A döntés szövege: 
             A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! 
 
Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének 
utólagos vizsgálata iránti indítvány tárgyában meghozta a 
következő 
 
                      határozatot: 
 
Az  Alkotmánybíróság   a   népszavazásról   és   a   népi 
kezdeményezésről   szóló    1989.   évi   XVII.   törvény 
módosításáról és  kiegészítéséről  rendelkező  1990.  évi 
XLVI. törvény  1., 2.,  és 6. §-a alkotmányellenességének 
megállapítására vonatkozó  indítványt és megsemmisítésére 
irányuló kérelmet elutasítja.
 
                        Indokolás 
 
                           I. 
 
Retkes Illés  indítványában a  népszavazásról és  a  népi 
kezdeményezésről  szóló   1989.  évi   XVII.  törvény  (a 
továbbiakban:  Ntv.)   módosításáról  és  kiegészítéséről 
rendelkező  1990.  évi  XLVI.  törvény  (a  továbbiakban: 
Ntvm.)  1.,   2.  és   6.   §-ában   foglalt   kiegészítő 
rendelkezések alkotmányellenességének  megállapítását  és 
azok   visszaható    hatályú    megsemmisítését    kérte. 
Álláspontja   szerint   ugyanis   az   Ntvm.   kifogásolt 
rendelkezései  alapján   egyes  megjelölt   helyeken   az 
aláírásgyűjtési tilalom elrendelése (1. §), valamint az e 
tilalom     megszegésének      esetére      megállapított 
jogkövetkezmények (2.  § és  6. §)  alkotmányos alapjogok 
sérelmével járnak. 
 
Indítványozó   az    Ntvm.   1.   §-ával   összefüggésben 
megengedhetetlennek  tartja,   hogy  az  állampolgárok  - 
különösen a munkahelyükön - ne nyilváníthassanak szabadon 
véleményt  a  népszavazás  és  a  népi  kezdeményezés  (a 
továbbiakban: népszavazás) támogatásával kapcsolatban is. 
Ez a korlátozás sérti az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében 
megállapított szabad  véleménynyilvánítás alapvető jogát. 
A  megállapított   tilalom  indokolatlan   is,   mert   a 
véleménynyilvánítás adott  helyen nem  kötelező,  így  az 
állampolgár   döntésére    bízható,    hogy    e    jogát 
befolyásmentesen hol  gyakorolhatja. Utalt  arra is, hogy 
az indokolásban  foglaltakra  figyelemmel  a  tilalmazott 
helyek körének  megállapítása sem  fogadható el,  mert  a 
véleménynyilvánítást  befolyásolható   "egyéb   függőségi 
viszonyok" más  esetekben is  fennállhatnak.  Álláspontja 
szerint az  Ntvm. 1.  §-a ellentétes az Alkotmány 70/A. § 
(1) és  (3) bekezdésével is, mert a megállapított tilalom 
szerinti megkülönböztetés kifejezetten hátrányos a falvak 
és  a   kisvárosok  tekintetében,   ahol  a   munkahelyek 
többnyire   a   társadalmi   érintkezés   színterei   is. 
Kifejtette  továbbá,   hogy  az   Alkotmány  64.   §-ában 
megállapított  alapvető   jogra  vonatkozó   előírást  az 
Országgyűlés elé  terjeszthető kérelmeknél is irányadónak 
kell  tekinteni,   ezért  azt  a  népszavazás  esetén  is 
alkalmazni kell. Mindezekre tekintettel szerinte az Ntvm. 
6. §-a ellentétes az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdésével. 
 
                           II. 
 
Az  Alkotmánybíróság   az   indítványban   megfogalmazott 
kérelmet az  alábbiak miatt nem fogadta el. 1. Az Ntv. 1. 
§-ának az  Ntvm. kifogásolt  1. §-ával  kiegészített  (4) 
bekezdése alapján  nem gyűjthető  aláírás munkahelyen  és 
munkaviszonyból   fakadó    munkavégzési    kötelezettség 
teljesítése  közben;   fegyveres  erőknél   és  fegyveres 
testületeknél szolgálati  viszonyban lévő  személyektől a 
szolgálati helyen  vagy  szolgálati  feladat  teljesítése 
közben; tömegközlekedési eszközön; egészségügyi intézmény 
betegellátó részlegében. 
 
Az Ntv.  21 §-ának  az Ntvm.  2. §-ával megállapított (3) 
bekezdése  szerint  az  1.  §  (4)  bekezdésében  foglalt 
tilalom megszegésével  gyűjtött aláírások  érvénytelenek. 
Az Ntvm.  6. §-a  pedig a  szabálysértésekről szóló 1968. 
évi I. törvényt 103/B. §-al egészítette ki, amely szerint 
aki a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1989. 
évi XVII. tv. 1. § (4) bekezdésében megállapított tiltott 
helyen, népi  vagy népszavazás kezdeményezés támogatására 
aláírást gyűjt,  húszezer forintig  terjedő pénzbírsággal 
sújtható. 
 
2. A  népszavazás  alkotmányos  joga  az  Alkotmánynak  a 
népfelség elvét  megállapító 2.  § (2) bekezdésén alapul. 
Ez a  rendelkezés megállapítja,  hogy a népszuverenitás a 
népképviselet  útján   és   közvetlenül   érvényesül.   A 
népszavazás   tehát    a   közvetlen   hatalomgyakorlásra 
vonatkozó    alkotmányos    jog    gyakorlásának    egyik 
megvalósulási alakzata.  Az  Alkotmány  a  népszavazáshoz 
való jogot  ugyan nem az alapvető jogokat tartalmazó XII. 
fejezetében   szabályozza,   hanem   azt   az   általános 
rendelkezések körében  biztosítja, de  nyilvánvalóan -  a 
választójoghoz hasonlóan  -  alapvető  jogként  részesíti 
alkotmányos védelemben.  A népszavazás  alapvető  jogának 
szabályait pedig  - az  Alkotmány 8. § (2) bekezdése és a 
19. §  (5) bekezdése  alapján -  külön törvény  állapítja 
meg. 
 
Az Alkotmány  61. § (1) bekezdésében megállapított szabad 
véleménynyilvánítás  joga   azt   jelenti,   hogy   bárki 
gondolatát, meggyőződését  szabadon  formálhatja  és  azt 
megfelelő keretek  között kinyilváníthatja.  Az Alkotmány 
64. §-a pedig a petíciós jogot szabályozza, amely szerint 
mindenkinek joga  van arra,  hogy egyedül  vagy  másokkal 
együttesen írásban  kérelmet vagy  panaszt terjesszen elő 
azokhoz az  illetékes  állami  szervekhez,  amelyeknek  a 
külön jogszabályok  által  megállapított  egyik  alapvető 
funkciója azok elbírálása és orvoslása. 
 
A népszavazás  azonban  -  az  indítványban  foglaltaktól 
eltérően -  nem  a  fenti  alkotmányi  előírások  szerint 
minősülő  véleménynyilvánítás,   illetőleg  kérelem  vagy 
panasz, hanem  a népfelség alkotmányos alapelvéből fakadó 
közvetlen hatalomgyakorlás.  Mivel a  népszavazás  tárgya 
általában az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés, így 
a    törvényhozó     hatalom    külső    befolyásolására, 
ellenőrzésére és esetleg korlátozására is alkalmas. 3. Az 
indítvány szempontjából  a fentieket  követően  azt  kell 
vizsgálni, hogy az Ntvm. kifogásolt szabályai sértik-e az 
Alkotmány  egyéb   rendelkezéseit.   Az   Ntv.   1.   §-a 
megállapítja  a   népszavazás  jogát   és  annak   néhány 
garanciális elemét. E rendelkezések szerint a népszavazás 
az    állampolgároknak,    illetve    az    állampolgárok 
közösségének  alkotmányos  joga  és  ennek  keretében  az 
aláírásgyűjtés (közterületen  is), az  ezzel  kapcsolatos 
szervezőmunka,   valamint   a   népszavazás   támogatása, 
indítványozása  is   e  jog   alkotmányos   gyakorlásának 
minősül. Az  e rendelkezést  kiegészítő Ntvm. sérelmezett 
1. §-a  e jogokkal  összefüggő korlátozó előírást állapít 
meg  azzal,   hogy  bizonyos   felsorolt  helyeken  tilos 
aláírást  gyűjteni.   E  tilalom   bevezetésének  okát  a 
törvényjavaslat miniszteri  indokolása abban  jelöli meg, 
hogy  "a   munkahelyi  és   egyéb   függőségi   viszonyok 
lehetetlenné  teszik,  hogy  az  állampolgárok  szabadon, 
hatalmi  befolyástól   mentesen  döntsenek   arról,  hogy 
támogatnak e  egy népszavazási vagy népi kezdeményezést". 
A népszavazáshoz  való jog alkotmányos alapjog, azonban e 
jogot sem lehet minden korlátozástól mentesnek tekinteni. 
Az Alkotmány  8. §  (2) bekezdésében  foglalt előírás  az 
alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását tiltja. Az 
Alkotmánybíróság   gyakorlata    szerint    az    alapjog 
tartalmának    alkotmányellenes     korlátozása     akkor 
állapítható meg,  ha a  korlátozás nem szükségszerű és az 
elérni  kívánt   cél  fontosságával   nem  áll   arányban 
[20/1990.  (X.4.)   AB   és   a   7/1991.   (II.28.)   AB 
határozatok].  Az   Ntvm.   1.   §-a   a   népszavazással 
kapcsolatos jogok korlátozását csak rendkívül szűk körben 
állapítja  meg.   Az  Alkotmánybíróság   szerint   ez   a 
korlátozás -  a népszavazás tisztaságához, befolyásmentes 
gyakorlásához fűződő  alapvető  érdekekre  tekintettel  - 
indokolt mértékű  és arányos, ezért nem jár a népszavazás 
alapvető  jogának   lényeges,  az   Alkotmány  8.  §  (2) 
bekezdésébe ütköző  sérelmével. A támadott korlátozás nem 
sérti   az    Alkotmány   70/A.    §   (1)   bekezdésében 
megfogalmazott diszkrimináció  tilalmát sem.  Az Ntvm. 1. 
§-a az aláírásgyűjtési tilalom helyeit, illetőleg eseteit 
a korlátozás  indokolt céljával  összefüggésben  és  ezen 
belül is  csak a feltétlenül szükséges körben állapította 
meg. A  tilalmazott esetekre pedig az érintett alanyi kör 
tekintetében olyan  egyforma korlátozást tartalmaz, amely 
nem   sérti    az   Alkotmány    diszkriminációt    tiltó 
rendelkezését. 
 
A fentiekre figyelemmel az Ntvm. 1. §-ával összefüggésben 
az indítványban  megfogalmazott  alkotmányellenesség  nem 
áll fenn.  Nem  állapítható  meg  alkotmányellenesség  az 
Ntvm.-nek az  e rendelkezésen  alapuló 2.  és  6.  §-ában 
meghatározott  érvénytelenség,   illetve   szabálysértési 
szankció tekintetében  sem.  Az  aláírásgyűjtési  tilalom 
megszegése jogellenes  cselekménynek minősül, így ahhoz a 
jogalkotó   megalapozottan    fűzi   az    érvénytelenség 
jogkövetkezményét. A  törvényhozó jogkörébe  tartozik  az 
is, hogy  a jogellenes  cselekményt -  annak társadalomra 
veszélyességére    tekintettel     -     szabálysértésnek 
nyilvánítson (1968.  évi I.  törvény 1. §-a). Az Ntvm. 6. 
§-a által  megállapított szabálysértés  - az indítványtól 
eltérően -  nem áll  összefüggésben az  Alkotmány 70/A. § 
(2) bekezdésében  foglalt előírással,  amely  szerint  az 
embereknek a  70/A. §  (1) bekezdése  szerinti  bármilyen 
hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. 
Mindezek alapján  az indítvány  nem megalapozott és ezért 
azt az Alkotmánybíróság elutasította.
 
                    Dr. Sólyom László 
               az Alkotmánybíróság elnöke 
 
                     Dr. Ádám Antal 
                  előadó alkotmánybíró 
 
                    Dr. Herczegh Géza 
                      alkotmánybíró 
 
      Dr. Lábady Tamás              Dr. Schmidt Péter 
        alkotmánybíró                 alkotmánybíró 
 
      Dr. Szabó András          Dr. Tersztyánszky Ödön 
        alkotmánybíró                alkotmánybíró 
 
       Dr. Vörös Imre              Dr. Zlinszky János 
        alkotmánybíró                 alkotmánybíró
 
. |