Hungarian
Ügyszám:
.
792/B/2003
Előadó alkotmánybíró: Stumpf István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 28/2011. (III. 31.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2011/682
.
A határozat kelte: Budapest, 03/29/2011
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
    vizsgálatára   irányuló  indítványok   tárgyában   meghozta   a
    következő

                             határozatot:

    Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Pécs Megyei Jogú  Város
    Önkormányzata   Közgyűlése  a  levegő  minőségének   védelmével
    kapcsolatos  helyi  szabályokról  szóló  22/2003.   (04.   23.)
    rendelete   6.   §  (2)-(3)  bekezdése,  valamint   7-10.   §-a
    alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás
                                     
                                    I.

      Az   Alkotmánybírósághoz  két  indítványt  terjesztettek   elő,
      melyben  Pécs  Megyei  Jogú  Város Önkormányzata  Közgyűlése  a
      levegő  minőségének  védelmével kapcsolatos helyi  szabályokról
      szóló  22/2003.  (04.  23.) rendelete (a  továbbiakban:  Kgyr.)
      egyes     rendelkezései    alkotmányellenességének     utólagos
      vizsgálatát kezdeményezték.

      1. Az Alkotmánybírósághoz korábban beérkezett indítvány a Kgyr.
      6.  §  (2)-(3)  bekezdése  és  10. §-a  alkotmányellenességének
      megállapítására    és   megsemmisítésére   irányuló    kérelmet
      tartalmazott.   (Az   indítványozó  a  Kgyr.   7-8.   §-át   is
      alkotmányellenesnek    tartotta,     de     e     rendelkezések
      alkotmányellenességének    utólagos    vizsgálatára,    illetve
      megsemmisítésére irányuló kifejezett kérelmet  nem  terjesztett
      elő.)  Azt  állította, hogy a Kgyr. 6. § (2)-(3)  bekezdése  és
      10.  §-a  magasabb szintű jogszabályba ütközik, ezért sérti  az
      Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
      Az  indítványozó  szerint  a Kgyr. 6.  §  (2)-(3)  bekezdése  —
      figyelmen  kívül  hagyva  a  fogyasztói  igényeket  —  kizárja,
      illetve   ellehetetleníti  a  gázüzemű   fűtés-   és   melegvíz
      szolgáltatást,  annak  bevezetését,  továbbá   az   arra   való
      átállást.   Ennek   következtében  a  Kgyr.  e   rendelkezéseit
      ellentétesnek  tartotta a gázszolgáltatásról  szóló  1994.  évi
      XLI.  törvény (a továbbiakban: Gszt1.) 2. §-ával és 20. §  (1)-
      (2) bekezdésével, mert ezek az indítvány benyújtásakor hatályos
      rendelkezések    fogyasztói    igény    esetén    szolgáltatási
      kötelezettséget  állapítottak  meg  a  gázszolgáltató  részére.
      Ellentétesnek   tartotta   továbbá  a   tisztességtelen   piaci
      magatartás  és a versenykorlátozás tilalmáról szóló  1996.  évi
      LVII.  törvény  (a továbbiakban: Tpvt.) 11. § (1)  bekezdésével
      is.
      Ezen  túlmenően  a Kgyr.-nek a gázszolgáltatásra  való  átállás
      kizárásáról   szóló   rendelkezéseit   az   Alkotmány   9.    §
      (2) bekezdése által garantált gazdasági verseny szabadságába, s
      az  Alkotmány  13.  § (1) bekezdésben foglalt tulajdonhoz  való
      jogba ütközőnek tartotta.
      Az  indítványozó  kifogásolta a Kgyr. 10. §-át  is,  mely  arra
      kötelezi  az építésügyi hatóságot, hogy tagadja meg az építési,
      fennmaradási,    használati    mód    változtatási,     illetve
      használatbavételi  engedély  kiadását,  ha  a  fűtő-,   illetve
      energiatermelő  berendezés nem felel  meg  a  Kgyr.  6.  §-ában
      foglaltaknak.  Az indítványozó szerint a helyi  önkormányzat  —
      felhatalmazás   nélkül  —  nem  tilthatja  meg  az   építésügyi
      hatóságnak az építésügyi hatósági engedély kibocsátását.  Azzal
      érvelt,  hogy  az épített környezet alakításáról és  védelméről
      szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek (a továbbiakban: Étv.) — az
      indítvány   benyújtásakor  hatályos  —  36.  §  d)  pontja   az
      építésügyi hatóság számára pusztán az építmény rendeltetésszerű
      és   biztonságos  használhatóságához  szükséges  energiaellátás
      biztosításának  vizsgálatát  írja elő.  Az  építésügyi  hatóság
      tehát az Étv. szerint nem jogosult arra, hogy az energiatermelő
      berendezés  típusától  tegye  függővé  az  építésügyi  hatósági
      engedély kibocsátását.

      Az  indítványozó  hivatkozott továbbá az  egyes  építményekkel,
      építési   munkákkal  és  építési  tevékenységekkel  kapcsolatos
      építésügyi  hatósági engedélyezési eljárásokról szóló  46/1997.
      (XII.   29.)  KTM  rendelet  (a  továbbiakban:  KTMr.)   8.   §
      (2)  bekezdésére  is.  Ez  az indítvány benyújtásakor  hatályos
      rendelet  az  építésügyi hatóság hatáskörét határozta  meg.  Az
      indítványozó  azzal érvelt, hogy a Kgyr. 10. §-a  felhatalmazás
      nélkül  eltér  a  KTMr.  e  rendelkezésétől.  A  KTMr.   8.   §
      (2)  bekezdése  értelmében  ugyanis  az  építésügyi  hatóság  a
      füstgáz  elvezetését  célzó megoldás  szakszerűségét  vizsgálja
      meg,  illetve  azt,  hogy „a közmű igények a  közműszolgáltatók
      nyilatkozata szerint biztosítottak-e”. Ezt figyelembe  véve  az
      indítványozó szerint az építésügyi hatóság hatásköre nem terjed
      ki  arra,  hogy  a  Kgyr.  10. §-ának értelmében  megkövetelje,
      milyen  fűtési  módot, illetve milyen fűtő-  és  energiatermelő
      berendezést kell az építményben alkalmazni.
      Az     indítványozó    hivatkozott    továbbá    az    országos
      településrendezési és építési követelményekről szóló  253/1997.
      (XII.  20.)  Korm.  rendelet  (a  továbbiakban:  OTÉK)   7.   §
      (3)  bekezdésére  is,  melynek 7.  pontja  alapján  az  újonnan
      beépítésre  vagy  jelentős átépítésre kerülő területek  építési
      övezeteire   vonatkozóan   meg  kell   határozni   legalább   a
      megengedett    igénybevételi,   kibocsátási,    szennyezettségi
      határértékeket.  Ebből  az indítványozó  azt  a  következtetést
      vonta le, hogy „[n]em lehet az energiahordozó fajtáját előírni,
      meghatározni  — ahogy azt a sérelmezett önkormányzati  rendelet
      teszi —, hanem csak a fent említett határértékeket”.

      2.  A  Kgyr.-t  érintően a másik indítványt  a  Baranya  Megyei
      Közigazgatási    Hivatal    vezetője    nyújtotta     be     az
      Alkotmánybírósághoz: a helyi önkormányzatokról szóló 1990.  évi
      LXV.  törvény  (a  továbbiakban: Ötv.) 99. §  (2)  bekezdés  a)
      pontja  alapján  kezdeményezte a  Kgyr.  7.  §  (1)  bekezdése,
      valamint  8-10.  §-a alkotmányellenességének megállapítását  és
      megsemmisítését.   A  Baranya  Megyei  Közigazgatási   Hivatal,
      illetve   a  Dél-dunántúli  Regionális  Közigazgatási   Hivatal
      vezetője  (a továbbiakban: hivatalvezető) az eredeti indítványt
      a  hivatkozott  jogszabályi környezet  időközbeni  módosítására
      tekintettel  pontosította, illetve a Kgyr. 7. § (2) bekezdésére
      is  kiterjesztette. A beadványok alapján az indítvány  tartalma
      az alábbiak szerint foglalható össze.
      2.1. A hivatalvezető elsőként a Kgyr. 7-8. §-át kifogásolta.  E
      rendelkezések   értelmében  a  60-140  kWth   névleges   bemenő
      hőteljesítményű tüzelő- és egyéb, kizárólag füstgázt  kibocsátó
      berendezések  (a továbbiakban: tüzelőberendezések)  létesítése,
      átalakítása,     illetve    tüzelőanyagának     megváltoztatása
      bejelentési  kötelezettség alá esik. Új  építmény  60-140  kWth
      névleges bemenő hőteljesítményű létesítése esetén a létesítő az
      építési    hatósági    engedélyezési   kérelem    benyújtásával
      egyidejűleg kötelezett a bejelentésre.
      A  Kgyr.  7-8.  §-át a hivatalvezető ellentétesnek  tartotta  a
      levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001.
      (II. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 16. §
      (3)   bekezdésével.  Ez  az  indítvány  benyújtásakor  hatályos
      rendelkezés  arról rendelkezett, hogy az üzemeltető  valamennyi
      helyhez   kötött  légszennyező  pontforrásra  köteles  adatokat
      szolgáltatni a környezetvédelmi hatóság számára (alapbejelentés
      és   légszennyezés   mértéke  éves  bejelentés),   s   ezt   az
      adatszolgáltatást e jogszabály vagy a környezetvédelmi  hatóság
      határozata  szerint kell teljesíteni. A Korm.  rendelet  23.  §
      (1)   bekezdése   és   (3)   bekezdés  c)   pontja   értelmében
      levegőtisztaság-védelmi, környezetvédelmi hatósági  feladatokat
      a 140 kW névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó tüzelő-
      és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezések forrásaival
      kapcsolatos   levegőtisztaság-védelmi  ügyekben  a   települési
      önkormányzat  jegyzője  látja  el.  A  Korm.  rendelet  23.   §
      (4)  bekezdés  h)  pontja  pedig kimondja,  hogy  a  települési
      önkormányzat  jegyzője  a hatáskörébe tartozó  légszennyezőt  a
      levegőtisztaság-védelemhez    kapcsolódó    adatok    közlésére
      kötelezheti.  Mindezek  alapján  az  indítványozó   szerint   a
      „jegyzőnek   teljesítendő  adatszolgáltatási   kötelezettséget,
      illetve  az  adatszolgáltatással kapcsolatos  jegyzői  hatáskör
      gyakorlását”  a  Korm.  rendelet „teljesen  lefedi”.  Ezért  az
      indítványozó úgy vélte, hogy a Korm. rendelet által a jegyzőhöz
      telepített    hatáskör    eltérő,    önkormányzati    rendeleti
      szabályozásával   a   Kgyr.   megsértette   az   Ötv.   9.    §
      (3) bekezdését.
      A  hivatalvezető  sérelmezte azt  is,  hogy  a  Kgyr.  a  Korm.
      rendelettel  ellentétes módon leszűkíti az adatszolgáltatást  a
      60-140 kW névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre,
      holott  a  Korm. rendelet minden 140 kW alatti névleges  bemenő
      hőteljesítményű  berendezésre adatszolgáltatási kötelezettséget
      ír  elő.  Mindezek  alapján úgy vélte, hogy a  Kgyr.  7-8.  §-a
      magasabb  szintű jogszabállyal ellentétes, s ezért az Alkotmány
      44/A. § (2) bekezdésébe ütközik.
      2.2.  A  hivatalvezető  a  Kgyr.  9.  §-ával  kapcsolatban  azt
      kifogásolta,  hogy  „vegyes  jogszabály-szerkesztési  megoldást
      alkalmaz”,  mivel  a Korm. rendelet 23. § (3)  bekezdésében  és
      (4)  bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltakat pontatlanul átveszi,
      mégpedig  olyan módon, hogy a Korm. rendelet 23. § (4) bekezdés
      d)-f)  pontjait  figyelmen kívül hagyja. Ezzel  kapcsolatban  a
      hivatalvezető  hivatkozott  a  jogalkotásról  szóló  1987.  évi
      XI.   törvényre   (a  továbbiakban:  Jat.),   melynek   18.   §
      (2)  bekezdése  —  az indítvány benyújtásakor —  rögzítette:  a
      jogszabályokat  „világosan és közérthetően kell megszövegezni”.
      A hivatalvezető hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság korábbi
      határozataira  [61/1994.  (XII.  24.)  AB  határozat;  28/2001.
      (VI.   29.)   AB  határozat],  melyek  —  állítása  szerint   —
      megállapították,   hogy   „a   vegyes   jogszabály-szerkesztési
      megoldás  homályos, megtévesztő és félrevezető”.  Indítványában
      idézte   a   9/1996.  (II.  23.)  AB  határozatot:  „amennyiben
      önkormányzati  rendelet a szabályozásába jogszabályban  foglalt
      taxációt  vesz  át,  abban  az  esetben  annak  a  jogbiztonság
      érdekében teljes körűnek kell lennie”.
      2.3.  A  hivatalvezető — az előző indítványozóhoz  hasonlóan  —
      sérelmezte   a   Kgyr.  10.  §-át  azért,   mert   az   építési
      jogszabályoktól  eltérően megtiltja az  építésügyi  hatóságnak,
      hogy   építési,   fennmaradási,  használati  mód  változtatási,
      illetve  használatbavételi engedélyt bocsásson ki, ha a  fűtő-,
      illetve   energiatermelő   berendezés   a   Kgyr.   6.   §-ában
      foglaltaknak  nem  felel  meg.  A  hivatalvezető   szerint   az
      építésügyi  hatóság  hatásköre  —  az  Étv.-nek  az   indítvány
      benyújtásakor  hatályos  36.  §  d)  pontjára,  az  OTÉK  7.  §
      (3)   bekezdésére,  illetve  a  KTMr.  8.  §  (2)   bekezdésére
      tekintettel  —  nem terjedhet ki arra, hogy „az  energiahordozó
      milyenségét” előírja. Az építtető joga ugyanis „annak eldöntése
      —  gazdaságossági  megfontolás, egyéni igény  alapján  —,  hogy
      milyen  energiahordozót választ”. Mivel az indítványozó szerint
      a  Kgyr.  10.  §-a magasabb szintű jogszabályba ütközik,  ezért
      ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével.
      Az  Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket —  azok  tárgyi
      összefüggésére  tekintettel  — az  Alkotmánybíróság  ideiglenes
      ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított
      és  egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat
      (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette,
      és egy eljárásban bírálta el.

      3.   Az  Alkotmánybíróság  eljárása  során  észlelte,  hogy  az
      indítványok  benyújtását  követően  az  Alkotmány,  illetve   a
      kérelmezők   által   hivatkozott   jogszabályok    egy    része
      megváltozott, illetve hatályát vesztette.
      A  Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény
      módosításáról  szóló  2010. évi CXIII.  törvény  8.  §-a  2011.
      január  1-jével új rendelkezést iktatott az Alkotmány  44/A.  §
      (2)  bekezdése  helyébe.  Az  új rendelkezés  azonban  tartalmi
      szempontból a korábbival azonos szabályt tartalmaz.
      A  hivatalvezető a Kgyr. 9. §-át kifogásolva hivatkozott a Jat.
      18. § (2) bekezdésére, mely szerint a jogszabályokat „világosan
      és    közérthetően   kell   megszövegezni”.   A   Jat.-ot    az
      Alkotmánybíróság  121/2009.  (XII.  17.)  AB  határozata  2010.
      december  31-i  hatállyal megsemmisítette  (ABH  2009,  1013.).
      Jelenleg  ugyanakkor  a  Jat. 18. §  (2)  bekezdéséhez  hasonló
      rendelkezést tartalmaz a 2011. január 1-jén hatályba lépett,  a
      jogalkotásról  szóló 2010. évi CXXX. törvény  (a  továbbiakban:
      újJat.)  2.  § (1) bekezdése, mely szerint: „A jogszabálynak  a
      címzettek   számára   egyértelműen  értelmezhető   szabályozási
      tartalommal kell rendelkeznie.”
      Az első indítványban hivatkoztak a Gszt1. 2. §-ára és 20. § (1)-
      (2)  bekezdésére,  minthogy e rendelkezések — fogyasztói  igény
      esetén  —  szolgáltatási  kötelezettséget  állapítottak  meg  a
      gázszolgáltató részére, s az indítványozó szerint  éppen  ezzel
      ellentétes  a  Kgyr.  6.  §  (2)-(3) bekezdése,  mely  kizárja,
      illetve   ellehetetleníti  a  gázüzemű   fűtés-   és   melegvíz
      szolgáltatást,  annak  bevezetését,  továbbá   az   arra   való
      atállást.  A  Gszt1.-et  2004. január  1-jével  hatályon  kívül
      helyezte  a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény  (a
      továbbiakban:  Gszt2.) 54. § (1) bekezdés  b)  pontja.  Majd  a
      földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a  továbbiakban:
      Gszt3.) 147. § (6) bekezdése és 158. § a) pontja 2009. július 1-
      jével  hatályon  kívül helyezte a Gszt2.-t. A  Gszt3.  34.  §-a
      ugyanakkor  jelenleg is rögzíti, hogy az egyetemes szolgáltatót
      a  működési engedélyében meghatározott szolgáltatási  területen
      lévő  egyetemes  szolgáltatást igénylő jogosultak  tekintetében
      egyetemes szolgáltatási szerződéskötési kötelezettség terheli.
      Mindkét   indítványozó   hivatkozott   a   Kgyr.   10.   §-ával
      összefüggésben az Étv.-nek az indítvány benyújtásakor  hatályos
      36. § d) pontjára, mely szerint építésügyi hatósági engedély  a
      jogszabályok  keretei  között akkor  adható,  ha  az  építményt
      érintően  a közmű- és energiaellátás megvalósítása biztosított.
      E   rendelkezést   jelenleg  az  Étv.  36.  §   (1)   bekezdése
      tartalmazza.
      Az  első  indítványban a Kgyr. 10. §-át érintően hivatkoztak  a
      KTMr.  8.  §  (2) bekezdésére. Ennek értelmében  az  építésügyi
      hatósági engedélyezési eljárásban vizsgálandó, hogy a szükséges
      közműellátottság  biztosított-e, illetve  milyen  feltételekkel
      biztosítható,  továbbá  az  építmény  égéstermék   kivezetőinek
      műszaki  megoldása  megfelel-e az előírt  követelményeknek.  Az
      indítvány benyújtását követően a KTMr. rendelkezéseit  —  a  2.
      számú   melléklet   kivételével  —   az   építésügyi   hatósági
      eljárásokról,  valamint  a  telekalakítási  és  az  építészeti-
      műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM
      rendelet  2008. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte.
      Majd a KTMr.-t egészét a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában
      közreműködő   szakhatóságok   kijelöléséről,   valamint   egyes
      szakhatósági  közreműködések megszüntetéséről és  módosításáról
      szóló  362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. §  (2)  bekezdés
      89.  pontja  2009.  március 1-jei hatállyal  helyezte  hatályon
      kívül.   Az   indítvány  elbírálása  idején  az  Étv.   36.   §
      (1)  bekezdése  sorolja  fel  az építésügyi  hatósági  engedély
      kibocsátásának  feltételeit, melynek  ec)  pontja  az  építmény
      rendeltetésszerű  és  biztonságos használhatóságához  szükséges
      közmű-  és  energiaellátás  biztosítását  követeli  meg.  Ezzel
      összhangban   az   építésügyi  hatósági  eljárásokról   és   az
      építésügyi  hatósági  ellenőrzésről szóló 193/2009.  (IX.  15.)
      Korm.   rendelet   36.   §   d)   pontja   előírja,   hogy    a
      használatbavételi    engedélykérelemhez   vagy    bejelentéshez
      mellékelni kell az építési tevékenységgel érintett épített vagy
      szerelt    égéstermék-elvezető   esetén   a   kéményseprő-ipari
      közszolgáltató nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy az érintett
      épített  vagy  szerelt  égéstermék-elvezető  műszaki  megoldása
      megfelel a szakszerűség követelményeinek.
      A  levegő  védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet
      (a  továbbiakban: újKorm.r.) 45. § a) pontja 2011. január  15-i
      hatállyal hatályon kívül helyezte a Korm. rendeletet. Az utóbbi
      tartalmazta azt az adatszolgáltatási kötelezettséget,  amellyel
      ellentétesnek  tartotta a hivatalvezető  a  Kgyr.  7-8.  §-ában
      foglalt  adatszolgáltatási kötelezettséget. A Korm. rendeletnek
      a  hivatalvezető által hivatkozott rendelkezéseit az  újKorm.r.
      is  magában  foglalja.  Az újKorm.r. 31-32.  §-a  is  tartalmaz
      adatszolgáltatási   kötelezettséget   a   légszennyező   forrás
      létesítésével,  üzemeltetésével  kapcsolatosan.  Az   újKorm.r.
      36.  §  (2) bekezdés b) pontja szerint is a jegyző, mégpedig  a
      települési   önkormányzatok  többcélú  kistérségi  társulásáról
      szóló   2004.  évi  CVII.  törvényben  meghatározott  kistérség
      körzetközponti feladatot ellátó települési, a főváros  esetében
      a   kerületi  önkormányzat  jegyzője,  jár  el  első  fokon   a
      legfeljebb  140  kWth névleges bemenő hőteljesítményű,  nem  az
      újKorm.r.  36.  §  (2)  bekezdés a) pontja  szerinti  kizárólag
      füstgázt   kibocsátó  tüzelőberendezés  forrásával  kapcsolatos
      levegőtisztaság-védelmi hatósági ügyben.
      Az  Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak a  hatályos
      jogszabályok   alkotmányellenességének   utólagos    vizsgálata
      tartozik.   Hatályon   kívül  helyezett,   illetve   módosított
      jogszabályi  rendelkezés  alkotmányosságának  vizsgálatára   az
      Alkotmánybíróság  hatásköre csak  akkor  terjed  ki,  ha  annak
      alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB  végzés,
      ABH  1990,  261.)  A  konkrét normakontroll  két  esetében,  az
      Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a
      továbbiakban:  Abtv.)  38. § (1) bekezdése  alapján  benyújtott
      bírói   kezdeményezés   és   48.  §-a  szerint   előterjesztett
      alkotmányjogi  panasz  alapján  az  Alkotmánybíróság  már   nem
      hatályos  rendelkezés  alkotmányellenességét  is  vizsgálja.  A
      jelen  indítványok  nem  az  Abtv. 38.  §-a,  illetve  48.  §-a
      szerinti kérelmek. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat a
      hatályos  alkotmányi és jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel
      bírálta el.
                                     
                                    II.

      1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
      „9.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaság  elismeri  és  támogatja  a
      vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
      „13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz  való
      jogot.”
      „44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
      a)   önkormányzati  ügyekben  önállóan  szabályoz  és  igazgat,
      döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
      (…)
      (2)  A  helyi  képviselő-testület a  feladatkörében  rendeletet
      alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal.”
      „44/B.  § (3) A polgármester az önkormányzati feladatain  kívül
      törvény  vagy  törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet
      alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket
      is elláthat.”

      2. Az Ötv. érintett rendelkezése:
      „7.   §   (1)  Törvény  vagy  törvény  felhatalmazása   alapján
      kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a főpolgármestert,
      a megyei közgyűlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel
      ruházhatja  fel.  Törvény vagy kormányrendelet  államigazgatási
      feladatot,  hatósági hatáskört állapíthat meg  a  jegyzőnek,  a
      főjegyzőnek   és  kivételesen  a  képviselő-testület   hivatala
      ügyintézőjének is.”
      „9.   §   (3)   A   képviselő-testület  egyes   hatásköreit   a
      polgármesterre,    a    bizottságaira,    a    részönkormányzat
      testületére, a kisebbségi önkormányzat testületére,  törvényben
      meghatározottak  szerint  társulására  ruházhatja.  E  hatáskör
      gyakorlásához  utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja.  Az
      átruházott hatáskör tovább nem ruházható.”
      „16.   §   (1)  A  képviselő-testület  a  törvény   által   nem
      szabályozott  helyi  társadalmi viszonyok rendezésére,  továbbá
      törvény    felhatalmazása   alapján,    annak    végrehajtására
      önkormányzati rendeletet alkot.”

      3.  A  környezet védelmének általános szabályairól szóló  1995.
      évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) érintett rendelkezése:
      „46.  §  (1)  A települési önkormányzat (Budapesten a  Fővárosi
      Önkormányzat is) a környezet védelme érdekében
      (…)
      c)   a  környezetvédelmi  feladatok  megoldására  önkormányzati
      rendeletet bocsát ki, illetőleg határozatot hoz; (…).”

      4.  Az Étv.-nek az indítványok elbírálásakor hatályos, érintett
      rendelkezése:
      „13.  §  (1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében  a
      települési    önkormányzatnak    az    országos    szabályoknak
      megfelelően,  illetve  az  azokban megengedett  eltérésekkel  a
      település   közigazgatási   területének   felhasználásával   és
      beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji  és  épített
      értékeinek  védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő  sajátos
      helyi   követelményeket,  jogokat  és  kötelezettségeket  helyi
      építési szabályzatban kell megállapítania.”
      „18.  §  (1)  Építési  tevékenységet végezni  az  e  törvényben
      foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl, csak
      a  helyi  építési  szabályzat, szabályozási  terv  előírásainak
      megfelelően szabad.”
      „36.   §   (1)   Építésügyi   hatósági   engedély   törvényben,
      kormányrendeletben meghatározottak szerint akkor adható, ha
      a)  a tervezett építési tevékenység megfelel a 18-22. §-ban, és
      a 31. § (1) bekezdésében előírtaknak,
      (…)
      e)     az     építmény    rendeltetésszerű    és    biztonságos
      használhatóságához szükséges
      (…)
      ec) a közmű- és energiaellátás
      a  használatbavételi engedély megkéréséig biztosítható, illetve
      a használatbavételi engedélyezéskor rendelkezésre áll,
      (…)
      i)  az építésügyi hatósági engedélykérelem jogszabályban előírt
      mellékletei rendelkezésre állnak, és tartalmuk megfelel az  a)-
      h) pontok előírásainak.”

      5. Az OTÉK érintett rendelkezései:
      „7.  §  (3) Újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre  kerülő
      területek  építési  övezeteire vonatkozóan meg  kell  határozni
      legalább:
      (…)
      7.  a  megengedett igénybevételi, kibocsátási,  szennyezettségi
      határértékeket      [a     továbbiakban:     környezetterhelési
      határértékeket (emisszió és imisszió)], (…)”
      „Hőellátó vezetékek, berendezések
      78.  §  (1)  A hőellátó rendszernek — a tüzelő-, a  hőátadó  és
      melegvíztermelő  berendezésnek —  összhangban  kell  lennie  az
      építmény  rendeltetésével  és  a  határoló  szerkezeteivel,  az
      energiatakarékosságra  vonatkozó  jogszabályok  és   szabványok
      előírásainak megfelelően.
      (2)  A  több  önálló rendeltetési egységet tartalmazó  házgyári
      panelos    szerkezetű    középmagas    és    magas    épületben
      helyiségenkénti    és    önálló   rendeltetési    egységenkénti
      fűtőberendezés csak tartalékfűtés céljára létesíthető.
      (3) Hőellátó vezetéket nem szabad vezetni
      a)  födémben,  padozatban,  kivéve, ha  a  hőellátási  rendszer
      elemei és megoldása e célra engedélyezettek,
      b)  villamos  berendezések elhelyezésére szolgáló helyiségekben
      (pl.  transzformátor-, főkapcsoló helyiségben) és ezek falában,
      födémében, padozatában,
      c)  olyan  helyiségben, amelynek belső hőmérséklete  +2  C  alá
      süllyedhet (pl. hűtőkamrában).
      Gázvezetékek, gázfogyasztó készülékek
      79.  §  (1) A gázenergia felhasználása az építmény biztonságát,
      állékonyságát    és   az   egészséget   nem   veszélyeztetheti.
      Gázvezetéket,     gázfogyasztó    készüléket,    gázfelhasználó
      technológiát,   valamint   ezek   tartozékait   (gázberendezés)
      építményben   alkalmazni   csak   a   vonatkozó   jogszabályok,
      szabványok és ágazati előírások szerint szabad.
      (2)   Égéstermék-elvezetés  nélküli  gázkészülék  (főző,  sütő,
      vízmelegítő, fűtő stb.) nem alkalmazható
      a) alvás céljára is szolgáló helyiségben,
      b) testnevelés, sportolás céljára szolgáló helyiségben,
      c)  nevelési-oktatási  építményekben  a  0-18  éves  gyermekek,
      tanulók  tartózkodására  szolgáló  terekben  —  a  taneszköznek
      minősülő gázkészülékek kivételével —,
      d) közvetlen természetes szellőzés nélküli helyiségben.
      (3)   A   gázkészülék   működéséhez   szükséges   légtérbővítés
      (szellőzőnyílás)  a (2) bekezdésben említett  helyiségekre  nem
      nyílhat.
      (4)   Nevelési-oktatási  építménynek  a  0-18  éves  gyermekek,
      tanulók    tartózkodására   szolgáló   helyiségében,    terében
      gázfogyasztó  készülék  és kapcsolója, automatikája,  csak  úgy
      alkalmazható,  ha  ahhoz  a gyermekek,  tanulók  nem  férhetnek
      hozzá.
      (5)
      (6)  Nyílt  lángú  gázfogyasztó készüléket a padlószint  felett
      1,20  m-nél alacsonyabban lévő benyíló, forgó ablakszárny alatt
      elhelyezni nem szabad.”
      „111.  §  (1)  Az e rendelet II-III. fejezetében  meghatározott
      településrendezési követelményeknél szigorúbb követelményeket a
      helyi építési szabályzat megállapíthat.
      (…)
      (3)  Új  épületek esetében e rendelet IV. fejezetében  szereplő
      előírásoktól   eltérni   csak  a  (4)   bekezdésben   foglaltak
      tekintetében és az ott meghatározott feltételekkel lehet akkor,
      ha a tervezett megoldás:
      a)   az   élet   és  az  egészség  védelmével,  a   biztonságos
      használhatósággal kapcsolatos érdeket nem sért,
      b) a tervezett megoldás szerinti használat veszélyhelyzetet nem
      teremt,
      c)   a   szomszédos  önálló  rendeltetési  egységekhez   fűződő
      használati jogokat nem korlátozza.
      (4) Az eltérő megoldás
      a)  az  egészségvédelem biztosítása szempontjából a 66.  §  (1)
      bekezdése, a 70. § (3), (6), (7) bekezdése, a 71. §,  a  72.  §
      (7)  bekezdése,  a  73.  §  (3)  bekezdése,  a  77.  §  (4)-(5)
      bekezdése,  a 79. § (2) bekezdésének b) pontja,  a  82.  §  (2)
      bekezdésének  a)-b) pontja és (9) bekezdése, a  85.  §  (3)-(5)
      bekezdése, 86. § (1) bekezdése, a 88. § (3) bekezdése, a 89.  §
      (2)  bekezdése,  90.  §  (2)-(4) bekezdése,  a  92.  §  (5)-(6)
      bekezdése,  a  99. §, a 102. § (3) bekezdése és a  103.  §  (1)
      bekezdése,   továbbá  a  honvédelmi  és  katonai,  valamint   a
      nemzetbiztonsági célú építmények esetében a 46. § (1) bekezdése
      tekintetében az egészségügyi követelmények figyelembevételével,
      b)   a  tűzvédelem  biztosítása  szempontjából  a  64.  §   (6)
      bekezdésének a)-d) pontja, a 73. § (1) bekezdése, a 85.  §  (9)
      bekezdése, a 88. § (4) bekezdése, a 90. § (2) bekezdése, a  95.
      § (4) bekezdése, a 96. § (2) bekezdésének b)-d) pontja és a 97.
      §  tekintetében az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, a
      honvédelmi   és   katonai,   valamint   nemzetbiztonsági   célú
      építmények      esetében     a     tűzvédelmi     követelmények
      figyelembevételével,
      c)   az   építmények   használati   feltételeinek   biztosítása
      szempontjából  a  64.  §  (4),  (7)  bekezdése,  a  65.  §  (3)
      bekezdése,  a 68. § (1)-(3) bekezdése, a 85. § (2) bekezdésének
      a)  pontja,  a  96. § (3) bekezdése és a 98.  §  (2)  bekezdése
      tekintetében   a  rendeltetésszerű  és  biztonságos   használat
      követelményeinek figyelembevételével
      valósítható meg.”

      6. Az újKorm.r. érintett rendelkezései:
      „24.   §   (1)   A  nem  a  felügyelőség  hatáskörébe   tartozó
      légszennyező   forrás  létesítéséhez,  teljesítménybővítéséhez,
      élettartalmát    meghosszabbító   felújításához,    alkalmazott
      technológiájának  váltásához, használatba  vételéhez  nem  kell
      levegőtisztaság-védelmi engedély.
      (2)  Az  (1) bekezdés szerinti légszennyező forrás üzemeltetése
      során a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell.”
      „31.  §  (1) Az engedélyköteles, illetve a 166/2006/EK  Európai
      Parlamenti és Tanácsi rendelet (E-PRTR) I. melléklete  szerinti
      légszennyező   pont-   és   diffúz  forrás   (a   továbbiakban:
      adatszolgáltatásra  köteles légszennyező  forrás)  üzemeltetője
      legkésőbb  a  légszennyező  forrás működési  engedélykérelmének
      benyújtásával  egyidejűleg, vagy az előzőektől  eltérő  esetben
      legkésőbb a tevékenység megkezdése előtt a felügyelőség részére
      a 4. melléklet szerinti adattartalommal levegőtisztaság-védelmi
      alapbejelentést tesz.
      (2)   Az   adatszolgáltatásra   köteles   légszennyező   forrás
      üzemeltetője a tárgyévet követő év március 31-ig a felügyelőség
      részére   a   7.   melléklet  szerinti   adattartalommal   éves
      levegőtisztaság-védelmi jelentést nyújt be.
      (3)  A  felügyelőség  a  légszennyező  forrás  levegőterhelését
      befolyásoló  műszaki, technológiai sajátosságai miatt  e  §-ban
      előírtaktól eltérő tartalmú, illetve gyakoriságú jelentéstételt
      engedélyezhet.
      (4)   Az   adatszolgáltatásra   köteles   légszennyező   forrás
      üzemeltetője    a   levegőtisztaság-védelmi   alapbejelentésben
      bekövetkező változásokat a változás bekövetkezésétől  számított
      30 napon belül bejelenti a felügyelőség részére.
      32.  §  (1) Az adatszolgáltatás nyomtatványon vagy elektronikus
      űrlap    igénybevételével,   az   ügyfélkapun   keresztül    is
      teljesíthető.
      (2) Az adatszolgáltató az elektronikus dokumentumok mentéséről,
      valamint  az  adatokat  elektronikusan előállító  és  továbbító
      eljárások   rögzítéséről   gondoskodik.   Az   adatszolgáltatás
      valamint a benyújtott dokumentáció 5 évig nem selejtezhető.
      (3)  Az adatszolgáltatás során közölt adatok teljeskörűségéért,
      a  bejelentésre kötelezettre érvényes számviteli  szabályokkal,
      statisztikai   rendszerrel,   valamint   egyéb   nyilvántartási
      rendszereivel, mérési, megfigyelési adataival való  egyezéséért
      a bejelentésre kötelezett a felelős.”
      „36.   §  (1)  A  levegőtisztaság-védelmi  ügyben  az  elsőfokú
      hatósági jogkört — a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel — a
      felügyelőség gyakorolja.
      (2)    A    települési   önkormányzatok   többcélú   kistérségi
      társulásáról  szóló  2004.  évi CVII. törvényben  meghatározott
      kistérség körzetközponti feladatot ellátó települési, a főváros
      esetében a kerületi önkormányzat jegyzője
      a)  a  legfeljebb  500  kWth névleges  bemenő  hőteljesítményű,
      háztartási és közintézmény tüzelőberendezés forrásával,
      b)  a legfeljebb 140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű,  nem
      az    a)    pont   szerinti   kizárólag   füstgázt    kibocsátó
      tüzelőberendezés forrásával,
      c)    az    egy   háztartásban   élő   személy(ek)   mindennapi
      szükségleteinek  kielégítésére, otthona fenntartására  szolgáló
      tevékenység és az ahhoz használt berendezés forrásával,
      d)  a  nem  gazdasági tevékenység keretében végzett tevékenység
      okozta bűzterheléssel, és
      e)   a   nem  gazdasági  tevékenység  keretében  működő  diffúz
      légszennyező   forrással   kapcsolatos  levegőtisztaság-védelmi
      hatósági ügyben jár el első fokon.”

      7. A Kgyr. indítványokkal érintett rendelkezései:
      „6.  §  (1)  Energiatermelő berendezést úgy  kell  megtervezni,
      kiválasztani,  kialakítani  és üzemeltetni,  hogy  a  környezet
      egészének  magas szintű védelme érdekében az a lehető legkisebb
      levegőterhelést okozza.
      (2)  A  már  működő  energiatermelő,  energiaellátó  rendszerek
      megváltoztatása  (különösen  a  berendezések  cseréje   és   az
      energiahordozó váltás) az elérhető legjobb technikát figyelembe
      véve  nem  járhat a levegőterhelés növelésével, azaz a helyileg
      kibocsátott   légszennyező  anyagok  fajlagos  mutatószámai   a
      teljesítményre,  a  megtermelt energiára  vonatkozóan  egyetlen
      szenynyezőanyag tekintetében sem növekedhetnek.
      (3)  Új  létesítmények kialakításakor vagy a meglévő rendszerek
      átalakításakor  az elérhető legjobb technikával megvalósítható,
      helyi  emisszióval  nem  járó rendszereket  (különösen  távhőt,
      villamos energiát, napenergiát használó berendezéseket), vagy —
      ennek  hiányában  — a lehető legkisebb helyi  emisszióval  járó
      energiatermelő, energiaellátó rendszereket kell alkalmazni.”
      „7.  §  (1) A levegővédelmi követelmények betartása ellenőrzése
      céljából a 60-140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű  tüzelő-
      és    egyéb,    kizárólag    füstgázt   kibocsátó    berendezés
      (továbbiakban:   tüzelőberendezés)   létesítését   és   meglévő
      tüzelőberendezés átalakítását, tüzelőanyagának megváltoztatását
      a  tüzelőberendezés  létesítője a  jegyzőnek  —  mint  elsőfokú
      környezetvédelmi hatóságnak — köteles bejelenteni.
      A  bejelentési kötelezettség szempontjából az azonos  helyrajzi
      számú  ingatlanon található tüzelőberendezések névleges  bemenő
      teljesítményének öszszegét kell figyelembe venni.
      (2)   140  kWth-nál  nagyobb  névleges  bemenő  hőteljesítményű
      tüzelőberendezés   esetén   a   Kormányrendelet    idevonatkozó
      rendelkezései szerint kell eljárni.
      8.  §  Új  építmény 60-140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű
      tüzelőberendezése (i) létesítése esetén a létesítő  az  építési
      hatósági  engedélyezési  kérelem  benyújtásával  egyidejűleg  a
      jegyzőnek  —  mint  elsőfokú környezetvédelmi  hatóságnak  —  a
      tüzelőberendezés    létesítését    az    alábbi    dokumentáció
      csatolásával köteles bejelenteni:
      a.)  a  tervezett  energiaigény  mennyiségének  és  biztosítási
      módjának ismertetése,
      b.)  annak  bemutatása,  hogy ez az  energiaigény  a  létesítés
      helyétől  számított  500  m-en belül  milyen  energiahordozóval
      biztosítható    (vezetékes    hőenergia-hordozó    esetén     a
      szolgáltató(k) nyilatkozatának csatolásával),
      c.)  a  tüzelőanyag vagy a hőhordozó megjelölése és a választás
      indoklása,
      d.)   a   tüzelőberendezés  típusa,  műszaki  adatai,   működés
      időtartama,   napi   és   éves   tervezett   átlagos-   illetve
      csúcsfogyasztása,
      e.)   a   tervezett   tüzelőberendezések   légszennyező   anyag
      kibocsátása    (légszennyező    anyagok    fajtája,     várható
      koncentrációja, fajlagos mennyisége) meghatározása.
      (2)  A  meglévő  60-140  kWth névleges  bemenő  hőteljesítményű
      tüzelőberendezés   tüzelőanyagának   megváltoztatásáról   szóló
      bejelentéshez csatolni kell:
      a.)    a   jelenlegi   és   a   tervezett   tüzelőanyag-ellátás
      ismertetését, a tüzelőanyag-váltás indoklását,
      b.) a szolgáltatói nyilatkozatokat,
      c.)  a meglevő és a tervezett tüzelőberendezés (1) bekezdés d.)
      és  e.)  pont  alatti  adatait  a légszennyezőanyag  kibocsátás
      változásának összehasonlításával,
      d.)   a   kéményseprő-ipari   közszolgáltató   kéményvizsgálati
      jegyzőkönyvét és terhelhetőségi szakvéleményét.
      9.  §  A  jegyző — mint elsőfokú környezetvédelmi hatóság  —  a
      háztartási  berendezések  forrásaival,  valamint  a  140   kWth
      névleges     bemenő    hőteljesítményt    meg    nem     haladó
      tüzelőberendezések  forrásaival  kapcsolatos   levegőtisztaság-
      védelmi ügyekben eljárva:
      a.)   ellenőrzi  a  megállapított  levegővédelmi  követelmények
      betartását;
      b.)   hatáskörén   belül   a  levegőtisztaságvédelmi   tilalmak
      megszegőivel  szemben  a  Kormányrendelet  8.  sz.   melléklete
      szerinti bírságot szab ki és hatósági intézkedést kezdeményez;
      c.)  hatósági intézkedést kezdeményez a levegőtisztaság-védelem
      érdekében más hatóságoknál és egyéb szerveknél.
      10.   §  Nem  adható  építési,  fennmaradási,  használati   mód
      változtatási,  használatbavételi engedély az építményre  akkor,
      ha  az  építmény helye szerinti építési övezetben rendelkezésre
      álló   energiahordozók  közül  kiválasztott   energiahordozóval
      tervezett,  elérhető legjobb technikával megvalósítható  fűtő-,
      energiatermelő   berendezés  nem  a  lehető   legkisebb   helyi
      levegőszennyező anyag kibocsátású, illetőleg ha  a  fűtési  mód
      megváltoztatásával  a  meglevőnél  fajlagosan   nagyobb   helyi
      levegőszennyező anyag kerülne kibocsátásra, azaz ha az építmény
      nem  felel  meg  a  6.  §  (1)  és  (3)  bekezdésekben  foglalt
      követelményeknek, illetve a tüzelőberendezés és  a  fűtési  mód
      megválasztásánál  nem  teljesülnek  a   6.   §   (2)   és   (3)
      bekezdésekben foglalt előírások.”
                                     
                                   III.

      Az indítványok megalapozottak.

      1. A helyi önkormányzat rendeletalkotási jogkörének kereteit az
      Alkotmány 44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a jelöli ki.
      Az  Alkotmány  44/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint  a  helyi
      képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és
      igazgat.  Az  Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése  pedig  kimondja,
      hogy  a helyi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes
      más   jogszabállyal.  Ennek  megfelelően  az  Ötv.  16.  §  (1)
      bekezdése  úgy  rendelkezik,  hogy a  helyi  képviselő-testület
      törvény  által  nem  szabályozott  helyi  társadalmi  viszonyok
      rendezésére,  továbbá  törvény  felhatalmazása  alapján,  annak
      végrehajtására rendeletet alkot.

      2.  Az Alkotmánybíróság elsőként a Kgyr. 10. §-ával, illetve az
      abban  hivatkozott és az indítványozók által is támadott  6.  §
      (2)-(3) bekezdésével kapcsolatos indítványi elemet vizsgálta. A
      Kgyr.  10.  §-ának,  illetve  6.  §  (2)-(3)  bekezdésének   az
      alkotmányellenességét  mindkét  indítványozó  e   rendelkezések
      magasabb  szintű  jogszabályba, mégpedig az  Étv.-be  és  annak
      végrehajtási rendeleteibe (OTÉK, stb) ütközése miatt kérte — az
      Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján — megállapítani.
      2.1.   Az   Alkotmánybíróság  eljárása  során  mindenek   előtt
      észlelte,  hogy a Kgyr. 6. § (3) bekezdése majdnem szó  szerint
      megegyezik  a  távhőszolgáltatásról  szóló  2005.  évi   XVIII.
      törvény   egyes  rendelkezéseinek  Budapest  főváros  területén
      történő  végrehajtásáról szóló 83/2005. (XII.  16.)  Főv.  Kgy.
      rendeletnek   azzal  a  3.  §  (2)  bekezdésével,   melyet   az
      Alkotmánybíróság  az  59/2009. (V. 22.) AB  határozatával  (ABH
      2009,     1152.)     magasabb    szintű     jogszabályba,     a
      távhőszolgáltatásról  szóló  2005.  évi  XVIII.  törvénybe   (a
      továbbiakban:   Tszt.)   ütközése   miatt   alkotmányellenesnek
      minősített és megsemmisített.
      Az  Alkotmánybíróság e határozatában — a 21/2009. (II. 26.)  AB
      határozata  és  22/2009.  (II.  26.)  AB  határozata  nyomán  —
      megállapította,  hogy  „a  helyi  képviselő-testületnek   nincs
      felhatalmazása  arra, hogy rendeletében a  hőellátó  rendszerek
      kialakítását, átalakítását korlátozza, s az érintettek  számára
      távhőszolgáltatás igénybevételét tegye kötelezővé. (…) A  Kgyr.
      3.  §  (2)  bekezdése  által  hivatkozott  Korm.  rendelet  sem
      tartalmaz,   de   nem   is  tartalmazhat  olyan   önkormányzati
      jogalkotásra   vonatkozó   felhatalmazást,   amelynek   alapján
      önkormányzati  rendelet kötelezővé tehetné a helyi  emisszióval
      nem járó rendszerek alkalmazását.
      A   Kgyr.   3.  §  (2)  bekezdésének  az  az  előírása,   amely
      meghatározott,  távhővel ellátott területen a távhőszolgáltatás
      alkalmazására  kötelez, ellentétes a Tszt. 38.  §-ában  foglalt
      rendelkezéssel,  mely  a  felhasználó jogaként  szabályozza  az
      általános  közüzemi szerződés felmondását, a  távhőszolgáltatás
      igénybevételének   megszüntetését.  Ezért  az  Alkotmánybíróság
      megállapította,   hogy   a  Kgyr.-nek  a   Tszt.   szabályaival
      ellentétes  3.  §  (2)  bekezdése  az  Alkotmány  44/A.  §  (2)
      bekezdésébe   ütközik,   s   így  a   Kgyr.   e   rendelkezését
      megsemmisítette.”  [59/2009. (V. 22.) AB határozat,  ABH  2009,
      1152, 1157.]
      Az   Alkotmánybíróság   a   jelen   indítványok   elbírálásakor
      figyelemmel  volt a korábbi megállapításaira. Különösen  azért,
      mert  a  Kgyr.  6. § (3) bekezdése — az 59/2009.  (V.  22.)  AB
      határozatban  megsemmisített  rendelkezéshez  hasonló  módon  —
      vnkormányzati   rendeleti   szinten   korlátozza   a   hőellátó
      rendszerek    kialakítását,   illetve   átalakítását,    s    a
      távhőszolgáltatás igénybevételére kötelez.
      2.2. A jelen ügy tárgyát képező indítványokban kifejezetten nem
      kezdeményezték   a   Tszt.  sérelmének  a  megállapítását.   Az
      indítványozók  a  Kgyr.  10.  §-ával,  valamint   6.   §   (2)-
      (3)   bekezdésével  kapcsolatban  azt  kifogásolták,   hogy   e
      rendelkezések  elsősorban az Étv.-vel, illetve kormányrendeleti
      szintű    szabályokkal   ellentétben   egyes    energiatermelő,
      energiaellátó      rendszerek      alkalmazására      vonatkozó
      kötelezettséget  állapítanak  meg,  illetve  e  jogszabályokkal
      ellentétesen   korlátozzák  az  energiatermelő,   energiaellátó
      rendszerek megváltoztatását.
      Az   építési  előírásokat  alapvetően  az  Étv.,  azaz  törvény
      határozza   meg.  Az  Étv.  13.  §  (1)  bekezdése   ugyanakkor
      felhatalmazza a települési önkormányzatot arra, hogy az  építés
      helyi    rendjének   biztosítása   érdekében   sajátos    helyi
      követelményeket,  jogokat  és kötelezettségeket  helyi  építési
      szabályzatban  állapítson  meg,  de  kizárólag   „az   országos
      szabályoknak   megfelelően,  illetve  az  azokban   megengedett
      eltérésekkel”.  Az Étv. 36. § (1) bekezdés a)  pontja,  illetve
      18.  §  (1)  bekezdése  értelmében pedig építési  tevékenységet
      végezni  csak  az  Étv.-ben, valamint az egyéb  jogszabályokban
      foglaltaknak, illetve a helyi építési szabályzat,  szabályozási
      terv   előírásainak  megfelelően  szabad,  építésügyi  hatósági
      engedély ugyanis csak ekkor adható.
      Az  Étv. 36. § (1) bekezdés ec) pontja egyebek mellett rögzíti,
      hogy    az    építmény    rendeltetésszerű    és    biztonságos
      használhatóságához   szükséges   közmű-    és    energiaellátás
      biztosítása  az  építésügyi hatósági engedély kibocsátásának  a
      feltétele.  Az  Étv.  36. § (1) bekezdés ec)  pontja  tehát  az
      építésügyi  hatósági engedélyezést, vagyis  az  államigazgatási
      hatósági  hatáskör  gyakorlását az építmény  energiaellátásának
      biztosításától    teszi   függővé.   Az   Étv.    azonban    az
      energiaellátást  érintően az építésügyi  engedély  kibocsátását
      nem  köti  további  feltételekhez,  különösen  olyanokhoz  nem,
      amelyek  meghatározott energiatermelő, energiaellátó rendszerek
      kötelező alkalmazását, illetve a megvalósítandó energiatermelő,
      energiaellátó  rendszerek kapcsán a levegőterhelés  növelésének
      általános  tilalmát  foglalnák  magukban.  Az  Étv.   a   helyi
      jogalkotót  sem  jogosítja fel arra, hogy ilyen korlátozásokat,
      illetve   tilalmakat  az  építésügyi  engedély   kibocsátásának
      feltételeként meghatározzon.
      Az  Étv.  felhatalmazása  alapján  megalkotott  OTÉK  konkrétan
      rögzíti  a helyi építési szabályzat korlátait. Az OTÉK  111.  §
      (1)    bekezdése   kimondja,   hogy   a   II-III.   fejezetében
      meghatározott  településrendezési  követelményeknél   szigorúbb
      követelményeket  helyi építési szabályzat is megállapíthat.  Az
      OTÉK  111. § (3)-(4) bekezdése szerint továbbá a IV. fejezetben
      szereplő  előírásoktól  is el lehet — a felsorolt  esetekben  —
      térni az új épületek esetében.

      Az  OTÉK  IV.  fejezetében található  78-79.  §  rendelkezik  a
      hőellátó   vezetékekről   és   berendezésekről,   valamint    a
      gázvezetékekről és gázfogyasztó készülékekről. Az  OTÉK  78.  §
      (1)  bekezdése szerint a hőellátó rendszernek —  a  tüzelő-,  a
      hőátadó  és  melegvíztermelő berendezésnek —  összhangban  kell
      lennie    az    építmény   rendeltetésével   és   a    határoló
      szerkezeteivel, az energiatakarékosságra vonatkozó jogszabályok
      és  szabványok  előírásainak megfelelően. Az  OTÉK  79.  §  (1)
      bekezdése  pedig  úgy szól, hogy a gázenergia felhasználása  az
      építmény  biztonságát,  állékonyságát  és  az  egészséget   nem
      veszélyeztetheti.   Gázvezetéket,   gázfogyasztó    készüléket,
      gázfelhasználó   technológiát,   valamint   ezek    tartozékait
      (gázberendezés)   építményben  alkalmazni  csak   a   vonatkozó
      jogszabályok,  szabványok és ágazati előírások szerint  szabad.
      Az   OTÉK   78-79.   §-a  mindazonáltal  nem  tartalmaz   olyan
      szabályokat,   amelyek   egyes  energiatermelő,   energiaellátó
      rendszerek kizárólagos alkalmazását tennék kötelezővé,  illetve
      amelyek    a   megvalósítandó   energiatermelő,   energiaellátó
      rendszerek  kapcsán  a  levegőterhelés  növelésének   általános
      tilalmát   foglalnák  magukban.  (Az  OTÉK  79.  §-a   bizonyos
      helyiségekben  tiltja  meg csupán a jellemzően  az  égéstermék-
      elvezetés    nélküli,   illetve   nyílt   lángú   gázkészülékek
      alkalmazását.)  Az OTÉK 111. §-a értelmében a  helyi  jogalkotó
      (helyi  építési  szabályzat) a 78-79.  §-ban  foglaltaktól  nem
      térhet el, szigorúbb szabályozást még új építmények esetén  sem
      állapíthat meg.
      Az  Étv.,  illetve az OTÉK rendelkezéseitől eltérő  szabályokat
      tartalmaz  a  Kgyr.  A  Kgyr. 6. § (2)  bekezdése  a  település
      egészére  vonatkozóan  általános  jelleggel  korlátozza  a  már
      működő       energiatermelő,      energiaellátó      rendszerek
      megváltoztatását  (különösen  a  berendezések  cseréjét  és  az
      energiahordozó  váltást).  Előírja  ugyanis,  hogy   az   ilyen
      változtatás egyáltalán nem járhat a levegőterhelés növelésével.
      Ezzel   párhuzamosan  a  Kgyr.  6.  §  (3)  bekezdése   az   új
      létesítmények   kialakításakor  vagy   a   meglévő   rendszerek
      átalakításakor kötelezettséget állapít meg elsődlegesen a helyi
      emisszióval  nem  járó rendszerek (különösen  távhőt,  villamos
      energiát, napenergiát használó berendezések), illetve  —  ennek
      hiányában  —  másodlagosan a lehető legkisebb helyi emisszióval
      járó energiatermelő, energiaellátó rendszerek alkalmazására.  A
      Kgyr. 10. §-a pedig kifejezetten az építésügyi hatósági eljárás
      szintjén érvényesíti a Kgyr. 6. § (2)-(3) bekezdésében  foglalt
      korlátozásokat, illetve kötelezettségeket. Nem  adható  ugyanis
      építési,    fennmaradási,    használati    mód    változtatási,
      használatbavételi engedély az építményre egyebek mellett akkor,
      ha  az  építmény helye szerinti építési övezetben rendelkezésre
      álló   energiahordozók  közül  kiválasztott   energiahordozóval
      tervezett,  elérhető legjobb technikával megvalósítható  fűtő-,
      energiatermelő   berendezés  nem  a  lehető   legkisebb   helyi
      levegőszennyező anyag kibocsátású, illetőleg ha  a  fűtési  mód
      megváltoztatásával  a  meglevőnél  fajlagosan   nagyobb   helyi
      levegőszennyező anyag kerülne kibocsátásra, azaz ha az építmény
      nem  felel  meg  a  6.  §  (1)  és  (3)  bekezdésekben  foglalt
      követelményeknek, illetve a tüzelőberendezés és  a  fűtési  mód
      megválasztásánál  nem  teljesülnek  a   6.   §   (2)   és   (3)
      bekezdésekben foglalt előírások.
      A  fentiek  alapján  megállapítható,  hogy  az  energiatermelő,
      energiaellátó rendszerek kialakítására, átalakítására,  illetve
      megváltoztatására vonatkozó követelményeket maga a Kgyr.  6.  §
      (2)-(3) bekezdése, illetve 10. §-a írja elő, s teszi — az  Étv.
      és az OTÉK fentiekben ismertetett előírásaival ellentétes módon
      —  alkalmazandóvá  az építésügyi hatósági eljárásban.  Ezért  a
      Kgyr.  6.  §  (2)-(3) bekezdése, illetve 10. §-a ellentétes  az
      Ötv.   16.   §-ának   a  helyi  jogalkotás  kereteit   kijelölő
      (1)   bekezdésével.   Erre  figyelemmel   az   Alkotmánybíróság
      megállapította, hogy a Kgyr.-nek a magasabb szintű jogszabályba
      ütköző  6.  §  (2)-(3) bekezdése, illetve 10. §-a az  Alkotmány
      44/A.  § (2) bekezdését sérti, melynek következtében a Kgyr.  e
      rendelkezéseit megsemmisítette.

      3.   Ezt   követően  az  Alkotmánybíróság  a  Kgyr.  7-9.   §-a
      alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
      irányuló indítványi kérelmeket vizsgálta.
      3.1.  A  Kgyr.  7.  §  (1)  bekezdése szerint  a  levegővédelmi
      követelmények betartásának ellenőrzése céljából a  60-140  kWth
      névleges  bemenő  hőteljesítményű tüzelő- és  egyéb,  kizárólag
      füstgázt  kibocsátó berendezés (továbbiakban: tüzelőberendezés)
      létesítését    és   meglévő   tüzelőberendezés    átalakítását,
      tüzelőanyagának megváltoztatását a tüzelőberendezés  létesítője
      a  jegyzőnek  —  mint  elsőfokú környezetvédelmi  hatóságnak  —
      köteles  bejelenteni. A Kgyr. 7. § (2) bekezdése  értelmében  a
      140    kWth-nál   nagyobb   névleges   bemenő   hőteljesítményű
      tüzelőberendezések  esetén  a  — 2011.  január  15-i  hatállyal
      hatályon   kívül   helyezett  —  Korm.  rendelet   idevonatkozó
      rendelkezései  szerint  kell eljárni.  A  Kgyr.  8.  §-a  pedig
      kifejezetten  az  új  építmények 60-140  kWth  névleges  bemenő
      hőteljesítményű   tüzelőberendezésének   létesítése,    illetve
      megváltoztatása  esetén írja elő, hogy a  létesítő  az  építési
      hatósági  engedélyezési  kérelem  benyújtásával  egyidejűleg  a
      jegyzőnek — mint elsőfokú környezetvédelmi hatóságnak — köteles
      a  tüzelőberendezés létesítését, megváltoztatását  a  Kgyr.-ben
      felsorolt dokumentáció csatolásával bejelenteni.
      A   Kgyr.   9.   §-a   szerint  a  jegyző   —   mint   elsőfokú
      környezetvédelmi   hatóság   —   a   háztartási    berendezések
      forrásaival,    valamint   a   140   kWth    névleges    bemenő
      hőteljesítményt  meg nem haladó tüzelőberendezések  forrásaival
      kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi ügyekben eljárva: ellenőrzi
      a   megállapított   levegővédelmi   követelmények   betartását,
      hatáskörén belül a levegőtisztaságvédelmi tilalmak megszegőivel
      szemben a — már nem hatályos — Korm. rendelet 8. sz. melléklete
      szerinti  bírságot szab ki és hatósági intézkedést kezdeményez,
      valamint  hatósági  intézkedést kezdeményez a  levegőtisztaság-
      védelem érdekében más hatóságoknál és egyéb szerveknél.
      A  Korm.  rendelet helyébe lépő újKorm.r. 36. §  (2)  bekezdése
      megállapítja  a levegőtisztaság-védelmi hatósági ügyben  eljáró
      szerv   —   a  települési  önkormányzatok  többcélú  kistérségi
      társulásáról  szóló  2004.  évi CVII. törvényben  meghatározott
      kistérség körzetközponti feladatot ellátó települési, a főváros
      esetében  a  kerületi  önkormányzat jegyzője  (a  továbbiakban:
      jegyző) — hatáskörét. E rendelkezés értelmében a jegyző jár  el
      első  fokon — egyebek mellett — a legfeljebb 500 kWth  névleges
      bemenő     hőteljesítményű,    háztartási    és    közintézmény
      tüzelőberendezés  forrásával, valamint a  legfeljebb  140  kWth
      névleges  bemenő  hőteljesítményű kizárólag füstgázt  kibocsátó
      tüzelőberendezés forrásával kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi
      (államigazgatási)   hatósági  ügyben.  Az   újKorm.r.   24.   §
      (1)   bekezdése  mindazonáltal  leszögezi,   hogy   a   nem   a
      felügyelőség    hatáskörébe   tartozó    légszennyező    forrás
      létesítéséhez,      teljesítménybővítéséhez,      élettartalmát
      meghosszabbító   felújításához,  alkalmazott   technológiájának
      váltásához,  használatba  vételéhez nem  kell  levegőtisztaság-
      védelmi  engedély. Az újKorm.r. 24. § (2) bekezdése  értelmében
      az (1) bekezdés szerinti légszennyező forrás üzemeltetése során
      ugyanakkor a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell.
      Az   újKorm.r.   31-32.  §-a  továbbá  az  engedélykötelest   a
      környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi  felügyelőség  (a
      továbbiakban:  felügyelőség) irányában levegőtisztaság-védelemi
      adatszolgáltatásra kötelezi.

      Az  újKorm.r.  és  a  Kgyr. fenti rendelkezéseinek  összevetése
      alapján  megállapítható, hogy a Kgyr.  eltér  az  újKorm.r.-ben
      foglaltaktól.  A  Kgyr. 9. §-a a jegyző levegőtisztaság-védelmi
      hatósági  hatáskörét az újKorm.r.-től eltérően (szűkebb  körben
      megjelölt  berendezésekre)  állapítja  meg,  s  részben  a  már
      hatályon  kívül helyezett Korm. rendeletre hivatkozik a  jegyző
      hatáskörének  megállapításakor. A Kgyr. 7-8.  §-a  pedig  —  az
      újKorm.r.  31.  §-ától eltérően — nem a felügyelőség,  hanem  a
      jegyző  mint  elsőfokú környezetvédelmi  hatóság  felé  ír  elő
      adatszolgáltatási    kötelezettséget.    A    Kgyr.    szerinti
      adatszolgáltatási  kötelezettség  csak  a  60-140  kW  névleges
      bemenő  hőteljesítményű tüzelőberendezésekre  vonatkozik.  Ezen
      túlmenően  a  Kgyr.  7. §-a az adatszolgáltatási  kötelezettség
      megállapításánál a már nem hatályos Korm. rendelet alkalmazását
      rendeli el.
      3.2.  Az  Ötv.  8.  § (1) bekezdése — a helyi közszolgáltatások
      körében — a helyi önkormányzatok által ellátandó közfeladatként
      jelöli  ki az épített és természeti környezet védelmét.  A  Kt.
      46.  §  (1) bekezdés c) pontja — a Kt. IV. fejezetében, a helyi
      önkormányzatok  környezetvédelmi  feladatai  között   —   külön
      kiemeli,  hogy a települési önkormányzatok a környezet  védelme
      érdekében  a környezetvédelmi feladatok megoldására  rendeletet
      bocsátanak  ki, illetve határozatot hoznak. A  Kgyr.  a  Kt.  e
      rendelkezését jelöli meg felhatalmazó rendelkezésként. A  Kgyr.
      más   olyan  felhatalmazó  rendelkezést  nem  jelöl  meg,  mely
      feljogosítaná arra, hogy a magasabb szintű jogszabályban,  azaz
      az  újKorm.r.-ben  már  szabályozott  kérdéskört  önkormányzati
      rendeletben szabályozza, illetve attól eltérjen.
      Az  Alkotmánybíróság  az  újKorm.r. és a  Kgyr.  összevetésével
      megállapította,  hogy  a Kgyr. 7-9. §-a lényegében  nem  saját,
      helyi  szabály, hanem magasabb szintű jogszabályi rendelkezések
      átvétele, számos helyen megváltoztatott szöveggel, illetve  már
      hatályon    kívül   helyezett   jogszabály   (Korm.   rendelet)
      alkalmazásának  elrendelésével.  A  Kgyr.  7-9.   §-a   alapján
      mindazonáltal nem állapítható meg egyértelműen, hogy  melyek  a
      magasabb  szintű,  illetve  a  helyi  szabályok;  ezt  a  Kgyr.
      semmilyen módon nem jelzi, nem választja el.
      Az  Alkotmánybíróság a 61/1994. (XII. 24.) AB  határozatában  a
      vegyes jogszabályszerkesztésről megállapította: „Nincs jogszerű
      akadálya  annak,  hogy  a  helyi  rendelet  a  magasabb  szintű
      jogszabálynak a saját rendeletébe illeszthető előírásait —  szó
      szerint  — átvegye. Az sem törvénysértő, ha a helyi rendelet  a
      magasabb  szintű  jogszabály  előírásait  nem  ismétli  meg.  A
      magasabb szintű jogszabályi rendelkezések ugyanis — akár a  szó
      szerinti átvétellel, akár alacsonyabb szintű jogszabályba  való
      beillesztés  nélkül  —  önmagukban  is  érvényesek.  A   vegyes
      jogszabály-szerkesztési megoldás azonban homályos,  megtévesztő
      és félrevezető.” (ABH 1994, 471, 472.)
      Az  Alkotmánybíróság  a  76/2009. (VII. 10.)  AB  határozatában
      kifejtette: „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a központi
      jogszabályi    rendelkezések   önkormányzati    rendeletbe    a
      feltétlenül   szükséges  mértékben  vehetők   át,   azokat   az
      önkormányzati rendeletben megfelelő szerkesztéssel,  jelöléssel
      el  kell  választani  a  helyi  szabályoktól.  Magasabb  szintű
      jogszabály  szövegének átvétele esetén azonban az átvétel  csak
      szó szerinti, mindenben azonos szövegű lehet. Egy rendelkezésen
      belül  nem lehet vegyes szövegezésű, mert akkor nem állapítható
      meg,  hogy mely szövegrész központi jogszabály, mely szövegrész
      helyi   rendelkezés.”  (ABH  2009,  1174,  1187.)   E   korábbi
      határozatában    az   Alkotmánybíróság   a   magasabb    szintű
      jogszabályok által rendezett társadalmi viszonyok  és  a  helyi
      közügyek vegyes, bizonytalanságot keltő jogszabály-szerkesztési
      megoldása  miatt — az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált
      jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság követelményére,
      valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdésére és az Alkotmány 44/A.  §
      (2)  bekezdésére hivatkozva — a helyi önkormányzati  rendeletet
      egészében megsemmisítette.

      A  jelen  esetben a Kgyr. szintén vegyes jogszabályszerkesztési
      technikával  állapít meg a korábbi Korm. rendelet,  illetve  az
      újKorm.r.    által    magasabb   szinten    már    szabályozott
      levegőtisztaság-védelem  tárgyában  a  jegyző  „mint   elsőfokú
      környezetvédelmi     hatóság”    irányában    adatszolgáltatási
      kötelezettséget,    illetve   számára   levegőtisztaság-védelmi
      hatósági hatáskört.
      Az  Alkotmány  44/B.  §  (3)  bekezdése  szerint  törvény  vagy
      kormányrendelet  államigazgatási feladatot, hatósági  hatáskört
      állapíthat  meg a jegyzőnek és kivételesen a képviselő-testület
      hivatala  ügyintézőjének  is. Az Ötv.  7.  §  (1)  bekezdésének
      második mondata lényegében megismétli az Alkotmány 44/B. §  (3)
      bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezést.
      Az  Alkotmánybíróság  korábban már rámutatott  arra,  hogy  „az
      Alkotmány  44/B.  § (2)-(3) bekezdésében foglalt  felhatalmazás
      alapján  a  helyi  önkormányzat  szerveinek  hatáskörébe  utalt
      államigazgatási feladat- és hatáskörök gyakorlása nem  tartozik
      a   helyi  önkormányzás  körébe.  Az  államigazgatási  hatósági
      jogkörök  gyakorlása  során a helyi önkormányzatok  szervei  (a
      jegyző,  főjegyző, a polgármester, a megyei közgyűlés elnöke  a
      megyei jogú város kerületi hivatalának elöljárója, illetőleg  a
      polgármesteri  hivatal hatáskörrel felruházott ügyintézője)  az
      állam    központi    szervei   által   alkotott    jogszabályok
      érvényesítését  szolgáló  hatósági  jogalkalmazó  tevékenységet
      végeznek. (…) E hatáskörükben az önkormányzat szervei nincsenek
      alárendelve  a  képviselő-testületnek. A  képviselő-testület  a
      hatáskörrel           felruházott          tisztségviselőjétől,
      köztisztviselőjétől a hatáskört nem vonhatja el, e  hatásköreik
      gyakorlására   utasítást  nem  adhat,  nem  jogosult   hatósági
      határozataik  felülvizsgálatára.”  [56/1996.  (XII.   12.)   AB
      határozat, ABH 1996, 204, 212.]
      A   Kgyr.   az   újKorm.r.   által   a   jegyzőhöz   telepített
      államigazgatási   hatáskör   önkormányzati   rendeleti   szintű
      szabályozásával,  mely  eltér  az  újKorm.r.-ben  foglaltaktól,
      illetve  az  államigazgatási  hatáskörrel  felruházott   jegyző
      irányában  e  hatáskörével összefüggésben  —  az  újKorm.r.-ben
      foglaltaktól    eltérő   —   adatszolgáltatási    kötelezettség
      megállapításával,  megsértette az Ötv.  9.  §  (3)  bekezdését,
      illetve 16. § (1) bekezdését. Mindezek alapján a Kgyr. 7-9. §-a
      magasabb  szintű jogszabállyal ellentétes, s ezért az Alkotmány
      44/A. § (2) bekezdésébe ütközik.

      4.  Mivel  az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben  megjelölt
      rendelkezések    alkotmányellenességét   a   fentiek    alapján
      megállapította  —  állandó  gyakorlatának  megfelelően   —   az
      indítványokban  felhívott  további alkotmányi  rendelkezésekkel
      fennálló ellentétet már nem vizsgálta. [61/1997. (XI.  19.)  AB
      határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat,
      ABH 2000, 425, 429.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001,
      478,  482.;  35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH  2002,  199,
      213.;  4/2004.  (II.  20.) AB határozat,  ABH  2004,  66,  72.;
      9/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 627, 636.]
      A  Kgyr.  megsemmisített  rendelkezései  az  Abtv.  42.  §  (1)
      bekezdése  alapján  e határozatnak a Magyar Közlönyben  történő
      közzétételét követő napon veszti hatályát.
                 Dr. Balogh Elemér         Dr. Bragyova András
                 alkotmánybíró                   alkotmánybíró

                             Dr. Stumpf István
                           előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        28/2011. (III. 31.)
        Date of the decision:
        .
        03/29/2011
        .
        .