English
	Hungarian

Ügyszám: .	679/B/2002
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 50/2003. (XI. 5.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2003/566 .

A döntés kelte: Budapest, 11/03/2003 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság  állami  irányítás  egyéb  jogi   eszköze alkotmányellenességének   utólagos    vizsgálatára,    valamint mulasztásban   megnyilvánuló  alkotmányellenesség  vizsgálatára irányuló  indítványok, továbbá alkotmányjogi  panasz  tárgyában meghozta a következő                          határozatot: 1.    Az   Alkotmánybíróság   megállapítja:   az   Országgyűlés mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet  idézett  elő azzal, hogy nem szabályozta törvényben az Alkotmány 21.  §  (2) és  (3)  bekezdésének  megfelelően az Országgyűlés  állandó  és ideiglenes  bizottságai vizsgálati tevékenységének rendjét,  és nem  teremtette  meg  az  országgyűlési bizottsági  vizsgálatok hatékonyságának     törvényi     feltételeit.      Mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség áll fenn továbbá  azért  is, mert  az  Országgyűlés  nem biztosította  törvényben,  hogy  az országgyűlési bizottsági vizsgálatok során az Alkotmány  61.  § (1)   bekezdésének   megfelelően   érvényesüljön   a   közügyek megvitatásának szabadsága; az Alkotmány 54. § (1)  bekezdésének és 59. § (1) bekezdésének megfelelő védelemben részesüljenek  a személyiséget  és a magánszférát védelmező jogok;  valamint  az Alkotmány  57. § (5) bekezdésével összhangban lévő jogorvoslati lehetőség   álljon  rendelkezésre  a  vizsgálati  tevékenységet folytató  országgyűlési  bizottságok  által  hozott,  személyek jogát   vagy  jogos  érdekét  sértő  jogalkalmazói  döntésekkel szemben. Az  Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2004. március 31-ig tegyen eleget. 2.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a  rendszerváltás utáni    első,    szabadon   választott   Magyar   Országgyűlés megalakulását  követően kormányzati politikai szerepet  betöltő személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági tevékenységében  való  részvételének  tényeit  és  körülményeit vizsgáló bizottság felállításáról szóló 41/2002. (VII. 12.) OGY határozat  alkotmányellenes, ezért azt  elfogadásának  napjára, 2002. július 9-re visszamenőleges hatállyal megsemmisíti. 3.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a  rendszerváltás utáni    első,    szabadon   választott   Magyar   Országgyűlés megalakulását  követően kormányzati politikai szerepet  betöltő személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági tevékenységében  való  részvételének  tényeit  és  körülményeit vizsgáló  bizottság  az Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon nyilvántartásba  vett  alkotmányjogi panasz  alapjául  szolgáló konkrét ügyben alkotmányellenesen járt el. Az    Alkotmánybíróság   megállapítja    továbbá,    hogy    az Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon  nyilvántartásba   vett alkotmányjogi  panasz  alapjául  szolgáló  konkrét   ügyben   a jogorvoslat    igénybevételének   határideje   a   mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenességet   megszüntető    törvényi rendelkezés hatálybalépésével kezdődik. 4.  Az  Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság  Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 36. § (5) bekezdése  alkotmányellenességének utólagos megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 5.  Az  Alkotmánybíróság a rendszerváltás utáni első,  szabadon választott    Magyar   Országgyűlés   megalakulását    követően kormányzati  politikai szerepet betöltő személyeknek  az  előző politikai   rendszer   állambiztonsági   tevékenységében   való részvételének   tényeit  és  körülményeit  vizsgáló   bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 42/2002. (VII.   12.)  OGY  határozat  alkotmányellenességének  utólagos megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló   indítványt visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. 1.1. Az Országgyűlés 2002. július 9-i ülésnapján elfogadta és a Magyar   Közlöny  2002.  július  12-i  számában  közzétette   a rendszerváltás   utáni   első,   szabadon   választott   Magyar Országgyűlés   megalakulását  követően  kormányzati   politikai szerepet  betöltő  személyeknek  az  előző  politikai  rendszer állambiztonsági tevékenységében való részvételének  tényeit  és körülményeit  vizsgáló bizottság felállításáról szóló  41/2002. (VII. 12.) OGY határozatot (a továbbiakban: Ogyh1.). Ezzel  egy időben az Országgyűlés elfogadta és közzétette a rendszerváltás utáni    első,    szabadon   választott   Magyar   Országgyűlés megalakulását  követően kormányzati politikai szerepet  betöltő személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági tevékenységében  való  részvételének  tényeit  és  körülményeit vizsgáló     bizottság    tisztségviselőinek    és    tagjainak megválasztásáról szóló 42/2002. (VII. 12.) OGY  határozatot  (a továbbiakban: Ogyh2.). 1.2.  Az  Alkotmánybírósághoz 2002. szeptember 13-án  indítvány érkezett,     amelyben     az    indítványozó     az     Ogyh1. alkotmányellenességének     utólagos     megállapítását      és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezte,  mert  - álláspontja szerint - az Ogyh1. ellentétes a jogbiztonság és  a hatalommegosztás követelményével, továbbá sérti  az  érintettek alkotmányos érdekeit, és hátrányos megkülönböztetést tartalmaz. Az  indítványban kifejtettek szerint az Ogyh1. a  jogalkotásról szóló  1987.  évi  XI. törvény (a továbbiakban:  Jat.)  alapján állami  irányítás  egyéb  jogi  eszközének  minősül,  és  olyan normatív   rendelkezéseket  is  tartalmaz,   amelyek   nem   az Országgyűlés által irányított szervekre, illetve a képviselőkre vonatkoznak. Ezzel összefüggésben az indítványozó  utalt  arra, hogy   az   Ogyh1.  "olyan  alapjogokat  érint,  amelyek   csak törvényben rendezhetők, korlátozhatók". A    hatalommegosztás   elvére   hivatkozva   kifogásolta    az indítványozó,  hogy  az  Ogyh1.  olyan  tevékenység  végzéséről rendelkezett,  amely nem tartozik sem az Országgyűlés,  sem  az országgyűlési  bizottságok hatáskörébe.  "A  múltban  politikai szerepet     vállalt    személyek    vonatkozásában    múltbeli ténykedésükről  csak  Bíróság hozhat -  törvény  alapján,  fair eljárás  keretében  [...]  -  marasztaló  vagy  akár  megállapító döntést." Az  indítványozó  emellett azt állította, hogy  az  Ogyh1.-gyel vizsgálat  alá  vont személyek jó részénél az  adatok  már  nem közérdekű   adatok,   azokra  kiterjed   a   személyes   adatok alkotmányos  védelme,  s  ezért felhasználásukhoz  az  érintett beleegyezése vagy törvény rendelkezése szükséges. Végezetül az indítványozó szerint az Ogyh1. ellentétes az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő  személyek  ellenőrzéséről és  a  Történeti  Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvénnyel (a továbbiakban: Etv.). 1.3.  Az  Alkotmánybíróság  főtitkárának  előkészítő  eljárását követően    az    Alkotmánybíróság    2002.    november    8-án alkotmánybírósági  eljárásra alkalmasnak minősített  egy  másik beadványt,  amelyben az indítványozó - az első indítványban  is szereplő  alkotmányossági kifogások megfogalmazásán túl  -  úgy érvelt,  hogy  Ogyh1.  új  személyi körre  terjesztette  ki  az "átvilágítást",   és   "ezt  részben   visszamenőleg,   részben diszkriminatív módon tette." 1.4.  Az  Alkotmánybírósághoz 2002. november  18-án  az  Ogyh1. visszamenőleges     hatályú    megsemmisítését     kezdeményező alkotmányjogi  panasz érkezett. Az indítványozó az  Ogyh1.-gyel kapcsolatban  az alábbi alkotmányossági kifogásokat  fogalmazta meg:   sérti   az  Alkotmány  2.  §-ában  foglalt  jogállamiság követelményét, mert országgyűlési bizottságnak nincs  hatásköre az  Ogyh1. által érintett személyi kör vizsgálatára; ellentétes az  Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, amely szerint az  alapvető jogokra   vonatkozó  szabályokat  törvény  állapítja  meg;   az Alkotmány  54. § (1) bekezdésébe ütközik, mert az  eljárás  alá vont  személyek nem alanyai, hanem tárgyai az eljárásnak; sérti az  57.  §  (1)  és (5) bekezdését, mert nem garantálja  sem  a bírósághoz  fordulás  jogát, sem a jogorvoslathoz  való  jogot; ellentétes  az  Alkotmány  59. §  (1)  bekezdésével,  mert  nem rendelkezik a bizottság által begyűjtött és felhasznált  adatok kezeléséről. Az  alkotmányjogi  panasz előterjesztője az alkotmányellenesnek tartott  norma  alkalmazásával kapcsolatban kifejtette:  "Mivel 1990-1994  között különböző tisztségekben kormányzati politikai szerepet  töltöttem be, az általam sérelmezett határozat  által felállított   vizsgálóbizottság  az   én   vonatkozásomban   is folytatott vizsgálatot." Az  indítványozó  álláspontja a jogorvoslati  lehetőségekről  a következő:   "az   országgyűlési  határozat   következtében   a parlamenti   vizsgálóbizottság  -  alkotmányos  jogaim   súlyos sérelmét   előidézve  -  vizsgálatot  indított  és   folytatott ellenem, nem áll módomban rendes bírósághoz fordulni, az  engem ért  jogsérelem orvoslására nincs más jogorvoslati lehetőségem, mint  az,  hogy  a  T.  Alkotmánybíróságnál  indítványozom   az alkotmányellenesség  megállapítását  [...]". Mivel  a bizottság nem   készített   jelentést,  az   indítványozó   a   bizottság megszűnésének   napját    tekintette  az  alkotmányjogi  panasz benyújtására  nyitva álló 60 napos időtartam kezdőnapjának. 1.5.   Az   Alkotmánybírósághoz  2002.  november  25-én   újabb indítvány  érkezett  az előzőekkel összefüggő  tárgykörben.  Az indítványozó     kezdeményezte    mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség    megállapítását.   Álláspontja    szerint törvényben és nem országgyűlési határozatokban kell szabályozni az  országgyűlési vizsgáló- és eseti bizottságok  tevékenységét és  jogait,  mivel az ilyen bizottságok működése kiterjedhet  a nem  az  Országgyűlés által irányított szervekre és személyekre is.  "Ez a hiányosság az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, 59.  §- át,  61.  § (3) bekezdését, 57. § (1) bekezdését és 57.  §  (5) bekezdését sérti. Személyek alapvető jogait korlátozó  eljárási és  anyagi  normák  törvénynél alacsonyabb  jogforrási  szinten születhetnek,   ezek  a  jogforrások  még   jogszabálynak   sem minősülnek,   továbbá   nem  biztosított  a   vizsgálóbizottság döntéseivel kapcsolatban sem a bírói út, sem a jogorvoslat." Az  indítványozó emellett kezdeményezte az Ogyh1.  valamint  az Ogyh2. egészének, továbbá a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról  szóló  46/1994.  (IX.  30.)  OGY  határozat  (a továbbiakban:     Házszabály)    36.    §     (5)     bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az   Ogyh1.   és   az   Ogyh2.  esetében  az   indítványozó   a megsemmisítésre vonatkozó kezdeményezését azzal indokolta, hogy ezek a határozatok törvényi alap nélküliek. A Házszabály 36.  § (5)   bekezdésének   megsemmisítését  az   indítványozó   azért kezdeményezte, mert álláspontja szerint országgyűlési határozat nem  adhat  felhatalmazást  arra,  ami  a  Házszabály  támadott rendelkezésében szerepel. Az   Alkotmánybíróság  az  indítványokat  egyesítette,  és  egy eljárásban bírálta el. Az  Alkotmánybíróság eljárása során az Ogyh1.-gyel  felállított vizsgálóbizottság   tevékenységéről   tájékoztatást   kért   az Országgyűlés elnökétől, aki eljuttatta az Alkotmánybírósághoz a bizottság  tagjai  és  kormánypárti  tagjai  által  elkészített összefoglaló  átiratot. Az Alkotmánybíróság  emellett  eljárása során megkereste az adatvédelmi biztost. 2.1. Az Alkotmány jelen ügyben érintett rendelkezései: "2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam." "8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja." "21.   §  (2)  Az  Országgyűlés  állandó  bizottságokat  alakít tagjaiból,   és  bármely  kérdés  megvizsgálására   bizottságot küldhet ki. (3)  Az  országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles  a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni." "54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban   minden   embernek veleszületett  joga  van az élethez és az  emberi  méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani." "57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el." "57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  -  a jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja." "59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban  mindenkit  megillet  a jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint   a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog." "61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze." "61.  §  (3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint  a  sajtószabadságról szóló  törvény  elfogadásához  a jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata szükséges." 2.2. A Házszabály jelen ügyben érintett rendelkezései: "Az ideiglenes bizottságok 34.  §  (1)  Az  Országgyűlés  bármely  kérdés  megvizsgálására vizsgálóbizottságot küldhet ki, továbbá a bizottságot létrehozó határozatban  megjelölt  ügyeknek a határozatban  megállapított ideig   történő  intézésére  eseti  bizottságot  alakíthat   (a vizsgáló-   és  az  eseti  bizottság  a  továbbiakban   együtt: ideiglenes bizottság). (2) Az ideiglenes bizottság létrehozatalára irányuló határozati javaslathoz  nem  lehet  olyan módosító javaslatot  benyújtani, amely a) a vizsgáló bizottság elnevezésére, a vizsgálat tárgyára, b) az eseti bizottság elnevezésére, a feladatkörébe utalt ügyre vonatkozik. Az eseti bizottságokra vonatkozó külön szabályok 35.  § (1) Az eseti bizottság feladatát, elnevezését, tagjainak számát  és megbízatásának terjedelmét az Országgyűlés az  eseti bizottság felállításakor határozza meg. (2) h.k. (3)   Az   eseti   bizottság  működésének  szabályaira   -   az Országgyűlés   vagy  az  eseti  bizottság  eltérő  rendelkezése hiányában   -   az   állandó  bizottság  működésére   vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell. A bizottság elnöke  és alelnöke  csak  képviselő  lehet,  a  bizottság  nem  képviselő tagjait szavazati jog nem illeti meg. A vizsgálóbizottságra vonatkozó külön szabályok 36.  §  (1)  A  vizsgálóbizottság létrehozatalára,  működésére, elnevezésére,  a  vizsgálat  tárgyának  meghatározására  és   a vizsgálóbizottság  megszűnésére az eseti bizottságra  vonatkozó rendelkezéseket   kell   alkalmazni   az   e   §-ban    foglalt eltérésekkel. (2) A vizsgálóbizottságot létre kell hozni, ha azt a képviselők legalább egyötöde indítványozza. (3)  A  vizsgálóbizottság  tagja csak  országgyűlési  képviselő lehet. (4) h.k. (5)   A  vizsgálóbizottság  tevékenységéről  jelentést  készít, amelynek tartalmaznia kell a) a bizottság feladatát; b)   a   bizottság  által  meghatározott  eljárási  rendet   és vizsgálati módszereket; c) a bizottság ténybeli és jogi megállapításait; d)    annak    bemutatását,    hogy   megállapításait    milyen bizonyítékokra alapította; e)  a vizsgálat által érintett szerv vagy személy észrevételeit a   lefolytatott   vizsgálat  módszereire  és  megállapításaira vonatkozóan; f)  -  amennyiben  ez  a  bizottság  feladatához  tartozott   - javaslatot a szükséges intézkedésekre. (6) h.k." 2.3. A Jat. 46. §-a így rendelkezik: "(1)  Az  Országgyűlés,  a  Kormány, a  kormánybizottságok,  az önkormányzatok   és  az  önkormányzatok  szervei   határozatban szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a  saját működésüket,   és  állapítják  meg  a  feladatkörükbe   tartozó terveket. (2)  E  rendelkezés  nem  érinti az (1)  bekezdésben  felsorolt szerveknek az egyedi határozat meghozatalára vonatkozó jogát."                               II. 1.  Az  Alkotmánybíróság  először az  országgyűlési  ideiglenes bizottságok   szabályozása  terén  mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítását  kezdeményező   indítványt vizsgálta meg. Az   indítványozó   álláspontja  szerint  az  Alkotmánynak   az alapjogok  korlátozásáról  [8. § (2)  bekezdés],  a  bírósághoz fordulás  jogáról  [57. § (1) bekezdés], a jogorvoslathoz  való jogról [57. § (5) bekezdés], a személyes adatok védelméhez való jogról  (59.  §),  valamint a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló  törvényről  [61. § (3) bekezdés] szóló  rendelkezéseivel ellentétes  jogalkotói  mulasztásnak  minősül  az,   hogy   nem törvény,   hanem  csupán  országgyűlési  határozatok,   illetve országgyűlési   bizottsági   döntések   határozzák    meg    az Országgyűlés vizsgáló- és eseti bizottságainak tevékenységét és jogait. Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:  Abtv.) 49. § (1) bekezdése alapján  mulasztásban megnyilvánuló    alkotmányellenesség   megállapítására    akkor kerülhet    sor,   ha   a   jogalkotó   szerv   a   jogszabályi felhatalmazásból  származó jogalkotói feladatát  elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg, ha    alapvető   jog   érvényesüléséhez   szükséges   garanciák hiányoznak,  illetve  ha  a  hiányos szabályozás  alapvető  jog érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB  határozat, ABH  1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH  1992, 227, 232.; 6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93, 103.] Az    Alkotmánybíróságnak    a    mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló hatáskörében ezért jelen  esetben azt kellett megvizsgálnia, hogy az országgyűlési bizottságokra vonatkozó szabályozás hiányos-e olyan értelemben, hogy   az   mulasztásnak  minősüljön.  Amennyiben  a  mulasztás megállapítható,  azt kell eldönteni, hogy alkotmányellenességet okozó mulasztásról van-e szó. Mindezekhez szorosan kapcsolódó kérdés, hogy milyen  jogforrási szintet  igényel  a  hiányzó szabályozás,  azaz  törvényi  vagy csupán normatív országgyűlési határozati formára van-e szükség. Ezeknek   az   alkotmányossági  kérdéseknek  a   megválaszolása érdekében    az    Alkotmánybíróság   szélesebb   alkotmányjogi összefüggésben    vizsgálta   az   országgyűlési    bizottságok vizsgálati,    ellenőrzési   funkcióját,    és    annak    jogi szabályozását. Jelen   esetben  az  esetleges  alkotmányellenes   mulasztással összefüggő  jogforrási  vizsgálat  kizárólag  az  országgyűlési bizottságok   ellenőrző,   vizsgálati  funkcióját   meghatározó rendelkezésekre vonatkozott. 2.1.   Az   Alkotmánybíróság  áttekintette   az   országgyűlési bizottságokra,  azon  belül a vizsgáló- és eseti  bizottságokra vonatkozó, a jelen ügy szempontjából lényeges jogi normákat. Az országgyűlési  bizottságok vizsgáló,  ellenőrző  funkcióját  az Alkotmány  21.  §-a alapozza meg, amely az állandó  bizottságok alakításáról  rendelkezik,  és lehetővé  teszi  bármely  kérdés megvizsgálására  vizsgálóbizottság kiküldését  [(2)  bekezdés], továbbá kimondja, hogy az országgyűlési bizottságok által  kért adatokat  mindenki  köteles  a  rendelkezésükre  bocsátani,  és mindenki  köteles  a  bizottságok előtt  vallomást  tenni  [(3) bekezdés]. A  bizottsági  rendszerre és a bizottságok vizsgáló,  ellenőrző funkciójára   vonatkozó  részletes  szabályokat  a   Házszabály állapítja meg. Az Országgyűlésben a Házszabály alapján  állandó és ideiglenes bizottságok működnek. Az  állandó bizottság az Országgyűlésnek - egyebek mellett - "a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerve,  amely  az Alkotmányban és más törvényekben, a Házszabályban,  továbbá  az Országgyűlés  egyéb  határozataiban  meghatározott   hatáskörét gyakorolja." [29. § (1) bekezdés] Az állandó bizottságok  száma és  feladatköre alapvetően a kormányzat felépítéséhez igazodik, de  az  Országgyűlés  -  a kötelezően létrehozandó  bizottságok kivételével   -   állandó  bizottságot  bármikor   létrehozhat, átalakíthat,  megszüntethet. [28. § (2)  és  (3)  bekezdés]  Az Országgyűlés valamely intézkedésről, vizsgálatról vagy valamely szerv  tevékenységéről tájékoztató jelentés készítésére kérheti fel  az  állandó bizottságot. [30. § (1) bekezdés;  89.  §  (1) bekezdés]  Ezen  túl az állandó bizottság a működési  területét érintő   bármely   kérdést   saját  elhatározása   alapján   is megtárgyalhat,  és  abban  állást foglalhat.  Ilyen  esetben  a bizottság  tájékoztatóban hozza nyilvánosságra állásfoglalását. [30. § (3) bekezdés] Az országgyűlés ideiglenes bizottságként eseti bizottságokat és vizsgálóbizottságokat hozhat létre. Az   eseti  bizottság  "a  bizottságot  létrehozó  határozatban megjelölt  ügynek  a határozatban megállapított  ideig  történő intézésére"   jön   létre.   Feladatkörét   és   megbízatásának terjedelmét   az   Országgyűlés  határozza  meg   a   bizottság felállításakor. Az eseti bizottságnak - szavazati jog nélkül  - nem  országgyűlési képviselő tagja is lehet. Az eseti bizottság működésére   az   állandó  bizottságok   működésére   vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha az Országgyűlés vagy az eseti bizottság másképpen rendelkezik. [34. § (1) bekezdés, 35. §] Vizsgálóbizottságot     "bármely    kérdés     megvizsgálására" létrehozhat  az Országgyűlés. Amennyiben a képviselők  legalább egyötöde     indítványozza,    a     vizsgálóbizottságot     az Országgyűlésnek  létre  kell hoznia. Vizsgálóbizottságnak  csak országgyűlési    képviselő    tagja    lehet.    A    bizottság tevékenységéről  jelentést  készít  a  Házszabály  36.  §   (5) bekezdésében    meghatározott   tartalommal.    Egyebekben    a vizsgálóbizottságokra   az   eseti   bizottságokra    vonatkozó szabályokat, azok hiányában az állandó bizottságokra  vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. [34. § (1) bekezdés, 36. §] A  Házszabály IV. részének (Az Országgyűlés tárgyalási  rendje) 2. fejezete állapítja meg a bizottsági ülésezési rend általános szabályait,  amelyek értelemszerűen vonatkoznak az  állandó  és ideiglenes bizottságok ellenőrző, vizsgáló tevékenységére is. A Házszabály  jelentős  teret  ad a  bizottsági  önszabályozásnak azzal,   hogy   kimondja:  "Megalakulása   után   a   bizottság meghatározza  ülésezési  rendjét."  [67.  §  (1)  bekezdés]  "A bizottságok  működési  rendjüket - a Házszabály  rendelkezéseit figyelembe véve - maguk határozzák meg." [81. § (1) bekezdés] 2.2.  Az  Alkotmánybíróság  számba  vette  a  kifejezetten   az országgyűlési  bizottságok vizsgálati, ellenőrzési  funkciójára vonatkozó, a jelen ügy szempontjából jelentős jogi normákat.  A Házszabály  68.  §  (3)  bekezdése arról  rendelkezik,  hogy  a bizottsági tagok kétötödének kérésére a bizottság meghallgatást tart.   A   73.  §  a  szakértők  meghívását  és  felszólalását szabályozza.  A  zárt  bizottsági ülésről  készült  jegyzőkönyv tartalmát  szabályozó  78/A. § említi "a meghallgatott  vagy  a bizottság előtt vallomást tevő személy nyilatkozatát". A 139. § a titokvédelem tárgykörében az államtitok és a szolgálati titok védelméről rendelkezik. Külön rendelkezik a Házszabály a vezető közjogi tisztségviselők megválasztásával, illetve ellenőrzésével kapcsolatos bizottsági meghallgatásokról,  beszámolókról.  A  132.  §  (3)   bekezdése kimondja:  "Ha  törvény  valamely tisztségviselő  megválasztása vagy  kinevezése  előtt a jelölt országgyűlési bizottság  előtt történő meghallgatását írja elő, az erre hatáskörrel rendelkező bizottság  a  jelöltet meghallgatja, és a  személyi  javaslatot véleményezi.   A   jelölt  miniszterré  történő   kinevezésének támogatásáról  a  bizottság nyílt szavazással  határoz."  Ezzel összefüggésben  a  68.  §  (4) bekezdése  így  rendelkezik:  "A bizottság  köteles évente legalább egy alkalommal  meghallgatni azt a minisztert, akit kinevezése előtt meghallgatott." 2.3.  Az  Alkotmány  és a Házszabály ismertetett  rendelkezései alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az  Országgyűlés  bizottságainak ellenőrző, vizsgáló  funkciója közvetlenül   az  Alkotmány  21.  §  (2)  és  (3)  bekezdéséből következik.    Az    országgyűlési    bizottságok    vizsgálati tevékenysége  sem  az Alkotmány, sem a Házszabály  alapján  nem kötődik  egy  meghatározott  bizottsági  típushoz.  Az  állandó bizottságok,  az ideiglenes eseti bizottságok és az  ideiglenes vizsgálóbizottságok  egyaránt folytathatnak  vizsgálatokat,  és elláthatnak  ellenőrző  funkciót. Az  egyes  bizottsági  formák annyiban  jelentenek különbséget, hogy míg  az  állandó  és  az eseti   bizottságoknak  nem  elsődleges  feladata   vizsgálatok lefolytatása, addig a vizsgálóbizottságok kifejezetten azzal  a céllal   jönnek   létre,  hogy  konkrét  ügyekben   vizsgálatot folytassanak,  és  arról  az  Országgyűlés  számára   jelentést készítsenek. Mindez azonban a hatályos szabályozás szerint  nem zárja  ki azt, hogy a vizsgálóbizottságon kívül más bizottságok is  -  az  Országgyűlés  rendelkezése  vagy  bizottsági  döntés alapján - valamely ügyben vizsgálatot folytassanak. Az  Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy általában  az országgyűlési   bizottságok   vizsgálati   tevékenységéről,   a vizsgálati   eljárásról,  az  igénybe  vehető  eszközökről   és módszerekről sem a Házszabály, sem más jogi norma nem tartalmaz koherens  és részletes szabályozást. A Házszabály alapvetően  a bizottságok  önszabályozására  bízza  a  vizsgálati   eljárások rendjének meghatározását. 3.  Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az Alkotmány milyen követelményeket támaszt a jogalkotóval szemben az országgyűlési bizottságok  vizsgálati, ellenőrző tevékenységének  garanciális szabályozása érdekében. 3.1.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az országgyűlési bizottságoknak  a közvetlenül az Alkotmány 21.  §  (2)  és  (3) bekezdéséből  következő  vizsgálati,  ellenőrző   szerepe   két alkotmányos szabályra vezethető vissza. 3.1.1.   Az   egyik   az  Alkotmány  2.  §   (1)   bekezdésében megfogalmazott    jogállamiság    követelménye,    amely     az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint magában foglalja a tartalmi értelemben  vett  alkotmányosság egyik legfőbb  kritériumát,  a hatalommegosztás  elvét.  Ebből  az  elvből  következik,   hogy nincsen  az  Országgyűlésnek alárendelt  hatalmi  ág,  s  egyik hatalmi   ág   sem  vonhatja  el  a  másik  jogosítványait.   A hatalommegosztás  elvéből ugyanakkor  az  is  következik,  hogy alkotmányos  demokráciában nincs korlátlan és  korlátozhatatlan hatalom, s az egyes hatalmi ágak hatalmi ellensúlyt képeznek  a többi  hatalmi ággal szemben. [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 261.; 41/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993, 292,  294.;  55/1994. (XI. 10.) AB határozat,  ABH  1994,  296, 300.;  28/1995.  (V. 19.) AB határozat, ABH  1995,  138,  142.; 66/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 397, 403.] A   hatalommegosztás   elvének   a   magyar   államszervezetben érvényesülő  intézményi  és  garanciarendszerének  alapjait  az Alkotmány  tartalmazza.  Ennek a garanciarendszernek  a  részét képezi  -  számos  más  alkotmányos  intézmény  mellett  -   az országgyűlési  bizottságok vizsgálati  funkciójának  alkotmányi elismerése  és házszabályi körülhatárolása, továbbá mindazok  a törvényi   szabályok,   amelyek   vezető   közjogi   tisztségek betöltőinek     (jelöltjeinek)     országgyűlési     bizottsági meghallgatását írják elő. Jelentős részben a kormányzati  munka és  így  a végrehajtó hatalom ellenőrzését szolgálja,  hogy  az Országgyűlés  bizottságai  révén vizsgálatokat  folytathat,  és köteles beszámoltatni a minisztereket. A vizsgálati lehetőségek és    a    beszámolási    kötelezettségek    az    Országgyűlés információszerzését   biztosítják,   ami   elengedhetetlen   az ellenőrző funkció érvényesüléséhez. 3.1.2.  Az  országgyűlési bizottságok  vizsgálati  funkciója  a jogállamiság   részét  képező  hatalommegosztás  elve   mellett következik  az  Alkotmány  61. §  (1)  bekezdéséből  is,  amely alapvető  jognak  ismeri el a közérdekű  adatok  megismeréséhez való  jogot (az információszabadságot) és a véleménynyilvánítás szabadságát.  A  két  jog  az egyéni önkifejezés  szabadságának előmozdítása  mellett  a  közügyek  megvitatásának  szabadságát biztosítja.   A  kellő  informáltság,  a  tények   ismerete   a szólásszabadság  egyik feltétele. A szabad  véleménynyilvánítás joga pedig a plurális, demokratikus társadalom alapvető értékei közé  tartozik. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint e jognak kitüntetett  szerepe  van  az alapjogok  között,  s  "anyajoga" többféle   szabadságjognak,  a  "kommunikációs"   alapjogoknak, amelyek  együttesen  teszik lehetővé  az  egyén  részvételét  a társadalmi  és  politikai folyamatokban. A társadalom  szellemi gazdagodása  a  véleményszabadságtól is függ:  csak  akkor  van esély   a   téves   nézetek  kiszűrésére,  ha  szabad   vitában ütközhetnek  ellentétes vélekedések, és ha a káros  nézetek  is napvilágra    kerülhetnek.   "Történelmi   tapasztalat,    hogy mindannyiszor,   amikor   a   véleménynyilvánítás   szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság,  az emberi  kreativitás,  csökkent  az  emberben  rejlő  képességek kibontakozásának lehetősége. A káros következmények nem  csupán az  individuum,  hanem a társadalom életében is megmutatkoztak, és    az   emberiség   fejlődésének   sok   szenvedéssel   járó zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek szabad kifejtése,  a mégoly    népszerűtlen   vagy   sajátos   elképzelések   szabad megnyilvánulása  a fejlődni képes és valóban eleven  társadalom létezésének  alapfeltétele." [Először:  30/1992.  (V.  26.)  AB határozat, ABH 1992, 167, 171.] Az  Országgyűlés  nemcsak a normaalkotásban, hanem  a  közügyek megvitatásában  is  kiemelkedő és  mással  nem  helyettesíthető szerepet   tölt  be.  A  közügyek  vitatásának  egyik  lényeges parlamenti fórumát jelentik a közügyekben vizsgálatot folytató, illetve   a   közjogi   tisztségviselők  meghallgatását   végző országgyűlési   bizottságok.  A  közügyek   szabad   parlamenti megvitatása   egyfelől   a   megfelelő   törvényalkotás   egyik nélkülözhetetlen  előfeltétele. Másfelől  a  szabad  parlamenti vita  hozzájárul ahhoz, hogy a választópolgárok megfelelő képet alkossanak  az  országgyűlési képviselők és más fontos  közjogi tisztségviselők    tevékenységéről,   és   kellő    információk birtokában   vegyenek   részt  a  politikai   diskurzusban   és döntéshozatalban. 3.1.3.  Az  Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  az  említett alkotmányossági   szempontok   alapján   határozható   meg   az országgyűlési  bizottsági  vizsgálati  eljárásának  viszonya  a bírósági   eljárásokhoz.  Annak  ellenére,  hogy  a  bizottsági vizsgálatok  számos eleme a bírósági eljárásokra emlékeztet,  a két eljárás között alapvető különbségek vannak. Az   Alkotmány   45.   §  (1)  bekezdése   alapján   a   Magyar Köztársaságban a bíróságok gyakorolják az igazságszolgáltatást. Az  50.  § (1) bekezdése szerint a bűncselekmények elkövetőinek büntetése a bíróságok feladata. Az 50. § (3) bekezdése a  bírák függetlenségéről   és   politikai   tevékenységük    tilalmáról rendelkezik.    Az    Alkotmány    említett    rendelkezéseivel kapcsolatban     az     Alkotmánybíróság    több     alkalommal megállapította:  "A bírói hatalom - amely a  magyar  parlamenti demokráciában  is  elválik  a  törvényhozó  és   a   végrehajtó hatalomtól - az állami hatalomnak az a megnyilvánulása, mely az erre  rendelt  szervezet útján a vitássá tett  vagy  megsértett jogról  -  törvényben  szabályozott eljárás  során  -  kötelező erővel  dönt.  A  bírói  hatalom  tehát,  -  amelyhez  a  bírói függetlenség kapcsolódik - döntően az ítélkezésben ölt testet." [Először: 53/1991. (X. 31.) AB határozat, ABH 1991, 266,  267.] "[A] bírói hatalom sajátossága az, hogy a másik két, "politikai jellegű"  hatalmi ággal szemben állandó és semleges". [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1991, 256, 261.] Ezzel szemben a vizsgálatot végző parlamenti bizottságok nem az igazságszolgáltatás, hanem az Országgyűlés részei, a parlamenti ellenőrzés, a kormányzati politikai felelősség megállapításának eszközei,  valamint a közügyek megvitatásának  és  a  közérdekű problémák  feltárásának színterei. A bizottsági tisztségviselők és  tagok pártatlanságáról pedig általában azért nem lehet szó, mert  leginkább  a  választásokon a parlamentbe  jutott  pártok képviselői alkotják a parlamenti bizottságokat. A  külföldi  példák  azt  mutatják, hogy  a  vizsgálóbizottsági tevékenység  és  a  büntetőeljárás egymáshoz  való  viszonyának tisztázása  jelenti az egyik legfőbb alkotmányossági problémát. Rendkívül  kiterjedt vizsgálati jogosultsággal rendelkeznek  az Egyesült  Államok Kongresszusának vizsgáló- és különbizottságai (select  committees,  elect committees),  valamint  az  állandó bizottságok  közül  a  költségvetési bizottság  (Appropriations Committee)  és  a  kormányzati működéssel foglalkozó  bizottság (Government Operations Committee). A francia parlament vizsgáló- és  ellenőrző  bizottságai is folytathatnak büntetőeljárásokkal párhuzamosan vizsgálatokat, azzal a kikötéssel, hogy figyelembe kell venniük a folyamatban lévő büntetőeljárást. Olaszországban a  vizsgálóbizottságok  az alkotmány  82.  cikk  (1)  bekezdése alapján bármely közérdekű kérdés megvizsgálására felállíthatók, s  a (2) bekezdés szerint a vizsgálóbizottság a nyomozást és  a vizsgálatot  ugyanolyan hatáskörrel és korlátokkal végzi,  mint az    igazságügyi    hatóságok.   E   széleskörű    alkotmányos felhatalmazás  biztosította hogy a  parlamenti  bizottságok  az úgynevezett maffiaügyek kapcsán jelentős belpolitikai  szerepre tettek  szert.  Belgiumban a parlamenti  vizsgálóbizottságokról 1996-ban elfogadott külön törvény alapján a bizottságok  széles büntetőeljárási   vizsgálati  hatalommal  rendelkeznek,   s   a jogszabály    arra    is   lehetőséget   biztosít,    hogy    a vizsgálóbizottság  elnökének kezdeményezésére  a  fellebbviteli büntetőbíróság elnöke büntetőügyekben eljáró bírót rendeljen ki a bizottság munkájának segítésére. 3.1.4.     Az    Alkotmánybíróság    következtetése     szerint alkotmányossági  szempontból  elengedhetetlen,  hogy  megfelelő jogi  garanciák  biztosítsák a vizsgáló, ellenőrző  feladatokat ellátó országgyűlési bizottságok hatékony működését. Ezek közül egyet maga az Alkotmány 21. § (3) bekezdése fogalmaz meg, amely kimondja, hogy az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki  köteles  a  rendelkezésükre  bocsátani,  és  mindenki köteles  a  bizottságok előtt vallomást tenni. Önmagában  ez  a szabály  azonban  az Alkotmánybíróság álláspontja  szerint  nem elégséges.   További   jogi  garanciák   szükségesek,   amelyek konkretizálják   az  Alkotmány  21.  §-ának  (3)   bekezdésében szereplő  normát,  joghátrányt  helyeznek  kilátásba  a   norma jogellenes megszegőivel szemben, illetve garantálják  a  norma, valamint  a  szankció  végrehajtását. Az Alkotmány  21.  §  (3) bekezdése  további  jogi szabályozás nélkül lex  imperfecta.  A fentiekből  következően a jogi normáknak  azt  is  egyértelművé kell  tenniük,  hogy  az  országgyűlési bizottsági  vizsgálatok miként   viszonyulnak  a  bírósági  eljárásokhoz,   illetve   a büntetőeljárásokhoz. 3.2.  Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta,  hogy  vannak-e  olyan alkotmányos  korlátai  az országgyűlési bizottságok  vizsgálati tevékenységének,  amelyek  jogi  szabályozást   igényelnek.   A parlamenti ellenőrzésben és a közügyek megvitatásában  lényeges szerepet    betöltő   országgyűlési   bizottsági    vizsgálatok természetesen  nem  lehetnek  korlátlanok.  Az  Alkotmány   más rendelkezéseinek   érvényesülése   legalább   olyan    lényeges szempont,  mint  az Alkotmány a 21. § (2) és (3)  bekezdésének, illetve az ezekkel a szabályokkal szorosan összefüggő, a  2.  § (1) bekezdéséből következő hatalommegosztás elvének és a 61.  § (1)  bekezdésén alapuló információ- és véleményszabadságnak  az érvényesítése. A      mulasztásban      megnyilvánuló      alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány előterjesztője az  Alkotmány több   olyan   szabályára  hivatkozott,  amelyekkel  megítélése szerint ellentétes az, hogy az országgyűlési vizsgáló- és eseti bizottságok  tevékenységéről országgyűlési határozatok  és  nem mindenkire kötelező törvények rendelkeznek. 3.2.1.  Az  Alkotmány  54. § (1) bekezdése  és  az  59.  §  (1) bekezdése   védelemben  részesíti  az  emberek  magánszféráját, magántitkait,    jó    hírnevét,    személyes    adatait.    Az Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint   ezeknek   az   emberi méltósághoz  való  jogból  fakadó jogosultságoknak  a  sérelmét jelentheti,  ha az állam indok nélkül avatkozik be  az  emberek magánéletébe, például azáltal, hogy a hatóság kellő alap nélkül alkalmaz  kényszert az egyénnel szemben. "Az a jogi szabályozás tehát,  amely ezt akár csak potenciálisan lehetővé teszi,  arra való    tekintet   nélkül   alkotmányellenes,   hogy   ez    az alkotmányellenes  jogkövetkezmény az  ügyek  hány  százalékában következik be." [Először: 46/1991. (IX. 10.) AB határozat,  ABH 1991,  211,  215.]  "Az  alkotmányos alapjogok  és  alkotmányos védelmet élvező szabadságok miatt a közhatalom csak alkotmányos felhatalmazással és alkotmányos indokkal avatkozhat be az egyén jogaiba  és  szabadságába." [Először:  11/1992.  (III.  5.)  AB határozat, ABH 1992, 77, 85.] Az állami beavatkozás határait az Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdésében  meghatározott  formai   és tartalmi  követelmények, végső soron az Alkotmánybíróság  által az   Alkotmány  alapján  kidolgozott  szükségességi-arányossági követelmények jelölik ki. Mivel  egyetlen közhatalmi intézménynek sincs korlátlan hatalma az   emberek   felett,   a   vizsgálati   tevékenységet   végző országgyűlési    bizottságok   jogosítványai    sem    lehetnek korlátlanok. Mindebből következik, hogy az Alkotmány 21. §  (3) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint mindenki  köteles az  országgyűlési bizottságok által kért adatokat rendelkezésre bocsátani,    kizárólag   más   alkotmányos    rendelkezésekkel összhangban  érvényesülhet.  Az országgyűlési  bizottságok  sem jogosultak saját szabad elhatározásuk alapján bármilyen ügyben, bárkiről, bármilyen információt megismerni. 3.2.2.  A  magánszféra védelmével szorosan  összefüggő  kérdés, hogy a vizsgálati tevékenységet végző országgyűlési bizottságok eljárása   során  miként  érvényesülnek  a  más   eljárásokban, különösen   a   büntetőeljárásokban   megkövetelt   alkotmányos garanciák. A bíróságok és a parlamenti bizottságok funkcionális elkülönülése    következtében    a    parlamenti     bizottsági vizsgálatokra is vonatkozik az az alkotmányossági  követelmény, hogy   "[a]  bűnössé  nyilvánítást  (elítélést)  csak   bíróság végezheti,   mégpedig  a  büntetőjogi  felelősség  határozatban történő  megállapításával.  Ez következik  az  Alkotmánynak  az ártatlanság   vélelmét  deklaráló  57.  §  (2)   bekezdéséből." [Először: 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 87.] Mindazonáltal a magyarországi szabályozásban nem  tisztázott  a vizsgálat   alá   vont,  vallomástételre  kötelezett,   illetve meghallgatásra meghívott személyek jogállása. Az Alkotmány  21. §  (3)  bekezdése  szerint az országgyűlési  bizottságok  előtt mindenki  köteles  vallomást tenni. Ugyanakkor  alkotmányossági szempontból  nyilvánvaló, hogy az önvádra kötelezés tilalmának, valamint  az  Alkotmány  57. § (2) bekezdésében  megfogalmazott ártatlanság   vélelmének   a   büntetőeljárásokon   kívül   más eljárásokban is feltétlenül érvényesülnie kell. [41/1991. (VII. 3.) AB határozat, ABH 1991, 193, 195.; 26/B/1998. AB határozat, ABH  1999,  647,  649.]  A vallomástétel  megtagadásának  joga, illetve  az  igazmondási kötelezettség azonban már a vallomásra kötelezett  személy eljárási pozíciójától függ.  E  tekintetben más  eljárásjogi  szabályok  vonatkozhatnak  a  "felekre",   az "ügyfelekre",  a  "tanúkra", a "terheltekre"  stb.  A  hatályos magyar  normatív  szabályozás más eljárási  hiányosságokban  is szenved,  például,  hogy nem rendelkezik a  jogi  képviseletről (vö. sértetti képviselet, védelemhez való jog). Azokban az államokban, amelyekben a törvények a büntetőeljárási szabályok  értelemszerű alkalmazását rendelik el  a  parlamenti vizsgálóbizottsági eljárásokban, ezt részben azért teszik, hogy a   büntetőjárási  garanciák  megfelelően  védjék  az   eljárás részvevőit.  [A  német alaptörvény 44. cikkének  (2)  bekezdése például kimondja, hogy a vizsgálóbizottság bizonyítási eljárása esetén  a  büntetőeljárás szabályait értelemszerűen  alkalmazni kell,  ugyanakkor  a  "levél-, a postai és a  távközlési  titok sérthetetlen".] 3.2.3. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése a bírósági tárgyaláshoz való   jogot,  az  57.  §  (5)  bekezdése  pedig  a   bírósági, közigazgatási    és    más   hatósági   döntésekkel    szembeni jogorvoslathoz való jogot ismeri el. Az  Alkotmánybíróság megállapítása szerint a vizsgálatot  végző országgyűlési bizottságok tevékenysége közhatalmi jogalkalmazói tevékenységnek  minősül.  Az  e tevékenység  során  hozott,  az állampolgárok  és  más  személyek jogait,  kötelezettségeit  és jogos   érdekeit   érintő  döntésekkel   szembeni   jogorvoslat követelménye az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből származik. A    vizsgálóbizottságok    jogsértő    döntéseivel    szembeni jogorvoslatra  számos állam törvénye lehetőséget biztosít.  Így az  Egyesült  Államokban  a kongresszusi  bizottságok  jogsértő tevékenységével szembeni jogorvoslatra nyitva áll a  bírói  út. Németországban  az  alaptörvény  44.  cikkének  (4)   bekezdése kimondja: "[a] vizsgálóbizottságok határozatait nem lehet bírói úton  felülvizsgálni.  A  vizsgálat  alapjául  szolgáló  tények elbírálása  és  megítélése tekintetében a bíróságok  szabadok." Mindazonáltal  az  állampolgárok számára közvetlen  joghatással járó  vizsgálóbizottsági határozatokkal szemben -  a  magyartól jelentősen  eltérő - alkotmányjogi panaszt lehet előterjeszteni a Szövetségi Alkotmánybírósághoz. A  jelenlegi  magyarországi szabályozás nem  teszi  kötelezővé, hogy   a   vizsgálatot  végző  országgyűlési   bizottságok   az állampolgárok jogait, kötelezettségeit befolyásoló döntéseiket, intézkedéseiket  formalizált határozatban  jelenítsék  meg,  és nincsenek normatív előírások a bizottsági döntésekkel  szembeni jogorvoslatokról.  Az  országgyűlési  bizottságok   döntéseivel szemben  semmiféle  jogorvoslati  eljárás  megindítására  nincs lehetőség,  mivel az országgyűlési bizottságok nem rendelkeznek perképességgel,  és nem tekinthetők az államigazgatási  eljárás általános   szabályairól  szóló  1957.  évi  IV.   törvény   (a továbbiakban: Áe.) szerinti közigazgatási szervnek sem. Az   országgyűlési  bizottságokéhoz  sok  tekintetben   hasonló tevékenység  ellátására hozta létre az Etv.  az  egyes  fontos, valamint közbizalmi és közvéleményformáló tisztségeket  betöltő személyeket  ellenőrző bizottságot, amely az  Etv.  és  az  Áe. alapján   jár  el,  s  ezért  sajátos  közigazgatási   szervnek tekinthető. [60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH  1994,  342, 366.]   A   vizsgálatot  folytató  országgyűlési  bizottságokra azonban    egyetlen   eljárási   törvény   rendelkezései    sem vonatkoznak. 4.1.   Mindezeket  alapul  véve  az  Alkotmánybíróság  arra   a következtetésre  jutott,  hogy  az  állandó  és  az  ideiglenes országgyűlési      bizottságok     vizsgálati,      ellenőrzési tevékenységének  jogi szabályozása rendkívül hiányos.  Egyfelől hiányoznak  a  bizottsági  vizsgálat  hatékonyságát   biztosító jogszabályi  feltételek, és a bizottsági vizsgálat sui  generis voltát  (a  bírósági eljárásokhoz, a közigazgatási,  illetve  a büntetőeljárásokhoz való viszonyát) rögzítő szabályok, másfelől nincsenek   olyan  jogi  garanciák,  amelyek  az  állampolgárok alapvető    jogait   (magánszférához   való   jogot,   eljárási jogosultságokat, jogorvoslati jogot stb.) védik  a  vizsgálatot végző országgyűlési bizottságokkal mint jogalkalmazó közhatalmi szervekkel szemben. 4.2.  Ez  a mulasztás alkotmányellenes helyzetet eredményezett, egyrészt  azért, mert a hiányos szabályozás nem  biztosítja  az Alkotmány  21. § (2) és (3) bekezdésében elismert országgyűlési bizottsági vizsgálatok hatékony érvényesülését, így sérülhet az Országgyűlésnek   a   hatalommegosztásból   folyó    parlamenti ellenőrzési funkciója, és csorbulhat a közügyek vitatásának  az Alkotmány   61.   §  (1)  bekezdésén  alapuló  szabadsága.   Az alkotmánysértő mulasztás másrészt azért állapítható meg, mert a szabályozatlanság   veszélyezteti   az   Alkotmány   54.    (1) bekezdéséből  és 59. § (1) bekezdéséből következő  személyiségi jogokat   és   magánéleti  szabadságot,  valamint  kizárja   az Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdéséből  fakadó  jogorvoslati  jog érvényesülését,  és  kétségessé  teszi  az  alapvető  jogállami eljárási  garanciák  megvalósulását  a  bizottsági  vizsgálatok során. 4.3.  Az  alkotmánysértő  mulasztást  az  Országgyűlésnek  mint törvényalkotó  hatalomnak kell megszüntetnie. Ez következik  az Alkotmány  8.  §  (2) bekezdéséből, amely szerint  az  alapvető jogokra   vonatkozó  szabályokat  törvény  állapítja  meg.   Ez következik  továbbá  a Jat.-nak azokból a rendelkezéseiből  is, amelyek  szerint  az Országgyűlés törvényben állapítja  meg  "a társadalmi    rendre,   valamint   a   társadalom   meghatározó jelentőségű  intézményeire, az állam szervezetére,  működésére, és   az   állami   szervek   hatáskörére   vonatkozó   alapvető rendelkezéseket", valamint "az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk  eljárási  szabályait". [2. §  a)  és  c)  pont]  "A társadalmi   rendre  vonatkozóan  törvényben  kell  szabályozni különösen   [...]   az  Alkotmányban  felsorolt  állami   szervek működését." [3. § a) pont] Az országgyűlési bizottságok vizsgálati, ellenőrző tevékenysége szükségszerűen   érinti   olyan  jogalanyok   jogait,   illetve kötelezettségeit, akik, illetve amelyek nem  tartoznak  a  Jat. 46.   §   (1)  bekezdésében  említett,  az  Országgyűlés  által irányított szervek vagy az Országgyűlés saját szervei  közé.  A bizottságokat    megillető   alapjog-korlátozó    jogosítványok tartalma  nem  nyugodhat  sem  a  szabályozatlanságból   fakadó esetlegességen,   sem   az  országgyűlési   bizottságok   saját szempontjait  előtérbe helyező önszabályozáson.  [vö.  49/1996. (X.  25.) AB határozat, ABH 1996, 150, 153.; 39/1997. (VII. 1.) AB   határozat,   ABH   1997,  263.]   Ebből   következően   az Alkotmánybíróság   nem   csupán   a   Házszabály   szabályozási hiányosságait állapította meg, hanem azt is, hogy a  mulasztást törvényi szinten kell pótolni. 4.4.  Az Alkotmánybíróság határozata alapján az Országgyűlésnek 2004.   március   31-ig  kell  pótolnia  a   hiányzó   törvényi szabályozást.  A  határidő megállapításánál az Alkotmánybíróság tekintettel volt arra, hogy a vizsgálatot folytató  állandó  és ideiglenes    országgyűlési   bizottságok    tevékenysége    az Alkotmányon  alapul, és jelentős alkotmányossági  megfontolások szólnak   amellett,   hogy   ezek  a  bizottságok   megfelelően szabályozott keretek között, hatékonyan, de az alapvető jogokat tiszteletben  tartva tudják kifejteni a köz  érdekében  végzett tevékenységüket.                              III. Az    Alkotmánybíróság   megvizsgálta   azokat   az    utólagos normakontrollra  vonatkozó  indítványokat,  amelyek  az  Ogyh1. alkotmányellenességének  megállapítását  kezdeményezték.   Erre irányult  több absztrakt normakontroll-indítvány,  valamint  az Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon  nyilvántartásba   vett alkotmányjogi panasz. 1.1.   Az  Alkotmánybíróságnak  először  abban  kellett  állást foglalnia,   hogy  van-e  hatásköre  a  támadott  országgyűlési határozat absztrakt alkotmányossági vizsgálatára. Az  Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság felülvizsgálja   a  jogszabályok  alkotmányosságát,   illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Az Abtv. 1. §  b) pontja alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a jogszabályok  és  az  állami  irányítás  egyéb  jogi   eszközei alkotmányellenességének utólagos vizsgálata. A   Jat.   határozza  meg  azt,  hogy  az  állam  mely  aktusai normatívak,  és azok közül melyek tekintendők jogszabálynak  és melyek  azok,  amelyek az állami irányítás egyéb jogi  eszközei közé tartoznak. A Jat. 46. §-a alapján az Országgyűlés jogosult az  állami  irányítás egyéb jogi eszközének minősülő,  normatív tartalmú     határozatok,    valamint    egyedi     határozatok meghozatalára.  Az  Alkotmánybíróság hatáskörébe  kizárólag  az állami  irányítás  egyéb  jogi  eszközének  minősülő,  normatív tartalmú határozatok felülvizsgálata tartozik. Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint  önmagában  az, hogy  valamely  aktust  olyan elnevezés  alatt  bocsátanak  ki, amelyet  a  Jat. a jogszabályok vagy az állami irányítás  egyéb jogi  eszközei megjelölésére használ, még nem alapozza  meg  az adott   aktus   felülvizsgálatára  nézve  az   Alkotmánybíróság hatáskörét.  A hatáskör vizsgálatánál nem az aktus  elnevezése, hanem  a  benne foglalt rendelkezések jogi jellege az irányadó. [52/1993. (X. 7.) AB végzés, ABH 1993, 407, 408.; 60/1992. (XI. 17.)  AB  határozat,  ABH 1992, 275, 278-279.;  337/B/1994.  AB végzés, ABH 1995, 1033, 1036.; 3/1996. (II. 23.) AB végzés, ABH 1996, 361, 363.; 227/B/1999. AB végzés, ABH 1999, 932, 933.] Az    Alkotmánybíróságnak    az    országgyűlési    határozatok normativitásával  összefüggő gyakorlata azt  mutatja,  hogy  az Alkotmánybíróság   a  legtöbbször  a  határozat   céljának,   a rendelkezéseivel  érintett jogalanyok körének,  a  határozatban lévő    magatartási   szabályok   jellegének    vagy    időbeli kiterjedésének eseti vizsgálata alapján állapította meg, hogy a vizsgált országgyűlési határozat a Jat. szerinti normatív  vagy konkrét  aktusnak minősül-e. [1239/B1990. AB végzés, ABH  1991, 905.;   57/1993.  (X.  28.)  AB  határozat,  ABH  1993,   349.; 439/B/1993.   AB   végzés,  ABH  1993,  908.;  682/B/1993.   AB határozat,  ABH 1994, 764.; 1375/B/1992. AB végzés,  ABH  1993, 862.;  753/B/1995.  AB végzés, ABH 1995, 981.;  453/B/1995.  AB végzés,  ABH  1996, 883.; 922/B/1994. AB határozat,  ABH  1997, 799.;  868/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 609.; 22/1999.  (VI. 30.)  AB határozat, ABH 1999, 176.; 227/B/1999. AB végzés,  ABH 1999, 932.] Az  Ogyh1.  jogforrási  jellegének megállapítása  érdekében  az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az országgyűlési  határozat normatív   rendelkezéseket  tartalmaz-e.  Az  alkotmánybírósági hatáskör  megállapításához csupán a normatív jelleg  meglétének vizsgálata  szükséges,  az alkotmányosan  megkövetelt  normatív szabályozási   szint  meglétének  vizsgálata  nem.   Ezért   az Alkotmánybíróságnak  a  hatáskör megállapításakor  nem  kellett foglalkoznia  azzal  az  indítványozói  kifogással,   hogy   az Országgyűlés nem megfelelő szintű jogforrásban alkotta  meg  az Ogyh1.-beli szabályokat. Az  Ogyh1.  bevezetőjében  kimondja, hogy  az  "Országgyűlés  a demokratikus közélet tisztaságának előmozdítása, a személyes és közérdekű adatokkal való politikai célú visszaélések megelőzése érdekében" hozta meg határozatát. Az   Ogyh1.   I.   pontja  így  rendelkezik:  "Az  Országgyűlés vizsgálóbizottságot  hoz  létre a  rendszerváltás  utáni  első, szabadon  választott  Magyar Országgyűlés  megalakulása,  1990. május  2-át  követően  kormányzati politikai  szerepet  betöltő személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági tevékenységében  való  részvétele tényeinek  és  körülményeinek megvizsgálására." Az  Ogyh1.  II.  pontja  alapján a vizsgálóbizottság  feladata: "annak   megvizsgálása,  hogy  az  1990.  május  2-át  követően megalakult kormányokban kormányzati politikai szerepet  betöltő személyek   részt   vettek-e   az  előző   politikai   rendszer állambiztonsági  tevékenységében." A  III.  pont  értelmében  a vizsgálat  "az  1990. május 2-át követően megalakult  kormányok politikai    vezetőire,   nevezetesen    a    miniszterelnökre, miniszterekre és a politikai államtitkárokra terjed ki." A  IV. pont  azt  határozza  meg,  hogy  a  vizsgálóbizottságnak  mely tényeket és körülményeket kell a vizsgálat körébe vonnia. Az V. pont  egyebek  mellett  kimondja, hogy a  vizsgálóbizottság  "a munkája  során  a  feladatával összefüggésben  meghallgatásokat tarthat, iratokat kérhet be." Ezzel összefüggésben az Ogyh1. V. pontja  előírja: "A kért adatokat mindenki köteles a  bizottság rendelkezésére  bocsátani, illetőleg köteles a bizottság  előtt vallomást    tenni."    A   vizsgálóbizottság    jelentéstételi kötelezettségéről   a   VI.  pont  rendelkezik,   a   bizottság elnökének,  alelnökének és tagjainak megválasztására  vonatkozó szabályokat a VII. és a VIII. pont tartalmazza. Az  Ogyh1.-ben foglaltakhoz hasonló célokat fogalmazott  meg  a jogalkotó   az  Etv.  preambulumában  is,  amely   szerint   az "Országgyűlés    a    demokratikus   államélet    tisztaságának előmozdítása érdekében" alkotta meg a törvényt. Az Ogyh1.-gyel létrehozott vizsgálóbizottság az Alkotmány 21. § (2)-(3)  bekezdésén, valamint a Házszabály 34. § (1) bekezdésén alapul,   amely   -  egyebek  mellett  -  kimondja,   hogy   az Országgyűlés bármely kérdés megvizsgálására vizsgálóbizottságot küldhet ki. Az    országgyűlési   vizsgálóbizottságok    az    Országgyűlés szervezetének  részét képezik, a bizottságok  létrehozataláról, átalakításáról,   megszüntetéséről,  valamint   a   bizottságok feladatainak  meghatározásáról  szóló  határozatok  az   állami irányítás  egyéb  jogi  eszközei  közé  tartoznak.   Ezért   az Alkotmánybíróság     megállapította,     hogy     az     Ogyh1. rendelkezéseinek  jelentős része megfelel  a  Jat.  46.  §  (1) bekezdésében  foglalt  azon  feltételnek,  amely   szerint   az Országgyűlésnek  a  saját  működését és  az  általa  irányított szervek  feladatait az állami irányítás egyéb jogi  eszközeinek minősülő határozatokkal szabályozza. Az  Ogyh1.  emellett olyan rendelkezéseket is  magában  foglal, amelyek  az  Országgyűlés szervezetén  és  irányítási  jogkörén kívülálló    jogalanyokra   tartalmaznak   kötelező    normatív szabályokat. Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság arra  a  következtetésre jutott,  hogy az Ogyh1. megfelel az Alkotmánybíróság  absztrakt utólagos normakontroll-hatáskörét meghatározó, az Abtv. 1. § b) pontjában foglalt ismérvnek. 1.2.  Az  Alkotmánybíróságnak állást kellett foglalnia abban  a kérdésben, hogy az Ogyh1. állami irányítás egyéb jogi  eszközei közé  sorolása  nem zárja-e ki az alkotmányellenesség  utólagos vizsgálatát alkotmányjogi panasz alapján. Az  Abtv.-nek  az  alkotmányjogi panaszról rendelkező  48.  §-a szerint   az  Alkotmánybíróság  alkotmányjogi  panasz   alapján jogszabályok   felülvizsgálatát  végzi  el.  Azért   szolgálhat kizárólag  jogszabály  alkotmányjogi panasz  alapjául,  mert  a jogalkotás  rendje szerint állami irányítás egyéb jogi  eszköze nem   állapíthat  meg  az  állampolgárok  számára  jogokat   és kötelezettségeket.  Jelen  esetben  azonban  az   alkotmányjogi panasz   előterjesztője  -  egyebek   mellett   -   éppen   azt kifogásolta,  hogy az Országgyűlés törvényi szabályozási  körbe tartozó  kérdésekben  alkotott normatív  határozatot,  s  abban alapvető   jogok   korlátozásáról   rendelkezett.   Vagyis    - álláspontja  szerint  -  tartalmilag  "törvényt"  fogadott  el, határozati formába bújtatva. Az   Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint,  amennyiben  egyedi ügyben  történő  jogalkalmazás során az  állampolgárok  jogait, illetve  kötelességeit állami irányítás egyéb  jogi  eszközében foglalt rendelkezések alapján állapították meg, akkor az állami irányítás   jogi  eszközét  kifogásoló  alkotmányjogi   panaszt érdemben el kell bírálni. [22/1991. (IV. 26.) AB határozat, ABH 1991, 408; 753/B/1995. AB végzés, ABH 1995, 981, 982.] Ezért  az  Alkotmánybíróság  nem  tekintette  az  alkotmányjogi panasz  elbírálását kizáró körülménynek, hogy a támadott  norma formailag az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősül. Következésképpen az Alkotmánybíróság megállapította  hatáskörét az    Ogyh1.    utólagos   vizsgálatára   mind   az   absztrakt normakontrollra  vonatkozó indítványok, mind  az  alkotmányjogi panasz alapján. 2.  Az Abtv. 48. § (1) bekezdése az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásához   további   feltételeket   támaszt.   Ezért    az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a benyújtott  alkotmányjogi panasz megfelel-e ezeknek a törvényi követelményeknek. Az   Abtv.   48.  §  (1)  bekezdése  szerint  alkotmánybírósági eljárásra  akkor  kerülhet sor, ha alkotmányellenes  jogszabály alkalmazása  folytán következett be a jogsérelem. Jelen  ügyben kétségtelenül    megállapítható,    hogy    az     Országgyűlés normaalkotását (az Ogyh1. elfogadását) követően  a  felállított vizsgálóbizottság  normákat  (az Ogyh1.-et  és  jogszabályokat) alkalmazó intézményként tevékenykedett, intézkedései,  döntései ezért jogalkalmazásnak minősültek. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ogyh1. III. pontja alapján  a vizsgálóbizottság feladatai közé tartozott, hogy  az alkotmányjogi  panasz  előterjesztőjéről adatokat  gyűjtsön.  A bizottság  maga határozhatta meg eljárási rendjét és vizsgálati módszereit,   s  eljárása  során  meghallgatásokat  tarthatott, iratokat kérhetett be (Ogyh1. V. pont). Az Országgyűlés  elnöke által  az  Alkotmánybíróságnak megküldött  összefoglaló  átirat szerint   a  vizsgálóbizottság  2002.  július  24-én   levélben értesítette  az 1990. május 2-át követően kormányzati  szerepet betöltő    194    politikust   arról,    hogy    személyük    a vizsgálóbizottság vizsgálati körébe esik. Ugyanezen a  napon  a bizottság  levélben megkereste a Történeti Hivatal  elnökét,  a belügyminisztert,   a  honvédelmi  minisztert,   nyilatkozzanak arról,    hogy   a   felügyeletük   alá   tartozó   szervezetek nyilvántartásában szerepel-e a vizsgálati körbe eső 194 személy neve. Az  Alkotmánybíróság  úgy  ítélte meg,  hogy  az  alkotmányjogi panasz   előterjesztője   által  állított   egyéni   jogsérelem megállapításához nem szükséges annak részletes feltárása,  hogy az  országgyűlési  vizsgálóbizottság  milyen,  az  indítványozó személyére  vonatkozó adatokhoz jutott. Önmagában  a  bizottság tevékenysége, amelynek részét képezte az indítványozó adatainak megszerzése  és  továbbítása, megalapozza az Abtv.  48.  §  (1) bekezdése által megkövetelt egyéni érintettséget. Az  Abtv.  48.  §  (2)  bekezdése kimondja:  "Az  alkotmányjogi panaszt  a  jogerős határozat kézbesítésétől  számított  hatvan napon  belül lehet írásban benyújtani." Az (1) bekezdés alapján az  alkotmánybírósági eljárásnak nem feltétele  a  jogorvoslati eljárásban hozott jogerős határozat, ha az indítványozó számára az  alkotmányjogi panasz előterjesztésén kívül más jogorvoslati lehetőség nincs biztosítva. A  benyújtott alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben  az országgyűlési    vizsgálóbizottság    nem    hozott    formális határozatokat.  Sem jogszabály, sem az Ogyh1.  nem  rendelkezik kifejezetten       az      országgyűlési      vizsgálóbizottság intézkedéseivel, döntéseivel szembeni jogorvoslatokról.  (Ezzel szemben  az  Etv.  19.  §-a alapján az egyes  fontos,  valamint közbizalmi    és   közvéleményformáló   tisztségeket    betöltő személyeket   ellenőrző   bizottság   döntésével   szemben   az ellenőrzött  személy a Fővárosi Bíróságnál keresettel  élhet  a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára  vonatkozó szabályok szerint.) Az  országgyűlési bizottság 2002. szeptember 30-án megszűnt,  s addig  sem  rendelkezett perképességgel. Az Országgyűlés  által elfogadott,   normatív  tartalmú  Ogyh1.-et  a  bíróságok   nem bírálhatják   felül.   Mindebből   az   következik,   hogy   az országgyűlési    vizsgálóbizottság   tevékenységével    okozott esetleges   jogsérelmek   orvoslására   vonatkozó   szabályozás hiányosságait    nem    lehet    az    alkotmányjogi     panasz előterjesztőjének hátrányára figyelembe venni. Az  indítványozó ugyanis  -  egyebek  mellett - éppen  ezeket  a  hiányosságokat kifogásolta.   Ezért  az  Alkotmánybíróság  jelen   esetben   a vizsgálóbizottság megszűnésének napját, 2002. szeptember  30-át tekintette   az  Abtv.  48.  §-ának  az  alkotmányjogi   panasz előterjesztésére    megállapított   hatvan    napos    határidő kezdőnapjának. Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság arra  a  megállapításra jutott,  hogy  a benyújtott alkotmányjogi panaszt  érdemben  el kell bírálni. 3.   Az   Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint  nem   hatályos jogszabály   tekintetében  nincs  helye  utólagos   és   elvont normakontroll-eljárásnak,   ha   annak   egyedüli   eljárásjogi következménye - az alkotmányellenesség megállapítása esetén - a norma  hatályvesztésének  kimondása lehetne.  [1449/B/1992.  AB határozat, ABH 1994, 561, 564.] Figyelemmel az Abtv.  1.  §  b) pontjára, 37. és 40. §-ára, valamint 42. § (1) bekezdésére,  ez a  követelmény  az  állami irányítás egyéb jogi  eszközeire  is vonatkozik. [1239/B1990. AB végzés, ABH 1991, 905.] Ugyanakkor   az  Abtv.  48.  §-a  szerint  az  Alkotmánybíróság alkotmányjogi   panasz  alapján  elvégezheti   hatályon   kívül helyezett jogszabályok felülvizsgálatát. [52/1992. (X. 27.)  AB határozat, ABH 1992, 257, 259.] Az alkotmányjogi panasz alapján indult eljárás és absztrakt normakontroll-eljárás között  pedig nem az Ogyh1. alkotmányosságának megítélése, hanem az esetleges jogkövetkezmények tekintetében lehet különbség. Mindezeket figyelembe véve jelen esetben az Alkotmánybíróság az Ogyh1.   hatályosságának  vizsgálatát  nem   tekintette   olyan előkérdésnek, amelytől az - absztrakt és konkrét normakontrollt egyaránt  magában  foglaló  - érdemi  utólagos  alkotmányossági vizsgálat függ.                               IV. Az  indítványozók az Alkotmány 2. §-ára, 8. § (2)  bekezdésére, 54.  § (1) bekezdésére, 57. § (1) és (5) bekezdésére, 59. § (1) bekezdésére, valamint 70/A. §-ára hivatkozva kezdeményezték  az Ogyh1. alkotmányellenességének megállapítását. Az   Alkotmánybíróság   elsőként   azt   vizsgálta,   hogy   az Országgyűlés adhatott-e állami irányítás egyéb jogi  eszközének minősülő  normatív  országgyűlési  határozatban  felhatalmazást országgyűlési      vizsgálóbizottságnak     az      Ogyh1.-beli vizsgálatokra. Vagyis az Alkotmánybíróság azt az  indítványbeli kifogást   válaszolta   meg,  amely  szerint   az   Ogyh1.-beli szabályokat nem megfelelő szintű jogi norma tartalmazza. 1.  Az  Ogyh1. - amint arra az Alkotmánybíróság jelen határozat III. részének 1.1. pontjában már utalt -, célját tekintve közel azonos az Etv.-vel, normatív rendelkezései ugyanakkor az  Etv.- beli  szabályoktól eltérőek: a szabályozással  érintett  alanyi kör  szűkebb  és  teljesen különböző a  tényfeltáró  vizsgálat. Jelentős  eltérés, hogy az Ogyh1. alanyi körébe olyan személyek is  beletartoztak, akik a vizsgálat idején már nem töltöttek be fontos  közjogi pozíciót (és nem is jelölti minőségükben került sor a vizsgálatra). Az Ogyh1.-gyel létrehozott vizsgálóbizottság eljárási rendjének megállapítását az Ogyh1. a bizottság önszabályozására bízta. Az V.  pont csupán annyit mondott ki, hogy a vizsgálóbizottság  "a munkája  során  a  feladatával összefüggésben  meghallgatásokat tarthat, iratokat kérhet be." Ezzel összefüggésben az Ogyh1. V. pontja  az  Alkotmány  21.  §  (3)  bekezdésének  rendelkezését ismételte  meg: "A kért adatokat mindenki köteles  a  bizottság rendelkezésére  bocsátani, illetőleg köteles a bizottság  előtt vallomást tenni." 2.   Az  Alkotmánybíróság  az  Ogyh1.  szabályozási  szintjének megítélésekor  - a két alkotmányossági vizsgálat eltéréseit  is figyelembe véve - irányadónak tekintette a 41/1993.  (VI.  30.) AB   határozat   megállapításait.  [Abban  a  határozatban   az Alkotmánybíróság  a  büntethetőség elévülésének  értelmezéséről szóló   1/1993.   (II.   27.)  OGY   elvi   állásfoglalást   (a továbbiakban:   OGY   elvi  állásfoglalás)   vizsgálta,   amely "jogértelmezés"    formájában    átértelmezte    az    elévülés intézményét,  s  az elévülés új, általános feltételeként  -  az időmúláson  kívül  -  az  állam  bűnüldözési  kötelezettségének teljesítését  is megszabta.] A 41/1993. (VI. 30.) AB  határozat az  alábbi, a jelen ügy szempontjából jelentős megállapításokat tartalmazza: "A   hatalmi   ágak   elválasztása   következtében   nincs   az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág; az elvi állásfoglalásban történő  jogszabály-értelmezés csupán az Országgyűlésre  magára és  szerveire nézve kötelező. Az ennél tágabb címzetti körre az Országgyűlés a törvényi rendelkezések értelmezésére  a  legális (törvénnyel való) jogértelmezést veheti csak igénybe. Az   OGY   elvi  állásfoglalás  azzal,  hogy  az  egyének,   az állampolgárok  életébe,  szabadságába,  jogaiba   való   állami beavatkozásnak,   az   alkotmányos   alapjogok   korlátozásának törvényi  feltételeit és eszközeit szabályozó büntető  törvényt nem törvényben, hanem a büntető ügyekben eljáró hatóságokra  és a    polgárokra    kötelező   erővel   nem   rendelkező    elvi állásfoglalásban   értelmezte  és   az   általános   érvényűség igényével  lépett fel, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság követelményét, valamint a 8.  §  (1)  és (2)  bekezdéséből  az egyének alapvető jogait és  kötelességeit érintő  törvények jogalkotói értelmezésével szemben támasztható alkotmányossági követelményt. (...)  Az  OGY elvi állásfoglalás alkotmányellenes továbbá  azért is,  mert tartalma szerint nem jogértelmezés, hanem - formailag hibás  -  büntető  jogalkotás:  a  büntető  törvény  módosítása jogértelmezés útján." (ABH 1993, 294.) 3.  A  jelen  esetben vizsgált Ogyh1. a 41/1993. (VI.  30.)  AB határozatban  vizsgált  OGY  elvi  állásfoglaláshoz   hasonlóan olyan,   formailag  állami  irányítás  egyéb  jogi   eszközének minősülő norma, amely az Országgyűlés szervezetén és irányítási jogkörén  kívülálló jogalanyokra tartalmaz kötelező magatartási szabályokat,  és  bizonyos alanyi körben kibővíti  az  Etv.-ben intézményesített vizsgálatot. Ezen túl az Ogyh1.  a  vizsgálati eljárás   szabályainak  és  az  annak  során   igénybe   vehető eszközöknek  a  meghatározását  a  vizsgálóbizottság  jogkörébe utalta,  anélkül,  hogy  meglennének az állampolgárok  alapvető jogait érintő eljárás olyan törvényi garanciái, amelyek keretek közé szorítanák az eljáró bizottság tevékenységét. Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Országgyűlés  széles mérlegelési szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy milyen ügyek  bizottsági  vizsgálatát rendeli el ideiglenes  bizottság létrehozásával.  Emellett az állandó országgyűlési  bizottságok is  széles mérlegelési szabadsággal rendelkeznek a tekintetben, hogy   feladatkörükkel   összefüggésben  milyen   vizsgálatokat folytatnak.  Mindez  következik az  Alkotmánynak  a  parlamenti ellenőrzést  és  a közügyek megvitatását biztosító  21.  §  (2) bekezdéséből. Az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése  és  8.  §  (2)  bekezdése ugyanakkor   megköveteli,  hogy  törvény   állapítsa   meg   az Országgyűlésnek a saját magán, a saját szervein  és  az  általa irányított   szerveken  kívüli  körre  kiterjedő  vizsgálatokat folytató  bizottságaira  vonatkozó  általános  szabályokat.  Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből és 8. § (2) bekezdéséből az  is következik,  hogy  az ilyen vizsgálatokat folytató  bizottságok felállításakor,   illetve   már   létező   bizottságok    ilyen vizsgálatokra   való   felhatalmazásakor   minden   tekintetben érvényesülniük  kell  az  általános törvényi  rendelkezéseknek. Ahhoz,  hogy  az  Országgyűlés határozattal az  Országgyűlésen, annak  szervein, továbbá az általa irányított szerveken  kívüli személyekre   és  szervezetekre  vonatkozó  vizsgálatot   végző bizottság   felállításáról  rendelkezzen,  illetve  bizottságot ilyen   vizsgálati  feladattal  ellásson,  törvényi   garanciák kellenek. [Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a jelen határozat nem zárja ki, hogy      Országgyűlés     a     mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenességet  megszüntető  törvény  hatályba  lépéséig vizsgálatokat  folytató  bizottságokat hozzon  létre,  illetve, hogy  a már létrehozott bizottságok folytassák tevékenységüket. Az   Alkotmánybíróság  határozatából  az  következik,  hogy   a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség fennállása alatt is  tiszteletben kell tartani a jelen határozatban számba  vett alkotmányossági  szempontokat,  így  például  az  országgyűlési bizottságok vizsgálatainak (meghallgatásoknak, adatkezeléseknek stb.)  -  a  törvényi  garanciák megalkotásáig  -  az  érintett személyek önkéntes együttműködésén kell alapulniuk.] Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság arra  a  következtetésre jutott,  hogy  az  Ogyh1. ellentétes  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésével és 8. § (2) bekezdésével. Mivel  az  Alkotmánybíróság az Ogyh1. alkotmányellenességét  az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdése és 8. § (2)  bekezdése  alapján megállapította,  az indítványokban felvetett egyéb  kifogásokat érdemben nem bírálta el. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat,  ABH 1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996,  37, 44.;  61/1997.  (XI. 19.) AB határozat, ABH  1997,  361,  364.; 15/2000.  (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.;  16/2000. (V.  24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X.  11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.].                               V. Az  Ogyh1.  alkotmányellenességének megállapítását követően  az Alkotmánybíróságnak  az alkotmányellenesség  jogkövetkezményeit kellett megállapítania. 1.    A   megfelelő   jogkövetkezmények   meghatározásához   az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett az Ogyh1. hatályosságát. A  Jat.  13. §-a kimondja: "A jogszabály akkor veszti hatályát, ha   más   jogszabály  hatályon  kívül  helyezi   vagy   ha   a jogszabályban     meghatározott    határidő     lejárt."     Az Alkotmánybíróság  a jogszabály vagy az állami  irányítás  egyéb jogi  eszköze hatályon kívüliségét nemcsak akkor állapítja meg, ha  a  jogalkotó kifejezetten hatályon kívül helyezte a normát, hanem  akkor  is, ha az értelemszerűen következik a  jogszabály vagy  az  állami irányítás egyéb jogi eszköze rendelkezéseiből. [1239/B/1990.  AB  végzés, ABH, 1991, 905, 906.;  28/1995.  (V. 19.)  AB határozat, ABH 1995, 138, 141.; 276/B/1999. AB végzés, ABH 2000, 1159.] Az Ogyh1. nem rendelkezik kifejezetten az időbeli hatályáról, s más  országgyűlési  határozat nem helyezte hatályon  kívül.  Az Ogyh1.  X.  pontja  így  rendelkezik: "A bizottság  megbízatása feladatának elvégzéséig - de legfeljebb 2002. szeptember  30-ig -  tart.  A  bizottság  a vizsgálati jelentését  nyilvánosságra hozza." Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez a rendelkezés relatív  és  abszolút időbeli hatályt foglal  magában.  Relatív hatályként   fogalmazza  meg,  hogy  a  bizottság   megbízatása "feladatának  elvégzéséig" tart, s abszolút  hatályként  mondja ki,  hogy  a  bizottság  "legfeljebb  2002.  szeptember  30-ig" működik.  Tehát  a  X. pont második mondata, amely  szerint  "a bizottság  a  vizsgálati jelentését nyilvánosságra hozza",  nem értelmezhető   másként,   mint  hogy  a   bizottság   legkésőbb működésének   utolsó   napján  hozhatta  volna   nyilvánosságra jelentését,  mivel  azt  követően  működése  megszűnt.  Magától értetődik, hogy nem létező bizottság nem végezhet vizsgálódást, és  nem  hozhat  nyilvánosságra jelentést. Az  Ogyh1.  egyetlen olyan  rendelkezést sem tartalmaz, amely 2002. szeptember 30-át követően  jogalanyokat  meghatározott  magatartás  tanúsítására jogosítana vagy kötelezne. A  fentiek  alapján nem szorul külön bizonyításra,  hogy  2002. szeptember  30.  után  az  Ogyh1.  alapján  -  elvileg  -   nem kerülhetett  sor  újabb  dokumentumok  létrehozására,   illetve dokumentumok más intézményekből való megkérésére.  A  bizottság birtokába   került,  illetve  a  bizottság  által   létrehozott dokumentumok 2002. szeptember 30. utáni kezelésére  vonatkozóan az  Ogyh1.  nem tartalmaz rendelkezést. Ezen adatok kezelésére, feldolgozására,  megismerésére stb. mindenekelőtt  a  személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról  szóló 1992.  évi  LXIII. törvény, az államtitokról  és  a  szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, valamint a köziratokról, a  közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről  szóló 1995.  évi  LXVI. törvény szabályai vonatkoznak.  Ezek  mellett lényeges  rendelkezést tartalmaz a Házszabály 78/H. §-a,  amely kimondja:  "Megszűnt  országgyűlési  bizottság  zárt  üléseinek irataival kapcsolatos elnöki hatáskört annak a bizottságnak  az elnöke  gyakorolja,  amely  a megszűnt  bizottság  feladatkörét átvette.  A  jogutód nélkül megszűnt bizottság  zárt  üléseinek irataival kapcsolatos rendelkezési jog az Országgyűlés  elnökét illeti meg." Mindebből   az   következik,   hogy   az   Ogyh1.-ben   foglalt rendelkezések 2002. szeptember 30-án - erre irányuló kifejezett rendelkezés  hiányában  is - a határidő  lejártával  hatályukat vesztették. 2.  Az Alkotmánybíróságnak a fentiekből következően azt kellett megvizsgálnia,  hogy  alkotmányellenessé nyilvánított,  de  már hatályon  kívüli  norma  esetében milyen jogkövetkezmény  jöhet számításba. Az   Abtv.   40.  §-a  kimondja:  "Ha  az  Alkotmánybíróság   a jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét  állapítja meg,  a  jogszabályt  vagy  az állami  irányítás  egyéb jogi eszközét  teljesen  vagy  részben megsemmisíti." Az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos  és  elvont normakontrollra irányuló indítvány esetében nem kerül sor a már hatályon  kívüli norma érdemi alkotmányossági vizsgálatára,  ha annak     egyedüli    eljárásjogi    következménye     -     az alkotmányellenesség   megállapítása   esetén    -    a    norma hatályvesztésének   kimondása   lehetne.    [1449/B/1992.    AB határozat,  ABH  1994, 561, 564.; 1239/B1990.  AB  végzés,  ABH 1991,    905.]   Ezért   értelemszerűen   ilyen   esetben    az Alkotmánybíróság  a  norma megsemmisítéséről  sem  rendelkezik, hanem  az  Alkotmánybíróság ideiglenes  ügyrendjéről  és  annak közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban:  Abü.) 31. § a) pontja alapján az eljárását megszünteti. Hatályon kívül helyezett norma alkotmányossági vizsgálatára  az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 38.  §-a  szerinti bírói  kezdeményezés  alapján, valamint  az  Abtv.  48.  §-ában szabályozott   alkotmányjogi  panasz  alapján   kerülhet   sor, valamint - akár absztrakt normakontroll-eljárás keretében is  - akkor,  ha  a  hatályon kívül helyezett normát az  indítvánnyal érintett   konkrét  eljárásokban  a  hatályon  kívül  helyezést követően   alkalmazni  kell.  Ez  utóbbinak  tipikus   példáját jelentik  az  Alkotmánybíróság gyakorlatában az öt  éven  belül elvégzendő    adóellenőrzési    ügyekben    még    alkalmazandó adójogszabályok.   [Összefoglalóan:  7/1994.   (II.   18.)   AB határozat,  ABH  1994, 68, 69.; 842/H/1993. AB  határozat,  ABH 1995, 844, 846.] Az  Alkotmánybíróság a formailag hatályon kívül helyezett norma alkotmányellenességének megállapítását követően általában nem a norma  megsemmisítéséről  rendelkezik,  hanem  szükség  szerint annak  alkalmazását tiltja meg konkrét ügyekben vagy általában. "A   formailag   már   hatályon  kívül   helyezett   jogszabály megsemmisítésének   kimondására   nem    kerülhet    sor,    az szükségtelen. Ezért alkotmányellenesség megállapítása  esetében az    Alkotmánybíróság   az   érintett   jogszabályoknak   vagy rendelkezéseknek  a  konkrét ügyben történő  alkalmazását  vagy általános  érvénnyel  a  jövőbeli  alkalmazását  tiltja   meg." [7/1994.  (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 70.] Ugyanakkor arra  is található példa, hogy az Alkotmánybíróság már hatályon kívüli, de - adóellenőrzés során - még alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket  semmisített  meg.  [21/1992.   (IV.   7.)   AB határozat, ABH 1992, 343.] 3.  Az  Alkotmánybíróságnak  az Ogyh1.  alkotmányellenességéhez kapcsolódó   jogkövetkezmények   meghatározásakor   -    eddigi joggyakorlata mellett - tekintetbe kellett vennie a  jelen  ügy sajátosságait. -  Az  Ogyh1. formailag nincs hatályon kívül helyezve: sem maga az  Ogyh1.,  sem  más országgyűlési határozat nem  rendelkezett kifejezetten  a  hatályvesztésről.  Azt,  hogy  az  Ogyh1.  nem tekinthető hatályosnak, az Alkotmánybíróság - a jelen határozat indokolásának   V.1.  pontjában  -  az  Ogy1.  rendelkezéseinek értelmezése alapján vezette le. -  Az  Ogyh1. - a jelen határozat indokolásának IV.3. pontjában kifejtettek  szerint  - formailag állami irányítás  egyéb  jogi eszközének  minősül, ugyanakkor az Alkotmány és a Jat.  alapján törvényi  szabályozási  körbe tartozó kérdésekről  rendelkezik. Vagyis  az Országgyűlés úgy fogadott el törvényi formát igénylő szabályokat,   hogy   nem   törvényhozó   jogkörében,   nem   a törvényhozási  eljárás szabályainak megfelelően járt  el,  amit alkotmányosan nem tehetett meg. -  Jelen  esetben  az indítványok alapján nem csupán  absztrakt utólagos   normakontroll-eljárás  indult,   hanem   egyidejűleg absztrakt és konkrét normakontroll-eljárás. -  Az általános alkalmazási tilalom kimondása ok nélküli volna, mivel  az Ogyh1.-beli normatív rendelkezések alkalmazására  már nem kerülhet sor. Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte  meg,  hogy  a jogforrási    szint    alapvető   szabályainak    megsértésével megalkotott, s formailag nem hatályon kívül helyezett,  de  már nem  is  alkalmazható Ogyh1. megsemmisítése szolgálja leginkább az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonságot. Az  Alkotmánybíróság az Abtv. 40. §-a alapján  rendelkezett  az alkotmányellenessé nyilvánított Ogyh1. megsemmisítéséről, s  az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján - a jogbiztonság érdekében  - ex tunc hatállyal semmisítette meg az Ogyh1.-et. 4.   Az   Alkotmánybíróság  az  Ogyh1.  alkotmányellenességének kimondásával az alkotmányjogi panaszt megalapozottnak  találta. Az     eredményesnek     bizonyult     alkotmányjogi     panasz jogkövetkezményeinek  megállapításakor  az  Alkotmánybíróságnak tekintettel    kellett    lennie   az   alkotmányjogi    panasz jogintézményének sajátosságaira. Az  Alkotmánybíróságnak az 57/1991. (XI. 8.) AB  határozat  óta követett    gyakorlata   szerint   az   alkotmányjogi    panasz jogorvoslat.  Ez  következik egyrészt abból, hogy  az  Abtv.  a jogintézményt "panasz"-nak nevezi, másrészt abból, hogy azt  az "egyéb  jogorvoslati  lehetőségek" kimerítése  után  vagy  "más jogorvoslati  lehetőség hiányában", vagyis  további,  illetőleg végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára. (ABH 1991, 272,  281-282.)  Minden jogorvoslat lényegi, immanens  eleme  a "jogorvoslás"  lehetősége, vagyis a jogorvoslat  fogalmilag  és szubsztanciálisan  tartalmazza a  jogsérelem  orvosolhatóságát. [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.] Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatban mondta ki  először azt is, hogy az alkotmányjogi panasz intézményét ez a   jogorvoslati   funkció   különbözteti   meg   az   utólagos normakontrolltól.  Az  alkotmányellenes jogszabály  alkalmazása miatti  konkrét jogsérelem orvosolhatóságának hiányában ugyanis az  alkotmányjogi panasz nemcsak funkcióját vesztené el, de azt a  sajátosságát is, amely az Abtv. 21. § (2) bekezdése  alapján bárki  által  indítványozható utólagos normakontrollhoz  képest magában   a   jogintézményben  megnyilvánul.  Az   indítványozó szempontjából is egyedül csak akkor van értelme az Alkotmányban biztosított   jogok   megsértése  miatti   panasznak,   ha   az Alkotmánybíróság  eljárása  folytán  jogsérelme   orvosolhatóvá válik. (ABH 1991, 272, 282.) Jelen  ügyben  az Ogyh1. alkotmányellenességének megállapítása, és megsemmisítése nem jelent jogorvoslatot a panaszos számára. Az  Abtv.  43.  §  (4)  bekezdése alapján  az  Alkotmánybíróság jogosult  arra, hogy akár ex tunc hatállyal mondja ki  a  norma konkrét esetben történő alkalmazhatóságának tilalmát, ha azt  a jogbiztonság  vagy  az eljárást kezdeményező  különösen  fontos érdeke indokolja. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint jelen ügyben  az  Abtv. 43.  § (4) bekezdésének alkalmazása nem jelentene jogorvoslatot az  alkotmányjogi  panasz előterjesztője számára,  mivel  az  ő esetében  az  Ogyh1. múltbeli alkalmazása (adatok  gyűjtése  és továbbítása)   nem  járt  olyan,  a  jövőre  kiható   hátrányos jogkövetkezményekkel,   amelyeket   az   alkalmazási    tilalom megszüntethetne. A már hatályon kívüli és nem  is  alkalmazható Ogyh1. konkrét esetben történő alkalmazási tilalmának kimondása nem  járulna  hozzá  az alapjogi alkotmányvédelem  céljához,  a jogsérelem orvoslásához. Az  országgyűlési vizsgálóbizottság tevékenysége által  okozott esetleges  jogsérelmek  feltárására és orvoslására  egyedül  az biztosítana  lehetőséget,  ha rendelkezésre  állnának  azok  az Alkotmány   57.  §  (5)  bekezdésének  megfelelő   jogorvoslati lehetőségek,   amelyek  hiánya  miatt  jelen  határozatban   az Alkotmánybíróság           mulasztásban           megnyilvánuló alkotmányellenességet   állapított   meg,   és   felhívta    az Országgyűlést a mulasztás megszüntetésére. Ezért  az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz jogorvoslati funkciójának érvényre juttatása érdekében a 23/1998.  (VI.  9.) AB   határozat   rendelkező   részének   második   bekezdésében alkalmazott megoldást tekintette irányadónak. Abban  az  ügyben egyfelől   a   mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség megállapításából, másfelől az alkotmányjogi panasz eredményessé nyilvánításából   az  következett,  hogy  az   Alkotmánybíróság kimondta:  "az alkotmányellenes jogalkotói mulasztás  hátrányos jogkövetkezményei  az  alkotmányjogi  panasz  előterjesztőjével szemben  a  konkrét ügyben nem alkalmazhatók. Ennek  folytán  - függetlenül  attól,  hogy az Országgyűlés  az  alkotmányellenes mulasztást    milyen    módon,   milyen   eljárási    szabályok megalkotásával   küszöböli  ki   -,   a   konkrét   ügyben   az Alkotmánybíróság      korábbi     határozatával      megnyitott felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróságnak a megalkotásra kerülő törvényi szabályok megfelelő alkalmazásával érdemben  le kell folytatnia." (ABH 1998, 182, 189.) Az  Alkotmánybíróság a 23/1998. (VI. 9.) AB határozatot  alapul véve,   a   jelen  ügy  tárgyát  képező  alkotmányjogi   panasz sajátosságaihoz    igazodóan   biztosított    jogorvoslást    a megalapozott alkotmányjogi panasz előterjesztőjének. Abból következően, hogy az Alkotmánybíróság jelen határozatában az     Ogyh1.-et    alkotmányellenesnek    nyilvánította,    az Alkotmánybíróság  azt is megállapította,  hogy  az  Ogyh1.-gyel létrehozott bizottság az Alkotmánybíróságon 850/D/2002.  számon nyilvántartásba  vett  alkotmányjogi panasz  alapjául  szolgáló konkrét ügyben alkotmányellenesen járt el. Ezen  túlmenően  az  Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  az Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon  nyilvántartásba   vett alkotmányjogi  panasz  alapjául  szolgáló  konkrét   ügyben   a jogorvoslat    igénybevételének   határideje   a   mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenességet   megszüntető    törvényi rendelkezés  hatálybalépésével kezdődik. A  Országgyűlés  által megalkotandó,        a        mulasztásban        megnyilvánuló alkotmányellenességet    megszüntető   törvény    rendelkezései határozzák  meg  az  alkotmányjogi panasz előterjesztője  által igénybe   vehető  jogorvoslati  eszközt  vagy   eszközöket,   a jogorvoslati eljárás menetét, valamint a jogsérelem orvoslására szolgáló jogintézményeket.                               VI. Az  Alkotmánybíróság  megvizsgálta azt az indítványt,  amely  a Házszabály  36.  §  (5)  bekezdésének utólagos  alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az   országgyűlési  határozat  formáját  öltő   Házszabály   az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint egyértelműen a Jat. 46. §-a szerinti állami irányítás egyéb jogi eszközének minősül,  amely az Országgyűlés saját működésére vonatkozó normatív szabályokat tartalmazza. [39/1996. (IX. 25.) AB határozat, ABH 1996,  134.; 633/B/1995. AB határozat, ABH 1999, 504.] Nem kivétel ez alól a Házszabálynak a jelen ügyben vizsgált 36. § (5) bekezdése  sem, amelynek   utólagos   alkotmányossági   vizsgálata   tehát   az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Az  indítványozó  szerint a Házszabálynak ez a bekezdése  azért alkotmányellenes, mert felhatalmazást ad arra, hogy  egy  másik országgyűlési   határozat,  illetve  országgyűlési   bizottsági döntés  szabályozza  a bizottsági eljárás  rendjét,  vizsgálati módszereit,  a  bizottsági  jelentés  tartalmát,   valamint   a vizsgálat által érintett szervek és személyek jogait. Az  Alkotmány 24. § (4) bekezdése kimondja: "Az Országgyűlés  a jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával elfogadott  Házszabályban állapítja meg működésének  szabályait és  tárgyalási  rendjét." A Házszabály 36. § (5) bekezdése  azt írja   elő,   hogy  a  vizsgálóbizottság  készítsen   jelentést tevékenységéről  az  Országgyűlés számára,  valamint  az  a)-f) pontjaiban meghatározza a jelentés kötelező tartalmi elemeit. A jelentésnek tartalmaznia kell a vizsgálóbizottság feladatát;  a bizottság  által  meghatározott eljárási rendet  és  vizsgálati módszereket;  a  bizottság ténybeli és jogi megállapításait;  a bizottsági     megállapításokat    alátámasztó     bizonyítékok ismertetését;  a  vizsgálat által érintett szerv  vagy  személy észrevételeit   a   lefolytatott   vizsgálat   módszereire   és megállapításaira   vonatkozóan;  arra  irányuló   felhatalmazás esetén javaslatot a szükséges intézkedésekre. Következésképpen - szemben az indítványozó álláspontjával - nem a vizsgált szabály ad felhatalmazást a bizottsági eljárási rend és vizsgálati módszerek szabályozására, valamint a vizsgálattal érintettek   jogainak  és  kötelezettségeinek  meghatározására. Önmagában  a  vizsgálóbizottsági  jelentés  kötelező   tartalmi elemeinek házszabályi felsorolása nem sérti a jogalkotásnak  az Alkotmányban   és   a   Jat.-ban  meghatározott   rendjét,   és összhangban áll az Alkotmánynak a Házszabályról szóló 24. § (4) bekezdésével. Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság a Házszabály  36.  §  (5) bekezdése  alkotmányellenességének utólagos megállapítására  és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.                              VII. Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta azt az indítványt,  amely  az Ogyh2. utólagos alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az  Ogyh2.-ben  az  Országgyűlés -  az  Ogyh1.  VII.  és  VIII. pontjára   utalva  -  a  rendszerváltás  utáni  első,  szabadon választott    Magyar   Országgyűlés   megalakulását    követően kormányzati  politikai szerepet betöltő személyeknek  az  előző politikai   rendszer   állambiztonsági   tevékenységében   való részvételének   tényeit  és  körülményeit  vizsgáló   bizottság tisztségviselőinek  (elnökének és  alelnökének),  valamint  hat tagjának megválasztásáról rendelkezett. Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata szerint a  kizárólag  személyi kérdésekben   hozott   országgyűlési   határozatok,   így    az országgyűlési    bizottsági    tisztségviselők     és     tagok megválasztásáról  szóló  határozatok  is  a  Jat.  46.  §   (2) bekezdése  szerinti  egyedi  aktusnak  minősülnek,  ezért   nem tekinthetők   az   állami  irányítás  egyéb  jogi   eszközének. [1375/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 862, 863.; 753/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 981.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176.] Az  Alkotmánybíróság  ezért  az Ogyh2.  alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványt hatáskör hiánya miatt - az Abü. 29. § b) pontja alapján - visszautasította. A  határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele  az  Abtv. 41. §-án alapul.                        Dr. Holló András                   az Alkotmánybíróság elnöke        Dr. Bagi István                         Dr. Bihari Mihály    alkotmánybíró                               alkotmánybíró                                    Dr. Czúcz Ottó                            Dr. Erdei Árpád    alkotmánybíró                               alkotmánybíró                                    Dr. Harmathy Attila                       Dr. Kiss László    alkotmánybíró                               alkotmánybíró                                    Dr. Kukorelli István                    Dr. Strausz János    előadó alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                               Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva                          alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Examination of the constitutional requirements with which the legislature must comply in regulating parliamentary committees' activities of inquiry and control
Number of the Decision: .	50/2003. (XI. 5.)
Date of the decision: .	11/03/2003
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2007-m-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
. en_0050_2003.pdf