezést nyújtott be. A Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2017. március 6-án jogerőssé vált, 9.Beüf.50/2017/3. számú végzésével az elsőfokú végzést a bűnügyi költség összegének mérséklésével megváltoztatta és egyebekben helybenhagyta.
[6] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalmát sérti. Az indítványozó bemutatta a visszaható hatályú jogalkotásra, illetve jogalkalmazásra vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat lényegét és hivatkozott a 65/1995. (XI. 10.) AB határozatra, valamint a 349/B/2001. AB határozatra. Az indítvány érvelése tartalmazza azt is, hogy a 15/2016. (IX. 21.) AB határozat a Be. 344. § (1) bekezdését pro futuro hatállyal, 2016. december 31-ével semmisítette meg. Ezzel összefüggésben az indítvány utal arra, hogy az Abtv. 45. § (5) bekezdése rögzíti, hogy a jogszabály megsemmisítése nem érinti a megsemmisített jogszabályon alapuló, az Alkotmánybíróság előtti eljárásban nem felülvizsgálható, vagy felül nem vizsgált bírói döntéseket, kivéve, ha az Alkotmánybíróság a megsemmisítésről szóló határozatában ettől eltérően rendelkezik. Az Alkotmánybíróság tehát a jogbiztonság érdekében az alaptörvény-ellenes szabály ideiglenes hatályban tartásáról rendelkezett.
[7] Az indítványozó érvelése szerint a Be. 578. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a bíróság utólag határoz a bűnügyi költség viseléséről, ha a jogerős határozat erről nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. A különleges eljárás során a bíró annak az elbírálására jogosult, hogy a korábban eljáró bíróságok betartották-e a jogerős határozat meghozatalakor a hatályos jog szerint irányadó szabályokat, nem veheti azonban figyelembe a határozat meghozatalát követően bekövetkezett jogszabályi változásokat. Az indítvány szerint a Gyulai Törvényszék azáltal, hogy a 2016. június 14-én jogerőre emelkedett ítéletre a bűnügyi költség tekintetében 2017. január 1-jén hatálybalépett rendelkezéseket alkalmazta, visszamenőlegesen avatkozott be a pótmagánvádlót érintő lezárt jogviszonyba, amely a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába és a jogállamiság alapkövét jelentő jogbiztonságba ütközik.
[8] Az indítványozó mindezek alapján kérte a Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 9.Beüf.50/2017/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és a megsemmisítését.
II.
[9] 1. Az Alaptörvénynek az alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezése:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. […]
[10] 2. A Be.-nek az alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezései:
„11. § (1) A büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni. […]”
„578. § (1) A bíróság utólag határoz a bűnügyi költség viseléséről, ha a jogerős határozat erről nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. E végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.
(2) A bíróság utólag határoz a vádlott költségének és a védőjét megillető, az eljárás során nem előlegezett díj és költség megtérítéséről [339. § (3) bek.], ha erről az ügydöntő határozat meghozatalakor nem volt lehetősége rendelkezni.”
„605. § (1) Ez a törvény – a 607. § kivételével – 2003. július 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A 607. § hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik.”
[11] 3. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvénynek az alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezései:
„14. § A Be. 344. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
344. § (1) A pótmagánvádló viseli a 74. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amely a pótmagánvádló fellépése után keletkezett, ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették.
(2) A pótmagánvádlót csak azzal a cselekménnyel, illetőleg a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a vádindítványt előterjesztette, és amelyre a bíróság felmentő ítéletet hozott vagy az eljárást megszüntette. A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén az ügyben fellépő pótmagánvádlókat külön-külön kell kötelezni a bűnügyi költség fizetésére. Ha a bűnügyi költség, illetőleg annak meghatározott része a pótmagánvádlók szerint nem különíthető el, a bíróság a pótmagánvádlókat egyetemlegesen kötelezi a bűnügyi költség fizetésére.
(3) Ha a pótmagánvádlók bűnügyi költségben való marasztalásának van helye, a pótmagánvádat elejtő pótmagánvádlót a bűnügyi költség arányos részének megfizetésére kell kötelezni.
(4) Ha a vádat pótmagánvádló képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, vagy vele szemben az eljárást a pótmagánvádló vádelejtése miatt megszünteti, a pótmagánvádló a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül – a külön jogszabályban meghatározott mértékben – megtéríti a vádlott meghatalmazott védőjének azon díját és költségét, amely a pótmagánvádló fellépése után keletkezett. A megtérítésre a (2) és (3) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.”
„46. § (1) Ez a törvény – a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.
(2) Az 1–4. §, a 7–8. §, a 14. §, a 15. § (1) bekezdése, a 16–20. §, a 22–26. §, a 28–29. §, a 30. § (1) bekezdése, a 31–38. § és a 40–44. § 2017. január 1-jén lép hatályba. […]”
III.
[12] 1. Az Alkotmánybíróságnak először azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. Az indítványozó a Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 9.Beüf.50/2017/3. számú végzését 2017. április 4-én vette át. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2017. május 2-án adta postára az elsőfokú bíróságnak címezve. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a panaszt határidőben benyújtották.
[14] 2. Az alkotmányjogi panasz eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott követelményeknek, mivel tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 27. §], valamint az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [B) cikk (1) bekezdés].
[15] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]; megerősítve pl.: 3051/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az indítványozó a visszaható hatályú jogalkalmazásra hivatkozott, amelynek alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt lehet benyújtani.
[16] Az indítvány megjelölte a támadott bírósági határozatot (Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 9.Beüf.50/2017/3. számú végzése), valamint az alaptörvény-ellenességre vonatkozó indokolást és kifejezett kérelmet terjesztett elő arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a határozat alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt. Az indítvány ebben a tekintetben is eleget tett a határozott kérelem követelményeinek.
[17] 3. Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[18] Az indítványozó egy gazdasági társaság (zrt.), amelynek a cégnyilvántartás szerinti jogelődje (kft.) az alapul szolgáló büntetőeljárásban pótmagánvádlóként lépett föl. A támadott határozatokban a jogelőd társaságot a bűnügyi költség utólagos megállapítására irányuló különleges eljárásban a meghatalmazott védő munkadíjának és költségének a megfizetésére kötelezték. A jogutódlás folytán ez a kötelezettség az indítványozóra hárult. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó nemcsak jogosult az alkotmányjogi panasz benyújtására, de egyben érintettnek is tekinthető.
[19] 4. Az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy a támadott bírósági határozat az ügy érdemében hozott döntésnek vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek tekinthető-e. Az Alkotmánybíróság több határozatában rögzítette, hogy alkotmányjogi panasz keretében csak az ügyek érdemében hozott végső döntések és a bírósági eljárást befejező egyéb döntések vizsgálhatók. Alkotmányjogi panasz tárgya lehet a büntetőeljárásban hozott döntések közül az Abtv. 27. § első és második fordulata alapján valamennyi ügydöntő határozat, így az ítélet és az ügydöntő végzés is {legutóbb pl. 3057/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [7], korábban: 3040/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [30], 3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [20]–[21]}.
[20] A Be. 578. §-a szerint a bűnügyi költségre vonatkozó utólagos rendelkezés egy önálló bírósági eljárás, amelyben a bíróság utólagosan, végzéssel határoz egy olyan kérdésben, amelyről a jogerősen lezárt ügyben nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Ebben az eljárásban a jogorvoslati lehetőség is biztosított, tehát egy önálló, bár járulékos bírósági eljárásnak számít. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezért az Abtv. 27. § második fordulatában meghatározott feltételnek megfelel a másodfokú jogerős végzés, így ellene alkotmányjogi panaszt lehet benyújtani {3119/2016. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [10]}.
[21] 5. Az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltak szerint a bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette vagy a jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[22] Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az indítványozó a jogerős másodfokú bírósági határozat ellen nyújtotta be panaszát és további rendes jogorvoslat nem állt rendelkezésére. Az Ügyrend 32. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § b) pontjában foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra, mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy az indítvány a befogadáshoz szükséges ezen feltételnek is eleget tett.
[23] 6. Az Alkotmánybíróság ezután az Abtv. 29. §-ában, az indítvány befogadásához szükséges további feltételek fennállását vizsgálta.
[24] Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[25] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, mert – ahogyan arra az indítványozó is utal – korábbi határozataiban már rögzítette a visszaható hatályú jogalkotásra és jogalkalmazásra vonatkozó azokat az alkotmányos elveket, amelyek alapján jelen alkotmányjogi panaszban foglaltak vizsgálhatók.
[26] Az Ügyrend 31. § (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet terjesszen a testület elé.
[27] A panaszt ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség tekintetében – a befogadási eljárás lefolytatásának mellőzésével – érdemben elbírálta.
IV.
[28] Az indítvány nem megalapozott.
[29] 1. Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalma alapján a támadott bírósági határozat alaptörvény-ellenes. Az indítvány szerint a bűnügyi költség utólagos megállapítására irányuló eljárásban az indítványozót, mint pótmagánvádlót a terhelt felmentése miatt egy olyan jogszabályi rendelkezés alapján kötelezték az eljáró bíróságok a terhelt meghatalmazott védője díjának és költségeinek a megtérítésére, amely az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában még nem létezett.
[30] 2. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság klauzulából és a T) cikk (1) bekezdéséből olvasható ki a jogbiztonság követelménye. Ez utóbbiból vezethető le a visszaható hatályú jogalkotás tilalma, amely egyben a rendszerváltozást követő jogalkotási törvények állandó sarokköve. A visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközés vizsgálatakor az Alkotmánybíróság főszabályként abból a tételből indult ki, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [88]; 10/2014. (IV. 4.) AB határozat, Indokolás [15]; 16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [32]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [106]; 3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [23]}. Ugyanakkor a jogbiztonságból fakadó visszaható hatályú jogalkotás tilalma nem feltétlen és kizárólag a jogalanyok helyzetét elnehezítő (ad malam partem) jogalkotásra irányadó, továbbá a tilalom nem terjed ki a jogszabályok módosíthatóságának időbeli korlátaira sem {16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [32]}.
[31] Az Alkotmánybíróság által vizsgált – a visszaható hatályú jogalkotással összefüggő – jogviszonyok szükségképpen nagyon is különbözőek – pl. közjogi, büntetőjogi vagy magánjogi vetületűek, illetve már teljesedésbe mentek vagy folyamatban lévők – lehetnek. Amennyiben az új jogszabály rendelkezéseit annak hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kellett, úgy az Alkotmánybíróság esetről esetre vizsgálta meg, hogy megvalósult-e a jogbiztonság sérelme {1/2016. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [54]–[56]; 7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 48; 20/2001. (VI. 11.) AB határozat, ABH 2001, 612, 619; 349/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1241, 1255.}.
[32] Az Alkotmánybíróság rögzítette azt is, hogy alaptörvény-ellenesség nemcsak a jogalkotással, hanem a visszaható hatályú szabályalkalmazással összefüggésben is felvethető, ha a jogviszony vagy a jogvita létrejöttekor még nem létező – vagy nem hatályos – előírás alapján bírálnak el egy ügyet. Önmagában azonban a jogvitáknak az irányadó jogszabályi rendelkezések alapján történő eldöntése – akkor is, ha a bíróság esetleg tévesen értelmezte az alkalmazott előírást – a visszaható hatály Alaptörvényből levezetett tilalmával nem hozható összefüggésbe {3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [16]}.
[33] Az alkotmánybírósági gyakorlat különbséget tesz továbbá az eljárási és az anyagi jogi szabályok között a visszamenőleges hatályú jogalkotás (jogalkalmazás) vizsgálata során. Az Alkotmánybíróság következetes abban a tekintetben, hogy a jogszabály hatálybalépése előtt „létrejött jogviszonyok” alatt az anyagi jog alapján létrejött jogviszonyokat érti {3024/2015. (II. 9.), Indokolás [23]; 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [88]–[89]}.
[34] Jelen alkotmányjogi panasz nem a büntető anyagi jogi jogviszonyra vonatkozó szabályok, hanem egy módosított büntetőeljárási rendelkezés visszaható hatályú alkalmazását kifogásolja. Az Alkotmánybíróság ezért a továbbiakban áttekintette a büntető anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezések hatálybalépése közötti fontosabb eltéréseket.
[35] 3. A büntető anyagi jogi és büntető-eljárásjogi rendelkezések alkalmazása között – a hatályosság szempontjából – lényeges különbség van. A Be. szerint a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazása esetén a cselekmény elbírálásának időpontjában hatályos jogszabályt kell alkalmazni [Be. 11. § (1) bekezdés]. A büntetőeljárási törvények jellegzetessége, hogy a hatályosság és az érvényesség időpontja sokszor megegyezik vagy egymáshoz közeli időpontok. A büntető anyagi jogszabályok tekintetében az általános szabály ezzel szemben az, hogy a bűncselekményt – kivéve, ha az új szabály szerint az már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el – az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni [régi Btk. 2. §].
[36] Jelen esetben az eljárásjogi értelemben vett időbeli hatály kérdése, vagyis az eljárás megkezdésének és végének az időpontja releváns, és nem az anyagi jogi tényállás megvalósulásának az ideje irányadó. Eljárásjogi értelemben az időbeli hatály arra a kérdésre ad választ, hogy a jogalkotó elképzelése szerint kell-e alkalmazni az új jogszabályt a hatálybalépése előtt jogerősen befejezett eljárásokban (is), a hatálybalépésekor folyamatban levő eljárásokban (is), vagy csupán a hatálybalépése után induló eljárásokban. Eljárási értelemben tehát ex tunc az a rendelkezés, amelyet a már megindult, de még le nem zárt – véget nem ért –, be nem fejezett eljárásban is alkalmazni kell. A jogszabály hatálybalépése kapcsán szükség szerint rendezni kell az új szabályozás alkalmazására való áttérés kérdését (átmeneti rendelkezések).
[37] A konkrét esetben az első és a másodfokú bíróságnak valóban olyan jogszabályt (normát) kellett alkalmaznia, amely a büntetőeljárás jogerős lezárásakor még nem volt hatályban. Ez látszólag visszaható hatályú jogalkotásnak és jogalkalmazásnak tűnik. Valójában nem az, mert az azonnali és a visszaható hatály között eljárási értelemben a különbség abban áll, hogy a visszaható hatályú jogalkotás a már lezárt jogviszonyokra is vonatkozik, sőt a korábbi eljárási cselekmények felülvizsgálatát, esetleg megismétlését teszi szükségessé. Az eljárási értelemben vett azonnali hatály viszont egy már meglévő, bár korábban keletkezett eljárási jogviszonyban keletkeztet, változtat vagy szüntet meg eljárási jogokat és kötelezettségeket, amely azonban szükségszerűen a jövőre szól.
[38] A támadott bírói döntés visszamenőleges hatályúként nem értelmezhető, mivel a meglevő jogviszonyokat a jövőre nézve módosítja. Az új törvényi rendelkezés, amelyet a bíróságok első- és másodfokon alkalmaztak – bár a kihirdetést megelőzően keletkezett jogviszonyokba ágyaz be új kötelezettségelemet – valójában a jövőre szól.
[39] Az Alkotmánybíróság az eljárási törvények hatálybaléptetése kapcsán korábbi határozatában kiemelte, hogy csak kivételesen és kifejezetten átmeneti jelleggel van arra alkotmányos lehetőség, hogy az egyébként hatályon kívül helyezett korábbi szabályt az új jogszabály hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban még alkalmazzák [29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 198.]. Ebből következően nincs alkotmányos lehetőség arra, hogy az azonnali hatály alkalmazását a jogszabály az érintettek számára kedvező esetekre korlátozza.
[40] Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a konkrét esetben, az alkalmazott konkrét jogi norma kizárólag jogot megállapító, jogot kiterjesztő, kötelezettséget enyhítő, a korábbi jogi szabályozásnál egyértelműen előnyösebb rendelkezéseket tartalmazó jogszabálynak minősül. Épp az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenesség megállapítása miatt semmisítette meg 2016. december 31-i hatállyal azt a jogszabályi rendelkezést (Be. 344. §), amely alkalmazásának a mellőzésére az indítványozó hivatkozik. A törvényalkotó megalkotta és 2017. január 1. napján hatálybaléptette az új törvényi rendelkezéseket, és ezeket a rendelkezéseket az első- és a másodfokú bíróságoknak alkalmazni kellett.
[41] Jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárásban a másodfokú bíróság részletes indokát adta annak, hogy miért nem állt módjában a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában vagy a bűnügyi költség utólagos megállapítására irányuló különleges eljárás megindításának időpontjában fennálló büntetőeljárási rendelkezések szerint döntést hozni.
[42] A Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság – a 9.Beüf. 50/2017/3. számú végzésének indokolása szerint – „egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával a tekintetben, hogy a 2017. január 18. napján meghozott határozatra a 2017. január 1. napja után hatályos rendelkezést alkalmazta. A töretlen bírói gyakorlat szerint ugyanis a Be. hatálybalépésre vonatkozó szabályai abban az esetben is irányadók, ha a hatálybalépést követően bármikor sor kerül a Be. újabb módosítására és a jogalkotó a módosítás kapcsán az eddigiektől eltérő hatálybaléptető rendelkezés meghozatalát nem tartja szükségesnek (BH2009. 238., EBH2014. B.19.). A Be. vonatkozó rendelkezéseinek a 344. § módosításához kapcsolódóan ilyen eltérő rendelkezés nem született. A Be. 605. § (1) bekezdésben megfogalmazott főszabály szerint a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény az mindig az eljárásban foganatosított eljárási cselekmény időpontja alapján határozható meg.” (A támadott végzés 2. oldal első bekezdés.)
[43] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján rögzíti, hogy a másodfokú bíróságnak az elbírálás időpontjában a Be. kötelező rendelkezése alapján a hatályos eljárási szabályokat kellett alkalmaznia és nem lehetett tekintettel a korábbi szabályozásra. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ismertetett indokokra tekintettel a támadott érdemi bírói döntésre kiható alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg.
[44] 4. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az indítvány az Abtv. 27. § alapján kizárólag a bírósági határozatot támadta. Az indítványozónak lehetősége lett volna a módosító jogszabályt hatálybaléptető rendelkezést az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti feltétekkel támadni, amennyiben a folyamatban lévő ügyekre vonatkozó rendelkezés hiányát alaptörvény-ellenesnek vélte. Erre nézve azonban az indítvány határozott kérelmet és megfelelő alkotmányjogi indokokat nem adott elő.
[45] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az új jogszabályi rendelkezés sajátossága, hogy egy alaptörvény-ellenes – a védelemhez való alapjogot sértő – helyzetet küszöbölt ki, vagyis jelen esetben azt, hogy az alapul szolgáló büntetőügyben a pótmagánvádló által sikertelenül megvádolt, majd a bíróság által felmentett terheltre háruljon a meghatalmazott védő díja és költsége.
[46] Tekintettel erre az alkotmányos érdekre és arra, hogy a kérelem a jogszabályi rendelkezés, valamint annak hatálybalépése tekintetében körülírt alaptörvény-ellenességre utaló alkotmányos indokokat nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (1) bekezdésében foglalt, kizárólag hivatalból gyakorolható jogkörének gyakorlását, vagyis az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti eljárásra történő áttérést nem tartotta indokoltnak.
[47] A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |