English
	Hungarian

Ügyszám: .	559/B/2003
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 63/2008. (IV. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/559 .

A döntés kelte: Budapest, 04/29/2008 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására  irányuló indítványok tárgyában  –  dr.  Bihari Mihály,  dr.  Bragyova András, dr. Kovács Péter,  dr.  Paczolay Péter  és dr. Trócsányi László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő                          határozatot: 1.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a pártok működéséről és  gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 9/A. §  (2) bekezdés  a)  és  b)  pontja, (3) bekezdése,  (4)  bekezdés  b) pontja,  továbbá (6) bekezdése alkotmányellenes,  ezért  azokat 2008. szeptember 30. napjával megsemmisíti. 2.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a pártok  működését segítő   tudományos,   ismeretterjesztő,   kutatási,   oktatási tevékenységet  végző  alapítványokról szóló  2003.  évi  XLVII. törvény  4.  §  (1)  és  (3) bekezdése alkotmányellenes,  ezért azokat a határozat kihirdetése napjával megsemmisíti. 3.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdését  és  a  3.  §  (3)  bekezdését  sértő,  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzetet eredményezett, hogy az Országgyűlés nem alkotott megfelelő törvényi garanciákat  arra, hogy  a  pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989.  évi XXXIII.  törvény  9/A.  §-a  alapján létrejött  alapítványok  a hozzájuk  beérkezett  támogatást  a  pártok  működését   segítő tudományos,  ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző   alapítványokról  szóló  2003.  évi  XLVII.   törvényben meghatározott     alapítványi     célokra     fordítsák.     Az Alkotmánybíróság  felhívja az Országgyűlést,  hogy  jogalkotási feladatának 2008. szeptember 30-ig tegyen eleget. 4.  Az  Alkotmánybíróság a pártok működését segítő  tudományos, ismeretterjesztő,   kutatási,  oktatási   tevékenységet   végző alapítványokról szóló 2003. évi XLVII. törvény egésze, 3. § (2) bekezdése,  valamint 4. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja. 5.  Az  Alkotmánybíróság elutasítja azt az indítványt, amely  a pártok  működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi  XXXIII. törvény  9/A.  §-a  és  a pártok működését  segítő  tudományos, ismeretterjesztő,   kutatási,  oktatási   tevékenységet   végző alapítványokról   szóló   2003.  évi  XLVII.   törvény   egésze alkotmányellenességének megállapítását az Alkotmány  2.  §  (3) bekezdésével, 3. § (1) és (2) bekezdésével, valamint 7.  §  (1) és (2) bekezdésével összefüggésben kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. 1.  Az  Alkotmánybírósághoz több indítvány  érkezett  a  pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII.  törvény (a    továbbiakban:    Ptv.)    pártalapítványokra    vonatkozó rendelkezései,  valamint a pártok működését segítő  tudományos, ismeretterjesztő,   kutatási,  oktatási   tevékenységet   végző alapítványokról szóló 2003. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Pmtv.)   egésze   és  egyes  szakaszai  alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. 2.1.  Az egyik indítvány szerint a Ptv. 9/A. § (2) bekezdés  a) pontja   elfogadásával   a  jogalkotó  alkotmányellenes   módon különböztetett  a  pártok  között,  e  szerint  ugyanis  teljes alapítványi  támogatást csak az előzőleg legalább két,  egymást követő parlamenti ciklusban képviselőcsoporttal rendelkező párt alapítványa   kaphat.  A  megkülönböztetés  alapja   a   tartós parlamenti  jelenlét, amely azonban a népakarat  kialakításában való  közreműködés  képessége szempontjából irreleváns.  Az  öt százalékos  eredménnyel éppen bejutott új párt és az ugyanolyan eredményt  elérő,  de  már  korábban  a  parlamentben  frakciót alakító régi párt alapítványa által kapott támogatás között így akár  száz százalékos eltérés is lehet. Az indítványozó szerint a  Ptv.  9/A.  §  (2)  bekezdés a) pontja ezért  ellentétes  az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe foglaltakkal. 2.2.  Az  indítványozó úgy véli, a Ptv. 9/A. § (2) bekezdés  b) pontja,  amely  kizárólag  a parlamenti  pártok  számára  teszi lehetővé, hogy alapítványt hozzanak létre, az Alkotmány 70/A. § (1)  bekezdésébe  ütközik.  Álláspontja  szerint  a  szabály  a relatíve jelentős, de az 5, 01 %-os társadalmi támogatottsággal nem   rendelkező   pártokat   teljes   egészében   kizárja    a költségvetési támogatás egy fajtájából. Ez a megkülönböztetés a népakarat  kinyilvánításában való képességgel nem  indokolható, ezért ésszerűtlen, következésképpen alkotmánysértő. 2.3.  A  Ptv.  9/A.  §  (3)  bekezdés b)  pontját  a  hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértőnek tartja az indítványozó, mert az   a  parlamentből  kiesett,  de  korábban  két  cikluson  át frakcióval   rendelkező  párt  által  alapított  pártalapítvány számára  biztosítja az alaptámogatást, míg az e párttal  azonos eredményt  elérő,  de korábban két cikluson át  frakcióval  nem rendelkező párt alapítványa számára nem. A pártok múltban elért eredménye  alapján történő megkülönböztetés sérti az  Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, érvel az indítványozó. Ez  a  rendelkezés  továbbá különbséget tesz a  Ptv.  módosítás előtt  és  után  kiesett,  korábban legalább  két  cikluson  át frakcióval rendelkező pártok alapítványai között is,  kedvezőbb helyzetbe  hozva  a Ptv. módosítás után a parlamentből  kiesett pártok által alapított alapítványokat. 2.4.  Az  indítványozó szerint a Ptv. 9/A. §-a közvetett  módon különböztet  az  egyes pártok között, mert  látszólag  semleges feltételeket    állapít    meg   a   költségvetési    támogatás elnyeréséhez,  valójában  azonban a jelenlegi  négy  parlamenti párt  által alapított alapítványoknak juttat támogatást,  és  e pártok számára a parlamentből való kiesésük esetén is kedvezőbb helyzetet biztosít. Az  indítvány  szerint  a  politikai stabilitás  megőrzése  egy születő demokráciában indokolhatja a pártok esélyegyenlőségének korlátozását.  Egy  konszolidálódó  demokráciában   azonban   a politikai rendszer megújulási képessége teszi lehetővé, hogy  a politikai pártok reagálni tudjanak a társadalom változásaira és meg tudjanak felelni a választók új vagy módosuló igényeinek. A törvényhozó  azonban  a Ptv. módosításával olyan  versenyelőnyt biztosított a politikai rendszerben meggyökeresedett pártoknak, amely a rendszer megújulási képességét veszélyezteti. Mindezek  miatt  az  indítványozó a Ptv.  9/A.  §  (2)  és  (3) bekezdése    alkotmányellenességének   megállapítását    kérte. Tekintettel arra, hogy e rendelkezések megsemmisítése  miatt  a 9/A.  §  alkalmazhatatlanná válna, mert nem lesz  olyan  norma, amely  a jogosultsági feltételeket meghatározná, a kérelmező  a teljes 9/A. § megsemmisítését kérte indítványában. 2.5. Ugyanez az indítványozó a Pmtv. egésze megsemmisítését  is kezdeményezte. Álláspontja szerint az Országgyűlés a Pmtv.-t  – tévesen – minősített többséget igénylő törvényként fogadta  el, így elvonta saját jogát ahhoz, hogy azt a későbbiekben egyszerű többséggel  módosítsa vagy helyezze hatályon  kívül  [Alkotmány 24.  § (2) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés  a Pmtv.  megalkotása  során  eltért a törvényalkotás  formalizált szabályaitól, megsértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.  Az indítványozó   ezért   a   Pmtv.   megsemmisítését   kérte   az Alkotmánybíróságtól. 2.6.  Az indítvány végül azt kérte, hogy ha az Alkotmánybíróság a Pmtv. egészét nem találja alkotmánysértőnek, akkor a Pmtv. 4. §  (3)  bekezdését  semmisítse  meg,  mert  e  rendelkezés  azt eredményezi,  hogy  a  pártalapítványok  esetében   több   arra jogosult  ellenőrző hatóság nem gyakorolhatja  a  feladatkörébe tartozó pénzügyi-gazdasági ellenőrzési hatáskörét. A Pmtv. 4. § (3)  bekezdése ezáltal ésszerűtlenül, így az Alkotmány 70/A.  § (1)   bekezdésébe  ütköző  módon  különböztet  a  költségvetési támogatásban  részesülő  pártalapítványok  és  a  pártok  által alapított  egyéb alapítványok között, valamint a  költségvetési támogatásban    részesülő   pártalapítványok    és    az    ún. magánalapítványok között. 3.1. Egy másik indítványozó is a Ptv. 9/A. § (2) bekezdés a) és b)  pontja,  továbbá  (3)  bekezdése megsemmisítését  kérte  az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a  pártalapítványoknak a pártok működését segítő tevékenysége nem kötődik a parlamenti pártok  sajátos feladataihoz, ezért nincs ésszerű indoka annak, hogy  a Ptv. 9/A. § (2) bekezdése kizárólag a parlamenti pártok alapítványai számára biztosítja a teljes támogatást,  és  annak sem,  hogy  még a parlamenti pártok között is különbséget  tesz azok  korábbi  választási eredményei alapján. Ez  a  szabály  a jelenlegi   politikai  status  quo  fenntartását   célozza   és akadályozza  a  megújulás  lehetőségét,  ezáltal   torzítja   a népakarat  kialakítását,  kinyilvánítását.  A  Ptv.  kifogásolt rendelkezései  ezért az Alkotmány 3. § (1) bekezdésével  és  az Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdésével  ellentétes  szabályokat tartalmaznak. 3.2.  Az  indítványozó a Pmtv. 3. § (2) bekezdését is  támadta, mert  az  lehetővé  teszi,  hogy  a  pártalapítványhoz  bármely belföldi  jogalany (akár költségvetési szerv, adott  esetben  a magyar állam) csatlakozhasson, ami sérti az Alkotmány 3. §  (3) bekezdését.  A külföldi jogalany csatlakozásának lehetősége  az Alkotmány  2.  § (1) bekezdésével ellentétes. Mivel  a  Polgári Törvénykönyvről  szóló 1959. évi IV. törvény  (a  továbbiakban: Ptk.)  rendelkezései a pártalapítványokra is alkalmazandók,  az indítványozó   szerint   a  Pmtv.   3.   §   (2)   bekezdésének megsemmisítése az alkotmányellenes helyzetet nem számolja  fel. Ezért     az     indítványozó    mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte, és azt,  hogy az  Alkotmánybíróság  hívja  fel a  jogalkotót  a  közpénzekből gazdálkodó   szervezetektől  és  külföldi   államoktól   érkező adományok elfogadását tiltó szabály megalkotására. 3.3.  Az indítvány az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértőnek tartja a Pmtv. 4. § (1)-(3) bekezdéseit is. Az alapító személye és  a  pártalapítvány  célja sem indokolja a  magánalapítványok közötti    azt   a   megkülönböztetést,   amely    kivonja    a pártalapítványokat az államigazgatási felügyelet és  ellenőrzés alól. Mindezek alapján az indítványozó a Ptv. 9/A. § (2) bekezdés  a) és b) pontja, (3) bekezdése, továbbá a Pmtv. 3. § (2) bekezdése és   4.   §   (1)-(3)  bekezdései  megsemmisítését   kérte   az Alkotmánybíróságtól. 4.1.  A harmadik indítványozó a Ptv. 9/A. §-a és a Pmtv. egésze megsemmisítését   kérte  az  Alkotmánybíróságtól.   Álláspontja szerint a parlamenti pártok e jogszabályokkal az Alkotmány 2. § (3)  bekezdését  sértő  módon kizárólagos  politikai  hatalomra törekszenek,   „megpróbálják  bebetonozni   […]   a   jelenlegi országgyűlési   struktúrát”,   s   ezáltal   olyan    helyzetet teremtenek,  amely az újonnan alakuló pártokat és a parlamenten kívüli  pártokat eleve ellehetetleníti. Az indítványozó szerint az  Alkotmány  3.  §  (2)  bekezdése  nem  tesz  különbséget  a parlamenten belüli és kívüli pártok között. A Ptv. 9/A. §-a  és a  Pmtv.  ugyanakkor  lehetetlen  helyzetbe  hozza  az  újonnan alakuló  pártokat, kizárja, hogy alkotmányos jogaikkal éljenek, ezért  e törvények sértik az Alkotmány 3. §-át. Az indítványozó szerint  a két jogszabály ellentétes az Alkotmány 7. §  (1)  és (2) bekezdésével is, mert a Ptk.-val párhuzamos, illetve a Ptk.- t   sértő  rendelkezéseket  tartalmaz,  és  mert  a  jogszabály elfogadása  a  jogalkotásról szóló 1987.  évi  XI.  törvény  (a továbbiakban: Jat.) 17., 18. és 20. §-ába ütköző módon történt. Végül az indítvány hangsúlyozza, hogy a két törvény, ezen belül különösen  a  Ptv. 9/A. § (2) bekezdés a) pontja  az  Alkotmány 70/A.  §  (1)  és  (2) bekezdéseit is sérti,  mert  hátrányosan érinti   az   újonnan  alakuló  pártot  támogató   vagy   azzal szimpatizáló    állampolgárokat,   és    mert    indokolatlanul különböztet  az egyes alapítványok: a civil szféra alapítványai és a pártalapítványok között. Az Alkotmánybíróság ezeket az indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes   ügyrendjéről   és  annak   közzétételéről   szóló, módosított  és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001.  (XII.  3.) Tü.   határozat  (ABH  2003,  2065.)  28.  §  (2)  bekezdésének megfelelően egyesítette és egy eljárásban bírálta el.                               II. 1. Az Alkotmánynak az indítványok által érintett rendelkezései: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam. […] (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos     megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos   birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton         mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” „3.  § (1) A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és  az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett  szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek. (2)  A  pártok  közreműködnek  a  népakarat  kialakításában  és kinyilvánításában. (3)  A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően  egyetlen  párt  sem  irányíthat  semmiféle  állami szervet.  A  pártok  és  a közhatalom szétválasztása  érdekében törvény  határozza  meg azokat a tisztségeket,  közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be.” „7.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  jogrendszere  elfogadja  a nemzetközi  jog  általánosan  elismert  szabályait,  biztosítja továbbá  a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és  a  belső jog összhangját. (2)   A   jogalkotás  rendjét  törvény  szabályozza,   amelynek elfogadásához    a    jelenlévő    országgyűlési     képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” „70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2)  Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.” 2.1. A Ptv.-nek az indítványok által támadott rendelkezései: „9/A.  §  (1) A párt a politikai kultúra fejlesztése  érdekében tudományos,  ismeretterjesztő, kutatási,  oktatási  tevékenység folytatása céljából, külön törvény rendelkezései szerint, az  e §-ban    meghatározott   költségvetési   támogatásra   jogosult alapítványt hozhat létre. (2)  Az (5) bekezdés szerinti költségvetési támogatásra  az  az alapítvány jogosult, amelyik megfelel az alábbi feltételeknek: a)  az  alapítványt alapító párt képviselői az  Országgyűlésben legalább  két, egymást követő országgyűlési választást követően képviselőcsoportot alakítottak, és b) az Országgyűlés megválasztását követően az alakuló ülésen  a párt képviselőcsoportja bejelentette megalakulását, továbbá c) az alapítvány alapító okirat szerinti célja kizárólag az (1) bekezdés szerinti tevékenységre irányul. (3)   Az   (5)   bekezdés  a)  pontja  szerinti   költségvetési támogatásra az az alapítvány jogosult, a)   amely  megfelel  a  (2)  bekezdés  b)-c)  pontja  szerinti feltételeknek, vagy b) amelynek a (2) bekezdés szerinti támogatása azért szűnt meg, mert a képviselőcsoport az Országgyűlés mandátumának lejártával megszűnt. (4) Az alapítvány a támogatási jogosultságát elveszíti: a)  ha  nem  felel  meg  a  (2) bekezdés szerinti  jogosultsági feltételeknek; b)  a  (3)  bekezdés b) pontja szerinti alapítvány  esetében  a képviselőcsoport  megszűnését követően megalakuló  Országgyűlés mandátumának lejártával. (5) A támogatás formái és mértéke: a) alaptámogatás: az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről  és kedvezményeiről  szóló  1990.  évi  LVI. törvény szerinti egyévi képviselői alapdíj huszonötszöröse; b) mandátumarányos kiegészítő támogatás: képviselőnként az éves képviselői alapdíj 85%-a; c)  eseti  támogatás: az éves költségvetési törvényben  kiemelt célra   rendelt,  az  a)  és  b)  pontban  foglaltak  megfelelő alkalmazásával meghatározott összeg. (6) Az (5) bekezdés b) pontjában foglalt támogatás számításánál a  (2)  bekezdés  b) pontja szerinti létszámot kell  figyelembe venni. (7)  Az  (5)  bekezdés szerinti támogatás összegét  a  központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg. (8) Pártonként csak egy alapítvány részesíthető az e § szerinti költségvetési támogatásban.”  2.2. A Pmtv.-nek az indítványok által támadott rendelkezései:    „1. § A pártok a politikai kultúra fejlesztése érdekében       tudományos, ismeretterjesztő, kutatási és oktatási       tevékenységük elősegítésére a pártok működéséről és       gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvényben meghatározott költségvetési támogatásra jogosult alapítványt (a         továbbiakban: alapítvány) hozhatnak létre. […] 3.  § (1) Az alapítványra a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi  IV.  törvény  (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit  az  e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (2)  Az  alapítványhoz bárki feltétel nélkül  csatlakozhat,  az alapító   okirat   azonban  előírhatja,  hogy   a   csatlakozás elfogadásához a kezelő szerv jóváhagyása szükséges. (3)  Az  alapítvány  támogatást csak egyértelműen  azonosítható személytől  fogadhat  el. A támogatás  az  azt  nyújtó  személy pénzforgalmi számlájáról az alapítvány pénzforgalmi  számlájára történő átutalással történik. (4)   Az   alapítvány   számára   támogatást   nyújtó   személy azonosításához   szükséges  adatok  és  a   támogatás   összege közérdekből  nyilvános  adatnak minősül,  és  azt  a  támogatás beérkezését követő harminc napon belül az alapítvány  honlapján közzé kell tenni, ha a) a támogatás összege az ötszázezer forintot, vagy b)  külföldről származó támogatás összege a százezer  forintnak megfelelő értéket meghaladja. […] (6)  Az  alapítvány  céljára legalább a pártok  működéséről  és gazdálkodásáról  szóló 1989. évi XXXIII.  törvény  9/A.  §  (5) bekezdés  a)  pontja szerinti alaptámogatás  1%-ának  megfelelő összegű vagyont kell rendelni.” „4.  § (1) Az alapítvány törvényességi felügyelete során a Ptk. 74/F.  §-át  azzal  az  eltéréssel  kell  alkalmazni,  hogy  az alapítvány törvénysértése esetén az ügyész a bírósághoz fordul. (2)  Az  alapítvány gazdálkodása törvényességének ellenőrzésére az Állami Számvevőszék jogosult. (3)  Államigazgatási  szerv  az  alapítvány  gazdasági-pénzügyi ellenőrzésére nem jogosult.”                              III.  Az indítványok részben megalapozottak. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként a Pmtv. egésze alkotmányosságát formai szempontból vizsgálta. Az  indítványozó  álláspontja szerint az Alkotmány  63.  §  (3) bekezdésében   megfogalmazott   követelmény   csak    a    Ptv. elfogadására  vonatkozik,  egyéb, a pártokat  közvetlenül  vagy közvetetten  érintő törvények elfogadására nem. Az indítványozó a Pmtv. egésze megsemmisítését azért kezdeményezte, mert azt az Országgyűlés kétharmados törvényként fogadta el. 2.  Az  Alkotmány  63.  § (3) bekezdése  felhatalmazást  ad  az Országgyűlésnek, hogy a pártok gazdálkodásának  és  működésének szabályait  kétharmados szavazataránnyal elfogadott  törvényben állapítsa meg. Ez a törvény jelenleg a Ptv., amely az Alkotmány 3.  §-ának  megfelelően  meghatározza a pártok  működésének  és gazdálkodásának azokat az elemeit, amelyek feltétlen  garanciát jelentenek  arra,  hogy a pártok a népakarat kialakításával  és kinyilvánításával  kapcsolatos funkcióikat alkotmányos  keretek között  láthassák el. Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján  a Ptv.  koncepciójának lényegi elemeire vonatkozik a  kétharmados előírás. [31/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABH 2001, 258, 260- 264.;  95/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1327, 1337.]  Azok  a szabályozási  kérdések, amelyek nem tartoznak a  Ptv.  lényeges koncepciójába,  egyszerű  szótöbbséggel  elfogadott  törvényben rendezhetők.  Ezért  az  Alkotmánybíróság  az  549/B/2000.   AB határozatban  nem tartotta alkotmánysértőnek,  hogy  az  állami tulajdonban  lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló  2000. évi XCIV. törvényt, valamint az állam tulajdonában és   pártok   használatában  álló  ingatlanok   hasznosításának rendezéséről   szóló   2000.   évi   XCV.   törvényt   egyszerű szótöbbséggel fogadta el az Országgyűlés (ABH 2005, 913.). 3.    Az   Alkotmánybíróságnak   jelen   ügyben   azt   kellett megvizsgálnia,  hogy a Pmtv. rendelkezései a Ptv.  szabályozási koncepciójának lényeges elemeit érintik-e. A Ptv. 5. §-ából  és a  9/A.  §-ából  következően a jelenlegi pártfinanszírozás  két lényeges eleme: az alaptámogatás, továbbá a pártalapítványoknak juttatott teljes költségvetési támogatás vagy alaptámogatás.  A Ptv.  9/A.  §-a  meghatározza  a támogatásra  való  jogosultság feltételeit,  a  támogatás formáit és  mértékét  és  azt,  hogy pártonként  csak  egy alapítvány részesíthető  a  szóban  forgó költségvetési   támogatásban.   Egyebekben   jelzi,   hogy    a pártalapítvány  „külön törvény rendelkezései szerint”  [9/A.  § (1)  bekezdés]  hozható  létre. A 2003.  évi  XLVI.  törvényhez fűzött  indokolás  szerint „a pártok  működésével  való  szoros összefüggés”   miatt  a  törvény  elfogadásához   a   jelenlévő képviselők legalább kétharmadának szavazata szükséges. A  Ptv.  felhatalmazása  alapján megalkotott  Pmtv.  ütemezi  a támogatás  kifizetését, meghatározza, hogy a Ptk.  alapítványra vonatkozó     rendelkezései    mennyiben    alkalmazandók     a pártalapítványra,   a   támogatás   nyilvánosságára   vonatkozó szabályokat   tartalmaz,   kizárja  az   ügyész   törvényességi felügyeletét,  és  azt,  hogy  a  pártalapítványok   gazdasági- pénzügyi  ellenőrzését államigazgatási szerv  végezze,  továbbá rendelkezik   arról,  hogy  „az  alapítványok  indulása   minél kedvezőbb helyzetből és zökkenőmentesebben történjen” (a  Pmtv. részletes indokolása). A  törvényhozó  a Ptv. tehermentesítése miatt külön  törvényben rendezte    a   pártalapítványok   költségvetési   támogatására vonatkozó  szabályokat, de ez nem jelenti  azt,  hogy  e  külön törvény   ne   volna  az  Alkotmány  63.  §  (3)   bekezdéséből következően   minősített  többséget   igénylő   jogszabály.   A pártalapítványhoz csatlakozás kérdése, a pártalapítvány számára juttatott  támogatás  nyilvánosságának  szabályai,  valamint  a pártalapítvány    elszámoltathatósága    mind    lényeges,    a pártalapítvány gazdálkodását érintő kérdések. A hatályos magyar szabályozás alapján a pártok állami támogatása két elemből áll: a   pártok   közvetlen   költségvetési   támogatásából   és   a pártalapítványoknak juttatott költségvetési céltámogatásból. Az utóbbira  vonatkozó rendelkezések nem csupán a  pártalapítvány, hanem az azt alapító párt gazdálkodását is érintik, ezért  azok az   Alkotmány   63.   §  (3)  bekezdése  alapján   kétharmados szavazattöbbséget igénylő szabályok. Az  Országgyűlés  tehát  az Alkotmány 63.  §  (3)  bekezdésének megfelelően  járt  el, amikor a Pmtv.-t a jelenlévő  képviselők kétharmadának  szavazatához kötött törvényként fogadta  el.  Az Alkotmánybíróság ezért elutasította azt az indítványt, amely  a Pmtv.   egésze  megsemmisítését  kérte  amiatt,  hogy  azt   az Országgyűlés  minősített többséget igénylő törvényként  fogadta el.                               IV. Az  Alkotmánybíróság ezt követően a Ptv.  majd  a  Pmtv.  egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát vizsgálta. 1.  A Ptv. 9/A. §-a és a Pmtv. alapján egyes pártok a politikai kultúra  fejlesztése  érdekében  tudományos,  ismeretterjesztő, kutatási,   oktatási  tevékenység  folytatására   költségvetési támogatásra  jogosult alapítványt hozhatnak létre. A  törvények kihirdetését    követően    több    indítvány    érkezett    az Alkotmánybíróságra,   amelyek  e  törvényeket   elsősorban   az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szempontjából kifogásolták.  Az indítványok  szerint  a  támadott  jogszabályok  alkotmánysértő módon  kedvezményezik az Országgyűlésben a törvények elfogadása idején    képviselőcsoporttal    rendelkező    pártokat.     Az Alkotmánybíróság a következőkben e kérelmek alapján vizsgálta a pártalapítványokra vonatkozó rendelkezések alkotmányosságát. Az  Alkotmánybíróságnak ezért ebben a határozatában nem kellett állást  foglalnia a pártfinanszírozással kapcsolatos valamennyi alkotmányossági  kérdésben, így abban sem,  hogy  az  állam  az Alkotmány  alapján  köteles-e  a pártok  támogatására,  továbbá abban  sem,  hogy ha a jogalkotó a pártok tevékenységét  segítő alapítványok költségvetési támogatásáról törvényt alkot,  akkor e  törvénynek általában milyen alkotmányossági követelményeknek kell megfelelnie. Az   Alkotmánybíróság  azonban  jelen  ügy   elbírálásakor   is hangsúlyozza,   hogy   Magyarországon   jelenleg    a    pártok költségvetési támogatására szükség van ahhoz, hogy a  politikai pártok  el  tudják  látni az Alkotmány 3.  §  (2)  bekezdésében rögzített    feladataikat.   A   2179/B/1991.   AB    határozat megfogalmazásában „a pártok költségvetési támogatását a  magyar jogrendszerben  –  hasonlóan  a  legtöbb  nyugat-európai  állam megoldásához – az indokolja, hogy azok az Alkotmány  értelmében közreműködnek  a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, és  ezáltal  egyfajta  sajátos közvetítő szerepet  töltenek  be állam  és  társadalom  között. […] az  állam  bizonyos  pozitív intézkedésekkel  is segítheti a pártok tevékenységét.  Ezért  – bizonyos  keretek  között  –  nem  alkotmányellenes  a   pártok költségvetésből történő támogatása”. (ABH 1994, 518, 520-521.) 2. Az Országgyűlés 2003. júniusában fogadta el a Ptv. 9/A. §-át beiktató 2003. évi XLVI. törvényt és a Pmtv.-t. Azóta a  pártok állami    támogatása   két   elemből   áll:   a   költségvetési alaptámogatásból (Ptv. 5. §) és a pártalapítványoknak juttatott céltámogatásból  (Ptv.  9/A.  §).  Az  Alkotmánybíróság   ezért elsőként  a pártok alkotmányos jogállására és a költségvetésből történő pártfinanszírozásra vonatkozó, jelen ügyben is irányadó gyakorlatát tekintette át. Az  Alkotmány  3.  §-a alapján az állam nem  akadályozhatja  az alkotmányos   keretek  között  működő  pártok  létrejöttét   és tevékenységét.  Az egyesülési jog alapján, az Alkotmány  3.  §- ában   biztosított   intézményi  garanciák   mellett   szabadon alapíthatóak   pártok.   A  megalakult   pártok   sokfélék,   a rendelkezésükre  álló  anyagi lehetőségek  és  egyéb  forrásaik miatt  különböznek  egymástól.  Eltérő  helyzetből  indulnak  a választópolgárok  szavazataiért  zajló  versenyben,  és  eltérő mértékben  képesek  közreműködni a népakarat kialakításában  és kinyilvánításában. Ha a jogalkotó a pártok állami támogatásával kapcsolatos szabályt alkot, köteles figyelembe venni e  meglévő különbségeket. 2.1 Az Alkotmánybíróság több határozatában hangsúlyozta, hogy a parlament  döntéshozatali képessége és a kormányzás stabilitása érdekében  elfogadható, hogy a legcsekélyebb  támogatást  elért pártok  nem jutnak parlamenti mandátumhoz [3/1991. (II. 7.)  AB határozat,  ABH  1991, 15, 17.]. A hatékony parlamenti  működés alkotmányos  elvét  az  Alkotmánybíróság  a  politikai   pártok vonatkozásában  mint a pártok Alkotmány 3.  §  (2)  bekezdésben megfogalmazott  feladata ellátására való képességét  értelmezte és    összekapcsolta   a   párt   megfelelő   támogatottságával [2179/B/1991. AB határozat, ABH 1994, 518.; 27/1998. (VI.  16.) AB határozat, ABH 1998, 197, 202.]. Az  alkotmánybírósági gyakorlat alapján tehát a pártnak  ahhoz, hogy  állami  támogatásban részesüljön,  képesnek  kell  lennie alkotmányos   feladata   ellátására.   Arra,   hogy   politikai eszközökkel    működjön   közre   a   népakarat   alakításában, kinyilvánításában,   részt   vegyen   az    országgyűlési    és önkormányzati képviselők választásának szervezésében és segítse az  általa  támogatott képviselők, és ezáltal  a  megválasztott országgyűlési,  önkormányzati  testületek  működését  [53/1996. (XI.  22.)  AB határozat, ABH 1996, 197, 198.; 1456/B/1995.  AB végzés,  ABH 1996, 908., 1173/B/2001. AB határozat,  ABH  2003, 1465.].  Jogszabály ezért minimális követelményeket állíthat  a támogatandó  pártok elé, és meghatározhatja,  hogy  a  normatív támogatást  csak  az  e  követelményeket  teljesítő   pártoknak juttatja.  Ám e minimális követelményt teljesítő pártok  állami támogatása  is  különbözhet a pártok társadalmi  támogatottsága szerint. Ezt a tesztet alkalmazva az Alkotmánybíróság a 2179/B/1991.  AB határozatában  azt állapította meg, hogy nem  alkotmánysértő  a minimális,  1  %-os  támogatottságot el nem érő  pártok  állami támogatásból való kizárása (ABH 1994, 518, 520-522.). Az 1 %-os küszöb  kellően alacsony ahhoz, hogy valóban csak  a  megfelelő társadalmi támogatottsággal nem rendelkező pártokat zárja ki  a költségvetési támogatásból. Ugyancsak  nem  minősült alkotmányellenesnek a  Ptv.-nek  az  a szabálya,  amely  a  párttámogatásra  fordítható  költségvetési előirányzat  25  %-át  az  országos  listán  mandátumot  szerző szavazatok 5 %-át elérő pártok között egyenlő arányban rendelte felosztani.  A  szabály  ugyanis az  5  %-t  elérő  kis  pártok esélyegyenlőségét  segíti, és tekintettel  van  arra,  hogy  az országgyűlési képviselőcsoportokat egyenlően terhelnek bizonyos feladatok. Az    Alkotmánybíróság   az   549/B/2000.    AB    határozatban alkotmányosnak találta azt is, hogy meghatározott  ingatlanokon ingyenes használati jogot csak a választásokon országos  listát állító   és  az  Országgyűlésben  képviselőcsoport  alakítására jogosultságot  szerző párt részére biztosított a  törvény.  Azt ugyanis   egy  meghatározott  választói  támogatottság   és   a parlamenti  pártok speciális feladatai indokolták. Emellett,  a törvény   nyitott,   elvileg  minden  párt   számára   elérhető követelményszintet állapított meg (ABH 1995, 913.). Az alkotmánybírósági gyakorlat tehát megköveteli, hogy a pártok állami támogatására vonatkozó szabályok igazodjanak a pártoknak a   népakarat  kialakításában  és  kinyilvánításában  betöltött feladataihoz és a társadalmi támogatottságukhoz. 2.2.  Miközben  az  Alkotmánybíróság  fenti  határozataiban   a parlamentáris berendezkedés működőképességét folyamatosan  szem előtt  tartotta, azt is hangsúlyozta: a demokratikus társadalom alapvető értéke a többpártrendszer megújulási képessége, vagyis az,  hogy  a  rendszer  alkalmazkodni  tudjon  a  társadalomban lezajló  változásokhoz, meg tudjon felelni a választók módosuló igényeinek [549/B/2000. AB határozat, ABH 2005, 913, 919.]. A    parlamenti   demokrácia   alapja   a   politikai    pártok választópolgári támogatottságért való versengése. A  demokrácia egészséges működése nem képzelhető el politikai pluralizmus  és a pártok politikai küzdelemben való esélyegyenlősége nélkül. Ez viszont  feltételezi  a  pártok tevékenységére  vonatkozó  jogi keret  azonosságát. Az államnak ezért semlegesnek kell maradnia a   politikai   pártok  küzdelmében  és  a  politikai   verseny feltételeit szabályozó jogszabályok megalkotása során. 2.3.   Az  Országgyűlés  hatáskörébe  tartozik,  hogy  szabályt alkosson a pártok állami támogatásának köréről és mértékéről. A törvényalkotási   eljárás  és  a  megalkotott   törvény   egyik legfontosabb  alkotmányossági mércéje  az  indítványozók  által hivatkozott Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése. Az   Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdésébe  foglalt   hátrányos megkülönböztetés  tilalma  arra  vonatkozik,  hogy   a   jognak mindenkit  egyenlőként kell kezelnie. Ez azt  jelenti,  hogy  a jogosultságok  és  kedvezmények elosztása nem feltétlenül  kell hogy  egyenlő legyen, de a döntéshozatal során minden  érintett szempontjait  azonos  tisztelettel  és  körültekintéssel   kell mérlegre  tenni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990,  46, 48.].  Az  alkotmánybírósági  gyakorlatban  a  megengedhetetlen megkülönböztetés  tilalma  a  jogi  személyekre  is  vonatkozik [59/1992.  (XI.  6.)  AB  határozat,  ABH  1992,  271,   273.]. Következésképpen  a  jogalkotó a pártokra  vonatkozó  szabályok megalkotásakor köteles a pártokat egyenlőként kezelni, az egyes pártok     szempontjait     azonos     körültekintéssel      és elfogulatlansággal figyelembe venni. A döntéshozatal során  nem járhat   el   önkényesen.  A  jogalkotónak  a   törvényalkotási eljárásban szem előtt kell tartania az állami támogatás célját, azt,   hogy   a   pártok  el  tudják  látni   az   Alkotmányban megfogalmazott  feladataikat.  Az  állami  támogatásról   szóló szabályozás  nem korlátozhatja a politikai pártok versengésének szabadságát, ezt hangsúlyozza a szlovén Alkotmánybíróság az U-I- 367/96.  számú  ügyben  és  a cseh Alkotmánybíróság  is  az  US 53/2000.  számú döntésében. [Forrás: Bulletin on Constitutional Case-Law 1999/1, SLO-1999-1-003; 2001/1, CZE-2001-1-005] Az  elfogadott  jogszabálynak nemcsak látszólag  kell  semleges előírásokat  tartalmaznia.  Azt is biztosítania  kell,  hogy  a minden pártra egyformán érvényes jogi norma végül a pártok  egy jól   körülhatárolható   csoportja   esetében   de   facto   ne eredményezzen     alkotmányos    indok    nélküli     hátrányos megkülönböztetést. Vagyis ha a pártok egyenlőségét  szem  előtt tartó  törvényalkotási eljárás során meghozott  törvény  pártok közötti   megkülönböztetést  tartalmaz,   annak   alkotmányosan elfogadható indoka kell legyen. 2.4.  Az Alkotmánybíróság a fenti szempontokat figyelembe  véve megállapította, hogy ha a jogalkotó a pártok állami  támogatása mellett  dönt,  a  jogi  szabályozás  alapján  a  költségvetési támogatás  minden parlamenti pártot meg kell hogy illessen.  Ez azonban  önmagában  nem biztosítja a különböző  politikai  erők egyenlő esélyét a választási küzdelemben. A 3/1991. (II. 7.) AB határozat   alapján  „az  állam  azonos  feltételeket   köteles biztosítani  azoknak, akik el kívánnak indulni a választásokon. Az  esélynek  […]  a választásokat megelőzően  kell  egyenlőnek lennie”  (ABH  1991,  15,  17.). Az egyes  jelöltek  és  pártok esélyegyenlőségének fontosságát hangsúlyozza a  299/B/1998.  AB határozat  is  (ABH  2000, 753, 757.). Az  állami  támogatásnak tehát  ki  kell  terjednie minden olyan  politikai  pártra  is, amelyet a választópolgárok jelentős része támogat, és amely  az országgyűlési    választásokon    képviselőjelölteket    állít. [53/1996. (XI. 22.) AB határozat, ABH 1996, 165, 171.; 27/1998. (VI.  16.)  AB  határozat, ABH 1998, 197, 201.; Guidelines  and Report  on  the Financing of Political Parties adopted  by  the Venice  Commission, 9-10 March 2001, A. Regular  Financing,  a. Public Financing] 3.  Az Országgyűlés 2003 júniusában fogadta el a Ptv. 9/A. §-át beiktató  2003.  évi  XLVI. törvényt és a  Pmtv.-t.  Ezáltal  a pártok   közvetlen   költségvetési  támogatása   kiegészült   a pártalapítványok  támogatásával. A Ptv. 9/A.  §-a  és  a  Pmtv. alapján  létrehozott alapítványok a 2003. év második felében  a költségvetési támogatás időarányos részére váltak jogosulttá. A Pmtv. alapján az akkor létrehozott alapítványokat a támogatás a Pmtv.  hatálybalépésének  napjától számított  időarányos  része illette  meg,  és  részükre  a  nyilvántartásba  vételt  követő tizenöt  napon  belül  a  2003-ban esedékes  teljes  támogatást rendelkezésre kellett bocsátani. Egyúttal felhatalmazást kapott a  Kormány,  hogy  az  előző évek előirányzat-maradványaiból  – függetlenül  az eredeti felhasználási céltól – átcsoportosítást hajthasson   végre  az  alapítványok  2003.  évi  támogatásának biztosítására. 2004-ben  a  pártok  közvetlen  költségvetési  támogatása   nem változott  a  2003. évhez képest, de a pártok által létrehozott pártalapítványok  összesen  kb.  egymilliárd  forintra   voltak jogosultak  . Az akkori négy parlamenti párt tehát  több,  mint negyven százalékkal több költségvetési pénzhez jutott 2004-ben, mint  az  előző  évben. A parlamentből kimaradt pártok  erre  a támogatásra nem voltak jogosultak. 2005-ben  és  2006-ban sem változott a pártok közvetlen  állami támogatása az előző évhez képest. A pártalapítványok támogatása azonban emelkedett. 2007-ben  és  2008-ban  az alábbi pártalapítványok  részesültek költségvetési   támogatásban:  A  Táncsics  Mihály   Alapítvány (MSZP);   a  Szövetség  a  Polgári  Magyarországért  Alapítvány (FIDESZ);  a  Barankovics  István Alapítvány  (KDNP);  a  Szabó Miklós   Tudományos,  Ismeretterjesztő,  Kutatási  és  Oktatási Szabadelvű  Alapítvány (SZDSZ) és az Antall  József  Alapítvány (MDF). Jelenleg a pártok állami támogatásának jelentős része  a pártalapítványoknak jutó normatív támogatás. [Forrás: 2007. évi CLXIX. törvény a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről; 2006.  évi  CXXVII.  törvény  a Magyar  Köztársaság  2007.  évi költségvetéséről; 2005. évi CLIII. törvény a Magyar Köztársaság 2006.  évi költségvetéséről; 2004. évi CXXXV. törvény a  Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről; 2003. évi CXVI. törvény a   Magyar  Köztársaság  2004.  évi  költségvetéséről   és   az államháztartás hároméves kereteiről.] 4.   A   2179/B/1991.  AB  határozat  a  pártok   költségvetési alaptámogatására     vonatkozó    szabályok    alkotmányosságát vizsgálta, a mostani határozat tárgya az állami költségvetésből történő  pártfinanszírozás egy különös formája: a pártok  által létrehozott  alapítványok  anyagi  támogatása.  Pártalapítványt bármely  párt  létrehozhat, költségvetési támogatásban  azonban csak  a  Ptv. 9/A. §-ában meghatározott feltételeknek megfelelő alapítványok részesednek. Jelenleg  a pártfinanszírozás jelentős része a pártalapítványok költségvetési   juttatása.   A  pártalapítványoknak   juttatott költségvetési  támogatás  alkotmányosságának  megítélésekor  is irányadóak   az   Alkotmánybíróságnak  a   pártfinanszírozással kapcsolatban tett megállapításai. 4.1.  A Ptv. pártalapítványokra vonatkozó szabályait valamennyi indítványozó  az  Alkotmány 70/A. § (1)  bekezdésébe  ütközőnek találta. Az Alkotmánybíróság ezért elsőként azt vizsgálta, hogy a  Ptv. milyen megkülönböztetéseket alkalmaz. A Ptv. 9/A. § (2) bekezdés a), b) és c) pontja alapján kizárólag az az alapítvány jogosult  teljes  költségvetési támogatásra, amelyet  olyan,  a parlamentben   frakcióval  rendelkező  párt  alapít,   amelynek képviselői   az  Országgyűlésben  legalább  két,  egymás   után következő     országgyűlési     választást     követően      is képviselőcsoportot  alakítottak,  és  amelynek  alapító  okirat szerinti   célja  a  politikai  kultúra  fejlesztése  érdekében történő   tudományos,  ismeretterjesztő,   kutatási,   oktatási tevékenység folytatása. [A Ptv. 9/A. § (5) bekezdése alapján  a teljes   költségvetési   támogatás   az   alaptámogatásból,   a mandátumarányos   kiegészítő   támogatásból   és    az    eseti támogatásból áll.] A többi, parlamenti frakcióval rendelkező párt által alapított, költségvetési   támogatásra  jogosult   pártalapítvány   csupán alaptámogatást kap. Alaptámogatásra továbbá az a pártalapítvány is  jogosult, amelyet olyan parlamenten kívüli párt  alapított, amely   előzőleg   legalább  két,  egymást   követő   ciklusban képviselőcsoporttal rendelkezett [Ptv. 9/A. § (3) bekezdés]. A  Ptv.  tehát  különbséget tesz parlamenti és  nem  parlamenti pártok  között;  továbbá  a  parlamenti  pártokon  belül  és  a parlamenten  kívüli pártok között is aszerint,  hogy  előzőleg, két cikluson át volt-e a pártnak frakciója az Országgyűlésben. Az  Alkotmánybíróság  a  következőkben  megvizsgálta,  hogy   a törvény  által alkalmazott megkülönböztetések megfelelnek-e  az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. 4.2.  A  Ptv.  9/A.  § (2) bekezdés a) pontja a  pártalapítvány teljes  költségvetési támogatását a parlamenti  pártok  korábbi választási   eredményeihez  kapcsolja.   Teljes   költségvetési támogatásban akkor részesülhet a pártalapítvány, ha az  alapító párt  képviselői  korábban  is,  legalább  két  egymást  követő parlamenti ciklusban képviselőcsoportot alakítottak. Az    Alkotmánybíróság    megvizsgálta,    hogy    a    korábbi frakcióalapítás ténye alkotmányos módon figyelembe  vehető-e  a pártalapítványok támogatásakor. A   Ptv.  9/A.  §  (2)  bekezdés  a)  pontja  azáltal,  hogy  a pártalapítvány  támogatását az alapító párt  tartós  parlamenti jelenlététől  teszi  függővé,  hátrányos  helyzetbe  hozza   az országgyűlési  választásokon induló, de az  előző  ciklusban  a parlamentben nem lévő pártokat. E pártok közötti különbségtétel kirívó   előnyt  biztosít  a  megelőző  két  parlamenti  ciklus pártjainak,  azaz  annak  a négy parlamenti  pártnak,  amely  e feltételnek megfelel. A  megkülönböztetés indoka a korábbi parlamenti jelenlét. Ez az indok   alkotmányosan  nem  elfogadható,  mert  az   a   pártok Alkotmányban meghatározott feladata, a népakarat kialakításában és    kinyilvánításában   való   közreműködése    szempontjából irreleváns.  A parlamenti demokrácia alapja a politikai  pártok választópolgári   támogatottságért   való   versengése   és   a rendszeres választások. A párt korábbi választási eredményeiből azonban nem lehet annak jövőbeli eredményeire következtetni  és arra  sem,  hogy jelenleg mennyiben képes alkotmányos feladatát ellátni. A  pártalapítványok  ráadásul – a  Pmtv.  alapján  –  a  pártok szakmai  és szellemi hátterének biztosítását, a párt  eszméinek terjesztését végzik. Ezek a feladatok függetlenek attól, hogy a politikai  pártok a korábbi országgyűlési választásokon  milyen eredményt értek el. Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a Ptv.  9/A. § (2) bekezdés a) pontja sérti az Alkotmány 70/A.  § (1)  bekezdését,  mert  a törvényhozó a  parlamentben  korábban frakcióval  nem rendelkező pártok szempontjait figyelmen  kívül hagyva, alkotmányos indok nélkül biztosított jelentős előnyt  a Ptv.   9/A.  §  megalkotását  megelőző  két  parlamenti  ciklus pártjainak. 4.3.  A  Ptv. 9/A. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltétel alapján  a  pártalapítvány akkor jogosult teljes  költségvetési támogatásra,  ha az elmúlt két ciklusban frakcióval  rendelkező alapító  párt az Országgyűlés alakuló ülésén képviselőcsoportot alakított. Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az Országgyűlés alakuló ülésén   történő   frakcióalakítás  ténye   alkotmányos   módon figyelembe vehető-e a pártalapítványok támogatásakor. A  Ptv.  9/A.  §  (2)  bekezdés b) pontja, amely  kizárólag  az alakuló  ülésen  frakcióval  rendelkező  pártok  számára  nyújt lehetőséget  a  teljes  költségvetési  támogatásban   részesülő pártalapítvány létrehozatalára, egyrészt a parlamentbe bejutott és  a  be  nem  jutott pártok között, másrészt az  Országgyűlés alakuló  ülésén  illetve később frakciót  alakító,  továbbá  az egyéni jelöltekkel rendelkező pártok között tesz különbséget. A  különbségtétel  abban nyilvánul meg, hogy amíg  a  parlament alakuló  ülésén  frakciót alakító pártok alapítványai  jelentős költségvetési támogatást kapnak, addig a többi párt alapítványa egyáltalán  nem jut támogatáshoz. Emellett, a Ptv. 9/A.  §  (2) bekezdés  b)  pontja a parlamentben frakcióval  nem  rendelkező pártokat  úgy  rekeszti ki a Ptv. és a Pmtv. által  biztosított kedvezményből,  hogy  ezáltal  indokolatlanul   egyértelmű   és jelentős előnyt biztosít azon pártok számára, amelyek a törvény elfogadása   idején   az  Országgyűlésben   képviselőcsoporttal rendelkeztek. A  megkülönböztetés kizárólagos indoka az Országgyűlés  alakuló ülésén  történő  frakcióalakítás ténye. Ez az indok  azonban  a pártalapítványok      költségvetési      támogatására      való jogosultságakor alkotmányosan nem elfogadható. A   Ptv.   9/A.   §-a  alkotmányos  célja,  hogy   egy   önálló alapítványtípus,    a   költségvetési   támogatásra    jogosult pártalapítvány létrehozásával segítse a pártok mellett és  azok javára  működő kutatóintézetek, szellemi műhelyek kialakulását, az állampolgári tájékoztatást, ismeretterjesztést, és ezáltal a politikai  kultúra  fejlesztését.  Ezek  a  célok  és  a  célok érdekében  végzett  pártalapítványi tevékenységek  azonban  nem kötődnek    az   országgyűlési   képviselőcsoportok   speciális feladataihoz. A  2179/B/1991. AB határozatban vizsgált Ptv. 5. § (2) bekezdés és  az  549/B/2000.  AB  határozattal jóváhagyott  törvény  egy sajátos    feladattípus,   a   parlamenti   pártok   teendőinek ellátásához kapcsol költségvetési támogatást. A Ptv. 9/A. § (2) bekezdés  b)  pontja  azonban nem a parlamenti  párt  speciális feladataihoz   rendel  különtámogatást.  Minden  párt   számára egyaránt fontos, hogy alapítványa tudományos, ismeretterjesztő, kutatási  és  oktatási tevékenységet végezzen. E  tevékenységek ellátásának szükségessége nem változik a párt parlamentbe  való bekerülésével. A  27/1998.  (VI.  16.)  AB határozat szerint  „[a]z  Alkotmány szóhasználatából   nem  következik,  hogy  az  „Országgyűlésben képviselettel  rendelkező párt” eleve képviselőcsoportként  van jelen  az  Országgyűlésben.  Az  Országgyűlésben  képviselettel rendelkezik  az  a  párt  is, amelynek  akár  egyetlen,  egyéni választókörzetben indított képviselőjelöltjét  megválasztották, vagy  amelynek a képviseletét valamelyik, eredetileg az  illető párttól  függetlenül a parlamentbe jutott képviselő vállalja  – mint  ahogy továbbra is képviselve marad az a párt is, amelynek frakciója  –  például haláleset miatt – az előírt  létszám  alá süllyed és megszűnik” (ABH 1998, 197, 202.). A  Ptv.  9/A. §-a elfogadásakor az Országgyűlésben lévő  összes párt  frakcióval  rendelkezett. Nem zárható  ki  azonban  annak lehetősége,  hogy  pártot az Országgyűlésben  kizárólag  néhány képviselő  képvisel,  továbbá az sem, hogy egyes  országgyűlési képviselők  nem  az Országgyűlés alakuló ülésén,  hanem  később alakítanak frakciót. A  pártok  és  pártalapítványok állami  támogatásakor  irányadó lehet  az adott párt társadalmi támogatottsága. A Ptv. 5. §-ába foglalt többrétegű szabályozás azért minősült alkotmányosnak  a 2179/B/1991.  AB határozatban, mert a társadalmi  támogatottság mellett   egyéb  szempontokat  (például  a  pártok  alkotmányos funkciói ellátásra való képességét) is figyelembe vett a pártok költségvetési támogatásának meghatározásakor. Ez tette lehetővé az  5  %-ot  el nem érő, de az 1 %-os támogatottságot meghaladó pártok állami költségvetésből való részesedését. A Ptv. 9/A. §- a   azonban   kizárólag  egy,  ráadásul   a   támogatás   célja szempontjából nem releváns szempont, az alakuló ülésen  történő frakcióalapítás  ténye  alapján  juttat  a  pártalapítványoknak teljes költségvetési támogatást. A  fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a Ptv.  9/A. § (2) bekezdés b) pontja sérti az Alkotmány 70/A.  § (1) bekezdését, mert a törvényhozó az 5 %-os támogatottságot el nem  érő  pártok szempontjait teljesen figyelmen kívül  hagyva, alkotmányos  indok nélkül biztosított jelentős  előnyt  a  Ptv. 9/A.  §  elfogadása idején a parlamentben frakcióval rendelkező pártok számára. 4.4. A Ptv. 9/A. § (3) bekezdés a) pontja alapján alaptámogatás jár  a  pártalapítványnak, ha az alapító  párt  a  parlamentben képviselőcsoporttal  rendelkezik  (de  korábban,  két   egymást követő   ciklusban  nem  volt  parlamenti  frakciója)   és   az alapítvány  alapító  okirata  a politikai  kultúra  fejlesztése érdekében   történő  tudományos,  ismeretterjesztő,   kutatási, oktatási tevékenység folytatását jelöli meg. Ez  a  szabály  hátrányos helyzetbe hozza  azokat  a  pártokat, amelyek   az   országgyűlési  választásokon  elért  eredményeik alapján  bejutottak az Országgyűlésbe, ugyanakkor az előző  két egymást   követő   országgyűlési   választást   követően    nem alakíthattak frakciót a parlamentben. Amíg ugyanis az e  pártok által   létrehozott  pártalapítványok  csupán   alaptámogatásra jogosultak,  a  korábban  legalább két cikluson  át  frakcióval rendelkező parlamenti pártok által létrehozott pártalapítványok teljes költségvetési támogatásban részesülnek. A  Ptv.  9/A.  § (3) bekezdés b) pontja alapján alaptámogatásra jogosult  a  pártalapítvány,  ha  az  alapító  párt  kiesett  a parlamentből,   de   korábban  két  egymást  követő   ciklusban képviselőcsoporttal rendelkezett. Az ilyen pártalapítvány tehát korábban,   a   Ptv.  9/A.  §  (2)  bekezdése  alapján   teljes költségvetési   támogatásban  részesült,  de  az   Országgyűlés mandátumának lejártával megszűnt a párt képviselőcsoportja, így az    általa    létrehozott   pártalapítvány   a   továbbiakban alaptámogatásra lesz jogosult. A rendelkezés indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza azokat a pártokat,  melyek  a  korábbi  két  egymást  követő  parlamenti ciklusban nem alakítottak ugyan képviselőcsoportot, de  amelyek választási  eredménye  nem  marad el azon  pártokétól,  amelyek számára a b) pont biztosítja az alaptámogatást. A hátrány abban áll,  hogy  a választásokon a b) pontban hivatkozott  pártokkal azonos  eredményt  elérő pártokat a Ptv.  9/A.  §-a  kizárja  a költségvetési juttatásból: a pártalapítványok számára juttatott teljes támogatásból és az alaptámogatásból is. A  Ptv.  9/A. § (3) bekezdés a) és b) pontjai esetében a pártok közötti  megkülönböztetés indoka a korábbi parlamenti jelenlét. Ahogyan  azt  az Alkotmánybíróság a 4.3. pontban  hangsúlyozta, állami   támogatás  juttatásakor  a  múltban  elért  választási eredmény  nem  szolgálhat  a  pártok  közötti  megkülönböztetés alkotmányos  alapjául.  Demokráciában  jogszabály   a   korábbi országgyűlési   választások  eredményei  alapján   nem   hozhat előnyösebb   helyzetbe  egyes  pártokat  a   későbbi   országos választásokon. Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a Ptv.  9/A.  § (3) bekezdés a) és b) pontjai sértik az Alkotmány 70/A.  §  (1)  bekezdését,  mert a törvényhozó  a  parlamentben korábban   frakcióval   nem  rendelkező   pártok   szempontjait figyelmen  kívül  hagyva, alkotmányos indok nélkül  biztosított jelentős  előnyt  a  Ptv.  9/A.  §  megalkotását  megelőző  két parlamenti ciklus pártjainak. 5.  Összefoglalásul megállapítható: a Ptv. 9/A. § (2)  bekezdés a)  és  b)  pontja,  továbbá (3) bekezdése látszólag  semleges, minden párt számára elérhető követelményszintet állapított  meg ahhoz,  hogy  pártalapítványa teljes költségvetési támogatáshoz jusson.   Valójában   azonban   e   rendelkezések   a    pártok esélyegyenlőtlenségét erősítik, mert a Ptv. 9/A. §-a elfogadása idején   a   parlamentben  frakcióval  rendelkező   négy   párt versenyelőnyét konzerválják. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Ptv.  9/A.  §  (2) bekezdés  a)  és b) pontja, továbbá (3) bekezdése az  Alkotmány 70/A.  §  (1)  bekezdésébe  foglalt hátrányos  megkülönböztetés tilalmába ütközik, ezért e rendelkezéseket 2008. szeptember 30. napjával  megsemmisítette.  A  pro  futuro  megsemmisítést   az indokolja,  hogy  a törvényhozónak az Alkotmánynak  megfelelően újra  kell szabályoznia azokat a feltételeket, amelyek  a  Ptv. 9/A.   §-a   alapján  létrejött  alapítványokat   költségvetési támogatásra jogosítják. A  Ptv.  9/A.  § (2) bekezdés a) és b) pontjának,  továbbá  (3) bekezdésének  megsemmisítése következtében az e rendelkezésekre visszautaló Ptv. 9/A. § (4) bekezdés b) pontja és (6) bekezdése értelmét  veszti. Az Alkotmánybíróság ezért a Ptv. 9/A.  §  (4) bekezdés  b)  pontját  és (6) bekezdését 2008.  szeptember  30. napjával megsemmisítette.                               V. Az Alkotmánybíróság a következőkben a Pmtv. indítványozók által támadott rendelkezéseinek alkotmányosságát vizsgálta. 1.   Mindhárom  indítvány  kifogásolja,  hogy  a  Pmtv.   egyes szabályai  alkotmányos indok nélkül, így az Alkotmány  70/A.  § (1) bekezdését sértő módon különböztetnek a pártalapítványok és a   magánalapítványok  között.  Ilyen  szabálynak  tekintik  az indítványozók  a  Pmtv.  4.  §  (1)-(3)  bekezdéseit,   amelyek kivonják   a   pártalapítványokat  az   ügyészi   törvényességi felügyelet és az államigazgatási ellenőrzés alól. 2.1.  Az  Alkotmánybíróság  az alkotmányossági  vizsgálat  első lépéseként  a  Pmtv.  4.  §  (1)-(3) bekezdéseiben  alkalmazott megkülönböztetéseket vette sorba. A   pártalapítványra  irányadóak  a  Ptk.-nak  az  alapítványra vonatkozó rendelkezései (74/A.-74/G. §§). A Pmtv. azonban  több eltérést is megfogalmaz. A pártalapítvány gazdasági-pénzügyi és törvényességi   ellenőrzését  például  a   pártokra   vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan rendezi: Az  egyesülési  jogról szóló 1989. évi II. törvény  14.  §  (2) bekezdése  szerint  a  párt  törvénysértése  esetén  az  ügyész keresetet  indít a párt ellen. A Pmtv. 4. § (1)  bekezdése  úgy rendelkezik, hogy az alapítvány törvénysértése esetén az ügyész a   bírósághoz  fordul.  A  Ptv.  10.  §-a  alapján  a   pártok gazdálkodása   törvényességének   ellenőrzésére    az    Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSz) jogosult. A Pmtv. 4.  §  (2) bekezdése ezt a szövegezést szó szerint átvéve rendelkezik úgy, hogy    a    pártalapítványok   gazdálkodása   törvényességének ellenőrzésére az ÁSz jogosult. Hasonlóképpen, a Ptv. 10. §  (2) bekezdésében foglaltakat veszi át szó szerint a Ptmv. 4. §  (3) bekezdése,  „[á]llamigazgatási szerv az  alapítvány  gazdasági- pénzügyi ellenőrzésére nem jogosult”. 2.2.   Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  az  ügyészi törvényességi felügyelet és az államigazgatási ellenőrzés alóli mentességet  pártok esetében az Alkotmány 3. § (2) bekezdésében meghatározott   feladat:   a   népakarat   kialakításában    és kinyilvánításában való közreműködés indokolja. A  Ptv. 9/A. §-a alapján létrehozott, költségvetési támogatásra jogosult  alapítványok  nem pártok. A bírósági  nyilvántartásba vett  pártalapítványok működését nem az Alkotmány 3. §-a, hanem az  Alkotmány 61. §-a és 63. §-a részesíti védelemben. A pártok által  létrehozott  alapítványoknak a feladatuk  sem  az,  hogy szervezeti keretet biztosítsanak a népakarat kialakításához  és kinyilvánításához. Arra a célra jöttek létre, hogy a  politikai kultúra  fejlesztése  érdekében  tudományos,  ismeretterjesztő, kutatási és oktatási tevékenységet végezzenek (Ptmv. 1. §).  Az alapítványokat  ugyan pártok hozzák létre, de  ezt  követően  a pártoktól    szervezetileg   és   személyileg   is    független alapítványként kell működniük. A politikai párt és a pártközeli alapítvány  eltérő céljait, feladatát, alkotmányjogi  státuszát hangsúlyozza a német Szövetségi Alkotmánybíróság 2 BvE 5/83  (1 BVerGE 73) döntése is. E határozat szerint nem alkotmányellenes a  pártközeli alapítványok állami finanszírozása,  ha  ezek  az alapítványok a pártoktól jogilag és ténylegesen is függetlenek, önállóan és szabadon látják el alapítványi feladataikat. 3.   Ahogyan  azt  az  Alkotmánybíróság  a  határozat   IV.2.3. pontjában  hangsúlyozta, az Alkotmány 70/A. § (1)  bekezdésében foglalt  hátrányos megkülönböztetés tilalma a jogi  személyekre is  vonatkozik.  Az  alapítvány és  a  párt  által  létrehozott pártalapítvány  is  jogi személy. Az Alkotmánybíróságnak  ezért azt  kellett  megvizsgálnia, hogy van-e  a  pártalapítványoknak olyan megkülönböztető jellemzője, amely alkotmányosan indokolja a kivételes bánásmódot. A   Ptv.  9/A.  §-a  alapján  létrejött  pártalapítványokat   a törvényben biztosított költségvetési támogatás különbözteti meg az  ugyanolyan  célra  a pártok által a Ptk.  74.  §-a  alapján létrehozott   alapítványoktól.  A  pártok  közvetítő   szerepet töltenek  be  a  közhatalom  és a  választópolgárok  között.  E feladat  ellátásában  a pártalapítványok  segítik  a  politikai pártokat.     A     költségvetési    támogatás     indoka     a pártalapítványoknak  e  speciális  közérdekű  tevékenysége.   A meghatározott   választópolgári   támogatottsággal   rendelkező pártok  ugyanis  a  pártalapítványok  segítségével  végzik   az általuk   képviselt  eszmeiségnek  megfelelő  oktató,   kutató, tudományos  és ismeretterjesztő munkát, amely a politikai  párt szellemi hátterét adja. A   pártalapítványok   kivételes  bánásmódja   nem   tekinthető önkényesnek,   ha   azt   e  speciális  közérdekű   tevékenység indokolja.  Az  Alkotmánybíróság ezért azt  vizsgálta,  hogy  e tevékenységre tekintettel alkotmányosan indokolható-e,  hogy  a pártalapítványok számára a törvényhozó az ügyészi törvényességi felügyelet  és  a  gazdasági-pénzügyi ellenőrzés  szempontjából kivételes helyzetet biztosít. 3.1.  Az  Alkotmánybíróságnak  jelen  ügyben  nem  feladata  az ügyészi törvényességi felügyelet alkotmányosságának vizsgálata. Az indítványozók annak megállapítását kérték, hogy a Pmtv. 4. § (1) bekezdése indokolatlanul mentesíti a pártalapítványokat  az ügyészi törvényességi felügyelet alól. Az  ügyész  törvényességi felügyeleti jogkörében az alapítványi működés  törvényességét is ellenőrzi. Ennek során megvizsgálja, hogy  a  kezelő  szerv  tevékenysége  nem  veszélyezteti-e   az alapítvány  céljának megvalósítását. Az ügyész a  törvénysértés feltárása  során  többek között a következő intézkedések  közül választhat.    Általános   érvényű   rendelkezés   (szabályzat, alapszabály    stb.)   kiadását,   módosítását    vagy    egyes rendelkezéseinek  hatályon  kívül  helyezését  kezdeményezheti; megtekintheti az alapítvány általános érvényű rendelkezéseit és egyedi  döntéseit,  a  törvényesség  érdekében  szükség  esetén vizsgálatot tarthat; a kezelő szerv vezetőitől iratok és adatok rendelkezésre   bocsátását,  illetőleg   megküldését,   továbbá felvilágosítás    adását   kérheti   [a   Magyar    Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 13.  §  (2)  bekezdés  c),  e), f) pontja].  Ha  az  alapítvány működésének törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat [Ptk. 74/F. § (2) bekezdés]. Ezzel  szemben,  ha  a  pártalapítvány  jogszabályt  sért,   az ügyésznek  nincs törvényes lehetősége az Ütv.-ben meghatározott intézkedések   megtételére,  a  jogszabálysértés  megszüntetése érdekében közvetlenül a bírósághoz fordulhat. Az Alkotmánybíróság szerint nincs alkotmányosan elfogadható oka annak,  hogy  a  pártalapítványok és a pártok  által  alapított egyéb alapítványok feletti ügyészi jogkör eltérő. Nem indokolja ezt  az  alapító személye, hiszen a párt egyéb, a Ptk.  alapján létrehozott    alapítványai   ugyanilyen    mentességben    nem részesülnek. A   pártalapítvány  kedvezményezését  az  alapítvány  célja  és speciális közérdekű tevékenysége sem magyarázza, hiszen bármely más alapítvány segítheti a pártot tudományos, ismeretterjesztő, kutatási  és  oktatási tevékenységével és az utóbbi  alapítvány működését   az  ügyész  törvényességi  felügyeleti   jogkörében vizsgálhatja. Az   Alkotmánybíróság  ezért  megállapította,  hogy   a   Pmtv. alkotmányos indok nélkül biztosít kivételes helyzetet a  pártok által  a  Ptv.  9/A.  §-a alapján létrehozott  pártalapítványok számára   más,   ugyanazon  feladatot  ellátó   alapítványokkal szemben. Tekintettel arra, hogy a bárki (például egy párt) által a  Ptk. 74/A.  §-ának megfelelően alapított és a Ptv. 9/A. §-a  alapján létrehozott  alapítványok  közötti  megkülönböztetésnek   nincs alkotmányosan  elfogadható oka, a  Pmtv.  4.  §  (1)  bekezdése ellentétes   az   Alkotmány  70/A.  §  (1)   bekezdésével.   Az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezést az Alkotmánybíróság a határozat kihirdetése napjával megsemmisítette. Az  Alkotmánybíróság döntéséből nem következik, hogy az ügyészi törvényességi  felügyelet pártalapítványokra való kiterjesztése az    egyetlen    alkotmányos   megoldás.    A    megsemmisítés eredményeképpen    a   Ptv.   9/A.   §-a   alapján    létrejött pártalapítványokra  is  irányadó lesz  a  Ptk.  74/F.  §-a.  Ez azonban  nem  jelenti  azt,  hogy a jogalkotó  az  alapítványok szempontjainak  egyenlő figyelembevételével  ne  rendelkezhetne valamennyi   alapítvány   esetében  az  ügyészi   törvényességi felügyelet bírósághoz fordulásra való szűkítéséről. 3.2.  Az  Alkotmánybíróság  a Pmtv.-nek  az  ÁSz  ellenőrzésére vonatkozó  4.  §  (2) bekezdését is megvizsgálta.  Ennek  során figyelemmel  volt  arra, hogy a közérdekű  információkhoz  való hozzáférés alapjoga és végső soron a közösségi döntésekben való egyenlő   részvétel   követelménye  a  közpénzek   elköltésének átláthatóságát és követhetőségét követeli. Az  alkotmánybírósági gyakorlat alapján „a közhatalmat gyakorló intézmények  mellett  az állami költségvetésből  részesülő  más intézmények  is kötelesek működésüket kellőképpen dokumentálni: a  közfeladat  ellátásával kapcsolatos  tevékenységüket  érintő információkat   mindenekelőtt   le   kell   jegyezniük,    azaz rögzíteniük kell a közérdekű adatokat.” [32/2006. (VII. 13.) AB határozat, ABH 2006, 430, 438.] Ennek  érdekében az ÁSz az Állami Számvevőszékről  szóló  1989. évi   XXXVIII.  törvény  2.  §  (5)  bekezdése  alapján  minden alapítvány   esetében   ellenőrzi  az  állami   költségvetésből nyújtott  támogatás  vagy  az állam által  meghatározott  célra ingyenesen juttatott vagyon felhasználását. E tekintetben nincs tehát   különbség   a  Ptk.  és  a  Ptv.  alapján   létrehozott alapítványok  között, a költségvetési támogatás  felhasználását minden esetben ellenőrzi az ÁSz. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a Pmtv. 4. §  (2) bekezdése nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, ezért    a    Pmtv.   megsemmisítésére   irányuló    indítványt elutasította. 3.3.  Az  Alkotmánybíróság  ezt  követően  a  Pmtv.  4.  §  (3) bekezdését  vizsgálta, amely mentesíti a Ptv. 9/A. §-a  alapján létrehozott  pártalapítványokat  az  alapítványokra   egyébként irányadó   államigazgatási   szerv  általi   gazdasági-pénzügyi ellenőrzés alól. A  pártalapítványok  az  általános  forgalmi  adó  alanyai  [az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 5.  § (1)  bekezdés], társasági adóalanyok [a társasági adóról és  az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 2. § (2) bekezdés g)   pont],   munkáltatók  (kifizetők)  lehetnek  [a   személyi jövedelemadóról  szóló  1995.  évi  CXVII.  törvény  2.  §  (2) bekezdés]. Az   adók   megállapítása,  beszedése,  az   adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése az adóhatóságok feladata [az  adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 10. § (2) bekezdés]. Az adóhatóságok  államigazgatási szervek, ezért a  Ptv.  9/A.  §-a alapján     létrejött     alapítványok    adókötelezettségeinek teljesítését  nem ellenőrizhetik. A Pmtv. 4.  §  (3)  bekezdése miatt  mentesülnek  ezek az alapítványok az egészségbiztosítási szervek ellenőrzése alól is. E  mentességet az alapító személye nem indokolja, hiszen a párt egyéb,  a  Ptk.  alapján  létrehozott  alapítványai  ugyanilyen mentességben nem részesülnek. A   pártalapítvány  kedvezményezését  az  alapítvány  célja  és speciális közérdekű tevékenysége sem magyarázza, hiszen bármely más alapítvány segítheti a pártot tudományos, ismeretterjesztő, kutatási és oktatási tevékenységével úgy, hogy e működés felett a   fent   említett  hatóságok  pénzügyi-gazdasági  ellenőrzést gyakorolnak. Még   a  közhasznú  szervezetté  minősített  alapítványok   sem részesülnek  a  pártalapítványokat megillető  kedvezményben.  A közhasznú  szervezetek  adóellenőrzését  az  állami  adóhatóság látja  el  [a  közhasznú szervezetekről szóló 1997.  évi  CLVI. törvény 21. §]. Az   Alkotmánybíróság  ezért  megállapította,  hogy   a   Pmtv. alkotmányos indok nélkül biztosít kivételes helyzetet a  pártok által  a Ptv. 9/A. §-a alapján létrehozott alapítványok számára más,  ugyanazon  feladatot  ellátó alapítványokkal  szemben.  A Pmtv.  4.  §  (3) bekezdése a pártalapítványokat indokolatlanul kedvezményezi,  ami  sérti a jogalanyok  egyenlőként  kezelését előíró Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes   jogszabályi   rendelkezést    a    határozat kihirdetése  napjával  megsemmisítette. Ezt  követően  a  többi alapítványhoz  hasonlóan  a  Ptv. 9/A.  §-a  alapján  létrejött pártalapítványok   államigazgatási  szerv   általi   gazdasági- pénzügyi ellenőrzésére is sor kerülhet.                               VI. 1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a Pmtv 3. § (2) bekezdését, amelyet  az  indítványozó azért kifogásolt, mert az  alapján  a pártfinanszírozásban a magyar állam, önkormányzati szervek vagy akár külföldi államok is részt vehetnek, ami sérti az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdését és 3. § (3) bekezdését.  A  szabályozási hiányosságok  miatt az indítványozó mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség     megállapítását     is     kérte      az Alkotmánybíróságtól. 2.  Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.  törvény  (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése szerint  –  hivatalból vagy    indítvány   alapján   –   mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet  sor,  ha  a jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó jogalkotói      feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel alkotmányellenességet idézett elő. A jogalkotó szerv jogszabály- alkotási  kötelezettségének konkrét  jogszabályi  felhatalmazás nélkül  is köteles eleget tenni, ha azt észleli, hogy a  hatás- és   feladatkörébe  tartozó  területen  jogszabályi   rendezést igénylő  kérdés  merült  fel. Az Alkotmánybíróság  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet állapít meg,  ha  alapvető jog  érvényesüléséhez szükséges garanciák hiányoznak,  illetve, ha   a   hiányos   szabályozás  alapvető   jog   érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH  1990,  83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.] Az Alkotmánybíróság a következőkben megvizsgálta, hogy történt- e   jogalkotói   mulasztás  és  e  mulasztás   alkotmányellenes helyzetet eredményezett-e. 2.1.  Az  Alkotmány 3. § (3) bekezdése a pártok és a közhatalom szétválasztásának  alaptételét tartalmazza.  A  962/B/1992.  AB határozatában  az  Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy   az „Alkotmány  3.  § (3) bekezdése alkotmányos elvként  fogalmazza meg  a  pártok és a közhatalom szétválasztásának követelményét, kimondja,  hogy a pártok közhatalmat nem gyakorolhatnak,  ennek megfelelően  egyetlen  párt  sem  irányíthat  egyetlen   állami szervet  sem”  (ABH  1995,  627, 631.).  A  szétválasztás  elve azonban  nemcsak  a  pártok  és  a  közhatalom  szervezeti   és hatásköri összefonódásaival szemben nyújt védelmet. A pártok és az  állam elválasztása a pénzügyek területén is indokolt. Ezért az   állam,  egyes  költségvetési  intézmények  vagy  közvetlen költségvetési támogatásban részesülő már szervezetek a normatív előírásoknak  megfelelően nyújtott támogatás  mellett,  burkolt módon nem támogathatnak anyagilag bizonyos pártokat. A  pártok  és a közhatalom szétválasztására vonatkozó Alkotmány 3. § (3) bekezdése sérül tehát, ha a pártot segítő alapítvány a költségvetési intézményektől érkező támogatást valójában nem  a törvényben megjelölt (tudományos, ismeretterjesztő, kutatási és oktatási)  célra használja, hanem közvetlenül az  alapító  párt finanszírozására. A törvénynek ezért megfelelő  garanciát  kell nyújtania  arra,  hogy  az  alapítványhoz  csatlakozók  vagyoni hozzájárulása,   valamint  az  alapítványhoz  beérkező   anyagi támogatás  nem  válik a pártot a Ptv. szerint megillető  állami támogatáson felüli burkolt költségvetési támogatássá. Jelenleg   a   Pmtv.  nem  zárja  ki,  hogy  az   alapítványhoz költségvetési szervek csatlakozzanak vagy költségvetési szervek az  alapítványokat  az őket a Ptv.-ben és  Pmtv.-ben  megillető összegen  felül  támogassák.  Az alapítvány  pénzügyi-gazdasági működésének  az  alapító  politikai párttól  való  elkülönülése ellen  hat, hogy a Pmtv. alapján az alapítvány kezelő szervének tagjait  az alapító párt képviselőcsoportjának vezetője  jelöli ki. A Pmtv. 3. § (7) bekezdése továbbá lehetővé teszi, hogy  az alapító  párt  tagja  vagy állami vezető az  alapítvány  kezelő szervének tagja legyen. A pártalapítványok kuratóriumaiban  így pártelnökök,    országgyűlési   képviselők    és    kormányzati tisztviselők is helyet kapnak. Emellett,  a  Pmtv.  rendelkezései  nem  garantálják,  hogy   a pártalapítványok    a   vagyonukat   valóban    a    törvényben meghatározott  célokra  (kutatásra,  oktatásra)  fordítják.  Az alapítványok  ugyanis szakmai tevékenységükről a Pmtv.  alapján nem  kötelesek  számot  adni.  A  nyilvános  beszámolók  hiánya viszont  azt  eredményezi,  hogy a  pártalapítványok  gazdasági viszonyai nem átláthatóak. Az  alapítvány ugyan névtelen támogatást nem fogadhat el, és  a támogatást  nyújtó  személy  azonosításához  szükséges   adatok valamint a támogatás összege közérdekből nyilvános adat, amit a pártalapítvány honlapján közzé kell tenni. A támogatás  azonban csak egy meghatározott összeghatár felett nyilvános adat, és az vsszeghatár   nem  éves  összesítésre,  hanem   egy   alkalomra vonatkozik,  ezért az adatok nyilvánosságára vonatkozó  szabály könnyen megkerülhető. Az  előírások megsértésével elfogadott támogatás ugyan a  Pmtv. alapján   a  költségvetésbe  befizetendő,  és  a  költségvetési támogatás  is  csökken a jogosulatlanul felvett  összeggel.  Az átlátható  működésre  vonatkozó  törvényi  garanciák  hiányában azonban ez a szankció lex imperfecta. Összességében megállapítható: a Pmtv. nem garantálja,  hogy  az alapítvány a hozzá beérkezett támogatásokat valóban a Pmtv.-ben meghatározott alapítványi célokra fordítja és az nem az alapító párt rejtett költségvetési támogatását szolgálja. 2.2.  Az  Alkotmánybíróság  ezt követően  megvizsgálta  azt  az indítványt,   amely   az  Alkotmány  2.  §   (1)   bekezdésének „független”    fordulatát    sértőnek    tartja,     hogy     a pártalapítványhoz külföldi állam is csatlakozhat. A  Ptv. 4. § (3) bekezdése szerint a párt vagyoni hozzájárulást más  államtól nem fogadhat el. Az Alkotmány 3. § (2)  bekezdése alapján  a  párt  közreműködik  a népakarat  kialakításában  és kinyilvánításában.  Alkotmányos feladatának  ellátása  során  a párt  képviselői közhatalomhoz juthatnak, ezért kizárt, hogy  a pártot  anyagi  támogatásával külföldi  állam  befolyásolhassa. Szélső  esetben  ugyanis  felmerülhet  a  magyar  állam   külső szuverenitása, azaz függetlensége [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sérelmének veszélye. A  Pmtv.  nem  zárja ki annak lehetőségét, hogy  a  párt  által létrehozott  alapítványhoz külföldi  állam  csatlakozhasson.  A Ptv. 9/A. §-a alapján létrejött alapítvány azonban nem párt, és a  párt alkotmányos feladatának ellátásában is csupán közvetett módon  vesz  részt.  Ugyanakkor a  Pmtv.  és  más  törvény  sem garantálja, hogy az alapítvány a külföldi állam által  nyújtott támogatást  valóban a Pmtv.-ben megjelölt oktatási és  kutatási célra  fordítja és az nem a Ptv. 4. § (3) bekezdésében  foglalt tilalom  megkerülésére irányul. A hatályos  törvényi  szabályok alapján így nem zárható ki, hogy valamely külföldi állam a párt által  létrehozott  alapítványhoz csatlakozzon,  vagy  azt  más módon  anyagilag  támogassa,  és e  támogatás  közvetett  módon pártfinanszírozássá váljon. 3.  Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra a megállapításra jutott,  hogy a Ptv. 9/A. §-a alapján létrejött alapítványokhoz való   csatlakozás  és  az  alapítvány  támogatására  vonatkozó hatályos  szabályozás  nem felel meg  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdéséből    és    a   3.   §   (3)   bekezdéséből    fakadó követelményeknek. Az alkotmányellenességet nem a Pmtv. 3. § (2) bekezdésében  foglalt rendelkezés okozza, hanem  a  szabályozás hiányossága. A jogalkotó ugyanis nem gondoskodott  a  megfelelő törvényi garanciák megalkotásáról annak érdekében, hogy a  Ptv. 9/A.  §-a  alapján létrejött alapítványoknak a magyar állam,  a költségvetési  intézmények, továbbá a  közvetlen  költségvetési támogatásban részesülő más szervezetek általi támogatása  ne  a párt burkolt költségvetési támogatását szolgálja. Hasonlóképpen nincs törvényi garancia arra, hogy külföldi állam a Ptv. 9/A. §- a alapján létrejött alapítvány számára juttatott adománya végső soron ne az alapító párt befolyásolását jelentse. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította: az Alkotmány 2. § (1) bekezdését  és  a  3.  §  (3)  bekezdését  sértő,  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzetet eredményezett, hogy az Országgyűlés  nem alkotott törvényi garanciákat  arra,  hogy  a Ptv.   9/A.  §-a  alapján  létrejött  alapítványok  a  hozzájuk beérkezett   támogatást   valóban  a  Pmtv.-ben   meghatározott alapítványi célokra fordítsák. Az Alkotmánybíróság felhívta  az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2008. szeptember 30- ig tegyen eleget. Az    Alkotmánybíróság   a   Pmtv.   3.   §    (2)    bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.                              VII. 1.  Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ptv. 9/A. §-a és a  Pmtv. egésze nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 2. § (3) bekezdésével,  amely  a  társadalom minden  szervezete,  állami szerv  vagy  állampolgár számára tiltja,  hogy  tevékenysége  a hatalom  erőszakos  megszerzésére vagy gyakorlására,  illetőleg kizárólagos birtoklására irányuljon. Az a tény, hogy nem minden politikai párt által létrehozott pártalapítvány részesül állami támogatásban,  illetve,  hogy  a  jogosultak  részesedése   nem egyenlő, nem érinti a kizárólagos hatalomgyakorlás tilalmát. Az Alkotmánybíróság ezért a Ptv. 9/A. §-át és a Pmtv.  egészét  az Alkotmány   2.   §   (3)  bekezdése  szempontjából   kifogásoló indítványt elutasította. 2.  Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a Ptv. 9/A. §-a és a Pmtv. egésze nem áll ellentétben az Alkotmány 3. § (1) és  (2)  bekezdésével. A pártok alapításának és tevékenységének szabadságát  garantáló alkotmányos szabály [3. § (1)  bekezdés] azt  a  feltétlen  követelményt támasztja az állami  szervekkel szemben,  hogy  ne akadályozzák az alkotmányos  keretek  között működő pártok létrejöttét és tevékenységét. A pártalapítás és - működés joga az Alkotmány e rendelkezései alapján minden pártot egyaránt  megillet, függetlenül attól, hogy parlamenti  vagy  a parlamentbe be nem jutott pártról van-e szó. Az Alkotmány 3.  § (2)  bekezdése szintén valamennyi párt alkotmányos feladatát  a népakarat kialakításában és kinyilvánításában jelöli meg. Ez  a feladatmeghatározó rendelkezés sem tesz különbséget  kisebb  és nagyobb, parlamenti és nem parlamenti párt között. Az indítványozó által kifogásolt, a pártalapítvány létrejöttére és  költségvetési támogatására vonatkozó rendelkezések az állam pozitív   intézkedései  közül  valók,  amelyek  alkotmányossági mércéje az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése. 3.  Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése a nemzetközi jog és a belső jog   összhangjára   vonatkozóan  tartalmaz  rendelkezést.   Az Alkotmány  7.  §  (2)  bekezdése  arról  rendelkezik,  hogy   a jogalkotás  rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a  jelenlévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges.  Sem az  Alkotmány 7. § (1) bekezdésével, sem a (2) bekezdéssel  nem hozható összefüggésbe az indítványozónak az a felvetése, hogy a Ptv.  és  a  Pmtv.  a  Ptk-val párhuzamos, illetve  a  Ptk.-val ellentétes rendelkezéseket tartalmaz. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt elutasította. 4.  Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványozónak a Jat.- tal  kapcsolatos  kérelmét  is. Az alkotmánybírósági  gyakorlat alapján  a  Jat. rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása  csak akkor   eredményezheti   a  jogszabály  alkotmányellenességének megállapítását,  ha  az adott jogszabály  egyben  az  Alkotmány valamely   rendelkezését  is  sérti  [32/1991.  (VI.   6.)   AB határozat,  ABH 1991, 146, 159.]. Az Alkotmánynak a jogalkotási törvény  megalkotására vonatkozó 7. § (2) bekezdése  nem  tette alkotmányos szabállyá a Jat. normáit (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 496.). Az Alkotmánybíróság ezért elutasította azt  az indítványt,  amely  a Ptv. 9/A. § és a Pmtv. megsemmisítését  a Jat. 17., 18. és 20. §-aira tekintettel kérte. Az  Alkotmánybíróság ezt a határozatot az Abtv. 41. §-a alapján tette közzé a Magyar Közlönyben.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Holló András           Dr. Kiss László           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Kovács Péter       Dr. Kukorelli István           alkotmánybíró          előadó alkotmánybíró          Dr. Lenkovics Barnabás      Dr. Lévay Miklós          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Paczolay Péter      Dr. Trócsányi László          alkotmánybíró                  alkotmánybíró Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleménye 1.  A határozat rendelkező részének 1. és 2. pontjaiban foglalt megsemmisítésekkel,  továbbá  a  3.  pontjában   megállapított, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kimondásával nem értek egyet. A  rendelkező rész 4. és 5. pontjaiban foglalt döntéseket —  az indítványok elutasítását — megalapozott döntésnek tartom, ezért ezeket támogatom. Fontosnak  tartom  megjegyezni, hogy  a  határozatban  szereplő pártalapítvány kifejezés bár a „közbeszédben” elterjedt, ám nem felel  meg  a  Pmtv. fogalomhasználatának. A  Pmtv.  címében  a pártok  működését segítő alapítvány kifejezés  szerepel,  és  a törvény  a  további rendelkezéseiben az alapítvány  megnevezést használja.  A költségvetési törvényekben megtalálható  ugyan  a határozatban  használt  pártalapítvány  kifejezés,  ám   ez   a kifejtettek alapján nem felel meg a Pmtv. terminológiájának. A  német  jog  a „politische Stiftung” („politikai alapítvány”) megjelölést  használja, ami álláspontom szerint  sokkal  inkább kifejezi   azt,   hogy   itt   a  párt   tevékenységét   segítő alapítványról   van  szó.  Azért  érzem  fontosnak   a   pontos fogalomhasználatot,    mert    a    pártalapítvány    kifejezés megtévesztő,  azt  a látszatot kelti mintha  az  alapítvány  az alapító   párt   szerve   lenne,  holott   az   az   alapítótól szervezetileg  és  jogilag  egyaránt  elkülönülő,  önálló  jogi személy. A  kifejtettek  alapján  különvéleményemben  —  a  határozatban foglaltaktól  eltérően — a Ptv és a Pmtv.  alapján  létrehozott alapítványt politikai alapítvány megnevezéssel jelölöm. 2. A határozat rendelkező részének első pontja 2008. szeptember 30.  napjával — pro futuro hatállyal — megsemmisíti a Ptv. 9/A. §  (2)  bekezdésének  a)  és  b) pontját,  valamint  annak  (3) bekezdését, továbbá — az e törvényi rendelkezésekre visszautaló —  Ptv.  9/A.  § (4) bekezdés b) pontját és (6) bekezdését.  [A Ptv.  9/A.  §  (4)  bekezdés b) pontja valamint  (6)  bekezdése megsemmisítésére  a  törvény utaló szabályozása  folytán  kerül sor, tekintettel arra, hogy Ptv. 9/A. § (2) bekezdésének a)  és b)  pontja,  valamint annak (3) bekezdése megsemmisítésével  az említett       törvényi      rendelkezések      tartalmatlanná, értelmezhetetlenné válnak.] 2.1.  A  határozatnak a rendelkező rész 1. pontjához kapcsolódó indokolása  a  Ptv.  9/A.  §  (2) bekezdésének  a)  pontját  az Alkotmány   70/A.   §   (1)  bekezdésében   foglalt   hátrányos megkülönböztetés     tilalmába    ütközés     miatt     tekinti alkotmányellenesnek. Az  indokolás  a  Ptv.  9/A.  § (2) bekezdésének  a)  pontjában foglalt törvényi feltételt azért tartja diszkriminatívnak, mert az  a  parlamentben  korábban frakcióval nem rendelkező  pártok szempontjait  figyelmen  kívül hagyva, elfogadható  alkotmányos indok   nélkül,  jelentős  előnyt  biztosít  a  Ptv.   9/A.   § megalkotását megelőző két parlamenti ciklus pártjainak. A  Ptv.  9/A.  §  (2)  bekezdés  a)  pontja  értelmében  teljes költségvetési  támogatásban  akkor  részesülhet   a   politikai alapítvány, ha az alapító párt képviselői korábban is  legalább két,  egymást  követő  parlamenti ciklusban  képviselőcsoportot alakítottak. A  határozat  indokolása  szerint ez  a  törvényi  feltétel  az alapító  párt  tartós parlamenti jelenlététől teszi  függővé  a politikai   alapítvány  teljes  költségvetési  támogatását.   A korábbi  frakcióalapítás ténye, a korábbi  parlamenti  jelenlét azonban nem tekinthető alkotmányosan elfogadható indoknak arra, hogy   a  törvényalkotó  a  különbségtétellel  „kirívó  előnyt” biztosítson   a  megelőző  két  parlamenti  ciklus  pártjainak, figyelmen  kívül hagyva a parlamentben korábban frakcióval  nem rendelkező pártok szempontjait. Álláspontom szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése  alapján lefolytatott  alkotmányos vizsgálatnak  —  az  Alkotmánybíróság állandó  gyakorlata alapján — abból kellett  volna  kiindulnia, hogy  a vizsgált szabályozás tekintetében mi tekinthető homogén csoportnak. „Az  Alkotmánybíróság  következetes álláspontja  szerint  az  a személyi    kör,    amelyben    a   diszkrimináció    esetleges alkotmányellenes  volta  értelmezhető,  csak  homogén   csoport lehet,  így  a  diszkrimináció csak az azonos helyzetben  lévők által   alkotott  körön  belül,  e  csoport  tagjai   egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó jogi szabályozás tekintetében vizsgálható.  »Nem jelent tiltott diszkriminációt  a  különböző státusú csoportok [...] jogállásának eltérő szabályozása, mivel ez  az eltérés a különböző státus következménye.« [1181/B/1990. AB   határozat,   ABH  1991,  551,  552-553.;  269/B/1998.   AB határozat,  ABH 2000, 747, 749-750.; 719/B/1998. AB  határozat, ABH  2000,  769,  775.].” [36/2006. (IX. 7.) AB határozat,  ABH 2006, 473, 476-477.] A  homogén  csoporton belüli diszkrimináció vizsgálatánál  arra kellett volna szorítkozni, hogy a politikai alapítványok teljes költségvetési  támogatásának a Ptv.  9/A.  §  (2)  bekezdés  a) pontjában foglalt egyik törvényi feltétele — az alapjognak  nem minősülő,  a  politikai alapítvány számára  biztosított  teljes költségvetési  támogatás tekintetében — tárgyilagos  mérlegelés szerinti ésszerű indokok alapján tesz-e különbséget a politikai alapítványok között. Álláspontom  szerint a parlamenti képviselettel rendelkező,  és az   azzal   nem  rendelkező  pártok  a  vizsgált   szabályozás szempontjából  nem  alkotnak  homogén  csoportot,   továbbá   a parlamenti képviselettel rendelkező pártok alapítványai  között a    kifogásolt    törvényi   feltétel   alapján    érvényesülő különbségtételnek  tárgyilagos  mérlegelésen   nyugvó   ésszerű indokai vannak. A  politikai  alapítványt  — a Ptv. és  a  Pmtv.  rendelkezései alapján — létrehozó párt tartós parlamenti jelenléte, illetve a korábbi (két parlamenti cikluson átívelő) frakcióalapítás ténye olyan   törvényi   feltételek,   amelyeknek   van   tárgyilagos mérlegelés  szerinti  ésszerű  indoka,  ebből  következően  nem önkényesek.  Nem  vitatva  azt, hogy  a  politikai  alapítványt létrehozó  párt,  és  az általa alapított politikai  alapítvány egymástól szervezetileg és a gazdálkodás szempontjából egyaránt elkülönülő,  önálló  jogi  személy, nem  tartom  ésszerűtlennek (önkényesnek)  azt  a  törvényi feltételt,  amely  a  politikai alapítvány  teljes költségvetési támogatásánál tekintettel  van az  alapító  párt  tartós  parlamenti  jelenlétére,  illetve  a korábbi frakcióalapítás tényére. Ahogyan  a  Ptv. törvényi szabályozása alapján a pártok  állami (költségvetési)   támogatása  eltérhet  a   pártok   társadalmi támogatottsága,  a  pártok  Alkotmány  3.  §  (2)  bekezdésében foglalt  alkotmányos feladat ellátására való képessége szerint, úgy véleményem szerint ezek a szempontok tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indokul szolgálhatnak a politikai alapítványok teljes  költségvetési  támogatásának szabályozásában  található különbségekre is. A  parlamentbe  bekerült és az azon kívül álló párt  társadalmi támogatottsága,  az  Alkotmány  3.  §  (2)  bekezdéséből  eredő alkotmányos  feladat  ellátására való  képessége,  a  népakarat kialakításában  és kinyilvánításában való közreműködés  mértéke nyilvánvalóan  eltérő, és a parlamentbe bekerült  pártok  által létrehozott  politikai alapítványok tekintetében  is  ugyanezen szempontok    képezik    a   finanszírozás    terén    fennálló különbségtétel ésszerű indokát. Megítélésem  szerint  azokat a politikai  alapítványokat  kell, hogy  megillesse  a  teljes költségvetési támogatás,  amelyeket olyan párt alapít, amely tartósan jelen van a parlamentben,  az általa  létrehozott frakción keresztül tartósan  részt  vesz  a parlament munkájában, tekintettel arra, hogy a párt által  —  a Ptv.  és  a  Pmtv.  alapján — létrehozott politikai  alapítvány vonatkozásában  is ésszerű követelmény, hogy az hosszabb  távon lássa el az alapítványi célok megvalósítását, ezen keresztül az alapítványi  céloknak  megfelelően  segítse  az  alapító   párt tevékenységét. A  határozat indokolása tényként kezeli, hogy a Ptv. és a Pmtv. hatályos  szabályozása  értelmében a politikai  alapítványoknak juttatott   költségvetési   céltámogatás   a   pártok    állami támogatásának egyik elme. Így még kevésbé látható be,  hogy  ha alkotmányosan  nem  kifogásolható  az,  hogy  a  pártok  állami támogatása  a  pártok társadalmi támogatottsága szerint  eltér, akkor az említett finanszírozási elem (a politikai alapítványok költségvetési céltámogatása) tekintetében miért  nem  lehet  az eltérő  társadalmi  támogatottságot kifejező tartós  parlamenti jelenlét,   illetve   a   korábbi   frakcióalapítás   ténye   a finanszírozásban megmutatkozó különbség tárgyilagos  mérlegelés szerinti ésszerű indoka. 2.2  A rendelkező rész 1. pontja a Ptv. 9/A. § (2) bekezdésének b)  pontjában  foglalt törvényi feltételt szintén az  Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalom sérelme miatt   tekinti   alkotmányellenesnek.  A   támadott   törvényi rendelkezés   azt   a   feltételt  tartalmazza,   hogy   teljes költségvetési   támogatásra   a  politikai   alapítvány   akkor jogosult,  ha  az  elmúlt két ciklusban  frakcióval  rendelkező alapító  párt az Országgyűlés alakuló ülésén képviselőcsoportot alapított. Az  indokolás  szerint az Országgyűlés alakuló  ülésén  történő frakciólapítás   ténye   a   politikai   alapítványok    teljes költségvetési  támogatásában jelentkező  különbségtételnek  nem lehet   alkotmányosan  elfogadható  indoka,   ez   a   feltétel diszkriminál  a  parlamentbe  bejutott  és  be  nem  jutott,  a parlamentbe  bejutott  és  az alakuló  ülésen,  illetve  később frakciót alapító, továbbá az egyéni jelöltekkel rendelkező és a frakciót alapított pártok között. A  rendelkező  rész 1. pontja — a fenti alkotmányi  rendelkezés alapján  —  a  Ptv  9/A. § (3) bekezdés a) és  b)  pontjait  is alkotmányellenesnek tekinti. A  Ptv.  9/A. § (3) bekezdés a) pontja értelmében alaptámogatás jár   a   politikai  alapítványnak,  ha  az  alapító   párt   a parlamentben képviselőcsoporttal rendelkezik (de korábban,  két egymást követő ciklusban nem volt parlamenti frakciója), és  az alapító  okirata  a  politikai  kultúra  fejlesztése  érdekében történő   tudományos,  ismeretterjesztő,   kutatási,   oktatási tevékenység folytatását jelöli meg alapítványi célként. Az  indokolás szerint a hátrányos megkülönböztetés  abban  áll, hogy  azok  a  pártok,  amelyek az országgyűlési  választásokon elért  eredményeik alapján bejutottak az Országgyűlésbe, ám  az előző  két  egymás utáni országgyűlési választást követően  nem alakíthattak frakciót a parlamentben, ha politikai  alapítványt alapítanak,  akkor  az  alapítvány  csak  alaptámogatásra  lesz jogosult. A  korábban  legalább  két  cikluson át  frakcióval  rendelkező parlamenti  pártok  által  létrehozott  politikai  alapítványok ugyanakkor teljes költségvetési támogatásban részesülnek. A  Ptv.  9/A.  § (3) bekezdés b) pontja alapján alaptámogatásra jogosult  a politikai alapítvány, ha az alapító párt kiesett  a parlamentből,   de   korábban  két  egymást  követő   ciklusban képviselőcsoporttal rendelkezett. A határozat érvelése  szerint ez   a  rendelkezés  azokat  a  pártokat  hozza  indokolatlanul hátrányos  helyzetbe,  amelyek a  korábbi  két  egymást  követő parlamenti ciklusban nem alakítottak képviselőcsoportot, de  az országgyűlési  választáson  elért  eredményük  nem  maradt   el azoktól  a pártoktól, amelyek politikai alapítványa az említett törvényi rendelkezés alapján alaptámogatásban részesül. Nem  megismételve  a  Pmtv. 9/A. § (2) bekezdése  a)  pontjának megsemmisítésével  összefüggésben  kifejtett  érveim,  a  fenti törvényi  rendelkezések tekintetében is  ugyanezen  tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indokokat látom fennállónak. Az  indokolás  e  helyütt is adós maradt  az  alkotmánybírósági gyakorlatnak megfelelő homogén csoportképzés vizsgálatával. A    teljes    költségvetési   támogatásra   való   jogosultság vonatkozásában  az  alakuló ülésen való  frakcióalapítás  [Ptv. 9/A. § (2) bekezdés b) pont], az alap és a teljes költségvetési támogatásnál,  valamint az alap, illetve a teljes költségvetési támogatásból  való  kiesés  törvényi  esetköreinél   jelentkező különbségtételnél  a  két egymást követő  parlamenti  ciklusban képviselőcsoporttal  való  rendelkezés   —   azaz   a   korábbi parlamenti jelenlét — [Ptv. 9/A. § (3) bekezdés a) és b)  pont] megítélésem  szerint  tárgyilagos mérlegelésen  nyugvó  ésszerű indokkal  tesz  különbséget a politikai alapítványok  között  a költségvetési teljes és alaptámogatás vonatkozásában. A  politikai alapítványt alapító párt hosszabb távú, folyamatos parlamenti  jelenléte, az e mögött álló — a parlamenten  kívüli pártokhoz    viszonyított    —   nagyobb    mérvű    társadalmi támogatottsága  és  az ebből következő aktívabb  közrehatás  az Alkotmány  3.  §  (2) bekezdésében foglalt alkotmányos  feladat ellátásában  (a  népakarat kialakításában és kinyilvánításában) nemcsak  az  alapító  pártok, de az általuk  létrehozott  —  az alapítványi    célok   megvalósításával   az    alapító    párt tevékenységét  segítő  —  politikai alapítványok  költségvetési finanszírozásában  megmutatkozó különbségeknek  is  ésszerű  és alkotmányosan nem kifogásolható indokát adják. A  parlamentbe  bekerülő, és az onnan kieső  pártok  társadalmi támogatottsága,  és  az  említet alkotmányos  feladatellátásban való   közreműködése  eltérő,  ennek  megfelelően,   és   ehhez igazodóan eltérő a költségvetési támogatásuk is. Álláspontom  szerint  az  Alkotmány 70/A.  §  (1)  bekezdésében foglalt   diszkrimináció  tilalomból   nem   vezethető   le   a törvényalkotót   terhelő  olyan  alkotmányos   tilalom,   amely kizárja,  hogy  a  pártok által — a Ptv. és a Pmtv.  alapján  — létrehozott  politikai alapítványok költségvetési támogatásában a fent ismertetett ésszerű indokok alapján különbséget tegyen. Nem  tartom  ezért  diszkriminatívnak  a  rendelkező  rész   1. pontjában megsemmisített törvényi rendelkezéseket, mivel azok a politikai  alapítványokat  megillető költségvetési  támogatások tekintetében    ésszerű   indokkal   tesznek   különbséget    a parlamentben   hosszabb  távon  jelenlévő,  eltérő   társadalmi támogatottságú   és  alkotmányos  feladat  ellátási   képességű alapítók (pártok) által létrehozott — az ezek tevékenységét  az alapítványi   célok   megvalósításával   segítő   —   politikai alapítványok, és az e feltételeknek meg nem felelő pártok által létrehozott alapítványok költségvetési támogatásában. 3. A rendelkező rész 2. pontja ex nunc hatállyal megsemmisíti a Pmtv.  4.  § (1) és (3) bekezdését. A megsemmisítés indoka  az, hogy  a kifogásolt törvényi rendelkezések „mentességet” —  ezen keresztül  „kivételes  bánásmódot” — biztosítanak  a  politikai alapítványok számára az ügyészi törvényességi felügyelet és  az államigazgatási ellenőrzés területén. Az  indokolás szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértő diszkriminációt eredményez az, hogy — alkotmányosan elfogadható indok  nélkül  —  eltérő rendelkezések vonatkoznak  az  ügyészi törvényességi    felügyeletre    (törvényességi     felügyeleti jogkörre),  és  a gazdasági-pénzügyi ellenőrzésre  a  politikai alapítványok, illetve a párt, vagy „bárki” által a Ptk. 74/A. §- a alapján létrehozott alapítványok esetében. Álláspontom  szerint a határozat egyik megsemmisített  törvényi rendelkezés  esetében sem adja meggyőző indokát annak,  hogy  a kifogásolt   eltérő   szabályozás   miért   jelent   „kivételes bánásmódot”,  „indokolatlan előnyt”  a  politikai  alapítványok számára, és annak sem, hogy a „kedvezményezés” konkrétan  miben áll. Meggyőző  alkotmányos  érvek, „kellő súlyú”  alkotmányos  indok hiányában   véleményem   szerint  a   megsemmisített   törvényi rendelkezések alkotmányellenességét az Alkotmány  70/A.  §  (1) bekezdése alapján nem lehetett volna kimondani. Mindezek  előre  bocsátásával a rendelkező  rész  2.  pontjában foglalt   döntést  az  alábbi  összefüggésekre   és   indokokra tekintettel sem látom megalapozottnak. A  Pmtv. 4. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy az ügyész a politikai alapítvány törvénysértése esetén a bírósághoz fordul. Ez  a  szabályozás lényegi tartalmát tekintve megegyezik a párt törvénysértése esetére az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 14. § (2) bekezdésében foglalt szabályozással. A  támadott törvényi rendelkezés megsemmisítését értelmetlennek tartom,   mivel  álláspontom  szerint  a  politikai  alapítvány törvénysértése  esetén az ügyész által kezdeményezett  bírósági eljárás  és  a törvénysértés bírósági megállapítása  esetén  az ennek   következményeként   alkalmazható   bírósági   szankciók megfelelő garanciát jelentenek a törvényesség biztosítására.  A támadott  szabályozás nem hozza alkotmányellenességet  előidéző „kedvezményezett  helyzetbe”  a  politikai  alapítványokat  más hasonló alapítványi célt ellátó alapítványokhoz képest. A  Pmtv.  4.  § (3) bekezdése azt rögzíti, hogy államigazgatási szerv   az  alapítvány  gazdasági-pénzügyi  ellenőrzésére   nem jogosult.   A  határozat  indokolása  diszkriminációra   vezető alkotmányos   indok   nélküli   különbségtételnek,   „kivételes helyzetnek” tekinti azt, hogy a politikai alapítványok pénzügyi gazdasági  ellenőrzését — a Ptk. 74/A. §-a alapján  létrehozott alapítványoktól   eltérően   —  az   Állami   Számvevőszék   (a továbbiakban:  ÁSZ),  és  nem  az Adó-és  Pénzügyi  Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) végzi. Álláspontom  szerint  ennek  az eltérő  szabályozásnak  is  van tárgyilagos  mérlegelés  szerinti ésszerű  indoka,  a  támadott szabályozás nem tekinthető önkényesnek. A  pártok gazdálkodásának a törvényességét — a Ptv. 10.  §  (1) bekezdése  értelmében — az ÁSZ ellenőrzi.  A  Ptv.  10.  §  (2) bekezdése  kizárja azt, hogy államigazgatási  szerv  végezze  a párt  gazdasági-pénzügyi ellenőrzését. A Pmtv. 4. § (2) és  (3) bekezdése  a  politikai alapítványok tekintetében a  Ptv.  fent idézett   rendelkezéseivel  tartalmilag   egyező   szabályozást tartalmaz. A  Ptv.  miniszteri  indokolása szerint a  „lehető  legnagyobb” függetlenség   biztosítására  törekedve   kívánta   a   törvény megoldani  a  pártok gazdálkodásának törvényességi ellenőrzését akkor,  amikor ezt a jogkört a hatóságnak nem minősülő ÁSZ-hoz, mint   az   Országgyűlésnek  alárendelt  parlamenti   ellenőrző szervhez  telepítette.  (A  Pmtv. miniszteri  indokolása  ezzel összefüggésben  visszautal  a  Ptv.  miniszteri   indokolásának említett  részére, kiemelve azt, hogy a politikai  alapítványok gazdálkodásának  a  törvényességi  ellenőrzésére  is   az   ÁSZ jogosult.) Az  állami  adóhatóság  olyan államigazgatási  szerv  (központi hivatal),   amely  a  pénzügyminiszter  irányítása  alatt   áll [273/2006. (XII. 23.) Korm r. 1. § (1) bekezdés], így ha  ez  a szerv látja el a politikai alapítványok gazdasági ellenőrzését, akkor  joggal  vethető fel a végrehajtó hatalomtól (kormánytól) való függőség kérdése. A  Pmtv. alapján létrejövő politikai alapítványok alapítóinak a pártoknak és az általuk létrehozott politikai alapítványoknak a gazdálkodásában   is   meghatározó  szerepe   van   az   állami költségvetési forrásból eredő pénzeszközöknek (támogatásoknak), ami  véleményem  szerint még inkább bizonyítja,  hogy  „ésszerű megfontoláson alapul” az ellenőrzési jogkör ÁSZ-hoz telepítése. A  Ptv.  10.  §  (4) bekezdése értelmében, ha  az  ÁSZ  a  párt gazdálkodásának     a    törvényességi    ellenőrzése     során törvénytelenséget    (pl.:    a    költségvetési    támogatások törvénytelen felhasználását) észlel, akkor felhívja a pártot  a törvényes  állapot  helyreállítására,  súlyosabb  törvénysértés esetén,  vagy ha a párt nem tesz eleget a felhívásnak,  az  ÁSZ elnöke   a   bíróság  eljárását  indítványozza.   A   politikai alapítvány  esetében  lényegileg ugyanezek a  jogkövetkezmények érvényesülnek azzal az eltéréssel, hogy a bíróság eljárását  az ÁSZ  elnöke  az ügyészségnél kezdeményezheti [Pmtv.  4.  §  (5) bekezdés]. A  Pmtv. 4. § (3) bekezdésében foglalt — álláspontom szerint  a politikai     alapítványok    gazdálkodása     törvényességének ellenőrzése  szempontjából garanciális jelentőségű  —  törvényi rendelkezés  ex  nunc  hatályú  megsemmisítésével   egy   olyan törvényi  garancia került megszüntetésre, amely biztosította  a politikai    alapítványok   közigazgatási    szervektől    való függetlenségét. 4.   A  rendelkező  rész  3.  pontjában  foglalt,  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet  sem  tudom  támogatni   a többségi  határozat  indokolásában foglalt  érvek  alapján.  Az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdését és 3. § (3)  bekezdését  sértő alkotmányellenes  mulasztást  a  többségi  határozat  azzal  az indokkal  állapítja  meg,  hogy a törvényalkotó  nem  teremtett törvényi  garanciákat  arra, hogy a költségvetési  támogatásban részesülő  politikai alapítványok a költségvetési támogatást  a Pmtv.-ben meghatározott alapítványi célokra fordítsák. Ez a szabályozási hiány — az indokolásban kifejtettek szerint — előidézheti  a  politikai  alapítványt  alapító  párt  „rejtett költségvetési   támogatását”,   mivel   hiányzik   a   törvényi garanciája annak, hogy a politikai alapítvány valóban a  Pmtv.- ben meghatározott alapítványi célokra fordítsa a neki juttatott költségvetési támogatást. Álláspontom  szerint nem állapítható meg egyértelműen,  hogy  a többségi  határozat mely törvényt érintően és konkrétan  milyen garanciális    szabályok   hiánya   miatt    mondja    ki    az alkotmányellenes  mulasztást,  így  nem  egyértelmű,   hogy   a törvényalkotónak mely törvényben és milyen garanciális törvényi rendelkezéseket kell megalkotnia az alkotmányellenes  mulasztás felszámolására. A  Pmtv. 4. § (4) bekezdése értelmében az ÁSZ kétévente köteles —  egyébként pedig bármikor jogosult — ellenőrizni  azoknak  az alapítványoknak a gazdálkodását, amelyek a Pmtv. szerint állami költségvetési támogatásban részesülnek. Véleményem  szerint az ÁSZ ellenőrzési jogosítványai  megfelelő garanciát  jelentenek  a  politikai  alapítványok  gazdálkodása törvényességének biztosítására. Nem  a  garanciális  törvényi rendelkezések hiányára  alapított alkotmányellenes   mulasztás  megállapítása,   hanem   az   ÁSZ „ellenőrzési  kapacitásának” a javítása és  ezen  keresztül  az ellenőrzések   hatékonyságának   növelése   jelenthet   további garanciát  arra,  hogy  a politikai alapítványok  kizárólag  az alapítványi   célokra   használják  fel   a   nekik   juttatott költségvetési támogatást. 5. Különvéleményem összegzéseként fontosnak érzem kiemelni azt, hogy  a rendelkező rész 1. pontjában foglalt pro futuro hatályú megsemmisítésekre  év  közben  került  sor,  ami  a   politikai alapítványok   költségvetési  támogatásának  a  szabályozásában szabályozási  hiányt idézhet elő. Ha az Alkotmánybíróság  által megállapított  határidőn  belül nem kerül  sor  új  szabályozás megalkotására, akkor bizonytalanná válhat az, hogy a  politikai alapítványok  milyen törvényi feltételek mellett részesülhetnek költségvetési támogatásban. Nézetem   szerint  a  törvényalkotó  a  politikai  alapítványok költségvetési  támogatásának  a  feltételeit  —  az   Alkotmány keretei  között — szabadon határozhatja meg, és a  jelenlegitől eltérő feltételrendszert is kialakíthat. Határozott   álláspontom,  hogy  az  Alkotmány  70/A.   §   (1) bekezdését  a politikai alapítványok költségvetési támogatására vonatkozó   törvényi  szabályozás  esetében   nem   lehet   úgy értelmezni,  hogy  a  törvényalkotó valamennyi  nyilvántartásba vett  vagy  az  1%-os támogatási küszöböt elérő  párt  esetében köteles költségvetési támogatásban részesíteni a pártok által — a  Pmtv.-ben  meghatározott  alapítványi  célra  létrehozott  — valamennyi   alapítványt.   Ilyen   „egyenlőségi   követelmény” véleményem  szerint az Alkotmány 70/A. § (1)  bekezdéséből  nem vezethető le. A    politikai    alapítványt   létrehozó    párt    társadalmi támogatottsága, a népakarat kialakításában és kinyilvánításában való  közreműködésének  a  mértéke,  a  tartós  (több  cikluson átívelő)   parlamenti  jelenléte  vagy   éppen   ennek   hiánya megítélésem  szerint  olyan  ésszerű  szempontok,  amelyeket  a törvényalkotó   figyelembe  vehet  a   politikai   alapítványok költségvetési   támogatására  vonatkozó  törvényi   szabályozás kialakításánál. Álláspontom szerint mindaddig, amíg van tárgyilagos  mérlegelés szerinti ésszerű indoka annak, hogy a törvényalkotó különbséget tegyen  a  parlamenti  képviselettel  rendelkező  párt,  és   a parlamenten  kívüli  párt  által —  a  Pmtv.-ben  meghatározott célokra — létrehozott alapítvány költségvetési támogatásra való jogosultsága  között, addig nem állapítható  meg  az  Alkotmány 70/A.  §  (1) bekezdésének a sérelme. Ez igaz abban az  esetben is,  ha  a  törvényalkotó a parlamenti képviselettel rendelkező pártok között a tartós parlamenti jelenléttel rendelkező és  az azzal  nem  rendelkező  pártok által  létrehozott  alapítványok költségvetési   támogatásának  a  mértéke   tekintetében   tesz különbséget. Álláspontom  szerint alkotmányosan kielégítőnek tekinthető  egy olyan  törvényi szabályozás is, amely csak az 5%-os  parlamenti küszöböt elérő és parlamenti képviselőcsoportot alakító  pártok által   létrehozott  politikai  alapítványok  számára  biztosít költségvetési támogatást. A   politikai   alapítványok  költségvetési  támogatásra   való jogosultságának, és a támogatások differenciált mértékének — az erre   irányadó  törvényi  szabályozásnak  —  a  megalkotásánál nézetem  szerint  azon pártok alapítványai részére  indokolt  a költségvetési támogatás biztosítása, amelyek alapítói  hosszabb távon,  folyamatosan  jelen vannak  a  parlamentben,  és  ebből következően az alapítványaik is tartósan, folyamatosan ellátják az   alapítványi  céloknak  megfelelő  feladataikat,  és   ezen keresztül segítik az alapító párt politikai kultúra fejlesztése érdekében  kifejtett tudományos, ismeretterjesztő, kutatási  és oktatási tevékenységét. Budapest, 2008. április 29.                                               Dr. Bihari Mihály                                                   alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom:         Dr. Bragyova András            Dr. Kovács Péter         alkotmánybíró                     alkotmánybíró         Dr. Paczolay Péter         Dr. Trócsányi László         alkotmánybíró                     alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Certain provisions of Act XXXIII of 1989 on the financial management and operation of political parties and Act XLVII of 2003 on foundations helping the operation of political parties
Number of the Decision: .	63/2008. (IV. 30.)
Date of the decision: .	04/29/2008
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2008-1-003?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.