Hungarian

Ügyszám: .	792/B/2003
Előadó alkotmánybíró: Stumpf István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 28/2011. (III. 31.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2011/682 .

A döntés kelte: Budapest, 03/29/2011 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege: A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára   irányuló  indítványok   tárgyában   meghozta   a következő                          határozatot: Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Pécs Megyei Jogú  Város Önkormányzata   Közgyűlése  a  levegő  minőségének   védelmével kapcsolatos  helyi  szabályokról  szóló  22/2003.   (04.   23.) rendelete   6.   §  (2)-(3)  bekezdése,  valamint   7-10.   §-a alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I. Az   Alkotmánybírósághoz  két  indítványt  terjesztettek   elő, melyben  Pécs  Megyei  Jogú  Város Önkormányzata  Közgyűlése  a levegő  minőségének  védelmével kapcsolatos helyi  szabályokról szóló  22/2003.  (04.  23.) rendelete (a  továbbiakban:  Kgyr.) egyes     rendelkezései    alkotmányellenességének     utólagos vizsgálatát kezdeményezték. 1. Az Alkotmánybírósághoz korábban beérkezett indítvány a Kgyr. 6.  §  (2)-(3)  bekezdése  és  10. §-a  alkotmányellenességének megállapítására    és   megsemmisítésére   irányuló    kérelmet tartalmazott.   (Az   indítványozó  a  Kgyr.   7-8.   §-át   is alkotmányellenesnek    tartotta,     de     e     rendelkezések alkotmányellenességének    utólagos    vizsgálatára,    illetve megsemmisítésére irányuló kifejezett kérelmet  nem  terjesztett elő.)  Azt  állította, hogy a Kgyr. 6. § (2)-(3)  bekezdése  és 10.  §-a  magasabb szintű jogszabályba ütközik, ezért sérti  az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Az  indítványozó  szerint  a Kgyr. 6.  §  (2)-(3)  bekezdése  — figyelmen  kívül  hagyva  a  fogyasztói  igényeket  —  kizárja, illetve   ellehetetleníti  a  gázüzemű   fűtés-   és   melegvíz szolgáltatást,  annak  bevezetését,  továbbá   az   arra   való átállást.   Ennek   következtében  a  Kgyr.  e   rendelkezéseit ellentétesnek  tartotta a gázszolgáltatásról  szóló  1994.  évi XLI.  törvény (a továbbiakban: Gszt1.) 2. §-ával és 20. §  (1)- (2) bekezdésével, mert ezek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezések    fogyasztói    igény    esetén    szolgáltatási kötelezettséget  állapítottak  meg  a  gázszolgáltató  részére. Ellentétesnek   tartotta   továbbá  a   tisztességtelen   piaci magatartás  és a versenykorlátozás tilalmáról szóló  1996.  évi LVII.  törvény  (a továbbiakban: Tpvt.) 11. § (1)  bekezdésével is. Ezen  túlmenően  a Kgyr.-nek a gázszolgáltatásra  való  átállás kizárásáról   szóló   rendelkezéseit   az   Alkotmány   9.    § (2) bekezdése által garantált gazdasági verseny szabadságába, s az  Alkotmány  13.  § (1) bekezdésben foglalt tulajdonhoz  való jogba ütközőnek tartotta. Az  indítványozó  kifogásolta a Kgyr. 10. §-át  is,  mely  arra kötelezi  az építésügyi hatóságot, hogy tagadja meg az építési, fennmaradási,    használati    mód    változtatási,     illetve használatbavételi  engedély  kiadását,  ha  a  fűtő-,   illetve energiatermelő  berendezés nem felel  meg  a  Kgyr.  6.  §-ában foglaltaknak.  Az indítványozó szerint a helyi  önkormányzat  — felhatalmazás   nélkül  —  nem  tilthatja  meg  az   építésügyi hatóságnak az építésügyi hatósági engedély kibocsátását.  Azzal érvelt,  hogy  az épített környezet alakításáról és  védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek (a továbbiakban: Étv.) — az indítvány   benyújtásakor  hatályos  —  36.  §  d)  pontja   az építésügyi hatóság számára pusztán az építmény rendeltetésszerű és   biztonságos  használhatóságához  szükséges  energiaellátás biztosításának  vizsgálatát  írja elő.  Az  építésügyi  hatóság tehát az Étv. szerint nem jogosult arra, hogy az energiatermelő berendezés  típusától  tegye  függővé  az  építésügyi  hatósági engedély kibocsátását. Az  indítványozó  hivatkozott továbbá az  egyes  építményekkel, építési   munkákkal  és  építési  tevékenységekkel  kapcsolatos építésügyi  hatósági engedélyezési eljárásokról szóló  46/1997. (XII.   29.)  KTM  rendelet  (a  továbbiakban:  KTMr.)   8.   § (2)  bekezdésére  is.  Ez  az indítvány benyújtásakor  hatályos rendelet  az  építésügyi hatóság hatáskörét határozta  meg.  Az indítványozó  azzal érvelt, hogy a Kgyr. 10. §-a  felhatalmazás nélkül  eltér  a  KTMr.  e  rendelkezésétől.  A  KTMr.   8.   § (2)  bekezdése  értelmében  ugyanis  az  építésügyi  hatóság  a füstgáz  elvezetését  célzó megoldás  szakszerűségét  vizsgálja meg,  illetve  azt,  hogy „a közmű igények a  közműszolgáltatók nyilatkozata szerint biztosítottak-e”. Ezt figyelembe  véve  az indítványozó szerint az építésügyi hatóság hatásköre nem terjed ki  arra,  hogy  a  Kgyr.  10. §-ának értelmében  megkövetelje, milyen  fűtési  módot, illetve milyen fűtő-  és  energiatermelő berendezést kell az építményben alkalmazni. Az     indítványozó    hivatkozott    továbbá    az    országos településrendezési és építési követelményekről szóló  253/1997. (XII.  20.)  Korm.  rendelet  (a  továbbiakban:  OTÉK)   7.   § (3)  bekezdésére  is,  melynek 7.  pontja  alapján  az  újonnan beépítésre  vagy  jelentős átépítésre kerülő területek  építési övezeteire   vonatkozóan   meg  kell   határozni   legalább   a megengedett    igénybevételi,   kibocsátási,    szennyezettségi határértékeket.  Ebből  az indítványozó  azt  a  következtetést vonta le, hogy „[n]em lehet az energiahordozó fajtáját előírni, meghatározni  — ahogy azt a sérelmezett önkormányzati  rendelet teszi —, hanem csak a fent említett határértékeket”. 2.  A  Kgyr.-t  érintően a másik indítványt  a  Baranya  Megyei Közigazgatási    Hivatal    vezetője    nyújtotta     be     az Alkotmánybírósághoz: a helyi önkormányzatokról szóló 1990.  évi LXV.  törvény  (a  továbbiakban: Ötv.) 99. §  (2)  bekezdés  a) pontja  alapján  kezdeményezte a  Kgyr.  7.  §  (1)  bekezdése, valamint  8-10.  §-a alkotmányellenességének megállapítását  és megsemmisítését.   A  Baranya  Megyei  Közigazgatási   Hivatal, illetve   a  Dél-dunántúli  Regionális  Közigazgatási   Hivatal vezetője  (a továbbiakban: hivatalvezető) az eredeti indítványt a  hivatkozott  jogszabályi környezet  időközbeni  módosítására tekintettel  pontosította, illetve a Kgyr. 7. § (2) bekezdésére is  kiterjesztette. A beadványok alapján az indítvány  tartalma az alábbiak szerint foglalható össze. 2.1. A hivatalvezető elsőként a Kgyr. 7-8. §-át kifogásolta.  E rendelkezések   értelmében  a  60-140  kWth   névleges   bemenő hőteljesítményű tüzelő- és egyéb, kizárólag füstgázt  kibocsátó berendezések  (a továbbiakban: tüzelőberendezések)  létesítése, átalakítása,     illetve    tüzelőanyagának     megváltoztatása bejelentési  kötelezettség alá esik. Új  építmény  60-140  kWth névleges bemenő hőteljesítményű létesítése esetén a létesítő az építési    hatósági    engedélyezési   kérelem    benyújtásával egyidejűleg kötelezett a bejelentésre. A  Kgyr.  7-8.  §-át a hivatalvezető ellentétesnek  tartotta  a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 16. § (3)   bekezdésével.  Ez  az  indítvány  benyújtásakor  hatályos rendelkezés  arról rendelkezett, hogy az üzemeltető  valamennyi helyhez   kötött  légszennyező  pontforrásra  köteles  adatokat szolgáltatni a környezetvédelmi hatóság számára (alapbejelentés és   légszennyezés   mértéke  éves  bejelentés),   s   ezt   az adatszolgáltatást e jogszabály vagy a környezetvédelmi  hatóság határozata  szerint kell teljesíteni. A Korm.  rendelet  23.  § (1)   bekezdése   és   (3)   bekezdés  c)   pontja   értelmében levegőtisztaság-védelmi, környezetvédelmi hatósági  feladatokat a 140 kW névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó tüzelő- és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezések forrásaival kapcsolatos   levegőtisztaság-védelmi  ügyekben  a   települési önkormányzat  jegyzője  látja  el.  A  Korm.  rendelet  23.   § (4)  bekezdés  h)  pontja  pedig kimondja,  hogy  a  települési önkormányzat  jegyzője  a hatáskörébe tartozó  légszennyezőt  a levegőtisztaság-védelemhez    kapcsolódó    adatok    közlésére kötelezheti.  Mindezek  alapján  az  indítványozó   szerint   a „jegyzőnek   teljesítendő  adatszolgáltatási   kötelezettséget, illetve  az  adatszolgáltatással kapcsolatos  jegyzői  hatáskör gyakorlását”  a  Korm.  rendelet „teljesen  lefedi”.  Ezért  az indítványozó úgy vélte, hogy a Korm. rendelet által a jegyzőhöz telepített    hatáskör    eltérő,    önkormányzati    rendeleti szabályozásával   a   Kgyr.   megsértette   az   Ötv.   9.    § (3) bekezdését. A  hivatalvezető  sérelmezte azt  is,  hogy  a  Kgyr.  a  Korm. rendelettel  ellentétes módon leszűkíti az adatszolgáltatást  a 60-140 kW névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre, holott  a  Korm. rendelet minden 140 kW alatti névleges  bemenő hőteljesítményű  berendezésre adatszolgáltatási kötelezettséget ír  elő.  Mindezek  alapján úgy vélte, hogy a  Kgyr.  7-8.  §-a magasabb  szintű jogszabállyal ellentétes, s ezért az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik. 2.2.  A  hivatalvezető  a  Kgyr.  9.  §-ával  kapcsolatban  azt kifogásolta,  hogy  „vegyes  jogszabály-szerkesztési  megoldást alkalmaz”,  mivel  a Korm. rendelet 23. § (3)  bekezdésében  és (4)  bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltakat pontatlanul átveszi, mégpedig  olyan módon, hogy a Korm. rendelet 23. § (4) bekezdés d)-f)  pontjait  figyelmen kívül hagyja. Ezzel  kapcsolatban  a hivatalvezető  hivatkozott  a  jogalkotásról  szóló  1987.  évi XI.   törvényre   (a  továbbiakban:  Jat.),   melynek   18.   § (2)  bekezdése  —  az indítvány benyújtásakor —  rögzítette:  a jogszabályokat  „világosan és közérthetően kell megszövegezni”. A hivatalvezető hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság korábbi határozataira  [61/1994.  (XII.  24.)  AB  határozat;  28/2001. (VI.   29.)   AB  határozat],  melyek  —  állítása  szerint   — megállapították,   hogy   „a   vegyes   jogszabály-szerkesztési megoldás  homályos, megtévesztő és félrevezető”.  Indítványában idézte   a   9/1996.  (II.  23.)  AB  határozatot:  „amennyiben önkormányzati  rendelet a szabályozásába jogszabályban  foglalt taxációt  vesz  át,  abban  az  esetben  annak  a  jogbiztonság érdekében teljes körűnek kell lennie”. 2.3.  A  hivatalvezető — az előző indítványozóhoz  hasonlóan  — sérelmezte   a   Kgyr.  10.  §-át  azért,   mert   az   építési jogszabályoktól  eltérően megtiltja az  építésügyi  hatóságnak, hogy   építési,   fennmaradási,  használati  mód  változtatási, illetve  használatbavételi engedélyt bocsásson ki, ha a  fűtő-, illetve   energiatermelő   berendezés   a   Kgyr.   6.   §-ában foglaltaknak  nem  felel  meg.  A  hivatalvezető   szerint   az építésügyi  hatóság  hatásköre  —  az  Étv.-nek  az   indítvány benyújtásakor  hatályos  36.  §  d)  pontjára,  az  OTÉK  7.  § (3)   bekezdésére,  illetve  a  KTMr.  8.  §  (2)   bekezdésére tekintettel  —  nem terjedhet ki arra, hogy „az  energiahordozó milyenségét” előírja. Az építtető joga ugyanis „annak eldöntése —  gazdaságossági  megfontolás, egyéni igény  alapján  —,  hogy milyen  energiahordozót választ”. Mivel az indítványozó szerint a  Kgyr.  10.  §-a magasabb szintű jogszabályba ütközik,  ezért ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével. Az  Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket —  azok  tárgyi összefüggésére  tekintettel  — az  Alkotmánybíróság  ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és  egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. 3.   Az  Alkotmánybíróság  eljárása  során  észlelte,  hogy  az indítványok  benyújtását  követően  az  Alkotmány,  illetve   a kérelmezők   által   hivatkozott   jogszabályok    egy    része megváltozott, illetve hatályát vesztette. A  Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról  szóló  2010. évi CXIII.  törvény  8.  §-a  2011. január  1-jével új rendelkezést iktatott az Alkotmány  44/A.  § (2)  bekezdése  helyébe.  Az  új rendelkezés  azonban  tartalmi szempontból a korábbival azonos szabályt tartalmaz. A  hivatalvezető a Kgyr. 9. §-át kifogásolva hivatkozott a Jat. 18. § (2) bekezdésére, mely szerint a jogszabályokat „világosan és    közérthetően   kell   megszövegezni”.   A   Jat.-ot    az Alkotmánybíróság  121/2009.  (XII.  17.)  AB  határozata  2010. december  31-i  hatállyal megsemmisítette  (ABH  2009,  1013.). Jelenleg  ugyanakkor  a  Jat. 18. §  (2)  bekezdéséhez  hasonló rendelkezést tartalmaz a 2011. január 1-jén hatályba lépett,  a jogalkotásról  szóló 2010. évi CXXX. törvény  (a  továbbiakban: újJat.)  2.  § (1) bekezdése, mely szerint: „A jogszabálynak  a címzettek   számára   egyértelműen  értelmezhető   szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.” Az első indítványban hivatkoztak a Gszt1. 2. §-ára és 20. § (1)- (2)  bekezdésére,  minthogy e rendelkezések — fogyasztói  igény esetén  —  szolgáltatási  kötelezettséget  állapítottak  meg  a gázszolgáltató részére, s az indítványozó szerint  éppen  ezzel ellentétes  a  Kgyr.  6.  §  (2)-(3) bekezdése,  mely  kizárja, illetve   ellehetetleníti  a  gázüzemű   fűtés-   és   melegvíz szolgáltatást,  annak  bevezetését,  továbbá   az   arra   való atállást.  A  Gszt1.-et  2004. január  1-jével  hatályon  kívül helyezte  a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény  (a továbbiakban:  Gszt2.) 54. § (1) bekezdés  b)  pontja.  Majd  a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a  továbbiakban: Gszt3.) 147. § (6) bekezdése és 158. § a) pontja 2009. július 1- jével  hatályon  kívül helyezte a Gszt2.-t. A  Gszt3.  34.  §-a ugyanakkor  jelenleg is rögzíti, hogy az egyetemes szolgáltatót a  működési engedélyében meghatározott szolgáltatási  területen lévő  egyetemes  szolgáltatást igénylő jogosultak  tekintetében egyetemes szolgáltatási szerződéskötési kötelezettség terheli. Mindkét   indítványozó   hivatkozott   a   Kgyr.   10.   §-ával összefüggésben az Étv.-nek az indítvány benyújtásakor  hatályos 36. § d) pontjára, mely szerint építésügyi hatósági engedély  a jogszabályok  keretei  között akkor  adható,  ha  az  építményt érintően  a közmű- és energiaellátás megvalósítása biztosított. E   rendelkezést   jelenleg  az  Étv.  36.  §   (1)   bekezdése tartalmazza. Az  első  indítványban a Kgyr. 10. §-át érintően hivatkoztak  a KTMr.  8.  §  (2) bekezdésére. Ennek értelmében  az  építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban vizsgálandó, hogy a szükséges közműellátottság  biztosított-e, illetve  milyen  feltételekkel biztosítható,  továbbá  az  építmény  égéstermék   kivezetőinek műszaki  megoldása  megfelel-e az előírt  követelményeknek.  Az indítvány benyújtását követően a KTMr. rendelkezéseit  —  a  2. számú   melléklet   kivételével  —   az   építésügyi   hatósági eljárásokról,  valamint  a  telekalakítási  és  az  építészeti- műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet  2008. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte. Majd a KTMr.-t egészét a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában közreműködő   szakhatóságok   kijelöléséről,   valamint   egyes szakhatósági  közreműködések megszüntetéséről és  módosításáról szóló  362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. §  (2)  bekezdés 89.  pontja  2009.  március 1-jei hatállyal  helyezte  hatályon kívül.   Az   indítvány  elbírálása  idején  az  Étv.   36.   § (1)  bekezdése  sorolja  fel  az építésügyi  hatósági  engedély kibocsátásának  feltételeit, melynek  ec)  pontja  az  építmény rendeltetésszerű  és  biztonságos használhatóságához  szükséges közmű-  és  energiaellátás  biztosítását  követeli  meg.  Ezzel összhangban   az   építésügyi  hatósági  eljárásokról   és   az építésügyi  hatósági  ellenőrzésről szóló 193/2009.  (IX.  15.) Korm.   rendelet   36.   §   d)   pontja   előírja,   hogy    a használatbavételi    engedélykérelemhez   vagy    bejelentéshez mellékelni kell az építési tevékenységgel érintett épített vagy szerelt    égéstermék-elvezető   esetén   a   kéményseprő-ipari közszolgáltató nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy az érintett épített  vagy  szerelt  égéstermék-elvezető  műszaki  megoldása megfelel a szakszerűség követelményeinek. A  levegő  védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet (a  továbbiakban: újKorm.r.) 45. § a) pontja 2011. január  15-i hatállyal hatályon kívül helyezte a Korm. rendeletet. Az utóbbi tartalmazta azt az adatszolgáltatási kötelezettséget,  amellyel ellentétesnek  tartotta a hivatalvezető  a  Kgyr.  7-8.  §-ában foglalt  adatszolgáltatási kötelezettséget. A Korm. rendeletnek a  hivatalvezető által hivatkozott rendelkezéseit az  újKorm.r. is  magában  foglalja.  Az újKorm.r. 31-32.  §-a  is  tartalmaz adatszolgáltatási   kötelezettséget   a   légszennyező   forrás létesítésével,  üzemeltetésével  kapcsolatosan.  Az   újKorm.r. 36.  §  (2) bekezdés b) pontja szerint is a jegyző, mégpedig  a települési   önkormányzatok  többcélú  kistérségi  társulásáról szóló   2004.  évi  CVII.  törvényben  meghatározott  kistérség körzetközponti feladatot ellátó települési, a főváros  esetében a   kerületi  önkormányzat  jegyzője,  jár  el  első  fokon   a legfeljebb  140  kWth névleges bemenő hőteljesítményű,  nem  az újKorm.r.  36.  §  (2)  bekezdés a) pontja  szerinti  kizárólag füstgázt   kibocsátó  tüzelőberendezés  forrásával  kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi hatósági ügyben. Az  Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak a  hatályos jogszabályok   alkotmányellenességének   utólagos    vizsgálata tartozik.   Hatályon   kívül  helyezett,   illetve   módosított jogszabályi  rendelkezés  alkotmányosságának  vizsgálatára   az Alkotmánybíróság  hatásköre csak  akkor  terjed  ki,  ha  annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB  végzés, ABH  1990,  261.)  A  konkrét normakontroll  két  esetében,  az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.)  38. § (1) bekezdése  alapján  benyújtott bírói   kezdeményezés   és   48.  §-a  szerint   előterjesztett alkotmányjogi  panasz  alapján  az  Alkotmánybíróság  már   nem hatályos  rendelkezés  alkotmányellenességét  is  vizsgálja.  A jelen  indítványok  nem  az  Abtv. 38.  §-a,  illetve  48.  §-a szerinti kérelmek. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat a hatályos  alkotmányi és jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel bírálta el.                                                               II. 1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései: „9.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaság  elismeri  és  támogatja  a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” „13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz  való jogot.” „44/A. § (1) A helyi képviselőtestület: a)   önkormányzati  ügyekben  önállóan  szabályoz  és  igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, (…) (2)  A  helyi  képviselő-testület a  feladatkörében  rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal.” „44/B.  § (3) A polgármester az önkormányzati feladatain  kívül törvény  vagy  törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat.” 2. Az Ötv. érintett rendelkezése: „7.   §   (1)  Törvény  vagy  törvény  felhatalmazása   alapján kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a főpolgármestert, a megyei közgyűlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja  fel.  Törvény vagy kormányrendelet  államigazgatási feladatot,  hatósági hatáskört állapíthat meg  a  jegyzőnek,  a főjegyzőnek   és  kivételesen  a  képviselő-testület   hivatala ügyintézőjének is.” „9.   §   (3)   A   képviselő-testület  egyes   hatásköreit   a polgármesterre,    a    bizottságaira,    a    részönkormányzat testületére, a kisebbségi önkormányzat testületére,  törvényben meghatározottak  szerint  társulására  ruházhatja.  E  hatáskör gyakorlásához  utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja.  Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható.” „16.   §   (1)  A  képviselő-testület  a  törvény   által   nem szabályozott  helyi  társadalmi viszonyok rendezésére,  továbbá törvény    felhatalmazása   alapján,    annak    végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.” 3.  A  környezet védelmének általános szabályairól szóló  1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) érintett rendelkezése: „46.  §  (1)  A települési önkormányzat (Budapesten a  Fővárosi Önkormányzat is) a környezet védelme érdekében (…) c)   a  környezetvédelmi  feladatok  megoldására  önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetőleg határozatot hoz; (…).” 4.  Az Étv.-nek az indítványok elbírálásakor hatályos, érintett rendelkezése: „13.  §  (1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében  a települési    önkormányzatnak    az    országos    szabályoknak megfelelően,  illetve  az  azokban megengedett  eltérésekkel  a település   közigazgatási   területének   felhasználásával   és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji  és  épített értékeinek  védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő  sajátos helyi   követelményeket,  jogokat  és  kötelezettségeket  helyi építési szabályzatban kell megállapítania.” „18.  §  (1)  Építési  tevékenységet végezni  az  e  törvényben foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl, csak a  helyi  építési  szabályzat, szabályozási  terv  előírásainak megfelelően szabad.” „36.   §   (1)   Építésügyi   hatósági   engedély   törvényben, kormányrendeletben meghatározottak szerint akkor adható, ha a)  a tervezett építési tevékenység megfelel a 18-22. §-ban, és a 31. § (1) bekezdésében előírtaknak, (…) e)     az     építmény    rendeltetésszerű    és    biztonságos használhatóságához szükséges (…) ec) a közmű- és energiaellátás a  használatbavételi engedély megkéréséig biztosítható, illetve a használatbavételi engedélyezéskor rendelkezésre áll, (…) i)  az építésügyi hatósági engedélykérelem jogszabályban előírt mellékletei rendelkezésre állnak, és tartalmuk megfelel az  a)- h) pontok előírásainak.” 5. Az OTÉK érintett rendelkezései: „7.  §  (3) Újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre  kerülő területek  építési  övezeteire vonatkozóan meg  kell  határozni legalább: (…) 7.  a  megengedett igénybevételi, kibocsátási,  szennyezettségi határértékeket      [a     továbbiakban:     környezetterhelési határértékeket (emisszió és imisszió)], (…)” „Hőellátó vezetékek, berendezések 78.  §  (1)  A hőellátó rendszernek — a tüzelő-, a  hőátadó  és melegvíztermelő  berendezésnek —  összhangban  kell  lennie  az építmény  rendeltetésével  és  a  határoló  szerkezeteivel,  az energiatakarékosságra  vonatkozó  jogszabályok  és   szabványok előírásainak megfelelően. (2)  A  több  önálló rendeltetési egységet tartalmazó  házgyári panelos    szerkezetű    középmagas    és    magas    épületben helyiségenkénti    és    önálló   rendeltetési    egységenkénti fűtőberendezés csak tartalékfűtés céljára létesíthető. (3) Hőellátó vezetéket nem szabad vezetni a)  födémben,  padozatban,  kivéve, ha  a  hőellátási  rendszer elemei és megoldása e célra engedélyezettek, b)  villamos  berendezések elhelyezésére szolgáló helyiségekben (pl.  transzformátor-, főkapcsoló helyiségben) és ezek falában, födémében, padozatában, c)  olyan  helyiségben, amelynek belső hőmérséklete  +2  C  alá süllyedhet (pl. hűtőkamrában). Gázvezetékek, gázfogyasztó készülékek 79.  §  (1) A gázenergia felhasználása az építmény biztonságát, állékonyságát    és   az   egészséget   nem   veszélyeztetheti. Gázvezetéket,     gázfogyasztó    készüléket,    gázfelhasználó technológiát,   valamint   ezek   tartozékait   (gázberendezés) építményben   alkalmazni   csak   a   vonatkozó   jogszabályok, szabványok és ágazati előírások szerint szabad. (2)   Égéstermék-elvezetés  nélküli  gázkészülék  (főző,  sütő, vízmelegítő, fűtő stb.) nem alkalmazható a) alvás céljára is szolgáló helyiségben, b) testnevelés, sportolás céljára szolgáló helyiségben, c)  nevelési-oktatási  építményekben  a  0-18  éves  gyermekek, tanulók  tartózkodására  szolgáló  terekben  —  a  taneszköznek minősülő gázkészülékek kivételével —, d) közvetlen természetes szellőzés nélküli helyiségben. (3)   A   gázkészülék   működéséhez   szükséges   légtérbővítés (szellőzőnyílás)  a (2) bekezdésben említett  helyiségekre  nem nyílhat. (4)   Nevelési-oktatási  építménynek  a  0-18  éves  gyermekek, tanulók    tartózkodására   szolgáló   helyiségében,    terében gázfogyasztó  készülék  és kapcsolója, automatikája,  csak  úgy alkalmazható,  ha  ahhoz  a gyermekek,  tanulók  nem  férhetnek hozzá. (5) (6)  Nyílt  lángú  gázfogyasztó készüléket a padlószint  felett 1,20  m-nél alacsonyabban lévő benyíló, forgó ablakszárny alatt elhelyezni nem szabad.” „111.  §  (1)  Az e rendelet II-III. fejezetében  meghatározott településrendezési követelményeknél szigorúbb követelményeket a helyi építési szabályzat megállapíthat. (…) (3)  Új  épületek esetében e rendelet IV. fejezetében  szereplő előírásoktól   eltérni   csak  a  (4)   bekezdésben   foglaltak tekintetében és az ott meghatározott feltételekkel lehet akkor, ha a tervezett megoldás: a)   az   élet   és  az  egészség  védelmével,  a   biztonságos használhatósággal kapcsolatos érdeket nem sért, b) a tervezett megoldás szerinti használat veszélyhelyzetet nem teremt, c)   a   szomszédos  önálló  rendeltetési  egységekhez   fűződő használati jogokat nem korlátozza. (4) Az eltérő megoldás a)  az  egészségvédelem biztosítása szempontjából a 66.  §  (1) bekezdése, a 70. § (3), (6), (7) bekezdése, a 71. §,  a  72.  § (7)  bekezdése,  a  73.  §  (3)  bekezdése,  a  77.  §  (4)-(5) bekezdése,  a 79. § (2) bekezdésének b) pontja,  a  82.  §  (2) bekezdésének  a)-b) pontja és (9) bekezdése, a  85.  §  (3)-(5) bekezdése, 86. § (1) bekezdése, a 88. § (3) bekezdése, a 89.  § (2)  bekezdése,  90.  §  (2)-(4) bekezdése,  a  92.  §  (5)-(6) bekezdése,  a  99. §, a 102. § (3) bekezdése és a  103.  §  (1) bekezdése,   továbbá  a  honvédelmi  és  katonai,  valamint   a nemzetbiztonsági célú építmények esetében a 46. § (1) bekezdése tekintetében az egészségügyi követelmények figyelembevételével, b)   a  tűzvédelem  biztosítása  szempontjából  a  64.  §   (6) bekezdésének a)-d) pontja, a 73. § (1) bekezdése, a 85.  §  (9) bekezdése, a 88. § (4) bekezdése, a 90. § (2) bekezdése, a  95. § (4) bekezdése, a 96. § (2) bekezdésének b)-d) pontja és a 97. §  tekintetében az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, a honvédelmi   és   katonai,   valamint   nemzetbiztonsági   célú építmények      esetében     a     tűzvédelmi     követelmények figyelembevételével, c)   az   építmények   használati   feltételeinek   biztosítása szempontjából  a  64.  §  (4),  (7)  bekezdése,  a  65.  §  (3) bekezdése,  a 68. § (1)-(3) bekezdése, a 85. § (2) bekezdésének a)  pontja,  a  96. § (3) bekezdése és a 98.  §  (2)  bekezdése tekintetében   a  rendeltetésszerű  és  biztonságos   használat követelményeinek figyelembevételével valósítható meg.” 6. Az újKorm.r. érintett rendelkezései: „24.   §   (1)   A  nem  a  felügyelőség  hatáskörébe   tartozó légszennyező   forrás  létesítéséhez,  teljesítménybővítéséhez, élettartalmát    meghosszabbító   felújításához,    alkalmazott technológiájának  váltásához, használatba  vételéhez  nem  kell levegőtisztaság-védelmi engedély. (2)  Az  (1) bekezdés szerinti légszennyező forrás üzemeltetése során a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell.” „31.  §  (1) Az engedélyköteles, illetve a 166/2006/EK  Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet (E-PRTR) I. melléklete  szerinti légszennyező   pont-   és   diffúz  forrás   (a   továbbiakban: adatszolgáltatásra  köteles légszennyező  forrás)  üzemeltetője legkésőbb  a  légszennyező  forrás működési  engedélykérelmének benyújtásával  egyidejűleg, vagy az előzőektől  eltérő  esetben legkésőbb a tevékenység megkezdése előtt a felügyelőség részére a 4. melléklet szerinti adattartalommal levegőtisztaság-védelmi alapbejelentést tesz. (2)   Az   adatszolgáltatásra   köteles   légszennyező   forrás üzemeltetője a tárgyévet követő év március 31-ig a felügyelőség részére   a   7.   melléklet  szerinti   adattartalommal   éves levegőtisztaság-védelmi jelentést nyújt be. (3)  A  felügyelőség  a  légszennyező  forrás  levegőterhelését befolyásoló  műszaki, technológiai sajátosságai miatt  e  §-ban előírtaktól eltérő tartalmú, illetve gyakoriságú jelentéstételt engedélyezhet. (4)   Az   adatszolgáltatásra   köteles   légszennyező   forrás üzemeltetője    a   levegőtisztaság-védelmi   alapbejelentésben bekövetkező változásokat a változás bekövetkezésétől  számított 30 napon belül bejelenti a felügyelőség részére. 32.  §  (1) Az adatszolgáltatás nyomtatványon vagy elektronikus űrlap    igénybevételével,   az   ügyfélkapun   keresztül    is teljesíthető. (2) Az adatszolgáltató az elektronikus dokumentumok mentéséről, valamint  az  adatokat  elektronikusan előállító  és  továbbító eljárások   rögzítéséről   gondoskodik.   Az   adatszolgáltatás valamint a benyújtott dokumentáció 5 évig nem selejtezhető. (3)  Az adatszolgáltatás során közölt adatok teljeskörűségéért, a  bejelentésre kötelezettre érvényes számviteli  szabályokkal, statisztikai   rendszerrel,   valamint   egyéb   nyilvántartási rendszereivel, mérési, megfigyelési adataival való  egyezéséért a bejelentésre kötelezett a felelős.” „36.   §  (1)  A  levegőtisztaság-védelmi  ügyben  az  elsőfokú hatósági jogkört — a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel — a felügyelőség gyakorolja. (2)    A    települési   önkormányzatok   többcélú   kistérségi társulásáról  szóló  2004.  évi CVII. törvényben  meghatározott kistérség körzetközponti feladatot ellátó települési, a főváros esetében a kerületi önkormányzat jegyzője a)  a  legfeljebb  500  kWth névleges  bemenő  hőteljesítményű, háztartási és közintézmény tüzelőberendezés forrásával, b)  a legfeljebb 140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű,  nem az    a)    pont   szerinti   kizárólag   füstgázt    kibocsátó tüzelőberendezés forrásával, c)    az    egy   háztartásban   élő   személy(ek)   mindennapi szükségleteinek  kielégítésére, otthona fenntartására  szolgáló tevékenység és az ahhoz használt berendezés forrásával, d)  a  nem  gazdasági tevékenység keretében végzett tevékenység okozta bűzterheléssel, és e)   a   nem  gazdasági  tevékenység  keretében  működő  diffúz légszennyező   forrással   kapcsolatos  levegőtisztaság-védelmi hatósági ügyben jár el első fokon.” 7. A Kgyr. indítványokkal érintett rendelkezései: „6.  §  (1)  Energiatermelő berendezést úgy  kell  megtervezni, kiválasztani,  kialakítani  és üzemeltetni,  hogy  a  környezet egészének  magas szintű védelme érdekében az a lehető legkisebb levegőterhelést okozza. (2)  A  már  működő  energiatermelő,  energiaellátó  rendszerek megváltoztatása  (különösen  a  berendezések  cseréje   és   az energiahordozó váltás) az elérhető legjobb technikát figyelembe véve  nem  járhat a levegőterhelés növelésével, azaz a helyileg kibocsátott   légszennyező  anyagok  fajlagos  mutatószámai   a teljesítményre,  a  megtermelt energiára  vonatkozóan  egyetlen szenynyezőanyag tekintetében sem növekedhetnek. (3)  Új  létesítmények kialakításakor vagy a meglévő rendszerek átalakításakor  az elérhető legjobb technikával megvalósítható, helyi  emisszióval  nem  járó rendszereket  (különösen  távhőt, villamos energiát, napenergiát használó berendezéseket), vagy — ennek  hiányában  — a lehető legkisebb helyi  emisszióval  járó energiatermelő, energiaellátó rendszereket kell alkalmazni.” „7.  §  (1) A levegővédelmi követelmények betartása ellenőrzése céljából a 60-140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű  tüzelő- és    egyéb,    kizárólag    füstgázt   kibocsátó    berendezés (továbbiakban:   tüzelőberendezés)   létesítését   és   meglévő tüzelőberendezés átalakítását, tüzelőanyagának megváltoztatását a  tüzelőberendezés  létesítője a  jegyzőnek  —  mint  elsőfokú környezetvédelmi hatóságnak — köteles bejelenteni. A  bejelentési kötelezettség szempontjából az azonos  helyrajzi számú  ingatlanon található tüzelőberendezések névleges  bemenő teljesítményének öszszegét kell figyelembe venni. (2)   140  kWth-nál  nagyobb  névleges  bemenő  hőteljesítményű tüzelőberendezés   esetén   a   Kormányrendelet    idevonatkozó rendelkezései szerint kell eljárni. 8.  §  Új  építmény 60-140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezése (i) létesítése esetén a létesítő  az  építési hatósági  engedélyezési  kérelem  benyújtásával  egyidejűleg  a jegyzőnek  —  mint  elsőfokú környezetvédelmi  hatóságnak  —  a tüzelőberendezés    létesítését    az    alábbi    dokumentáció csatolásával köteles bejelenteni: a.)  a  tervezett  energiaigény  mennyiségének  és  biztosítási módjának ismertetése, b.)  annak  bemutatása,  hogy ez az  energiaigény  a  létesítés helyétől  számított  500  m-en belül  milyen  energiahordozóval biztosítható    (vezetékes    hőenergia-hordozó    esetén     a szolgáltató(k) nyilatkozatának csatolásával), c.)  a  tüzelőanyag vagy a hőhordozó megjelölése és a választás indoklása, d.)   a   tüzelőberendezés  típusa,  műszaki  adatai,   működés időtartama,   napi   és   éves   tervezett   átlagos-   illetve csúcsfogyasztása, e.)   a   tervezett   tüzelőberendezések   légszennyező   anyag kibocsátása    (légszennyező    anyagok    fajtája,     várható koncentrációja, fajlagos mennyisége) meghatározása. (2)  A  meglévő  60-140  kWth névleges  bemenő  hőteljesítményű tüzelőberendezés   tüzelőanyagának   megváltoztatásáról   szóló bejelentéshez csatolni kell: a.)    a   jelenlegi   és   a   tervezett   tüzelőanyag-ellátás ismertetését, a tüzelőanyag-váltás indoklását, b.) a szolgáltatói nyilatkozatokat, c.)  a meglevő és a tervezett tüzelőberendezés (1) bekezdés d.) és  e.)  pont  alatti  adatait  a légszennyezőanyag  kibocsátás változásának összehasonlításával, d.)   a   kéményseprő-ipari   közszolgáltató   kéményvizsgálati jegyzőkönyvét és terhelhetőségi szakvéleményét. 9.  §  A  jegyző — mint elsőfokú környezetvédelmi hatóság  —  a háztartási  berendezések  forrásaival,  valamint  a  140   kWth névleges     bemenő    hőteljesítményt    meg    nem     haladó tüzelőberendezések  forrásaival  kapcsolatos   levegőtisztaság- védelmi ügyekben eljárva: a.)   ellenőrzi  a  megállapított  levegővédelmi  követelmények betartását; b.)   hatáskörén   belül   a  levegőtisztaságvédelmi   tilalmak megszegőivel  szemben  a  Kormányrendelet  8.  sz.   melléklete szerinti bírságot szab ki és hatósági intézkedést kezdeményez; c.)  hatósági intézkedést kezdeményez a levegőtisztaság-védelem érdekében más hatóságoknál és egyéb szerveknél. 10.   §  Nem  adható  építési,  fennmaradási,  használati   mód változtatási,  használatbavételi engedély az építményre  akkor, ha  az  építmény helye szerinti építési övezetben rendelkezésre álló   energiahordozók  közül  kiválasztott   energiahordozóval tervezett,  elérhető legjobb technikával megvalósítható  fűtő-, energiatermelő   berendezés  nem  a  lehető   legkisebb   helyi levegőszennyező anyag kibocsátású, illetőleg ha  a  fűtési  mód megváltoztatásával  a  meglevőnél  fajlagosan   nagyobb   helyi levegőszennyező anyag kerülne kibocsátásra, azaz ha az építmény nem  felel  meg  a  6.  §  (1)  és  (3)  bekezdésekben  foglalt követelményeknek, illetve a tüzelőberendezés és  a  fűtési  mód megválasztásánál  nem  teljesülnek  a   6.   §   (2)   és   (3) bekezdésekben foglalt előírások.”                                                              III. Az indítványok megalapozottak. 1. A helyi önkormányzat rendeletalkotási jogkörének kereteit az Alkotmány 44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a jelöli ki. Az  Alkotmány  44/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint  a  helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat.  Az  Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése  pedig  kimondja, hogy  a helyi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes más   jogszabállyal.  Ennek  megfelelően  az  Ötv.  16.  §  (1) bekezdése  úgy  rendelkezik,  hogy a  helyi  képviselő-testület törvény  által  nem  szabályozott  helyi  társadalmi  viszonyok rendezésére,  továbbá  törvény  felhatalmazása  alapján,  annak végrehajtására rendeletet alkot. 2.  Az Alkotmánybíróság elsőként a Kgyr. 10. §-ával, illetve az abban  hivatkozott és az indítványozók által is támadott  6.  § (2)-(3) bekezdésével kapcsolatos indítványi elemet vizsgálta. A Kgyr.  10.  §-ának,  illetve  6.  §  (2)-(3)  bekezdésének   az alkotmányellenességét  mindkét  indítványozó  e   rendelkezések magasabb  szintű  jogszabályba, mégpedig az  Étv.-be  és  annak végrehajtási rendeleteibe (OTÉK, stb) ütközése miatt kérte — az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján — megállapítani. 2.1.   Az   Alkotmánybíróság  eljárása  során  mindenek   előtt észlelte,  hogy a Kgyr. 6. § (3) bekezdése majdnem szó  szerint megegyezik  a  távhőszolgáltatásról  szóló  2005.  évi   XVIII. törvény   egyes  rendelkezéseinek  Budapest  főváros  területén történő  végrehajtásáról szóló 83/2005. (XII.  16.)  Főv.  Kgy. rendeletnek   azzal  a  3.  §  (2)  bekezdésével,   melyet   az Alkotmánybíróság  az  59/2009. (V. 22.) AB  határozatával  (ABH 2009,     1152.)     magasabb    szintű     jogszabályba,     a távhőszolgáltatásról  szóló  2005.  évi  XVIII.  törvénybe   (a továbbiakban:   Tszt.)   ütközése   miatt   alkotmányellenesnek minősített és megsemmisített. Az  Alkotmánybíróság e határozatában — a 21/2009. (II. 26.)  AB határozata  és  22/2009.  (II.  26.)  AB  határozata  nyomán  — megállapította,  hogy  „a  helyi  képviselő-testületnek   nincs felhatalmazása  arra, hogy rendeletében a  hőellátó  rendszerek kialakítását, átalakítását korlátozza, s az érintettek  számára távhőszolgáltatás igénybevételét tegye kötelezővé. (…) A  Kgyr. 3.  §  (2)  bekezdése  által  hivatkozott  Korm.  rendelet  sem tartalmaz,   de   nem   is  tartalmazhat  olyan   önkormányzati jogalkotásra   vonatkozó   felhatalmazást,   amelynek   alapján önkormányzati  rendelet kötelezővé tehetné a helyi  emisszióval nem járó rendszerek alkalmazását. A   Kgyr.   3.  §  (2)  bekezdésének  az  az  előírása,   amely meghatározott,  távhővel ellátott területen a távhőszolgáltatás alkalmazására  kötelez, ellentétes a Tszt. 38.  §-ában  foglalt rendelkezéssel,  mely  a  felhasználó jogaként  szabályozza  az általános  közüzemi szerződés felmondását, a  távhőszolgáltatás igénybevételének   megszüntetését.  Ezért  az  Alkotmánybíróság megállapította,   hogy   a  Kgyr.-nek  a   Tszt.   szabályaival ellentétes  3.  §  (2)  bekezdése  az  Alkotmány  44/A.  §  (2) bekezdésébe   ütközik,   s   így  a   Kgyr.   e   rendelkezését megsemmisítette.”  [59/2009. (V. 22.) AB határozat,  ABH  2009, 1152, 1157.] Az   Alkotmánybíróság   a   jelen   indítványok   elbírálásakor figyelemmel  volt a korábbi megállapításaira. Különösen  azért, mert  a  Kgyr.  6. § (3) bekezdése — az 59/2009.  (V.  22.)  AB határozatban  megsemmisített  rendelkezéshez  hasonló  módon  — vnkormányzati   rendeleti   szinten   korlátozza   a   hőellátó rendszerek    kialakítását,   illetve   átalakítását,    s    a távhőszolgáltatás igénybevételére kötelez. 2.2. A jelen ügy tárgyát képező indítványokban kifejezetten nem kezdeményezték   a   Tszt.  sérelmének  a  megállapítását.   Az indítványozók  a  Kgyr.  10.  §-ával,  valamint   6.   §   (2)- (3)   bekezdésével  kapcsolatban  azt  kifogásolták,   hogy   e rendelkezések  elsősorban az Étv.-vel, illetve kormányrendeleti szintű    szabályokkal   ellentétben   egyes    energiatermelő, energiaellátó      rendszerek      alkalmazására      vonatkozó kötelezettséget  állapítanak  meg,  illetve  e  jogszabályokkal ellentétesen   korlátozzák  az  energiatermelő,   energiaellátó rendszerek megváltoztatását. Az   építési  előírásokat  alapvetően  az  Étv.,  azaz  törvény határozza   meg.  Az  Étv.  13.  §  (1)  bekezdése   ugyanakkor felhatalmazza a települési önkormányzatot arra, hogy az  építés helyi    rendjének   biztosítása   érdekében   sajátos    helyi követelményeket,  jogokat  és kötelezettségeket  helyi  építési szabályzatban  állapítson  meg,  de  kizárólag   „az   országos szabályoknak   megfelelően,  illetve  az  azokban   megengedett eltérésekkel”.  Az Étv. 36. § (1) bekezdés a)  pontja,  illetve 18.  §  (1)  bekezdése  értelmében pedig építési  tevékenységet végezni  csak  az  Étv.-ben, valamint az egyéb  jogszabályokban foglaltaknak, illetve a helyi építési szabályzat,  szabályozási terv   előírásainak  megfelelően  szabad,  építésügyi  hatósági engedély ugyanis csak ekkor adható. Az  Étv. 36. § (1) bekezdés ec) pontja egyebek mellett rögzíti, hogy    az    építmény    rendeltetésszerű    és    biztonságos használhatóságához   szükséges   közmű-    és    energiaellátás biztosítása  az  építésügyi hatósági engedély kibocsátásának  a feltétele.  Az  Étv.  36. § (1) bekezdés ec)  pontja  tehát  az építésügyi  hatósági engedélyezést, vagyis  az  államigazgatási hatósági  hatáskör  gyakorlását az építmény  energiaellátásának biztosításától    teszi   függővé.   Az   Étv.    azonban    az energiaellátást  érintően az építésügyi  engedély  kibocsátását nem  köti  további  feltételekhez,  különösen  olyanokhoz  nem, amelyek  meghatározott energiatermelő, energiaellátó rendszerek kötelező alkalmazását, illetve a megvalósítandó energiatermelő, energiaellátó  rendszerek kapcsán a levegőterhelés  növelésének általános  tilalmát  foglalnák  magukban.  Az  Étv.   a   helyi jogalkotót  sem  jogosítja fel arra, hogy ilyen korlátozásokat, illetve   tilalmakat  az  építésügyi  engedély   kibocsátásának feltételeként meghatározzon. Az  Étv.  felhatalmazása  alapján  megalkotott  OTÉK  konkrétan rögzíti  a helyi építési szabályzat korlátait. Az OTÉK  111.  § (1)    bekezdése   kimondja,   hogy   a   II-III.   fejezetében meghatározott  településrendezési  követelményeknél   szigorúbb követelményeket  helyi építési szabályzat is megállapíthat.  Az OTÉK  111. § (3)-(4) bekezdése szerint továbbá a IV. fejezetben szereplő  előírásoktól  is el lehet — a felsorolt  esetekben  — térni az új épületek esetében. Az  OTÉK  IV.  fejezetében található  78-79.  §  rendelkezik  a hőellátó   vezetékekről   és   berendezésekről,   valamint    a gázvezetékekről és gázfogyasztó készülékekről. Az  OTÉK  78.  § (1)  bekezdése szerint a hőellátó rendszernek —  a  tüzelő-,  a hőátadó  és  melegvíztermelő berendezésnek —  összhangban  kell lennie    az    építmény   rendeltetésével   és   a    határoló szerkezeteivel, az energiatakarékosságra vonatkozó jogszabályok és  szabványok  előírásainak megfelelően. Az  OTÉK  79.  §  (1) bekezdése  pedig  úgy szól, hogy a gázenergia felhasználása  az építmény  biztonságát,  állékonyságát  és  az  egészséget   nem veszélyeztetheti.   Gázvezetéket,   gázfogyasztó    készüléket, gázfelhasználó   technológiát,   valamint   ezek    tartozékait (gázberendezés)   építményben  alkalmazni  csak   a   vonatkozó jogszabályok,  szabványok és ágazati előírások szerint  szabad. Az   OTÉK   78-79.   §-a  mindazonáltal  nem  tartalmaz   olyan szabályokat,   amelyek   egyes  energiatermelő,   energiaellátó rendszerek kizárólagos alkalmazását tennék kötelezővé,  illetve amelyek    a   megvalósítandó   energiatermelő,   energiaellátó rendszerek  kapcsán  a  levegőterhelés  növelésének   általános tilalmát   foglalnák  magukban.  (Az  OTÉK  79.  §-a   bizonyos helyiségekben  tiltja  meg csupán a jellemzően  az  égéstermék- elvezetés    nélküli,   illetve   nyílt   lángú   gázkészülékek alkalmazását.)  Az OTÉK 111. §-a értelmében a  helyi  jogalkotó (helyi  építési  szabályzat) a 78-79.  §-ban  foglaltaktól  nem térhet el, szigorúbb szabályozást még új építmények esetén  sem állapíthat meg. Az  Étv.,  illetve az OTÉK rendelkezéseitől eltérő  szabályokat tartalmaz  a  Kgyr.  A  Kgyr. 6. § (2)  bekezdése  a  település egészére  vonatkozóan  általános  jelleggel  korlátozza  a  már működő       energiatermelő,      energiaellátó      rendszerek megváltoztatását  (különösen  a  berendezések  cseréjét  és  az energiahordozó  váltást).  Előírja  ugyanis,  hogy   az   ilyen változtatás egyáltalán nem járhat a levegőterhelés növelésével. Ezzel   párhuzamosan  a  Kgyr.  6.  §  (3)  bekezdése   az   új létesítmények   kialakításakor  vagy   a   meglévő   rendszerek átalakításakor kötelezettséget állapít meg elsődlegesen a helyi emisszióval  nem  járó rendszerek (különösen  távhőt,  villamos energiát, napenergiát használó berendezések), illetve  —  ennek hiányában  —  másodlagosan a lehető legkisebb helyi emisszióval járó energiatermelő, energiaellátó rendszerek alkalmazására.  A Kgyr. 10. §-a pedig kifejezetten az építésügyi hatósági eljárás szintjén érvényesíti a Kgyr. 6. § (2)-(3) bekezdésében  foglalt korlátozásokat, illetve kötelezettségeket. Nem  adható  ugyanis építési,    fennmaradási,    használati    mód    változtatási, használatbavételi engedély az építményre egyebek mellett akkor, ha  az  építmény helye szerinti építési övezetben rendelkezésre álló   energiahordozók  közül  kiválasztott   energiahordozóval tervezett,  elérhető legjobb technikával megvalósítható  fűtő-, energiatermelő   berendezés  nem  a  lehető   legkisebb   helyi levegőszennyező anyag kibocsátású, illetőleg ha  a  fűtési  mód megváltoztatásával  a  meglevőnél  fajlagosan   nagyobb   helyi levegőszennyező anyag kerülne kibocsátásra, azaz ha az építmény nem  felel  meg  a  6.  §  (1)  és  (3)  bekezdésekben  foglalt követelményeknek, illetve a tüzelőberendezés és  a  fűtési  mód megválasztásánál  nem  teljesülnek  a   6.   §   (2)   és   (3) bekezdésekben foglalt előírások. A  fentiek  alapján  megállapítható,  hogy  az  energiatermelő, energiaellátó rendszerek kialakítására, átalakítására,  illetve megváltoztatására vonatkozó követelményeket maga a Kgyr.  6.  § (2)-(3) bekezdése, illetve 10. §-a írja elő, s teszi — az  Étv. és az OTÉK fentiekben ismertetett előírásaival ellentétes módon —  alkalmazandóvá  az építésügyi hatósági eljárásban.  Ezért  a Kgyr.  6.  §  (2)-(3) bekezdése, illetve 10. §-a ellentétes  az Ötv.   16.   §-ának   a  helyi  jogalkotás  kereteit   kijelölő (1)   bekezdésével.   Erre  figyelemmel   az   Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kgyr.-nek a magasabb szintű jogszabályba ütköző  6.  §  (2)-(3) bekezdése, illetve 10. §-a az  Alkotmány 44/A.  § (2) bekezdését sérti, melynek következtében a Kgyr.  e rendelkezéseit megsemmisítette. 3.   Ezt   követően  az  Alkotmánybíróság  a  Kgyr.  7-9.   §-a alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványi kérelmeket vizsgálta. 3.1.  A  Kgyr.  7.  §  (1)  bekezdése szerint  a  levegővédelmi követelmények betartásának ellenőrzése céljából a  60-140  kWth névleges  bemenő  hőteljesítményű tüzelő- és  egyéb,  kizárólag füstgázt  kibocsátó berendezés (továbbiakban: tüzelőberendezés) létesítését    és   meglévő   tüzelőberendezés    átalakítását, tüzelőanyagának megváltoztatását a tüzelőberendezés  létesítője a  jegyzőnek  —  mint  elsőfokú környezetvédelmi  hatóságnak  — köteles  bejelenteni. A Kgyr. 7. § (2) bekezdése  értelmében  a 140    kWth-nál   nagyobb   névleges   bemenő   hőteljesítményű tüzelőberendezések  esetén  a  — 2011.  január  15-i  hatállyal hatályon   kívül   helyezett  —  Korm.  rendelet   idevonatkozó rendelkezései  szerint  kell eljárni.  A  Kgyr.  8.  §-a  pedig kifejezetten  az  új  építmények 60-140  kWth  névleges  bemenő hőteljesítményű   tüzelőberendezésének   létesítése,    illetve megváltoztatása  esetén írja elő, hogy a  létesítő  az  építési hatósági  engedélyezési  kérelem  benyújtásával  egyidejűleg  a jegyzőnek — mint elsőfokú környezetvédelmi hatóságnak — köteles a  tüzelőberendezés létesítését, megváltoztatását  a  Kgyr.-ben felsorolt dokumentáció csatolásával bejelenteni. A   Kgyr.   9.   §-a   szerint  a  jegyző   —   mint   elsőfokú környezetvédelmi   hatóság   —   a   háztartási    berendezések forrásaival,    valamint   a   140   kWth    névleges    bemenő hőteljesítményt  meg nem haladó tüzelőberendezések  forrásaival kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi ügyekben eljárva: ellenőrzi a   megállapított   levegővédelmi   követelmények   betartását, hatáskörén belül a levegőtisztaságvédelmi tilalmak megszegőivel szemben a — már nem hatályos — Korm. rendelet 8. sz. melléklete szerinti  bírságot szab ki és hatósági intézkedést kezdeményez, valamint  hatósági  intézkedést kezdeményez a  levegőtisztaság- védelem érdekében más hatóságoknál és egyéb szerveknél. A  Korm.  rendelet helyébe lépő újKorm.r. 36. §  (2)  bekezdése megállapítja  a levegőtisztaság-védelmi hatósági ügyben  eljáró szerv   —   a  települési  önkormányzatok  többcélú  kistérségi társulásáról  szóló  2004.  évi CVII. törvényben  meghatározott kistérség körzetközponti feladatot ellátó települési, a főváros esetében  a  kerületi  önkormányzat jegyzője  (a  továbbiakban: jegyző) — hatáskörét. E rendelkezés értelmében a jegyző jár  el első  fokon — egyebek mellett — a legfeljebb 500 kWth  névleges bemenő     hőteljesítményű,    háztartási    és    közintézmény tüzelőberendezés  forrásával, valamint a  legfeljebb  140  kWth névleges  bemenő  hőteljesítményű kizárólag füstgázt  kibocsátó tüzelőberendezés forrásával kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi (államigazgatási)   hatósági  ügyben.  Az   újKorm.r.   24.   § (1)   bekezdése  mindazonáltal  leszögezi,   hogy   a   nem   a felügyelőség    hatáskörébe   tartozó    légszennyező    forrás létesítéséhez,      teljesítménybővítéséhez,      élettartalmát meghosszabbító   felújításához,  alkalmazott   technológiájának váltásához,  használatba  vételéhez nem  kell  levegőtisztaság- védelmi  engedély. Az újKorm.r. 24. § (2) bekezdése  értelmében az (1) bekezdés szerinti légszennyező forrás üzemeltetése során ugyanakkor a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell. Az   újKorm.r.   31-32.  §-a  továbbá  az  engedélykötelest   a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi  felügyelőség  (a továbbiakban:  felügyelőség) irányában levegőtisztaság-védelemi adatszolgáltatásra kötelezi. Az  újKorm.r.  és  a  Kgyr. fenti rendelkezéseinek  összevetése alapján  megállapítható, hogy a Kgyr.  eltér  az  újKorm.r.-ben foglaltaktól.  A  Kgyr. 9. §-a a jegyző levegőtisztaság-védelmi hatósági  hatáskörét az újKorm.r.-től eltérően (szűkebb  körben megjelölt  berendezésekre)  állapítja  meg,  s  részben  a  már hatályon  kívül helyezett Korm. rendeletre hivatkozik a  jegyző hatáskörének  megállapításakor. A Kgyr. 7-8.  §-a  pedig  —  az újKorm.r.  31.  §-ától eltérően — nem a felügyelőség,  hanem  a jegyző  mint  elsőfokú környezetvédelmi  hatóság  felé  ír  elő adatszolgáltatási    kötelezettséget.    A    Kgyr.    szerinti adatszolgáltatási  kötelezettség  csak  a  60-140  kW  névleges bemenő  hőteljesítményű tüzelőberendezésekre  vonatkozik.  Ezen túlmenően  a  Kgyr.  7. §-a az adatszolgáltatási  kötelezettség megállapításánál a már nem hatályos Korm. rendelet alkalmazását rendeli el. 3.2.  Az  Ötv.  8.  § (1) bekezdése — a helyi közszolgáltatások körében — a helyi önkormányzatok által ellátandó közfeladatként jelöli  ki az épített és természeti környezet védelmét.  A  Kt. 46.  §  (1) bekezdés c) pontja — a Kt. IV. fejezetében, a helyi önkormányzatok  környezetvédelmi  feladatai  között   —   külön kiemeli,  hogy a települési önkormányzatok a környezet  védelme érdekében  a környezetvédelmi feladatok megoldására  rendeletet bocsátanak  ki, illetve határozatot hoznak. A  Kgyr.  a  Kt.  e rendelkezését jelöli meg felhatalmazó rendelkezésként. A  Kgyr. más   olyan  felhatalmazó  rendelkezést  nem  jelöl  meg,  mely feljogosítaná arra, hogy a magasabb szintű jogszabályban,  azaz az  újKorm.r.-ben  már  szabályozott  kérdéskört  önkormányzati rendeletben szabályozza, illetve attól eltérjen. Az  Alkotmánybíróság  az  újKorm.r. és a  Kgyr.  összevetésével megállapította,  hogy  a Kgyr. 7-9. §-a lényegében  nem  saját, helyi  szabály, hanem magasabb szintű jogszabályi rendelkezések átvétele, számos helyen megváltoztatott szöveggel, illetve  már hatályon    kívül   helyezett   jogszabály   (Korm.   rendelet) alkalmazásának  elrendelésével.  A  Kgyr.  7-9.   §-a   alapján mindazonáltal nem állapítható meg egyértelműen, hogy  melyek  a magasabb  szintű,  illetve  a  helyi  szabályok;  ezt  a  Kgyr. semmilyen módon nem jelzi, nem választja el. Az  Alkotmánybíróság a 61/1994. (XII. 24.) AB  határozatában  a vegyes jogszabályszerkesztésről megállapította: „Nincs jogszerű akadálya  annak,  hogy  a  helyi  rendelet  a  magasabb  szintű jogszabálynak a saját rendeletébe illeszthető előírásait —  szó szerint  — átvegye. Az sem törvénysértő, ha a helyi rendelet  a magasabb  szintű  jogszabály  előírásait  nem  ismétli  meg.  A magasabb szintű jogszabályi rendelkezések ugyanis — akár a  szó szerinti átvétellel, akár alacsonyabb szintű jogszabályba  való beillesztés  nélkül  —  önmagukban  is  érvényesek.  A   vegyes jogszabály-szerkesztési megoldás azonban homályos,  megtévesztő és félrevezető.” (ABH 1994, 471, 472.) Az  Alkotmánybíróság  a  76/2009. (VII. 10.)  AB  határozatában kifejtette: „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a központi jogszabályi    rendelkezések   önkormányzati    rendeletbe    a feltétlenül   szükséges  mértékben  vehetők   át,   azokat   az önkormányzati rendeletben megfelelő szerkesztéssel,  jelöléssel el  kell  választani  a  helyi  szabályoktól.  Magasabb  szintű jogszabály  szövegének átvétele esetén azonban az átvétel  csak szó szerinti, mindenben azonos szövegű lehet. Egy rendelkezésen belül  nem lehet vegyes szövegezésű, mert akkor nem állapítható meg,  hogy mely szövegrész központi jogszabály, mely szövegrész helyi   rendelkezés.”  (ABH  2009,  1174,  1187.)   E   korábbi határozatában    az   Alkotmánybíróság   a   magasabb    szintű jogszabályok által rendezett társadalmi viszonyok  és  a  helyi közügyek vegyes, bizonytalanságot keltő jogszabály-szerkesztési megoldása  miatt — az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság követelményére, valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdésére és az Alkotmány 44/A.  § (2)  bekezdésére hivatkozva — a helyi önkormányzati  rendeletet egészében megsemmisítette. A  jelen  esetben a Kgyr. szintén vegyes jogszabályszerkesztési technikával  állapít meg a korábbi Korm. rendelet,  illetve  az újKorm.r.    által    magasabb   szinten    már    szabályozott levegőtisztaság-védelem  tárgyában  a  jegyző  „mint   elsőfokú környezetvédelmi     hatóság”    irányában    adatszolgáltatási kötelezettséget,    illetve   számára   levegőtisztaság-védelmi hatósági hatáskört. Az  Alkotmány  44/B.  §  (3)  bekezdése  szerint  törvény  vagy kormányrendelet  államigazgatási feladatot, hatósági  hatáskört állapíthat  meg a jegyzőnek és kivételesen a képviselő-testület hivatala  ügyintézőjének  is. Az Ötv.  7.  §  (1)  bekezdésének második mondata lényegében megismétli az Alkotmány 44/B. §  (3) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezést. Az  Alkotmánybíróság  korábban már rámutatott  arra,  hogy  „az Alkotmány  44/B.  § (2)-(3) bekezdésében foglalt  felhatalmazás alapján  a  helyi  önkormányzat  szerveinek  hatáskörébe  utalt államigazgatási feladat- és hatáskörök gyakorlása nem  tartozik a   helyi  önkormányzás  körébe.  Az  államigazgatási  hatósági jogkörök  gyakorlása  során a helyi önkormányzatok  szervei  (a jegyző,  főjegyző, a polgármester, a megyei közgyűlés elnöke  a megyei jogú város kerületi hivatalának elöljárója, illetőleg  a polgármesteri  hivatal hatáskörrel felruházott ügyintézője)  az állam    központi    szervei   által   alkotott    jogszabályok érvényesítését  szolgáló  hatósági  jogalkalmazó  tevékenységet végeznek. (…) E hatáskörükben az önkormányzat szervei nincsenek alárendelve  a  képviselő-testületnek. A  képviselő-testület  a hatáskörrel           felruházott          tisztségviselőjétől, köztisztviselőjétől a hatáskört nem vonhatja el, e  hatásköreik gyakorlására   utasítást  nem  adhat,  nem  jogosult   hatósági határozataik  felülvizsgálatára.”  [56/1996.  (XII.   12.)   AB határozat, ABH 1996, 204, 212.] A   Kgyr.   az   újKorm.r.   által   a   jegyzőhöz   telepített államigazgatási   hatáskör   önkormányzati   rendeleti   szintű szabályozásával,  mely  eltér  az  újKorm.r.-ben  foglaltaktól, illetve  az  államigazgatási  hatáskörrel  felruházott   jegyző irányában  e  hatáskörével összefüggésben  —  az  újKorm.r.-ben foglaltaktól    eltérő   —   adatszolgáltatási    kötelezettség megállapításával,  megsértette az Ötv.  9.  §  (3)  bekezdését, illetve 16. § (1) bekezdését. Mindezek alapján a Kgyr. 7-9. §-a magasabb  szintű jogszabállyal ellentétes, s ezért az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik. 4.  Mivel  az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben  megjelölt rendelkezések    alkotmányellenességét   a   fentiek    alapján megállapította  —  állandó  gyakorlatának  megfelelően   —   az indítványokban  felhívott  további alkotmányi  rendelkezésekkel fennálló ellentétet már nem vizsgálta. [61/1997. (XI.  19.)  AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478,  482.;  35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH  2002,  199, 213.;  4/2004.  (II.  20.) AB határozat,  ABH  2004,  66,  72.; 9/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 627, 636.] A  Kgyr.  megsemmisített  rendelkezései  az  Abtv.  42.  §  (1) bekezdése  alapján  e határozatnak a Magyar Közlönyben  történő közzétételét követő napon veszti hatályát.          Dr. Balogh Elemér         Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                      Dr. Stumpf István                    előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	28/2011. (III. 31.)
Date of the decision: .	03/29/2011
.
.