A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által
országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív
mintapéldánya hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen
benyújtott kifogás alapján — dr. Stumpf István alkotmánybíró
különvéleményével — meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 394/2010.
(V. 19.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Magánszemély országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő
ívének mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási
Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) hitelesítés céljából. Az
aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:
„KEZDEMéNYEZZüK, HOGY áPRILIS 22. A FöLD NAPJA MUNKASZüNETI NAP
LEGYEN.”.
Az OVB a 394/2010. (V. 19.) OVB határozatával (a továbbiakban:
OVBh.) az országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének
hitelesítését megtagadta.
Az OVB határozatát azzal indokolta, hogy az országos
népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III.
törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 17. §-a alapján a népi
kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen kell tartalmaznia a
megtárgyalásra javasolt kérdést, ezzel szemben az adott kérdés
megfogalmazása megtévesztő a választópolgárok számára, hiszen
azt a látszatot kelti, mintha az aláírással népszavazási
kezdeményezést támogatnának. Az Alkotmány 28/D. §-a szerint az
országos népi kezdeményezés arra irányul, hogy az Országgyűlés
a hatáskörébe tartozó kérdést napirendjére tűzze. A Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 125. § (3)
bekezdése meghatározza a munkaszüneti napokat, a népi
kezdeményezés azonban ezeken túl további munkaszüneti napok
törvénybe iktatását kívánná meg a jogalkotótól, azaz a
kezdeményezés konkrét jogalkotásra irányul, nem pedig
napirendre tűzésre.
2. Az indítványozó — aki nem azonos a kérdés kezdeményezőjével
— a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a
továbbiakban: Ve.) 77. § (1) bekezdése, valamint 130. § (1)
bekezdése alapján kifogást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz
az OVBh. ellen, kérve annak megsemmisítését és az OVB új
eljárásra utasítását. A kifogással érintett határozat a Magyar
Közlöny 2010. évi 82. számában, 2010. május 19-én jelent meg; a
kifogás 2010. június 2-án, vagyis a törvényes határidőn belül
érkezett az OVB-hez.
A kifogást tevő szerint a kérdés megfelel az Nsztv. 17. §-ának.
Szerinte a hatályos jogszabályok nem teszik kötelezővé, hogy a
kérdésben szerepeljen „az Országgyűlés tárgyalja meg” vagy
hasonló tartalmú szövegrész, így a kérdést hitelesíteni kellett
volna.
II.
A kifogás nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 1. § h) pontja alapján a Ve. 130. §-a
határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben
jogorvoslati természetű. Ennek során az Alkotmánybíróság —
alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban — a
beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az
aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra, vagy a népi
kezdeményezésre szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi
feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési
eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek
megfelelően járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH
2002, 342.].
2. Az OVB határozatában foglalt indokolással egyetértve az
Alkotmánybíróság a kifogást nem találta megalapozottnak, és az
OVBh.-t az abban foglalt indokok alapján helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB
határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel
rendelte el.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye
A határozat rendelkező részével és indokolásával nem értek
egyet.
1. A kifogással érintett OVB határozat az aláírásgyűjtő ív
mintapéldányának hitelesítését lényegében azzal az indokolással
tagadta meg, hogy az adott kérdés „megfogalmazása a
választópolgár számára azt a téves látszatot kelti, mintha az
aláírásgyűjtés alkalmával népszavazási kezdeményezést
támogatna”, mivel a kezdeményezés „konkrét jogalkotásra
irányul, nem napirendre tűzésre”.
Álláspontom szerint az OVB határozatban hivatkozott alapon —
amellyel a többségi határozat indokolása egyetértett — nem
tagadható meg a népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív
hitelesítése. Egyrészt, a döntés ilyen alapra helyezése
általában is ellentétes a népi kezdeményezésre vonatkozó
jogszabályi rendelkezésekkel, a népi kezdeményezés
jogintézmények alkotmányos rendeltetésével, továbbá az
Alkotmánybíróságnak a tárgybeli joggyakorlatával. Másrészt, az
aláírásgyűjtő ív a konkrét esetben nem is kelt „téves
látszatot”, hiszen a kérdés felett szerepel, hogy
„[a]lulírottak országos népi kezdeményezést támogatunk az
alábbi kérdésben:”.
2. Az Alkotmány 28/D. §-a szerint: „[o]rszágos népi
kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az
országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az
Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze
a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben
megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni.”
Országos népi kezdeményezés esetén — ügydöntő népszavazással
ellentétben — a döntés az Országgyűlés hatásköre marad, a nép
nem vonja el az Országgyűlés döntési hatáskörét, csak az
Országgyűlés napirendjét befolyásolja. Ezért a népszavazásra
vonatkozó kizárt tárgykörök sem logikailag, sem az Alkotmány
rendelkezéseiből, sem pedig az országos népszavazásról és népi
kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban:
Nsztv.) szabályaiból következően nem vonatkoznak a népi
kezdeményezésre.
Az Nsztv. 18. §-a a népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő
ív hitelesítésének megtagadását csak abban az esetben teszi
lehetővé, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés
hatáskörébe, b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a
törvényben foglalt követelményeknek, vagy c) az aláírásgyűjtő
ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben
foglalt követelményeknek. A törvény (17. §-a) a kérdés
megfogalmazásával kapcsolatosan összesen annyit ír elő, hogy
„[a] népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen
tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést”.
A népi kezdeményezésre szánt kérdés „pontossága és
egyértelműsége” álláspontom szerint a jogintézmény alkotmányos
rendeltetésével összefüggésben értelmezendő. A jogintézmény
rendeltetése pedig az, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre és
tárgyalja meg, ezért a kérdés egyértelműségének hiánya miatt
csak akkor indokolt az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének
megtagadása, ha a megfelelő számú aláírás összegyűjtése esetén
az Országgyűlés számára nem lenne egyértelmű, hogy milyen
kérdést tűzzön napirendre (miről szóljon a vita, illetve miben
döntsön). Önmagában az a körülmény, hogy a kérdés közvetetten
vagy közvetlenül törvényalkotásra irányul, nem teszi
értelmetlenné a kérdés országgyűlési tárgyalását, sőt az
országos népi kezdeményezésnek kifejezetten célszerű indoka
lehet az Országgyűlés ilyen fajta döntésének előidézése.
A népi kezdeményezés jogintézményének logikájával egyébként nem
állna ellentétben konkrét törvényjavaslatnak a parlament elé
terjesztése sem. Bár jelenleg ezt a megoldást az Alkotmány nem
ismeri el, hanem országos népi kezdeményezés útján csak
törvényhozási tárgykörre lehet javaslatot tenni, más európai
államok jogrendszerében a népi kezdeményezés esetenként
kifejezetten népi törvénykezdeményezési jogként jelenik meg (az
Olasz Köztársaság alkotmányának 71. cikke a népi
törvénykezdeményezési jogot például a magyar megoldáshoz
hasonlóan ötvenezer választópolgár egyetértéséhez rendeli).
3. Az Alkotmánybíróság eddigi joggyakorlata is azt mutatja,
hogy nem kizárt, hogy a népi kezdeményezés kifejezetten
törvényalkotásra (vagy akár az Alkotmány módosítására)
irányuljon.
A népi kezdeményezésre szánt kérdéssel kapcsolatos
követelményeket a 42/2002. (X. 11.) AB határozat foglalta
össze: „[n]épi kezdeményezés esetén [a népszavazással] szemben
az Országgyűlésnek a kérdés napirendre tűzésére,
megtárgyalására és döntéshozatalra van kötelezettsége, de ennek
a döntésnek a tartalmát a népi kezdeményezés nem köti meg.
Éppen ezért a népi kezdeményezésnek mindaddig, amíg az
alkotmányosság keretében marad — ellentétben a népszavazással —
az Alkotmányban megfogalmazott tárgyköri korlátja nincs, és a
kérdésnek nem kell konkrét jogalkotási kötelezettséget
megfogalmaznia. A népi kezdeményezésből csupán törvényhozási
kérdésben való vita és döntés következik. Így a népi
kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdéssel szemben is
mindössze annyi az elvárás, hogy törvényhozási tárgykörre
vonatkozzon.” (ABH 2002, 316, 318.)
Ennek megfelelően korábban az OVB és az Alkotmánybíróság is
hitelesíthetőnek minősítette az alábbi népi kezdeményezéseket:
„Kezdeményezzük az Alkotmány és a kapcsolódó törvények
módosítását úgy, hogy országos népszavazást lehessen tartani
arról, hogy a Parlamentbe csak a 176 országgyűlési egyéni
választókerületben megválasztásra kerülő képviselők juthassanak
be.” [93/2009. (X. 16.) AB határozat, ABH 2009, 849.];
„Kezdeményezzük az Alkotmány és a kapcsolódó törvények
módosítását úgy, hogy országos népszavazást lehessen tartani
arról, hogy az országgyűlési képviselők a választási
körzetükben élő választók negyedének indítványozására
visszahívhatók legyenek.” [94/2009. (X. 16.) AB határozat, ABH
2009, 854.]; „Kezdeményezzük az Alkotmány és a kapcsolódó
törvények módosítását úgy, hogy országos népszavazást lehessen
tartani arról, hogy a nemzetközi szerződésekben vállalt
kötelezettségeink a választók többségének akarata esetén
felmondhatók legyenek.” [95/2009. (X. 16.) AB határozat, ABH
2009, 859.].
4. Mindezek alapján — a határozat rendelkező részében foglalt
helybenhagyó döntés helyett — az érintett OVB határozat
megsemmisítésének és az OVB új eljárás lefolytatására
kötelezésének lett volna helye.
Budapest, 2011. április 5.
Dr. Stumpf István
alkotmánybíró
. |