A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a
következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Pécs Megyei Jogú Város
Önkormányzata Közgyűlése a levegő minőségének védelmével
kapcsolatos helyi szabályokról szóló 22/2003. (04. 23.)
rendelete 6. § (2)-(3) bekezdése, valamint 7-10. §-a
alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítványt terjesztettek elő,
melyben Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlése a
levegő minőségének védelmével kapcsolatos helyi szabályokról
szóló 22/2003. (04. 23.) rendelete (a továbbiakban: Kgyr.)
egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos
vizsgálatát kezdeményezték.
1. Az Alkotmánybírósághoz korábban beérkezett indítvány a Kgyr.
6. § (2)-(3) bekezdése és 10. §-a alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet
tartalmazott. (Az indítványozó a Kgyr. 7-8. §-át is
alkotmányellenesnek tartotta, de e rendelkezések
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, illetve
megsemmisítésére irányuló kifejezett kérelmet nem terjesztett
elő.) Azt állította, hogy a Kgyr. 6. § (2)-(3) bekezdése és
10. §-a magasabb szintű jogszabályba ütközik, ezért sérti az
Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Az indítványozó szerint a Kgyr. 6. § (2)-(3) bekezdése —
figyelmen kívül hagyva a fogyasztói igényeket — kizárja,
illetve ellehetetleníti a gázüzemű fűtés- és melegvíz
szolgáltatást, annak bevezetését, továbbá az arra való
átállást. Ennek következtében a Kgyr. e rendelkezéseit
ellentétesnek tartotta a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi
XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt1.) 2. §-ával és 20. § (1)-
(2) bekezdésével, mert ezek az indítvány benyújtásakor hatályos
rendelkezések fogyasztói igény esetén szolgáltatási
kötelezettséget állapítottak meg a gázszolgáltató részére.
Ellentétesnek tartotta továbbá a tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. § (1) bekezdésével
is.
Ezen túlmenően a Kgyr.-nek a gázszolgáltatásra való átállás
kizárásáról szóló rendelkezéseit az Alkotmány 9. §
(2) bekezdése által garantált gazdasági verseny szabadságába, s
az Alkotmány 13. § (1) bekezdésben foglalt tulajdonhoz való
jogba ütközőnek tartotta.
Az indítványozó kifogásolta a Kgyr. 10. §-át is, mely arra
kötelezi az építésügyi hatóságot, hogy tagadja meg az építési,
fennmaradási, használati mód változtatási, illetve
használatbavételi engedély kiadását, ha a fűtő-, illetve
energiatermelő berendezés nem felel meg a Kgyr. 6. §-ában
foglaltaknak. Az indítványozó szerint a helyi önkormányzat —
felhatalmazás nélkül — nem tilthatja meg az építésügyi
hatóságnak az építésügyi hatósági engedély kibocsátását. Azzal
érvelt, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről
szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek (a továbbiakban: Étv.) — az
indítvány benyújtásakor hatályos — 36. § d) pontja az
építésügyi hatóság számára pusztán az építmény rendeltetésszerű
és biztonságos használhatóságához szükséges energiaellátás
biztosításának vizsgálatát írja elő. Az építésügyi hatóság
tehát az Étv. szerint nem jogosult arra, hogy az energiatermelő
berendezés típusától tegye függővé az építésügyi hatósági
engedély kibocsátását.
Az indítványozó hivatkozott továbbá az egyes építményekkel,
építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos
építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997.
(XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: KTMr.) 8. §
(2) bekezdésére is. Ez az indítvány benyújtásakor hatályos
rendelet az építésügyi hatóság hatáskörét határozta meg. Az
indítványozó azzal érvelt, hogy a Kgyr. 10. §-a felhatalmazás
nélkül eltér a KTMr. e rendelkezésétől. A KTMr. 8. §
(2) bekezdése értelmében ugyanis az építésügyi hatóság a
füstgáz elvezetését célzó megoldás szakszerűségét vizsgálja
meg, illetve azt, hogy „a közmű igények a közműszolgáltatók
nyilatkozata szerint biztosítottak-e”. Ezt figyelembe véve az
indítványozó szerint az építésügyi hatóság hatásköre nem terjed
ki arra, hogy a Kgyr. 10. §-ának értelmében megkövetelje,
milyen fűtési módot, illetve milyen fűtő- és energiatermelő
berendezést kell az építményben alkalmazni.
Az indítványozó hivatkozott továbbá az országos
településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997.
(XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 7. §
(3) bekezdésére is, melynek 7. pontja alapján az újonnan
beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő területek építési
övezeteire vonatkozóan meg kell határozni legalább a
megengedett igénybevételi, kibocsátási, szennyezettségi
határértékeket. Ebből az indítványozó azt a következtetést
vonta le, hogy „[n]em lehet az energiahordozó fajtáját előírni,
meghatározni — ahogy azt a sérelmezett önkormányzati rendelet
teszi —, hanem csak a fent említett határértékeket”.
2. A Kgyr.-t érintően a másik indítványt a Baranya Megyei
Közigazgatási Hivatal vezetője nyújtotta be az
Alkotmánybírósághoz: a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi
LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a)
pontja alapján kezdeményezte a Kgyr. 7. § (1) bekezdése,
valamint 8-10. §-a alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését. A Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal,
illetve a Dél-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal
vezetője (a továbbiakban: hivatalvezető) az eredeti indítványt
a hivatkozott jogszabályi környezet időközbeni módosítására
tekintettel pontosította, illetve a Kgyr. 7. § (2) bekezdésére
is kiterjesztette. A beadványok alapján az indítvány tartalma
az alábbiak szerint foglalható össze.
2.1. A hivatalvezető elsőként a Kgyr. 7-8. §-át kifogásolta. E
rendelkezések értelmében a 60-140 kWth névleges bemenő
hőteljesítményű tüzelő- és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó
berendezések (a továbbiakban: tüzelőberendezések) létesítése,
átalakítása, illetve tüzelőanyagának megváltoztatása
bejelentési kötelezettség alá esik. Új építmény 60-140 kWth
névleges bemenő hőteljesítményű létesítése esetén a létesítő az
építési hatósági engedélyezési kérelem benyújtásával
egyidejűleg kötelezett a bejelentésre.
A Kgyr. 7-8. §-át a hivatalvezető ellentétesnek tartotta a
levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001.
(II. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 16. §
(3) bekezdésével. Ez az indítvány benyújtásakor hatályos
rendelkezés arról rendelkezett, hogy az üzemeltető valamennyi
helyhez kötött légszennyező pontforrásra köteles adatokat
szolgáltatni a környezetvédelmi hatóság számára (alapbejelentés
és légszennyezés mértéke éves bejelentés), s ezt az
adatszolgáltatást e jogszabály vagy a környezetvédelmi hatóság
határozata szerint kell teljesíteni. A Korm. rendelet 23. §
(1) bekezdése és (3) bekezdés c) pontja értelmében
levegőtisztaság-védelmi, környezetvédelmi hatósági feladatokat
a 140 kW névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó tüzelő-
és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezések forrásaival
kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi ügyekben a települési
önkormányzat jegyzője látja el. A Korm. rendelet 23. §
(4) bekezdés h) pontja pedig kimondja, hogy a települési
önkormányzat jegyzője a hatáskörébe tartozó légszennyezőt a
levegőtisztaság-védelemhez kapcsolódó adatok közlésére
kötelezheti. Mindezek alapján az indítványozó szerint a
„jegyzőnek teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettséget,
illetve az adatszolgáltatással kapcsolatos jegyzői hatáskör
gyakorlását” a Korm. rendelet „teljesen lefedi”. Ezért az
indítványozó úgy vélte, hogy a Korm. rendelet által a jegyzőhöz
telepített hatáskör eltérő, önkormányzati rendeleti
szabályozásával a Kgyr. megsértette az Ötv. 9. §
(3) bekezdését.
A hivatalvezető sérelmezte azt is, hogy a Kgyr. a Korm.
rendelettel ellentétes módon leszűkíti az adatszolgáltatást a
60-140 kW névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre,
holott a Korm. rendelet minden 140 kW alatti névleges bemenő
hőteljesítményű berendezésre adatszolgáltatási kötelezettséget
ír elő. Mindezek alapján úgy vélte, hogy a Kgyr. 7-8. §-a
magasabb szintű jogszabállyal ellentétes, s ezért az Alkotmány
44/A. § (2) bekezdésébe ütközik.
2.2. A hivatalvezető a Kgyr. 9. §-ával kapcsolatban azt
kifogásolta, hogy „vegyes jogszabály-szerkesztési megoldást
alkalmaz”, mivel a Korm. rendelet 23. § (3) bekezdésében és
(4) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltakat pontatlanul átveszi,
mégpedig olyan módon, hogy a Korm. rendelet 23. § (4) bekezdés
d)-f) pontjait figyelmen kívül hagyja. Ezzel kapcsolatban a
hivatalvezető hivatkozott a jogalkotásról szóló 1987. évi
XI. törvényre (a továbbiakban: Jat.), melynek 18. §
(2) bekezdése — az indítvány benyújtásakor — rögzítette: a
jogszabályokat „világosan és közérthetően kell megszövegezni”.
A hivatalvezető hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság korábbi
határozataira [61/1994. (XII. 24.) AB határozat; 28/2001.
(VI. 29.) AB határozat], melyek — állítása szerint —
megállapították, hogy „a vegyes jogszabály-szerkesztési
megoldás homályos, megtévesztő és félrevezető”. Indítványában
idézte a 9/1996. (II. 23.) AB határozatot: „amennyiben
önkormányzati rendelet a szabályozásába jogszabályban foglalt
taxációt vesz át, abban az esetben annak a jogbiztonság
érdekében teljes körűnek kell lennie”.
2.3. A hivatalvezető — az előző indítványozóhoz hasonlóan —
sérelmezte a Kgyr. 10. §-át azért, mert az építési
jogszabályoktól eltérően megtiltja az építésügyi hatóságnak,
hogy építési, fennmaradási, használati mód változtatási,
illetve használatbavételi engedélyt bocsásson ki, ha a fűtő-,
illetve energiatermelő berendezés a Kgyr. 6. §-ában
foglaltaknak nem felel meg. A hivatalvezető szerint az
építésügyi hatóság hatásköre — az Étv.-nek az indítvány
benyújtásakor hatályos 36. § d) pontjára, az OTÉK 7. §
(3) bekezdésére, illetve a KTMr. 8. § (2) bekezdésére
tekintettel — nem terjedhet ki arra, hogy „az energiahordozó
milyenségét” előírja. Az építtető joga ugyanis „annak eldöntése
— gazdaságossági megfontolás, egyéni igény alapján —, hogy
milyen energiahordozót választ”. Mivel az indítványozó szerint
a Kgyr. 10. §-a magasabb szintű jogszabályba ütközik, ezért
ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket — azok tárgyi
összefüggésére tekintettel — az Alkotmánybíróság ideiglenes
ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított
és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat
(ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette,
és egy eljárásban bírálta el.
3. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az
indítványok benyújtását követően az Alkotmány, illetve a
kérelmezők által hivatkozott jogszabályok egy része
megváltozott, illetve hatályát vesztette.
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény
módosításáról szóló 2010. évi CXIII. törvény 8. §-a 2011.
január 1-jével új rendelkezést iktatott az Alkotmány 44/A. §
(2) bekezdése helyébe. Az új rendelkezés azonban tartalmi
szempontból a korábbival azonos szabályt tartalmaz.
A hivatalvezető a Kgyr. 9. §-át kifogásolva hivatkozott a Jat.
18. § (2) bekezdésére, mely szerint a jogszabályokat „világosan
és közérthetően kell megszövegezni”. A Jat.-ot az
Alkotmánybíróság 121/2009. (XII. 17.) AB határozata 2010.
december 31-i hatállyal megsemmisítette (ABH 2009, 1013.).
Jelenleg ugyanakkor a Jat. 18. § (2) bekezdéséhez hasonló
rendelkezést tartalmaz a 2011. január 1-jén hatályba lépett, a
jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban:
újJat.) 2. § (1) bekezdése, mely szerint: „A jogszabálynak a
címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási
tartalommal kell rendelkeznie.”
Az első indítványban hivatkoztak a Gszt1. 2. §-ára és 20. § (1)-
(2) bekezdésére, minthogy e rendelkezések — fogyasztói igény
esetén — szolgáltatási kötelezettséget állapítottak meg a
gázszolgáltató részére, s az indítványozó szerint éppen ezzel
ellentétes a Kgyr. 6. § (2)-(3) bekezdése, mely kizárja,
illetve ellehetetleníti a gázüzemű fűtés- és melegvíz
szolgáltatást, annak bevezetését, továbbá az arra való
atállást. A Gszt1.-et 2004. január 1-jével hatályon kívül
helyezte a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény (a
továbbiakban: Gszt2.) 54. § (1) bekezdés b) pontja. Majd a
földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban:
Gszt3.) 147. § (6) bekezdése és 158. § a) pontja 2009. július 1-
jével hatályon kívül helyezte a Gszt2.-t. A Gszt3. 34. §-a
ugyanakkor jelenleg is rögzíti, hogy az egyetemes szolgáltatót
a működési engedélyében meghatározott szolgáltatási területen
lévő egyetemes szolgáltatást igénylő jogosultak tekintetében
egyetemes szolgáltatási szerződéskötési kötelezettség terheli.
Mindkét indítványozó hivatkozott a Kgyr. 10. §-ával
összefüggésben az Étv.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos
36. § d) pontjára, mely szerint építésügyi hatósági engedély a
jogszabályok keretei között akkor adható, ha az építményt
érintően a közmű- és energiaellátás megvalósítása biztosított.
E rendelkezést jelenleg az Étv. 36. § (1) bekezdése
tartalmazza.
Az első indítványban a Kgyr. 10. §-át érintően hivatkoztak a
KTMr. 8. § (2) bekezdésére. Ennek értelmében az építésügyi
hatósági engedélyezési eljárásban vizsgálandó, hogy a szükséges
közműellátottság biztosított-e, illetve milyen feltételekkel
biztosítható, továbbá az építmény égéstermék kivezetőinek
műszaki megoldása megfelel-e az előírt követelményeknek. Az
indítvány benyújtását követően a KTMr. rendelkezéseit — a 2.
számú melléklet kivételével — az építésügyi hatósági
eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-
műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM
rendelet 2008. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte.
Majd a KTMr.-t egészét a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában
közreműködő szakhatóságok kijelöléséről, valamint egyes
szakhatósági közreműködések megszüntetéséről és módosításáról
szóló 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdés
89. pontja 2009. március 1-jei hatállyal helyezte hatályon
kívül. Az indítvány elbírálása idején az Étv. 36. §
(1) bekezdése sorolja fel az építésügyi hatósági engedély
kibocsátásának feltételeit, melynek ec) pontja az építmény
rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságához szükséges
közmű- és energiaellátás biztosítását követeli meg. Ezzel
összhangban az építésügyi hatósági eljárásokról és az
építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX. 15.)
Korm. rendelet 36. § d) pontja előírja, hogy a
használatbavételi engedélykérelemhez vagy bejelentéshez
mellékelni kell az építési tevékenységgel érintett épített vagy
szerelt égéstermék-elvezető esetén a kéményseprő-ipari
közszolgáltató nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy az érintett
épített vagy szerelt égéstermék-elvezető műszaki megoldása
megfelel a szakszerűség követelményeinek.
A levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet
(a továbbiakban: újKorm.r.) 45. § a) pontja 2011. január 15-i
hatállyal hatályon kívül helyezte a Korm. rendeletet. Az utóbbi
tartalmazta azt az adatszolgáltatási kötelezettséget, amellyel
ellentétesnek tartotta a hivatalvezető a Kgyr. 7-8. §-ában
foglalt adatszolgáltatási kötelezettséget. A Korm. rendeletnek
a hivatalvezető által hivatkozott rendelkezéseit az újKorm.r.
is magában foglalja. Az újKorm.r. 31-32. §-a is tartalmaz
adatszolgáltatási kötelezettséget a légszennyező forrás
létesítésével, üzemeltetésével kapcsolatosan. Az újKorm.r.
36. § (2) bekezdés b) pontja szerint is a jegyző, mégpedig a
települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról
szóló 2004. évi CVII. törvényben meghatározott kistérség
körzetközponti feladatot ellátó települési, a főváros esetében
a kerületi önkormányzat jegyzője, jár el első fokon a
legfeljebb 140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű, nem az
újKorm.r. 36. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kizárólag
füstgázt kibocsátó tüzelőberendezés forrásával kapcsolatos
levegőtisztaság-védelmi hatósági ügyben.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak a hatályos
jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata
tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetve módosított
jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az
Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak
alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés,
ABH 1990, 261.) A konkrét normakontroll két esetében, az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott
bírói kezdeményezés és 48. §-a szerint előterjesztett
alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság már nem
hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. A
jelen indítványok nem az Abtv. 38. §-a, illetve 48. §-a
szerinti kérelmek. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat a
hatályos alkotmányi és jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel
bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a
vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való
jogot.”
„44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat,
döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
(…)
(2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet
alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal.”
„44/B. § (3) A polgármester az önkormányzati feladatain kívül
törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet
alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket
is elláthat.”
2. Az Ötv. érintett rendelkezése:
„7. § (1) Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján
kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a főpolgármestert,
a megyei közgyűlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel
ruházhatja fel. Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási
feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, a
főjegyzőnek és kivételesen a képviselő-testület hivatala
ügyintézőjének is.”
„9. § (3) A képviselő-testület egyes hatásköreit a
polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat
testületére, a kisebbségi önkormányzat testületére, törvényben
meghatározottak szerint társulására ruházhatja. E hatáskör
gyakorlásához utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja. Az
átruházott hatáskör tovább nem ruházható.”
„16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem
szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá
törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására
önkormányzati rendeletet alkot.”
3. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995.
évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) érintett rendelkezése:
„46. § (1) A települési önkormányzat (Budapesten a Fővárosi
Önkormányzat is) a környezet védelme érdekében
(…)
c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati
rendeletet bocsát ki, illetőleg határozatot hoz; (…).”
4. Az Étv.-nek az indítványok elbírálásakor hatályos, érintett
rendelkezése:
„13. § (1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a
települési önkormányzatnak az országos szabályoknak
megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a
település közigazgatási területének felhasználásával és
beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített
értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos
helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi
építési szabályzatban kell megállapítania.”
„18. § (1) Építési tevékenységet végezni az e törvényben
foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl, csak
a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak
megfelelően szabad.”
„36. § (1) Építésügyi hatósági engedély törvényben,
kormányrendeletben meghatározottak szerint akkor adható, ha
a) a tervezett építési tevékenység megfelel a 18-22. §-ban, és
a 31. § (1) bekezdésében előírtaknak,
(…)
e) az építmény rendeltetésszerű és biztonságos
használhatóságához szükséges
(…)
ec) a közmű- és energiaellátás
a használatbavételi engedély megkéréséig biztosítható, illetve
a használatbavételi engedélyezéskor rendelkezésre áll,
(…)
i) az építésügyi hatósági engedélykérelem jogszabályban előírt
mellékletei rendelkezésre állnak, és tartalmuk megfelel az a)-
h) pontok előírásainak.”
5. Az OTÉK érintett rendelkezései:
„7. § (3) Újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő
területek építési övezeteire vonatkozóan meg kell határozni
legalább:
(…)
7. a megengedett igénybevételi, kibocsátási, szennyezettségi
határértékeket [a továbbiakban: környezetterhelési
határértékeket (emisszió és imisszió)], (…)”
„Hőellátó vezetékek, berendezések
78. § (1) A hőellátó rendszernek — a tüzelő-, a hőátadó és
melegvíztermelő berendezésnek — összhangban kell lennie az
építmény rendeltetésével és a határoló szerkezeteivel, az
energiatakarékosságra vonatkozó jogszabályok és szabványok
előírásainak megfelelően.
(2) A több önálló rendeltetési egységet tartalmazó házgyári
panelos szerkezetű középmagas és magas épületben
helyiségenkénti és önálló rendeltetési egységenkénti
fűtőberendezés csak tartalékfűtés céljára létesíthető.
(3) Hőellátó vezetéket nem szabad vezetni
a) födémben, padozatban, kivéve, ha a hőellátási rendszer
elemei és megoldása e célra engedélyezettek,
b) villamos berendezések elhelyezésére szolgáló helyiségekben
(pl. transzformátor-, főkapcsoló helyiségben) és ezek falában,
födémében, padozatában,
c) olyan helyiségben, amelynek belső hőmérséklete +2 C alá
süllyedhet (pl. hűtőkamrában).
Gázvezetékek, gázfogyasztó készülékek
79. § (1) A gázenergia felhasználása az építmény biztonságát,
állékonyságát és az egészséget nem veszélyeztetheti.
Gázvezetéket, gázfogyasztó készüléket, gázfelhasználó
technológiát, valamint ezek tartozékait (gázberendezés)
építményben alkalmazni csak a vonatkozó jogszabályok,
szabványok és ágazati előírások szerint szabad.
(2) Égéstermék-elvezetés nélküli gázkészülék (főző, sütő,
vízmelegítő, fűtő stb.) nem alkalmazható
a) alvás céljára is szolgáló helyiségben,
b) testnevelés, sportolás céljára szolgáló helyiségben,
c) nevelési-oktatási építményekben a 0-18 éves gyermekek,
tanulók tartózkodására szolgáló terekben — a taneszköznek
minősülő gázkészülékek kivételével —,
d) közvetlen természetes szellőzés nélküli helyiségben.
(3) A gázkészülék működéséhez szükséges légtérbővítés
(szellőzőnyílás) a (2) bekezdésben említett helyiségekre nem
nyílhat.
(4) Nevelési-oktatási építménynek a 0-18 éves gyermekek,
tanulók tartózkodására szolgáló helyiségében, terében
gázfogyasztó készülék és kapcsolója, automatikája, csak úgy
alkalmazható, ha ahhoz a gyermekek, tanulók nem férhetnek
hozzá.
(5)
(6) Nyílt lángú gázfogyasztó készüléket a padlószint felett
1,20 m-nél alacsonyabban lévő benyíló, forgó ablakszárny alatt
elhelyezni nem szabad.”
„111. § (1) Az e rendelet II-III. fejezetében meghatározott
településrendezési követelményeknél szigorúbb követelményeket a
helyi építési szabályzat megállapíthat.
(…)
(3) Új épületek esetében e rendelet IV. fejezetében szereplő
előírásoktól eltérni csak a (4) bekezdésben foglaltak
tekintetében és az ott meghatározott feltételekkel lehet akkor,
ha a tervezett megoldás:
a) az élet és az egészség védelmével, a biztonságos
használhatósággal kapcsolatos érdeket nem sért,
b) a tervezett megoldás szerinti használat veszélyhelyzetet nem
teremt,
c) a szomszédos önálló rendeltetési egységekhez fűződő
használati jogokat nem korlátozza.
(4) Az eltérő megoldás
a) az egészségvédelem biztosítása szempontjából a 66. § (1)
bekezdése, a 70. § (3), (6), (7) bekezdése, a 71. §, a 72. §
(7) bekezdése, a 73. § (3) bekezdése, a 77. § (4)-(5)
bekezdése, a 79. § (2) bekezdésének b) pontja, a 82. § (2)
bekezdésének a)-b) pontja és (9) bekezdése, a 85. § (3)-(5)
bekezdése, 86. § (1) bekezdése, a 88. § (3) bekezdése, a 89. §
(2) bekezdése, 90. § (2)-(4) bekezdése, a 92. § (5)-(6)
bekezdése, a 99. §, a 102. § (3) bekezdése és a 103. § (1)
bekezdése, továbbá a honvédelmi és katonai, valamint a
nemzetbiztonsági célú építmények esetében a 46. § (1) bekezdése
tekintetében az egészségügyi követelmények figyelembevételével,
b) a tűzvédelem biztosítása szempontjából a 64. § (6)
bekezdésének a)-d) pontja, a 73. § (1) bekezdése, a 85. § (9)
bekezdése, a 88. § (4) bekezdése, a 90. § (2) bekezdése, a 95.
§ (4) bekezdése, a 96. § (2) bekezdésének b)-d) pontja és a 97.
§ tekintetében az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, a
honvédelmi és katonai, valamint nemzetbiztonsági célú
építmények esetében a tűzvédelmi követelmények
figyelembevételével,
c) az építmények használati feltételeinek biztosítása
szempontjából a 64. § (4), (7) bekezdése, a 65. § (3)
bekezdése, a 68. § (1)-(3) bekezdése, a 85. § (2) bekezdésének
a) pontja, a 96. § (3) bekezdése és a 98. § (2) bekezdése
tekintetében a rendeltetésszerű és biztonságos használat
követelményeinek figyelembevételével
valósítható meg.”
6. Az újKorm.r. érintett rendelkezései:
„24. § (1) A nem a felügyelőség hatáskörébe tartozó
légszennyező forrás létesítéséhez, teljesítménybővítéséhez,
élettartalmát meghosszabbító felújításához, alkalmazott
technológiájának váltásához, használatba vételéhez nem kell
levegőtisztaság-védelmi engedély.
(2) Az (1) bekezdés szerinti légszennyező forrás üzemeltetése
során a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell.”
„31. § (1) Az engedélyköteles, illetve a 166/2006/EK Európai
Parlamenti és Tanácsi rendelet (E-PRTR) I. melléklete szerinti
légszennyező pont- és diffúz forrás (a továbbiakban:
adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás) üzemeltetője
legkésőbb a légszennyező forrás működési engedélykérelmének
benyújtásával egyidejűleg, vagy az előzőektől eltérő esetben
legkésőbb a tevékenység megkezdése előtt a felügyelőség részére
a 4. melléklet szerinti adattartalommal levegőtisztaság-védelmi
alapbejelentést tesz.
(2) Az adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás
üzemeltetője a tárgyévet követő év március 31-ig a felügyelőség
részére a 7. melléklet szerinti adattartalommal éves
levegőtisztaság-védelmi jelentést nyújt be.
(3) A felügyelőség a légszennyező forrás levegőterhelését
befolyásoló műszaki, technológiai sajátosságai miatt e §-ban
előírtaktól eltérő tartalmú, illetve gyakoriságú jelentéstételt
engedélyezhet.
(4) Az adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás
üzemeltetője a levegőtisztaság-védelmi alapbejelentésben
bekövetkező változásokat a változás bekövetkezésétől számított
30 napon belül bejelenti a felügyelőség részére.
32. § (1) Az adatszolgáltatás nyomtatványon vagy elektronikus
űrlap igénybevételével, az ügyfélkapun keresztül is
teljesíthető.
(2) Az adatszolgáltató az elektronikus dokumentumok mentéséről,
valamint az adatokat elektronikusan előállító és továbbító
eljárások rögzítéséről gondoskodik. Az adatszolgáltatás
valamint a benyújtott dokumentáció 5 évig nem selejtezhető.
(3) Az adatszolgáltatás során közölt adatok teljeskörűségéért,
a bejelentésre kötelezettre érvényes számviteli szabályokkal,
statisztikai rendszerrel, valamint egyéb nyilvántartási
rendszereivel, mérési, megfigyelési adataival való egyezéséért
a bejelentésre kötelezett a felelős.”
„36. § (1) A levegőtisztaság-védelmi ügyben az elsőfokú
hatósági jogkört — a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel — a
felügyelőség gyakorolja.
(2) A települési önkormányzatok többcélú kistérségi
társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvényben meghatározott
kistérség körzetközponti feladatot ellátó települési, a főváros
esetében a kerületi önkormányzat jegyzője
a) a legfeljebb 500 kWth névleges bemenő hőteljesítményű,
háztartási és közintézmény tüzelőberendezés forrásával,
b) a legfeljebb 140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű, nem
az a) pont szerinti kizárólag füstgázt kibocsátó
tüzelőberendezés forrásával,
c) az egy háztartásban élő személy(ek) mindennapi
szükségleteinek kielégítésére, otthona fenntartására szolgáló
tevékenység és az ahhoz használt berendezés forrásával,
d) a nem gazdasági tevékenység keretében végzett tevékenység
okozta bűzterheléssel, és
e) a nem gazdasági tevékenység keretében működő diffúz
légszennyező forrással kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi
hatósági ügyben jár el első fokon.”
7. A Kgyr. indítványokkal érintett rendelkezései:
„6. § (1) Energiatermelő berendezést úgy kell megtervezni,
kiválasztani, kialakítani és üzemeltetni, hogy a környezet
egészének magas szintű védelme érdekében az a lehető legkisebb
levegőterhelést okozza.
(2) A már működő energiatermelő, energiaellátó rendszerek
megváltoztatása (különösen a berendezések cseréje és az
energiahordozó váltás) az elérhető legjobb technikát figyelembe
véve nem járhat a levegőterhelés növelésével, azaz a helyileg
kibocsátott légszennyező anyagok fajlagos mutatószámai a
teljesítményre, a megtermelt energiára vonatkozóan egyetlen
szenynyezőanyag tekintetében sem növekedhetnek.
(3) Új létesítmények kialakításakor vagy a meglévő rendszerek
átalakításakor az elérhető legjobb technikával megvalósítható,
helyi emisszióval nem járó rendszereket (különösen távhőt,
villamos energiát, napenergiát használó berendezéseket), vagy —
ennek hiányában — a lehető legkisebb helyi emisszióval járó
energiatermelő, energiaellátó rendszereket kell alkalmazni.”
„7. § (1) A levegővédelmi követelmények betartása ellenőrzése
céljából a 60-140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű tüzelő-
és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezés
(továbbiakban: tüzelőberendezés) létesítését és meglévő
tüzelőberendezés átalakítását, tüzelőanyagának megváltoztatását
a tüzelőberendezés létesítője a jegyzőnek — mint elsőfokú
környezetvédelmi hatóságnak — köteles bejelenteni.
A bejelentési kötelezettség szempontjából az azonos helyrajzi
számú ingatlanon található tüzelőberendezések névleges bemenő
teljesítményének öszszegét kell figyelembe venni.
(2) 140 kWth-nál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű
tüzelőberendezés esetén a Kormányrendelet idevonatkozó
rendelkezései szerint kell eljárni.
8. § Új építmény 60-140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű
tüzelőberendezése (i) létesítése esetén a létesítő az építési
hatósági engedélyezési kérelem benyújtásával egyidejűleg a
jegyzőnek — mint elsőfokú környezetvédelmi hatóságnak — a
tüzelőberendezés létesítését az alábbi dokumentáció
csatolásával köteles bejelenteni:
a.) a tervezett energiaigény mennyiségének és biztosítási
módjának ismertetése,
b.) annak bemutatása, hogy ez az energiaigény a létesítés
helyétől számított 500 m-en belül milyen energiahordozóval
biztosítható (vezetékes hőenergia-hordozó esetén a
szolgáltató(k) nyilatkozatának csatolásával),
c.) a tüzelőanyag vagy a hőhordozó megjelölése és a választás
indoklása,
d.) a tüzelőberendezés típusa, műszaki adatai, működés
időtartama, napi és éves tervezett átlagos- illetve
csúcsfogyasztása,
e.) a tervezett tüzelőberendezések légszennyező anyag
kibocsátása (légszennyező anyagok fajtája, várható
koncentrációja, fajlagos mennyisége) meghatározása.
(2) A meglévő 60-140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű
tüzelőberendezés tüzelőanyagának megváltoztatásáról szóló
bejelentéshez csatolni kell:
a.) a jelenlegi és a tervezett tüzelőanyag-ellátás
ismertetését, a tüzelőanyag-váltás indoklását,
b.) a szolgáltatói nyilatkozatokat,
c.) a meglevő és a tervezett tüzelőberendezés (1) bekezdés d.)
és e.) pont alatti adatait a légszennyezőanyag kibocsátás
változásának összehasonlításával,
d.) a kéményseprő-ipari közszolgáltató kéményvizsgálati
jegyzőkönyvét és terhelhetőségi szakvéleményét.
9. § A jegyző — mint elsőfokú környezetvédelmi hatóság — a
háztartási berendezések forrásaival, valamint a 140 kWth
névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó
tüzelőberendezések forrásaival kapcsolatos levegőtisztaság-
védelmi ügyekben eljárva:
a.) ellenőrzi a megállapított levegővédelmi követelmények
betartását;
b.) hatáskörén belül a levegőtisztaságvédelmi tilalmak
megszegőivel szemben a Kormányrendelet 8. sz. melléklete
szerinti bírságot szab ki és hatósági intézkedést kezdeményez;
c.) hatósági intézkedést kezdeményez a levegőtisztaság-védelem
érdekében más hatóságoknál és egyéb szerveknél.
10. § Nem adható építési, fennmaradási, használati mód
változtatási, használatbavételi engedély az építményre akkor,
ha az építmény helye szerinti építési övezetben rendelkezésre
álló energiahordozók közül kiválasztott energiahordozóval
tervezett, elérhető legjobb technikával megvalósítható fűtő-,
energiatermelő berendezés nem a lehető legkisebb helyi
levegőszennyező anyag kibocsátású, illetőleg ha a fűtési mód
megváltoztatásával a meglevőnél fajlagosan nagyobb helyi
levegőszennyező anyag kerülne kibocsátásra, azaz ha az építmény
nem felel meg a 6. § (1) és (3) bekezdésekben foglalt
követelményeknek, illetve a tüzelőberendezés és a fűtési mód
megválasztásánál nem teljesülnek a 6. § (2) és (3)
bekezdésekben foglalt előírások.”
III.
Az indítványok megalapozottak.
1. A helyi önkormányzat rendeletalkotási jogkörének kereteit az
Alkotmány 44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a jelöli ki.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint a helyi
képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és
igazgat. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése pedig kimondja,
hogy a helyi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes
más jogszabállyal. Ennek megfelelően az Ötv. 16. § (1)
bekezdése úgy rendelkezik, hogy a helyi képviselő-testület
törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok
rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak
végrehajtására rendeletet alkot.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként a Kgyr. 10. §-ával, illetve az
abban hivatkozott és az indítványozók által is támadott 6. §
(2)-(3) bekezdésével kapcsolatos indítványi elemet vizsgálta. A
Kgyr. 10. §-ának, illetve 6. § (2)-(3) bekezdésének az
alkotmányellenességét mindkét indítványozó e rendelkezések
magasabb szintű jogszabályba, mégpedig az Étv.-be és annak
végrehajtási rendeleteibe (OTÉK, stb) ütközése miatt kérte — az
Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján — megállapítani.
2.1. Az Alkotmánybíróság eljárása során mindenek előtt
észlelte, hogy a Kgyr. 6. § (3) bekezdése majdnem szó szerint
megegyezik a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII.
törvény egyes rendelkezéseinek Budapest főváros területén
történő végrehajtásáról szóló 83/2005. (XII. 16.) Főv. Kgy.
rendeletnek azzal a 3. § (2) bekezdésével, melyet az
Alkotmánybíróság az 59/2009. (V. 22.) AB határozatával (ABH
2009, 1152.) magasabb szintű jogszabályba, a
távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvénybe (a
továbbiakban: Tszt.) ütközése miatt alkotmányellenesnek
minősített és megsemmisített.
Az Alkotmánybíróság e határozatában — a 21/2009. (II. 26.) AB
határozata és 22/2009. (II. 26.) AB határozata nyomán —
megállapította, hogy „a helyi képviselő-testületnek nincs
felhatalmazása arra, hogy rendeletében a hőellátó rendszerek
kialakítását, átalakítását korlátozza, s az érintettek számára
távhőszolgáltatás igénybevételét tegye kötelezővé. (…) A Kgyr.
3. § (2) bekezdése által hivatkozott Korm. rendelet sem
tartalmaz, de nem is tartalmazhat olyan önkormányzati
jogalkotásra vonatkozó felhatalmazást, amelynek alapján
önkormányzati rendelet kötelezővé tehetné a helyi emisszióval
nem járó rendszerek alkalmazását.
A Kgyr. 3. § (2) bekezdésének az az előírása, amely
meghatározott, távhővel ellátott területen a távhőszolgáltatás
alkalmazására kötelez, ellentétes a Tszt. 38. §-ában foglalt
rendelkezéssel, mely a felhasználó jogaként szabályozza az
általános közüzemi szerződés felmondását, a távhőszolgáltatás
igénybevételének megszüntetését. Ezért az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy a Kgyr.-nek a Tszt. szabályaival
ellentétes 3. § (2) bekezdése az Alkotmány 44/A. § (2)
bekezdésébe ütközik, s így a Kgyr. e rendelkezését
megsemmisítette.” [59/2009. (V. 22.) AB határozat, ABH 2009,
1152, 1157.]
Az Alkotmánybíróság a jelen indítványok elbírálásakor
figyelemmel volt a korábbi megállapításaira. Különösen azért,
mert a Kgyr. 6. § (3) bekezdése — az 59/2009. (V. 22.) AB
határozatban megsemmisített rendelkezéshez hasonló módon —
vnkormányzati rendeleti szinten korlátozza a hőellátó
rendszerek kialakítását, illetve átalakítását, s a
távhőszolgáltatás igénybevételére kötelez.
2.2. A jelen ügy tárgyát képező indítványokban kifejezetten nem
kezdeményezték a Tszt. sérelmének a megállapítását. Az
indítványozók a Kgyr. 10. §-ával, valamint 6. § (2)-
(3) bekezdésével kapcsolatban azt kifogásolták, hogy e
rendelkezések elsősorban az Étv.-vel, illetve kormányrendeleti
szintű szabályokkal ellentétben egyes energiatermelő,
energiaellátó rendszerek alkalmazására vonatkozó
kötelezettséget állapítanak meg, illetve e jogszabályokkal
ellentétesen korlátozzák az energiatermelő, energiaellátó
rendszerek megváltoztatását.
Az építési előírásokat alapvetően az Étv., azaz törvény
határozza meg. Az Étv. 13. § (1) bekezdése ugyanakkor
felhatalmazza a települési önkormányzatot arra, hogy az építés
helyi rendjének biztosítása érdekében sajátos helyi
követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési
szabályzatban állapítson meg, de kizárólag „az országos
szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett
eltérésekkel”. Az Étv. 36. § (1) bekezdés a) pontja, illetve
18. § (1) bekezdése értelmében pedig építési tevékenységet
végezni csak az Étv.-ben, valamint az egyéb jogszabályokban
foglaltaknak, illetve a helyi építési szabályzat, szabályozási
terv előírásainak megfelelően szabad, építésügyi hatósági
engedély ugyanis csak ekkor adható.
Az Étv. 36. § (1) bekezdés ec) pontja egyebek mellett rögzíti,
hogy az építmény rendeltetésszerű és biztonságos
használhatóságához szükséges közmű- és energiaellátás
biztosítása az építésügyi hatósági engedély kibocsátásának a
feltétele. Az Étv. 36. § (1) bekezdés ec) pontja tehát az
építésügyi hatósági engedélyezést, vagyis az államigazgatási
hatósági hatáskör gyakorlását az építmény energiaellátásának
biztosításától teszi függővé. Az Étv. azonban az
energiaellátást érintően az építésügyi engedély kibocsátását
nem köti további feltételekhez, különösen olyanokhoz nem,
amelyek meghatározott energiatermelő, energiaellátó rendszerek
kötelező alkalmazását, illetve a megvalósítandó energiatermelő,
energiaellátó rendszerek kapcsán a levegőterhelés növelésének
általános tilalmát foglalnák magukban. Az Étv. a helyi
jogalkotót sem jogosítja fel arra, hogy ilyen korlátozásokat,
illetve tilalmakat az építésügyi engedély kibocsátásának
feltételeként meghatározzon.
Az Étv. felhatalmazása alapján megalkotott OTÉK konkrétan
rögzíti a helyi építési szabályzat korlátait. Az OTÉK 111. §
(1) bekezdése kimondja, hogy a II-III. fejezetében
meghatározott településrendezési követelményeknél szigorúbb
követelményeket helyi építési szabályzat is megállapíthat. Az
OTÉK 111. § (3)-(4) bekezdése szerint továbbá a IV. fejezetben
szereplő előírásoktól is el lehet — a felsorolt esetekben —
térni az új épületek esetében.
Az OTÉK IV. fejezetében található 78-79. § rendelkezik a
hőellátó vezetékekről és berendezésekről, valamint a
gázvezetékekről és gázfogyasztó készülékekről. Az OTÉK 78. §
(1) bekezdése szerint a hőellátó rendszernek — a tüzelő-, a
hőátadó és melegvíztermelő berendezésnek — összhangban kell
lennie az építmény rendeltetésével és a határoló
szerkezeteivel, az energiatakarékosságra vonatkozó jogszabályok
és szabványok előírásainak megfelelően. Az OTÉK 79. § (1)
bekezdése pedig úgy szól, hogy a gázenergia felhasználása az
építmény biztonságát, állékonyságát és az egészséget nem
veszélyeztetheti. Gázvezetéket, gázfogyasztó készüléket,
gázfelhasználó technológiát, valamint ezek tartozékait
(gázberendezés) építményben alkalmazni csak a vonatkozó
jogszabályok, szabványok és ágazati előírások szerint szabad.
Az OTÉK 78-79. §-a mindazonáltal nem tartalmaz olyan
szabályokat, amelyek egyes energiatermelő, energiaellátó
rendszerek kizárólagos alkalmazását tennék kötelezővé, illetve
amelyek a megvalósítandó energiatermelő, energiaellátó
rendszerek kapcsán a levegőterhelés növelésének általános
tilalmát foglalnák magukban. (Az OTÉK 79. §-a bizonyos
helyiségekben tiltja meg csupán a jellemzően az égéstermék-
elvezetés nélküli, illetve nyílt lángú gázkészülékek
alkalmazását.) Az OTÉK 111. §-a értelmében a helyi jogalkotó
(helyi építési szabályzat) a 78-79. §-ban foglaltaktól nem
térhet el, szigorúbb szabályozást még új építmények esetén sem
állapíthat meg.
Az Étv., illetve az OTÉK rendelkezéseitől eltérő szabályokat
tartalmaz a Kgyr. A Kgyr. 6. § (2) bekezdése a település
egészére vonatkozóan általános jelleggel korlátozza a már
működő energiatermelő, energiaellátó rendszerek
megváltoztatását (különösen a berendezések cseréjét és az
energiahordozó váltást). Előírja ugyanis, hogy az ilyen
változtatás egyáltalán nem járhat a levegőterhelés növelésével.
Ezzel párhuzamosan a Kgyr. 6. § (3) bekezdése az új
létesítmények kialakításakor vagy a meglévő rendszerek
átalakításakor kötelezettséget állapít meg elsődlegesen a helyi
emisszióval nem járó rendszerek (különösen távhőt, villamos
energiát, napenergiát használó berendezések), illetve — ennek
hiányában — másodlagosan a lehető legkisebb helyi emisszióval
járó energiatermelő, energiaellátó rendszerek alkalmazására. A
Kgyr. 10. §-a pedig kifejezetten az építésügyi hatósági eljárás
szintjén érvényesíti a Kgyr. 6. § (2)-(3) bekezdésében foglalt
korlátozásokat, illetve kötelezettségeket. Nem adható ugyanis
építési, fennmaradási, használati mód változtatási,
használatbavételi engedély az építményre egyebek mellett akkor,
ha az építmény helye szerinti építési övezetben rendelkezésre
álló energiahordozók közül kiválasztott energiahordozóval
tervezett, elérhető legjobb technikával megvalósítható fűtő-,
energiatermelő berendezés nem a lehető legkisebb helyi
levegőszennyező anyag kibocsátású, illetőleg ha a fűtési mód
megváltoztatásával a meglevőnél fajlagosan nagyobb helyi
levegőszennyező anyag kerülne kibocsátásra, azaz ha az építmény
nem felel meg a 6. § (1) és (3) bekezdésekben foglalt
követelményeknek, illetve a tüzelőberendezés és a fűtési mód
megválasztásánál nem teljesülnek a 6. § (2) és (3)
bekezdésekben foglalt előírások.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az energiatermelő,
energiaellátó rendszerek kialakítására, átalakítására, illetve
megváltoztatására vonatkozó követelményeket maga a Kgyr. 6. §
(2)-(3) bekezdése, illetve 10. §-a írja elő, s teszi — az Étv.
és az OTÉK fentiekben ismertetett előírásaival ellentétes módon
— alkalmazandóvá az építésügyi hatósági eljárásban. Ezért a
Kgyr. 6. § (2)-(3) bekezdése, illetve 10. §-a ellentétes az
Ötv. 16. §-ának a helyi jogalkotás kereteit kijelölő
(1) bekezdésével. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy a Kgyr.-nek a magasabb szintű jogszabályba
ütköző 6. § (2)-(3) bekezdése, illetve 10. §-a az Alkotmány
44/A. § (2) bekezdését sérti, melynek következtében a Kgyr. e
rendelkezéseit megsemmisítette.
3. Ezt követően az Alkotmánybíróság a Kgyr. 7-9. §-a
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványi kérelmeket vizsgálta.
3.1. A Kgyr. 7. § (1) bekezdése szerint a levegővédelmi
követelmények betartásának ellenőrzése céljából a 60-140 kWth
névleges bemenő hőteljesítményű tüzelő- és egyéb, kizárólag
füstgázt kibocsátó berendezés (továbbiakban: tüzelőberendezés)
létesítését és meglévő tüzelőberendezés átalakítását,
tüzelőanyagának megváltoztatását a tüzelőberendezés létesítője
a jegyzőnek — mint elsőfokú környezetvédelmi hatóságnak —
köteles bejelenteni. A Kgyr. 7. § (2) bekezdése értelmében a
140 kWth-nál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű
tüzelőberendezések esetén a — 2011. január 15-i hatállyal
hatályon kívül helyezett — Korm. rendelet idevonatkozó
rendelkezései szerint kell eljárni. A Kgyr. 8. §-a pedig
kifejezetten az új építmények 60-140 kWth névleges bemenő
hőteljesítményű tüzelőberendezésének létesítése, illetve
megváltoztatása esetén írja elő, hogy a létesítő az építési
hatósági engedélyezési kérelem benyújtásával egyidejűleg a
jegyzőnek — mint elsőfokú környezetvédelmi hatóságnak — köteles
a tüzelőberendezés létesítését, megváltoztatását a Kgyr.-ben
felsorolt dokumentáció csatolásával bejelenteni.
A Kgyr. 9. §-a szerint a jegyző — mint elsőfokú
környezetvédelmi hatóság — a háztartási berendezések
forrásaival, valamint a 140 kWth névleges bemenő
hőteljesítményt meg nem haladó tüzelőberendezések forrásaival
kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi ügyekben eljárva: ellenőrzi
a megállapított levegővédelmi követelmények betartását,
hatáskörén belül a levegőtisztaságvédelmi tilalmak megszegőivel
szemben a — már nem hatályos — Korm. rendelet 8. sz. melléklete
szerinti bírságot szab ki és hatósági intézkedést kezdeményez,
valamint hatósági intézkedést kezdeményez a levegőtisztaság-
védelem érdekében más hatóságoknál és egyéb szerveknél.
A Korm. rendelet helyébe lépő újKorm.r. 36. § (2) bekezdése
megállapítja a levegőtisztaság-védelmi hatósági ügyben eljáró
szerv — a települési önkormányzatok többcélú kistérségi
társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvényben meghatározott
kistérség körzetközponti feladatot ellátó települési, a főváros
esetében a kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban:
jegyző) — hatáskörét. E rendelkezés értelmében a jegyző jár el
első fokon — egyebek mellett — a legfeljebb 500 kWth névleges
bemenő hőteljesítményű, háztartási és közintézmény
tüzelőberendezés forrásával, valamint a legfeljebb 140 kWth
névleges bemenő hőteljesítményű kizárólag füstgázt kibocsátó
tüzelőberendezés forrásával kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi
(államigazgatási) hatósági ügyben. Az újKorm.r. 24. §
(1) bekezdése mindazonáltal leszögezi, hogy a nem a
felügyelőség hatáskörébe tartozó légszennyező forrás
létesítéséhez, teljesítménybővítéséhez, élettartalmát
meghosszabbító felújításához, alkalmazott technológiájának
váltásához, használatba vételéhez nem kell levegőtisztaság-
védelmi engedély. Az újKorm.r. 24. § (2) bekezdése értelmében
az (1) bekezdés szerinti légszennyező forrás üzemeltetése során
ugyanakkor a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell.
Az újKorm.r. 31-32. §-a továbbá az engedélykötelest a
környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a
továbbiakban: felügyelőség) irányában levegőtisztaság-védelemi
adatszolgáltatásra kötelezi.
Az újKorm.r. és a Kgyr. fenti rendelkezéseinek összevetése
alapján megállapítható, hogy a Kgyr. eltér az újKorm.r.-ben
foglaltaktól. A Kgyr. 9. §-a a jegyző levegőtisztaság-védelmi
hatósági hatáskörét az újKorm.r.-től eltérően (szűkebb körben
megjelölt berendezésekre) állapítja meg, s részben a már
hatályon kívül helyezett Korm. rendeletre hivatkozik a jegyző
hatáskörének megállapításakor. A Kgyr. 7-8. §-a pedig — az
újKorm.r. 31. §-ától eltérően — nem a felügyelőség, hanem a
jegyző mint elsőfokú környezetvédelmi hatóság felé ír elő
adatszolgáltatási kötelezettséget. A Kgyr. szerinti
adatszolgáltatási kötelezettség csak a 60-140 kW névleges
bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre vonatkozik. Ezen
túlmenően a Kgyr. 7. §-a az adatszolgáltatási kötelezettség
megállapításánál a már nem hatályos Korm. rendelet alkalmazását
rendeli el.
3.2. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése — a helyi közszolgáltatások
körében — a helyi önkormányzatok által ellátandó közfeladatként
jelöli ki az épített és természeti környezet védelmét. A Kt.
46. § (1) bekezdés c) pontja — a Kt. IV. fejezetében, a helyi
önkormányzatok környezetvédelmi feladatai között — külön
kiemeli, hogy a települési önkormányzatok a környezet védelme
érdekében a környezetvédelmi feladatok megoldására rendeletet
bocsátanak ki, illetve határozatot hoznak. A Kgyr. a Kt. e
rendelkezését jelöli meg felhatalmazó rendelkezésként. A Kgyr.
más olyan felhatalmazó rendelkezést nem jelöl meg, mely
feljogosítaná arra, hogy a magasabb szintű jogszabályban, azaz
az újKorm.r.-ben már szabályozott kérdéskört önkormányzati
rendeletben szabályozza, illetve attól eltérjen.
Az Alkotmánybíróság az újKorm.r. és a Kgyr. összevetésével
megállapította, hogy a Kgyr. 7-9. §-a lényegében nem saját,
helyi szabály, hanem magasabb szintű jogszabályi rendelkezések
átvétele, számos helyen megváltoztatott szöveggel, illetve már
hatályon kívül helyezett jogszabály (Korm. rendelet)
alkalmazásának elrendelésével. A Kgyr. 7-9. §-a alapján
mindazonáltal nem állapítható meg egyértelműen, hogy melyek a
magasabb szintű, illetve a helyi szabályok; ezt a Kgyr.
semmilyen módon nem jelzi, nem választja el.
Az Alkotmánybíróság a 61/1994. (XII. 24.) AB határozatában a
vegyes jogszabályszerkesztésről megállapította: „Nincs jogszerű
akadálya annak, hogy a helyi rendelet a magasabb szintű
jogszabálynak a saját rendeletébe illeszthető előírásait — szó
szerint — átvegye. Az sem törvénysértő, ha a helyi rendelet a
magasabb szintű jogszabály előírásait nem ismétli meg. A
magasabb szintű jogszabályi rendelkezések ugyanis — akár a szó
szerinti átvétellel, akár alacsonyabb szintű jogszabályba való
beillesztés nélkül — önmagukban is érvényesek. A vegyes
jogszabály-szerkesztési megoldás azonban homályos, megtévesztő
és félrevezető.” (ABH 1994, 471, 472.)
Az Alkotmánybíróság a 76/2009. (VII. 10.) AB határozatában
kifejtette: „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a központi
jogszabályi rendelkezések önkormányzati rendeletbe a
feltétlenül szükséges mértékben vehetők át, azokat az
önkormányzati rendeletben megfelelő szerkesztéssel, jelöléssel
el kell választani a helyi szabályoktól. Magasabb szintű
jogszabály szövegének átvétele esetén azonban az átvétel csak
szó szerinti, mindenben azonos szövegű lehet. Egy rendelkezésen
belül nem lehet vegyes szövegezésű, mert akkor nem állapítható
meg, hogy mely szövegrész központi jogszabály, mely szövegrész
helyi rendelkezés.” (ABH 2009, 1174, 1187.) E korábbi
határozatában az Alkotmánybíróság a magasabb szintű
jogszabályok által rendezett társadalmi viszonyok és a helyi
közügyek vegyes, bizonytalanságot keltő jogszabály-szerkesztési
megoldása miatt — az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált
jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság követelményére,
valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdésére és az Alkotmány 44/A. §
(2) bekezdésére hivatkozva — a helyi önkormányzati rendeletet
egészében megsemmisítette.
A jelen esetben a Kgyr. szintén vegyes jogszabályszerkesztési
technikával állapít meg a korábbi Korm. rendelet, illetve az
újKorm.r. által magasabb szinten már szabályozott
levegőtisztaság-védelem tárgyában a jegyző „mint elsőfokú
környezetvédelmi hatóság” irányában adatszolgáltatási
kötelezettséget, illetve számára levegőtisztaság-védelmi
hatósági hatáskört.
Az Alkotmány 44/B. § (3) bekezdése szerint törvény vagy
kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört
állapíthat meg a jegyzőnek és kivételesen a képviselő-testület
hivatala ügyintézőjének is. Az Ötv. 7. § (1) bekezdésének
második mondata lényegében megismétli az Alkotmány 44/B. § (3)
bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezést.
Az Alkotmánybíróság korábban már rámutatott arra, hogy „az
Alkotmány 44/B. § (2)-(3) bekezdésében foglalt felhatalmazás
alapján a helyi önkormányzat szerveinek hatáskörébe utalt
államigazgatási feladat- és hatáskörök gyakorlása nem tartozik
a helyi önkormányzás körébe. Az államigazgatási hatósági
jogkörök gyakorlása során a helyi önkormányzatok szervei (a
jegyző, főjegyző, a polgármester, a megyei közgyűlés elnöke a
megyei jogú város kerületi hivatalának elöljárója, illetőleg a
polgármesteri hivatal hatáskörrel felruházott ügyintézője) az
állam központi szervei által alkotott jogszabályok
érvényesítését szolgáló hatósági jogalkalmazó tevékenységet
végeznek. (…) E hatáskörükben az önkormányzat szervei nincsenek
alárendelve a képviselő-testületnek. A képviselő-testület a
hatáskörrel felruházott tisztségviselőjétől,
köztisztviselőjétől a hatáskört nem vonhatja el, e hatásköreik
gyakorlására utasítást nem adhat, nem jogosult hatósági
határozataik felülvizsgálatára.” [56/1996. (XII. 12.) AB
határozat, ABH 1996, 204, 212.]
A Kgyr. az újKorm.r. által a jegyzőhöz telepített
államigazgatási hatáskör önkormányzati rendeleti szintű
szabályozásával, mely eltér az újKorm.r.-ben foglaltaktól,
illetve az államigazgatási hatáskörrel felruházott jegyző
irányában e hatáskörével összefüggésben — az újKorm.r.-ben
foglaltaktól eltérő — adatszolgáltatási kötelezettség
megállapításával, megsértette az Ötv. 9. § (3) bekezdését,
illetve 16. § (1) bekezdését. Mindezek alapján a Kgyr. 7-9. §-a
magasabb szintű jogszabállyal ellentétes, s ezért az Alkotmány
44/A. § (2) bekezdésébe ütközik.
4. Mivel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben megjelölt
rendelkezések alkotmányellenességét a fentiek alapján
megállapította — állandó gyakorlatának megfelelően — az
indítványokban felhívott további alkotmányi rendelkezésekkel
fennálló ellentétet már nem vizsgálta. [61/1997. (XI. 19.) AB
határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat,
ABH 2000, 425, 429.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001,
478, 482.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199,
213.; 4/2004. (II. 20.) AB határozat, ABH 2004, 66, 72.;
9/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 627, 636.]
A Kgyr. megsemmisített rendelkezései az Abtv. 42. § (1)
bekezdése alapján e határozatnak a Magyar Közlönyben történő
közzétételét követő napon veszti hatályát.
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Stumpf István
előadó alkotmánybíró
. |