English

Hungarian
Ügyszám:
.
679/B/2002
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 50/2003. (XI. 5.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2003/566
.
A döntés kelte: Budapest, 11/03/2003
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!


      Az   Alkotmánybíróság  állami  irányítás  egyéb  jogi   eszköze
      alkotmányellenességének   utólagos    vizsgálatára,    valamint
      mulasztásban   megnyilvánuló  alkotmányellenesség  vizsgálatára
      irányuló  indítványok, továbbá alkotmányjogi  panasz  tárgyában
      meghozta a következő

                               határozatot:

      1.    Az   Alkotmánybíróság   megállapítja:   az   Országgyűlés
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet  idézett  elő
      azzal, hogy nem szabályozta törvényben az Alkotmány 21.  §  (2)
      és  (3)  bekezdésének  megfelelően az Országgyűlés  állandó  és
      ideiglenes  bizottságai vizsgálati tevékenységének rendjét,  és
      nem  teremtette  meg  az  országgyűlési bizottsági  vizsgálatok
      hatékonyságának     törvényi     feltételeit.      Mulasztásban
      megnyilvánuló  alkotmányellenesség áll fenn továbbá  azért  is,
      mert  az  Országgyűlés  nem biztosította  törvényben,  hogy  az
      országgyűlési bizottsági vizsgálatok során az Alkotmány  61.  §
      (1)   bekezdésének   megfelelően   érvényesüljön   a   közügyek
      megvitatásának szabadsága; az Alkotmány 54. § (1)  bekezdésének
      és 59. § (1) bekezdésének megfelelő védelemben részesüljenek  a
      személyiséget  és a magánszférát védelmező jogok;  valamint  az
      Alkotmány  57. § (5) bekezdésével összhangban lévő jogorvoslati
      lehetőség   álljon  rendelkezésre  a  vizsgálati  tevékenységet
      folytató  országgyűlési  bizottságok  által  hozott,  személyek
      jogát   vagy  jogos  érdekét  sértő  jogalkalmazói  döntésekkel
      szemben.

      Az  Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói
      feladatának 2004. március 31-ig tegyen eleget.

      2.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a  rendszerváltás
      utáni    első,    szabadon   választott   Magyar   Országgyűlés
      megalakulását  követően kormányzati politikai szerepet  betöltő
      személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági
      tevékenységében  való  részvételének  tényeit  és  körülményeit
      vizsgáló bizottság felállításáról szóló 41/2002. (VII. 12.) OGY
      határozat  alkotmányellenes, ezért azt  elfogadásának  napjára,
      2002. július 9-re visszamenőleges hatállyal megsemmisíti.

      3.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a  rendszerváltás
      utáni    első,    szabadon   választott   Magyar   Országgyűlés
      megalakulását  követően kormányzati politikai szerepet  betöltő
      személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági
      tevékenységében  való  részvételének  tényeit  és  körülményeit
      vizsgáló  bizottság  az Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon
      nyilvántartásba  vett  alkotmányjogi panasz  alapjául  szolgáló
      konkrét ügyben alkotmányellenesen járt el.
      Az    Alkotmánybíróság   megállapítja    továbbá,    hogy    az
      Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon  nyilvántartásba   vett
      alkotmányjogi  panasz  alapjául  szolgáló  konkrét   ügyben   a
      jogorvoslat    igénybevételének   határideje   a   mulasztásban
      megnyilvánuló   alkotmányellenességet   megszüntető    törvényi
      rendelkezés hatálybalépésével kezdődik.

      4.  Az  Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság  Országgyűlésének
      Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 36. § (5)
      bekezdése  alkotmányellenességének utólagos megállapítására  és
      megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

      5.  Az  Alkotmánybíróság a rendszerváltás utáni első,  szabadon
      választott    Magyar   Országgyűlés   megalakulását    követően
      kormányzati  politikai szerepet betöltő személyeknek  az  előző
      politikai   rendszer   állambiztonsági   tevékenységében   való
      részvételének   tényeit  és  körülményeit  vizsgáló   bizottság
      tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 42/2002.
      (VII.   12.)  OGY  határozat  alkotmányellenességének  utólagos
      megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló   indítványt
      visszautasítja.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás

                                      I.

        1.1. Az Országgyűlés 2002. július 9-i ülésnapján elfogadta és a
        Magyar   Közlöny  2002.  július  12-i  számában  közzétette   a
        rendszerváltás   utáni   első,   szabadon   választott   Magyar
        Országgyűlés   megalakulását  követően  kormányzati   politikai
        szerepet  betöltő  személyeknek  az  előző  politikai  rendszer
        állambiztonsági tevékenységében való részvételének  tényeit  és
        körülményeit  vizsgáló bizottság felállításáról szóló  41/2002.
        (VII. 12.) OGY határozatot (a továbbiakban: Ogyh1.). Ezzel  egy
        időben az Országgyűlés elfogadta és közzétette a rendszerváltás
        utáni    első,    szabadon   választott   Magyar   Országgyűlés
        megalakulását  követően kormányzati politikai szerepet  betöltő
        személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági
        tevékenységében  való  részvételének  tényeit  és  körülményeit
        vizsgáló     bizottság    tisztségviselőinek    és    tagjainak
        megválasztásáról szóló 42/2002. (VII. 12.) OGY  határozatot  (a
        továbbiakban: Ogyh2.).

        1.2.  Az  Alkotmánybírósághoz 2002. szeptember 13-án  indítvány
        érkezett,     amelyben     az    indítványozó     az     Ogyh1.
        alkotmányellenességének     utólagos     megállapítását      és
        visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezte,  mert  -
        álláspontja szerint - az Ogyh1. ellentétes a jogbiztonság és  a
        hatalommegosztás követelményével, továbbá sérti  az  érintettek
        alkotmányos érdekeit, és hátrányos megkülönböztetést tartalmaz.
        Az  indítványban kifejtettek szerint az Ogyh1. a  jogalkotásról
        szóló  1987.  évi  XI. törvény (a továbbiakban:  Jat.)  alapján
        állami  irányítás  egyéb  jogi  eszközének  minősül,  és  olyan
        normatív   rendelkezéseket  is  tartalmaz,   amelyek   nem   az
        Országgyűlés által irányított szervekre, illetve a képviselőkre
        vonatkoznak. Ezzel összefüggésben az indítványozó  utalt  arra,
        hogy   az   Ogyh1.  "olyan  alapjogokat  érint,  amelyek   csak
        törvényben rendezhetők, korlátozhatók".
        A    hatalommegosztás   elvére   hivatkozva   kifogásolta    az
        indítványozó,  hogy  az  Ogyh1.  olyan  tevékenység  végzéséről
        rendelkezett,  amely nem tartozik sem az Országgyűlés,  sem  az
        országgyűlési  bizottságok hatáskörébe.  "A  múltban  politikai
        szerepet     vállalt    személyek    vonatkozásában    múltbeli
        ténykedésükről  csak  Bíróság hozhat -  törvény  alapján,  fair
        eljárás  keretében  [...]  -  marasztaló  vagy  akár  megállapító
        döntést."
        Az  indítványozó  emellett azt állította, hogy  az  Ogyh1.-gyel
        vizsgálat  alá  vont személyek jó részénél az  adatok  már  nem
        közérdekű   adatok,   azokra  kiterjed   a   személyes   adatok
        alkotmányos  védelme,  s  ezért felhasználásukhoz  az  érintett
        beleegyezése vagy törvény rendelkezése szükséges.
        Végezetül az indítványozó szerint az Ogyh1. ellentétes az egyes
        fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket
        betöltő  személyek  ellenőrzéséről és  a  Történeti  Hivatalról
        szóló 1994. évi XXIII. törvénnyel (a továbbiakban: Etv.).

        1.3.  Az  Alkotmánybíróság  főtitkárának  előkészítő  eljárását
        követően    az    Alkotmánybíróság    2002.    november    8-án
        alkotmánybírósági  eljárásra alkalmasnak minősített  egy  másik
        beadványt,  amelyben az indítványozó - az első indítványban  is
        szereplő  alkotmányossági kifogások megfogalmazásán túl  -  úgy
        érvelt,  hogy  Ogyh1.  új  személyi körre  terjesztette  ki  az
        "átvilágítást",   és   "ezt  részben   visszamenőleg,   részben
        diszkriminatív módon tette."

        1.4.  Az  Alkotmánybírósághoz 2002. november  18-án  az  Ogyh1.
        visszamenőleges     hatályú    megsemmisítését     kezdeményező
        alkotmányjogi  panasz érkezett. Az indítványozó az  Ogyh1.-gyel
        kapcsolatban  az alábbi alkotmányossági kifogásokat  fogalmazta
        meg:   sérti   az  Alkotmány  2.  §-ában  foglalt  jogállamiság
        követelményét, mert országgyűlési bizottságnak nincs  hatásköre
        az  Ogyh1. által érintett személyi kör vizsgálatára; ellentétes
        az  Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, amely szerint az  alapvető
        jogokra   vonatkozó  szabályokat  törvény  állapítja  meg;   az
        Alkotmány  54. § (1) bekezdésébe ütközik, mert az  eljárás  alá
        vont  személyek nem alanyai, hanem tárgyai az eljárásnak; sérti
        az  57.  §  (1)  és (5) bekezdését, mert nem garantálja  sem  a
        bírósághoz  fordulás  jogát, sem a jogorvoslathoz  való  jogot;
        ellentétes  az  Alkotmány  59. §  (1)  bekezdésével,  mert  nem
        rendelkezik a bizottság által begyűjtött és felhasznált  adatok
        kezeléséről.
        Az  alkotmányjogi  panasz előterjesztője az alkotmányellenesnek
        tartott  norma  alkalmazásával kapcsolatban kifejtette:  "Mivel
        1990-1994  között különböző tisztségekben kormányzati politikai
        szerepet  töltöttem be, az általam sérelmezett határozat  által
        felállított   vizsgálóbizottság  az   én   vonatkozásomban   is
        folytatott vizsgálatot."

        Az  indítványozó  álláspontja a jogorvoslati  lehetőségekről  a
        következő:   "az   országgyűlési  határozat   következtében   a
        parlamenti   vizsgálóbizottság  -  alkotmányos  jogaim   súlyos
        sérelmét   előidézve  -  vizsgálatot  indított  és   folytatott
        ellenem, nem áll módomban rendes bírósághoz fordulni, az  engem
        ért  jogsérelem orvoslására nincs más jogorvoslati lehetőségem,
        mint  az,  hogy  a  T.  Alkotmánybíróságnál  indítványozom   az
        alkotmányellenesség  megállapítását  [...]". Mivel  a bizottság
        nem   készített   jelentést,  az   indítványozó   a   bizottság
        megszűnésének   napját    tekintette  az  alkotmányjogi  panasz
        benyújtására  nyitva álló 60 napos időtartam kezdőnapjának.

        1.5.   Az   Alkotmánybírósághoz  2002.  november  25-én   újabb
        indítvány  érkezett  az előzőekkel összefüggő  tárgykörben.  Az
        indítványozó     kezdeményezte    mulasztásban    megnyilvánuló
        alkotmányellenesség    megállapítását.   Álláspontja    szerint
        törvényben és nem országgyűlési határozatokban kell szabályozni
        az  országgyűlési vizsgáló- és eseti bizottságok  tevékenységét
        és  jogait,  mivel az ilyen bizottságok működése kiterjedhet  a
        nem  az  Országgyűlés által irányított szervekre és személyekre
        is.  "Ez a hiányosság az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, 59.  §-
        át,  61.  § (3) bekezdését, 57. § (1) bekezdését és 57.  §  (5)
        bekezdését sérti. Személyek alapvető jogait korlátozó  eljárási
        és  anyagi  normák  törvénynél alacsonyabb  jogforrási  szinten
        születhetnek,   ezek  a  jogforrások  még   jogszabálynak   sem
        minősülnek,   továbbá   nem  biztosított  a   vizsgálóbizottság
        döntéseivel kapcsolatban sem a bírói út, sem a jogorvoslat."

        Az  indítványozó emellett kezdeményezte az Ogyh1.  valamint  az
        Ogyh2. egészének, továbbá a Magyar Köztársaság Országgyűlésének
        Házszabályáról  szóló  46/1994.  (IX.  30.)  OGY  határozat  (a
        továbbiakban:     Házszabály)    36.    §     (5)     bekezdése
        alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
        Az   Ogyh1.   és   az   Ogyh2.  esetében  az   indítványozó   a
        megsemmisítésre vonatkozó kezdeményezését azzal indokolta, hogy
        ezek a határozatok törvényi alap nélküliek. A Házszabály 36.  §
        (5)   bekezdésének   megsemmisítését  az   indítványozó   azért
        kezdeményezte, mert álláspontja szerint országgyűlési határozat
        nem  adhat  felhatalmazást  arra,  ami  a  Házszabály  támadott
        rendelkezésében szerepel.

        Az   Alkotmánybíróság  az  indítványokat  egyesítette,  és  egy
        eljárásban bírálta el.

        Az  Alkotmánybíróság eljárása során az Ogyh1.-gyel  felállított
        vizsgálóbizottság   tevékenységéről   tájékoztatást   kért   az
        Országgyűlés elnökétől, aki eljuttatta az Alkotmánybírósághoz a
        bizottság  tagjai  és  kormánypárti  tagjai  által  elkészített
        összefoglaló  átiratot. Az Alkotmánybíróság  emellett  eljárása
        során megkereste az adatvédelmi biztost.

        2.1. Az Alkotmány jelen ügyben érintett rendelkezései:

        "2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
        jogállam."
        "8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
        és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben
        tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
        (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és
        kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,
        alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
        "21.   §  (2)  Az  Országgyűlés  állandó  bizottságokat  alakít
        tagjaiból,   és  bármely  kérdés  megvizsgálására   bizottságot
        küldhet ki.
        (3)  Az  országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki
        köteles  a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük
        vallomást tenni."
        "54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban   minden   embernek
        veleszületett  joga  van az élethez és az  emberi  méltósághoz,
        amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
        "57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki
        egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
        bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
        törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság
        igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
        "57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak
        szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági,
        közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy
        jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű
        időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  -  a
        jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával
        elfogadott törvény korlátozhatja."
        "59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban  mindenkit  megillet  a
        jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint   a
        magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
        "61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a
        szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű
        adatokat megismerje, illetőleg terjessze."
        "61.  §  (3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény,
        valamint  a  sajtószabadságról szóló  törvény  elfogadásához  a
        jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata
        szükséges."

        2.2. A Házszabály jelen ügyben érintett rendelkezései:

        "Az ideiglenes bizottságok
        34.  §  (1)  Az  Országgyűlés  bármely  kérdés  megvizsgálására
        vizsgálóbizottságot küldhet ki, továbbá a bizottságot létrehozó
        határozatban  megjelölt  ügyeknek a határozatban  megállapított
        ideig   történő  intézésére  eseti  bizottságot  alakíthat   (a
        vizsgáló-   és  az  eseti  bizottság  a  továbbiakban   együtt:
        ideiglenes bizottság).
        (2) Az ideiglenes bizottság létrehozatalára irányuló határozati
        javaslathoz  nem  lehet  olyan módosító javaslatot  benyújtani,
        amely
        a) a vizsgáló bizottság elnevezésére, a vizsgálat tárgyára,
        b) az eseti bizottság elnevezésére, a feladatkörébe utalt ügyre
        vonatkozik.

        Az eseti bizottságokra vonatkozó külön szabályok
        35.  § (1) Az eseti bizottság feladatát, elnevezését, tagjainak
        számát  és megbízatásának terjedelmét az Országgyűlés az  eseti
        bizottság felállításakor határozza meg.
        (2) h.k.
        (3)   Az   eseti   bizottság  működésének  szabályaira   -   az
        Országgyűlés   vagy  az  eseti  bizottság  eltérő  rendelkezése
        hiányában   -   az   állandó  bizottság  működésére   vonatkozó
        szabályokat megfelelően alkalmazni kell. A bizottság elnöke  és
        alelnöke  csak  képviselő  lehet,  a  bizottság  nem  képviselő
        tagjait szavazati jog nem illeti meg.

        A vizsgálóbizottságra vonatkozó külön szabályok
        36.  §  (1)  A  vizsgálóbizottság létrehozatalára,  működésére,
        elnevezésére,  a  vizsgálat  tárgyának  meghatározására  és   a
        vizsgálóbizottság  megszűnésére az eseti bizottságra  vonatkozó
        rendelkezéseket   kell   alkalmazni   az   e   §-ban    foglalt
        eltérésekkel.
        (2) A vizsgálóbizottságot létre kell hozni, ha azt a képviselők
        legalább egyötöde indítványozza.
        (3)  A  vizsgálóbizottság  tagja csak  országgyűlési  képviselő
        lehet.
        (4) h.k.
        (5)   A  vizsgálóbizottság  tevékenységéről  jelentést  készít,
        amelynek tartalmaznia kell
        a) a bizottság feladatát;
        b)   a   bizottság  által  meghatározott  eljárási  rendet   és
        vizsgálati módszereket;
        c) a bizottság ténybeli és jogi megállapításait;
        d)    annak    bemutatását,    hogy   megállapításait    milyen
        bizonyítékokra alapította;
        e)  a vizsgálat által érintett szerv vagy személy észrevételeit
        a   lefolytatott   vizsgálat  módszereire  és  megállapításaira
        vonatkozóan;
        f)  -  amennyiben  ez  a  bizottság  feladatához  tartozott   -
        javaslatot a szükséges intézkedésekre.
        (6) h.k."

        2.3. A Jat. 46. §-a így rendelkezik:
        "(1)  Az  Országgyűlés,  a  Kormány, a  kormánybizottságok,  az
        önkormányzatok   és  az  önkormányzatok  szervei   határozatban
        szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a  saját
        működésüket,   és  állapítják  meg  a  feladatkörükbe   tartozó
        terveket.
        (2)  E  rendelkezés  nem  érinti az (1)  bekezdésben  felsorolt
        szerveknek az egyedi határozat meghozatalára vonatkozó jogát."

                                      II.

        1.  Az  Alkotmánybíróság  először az  országgyűlési  ideiglenes
        bizottságok   szabályozása  terén  mulasztásban   megnyilvánuló
        alkotmányellenesség   megállapítását  kezdeményező   indítványt
        vizsgálta meg.
        Az   indítványozó   álláspontja  szerint  az  Alkotmánynak   az
        alapjogok  korlátozásáról  [8. § (2)  bekezdés],  a  bírósághoz
        fordulás  jogáról  [57. § (1) bekezdés], a jogorvoslathoz  való
        jogról [57. § (5) bekezdés], a személyes adatok védelméhez való
        jogról  (59.  §),  valamint a közérdekű adatok nyilvánosságáról
        szóló  törvényről  [61. § (3) bekezdés] szóló  rendelkezéseivel
        ellentétes  jogalkotói  mulasztásnak  minősül  az,   hogy   nem
        törvény,   hanem  csupán  országgyűlési  határozatok,   illetve
        országgyűlési   bizottsági   döntések   határozzák    meg    az
        Országgyűlés vizsgáló- és eseti bizottságainak tevékenységét és
        jogait.
        Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
        továbbiakban:  Abtv.) 49. § (1) bekezdése alapján  mulasztásban
        megnyilvánuló    alkotmányellenesség   megállapítására    akkor
        kerülhet    sor,   ha   a   jogalkotó   szerv   a   jogszabályi
        felhatalmazásból  származó jogalkotói feladatát  elmulasztotta,
        és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság
        mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg,
        ha    alapvető   jog   érvényesüléséhez   szükséges   garanciák
        hiányoznak,  illetve  ha  a  hiányos szabályozás  alapvető  jog
        érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB  határozat,
        ABH  1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH  1992,
        227, 232.; 6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93, 103.]

        Az    Alkotmánybíróságnak    a    mulasztásban    megnyilvánuló
        alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló hatáskörében ezért
        jelen  esetben azt kellett megvizsgálnia, hogy az országgyűlési
        bizottságokra vonatkozó szabályozás hiányos-e olyan értelemben,
        hogy   az   mulasztásnak  minősüljön.  Amennyiben  a  mulasztás
        megállapítható,  azt kell eldönteni, hogy alkotmányellenességet
        okozó mulasztásról van-e szó.

        Mindezekhez szorosan kapcsolódó kérdés, hogy milyen  jogforrási
        szintet  igényel  a  hiányzó szabályozás,  azaz  törvényi  vagy
        csupán normatív országgyűlési határozati formára van-e szükség.
        Ezeknek   az   alkotmányossági  kérdéseknek  a   megválaszolása
        érdekében    az    Alkotmánybíróság   szélesebb   alkotmányjogi
        összefüggésben    vizsgálta   az   országgyűlési    bizottságok
        vizsgálati,    ellenőrzési   funkcióját,    és    annak    jogi
        szabályozását.

        Jelen   esetben  az  esetleges  alkotmányellenes   mulasztással
        összefüggő  jogforrási  vizsgálat  kizárólag  az  országgyűlési
        bizottságok   ellenőrző,   vizsgálati  funkcióját   meghatározó
        rendelkezésekre vonatkozott.

        2.1.   Az   Alkotmánybíróság  áttekintette   az   országgyűlési
        bizottságokra,  azon  belül a vizsgáló- és eseti  bizottságokra
        vonatkozó, a jelen ügy szempontjából lényeges jogi normákat. Az
        országgyűlési  bizottságok vizsgáló,  ellenőrző  funkcióját  az
        Alkotmány  21.  §-a alapozza meg, amely az állandó  bizottságok
        alakításáról  rendelkezik,  és lehetővé  teszi  bármely  kérdés
        megvizsgálására  vizsgálóbizottság kiküldését  [(2)  bekezdés],
        továbbá kimondja, hogy az országgyűlési bizottságok által  kért
        adatokat  mindenki  köteles  a  rendelkezésükre  bocsátani,  és
        mindenki  köteles  a  bizottságok előtt  vallomást  tenni  [(3)
        bekezdés].
        A  bizottsági  rendszerre és a bizottságok vizsgáló,  ellenőrző
        funkciójára   vonatkozó  részletes  szabályokat  a   Házszabály
        állapítja meg. Az Országgyűlésben a Házszabály alapján  állandó
        és ideiglenes bizottságok működnek.
        Az  állandó bizottság az Országgyűlésnek - egyebek mellett - "a
        kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerve,  amely  az
        Alkotmányban és más törvényekben, a Házszabályban,  továbbá  az
        Országgyűlés  egyéb  határozataiban  meghatározott   hatáskörét
        gyakorolja." [29. § (1) bekezdés] Az állandó bizottságok  száma
        és  feladatköre alapvetően a kormányzat felépítéséhez igazodik,
        de  az  Országgyűlés  -  a kötelezően létrehozandó  bizottságok
        kivételével   -   állandó  bizottságot  bármikor   létrehozhat,
        átalakíthat,  megszüntethet. [28. § (2)  és  (3)  bekezdés]  Az
        Országgyűlés valamely intézkedésről, vizsgálatról vagy valamely
        szerv  tevékenységéről tájékoztató jelentés készítésére kérheti
        fel  az  állandó bizottságot. [30. § (1) bekezdés;  89.  §  (1)
        bekezdés]  Ezen  túl az állandó bizottság a működési  területét
        érintő   bármely   kérdést   saját  elhatározása   alapján   is
        megtárgyalhat,  és  abban  állást foglalhat.  Ilyen  esetben  a
        bizottság  tájékoztatóban hozza nyilvánosságra állásfoglalását.
        [30. § (3) bekezdés]
        Az országgyűlés ideiglenes bizottságként eseti bizottságokat és
        vizsgálóbizottságokat hozhat létre.
        Az   eseti  bizottság  "a  bizottságot  létrehozó  határozatban
        megjelölt  ügynek  a határozatban megállapított  ideig  történő
        intézésére"   jön   létre.   Feladatkörét   és   megbízatásának
        terjedelmét   az   Országgyűlés  határozza  meg   a   bizottság
        felállításakor. Az eseti bizottságnak - szavazati jog nélkül  -
        nem  országgyűlési képviselő tagja is lehet. Az eseti bizottság
        működésére   az   állandó  bizottságok   működésére   vonatkozó
        szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha az Országgyűlés vagy az
        eseti bizottság másképpen rendelkezik. [34. § (1) bekezdés, 35.
        §]
        Vizsgálóbizottságot     "bármely    kérdés     megvizsgálására"
        létrehozhat  az Országgyűlés. Amennyiben a képviselők  legalább
        egyötöde     indítványozza,    a     vizsgálóbizottságot     az
        Országgyűlésnek  létre  kell hoznia. Vizsgálóbizottságnak  csak
        országgyűlési    képviselő    tagja    lehet.    A    bizottság
        tevékenységéről  jelentést  készít  a  Házszabály  36.  §   (5)
        bekezdésében    meghatározott   tartalommal.    Egyebekben    a
        vizsgálóbizottságokra   az   eseti   bizottságokra    vonatkozó
        szabályokat, azok hiányában az állandó bizottságokra  vonatkozó
        szabályokat kell alkalmazni. [34. § (1) bekezdés, 36. §]
        A  Házszabály IV. részének (Az Országgyűlés tárgyalási  rendje)
        2. fejezete állapítja meg a bizottsági ülésezési rend általános
        szabályait,  amelyek értelemszerűen vonatkoznak az  állandó  és
        ideiglenes bizottságok ellenőrző, vizsgáló tevékenységére is. A
        Házszabály  jelentős  teret  ad a  bizottsági  önszabályozásnak
        azzal,   hogy   kimondja:  "Megalakulása   után   a   bizottság
        meghatározza  ülésezési  rendjét."  [67.  §  (1)  bekezdés]  "A
        bizottságok  működési  rendjüket - a Házszabály  rendelkezéseit
        figyelembe véve - maguk határozzák meg." [81. § (1) bekezdés]

        2.2.  Az  Alkotmánybíróság  számba  vette  a  kifejezetten   az
        országgyűlési  bizottságok vizsgálati, ellenőrzési  funkciójára
        vonatkozó, a jelen ügy szempontjából jelentős jogi normákat.  A
        Házszabály  68.  §  (3)  bekezdése arról  rendelkezik,  hogy  a
        bizottsági tagok kétötödének kérésére a bizottság meghallgatást
        tart.   A   73.  §  a  szakértők  meghívását  és  felszólalását
        szabályozza.  A  zárt  bizottsági ülésről  készült  jegyzőkönyv
        tartalmát  szabályozó  78/A. § említi "a meghallgatott  vagy  a
        bizottság előtt vallomást tevő személy nyilatkozatát". A 139. §
        a titokvédelem tárgykörében az államtitok és a szolgálati titok
        védelméről rendelkezik.

        Külön rendelkezik a Házszabály a vezető közjogi tisztségviselők
        megválasztásával, illetve ellenőrzésével kapcsolatos bizottsági
        meghallgatásokról,  beszámolókról.  A  132.  §  (3)   bekezdése
        kimondja:  "Ha  törvény  valamely tisztségviselő  megválasztása
        vagy  kinevezése  előtt a jelölt országgyűlési bizottság  előtt
        történő meghallgatását írja elő, az erre hatáskörrel rendelkező
        bizottság  a  jelöltet meghallgatja, és a  személyi  javaslatot
        véleményezi.   A   jelölt  miniszterré  történő   kinevezésének
        támogatásáról  a  bizottság nyílt szavazással  határoz."  Ezzel
        összefüggésben  a  68.  §  (4) bekezdése  így  rendelkezik:  "A
        bizottság  köteles évente legalább egy alkalommal  meghallgatni
        azt a minisztert, akit kinevezése előtt meghallgatott."

        2.3.  Az  Alkotmány  és a Házszabály ismertetett  rendelkezései
        alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy
        az  Országgyűlés  bizottságainak ellenőrző, vizsgáló  funkciója
        közvetlenül   az  Alkotmány  21.  §  (2)  és  (3)  bekezdéséből
        következik.    Az    országgyűlési    bizottságok    vizsgálati
        tevékenysége  sem  az Alkotmány, sem a Házszabály  alapján  nem
        kötődik  egy  meghatározott  bizottsági  típushoz.  Az  állandó
        bizottságok,  az ideiglenes eseti bizottságok és az  ideiglenes
        vizsgálóbizottságok  egyaránt folytathatnak  vizsgálatokat,  és
        elláthatnak  ellenőrző  funkciót. Az  egyes  bizottsági  formák
        annyiban  jelentenek különbséget, hogy míg  az  állandó  és  az
        eseti   bizottságoknak  nem  elsődleges  feladata   vizsgálatok
        lefolytatása, addig a vizsgálóbizottságok kifejezetten azzal  a
        céllal   jönnek   létre,  hogy  konkrét  ügyekben   vizsgálatot
        folytassanak,  és  arról  az  Országgyűlés  számára   jelentést
        készítsenek. Mindez azonban a hatályos szabályozás szerint  nem
        zárja  ki azt, hogy a vizsgálóbizottságon kívül más bizottságok
        is  -  az  Országgyűlés  rendelkezése  vagy  bizottsági  döntés
        alapján - valamely ügyben vizsgálatot folytassanak.

        Az  Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy általában  az
        országgyűlési   bizottságok   vizsgálati   tevékenységéről,   a
        vizsgálati   eljárásról,  az  igénybe  vehető  eszközökről   és
        módszerekről sem a Házszabály, sem más jogi norma nem tartalmaz
        koherens  és részletes szabályozást. A Házszabály alapvetően  a
        bizottságok  önszabályozására  bízza  a  vizsgálati   eljárások
        rendjének meghatározását.

        3.  Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az Alkotmány milyen
        követelményeket támaszt a jogalkotóval szemben az országgyűlési
        bizottságok  vizsgálati, ellenőrző tevékenységének  garanciális
        szabályozása érdekében.

        3.1.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az országgyűlési
        bizottságoknak  a közvetlenül az Alkotmány 21.  §  (2)  és  (3)
        bekezdéséből  következő  vizsgálati,  ellenőrző   szerepe   két
        alkotmányos szabályra vezethető vissza.

        3.1.1.   Az   egyik   az  Alkotmány  2.  §   (1)   bekezdésében
        megfogalmazott    jogállamiság    követelménye,    amely     az
        Alkotmánybíróság gyakorlata szerint magában foglalja a tartalmi
        értelemben  vett  alkotmányosság egyik legfőbb  kritériumát,  a
        hatalommegosztás  elvét.  Ebből  az  elvből  következik,   hogy
        nincsen  az  Országgyűlésnek alárendelt  hatalmi  ág,  s  egyik
        hatalmi   ág   sem  vonhatja  el  a  másik  jogosítványait.   A
        hatalommegosztás  elvéből ugyanakkor  az  is  következik,  hogy
        alkotmányos  demokráciában nincs korlátlan és  korlátozhatatlan
        hatalom, s az egyes hatalmi ágak hatalmi ellensúlyt képeznek  a
        többi  hatalmi ággal szemben. [38/1993. (VI. 11.) AB határozat,
        ABH 1993, 256, 261.; 41/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993,
        292,  294.;  55/1994. (XI. 10.) AB határozat,  ABH  1994,  296,
        300.;  28/1995.  (V. 19.) AB határozat, ABH  1995,  138,  142.;
        66/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 397, 403.]

        A   hatalommegosztás   elvének   a   magyar   államszervezetben
        érvényesülő  intézményi  és  garanciarendszerének  alapjait  az
        Alkotmány  tartalmazza.  Ennek a garanciarendszernek  a  részét
        képezi  -  számos  más  alkotmányos  intézmény  mellett  -   az
        országgyűlési  bizottságok vizsgálati  funkciójának  alkotmányi
        elismerése  és házszabályi körülhatárolása, továbbá mindazok  a
        törvényi   szabályok,   amelyek   vezető   közjogi   tisztségek
        betöltőinek     (jelöltjeinek)     országgyűlési     bizottsági
        meghallgatását írják elő. Jelentős részben a kormányzati  munka
        és  így  a végrehajtó hatalom ellenőrzését szolgálja,  hogy  az
        Országgyűlés  bizottságai  révén vizsgálatokat  folytathat,  és
        köteles beszámoltatni a minisztereket. A vizsgálati lehetőségek
        és    a    beszámolási    kötelezettségek    az    Országgyűlés
        információszerzését   biztosítják,   ami   elengedhetetlen   az
        ellenőrző funkció érvényesüléséhez.

        3.1.2.  Az  országgyűlési bizottságok  vizsgálati  funkciója  a
        jogállamiság   részét  képező  hatalommegosztás  elve   mellett
        következik  az  Alkotmány  61. §  (1)  bekezdéséből  is,  amely
        alapvető  jognak  ismeri el a közérdekű  adatok  megismeréséhez
        való  jogot (az információszabadságot) és a véleménynyilvánítás
        szabadságát.  A  két  jog  az egyéni önkifejezés  szabadságának
        előmozdítása  mellett  a  közügyek  megvitatásának  szabadságát
        biztosítja.   A  kellő  informáltság,  a  tények   ismerete   a
        szólásszabadság  egyik feltétele. A szabad  véleménynyilvánítás
        joga pedig a plurális, demokratikus társadalom alapvető értékei
        közé  tartozik. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint e jognak
        kitüntetett  szerepe  van  az alapjogok  között,  s  "anyajoga"
        többféle   szabadságjognak,  a  "kommunikációs"   alapjogoknak,
        amelyek  együttesen  teszik lehetővé  az  egyén  részvételét  a
        társadalmi  és  politikai folyamatokban. A társadalom  szellemi
        gazdagodása  a  véleményszabadságtól is függ:  csak  akkor  van
        esély   a   téves   nézetek  kiszűrésére,  ha  szabad   vitában
        ütközhetnek  ellentétes vélekedések, és ha a káros  nézetek  is
        napvilágra    kerülhetnek.   "Történelmi   tapasztalat,    hogy
        mindannyiszor,   amikor   a   véleménynyilvánítás   szabadságát
        korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság,  az
        emberi  kreativitás,  csökkent  az  emberben  rejlő  képességek
        kibontakozásának lehetősége. A káros következmények nem  csupán
        az  individuum,  hanem a társadalom életében is megmutatkoztak,
        és    az   emberiség   fejlődésének   sok   szenvedéssel   járó
        zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek szabad kifejtése,  a
        mégoly    népszerűtlen   vagy   sajátos   elképzelések   szabad
        megnyilvánulása  a fejlődni képes és valóban eleven  társadalom
        létezésének  alapfeltétele." [Először:  30/1992.  (V.  26.)  AB
        határozat, ABH 1992, 167, 171.]

        Az  Országgyűlés  nemcsak a normaalkotásban, hanem  a  közügyek
        megvitatásában  is  kiemelkedő és  mással  nem  helyettesíthető
        szerepet   tölt  be.  A  közügyek  vitatásának  egyik  lényeges
        parlamenti fórumát jelentik a közügyekben vizsgálatot folytató,
        illetve   a   közjogi   tisztségviselők  meghallgatását   végző
        országgyűlési   bizottságok.  A  közügyek   szabad   parlamenti
        megvitatása   egyfelől   a   megfelelő   törvényalkotás   egyik
        nélkülözhetetlen  előfeltétele. Másfelől  a  szabad  parlamenti
        vita  hozzájárul ahhoz, hogy a választópolgárok megfelelő képet
        alkossanak  az  országgyűlési képviselők és más fontos  közjogi
        tisztségviselők    tevékenységéről,   és   kellő    információk
        birtokában   vegyenek   részt  a  politikai   diskurzusban   és
        döntéshozatalban.

        3.1.3.  Az  Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  az  említett
        alkotmányossági   szempontok   alapján   határozható   meg   az
        országgyűlési  bizottsági  vizsgálati  eljárásának  viszonya  a
        bírósági   eljárásokhoz.  Annak  ellenére,  hogy  a  bizottsági
        vizsgálatok  számos eleme a bírósági eljárásokra emlékeztet,  a
        két eljárás között alapvető különbségek vannak.
        Az   Alkotmány   45.   §  (1)  bekezdése   alapján   a   Magyar
        Köztársaságban a bíróságok gyakorolják az igazságszolgáltatást.
        Az  50.  § (1) bekezdése szerint a bűncselekmények elkövetőinek
        büntetése a bíróságok feladata. Az 50. § (3) bekezdése a  bírák
        függetlenségéről   és   politikai   tevékenységük    tilalmáról
        rendelkezik.    Az    Alkotmány    említett    rendelkezéseivel
        kapcsolatban     az     Alkotmánybíróság    több     alkalommal
        megállapította:  "A bírói hatalom - amely a  magyar  parlamenti
        demokráciában  is  elválik  a  törvényhozó  és   a   végrehajtó
        hatalomtól - az állami hatalomnak az a megnyilvánulása, mely az
        erre  rendelt  szervezet útján a vitássá tett  vagy  megsértett
        jogról  -  törvényben  szabályozott eljárás  során  -  kötelező
        erővel  dönt.  A  bírói  hatalom  tehát,  -  amelyhez  a  bírói
        függetlenség kapcsolódik - döntően az ítélkezésben ölt testet."
        [Először: 53/1991. (X. 31.) AB határozat, ABH 1991, 266,  267.]
        "[A] bírói hatalom sajátossága az, hogy a másik két, "politikai
        jellegű"  hatalmi ággal szemben állandó és semleges". [38/1993.
        (VI. 11.) AB határozat, ABH 1991, 256, 261.]
        Ezzel szemben a vizsgálatot végző parlamenti bizottságok nem az
        igazságszolgáltatás, hanem az Országgyűlés részei, a parlamenti
        ellenőrzés, a kormányzati politikai felelősség megállapításának
        eszközei,  valamint a közügyek megvitatásának  és  a  közérdekű
        problémák  feltárásának színterei. A bizottsági tisztségviselők
        és  tagok pártatlanságáról pedig általában azért nem lehet szó,
        mert  leginkább  a  választásokon a parlamentbe  jutott  pártok
        képviselői alkotják a parlamenti bizottságokat.

        A  külföldi  példák  azt  mutatják, hogy  a  vizsgálóbizottsági
        tevékenység  és  a  büntetőeljárás egymáshoz  való  viszonyának
        tisztázása  jelenti az egyik legfőbb alkotmányossági problémát.
        Rendkívül  kiterjedt vizsgálati jogosultsággal rendelkeznek  az
        Egyesült  Államok Kongresszusának vizsgáló- és különbizottságai
        (select  committees,  elect committees),  valamint  az  állandó
        bizottságok  közül  a  költségvetési bizottság  (Appropriations
        Committee)  és  a  kormányzati működéssel foglalkozó  bizottság
        (Government Operations Committee). A francia parlament vizsgáló-
        és  ellenőrző  bizottságai is folytathatnak büntetőeljárásokkal
        párhuzamosan vizsgálatokat, azzal a kikötéssel, hogy figyelembe
        kell venniük a folyamatban lévő büntetőeljárást. Olaszországban
        a  vizsgálóbizottságok  az alkotmány  82.  cikk  (1)  bekezdése
        alapján bármely közérdekű kérdés megvizsgálására felállíthatók,
        s  a (2) bekezdés szerint a vizsgálóbizottság a nyomozást és  a
        vizsgálatot  ugyanolyan hatáskörrel és korlátokkal végzi,  mint
        az    igazságügyi    hatóságok.   E   széleskörű    alkotmányos
        felhatalmazás  biztosította hogy a  parlamenti  bizottságok  az
        úgynevezett maffiaügyek kapcsán jelentős belpolitikai  szerepre
        tettek  szert.  Belgiumban a parlamenti  vizsgálóbizottságokról
        1996-ban elfogadott külön törvény alapján a bizottságok  széles
        büntetőeljárási   vizsgálati  hatalommal  rendelkeznek,   s   a
        jogszabály    arra    is   lehetőséget   biztosít,    hogy    a
        vizsgálóbizottság  elnökének kezdeményezésére  a  fellebbviteli
        büntetőbíróság elnöke büntetőügyekben eljáró bírót rendeljen ki
        a bizottság munkájának segítésére.

        3.1.4.     Az    Alkotmánybíróság    következtetése     szerint
        alkotmányossági  szempontból  elengedhetetlen,  hogy  megfelelő
        jogi  garanciák  biztosítsák a vizsgáló, ellenőrző  feladatokat
        ellátó országgyűlési bizottságok hatékony működését. Ezek közül
        egyet maga az Alkotmány 21. § (3) bekezdése fogalmaz meg, amely
        kimondja, hogy az országgyűlési bizottságok által kért adatokat
        mindenki  köteles  a  rendelkezésükre  bocsátani,  és  mindenki
        köteles  a  bizottságok előtt vallomást tenni. Önmagában  ez  a
        szabály  azonban  az Alkotmánybíróság álláspontja  szerint  nem
        elégséges.   További   jogi  garanciák   szükségesek,   amelyek
        konkretizálják   az  Alkotmány  21.  §-ának  (3)   bekezdésében
        szereplő  normát,  joghátrányt  helyeznek  kilátásba  a   norma
        jogellenes megszegőivel szemben, illetve garantálják  a  norma,
        valamint  a  szankció  végrehajtását. Az Alkotmány  21.  §  (3)
        bekezdése  további  jogi szabályozás nélkül lex  imperfecta.  A
        fentiekből  következően a jogi normáknak  azt  is  egyértelművé
        kell  tenniük,  hogy  az  országgyűlési bizottsági  vizsgálatok
        miként   viszonyulnak  a  bírósági  eljárásokhoz,   illetve   a
        büntetőeljárásokhoz.

        3.2.  Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta,  hogy  vannak-e  olyan
        alkotmányos  korlátai  az országgyűlési bizottságok  vizsgálati
        tevékenységének,  amelyek  jogi  szabályozást   igényelnek.   A
        parlamenti ellenőrzésben és a közügyek megvitatásában  lényeges
        szerepet    betöltő   országgyűlési   bizottsági    vizsgálatok
        természetesen  nem  lehetnek  korlátlanok.  Az  Alkotmány   más
        rendelkezéseinek   érvényesülése   legalább   olyan    lényeges
        szempont,  mint  az Alkotmány a 21. § (2) és (3)  bekezdésének,
        illetve az ezekkel a szabályokkal szorosan összefüggő, a  2.  §
        (1) bekezdéséből következő hatalommegosztás elvének és a 61.  §
        (1)  bekezdésén alapuló információ- és véleményszabadságnak  az
        érvényesítése.
        A      mulasztásban      megnyilvánuló      alkotmányellenesség
        megállapítására irányuló indítvány előterjesztője az  Alkotmány
        több   olyan   szabályára  hivatkozott,  amelyekkel  megítélése
        szerint ellentétes az, hogy az országgyűlési vizsgáló- és eseti
        bizottságok  tevékenységéről országgyűlési határozatok  és  nem
        mindenkire kötelező törvények rendelkeznek.

        3.2.1.  Az  Alkotmány  54. § (1) bekezdése  és  az  59.  §  (1)
        bekezdése   védelemben  részesíti  az  emberek  magánszféráját,
        magántitkait,    jó    hírnevét,    személyes    adatait.    Az
        Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint   ezeknek   az   emberi
        méltósághoz  való  jogból  fakadó jogosultságoknak  a  sérelmét
        jelentheti,  ha az állam indok nélkül avatkozik be  az  emberek
        magánéletébe, például azáltal, hogy a hatóság kellő alap nélkül
        alkalmaz  kényszert az egyénnel szemben. "Az a jogi szabályozás
        tehát,  amely ezt akár csak potenciálisan lehetővé teszi,  arra
        való    tekintet   nélkül   alkotmányellenes,   hogy   ez    az
        alkotmányellenes  jogkövetkezmény az  ügyek  hány  százalékában
        következik be." [Először: 46/1991. (IX. 10.) AB határozat,  ABH
        1991,  211,  215.]  "Az  alkotmányos alapjogok  és  alkotmányos
        védelmet élvező szabadságok miatt a közhatalom csak alkotmányos
        felhatalmazással és alkotmányos indokkal avatkozhat be az egyén
        jogaiba  és  szabadságába." [Először:  11/1992.  (III.  5.)  AB
        határozat, ABH 1992, 77, 85.] Az állami beavatkozás határait az
        Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdésében  meghatározott  formai   és
        tartalmi  követelmények, végső soron az Alkotmánybíróság  által
        az   Alkotmány  alapján  kidolgozott  szükségességi-arányossági
        követelmények jelölik ki.

        Mivel  egyetlen közhatalmi intézménynek sincs korlátlan hatalma
        az   emberek   felett,   a   vizsgálati   tevékenységet   végző
        országgyűlési    bizottságok   jogosítványai    sem    lehetnek
        korlátlanok. Mindebből következik, hogy az Alkotmány 21. §  (3)
        bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint mindenki  köteles
        az  országgyűlési bizottságok által kért adatokat rendelkezésre
        bocsátani,    kizárólag   más   alkotmányos    rendelkezésekkel
        összhangban  érvényesülhet.  Az országgyűlési  bizottságok  sem
        jogosultak saját szabad elhatározásuk alapján bármilyen ügyben,
        bárkiről, bármilyen információt megismerni.

        3.2.2.  A  magánszféra védelmével szorosan  összefüggő  kérdés,
        hogy a vizsgálati tevékenységet végző országgyűlési bizottságok
        eljárása   során  miként  érvényesülnek  a  más   eljárásokban,
        különösen   a   büntetőeljárásokban   megkövetelt   alkotmányos
        garanciák. A bíróságok és a parlamenti bizottságok funkcionális
        elkülönülése    következtében    a    parlamenti     bizottsági
        vizsgálatokra is vonatkozik az az alkotmányossági  követelmény,
        hogy   "[a]  bűnössé  nyilvánítást  (elítélést)  csak   bíróság
        végezheti,   mégpedig  a  büntetőjogi  felelősség  határozatban
        történő  megállapításával.  Ez következik  az  Alkotmánynak  az
        ártatlanság   vélelmét  deklaráló  57.  §  (2)   bekezdéséből."
        [Először: 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 87.]
        Mindazonáltal a magyarországi szabályozásban nem  tisztázott  a
        vizsgálat   alá   vont,  vallomástételre  kötelezett,   illetve
        meghallgatásra meghívott személyek jogállása. Az Alkotmány  21.
        §  (3)  bekezdése  szerint az országgyűlési  bizottságok  előtt
        mindenki  köteles  vallomást tenni. Ugyanakkor  alkotmányossági
        szempontból  nyilvánvaló, hogy az önvádra kötelezés tilalmának,
        valamint  az  Alkotmány  57. § (2) bekezdésében  megfogalmazott
        ártatlanság   vélelmének   a   büntetőeljárásokon   kívül   más
        eljárásokban is feltétlenül érvényesülnie kell. [41/1991. (VII.
        3.) AB határozat, ABH 1991, 193, 195.; 26/B/1998. AB határozat,
        ABH  1999,  647,  649.]  A vallomástétel  megtagadásának  joga,
        illetve  az  igazmondási kötelezettség azonban már a vallomásra
        kötelezett  személy eljárási pozíciójától függ.  E  tekintetben
        más  eljárásjogi  szabályok  vonatkozhatnak  a  "felekre",   az
        "ügyfelekre",  a  "tanúkra", a "terheltekre"  stb.  A  hatályos
        magyar  normatív  szabályozás más eljárási  hiányosságokban  is
        szenved,  például,  hogy nem rendelkezik a  jogi  képviseletről
        (vö. sértetti képviselet, védelemhez való jog).
        Azokban az államokban, amelyekben a törvények a büntetőeljárási
        szabályok  értelemszerű alkalmazását rendelik el  a  parlamenti
        vizsgálóbizottsági eljárásokban, ezt részben azért teszik, hogy
        a   büntetőjárási  garanciák  megfelelően  védjék  az   eljárás
        részvevőit.  [A  német alaptörvény 44. cikkének  (2)  bekezdése
        például kimondja, hogy a vizsgálóbizottság bizonyítási eljárása
        esetén  a  büntetőeljárás szabályait értelemszerűen  alkalmazni
        kell,  ugyanakkor  a  "levél-, a postai és a  távközlési  titok
        sérthetetlen".]

        3.2.3. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése a bírósági tárgyaláshoz
        való   jogot,  az  57.  §  (5)  bekezdése  pedig  a   bírósági,
        közigazgatási    és    más   hatósági   döntésekkel    szembeni
        jogorvoslathoz való jogot ismeri el.
        Az  Alkotmánybíróság megállapítása szerint a vizsgálatot  végző
        országgyűlési bizottságok tevékenysége közhatalmi jogalkalmazói
        tevékenységnek  minősül.  Az  e tevékenység  során  hozott,  az
        állampolgárok  és  más  személyek jogait,  kötelezettségeit  és
        jogos   érdekeit   érintő  döntésekkel   szembeni   jogorvoslat
        követelménye az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből származik.
        A    vizsgálóbizottságok    jogsértő    döntéseivel    szembeni
        jogorvoslatra  számos állam törvénye lehetőséget biztosít.  Így
        az  Egyesült  Államokban  a kongresszusi  bizottságok  jogsértő
        tevékenységével szembeni jogorvoslatra nyitva áll a  bírói  út.
        Németországban  az  alaptörvény  44.  cikkének  (4)   bekezdése
        kimondja: "[a] vizsgálóbizottságok határozatait nem lehet bírói
        úton  felülvizsgálni.  A  vizsgálat  alapjául  szolgáló  tények
        elbírálása  és  megítélése tekintetében a bíróságok  szabadok."
        Mindazonáltal  az  állampolgárok számára közvetlen  joghatással
        járó  vizsgálóbizottsági határozatokkal szemben -  a  magyartól
        jelentősen  eltérő - alkotmányjogi panaszt lehet előterjeszteni
        a Szövetségi Alkotmánybírósághoz.

        A  jelenlegi  magyarországi szabályozás nem  teszi  kötelezővé,
        hogy   a   vizsgálatot  végző  országgyűlési   bizottságok   az
        állampolgárok jogait, kötelezettségeit befolyásoló döntéseiket,
        intézkedéseiket  formalizált határozatban  jelenítsék  meg,  és
        nincsenek normatív előírások a bizottsági döntésekkel  szembeni
        jogorvoslatokról.  Az  országgyűlési  bizottságok   döntéseivel
        szemben  semmiféle  jogorvoslati  eljárás  megindítására  nincs
        lehetőség,  mivel az országgyűlési bizottságok nem rendelkeznek
        perképességgel,  és nem tekinthetők az államigazgatási  eljárás
        általános   szabályairól  szóló  1957.  évi  IV.   törvény   (a
        továbbiakban: Áe.) szerinti közigazgatási szervnek sem.
        Az   országgyűlési  bizottságokéhoz  sok  tekintetben   hasonló
        tevékenység  ellátására hozta létre az Etv.  az  egyes  fontos,
        valamint közbizalmi és közvéleményformáló tisztségeket  betöltő
        személyeket  ellenőrző bizottságot, amely az  Etv.  és  az  Áe.
        alapján   jár  el,  s  ezért  sajátos  közigazgatási   szervnek
        tekinthető. [60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH  1994,  342,
        366.]   A   vizsgálatot  folytató  országgyűlési  bizottságokra
        azonban    egyetlen   eljárási   törvény   rendelkezései    sem
        vonatkoznak.

        4.1.   Mindezeket  alapul  véve  az  Alkotmánybíróság  arra   a
        következtetésre  jutott,  hogy  az  állandó  és  az  ideiglenes
        országgyűlési      bizottságok     vizsgálati,      ellenőrzési
        tevékenységének  jogi szabályozása rendkívül hiányos.  Egyfelől
        hiányoznak  a  bizottsági  vizsgálat  hatékonyságát   biztosító
        jogszabályi  feltételek, és a bizottsági vizsgálat sui  generis
        voltát  (a  bírósági eljárásokhoz, a közigazgatási,  illetve  a
        büntetőeljárásokhoz való viszonyát) rögzítő szabályok, másfelől
        nincsenek   olyan  jogi  garanciák,  amelyek  az  állampolgárok
        alapvető    jogait   (magánszférához   való   jogot,   eljárási
        jogosultságokat, jogorvoslati jogot stb.) védik  a  vizsgálatot
        végző országgyűlési bizottságokkal mint jogalkalmazó közhatalmi
        szervekkel szemben.

        4.2.  Ez  a mulasztás alkotmányellenes helyzetet eredményezett,
        egyrészt  azért, mert a hiányos szabályozás nem  biztosítja  az
        Alkotmány  21. § (2) és (3) bekezdésében elismert országgyűlési
        bizottsági vizsgálatok hatékony érvényesülését, így sérülhet az
        Országgyűlésnek   a   hatalommegosztásból   folyó    parlamenti
        ellenőrzési funkciója, és csorbulhat a közügyek vitatásának  az
        Alkotmány   61.   §  (1)  bekezdésén  alapuló  szabadsága.   Az
        alkotmánysértő mulasztás másrészt azért állapítható meg, mert a
        szabályozatlanság   veszélyezteti   az   Alkotmány   54.    (1)
        bekezdéséből  és 59. § (1) bekezdéséből következő  személyiségi
        jogokat   és   magánéleti  szabadságot,  valamint  kizárja   az
        Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdéséből  fakadó  jogorvoslati  jog
        érvényesülését,  és  kétségessé  teszi  az  alapvető  jogállami
        eljárási  garanciák  megvalósulását  a  bizottsági  vizsgálatok
        során.

        4.3.  Az  alkotmánysértő  mulasztást  az  Országgyűlésnek  mint
        törvényalkotó  hatalomnak kell megszüntetnie. Ez következik  az
        Alkotmány  8.  §  (2) bekezdéséből, amely szerint  az  alapvető
        jogokra   vonatkozó  szabályokat  törvény  állapítja  meg.   Ez
        következik  továbbá  a Jat.-nak azokból a rendelkezéseiből  is,
        amelyek  szerint  az Országgyűlés törvényben állapítja  meg  "a
        társadalmi    rendre,   valamint   a   társadalom   meghatározó
        jelentőségű  intézményeire, az állam szervezetére,  működésére,
        és   az   állami   szervek   hatáskörére   vonatkozó   alapvető
        rendelkezéseket", valamint "az állampolgárok alapvető jogait és
        kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre
        juttatásuk  eljárási  szabályait". [2. §  a)  és  c)  pont]  "A
        társadalmi   rendre  vonatkozóan  törvényben  kell  szabályozni
        különösen   [...]   az  Alkotmányban  felsorolt  állami   szervek
        működését." [3. § a) pont]

        Az országgyűlési bizottságok vizsgálati, ellenőrző tevékenysége
        szükségszerűen   érinti   olyan  jogalanyok   jogait,   illetve
        kötelezettségeit, akik, illetve amelyek nem  tartoznak  a  Jat.
        46.   §   (1)  bekezdésében  említett,  az  Országgyűlés  által
        irányított szervek vagy az Országgyűlés saját szervei  közé.  A
        bizottságokat    megillető   alapjog-korlátozó    jogosítványok
        tartalma  nem  nyugodhat  sem  a  szabályozatlanságból   fakadó
        esetlegességen,   sem   az  országgyűlési   bizottságok   saját
        szempontjait  előtérbe helyező önszabályozáson.  [vö.  49/1996.
        (X.  25.) AB határozat, ABH 1996, 150, 153.; 39/1997. (VII. 1.)
        AB   határozat,   ABH   1997,  263.]   Ebből   következően   az
        Alkotmánybíróság   nem   csupán   a   Házszabály   szabályozási
        hiányosságait állapította meg, hanem azt is, hogy a  mulasztást
        törvényi szinten kell pótolni.

        4.4.  Az Alkotmánybíróság határozata alapján az Országgyűlésnek
        2004.   március   31-ig  kell  pótolnia  a   hiányzó   törvényi
        szabályozást.  A  határidő megállapításánál az Alkotmánybíróság
        tekintettel volt arra, hogy a vizsgálatot folytató  állandó  és
        ideiglenes    országgyűlési   bizottságok    tevékenysége    az
        Alkotmányon  alapul, és jelentős alkotmányossági  megfontolások
        szólnak   amellett,   hogy   ezek  a  bizottságok   megfelelően
        szabályozott keretek között, hatékonyan, de az alapvető jogokat
        tiszteletben  tartva tudják kifejteni a köz  érdekében  végzett
        tevékenységüket.

                                     III.

        Az    Alkotmánybíróság   megvizsgálta   azokat   az    utólagos
        normakontrollra  vonatkozó  indítványokat,  amelyek  az  Ogyh1.
        alkotmányellenességének  megállapítását  kezdeményezték.   Erre
        irányult  több absztrakt normakontroll-indítvány,  valamint  az
        Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon  nyilvántartásba   vett
        alkotmányjogi panasz.

        1.1.   Az  Alkotmánybíróságnak  először  abban  kellett  állást
        foglalnia,   hogy  van-e  hatásköre  a  támadott  országgyűlési
        határozat absztrakt alkotmányossági vizsgálatára.

        Az  Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság
        felülvizsgálja   a  jogszabályok  alkotmányosságát,   illetőleg
        ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Az Abtv. 1.
        §  b) pontja alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a
        jogszabályok  és  az  állami  irányítás  egyéb  jogi   eszközei
        alkotmányellenességének utólagos vizsgálata.

        A   Jat.   határozza  meg  azt,  hogy  az  állam  mely  aktusai
        normatívak,  és azok közül melyek tekintendők jogszabálynak  és
        melyek  azok,  amelyek az állami irányítás egyéb jogi  eszközei
        közé tartoznak. A Jat. 46. §-a alapján az Országgyűlés jogosult
        az  állami  irányítás egyéb jogi eszközének minősülő,  normatív
        tartalmú     határozatok,    valamint    egyedi     határozatok
        meghozatalára.  Az  Alkotmánybíróság hatáskörébe  kizárólag  az
        állami  irányítás  egyéb  jogi  eszközének  minősülő,  normatív
        tartalmú határozatok felülvizsgálata tartozik.

        Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint  önmagában  az,
        hogy  valamely  aktust  olyan elnevezés  alatt  bocsátanak  ki,
        amelyet  a  Jat. a jogszabályok vagy az állami irányítás  egyéb
        jogi  eszközei megjelölésére használ, még nem alapozza  meg  az
        adott   aktus   felülvizsgálatára  nézve  az   Alkotmánybíróság
        hatáskörét.  A hatáskör vizsgálatánál nem az aktus  elnevezése,
        hanem  a  benne foglalt rendelkezések jogi jellege az irányadó.
        [52/1993. (X. 7.) AB végzés, ABH 1993, 407, 408.; 60/1992. (XI.
        17.)  AB  határozat,  ABH 1992, 275, 278-279.;  337/B/1994.  AB
        végzés, ABH 1995, 1033, 1036.; 3/1996. (II. 23.) AB végzés, ABH
        1996, 361, 363.; 227/B/1999. AB végzés, ABH 1999, 932, 933.]

        Az    Alkotmánybíróságnak    az    országgyűlési    határozatok
        normativitásával  összefüggő gyakorlata azt  mutatja,  hogy  az
        Alkotmánybíróság   a  legtöbbször  a  határozat   céljának,   a
        rendelkezéseivel  érintett jogalanyok körének,  a  határozatban
        lévő    magatartási   szabályok   jellegének    vagy    időbeli
        kiterjedésének eseti vizsgálata alapján állapította meg, hogy a
        vizsgált országgyűlési határozat a Jat. szerinti normatív  vagy
        konkrét  aktusnak minősül-e. [1239/B1990. AB végzés, ABH  1991,
        905.;   57/1993.  (X.  28.)  AB  határozat,  ABH  1993,   349.;
        439/B/1993.   AB   végzés,  ABH  1993,  908.;  682/B/1993.   AB
        határozat,  ABH 1994, 764.; 1375/B/1992. AB végzés,  ABH  1993,
        862.;  753/B/1995.  AB végzés, ABH 1995, 981.;  453/B/1995.  AB
        végzés,  ABH  1996, 883.; 922/B/1994. AB határozat,  ABH  1997,
        799.;  868/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 609.; 22/1999.  (VI.
        30.)  AB határozat, ABH 1999, 176.; 227/B/1999. AB végzés,  ABH
        1999, 932.]

        Az  Ogyh1.  jogforrási  jellegének megállapítása  érdekében  az
        Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az országgyűlési  határozat
        normatív   rendelkezéseket  tartalmaz-e.  Az  alkotmánybírósági
        hatáskör  megállapításához csupán a normatív jelleg  meglétének
        vizsgálata  szükséges,  az alkotmányosan  megkövetelt  normatív
        szabályozási   szint  meglétének  vizsgálata  nem.   Ezért   az
        Alkotmánybíróságnak  a  hatáskör megállapításakor  nem  kellett
        foglalkoznia  azzal  az  indítványozói  kifogással,   hogy   az
        Országgyűlés nem megfelelő szintű jogforrásban alkotta  meg  az
        Ogyh1.-beli szabályokat.

        Az  Ogyh1.  bevezetőjében  kimondja, hogy  az  "Országgyűlés  a
        demokratikus közélet tisztaságának előmozdítása, a személyes és
        közérdekű adatokkal való politikai célú visszaélések megelőzése
        érdekében" hozta meg határozatát.
        Az   Ogyh1.   I.   pontja  így  rendelkezik:  "Az  Országgyűlés
        vizsgálóbizottságot  hoz  létre a  rendszerváltás  utáni  első,
        szabadon  választott  Magyar Országgyűlés  megalakulása,  1990.
        május  2-át  követően  kormányzati politikai  szerepet  betöltő
        személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági
        tevékenységében  való  részvétele tényeinek  és  körülményeinek
        megvizsgálására."
        Az  Ogyh1.  II.  pontja  alapján a vizsgálóbizottság  feladata:
        "annak   megvizsgálása,  hogy  az  1990.  május  2-át  követően
        megalakult kormányokban kormányzati politikai szerepet  betöltő
        személyek   részt   vettek-e   az  előző   politikai   rendszer
        állambiztonsági  tevékenységében." A  III.  pont  értelmében  a
        vizsgálat  "az  1990. május 2-át követően megalakult  kormányok
        politikai    vezetőire,   nevezetesen    a    miniszterelnökre,
        miniszterekre és a politikai államtitkárokra terjed ki." A  IV.
        pont  azt  határozza  meg,  hogy  a  vizsgálóbizottságnak  mely
        tényeket és körülményeket kell a vizsgálat körébe vonnia. Az V.
        pont  egyebek  mellett  kimondja, hogy a  vizsgálóbizottság  "a
        munkája  során  a  feladatával összefüggésben  meghallgatásokat
        tarthat, iratokat kérhet be." Ezzel összefüggésben az Ogyh1. V.
        pontja  előírja: "A kért adatokat mindenki köteles a  bizottság
        rendelkezésére  bocsátani, illetőleg köteles a bizottság  előtt
        vallomást    tenni."    A   vizsgálóbizottság    jelentéstételi
        kötelezettségéről   a   VI.  pont  rendelkezik,   a   bizottság
        elnökének,  alelnökének és tagjainak megválasztására  vonatkozó
        szabályokat a VII. és a VIII. pont tartalmazza.

        Az  Ogyh1.-ben foglaltakhoz hasonló célokat fogalmazott  meg  a
        jogalkotó   az  Etv.  preambulumában  is,  amely   szerint   az
        "Országgyűlés    a    demokratikus   államélet    tisztaságának
        előmozdítása érdekében" alkotta meg a törvényt.
        Az Ogyh1.-gyel létrehozott vizsgálóbizottság az Alkotmány 21. §
        (2)-(3)  bekezdésén, valamint a Házszabály 34. § (1) bekezdésén
        alapul,   amely   -  egyebek  mellett  -  kimondja,   hogy   az
        Országgyűlés bármely kérdés megvizsgálására vizsgálóbizottságot
        küldhet ki.
        Az    országgyűlési   vizsgálóbizottságok    az    Országgyűlés
        szervezetének  részét képezik, a bizottságok  létrehozataláról,
        átalakításáról,   megszüntetéséről,  valamint   a   bizottságok
        feladatainak  meghatározásáról  szóló  határozatok  az   állami
        irányítás  egyéb  jogi  eszközei  közé  tartoznak.   Ezért   az
        Alkotmánybíróság     megállapította,     hogy     az     Ogyh1.
        rendelkezéseinek  jelentős része megfelel  a  Jat.  46.  §  (1)
        bekezdésében  foglalt  azon  feltételnek,  amely   szerint   az
        Országgyűlésnek  a  saját  működését és  az  általa  irányított
        szervek  feladatait az állami irányítás egyéb jogi  eszközeinek
        minősülő határozatokkal szabályozza.
        Az  Ogyh1.  emellett olyan rendelkezéseket is  magában  foglal,
        amelyek  az  Országgyűlés szervezetén  és  irányítási  jogkörén
        kívülálló    jogalanyokra   tartalmaznak   kötelező    normatív
        szabályokat.

        Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság arra  a  következtetésre
        jutott,  hogy az Ogyh1. megfelel az Alkotmánybíróság  absztrakt
        utólagos normakontroll-hatáskörét meghatározó, az Abtv. 1. § b)
        pontjában foglalt ismérvnek.

        1.2.  Az  Alkotmánybíróságnak állást kellett foglalnia abban  a
        kérdésben, hogy az Ogyh1. állami irányítás egyéb jogi  eszközei
        közé  sorolása  nem zárja-e ki az alkotmányellenesség  utólagos
        vizsgálatát alkotmányjogi panasz alapján.

        Az  Abtv.-nek  az  alkotmányjogi panaszról rendelkező  48.  §-a
        szerint   az  Alkotmánybíróság  alkotmányjogi  panasz   alapján
        jogszabályok   felülvizsgálatát  végzi  el.  Azért   szolgálhat
        kizárólag  jogszabály  alkotmányjogi panasz  alapjául,  mert  a
        jogalkotás  rendje szerint állami irányítás egyéb jogi  eszköze
        nem   állapíthat  meg  az  állampolgárok  számára  jogokat   és
        kötelezettségeket.  Jelen  esetben  azonban  az   alkotmányjogi
        panasz   előterjesztője  -  egyebek   mellett   -   éppen   azt
        kifogásolta,  hogy az Országgyűlés törvényi szabályozási  körbe
        tartozó  kérdésekben  alkotott normatív  határozatot,  s  abban
        alapvető   jogok   korlátozásáról   rendelkezett.   Vagyis    -
        álláspontja  szerint  -  tartalmilag  "törvényt"  fogadott  el,
        határozati formába bújtatva.

        Az   Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint,  amennyiben  egyedi
        ügyben  történő  jogalkalmazás során az  állampolgárok  jogait,
        illetve  kötelességeit állami irányítás egyéb  jogi  eszközében
        foglalt rendelkezések alapján állapították meg, akkor az állami
        irányítás   jogi  eszközét  kifogásoló  alkotmányjogi   panaszt
        érdemben el kell bírálni. [22/1991. (IV. 26.) AB határozat, ABH
        1991, 408; 753/B/1995. AB végzés, ABH 1995, 981, 982.]

        Ezért  az  Alkotmánybíróság  nem  tekintette  az  alkotmányjogi
        panasz  elbírálását kizáró körülménynek, hogy a támadott  norma
        formailag az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősül.

        Következésképpen az Alkotmánybíróság megállapította  hatáskörét
        az    Ogyh1.    utólagos   vizsgálatára   mind   az   absztrakt
        normakontrollra  vonatkozó indítványok, mind  az  alkotmányjogi
        panasz alapján.

        2.  Az Abtv. 48. § (1) bekezdése az alkotmányjogi panasz érdemi
        elbírálásához   további   feltételeket   támaszt.   Ezért    az
        Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a benyújtott  alkotmányjogi
        panasz megfelel-e ezeknek a törvényi követelményeknek.

        Az   Abtv.   48.  §  (1)  bekezdése  szerint  alkotmánybírósági
        eljárásra  akkor  kerülhet sor, ha alkotmányellenes  jogszabály
        alkalmazása  folytán következett be a jogsérelem. Jelen  ügyben
        kétségtelenül    megállapítható,    hogy    az     Országgyűlés
        normaalkotását (az Ogyh1. elfogadását) követően  a  felállított
        vizsgálóbizottság  normákat  (az Ogyh1.-et  és  jogszabályokat)
        alkalmazó intézményként tevékenykedett, intézkedései,  döntései
        ezért jogalkalmazásnak minősültek.
        Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ogyh1. III. pontja
        alapján  a vizsgálóbizottság feladatai közé tartozott, hogy  az
        alkotmányjogi  panasz  előterjesztőjéről adatokat  gyűjtsön.  A
        bizottság  maga határozhatta meg eljárási rendjét és vizsgálati
        módszereit,   s  eljárása  során  meghallgatásokat  tarthatott,
        iratokat kérhetett be (Ogyh1. V. pont). Az Országgyűlés  elnöke
        által  az  Alkotmánybíróságnak megküldött  összefoglaló  átirat
        szerint   a  vizsgálóbizottság  2002.  július  24-én   levélben
        értesítette  az 1990. május 2-át követően kormányzati  szerepet
        betöltő    194    politikust   arról,    hogy    személyük    a
        vizsgálóbizottság vizsgálati körébe esik. Ugyanezen a  napon  a
        bizottság  levélben megkereste a Történeti Hivatal  elnökét,  a
        belügyminisztert,   a  honvédelmi  minisztert,   nyilatkozzanak
        arról,    hogy   a   felügyeletük   alá   tartozó   szervezetek
        nyilvántartásában szerepel-e a vizsgálati körbe eső 194 személy
        neve.

        Az  Alkotmánybíróság  úgy  ítélte meg,  hogy  az  alkotmányjogi
        panasz   előterjesztője   által  állított   egyéni   jogsérelem
        megállapításához nem szükséges annak részletes feltárása,  hogy
        az  országgyűlési  vizsgálóbizottság  milyen,  az  indítványozó
        személyére  vonatkozó adatokhoz jutott. Önmagában  a  bizottság
        tevékenysége, amelynek részét képezte az indítványozó adatainak
        megszerzése  és  továbbítása, megalapozza az Abtv.  48.  §  (1)
        bekezdése által megkövetelt egyéni érintettséget.

        Az  Abtv.  48.  §  (2)  bekezdése kimondja:  "Az  alkotmányjogi
        panaszt  a  jogerős határozat kézbesítésétől  számított  hatvan
        napon  belül lehet írásban benyújtani." Az (1) bekezdés alapján
        az  alkotmánybírósági eljárásnak nem feltétele  a  jogorvoslati
        eljárásban hozott jogerős határozat, ha az indítványozó számára
        az  alkotmányjogi panasz előterjesztésén kívül más jogorvoslati
        lehetőség nincs biztosítva.

        A  benyújtott alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben  az
        országgyűlési    vizsgálóbizottság    nem    hozott    formális
        határozatokat.  Sem jogszabály, sem az Ogyh1.  nem  rendelkezik
        kifejezetten       az      országgyűlési      vizsgálóbizottság
        intézkedéseivel, döntéseivel szembeni jogorvoslatokról.  (Ezzel
        szemben  az  Etv.  19.  §-a alapján az egyes  fontos,  valamint
        közbizalmi    és   közvéleményformáló   tisztségeket    betöltő
        személyeket   ellenőrző   bizottság   döntésével   szemben   az
        ellenőrzött  személy a Fővárosi Bíróságnál keresettel  élhet  a
        közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára  vonatkozó
        szabályok szerint.)
        Az  országgyűlési bizottság 2002. szeptember 30-án megszűnt,  s
        addig  sem  rendelkezett perképességgel. Az Országgyűlés  által
        elfogadott,   normatív  tartalmú  Ogyh1.-et  a  bíróságok   nem
        bírálhatják   felül.   Mindebből   az   következik,   hogy   az
        országgyűlési    vizsgálóbizottság   tevékenységével    okozott
        esetleges   jogsérelmek   orvoslására   vonatkozó   szabályozás
        hiányosságait    nem    lehet    az    alkotmányjogi     panasz
        előterjesztőjének hátrányára figyelembe venni. Az  indítványozó
        ugyanis  -  egyebek  mellett - éppen  ezeket  a  hiányosságokat
        kifogásolta.   Ezért  az  Alkotmánybíróság  jelen   esetben   a
        vizsgálóbizottság megszűnésének napját, 2002. szeptember  30-át
        tekintette   az  Abtv.  48.  §-ának  az  alkotmányjogi   panasz
        előterjesztésére    megállapított   hatvan    napos    határidő
        kezdőnapjának.

        Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság arra  a  megállapításra
        jutott,  hogy  a benyújtott alkotmányjogi panaszt  érdemben  el
        kell bírálni.

        3.   Az   Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint  nem   hatályos
        jogszabály   tekintetében  nincs  helye  utólagos   és   elvont
        normakontroll-eljárásnak,   ha   annak   egyedüli   eljárásjogi
        következménye - az alkotmányellenesség megállapítása esetén - a
        norma  hatályvesztésének  kimondása lehetne.  [1449/B/1992.  AB
        határozat, ABH 1994, 561, 564.] Figyelemmel az Abtv.  1.  §  b)
        pontjára, 37. és 40. §-ára, valamint 42. § (1) bekezdésére,  ez
        a  követelmény  az  állami irányítás egyéb jogi  eszközeire  is
        vonatkozik. [1239/B1990. AB végzés, ABH 1991, 905.]
        Ugyanakkor   az  Abtv.  48.  §-a  szerint  az  Alkotmánybíróság
        alkotmányjogi   panasz  alapján  elvégezheti   hatályon   kívül
        helyezett jogszabályok felülvizsgálatát. [52/1992. (X. 27.)  AB
        határozat, ABH 1992, 257, 259.] Az alkotmányjogi panasz alapján
        indult eljárás és absztrakt normakontroll-eljárás között  pedig
        nem az Ogyh1. alkotmányosságának megítélése, hanem az esetleges
        jogkövetkezmények tekintetében lehet különbség.

        Mindezeket figyelembe véve jelen esetben az Alkotmánybíróság az
        Ogyh1.   hatályosságának  vizsgálatát  nem   tekintette   olyan
        előkérdésnek, amelytől az - absztrakt és konkrét normakontrollt
        egyaránt  magában  foglaló  - érdemi  utólagos  alkotmányossági
        vizsgálat függ.

                                      IV.

        Az  indítványozók az Alkotmány 2. §-ára, 8. § (2)  bekezdésére,
        54.  § (1) bekezdésére, 57. § (1) és (5) bekezdésére, 59. § (1)
        bekezdésére, valamint 70/A. §-ára hivatkozva kezdeményezték  az
        Ogyh1. alkotmányellenességének megállapítását.

        Az   Alkotmánybíróság   elsőként   azt   vizsgálta,   hogy   az
        Országgyűlés adhatott-e állami irányítás egyéb jogi  eszközének
        minősülő  normatív  országgyűlési  határozatban  felhatalmazást
        országgyűlési      vizsgálóbizottságnak     az      Ogyh1.-beli
        vizsgálatokra. Vagyis az Alkotmánybíróság azt az  indítványbeli
        kifogást   válaszolta   meg,  amely  szerint   az   Ogyh1.-beli
        szabályokat nem megfelelő szintű jogi norma tartalmazza.

        1.  Az  Ogyh1. - amint arra az Alkotmánybíróság jelen határozat
        III. részének 1.1. pontjában már utalt -, célját tekintve közel
        azonos az Etv.-vel, normatív rendelkezései ugyanakkor az  Etv.-
        beli  szabályoktól eltérőek: a szabályozással  érintett  alanyi
        kör  szűkebb  és  teljesen különböző a  tényfeltáró  vizsgálat.
        Jelentős  eltérés, hogy az Ogyh1. alanyi körébe olyan személyek
        is  beletartoztak, akik a vizsgálat idején már nem töltöttek be
        fontos  közjogi pozíciót (és nem is jelölti minőségükben került
        sor a vizsgálatra).
        Az Ogyh1.-gyel létrehozott vizsgálóbizottság eljárási rendjének
        megállapítását az Ogyh1. a bizottság önszabályozására bízta. Az
        V.  pont csupán annyit mondott ki, hogy a vizsgálóbizottság  "a
        munkája  során  a  feladatával összefüggésben  meghallgatásokat
        tarthat, iratokat kérhet be." Ezzel összefüggésben az Ogyh1. V.
        pontja  az  Alkotmány  21.  §  (3)  bekezdésének  rendelkezését
        ismételte  meg: "A kért adatokat mindenki köteles  a  bizottság
        rendelkezésére  bocsátani, illetőleg köteles a bizottság  előtt
        vallomást tenni."

        2.   Az  Alkotmánybíróság  az  Ogyh1.  szabályozási  szintjének
        megítélésekor  - a két alkotmányossági vizsgálat eltéréseit  is
        figyelembe véve - irányadónak tekintette a 41/1993.  (VI.  30.)
        AB   határozat   megállapításait.  [Abban  a  határozatban   az
        Alkotmánybíróság  a  büntethetőség elévülésének  értelmezéséről
        szóló   1/1993.   (II.   27.)  OGY   elvi   állásfoglalást   (a
        továbbiakban:   OGY   elvi  állásfoglalás)   vizsgálta,   amely
        "jogértelmezés"    formájában    átértelmezte    az    elévülés
        intézményét,  s  az elévülés új, általános feltételeként  -  az
        időmúláson  kívül  -  az  állam  bűnüldözési  kötelezettségének
        teljesítését  is megszabta.] A 41/1993. (VI. 30.) AB  határozat
        az  alábbi, a jelen ügy szempontjából jelentős megállapításokat
        tartalmazza:
        "A   hatalmi   ágak   elválasztása   következtében   nincs   az
        Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág; az elvi állásfoglalásban
        történő  jogszabály-értelmezés csupán az Országgyűlésre  magára
        és  szerveire nézve kötelező. Az ennél tágabb címzetti körre az
        Országgyűlés a törvényi rendelkezések értelmezésére  a  legális
        (törvénnyel való) jogértelmezést veheti csak igénybe.
        Az   OGY   elvi  állásfoglalás  azzal,  hogy  az  egyének,   az
        állampolgárok  életébe,  szabadságába,  jogaiba   való   állami
        beavatkozásnak,   az   alkotmányos   alapjogok   korlátozásának
        törvényi  feltételeit és eszközeit szabályozó büntető  törvényt
        nem törvényben, hanem a büntető ügyekben eljáró hatóságokra  és
        a    polgárokra    kötelező   erővel   nem   rendelkező    elvi
        állásfoglalásban   értelmezte  és   az   általános   érvényűség
        igényével  lépett fel, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből
        következő jogbiztonság követelményét, valamint a 8.  §  (1)  és
        (2)  bekezdéséből  az egyének alapvető jogait és  kötelességeit
        érintő  törvények jogalkotói értelmezésével szemben támasztható
        alkotmányossági követelményt.
        (...)  Az  OGY elvi állásfoglalás alkotmányellenes továbbá  azért
        is,  mert tartalma szerint nem jogértelmezés, hanem - formailag
        hibás  -  büntető  jogalkotás:  a  büntető  törvény  módosítása
        jogértelmezés útján." (ABH 1993, 294.)

        3.  A  jelen  esetben vizsgált Ogyh1. a 41/1993. (VI.  30.)  AB
        határozatban  vizsgált  OGY  elvi  állásfoglaláshoz   hasonlóan
        olyan,   formailag  állami  irányítás  egyéb  jogi   eszközének
        minősülő norma, amely az Országgyűlés szervezetén és irányítási
        jogkörén  kívülálló jogalanyokra tartalmaz kötelező magatartási
        szabályokat,  és  bizonyos alanyi körben kibővíti  az  Etv.-ben
        intézményesített vizsgálatot. Ezen túl az Ogyh1.  a  vizsgálati
        eljárás   szabályainak  és  az  annak  során   igénybe   vehető
        eszközöknek  a  meghatározását  a  vizsgálóbizottság  jogkörébe
        utalta,  anélkül,  hogy  meglennének az állampolgárok  alapvető
        jogait érintő eljárás olyan törvényi garanciái, amelyek keretek
        közé szorítanák az eljáró bizottság tevékenységét.

        Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Országgyűlés  széles
        mérlegelési szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy milyen
        ügyek  bizottsági  vizsgálatát rendeli el ideiglenes  bizottság
        létrehozásával.  Emellett az állandó országgyűlési  bizottságok
        is  széles mérlegelési szabadsággal rendelkeznek a tekintetben,
        hogy   feladatkörükkel   összefüggésben  milyen   vizsgálatokat
        folytatnak.  Mindez  következik az  Alkotmánynak  a  parlamenti
        ellenőrzést  és  a közügyek megvitatását biztosító  21.  §  (2)
        bekezdéséből.
        Az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése  és  8.  §  (2)  bekezdése
        ugyanakkor   megköveteli,  hogy  törvény   állapítsa   meg   az
        Országgyűlésnek a saját magán, a saját szervein  és  az  általa
        irányított   szerveken  kívüli  körre  kiterjedő  vizsgálatokat
        folytató  bizottságaira  vonatkozó  általános  szabályokat.  Az
        Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből és 8. § (2) bekezdéséből az  is
        következik,  hogy  az ilyen vizsgálatokat folytató  bizottságok
        felállításakor,   illetve   már   létező   bizottságok    ilyen
        vizsgálatokra   való   felhatalmazásakor   minden   tekintetben
        érvényesülniük  kell  az  általános törvényi  rendelkezéseknek.
        Ahhoz,  hogy  az  Országgyűlés határozattal az  Országgyűlésen,
        annak  szervein, továbbá az általa irányított szerveken  kívüli
        személyekre   és  szervezetekre  vonatkozó  vizsgálatot   végző
        bizottság   felállításáról  rendelkezzen,  illetve  bizottságot
        ilyen   vizsgálati  feladattal  ellásson,  törvényi   garanciák
        kellenek.

        [Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a jelen határozat nem zárja ki,
        hogy      Országgyűlés     a     mulasztásban     megnyilvánuló
        alkotmányellenességet  megszüntető  törvény  hatályba  lépéséig
        vizsgálatokat  folytató  bizottságokat hozzon  létre,  illetve,
        hogy  a már létrehozott bizottságok folytassák tevékenységüket.
        Az   Alkotmánybíróság  határozatából  az  következik,  hogy   a
        mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség fennállása alatt
        is  tiszteletben kell tartani a jelen határozatban számba  vett
        alkotmányossági  szempontokat,  így  például  az  országgyűlési
        bizottságok vizsgálatainak (meghallgatásoknak, adatkezeléseknek
        stb.)  -  a  törvényi  garanciák megalkotásáig  -  az  érintett
        személyek önkéntes együttműködésén kell alapulniuk.]

        Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság arra  a  következtetésre
        jutott,  hogy  az  Ogyh1. ellentétes  az  Alkotmány  2.  §  (1)
        bekezdésével és 8. § (2) bekezdésével.

        Mivel  az  Alkotmánybíróság az Ogyh1. alkotmányellenességét  az
        Alkotmány  2.  §  (1) bekezdése és 8. § (2)  bekezdése  alapján
        megállapította,  az indítványokban felvetett egyéb  kifogásokat
        érdemben nem bírálta el. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat,  ABH
        1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996,  37,
        44.;  61/1997.  (XI. 19.) AB határozat, ABH  1997,  361,  364.;
        15/2000.  (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.;  16/2000.
        (V.  24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X.  11.)
        AB határozat, ABH 2000, 193, 200.].

                                      V.

        Az  Ogyh1.  alkotmányellenességének megállapítását követően  az
        Alkotmánybíróságnak  az alkotmányellenesség  jogkövetkezményeit
        kellett megállapítania.

        1.    A   megfelelő   jogkövetkezmények   meghatározásához   az
        Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett az Ogyh1. hatályosságát.

        A  Jat.  13. §-a kimondja: "A jogszabály akkor veszti hatályát,
        ha   más   jogszabály  hatályon  kívül  helyezi   vagy   ha   a
        jogszabályban     meghatározott    határidő     lejárt."     Az
        Alkotmánybíróság  a jogszabály vagy az állami  irányítás  egyéb
        jogi  eszköze hatályon kívüliségét nemcsak akkor állapítja meg,
        ha  a  jogalkotó kifejezetten hatályon kívül helyezte a normát,
        hanem  akkor  is, ha az értelemszerűen következik a  jogszabály
        vagy  az  állami irányítás egyéb jogi eszköze rendelkezéseiből.
        [1239/B/1990.  AB  végzés, ABH, 1991, 905, 906.;  28/1995.  (V.
        19.)  AB határozat, ABH 1995, 138, 141.; 276/B/1999. AB végzés,
        ABH 2000, 1159.]

        Az Ogyh1. nem rendelkezik kifejezetten az időbeli hatályáról, s
        más  országgyűlési  határozat nem helyezte hatályon  kívül.  Az
        Ogyh1.  X.  pontja  így  rendelkezik: "A bizottság  megbízatása
        feladatának elvégzéséig - de legfeljebb 2002. szeptember  30-ig
        -  tart.  A  bizottság  a vizsgálati jelentését  nyilvánosságra
        hozza." Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez a rendelkezés
        relatív  és  abszolút időbeli hatályt foglal  magában.  Relatív
        hatályként   fogalmazza  meg,  hogy  a  bizottság   megbízatása
        "feladatának  elvégzéséig" tart, s abszolút  hatályként  mondja
        ki,  hogy  a  bizottság  "legfeljebb  2002.  szeptember  30-ig"
        működik.  Tehát  a  X. pont második mondata, amely  szerint  "a
        bizottság  a  vizsgálati jelentését nyilvánosságra hozza",  nem
        értelmezhető   másként,   mint  hogy  a   bizottság   legkésőbb
        működésének   utolsó   napján  hozhatta  volna   nyilvánosságra
        jelentését,  mivel  azt  követően  működése  megszűnt.  Magától
        értetődik, hogy nem létező bizottság nem végezhet vizsgálódást,
        és  nem  hozhat  nyilvánosságra jelentést. Az  Ogyh1.  egyetlen
        olyan  rendelkezést sem tartalmaz, amely 2002. szeptember 30-át
        követően  jogalanyokat  meghatározott  magatartás  tanúsítására
        jogosítana vagy kötelezne.

        A  fentiek  alapján nem szorul külön bizonyításra,  hogy  2002.
        szeptember  30.  után  az  Ogyh1.  alapján  -  elvileg  -   nem
        kerülhetett  sor  újabb  dokumentumok  létrehozására,   illetve
        dokumentumok más intézményekből való megkérésére.  A  bizottság
        birtokába   került,  illetve  a  bizottság  által   létrehozott
        dokumentumok 2002. szeptember 30. utáni kezelésére  vonatkozóan
        az  Ogyh1.  nem tartalmaz rendelkezést. Ezen adatok kezelésére,
        feldolgozására,  megismerésére stb. mindenekelőtt  a  személyes
        adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról  szóló
        1992.  évi  LXIII. törvény, az államtitokról  és  a  szolgálati
        titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, valamint a köziratokról,
        a  közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről  szóló
        1995.  évi  LXVI. törvény szabályai vonatkoznak.  Ezek  mellett
        lényeges  rendelkezést tartalmaz a Házszabály 78/H. §-a,  amely
        kimondja:  "Megszűnt  országgyűlési  bizottság  zárt  üléseinek
        irataival kapcsolatos elnöki hatáskört annak a bizottságnak  az
        elnöke  gyakorolja,  amely  a megszűnt  bizottság  feladatkörét
        átvette.  A  jogutód nélkül megszűnt bizottság  zárt  üléseinek
        irataival kapcsolatos rendelkezési jog az Országgyűlés  elnökét
        illeti meg."

        Mindebből   az   következik,   hogy   az   Ogyh1.-ben   foglalt
        rendelkezések 2002. szeptember 30-án - erre irányuló kifejezett
        rendelkezés  hiányában  is - a határidő  lejártával  hatályukat
        vesztették.

        2.  Az Alkotmánybíróságnak a fentiekből következően azt kellett
        megvizsgálnia,  hogy  alkotmányellenessé nyilvánított,  de  már
        hatályon  kívüli  norma  esetében milyen jogkövetkezmény  jöhet
        számításba.
        Az   Abtv.   40.  §-a  kimondja:  "Ha  az  Alkotmánybíróság   a
        jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének
        alkotmányellenességét  állapítja meg,  a  jogszabályt  vagy  az
        állami  irányítás  egyéb jogi eszközét  teljesen  vagy  részben
        megsemmisíti."

        Az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos  és  elvont
        normakontrollra irányuló indítvány esetében nem kerül sor a már
        hatályon  kívüli norma érdemi alkotmányossági vizsgálatára,  ha
        annak     egyedüli    eljárásjogi    következménye     -     az
        alkotmányellenesség   megállapítása   esetén    -    a    norma
        hatályvesztésének   kimondása   lehetne.    [1449/B/1992.    AB
        határozat,  ABH  1994, 561, 564.; 1239/B1990.  AB  végzés,  ABH
        1991,    905.]   Ezért   értelemszerűen   ilyen   esetben    az
        Alkotmánybíróság  a  norma megsemmisítéséről  sem  rendelkezik,
        hanem  az  Alkotmánybíróság ideiglenes  ügyrendjéről  és  annak
        közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe
        foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban:  Abü.)
        31. § a) pontja alapján az eljárását megszünteti.

        Hatályon kívül helyezett norma alkotmányossági vizsgálatára  az
        Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 38.  §-a  szerinti
        bírói  kezdeményezés  alapján, valamint  az  Abtv.  48.  §-ában
        szabályozott   alkotmányjogi  panasz  alapján   kerülhet   sor,
        valamint - akár absztrakt normakontroll-eljárás keretében is  -
        akkor,  ha  a  hatályon kívül helyezett normát az  indítvánnyal
        érintett   konkrét  eljárásokban  a  hatályon  kívül  helyezést
        követően   alkalmazni  kell.  Ez  utóbbinak  tipikus   példáját
        jelentik  az  Alkotmánybíróság gyakorlatában az öt  éven  belül
        elvégzendő    adóellenőrzési    ügyekben    még    alkalmazandó
        adójogszabályok.   [Összefoglalóan:  7/1994.   (II.   18.)   AB
        határozat,  ABH  1994, 68, 69.; 842/H/1993. AB  határozat,  ABH
        1995, 844, 846.]

        Az  Alkotmánybíróság a formailag hatályon kívül helyezett norma
        alkotmányellenességének megállapítását követően általában nem a
        norma  megsemmisítéséről  rendelkezik,  hanem  szükség  szerint
        annak  alkalmazását tiltja meg konkrét ügyekben vagy általában.
        "A   formailag   már   hatályon  kívül   helyezett   jogszabály
        megsemmisítésének   kimondására   nem    kerülhet    sor,    az
        szükségtelen. Ezért alkotmányellenesség megállapítása  esetében
        az    Alkotmánybíróság   az   érintett   jogszabályoknak   vagy
        rendelkezéseknek  a  konkrét ügyben történő  alkalmazását  vagy
        általános  érvénnyel  a  jövőbeli  alkalmazását  tiltja   meg."
        [7/1994.  (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 70.] Ugyanakkor
        arra  is található példa, hogy az Alkotmánybíróság már hatályon
        kívüli, de - adóellenőrzés során - még alkalmazandó jogszabályi
        rendelkezéseket  semmisített  meg.  [21/1992.   (IV.   7.)   AB
        határozat, ABH 1992, 343.]

        3.  Az  Alkotmánybíróságnak  az Ogyh1.  alkotmányellenességéhez
        kapcsolódó   jogkövetkezmények   meghatározásakor   -    eddigi
        joggyakorlata mellett - tekintetbe kellett vennie a  jelen  ügy
        sajátosságait.
        -  Az  Ogyh1. formailag nincs hatályon kívül helyezve: sem maga
        az  Ogyh1.,  sem  más országgyűlési határozat nem  rendelkezett
        kifejezetten  a  hatályvesztésről.  Azt,  hogy  az  Ogyh1.  nem
        tekinthető hatályosnak, az Alkotmánybíróság - a jelen határozat
        indokolásának   V.1.  pontjában  -  az  Ogy1.  rendelkezéseinek
        értelmezése alapján vezette le.
        -  Az  Ogyh1. - a jelen határozat indokolásának IV.3. pontjában
        kifejtettek  szerint  - formailag állami irányítás  egyéb  jogi
        eszközének  minősül, ugyanakkor az Alkotmány és a Jat.  alapján
        törvényi  szabályozási  körbe tartozó kérdésekről  rendelkezik.
        Vagyis  az Országgyűlés úgy fogadott el törvényi formát igénylő
        szabályokat,   hogy   nem   törvényhozó   jogkörében,   nem   a
        törvényhozási  eljárás szabályainak megfelelően járt  el,  amit
        alkotmányosan nem tehetett meg.
        -  Jelen  esetben  az indítványok alapján nem csupán  absztrakt
        utólagos   normakontroll-eljárás  indult,   hanem   egyidejűleg
        absztrakt és konkrét normakontroll-eljárás.
        -  Az általános alkalmazási tilalom kimondása ok nélküli volna,
        mivel  az Ogyh1.-beli normatív rendelkezések alkalmazására  már
        nem kerülhet sor.

        Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte  meg,  hogy  a
        jogforrási    szint    alapvető   szabályainak    megsértésével
        megalkotott, s formailag nem hatályon kívül helyezett,  de  már
        nem  is  alkalmazható Ogyh1. megsemmisítése szolgálja leginkább
        az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonságot.

        Az  Alkotmánybíróság az Abtv. 40. §-a alapján  rendelkezett  az
        alkotmányellenessé nyilvánított Ogyh1. megsemmisítéséről, s  az
        Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján - a jogbiztonság érdekében  -
        ex tunc hatállyal semmisítette meg az Ogyh1.-et.

        4.   Az   Alkotmánybíróság  az  Ogyh1.  alkotmányellenességének
        kimondásával az alkotmányjogi panaszt megalapozottnak  találta.
        Az     eredményesnek     bizonyult     alkotmányjogi     panasz
        jogkövetkezményeinek  megállapításakor  az  Alkotmánybíróságnak
        tekintettel    kellett    lennie   az   alkotmányjogi    panasz
        jogintézményének sajátosságaira.
        Az  Alkotmánybíróságnak az 57/1991. (XI. 8.) AB  határozat  óta
        követett    gyakorlata   szerint   az   alkotmányjogi    panasz
        jogorvoslat.  Ez  következik egyrészt abból, hogy  az  Abtv.  a
        jogintézményt "panasz"-nak nevezi, másrészt abból, hogy azt  az
        "egyéb  jogorvoslati  lehetőségek" kimerítése  után  vagy  "más
        jogorvoslati  lehetőség hiányában", vagyis  további,  illetőleg
        végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára. (ABH 1991,
        272,  281-282.)  Minden jogorvoslat lényegi, immanens  eleme  a
        "jogorvoslás"  lehetősége, vagyis a jogorvoslat  fogalmilag  és
        szubsztanciálisan  tartalmazza a  jogsérelem  orvosolhatóságát.
        [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.]
        Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatban mondta
        ki  először azt is, hogy az alkotmányjogi panasz intézményét ez
        a   jogorvoslati   funkció   különbözteti   meg   az   utólagos
        normakontrolltól.  Az  alkotmányellenes jogszabály  alkalmazása
        miatti  konkrét jogsérelem orvosolhatóságának hiányában ugyanis
        az  alkotmányjogi panasz nemcsak funkcióját vesztené el, de azt
        a  sajátosságát is, amely az Abtv. 21. § (2) bekezdése  alapján
        bárki  által  indítványozható utólagos normakontrollhoz  képest
        magában   a   jogintézményben  megnyilvánul.  Az   indítványozó
        szempontjából is egyedül csak akkor van értelme az Alkotmányban
        biztosított   jogok   megsértése  miatti   panasznak,   ha   az
        Alkotmánybíróság  eljárása  folytán  jogsérelme   orvosolhatóvá
        válik. (ABH 1991, 272, 282.)

        Jelen  ügyben  az Ogyh1. alkotmányellenességének megállapítása,
        és megsemmisítése nem jelent jogorvoslatot a panaszos számára.

        Az  Abtv.  43.  §  (4)  bekezdése alapján  az  Alkotmánybíróság
        jogosult  arra, hogy akár ex tunc hatállyal mondja ki  a  norma
        konkrét esetben történő alkalmazhatóságának tilalmát, ha azt  a
        jogbiztonság  vagy  az eljárást kezdeményező  különösen  fontos
        érdeke indokolja.
        Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint jelen ügyben  az  Abtv.
        43.  § (4) bekezdésének alkalmazása nem jelentene jogorvoslatot
        az  alkotmányjogi  panasz előterjesztője számára,  mivel  az  ő
        esetében  az  Ogyh1. múltbeli alkalmazása (adatok  gyűjtése  és
        továbbítása)   nem  járt  olyan,  a  jövőre  kiható   hátrányos
        jogkövetkezményekkel,   amelyeket   az   alkalmazási    tilalom
        megszüntethetne. A már hatályon kívüli és nem  is  alkalmazható
        Ogyh1. konkrét esetben történő alkalmazási tilalmának kimondása
        nem  járulna  hozzá  az alapjogi alkotmányvédelem  céljához,  a
        jogsérelem orvoslásához.

        Az  országgyűlési vizsgálóbizottság tevékenysége által  okozott
        esetleges  jogsérelmek  feltárására és orvoslására  egyedül  az
        biztosítana  lehetőséget,  ha rendelkezésre  állnának  azok  az
        Alkotmány   57.  §  (5)  bekezdésének  megfelelő   jogorvoslati
        lehetőségek,   amelyek  hiánya  miatt  jelen  határozatban   az
        Alkotmánybíróság           mulasztásban           megnyilvánuló
        alkotmányellenességet   állapított   meg,   és   felhívta    az
        Országgyűlést a mulasztás megszüntetésére.

        Ezért  az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz jogorvoslati
        funkciójának érvényre juttatása érdekében a 23/1998.  (VI.  9.)
        AB   határozat   rendelkező   részének   második   bekezdésében
        alkalmazott megoldást tekintette irányadónak. Abban  az  ügyben
        egyfelől   a   mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség
        megállapításából, másfelől az alkotmányjogi panasz eredményessé
        nyilvánításából   az  következett,  hogy  az   Alkotmánybíróság
        kimondta:  "az alkotmányellenes jogalkotói mulasztás  hátrányos
        jogkövetkezményei  az  alkotmányjogi  panasz  előterjesztőjével
        szemben  a  konkrét ügyben nem alkalmazhatók. Ennek  folytán  -
        függetlenül  attól,  hogy az Országgyűlés  az  alkotmányellenes
        mulasztást    milyen    módon,   milyen   eljárási    szabályok
        megalkotásával   küszöböli  ki   -,   a   konkrét   ügyben   az
        Alkotmánybíróság      korábbi     határozatával      megnyitott
        felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróságnak a megalkotásra
        kerülő törvényi szabályok megfelelő alkalmazásával érdemben  le
        kell folytatnia." (ABH 1998, 182, 189.)

        Az  Alkotmánybíróság a 23/1998. (VI. 9.) AB határozatot  alapul
        véve,   a   jelen  ügy  tárgyát  képező  alkotmányjogi   panasz
        sajátosságaihoz    igazodóan   biztosított    jogorvoslást    a
        megalapozott alkotmányjogi panasz előterjesztőjének.
        Abból következően, hogy az Alkotmánybíróság jelen határozatában
        az     Ogyh1.-et    alkotmányellenesnek    nyilvánította,    az
        Alkotmánybíróság  azt is megállapította,  hogy  az  Ogyh1.-gyel
        létrehozott bizottság az Alkotmánybíróságon 850/D/2002.  számon
        nyilvántartásba  vett  alkotmányjogi panasz  alapjául  szolgáló
        konkrét ügyben alkotmányellenesen járt el.
        Ezen  túlmenően  az  Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  az
        Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon  nyilvántartásba   vett
        alkotmányjogi  panasz  alapjául  szolgáló  konkrét   ügyben   a
        jogorvoslat    igénybevételének   határideje   a   mulasztásban
        megnyilvánuló   alkotmányellenességet   megszüntető    törvényi
        rendelkezés  hatálybalépésével kezdődik. A  Országgyűlés  által
        megalkotandó,        a        mulasztásban        megnyilvánuló
        alkotmányellenességet    megszüntető   törvény    rendelkezései
        határozzák  meg  az  alkotmányjogi panasz előterjesztője  által
        igénybe   vehető  jogorvoslati  eszközt  vagy   eszközöket,   a
        jogorvoslati eljárás menetét, valamint a jogsérelem orvoslására
        szolgáló jogintézményeket.

                                      VI.

        Az  Alkotmánybíróság  megvizsgálta azt az indítványt,  amely  a
        Házszabály  36.  §  (5)  bekezdésének utólagos  alkotmányossági
        vizsgálatát kezdeményezte.

        Az   országgyűlési  határozat  formáját  öltő   Házszabály   az
        Alkotmánybíróság gyakorlata szerint egyértelműen a Jat. 46. §-a
        szerinti állami irányítás egyéb jogi eszközének minősül,  amely
        az Országgyűlés saját működésére vonatkozó normatív szabályokat
        tartalmazza. [39/1996. (IX. 25.) AB határozat, ABH 1996,  134.;
        633/B/1995. AB határozat, ABH 1999, 504.] Nem kivétel ez alól a
        Házszabálynak a jelen ügyben vizsgált 36. § (5) bekezdése  sem,
        amelynek   utólagos   alkotmányossági   vizsgálata   tehát   az
        Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

        Az  indítványozó  szerint a Házszabálynak ez a bekezdése  azért
        alkotmányellenes, mert felhatalmazást ad arra, hogy  egy  másik
        országgyűlési   határozat,  illetve  országgyűlési   bizottsági
        döntés  szabályozza  a bizottsági eljárás  rendjét,  vizsgálati
        módszereit,  a  bizottsági  jelentés  tartalmát,   valamint   a
        vizsgálat által érintett szervek és személyek jogait.

        Az  Alkotmány 24. § (4) bekezdése kimondja: "Az Országgyűlés  a
        jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával
        elfogadott  Házszabályban állapítja meg működésének  szabályait
        és  tárgyalási  rendjét." A Házszabály 36. § (5) bekezdése  azt
        írja   elő,   hogy  a  vizsgálóbizottság  készítsen   jelentést
        tevékenységéről  az  Országgyűlés számára,  valamint  az  a)-f)
        pontjaiban meghatározza a jelentés kötelező tartalmi elemeit. A
        jelentésnek tartalmaznia kell a vizsgálóbizottság feladatát;  a
        bizottság  által  meghatározott eljárási rendet  és  vizsgálati
        módszereket;  a  bizottság ténybeli és jogi megállapításait;  a
        bizottsági     megállapításokat    alátámasztó     bizonyítékok
        ismertetését;  a  vizsgálat által érintett szerv  vagy  személy
        észrevételeit   a   lefolytatott   vizsgálat   módszereire   és
        megállapításaira   vonatkozóan;  arra  irányuló   felhatalmazás
        esetén javaslatot a szükséges intézkedésekre.
        Következésképpen - szemben az indítványozó álláspontjával - nem
        a vizsgált szabály ad felhatalmazást a bizottsági eljárási rend
        és vizsgálati módszerek szabályozására, valamint a vizsgálattal
        érintettek   jogainak  és  kötelezettségeinek  meghatározására.
        Önmagában  a  vizsgálóbizottsági  jelentés  kötelező   tartalmi
        elemeinek házszabályi felsorolása nem sérti a jogalkotásnak  az
        Alkotmányban   és   a   Jat.-ban  meghatározott   rendjét,   és
        összhangban áll az Alkotmánynak a Házszabályról szóló 24. § (4)
        bekezdésével.

        Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság a Házszabály  36.  §  (5)
        bekezdése  alkotmányellenességének utólagos megállapítására  és
        megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

                                     VII.

        Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta azt az indítványt,  amely  az
        Ogyh2. utólagos alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.

        Az  Ogyh2.-ben  az  Országgyűlés -  az  Ogyh1.  VII.  és  VIII.
        pontjára   utalva  -  a  rendszerváltás  utáni  első,  szabadon
        választott    Magyar   Országgyűlés   megalakulását    követően
        kormányzati  politikai szerepet betöltő személyeknek  az  előző
        politikai   rendszer   állambiztonsági   tevékenységében   való
        részvételének   tényeit  és  körülményeit  vizsgáló   bizottság
        tisztségviselőinek  (elnökének és  alelnökének),  valamint  hat
        tagjának megválasztásáról rendelkezett.

        Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata szerint a  kizárólag  személyi
        kérdésekben   hozott   országgyűlési   határozatok,   így    az
        országgyűlési    bizottsági    tisztségviselők     és     tagok
        megválasztásáról  szóló  határozatok  is  a  Jat.  46.  §   (2)
        bekezdése  szerinti  egyedi  aktusnak  minősülnek,  ezért   nem
        tekinthetők   az   állami  irányítás  egyéb  jogi   eszközének.
        [1375/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 862, 863.; 753/B/1995. AB
        határozat, ABH 1995, 981.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH
        1999, 176.]

        Az  Alkotmánybíróság  ezért  az Ogyh2.  alkotmányellenességének
        utólagos vizsgálatára irányuló indítványt hatáskör hiánya miatt
        - az Abü. 29. § b) pontja alapján - visszautasította.

        A  határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele  az  Abtv.
        41. §-án alapul.
                                 Dr. Holló András
                            az Alkotmánybíróság elnöke
             
             Dr. Bagi István                         Dr. Bihari Mihály
             alkotmánybíró                               alkotmánybíró
                                         
             Dr. Czúcz Ottó                            Dr. Erdei Árpád
             alkotmánybíró                               alkotmánybíró
                                         
             Dr. Harmathy Attila                       Dr. Kiss László
             alkotmánybíró                               alkotmánybíró
                                         
             Dr. Kukorelli István                    Dr. Strausz János
             előadó alkotmánybíró                        alkotmánybíró
                                         
                        Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                                   alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Examination of the constitutional requirements with which the legislature must comply in regulating parliamentary committees' activities of inquiry and control
          Number of the Decision:
          .
          50/2003. (XI. 5.)
          Date of the decision:
          .
          11/03/2003
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2007-m-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .
          en_0050_2003.pdfen_0050_2003.pdf