Hungarian
Ügyszám:
.
17/A/1999
Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 1/1999. (II. 24.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1999/25
.
A határozat kelte: Budapest, 02/23/1999
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az  Alkotmánybíróság  a köztársasági elnöknek  az  Országgyűlés
    által  elfogadott,  de  még  ki  nem  hirdetett  törvény  egyes
    rendelkezései  alkotmányellenességének  előzetes   vizsgálatára
    benyújtott  indítványa alapján – dr. Bagi  István,  dr.  Lábady
    Tamás     és     dr.    Tersztyánszky    Ödön    alkotmánybírók
    különvéleményével – meghozta a következő

                             határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: valamely,  az  Alkotmány
    által  meghatározott törvény elfogadásához megkívánt minősített
    többség   nem  egyszerűen  a  törvényalkotási  eljárás   formai
    előírása,  hanem olyan alkotmányos garancia, amelynek  lényeges
    tartalma   az   országgyűlési  képviselők  közötti   széleskörű
    egyetértés. A minősített többség követelménye nemcsak az  adott
    alkotmányi   rendelkezés  közvetlen  végrehajtásaként   kiadott
    törvény  megalkotására vonatkozik, hanem e törvény módosítására
    (rendelkezéseinek    megváltoztatására,   kiegészítésére)    és
    hatályon   kívül  helyezésére  is.  Az  Alkotmány  rendelkezése
    alapján  minősített  többséggel  elfogadott  törvényt  egyszerű
    többséggel  elfogadott  törvénnyel nem  lehet  módosítani  vagy
    hatályon kívül helyezni.

    2.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  "a  szervezett
    bűnözés,   valamint  az  azzal  összefüggő  jelenségek   elleni
    fellépés     szabályairól    és     az     ehhez     kapcsolódó
    törvénymódosításokról" szóló, az Országgyűlés 1998. december 22-
    i  ülésnapján elfogadott törvény (a továbbiakban: Szbtv.) 12  -
    24.  §-a, 36-37. §-a, 40. § (7) bekezdés c) pontja, 46-50.  §-a
    és 54. §-a alkotmányellenes.

    3.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Szbtv. 25. §-ának
    és  a 38. §-ának a Megelőzési Szolgálatra utaló része, a 39.  §
    (1)  bekezdése,  a  39.  §  (2), (3)  és  (6)  bekezdéseinek  a
    Rendőrségről  szóló  1994.  évi  XXXIV.  törvény  64.   §   (8)
    bekezdésére utaló része alkotmányellenes.

    4.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Szbtv.  -nek  az
    indítvány  által érintett további rendelkezései:  a  2.  §  (2)
    bekezdése,  a  40.  §  (2), (3), (4), (8)  és  (9)  bekezdései,
    valamint  az  51.  §  (2)  és  (3) bekezdései  –  az  indítvány
    összefüggéseiben – nem alkotmányellenesek.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      1. Az Országgyűlés 1998. december 22-i ülésén törvényt fogadott
      el  "a  szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő  egyes
      jelenségek  elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó
      törvénymódosításokról".

      Az  elfogadott törvény – új rendelkezések megalkotása  és  több
      más törvény módosítása mellett – módosítja a Rendőrségről szóló
      1994.  évi XXXIV. törvényt (a továbbiakban: Rtv.), a külföldiek
      beutazásáról,  magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról
      szóló  1993.  évi LXXXVI. törvényt (a továbbiakban:  Idtv.),  a
      menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvényt (a továbbiakban:
      Met.),  a  határőrizetről és a Határőrségről  szóló  1997.  évi
      XXXII.   törvényt  (a  továbbiakban:  Hőr.  tv.),  valamint   a
      külföldre   utazásról  szóló  1998.  évi   XII.   törvényt   (a
      továbbiakban: Utv.). Az Alkotmány 40/A. § (1) és (2) bekezdése,
      58.  §-ának  (3)  bekezdése, illetve 65. §-ának  (2)  bekezdése
      alapján    e    törvények   meghozatalakor    az    elfogadásuk
      érvényességéhez   a   jelen   levő   országgyűlési   képviselők
      kétharmadának igenlő szavazatára volt szükség.

      A  minősített többséget igénylő törvények módosítása kérdésében
      kialakult parlamenti vitára tekintettel a miniszterelnök  1998.
      december  29-én kelt és 1999. január 4-én érkezett levelében  a
      köztársasági  elnöktől  a  törvény előzetes  normakontrolljának
      indítványozását  kérte  annak megállapítása  végett,  hogy  "az
      elfogadott   törvénynek   a   Rendőrségi   törvényt    és    az
      Idegenrendészeti  törvényt  módosító rendelkezései  összhangban
      vannak-e  az Alkotmány minősített többséget előíró szabályaival
      (Alkotmány 40/A. § (2) bekezdés, 58. § (3) bekezdés)".

      2. A köztársasági elnök a "jogbiztonság elvéből fakadóan, és az
      államszervezet  demokratikus működésének biztosítékaként"  maga
      is  fontosnak  látta  az Alkotmánybíróság állásfoglalását.  Így
      1999.  január 5-én kelt indítványában – az Alkotmány 26. §  (4)
      bekezdésében  írt  jogkörénél fogva  –  az  Alkotmánybíróságról
      szóló  1989. évi XXXII. törvény 1. §-ának a) pontja, 21. §  (1)
      bekezdésének   b)   pontja  és  35.  §-a  alapján   a   törvény
      meghatározott    rendelkezéseinek   előzetes    alkotmányossági
      vizsgálatát kezdeményezte.

      A  köztársasági elnök az Szbtv. 12-24. §-ainak, 36-37. §-ainak,
      40. § (7) bekezdése c) pontjának, 46-49. §-ainak, 50. §-ának és
      54.  §-ának vizsgálatát kezdeményezte abból a szempontból, hogy
      – figyelemmel az Alkotmány 40/A. § (1) és (2) bekezdésének, 58.
      §   (3)   bekezdésének,  valamint  65.   §   (2)   bekezdésének
      rendelkezéseire is – "alkotmányos eljárási rendben, a megkívánt
      szavazati   aránnyal  kerültek-e  elfogadásra".  Az   indítvány
      indokolásaként idéz az Alkotmánybíróság 4/1993.  (II.  12.)  AB
      határozatának    a    minősített    törvényekkel    kapcsolatos
      megállapításaiból.

      A  köztársasági  elnök  az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében
      deklarált   jogállamiság  fontos  elemét  képező   jogbiztonság
      szempontjából  indítványozta az Szbtv. 2. §  (2)  bekezdésének,
      13. § (1) bekezdésének, 16. §-ának, 24. §-ának, 25. §-ának, 38.
      §-ának,  39. § (1), (2), (3) és (6) bekezdésének,  40.  §  (2),
      (3),  (4), (8) és (9) bekezdésének, valamint 51. § (2)  és  (3)
      bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát. Álláspontja szerint a
      szavazásra  bocsátott szöveg és az aláírásra megküldött  szöveg
      egybevetéséből  megállapítható,  hogy  ez  utóbbi  nem   minden
      esetben  fedi az Országgyűlés által elfogadott szöveget.  Ennek
      oka   egyrészt   az   egyes  rendelkezések  el   nem   fogadása
      következtében szükségessé vált módosítás. Álláspontja szerint –
      hivatkozva az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatára, kiemelten
      a  12/1990.  (V.  23.) AB határozatra, – az Országgyűlés  által
      megszavazott rendelkezések bármely módon történő átírása csak a
      Házszabályról  szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY. határozat  107.  §
      (1)  bekezdésében meghatározott eljárás alapján, azaz megfelelő
      szavazással  történhet.  Másrészt a  szavazás  eredménye  utáni
      szükséges  szövegmódosítás hiánya  az  oka  annak  is,  hogy  a
      törvény  nem  létező  rendelkezésekre hivatkozik,  illetve  nem
      létező jogintézményekre utal.

      3.  Az  Alkotmánybíróság első lépésként a minősített többséggel
      megalkotott    törvényeket   egyszerű    többséggel    módosító
      rendelkezések   nem  tartalmi,  hanem  formai   alkotmányossági
      vizsgálatát  végezte  el. Ezt követően – a  köztársasági  elnök
      indítványában  foglaltaknak megfelelően –  az  Alkotmánybíróság
      vizsgálta  az Szbtv. zárószavazásra bocsátott és a köztársasági
      elnök részére megküldött szövege közötti eltéréseket.

      Az Alkotmánybíróság az elfogadott törvénynek az indítvány által
      érintett  rendelkezéseit  –  mint az alkotmányossági  vizsgálat
      pontosan  körülhatárolt  tárgyát –  a  határozat  indokolásában
      teljes   terjedelmében  közzéteszi.  Ennek  oka   az   előzetes
      normakontroll  azon  sajátossága, hogy  az  Országgyűlés  által
      elfogadott  törvény  ebben a formában nem került  kihirdetésre,
      így  szövege  – a hivatalos közzététel hiányában  –  csupán  az
      Alkotmánybíróság határozatából ismerhető meg.

                                    II.

      1.  A  minősített többség követelményével kapcsolatban vizsgált
      rendelkezések:

      1.  1.  Az  Alkotmány a fegyveres erőkről és a  rendőrségről  a
      következőképp rendelkezik:
      "40/A.  §  (1) A fegyveres erők (Magyar Honvédség,  Határőrség)
      alapvető  kötelessége  a  haza katonai  védelme.  A  Határőrség
      rendészeti  feladatkörében ellátja  az  államhatár  őrzését,  a
      határforgalom  ellenőrzését  és  a  határrend  fenntartását.  A
      fegyveres  erők  feladatairól és a  rájuk  vonatkozó  részletes
      szabályokról   szóló  törvény  elfogadásához   a   jelen   lévő
      országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
      (2)  A  rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és  a  belső
      rend    védelme.   A   rendőrségről   és   a   nemzetbiztonsági
      tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló  törvény
      elfogadásához    a   jelen   lévő   országgyűlési    képviselők
      kétharmadának szavazata szükséges. "

      Az Alkotmány ezen rendelkezéseinek közvetlen végrehajtásaként
      megalkotott, a jelen vizsgálat szempontjából releváns törvény
      az Rtv. és a Hőr. tv. Az Szbtv. az Rtv. -t és a Hőr. tv. -t a
      következőképp módosítja:
                                     
                               'IV. fejezet
                         Bűnmegelőzési ellenőrzés
      12.  §  A  Rendőrségről  szóló  1994.  évi  XXXIV.  törvény  (a
      továbbiakban: Rtv.) a következő 35/A-35/C. §-okkal egészül ki:
                        /Bűnmegelőzési ellenőrzés/
      "35/A. § (1) A bűnmegelőzési ellenőrzést az elítéltet szabadító
      büntetés-végrehajtási  intézet  székhelye   szerint   illetékes
      rendőr-főkapitányság  a  szabadulást  megelőzően  egy  hónappal
      kezdeményezi a büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerinti
      megyei   (fővárosi)   bíróságon  működő   büntetés-végrehajtási
      bírónál.
      (2) A kérelemnek tartalmaznia kell:
      a)  a  bűnmegelőzési célból ellenőrizni kívánt  személy  nevét,
      lakóhelyét    (tartózkodási   helyét)    és    a    természetes
      személyazonosító adatait;
      b)  az elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény minősítését,  a
      bíróság által kiszabott büntetést, a visszaesői minőséget;
      c)  azokat  az  adatokat,  amelyek a  bűnmegelőzési  ellenőrzés
      elrendelését   megalapozzák,   így   különösen    a    büntetés
      végrehajtása során tanúsított magatartásra vonatkozó, illetve a
      bűnöző   életmód   folytatására  vagy  a   bűnöző   kapcsolatok
      felújítására utaló információkat.
      (3)  A  bűnmegelőzési ellenőrzést a büntetés-végrehajtási  bíró
      rendeli   el,   eljárására   a   büntetések   és   intézkedések
      végrehajtásáról   szóló  1979.  évi  11.  tvr.   szabályai   az
      irányadók.

      35/B.  § A bűnmegelőzési ellenőrzés alá vont személlyel szemben
      az e fejezetben meghatározott rendőri intézkedéseken kívül az e
      törvény 64. § (1) bekezdésében meghatározott, bírói engedélyhez
      nem kötött titkos információgyűjtés is végezhető.

      35/C.  § (1) A bűnmegelőzési ellenőrzést úgy kell végrehajtani,
      hogy  az  érintettnek  a társadalomba való  beilleszkedését  ne
      akadályozza,  és  törekedni  kell  arra,  hogy  az   ellenőrzés
      tényéről az ellenőrzött környezete lehetőleg ne értesüljön.
      (2)  A  bűnmegelőzési  ellenőrzést a  Rendőrség  nem  folytatja
      tovább,    ezzel   egyidejűleg   a   bűnmegelőzési   ellenőrzés
      megszüntetését  kezdeményezi, ha az  elrendelés  okai  már  nem
      állnak fenn. " '

                               '/VI. Fejezet
           A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok/
      23.  § (1) Az Rtv. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő
      rendelkezés lép:
      "(2)  A  titkos  információgyűjtés  során  beszerzett  adat   a
      büntetőeljárásban     a     bizonyítási     eszközként     való
      felhasználásáig, továbbá a Rendőrséggel együttműködő személy és
      a   fedett  nyomozó  kiléte,  az  információgyűjtés  ténye   és
      technikai részlete államtitoknak minősül. "

      (2)  Az  Rtv.  63.  §-ának (5) bekezdése  helyébe  a  következő
      rendelkezés lép:
      "(5)  A  Rendőrség  erre  felhatalmazott  szerve,  valamint   a
      beszerzett  adat és az információgyűjtés ténye tekintetében  az
      ügyész  és  a  bíró  a  titkos  információgyűjtés  során  külön
      engedély  nélkül megismerheti a védett államtitok tartalmát.  A
      (2)  bekezdésben meghatározott adatok és információk nemzetközi
      egyezmény,   nemzetközi  szerződés  vagy  megállapodás,   ennek
      hiányában  viszonosság  alapján,  ha  a  továbbítás  súlyos  és
      közvetlen  veszély  elhárításához,  vagy  súlyos  bűncselekmény
      megelőzéséhez   szükséges  –  amennyiben  a  személyes   adatok
      kezelésének  feltételei a külföldi adatkezelőnél  minden  egyes
      adat   tekintetében  teljesülnek  –  nemzetközi   és   külföldi
      bűnüldöző, igazságszolgáltatási szervek részére átadhatók."

      24.  § Az Rtv. 68. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül  ki,
      egyidejűleg  a  68.  §  jelenlegi  szövegének  megjelölése  (1)
      bekezdésre változik:
      "68. § (2) A biztonsági követelmények érvényesítése érdekében a
      társadalombiztosítási,      egészségügyi,      adó-elszámolási,
      költségvetési,  pénzügyi, statisztikai  adatszolgáltatással,  a
      maradandó    irat    védelme   érdekében   végzett    levéltári
      ellenőrzéssel,  valamint a speciális működési költségek  körébe
      tartozó valuta-felhasználással kapcsolatos eljárási szabályokat
      –  a  törvényi  előírások keretei között –  a  Rendőrség  és  a
      tárgykör  szerint  illetékes szervezetek külön  megállapodásban
      rögzíthetik. " '

                 ' /Átmeneti, vegyes és záró rendelkezések
                               VIII. fejezet
                Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések
      40.  §  (7)  E  törvény hatálybalépésével egyidejűleg  hatályát
      veszti:/
      c)  az  Rtv. 79. §-ának (2) bekezdésének b) pontjából a  "–  az
      ügyész jóváhagyása alapján –" szövegrész;" '

                         '/Módosuló jogszabályok/
      46.  §  Az  Rtv.  5. §-a (1) bekezdésének c) pontja  helyébe  a
      következő rendelkezés lép:
      /A belügyminiszter az irányító jogkörében/
      "c)  irányítja  a  Rendőrség  költségvetési  gazdálkodását,  az
      országos  rendőrfőkapitány javaslatára jóváhagyja  a  Rendőrség
      fejlesztési   terveit,   továbbá   a   Rendőrség   gazdálkodása
      tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést  végez.
      "

      47.  §  Az  Rtv. 33. §-ának (4) bekezdése helyébe  a  következő
      rendelkezés lép:
      "(4)  Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról
      tájékoztatni  kell,  és  az  előállítás  időtartamáról  részére
      igazolást kell kiállítani. "

      48.  §  Az  Rtv. 101. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe  a
      következő rendelkezés lép:
      /Felhatalmazást   kap  a  belügyminiszter,   hogy   rendeletben
      állapítsa meg/
      "h)  a  bűnmegelőzési  ellenőrzés  elrendelésével,  valamint  a
      különleges     eszközök    és    módszerek    engedélyezésével,
      igénybevételével kapcsolatos szabályokat. "

      49.  § Az Rtv. 102. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki,
      egyidejűleg  a  jelenlegi  szöveg  megjelölése  (1)  bekezdésre
      módosul:
      "(2)  A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (Rtv. VII.
      fejezet)  alkalmazásának részletes szabályait a belügyminiszter
      állapítja meg. " '

      50. § (1) A Hőr. tv. 25. § (1) bekezdésének j) pontja helyébe a
      következő rendelkezés lép:
      /A belügyminiszter a Határőrség működésének irányítása körében/
      "j)  irányítja  a  Határőrség költségvetési  gazdálkodását,  az
      országos   parancsnok  javaslatára  jóváhagyja   a   Határőrség
      fejlesztési   terveit,   továbbá  a   Határőrség   gazdálkodása
      tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez;"

      (2)  A  Hőr. tv. 59. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül
      ki,  és  a  jelenlegi  (2)  bekezdés  jelölése  (3)  bekezdésre
      módosul:
      "(2)  A  Határőrség speciális működési kiadása felhasználásának
      külső   állami   szerv  által  történő  ellenőrzése   kizárólag
      törvényességi  szempontból történhet. E körben célszerűségi  és
      eredményességi  szempont szerinti ellenőrzés  –  a  25.  §  (1)
      bekezdésének j) pontját kivéve – nem végezhető. "

      (3)  A  Hőr.  tv. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a  következő
      rendelkezés lép:
      "(1)   A   Határőrség  a  határforgalom  ellenőrzését  szolgáló
      nyilvántartási   rendszerben   –   az   ellenőrzést    támogató
      számítástechnikai  rendszer  alkalmazásának  időpontjában  –  a
      felvételtől   számított   90  napig  kezeli   az   ellenőrzött,
      vízumkötelezett   külföldi  személyekre   vonatkozó   következő
      adatokat:  a  Magyar  Köztársaság területére  történő  beutazás
      helyét,  idejét,  módját, a beutazó személy nevét  (családi  és
      utónév), születési helyét, idejét, nemét, állampolgárságát, úti
      okmány   számát,  illetve  amennyiben  a  beutazás  gépjárművel
      történik, a gépjármű forgalmi rendszámát. "

      (4)  A  Hőr.  tv.  83. § (1) bekezdése a következő  d)  ponttal
      egészül ki:
      /Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:/
      "d)  a  büntetőeljárásban részt vevő tanúk és más személyek,  a
      büntetőeljárást   folytatók,  illetve  a   Határőrség   nyomozó
      hatóságaival     a    titkos    információgyűjtés     keretében
      együttműködők, valamint az e személyekhez közel állók védelmére
      vonatkozó szabályokat. "

      (5)  A  Hőr. tv. 83. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül
      ki   és  a  jelenlegi  (2)  bekezdés  jelölése  (3)  bekezdésre
      változik:
      "(2)   Felhatalmazást  kap  a  Kormány,  hogy  megállapítsa   a
      Határőrség    fedőintézmény   létrehozásával,    fenntartásával
      kapcsolatos eljárásának részletes szabályait. "

      (6)  A  Hőr. tv. 83. §-ának jelenlegi (3) bekezdése a következő
      e) ponttal egészül ki, és megjelölése (4) bekezdésre változik:
      /Felhatalmazást   kap  a  belügyminiszter,   hogy   rendeletben
      állapítsa meg/
      "e)   a  különleges  eszközök  és  módszerek  engedélyezésével,
      igénybevételével kapcsolatos szabályokat. "

      (7) A Hőr. tv. 83. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
      "(5)  A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (Rtv. VII.
      fejezet)  alkalmazásának részletes szabályait a belügyminiszter
      állapítja meg. "

      1.  2.  Az  Alkotmány  az alapvető jogok között  szabályozza  a
      szabad  mozgás  és  a tartózkodási hely szabad megválasztásának
      jogát.
      "58.  § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország
      területén  –  törvényben  meghatározott  esetek  kivételével  –
      megillet  a  szabad  mozgás  és  a  tartózkodási  hely   szabad
      megválasztásának  joga,  beleértve a lakóhely  vagy  az  ország
      elhagyásához való jogot is.
      (2)  A  Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit
      csak  a  törvénynek megfelelően hozott határozat alapján  lehet
      kiutasítani.
      (3)  Az  utazási  és  letelepedési szabadságról  szóló  törvény
      elfogadásához    a   jelen   lévő   országgyűlési    képviselők
      kétharmadának szavazata szükséges. "

      Az  Alkotmány  ezen rendelkezéseinek közvetlen végrehajtásaként
      megalkotott törvény az Idtv. és az Utv. Az Szbtv. -nek az Idtv.
      -t és az Utv. -t módosító rendelkezései a következők:

                                'V. fejezet
                Idegenrendészeti és menekültügyi szabályok
      13.    §   (1)   A   külföldiek   beutazásáról,   magyarországi
      tartózkodásáról  és  bevándorlásáról szóló  1993.  évi  LXXXVI.
      törvény  (a  továbbiakban: Idtv.) 9. §-a  helyébe  a  következő
      rendelkezések lépnek:
      "9.  §  (1)  A vízum – az e törvényben meghatározott feltételek
      teljesítése  esetén  – a Magyar Köztársaság területére  történő
      beutazásra   és  átutazásra  vonatkozó  ígérvény,   illetve   a
      beutazást  követően a vízumban meghatározott célú és időtartamú
      tartózkodásra, valamint kiutazásra jogosító engedély.
      (2)   A  vízum  annak  a  külföldinek  adható,  aki  kérelmében
      valószínűsíti,  illetőleg igazolja, hogy a  Magyar  Köztársaság
      területére  történő beutazása, átutazása és tartózkodása  során
      az  e  törvényben  és a végrehajtására kiadott  jogszabályokban
      meghatározott feltételeknek eleget tesz.
      (3)  A  (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a vízum
      kiadható,  ha a kérelmező a hiányzó adatokat vagy mellékleteket
      a hatóság felhívásában meghatározott határidőre pótolja.

      (2)  Az  Idtv.  11.  §-ának (1) bekezdése helyébe  a  következő
      rendelkezés lép:
      "11. § (1) A vízum kiadása
      a) a vízum kiadására feljogosított külképviselet;
      b) a Külügyminisztérium;
      c) a rendőr-főkapitányság;
      d) a határőr-igazgatóság és annak határforgalmi kirendeltsége;
      e)   a  Belügyminisztérium  kijelölt  szerve  (a  továbbiakban:
      Belügyminisztérium)
      hatáskörébe (a továbbiakban: vízumkiadó hatóság) tartozik. "

      14.  §  Az  Idtv. 15. §-ának (3) bekezdése helyébe a  következő
      rendelkezés lép:
      "(3)  A rendőrhatóság az (1) bekezdésben meghatározott ügyekben
      a kérelem kézhezvételétől számított 15 napon belül dönt. "

      15.  §  Az Idtv. 34. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül
      ki,  egyidejűleg  a  jelenlegi  (2)  bekezdés  megjelölése  (3)
      bekezdésre változik:
      "(2)  A  kiutasítás miatt elrendelt beutazási  és  tartózkodási
      tilalom időtartamát a kiutasítás végrehajtásának napjától  kell
      számítani. "

      16.  §  Az  Idtv. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a  következő
      rendelkezés lép:
      "(1) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat elleni
      fellebbezést a határozat közlésétől számított három napon belül
      lehet előterjeszteni. "

      17. § Az Idtv. a következő alcímmel és 35/A. §-sal egészül ki:
              "A bíróság vagy a szabálysértési hatóság által
                     elrendelt kiutasítás végrehajtása
      35/A.  §  (1)  Ha a kiutasítást a bíróság vagy a szabálysértési
      hatóság    rendelte   el,   a   kiutasítás   végrehajtása    az
      idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik.
      (2)   A   kiutasításról   a  bíróság  a   jogerős   ítélet,   a
      szabálysértési   hatóság   pedig  a   jogerős   határozat   egy
      példányának    megküldésével   értesíti   az   idegenrendészeti
      hatóságot.
      (3)  Ha  a  kiutasítás végrehajtásának költsége más  módon  nem
      biztosítható, azt az idegenrendészeti hatóság megelőlegezi. "

      18.  §  Az  Idtv. 37. §-ának (1) bekezdése helyébe a  következő
      rendelkezés lép:
      "(1)  Az  idegenrendészeti őrizetet – az elrendelő rendelkezése
      szerint   –   rendőrségi  fogdában  vagy  büntetés-végrehajtási
      intézetben kell végrehajtani. "

      19. § (1) Az Idtv. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő
      rendelkezés lép:
      "(1)  E  törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság  az  e
      törvényben   hatósági  és  intézkedési  jogkörrel   felruházott
      Belügyminisztérium,   rendőrség,   határőrség,    közigazgatási
      hivatal, vám- és pénzügyőrség, és a vízumkiadó szerv. "

      (2)  Az  Idtv.  48.  §-ának (2) bekezdése helyébe  a  következő
      rendelkezés lép:
      "(2)   A   Belügyminisztérium,  a  rendőrség  és  a  határőrség
      idegenrendészeti   hatáskörébe  tartozó  ügyben   közrendi   és
      közbiztonsági  okokból  eljárhat.  Ha  első  fokon  a   rendőr-
      főkapitányság  vagy a határőr igazgatóság járt  el,  határozata
      ellen  fellebbezést a Belügyminisztérium bírálja  el,  ha  első
      fokon a minisztérium járt el, felettes szerv a miniszter. "

      20. § Az Idtv. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
      "49.  §  (1)  Az  idegenrendészeti ügyekben a közigazgatási  és
      bírói eljárások során hozott határozatokat a jelenlévő külföldi
      előtt  anyanyelvén  vagy az általa értett  más  idegen  nyelven
      szóban is közölni kell.
      (2)  Idegen  nyelv  használata esetén – ha  az  eljáró  hatóság
      képviselője  azt  nem beszéli – tolmácsot  kell  alkalmazni.  A
      tolmács díját és költségeit az állam viseli.
      (3)  Ha  a  külföldi ismeretlen helyen tartózkodik, a határozat
      közlése  közszemlére  tétel útján történik.  Közszemlére  tenni
      csak a határozat rendelkező részét lehet. "

      21.  §  (1)  Az Idtv. 60. §-a a következő (3)-(4) bekezdésekkel
      egészül ki:
      "(3)  Ha  a  visszaszállítás  azonnal  nem  hajtható  végre,  a
      visszaszállításig  a  külföldi  tartózkodásával  összefüggésben
      felmerülő költségeket a légijármű üzemeltetője (a továbbiakban:
      üzemeltető) viseli.
      (4)  Az  (1)  bekezdésben foglaltak alapján az idegenrendészeti
      hatóság   a   légijármű  üzemeltetőjét  járatonként   egymillió
      forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújthatja, amelyet az
      idegenrendészeti hatóság határozatában megjelölt számlára  kell
      befizetni. "

      (2)  Az  Idtv.  64.  §-a (1) bekezdésének f) pontja  helyébe  a
      következő rendelkezés lép:
      /Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza/
      "f)   a   kötelező  tartózkodási  hely  kijelölésének  eljárási
      rendjét,  a  közösségi szállás létesítésének követelményeit,  a
      közösségi szállás házirendjét. "

                               '/VI. fejezet
           A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok/
      37. § (1) Az Idtv. 54. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő
      rendelkezés lép:
      "(1)  Az  adatkezelő szerv a nyilvántartásból – az  53.  §  (2)
      bekezdésében   felsorolt   szerveken   kívül    –    csak    az
      igazságszolgáltatási és bűnüldözési szervek, a nemzetbiztonsági
      szervek,  a  menekültügyi  hatóság,  valamint  a  közigazgatási
      hivatal   (a   továbbiakban:  adatigénylésre  jogosult   szerv)
      részére,   továbbá  nemzetközi  szerződés  alapján   az   abban
      meghatározott   adatkörben  és  szervek  részére  szolgáltathat
      adatot. "

      (2) Az Idtv. 56. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a
      következő rendelkezés lép:
      "f) Az engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelem
      elutasítása, valamint az engedély visszavonása és ennek indoka.
      " '
                                     
                            '/Vegyes szabályok/
      54. § A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 18. §-
      ának (1) bekezdése a következők szerint módosul:
      "(1)  A 16. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozás hatálya
      alatt  álló állampolgár kérelmére az útlevélhatóság  –  különös
      méltánylást érdemlő okból – meghatározott időtartamú  külföldre
      utazást engedélyezhet. Az utazás engedélyezéséhez a 16.  §  (1)
      bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott esetben a vádirat
      benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság,  a  16.  §  (1)
      bekezdésének  c) pontja esetében a bíróság, e) pontja  esetében
      pedig a 16. § (3) bekezdésben meghatározott szerv hozzájárulása
      szükséges. " '

      1.3.  Az  Alkotmány  az  alapvető jogok  között  rendelkezik  a
      menedékjogról.
      "65.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  törvényben  meghatározott
      feltételek szerint – ha sem származási országuk, sem más ország
      a  védelmet nem biztosítja – menedékjogot nyújt azoknak  a  nem
      magyar  állampolgároknak, akiket hazájukban, illetve a szokásos
      tartózkodási   helyük   szerinti   országban   faji,    nemzeti
      hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk,
      vallási, illetőleg politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy
      üldöztetéstől való félelmük megalapozott.
      (2)  A  menedékjogról szóló törvény elfogadásához a jelen  lévő
      országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. "

      Az  Alkotmány  ezen rendelkezéseinek közvetlen végrehajtásaként
      megalkotott  törvény a Met. Az Szbtv. két  ponton  módosítja  a
      Met. -et:
                                     
                               '/V . fejezet
                Idegenrendészeti és menekültügyi szabályok/
      22.  §  A  menedékjogról  szóló 1997. évi  CXXXIX.  törvény  (a
      továbbiakban:  Met.)  32.  §-ának  (1)  bekezdése   helyébe   a
      következő rendelkezés lép:
      "(1)  A  kérelem előterjesztésekor a kérelmezőt a  menekültügyi
      hatóság  tájékoztatja eljárási jogairól, kötelezettségeiről,  a
      kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeiről és a  kijelölt
      szálláshelyről. " '
                               '/VI. fejezet
           A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok/
      36.  §  A  Met.  55. §-ának (4) bekezdése helyébe  a  következő
      rendelkezés lép:
      "(4) Az 51. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott adat csak
      a   nyomozó   hatóság  és  az  ügyészség,  továbbá   törvényben
      meghatározottak  szerint a nemzetbiztonsági  szolgálatok  és  a
      menekültügyben  hozott közigazgatási határozatot  felülvizsgáló
      bíróság részére adható át. " '

      2.  Az  Szbtv. parlamenti vitájában központi kérdéssé  vált  az
      Alkotmány   szerint  minősített  többséget  igénylő   törvények
      módosításának,  illetve  egyes  rendelkezései  hatályon   kívül
      helyezésének  lehetősége.  Mind  az  előterjesztő,  illetve  az
      Országgyűlés Alkotmány- és igazságügyi bizottsága,  mind  pedig
      az  ellenzéki  képviselők a zárószavazásra bocsátott  "egységes
      javaslat"    rendelkezéseinek   minősítése   tekintetében    az
      Alkotmánybíróságnak  a vallásszabadság tartalmáról  és  az  ún.
      kétharmados törvényről szóló 4/1993. (II. 12.) AB határozatában
      (ABH  1993,  48)  foglaltakra hivatkoztak. A  határozat  eltérő
      irtelmezése az alapja a köztársasági elnök indítványának is.

      A   fentiekre   is   tekintettel  az   Szbtv.   alkotmányossági
      vizsgálatának  egyik  kiindulópontja volt  az  Alkotmánybíróság
      kialakult gyakorlatának, mindenekelőtt az 4/1993. (II. 12.)  AB
      határozat   (a   továbbiakban:  Abh.)  elvi   megállapításainak
      áttekintése.

      Az  Alkotmánybíróság  már működésének kezdetén  szembe  találta
      magát  azzal az alkotmányértelmezési feladattal, amely a magyar
      közjognak – nemzetközi összehasonlításban ugyan nem egyedülálló
      –  jellegzetességéből,  az "Alkotmány  –  minősített  többséget
      igénylő   /eredetileg  alkotmányerejű/  törvények  –   egyszerű
      törvények" három szintű rendszeréből adódnak (4/1990. (III. 3.)
      AB  határozat, ABH 1990, 28; 5/1990. (IV. 9.) AB határozat, ABH
      1990,  32).  Az  Alkotmányban  az  1989.  évi  alkotmányozáskor
      kialakított  jogforrási  rendszert az  1990.  évi  XL.  törvény
      módosította,  azt  a  tartalmilag  és  formailag   is   tiszta,
      értékrendi hierarchiából a törvényalkotási eljárás érvényességi
      feltételévé  változtatta. Az 1990. évi  XL.  törvény  általános
      indokolása   szerint  az  alkotmányerejű  törvény   kategóriája
      gyakran  értelmezési nehézségeket is okozott, így  a  módosítás
      egyik   lényegi   vonása,  hogy  az  Alkotmány   az   általános
      meghatározás  helyett minden konkrét esetben  megjelöli:  adott
      kérdésben  milyen  döntési  arányra, milyen  támogató  többségi
      szavazatra van szükség.

      A  korábbi rendszertől elvileg különböző hatályos rendszer  nem
      tette  szükségtelenné az Alkotmánybíróság  értelmező  szerepét.
      Amint arra az Abh. is utal: "Parlamenti képviselőcsoportok több
      indítványban  kérték  már az Alkotmánybíróságtól  az  Alkotmány
      értelmezését  a  tekintetben, hogy az illető  alapjogról  szóló
      minden törvényi rendelkezés, vagy csupán az arról szóló törvény
      kétharmados-e;  s ezenkívül számos indítvány állította  egy-egy
      törvény  alkotmányellenességét azon az alapon, hogy  az  illető
      törvényt  minősített  többséggel kellett volna  meghozni"  (ABH
      1993, 48, 62).

      Az  Abh.  -t megelőzően az Alkotmánybíróság – többek  között  –
      megállapította: az Alkotmány 44/C. §-ból az következik, hogy  a
      helyi  önkormányzatokról szóló 1990. évi  LXV.  törvény  (Ötv.)
      kifejezett   módosítására  csak  minősített  szavazattöbbséggel
      kerülhet   sor,  azonban  nem  kizárt,  hogy   az   Ötv.   -ben
      szabályozott  intézményre  (köztársasági  megbízott)  vonatkozó
      részletes     rendelkezéseket    egyszerű    szavazattöbbséggel
      elfogadott  törvény tartalmazza (1586/B/1990/5.  AB  határozat,
      ABH  1991, 608, 609). A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat szerint
      egy  állami szerv – az Állami Számvevőszék – organizációját  és
      működési  alapelveit tartalmazó törvény nem azonos a  szervezet
      hatáskörét megállapító törvényi szabályozással (ABH 1992,  135,
      143).

      Az  Abh.  folytatva és egyúttal összegezve a  korábbi  döntések
      tartalmi  elemzését, megállapította, hogy  amióta  "a  hatályos
      Alkotmány  egyes  alapjogokról hozandó törvényekre  kétharmados
      többséget  írt  elő, az alkotmányos alapjogok között  többféle,
      egymást nem fedő fontossági rend is megállapítható" (ABH  1993,
      48,  59).  "A  jelenlegi kétharmados kiemelés nem  állapít  meg
      tehát  az  alapjogok  között elvileg megalapozott  hierarchiát;
      pusztán  politikai fontosságukat jelzi az alkotmánymódosításban
      megállapodó politikai erők számára" (ABH 1993, 48, 60).

      Az Abh. rendelkező része B)1. pontja két, bár szerkezetileg nem
      elkülönített, megállapítást tartalmaz:
      –  ott,  ahol  az Alkotmány valamely alapjogról  szóló  törvény
      elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának  szavazatát
      írja  elő,  a  minősített többség követelménye  nem  az  illető
      alapjog  bármely  törvényi  szabályozására  vonatkozik,   hanem
      csakis    az    adott    alkotmányi    rendelkezés    közvetlen
      végrehajtásaként megalkotott törvényre; ez a törvény az  illető
      alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg;
      –  valamely  alapjogról  szóló  törvényhez  minősített  többség
      előírása  nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez
      szükséges   részletszabályokat   egyszerű   többségű    törvény
      határozza  meg (ABH 1993, 48, 49). Ez utóbbi megállapítást  szó
      szerint  megismétlő indokolási részben az Alkotmánybíróság  még
      hozzátette:   "Az   Alkotmány   előírása   szerint   minősített
      többséggel  megalkotott  törvényt  egyszerű  többséggel  hozott
      törvénnyel módosítani nem lehet" (ABH 1993, 48, 64).

      Az   Abh.  -ban  az  Alkotmánybíróság  leszögezte  továbbá:  "A
      hatályos  Alkotmány  kifejezi azt a  szándékot,  hogy  bizonyos
      alapintézmények  és  bizonyos  – főleg  politikai  –  alapjogok
      szabályozása  széleskörű  megegyezéssel  történjék.  Ez  a  cél
      megvalósul,  ha  –  az Alkotmány szövegének  megfelelően  –  az
      illető  intézményről vagy alapjogról szóló törvényt kétharmados
      szavazataránnyal  fogadják  el. A  parlamentarizmus  lényegével
      ellenkezne  azonban  az  olyan  értelmezés,  amely  kizárná  az
      egyszerű   többséget   abból,  hogy   az   illető   alapjogokra
      vonatkozóan  –  a kétharmados törvényre tartozó  koncepcionális
      kérdéseken   kívül  –  politikai  elképzeléseinek   megfelelően
      rendelkezzék: végrehajtásukat szabályozza, további  garanciákat
      építsen ki, saját koncepciója szerint igazítsa érvényesülésüket
      az  adott körülményekhez. Az alapjogok védelme és érvényesülése
      szenvedne  a  parlamentáris elveken  nyugvó  Alkotmány  alapján
      megindokolhatatlan   korlátozást,   ha   minden   változás   és
      továbbfejlesztés,  illetőleg  a  szabályozási  koncepciót   nem
      meghatározó  részgarancia kétharmados többséghez  lenne  kötve.
      Hiszen  a  garanciák bővítésének adott módja is  ellenkezhet  a
      kisebbség  politikai érdekeivel vagy az illető  jogról  vallott
      nézeteivel" (ABH 1993, 48, 61, 62).

      Az  Abh.  -t  követő alkotmánybírósági döntések e  határozatban
      foglaltakat  tekintik irányadónak, indokolásukban  visszatérnek
      annak  megállapításaira, mint például a 27/1993. (IV.  29.)  AB
      határozat  (ABH  1993,  444, 445), az  53/1995.  (IX.  15.)  AB
      határozat (ABH 1995, 238, 242), a 735/B/1996. AB határozat (ABH
      1997, 654, 661).

      Az   Alkotmány  44/C.  §  értelmezéseként  állapította  meg  az
      Alkotmánybíróság,  hogy  ez  a  szabály  –  egyszerű  nyelvtani
      értelmezés    alapján   is   –   csak   egyetlen,    a    helyi
      önkormányzatokról szóló alaptörvény elfogadásához szükséges, és
      nem bármely, az önkormányzatokat érintő törvényi rendelkezéshez
      (1671/B/1991. AB határozat, ABH 1997, 557, 558).  Ugyancsak  az
      önkormányzati  alapjogok  korlátozásához  szükséges  minősített
      többség   kérdésének  értelmezése  kapcsán   fejtette   ki   az
      Alkotmánybíróság,   hogy  'nincs  kötve  a  parlamenti   ülésen
      elhangzó  –  vagy el nem hangzó – minősítéshez,  esetről-esetre
      maga  állapítja  meg a vitatott rendelkezés jellegét,  s  ehhez
      igazodóan  azt is, hogy a ténylegesen leadott "igen" szavazatok
      száma   elegendő   volt-e   a  törvényjavaslat   szóban   forgó
      rendelkezésének elfogadásához. Ugyanakkor mind az  Országgyűlés
      munkája   szempontjából,  mind  a  jogbiztonság   szempontjából
      fontos,   hogy  a  képviselők  tudatában  legyenek:  melyek   a
      minősített  többséget igénylő döntések,  s  ehhez  igazodjék  a
      hozott  döntés kihirdetése is. Ennek hiányában ugyanis fokozott
      mértékben  fennáll  annak a veszélye: egészében  véve  egyszerű
      szótöbbséget   igénylő   törvényben  van   egy-két   minősített
      többséggel  elfogadható rendelkezés, miután  azonban  ezek  nem
      kaptak   megfelelő   figyelmet,   csak   az   alkotmánybírósági
      felülvizsgálat  során derül ki, hogy az Országgyűlés  valójában
      nem  fogadta  el  e  rendelkezéseket, mivel  a  leadott  "igen"
      szavazatok  száma csupán az egyszerű többséghez volt  elegendő.
      Ennek  szükségképpeni  következménye az említett  rendelkezések
      megsemmisítése' (3/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH  1997,  33,
      39).

      3. Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban csakúgy, mint az Abh.
      meghozatalakor,   emlékeztet   arra,   hogy   gyakorlatában   a
      parlamentáris   rendszer  működőképességét,   ezen   belül   az
      Országgyűlés döntéshozatali képességének megőrzését, valamint a
      szilárd  és  hatékony  kormányzást mindvégig  fontos  kérdésnek
      tekintette   (ABH   1993,  48,  62).  Az  Alkotmány   védelmére
      létrehozott Alkotmánybíróságnak a kiélezettebb közjogi és ilyen
      kérdésként  megjelenő politikai viták során is  az  alkotmányos
      berendezkedés stabilitását kell biztosítania.

      A  jelen  esetben  ez a minősített többséghez kötött  törvények
      védelmét  igényli.  Az  Alkotmánybíróság  álláspontja   szerint
      önmagában  az  a körülmény, hogy a hatályos Alkotmány  szerinti
      minősített   többséget  igénylő  alapjogok  és  alapintézmények
      körének   kialakításában  politikai  megfontolások   játszottak
      szerepet,  nem  csökkenti  az adott  alkotmányos  rendelkezések
      kötelező  erejét;  azok az Alkotmánybíróságot  ugyanúgy  kötik,
      mint az Alkotmány egyéb szabályai.

      Az  Alkotmánybíróság elé eddig még nem került olyan  indítvány,
      amelynek   vizsgálata  során  kifejezetten  abban  a  kérdésben
      kellett    volna   állást   foglalnia,   hogy   az    Alkotmány
      rendelkezéseinek megfelelően minősített többséggel  megalkotott
      törvényt  egyszerű  többséggel  elfogadott  törvénnyel  lehet-e
      módosítani  vagy  hatályon kívül helyezni. Az Abh.  -ban  arról
      kellett  döntenie  a  testületnek, hogy egy  adott  –  egyszerű
      többséggel elfogadható – törvény (egyházi ingatlanok  tulajdoni
      helyzetének    rendezése)    valamely    rendelkezése    milyen
      kapcsolatban  van  egy  adott alapjoggal (vallásszabadság);  az
      alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza-e meg,
      vagy  éppen  ellenkezőleg,  az illető alapjog  érvényesítéséhez
      szükséges részletszabályokat állít fel. Az Abh. által  vizsgált
      törvény  nem tartalmazott olyan rendelkezést, amely módosította
      volna  az illető alapjogra vonatkozó, kétharmados szabályozást,
      vagyis  a  lelkiismereti  és  vallásszabadságról,  valamint  az
      egyházakról  szóló 1990. évi IV. törvényt. Az  Alkotmánybíróság
      az   Abh.  indokolásában,  a  minősített  többség  követelménye
      általános   elemzése  során  azonban  kimondta  "Az   Alkotmány
      előírása  szerint  minősített többséggel  megalkotott  törvényt
      egyszerű  többséggel  hozott törvénnyel módosítani  nem  lehet"
      (ABH 1993, 48, 64).

      Az  Szbtv. az indítvánnyal érintett részében ezzel szemben  nem
      önmagában  egy adott alapjoghoz kapcsolódó, azzal összefüggésbe
      hozható  kiegészítő szabályozást testesít meg, hanem az  –  más
      nem   vizsgált   rendelkezések  mellett   –   több,   különálló
      kétharmados  törvény  meghatározott rendelkezéseinek  tematikus
      módosítása, illetve hatályon kívül helyezése. Ebből következően
      megváltozott az alkotmányossági vizsgálat iránya: nem arra kell
      a  választ  keresni,  hogy egy adott, új  tárgykörre  vonatkozó
      szabályozás  elfogadásához minősített vagy  egyszerű  többségre
      van-e   szükség,  hanem  arra,  mellőzheti-e  alkotmányosan   a
      törvényalkotó  a  kétharmados törvény módosításakor  a  törvény
      elfogadásához   előírt  garanciális  törvényalkotási   eljárási
      szabályt.

      Az  indítvány  vizsgálata  során  ennek  megfelelően  abban   a
      kérdésben kellett az Alkotmánybíróságnak állást foglalnia, hogy
      a  minősített szavazattöbbséget igénylő törvények elfogadásával
      (módosításával,  hatályon kívül helyezésével)  kapcsolatos,  az
      Alkotmány tételes szabályaiból fakadó törvényhozási konszenzus-
      kényszer  – mint törvényalkotási eljárási érvényességi feltétel
      – részben vagy egészben figyelmen kívül hagyható-e, avagy éppen
      ellenkezőleg, attól nem lehet eltekinteni.

      Az Alkotmánybíróság a vizsgálat eredményeképpen megállapította:
      a  törvényalkotási  eljárásban  akkor  sem  lehet  mellőzni  az
      Alkotmány által előírt minősített többség követelményét,  ha  a
      módosítás  részletszabályokról szól,  vagy  az  adott  alapjog,
      illetve    intézmény   hatályosulását   szeretné    hatékonyabb
      eszközökkel  elérni  a jogalkotó. Az ilyen  vagy  más,  hasonló
      tartalmú  kezdeményezés  érvényesítésének  szándéka  –  mint  a
      hatékony  kormányzás  megvalósításának  egyik  eszköze   –   az
      Alkotmány tételes szabályát nem sértheti meg. Kétségtelen, hogy
      ez  a  szabály  a törvényalkotási eljárás formai  érvényességét
      meghatározó  alkotmányos korlátot jelent  az  egyszerű  többség
      akár ésszerű törekvéseivel szemben is.

      A  törvényalkotási  eljárás  formai  szabályainak  maradéktalan
      megtartását,   mint   fontos   alkotmányos   követelményt,   az
      Alkotmánybíróság  már  több korábbi határozatában  hangsúlyozta
      (11/1992. (III. 5.) AB határozat. , ABH 1992, 77, 85;  29/1997.
      (IV. 29.) AB határozat. , ABH 1997, 122; 66/1997. (XII. 29.) AB
      határozat.   ,   ABH   1997,  397,  401).  Az  Alkotmánybíróság
      álláspontja   szerint,  bár  az  Alkotmányban  nincs   tartalmi
      oldalról megalapozott alapjogi és alapintézményi hierarchia,  a
      szabályozásukra vonatkozó törvényhozási eljárásjogi  szabályok,
      így   különösen  az  érvényességi  feltételek,   a   minősített
      többséget   igénylő  törvények  számára  kitüntetett  helyzetet
      teremtenek.   Amennyiben  az  Országgyűlés  a  törvényalkotási-
      eljárási     szabályokat    megszegi,     úgy     az     formai
      alkotmányellenességet     eredményez,     amelynek     –     az
      Alkotmánybíróság   megsemmisítési   jogkörére   tekintettel   –
      alkotmányjogi szankciója van.

      Az  Alkotmánybíróság  rámutat: az Országgyűlésnek  van  jogköre
      annak  eldöntésére, hogy az adott törvényhozási tárgyat  milyen
      részletesen  szabályozza az ún. kétharmados törvény  útján.  Az
      Alkotmánybíróság   ugyanakkor   fenntartja   az    Abh.    -ban
      idevonatkozóan  tett  megállapításokat,  amelyek   szerint   az
      Alkotmány  szövegéből  és szerkezetéből  nem  következik,  hogy
      csakis  ún.  kétharmados  törvénnyel lehetne  rendelkezni  azon
      alapjogok minden vonatkozásáról, amelyekről szóló törvényhez az
      Alkotmány  minősített többséget ír elő (ABH 1993, 48,  61).  "A
      kétharmados   törvényeket   az   Alkotmány   csupán    eljárási
      szempontból, a meghozatalukhoz szükséges minősített  többséggel
      különbözteti   meg   az   alapvető  jogokra   vonatkozó   egyéb
      törvényektől;  a minősített törvény a jogforrási  hierarchiában
      nem  áll  a többi törvény felett. A kitüntetett eljárás azonban
      alkotmányos követelmény a törvény módosításakor is" (ABH  1993,
      48, 63).

      Az  Rtv.  ,  a  Hőr.  tv.  , az Idtv.  ,  a  Met.  és  az  Utv.
      megalkotásakor az országgyűlési képviselők minősített  többségű
      döntésükkel  adott  szélességű és részletességű  szabályozásban
      értettek  egyet.  A  minősített  többség  garanciája  ebben  az
      összefüggésben  azt  jelenti, hogy  az  elfogadást  követően  a
      szabályozás   tartalmának  vagy  módjának  teljes   körű   vagy
      részleges   módosítása  iránti  igény  esetén,  a   változtatás
      keresztülviteléhez  újfent meg kell  teremteni  a  módosításhoz
      szükséges  széleskörű  támogatottságot.  Ennek  megfelelően   a
      minősített   többséghez  kötött  törvény  módosításakor   nincs
      alkotmányos  alapja  a  módosított és a módosító  rendelkezések
      iránya, jellege, jelentősége szerinti különbségtételnek.

      Az  Alkotmánybíróság  a  fentiekben  kifejtettekre  tekintettel
      megállapította, hogy "a szervezett bűnözés, valamint  az  azzal
      összefüggő jelenségek elleni fellépés szabályairól és az  ehhez
      kapcsolódó törvénymódosításokról szóló" elfogadott, de  ki  nem
      hirdetett törvénynek azon rendelkezései, amelyek az Rtv. -t,  a
      Hőr.  tv. -t, az Idtv. -t, a Met. -et és az Utv. -t módosítják,
      az  Alkotmány 40/A. §-a (1) és (2) bekezdésében,  58.  §-a  (3)
      bekezdésében,   illetve  65.  §-a  (2)   bekezdésében   foglalt
      rendelkezésekbe ütköznek, ezért alkotmányellenesek.

      Az   alkotmányellenesség  megállapításával  összefüggésben   az
      Alkotmánybíróság  hangsúlyozza:  nincs  alkotmányos   lehetőség
      arra,  hogy alkalmanként egyszerű többséggel elfogadott törvény
      minősített   szavazatarányhoz   kötött   törvényt   bármiképpen
      módosítson   vagy  hatályon  kívül  helyezzen.   Az   Alkotmány
      minősített  többséget  előíró szabályainak  megváltoztatása  az
      egyetlen  és  kizárólagos  eszköz  annak  elérésére,  hogy   az
      Országgyűlés    a    rendes   (egyszerű   többséghez    kötött)
      törvényalkotás  kereteit tágítsa, s ezzel együtt  a  minősített
      többséghez kötött szabályozást szűkítse.

      4. Az Alkotmánybíróság jelen határozata változatlanul nem zárja
      ki  annak  lehetőségét, hogy az Országgyűlés az ún. kétharmados
      törvények    normatartalmát   nem   érintő    olyan    egyszerű
      szótöbbséggel elfogadott szabályozást alkosson,  ami  az  adott
      alapjog  érvényesítéséhez, illetve adott  szervezet,  intézmény
      hatékonyabb   működtetéséhez  szükséges.  Erre  akkor   van   a
      törvényalkotónak alkotmányos lehetősége, ha egyrészt  megtartja
      a törvényalkotás eljárási rendjét, vagyis eleget tesz különösen
      annak   az   eljárási   követelménynek,  hogy   a   kétharmados
      szavazattöbbséggel egyszer már elfogadott törvényt, vagy  ilyen
      törvény   egyes   rendelkezéseit  nem   módosíthatja   egyszerű
      szótöbbséggel,  másrészt  figyelembe  veszi  azt   a   tartalmi
      követelményt,  miszerint ez a törvény csak az adott  alapjogra,
      illetve   szervezetre,  intézményre  vonatkozó   –   minősített
      többséget nem igénylő – részletszabályokat állapíthatja meg.

      Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kétharmados törvények
      közvetlen   (tételes)   módosítása   a   kétharmados    törvény
      szabályozási   köréhez   közelálló,   azzal   esetleg   részben
      egybevágó, másik, egyszerű többséggel meghozható önálló törvény
      módosításával,  vagy új törvény alkotásával  alkotmányosan  nem
      kerülhető meg. Mindez ugyanis odavezethetne, hogy a kétharmados
      törvények  formális érintetlenül hagyása ellenére az  alapjogi,
      illetve az alapintézményi törvény a módosított, illetve újonnan
      alkotott – formálisan egyszerű többséghez kötött – törvényekhez
      képest elveszítené alkotmányosan meghatározó jelentőségét.  Az,
      hogy  egy adott törvény módosítása vagy megalkotása ténylegesen
      ezzel  a következménnyel jár-e, csak tartalmi vizsgálat alapján
      állapítható meg.

      Az  Alkotmánybíróság korábbi döntésében már értelmezte, hogy az
      alapvető  jogokra és kötelességekre vonatkozó  szabályok  közül
      mely  ismérvek alapján kell megkülönböztetni azokat,  amelyeket
      az  Alkotmány  8.  § (2) bekezdése értelmében  törvényben  kell
      megállapítani  (64/1991.  (XII. 17.) AB  határozat,  ABH  1991,
      306).  Az  Abh.  szerint hasonló értelmezésre  van  szükség  és
      lehetőség   a   minősített,  illetve  az  egyszerű   többséggel
      elfogadott      törvényben     meghatározandó     rendelkezések
      elkülönítésére (ABH 1993, 48, 62).

      Az  Alkotmánybíróság a jelen eljárásban nem vizsgálta az Szbtv.
      -nek    az   indítvány   által   nem   érintett   rendelkezései
      alkotmányosságát.  A  3/1997. (I. 22.) AB határozatban  azonban
      már    jelezte,    hogy   –   az   Alkotmányban   megállapított
      feladatkörének  megfelelően, arra irányuló indítvány  esetén  –
      tartalmi vizsgálat eredményeképpen foglal állást adott törvényi
      rendelkezés  elfogadásához alkotmányosan  megkövetelt  többségi
      szint  kérdésében (ABH 1997, 33, 39). Az Alkotmánybíróság  utal
      arra,  hogy  a  minősített  többség  szükségességének  tartalmi
      kritériumai  körében az alapjogok tekintetében jelentősége  van
      többek között az érvényesítés és a védelem irányának, működésük
      és  érvényesülésük garanciáinak, az alapjogok  korlátozását,  a
      polgárok kötelezettségeit érintő kérdéseknek, valamint az adott
      ügyben  követendő  eljárási  szabályok  lényeges  elemeinek.  A
      minősített   többség   követelményével  érintett   szervezetek,
      intézmények    szabályozása   körében    a    kritériumrendszer
      elsősorban,  de  nem  kizárólagosan a  hatáskör,  a  szervezeti
      felépítés  és  a  működési rend lényeges  szabályozási  elemeit
      foglalja magában.

                                     
                                   III.
                                     

      1.  A köztársasági elnök indítványában foglaltaknak megfelelően
      az   Alkotmánybíróság   elvégezte  az   Szbtv.   zárószavazásra
      bocsátott  és  a köztársasági elnök részére megküldött  szövege
      közötti  eltérések alkotmányossági vizsgálatát.  A  vizsgálatot
      azonban   azokra  a  szövegrészekre  szűkítette,  amelyeket   a
      határozat  rendelkező részének 2. pontja nem érint.  Így  abból
      kizárta  az  Szbtv. 13. § (1) bekezdésében, 16. és  24.  §-ában
      foglaltakat.

      Ennek  megfelelően a jogbiztonság követelményével  kapcsolatban
      vizsgált rendelkezések a következők:

      "2.  §  (2) Az e törvény alapján kirótt közrendvédelmi bírságot
      (4. § (3) bekezdése és a 11. §),
      valamint  a  légijármű  üzemeltetőjével szemben  külön  törvény
      szerint   kiszabható  közrendvédelmi  bírságot   (21.   §   (1)
      bekezdése)   kormányrendeletben   meghatározott   célra   lehet
      felhasználni. "

      '/25.   §   A   vámjogról,   a   vámeljárásról,   valamint    a
      vámigazgatásról  szóló  1995. évi C. törvény  (a  továbbiakban:
      Vám. tv.) a következő 160/A. -160/F. §-okkal egészül ki:/
      "160/E.  §  (1)  A  vámhatóság  bűnüldözési  célú  adatkezelési
      rendszereibe csak a vámhatóság, illetve a vámhatóság  működését
      ellenőrző   Megelőzési  Szolgálat  (Rtv.  75.   §)   tagja,   a
      pénzügyminiszter által kijelölt személy, az adatvédelmi biztos,
      valamint  a  törvény által feljogosított más szerv  képviselője
      tekinthet   be,   kérhet  felvilágosítást,   értesítést,   vagy
      adatszolgáltatást. " '

      '38. § Az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995.  évi
      LXV.  törvény  (a továbbiakban: Ttv.) 6. § (1) bekezdésének  q)
      pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
      /Feladat- és hatáskörében minősítésre jogosult/
      "q)  a  határőrség, a rendvédelmi szerv központi  szervének,  a
      Megelőzési Szolgálatnak (Rtv. 75. §) vezetője. "

      39.  §  (1)  A Ttv. melléklete a következő új címmel  és  30/A.
      ponttal egészül ki:
                           "Megelőzési Szolgálat
      30/A. A Megelőzési Szolgálat (a továbbiakban: MSZ) tevékenységi
      körében államtitokkörbe tartoznak:
      a) A titkos információgyűjtés eszközeinek, az erők és módszerek
      alkalmazásának eljárási szabályai.
      Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  30
      év.
      b)   Az   MSZ   konkrét  személyre,  ügyre   vonatkozó   titkos
      információgyűjtő  tevékenysége során keletkezett  és  az  ehhez
      kapcsolódó  minden  konkrét  adat a  büntetőeljárásban  történő
      felhasználásig, valamint a nyilvántartásaik, tekintet nélkül az
      adathordozóra, fajtájára.
      Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
      év.
      c) A Be. 127. §-ának (3) bekezdése és 139. §-ának (3) bekezdése
      alapján     ügyészi    jóváhagyással    megtagadott,    illetve
      megszüntetett   nyomozás  során  keletkezett   előterjesztések,
      javaslatok és jelentések, amelyek az együttműködő gyanúsítottra
      vonatkoznak.
      Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
      év.
      d) A bűncselekmények felderítése során keletkezett információk,
      amelyek nem tartoznak a büntetőeljárás keretébe.
      Az államtitokká minősítés leghosszabb ideje: 90 év
      e)   A  nemzetbiztonsági  szolgálatoknak  az  MSZ-szel  történő
      együttműködéséből   származó   olyan   adatok,   amelyekből   a
      nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége megállapítható.
      Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
      év.
      f)  A  Rendőrségről  szóló 1994. évi  XXXIV.  törvény  65.  §-a
      alapján   létrehozott  fedőintézmények  jellegével  összefüggő,
      valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok.
      Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
      év.
      g) Az MSZ-szel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte,
      valamint  a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény  64.  §
      (8)  bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban lévő
      fedőadatok  elhelyezésének ténye és az  elhelyezésre  vonatkozó
      rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
      Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
      év.
      h)  Az  MSZ  titkos információgyűjtésével kapcsolatos  oktatási
      célú kiadványok.
      Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  30
      év. "

      (2) A Ttv. melléklete a következő 33/A. ponttal egészül ki:
      "33/A. A Határőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó
      kiléte,  valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény
      64. § (8) bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban
      lévő   fedőadatok  elhelyezésének  ténye  és  az   elhelyezésre
      vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
      Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
      év. "

      (3) A Ttv. melléklete a következő 46/A. ponttal egészül ki:
      "46/A.  A Rendőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó
      kiléte,  valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény
      64. § (8) bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban
      lévő   fedőadatok  elhelyezésének  ténye  és  az   elhelyezésre
      vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
      Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
      év. "

      (6) A Ttv. melléklete a következő 137/G. ponttal egészül ki:
      "137/G.  A  Vám- és Pénzügyőrséggel együttműködő személy  és  a
      fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendőrségről szóló 1994.  évi
      XXXIV.  törvény 64. § (8) bekezdése alapján, az  ott  megjelölt
      nyilvántartásokban lévő fedőadatok elhelyezésének ténye  és  az
      elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy  más
      adathordozó.
      Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
      év. "

      40.  §  "(2) A törvény 13. §-ának (2) bekezdése, 19. §-a  1999.
      május  1-jén  lép  hatályba, rendelkezéseit a folyamatban  lévő
      ügyekben  is  alkalmazni  kell. A 17.  §-ban  a  szabálysértési
      hatóságra,  illetőleg a szabálysértési hatóság által  elrendelt
      kiutasításra  vonatkozó rendelkezéseket külön  törvény  lépteti
      hatályba.
      (3)  A 42. § rendelkezései a kihirdetést követő 8. napon lépnek
      hatályba.
      (4)  E  törvény  hatálybalépésével egyidejűleg lép  hatályba  a
      büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban:
      Be.) 605. §-ának (8)-(12) bekezdése.

      (8) E törvény 1. §-ának hatályos szövege 1999. március 1-jétől:
      1.   §   E   törvény   célja,  hogy  –  büntetőjogi,   valamint
      közigazgatási-jogi   eszközök  biztosításával   –   hatékonyabb
      védelmet nyújtson a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.
      törvény   (a   továbbiakban:  Btk.)  szerinti,  a  bűnszervezet
      keretében   elkövetett  (Btk.  137.  §  8.  pont),  illetve   a
      bűnszervezet   létrehozására   (Btk.   263/C.    §)    irányuló
      bűncselekményekkel, valamint az e bűncselekményekkel összefüggő
      egyes jogsértő cselekményekkel szemben.
      (9)  E  törvény  3.  §-a  s) pontjának hatályos  szövege  1999.
      március 1-jétől:
      s)   szervezett  bűnözéssel függ össze: az a  bűntett,  amelyet
      bűnszervezet  tagjaként  (Btk. 137. §  8.  pont)  követnek  el,
      illetve a bűnszervezet létrehozása (Btk. 263/C.). " '

      '51.  § (2) A Vám. tv. 174. §-a (2) és (3) bekezdése helyébe  a
      következő rendelkezés lép és új (4)-(5) bekezdéssel egészül ki,
      ezzel  egyidejűleg a jelenlegi (4)-(5) bekezdés számozása  (5)-
      (6) bekezdésre változik:
      "(2)  A  Vám-  és Pénzügyőrségnek az országos parancsnok  által
      kijelölt  nyomozó hatóságai a büntetőeljárásról  szóló  törvény
      alapján  a  vámszervezet  nyomozóhatósági  hatáskörébe  tartozó
      bűncselekmények    elkövetésének    megelőzése,    felderítése,
      megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, az  elkövető
      elfogása, a körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének
      megállapítása,  továbbá a bizonyítékok megszerzése  céljából  a
      Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (a továbbiakban:
      rendőrségi  törvény)  VII. fejezetében meghatározottak  szerint
      titkos információgyűjtést végeznek. A rendőrségi törvény  68/D.
      §  (1)  bekezdésének alkalmazása szempontjából  a  173.  §  (1)
      bekezdésében foglaltakat kell kivételként tekinteni.
      (3)   A   vámhatóság  az  informátor,  a  bizalmi  személy,   a
      vámhatósággal  titkosan  együttműködő  más  személy,  a  fedett
      nyomozó,  valamint  a  fedőokirat és  a  fedőintézmény  védelme
      érdekében  a közigazgatási nyilvántartásokban, így különösen  a
      személyi adat- és lakcímnyilvántartásban, a személyi igazolvány
      nyilvántartásban, az anyakönyvi nyilvántartásban, az úti okmány
      nyilvántartásban,  a  gépjárművezetői  engedély   és   gépjármű
      nyilvántartásban,      az     ingatlan-nyilvántartásban,      a
      cégnyilvántartásban  fedőadatokat  helyezhet  el.  A   fedőadat
      elhelyezésének  ténye,  az elhelyezésre vonatkozó  rendelkezést
      tartalmazó okirat vagy más adathordozó államtitoknak minősül. A
      fedőadatokat  törölni kell, ha az elhelyezés alapjául  szolgáló
      bűnüldözési érdek megszűnt.
      (4)  Az informátor, a bizalmi személy, a vámhatósággal titkosan
      együttműködő  más  személy  által  a  titkos  információgyűjtés
      keretében másnak okozott kár megtérítésére a rendőrségi törvény
      67. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően
      alkalmazni. "
      (5) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
      a)   megállapítsa   a   Vám-   és  Pénzügyőrség   fedőintézmény
      létrehozásával,    fenntartásával    kapcsolatos    eljárásának
      részletes szabályait;
      b)  rendeletben  állapítsa meg a büntetőeljárásban  részt  vevő
      tanúk és más személyek, a büntetőeljárást folytatók, illetve  a
      Vám-    és   Pénzügyőrség   nyomozó   hatóságaival   a   titkos
      információgyűjtés  keretében  együttműködők,  valamint   az   e
      személyekhez közel állók védelmére vonatkozó szabályokat. "

      (3) A Vám. tv. 174. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
      "(7) A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (rendőrségi
      törvény  VII.  fejezet) alkalmazásának részletes  szabályait  a
      pénzügyminiszter állapítja meg. " '


      2.  .  Az Alkotmánybíróság az Országgyűlés 1998. december  22-i
      üléséről  készült  hiteles jegyzőkönyv alapján  megállapította,
      hogy  a  T/272.  számon  előterjesztett  törvényjavaslatnak   a
      parlamenti   vita   és   az  elfogadott   módosító   javaslatok
      eredményeként kialakult szövegét, az ún. "egységes javaslat"-ot
      az  Országgyűlés – a Házszabályról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY
      határozat  (a továbbiakban: Házszabály) 107. § (5) bekezdésének
      megfelelően   –  két  részben  szavazta  meg.  Az  Országgyűlés
      Alkotmány-   és   igazságügyi  bizottsága  a  T/272/94.   számú
      ajánlásában  rögzítette, hogy álláspontja szerint az  "egységes
      javaslat"  mely  rendelkezéseinek  elfogadásához  szükséges   a
      jelenlévő  képviselők kétharmadának "igen"  szavazata.  Ezt  az
      ajánlást  az  Országgyűlés  egyszerű  többséggel  :  203   igen
      szavazattal, 127 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta
      (Ogy. jkv. 5662. hasáb). Az Országgyűlés az "egységes javaslat"
      minősített többséget igénylőnek nyilvánított rendelkezéseit 208
      igen, 136 nem, 3 tartózkodás mellett nem fogadta el. (Ogy. jkv.
      5722.   hasáb).  Ezt  követően  az  Országgyűlés  az   egyszerű
      többséget  igénylőnek  minősített rendelkezésekről  határozott:
      213  képviselő igen szavazatával, 26 képviselő nem szavazatával
      és  108  képviselő  tartózkodása mellett a  törvényt  elfogadta
      (Ogy. jkv. 5734. hasáb).

      Így,  mivel az Szbtv. azon rendelkezései, amelyek elfogadásához
      –  az Alkotmány- és igazságügyi bizottság ajánlása alapján,  az
      Országgyűlés   állásfoglalása  szerint  is  –  a   jelen   lévő
      országgyűlési    képviselők   kétharmadának   igen    szavazata
      szükséges,  nem  kapták meg a kívánt többséget,  az  elfogadott
      törvény   szövege  leszűkült  az  egyszerű  többséget   igénylő
      rendelkezésekre.

      3.  Az  Alkotmánybíróság az Szbtv. elfogadott szövegének  olyan
      tartalmi   ellentmondásait  állapította   meg,   amelyeket   az
      Országgyűlés  által  kétharmados  szavazattöbbséget  igénylőnek
      minősített, és ekként el nem fogadott rendelkezések  kihagyása,
      és    ennek    folytán   a   megmaradt   törvényszöveg    kellő
      körültekintéssel elvégzett szerkesztésének elmaradása okozott.

      A  kétharmados  szavazattöbbség hiányában az  Országgyűlés  nem
      fogadta  el  az  Rtv. 75. §-át módosító rendelkezést,  amely  a
      Megelőzési  Szolgálat létesítéséről szólt.  Ennek  ellenére  az
      Szbtv.   25.   §-ának  a  Vám.  tv.  160/E.  §-át   megállapító
      rendelkezése hivatkozik a létre nem jött szervezetre.  Ugyanígy
      Ttv.  6.  § (1) bekezdésének az Szbtv. 38. §-ával megállapított
      q) pontja említi a Megelőzési Szolgálatot, sőt az Szbtv. 39.  §
      (1)  bekezdése a Ttv. mellékletét egy új, 30/A. ponttal rendeli
      kiegészíteni, ami a Megelőzési Szolgálat címet viseli.

      A  kétharmados szavazattöbbség hiányában úgyszintén nem  került
      elfogadásra  az  Rtv.  64.  §  új  (8)  bekezdését  megállapító
      rendelkezés,  ennek ellenére az Szbtv. 39. § (2),  (3)  és  (6)
      bekezdései visszautalnak rá.

      Az  Alkotmánybíróság már több esetben rámutatott arra,  hogy  a
      világos,  érthető és megfelelően értelmezhető  normatartalom  a
      normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A  jogbiztonság
      – ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság
      fontos  eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes
      és  világos,  a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat
      hordozzon  (26/1992.  (IV. 30.) AB határozat,  ABH  1992,  135,
      142).
      A  jelentéktelen,  és  csak a törvény hatálybalépése  után,  az
      alkalmazás  menetében felismert szövegbeli következetlenségeket
      a jogalkalmazás során szükséges értelmezés esetleg kiküszöböli.
      Erre  vannak  példák, bár az ilyen hiányosságok felszámolásának
      is  az egyetlen hathatós és az eshetőlegességet kizáró módja  a
      törvénymódosítás    lenne.    Akkor    azonban,    amikor     a
      "következetlenség"   már   a   mindennapi   értelmezéssel   nem
      szüntethető    meg,   mert   olyan   szövegbeli   hiányosságban
      jelentkezik,   amelynek   elhárításához   a   törvényben    nem
      szabályozott  intézmény  vagy  elv  beiktatása,  vagy  éppen  a
      meglevő  rendelkezés elhagyása szükséges, nincs  más  lehetőség
      ennek  megszüntetésére,  mint  a  törvény  módosítása  a  belső
      koherencia megteremtése érdekében.

      A  fentiekre  tekintettel  az Alkotmánybíróság  megállapította,
      hogy  az  Szbtv. -nek a határozat rendelkező része 3. pontjában
      felsorolt   rendelkezései  sértik  az  Alkotmány   2.   §   (1)
      bekezdésében normatív tartalommal megállapított jogállamiságból
      fakadó jogbiztonság követelményét, és ezért alkotmányellenesek.

      4.  A  szavazás már ismertetett kimenetele szükségessé tette  a
      szöveg  átszerkesztését; az eredetihez képest szakasz-  illetve
      bekezdésszámok  változtak  meg. A  szükségképpeni  átszámozáson
      túlmenően számozási hiba is előfordul az Szbtv. 51.  §  (2)  és
      (3) bekezdéseiben.

      A   köztársasági  elnök  indítványában  kitér  arra,   hogy   a
      Házszabály  megfelelő eljárást biztosít a szavazás menetében  a
      törvényi   rendelkezések   összhangjának   megteremtésére.   Az
      Alkotmánybíróság    megállapította,    hogy    a     Házszabály
      rendelkezései (107. § (1) bekezdés, (5) bekezdés, 56  §.)  csak
      lehetőséget  és  nem  kötelezettséget  írnak  elő  az   esetleg
      szükségessé  váló módosító javaslat benyújtására,  továbbá  nem
      írják  elő  annak  kötelezettségét  sem,  hogy  a  szerkesztett
      szöveget ismét szavazásra bocsássák.

      Az  indítvány hivatkozik az Alkotmánybíróság 12/1990. (V.  23.)
      AB  határozatára, amely megállapította, hogy:  "A  kodifikációs
      tévedés kézirathibának nem minősíthető, annak orvoslása csak  a
      jogszabály módosításával történhet. Ezzel ellentétes  gyakorlat
      kialakítása  sértené  a  jogbiztonság  elvét  és  a  jogalkotás
      alapvető  szabályait. Az Alkotmánybíróság az ügy  kapcsán  elvi
      jelleggel  arra  is rámutat, hogy szinte általános  gyakorlattá
      vált   a  kodifikációs  tévedések  kézirathibára  hivatkozással
      történő  helyesbítése.  E  téren az is gyakorta  tapasztalható,
      hogy  a  helyesbítésre  a  kihirdetést követően  indokolatlanul
      hosszú idő után kerül sor. Mindez sérti a jogbiztonságot  és  a
      jogalkotás  szabályait,  s  ugyanakkor  rontja  a  kodifikációs
      tevékenység  presztízsét.  "  "Az Alkotmánybíróság  álláspontja
      szerint  a  jogszabályok  helyesbítésére  kizárólag  nyomdahiba
      esetén  kerülhet  sor a kihirdetést követő meghatározott  rövid
      határidőn belül" (ABH 1990, 160, 168-169).

      Az indítványban idézett megállapítás a jelenleg vizsgált esetre
      két   okból  sem  vonatkoztatható.  Egyrészt  azért,  mert   az
      Alkotmánybíróság  korábbi  véleményalkotását   kifejezetten   a
      kihirdetett,  tehát a Magyar Közlönyben megjelent  jogszabályra
      alapította,  másrészt  azért sem, mert a hivatkozott  határozat
      alapját  képező  ügyben  érdemi  (nem  számozási,  vagy   egyéb
      technikai  jellegűnek  minősíthető) szövegmódosítást  hajtottak
      végre kodifikációs tévedés címén.

      Az  Szbtv.  2. § (2) bekezdésénél, valamint a 40. §  (2),  (3),
      (4),  (8)  és  (9) bekezdéseinél csupán technikai, szerkesztési
      módosítások  történtek, az 51. § (2) és (3) bekezdésében  pedig
      nyilvánvaló  számozási hiba fordul elő. Ezért  e  rendelkezések
      vonatkozásában az Alkotmánybíróság – az indítványban  felvetett
      vizsgálati  szempont alapján – nem állapított meg  jogbiztonság
      sérelmében megnyilvánuló alkotmánysértést.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  benne  foglalt  elvi
      álláspont   jelentőségére  tekintettel  a   Magyar   Közlönyben
      közzéteszi.
                               Dr. Németh János
                          az Alkotmánybíróság elnöke

               Dr. Czúcz Ottó                   Dr. Bagi István
               alkotmánybíró                      alkotmánybíró

               Dr. Erdei Árpád                 Dr. Holló András
               előadó alkotmánybíró               alkotmánybíró

               Dr. Németh János
             az aláírásban akadályozott
               Dr. Kiss László                 Dr. Lábady Tamás
               alkotmánybíró                      alkotmánybíró

               Dr. Strausz János         Dr. Tersztyánszky Ödön
               alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                       
                                Dr. Vörös Imre
                                 alkotmánybíró
        Dr. Lábady Tamás alkotmánybíró különvéleménye

        1.  Egyetértek  a  többségi határozatnak a 3. és  4.  pontjában
        foglaltakkal,   nem  osztom  azonban  a  többségi   álláspontot
        atekintetben,   hogy   az  Alkotmányban   meghatározott   egyes
        törvények  elfogadásához megkívánt minősített többség  lényeges
        tartalmát   kizárólag  az  országgyűlési   képviselők   közötti
        széleskörű  egyetértés  megkövetelése teszi  ki.  Az  Alkotmány
        által megkívánt minősített többség követelménye tartalmi és nem
        egyedül   formai,   törvényhozási  eljárási  kritérium,   amely
        tartalmi  ismérvek kizárólag az Alkotmány alapján  határozhatók
        meg. Ezek meghatározására pedig végső soron az Alkotmánybíróság
        jogosult.

        Ebből     következik,     hogy    véleményem     szerint     az
        Alkotmánybíróságnak     egyenként,     külön-külön     tartalmi
        alkotmányossági  vizsgálat alá kellett volna vonnia  az  Szbtv.
        által    módosított   egyes   minősített   törvények    konkrét
        rendelkezéseit  atekintetben, hogy azokat az Alkotmány  alapján
        minősített  többséggel  kellett-e  meghozni.  Csak  ezek   után
        kerülhetett volna az Alkotmánybíróság abba a helyzetbe, hogy  a
        határozat rendelkező része 2. pontjában meghatározott  törvényi
        rendelkezések    alkotmányossága   vagy    alkotmányellenessége
        kérdésében döntsön.

        2.  A  többségi határozat az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.)
        AB határozata (a továbbiakban: Abh.) indokolásából a rendelkező
        részbe  emeli  azt az elvi megállapítást, hogy:  "Az  Alkotmány
        rendelkezése alapján minősített többséggel elfogadott  törvényt
        egyszerű  többséggel elfogadott törvénnyel nem lehet módosítani
        vagy  hatályon  kívül helyezni. " (ABH 1993, 64).  Ez  az  elvi
        tétel is tartalmazza azonban, hogy csak az a minősített törvény
        nem   módosítható  egyszerű  többségű  törvénnyel,   amely   az
        Alkotmány  rendelkezése  alapján, annak értelmében  minősített.
        Ezt  a  kérdést  pedig  nem a törvény címe,  nem  a  parlamenti
        megegyezés,  azaz  az országgyűlési képviselők  közötti  széles
        körű  egyetértés,  vagy  más alku  dönti  el,  hanem  csakis  a
        rendelkezés   tartalma   és   annak   az   Alkotmánnyal    való
        összefüggése.

        Az  alkotmányi  rendelkezések alkalmazási körének meghatározása
        ugyanis  egyedül  és kizárólag az Alkotmány alapján  történhet.
        Amikor  tehát  az Alkotmánybíróság arról dönt, vajon  az  adott
        életviszony  vagy  szabályozási tárgykör egy  adott  alkotmányi
        szabály  –  adott esetben a minősített többség  követelménye  –
        alkalmazási    körébe   esik-e,   kizárólag   az    Alkotmányra
        támaszkodhat.   Ha  nem  így  lenne,  egyedül  a  törvényalkotó
        belátásán  múlna  az alkotmányi garanciák érvényesítése  és  az
        Alkotmány    nem    állna    a   törvényhozó    fölött,    azaz
        alkotmánybíráskodásra  e  körben  már   nem   is   lenne   mód.
        Álláspontom   szerint   ezért  a  törvényalkotó   egyedül   nem
        állapíthatja  meg  kötelező erővel,  hogy  egy  adott  törvényt
        minősített többséggel kell-e elfogadni, avagy nem, hanem kétség
        esetén  az Alkotmánybíróságnak kell az Alkotmány alapján azokat
        a  tartalmi  kritériumokat megállapítania, amelyek a minősített
        többséget igénylő törvényhozási tárgyakat kijelölik.

        3.  Lényegében  ezt tette meg az Abh. , amikor  meghatározta  a
        minősített többség szükségességének tartalmi kritériumait,  bár
        kizárólag   az   alapjogok   tekintetében,   mert   akkor    az
        Alkotmánybíróság előtt a minősített többség kérdése egyedül  az
        alkotmányos  alapjogok összefüggésében merült fel.  Ez  azonban
        nem  jelenti azt – mint ahogy erre a többségi határozat is utal
        –  hogy ugyanezt a tartalmi követelményrendszert nem kellene az
        Alkotmánybíróságnak  meghatároznia  az  Alkotmány   szerint   a
        minősített   szabályozási   tárgykörbe   tartozó   intézmények,
        szervezetek  vonatkozásában is. Sőt, ezt a  többségi  határozat
        indokolásában  – egyes alkotmányos kritériumok  kiemelésével  –
        meg  is  teszi,  ami által nézetem szerint ellentétbe  kerül  a
        határozatnak azzal a rendelkezésével, amely szerint e kérdésben
        egyedül   az   országgyűlési  képviselők   közötti   széleskörű
        egyetértés  jelenti az alkotmányos garancia lényeges tartalmát.
        Ha   ugyanis   a  minősített  törvényhozási  tárgyköröknek   az
        Alkotmány  szerint a képviselők széleskörű konszenzusa  mellett
        tartalmi  kritériumai  is vannak, akkor az  Alkotmánybíróságnak
        kell állást foglalnia – arra irányuló indítvány esetén – mind a
        minősített eljárásban már meghozott törvény egyes rendelkezései
        tekintetében,  mind  pedig  az  Alkotmány  szerint   minősített
        tárgykörbe  tartozó, de egyszerű többséggel elfogadott  törvény
        egyes rendelkezései vonatkozásában az alkotmányosan megkövetelt
        többségi szint kérdésében. A többségi határozat el is jut  erre
        a következtetésre, de csak az egyik irányban: jelesül akkor, ha
        minősített  törvény mellett – az adott tárgykörben  –  egyszerű
        többségű   önálló   törvény   születik.   Az   ilyen    törvény
        alkotmányossága – a határozat szerint – csak tartalmi vizsgálat
        alapján  állapítható  meg. Nem látom  alkotmányos,  ésszerű  és
        logikai alapját sem annak, hogy ugyanezt a tartalmi vizsgálatot
        az   Alkotmánybíróság  a  már  meghozott  minősített  törvények
        tekintetében  ne  végezze  el, ha az azokat  módosító  egyszerű
        többségű törvényi rendelkezések alkotmányossága kérdésében kell
        döntenie.   Ez  az  eljárás  az  alkotmányosság  ellenőrzésének
        kétféle  mércéjét  teremti  meg. Egyik  irányból  kizárólag  az
        Országgyűlésre bízza a minősített szintre vonatkozó  alkotmányi
        rendelkezések  tartalmi  és  terjedelmi  meghatározását,  másik
        irányból  viszont  az  Alkotmánybíróság  tartalmi  vizsgálatába
        utalja azokat. Álláspontom szerint azonban az alkotmányosságnak
        csak egyetlen mércéje lehet: maga az Alkotmány.

        A  minősített  többséggel  meghozott törvényeknek  ugyanis  sok
        esetben  számos olyan rendelkezése van, amelyeket a törvényhozó
        nem  az  Alkotmány  alapján fogadott el minősített  többséggel,
        hanem  pusztán  törvényszerkesztési, kodifikációtechnikai  vagy
        éppen – közjogi alap nélkül – politikai okból. Az Abh. az ilyen
        esetekre  nézve is tartalmaz elvi megállapítást.  Eszerint:  "A
        parlamentarizmus   lényegével  ellenkezne  azonban   az   olyan
        értelmezés, amely kizárná az egyszerű többséget abból, hogy  az
        illető   alapjogokra  vonatkozóan  –  a  kétharmados  törvényre
        tartozó    koncepcionális   kérdéseken   kívül   –    politikai
        elképzeléseinek   megfelelően   rendelkezzék:   végrehajtásukat
        szabályozza, további garanciákat építsen ki, saját  koncepciója
        szerint  igazítsa érvényesülésüket az adott körülményekhez.  Az
        alapjogok  védelme és érvényesülése szenvedne  a  parlamentáris
        elveken    nyugvó    Alkotmány    alapján    megindokolhatatlan
        korlátozást, ha minden változás és továbbfejlesztés,  illetőleg
        a   szabályozási   koncepciót  nem   meghatározó   részgarancia
        kétharmados többséghez lenne kötve. "(ABH 1993, 62)  Vagyis  az
        Alkotmány csak a koncepcionális kérdésekre vonatkozóan követeli
        meg   a   rendelkezés  minősített  többségi  szintjét,  míg   a
        minősített törvény egyes rendelkezéseinek megváltoztatása  vagy
        továbbfejlesztése  egyszerű többségű  törvénnyel  alkotmányosan
        megengedett.  Nem  látom alkotmányos és ésszerű  indokát  annak
        sem, hogy az Alkotmánybíróság ettől, a már 1993-ban kialakított
        elvi álláspontjától – kellő alkotmányos okok nélkül – eltérjen.
        Az   ilyen  indokolatlan  eltérés  a  jog  előreláthatóságának,
        kiszámíthatóságának, általában a jogbiztonságnak az  alkotmányi
        követelményével   sem   áll  összhangban   és   a   jogalkotási
        folyamatban is jogbizonytalanságot eredményezhet.

        Sok  közül  egyetlen kiragadott példára utalok itt. A  többségi
        határozat szerint minősített többséggel kellett volna elfogadni
        azt  az idegenrendészeti ügyekben hozott közigazgatási és bírói
        határozatokra  vonatkozó  rendelkezést,  mely  szerint:  "Ha  a
        külföldi  ismeretlen  helyen tartózkodik, a  határozat  közlése
        közszemlére  tétel  útján történik. Közszemlére  tenni  csak  a
        határozat rendelkező részét kell." – mivel ezt a rendelkezést a
        törvény   a  minősített  többséggel  elfogadott,  a  külföldiek
        beutazásáról,  magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról
        szóló 1993. évi LXXXVI. törvénybe iktatta be. A magam részéről,
        ahogy  az  indítványban megjelölt sok más eljárási  rendelkezés
        esetében,  úgy  itt  sem  tudom  az  Alkotmányból  levezetni  a
        minősített többség alkotmányos követelményét.

        4. Egyetértek a többségi határozatnak azzal a megállapításával,
        hogy "az Országgyűlésnek van jogköre annak eldöntésére, hogy az
        adott  törvényhozási tárgyat milyen részletesen szabályozza  az
        ún.  kétharmados törvény útján. " Annak meghatározása  viszont,
        hogy  e  törvényi szabályok közül melyeket kellett az Alkotmány
        értelmében  minősített többséggel elfogadni,  –  erre  irányuló
        indítvány   esetén   –   az  Alkotmánybíróság   kompetenciájába
        tartozik.  Az e körön kívül eső törvényi rendelkezéseket  pedig
        az  Alkotmány  sérelme nélkül egyszerű többség is módosíthatja.
        Ilyen  esetben  az  Országgyűlést  ugyanannyira  nem  köti   az
        elfogadáskori   többség,  mint  ahogy  egy   akár   egyhangúlag
        elfogadott  egyszerű  többségű törvény is módosítható  egyszerű
        többséggel.    Vagyis    az   Szbtv.   indítvánnyal    érintett
        rendelkezései    alkotmányossági    elbírálása     során     az
        Alkotmánybíróságnak   nem  pusztán   a   minősített   törvények
        (törvényi rendelkezések) módosításának megengedhetősége,  hanem
        az    Alkotmány   értelmében   minősített   szintet    követelő
        rendelkezések módosításának megengedhetősége kérdésében kellett
        volna  döntenie.  Ez  pedig szükségképpen tartalmi  vizsgálatot
        igényelt  volna.  Ha  ugyanis nem volt tartalmi  összefüggés  a
        minősített   szint  alkotmányi  követelménye   és   a   sajátos
        (kétharmados eljárással) elfogadott, adott törvényi rendelkezés
        tartalma között, akkor abban az esetben sem vált minősítetté  a
        vonatkozó szabály, ha azt az erre vonatkozó eljárással fogadták
        el.  Következésképpen  az így elfogadott  rendelkezés  egyszerű
        többségű törvénnyel is módosítható.

        Ennek oka, hogy a minősített törvény is törvény, azaz – szemben
        az  Alkotmánnyal  –  hierarchikus kapcsolat nincs  a  különböző
        törvények   között.  Ezzel  szemben  a  minősített  követelmény
        többségi    határozat   szerinti   értelmezése   a   jogforrási
        hierarchiában  mintegy  önálló  státuszhoz,  külön   jogforrási
        szinthez  juttatja  ezeket a törvényeket az  egyszerű  többségű
        törvény és az Alkotmány között.

        5.  A többségi határozat az indítvány elbírálása során egyetlen
        formális magyarázatot vesz csupán figyelembe, nevezetesen, hogy
        a  törvényt annak idején a maga egészében minősített többséggel
        fogadták-e   el.  Ez  a  kritérium  azonban  a  törvényhozásban
        aktuálisan  létrejött  –  és  gyakran  technikai  vagy  pusztán
        politikai  szempontokon  nyugvó  –  megállapodáshoz  köti   egy
        alkotmányos garancia hatókörét. Figyelmen kívül hagyja azt  is,
        hogy   az   adott  törvény  számos  felhatalmazó,  keretjellegű
        szabályt tartalmaz egészen a miniszteri rendeletalkotásra  való
        feljogosításig. Ezek, továbbá különösen a "jelző nélküli" külön
        törvényre  szóló  utalások gyakorlatilag  feloldják  a  törvény
        határait.

        Erre figyelemmel is megállapítható: annak eldöntésére, hogy van-
        e  a  vizsgált  törvény  és a vonatkozó alkotmányi  rendelkezés
        között   tartalmi   kapcsolat  és  az  kellően   szoros-e,   az
        indítványban    megfogalmazott   aggályokra   tekintettel    az
        Alkotmánybíróság hivatott.

        Az  Abh.  az alapjogokkal kapcsolatban felállított egy tesztet,
        amikor   az   alkotmányos  alapjog  érvényesítése  és   védelme
        irányának    meghatározását    tekintette    a    minősítettség
        kritériumának. A jelen indítvány esetében nemcsak alapjogokról,
        hanem  intézmények  szabályozásáról  is  szó  van.  Álláspontom
        szerint az Alkotmánybíróságnak – ahogy ezt a többségi határozat
        példálódzó  jelleggel meg is fogalmazza  –  meg  kellett  volna
        határoznia  az intézmény lényegi jellemezőit, mint a minősített
        többséget igénylő tárgykört. Ez felöleli az intézmény  alapvető
        hatásköreit,   szervezeti   felépítésének   alapjait   és    az
        alkotmányos  rendben betöltött helyét meghatározó  szabályokat,
        mást  azonban  nem.  Csak azokban az esetekben  lehetett  volna
        megállapítani  az indítvánnyal érintett törvényi  rendelkezések
        alkotmányellenességét,  amely  esetekben  az  Szbtv.   módosító
        rendelkezései  a  minősített  törvények  e  tárgykörbe  tartozó
        rendelkezéseit módosítják.

        Budapest, 1999. február 23.
                                                       Dr. Lábady Tamás
                                                          alkotmánybíró
        A különvéleményhez csatlakozom:

               Dr. Bagi István           Dr. Tersztyánszky Ödön
               alkotmánybíró                      alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          1/1999. (II. 24.)
          Date of the decision:
          .
          02/23/1999
          .
          .