Hungarian

Ügyszám: .	849/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Schmidt Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 849/B/1992. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1996/391 .

A döntés kelte: Budapest, 12/16/1996 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítványok és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  a  köztisztviselők  jogállásáról  szóló 1992. évi  XXIII. törvény  23. §-a,  24. §-a, 41. §-a, 42. § (3) ,  (4) , bekezdése, 43. § (1) ,  (2) ,  (3) bekezdése és a 2. számú melléklet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére  irányuló indítványokat és alkotmányjogi panaszt elutasítja,  a törvény  42. § (5) bekezdés d) pontja tekintetében pedig az eljárást megszünteti.                          Indokolás                              I. Az Alkotmánybírósághoz  a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi  XXIII. törvény  ( a továbbiakban :  Ktv. ) 23. §- a, 24.  §-a, 41.  §-a, 42.  § (3) ,   (4) , bekezdése, 43. § (1) ,   (2) ,   (3)  bekezdése  és  a  2.  számú  melléklete alkotmányellenességének  megállapítása   és   megsemmisítése tárgyában több  indítvány érkezett.  Az Alkotmánybíróság  az indítványokat egyesítette  és azokat  egy eljárásban bírálta el. 1.    Indítványozók     egy    csoportja    szerint    azért alkotmányellenes  a   Ktv.  23.  §-a,  24.  §-a  42.  §  (4) bekezdése, 43.  § (1) ,   (2) ,  (3)  bekezdése és  2. számú melléklete,  mert   az  az   Alkotmány  70/B.  §  (2)  - (3) bekezdésében foglalt  rendelkezésével  ellentétes  módon  az illetmény  megállapítását   a  közszolgálati   jogviszonyban töltött időhöz és az iskolai végzettséghez köti . 2. Egyik  indítványozó azért  tartja  alkotmányellenesnek  a Ktv.  41.  §-át,  mert  az  a  közalkalmazottakra  vonatkozó rendelkezésektől   eltérő    -    megítélése    szerint    a diszkrimináció  tilalmába   ütköző  -  módon  szabályozza  a pótszabadság intézményét. 3. Másik  indítványozó szerint alkotmányellenes a Ktv. 42. § (3) bekezdésében az önkormányzatok képviselő testületeinek a Ktv.    illetményrendszerétől     való    eltérésre    adott felhatalmazása,  mert   ennek  alapján   a   köztisztviselők tekintetében sérül  az egyenlő  munkáért egyenlő  bér  és  a végzett  munka   mennyiségének  és   minőségének   megfelelő jövedelemhez való jog alkotmányos alapelve. 4. Egyik  indítványozó azon  az alapon  vitatja a Ktv. 42. § (4) bekezdésének  alkotmányosságát, hogy  a rendelkezés  nem tesz  különbséget   a  főiskolát  és  az  egyetemet  végzett közalkalmazottak között  és így nem érvényesíti az Alkotmány 70/B. §  (2) bekezdésében foglalt rendelkezését. 5. Indítványozók  másik csoportja azon az alapon kéri a Ktv. 42. §  (5) bekezdés  b) pontjának megsemmisítését, hogy ez a rendelkezés   a    polgármesternek   és   a   jegyzőnek   az önkormányzatokról   szóló    1990.   évi   LXV.   törvényben biztosított jogát vonja el. 6. Egyik  idítványozó szerint  a Ktv.  2.  számú  melléklete amikor   a   figyelembevehető   közszolgálati   jogviszonyok esetében az  I. és  a II.  besorolási osztálynál  nem  teszi lehetővé  a  29  év  feletti  évek  tekintetében  a  további szorzószám  emelkedést   sérti  az  Alkotmány  70/A.  §  (3) bekezdésében   és   70/E.   §   (1)   bekezdésében   foglalt rendelkezését.                             II. Az indítványok nem megalapozottak. 1. A  Ktv. 23. §-ának rendelkezése szerint a köztisztviselőt a törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - a 32. §-ban  foglaltak kivételével - iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni.  Ennek alapján  a  Ktv.  24.  §-a  az  egyes besorolási fokozatokat,  42. §  (4) bekezdése  a  besorolási osztályokat és  a fizetési  fokozatok fogalmát,  43. § (1) -  (3)   bekezdései    az    illetményalap    megállapításának kötelezettségét, az  alapilletmény  megállapításának  módját határozzák meg.  A Ktv.  2. számú  melléklete tartalmazza az egyes besorolási  osztályok  fizetési  fokozataihoz  tartozó szorzószámokat. Az Alkotmány  70/B.  §  (2) ,   (3)  bekezdései  alapján  az egyenlő  munkáért  mindenkinek,  bármilyen  megkülönböztetés nélkül, egyenlő  bérhez van  joga és  minden dolgozónak joga van  olyan  jövedelemhez,  amely  megfelel  végzett  munkája mennyiségének és minőségének. A   Ktv.    a   köztisztviselő    alapilletményét    iskolai végzettségére és  a  közszolgálati  jogviszonyban  eltöltött idejére figyelemmel  határozza meg.  Abból indul  ki, hogy a közigazgatásban végzett  munka -  függetlenül a közigazgatás differenciáltságától és ebből adódóan az egyes közigazgatási munkakörök sokféleségétől  - összemérhető  és  egy  egységes besorolási  rendszer   segítségével  biztosítható,   hogy  a közügyeket   korszerű   szakmai   ismeretekkel   rendelkező, pártatlan  köztisztviselők  intézzék  a  közigazgatás  egész területén. A törvényhozó  a közszolgálati munkakörök betöltését iskolai végzettséghez, közigazgatási alap- és szakvizsgához, illetve ügykezelői alapvizsgához  köti. Az  iskolai végzettség és az alap- illetve  szakvizsga megkövetelése annak a biztosítéka, hogy a  köztisztviselő rendelkezik  a  munkája  elvégzéséhez szükséges szakmai  ismeretekkel  és  joggal  feltételezhető, hogy  el   tudja  látni   a   munkaköre   által   támasztott feladatokat. A köztisztviselői alapilletmény meghatározásának másik eleme a közszolgálatban  töltött idő.  A közszolgálatban eltöltött idő figyelembevétele  közvetíti annak  a  sajátos  tudásnak, tapasztalatnak  az   értékelését,  amire   a  köztisztviselő azáltal  tesz   szert,  hogy   hosszabb  ideje   dolgozik  a közigazgatásban. A közszolgálatban eltöltött idő tartama, az ezalatt    felgyűlt     tapasztalat    olyan     értéke    a köztisztviselőnek,  amelyről   joggal  feltételezhető,  hogy munkája teljesítésének minőségét kedvezően befolyásolja. A Ktv.  illetményrendszerének kialakítása  során a jogalkotó lehetőséget  biztosított   arra   is,   hogy   a   kimagasló teljesítményt nyújtó  köztisztviselőnek az illetményrendszer szabályaitól    eltérő     módon     személyi     illetményt állapíthassanak meg. Az   azonos   besorolási   osztályba   tartozók   között   a közszolgálatban   eltöltött    időre   tekintettel   történő különbségtétel nem  minősíthető  olyan  megkülönböztetésnek, ami  ellentétben   állna  az  Alkotmány  70/B.  §  (2) - (3) bekezdéseiben  foglalt  rendelkezéseivel,  vagyis  azzal  az alkotmányos alapelvvel,  amely a  diszkrimináció tilalmát  a munka világára  konkretizálja.  A  közszolgálati  besorolási rendszer  által  mért  szakmai  tapasztalat  olyan  alapvető jellemzője a  munkavégző személynek,  amely lehetővé  teszi, hogy a  köztisztviselő a  végzett munkája  mennyiségének  és minőségének megfelelő jövedelemhez jusson. Ez a szabályozási megoldás nem vezet alkotmányellenes különbségtételre, miként az sem,  hogy a  végzett  munka  mennyiségének,  minőségének megfelelő jövedelem  biztosítása során a törvényhozó a munka mennyiségének és  minőségének egyik  mérhető  kritériumát  a megfelelő iskolai  végzettség és vizsga meglétében határozta meg. 2.  Az   Alkotmánybíróság  nem  vetette  egybe  a  különböző munkavégzésre irányuló  jogviszonyok - így a köztisztviselői jogviszony és  a közalkalmazotti  jogviszony -  szabadságra, pótszabadságra   vonatkozó    szabályozását.   Bár    minden munkavégzésre irányuló  jogviszony közös  eleme a rendszeres fizetett   szabadság    biztosításának   kötelezettsége    a köztisztviselői jogviszony  és a  közalkalmazotti jogviszony külön  szabályozási  egységet  képeznek.  A  köztisztviselői jogviszony  sajátos   jellege  -  miként  a  közalkalmazotti jogviszonyé is - indokolttá teheti a szabadság, pótszabadság eltérő  szabályozását.  Önmagában  a  két  rendszer  közötti eltérés,  mindaddig,  amíg  a  szabályozás  eleget  tesz  az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében meghatározott rendszeres, fizetett szabadság  biztosítása követelményének  nem  jelent alkotmányellenes diszkriminációt . 3. A  Ktv. 42.  §  (3)  bekezdése  alapján  az  önkormányzat képviselő-testülete az  illetményalapot  évente  rendeletben köteles -  a  helyi  érdekegyeztetés  keretében  kialakított állásfoglalás,  valamint   az   államigazgatásban   érvényes illetményalap figyelembevételével  - megállapítani úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap. A Ktv. fenti  rendelkezésének jelenleg  hatályos  szövegét  az 1995. évi  XLVIII. törvény  102. § (1) bekezdése állapította meg.  Az   indítványozó  által   támasztott  alkotmányossági kifogás ugyan  az 1995.  június  30.  előtt  hatályban  volt rendelkezés ellen irányul, de mivel a jogszabály-módosítás a továbbiak során is lehetővé teszi, hogy az önkormányzatoknál eltérjenek a  Ktv. által  meghatározott illetményalaptól  az Alkotmánybíróság     érdemben     vizsgálta     indítványozó előterjesztését. Indítványozó    szerint     azért    alkotmányellenes     az önkormányzatok      képviselő-testületeinek      a      Ktv. illetményalapjától való eltérésre adott felhatalmazása, mert ennek alapján  az önkormányzati köztisztviselők tekintetében sérül az  egyenlő munkáért  egyenlő bér  és a  végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jog alkotmányos alapelve. Az   önkormányzatok    képviselő-testületei    meghatározott korlátok között  maguk állapíthatják  meg  az  önkormányzati köztisztviselők    illetményalapját.     Az    illetményalap megállapítási jog  lehetőséget biztosít  arra, hogy  a helyi érdekegyeztetésnek   megfelelően    határozhassák   meg   az önkormányzat működési  költségének egyik  fontos tételét,  a köztisztviselői   kar    illetményét.    Az    illetményalap meghatározása során a képviselő-testületnek figyelemmel kell lennie  az  államigazgatásban  érvényes  illetményalapra  és arra, hogy  az adott  évben érvényes illetményalap nem lehet alacsonyabb,  mint   az  előző   évi.     Az   illetményalap megállapításán   túl    a    köztisztviselő    illetményének meghatározásakor a Ktv. több eltérésre nem ad lehetőséget az önkormányzatok képviselő-testületeinek. Az önkormányzatoknál  végzett  köztisztviselői  munka  és  a közigazgatás más  területén  végzett  köztisztviselői  munka ugyan összemérhető és ennyiben alkotmányos követelmény, hogy érvényesüljön a  diszkrimináció tilalmának  a munka világára vonatkozó alkotmányos  tétele, vagyis  az  egyenlő  munkáért egyenlő bér  és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő  jövedelemhez   való  jog   alkotmányos  alapelve, azonban  minden  olyan  különbségtétel,  ami  a  munkavégzés sajátosságából fakad alkotmányosan igazolható, feltéve, hogy nem vezet a köztisztviselők személye között alkotmányellenes különbségtételre. Önmagában  az illetményalap  megállapítási jog  -   figyelemmel  e   jog  törvényi   korlátaira  -   az önkormányzati    köztisztviselői    munka    sajátosságainak érvényesítésére,  ezzel   összefüggésben  a   végzett  munka mennyiségének    és    minőségének    megfelelő    jövedelem biztosítására irányul. Az a lehetőség, amit a Ktv. vonatkozó rendelkezése  biztosít   nem  hogy   korlátozza,  de   éppen elősegíti az alkotmányos rendelkezések érvényesülését. 4. A  Ktv. 42.  § (4)  bekezdése alapján a felsőfokú iskolai végzettségű  köztisztviselőt   az  I.   ,   a   középiskolai végzettségű köztisztviselőt  a II.,  az ügykezelőt a III., a fizikai alkalmazottat  a IV.  osztályba kell  besorolni  ( a továbbiakban :   besorolási osztály ) . A besorolási osztály fizetési fokozatokból áll. Indítványozó azon  az  alapon  vitatja  a  Ktv.  42.  §  (4) bekezdésének alkotmányosságát,  hogy a  rendelkezés nem tesz különbséget   a    főiskolát   és   az   egyetemet   végzett közalkalmazottak között  és így nem érvényesíti az Alkotmány 70/B. §   (2)  bekezdésében  foglalt  szabályát.  Megítélése szerint  a  nagyobb  szakmai  ismereteket  jelentő  egyetemi végzettség -  meghatározott munkakörök betöltését ehhez köti a  jogalkotó   -  az   ezen   alapuló   magasabb   minőségű, bonyolultabb  munkavégzés   marad  megfelelő  ellentételezés nélkül,  amikor   az  egyetemet   és  a   főiskolát  végzett köztisztviselőt ugyanabba  a  besorolási  osztályba  rendeli besorolni a törvény. Az   Alkotmánybíróság   a   137/B/1991.   AB   határozatában megállapította, hogy  az Alkotmány  70/B. §-a  az  általános diszkriminációtilalmat  megfogalmazó  70/A.  §-nak  a  munka világára vonatkoztatott  konkretizálása ( ABH  1992, 459 ) . Az egyenlő  munkáért mindenkinek,  bármely  megkülönböztetés nélkül, egyenlő  bérhez való jog alkotmányos tartalma minden olyan megkülönböztetést tilt, ami nem a munkát végző személy munkavégzésével  kapcsolatos.   A  munkavégzéstől  független különbségtétel tilalma  azonban nem korlátozza a munkáltatót abban, hogy  a különböző  fajtájú munkatevékenységeket saját tevékenységének céljából  - figyelemmel az ellenszolgáltatás megállapításánál  anyagi   lehetőségeinek  korlátaira  is  - értékelje. Az  értékelés során  mindaddig, amíg a munkáltató saját tevékenységének  célját szolgáló  munkafajták előnyben részesítése  nem   vezet  a   munkavállalók  közötti   olyan különbségtételre, ami  ellentétben állna  az Alkotmány 70/A. §-nak   rendelkezésével   nem   beszélhetünk   a   70/B.   § rendelkezéseinek  sérelméről.   A  munkáltatót  a  különböző munkafajták értékelése  kapcsán megillető  szabadság azonban nem   értelmezhető   a   munkáltatót   terhelő   alkotmányos kötelezettségként. Az  Alkotmány hivatkozott rendelkezéséből nem vezethető  le olyan  kötelezettség, ami arra kötelezné a jogalkotót,  hogy  az  iskolai  végzettség  tekintetében  az alapfokú, középfokú és felsőfokú különbségtételt meghaladóan további   különbségeket    tegyen.   Mindezek   alapján   az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a  Ktv.  42.  §  (4) bekezdése nem  áll ellentétben  az  Alkotmány  70/B.  §  (2) bekezdésében foglalt rendelkezésével. 5. Az  1995. évi XLVIII. törvény 103. § (2) bekezdése a Ktv. korábbi  42.   §  (5)  bekezdés  b)  pontjának  szövegét  és jelölését 1995. június 30-i hatállyal megváltoztatta. A Ktv. 42. § (5) bekezdésének d) pontja az önkormányzat hivatalánál a  személyi   alapbér  megállapításának  jogát  -  egyébként indítványozó  javaslatával   megegyező  módon  -  a  jegyző, illetve főjegyző  hatáskörébe utalta.   Mivel  az  indítvány előterjesztését követően  a vizsgálat  alá vont  jogszabályi rendelkezést az  indítványban foglaltakkal  megegyező  módon módosították,   az   indítvány   tárgytalanná   vált.   Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette. 6. A  tv. 2.  számú melléklete  az I.  és a  II.  besorolási osztálynál a  közszolgálati  jogviszony  29  évet  meghaladó időtartama esetén  egységesen 3,  2 tizedes  szorzószámot ír elő. Indítványozó  szerint ez a rendelkezés, mivel nem teszi lehetővé a szorzószám további emelkedését ellentétben áll az Alkotmány 70/A.  § (3)  és 70/E.  § (1)  bekezdésében foglat szabályával. Az  Alkotmány   70/A.  §  (3)  bekezdése  szerint  a  Magyar Köztársaság    a     jogegyenlőség     megvalósulását     az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését  célzó  intézkedésekkel is segíti.  Az Alkotmány  70/E. §  (1) bekezdése  alapján  a Magyar Köztársaság  állampolgárainak joguk  van a  szociális biztonsághoz;  öregség,   betegség,  rokkantság,  özvegység, árvaság és  önhibájukon kívül  bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. A Ktv.  2. számú  mellékletének kifogásolt  rendelkezése nem hozható összefüggésbe az Alkotmány hivatkozott szabályaival. A fentiek  alapján az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Ádám Antal          Dr. Holló András           alkotmánybíró             alkotmánybíró           Dr. Kilényi Géza        Dr. Lábady Tamás           alkotmánybíró              alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                     előadó alkotmánybíró                       Dr. Szabó András                        alkotmánybíró         Dr. Tersztyánszky Ödön       Dr. Vörös Imre          alkotmánybíró               alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	849/B/1992
Date of the decision: .	12/16/1996
.
.