English
Hungarian
Ügyszám:
.
17/A/1999
Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 1/1999. (II. 24.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1999/25
.
A döntés kelte: Budapest, 02/23/1999
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az  Alkotmánybíróság  a köztársasági elnöknek  az  Országgyűlés
      által  elfogadott,  de  még  ki  nem  hirdetett  törvény  egyes
      rendelkezései  alkotmányellenességének  előzetes   vizsgálatára
      benyújtott  indítványa alapján – dr. Bagi  István,  dr.  Lábady
      Tamás     és     dr.    Tersztyánszky    Ödön    alkotmánybírók
      különvéleményével – meghozta a következő

                               határozatot:

      1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: valamely,  az  Alkotmány
      által  meghatározott törvény elfogadásához megkívánt minősített
      többség   nem  egyszerűen  a  törvényalkotási  eljárás   formai
      előírása,  hanem olyan alkotmányos garancia, amelynek  lényeges
      tartalma   az   országgyűlési  képviselők  közötti   széleskörű
      egyetértés. A minősített többség követelménye nemcsak az  adott
      alkotmányi   rendelkezés  közvetlen  végrehajtásaként   kiadott
      törvény  megalkotására vonatkozik, hanem e törvény módosítására
      (rendelkezéseinek    megváltoztatására,   kiegészítésére)    és
      hatályon   kívül  helyezésére  is.  Az  Alkotmány  rendelkezése
      alapján  minősített  többséggel  elfogadott  törvényt  egyszerű
      többséggel  elfogadott  törvénnyel nem  lehet  módosítani  vagy
      hatályon kívül helyezni.

      2.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  "a  szervezett
      bűnözés,   valamint  az  azzal  összefüggő  jelenségek   elleni
      fellépés     szabályairól    és     az     ehhez     kapcsolódó
      törvénymódosításokról" szóló, az Országgyűlés 1998. december 22-
      i  ülésnapján elfogadott törvény (a továbbiakban: Szbtv.) 12  -
      24.  §-a, 36-37. §-a, 40. § (7) bekezdés c) pontja, 46-50.  §-a
      és 54. §-a alkotmányellenes.

      3.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Szbtv. 25. §-ának
      és  a 38. §-ának a Megelőzési Szolgálatra utaló része, a 39.  §
      (1)  bekezdése,  a  39.  §  (2), (3)  és  (6)  bekezdéseinek  a
      Rendőrségről  szóló  1994.  évi  XXXIV.  törvény  64.   §   (8)
      bekezdésére utaló része alkotmányellenes.

      4.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Szbtv.  -nek  az
      indítvány  által érintett további rendelkezései:  a  2.  §  (2)
      bekezdése,  a  40.  §  (2), (3), (4), (8)  és  (9)  bekezdései,
      valamint  az  51.  §  (2)  és  (3) bekezdései  –  az  indítvány
      összefüggéseiben – nem alkotmányellenesek.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás

                                      I.

        1. Az Országgyűlés 1998. december 22-i ülésén törvényt fogadott
        el  "a  szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő  egyes
        jelenségek  elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó
        törvénymódosításokról".

        Az  elfogadott törvény – új rendelkezések megalkotása  és  több
        más törvény módosítása mellett – módosítja a Rendőrségről szóló
        1994.  évi XXXIV. törvényt (a továbbiakban: Rtv.), a külföldiek
        beutazásáról,  magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról
        szóló  1993.  évi LXXXVI. törvényt (a továbbiakban:  Idtv.),  a
        menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvényt (a továbbiakban:
        Met.),  a  határőrizetről és a Határőrségről  szóló  1997.  évi
        XXXII.   törvényt  (a  továbbiakban:  Hőr.  tv.),  valamint   a
        külföldre   utazásról  szóló  1998.  évi   XII.   törvényt   (a
        továbbiakban: Utv.). Az Alkotmány 40/A. § (1) és (2) bekezdése,
        58.  §-ának  (3)  bekezdése, illetve 65. §-ának  (2)  bekezdése
        alapján    e    törvények   meghozatalakor    az    elfogadásuk
        érvényességéhez   a   jelen   levő   országgyűlési   képviselők
        kétharmadának igenlő szavazatára volt szükség.

        A  minősített többséget igénylő törvények módosítása kérdésében
        kialakult parlamenti vitára tekintettel a miniszterelnök  1998.
        december  29-én kelt és 1999. január 4-én érkezett levelében  a
        köztársasági  elnöktől  a  törvény előzetes  normakontrolljának
        indítványozását  kérte  annak megállapítása  végett,  hogy  "az
        elfogadott   törvénynek   a   Rendőrségi   törvényt    és    az
        Idegenrendészeti  törvényt  módosító rendelkezései  összhangban
        vannak-e  az Alkotmány minősített többséget előíró szabályaival
        (Alkotmány 40/A. § (2) bekezdés, 58. § (3) bekezdés)".

        2. A köztársasági elnök a "jogbiztonság elvéből fakadóan, és az
        államszervezet  demokratikus működésének biztosítékaként"  maga
        is  fontosnak  látta  az Alkotmánybíróság állásfoglalását.  Így
        1999.  január 5-én kelt indítványában – az Alkotmány 26. §  (4)
        bekezdésében  írt  jogkörénél fogva  –  az  Alkotmánybíróságról
        szóló  1989. évi XXXII. törvény 1. §-ának a) pontja, 21. §  (1)
        bekezdésének   b)   pontja  és  35.  §-a  alapján   a   törvény
        meghatározott    rendelkezéseinek   előzetes    alkotmányossági
        vizsgálatát kezdeményezte.

        A  köztársasági elnök az Szbtv. 12-24. §-ainak, 36-37. §-ainak,
        40. § (7) bekezdése c) pontjának, 46-49. §-ainak, 50. §-ának és
        54.  §-ának vizsgálatát kezdeményezte abból a szempontból, hogy
        – figyelemmel az Alkotmány 40/A. § (1) és (2) bekezdésének, 58.
        §   (3)   bekezdésének,  valamint  65.   §   (2)   bekezdésének
        rendelkezéseire is – "alkotmányos eljárási rendben, a megkívánt
        szavazati   aránnyal  kerültek-e  elfogadásra".  Az   indítvány
        indokolásaként idéz az Alkotmánybíróság 4/1993.  (II.  12.)  AB
        határozatának    a    minősített    törvényekkel    kapcsolatos
        megállapításaiból.

        A  köztársasági  elnök  az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében
        deklarált   jogállamiság  fontos  elemét  képező   jogbiztonság
        szempontjából  indítványozta az Szbtv. 2. §  (2)  bekezdésének,
        13. § (1) bekezdésének, 16. §-ának, 24. §-ának, 25. §-ának, 38.
        §-ának,  39. § (1), (2), (3) és (6) bekezdésének,  40.  §  (2),
        (3),  (4), (8) és (9) bekezdésének, valamint 51. § (2)  és  (3)
        bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát. Álláspontja szerint a
        szavazásra  bocsátott szöveg és az aláírásra megküldött  szöveg
        egybevetéséből  megállapítható,  hogy  ez  utóbbi  nem   minden
        esetben  fedi az Országgyűlés által elfogadott szöveget.  Ennek
        oka   egyrészt   az   egyes  rendelkezések  el   nem   fogadása
        következtében szükségessé vált módosítás. Álláspontja szerint –
        hivatkozva az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatára, kiemelten
        a  12/1990.  (V.  23.) AB határozatra, – az Országgyűlés  által
        megszavazott rendelkezések bármely módon történő átírása csak a
        Házszabályról  szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY. határozat  107.  §
        (1)  bekezdésében meghatározott eljárás alapján, azaz megfelelő
        szavazással  történhet.  Másrészt a  szavazás  eredménye  utáni
        szükséges  szövegmódosítás hiánya  az  oka  annak  is,  hogy  a
        törvény  nem  létező  rendelkezésekre hivatkozik,  illetve  nem
        létező jogintézményekre utal.

        3.  Az  Alkotmánybíróság első lépésként a minősített többséggel
        megalkotott    törvényeket   egyszerű    többséggel    módosító
        rendelkezések   nem  tartalmi,  hanem  formai   alkotmányossági
        vizsgálatát  végezte  el. Ezt követően – a  köztársasági  elnök
        indítványában  foglaltaknak megfelelően –  az  Alkotmánybíróság
        vizsgálta  az Szbtv. zárószavazásra bocsátott és a köztársasági
        elnök részére megküldött szövege közötti eltéréseket.

        Az Alkotmánybíróság az elfogadott törvénynek az indítvány által
        érintett  rendelkezéseit  –  mint az alkotmányossági  vizsgálat
        pontosan  körülhatárolt  tárgyát –  a  határozat  indokolásában
        teljes   terjedelmében  közzéteszi.  Ennek  oka   az   előzetes
        normakontroll  azon  sajátossága, hogy  az  Országgyűlés  által
        elfogadott  törvény  ebben a formában nem került  kihirdetésre,
        így  szövege  – a hivatalos közzététel hiányában  –  csupán  az
        Alkotmánybíróság határozatából ismerhető meg.

                                      II.

        1.  A  minősített többség követelményével kapcsolatban vizsgált
        rendelkezések:

        1.  1.  Az  Alkotmány a fegyveres erőkről és a  rendőrségről  a
        következőképp rendelkezik:
        "40/A.  §  (1) A fegyveres erők (Magyar Honvédség,  Határőrség)
        alapvető  kötelessége  a  haza katonai  védelme.  A  Határőrség
        rendészeti  feladatkörében ellátja  az  államhatár  őrzését,  a
        határforgalom  ellenőrzését  és  a  határrend  fenntartását.  A
        fegyveres  erők  feladatairól és a  rájuk  vonatkozó  részletes
        szabályokról   szóló  törvény  elfogadásához   a   jelen   lévő
        országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
        (2)  A  rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és  a  belső
        rend    védelme.   A   rendőrségről   és   a   nemzetbiztonsági
        tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló  törvény
        elfogadásához    a   jelen   lévő   országgyűlési    képviselők
        kétharmadának szavazata szükséges. "

        Az Alkotmány ezen rendelkezéseinek közvetlen végrehajtásaként
        megalkotott, a jelen vizsgálat szempontjából releváns törvény
        az Rtv. és a Hőr. tv. Az Szbtv. az Rtv. -t és a Hőr. tv. -t a
        következőképp módosítja:
                                       
                                 'IV. fejezet
                           Bűnmegelőzési ellenőrzés
        12.  §  A  Rendőrségről  szóló  1994.  évi  XXXIV.  törvény  (a
        továbbiakban: Rtv.) a következő 35/A-35/C. §-okkal egészül ki:
                          /Bűnmegelőzési ellenőrzés/
        "35/A. § (1) A bűnmegelőzési ellenőrzést az elítéltet szabadító
        büntetés-végrehajtási  intézet  székhelye   szerint   illetékes
        rendőr-főkapitányság  a  szabadulást  megelőzően  egy  hónappal
        kezdeményezi a büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerinti
        megyei   (fővárosi)   bíróságon  működő   büntetés-végrehajtási
        bírónál.
        (2) A kérelemnek tartalmaznia kell:
        a)  a  bűnmegelőzési célból ellenőrizni kívánt  személy  nevét,
        lakóhelyét    (tartózkodási   helyét)    és    a    természetes
        személyazonosító adatait;
        b)  az elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény minősítését,  a
        bíróság által kiszabott büntetést, a visszaesői minőséget;
        c)  azokat  az  adatokat,  amelyek a  bűnmegelőzési  ellenőrzés
        elrendelését   megalapozzák,   így   különösen    a    büntetés
        végrehajtása során tanúsított magatartásra vonatkozó, illetve a
        bűnöző   életmód   folytatására  vagy  a   bűnöző   kapcsolatok
        felújítására utaló információkat.
        (3)  A  bűnmegelőzési ellenőrzést a büntetés-végrehajtási  bíró
        rendeli   el,   eljárására   a   büntetések   és   intézkedések
        végrehajtásáról   szóló  1979.  évi  11.  tvr.   szabályai   az
        irányadók.

        35/B.  § A bűnmegelőzési ellenőrzés alá vont személlyel szemben
        az e fejezetben meghatározott rendőri intézkedéseken kívül az e
        törvény 64. § (1) bekezdésében meghatározott, bírói engedélyhez
        nem kötött titkos információgyűjtés is végezhető.

        35/C.  § (1) A bűnmegelőzési ellenőrzést úgy kell végrehajtani,
        hogy  az  érintettnek  a társadalomba való  beilleszkedését  ne
        akadályozza,  és  törekedni  kell  arra,  hogy  az   ellenőrzés
        tényéről az ellenőrzött környezete lehetőleg ne értesüljön.
        (2)  A  bűnmegelőzési  ellenőrzést a  Rendőrség  nem  folytatja
        tovább,    ezzel   egyidejűleg   a   bűnmegelőzési   ellenőrzés
        megszüntetését  kezdeményezi, ha az  elrendelés  okai  már  nem
        állnak fenn. " '

                                 '/VI. Fejezet
             A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok/
        23.  § (1) Az Rtv. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő
        rendelkezés lép:
        "(2)  A  titkos  információgyűjtés  során  beszerzett  adat   a
        büntetőeljárásban     a     bizonyítási     eszközként     való
        felhasználásáig, továbbá a Rendőrséggel együttműködő személy és
        a   fedett  nyomozó  kiléte,  az  információgyűjtés  ténye   és
        technikai részlete államtitoknak minősül. "

        (2)  Az  Rtv.  63.  §-ának (5) bekezdése  helyébe  a  következő
        rendelkezés lép:
        "(5)  A  Rendőrség  erre  felhatalmazott  szerve,  valamint   a
        beszerzett  adat és az információgyűjtés ténye tekintetében  az
        ügyész  és  a  bíró  a  titkos  információgyűjtés  során  külön
        engedély  nélkül megismerheti a védett államtitok tartalmát.  A
        (2)  bekezdésben meghatározott adatok és információk nemzetközi
        egyezmény,   nemzetközi  szerződés  vagy  megállapodás,   ennek
        hiányában  viszonosság  alapján,  ha  a  továbbítás  súlyos  és
        közvetlen  veszély  elhárításához,  vagy  súlyos  bűncselekmény
        megelőzéséhez   szükséges  –  amennyiben  a  személyes   adatok
        kezelésének  feltételei a külföldi adatkezelőnél  minden  egyes
        adat   tekintetében  teljesülnek  –  nemzetközi   és   külföldi
        bűnüldöző, igazságszolgáltatási szervek részére átadhatók."

        24.  § Az Rtv. 68. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül  ki,
        egyidejűleg  a  68.  §  jelenlegi  szövegének  megjelölése  (1)
        bekezdésre változik:
        "68. § (2) A biztonsági követelmények érvényesítése érdekében a
        társadalombiztosítási,      egészségügyi,      adó-elszámolási,
        költségvetési,  pénzügyi, statisztikai  adatszolgáltatással,  a
        maradandó    irat    védelme   érdekében   végzett    levéltári
        ellenőrzéssel,  valamint a speciális működési költségek  körébe
        tartozó valuta-felhasználással kapcsolatos eljárási szabályokat
        –  a  törvényi  előírások keretei között –  a  Rendőrség  és  a
        tárgykör  szerint  illetékes szervezetek külön  megállapodásban
        rögzíthetik. " '

                   ' /Átmeneti, vegyes és záró rendelkezések
                                 VIII. fejezet
                  Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések
        40.  §  (7)  E  törvény hatálybalépésével egyidejűleg  hatályát
        veszti:/
        c)  az  Rtv. 79. §-ának (2) bekezdésének b) pontjából a  "–  az
        ügyész jóváhagyása alapján –" szövegrész;" '

                           '/Módosuló jogszabályok/
        46.  §  Az  Rtv.  5. §-a (1) bekezdésének c) pontja  helyébe  a
        következő rendelkezés lép:
        /A belügyminiszter az irányító jogkörében/
        "c)  irányítja  a  Rendőrség  költségvetési  gazdálkodását,  az
        országos  rendőrfőkapitány javaslatára jóváhagyja  a  Rendőrség
        fejlesztési   terveit,   továbbá   a   Rendőrség   gazdálkodása
        tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést  végez.
        "

        47.  §  Az  Rtv. 33. §-ának (4) bekezdése helyébe  a  következő
        rendelkezés lép:
        "(4)  Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról
        tájékoztatni  kell,  és  az  előállítás  időtartamáról  részére
        igazolást kell kiállítani. "

        48.  §  Az  Rtv. 101. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe  a
        következő rendelkezés lép:
        /Felhatalmazást   kap  a  belügyminiszter,   hogy   rendeletben
        állapítsa meg/
        "h)  a  bűnmegelőzési  ellenőrzés  elrendelésével,  valamint  a
        különleges     eszközök    és    módszerek    engedélyezésével,
        igénybevételével kapcsolatos szabályokat. "

        49.  § Az Rtv. 102. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki,
        egyidejűleg  a  jelenlegi  szöveg  megjelölése  (1)  bekezdésre
        módosul:
        "(2)  A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (Rtv. VII.
        fejezet)  alkalmazásának részletes szabályait a belügyminiszter
        állapítja meg. " '

        50. § (1) A Hőr. tv. 25. § (1) bekezdésének j) pontja helyébe a
        következő rendelkezés lép:
        /A belügyminiszter a Határőrség működésének irányítása körében/
        "j)  irányítja  a  Határőrség költségvetési  gazdálkodását,  az
        országos   parancsnok  javaslatára  jóváhagyja   a   Határőrség
        fejlesztési   terveit,   továbbá  a   Határőrség   gazdálkodása
        tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez;"

        (2)  A  Hőr. tv. 59. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül
        ki,  és  a  jelenlegi  (2)  bekezdés  jelölése  (3)  bekezdésre
        módosul:
        "(2)  A  Határőrség speciális működési kiadása felhasználásának
        külső   állami   szerv  által  történő  ellenőrzése   kizárólag
        törvényességi  szempontból történhet. E körben célszerűségi  és
        eredményességi  szempont szerinti ellenőrzés  –  a  25.  §  (1)
        bekezdésének j) pontját kivéve – nem végezhető. "

        (3)  A  Hőr.  tv. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a  következő
        rendelkezés lép:
        "(1)   A   Határőrség  a  határforgalom  ellenőrzését  szolgáló
        nyilvántartási   rendszerben   –   az   ellenőrzést    támogató
        számítástechnikai  rendszer  alkalmazásának  időpontjában  –  a
        felvételtől   számított   90  napig  kezeli   az   ellenőrzött,
        vízumkötelezett   külföldi  személyekre   vonatkozó   következő
        adatokat:  a  Magyar  Köztársaság területére  történő  beutazás
        helyét,  idejét,  módját, a beutazó személy nevét  (családi  és
        utónév), születési helyét, idejét, nemét, állampolgárságát, úti
        okmány   számát,  illetve  amennyiben  a  beutazás  gépjárművel
        történik, a gépjármű forgalmi rendszámát. "

        (4)  A  Hőr.  tv.  83. § (1) bekezdése a következő  d)  ponttal
        egészül ki:
        /Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:/
        "d)  a  büntetőeljárásban részt vevő tanúk és más személyek,  a
        büntetőeljárást   folytatók,  illetve  a   Határőrség   nyomozó
        hatóságaival     a    titkos    információgyűjtés     keretében
        együttműködők, valamint az e személyekhez közel állók védelmére
        vonatkozó szabályokat. "

        (5)  A  Hőr. tv. 83. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül
        ki   és  a  jelenlegi  (2)  bekezdés  jelölése  (3)  bekezdésre
        változik:
        "(2)   Felhatalmazást  kap  a  Kormány,  hogy  megállapítsa   a
        Határőrség    fedőintézmény   létrehozásával,    fenntartásával
        kapcsolatos eljárásának részletes szabályait. "

        (6)  A  Hőr. tv. 83. §-ának jelenlegi (3) bekezdése a következő
        e) ponttal egészül ki, és megjelölése (4) bekezdésre változik:
        /Felhatalmazást   kap  a  belügyminiszter,   hogy   rendeletben
        állapítsa meg/
        "e)   a  különleges  eszközök  és  módszerek  engedélyezésével,
        igénybevételével kapcsolatos szabályokat. "

        (7) A Hőr. tv. 83. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
        "(5)  A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (Rtv. VII.
        fejezet)  alkalmazásának részletes szabályait a belügyminiszter
        állapítja meg. "

        1.  2.  Az  Alkotmány  az alapvető jogok között  szabályozza  a
        szabad  mozgás  és  a tartózkodási hely szabad megválasztásának
        jogát.
        "58.  § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország
        területén  –  törvényben  meghatározott  esetek  kivételével  –
        megillet  a  szabad  mozgás  és  a  tartózkodási  hely   szabad
        megválasztásának  joga,  beleértve a lakóhely  vagy  az  ország
        elhagyásához való jogot is.
        (2)  A  Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit
        csak  a  törvénynek megfelelően hozott határozat alapján  lehet
        kiutasítani.
        (3)  Az  utazási  és  letelepedési szabadságról  szóló  törvény
        elfogadásához    a   jelen   lévő   országgyűlési    képviselők
        kétharmadának szavazata szükséges. "

        Az  Alkotmány  ezen rendelkezéseinek közvetlen végrehajtásaként
        megalkotott törvény az Idtv. és az Utv. Az Szbtv. -nek az Idtv.
        -t és az Utv. -t módosító rendelkezései a következők:

                                  'V. fejezet
                  Idegenrendészeti és menekültügyi szabályok
        13.    §   (1)   A   külföldiek   beutazásáról,   magyarországi
        tartózkodásáról  és  bevándorlásáról szóló  1993.  évi  LXXXVI.
        törvény  (a  továbbiakban: Idtv.) 9. §-a  helyébe  a  következő
        rendelkezések lépnek:
        "9.  §  (1)  A vízum – az e törvényben meghatározott feltételek
        teljesítése  esetén  – a Magyar Köztársaság területére  történő
        beutazásra   és  átutazásra  vonatkozó  ígérvény,   illetve   a
        beutazást  követően a vízumban meghatározott célú és időtartamú
        tartózkodásra, valamint kiutazásra jogosító engedély.
        (2)   A  vízum  annak  a  külföldinek  adható,  aki  kérelmében
        valószínűsíti,  illetőleg igazolja, hogy a  Magyar  Köztársaság
        területére  történő beutazása, átutazása és tartózkodása  során
        az  e  törvényben  és a végrehajtására kiadott  jogszabályokban
        meghatározott feltételeknek eleget tesz.
        (3)  A  (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a vízum
        kiadható,  ha a kérelmező a hiányzó adatokat vagy mellékleteket
        a hatóság felhívásában meghatározott határidőre pótolja.

        (2)  Az  Idtv.  11.  §-ának (1) bekezdése helyébe  a  következő
        rendelkezés lép:
        "11. § (1) A vízum kiadása
        a) a vízum kiadására feljogosított külképviselet;
        b) a Külügyminisztérium;
        c) a rendőr-főkapitányság;
        d) a határőr-igazgatóság és annak határforgalmi kirendeltsége;
        e)   a  Belügyminisztérium  kijelölt  szerve  (a  továbbiakban:
        Belügyminisztérium)
        hatáskörébe (a továbbiakban: vízumkiadó hatóság) tartozik. "

        14.  §  Az  Idtv. 15. §-ának (3) bekezdése helyébe a  következő
        rendelkezés lép:
        "(3)  A rendőrhatóság az (1) bekezdésben meghatározott ügyekben
        a kérelem kézhezvételétől számított 15 napon belül dönt. "

        15.  §  Az Idtv. 34. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül
        ki,  egyidejűleg  a  jelenlegi  (2)  bekezdés  megjelölése  (3)
        bekezdésre változik:
        "(2)  A  kiutasítás miatt elrendelt beutazási  és  tartózkodási
        tilalom időtartamát a kiutasítás végrehajtásának napjától  kell
        számítani. "

        16.  §  Az  Idtv. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a  következő
        rendelkezés lép:
        "(1) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat elleni
        fellebbezést a határozat közlésétől számított három napon belül
        lehet előterjeszteni. "

        17. § Az Idtv. a következő alcímmel és 35/A. §-sal egészül ki:
                "A bíróság vagy a szabálysértési hatóság által
                       elrendelt kiutasítás végrehajtása
        35/A.  §  (1)  Ha a kiutasítást a bíróság vagy a szabálysértési
        hatóság    rendelte   el,   a   kiutasítás   végrehajtása    az
        idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik.
        (2)   A   kiutasításról   a  bíróság  a   jogerős   ítélet,   a
        szabálysértési   hatóság   pedig  a   jogerős   határozat   egy
        példányának    megküldésével   értesíti   az   idegenrendészeti
        hatóságot.
        (3)  Ha  a  kiutasítás végrehajtásának költsége más  módon  nem
        biztosítható, azt az idegenrendészeti hatóság megelőlegezi. "

        18.  §  Az  Idtv. 37. §-ának (1) bekezdése helyébe a  következő
        rendelkezés lép:
        "(1)  Az  idegenrendészeti őrizetet – az elrendelő rendelkezése
        szerint   –   rendőrségi  fogdában  vagy  büntetés-végrehajtási
        intézetben kell végrehajtani. "

        19. § (1) Az Idtv. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő
        rendelkezés lép:
        "(1)  E  törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság  az  e
        törvényben   hatósági  és  intézkedési  jogkörrel   felruházott
        Belügyminisztérium,   rendőrség,   határőrség,    közigazgatási
        hivatal, vám- és pénzügyőrség, és a vízumkiadó szerv. "

        (2)  Az  Idtv.  48.  §-ának (2) bekezdése helyébe  a  következő
        rendelkezés lép:
        "(2)   A   Belügyminisztérium,  a  rendőrség  és  a  határőrség
        idegenrendészeti   hatáskörébe  tartozó  ügyben   közrendi   és
        közbiztonsági  okokból  eljárhat.  Ha  első  fokon  a   rendőr-
        főkapitányság  vagy a határőr igazgatóság járt  el,  határozata
        ellen  fellebbezést a Belügyminisztérium bírálja  el,  ha  első
        fokon a minisztérium járt el, felettes szerv a miniszter. "

        20. § Az Idtv. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
        "49.  §  (1)  Az  idegenrendészeti ügyekben a közigazgatási  és
        bírói eljárások során hozott határozatokat a jelenlévő külföldi
        előtt  anyanyelvén  vagy az általa értett  más  idegen  nyelven
        szóban is közölni kell.
        (2)  Idegen  nyelv  használata esetén – ha  az  eljáró  hatóság
        képviselője  azt  nem beszéli – tolmácsot  kell  alkalmazni.  A
        tolmács díját és költségeit az állam viseli.
        (3)  Ha  a  külföldi ismeretlen helyen tartózkodik, a határozat
        közlése  közszemlére  tétel útján történik.  Közszemlére  tenni
        csak a határozat rendelkező részét lehet. "

        21.  §  (1)  Az Idtv. 60. §-a a következő (3)-(4) bekezdésekkel
        egészül ki:
        "(3)  Ha  a  visszaszállítás  azonnal  nem  hajtható  végre,  a
        visszaszállításig  a  külföldi  tartózkodásával  összefüggésben
        felmerülő költségeket a légijármű üzemeltetője (a továbbiakban:
        üzemeltető) viseli.
        (4)  Az  (1)  bekezdésben foglaltak alapján az idegenrendészeti
        hatóság   a   légijármű  üzemeltetőjét  járatonként   egymillió
        forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújthatja, amelyet az
        idegenrendészeti hatóság határozatában megjelölt számlára  kell
        befizetni. "

        (2)  Az  Idtv.  64.  §-a (1) bekezdésének f) pontja  helyébe  a
        következő rendelkezés lép:
        /Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza/
        "f)   a   kötelező  tartózkodási  hely  kijelölésének  eljárási
        rendjét,  a  közösségi szállás létesítésének követelményeit,  a
        közösségi szállás házirendjét. "

                                 '/VI. fejezet
             A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok/
        37. § (1) Az Idtv. 54. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő
        rendelkezés lép:
        "(1)  Az  adatkezelő szerv a nyilvántartásból – az  53.  §  (2)
        bekezdésében   felsorolt   szerveken   kívül    –    csak    az
        igazságszolgáltatási és bűnüldözési szervek, a nemzetbiztonsági
        szervek,  a  menekültügyi  hatóság,  valamint  a  közigazgatási
        hivatal   (a   továbbiakban:  adatigénylésre  jogosult   szerv)
        részére,   továbbá  nemzetközi  szerződés  alapján   az   abban
        meghatározott   adatkörben  és  szervek  részére  szolgáltathat
        adatot. "

        (2) Az Idtv. 56. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a
        következő rendelkezés lép:
        "f) Az engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelem
        elutasítása, valamint az engedély visszavonása és ennek indoka.
        " '
                                       
                              '/Vegyes szabályok/
        54. § A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 18. §-
        ának (1) bekezdése a következők szerint módosul:
        "(1)  A 16. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozás hatálya
        alatt  álló állampolgár kérelmére az útlevélhatóság  –  különös
        méltánylást érdemlő okból – meghatározott időtartamú  külföldre
        utazást engedélyezhet. Az utazás engedélyezéséhez a 16.  §  (1)
        bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott esetben a vádirat
        benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság,  a  16.  §  (1)
        bekezdésének  c) pontja esetében a bíróság, e) pontja  esetében
        pedig a 16. § (3) bekezdésben meghatározott szerv hozzájárulása
        szükséges. " '

        1.3.  Az  Alkotmány  az  alapvető jogok  között  rendelkezik  a
        menedékjogról.
        "65.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  törvényben  meghatározott
        feltételek szerint – ha sem származási országuk, sem más ország
        a  védelmet nem biztosítja – menedékjogot nyújt azoknak  a  nem
        magyar  állampolgároknak, akiket hazájukban, illetve a szokásos
        tartózkodási   helyük   szerinti   országban   faji,    nemzeti
        hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk,
        vallási, illetőleg politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy
        üldöztetéstől való félelmük megalapozott.
        (2)  A  menedékjogról szóló törvény elfogadásához a jelen  lévő
        országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. "

        Az  Alkotmány  ezen rendelkezéseinek közvetlen végrehajtásaként
        megalkotott  törvény a Met. Az Szbtv. két  ponton  módosítja  a
        Met. -et:
                                       
                                 '/V . fejezet
                  Idegenrendészeti és menekültügyi szabályok/
        22.  §  A  menedékjogról  szóló 1997. évi  CXXXIX.  törvény  (a
        továbbiakban:  Met.)  32.  §-ának  (1)  bekezdése   helyébe   a
        következő rendelkezés lép:
        "(1)  A  kérelem előterjesztésekor a kérelmezőt a  menekültügyi
        hatóság  tájékoztatja eljárási jogairól, kötelezettségeiről,  a
        kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeiről és a  kijelölt
        szálláshelyről. " '
                                 '/VI. fejezet
             A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok/
        36.  §  A  Met.  55. §-ának (4) bekezdése helyébe  a  következő
        rendelkezés lép:
        "(4) Az 51. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott adat csak
        a   nyomozó   hatóság  és  az  ügyészség,  továbbá   törvényben
        meghatározottak  szerint a nemzetbiztonsági  szolgálatok  és  a
        menekültügyben  hozott közigazgatási határozatot  felülvizsgáló
        bíróság részére adható át. " '

        2.  Az  Szbtv. parlamenti vitájában központi kérdéssé  vált  az
        Alkotmány   szerint  minősített  többséget  igénylő   törvények
        módosításának,  illetve  egyes  rendelkezései  hatályon   kívül
        helyezésének  lehetősége.  Mind  az  előterjesztő,  illetve  az
        Országgyűlés Alkotmány- és igazságügyi bizottsága,  mind  pedig
        az  ellenzéki  képviselők a zárószavazásra bocsátott  "egységes
        javaslat"    rendelkezéseinek   minősítése   tekintetében    az
        Alkotmánybíróságnak  a vallásszabadság tartalmáról  és  az  ún.
        kétharmados törvényről szóló 4/1993. (II. 12.) AB határozatában
        (ABH  1993,  48)  foglaltakra hivatkoztak. A  határozat  eltérő
        irtelmezése az alapja a köztársasági elnök indítványának is.

        A   fentiekre   is   tekintettel  az   Szbtv.   alkotmányossági
        vizsgálatának  egyik  kiindulópontja volt  az  Alkotmánybíróság
        kialakult gyakorlatának, mindenekelőtt az 4/1993. (II. 12.)  AB
        határozat   (a   továbbiakban:  Abh.)  elvi   megállapításainak
        áttekintése.

        Az  Alkotmánybíróság  már működésének kezdetén  szembe  találta
        magát  azzal az alkotmányértelmezési feladattal, amely a magyar
        közjognak – nemzetközi összehasonlításban ugyan nem egyedülálló
        –  jellegzetességéből,  az "Alkotmány  –  minősített  többséget
        igénylő   /eredetileg  alkotmányerejű/  törvények  –   egyszerű
        törvények" három szintű rendszeréből adódnak (4/1990. (III. 3.)
        AB  határozat, ABH 1990, 28; 5/1990. (IV. 9.) AB határozat, ABH
        1990,  32).  Az  Alkotmányban  az  1989.  évi  alkotmányozáskor
        kialakított  jogforrási  rendszert az  1990.  évi  XL.  törvény
        módosította,  azt  a  tartalmilag  és  formailag   is   tiszta,
        értékrendi hierarchiából a törvényalkotási eljárás érvényességi
        feltételévé  változtatta. Az 1990. évi  XL.  törvény  általános
        indokolása   szerint  az  alkotmányerejű  törvény   kategóriája
        gyakran  értelmezési nehézségeket is okozott, így  a  módosítás
        egyik   lényegi   vonása,  hogy  az  Alkotmány   az   általános
        meghatározás  helyett minden konkrét esetben  megjelöli:  adott
        kérdésben  milyen  döntési  arányra, milyen  támogató  többségi
        szavazatra van szükség.

        A  korábbi rendszertől elvileg különböző hatályos rendszer  nem
        tette  szükségtelenné az Alkotmánybíróság  értelmező  szerepét.
        Amint arra az Abh. is utal: "Parlamenti képviselőcsoportok több
        indítványban  kérték  már az Alkotmánybíróságtól  az  Alkotmány
        értelmezését  a  tekintetben, hogy az illető  alapjogról  szóló
        minden törvényi rendelkezés, vagy csupán az arról szóló törvény
        kétharmados-e;  s ezenkívül számos indítvány állította  egy-egy
        törvény  alkotmányellenességét azon az alapon, hogy  az  illető
        törvényt  minősített  többséggel kellett volna  meghozni"  (ABH
        1993, 48, 62).

        Az  Abh.  -t megelőzően az Alkotmánybíróság – többek  között  –
        megállapította: az Alkotmány 44/C. §-ból az következik, hogy  a
        helyi  önkormányzatokról szóló 1990. évi  LXV.  törvény  (Ötv.)
        kifejezett   módosítására  csak  minősített  szavazattöbbséggel
        kerülhet   sor,  azonban  nem  kizárt,  hogy   az   Ötv.   -ben
        szabályozott  intézményre  (köztársasági  megbízott)  vonatkozó
        részletes     rendelkezéseket    egyszerű    szavazattöbbséggel
        elfogadott  törvény tartalmazza (1586/B/1990/5.  AB  határozat,
        ABH  1991, 608, 609). A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat szerint
        egy  állami szerv – az Állami Számvevőszék – organizációját  és
        működési  alapelveit tartalmazó törvény nem azonos a  szervezet
        hatáskörét megállapító törvényi szabályozással (ABH 1992,  135,
        143).

        Az  Abh.  folytatva és egyúttal összegezve a  korábbi  döntések
        tartalmi  elemzését, megállapította, hogy  amióta  "a  hatályos
        Alkotmány  egyes  alapjogokról hozandó törvényekre  kétharmados
        többséget  írt  elő, az alkotmányos alapjogok között  többféle,
        egymást nem fedő fontossági rend is megállapítható" (ABH  1993,
        48,  59).  "A  jelenlegi kétharmados kiemelés nem  állapít  meg
        tehát  az  alapjogok  között elvileg megalapozott  hierarchiát;
        pusztán  politikai fontosságukat jelzi az alkotmánymódosításban
        megállapodó politikai erők számára" (ABH 1993, 48, 60).

        Az Abh. rendelkező része B)1. pontja két, bár szerkezetileg nem
        elkülönített, megállapítást tartalmaz:
        –  ott,  ahol  az Alkotmány valamely alapjogról  szóló  törvény
        elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának  szavazatát
        írja  elő,  a  minősített többség követelménye  nem  az  illető
        alapjog  bármely  törvényi  szabályozására  vonatkozik,   hanem
        csakis    az    adott    alkotmányi    rendelkezés    közvetlen
        végrehajtásaként megalkotott törvényre; ez a törvény az  illető
        alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg;
        –  valamely  alapjogról  szóló  törvényhez  minősített  többség
        előírása  nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez
        szükséges   részletszabályokat   egyszerű   többségű    törvény
        határozza  meg (ABH 1993, 48, 49). Ez utóbbi megállapítást  szó
        szerint  megismétlő indokolási részben az Alkotmánybíróság  még
        hozzátette:   "Az   Alkotmány   előírása   szerint   minősített
        többséggel  megalkotott  törvényt  egyszerű  többséggel  hozott
        törvénnyel módosítani nem lehet" (ABH 1993, 48, 64).

        Az   Abh.  -ban  az  Alkotmánybíróság  leszögezte  továbbá:  "A
        hatályos  Alkotmány  kifejezi azt a  szándékot,  hogy  bizonyos
        alapintézmények  és  bizonyos  – főleg  politikai  –  alapjogok
        szabályozása  széleskörű  megegyezéssel  történjék.  Ez  a  cél
        megvalósul,  ha  –  az Alkotmány szövegének  megfelelően  –  az
        illető  intézményről vagy alapjogról szóló törvényt kétharmados
        szavazataránnyal  fogadják  el. A  parlamentarizmus  lényegével
        ellenkezne  azonban  az  olyan  értelmezés,  amely  kizárná  az
        egyszerű   többséget   abból,  hogy   az   illető   alapjogokra
        vonatkozóan  –  a kétharmados törvényre tartozó  koncepcionális
        kérdéseken   kívül  –  politikai  elképzeléseinek   megfelelően
        rendelkezzék: végrehajtásukat szabályozza, további  garanciákat
        építsen ki, saját koncepciója szerint igazítsa érvényesülésüket
        az  adott körülményekhez. Az alapjogok védelme és érvényesülése
        szenvedne  a  parlamentáris elveken  nyugvó  Alkotmány  alapján
        megindokolhatatlan   korlátozást,   ha   minden   változás   és
        továbbfejlesztés,  illetőleg  a  szabályozási  koncepciót   nem
        meghatározó  részgarancia kétharmados többséghez  lenne  kötve.
        Hiszen  a  garanciák bővítésének adott módja is  ellenkezhet  a
        kisebbség  politikai érdekeivel vagy az illető  jogról  vallott
        nézeteivel" (ABH 1993, 48, 61, 62).

        Az  Abh.  -t  követő alkotmánybírósági döntések e  határozatban
        foglaltakat  tekintik irányadónak, indokolásukban  visszatérnek
        annak  megállapításaira, mint például a 27/1993. (IV.  29.)  AB
        határozat  (ABH  1993,  444, 445), az  53/1995.  (IX.  15.)  AB
        határozat (ABH 1995, 238, 242), a 735/B/1996. AB határozat (ABH
        1997, 654, 661).

        Az   Alkotmány  44/C.  §  értelmezéseként  állapította  meg  az
        Alkotmánybíróság,  hogy  ez  a  szabály  –  egyszerű  nyelvtani
        értelmezés    alapján   is   –   csak   egyetlen,    a    helyi
        önkormányzatokról szóló alaptörvény elfogadásához szükséges, és
        nem bármely, az önkormányzatokat érintő törvényi rendelkezéshez
        (1671/B/1991. AB határozat, ABH 1997, 557, 558).  Ugyancsak  az
        önkormányzati  alapjogok  korlátozásához  szükséges  minősített
        többség   kérdésének  értelmezése  kapcsán   fejtette   ki   az
        Alkotmánybíróság,   hogy  'nincs  kötve  a  parlamenti   ülésen
        elhangzó  –  vagy el nem hangzó – minősítéshez,  esetről-esetre
        maga  állapítja  meg a vitatott rendelkezés jellegét,  s  ehhez
        igazodóan  azt is, hogy a ténylegesen leadott "igen" szavazatok
        száma   elegendő   volt-e   a  törvényjavaslat   szóban   forgó
        rendelkezésének elfogadásához. Ugyanakkor mind az  Országgyűlés
        munkája   szempontjából,  mind  a  jogbiztonság   szempontjából
        fontos,   hogy  a  képviselők  tudatában  legyenek:  melyek   a
        minősített  többséget igénylő döntések,  s  ehhez  igazodjék  a
        hozott  döntés kihirdetése is. Ennek hiányában ugyanis fokozott
        mértékben  fennáll  annak a veszélye: egészében  véve  egyszerű
        szótöbbséget   igénylő   törvényben  van   egy-két   minősített
        többséggel  elfogadható rendelkezés, miután  azonban  ezek  nem
        kaptak   megfelelő   figyelmet,   csak   az   alkotmánybírósági
        felülvizsgálat  során derül ki, hogy az Országgyűlés  valójában
        nem  fogadta  el  e  rendelkezéseket, mivel  a  leadott  "igen"
        szavazatok  száma csupán az egyszerű többséghez volt  elegendő.
        Ennek  szükségképpeni  következménye az említett  rendelkezések
        megsemmisítése' (3/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH  1997,  33,
        39).

        3. Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban csakúgy, mint az Abh.
        meghozatalakor,   emlékeztet   arra,   hogy   gyakorlatában   a
        parlamentáris   rendszer  működőképességét,   ezen   belül   az
        Országgyűlés döntéshozatali képességének megőrzését, valamint a
        szilárd  és  hatékony  kormányzást mindvégig  fontos  kérdésnek
        tekintette   (ABH   1993,  48,  62).  Az  Alkotmány   védelmére
        létrehozott Alkotmánybíróságnak a kiélezettebb közjogi és ilyen
        kérdésként  megjelenő politikai viták során is  az  alkotmányos
        berendezkedés stabilitását kell biztosítania.

        A  jelen  esetben  ez a minősített többséghez kötött  törvények
        védelmét  igényli.  Az  Alkotmánybíróság  álláspontja   szerint
        önmagában  az  a körülmény, hogy a hatályos Alkotmány  szerinti
        minősített   többséget  igénylő  alapjogok  és  alapintézmények
        körének   kialakításában  politikai  megfontolások   játszottak
        szerepet,  nem  csökkenti  az adott  alkotmányos  rendelkezések
        kötelező  erejét;  azok az Alkotmánybíróságot  ugyanúgy  kötik,
        mint az Alkotmány egyéb szabályai.

        Az  Alkotmánybíróság elé eddig még nem került olyan  indítvány,
        amelynek   vizsgálata  során  kifejezetten  abban  a  kérdésben
        kellett    volna   állást   foglalnia,   hogy   az    Alkotmány
        rendelkezéseinek megfelelően minősített többséggel  megalkotott
        törvényt  egyszerű  többséggel  elfogadott  törvénnyel  lehet-e
        módosítani  vagy  hatályon kívül helyezni. Az Abh.  -ban  arról
        kellett  döntenie  a  testületnek, hogy egy  adott  –  egyszerű
        többséggel elfogadható – törvény (egyházi ingatlanok  tulajdoni
        helyzetének    rendezése)    valamely    rendelkezése    milyen
        kapcsolatban  van  egy  adott alapjoggal (vallásszabadság);  az
        alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza-e meg,
        vagy  éppen  ellenkezőleg,  az illető alapjog  érvényesítéséhez
        szükséges részletszabályokat állít fel. Az Abh. által  vizsgált
        törvény  nem tartalmazott olyan rendelkezést, amely módosította
        volna  az illető alapjogra vonatkozó, kétharmados szabályozást,
        vagyis  a  lelkiismereti  és  vallásszabadságról,  valamint  az
        egyházakról  szóló 1990. évi IV. törvényt. Az  Alkotmánybíróság
        az   Abh.  indokolásában,  a  minősített  többség  követelménye
        általános   elemzése  során  azonban  kimondta  "Az   Alkotmány
        előírása  szerint  minősített többséggel  megalkotott  törvényt
        egyszerű  többséggel  hozott törvénnyel módosítani  nem  lehet"
        (ABH 1993, 48, 64).

        Az  Szbtv. az indítvánnyal érintett részében ezzel szemben  nem
        önmagában  egy adott alapjoghoz kapcsolódó, azzal összefüggésbe
        hozható  kiegészítő szabályozást testesít meg, hanem az  –  más
        nem   vizsgált   rendelkezések  mellett   –   több,   különálló
        kétharmados  törvény  meghatározott rendelkezéseinek  tematikus
        módosítása, illetve hatályon kívül helyezése. Ebből következően
        megváltozott az alkotmányossági vizsgálat iránya: nem arra kell
        a  választ  keresni,  hogy egy adott, új  tárgykörre  vonatkozó
        szabályozás  elfogadásához minősített vagy  egyszerű  többségre
        van-e   szükség,  hanem  arra,  mellőzheti-e  alkotmányosan   a
        törvényalkotó  a  kétharmados törvény módosításakor  a  törvény
        elfogadásához   előírt  garanciális  törvényalkotási   eljárási
        szabályt.

        Az  indítvány  vizsgálata  során  ennek  megfelelően  abban   a
        kérdésben kellett az Alkotmánybíróságnak állást foglalnia, hogy
        a  minősített szavazattöbbséget igénylő törvények elfogadásával
        (módosításával,  hatályon kívül helyezésével)  kapcsolatos,  az
        Alkotmány tételes szabályaiból fakadó törvényhozási konszenzus-
        kényszer  – mint törvényalkotási eljárási érvényességi feltétel
        – részben vagy egészben figyelmen kívül hagyható-e, avagy éppen
        ellenkezőleg, attól nem lehet eltekinteni.

        Az Alkotmánybíróság a vizsgálat eredményeképpen megállapította:
        a  törvényalkotási  eljárásban  akkor  sem  lehet  mellőzni  az
        Alkotmány által előírt minősített többség követelményét,  ha  a
        módosítás  részletszabályokról szól,  vagy  az  adott  alapjog,
        illetve    intézmény   hatályosulását   szeretné    hatékonyabb
        eszközökkel  elérni  a jogalkotó. Az ilyen  vagy  más,  hasonló
        tartalmú  kezdeményezés  érvényesítésének  szándéka  –  mint  a
        hatékony  kormányzás  megvalósításának  egyik  eszköze   –   az
        Alkotmány tételes szabályát nem sértheti meg. Kétségtelen, hogy
        ez  a  szabály  a törvényalkotási eljárás formai  érvényességét
        meghatározó  alkotmányos korlátot jelent  az  egyszerű  többség
        akár ésszerű törekvéseivel szemben is.

        A  törvényalkotási  eljárás  formai  szabályainak  maradéktalan
        megtartását,   mint   fontos   alkotmányos   követelményt,   az
        Alkotmánybíróság  már  több korábbi határozatában  hangsúlyozta
        (11/1992. (III. 5.) AB határozat. , ABH 1992, 77, 85;  29/1997.
        (IV. 29.) AB határozat. , ABH 1997, 122; 66/1997. (XII. 29.) AB
        határozat.   ,   ABH   1997,  397,  401).  Az  Alkotmánybíróság
        álláspontja   szerint,  bár  az  Alkotmányban  nincs   tartalmi
        oldalról megalapozott alapjogi és alapintézményi hierarchia,  a
        szabályozásukra vonatkozó törvényhozási eljárásjogi  szabályok,
        így   különösen  az  érvényességi  feltételek,   a   minősített
        többséget   igénylő  törvények  számára  kitüntetett  helyzetet
        teremtenek.   Amennyiben  az  Országgyűlés  a  törvényalkotási-
        eljárási     szabályokat    megszegi,     úgy     az     formai
        alkotmányellenességet     eredményez,     amelynek     –     az
        Alkotmánybíróság   megsemmisítési   jogkörére   tekintettel   –
        alkotmányjogi szankciója van.

        Az  Alkotmánybíróság  rámutat: az Országgyűlésnek  van  jogköre
        annak  eldöntésére, hogy az adott törvényhozási tárgyat  milyen
        részletesen  szabályozza az ún. kétharmados törvény  útján.  Az
        Alkotmánybíróság   ugyanakkor   fenntartja   az    Abh.    -ban
        idevonatkozóan  tett  megállapításokat,  amelyek   szerint   az
        Alkotmány  szövegéből  és szerkezetéből  nem  következik,  hogy
        csakis  ún.  kétharmados  törvénnyel lehetne  rendelkezni  azon
        alapjogok minden vonatkozásáról, amelyekről szóló törvényhez az
        Alkotmány  minősített többséget ír elő (ABH 1993, 48,  61).  "A
        kétharmados   törvényeket   az   Alkotmány   csupán    eljárási
        szempontból, a meghozatalukhoz szükséges minősített  többséggel
        különbözteti   meg   az   alapvető  jogokra   vonatkozó   egyéb
        törvényektől;  a minősített törvény a jogforrási  hierarchiában
        nem  áll  a többi törvény felett. A kitüntetett eljárás azonban
        alkotmányos követelmény a törvény módosításakor is" (ABH  1993,
        48, 63).

        Az  Rtv.  ,  a  Hőr.  tv.  , az Idtv.  ,  a  Met.  és  az  Utv.
        megalkotásakor az országgyűlési képviselők minősített  többségű
        döntésükkel  adott  szélességű és részletességű  szabályozásban
        értettek  egyet.  A  minősített  többség  garanciája  ebben  az
        összefüggésben  azt  jelenti, hogy  az  elfogadást  követően  a
        szabályozás   tartalmának  vagy  módjának  teljes   körű   vagy
        részleges   módosítása  iránti  igény  esetén,  a   változtatás
        keresztülviteléhez  újfent meg kell  teremteni  a  módosításhoz
        szükséges  széleskörű  támogatottságot.  Ennek  megfelelően   a
        minősített   többséghez  kötött  törvény  módosításakor   nincs
        alkotmányos  alapja  a  módosított és a módosító  rendelkezések
        iránya, jellege, jelentősége szerinti különbségtételnek.

        Az  Alkotmánybíróság  a  fentiekben  kifejtettekre  tekintettel
        megállapította, hogy "a szervezett bűnözés, valamint  az  azzal
        összefüggő jelenségek elleni fellépés szabályairól és az  ehhez
        kapcsolódó törvénymódosításokról szóló" elfogadott, de  ki  nem
        hirdetett törvénynek azon rendelkezései, amelyek az Rtv. -t,  a
        Hőr.  tv. -t, az Idtv. -t, a Met. -et és az Utv. -t módosítják,
        az  Alkotmány 40/A. §-a (1) és (2) bekezdésében,  58.  §-a  (3)
        bekezdésében,   illetve  65.  §-a  (2)   bekezdésében   foglalt
        rendelkezésekbe ütköznek, ezért alkotmányellenesek.

        Az   alkotmányellenesség  megállapításával  összefüggésben   az
        Alkotmánybíróság  hangsúlyozza:  nincs  alkotmányos   lehetőség
        arra,  hogy alkalmanként egyszerű többséggel elfogadott törvény
        minősített   szavazatarányhoz   kötött   törvényt   bármiképpen
        módosítson   vagy  hatályon  kívül  helyezzen.   Az   Alkotmány
        minősített  többséget  előíró szabályainak  megváltoztatása  az
        egyetlen  és  kizárólagos  eszköz  annak  elérésére,  hogy   az
        Országgyűlés    a    rendes   (egyszerű   többséghez    kötött)
        törvényalkotás  kereteit tágítsa, s ezzel együtt  a  minősített
        többséghez kötött szabályozást szűkítse.

        4. Az Alkotmánybíróság jelen határozata változatlanul nem zárja
        ki  annak  lehetőségét, hogy az Országgyűlés az ún. kétharmados
        törvények    normatartalmát   nem   érintő    olyan    egyszerű
        szótöbbséggel elfogadott szabályozást alkosson,  ami  az  adott
        alapjog  érvényesítéséhez, illetve adott  szervezet,  intézmény
        hatékonyabb   működtetéséhez  szükséges.  Erre  akkor   van   a
        törvényalkotónak alkotmányos lehetősége, ha egyrészt  megtartja
        a törvényalkotás eljárási rendjét, vagyis eleget tesz különösen
        annak   az   eljárási   követelménynek,  hogy   a   kétharmados
        szavazattöbbséggel egyszer már elfogadott törvényt, vagy  ilyen
        törvény   egyes   rendelkezéseit  nem   módosíthatja   egyszerű
        szótöbbséggel,  másrészt  figyelembe  veszi  azt   a   tartalmi
        követelményt,  miszerint ez a törvény csak az adott  alapjogra,
        illetve   szervezetre,  intézményre  vonatkozó   –   minősített
        többséget nem igénylő – részletszabályokat állapíthatja meg.

        Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kétharmados törvények
        közvetlen   (tételes)   módosítása   a   kétharmados    törvény
        szabályozási   köréhez   közelálló,   azzal   esetleg   részben
        egybevágó, másik, egyszerű többséggel meghozható önálló törvény
        módosításával,  vagy új törvény alkotásával  alkotmányosan  nem
        kerülhető meg. Mindez ugyanis odavezethetne, hogy a kétharmados
        törvények  formális érintetlenül hagyása ellenére az  alapjogi,
        illetve az alapintézményi törvény a módosított, illetve újonnan
        alkotott – formálisan egyszerű többséghez kötött – törvényekhez
        képest elveszítené alkotmányosan meghatározó jelentőségét.  Az,
        hogy  egy adott törvény módosítása vagy megalkotása ténylegesen
        ezzel  a következménnyel jár-e, csak tartalmi vizsgálat alapján
        állapítható meg.

        Az  Alkotmánybíróság korábbi döntésében már értelmezte, hogy az
        alapvető  jogokra és kötelességekre vonatkozó  szabályok  közül
        mely  ismérvek alapján kell megkülönböztetni azokat,  amelyeket
        az  Alkotmány  8.  § (2) bekezdése értelmében  törvényben  kell
        megállapítani  (64/1991.  (XII. 17.) AB  határozat,  ABH  1991,
        306).  Az  Abh.  szerint hasonló értelmezésre  van  szükség  és
        lehetőség   a   minősített,  illetve  az  egyszerű   többséggel
        elfogadott      törvényben     meghatározandó     rendelkezések
        elkülönítésére (ABH 1993, 48, 62).

        Az  Alkotmánybíróság a jelen eljárásban nem vizsgálta az Szbtv.
        -nek    az   indítvány   által   nem   érintett   rendelkezései
        alkotmányosságát.  A  3/1997. (I. 22.) AB határozatban  azonban
        már    jelezte,    hogy   –   az   Alkotmányban   megállapított
        feladatkörének  megfelelően, arra irányuló indítvány  esetén  –
        tartalmi vizsgálat eredményeképpen foglal állást adott törvényi
        rendelkezés  elfogadásához alkotmányosan  megkövetelt  többségi
        szint  kérdésében (ABH 1997, 33, 39). Az Alkotmánybíróság  utal
        arra,  hogy  a  minősített  többség  szükségességének  tartalmi
        kritériumai  körében az alapjogok tekintetében jelentősége  van
        többek között az érvényesítés és a védelem irányának, működésük
        és  érvényesülésük garanciáinak, az alapjogok  korlátozását,  a
        polgárok kötelezettségeit érintő kérdéseknek, valamint az adott
        ügyben  követendő  eljárási  szabályok  lényeges  elemeinek.  A
        minősített   többség   követelményével  érintett   szervezetek,
        intézmények    szabályozása   körében    a    kritériumrendszer
        elsősorban,  de  nem  kizárólagosan a  hatáskör,  a  szervezeti
        felépítés  és  a  működési rend lényeges  szabályozási  elemeit
        foglalja magában.

                                       
                                     III.
                                       

        1.  A köztársasági elnök indítványában foglaltaknak megfelelően
        az   Alkotmánybíróság   elvégezte  az   Szbtv.   zárószavazásra
        bocsátott  és  a köztársasági elnök részére megküldött  szövege
        közötti  eltérések alkotmányossági vizsgálatát.  A  vizsgálatot
        azonban   azokra  a  szövegrészekre  szűkítette,  amelyeket   a
        határozat  rendelkező részének 2. pontja nem érint.  Így  abból
        kizárta  az  Szbtv. 13. § (1) bekezdésében, 16. és  24.  §-ában
        foglaltakat.

        Ennek  megfelelően a jogbiztonság követelményével  kapcsolatban
        vizsgált rendelkezések a következők:

        "2.  §  (2) Az e törvény alapján kirótt közrendvédelmi bírságot
        (4. § (3) bekezdése és a 11. §),
        valamint  a  légijármű  üzemeltetőjével szemben  külön  törvény
        szerint   kiszabható  közrendvédelmi  bírságot   (21.   §   (1)
        bekezdése)   kormányrendeletben   meghatározott   célra   lehet
        felhasználni. "

        '/25.   §   A   vámjogról,   a   vámeljárásról,   valamint    a
        vámigazgatásról  szóló  1995. évi C. törvény  (a  továbbiakban:
        Vám. tv.) a következő 160/A. -160/F. §-okkal egészül ki:/
        "160/E.  §  (1)  A  vámhatóság  bűnüldözési  célú  adatkezelési
        rendszereibe csak a vámhatóság, illetve a vámhatóság  működését
        ellenőrző   Megelőzési  Szolgálat  (Rtv.  75.   §)   tagja,   a
        pénzügyminiszter által kijelölt személy, az adatvédelmi biztos,
        valamint  a  törvény által feljogosított más szerv  képviselője
        tekinthet   be,   kérhet  felvilágosítást,   értesítést,   vagy
        adatszolgáltatást. " '

        '38. § Az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995.  évi
        LXV.  törvény  (a továbbiakban: Ttv.) 6. § (1) bekezdésének  q)
        pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
        /Feladat- és hatáskörében minősítésre jogosult/
        "q)  a  határőrség, a rendvédelmi szerv központi  szervének,  a
        Megelőzési Szolgálatnak (Rtv. 75. §) vezetője. "

        39.  §  (1)  A Ttv. melléklete a következő új címmel  és  30/A.
        ponttal egészül ki:
                             "Megelőzési Szolgálat
        30/A. A Megelőzési Szolgálat (a továbbiakban: MSZ) tevékenységi
        körében államtitokkörbe tartoznak:
        a) A titkos információgyűjtés eszközeinek, az erők és módszerek
        alkalmazásának eljárási szabályai.
        Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  30
        év.
        b)   Az   MSZ   konkrét  személyre,  ügyre   vonatkozó   titkos
        információgyűjtő  tevékenysége során keletkezett  és  az  ehhez
        kapcsolódó  minden  konkrét  adat a  büntetőeljárásban  történő
        felhasználásig, valamint a nyilvántartásaik, tekintet nélkül az
        adathordozóra, fajtájára.
        Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
        év.
        c) A Be. 127. §-ának (3) bekezdése és 139. §-ának (3) bekezdése
        alapján     ügyészi    jóváhagyással    megtagadott,    illetve
        megszüntetett   nyomozás  során  keletkezett   előterjesztések,
        javaslatok és jelentések, amelyek az együttműködő gyanúsítottra
        vonatkoznak.
        Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
        év.
        d) A bűncselekmények felderítése során keletkezett információk,
        amelyek nem tartoznak a büntetőeljárás keretébe.
        Az államtitokká minősítés leghosszabb ideje: 90 év
        e)   A  nemzetbiztonsági  szolgálatoknak  az  MSZ-szel  történő
        együttműködéséből   származó   olyan   adatok,   amelyekből   a
        nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége megállapítható.
        Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
        év.
        f)  A  Rendőrségről  szóló 1994. évi  XXXIV.  törvény  65.  §-a
        alapján   létrehozott  fedőintézmények  jellegével  összefüggő,
        valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok.
        Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
        év.
        g) Az MSZ-szel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte,
        valamint  a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény  64.  §
        (8)  bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban lévő
        fedőadatok  elhelyezésének ténye és az  elhelyezésre  vonatkozó
        rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
        Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
        év.
        h)  Az  MSZ  titkos információgyűjtésével kapcsolatos  oktatási
        célú kiadványok.
        Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  30
        év. "

        (2) A Ttv. melléklete a következő 33/A. ponttal egészül ki:
        "33/A. A Határőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó
        kiléte,  valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény
        64. § (8) bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban
        lévő   fedőadatok  elhelyezésének  ténye  és  az   elhelyezésre
        vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
        Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
        év. "

        (3) A Ttv. melléklete a következő 46/A. ponttal egészül ki:
        "46/A.  A Rendőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó
        kiléte,  valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény
        64. § (8) bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban
        lévő   fedőadatok  elhelyezésének  ténye  és  az   elhelyezésre
        vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.
        Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
        év. "

        (6) A Ttv. melléklete a következő 137/G. ponttal egészül ki:
        "137/G.  A  Vám- és Pénzügyőrséggel együttműködő személy  és  a
        fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendőrségről szóló 1994.  évi
        XXXIV.  törvény 64. § (8) bekezdése alapján, az  ott  megjelölt
        nyilvántartásokban lévő fedőadatok elhelyezésének ténye  és  az
        elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy  más
        adathordozó.
        Az  államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi  ideje:  90
        év. "

        40.  §  "(2) A törvény 13. §-ának (2) bekezdése, 19. §-a  1999.
        május  1-jén  lép  hatályba, rendelkezéseit a folyamatban  lévő
        ügyekben  is  alkalmazni  kell. A 17.  §-ban  a  szabálysértési
        hatóságra,  illetőleg a szabálysértési hatóság által  elrendelt
        kiutasításra  vonatkozó rendelkezéseket külön  törvény  lépteti
        hatályba.
        (3)  A 42. § rendelkezései a kihirdetést követő 8. napon lépnek
        hatályba.
        (4)  E  törvény  hatálybalépésével egyidejűleg lép  hatályba  a
        büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban:
        Be.) 605. §-ának (8)-(12) bekezdése.

        (8) E törvény 1. §-ának hatályos szövege 1999. március 1-jétől:
        1.   §   E   törvény   célja,  hogy  –  büntetőjogi,   valamint
        közigazgatási-jogi   eszközök  biztosításával   –   hatékonyabb
        védelmet nyújtson a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.
        törvény   (a   továbbiakban:  Btk.)  szerinti,  a  bűnszervezet
        keretében   elkövetett  (Btk.  137.  §  8.  pont),  illetve   a
        bűnszervezet   létrehozására   (Btk.   263/C.    §)    irányuló
        bűncselekményekkel, valamint az e bűncselekményekkel összefüggő
        egyes jogsértő cselekményekkel szemben.
        (9)  E  törvény  3.  §-a  s) pontjának hatályos  szövege  1999.
        március 1-jétől:
        s)   szervezett  bűnözéssel függ össze: az a  bűntett,  amelyet
        bűnszervezet  tagjaként  (Btk. 137. §  8.  pont)  követnek  el,
        illetve a bűnszervezet létrehozása (Btk. 263/C.). " '

        '51.  § (2) A Vám. tv. 174. §-a (2) és (3) bekezdése helyébe  a
        következő rendelkezés lép és új (4)-(5) bekezdéssel egészül ki,
        ezzel  egyidejűleg a jelenlegi (4)-(5) bekezdés számozása  (5)-
        (6) bekezdésre változik:
        "(2)  A  Vám-  és Pénzügyőrségnek az országos parancsnok  által
        kijelölt  nyomozó hatóságai a büntetőeljárásról  szóló  törvény
        alapján  a  vámszervezet  nyomozóhatósági  hatáskörébe  tartozó
        bűncselekmények    elkövetésének    megelőzése,    felderítése,
        megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, az  elkövető
        elfogása, a körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének
        megállapítása,  továbbá a bizonyítékok megszerzése  céljából  a
        Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (a továbbiakban:
        rendőrségi  törvény)  VII. fejezetében meghatározottak  szerint
        titkos információgyűjtést végeznek. A rendőrségi törvény  68/D.
        §  (1)  bekezdésének alkalmazása szempontjából  a  173.  §  (1)
        bekezdésében foglaltakat kell kivételként tekinteni.
        (3)   A   vámhatóság  az  informátor,  a  bizalmi  személy,   a
        vámhatósággal  titkosan  együttműködő  más  személy,  a  fedett
        nyomozó,  valamint  a  fedőokirat és  a  fedőintézmény  védelme
        érdekében  a közigazgatási nyilvántartásokban, így különösen  a
        személyi adat- és lakcímnyilvántartásban, a személyi igazolvány
        nyilvántartásban, az anyakönyvi nyilvántartásban, az úti okmány
        nyilvántartásban,  a  gépjárművezetői  engedély   és   gépjármű
        nyilvántartásban,      az     ingatlan-nyilvántartásban,      a
        cégnyilvántartásban  fedőadatokat  helyezhet  el.  A   fedőadat
        elhelyezésének  ténye,  az elhelyezésre vonatkozó  rendelkezést
        tartalmazó okirat vagy más adathordozó államtitoknak minősül. A
        fedőadatokat  törölni kell, ha az elhelyezés alapjául  szolgáló
        bűnüldözési érdek megszűnt.
        (4)  Az informátor, a bizalmi személy, a vámhatósággal titkosan
        együttműködő  más  személy  által  a  titkos  információgyűjtés
        keretében másnak okozott kár megtérítésére a rendőrségi törvény
        67. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően
        alkalmazni. "
        (5) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
        a)   megállapítsa   a   Vám-   és  Pénzügyőrség   fedőintézmény
        létrehozásával,    fenntartásával    kapcsolatos    eljárásának
        részletes szabályait;
        b)  rendeletben  állapítsa meg a büntetőeljárásban  részt  vevő
        tanúk és más személyek, a büntetőeljárást folytatók, illetve  a
        Vám-    és   Pénzügyőrség   nyomozó   hatóságaival   a   titkos
        információgyűjtés  keretében  együttműködők,  valamint   az   e
        személyekhez közel állók védelmére vonatkozó szabályokat. "

        (3) A Vám. tv. 174. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
        "(7) A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (rendőrségi
        törvény  VII.  fejezet) alkalmazásának részletes  szabályait  a
        pénzügyminiszter állapítja meg. " '


        2.  .  Az Alkotmánybíróság az Országgyűlés 1998. december  22-i
        üléséről  készült  hiteles jegyzőkönyv alapján  megállapította,
        hogy  a  T/272.  számon  előterjesztett  törvényjavaslatnak   a
        parlamenti   vita   és   az  elfogadott   módosító   javaslatok
        eredményeként kialakult szövegét, az ún. "egységes javaslat"-ot
        az  Országgyűlés – a Házszabályról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY
        határozat  (a továbbiakban: Házszabály) 107. § (5) bekezdésének
        megfelelően   –  két  részben  szavazta  meg.  Az  Országgyűlés
        Alkotmány-   és   igazságügyi  bizottsága  a  T/272/94.   számú
        ajánlásában  rögzítette, hogy álláspontja szerint az  "egységes
        javaslat"  mely  rendelkezéseinek  elfogadásához  szükséges   a
        jelenlévő  képviselők kétharmadának "igen"  szavazata.  Ezt  az
        ajánlást  az  Országgyűlés  egyszerű  többséggel  :  203   igen
        szavazattal, 127 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta
        (Ogy. jkv. 5662. hasáb). Az Országgyűlés az "egységes javaslat"
        minősített többséget igénylőnek nyilvánított rendelkezéseit 208
        igen, 136 nem, 3 tartózkodás mellett nem fogadta el. (Ogy. jkv.
        5722.   hasáb).  Ezt  követően  az  Országgyűlés  az   egyszerű
        többséget  igénylőnek  minősített rendelkezésekről  határozott:
        213  képviselő igen szavazatával, 26 képviselő nem szavazatával
        és  108  képviselő  tartózkodása mellett a  törvényt  elfogadta
        (Ogy. jkv. 5734. hasáb).

        Így,  mivel az Szbtv. azon rendelkezései, amelyek elfogadásához
        –  az Alkotmány- és igazságügyi bizottság ajánlása alapján,  az
        Országgyűlés   állásfoglalása  szerint  is  –  a   jelen   lévő
        országgyűlési    képviselők   kétharmadának   igen    szavazata
        szükséges,  nem  kapták meg a kívánt többséget,  az  elfogadott
        törvény   szövege  leszűkült  az  egyszerű  többséget   igénylő
        rendelkezésekre.

        3.  Az  Alkotmánybíróság az Szbtv. elfogadott szövegének  olyan
        tartalmi   ellentmondásait  állapította   meg,   amelyeket   az
        Országgyűlés  által  kétharmados  szavazattöbbséget  igénylőnek
        minősített, és ekként el nem fogadott rendelkezések  kihagyása,
        és    ennek    folytán   a   megmaradt   törvényszöveg    kellő
        körültekintéssel elvégzett szerkesztésének elmaradása okozott.

        A  kétharmados  szavazattöbbség hiányában az  Országgyűlés  nem
        fogadta  el  az  Rtv. 75. §-át módosító rendelkezést,  amely  a
        Megelőzési  Szolgálat létesítéséről szólt.  Ennek  ellenére  az
        Szbtv.   25.   §-ának  a  Vám.  tv.  160/E.  §-át   megállapító
        rendelkezése hivatkozik a létre nem jött szervezetre.  Ugyanígy
        Ttv.  6.  § (1) bekezdésének az Szbtv. 38. §-ával megállapított
        q) pontja említi a Megelőzési Szolgálatot, sőt az Szbtv. 39.  §
        (1)  bekezdése a Ttv. mellékletét egy új, 30/A. ponttal rendeli
        kiegészíteni, ami a Megelőzési Szolgálat címet viseli.

        A  kétharmados szavazattöbbség hiányában úgyszintén nem  került
        elfogadásra  az  Rtv.  64.  §  új  (8)  bekezdését  megállapító
        rendelkezés,  ennek ellenére az Szbtv. 39. § (2),  (3)  és  (6)
        bekezdései visszautalnak rá.

        Az  Alkotmánybíróság már több esetben rámutatott arra,  hogy  a
        világos,  érthető és megfelelően értelmezhető  normatartalom  a
        normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A  jogbiztonság
        – ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság
        fontos  eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes
        és  világos,  a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat
        hordozzon  (26/1992.  (IV. 30.) AB határozat,  ABH  1992,  135,
        142).
        A  jelentéktelen,  és  csak a törvény hatálybalépése  után,  az
        alkalmazás  menetében felismert szövegbeli következetlenségeket
        a jogalkalmazás során szükséges értelmezés esetleg kiküszöböli.
        Erre  vannak  példák, bár az ilyen hiányosságok felszámolásának
        is  az egyetlen hathatós és az eshetőlegességet kizáró módja  a
        törvénymódosítás    lenne.    Akkor    azonban,    amikor     a
        "következetlenség"   már   a   mindennapi   értelmezéssel   nem
        szüntethető    meg,   mert   olyan   szövegbeli   hiányosságban
        jelentkezik,   amelynek   elhárításához   a   törvényben    nem
        szabályozott  intézmény  vagy  elv  beiktatása,  vagy  éppen  a
        meglevő  rendelkezés elhagyása szükséges, nincs  más  lehetőség
        ennek  megszüntetésére,  mint  a  törvény  módosítása  a  belső
        koherencia megteremtése érdekében.

        A  fentiekre  tekintettel  az Alkotmánybíróság  megállapította,
        hogy  az  Szbtv. -nek a határozat rendelkező része 3. pontjában
        felsorolt   rendelkezései  sértik  az  Alkotmány   2.   §   (1)
        bekezdésében normatív tartalommal megállapított jogállamiságból
        fakadó jogbiztonság követelményét, és ezért alkotmányellenesek.

        4.  A  szavazás már ismertetett kimenetele szükségessé tette  a
        szöveg  átszerkesztését; az eredetihez képest szakasz-  illetve
        bekezdésszámok  változtak  meg. A  szükségképpeni  átszámozáson
        túlmenően számozási hiba is előfordul az Szbtv. 51.  §  (2)  és
        (3) bekezdéseiben.

        A   köztársasági  elnök  indítványában  kitér  arra,   hogy   a
        Házszabály  megfelelő eljárást biztosít a szavazás menetében  a
        törvényi   rendelkezések   összhangjának   megteremtésére.   Az
        Alkotmánybíróság    megállapította,    hogy    a     Házszabály
        rendelkezései (107. § (1) bekezdés, (5) bekezdés, 56  §.)  csak
        lehetőséget  és  nem  kötelezettséget  írnak  elő  az   esetleg
        szükségessé  váló módosító javaslat benyújtására,  továbbá  nem
        írják  elő  annak  kötelezettségét  sem,  hogy  a  szerkesztett
        szöveget ismét szavazásra bocsássák.

        Az  indítvány hivatkozik az Alkotmánybíróság 12/1990. (V.  23.)
        AB  határozatára, amely megállapította, hogy:  "A  kodifikációs
        tévedés kézirathibának nem minősíthető, annak orvoslása csak  a
        jogszabály módosításával történhet. Ezzel ellentétes  gyakorlat
        kialakítása  sértené  a  jogbiztonság  elvét  és  a  jogalkotás
        alapvető  szabályait. Az Alkotmánybíróság az ügy  kapcsán  elvi
        jelleggel  arra  is rámutat, hogy szinte általános  gyakorlattá
        vált   a  kodifikációs  tévedések  kézirathibára  hivatkozással
        történő  helyesbítése.  E  téren az is gyakorta  tapasztalható,
        hogy  a  helyesbítésre  a  kihirdetést követően  indokolatlanul
        hosszú idő után kerül sor. Mindez sérti a jogbiztonságot  és  a
        jogalkotás  szabályait,  s  ugyanakkor  rontja  a  kodifikációs
        tevékenység  presztízsét.  "  "Az Alkotmánybíróság  álláspontja
        szerint  a  jogszabályok  helyesbítésére  kizárólag  nyomdahiba
        esetén  kerülhet  sor a kihirdetést követő meghatározott  rövid
        határidőn belül" (ABH 1990, 160, 168-169).

        Az indítványban idézett megállapítás a jelenleg vizsgált esetre
        két   okból  sem  vonatkoztatható.  Egyrészt  azért,  mert   az
        Alkotmánybíróság  korábbi  véleményalkotását   kifejezetten   a
        kihirdetett,  tehát a Magyar Közlönyben megjelent  jogszabályra
        alapította,  másrészt  azért sem, mert a hivatkozott  határozat
        alapját  képező  ügyben  érdemi  (nem  számozási,  vagy   egyéb
        technikai  jellegűnek  minősíthető) szövegmódosítást  hajtottak
        végre kodifikációs tévedés címén.

        Az  Szbtv.  2. § (2) bekezdésénél, valamint a 40. §  (2),  (3),
        (4),  (8)  és  (9) bekezdéseinél csupán technikai, szerkesztési
        módosítások  történtek, az 51. § (2) és (3) bekezdésében  pedig
        nyilvánvaló  számozási hiba fordul elő. Ezért  e  rendelkezések
        vonatkozásában az Alkotmánybíróság – az indítványban  felvetett
        vizsgálati  szempont alapján – nem állapított meg  jogbiztonság
        sérelmében megnyilvánuló alkotmánysértést.

        Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  benne  foglalt  elvi
        álláspont   jelentőségére  tekintettel  a   Magyar   Közlönyben
        közzéteszi.
                                 Dr. Németh János
                            az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Czúcz Ottó                   Dr. Bagi István
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró

                 Dr. Erdei Árpád                 Dr. Holló András
                 előadó alkotmánybíró               alkotmánybíró

                 Dr. Németh János
               az aláírásban akadályozott
                 Dr. Kiss László                 Dr. Lábady Tamás
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró

                 Dr. Strausz János         Dr. Tersztyánszky Ödön
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                         
                                  Dr. Vörös Imre
                                   alkotmánybíró
          Dr. Lábady Tamás alkotmánybíró különvéleménye

          1.  Egyetértek  a  többségi határozatnak a 3. és  4.  pontjában
          foglaltakkal,   nem  osztom  azonban  a  többségi   álláspontot
          atekintetben,   hogy   az  Alkotmányban   meghatározott   egyes
          törvények  elfogadásához megkívánt minősített többség  lényeges
          tartalmát   kizárólag  az  országgyűlési   képviselők   közötti
          széleskörű  egyetértés  megkövetelése teszi  ki.  Az  Alkotmány
          által megkívánt minősített többség követelménye tartalmi és nem
          egyedül   formai,   törvényhozási  eljárási  kritérium,   amely
          tartalmi  ismérvek kizárólag az Alkotmány alapján  határozhatók
          meg. Ezek meghatározására pedig végső soron az Alkotmánybíróság
          jogosult.

          Ebből     következik,     hogy    véleményem     szerint     az
          Alkotmánybíróságnak     egyenként,     külön-külön     tartalmi
          alkotmányossági  vizsgálat alá kellett volna vonnia  az  Szbtv.
          által    módosított   egyes   minősített   törvények    konkrét
          rendelkezéseit  atekintetben, hogy azokat az Alkotmány  alapján
          minősített  többséggel  kellett-e  meghozni.  Csak  ezek   után
          kerülhetett volna az Alkotmánybíróság abba a helyzetbe, hogy  a
          határozat rendelkező része 2. pontjában meghatározott  törvényi
          rendelkezések    alkotmányossága   vagy    alkotmányellenessége
          kérdésében döntsön.

          2.  A  többségi határozat az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.)
          AB határozata (a továbbiakban: Abh.) indokolásából a rendelkező
          részbe  emeli  azt az elvi megállapítást, hogy:  "Az  Alkotmány
          rendelkezése alapján minősített többséggel elfogadott  törvényt
          egyszerű  többséggel elfogadott törvénnyel nem lehet módosítani
          vagy  hatályon  kívül helyezni. " (ABH 1993, 64).  Ez  az  elvi
          tétel is tartalmazza azonban, hogy csak az a minősített törvény
          nem   módosítható  egyszerű  többségű  törvénnyel,   amely   az
          Alkotmány  rendelkezése  alapján, annak értelmében  minősített.
          Ezt  a  kérdést  pedig  nem a törvény címe,  nem  a  parlamenti
          megegyezés,  azaz  az országgyűlési képviselők  közötti  széles
          körű  egyetértés,  vagy  más alku  dönti  el,  hanem  csakis  a
          rendelkezés   tartalma   és   annak   az   Alkotmánnyal    való
          összefüggése.

          Az  alkotmányi  rendelkezések alkalmazási körének meghatározása
          ugyanis  egyedül  és kizárólag az Alkotmány alapján  történhet.
          Amikor  tehát  az Alkotmánybíróság arról dönt, vajon  az  adott
          életviszony  vagy  szabályozási tárgykör egy  adott  alkotmányi
          szabály  –  adott esetben a minősített többség  követelménye  –
          alkalmazási    körébe   esik-e,   kizárólag   az    Alkotmányra
          támaszkodhat.   Ha  nem  így  lenne,  egyedül  a  törvényalkotó
          belátásán  múlna  az alkotmányi garanciák érvényesítése  és  az
          Alkotmány    nem    állna    a   törvényhozó    fölött,    azaz
          alkotmánybíráskodásra  e  körben  már   nem   is   lenne   mód.
          Álláspontom   szerint   ezért  a  törvényalkotó   egyedül   nem
          állapíthatja  meg  kötelező erővel,  hogy  egy  adott  törvényt
          minősített többséggel kell-e elfogadni, avagy nem, hanem kétség
          esetén  az Alkotmánybíróságnak kell az Alkotmány alapján azokat
          a  tartalmi  kritériumokat megállapítania, amelyek a minősített
          többséget igénylő törvényhozási tárgyakat kijelölik.

          3.  Lényegében  ezt tette meg az Abh. , amikor  meghatározta  a
          minősített többség szükségességének tartalmi kritériumait,  bár
          kizárólag   az   alapjogok   tekintetében,   mert   akkor    az
          Alkotmánybíróság előtt a minősített többség kérdése egyedül  az
          alkotmányos  alapjogok összefüggésében merült fel.  Ez  azonban
          nem  jelenti azt – mint ahogy erre a többségi határozat is utal
          –  hogy ugyanezt a tartalmi követelményrendszert nem kellene az
          Alkotmánybíróságnak  meghatároznia  az  Alkotmány   szerint   a
          minősített   szabályozási   tárgykörbe   tartozó   intézmények,
          szervezetek  vonatkozásában is. Sőt, ezt a  többségi  határozat
          indokolásában  – egyes alkotmányos kritériumok  kiemelésével  –
          meg  is  teszi,  ami által nézetem szerint ellentétbe  kerül  a
          határozatnak azzal a rendelkezésével, amely szerint e kérdésben
          egyedül   az   országgyűlési  képviselők   közötti   széleskörű
          egyetértés  jelenti az alkotmányos garancia lényeges tartalmát.
          Ha   ugyanis   a  minősített  törvényhozási  tárgyköröknek   az
          Alkotmány  szerint a képviselők széleskörű konszenzusa  mellett
          tartalmi  kritériumai  is vannak, akkor az  Alkotmánybíróságnak
          kell állást foglalnia – arra irányuló indítvány esetén – mind a
          minősített eljárásban már meghozott törvény egyes rendelkezései
          tekintetében,  mind  pedig  az  Alkotmány  szerint   minősített
          tárgykörbe  tartozó, de egyszerű többséggel elfogadott  törvény
          egyes rendelkezései vonatkozásában az alkotmányosan megkövetelt
          többségi szint kérdésében. A többségi határozat el is jut  erre
          a következtetésre, de csak az egyik irányban: jelesül akkor, ha
          minősített  törvény mellett – az adott tárgykörben  –  egyszerű
          többségű   önálló   törvény   születik.   Az   ilyen    törvény
          alkotmányossága – a határozat szerint – csak tartalmi vizsgálat
          alapján  állapítható  meg. Nem látom  alkotmányos,  ésszerű  és
          logikai alapját sem annak, hogy ugyanezt a tartalmi vizsgálatot
          az   Alkotmánybíróság  a  már  meghozott  minősített  törvények
          tekintetében  ne  végezze  el, ha az azokat  módosító  egyszerű
          többségű törvényi rendelkezések alkotmányossága kérdésében kell
          döntenie.   Ez  az  eljárás  az  alkotmányosság  ellenőrzésének
          kétféle  mércéjét  teremti  meg. Egyik  irányból  kizárólag  az
          Országgyűlésre bízza a minősített szintre vonatkozó  alkotmányi
          rendelkezések  tartalmi  és  terjedelmi  meghatározását,  másik
          irányból  viszont  az  Alkotmánybíróság  tartalmi  vizsgálatába
          utalja azokat. Álláspontom szerint azonban az alkotmányosságnak
          csak egyetlen mércéje lehet: maga az Alkotmány.

          A  minősített  többséggel  meghozott törvényeknek  ugyanis  sok
          esetben  számos olyan rendelkezése van, amelyeket a törvényhozó
          nem  az  Alkotmány  alapján fogadott el minősített  többséggel,
          hanem  pusztán  törvényszerkesztési, kodifikációtechnikai  vagy
          éppen – közjogi alap nélkül – politikai okból. Az Abh. az ilyen
          esetekre  nézve is tartalmaz elvi megállapítást.  Eszerint:  "A
          parlamentarizmus   lényegével  ellenkezne  azonban   az   olyan
          értelmezés, amely kizárná az egyszerű többséget abból, hogy  az
          illető   alapjogokra  vonatkozóan  –  a  kétharmados  törvényre
          tartozó    koncepcionális   kérdéseken   kívül   –    politikai
          elképzeléseinek   megfelelően   rendelkezzék:   végrehajtásukat
          szabályozza, további garanciákat építsen ki, saját  koncepciója
          szerint  igazítsa érvényesülésüket az adott körülményekhez.  Az
          alapjogok  védelme és érvényesülése szenvedne  a  parlamentáris
          elveken    nyugvó    Alkotmány    alapján    megindokolhatatlan
          korlátozást, ha minden változás és továbbfejlesztés,  illetőleg
          a   szabályozási   koncepciót  nem   meghatározó   részgarancia
          kétharmados többséghez lenne kötve. "(ABH 1993, 62)  Vagyis  az
          Alkotmány csak a koncepcionális kérdésekre vonatkozóan követeli
          meg   a   rendelkezés  minősített  többségi  szintjét,  míg   a
          minősített törvény egyes rendelkezéseinek megváltoztatása  vagy
          továbbfejlesztése  egyszerű többségű  törvénnyel  alkotmányosan
          megengedett.  Nem  látom alkotmányos és ésszerű  indokát  annak
          sem, hogy az Alkotmánybíróság ettől, a már 1993-ban kialakított
          elvi álláspontjától – kellő alkotmányos okok nélkül – eltérjen.
          Az   ilyen  indokolatlan  eltérés  a  jog  előreláthatóságának,
          kiszámíthatóságának, általában a jogbiztonságnak az  alkotmányi
          követelményével   sem   áll  összhangban   és   a   jogalkotási
          folyamatban is jogbizonytalanságot eredményezhet.

          Sok  közül  egyetlen kiragadott példára utalok itt. A  többségi
          határozat szerint minősített többséggel kellett volna elfogadni
          azt  az idegenrendészeti ügyekben hozott közigazgatási és bírói
          határozatokra  vonatkozó  rendelkezést,  mely  szerint:  "Ha  a
          külföldi  ismeretlen  helyen tartózkodik, a  határozat  közlése
          közszemlére  tétel  útján történik. Közszemlére  tenni  csak  a
          határozat rendelkező részét kell." – mivel ezt a rendelkezést a
          törvény   a  minősített  többséggel  elfogadott,  a  külföldiek
          beutazásáról,  magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról
          szóló 1993. évi LXXXVI. törvénybe iktatta be. A magam részéről,
          ahogy  az  indítványban megjelölt sok más eljárási  rendelkezés
          esetében,  úgy  itt  sem  tudom  az  Alkotmányból  levezetni  a
          minősített többség alkotmányos követelményét.

          4. Egyetértek a többségi határozatnak azzal a megállapításával,
          hogy "az Országgyűlésnek van jogköre annak eldöntésére, hogy az
          adott  törvényhozási tárgyat milyen részletesen szabályozza  az
          ún.  kétharmados törvény útján. " Annak meghatározása  viszont,
          hogy  e  törvényi szabályok közül melyeket kellett az Alkotmány
          értelmében  minősített többséggel elfogadni,  –  erre  irányuló
          indítvány   esetén   –   az  Alkotmánybíróság   kompetenciájába
          tartozik.  Az e körön kívül eső törvényi rendelkezéseket  pedig
          az  Alkotmány  sérelme nélkül egyszerű többség is módosíthatja.
          Ilyen  esetben  az  Országgyűlést  ugyanannyira  nem  köti   az
          elfogadáskori   többség,  mint  ahogy  egy   akár   egyhangúlag
          elfogadott  egyszerű  többségű törvény is módosítható  egyszerű
          többséggel.    Vagyis    az   Szbtv.   indítvánnyal    érintett
          rendelkezései    alkotmányossági    elbírálása     során     az
          Alkotmánybíróságnak   nem  pusztán   a   minősített   törvények
          (törvényi rendelkezések) módosításának megengedhetősége,  hanem
          az    Alkotmány   értelmében   minősített   szintet    követelő
          rendelkezések módosításának megengedhetősége kérdésében kellett
          volna  döntenie.  Ez  pedig szükségképpen tartalmi  vizsgálatot
          igényelt  volna.  Ha  ugyanis nem volt tartalmi  összefüggés  a
          minősített   szint  alkotmányi  követelménye   és   a   sajátos
          (kétharmados eljárással) elfogadott, adott törvényi rendelkezés
          tartalma között, akkor abban az esetben sem vált minősítetté  a
          vonatkozó szabály, ha azt az erre vonatkozó eljárással fogadták
          el.  Következésképpen  az így elfogadott  rendelkezés  egyszerű
          többségű törvénnyel is módosítható.

          Ennek oka, hogy a minősített törvény is törvény, azaz – szemben
          az  Alkotmánnyal  –  hierarchikus kapcsolat nincs  a  különböző
          törvények   között.  Ezzel  szemben  a  minősített  követelmény
          többségi    határozat   szerinti   értelmezése   a   jogforrási
          hierarchiában  mintegy  önálló  státuszhoz,  külön   jogforrási
          szinthez  juttatja  ezeket a törvényeket az  egyszerű  többségű
          törvény és az Alkotmány között.

          5.  A többségi határozat az indítvány elbírálása során egyetlen
          formális magyarázatot vesz csupán figyelembe, nevezetesen, hogy
          a  törvényt annak idején a maga egészében minősített többséggel
          fogadták-e   el.  Ez  a  kritérium  azonban  a  törvényhozásban
          aktuálisan  létrejött  –  és  gyakran  technikai  vagy  pusztán
          politikai  szempontokon  nyugvó  –  megállapodáshoz  köti   egy
          alkotmányos garancia hatókörét. Figyelmen kívül hagyja azt  is,
          hogy   az   adott  törvény  számos  felhatalmazó,  keretjellegű
          szabályt tartalmaz egészen a miniszteri rendeletalkotásra  való
          feljogosításig. Ezek, továbbá különösen a "jelző nélküli" külön
          törvényre  szóló  utalások gyakorlatilag  feloldják  a  törvény
          határait.

          Erre figyelemmel is megállapítható: annak eldöntésére, hogy van-
          e  a  vizsgált  törvény  és a vonatkozó alkotmányi  rendelkezés
          között   tartalmi   kapcsolat  és  az  kellően   szoros-e,   az
          indítványban    megfogalmazott   aggályokra   tekintettel    az
          Alkotmánybíróság hivatott.

          Az  Abh.  az alapjogokkal kapcsolatban felállított egy tesztet,
          amikor   az   alkotmányos  alapjog  érvényesítése  és   védelme
          irányának    meghatározását    tekintette    a    minősítettség
          kritériumának. A jelen indítvány esetében nemcsak alapjogokról,
          hanem  intézmények  szabályozásáról  is  szó  van.  Álláspontom
          szerint az Alkotmánybíróságnak – ahogy ezt a többségi határozat
          példálódzó  jelleggel meg is fogalmazza  –  meg  kellett  volna
          határoznia  az intézmény lényegi jellemezőit, mint a minősített
          többséget igénylő tárgykört. Ez felöleli az intézmény  alapvető
          hatásköreit,   szervezeti   felépítésének   alapjait   és    az
          alkotmányos  rendben betöltött helyét meghatározó  szabályokat,
          mást  azonban  nem.  Csak azokban az esetekben  lehetett  volna
          megállapítani  az indítvánnyal érintett törvényi  rendelkezések
          alkotmányellenességét,  amely  esetekben  az  Szbtv.   módosító
          rendelkezései  a  minősített  törvények  e  tárgykörbe  tartozó
          rendelkezéseit módosítják.

          Budapest, 1999. február 23.
                                                         Dr. Lábady Tamás
                                                            alkotmánybíró
          A különvéleményhez csatlakozom:

                 Dr. Bagi István           Dr. Tersztyánszky Ödön
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            Several provisions of the anti-mafia law amending the Police Act, the Act on Border Guards, the Act on Asylum, the Act on Foreigners and the Act on Travelling Abroad challenged by the President of the Republic
            Number of the Decision:
            .
            1/1999. (II. 24.)
            Date of the decision:
            .
            02/23/1999
            .
            CODICES summary:
            http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1999-1-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
            .
            en_0001_1999.pdfen_0001_1999.pdf