Hungarian

Ügyszám: .	973/H/2010
Előadó alkotmánybíró: Bragyova András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 32/2011. (IV. 7.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2011/932 .

A döntés kelte: Budapest, 04/05/2011 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege: Az  Alkotmánybíróság  az  Országos Választási  Bizottság  által országos   népi   kezdeményezésre  irányuló  aláírásgyűjtő   ív mintapéldánya  hitelesítése tárgyában  hozott  határozat  ellen benyújtott  kifogás  alapján — dr. Stumpf István  alkotmánybíró különvéleményével — meghozta a következő                          határozatot: Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 394/2010. (V. 19.) OVB határozatát helybenhagyja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás I. 1.   Magánszemély  országos  népi  kezdeményezés  aláírásgyűjtő ívének  mintapéldányát  nyújtotta  be  az  Országos  Választási Bizottsághoz  (a  továbbiakban: OVB) hitelesítés  céljából.  Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „KEZDEMéNYEZZüK, HOGY áPRILIS 22. A FöLD NAPJA MUNKASZüNETI NAP LEGYEN.”. Az  OVB a 394/2010. (V. 19.) OVB határozatával (a továbbiakban: OVBh.)  az  országos  népi kezdeményezés  aláírásgyűjtő  ívének hitelesítését megtagadta. Az   OVB   határozatát  azzal  indokolta,  hogy   az   országos népszavazásról  és népi kezdeményezésről szóló 1998.  évi  III. törvény  (a  továbbiakban:  Nsztv.)  17.  §-a  alapján  a  népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen kell  tartalmaznia  a megtárgyalásra javasolt kérdést, ezzel szemben az adott  kérdés megfogalmazása  megtévesztő a választópolgárok számára,  hiszen azt  a  látszatot  kelti,  mintha  az  aláírással  népszavazási kezdeményezést támogatnának. Az Alkotmány 28/D. §-a szerint  az országos  népi kezdeményezés arra irányul, hogy az Országgyűlés a  hatáskörébe  tartozó  kérdést napirendjére  tűzze.  A  Munka Törvénykönyvéről  szóló  1992. évi XXII.  törvény  125.  §  (3) bekezdése   meghatározza  a  munkaszüneti   napokat,   a   népi kezdeményezés  azonban  ezeken túl további  munkaszüneti  napok törvénybe  iktatását  kívánná  meg  a  jogalkotótól,   azaz   a kezdeményezés   konkrét   jogalkotásra   irányul,   nem   pedig napirendre tűzésre. 2.  Az indítványozó — aki nem azonos a kérdés kezdeményezőjével —  a  választási  eljárásról szóló  1997.  évi  C.  törvény  (a továbbiakban:  Ve.) 77. § (1) bekezdése, valamint  130.  §  (1) bekezdése  alapján  kifogást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz az  OVBh.  ellen,  kérve annak megsemmisítését  és  az  OVB  új eljárásra utasítását. A kifogással érintett határozat a  Magyar Közlöny 2010. évi 82. számában, 2010. május 19-én jelent meg; a kifogás  2010. június 2-án, vagyis a törvényes határidőn  belül érkezett az OVB-hez. A kifogást tevő szerint a kérdés megfelel az Nsztv. 17. §-ának. Szerinte a hatályos jogszabályok nem teszik kötelezővé, hogy  a kérdésben  szerepeljen  „az Országgyűlés  tárgyalja  meg”  vagy hasonló tartalmú szövegrész, így a kérdést hitelesíteni kellett volna. II. A kifogás nem megalapozott. 1.   Az   Alkotmánybíróság  hatáskörét  a   jelen   ügyben   az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.) 1. § h) pontja alapján  a  Ve.  130.  §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati  természetű.  Ennek során  az  Alkotmánybíróság  — alkotmányos  jogállásával és rendeltetésével  összhangban  —  a beérkezett  kifogás  keretei  között  azt  vizsgálja,  hogy  az aláírásgyűjtő   ív   és   a   népszavazásra,   vagy   a    népi kezdeményezésre   szánt   kérdés   megfelel-e   a   jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív  hitelesítési eljárásában   az  Alkotmánynak  és  az  irányadó   törvényeknek megfelelően  járt-e el [63/2002. (XII. 3.)  AB  határozat,  ABH 2002, 342.]. 2.  Az  OVB  határozatában foglalt indokolással  egyetértve  az Alkotmánybíróság a kifogást nem találta megalapozottnak, és  az OVBh.-t az abban foglalt indokok alapján helybenhagyta. Az   Alkotmánybíróság   a   határozat   közzétételét   az   OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.                    Dr. Paczolay Péter s. k.,                   az Alkotmánybíróság elnöke,                          Dr. Balogh Elemér s. k.,     Dr. Bihari Mihály s. k.,      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Bragyova András s. k.,    Dr. Holló András s. k.,      előadó alkotmánybíró                    alkotmánybíró      Dr. Kiss László s. k.,        Dr. Kovács Péter s. k.,      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,      alkotmánybíró                           alkotmánybíró                    Dr. Stumpf István s. k.,                         alkotmánybíró Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye A  határozat  rendelkező  részével és indokolásával  nem  értek egyet. 1.  A  kifogással  érintett OVB határozat az  aláírásgyűjtő  ív mintapéldányának hitelesítését lényegében azzal az indokolással tagadta   meg,   hogy   az  adott  kérdés   „megfogalmazása   a választópolgár számára azt a téves látszatot kelti,  mintha  az aláírásgyűjtés     alkalmával    népszavazási    kezdeményezést támogatna”,   mivel   a  kezdeményezés  „konkrét   jogalkotásra irányul, nem napirendre tűzésre”. Álláspontom  szerint az OVB határozatban hivatkozott  alapon  — amellyel  a  többségi határozat indokolása  egyetértett  —  nem tagadható meg a népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő  ív hitelesítése.   Egyrészt,  a  döntés  ilyen  alapra   helyezése általában   is  ellentétes  a  népi  kezdeményezésre  vonatkozó jogszabályi     rendelkezésekkel,    a    népi    kezdeményezés jogintézmények   alkotmányos   rendeltetésével,   továbbá    az Alkotmánybíróságnak a tárgybeli joggyakorlatával. Másrészt,  az aláírásgyűjtő  ív  a  konkrét  esetben  nem  is   kelt   „téves látszatot”,    hiszen   a   kérdés   felett   szerepel,    hogy „[a]lulírottak  országos  népi  kezdeményezést  támogatunk   az alábbi kérdésben:”. 2.   Az   Alkotmány   28/D.  §-a  szerint:   „[o]rszágos   népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat  be.  Az országos   népi   kezdeményezés  arra   irányulhat,   hogy   az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés  tűzze a    napirendjére.    Az    országos   népi    kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni.” Országos  népi  kezdeményezés esetén — ügydöntő  népszavazással ellentétben — a döntés az Országgyűlés hatásköre marad,  a  nép nem  vonja  el  az  Országgyűlés döntési  hatáskörét,  csak  az Országgyűlés  napirendjét befolyásolja. Ezért  a  népszavazásra vonatkozó  kizárt tárgykörök sem logikailag, sem  az  Alkotmány rendelkezéseiből, sem pedig az országos népszavazásról és  népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a  továbbiakban: Nsztv.)  szabályaiból  következően  nem  vonatkoznak   a   népi kezdeményezésre. Az Nsztv. 18. §-a a népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív  hitelesítésének megtagadását csak abban  az  esetben  teszi lehetővé,   ha   a)  a  kérdés  nem  tartozik  az  Országgyűlés hatáskörébe,  b)  a  kérdés  megfogalmazása  nem  felel  meg  a törvényben  foglalt követelményeknek, vagy c) az  aláírásgyűjtő ív  nem  felel  meg  a választási eljárásról  szóló  törvényben foglalt   követelményeknek.  A  törvény  (17.  §-a)  a   kérdés megfogalmazásával kapcsolatosan összesen annyit  ír  elő,  hogy „[a]    népi    kezdeményezésnek   pontosan   és   egyértelműen tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést”. A    népi   kezdeményezésre   szánt   kérdés   „pontossága   és egyértelműsége” álláspontom szerint a jogintézmény  alkotmányos rendeltetésével  összefüggésben  értelmezendő.  A  jogintézmény rendeltetése pedig az, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre és tárgyalja  meg, ezért a kérdés egyértelműségének  hiánya  miatt csak   akkor   indokolt  az  aláírásgyűjtő  ív  hitelesítésének megtagadása, ha a megfelelő számú aláírás összegyűjtése  esetén az  Országgyűlés  számára  nem lenne  egyértelmű,  hogy  milyen kérdést tűzzön napirendre (miről szóljon a vita, illetve  miben döntsön).  Önmagában az a körülmény, hogy a kérdés  közvetetten vagy    közvetlenül   törvényalkotásra   irányul,   nem   teszi értelmetlenné  a  kérdés  országgyűlési  tárgyalását,  sőt   az országos  népi  kezdeményezésnek kifejezetten  célszerű  indoka lehet az Országgyűlés ilyen fajta döntésének előidézése. A népi kezdeményezés jogintézményének logikájával egyébként nem állna  ellentétben konkrét törvényjavaslatnak a  parlament  elé terjesztése sem. Bár jelenleg ezt a megoldást az Alkotmány  nem ismeri  el,  hanem  országos  népi  kezdeményezés  útján   csak törvényhozási  tárgykörre lehet javaslatot tenni,  más  európai államok   jogrendszerében   a  népi  kezdeményezés   esetenként kifejezetten népi törvénykezdeményezési jogként jelenik meg (az Olasz    Köztársaság   alkotmányának   71.   cikke    a    népi törvénykezdeményezési  jogot  például  a   magyar   megoldáshoz hasonlóan ötvenezer választópolgár egyetértéséhez rendeli). 3.  Az  Alkotmánybíróság eddigi joggyakorlata is  azt  mutatja, hogy   nem  kizárt,  hogy  a  népi  kezdeményezés  kifejezetten törvényalkotásra   (vagy   akár  az   Alkotmány   módosítására) irányuljon. A    népi    kezdeményezésre   szánt   kérdéssel    kapcsolatos követelményeket  a  42/2002.  (X. 11.)  AB  határozat  foglalta össze:  „[n]épi kezdeményezés esetén [a népszavazással] szemben az    Országgyűlésnek    a    kérdés    napirendre    tűzésére, megtárgyalására és döntéshozatalra van kötelezettsége, de ennek a  döntésnek  a  tartalmát a népi kezdeményezés nem  köti  meg. Éppen   ezért  a  népi  kezdeményezésnek  mindaddig,  amíg   az alkotmányosság keretében marad — ellentétben a népszavazással — az  Alkotmányban megfogalmazott tárgyköri korlátja nincs, és  a kérdésnek   nem   kell   konkrét  jogalkotási   kötelezettséget megfogalmaznia.  A  népi kezdeményezésből csupán  törvényhozási kérdésben   való  vita  és  döntés  következik.  Így   a   népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdéssel szemben  is mindössze  annyi  az  elvárás,  hogy  törvényhozási  tárgykörre vonatkozzon.” (ABH 2002, 316, 318.) Ennek  megfelelően  korábban az OVB és az  Alkotmánybíróság  is hitelesíthetőnek minősítette az alábbi népi kezdeményezéseket: „Kezdeményezzük   az   Alkotmány  és  a  kapcsolódó   törvények módosítását  úgy,  hogy országos népszavazást lehessen  tartani arról,  hogy  a  Parlamentbe csak a  176  országgyűlési  egyéni választókerületben megválasztásra kerülő képviselők juthassanak be.”   [93/2009.  (X.  16.)  AB  határozat,  ABH  2009,  849.]; „Kezdeményezzük   az   Alkotmány  és  a  kapcsolódó   törvények módosítását  úgy,  hogy országos népszavazást lehessen  tartani arról,   hogy   az   országgyűlési  képviselők   a   választási körzetükben    élő    választók   negyedének   indítványozására visszahívhatók legyenek.” [94/2009. (X. 16.) AB határozat,  ABH 2009,  854.];  „Kezdeményezzük az  Alkotmány  és  a  kapcsolódó törvények módosítását úgy, hogy országos népszavazást  lehessen tartani   arról,  hogy  a  nemzetközi  szerződésekben   vállalt kötelezettségeink  a  választók  többségének   akarata   esetén felmondhatók  legyenek.” [95/2009. (X. 16.) AB  határozat,  ABH 2009, 859.]. 4.  Mindezek alapján — a határozat rendelkező részében  foglalt helybenhagyó  döntés  helyett  —  az  érintett  OVB   határozat megsemmisítésének   és   az  OVB  új   eljárás   lefolytatására kötelezésének lett volna helye. Budapest, 2011. április 5. Dr. Stumpf István alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	32/2011. (IV. 7.)
Date of the decision: .	04/05/2011
.
.