Hungarian
Ügyszám:
.
679/B/2002
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 50/2003. (XI. 5.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2003/566
.
A határozat kelte: Budapest, 11/03/2003
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!


    Az   Alkotmánybíróság  állami  irányítás  egyéb  jogi   eszköze
    alkotmányellenességének   utólagos    vizsgálatára,    valamint
    mulasztásban   megnyilvánuló  alkotmányellenesség  vizsgálatára
    irányuló  indítványok, továbbá alkotmányjogi  panasz  tárgyában
    meghozta a következő

                             határozatot:

    1.    Az   Alkotmánybíróság   megállapítja:   az   Országgyűlés
    mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet  idézett  elő
    azzal, hogy nem szabályozta törvényben az Alkotmány 21.  §  (2)
    és  (3)  bekezdésének  megfelelően az Országgyűlés  állandó  és
    ideiglenes  bizottságai vizsgálati tevékenységének rendjét,  és
    nem  teremtette  meg  az  országgyűlési bizottsági  vizsgálatok
    hatékonyságának     törvényi     feltételeit.      Mulasztásban
    megnyilvánuló  alkotmányellenesség áll fenn továbbá  azért  is,
    mert  az  Országgyűlés  nem biztosította  törvényben,  hogy  az
    országgyűlési bizottsági vizsgálatok során az Alkotmány  61.  §
    (1)   bekezdésének   megfelelően   érvényesüljön   a   közügyek
    megvitatásának szabadsága; az Alkotmány 54. § (1)  bekezdésének
    és 59. § (1) bekezdésének megfelelő védelemben részesüljenek  a
    személyiséget  és a magánszférát védelmező jogok;  valamint  az
    Alkotmány  57. § (5) bekezdésével összhangban lévő jogorvoslati
    lehetőség   álljon  rendelkezésre  a  vizsgálati  tevékenységet
    folytató  országgyűlési  bizottságok  által  hozott,  személyek
    jogát   vagy  jogos  érdekét  sértő  jogalkalmazói  döntésekkel
    szemben.

    Az  Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói
    feladatának 2004. március 31-ig tegyen eleget.

    2.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a  rendszerváltás
    utáni    első,    szabadon   választott   Magyar   Országgyűlés
    megalakulását  követően kormányzati politikai szerepet  betöltő
    személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági
    tevékenységében  való  részvételének  tényeit  és  körülményeit
    vizsgáló bizottság felállításáról szóló 41/2002. (VII. 12.) OGY
    határozat  alkotmányellenes, ezért azt  elfogadásának  napjára,
    2002. július 9-re visszamenőleges hatállyal megsemmisíti.

    3.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a  rendszerváltás
    utáni    első,    szabadon   választott   Magyar   Országgyűlés
    megalakulását  követően kormányzati politikai szerepet  betöltő
    személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági
    tevékenységében  való  részvételének  tényeit  és  körülményeit
    vizsgáló  bizottság  az Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon
    nyilvántartásba  vett  alkotmányjogi panasz  alapjául  szolgáló
    konkrét ügyben alkotmányellenesen járt el.
    Az    Alkotmánybíróság   megállapítja    továbbá,    hogy    az
    Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon  nyilvántartásba   vett
    alkotmányjogi  panasz  alapjául  szolgáló  konkrét   ügyben   a
    jogorvoslat    igénybevételének   határideje   a   mulasztásban
    megnyilvánuló   alkotmányellenességet   megszüntető    törvényi
    rendelkezés hatálybalépésével kezdődik.

    4.  Az  Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság  Országgyűlésének
    Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 36. § (5)
    bekezdése  alkotmányellenességének utólagos megállapítására  és
    megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

    5.  Az  Alkotmánybíróság a rendszerváltás utáni első,  szabadon
    választott    Magyar   Országgyűlés   megalakulását    követően
    kormányzati  politikai szerepet betöltő személyeknek  az  előző
    politikai   rendszer   állambiztonsági   tevékenységében   való
    részvételének   tényeit  és  körülményeit  vizsgáló   bizottság
    tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 42/2002.
    (VII.   12.)  OGY  határozat  alkotmányellenességének  utólagos
    megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló   indítványt
    visszautasítja.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      1.1. Az Országgyűlés 2002. július 9-i ülésnapján elfogadta és a
      Magyar   Közlöny  2002.  július  12-i  számában  közzétette   a
      rendszerváltás   utáni   első,   szabadon   választott   Magyar
      Országgyűlés   megalakulását  követően  kormányzati   politikai
      szerepet  betöltő  személyeknek  az  előző  politikai  rendszer
      állambiztonsági tevékenységében való részvételének  tényeit  és
      körülményeit  vizsgáló bizottság felállításáról szóló  41/2002.
      (VII. 12.) OGY határozatot (a továbbiakban: Ogyh1.). Ezzel  egy
      időben az Országgyűlés elfogadta és közzétette a rendszerváltás
      utáni    első,    szabadon   választott   Magyar   Országgyűlés
      megalakulását  követően kormányzati politikai szerepet  betöltő
      személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági
      tevékenységében  való  részvételének  tényeit  és  körülményeit
      vizsgáló     bizottság    tisztségviselőinek    és    tagjainak
      megválasztásáról szóló 42/2002. (VII. 12.) OGY  határozatot  (a
      továbbiakban: Ogyh2.).

      1.2.  Az  Alkotmánybírósághoz 2002. szeptember 13-án  indítvány
      érkezett,     amelyben     az    indítványozó     az     Ogyh1.
      alkotmányellenességének     utólagos     megállapítását      és
      visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezte,  mert  -
      álláspontja szerint - az Ogyh1. ellentétes a jogbiztonság és  a
      hatalommegosztás követelményével, továbbá sérti  az  érintettek
      alkotmányos érdekeit, és hátrányos megkülönböztetést tartalmaz.
      Az  indítványban kifejtettek szerint az Ogyh1. a  jogalkotásról
      szóló  1987.  évi  XI. törvény (a továbbiakban:  Jat.)  alapján
      állami  irányítás  egyéb  jogi  eszközének  minősül,  és  olyan
      normatív   rendelkezéseket  is  tartalmaz,   amelyek   nem   az
      Országgyűlés által irányított szervekre, illetve a képviselőkre
      vonatkoznak. Ezzel összefüggésben az indítványozó  utalt  arra,
      hogy   az   Ogyh1.  "olyan  alapjogokat  érint,  amelyek   csak
      törvényben rendezhetők, korlátozhatók".
      A    hatalommegosztás   elvére   hivatkozva   kifogásolta    az
      indítványozó,  hogy  az  Ogyh1.  olyan  tevékenység  végzéséről
      rendelkezett,  amely nem tartozik sem az Országgyűlés,  sem  az
      országgyűlési  bizottságok hatáskörébe.  "A  múltban  politikai
      szerepet     vállalt    személyek    vonatkozásában    múltbeli
      ténykedésükről  csak  Bíróság hozhat -  törvény  alapján,  fair
      eljárás  keretében  [...]  -  marasztaló  vagy  akár  megállapító
      döntést."
      Az  indítványozó  emellett azt állította, hogy  az  Ogyh1.-gyel
      vizsgálat  alá  vont személyek jó részénél az  adatok  már  nem
      közérdekű   adatok,   azokra  kiterjed   a   személyes   adatok
      alkotmányos  védelme,  s  ezért felhasználásukhoz  az  érintett
      beleegyezése vagy törvény rendelkezése szükséges.
      Végezetül az indítványozó szerint az Ogyh1. ellentétes az egyes
      fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket
      betöltő  személyek  ellenőrzéséről és  a  Történeti  Hivatalról
      szóló 1994. évi XXIII. törvénnyel (a továbbiakban: Etv.).

      1.3.  Az  Alkotmánybíróság  főtitkárának  előkészítő  eljárását
      követően    az    Alkotmánybíróság    2002.    november    8-án
      alkotmánybírósági  eljárásra alkalmasnak minősített  egy  másik
      beadványt,  amelyben az indítványozó - az első indítványban  is
      szereplő  alkotmányossági kifogások megfogalmazásán túl  -  úgy
      érvelt,  hogy  Ogyh1.  új  személyi körre  terjesztette  ki  az
      "átvilágítást",   és   "ezt  részben   visszamenőleg,   részben
      diszkriminatív módon tette."

      1.4.  Az  Alkotmánybírósághoz 2002. november  18-án  az  Ogyh1.
      visszamenőleges     hatályú    megsemmisítését     kezdeményező
      alkotmányjogi  panasz érkezett. Az indítványozó az  Ogyh1.-gyel
      kapcsolatban  az alábbi alkotmányossági kifogásokat  fogalmazta
      meg:   sérti   az  Alkotmány  2.  §-ában  foglalt  jogállamiság
      követelményét, mert országgyűlési bizottságnak nincs  hatásköre
      az  Ogyh1. által érintett személyi kör vizsgálatára; ellentétes
      az  Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, amely szerint az  alapvető
      jogokra   vonatkozó  szabályokat  törvény  állapítja  meg;   az
      Alkotmány  54. § (1) bekezdésébe ütközik, mert az  eljárás  alá
      vont  személyek nem alanyai, hanem tárgyai az eljárásnak; sérti
      az  57.  §  (1)  és (5) bekezdését, mert nem garantálja  sem  a
      bírósághoz  fordulás  jogát, sem a jogorvoslathoz  való  jogot;
      ellentétes  az  Alkotmány  59. §  (1)  bekezdésével,  mert  nem
      rendelkezik a bizottság által begyűjtött és felhasznált  adatok
      kezeléséről.
      Az  alkotmányjogi  panasz előterjesztője az alkotmányellenesnek
      tartott  norma  alkalmazásával kapcsolatban kifejtette:  "Mivel
      1990-1994  között különböző tisztségekben kormányzati politikai
      szerepet  töltöttem be, az általam sérelmezett határozat  által
      felállított   vizsgálóbizottság  az   én   vonatkozásomban   is
      folytatott vizsgálatot."

      Az  indítványozó  álláspontja a jogorvoslati  lehetőségekről  a
      következő:   "az   országgyűlési  határozat   következtében   a
      parlamenti   vizsgálóbizottság  -  alkotmányos  jogaim   súlyos
      sérelmét   előidézve  -  vizsgálatot  indított  és   folytatott
      ellenem, nem áll módomban rendes bírósághoz fordulni, az  engem
      ért  jogsérelem orvoslására nincs más jogorvoslati lehetőségem,
      mint  az,  hogy  a  T.  Alkotmánybíróságnál  indítványozom   az
      alkotmányellenesség  megállapítását  [...]". Mivel  a bizottság
      nem   készített   jelentést,  az   indítványozó   a   bizottság
      megszűnésének   napját    tekintette  az  alkotmányjogi  panasz
      benyújtására  nyitva álló 60 napos időtartam kezdőnapjának.

      1.5.   Az   Alkotmánybírósághoz  2002.  november  25-én   újabb
      indítvány  érkezett  az előzőekkel összefüggő  tárgykörben.  Az
      indítványozó     kezdeményezte    mulasztásban    megnyilvánuló
      alkotmányellenesség    megállapítását.   Álláspontja    szerint
      törvényben és nem országgyűlési határozatokban kell szabályozni
      az  országgyűlési vizsgáló- és eseti bizottságok  tevékenységét
      és  jogait,  mivel az ilyen bizottságok működése kiterjedhet  a
      nem  az  Országgyűlés által irányított szervekre és személyekre
      is.  "Ez a hiányosság az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, 59.  §-
      át,  61.  § (3) bekezdését, 57. § (1) bekezdését és 57.  §  (5)
      bekezdését sérti. Személyek alapvető jogait korlátozó  eljárási
      és  anyagi  normák  törvénynél alacsonyabb  jogforrási  szinten
      születhetnek,   ezek  a  jogforrások  még   jogszabálynak   sem
      minősülnek,   továbbá   nem  biztosított  a   vizsgálóbizottság
      döntéseivel kapcsolatban sem a bírói út, sem a jogorvoslat."

      Az  indítványozó emellett kezdeményezte az Ogyh1.  valamint  az
      Ogyh2. egészének, továbbá a Magyar Köztársaság Országgyűlésének
      Házszabályáról  szóló  46/1994.  (IX.  30.)  OGY  határozat  (a
      továbbiakban:     Házszabály)    36.    §     (5)     bekezdése
      alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
      Az   Ogyh1.   és   az   Ogyh2.  esetében  az   indítványozó   a
      megsemmisítésre vonatkozó kezdeményezését azzal indokolta, hogy
      ezek a határozatok törvényi alap nélküliek. A Házszabály 36.  §
      (5)   bekezdésének   megsemmisítését  az   indítványozó   azért
      kezdeményezte, mert álláspontja szerint országgyűlési határozat
      nem  adhat  felhatalmazást  arra,  ami  a  Házszabály  támadott
      rendelkezésében szerepel.

      Az   Alkotmánybíróság  az  indítványokat  egyesítette,  és  egy
      eljárásban bírálta el.

      Az  Alkotmánybíróság eljárása során az Ogyh1.-gyel  felállított
      vizsgálóbizottság   tevékenységéről   tájékoztatást   kért   az
      Országgyűlés elnökétől, aki eljuttatta az Alkotmánybírósághoz a
      bizottság  tagjai  és  kormánypárti  tagjai  által  elkészített
      összefoglaló  átiratot. Az Alkotmánybíróság  emellett  eljárása
      során megkereste az adatvédelmi biztost.

      2.1. Az Alkotmány jelen ügyben érintett rendelkezései:

      "2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam."
      "8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
      és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben
      tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
      (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és
      kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
      "21.   §  (2)  Az  Országgyűlés  állandó  bizottságokat  alakít
      tagjaiból,   és  bármely  kérdés  megvizsgálására   bizottságot
      küldhet ki.
      (3)  Az  országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki
      köteles  a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük
      vallomást tenni."
      "54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban   minden   embernek
      veleszületett  joga  van az élethez és az  emberi  méltósághoz,
      amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
      "57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki
      egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
      bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
      törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság
      igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
      "57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak
      szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági,
      közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy
      jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű
      időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  -  a
      jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával
      elfogadott törvény korlátozhatja."
      "59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban  mindenkit  megillet  a
      jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint   a
      magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
      "61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a
      szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű
      adatokat megismerje, illetőleg terjessze."
      "61.  §  (3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény,
      valamint  a  sajtószabadságról szóló  törvény  elfogadásához  a
      jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata
      szükséges."

      2.2. A Házszabály jelen ügyben érintett rendelkezései:

      "Az ideiglenes bizottságok
      34.  §  (1)  Az  Országgyűlés  bármely  kérdés  megvizsgálására
      vizsgálóbizottságot küldhet ki, továbbá a bizottságot létrehozó
      határozatban  megjelölt  ügyeknek a határozatban  megállapított
      ideig   történő  intézésére  eseti  bizottságot  alakíthat   (a
      vizsgáló-   és  az  eseti  bizottság  a  továbbiakban   együtt:
      ideiglenes bizottság).
      (2) Az ideiglenes bizottság létrehozatalára irányuló határozati
      javaslathoz  nem  lehet  olyan módosító javaslatot  benyújtani,
      amely
      a) a vizsgáló bizottság elnevezésére, a vizsgálat tárgyára,
      b) az eseti bizottság elnevezésére, a feladatkörébe utalt ügyre
      vonatkozik.

      Az eseti bizottságokra vonatkozó külön szabályok
      35.  § (1) Az eseti bizottság feladatát, elnevezését, tagjainak
      számát  és megbízatásának terjedelmét az Országgyűlés az  eseti
      bizottság felállításakor határozza meg.
      (2) h.k.
      (3)   Az   eseti   bizottság  működésének  szabályaira   -   az
      Országgyűlés   vagy  az  eseti  bizottság  eltérő  rendelkezése
      hiányában   -   az   állandó  bizottság  működésére   vonatkozó
      szabályokat megfelelően alkalmazni kell. A bizottság elnöke  és
      alelnöke  csak  képviselő  lehet,  a  bizottság  nem  képviselő
      tagjait szavazati jog nem illeti meg.

      A vizsgálóbizottságra vonatkozó külön szabályok
      36.  §  (1)  A  vizsgálóbizottság létrehozatalára,  működésére,
      elnevezésére,  a  vizsgálat  tárgyának  meghatározására  és   a
      vizsgálóbizottság  megszűnésére az eseti bizottságra  vonatkozó
      rendelkezéseket   kell   alkalmazni   az   e   §-ban    foglalt
      eltérésekkel.
      (2) A vizsgálóbizottságot létre kell hozni, ha azt a képviselők
      legalább egyötöde indítványozza.
      (3)  A  vizsgálóbizottság  tagja csak  országgyűlési  képviselő
      lehet.
      (4) h.k.
      (5)   A  vizsgálóbizottság  tevékenységéről  jelentést  készít,
      amelynek tartalmaznia kell
      a) a bizottság feladatát;
      b)   a   bizottság  által  meghatározott  eljárási  rendet   és
      vizsgálati módszereket;
      c) a bizottság ténybeli és jogi megállapításait;
      d)    annak    bemutatását,    hogy   megállapításait    milyen
      bizonyítékokra alapította;
      e)  a vizsgálat által érintett szerv vagy személy észrevételeit
      a   lefolytatott   vizsgálat  módszereire  és  megállapításaira
      vonatkozóan;
      f)  -  amennyiben  ez  a  bizottság  feladatához  tartozott   -
      javaslatot a szükséges intézkedésekre.
      (6) h.k."

      2.3. A Jat. 46. §-a így rendelkezik:
      "(1)  Az  Országgyűlés,  a  Kormány, a  kormánybizottságok,  az
      önkormányzatok   és  az  önkormányzatok  szervei   határozatban
      szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a  saját
      működésüket,   és  állapítják  meg  a  feladatkörükbe   tartozó
      terveket.
      (2)  E  rendelkezés  nem  érinti az (1)  bekezdésben  felsorolt
      szerveknek az egyedi határozat meghozatalára vonatkozó jogát."

                                    II.

      1.  Az  Alkotmánybíróság  először az  országgyűlési  ideiglenes
      bizottságok   szabályozása  terén  mulasztásban   megnyilvánuló
      alkotmányellenesség   megállapítását  kezdeményező   indítványt
      vizsgálta meg.
      Az   indítványozó   álláspontja  szerint  az  Alkotmánynak   az
      alapjogok  korlátozásáról  [8. § (2)  bekezdés],  a  bírósághoz
      fordulás  jogáról  [57. § (1) bekezdés], a jogorvoslathoz  való
      jogról [57. § (5) bekezdés], a személyes adatok védelméhez való
      jogról  (59.  §),  valamint a közérdekű adatok nyilvánosságáról
      szóló  törvényről  [61. § (3) bekezdés] szóló  rendelkezéseivel
      ellentétes  jogalkotói  mulasztásnak  minősül  az,   hogy   nem
      törvény,   hanem  csupán  országgyűlési  határozatok,   illetve
      országgyűlési   bizottsági   döntések   határozzák    meg    az
      Országgyűlés vizsgáló- és eseti bizottságainak tevékenységét és
      jogait.
      Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
      továbbiakban:  Abtv.) 49. § (1) bekezdése alapján  mulasztásban
      megnyilvánuló    alkotmányellenesség   megállapítására    akkor
      kerülhet    sor,   ha   a   jogalkotó   szerv   a   jogszabályi
      felhatalmazásból  származó jogalkotói feladatát  elmulasztotta,
      és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg,
      ha    alapvető   jog   érvényesüléséhez   szükséges   garanciák
      hiányoznak,  illetve  ha  a  hiányos szabályozás  alapvető  jog
      érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB  határozat,
      ABH  1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH  1992,
      227, 232.; 6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93, 103.]

      Az    Alkotmánybíróságnak    a    mulasztásban    megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló hatáskörében ezért
      jelen  esetben azt kellett megvizsgálnia, hogy az országgyűlési
      bizottságokra vonatkozó szabályozás hiányos-e olyan értelemben,
      hogy   az   mulasztásnak  minősüljön.  Amennyiben  a  mulasztás
      megállapítható,  azt kell eldönteni, hogy alkotmányellenességet
      okozó mulasztásról van-e szó.

      Mindezekhez szorosan kapcsolódó kérdés, hogy milyen  jogforrási
      szintet  igényel  a  hiányzó szabályozás,  azaz  törvényi  vagy
      csupán normatív országgyűlési határozati formára van-e szükség.
      Ezeknek   az   alkotmányossági  kérdéseknek  a   megválaszolása
      érdekében    az    Alkotmánybíróság   szélesebb   alkotmányjogi
      összefüggésben    vizsgálta   az   országgyűlési    bizottságok
      vizsgálati,    ellenőrzési   funkcióját,    és    annak    jogi
      szabályozását.

      Jelen   esetben  az  esetleges  alkotmányellenes   mulasztással
      összefüggő  jogforrási  vizsgálat  kizárólag  az  országgyűlési
      bizottságok   ellenőrző,   vizsgálati  funkcióját   meghatározó
      rendelkezésekre vonatkozott.

      2.1.   Az   Alkotmánybíróság  áttekintette   az   országgyűlési
      bizottságokra,  azon  belül a vizsgáló- és eseti  bizottságokra
      vonatkozó, a jelen ügy szempontjából lényeges jogi normákat. Az
      országgyűlési  bizottságok vizsgáló,  ellenőrző  funkcióját  az
      Alkotmány  21.  §-a alapozza meg, amely az állandó  bizottságok
      alakításáról  rendelkezik,  és lehetővé  teszi  bármely  kérdés
      megvizsgálására  vizsgálóbizottság kiküldését  [(2)  bekezdés],
      továbbá kimondja, hogy az országgyűlési bizottságok által  kért
      adatokat  mindenki  köteles  a  rendelkezésükre  bocsátani,  és
      mindenki  köteles  a  bizottságok előtt  vallomást  tenni  [(3)
      bekezdés].
      A  bizottsági  rendszerre és a bizottságok vizsgáló,  ellenőrző
      funkciójára   vonatkozó  részletes  szabályokat  a   Házszabály
      állapítja meg. Az Országgyűlésben a Házszabály alapján  állandó
      és ideiglenes bizottságok működnek.
      Az  állandó bizottság az Országgyűlésnek - egyebek mellett - "a
      kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerve,  amely  az
      Alkotmányban és más törvényekben, a Házszabályban,  továbbá  az
      Országgyűlés  egyéb  határozataiban  meghatározott   hatáskörét
      gyakorolja." [29. § (1) bekezdés] Az állandó bizottságok  száma
      és  feladatköre alapvetően a kormányzat felépítéséhez igazodik,
      de  az  Országgyűlés  -  a kötelezően létrehozandó  bizottságok
      kivételével   -   állandó  bizottságot  bármikor   létrehozhat,
      átalakíthat,  megszüntethet. [28. § (2)  és  (3)  bekezdés]  Az
      Országgyűlés valamely intézkedésről, vizsgálatról vagy valamely
      szerv  tevékenységéről tájékoztató jelentés készítésére kérheti
      fel  az  állandó bizottságot. [30. § (1) bekezdés;  89.  §  (1)
      bekezdés]  Ezen  túl az állandó bizottság a működési  területét
      érintő   bármely   kérdést   saját  elhatározása   alapján   is
      megtárgyalhat,  és  abban  állást foglalhat.  Ilyen  esetben  a
      bizottság  tájékoztatóban hozza nyilvánosságra állásfoglalását.
      [30. § (3) bekezdés]
      Az országgyűlés ideiglenes bizottságként eseti bizottságokat és
      vizsgálóbizottságokat hozhat létre.
      Az   eseti  bizottság  "a  bizottságot  létrehozó  határozatban
      megjelölt  ügynek  a határozatban megállapított  ideig  történő
      intézésére"   jön   létre.   Feladatkörét   és   megbízatásának
      terjedelmét   az   Országgyűlés  határozza  meg   a   bizottság
      felállításakor. Az eseti bizottságnak - szavazati jog nélkül  -
      nem  országgyűlési képviselő tagja is lehet. Az eseti bizottság
      működésére   az   állandó  bizottságok   működésére   vonatkozó
      szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha az Országgyűlés vagy az
      eseti bizottság másképpen rendelkezik. [34. § (1) bekezdés, 35.
      §]
      Vizsgálóbizottságot     "bármely    kérdés     megvizsgálására"
      létrehozhat  az Országgyűlés. Amennyiben a képviselők  legalább
      egyötöde     indítványozza,    a     vizsgálóbizottságot     az
      Országgyűlésnek  létre  kell hoznia. Vizsgálóbizottságnak  csak
      országgyűlési    képviselő    tagja    lehet.    A    bizottság
      tevékenységéről  jelentést  készít  a  Házszabály  36.  §   (5)
      bekezdésében    meghatározott   tartalommal.    Egyebekben    a
      vizsgálóbizottságokra   az   eseti   bizottságokra    vonatkozó
      szabályokat, azok hiányában az állandó bizottságokra  vonatkozó
      szabályokat kell alkalmazni. [34. § (1) bekezdés, 36. §]
      A  Házszabály IV. részének (Az Országgyűlés tárgyalási  rendje)
      2. fejezete állapítja meg a bizottsági ülésezési rend általános
      szabályait,  amelyek értelemszerűen vonatkoznak az  állandó  és
      ideiglenes bizottságok ellenőrző, vizsgáló tevékenységére is. A
      Házszabály  jelentős  teret  ad a  bizottsági  önszabályozásnak
      azzal,   hogy   kimondja:  "Megalakulása   után   a   bizottság
      meghatározza  ülésezési  rendjét."  [67.  §  (1)  bekezdés]  "A
      bizottságok  működési  rendjüket - a Házszabály  rendelkezéseit
      figyelembe véve - maguk határozzák meg." [81. § (1) bekezdés]

      2.2.  Az  Alkotmánybíróság  számba  vette  a  kifejezetten   az
      országgyűlési  bizottságok vizsgálati, ellenőrzési  funkciójára
      vonatkozó, a jelen ügy szempontjából jelentős jogi normákat.  A
      Házszabály  68.  §  (3)  bekezdése arról  rendelkezik,  hogy  a
      bizottsági tagok kétötödének kérésére a bizottság meghallgatást
      tart.   A   73.  §  a  szakértők  meghívását  és  felszólalását
      szabályozza.  A  zárt  bizottsági ülésről  készült  jegyzőkönyv
      tartalmát  szabályozó  78/A. § említi "a meghallgatott  vagy  a
      bizottság előtt vallomást tevő személy nyilatkozatát". A 139. §
      a titokvédelem tárgykörében az államtitok és a szolgálati titok
      védelméről rendelkezik.

      Külön rendelkezik a Házszabály a vezető közjogi tisztségviselők
      megválasztásával, illetve ellenőrzésével kapcsolatos bizottsági
      meghallgatásokról,  beszámolókról.  A  132.  §  (3)   bekezdése
      kimondja:  "Ha  törvény  valamely tisztségviselő  megválasztása
      vagy  kinevezése  előtt a jelölt országgyűlési bizottság  előtt
      történő meghallgatását írja elő, az erre hatáskörrel rendelkező
      bizottság  a  jelöltet meghallgatja, és a  személyi  javaslatot
      véleményezi.   A   jelölt  miniszterré  történő   kinevezésének
      támogatásáról  a  bizottság nyílt szavazással  határoz."  Ezzel
      összefüggésben  a  68.  §  (4) bekezdése  így  rendelkezik:  "A
      bizottság  köteles évente legalább egy alkalommal  meghallgatni
      azt a minisztert, akit kinevezése előtt meghallgatott."

      2.3.  Az  Alkotmány  és a Házszabály ismertetett  rendelkezései
      alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy
      az  Országgyűlés  bizottságainak ellenőrző, vizsgáló  funkciója
      közvetlenül   az  Alkotmány  21.  §  (2)  és  (3)  bekezdéséből
      következik.    Az    országgyűlési    bizottságok    vizsgálati
      tevékenysége  sem  az Alkotmány, sem a Házszabály  alapján  nem
      kötődik  egy  meghatározott  bizottsági  típushoz.  Az  állandó
      bizottságok,  az ideiglenes eseti bizottságok és az  ideiglenes
      vizsgálóbizottságok  egyaránt folytathatnak  vizsgálatokat,  és
      elláthatnak  ellenőrző  funkciót. Az  egyes  bizottsági  formák
      annyiban  jelentenek különbséget, hogy míg  az  állandó  és  az
      eseti   bizottságoknak  nem  elsődleges  feladata   vizsgálatok
      lefolytatása, addig a vizsgálóbizottságok kifejezetten azzal  a
      céllal   jönnek   létre,  hogy  konkrét  ügyekben   vizsgálatot
      folytassanak,  és  arról  az  Országgyűlés  számára   jelentést
      készítsenek. Mindez azonban a hatályos szabályozás szerint  nem
      zárja  ki azt, hogy a vizsgálóbizottságon kívül más bizottságok
      is  -  az  Országgyűlés  rendelkezése  vagy  bizottsági  döntés
      alapján - valamely ügyben vizsgálatot folytassanak.

      Az  Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy általában  az
      országgyűlési   bizottságok   vizsgálati   tevékenységéről,   a
      vizsgálati   eljárásról,  az  igénybe  vehető  eszközökről   és
      módszerekről sem a Házszabály, sem más jogi norma nem tartalmaz
      koherens  és részletes szabályozást. A Házszabály alapvetően  a
      bizottságok  önszabályozására  bízza  a  vizsgálati   eljárások
      rendjének meghatározását.

      3.  Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az Alkotmány milyen
      követelményeket támaszt a jogalkotóval szemben az országgyűlési
      bizottságok  vizsgálati, ellenőrző tevékenységének  garanciális
      szabályozása érdekében.

      3.1.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az országgyűlési
      bizottságoknak  a közvetlenül az Alkotmány 21.  §  (2)  és  (3)
      bekezdéséből  következő  vizsgálati,  ellenőrző   szerepe   két
      alkotmányos szabályra vezethető vissza.

      3.1.1.   Az   egyik   az  Alkotmány  2.  §   (1)   bekezdésében
      megfogalmazott    jogállamiság    követelménye,    amely     az
      Alkotmánybíróság gyakorlata szerint magában foglalja a tartalmi
      értelemben  vett  alkotmányosság egyik legfőbb  kritériumát,  a
      hatalommegosztás  elvét.  Ebből  az  elvből  következik,   hogy
      nincsen  az  Országgyűlésnek alárendelt  hatalmi  ág,  s  egyik
      hatalmi   ág   sem  vonhatja  el  a  másik  jogosítványait.   A
      hatalommegosztás  elvéből ugyanakkor  az  is  következik,  hogy
      alkotmányos  demokráciában nincs korlátlan és  korlátozhatatlan
      hatalom, s az egyes hatalmi ágak hatalmi ellensúlyt képeznek  a
      többi  hatalmi ággal szemben. [38/1993. (VI. 11.) AB határozat,
      ABH 1993, 256, 261.; 41/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993,
      292,  294.;  55/1994. (XI. 10.) AB határozat,  ABH  1994,  296,
      300.;  28/1995.  (V. 19.) AB határozat, ABH  1995,  138,  142.;
      66/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 397, 403.]

      A   hatalommegosztás   elvének   a   magyar   államszervezetben
      érvényesülő  intézményi  és  garanciarendszerének  alapjait  az
      Alkotmány  tartalmazza.  Ennek a garanciarendszernek  a  részét
      képezi  -  számos  más  alkotmányos  intézmény  mellett  -   az
      országgyűlési  bizottságok vizsgálati  funkciójának  alkotmányi
      elismerése  és házszabályi körülhatárolása, továbbá mindazok  a
      törvényi   szabályok,   amelyek   vezető   közjogi   tisztségek
      betöltőinek     (jelöltjeinek)     országgyűlési     bizottsági
      meghallgatását írják elő. Jelentős részben a kormányzati  munka
      és  így  a végrehajtó hatalom ellenőrzését szolgálja,  hogy  az
      Országgyűlés  bizottságai  révén vizsgálatokat  folytathat,  és
      köteles beszámoltatni a minisztereket. A vizsgálati lehetőségek
      és    a    beszámolási    kötelezettségek    az    Országgyűlés
      információszerzését   biztosítják,   ami   elengedhetetlen   az
      ellenőrző funkció érvényesüléséhez.

      3.1.2.  Az  országgyűlési bizottságok  vizsgálati  funkciója  a
      jogállamiság   részét  képező  hatalommegosztás  elve   mellett
      következik  az  Alkotmány  61. §  (1)  bekezdéséből  is,  amely
      alapvető  jognak  ismeri el a közérdekű  adatok  megismeréséhez
      való  jogot (az információszabadságot) és a véleménynyilvánítás
      szabadságát.  A  két  jog  az egyéni önkifejezés  szabadságának
      előmozdítása  mellett  a  közügyek  megvitatásának  szabadságát
      biztosítja.   A  kellő  informáltság,  a  tények   ismerete   a
      szólásszabadság  egyik feltétele. A szabad  véleménynyilvánítás
      joga pedig a plurális, demokratikus társadalom alapvető értékei
      közé  tartozik. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint e jognak
      kitüntetett  szerepe  van  az alapjogok  között,  s  "anyajoga"
      többféle   szabadságjognak,  a  "kommunikációs"   alapjogoknak,
      amelyek  együttesen  teszik lehetővé  az  egyén  részvételét  a
      társadalmi  és  politikai folyamatokban. A társadalom  szellemi
      gazdagodása  a  véleményszabadságtól is függ:  csak  akkor  van
      esély   a   téves   nézetek  kiszűrésére,  ha  szabad   vitában
      ütközhetnek  ellentétes vélekedések, és ha a káros  nézetek  is
      napvilágra    kerülhetnek.   "Történelmi   tapasztalat,    hogy
      mindannyiszor,   amikor   a   véleménynyilvánítás   szabadságát
      korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság,  az
      emberi  kreativitás,  csökkent  az  emberben  rejlő  képességek
      kibontakozásának lehetősége. A káros következmények nem  csupán
      az  individuum,  hanem a társadalom életében is megmutatkoztak,
      és    az   emberiség   fejlődésének   sok   szenvedéssel   járó
      zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek szabad kifejtése,  a
      mégoly    népszerűtlen   vagy   sajátos   elképzelések   szabad
      megnyilvánulása  a fejlődni képes és valóban eleven  társadalom
      létezésének  alapfeltétele." [Először:  30/1992.  (V.  26.)  AB
      határozat, ABH 1992, 167, 171.]

      Az  Országgyűlés  nemcsak a normaalkotásban, hanem  a  közügyek
      megvitatásában  is  kiemelkedő és  mással  nem  helyettesíthető
      szerepet   tölt  be.  A  közügyek  vitatásának  egyik  lényeges
      parlamenti fórumát jelentik a közügyekben vizsgálatot folytató,
      illetve   a   közjogi   tisztségviselők  meghallgatását   végző
      országgyűlési   bizottságok.  A  közügyek   szabad   parlamenti
      megvitatása   egyfelől   a   megfelelő   törvényalkotás   egyik
      nélkülözhetetlen  előfeltétele. Másfelől  a  szabad  parlamenti
      vita  hozzájárul ahhoz, hogy a választópolgárok megfelelő képet
      alkossanak  az  országgyűlési képviselők és más fontos  közjogi
      tisztségviselők    tevékenységéről,   és   kellő    információk
      birtokában   vegyenek   részt  a  politikai   diskurzusban   és
      döntéshozatalban.

      3.1.3.  Az  Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  az  említett
      alkotmányossági   szempontok   alapján   határozható   meg   az
      országgyűlési  bizottsági  vizsgálati  eljárásának  viszonya  a
      bírósági   eljárásokhoz.  Annak  ellenére,  hogy  a  bizottsági
      vizsgálatok  számos eleme a bírósági eljárásokra emlékeztet,  a
      két eljárás között alapvető különbségek vannak.
      Az   Alkotmány   45.   §  (1)  bekezdése   alapján   a   Magyar
      Köztársaságban a bíróságok gyakorolják az igazságszolgáltatást.
      Az  50.  § (1) bekezdése szerint a bűncselekmények elkövetőinek
      büntetése a bíróságok feladata. Az 50. § (3) bekezdése a  bírák
      függetlenségéről   és   politikai   tevékenységük    tilalmáról
      rendelkezik.    Az    Alkotmány    említett    rendelkezéseivel
      kapcsolatban     az     Alkotmánybíróság    több     alkalommal
      megállapította:  "A bírói hatalom - amely a  magyar  parlamenti
      demokráciában  is  elválik  a  törvényhozó  és   a   végrehajtó
      hatalomtól - az állami hatalomnak az a megnyilvánulása, mely az
      erre  rendelt  szervezet útján a vitássá tett  vagy  megsértett
      jogról  -  törvényben  szabályozott eljárás  során  -  kötelező
      erővel  dönt.  A  bírói  hatalom  tehát,  -  amelyhez  a  bírói
      függetlenség kapcsolódik - döntően az ítélkezésben ölt testet."
      [Először: 53/1991. (X. 31.) AB határozat, ABH 1991, 266,  267.]
      "[A] bírói hatalom sajátossága az, hogy a másik két, "politikai
      jellegű"  hatalmi ággal szemben állandó és semleges". [38/1993.
      (VI. 11.) AB határozat, ABH 1991, 256, 261.]
      Ezzel szemben a vizsgálatot végző parlamenti bizottságok nem az
      igazságszolgáltatás, hanem az Országgyűlés részei, a parlamenti
      ellenőrzés, a kormányzati politikai felelősség megállapításának
      eszközei,  valamint a közügyek megvitatásának  és  a  közérdekű
      problémák  feltárásának színterei. A bizottsági tisztségviselők
      és  tagok pártatlanságáról pedig általában azért nem lehet szó,
      mert  leginkább  a  választásokon a parlamentbe  jutott  pártok
      képviselői alkotják a parlamenti bizottságokat.

      A  külföldi  példák  azt  mutatják, hogy  a  vizsgálóbizottsági
      tevékenység  és  a  büntetőeljárás egymáshoz  való  viszonyának
      tisztázása  jelenti az egyik legfőbb alkotmányossági problémát.
      Rendkívül  kiterjedt vizsgálati jogosultsággal rendelkeznek  az
      Egyesült  Államok Kongresszusának vizsgáló- és különbizottságai
      (select  committees,  elect committees),  valamint  az  állandó
      bizottságok  közül  a  költségvetési bizottság  (Appropriations
      Committee)  és  a  kormányzati működéssel foglalkozó  bizottság
      (Government Operations Committee). A francia parlament vizsgáló-
      és  ellenőrző  bizottságai is folytathatnak büntetőeljárásokkal
      párhuzamosan vizsgálatokat, azzal a kikötéssel, hogy figyelembe
      kell venniük a folyamatban lévő büntetőeljárást. Olaszországban
      a  vizsgálóbizottságok  az alkotmány  82.  cikk  (1)  bekezdése
      alapján bármely közérdekű kérdés megvizsgálására felállíthatók,
      s  a (2) bekezdés szerint a vizsgálóbizottság a nyomozást és  a
      vizsgálatot  ugyanolyan hatáskörrel és korlátokkal végzi,  mint
      az    igazságügyi    hatóságok.   E   széleskörű    alkotmányos
      felhatalmazás  biztosította hogy a  parlamenti  bizottságok  az
      úgynevezett maffiaügyek kapcsán jelentős belpolitikai  szerepre
      tettek  szert.  Belgiumban a parlamenti  vizsgálóbizottságokról
      1996-ban elfogadott külön törvény alapján a bizottságok  széles
      büntetőeljárási   vizsgálati  hatalommal  rendelkeznek,   s   a
      jogszabály    arra    is   lehetőséget   biztosít,    hogy    a
      vizsgálóbizottság  elnökének kezdeményezésére  a  fellebbviteli
      büntetőbíróság elnöke büntetőügyekben eljáró bírót rendeljen ki
      a bizottság munkájának segítésére.

      3.1.4.     Az    Alkotmánybíróság    következtetése     szerint
      alkotmányossági  szempontból  elengedhetetlen,  hogy  megfelelő
      jogi  garanciák  biztosítsák a vizsgáló, ellenőrző  feladatokat
      ellátó országgyűlési bizottságok hatékony működését. Ezek közül
      egyet maga az Alkotmány 21. § (3) bekezdése fogalmaz meg, amely
      kimondja, hogy az országgyűlési bizottságok által kért adatokat
      mindenki  köteles  a  rendelkezésükre  bocsátani,  és  mindenki
      köteles  a  bizottságok előtt vallomást tenni. Önmagában  ez  a
      szabály  azonban  az Alkotmánybíróság álláspontja  szerint  nem
      elégséges.   További   jogi  garanciák   szükségesek,   amelyek
      konkretizálják   az  Alkotmány  21.  §-ának  (3)   bekezdésében
      szereplő  normát,  joghátrányt  helyeznek  kilátásba  a   norma
      jogellenes megszegőivel szemben, illetve garantálják  a  norma,
      valamint  a  szankció  végrehajtását. Az Alkotmány  21.  §  (3)
      bekezdése  további  jogi szabályozás nélkül lex  imperfecta.  A
      fentiekből  következően a jogi normáknak  azt  is  egyértelművé
      kell  tenniük,  hogy  az  országgyűlési bizottsági  vizsgálatok
      miként   viszonyulnak  a  bírósági  eljárásokhoz,   illetve   a
      büntetőeljárásokhoz.

      3.2.  Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta,  hogy  vannak-e  olyan
      alkotmányos  korlátai  az országgyűlési bizottságok  vizsgálati
      tevékenységének,  amelyek  jogi  szabályozást   igényelnek.   A
      parlamenti ellenőrzésben és a közügyek megvitatásában  lényeges
      szerepet    betöltő   országgyűlési   bizottsági    vizsgálatok
      természetesen  nem  lehetnek  korlátlanok.  Az  Alkotmány   más
      rendelkezéseinek   érvényesülése   legalább   olyan    lényeges
      szempont,  mint  az Alkotmány a 21. § (2) és (3)  bekezdésének,
      illetve az ezekkel a szabályokkal szorosan összefüggő, a  2.  §
      (1) bekezdéséből következő hatalommegosztás elvének és a 61.  §
      (1)  bekezdésén alapuló információ- és véleményszabadságnak  az
      érvényesítése.
      A      mulasztásban      megnyilvánuló      alkotmányellenesség
      megállapítására irányuló indítvány előterjesztője az  Alkotmány
      több   olyan   szabályára  hivatkozott,  amelyekkel  megítélése
      szerint ellentétes az, hogy az országgyűlési vizsgáló- és eseti
      bizottságok  tevékenységéről országgyűlési határozatok  és  nem
      mindenkire kötelező törvények rendelkeznek.

      3.2.1.  Az  Alkotmány  54. § (1) bekezdése  és  az  59.  §  (1)
      bekezdése   védelemben  részesíti  az  emberek  magánszféráját,
      magántitkait,    jó    hírnevét,    személyes    adatait.    Az
      Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint   ezeknek   az   emberi
      méltósághoz  való  jogból  fakadó jogosultságoknak  a  sérelmét
      jelentheti,  ha az állam indok nélkül avatkozik be  az  emberek
      magánéletébe, például azáltal, hogy a hatóság kellő alap nélkül
      alkalmaz  kényszert az egyénnel szemben. "Az a jogi szabályozás
      tehát,  amely ezt akár csak potenciálisan lehetővé teszi,  arra
      való    tekintet   nélkül   alkotmányellenes,   hogy   ez    az
      alkotmányellenes  jogkövetkezmény az  ügyek  hány  százalékában
      következik be." [Először: 46/1991. (IX. 10.) AB határozat,  ABH
      1991,  211,  215.]  "Az  alkotmányos alapjogok  és  alkotmányos
      védelmet élvező szabadságok miatt a közhatalom csak alkotmányos
      felhatalmazással és alkotmányos indokkal avatkozhat be az egyén
      jogaiba  és  szabadságába." [Először:  11/1992.  (III.  5.)  AB
      határozat, ABH 1992, 77, 85.] Az állami beavatkozás határait az
      Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdésében  meghatározott  formai   és
      tartalmi  követelmények, végső soron az Alkotmánybíróság  által
      az   Alkotmány  alapján  kidolgozott  szükségességi-arányossági
      követelmények jelölik ki.

      Mivel  egyetlen közhatalmi intézménynek sincs korlátlan hatalma
      az   emberek   felett,   a   vizsgálati   tevékenységet   végző
      országgyűlési    bizottságok   jogosítványai    sem    lehetnek
      korlátlanok. Mindebből következik, hogy az Alkotmány 21. §  (3)
      bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint mindenki  köteles
      az  országgyűlési bizottságok által kért adatokat rendelkezésre
      bocsátani,    kizárólag   más   alkotmányos    rendelkezésekkel
      összhangban  érvényesülhet.  Az országgyűlési  bizottságok  sem
      jogosultak saját szabad elhatározásuk alapján bármilyen ügyben,
      bárkiről, bármilyen információt megismerni.

      3.2.2.  A  magánszféra védelmével szorosan  összefüggő  kérdés,
      hogy a vizsgálati tevékenységet végző országgyűlési bizottságok
      eljárása   során  miként  érvényesülnek  a  más   eljárásokban,
      különösen   a   büntetőeljárásokban   megkövetelt   alkotmányos
      garanciák. A bíróságok és a parlamenti bizottságok funkcionális
      elkülönülése    következtében    a    parlamenti     bizottsági
      vizsgálatokra is vonatkozik az az alkotmányossági  követelmény,
      hogy   "[a]  bűnössé  nyilvánítást  (elítélést)  csak   bíróság
      végezheti,   mégpedig  a  büntetőjogi  felelősség  határozatban
      történő  megállapításával.  Ez következik  az  Alkotmánynak  az
      ártatlanság   vélelmét  deklaráló  57.  §  (2)   bekezdéséből."
      [Először: 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 87.]
      Mindazonáltal a magyarországi szabályozásban nem  tisztázott  a
      vizsgálat   alá   vont,  vallomástételre  kötelezett,   illetve
      meghallgatásra meghívott személyek jogállása. Az Alkotmány  21.
      §  (3)  bekezdése  szerint az országgyűlési  bizottságok  előtt
      mindenki  köteles  vallomást tenni. Ugyanakkor  alkotmányossági
      szempontból  nyilvánvaló, hogy az önvádra kötelezés tilalmának,
      valamint  az  Alkotmány  57. § (2) bekezdésében  megfogalmazott
      ártatlanság   vélelmének   a   büntetőeljárásokon   kívül   más
      eljárásokban is feltétlenül érvényesülnie kell. [41/1991. (VII.
      3.) AB határozat, ABH 1991, 193, 195.; 26/B/1998. AB határozat,
      ABH  1999,  647,  649.]  A vallomástétel  megtagadásának  joga,
      illetve  az  igazmondási kötelezettség azonban már a vallomásra
      kötelezett  személy eljárási pozíciójától függ.  E  tekintetben
      más  eljárásjogi  szabályok  vonatkozhatnak  a  "felekre",   az
      "ügyfelekre",  a  "tanúkra", a "terheltekre"  stb.  A  hatályos
      magyar  normatív  szabályozás más eljárási  hiányosságokban  is
      szenved,  például,  hogy nem rendelkezik a  jogi  képviseletről
      (vö. sértetti képviselet, védelemhez való jog).
      Azokban az államokban, amelyekben a törvények a büntetőeljárási
      szabályok  értelemszerű alkalmazását rendelik el  a  parlamenti
      vizsgálóbizottsági eljárásokban, ezt részben azért teszik, hogy
      a   büntetőjárási  garanciák  megfelelően  védjék  az   eljárás
      részvevőit.  [A  német alaptörvény 44. cikkének  (2)  bekezdése
      például kimondja, hogy a vizsgálóbizottság bizonyítási eljárása
      esetén  a  büntetőeljárás szabályait értelemszerűen  alkalmazni
      kell,  ugyanakkor  a  "levél-, a postai és a  távközlési  titok
      sérthetetlen".]

      3.2.3. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése a bírósági tárgyaláshoz
      való   jogot,  az  57.  §  (5)  bekezdése  pedig  a   bírósági,
      közigazgatási    és    más   hatósági   döntésekkel    szembeni
      jogorvoslathoz való jogot ismeri el.
      Az  Alkotmánybíróság megállapítása szerint a vizsgálatot  végző
      országgyűlési bizottságok tevékenysége közhatalmi jogalkalmazói
      tevékenységnek  minősül.  Az  e tevékenység  során  hozott,  az
      állampolgárok  és  más  személyek jogait,  kötelezettségeit  és
      jogos   érdekeit   érintő  döntésekkel   szembeni   jogorvoslat
      követelménye az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből származik.
      A    vizsgálóbizottságok    jogsértő    döntéseivel    szembeni
      jogorvoslatra  számos állam törvénye lehetőséget biztosít.  Így
      az  Egyesült  Államokban  a kongresszusi  bizottságok  jogsértő
      tevékenységével szembeni jogorvoslatra nyitva áll a  bírói  út.
      Németországban  az  alaptörvény  44.  cikkének  (4)   bekezdése
      kimondja: "[a] vizsgálóbizottságok határozatait nem lehet bírói
      úton  felülvizsgálni.  A  vizsgálat  alapjául  szolgáló  tények
      elbírálása  és  megítélése tekintetében a bíróságok  szabadok."
      Mindazonáltal  az  állampolgárok számára közvetlen  joghatással
      járó  vizsgálóbizottsági határozatokkal szemben -  a  magyartól
      jelentősen  eltérő - alkotmányjogi panaszt lehet előterjeszteni
      a Szövetségi Alkotmánybírósághoz.

      A  jelenlegi  magyarországi szabályozás nem  teszi  kötelezővé,
      hogy   a   vizsgálatot  végző  országgyűlési   bizottságok   az
      állampolgárok jogait, kötelezettségeit befolyásoló döntéseiket,
      intézkedéseiket  formalizált határozatban  jelenítsék  meg,  és
      nincsenek normatív előírások a bizottsági döntésekkel  szembeni
      jogorvoslatokról.  Az  országgyűlési  bizottságok   döntéseivel
      szemben  semmiféle  jogorvoslati  eljárás  megindítására  nincs
      lehetőség,  mivel az országgyűlési bizottságok nem rendelkeznek
      perképességgel,  és nem tekinthetők az államigazgatási  eljárás
      általános   szabályairól  szóló  1957.  évi  IV.   törvény   (a
      továbbiakban: Áe.) szerinti közigazgatási szervnek sem.
      Az   országgyűlési  bizottságokéhoz  sok  tekintetben   hasonló
      tevékenység  ellátására hozta létre az Etv.  az  egyes  fontos,
      valamint közbizalmi és közvéleményformáló tisztségeket  betöltő
      személyeket  ellenőrző bizottságot, amely az  Etv.  és  az  Áe.
      alapján   jár  el,  s  ezért  sajátos  közigazgatási   szervnek
      tekinthető. [60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH  1994,  342,
      366.]   A   vizsgálatot  folytató  országgyűlési  bizottságokra
      azonban    egyetlen   eljárási   törvény   rendelkezései    sem
      vonatkoznak.

      4.1.   Mindezeket  alapul  véve  az  Alkotmánybíróság  arra   a
      következtetésre  jutott,  hogy  az  állandó  és  az  ideiglenes
      országgyűlési      bizottságok     vizsgálati,      ellenőrzési
      tevékenységének  jogi szabályozása rendkívül hiányos.  Egyfelől
      hiányoznak  a  bizottsági  vizsgálat  hatékonyságát   biztosító
      jogszabályi  feltételek, és a bizottsági vizsgálat sui  generis
      voltát  (a  bírósági eljárásokhoz, a közigazgatási,  illetve  a
      büntetőeljárásokhoz való viszonyát) rögzítő szabályok, másfelől
      nincsenek   olyan  jogi  garanciák,  amelyek  az  állampolgárok
      alapvető    jogait   (magánszférához   való   jogot,   eljárási
      jogosultságokat, jogorvoslati jogot stb.) védik  a  vizsgálatot
      végző országgyűlési bizottságokkal mint jogalkalmazó közhatalmi
      szervekkel szemben.

      4.2.  Ez  a mulasztás alkotmányellenes helyzetet eredményezett,
      egyrészt  azért, mert a hiányos szabályozás nem  biztosítja  az
      Alkotmány  21. § (2) és (3) bekezdésében elismert országgyűlési
      bizottsági vizsgálatok hatékony érvényesülését, így sérülhet az
      Országgyűlésnek   a   hatalommegosztásból   folyó    parlamenti
      ellenőrzési funkciója, és csorbulhat a közügyek vitatásának  az
      Alkotmány   61.   §  (1)  bekezdésén  alapuló  szabadsága.   Az
      alkotmánysértő mulasztás másrészt azért állapítható meg, mert a
      szabályozatlanság   veszélyezteti   az   Alkotmány   54.    (1)
      bekezdéséből  és 59. § (1) bekezdéséből következő  személyiségi
      jogokat   és   magánéleti  szabadságot,  valamint  kizárja   az
      Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdéséből  fakadó  jogorvoslati  jog
      érvényesülését,  és  kétségessé  teszi  az  alapvető  jogállami
      eljárási  garanciák  megvalósulását  a  bizottsági  vizsgálatok
      során.

      4.3.  Az  alkotmánysértő  mulasztást  az  Országgyűlésnek  mint
      törvényalkotó  hatalomnak kell megszüntetnie. Ez következik  az
      Alkotmány  8.  §  (2) bekezdéséből, amely szerint  az  alapvető
      jogokra   vonatkozó  szabályokat  törvény  állapítja  meg.   Ez
      következik  továbbá  a Jat.-nak azokból a rendelkezéseiből  is,
      amelyek  szerint  az Országgyűlés törvényben állapítja  meg  "a
      társadalmi    rendre,   valamint   a   társadalom   meghatározó
      jelentőségű  intézményeire, az állam szervezetére,  működésére,
      és   az   állami   szervek   hatáskörére   vonatkozó   alapvető
      rendelkezéseket", valamint "az állampolgárok alapvető jogait és
      kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre
      juttatásuk  eljárási  szabályait". [2. §  a)  és  c)  pont]  "A
      társadalmi   rendre  vonatkozóan  törvényben  kell  szabályozni
      különösen   [...]   az  Alkotmányban  felsorolt  állami   szervek
      működését." [3. § a) pont]

      Az országgyűlési bizottságok vizsgálati, ellenőrző tevékenysége
      szükségszerűen   érinti   olyan  jogalanyok   jogait,   illetve
      kötelezettségeit, akik, illetve amelyek nem  tartoznak  a  Jat.
      46.   §   (1)  bekezdésében  említett,  az  Országgyűlés  által
      irányított szervek vagy az Országgyűlés saját szervei  közé.  A
      bizottságokat    megillető   alapjog-korlátozó    jogosítványok
      tartalma  nem  nyugodhat  sem  a  szabályozatlanságból   fakadó
      esetlegességen,   sem   az  országgyűlési   bizottságok   saját
      szempontjait  előtérbe helyező önszabályozáson.  [vö.  49/1996.
      (X.  25.) AB határozat, ABH 1996, 150, 153.; 39/1997. (VII. 1.)
      AB   határozat,   ABH   1997,  263.]   Ebből   következően   az
      Alkotmánybíróság   nem   csupán   a   Házszabály   szabályozási
      hiányosságait állapította meg, hanem azt is, hogy a  mulasztást
      törvényi szinten kell pótolni.

      4.4.  Az Alkotmánybíróság határozata alapján az Országgyűlésnek
      2004.   március   31-ig  kell  pótolnia  a   hiányzó   törvényi
      szabályozást.  A  határidő megállapításánál az Alkotmánybíróság
      tekintettel volt arra, hogy a vizsgálatot folytató  állandó  és
      ideiglenes    országgyűlési   bizottságok    tevékenysége    az
      Alkotmányon  alapul, és jelentős alkotmányossági  megfontolások
      szólnak   amellett,   hogy   ezek  a  bizottságok   megfelelően
      szabályozott keretek között, hatékonyan, de az alapvető jogokat
      tiszteletben  tartva tudják kifejteni a köz  érdekében  végzett
      tevékenységüket.

                                   III.

      Az    Alkotmánybíróság   megvizsgálta   azokat   az    utólagos
      normakontrollra  vonatkozó  indítványokat,  amelyek  az  Ogyh1.
      alkotmányellenességének  megállapítását  kezdeményezték.   Erre
      irányult  több absztrakt normakontroll-indítvány,  valamint  az
      Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon  nyilvántartásba   vett
      alkotmányjogi panasz.

      1.1.   Az  Alkotmánybíróságnak  először  abban  kellett  állást
      foglalnia,   hogy  van-e  hatásköre  a  támadott  országgyűlési
      határozat absztrakt alkotmányossági vizsgálatára.

      Az  Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság
      felülvizsgálja   a  jogszabályok  alkotmányosságát,   illetőleg
      ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Az Abtv. 1.
      §  b) pontja alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a
      jogszabályok  és  az  állami  irányítás  egyéb  jogi   eszközei
      alkotmányellenességének utólagos vizsgálata.

      A   Jat.   határozza  meg  azt,  hogy  az  állam  mely  aktusai
      normatívak,  és azok közül melyek tekintendők jogszabálynak  és
      melyek  azok,  amelyek az állami irányítás egyéb jogi  eszközei
      közé tartoznak. A Jat. 46. §-a alapján az Országgyűlés jogosult
      az  állami  irányítás egyéb jogi eszközének minősülő,  normatív
      tartalmú     határozatok,    valamint    egyedi     határozatok
      meghozatalára.  Az  Alkotmánybíróság hatáskörébe  kizárólag  az
      állami  irányítás  egyéb  jogi  eszközének  minősülő,  normatív
      tartalmú határozatok felülvizsgálata tartozik.

      Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint  önmagában  az,
      hogy  valamely  aktust  olyan elnevezés  alatt  bocsátanak  ki,
      amelyet  a  Jat. a jogszabályok vagy az állami irányítás  egyéb
      jogi  eszközei megjelölésére használ, még nem alapozza  meg  az
      adott   aktus   felülvizsgálatára  nézve  az   Alkotmánybíróság
      hatáskörét.  A hatáskör vizsgálatánál nem az aktus  elnevezése,
      hanem  a  benne foglalt rendelkezések jogi jellege az irányadó.
      [52/1993. (X. 7.) AB végzés, ABH 1993, 407, 408.; 60/1992. (XI.
      17.)  AB  határozat,  ABH 1992, 275, 278-279.;  337/B/1994.  AB
      végzés, ABH 1995, 1033, 1036.; 3/1996. (II. 23.) AB végzés, ABH
      1996, 361, 363.; 227/B/1999. AB végzés, ABH 1999, 932, 933.]

      Az    Alkotmánybíróságnak    az    országgyűlési    határozatok
      normativitásával  összefüggő gyakorlata azt  mutatja,  hogy  az
      Alkotmánybíróság   a  legtöbbször  a  határozat   céljának,   a
      rendelkezéseivel  érintett jogalanyok körének,  a  határozatban
      lévő    magatartási   szabályok   jellegének    vagy    időbeli
      kiterjedésének eseti vizsgálata alapján állapította meg, hogy a
      vizsgált országgyűlési határozat a Jat. szerinti normatív  vagy
      konkrét  aktusnak minősül-e. [1239/B1990. AB végzés, ABH  1991,
      905.;   57/1993.  (X.  28.)  AB  határozat,  ABH  1993,   349.;
      439/B/1993.   AB   végzés,  ABH  1993,  908.;  682/B/1993.   AB
      határozat,  ABH 1994, 764.; 1375/B/1992. AB végzés,  ABH  1993,
      862.;  753/B/1995.  AB végzés, ABH 1995, 981.;  453/B/1995.  AB
      végzés,  ABH  1996, 883.; 922/B/1994. AB határozat,  ABH  1997,
      799.;  868/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 609.; 22/1999.  (VI.
      30.)  AB határozat, ABH 1999, 176.; 227/B/1999. AB végzés,  ABH
      1999, 932.]

      Az  Ogyh1.  jogforrási  jellegének megállapítása  érdekében  az
      Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az országgyűlési  határozat
      normatív   rendelkezéseket  tartalmaz-e.  Az  alkotmánybírósági
      hatáskör  megállapításához csupán a normatív jelleg  meglétének
      vizsgálata  szükséges,  az alkotmányosan  megkövetelt  normatív
      szabályozási   szint  meglétének  vizsgálata  nem.   Ezért   az
      Alkotmánybíróságnak  a  hatáskör megállapításakor  nem  kellett
      foglalkoznia  azzal  az  indítványozói  kifogással,   hogy   az
      Országgyűlés nem megfelelő szintű jogforrásban alkotta  meg  az
      Ogyh1.-beli szabályokat.

      Az  Ogyh1.  bevezetőjében  kimondja, hogy  az  "Országgyűlés  a
      demokratikus közélet tisztaságának előmozdítása, a személyes és
      közérdekű adatokkal való politikai célú visszaélések megelőzése
      érdekében" hozta meg határozatát.
      Az   Ogyh1.   I.   pontja  így  rendelkezik:  "Az  Országgyűlés
      vizsgálóbizottságot  hoz  létre a  rendszerváltás  utáni  első,
      szabadon  választott  Magyar Országgyűlés  megalakulása,  1990.
      május  2-át  követően  kormányzati politikai  szerepet  betöltő
      személyeknek   az   előző  politikai  rendszer  állambiztonsági
      tevékenységében  való  részvétele tényeinek  és  körülményeinek
      megvizsgálására."
      Az  Ogyh1.  II.  pontja  alapján a vizsgálóbizottság  feladata:
      "annak   megvizsgálása,  hogy  az  1990.  május  2-át  követően
      megalakult kormányokban kormányzati politikai szerepet  betöltő
      személyek   részt   vettek-e   az  előző   politikai   rendszer
      állambiztonsági  tevékenységében." A  III.  pont  értelmében  a
      vizsgálat  "az  1990. május 2-át követően megalakult  kormányok
      politikai    vezetőire,   nevezetesen    a    miniszterelnökre,
      miniszterekre és a politikai államtitkárokra terjed ki." A  IV.
      pont  azt  határozza  meg,  hogy  a  vizsgálóbizottságnak  mely
      tényeket és körülményeket kell a vizsgálat körébe vonnia. Az V.
      pont  egyebek  mellett  kimondja, hogy a  vizsgálóbizottság  "a
      munkája  során  a  feladatával összefüggésben  meghallgatásokat
      tarthat, iratokat kérhet be." Ezzel összefüggésben az Ogyh1. V.
      pontja  előírja: "A kért adatokat mindenki köteles a  bizottság
      rendelkezésére  bocsátani, illetőleg köteles a bizottság  előtt
      vallomást    tenni."    A   vizsgálóbizottság    jelentéstételi
      kötelezettségéről   a   VI.  pont  rendelkezik,   a   bizottság
      elnökének,  alelnökének és tagjainak megválasztására  vonatkozó
      szabályokat a VII. és a VIII. pont tartalmazza.

      Az  Ogyh1.-ben foglaltakhoz hasonló célokat fogalmazott  meg  a
      jogalkotó   az  Etv.  preambulumában  is,  amely   szerint   az
      "Országgyűlés    a    demokratikus   államélet    tisztaságának
      előmozdítása érdekében" alkotta meg a törvényt.
      Az Ogyh1.-gyel létrehozott vizsgálóbizottság az Alkotmány 21. §
      (2)-(3)  bekezdésén, valamint a Házszabály 34. § (1) bekezdésén
      alapul,   amely   -  egyebek  mellett  -  kimondja,   hogy   az
      Országgyűlés bármely kérdés megvizsgálására vizsgálóbizottságot
      küldhet ki.
      Az    országgyűlési   vizsgálóbizottságok    az    Országgyűlés
      szervezetének  részét képezik, a bizottságok  létrehozataláról,
      átalakításáról,   megszüntetéséről,  valamint   a   bizottságok
      feladatainak  meghatározásáról  szóló  határozatok  az   állami
      irányítás  egyéb  jogi  eszközei  közé  tartoznak.   Ezért   az
      Alkotmánybíróság     megállapította,     hogy     az     Ogyh1.
      rendelkezéseinek  jelentős része megfelel  a  Jat.  46.  §  (1)
      bekezdésében  foglalt  azon  feltételnek,  amely   szerint   az
      Országgyűlésnek  a  saját  működését és  az  általa  irányított
      szervek  feladatait az állami irányítás egyéb jogi  eszközeinek
      minősülő határozatokkal szabályozza.
      Az  Ogyh1.  emellett olyan rendelkezéseket is  magában  foglal,
      amelyek  az  Országgyűlés szervezetén  és  irányítási  jogkörén
      kívülálló    jogalanyokra   tartalmaznak   kötelező    normatív
      szabályokat.

      Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság arra  a  következtetésre
      jutott,  hogy az Ogyh1. megfelel az Alkotmánybíróság  absztrakt
      utólagos normakontroll-hatáskörét meghatározó, az Abtv. 1. § b)
      pontjában foglalt ismérvnek.

      1.2.  Az  Alkotmánybíróságnak állást kellett foglalnia abban  a
      kérdésben, hogy az Ogyh1. állami irányítás egyéb jogi  eszközei
      közé  sorolása  nem zárja-e ki az alkotmányellenesség  utólagos
      vizsgálatát alkotmányjogi panasz alapján.

      Az  Abtv.-nek  az  alkotmányjogi panaszról rendelkező  48.  §-a
      szerint   az  Alkotmánybíróság  alkotmányjogi  panasz   alapján
      jogszabályok   felülvizsgálatát  végzi  el.  Azért   szolgálhat
      kizárólag  jogszabály  alkotmányjogi panasz  alapjául,  mert  a
      jogalkotás  rendje szerint állami irányítás egyéb jogi  eszköze
      nem   állapíthat  meg  az  állampolgárok  számára  jogokat   és
      kötelezettségeket.  Jelen  esetben  azonban  az   alkotmányjogi
      panasz   előterjesztője  -  egyebek   mellett   -   éppen   azt
      kifogásolta,  hogy az Országgyűlés törvényi szabályozási  körbe
      tartozó  kérdésekben  alkotott normatív  határozatot,  s  abban
      alapvető   jogok   korlátozásáról   rendelkezett.   Vagyis    -
      álláspontja  szerint  -  tartalmilag  "törvényt"  fogadott  el,
      határozati formába bújtatva.

      Az   Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint,  amennyiben  egyedi
      ügyben  történő  jogalkalmazás során az  állampolgárok  jogait,
      illetve  kötelességeit állami irányítás egyéb  jogi  eszközében
      foglalt rendelkezések alapján állapították meg, akkor az állami
      irányítás   jogi  eszközét  kifogásoló  alkotmányjogi   panaszt
      érdemben el kell bírálni. [22/1991. (IV. 26.) AB határozat, ABH
      1991, 408; 753/B/1995. AB végzés, ABH 1995, 981, 982.]

      Ezért  az  Alkotmánybíróság  nem  tekintette  az  alkotmányjogi
      panasz  elbírálását kizáró körülménynek, hogy a támadott  norma
      formailag az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősül.

      Következésképpen az Alkotmánybíróság megállapította  hatáskörét
      az    Ogyh1.    utólagos   vizsgálatára   mind   az   absztrakt
      normakontrollra  vonatkozó indítványok, mind  az  alkotmányjogi
      panasz alapján.

      2.  Az Abtv. 48. § (1) bekezdése az alkotmányjogi panasz érdemi
      elbírálásához   további   feltételeket   támaszt.   Ezért    az
      Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a benyújtott  alkotmányjogi
      panasz megfelel-e ezeknek a törvényi követelményeknek.

      Az   Abtv.   48.  §  (1)  bekezdése  szerint  alkotmánybírósági
      eljárásra  akkor  kerülhet sor, ha alkotmányellenes  jogszabály
      alkalmazása  folytán következett be a jogsérelem. Jelen  ügyben
      kétségtelenül    megállapítható,    hogy    az     Országgyűlés
      normaalkotását (az Ogyh1. elfogadását) követően  a  felállított
      vizsgálóbizottság  normákat  (az Ogyh1.-et  és  jogszabályokat)
      alkalmazó intézményként tevékenykedett, intézkedései,  döntései
      ezért jogalkalmazásnak minősültek.
      Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ogyh1. III. pontja
      alapján  a vizsgálóbizottság feladatai közé tartozott, hogy  az
      alkotmányjogi  panasz  előterjesztőjéről adatokat  gyűjtsön.  A
      bizottság  maga határozhatta meg eljárási rendjét és vizsgálati
      módszereit,   s  eljárása  során  meghallgatásokat  tarthatott,
      iratokat kérhetett be (Ogyh1. V. pont). Az Országgyűlés  elnöke
      által  az  Alkotmánybíróságnak megküldött  összefoglaló  átirat
      szerint   a  vizsgálóbizottság  2002.  július  24-én   levélben
      értesítette  az 1990. május 2-át követően kormányzati  szerepet
      betöltő    194    politikust   arról,    hogy    személyük    a
      vizsgálóbizottság vizsgálati körébe esik. Ugyanezen a  napon  a
      bizottság  levélben megkereste a Történeti Hivatal  elnökét,  a
      belügyminisztert,   a  honvédelmi  minisztert,   nyilatkozzanak
      arról,    hogy   a   felügyeletük   alá   tartozó   szervezetek
      nyilvántartásában szerepel-e a vizsgálati körbe eső 194 személy
      neve.

      Az  Alkotmánybíróság  úgy  ítélte meg,  hogy  az  alkotmányjogi
      panasz   előterjesztője   által  állított   egyéni   jogsérelem
      megállapításához nem szükséges annak részletes feltárása,  hogy
      az  országgyűlési  vizsgálóbizottság  milyen,  az  indítványozó
      személyére  vonatkozó adatokhoz jutott. Önmagában  a  bizottság
      tevékenysége, amelynek részét képezte az indítványozó adatainak
      megszerzése  és  továbbítása, megalapozza az Abtv.  48.  §  (1)
      bekezdése által megkövetelt egyéni érintettséget.

      Az  Abtv.  48.  §  (2)  bekezdése kimondja:  "Az  alkotmányjogi
      panaszt  a  jogerős határozat kézbesítésétől  számított  hatvan
      napon  belül lehet írásban benyújtani." Az (1) bekezdés alapján
      az  alkotmánybírósági eljárásnak nem feltétele  a  jogorvoslati
      eljárásban hozott jogerős határozat, ha az indítványozó számára
      az  alkotmányjogi panasz előterjesztésén kívül más jogorvoslati
      lehetőség nincs biztosítva.

      A  benyújtott alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben  az
      országgyűlési    vizsgálóbizottság    nem    hozott    formális
      határozatokat.  Sem jogszabály, sem az Ogyh1.  nem  rendelkezik
      kifejezetten       az      országgyűlési      vizsgálóbizottság
      intézkedéseivel, döntéseivel szembeni jogorvoslatokról.  (Ezzel
      szemben  az  Etv.  19.  §-a alapján az egyes  fontos,  valamint
      közbizalmi    és   közvéleményformáló   tisztségeket    betöltő
      személyeket   ellenőrző   bizottság   döntésével   szemben   az
      ellenőrzött  személy a Fővárosi Bíróságnál keresettel  élhet  a
      közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára  vonatkozó
      szabályok szerint.)
      Az  országgyűlési bizottság 2002. szeptember 30-án megszűnt,  s
      addig  sem  rendelkezett perképességgel. Az Országgyűlés  által
      elfogadott,   normatív  tartalmú  Ogyh1.-et  a  bíróságok   nem
      bírálhatják   felül.   Mindebből   az   következik,   hogy   az
      országgyűlési    vizsgálóbizottság   tevékenységével    okozott
      esetleges   jogsérelmek   orvoslására   vonatkozó   szabályozás
      hiányosságait    nem    lehet    az    alkotmányjogi     panasz
      előterjesztőjének hátrányára figyelembe venni. Az  indítványozó
      ugyanis  -  egyebek  mellett - éppen  ezeket  a  hiányosságokat
      kifogásolta.   Ezért  az  Alkotmánybíróság  jelen   esetben   a
      vizsgálóbizottság megszűnésének napját, 2002. szeptember  30-át
      tekintette   az  Abtv.  48.  §-ának  az  alkotmányjogi   panasz
      előterjesztésére    megállapított   hatvan    napos    határidő
      kezdőnapjának.

      Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság arra  a  megállapításra
      jutott,  hogy  a benyújtott alkotmányjogi panaszt  érdemben  el
      kell bírálni.

      3.   Az   Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint  nem   hatályos
      jogszabály   tekintetében  nincs  helye  utólagos   és   elvont
      normakontroll-eljárásnak,   ha   annak   egyedüli   eljárásjogi
      következménye - az alkotmányellenesség megállapítása esetén - a
      norma  hatályvesztésének  kimondása lehetne.  [1449/B/1992.  AB
      határozat, ABH 1994, 561, 564.] Figyelemmel az Abtv.  1.  §  b)
      pontjára, 37. és 40. §-ára, valamint 42. § (1) bekezdésére,  ez
      a  követelmény  az  állami irányítás egyéb jogi  eszközeire  is
      vonatkozik. [1239/B1990. AB végzés, ABH 1991, 905.]
      Ugyanakkor   az  Abtv.  48.  §-a  szerint  az  Alkotmánybíróság
      alkotmányjogi   panasz  alapján  elvégezheti   hatályon   kívül
      helyezett jogszabályok felülvizsgálatát. [52/1992. (X. 27.)  AB
      határozat, ABH 1992, 257, 259.] Az alkotmányjogi panasz alapján
      indult eljárás és absztrakt normakontroll-eljárás között  pedig
      nem az Ogyh1. alkotmányosságának megítélése, hanem az esetleges
      jogkövetkezmények tekintetében lehet különbség.

      Mindezeket figyelembe véve jelen esetben az Alkotmánybíróság az
      Ogyh1.   hatályosságának  vizsgálatát  nem   tekintette   olyan
      előkérdésnek, amelytől az - absztrakt és konkrét normakontrollt
      egyaránt  magában  foglaló  - érdemi  utólagos  alkotmányossági
      vizsgálat függ.

                                    IV.

      Az  indítványozók az Alkotmány 2. §-ára, 8. § (2)  bekezdésére,
      54.  § (1) bekezdésére, 57. § (1) és (5) bekezdésére, 59. § (1)
      bekezdésére, valamint 70/A. §-ára hivatkozva kezdeményezték  az
      Ogyh1. alkotmányellenességének megállapítását.

      Az   Alkotmánybíróság   elsőként   azt   vizsgálta,   hogy   az
      Országgyűlés adhatott-e állami irányítás egyéb jogi  eszközének
      minősülő  normatív  országgyűlési  határozatban  felhatalmazást
      országgyűlési      vizsgálóbizottságnak     az      Ogyh1.-beli
      vizsgálatokra. Vagyis az Alkotmánybíróság azt az  indítványbeli
      kifogást   válaszolta   meg,  amely  szerint   az   Ogyh1.-beli
      szabályokat nem megfelelő szintű jogi norma tartalmazza.

      1.  Az  Ogyh1. - amint arra az Alkotmánybíróság jelen határozat
      III. részének 1.1. pontjában már utalt -, célját tekintve közel
      azonos az Etv.-vel, normatív rendelkezései ugyanakkor az  Etv.-
      beli  szabályoktól eltérőek: a szabályozással  érintett  alanyi
      kör  szűkebb  és  teljesen különböző a  tényfeltáró  vizsgálat.
      Jelentős  eltérés, hogy az Ogyh1. alanyi körébe olyan személyek
      is  beletartoztak, akik a vizsgálat idején már nem töltöttek be
      fontos  közjogi pozíciót (és nem is jelölti minőségükben került
      sor a vizsgálatra).
      Az Ogyh1.-gyel létrehozott vizsgálóbizottság eljárási rendjének
      megállapítását az Ogyh1. a bizottság önszabályozására bízta. Az
      V.  pont csupán annyit mondott ki, hogy a vizsgálóbizottság  "a
      munkája  során  a  feladatával összefüggésben  meghallgatásokat
      tarthat, iratokat kérhet be." Ezzel összefüggésben az Ogyh1. V.
      pontja  az  Alkotmány  21.  §  (3)  bekezdésének  rendelkezését
      ismételte  meg: "A kért adatokat mindenki köteles  a  bizottság
      rendelkezésére  bocsátani, illetőleg köteles a bizottság  előtt
      vallomást tenni."

      2.   Az  Alkotmánybíróság  az  Ogyh1.  szabályozási  szintjének
      megítélésekor  - a két alkotmányossági vizsgálat eltéréseit  is
      figyelembe véve - irányadónak tekintette a 41/1993.  (VI.  30.)
      AB   határozat   megállapításait.  [Abban  a  határozatban   az
      Alkotmánybíróság  a  büntethetőség elévülésének  értelmezéséről
      szóló   1/1993.   (II.   27.)  OGY   elvi   állásfoglalást   (a
      továbbiakban:   OGY   elvi  állásfoglalás)   vizsgálta,   amely
      "jogértelmezés"    formájában    átértelmezte    az    elévülés
      intézményét,  s  az elévülés új, általános feltételeként  -  az
      időmúláson  kívül  -  az  állam  bűnüldözési  kötelezettségének
      teljesítését  is megszabta.] A 41/1993. (VI. 30.) AB  határozat
      az  alábbi, a jelen ügy szempontjából jelentős megállapításokat
      tartalmazza:
      "A   hatalmi   ágak   elválasztása   következtében   nincs   az
      Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág; az elvi állásfoglalásban
      történő  jogszabály-értelmezés csupán az Országgyűlésre  magára
      és  szerveire nézve kötelező. Az ennél tágabb címzetti körre az
      Országgyűlés a törvényi rendelkezések értelmezésére  a  legális
      (törvénnyel való) jogértelmezést veheti csak igénybe.
      Az   OGY   elvi  állásfoglalás  azzal,  hogy  az  egyének,   az
      állampolgárok  életébe,  szabadságába,  jogaiba   való   állami
      beavatkozásnak,   az   alkotmányos   alapjogok   korlátozásának
      törvényi  feltételeit és eszközeit szabályozó büntető  törvényt
      nem törvényben, hanem a büntető ügyekben eljáró hatóságokra  és
      a    polgárokra    kötelező   erővel   nem   rendelkező    elvi
      állásfoglalásban   értelmezte  és   az   általános   érvényűség
      igényével  lépett fel, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből
      következő jogbiztonság követelményét, valamint a 8.  §  (1)  és
      (2)  bekezdéséből  az egyének alapvető jogait és  kötelességeit
      érintő  törvények jogalkotói értelmezésével szemben támasztható
      alkotmányossági követelményt.
      (...)  Az  OGY elvi állásfoglalás alkotmányellenes továbbá  azért
      is,  mert tartalma szerint nem jogértelmezés, hanem - formailag
      hibás  -  büntető  jogalkotás:  a  büntető  törvény  módosítása
      jogértelmezés útján." (ABH 1993, 294.)

      3.  A  jelen  esetben vizsgált Ogyh1. a 41/1993. (VI.  30.)  AB
      határozatban  vizsgált  OGY  elvi  állásfoglaláshoz   hasonlóan
      olyan,   formailag  állami  irányítás  egyéb  jogi   eszközének
      minősülő norma, amely az Országgyűlés szervezetén és irányítási
      jogkörén  kívülálló jogalanyokra tartalmaz kötelező magatartási
      szabályokat,  és  bizonyos alanyi körben kibővíti  az  Etv.-ben
      intézményesített vizsgálatot. Ezen túl az Ogyh1.  a  vizsgálati
      eljárás   szabályainak  és  az  annak  során   igénybe   vehető
      eszközöknek  a  meghatározását  a  vizsgálóbizottság  jogkörébe
      utalta,  anélkül,  hogy  meglennének az állampolgárok  alapvető
      jogait érintő eljárás olyan törvényi garanciái, amelyek keretek
      közé szorítanák az eljáró bizottság tevékenységét.

      Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Országgyűlés  széles
      mérlegelési szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy milyen
      ügyek  bizottsági  vizsgálatát rendeli el ideiglenes  bizottság
      létrehozásával.  Emellett az állandó országgyűlési  bizottságok
      is  széles mérlegelési szabadsággal rendelkeznek a tekintetben,
      hogy   feladatkörükkel   összefüggésben  milyen   vizsgálatokat
      folytatnak.  Mindez  következik az  Alkotmánynak  a  parlamenti
      ellenőrzést  és  a közügyek megvitatását biztosító  21.  §  (2)
      bekezdéséből.
      Az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése  és  8.  §  (2)  bekezdése
      ugyanakkor   megköveteli,  hogy  törvény   állapítsa   meg   az
      Országgyűlésnek a saját magán, a saját szervein  és  az  általa
      irányított   szerveken  kívüli  körre  kiterjedő  vizsgálatokat
      folytató  bizottságaira  vonatkozó  általános  szabályokat.  Az
      Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből és 8. § (2) bekezdéséből az  is
      következik,  hogy  az ilyen vizsgálatokat folytató  bizottságok
      felállításakor,   illetve   már   létező   bizottságok    ilyen
      vizsgálatokra   való   felhatalmazásakor   minden   tekintetben
      érvényesülniük  kell  az  általános törvényi  rendelkezéseknek.
      Ahhoz,  hogy  az  Országgyűlés határozattal az  Országgyűlésen,
      annak  szervein, továbbá az általa irányított szerveken  kívüli
      személyekre   és  szervezetekre  vonatkozó  vizsgálatot   végző
      bizottság   felállításáról  rendelkezzen,  illetve  bizottságot
      ilyen   vizsgálati  feladattal  ellásson,  törvényi   garanciák
      kellenek.

      [Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a jelen határozat nem zárja ki,
      hogy      Országgyűlés     a     mulasztásban     megnyilvánuló
      alkotmányellenességet  megszüntető  törvény  hatályba  lépéséig
      vizsgálatokat  folytató  bizottságokat hozzon  létre,  illetve,
      hogy  a már létrehozott bizottságok folytassák tevékenységüket.
      Az   Alkotmánybíróság  határozatából  az  következik,  hogy   a
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség fennállása alatt
      is  tiszteletben kell tartani a jelen határozatban számba  vett
      alkotmányossági  szempontokat,  így  például  az  országgyűlési
      bizottságok vizsgálatainak (meghallgatásoknak, adatkezeléseknek
      stb.)  -  a  törvényi  garanciák megalkotásáig  -  az  érintett
      személyek önkéntes együttműködésén kell alapulniuk.]

      Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság arra  a  következtetésre
      jutott,  hogy  az  Ogyh1. ellentétes  az  Alkotmány  2.  §  (1)
      bekezdésével és 8. § (2) bekezdésével.

      Mivel  az  Alkotmánybíróság az Ogyh1. alkotmányellenességét  az
      Alkotmány  2.  §  (1) bekezdése és 8. § (2)  bekezdése  alapján
      megállapította,  az indítványokban felvetett egyéb  kifogásokat
      érdemben nem bírálta el. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat,  ABH
      1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996,  37,
      44.;  61/1997.  (XI. 19.) AB határozat, ABH  1997,  361,  364.;
      15/2000.  (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.;  16/2000.
      (V.  24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X.  11.)
      AB határozat, ABH 2000, 193, 200.].

                                    V.

      Az  Ogyh1.  alkotmányellenességének megállapítását követően  az
      Alkotmánybíróságnak  az alkotmányellenesség  jogkövetkezményeit
      kellett megállapítania.

      1.    A   megfelelő   jogkövetkezmények   meghatározásához   az
      Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett az Ogyh1. hatályosságát.

      A  Jat.  13. §-a kimondja: "A jogszabály akkor veszti hatályát,
      ha   más   jogszabály  hatályon  kívül  helyezi   vagy   ha   a
      jogszabályban     meghatározott    határidő     lejárt."     Az
      Alkotmánybíróság  a jogszabály vagy az állami  irányítás  egyéb
      jogi  eszköze hatályon kívüliségét nemcsak akkor állapítja meg,
      ha  a  jogalkotó kifejezetten hatályon kívül helyezte a normát,
      hanem  akkor  is, ha az értelemszerűen következik a  jogszabály
      vagy  az  állami irányítás egyéb jogi eszköze rendelkezéseiből.
      [1239/B/1990.  AB  végzés, ABH, 1991, 905, 906.;  28/1995.  (V.
      19.)  AB határozat, ABH 1995, 138, 141.; 276/B/1999. AB végzés,
      ABH 2000, 1159.]

      Az Ogyh1. nem rendelkezik kifejezetten az időbeli hatályáról, s
      más  országgyűlési  határozat nem helyezte hatályon  kívül.  Az
      Ogyh1.  X.  pontja  így  rendelkezik: "A bizottság  megbízatása
      feladatának elvégzéséig - de legfeljebb 2002. szeptember  30-ig
      -  tart.  A  bizottság  a vizsgálati jelentését  nyilvánosságra
      hozza." Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez a rendelkezés
      relatív  és  abszolút időbeli hatályt foglal  magában.  Relatív
      hatályként   fogalmazza  meg,  hogy  a  bizottság   megbízatása
      "feladatának  elvégzéséig" tart, s abszolút  hatályként  mondja
      ki,  hogy  a  bizottság  "legfeljebb  2002.  szeptember  30-ig"
      működik.  Tehát  a  X. pont második mondata, amely  szerint  "a
      bizottság  a  vizsgálati jelentését nyilvánosságra hozza",  nem
      értelmezhető   másként,   mint  hogy  a   bizottság   legkésőbb
      működésének   utolsó   napján  hozhatta  volna   nyilvánosságra
      jelentését,  mivel  azt  követően  működése  megszűnt.  Magától
      értetődik, hogy nem létező bizottság nem végezhet vizsgálódást,
      és  nem  hozhat  nyilvánosságra jelentést. Az  Ogyh1.  egyetlen
      olyan  rendelkezést sem tartalmaz, amely 2002. szeptember 30-át
      követően  jogalanyokat  meghatározott  magatartás  tanúsítására
      jogosítana vagy kötelezne.

      A  fentiek  alapján nem szorul külön bizonyításra,  hogy  2002.
      szeptember  30.  után  az  Ogyh1.  alapján  -  elvileg  -   nem
      kerülhetett  sor  újabb  dokumentumok  létrehozására,   illetve
      dokumentumok más intézményekből való megkérésére.  A  bizottság
      birtokába   került,  illetve  a  bizottság  által   létrehozott
      dokumentumok 2002. szeptember 30. utáni kezelésére  vonatkozóan
      az  Ogyh1.  nem tartalmaz rendelkezést. Ezen adatok kezelésére,
      feldolgozására,  megismerésére stb. mindenekelőtt  a  személyes
      adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról  szóló
      1992.  évi  LXIII. törvény, az államtitokról  és  a  szolgálati
      titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, valamint a köziratokról,
      a  közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről  szóló
      1995.  évi  LXVI. törvény szabályai vonatkoznak.  Ezek  mellett
      lényeges  rendelkezést tartalmaz a Házszabály 78/H. §-a,  amely
      kimondja:  "Megszűnt  országgyűlési  bizottság  zárt  üléseinek
      irataival kapcsolatos elnöki hatáskört annak a bizottságnak  az
      elnöke  gyakorolja,  amely  a megszűnt  bizottság  feladatkörét
      átvette.  A  jogutód nélkül megszűnt bizottság  zárt  üléseinek
      irataival kapcsolatos rendelkezési jog az Országgyűlés  elnökét
      illeti meg."

      Mindebből   az   következik,   hogy   az   Ogyh1.-ben   foglalt
      rendelkezések 2002. szeptember 30-án - erre irányuló kifejezett
      rendelkezés  hiányában  is - a határidő  lejártával  hatályukat
      vesztették.

      2.  Az Alkotmánybíróságnak a fentiekből következően azt kellett
      megvizsgálnia,  hogy  alkotmányellenessé nyilvánított,  de  már
      hatályon  kívüli  norma  esetében milyen jogkövetkezmény  jöhet
      számításba.
      Az   Abtv.   40.  §-a  kimondja:  "Ha  az  Alkotmánybíróság   a
      jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének
      alkotmányellenességét  állapítja meg,  a  jogszabályt  vagy  az
      állami  irányítás  egyéb jogi eszközét  teljesen  vagy  részben
      megsemmisíti."

      Az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos  és  elvont
      normakontrollra irányuló indítvány esetében nem kerül sor a már
      hatályon  kívüli norma érdemi alkotmányossági vizsgálatára,  ha
      annak     egyedüli    eljárásjogi    következménye     -     az
      alkotmányellenesség   megállapítása   esetén    -    a    norma
      hatályvesztésének   kimondása   lehetne.    [1449/B/1992.    AB
      határozat,  ABH  1994, 561, 564.; 1239/B1990.  AB  végzés,  ABH
      1991,    905.]   Ezért   értelemszerűen   ilyen   esetben    az
      Alkotmánybíróság  a  norma megsemmisítéséről  sem  rendelkezik,
      hanem  az  Alkotmánybíróság ideiglenes  ügyrendjéről  és  annak
      közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe
      foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban:  Abü.)
      31. § a) pontja alapján az eljárását megszünteti.

      Hatályon kívül helyezett norma alkotmányossági vizsgálatára  az
      Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 38.  §-a  szerinti
      bírói  kezdeményezés  alapján, valamint  az  Abtv.  48.  §-ában
      szabályozott   alkotmányjogi  panasz  alapján   kerülhet   sor,
      valamint - akár absztrakt normakontroll-eljárás keretében is  -
      akkor,  ha  a  hatályon kívül helyezett normát az  indítvánnyal
      érintett   konkrét  eljárásokban  a  hatályon  kívül  helyezést
      követően   alkalmazni  kell.  Ez  utóbbinak  tipikus   példáját
      jelentik  az  Alkotmánybíróság gyakorlatában az öt  éven  belül
      elvégzendő    adóellenőrzési    ügyekben    még    alkalmazandó
      adójogszabályok.   [Összefoglalóan:  7/1994.   (II.   18.)   AB
      határozat,  ABH  1994, 68, 69.; 842/H/1993. AB  határozat,  ABH
      1995, 844, 846.]

      Az  Alkotmánybíróság a formailag hatályon kívül helyezett norma
      alkotmányellenességének megállapítását követően általában nem a
      norma  megsemmisítéséről  rendelkezik,  hanem  szükség  szerint
      annak  alkalmazását tiltja meg konkrét ügyekben vagy általában.
      "A   formailag   már   hatályon  kívül   helyezett   jogszabály
      megsemmisítésének   kimondására   nem    kerülhet    sor,    az
      szükségtelen. Ezért alkotmányellenesség megállapítása  esetében
      az    Alkotmánybíróság   az   érintett   jogszabályoknak   vagy
      rendelkezéseknek  a  konkrét ügyben történő  alkalmazását  vagy
      általános  érvénnyel  a  jövőbeli  alkalmazását  tiltja   meg."
      [7/1994.  (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 70.] Ugyanakkor
      arra  is található példa, hogy az Alkotmánybíróság már hatályon
      kívüli, de - adóellenőrzés során - még alkalmazandó jogszabályi
      rendelkezéseket  semmisített  meg.  [21/1992.   (IV.   7.)   AB
      határozat, ABH 1992, 343.]

      3.  Az  Alkotmánybíróságnak  az Ogyh1.  alkotmányellenességéhez
      kapcsolódó   jogkövetkezmények   meghatározásakor   -    eddigi
      joggyakorlata mellett - tekintetbe kellett vennie a  jelen  ügy
      sajátosságait.
      -  Az  Ogyh1. formailag nincs hatályon kívül helyezve: sem maga
      az  Ogyh1.,  sem  más országgyűlési határozat nem  rendelkezett
      kifejezetten  a  hatályvesztésről.  Azt,  hogy  az  Ogyh1.  nem
      tekinthető hatályosnak, az Alkotmánybíróság - a jelen határozat
      indokolásának   V.1.  pontjában  -  az  Ogy1.  rendelkezéseinek
      értelmezése alapján vezette le.
      -  Az  Ogyh1. - a jelen határozat indokolásának IV.3. pontjában
      kifejtettek  szerint  - formailag állami irányítás  egyéb  jogi
      eszközének  minősül, ugyanakkor az Alkotmány és a Jat.  alapján
      törvényi  szabályozási  körbe tartozó kérdésekről  rendelkezik.
      Vagyis  az Országgyűlés úgy fogadott el törvényi formát igénylő
      szabályokat,   hogy   nem   törvényhozó   jogkörében,   nem   a
      törvényhozási  eljárás szabályainak megfelelően járt  el,  amit
      alkotmányosan nem tehetett meg.
      -  Jelen  esetben  az indítványok alapján nem csupán  absztrakt
      utólagos   normakontroll-eljárás  indult,   hanem   egyidejűleg
      absztrakt és konkrét normakontroll-eljárás.
      -  Az általános alkalmazási tilalom kimondása ok nélküli volna,
      mivel  az Ogyh1.-beli normatív rendelkezések alkalmazására  már
      nem kerülhet sor.

      Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte  meg,  hogy  a
      jogforrási    szint    alapvető   szabályainak    megsértésével
      megalkotott, s formailag nem hatályon kívül helyezett,  de  már
      nem  is  alkalmazható Ogyh1. megsemmisítése szolgálja leginkább
      az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonságot.

      Az  Alkotmánybíróság az Abtv. 40. §-a alapján  rendelkezett  az
      alkotmányellenessé nyilvánított Ogyh1. megsemmisítéséről, s  az
      Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján - a jogbiztonság érdekében  -
      ex tunc hatállyal semmisítette meg az Ogyh1.-et.

      4.   Az   Alkotmánybíróság  az  Ogyh1.  alkotmányellenességének
      kimondásával az alkotmányjogi panaszt megalapozottnak  találta.
      Az     eredményesnek     bizonyult     alkotmányjogi     panasz
      jogkövetkezményeinek  megállapításakor  az  Alkotmánybíróságnak
      tekintettel    kellett    lennie   az   alkotmányjogi    panasz
      jogintézményének sajátosságaira.
      Az  Alkotmánybíróságnak az 57/1991. (XI. 8.) AB  határozat  óta
      követett    gyakorlata   szerint   az   alkotmányjogi    panasz
      jogorvoslat.  Ez  következik egyrészt abból, hogy  az  Abtv.  a
      jogintézményt "panasz"-nak nevezi, másrészt abból, hogy azt  az
      "egyéb  jogorvoslati  lehetőségek" kimerítése  után  vagy  "más
      jogorvoslati  lehetőség hiányában", vagyis  további,  illetőleg
      végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára. (ABH 1991,
      272,  281-282.)  Minden jogorvoslat lényegi, immanens  eleme  a
      "jogorvoslás"  lehetősége, vagyis a jogorvoslat  fogalmilag  és
      szubsztanciálisan  tartalmazza a  jogsérelem  orvosolhatóságát.
      [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.]
      Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatban mondta
      ki  először azt is, hogy az alkotmányjogi panasz intézményét ez
      a   jogorvoslati   funkció   különbözteti   meg   az   utólagos
      normakontrolltól.  Az  alkotmányellenes jogszabály  alkalmazása
      miatti  konkrét jogsérelem orvosolhatóságának hiányában ugyanis
      az  alkotmányjogi panasz nemcsak funkcióját vesztené el, de azt
      a  sajátosságát is, amely az Abtv. 21. § (2) bekezdése  alapján
      bárki  által  indítványozható utólagos normakontrollhoz  képest
      magában   a   jogintézményben  megnyilvánul.  Az   indítványozó
      szempontjából is egyedül csak akkor van értelme az Alkotmányban
      biztosított   jogok   megsértése  miatti   panasznak,   ha   az
      Alkotmánybíróság  eljárása  folytán  jogsérelme   orvosolhatóvá
      válik. (ABH 1991, 272, 282.)

      Jelen  ügyben  az Ogyh1. alkotmányellenességének megállapítása,
      és megsemmisítése nem jelent jogorvoslatot a panaszos számára.

      Az  Abtv.  43.  §  (4)  bekezdése alapján  az  Alkotmánybíróság
      jogosult  arra, hogy akár ex tunc hatállyal mondja ki  a  norma
      konkrét esetben történő alkalmazhatóságának tilalmát, ha azt  a
      jogbiztonság  vagy  az eljárást kezdeményező  különösen  fontos
      érdeke indokolja.
      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint jelen ügyben  az  Abtv.
      43.  § (4) bekezdésének alkalmazása nem jelentene jogorvoslatot
      az  alkotmányjogi  panasz előterjesztője számára,  mivel  az  ő
      esetében  az  Ogyh1. múltbeli alkalmazása (adatok  gyűjtése  és
      továbbítása)   nem  járt  olyan,  a  jövőre  kiható   hátrányos
      jogkövetkezményekkel,   amelyeket   az   alkalmazási    tilalom
      megszüntethetne. A már hatályon kívüli és nem  is  alkalmazható
      Ogyh1. konkrét esetben történő alkalmazási tilalmának kimondása
      nem  járulna  hozzá  az alapjogi alkotmányvédelem  céljához,  a
      jogsérelem orvoslásához.

      Az  országgyűlési vizsgálóbizottság tevékenysége által  okozott
      esetleges  jogsérelmek  feltárására és orvoslására  egyedül  az
      biztosítana  lehetőséget,  ha rendelkezésre  állnának  azok  az
      Alkotmány   57.  §  (5)  bekezdésének  megfelelő   jogorvoslati
      lehetőségek,   amelyek  hiánya  miatt  jelen  határozatban   az
      Alkotmánybíróság           mulasztásban           megnyilvánuló
      alkotmányellenességet   állapított   meg,   és   felhívta    az
      Országgyűlést a mulasztás megszüntetésére.

      Ezért  az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz jogorvoslati
      funkciójának érvényre juttatása érdekében a 23/1998.  (VI.  9.)
      AB   határozat   rendelkező   részének   második   bekezdésében
      alkalmazott megoldást tekintette irányadónak. Abban  az  ügyben
      egyfelől   a   mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség
      megállapításából, másfelől az alkotmányjogi panasz eredményessé
      nyilvánításából   az  következett,  hogy  az   Alkotmánybíróság
      kimondta:  "az alkotmányellenes jogalkotói mulasztás  hátrányos
      jogkövetkezményei  az  alkotmányjogi  panasz  előterjesztőjével
      szemben  a  konkrét ügyben nem alkalmazhatók. Ennek  folytán  -
      függetlenül  attól,  hogy az Országgyűlés  az  alkotmányellenes
      mulasztást    milyen    módon,   milyen   eljárási    szabályok
      megalkotásával   küszöböli  ki   -,   a   konkrét   ügyben   az
      Alkotmánybíróság      korábbi     határozatával      megnyitott
      felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróságnak a megalkotásra
      kerülő törvényi szabályok megfelelő alkalmazásával érdemben  le
      kell folytatnia." (ABH 1998, 182, 189.)

      Az  Alkotmánybíróság a 23/1998. (VI. 9.) AB határozatot  alapul
      véve,   a   jelen  ügy  tárgyát  képező  alkotmányjogi   panasz
      sajátosságaihoz    igazodóan   biztosított    jogorvoslást    a
      megalapozott alkotmányjogi panasz előterjesztőjének.
      Abból következően, hogy az Alkotmánybíróság jelen határozatában
      az     Ogyh1.-et    alkotmányellenesnek    nyilvánította,    az
      Alkotmánybíróság  azt is megállapította,  hogy  az  Ogyh1.-gyel
      létrehozott bizottság az Alkotmánybíróságon 850/D/2002.  számon
      nyilvántartásba  vett  alkotmányjogi panasz  alapjául  szolgáló
      konkrét ügyben alkotmányellenesen járt el.
      Ezen  túlmenően  az  Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  az
      Alkotmánybíróságon  850/D/2002.  számon  nyilvántartásba   vett
      alkotmányjogi  panasz  alapjául  szolgáló  konkrét   ügyben   a
      jogorvoslat    igénybevételének   határideje   a   mulasztásban
      megnyilvánuló   alkotmányellenességet   megszüntető    törvényi
      rendelkezés  hatálybalépésével kezdődik. A  Országgyűlés  által
      megalkotandó,        a        mulasztásban        megnyilvánuló
      alkotmányellenességet    megszüntető   törvény    rendelkezései
      határozzák  meg  az  alkotmányjogi panasz előterjesztője  által
      igénybe   vehető  jogorvoslati  eszközt  vagy   eszközöket,   a
      jogorvoslati eljárás menetét, valamint a jogsérelem orvoslására
      szolgáló jogintézményeket.

                                    VI.

      Az  Alkotmánybíróság  megvizsgálta azt az indítványt,  amely  a
      Házszabály  36.  §  (5)  bekezdésének utólagos  alkotmányossági
      vizsgálatát kezdeményezte.

      Az   országgyűlési  határozat  formáját  öltő   Házszabály   az
      Alkotmánybíróság gyakorlata szerint egyértelműen a Jat. 46. §-a
      szerinti állami irányítás egyéb jogi eszközének minősül,  amely
      az Országgyűlés saját működésére vonatkozó normatív szabályokat
      tartalmazza. [39/1996. (IX. 25.) AB határozat, ABH 1996,  134.;
      633/B/1995. AB határozat, ABH 1999, 504.] Nem kivétel ez alól a
      Házszabálynak a jelen ügyben vizsgált 36. § (5) bekezdése  sem,
      amelynek   utólagos   alkotmányossági   vizsgálata   tehát   az
      Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

      Az  indítványozó  szerint a Házszabálynak ez a bekezdése  azért
      alkotmányellenes, mert felhatalmazást ad arra, hogy  egy  másik
      országgyűlési   határozat,  illetve  országgyűlési   bizottsági
      döntés  szabályozza  a bizottsági eljárás  rendjét,  vizsgálati
      módszereit,  a  bizottsági  jelentés  tartalmát,   valamint   a
      vizsgálat által érintett szervek és személyek jogait.

      Az  Alkotmány 24. § (4) bekezdése kimondja: "Az Országgyűlés  a
      jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával
      elfogadott  Házszabályban állapítja meg működésének  szabályait
      és  tárgyalási  rendjét." A Házszabály 36. § (5) bekezdése  azt
      írja   elő,   hogy  a  vizsgálóbizottság  készítsen   jelentést
      tevékenységéről  az  Országgyűlés számára,  valamint  az  a)-f)
      pontjaiban meghatározza a jelentés kötelező tartalmi elemeit. A
      jelentésnek tartalmaznia kell a vizsgálóbizottság feladatát;  a
      bizottság  által  meghatározott eljárási rendet  és  vizsgálati
      módszereket;  a  bizottság ténybeli és jogi megállapításait;  a
      bizottsági     megállapításokat    alátámasztó     bizonyítékok
      ismertetését;  a  vizsgálat által érintett szerv  vagy  személy
      észrevételeit   a   lefolytatott   vizsgálat   módszereire   és
      megállapításaira   vonatkozóan;  arra  irányuló   felhatalmazás
      esetén javaslatot a szükséges intézkedésekre.
      Következésképpen - szemben az indítványozó álláspontjával - nem
      a vizsgált szabály ad felhatalmazást a bizottsági eljárási rend
      és vizsgálati módszerek szabályozására, valamint a vizsgálattal
      érintettek   jogainak  és  kötelezettségeinek  meghatározására.
      Önmagában  a  vizsgálóbizottsági  jelentés  kötelező   tartalmi
      elemeinek házszabályi felsorolása nem sérti a jogalkotásnak  az
      Alkotmányban   és   a   Jat.-ban  meghatározott   rendjét,   és
      összhangban áll az Alkotmánynak a Házszabályról szóló 24. § (4)
      bekezdésével.

      Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság a Házszabály  36.  §  (5)
      bekezdése  alkotmányellenességének utólagos megállapítására  és
      megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

                                   VII.

      Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta azt az indítványt,  amely  az
      Ogyh2. utólagos alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.

      Az  Ogyh2.-ben  az  Országgyűlés -  az  Ogyh1.  VII.  és  VIII.
      pontjára   utalva  -  a  rendszerváltás  utáni  első,  szabadon
      választott    Magyar   Országgyűlés   megalakulását    követően
      kormányzati  politikai szerepet betöltő személyeknek  az  előző
      politikai   rendszer   állambiztonsági   tevékenységében   való
      részvételének   tényeit  és  körülményeit  vizsgáló   bizottság
      tisztségviselőinek  (elnökének és  alelnökének),  valamint  hat
      tagjának megválasztásáról rendelkezett.

      Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata szerint a  kizárólag  személyi
      kérdésekben   hozott   országgyűlési   határozatok,   így    az
      országgyűlési    bizottsági    tisztségviselők     és     tagok
      megválasztásáról  szóló  határozatok  is  a  Jat.  46.  §   (2)
      bekezdése  szerinti  egyedi  aktusnak  minősülnek,  ezért   nem
      tekinthetők   az   állami  irányítás  egyéb  jogi   eszközének.
      [1375/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 862, 863.; 753/B/1995. AB
      határozat, ABH 1995, 981.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH
      1999, 176.]

      Az  Alkotmánybíróság  ezért  az Ogyh2.  alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálatára irányuló indítványt hatáskör hiánya miatt
      - az Abü. 29. § b) pontja alapján - visszautasította.

      A  határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele  az  Abtv.
      41. §-án alapul.
                               Dr. Holló András
                          az Alkotmánybíróság elnöke
           
           Dr. Bagi István                         Dr. Bihari Mihály
           alkotmánybíró                               alkotmánybíró
                                       
           Dr. Czúcz Ottó                            Dr. Erdei Árpád
           alkotmánybíró                               alkotmánybíró
                                       
           Dr. Harmathy Attila                       Dr. Kiss László
           alkotmánybíró                               alkotmánybíró
                                       
           Dr. Kukorelli István                    Dr. Strausz János
           előadó alkotmánybíró                        alkotmánybíró
                                       
                      Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                                 alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        50/2003. (XI. 5.)
        Date of the decision:
        .
        11/03/2003
        .
        .