A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I. 10.150/2011/8. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A panaszos munkaviszonyát a munkáltató 2005. novemberében rendes felmondással megszüntette. A munkaviszony megszüntetése ellen a panaszos keresettel élt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál. Az elsőfokú bíróság 2008. június 23-án kelt 12.M.652/2005/32. sz. ítéletével a keresetet elutasította és arra kötelezte a panaszost, hogy fizessen meg a munkáltatónak 225 523 Ft perköltséget.
[2] Az ítélet ellen a panaszos fellebbezett. A Fővárosi Bíróság, mint II. fokú bíróság 2009. október 27-én kelt 59.Mf.638683/2008/8. sz. részítéletével az I. fokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy a felmondás jogellenes volt, és a felperes munkaviszonya 2009. október 27. napjával szűnik meg. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a munkáltató nem bizonyította a szükséges mértékben a felmondás alapjául szolgáló tényeket. Az öszszegszerűség vonatkozásában a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2010. március 5-én kelt 5.M.222/2010/10. sz. ítéletében a munkáltatót 3 957 291 Ft elmaradt munkabér, valamint annak késedelmi kamatai, továbbá 626 452 Ft átalány kártérítés és annak késedelmi kamatai, továbbá 235 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
[3] A Fővárosi Bíróság másodfokú részítélete ellen a munkáltató élt felülvizsgálati kérelemmel. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság 2011. szeptember 7-én kelt Mfv.I. 10.150/2011/8. sz. ítéletében a Fővárosi Bíróság részítéletének a munkáltatói felmondás jogellenességét megállapító rendelkezését a perköltség és az illetékviselésre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 12.M.6502/2005/32. sz. ítéletét e körben helyben hagyta. A Legfelsőbb Bíróság a bizonyítékokat mérlegelve megállapította, hogy a munkáltató a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 89. § (2) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségének eleget téve a felmondásban foglaltak valóságát tanúvallomással, okiratokkal bizonyította.
[4] A panaszos a Legfelsőbb Bíróság ezen ítélete ellen nyújtott be az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt.
[5] Az indítványban kifejtett álláspont szerint a panaszosnak az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében szabályozott munkához való joga sérült annak következtében, hogy a bíróság eljárása során nem tett eleget az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében szabályozott tisztességes eljárás követelményeinek és indokolási kötelezettségének.
[6] 2. Az alkotmányjogi panasz vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek.
[7] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[8] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A panasz két vonatkozásban állítja a tisztességes eljárás követelményeinek sérelmét. Egyrészt álláspontja szerint sérült a részrehajlás nélküli tisztességes módon, ésszerű határidőn belül történő eljáráshoz való jog, mert az elsőfokú eljárás közel két és fél évig tartott az alperes perelhúzó magatartása és a bíróság ezt meg nem akadályozó hozzáállása miatt. Az ésszerű határidőn belüli eljáráshoz való jog sérelme a bírói döntés érdemét nem befolyásolja. Az eljárás elhúzódása miatt bekövetkezett jogsérelem az alkotmánybírósági eljárásban nem orvosolható. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében szabályozott alapjog érvényesülésének biztosítéka e tekintetben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 114/A.–114/B. §-aiban szabályozott kifogás.
[9] Másrészt az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét abban látja, hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytelenül értékelte az eljárás során feltárt bizonyítékokat, és indokolási kötelezettségének sem tett eleget, mert ítéletének indokolásában nem adta indokát annak, hogy miért fogadta el ítéletének alapjául a többszörösen ellentmondásos és életszerűtlen tényelőadásokat tartalmazó tanúvallomásokat az alperes bizonyítási kötelezettsége körében, valamint indokolásában nem tért ki azokra a kifogásokra, aggályokra, amelyeket a munkavállaló ezen tanúvallomásokkal szemben bejelentett.
[10] Az indítványozó érvelése alapvetően arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a bizonyítás eredményének bírói mérlegelését.
[11] A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
[12] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróság arra kapott hatáskört, hogy a bírói ítéletnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja. Az Alkotmánybíróságnak ez a hatásköre nem terjed ki a bizonyítás eredményének megállapítása során végzett bírói mérlegelés felülvizsgálatára. Az indítványozó sem a Legfelsőbb Bíróság eljárásával, sem az ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amely alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdést vetne fel.
[13] Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |