A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 351. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúria mint másodfokú bíróság Kpkf.II.39.979/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. Az indítványozók jogi képviselőjük (Kálmán és Társai Ügyvédi Iroda) útján benyújtott alkotmányjogi panaszukban az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 351. § (1) és (2) bekezdése és a Kúria mint másodfokú bíróság Kpkf.II.39.979/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Kérelmüket az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmére alapozták.
[2] 1.1. Az alapügy előzménye, hogy az indítványozók (az alapügyben felperesek) mint egy bank részvényei több mint 75%-ának tulajdonosai, illetve a bank volt vezető tisztségviselője keresetet nyújtottak be a Magyar Nemzeti Bank határozata ellen, amely a bank tevékenységi engedélyeit visszavonta, valamit elrendelte a végelszámolását.
[3] A Fővárosi Törvényszék a 2021. február 2. napján megtartott nyilvános tárgyaláson a 106.K.700.216/2019/54. számú végzésével az eljárást megszüntette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 81. § (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel a Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontjára, mert azt állapította meg, hogy közvetlen jogi érdekeltség hiányában a felpereseket perindítási jog nem illette meg.
[4] Az indítványozók 2021. február 26. napján elektronikus úton fellebbezést terjesztettek elő az elsőfokú bíróság 106.K.700.216/2019/54. számú végzése ellen. A Fővárosi Törvényszék a 2021. március 10. napján kelt 106.K.700.216/2019/57. számú végzésével a fellebbezést a Kp. 102. § (1) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
[5] A törvényszék hivatkozott a Kp. 112. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 100. § (1) bekezdésére, amely szerint a fellebbezést – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az ítélet közlésétől számított tizenöt napon belül az elsőfokú bíróságnál kell benyújtani, valamint a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó, a Pp. 351. § (1) bekezdésére, amely szerint a bíróság a határozatát – a (2) bekezdésében foglalt kivétellel – a kihirdetéssel közli. Megállapította, hogy az 54. sorszámú végzés a 2021. február 2. napján tartott nyilvános tárgyaláson kihirdetésre került, a 15 napos fellebbezési határidő pedig – figyelembe véve a február 6-i üzemzavart, amelyre tekintettel ez a nap a határidőbe nem számít bele – 2021. február 18-án telt le. Az indítványozók a fellebbezést azonban csak 2021. február 26-án nyújtották be elektronikusan, így fellebbezésük elkésett. Rámutatott arra is, hogy az indítványozók a mulasztás igazolására igazolási kérelmet nem terjesztettek elő. A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Törvényszék a fellebbezést a Kp. 102. § (1) bekezdése – miszerint az első fokon eljáró bíróság a fellebbezést visszautasítja, ha az elkésett és az erre jogosult igazolási kérelmet nem terjesztett elő – alapján visszautasította.
[6] Az indítványozók fellebbezést nyújtottak be, amelyben az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérték. Kifejtették, hogy a 2021. február 2-án tartott tárgyaláson kihirdetett eljárást megszüntető végzést csak 2021. február 15-én kézbesítették az indítványozók jogi képviselőjének. Állításuk szerint az eljárást megszüntető végzést kihirdető tanácselnök a jegyzőkönyvben foglaltaktól eltérően nem ismertette az eljárást megszüntető végzés teljes indokolását, és a jegyzőkönyv tévesen tartalmazza a tárgyalás kezdetének időpontját, illetve nem tartalmazza az írásba foglalás napját. Álláspontjuk szerint a jogorvoslatra nyitva álló 15 napos határidőt nem a végzés és a rövidített indokolás kihirdetésétől, hanem a teljes indokolást tartalmazó jegyzőkönyv kézbesítésétől, 2021. február 15. napjától kell számítani. Így a 2021. február 26-án benyújtott fellebbezés nem tekinthető elkésettnek.
[7] Kifogásolták azt is, hogy a végzésen csak a tanácselnök neve szerepel, illetve azt is, hogy az eljárást megszüntető végzést és a fellebbezést visszautasító végzést ugyanannak a tanácsnak az elnöke, ugyanaz a bíró írta alá, ami sérti a Pp. kizárásra vonatkozó szabályait.
[8] A Kúria mint másodfokú bíróság a 2021. május 5. napján kelt Kpkf.II.39.979/2021/2. számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[9] A Kúriának az indítványozók fellebbezése kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az eljárást megszüntető 54. sorszámú végzés elleni fellebbezési határidő mely napon kezdődött, annak tárgyaláson történt kihirdetésekor, vagy az azt tartalmazó jegyzőkönyv felperesek részére történő kézbesítésekor.
[10] A Kúria rögzítette, hogy a Kp. a határozatok közlése tárgyában nem tartalmaz rendelkezést, ezért a Kp. 84. § (2) bekezdése folytán a Pp. 351. § (1) és (2) bekezdései alkalmazandók. A Pp. 351. § (1) bekezdése szerint a bíróság a határozatát – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetéssel közli. A Pp. 351. § (2) bekezdése szerinti esetek a perbeli esetben nem álltak fenn, így a Kúria megállapította, hogy az eljárást megszüntető végzést a tárgyalás napján, 2021. február 2. napján, annak kihirdetésekor kell közöltnek tekinteni, vagyis a fellebbezési határidő azon a napon megindult.
[11] A Kúria nem fogadta el az indítványozók azon hivatkozását, hogy a tanács késése miatt a tárgyalás 20 perccel később kezdődött, továbbá hogy azon nem az eljárást megszüntető végzés írásba foglalt, teljes szövege került kihirdetésre, mert a bírósági tárgyalásról készült jegyzőkönyv a Pp. 323. § (1) bekezdése alapján közokirat, amellyel szemben a Pp. 323. § (6) bekezdése szerint helye van ellenbizonyításnak, ilyenre azonban nem került sor. Az indítványozók az írásba foglalás napjának körében sem kérték a jegyzőkönyv kijavítását, kiegészítését.
[12] A Kúria alaptalannak ítélte azt a hivatkozást is, miszerint a Kp. 112. § (3) bekezdése szerint a végzésre az ítélet szabályait kell alkalmazni, továbbá a Pp. 351. § (2) bekezdés a) pontja szerint a bíróság kézbesítés útján közli a felekkel az ítéletet, ezért az eljárást megszüntető végzést is a kézbesítés napján kell közöltnek tekinteni. A Kúria szerint a kézbesítés tekintetében kizárólag a Kp. 84. § (2) bekezdése és az annak folytán alkalmazandó Pp. 351. §-a irányadó. Azt is megjegyezte, hogy a fenti érvelés elfogadása oda vezetne, hogy valamennyi végzést kézbesíteni kellene a feleknek, ami nyilvánvalóan nem volt a jogalkotó akarata, figyelemmel a Pp. 351. § (2) bekezdésére is.
[13] A Kúria megállapította azt is, hogy az indítványozók helytelenül hivatkoztak arra, hogy jogszabálysértően járt el az elsőfokú bíróság azáltal, hogy a fellebbezett végzést kizárólag a tanácselnök írta alá, mert a Kp. 9. § (2) bekezdésének első fordulata szerint a bíróság tanácsának hatáskörébe utalt ügyekben az elnök vagy az általa kijelölt bíró tárgyaláson kívül megtehet minden intézkedést, és az ítélet kivételével meghozhat minden határozatot, amelyet a törvény a bíróság hatáskörébe utal. A Kúria megjegyzete, hogy alaptalan volt az a hivatkozás is, miszerint jogszabálysértő, hogy az eljárást megszüntető végzést és a fellebbezést visszautasító végzést ugyanaz a tanácselnök írta alá, mivel a Kp. 102. § (1) bekezdés c) pontja alapján a fellebbezés visszautasításáról az eljáró elsőfokú bíróságnak kell döntenie. A kizárás körében egyetértett az alperes fellebbezési ellenkérelmével, miszerint a Pp. 13. § (1) bekezdésében foglaltakat nem a fellebbezéssel megtámadott végzés meghozatala, hanem egy olyan jogorvoslati eljárás sértené, amelyben az elsőfokú döntésben résztvevő bíró járna el.
[14] 1.2. Az indítványozók a Kúria fenti ítéletével szemben nyújtottak be – formálisan két különálló beadványban – alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróság úján, egyrészt a Kúria döntését, másrészt a Pp. 351. § (1) és (2) bekezdését kifogásolva.
[15] Az indítványozók az Abtv. 27. § szerinti panaszukban a Kúria döntése alaptörvény-ellenességének indokolása körében elsősorban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állították egyrészt a tisztességes eljárás objektív követelményének megfelelő jogorvoslati kitanítás elmaradása miatt (a végzés a közlés kifejezést tartalmazta, azt azonban „homályban hagyta”, mi minősül közlésnek, a kihirdetés vagy a kézbesítés), másrészt a pártatlanság sérelmére tekintettel. Az indítványozók szerint a Kúria nem észlelte, hogy kizárt bíró vett részt az eljárásban. Az indítványozók szerint ugyanis a kizárás tekintetében nem a Pp. 13. § (1) bekezdését kell alkalmazni, hanem a Kp. 10. § (2) bekezdését, amely szerint a perorvoslat elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a perorvoslattal megtámadott határozat meghozatalát megelőző bírósági eljárásban részt vett. Az indítványozók azt is előadták, hogy csak az elsőfokú bíróság 57. sorszámú végzéséből jutott a tudomásukra, hogy a bíróság szerint elmulasztották a fellebbezési határidőt, így a Kúriának a végzés elleni fellebbezésüket tartalmilag igazolási kérelemnek kellett volna tekintenie.
[16] Az indítványozók szerint a Kúria döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogukat is, mivel a szóbeli indokolás alapján még akkor sem lehetne hatékony jogorvoslatot előterjeszteni, ha a végzés teljes szövege felolvasásra kerülne a tárgyaláson, a Pp. 350. §-a ugyanis csak az indokok rövid ismertetését írja elő, így bizonyítás nélkül azt kell vélelmezni, hogy a perbeli esetben is így történt.
[17] Az indítványozók az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszukban – a tényállás részletes ismertetését és a befogadási feltételek valószínűsítését követően – a kifogásolt jogszabályi rendelkezések tekintetében az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét állították. A jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének indokolása keretében előadták, hogy a Pp. és Kp. rendelkezéseinek akként történő értelmezése, melynek eredményeképpen a bíróság az 54. számú végzésének csupán röviden előadott indokok felolvasása mellett történő ismertetésével együtt a fellebbezési határidő elindul, alaptörvény-ellenes. Az indítványozók szerint nem lehet kizárólag a Pp. 351. § (1) bekezdését alkalmazni, hanem a Kp. 112. § (3) bekezdését kell alkalmazni, amely a végzésekre az ítélet szabályait rendeli alkalmazni. Azt is állították, hogy a felperesi jogi képviselőknek a fellebbezés kezdő időpontját illető esetleges „tévedését” a végzés jogorvoslati kitanításának homályos volta is elősegítette, mivel az a „közlés” kifejezést alkalmazta, azt azonban „homályban hagyta”, hogy mi minősül közlésnek, a kihirdetés vagy kézbesítés.
[18] Az indítványozók álláspontja szerint a Pp. 351. § (1) bekezdés és (2) bekezdés c) pont nyelvtani értelmezéséből valóban az következik, hogy a tárgyaláson jelen lévő fél részére a tárgyaláson hozott fellebbezhető végzést nem kell kézbesítés útján közölni, hanem az az (1) bekezdés főszabálya folytán már a szóbeli kihirdetéssel közöltnek tekintendő, tehát a fellebbezési határidő a kihirdetéssel kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a tárgyaláson kihirdetett végzéssel szemben a tárgyaláson jelen volt félnek az indokok rövid szóbeli ismertetése alapján kell fellebbezését előterjesztenie, hiszen az ilyen végzés egyáltalán nem kerül kézbesítésre. Ezzel szemben az indítványozók álláspontja az, hogy a jogorvoslati jog hatékony érvényesítéséhez elkerülhetetlen a jogorvoslattal érintett határozat indokolásának pontos ismerete. Ezért valamennyi tárgyaláson hozott fellebbezhető végzést kézbesítés útján kell közölni, nem csak a tárgyalásra nem szabályszerűen idézett és a tárgyalást elmulasztó féllel szemben, hanem azzal a féllel is, aki a tárgyaláson jelen volt. A Pp. 351. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a tárgyaláson jelen lévő félnek nem kell kézbesíteni a tárgyaláson hozott fellebbezhető végzést, sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jogot.
[19] 2. Az igazságügyi miniszter az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panasz kérelemmel összefüggésben amicus curiae beadványt nyújtott be.
II.
[20] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:
„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
[…]
(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”
[21] 2. A Pp. támadott rendelkezése:
„351. § [A határozatok közlése]
(1) A bíróság a határozatát – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetéssel közli.
(2) A bíróság kézbesítés útján közli:
a) az ítéletet és a bírósági meghagyást a felekkel,
b) a tárgyaláson hozott végzést azzal a féllel, aki a tárgyalásra nem volt szabályszerűen megidézve,
c) a tárgyaláson hozott perfelvételt lezáró végzést és az olyan végzést, amely új határnap kitűzésére vonatkozik, vagy amely ellen külön fellebbezésnek van helye, azzal a féllel, aki a tárgyalást elmulasztotta,
d) a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel és
e) az eljárás során hozott minden határozatot azzal a személlyel, akinek érdekében az ügyész, valamint a perindításra feljogosított személy az eljárást megindította.”
[22] 3. A Pp. érintett rendelkezései:
„349. § (4) A tárgyaláson hozott végzést a bíróság jegyzőkönyvbe – folyamatos felvétel készítése esetén a jegyzőkönyv írásbeli kivonatába is – foglalja. Ebben az esetben a végzés csak a rendelkező részt, a perorvoslati részt és az indokolást tartalmazza.”
„350. § [A határozatok kihirdetése]
(1) A bíróság a tárgyaláson hozott határozatát a tárgyaláson, a tárgyalás berekesztése folytán hozott határozatát – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – a tárgyalás napján hirdeti ki.
(2) A tárgyaláson hozott határozat kihirdetése a rendelkező rész ismertetéséből, a határozat elleni fellebbezés lehetőségéről, benyújtásának a helyéről és a határidejéről történő tájékoztatásból és az indokok ismertetéséből áll.
(3) A tárgyalás berekesztése folytán hozott határozat rendelkező részét – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – a határozat kihirdetése előtt le kell írni és azt az egyesbírónak vagy a tanács elnökének és tagjainak alá kell írniuk. A határozat kihirdetése a rendelkező rész felolvasásából, a határozat elleni fellebbezés lehetőségéről, benyújtásának a helyéről és a határidejéről történő tájékoztatásból és az indokok rövid ismertetéséből áll.
(4) A bíróság a tárgyalás berekesztését követően az ítélet meghozatalát és kihirdetését – legfeljebb harminc napra – elhalaszthatja. Ebben az esetben a kihirdetés határnapját egyidejűleg kitűzi, a meghozott határozatot a kihirdetés napjáig írásba foglalja és a határozatot a kihirdetés határnapján a (3) bekezdésben meghatározott módon kihirdeti.
(5) A határozat kihirdetése során az indokok ismertetése elmarad, ha a határozatot e törvény szerint nem kell megindokolni.
(6) Ha az ítélet kihirdetésekor valamennyi fél jelen van és a (4) bekezdésben foglaltak alkalmazására nem került sor, a bíróság az ítélet kihirdetését követően valamennyi felet nyilatkoztatja arról, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy az írásba foglalt ítélet rövidített indokolást tartalmazzon. A bíróság ennek megtörténtét, valamint a nyilatkozatok tartalmát a jegyzőkönyvben – folyamatos felvétel készítése esetén a jegyzőkönyv írásbeli kivonatában is – feltünteti. A felek nyilatkozatára nincs szükség, ha valamennyi fél lemondott a fellebbezési jogáról.”
„161. § (2) Ha az írásbeli jegyzőkönyv vagy a jegyzőkönyv írásbeli kivonata az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készül, vagy az írásbeli jegyzőkönyv a 159. § (3) bekezdése szerinti módon készül, az írásbeli jegyzőkönyv vagy az annak tartalmát összefoglaló hangfelvétel, illetve a jegyzőkönyv írásbeli kivonata hivatalból vagy az elnök engedélyével a feleknek az eljárási cselekménnyel egyidejűleg tett megjegyzései alapján is kiegészíthető és módosítható. A felek erre vonatkozó kérelmét – annak elutasítása esetén – az írásbeli jegyzőkönyvben, a jegyzőkönyv írásbeli kivonatában fel kell tüntetni. A módosítás folytán szükségtelenné vált szövegrészeket úgy kell törölni, hogy a törölt szövegrész olvasható maradjon.
III.
[23] 1. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[24] 2. Az indítványozók az Abtv. 27. § szerinti panaszukban a Kúria döntése alaptörvény-ellenességének indokolása körében elsősorban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állították a megfelelő jogorvoslati kitanítás elmaradása miatt, másrészt a pártatlanság sérelmére tekintettel. Az indítványozók szerint a Kúria döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogukat is, mivel a szóbeli indokolás alapján még akkor sem lehetne hatékony jogorvoslatot előterjeszteni, ha a végzés teljes szövege felolvasásra kerülne a tárgyaláson, a Pp. 350. §-a ugyanis csak az indokok rövid ismertetését írja elő, így bizonyítás nélkül azt kell vélelmezni, hogy a perbeli esetben is így történt.
[25] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem – többek között – akkor határozott, ha indokolást ad elő arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [(1b) bekezdés e) pont]. Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a megfelelő jogorvoslati kitanításra vonatkozó kifogása tekintetében, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben önálló – a Pp. 351. §-ára vonatkozó indokolástól eltérő – indokolást nem adtak elő. Az indítványozó kérelme az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog részét képező pártatlanság tekintetében megfelel a határozott kérelem követelményének.
[26] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz a pártatlansággal összefüggésben megfelel-e az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi befogadási feltételeknek.
[27] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria megvizsgálta a pártatlanságra vonatkozó indítványozói érvelést és döntésének indokolásában rámutatott, hogy az alperes fellebbezési ellenkérelmével ért egyet, miszerint a Pp. 13. § (1) bekezdését kell alkalmazni a konkrét ügyben. Az Alkotmánybíróság elvi alapokon álló következetes gyakorlatának megfelelően nem bocsátkozhat annak vizsgálatába, hogy a kizárás tekintetében a Pp. 13. § (1) bekezdését vagy az indítványozó állításának megfelelően, a Kp. 10. § (2) bekezdését kell-e alkalmazni, mivel ennek eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozó szakjogi kérdés.
[28] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]} Az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[29] Az Alkotmánybíróság mindezen szempontokra figyelemmel a Kúria mint másodfokú bíróság Kpkf.II.39.979/2021/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panaszt mint önálló petitumot az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
[30] 3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek. A 2022. március 1-én tartott tanácsülésén az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ebben a tekintetben megfelel az Abtv. 29. §-a szerinti befogadási feltételnek, mert felmerül alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy összhangban van-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal a Pp. 351. § (1) bekezdése, amely szerint a bíróság a tárgyaláson hozott végzést a tárgyaláson jelen lévő féllel kihirdetéssel közli, így a kihirdetés a fellebbezési határidő kezdő napja.
[31] A fentieknek megfelelően az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el.
IV.
[32] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[33] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként a kifogásolt rendelkezés előzményeit és szabályozási környezetét tekintette át.
[34] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 218. § szerint a tárgyalás folyamán hozott végzéseket és az ítéletet a tárgyalás napján ki kellett hirdetni. A kihirdetést azonban az ítéletre nézve – legfeljebb tizenöt napra – a bíróság elhalaszthatta azzal, hogy a kihirdetés határnapját nyomban ki kellett tűzni, és a határozatot a kihirdetés napjáig írásba is kellett foglalni. A határozat rendelkező részét a határozat kihirdetése előtt írásba kellett foglalni és azt a tanács tagjainak alá kellett írniuk. A határozatok kihirdetése a rendelkező rész felolvasásából és az indokok rövid ismertetéséből állt; az utóbbi elmaradt, ha a határozatot a törvény szerint nem kellett megindokolni.
[35] A régi Pp. 219. § (1) bekezdés a)–e) pontjai határozták meg, hogy milyen esetben kellett a polgári eljárás során hozott bírósági határozatokat kézbesítés útján közölni. Kézbesítés útján kellett közölni az ítéletet a felekkel; a tárgyaláson hozott végzést azzal a féllel, aki a tárgyalásra nem volt szabályszerűen megidézve; a tárgyalás folyamán hozott olyan végzést, amely új határnap kitűzésére vonatkozik, vagy amely ellen külön fellebbezésnek van helye, azzal a féllel, aki a tárgyalást elmulasztotta; a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel; az eljárás során hozott minden határozatot azzal a személlyel, akinek érdekében az ügyész, illetőleg a külön jogszabállyal erre feljogosított személy vagy szervezet az eljárást megindította.
[36] A (2) bekezdés értelmében a határozatot – kivéve, ha annak kihirdetését a bíróság elhalasztotta – annak meghozatalától számított legkésőbb tizenöt napon belül kellett írásba foglalni és az írásba foglalást követő nyolc napon belül kézbesíteni kellett. Ha az ítélet kihirdetését a bíróság elhalasztotta, a kihirdetéskor jelen lévő feleknek a bíróság az írásba foglalt ítéletet nyomban kézbesítette, a meg nem jelent feleknek pedig nyolc napon belül kézbesítette. A felek részére a határozatnak nemcsak a rendelkező részét, hanem indokolását is kézbesíteni kellett, kivéve, ha a határozatot a törvény szerint nem kell megindokolni. A (3) bekezdés szerint az olyan határozatot, amely nem esik az (1) bekezdés alá, már a kihirdetéssel közöltnek kellett tekinteni.
[37] A közlésnek a Pp. szabályai értelmében – egyezően a régi Pp. rendelkezéseivel – két módja van: a kihirdetés és a kézbesítés.
[38] A Pp. 350. §-a szerint a bíróság a tárgyaláson hozott határozatát a tárgyaláson, a tárgyalás berekesztése folytán hozott határozatát – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – a tárgyalás napján hirdeti ki. A tárgyaláson hozott határozat kihirdetése a rendelkező rész ismertetéséből, a határozat elleni fellebbezés lehetőségéről, benyújtásának a helyéről és a határidejéről történő tájékoztatásból és az indokok ismertetéséből áll. A tárgyalás berekesztése folytán hozott határozat rendelkező részét – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – a határozat kihirdetése előtt le kell írni, és azt az egyesbírónak vagy a tanács elnökének és tagjainak alá kell írniuk [Pp. 350. § (3) bekezdés]. A határozat kihirdetése a rendelkező rész felolvasásából, a határozat elleni fellebbezés lehetőségéről, benyújtásának a helyéről és a határidejéről történő tájékoztatásból és az indokok rövid ismertetéséből áll. A bíróság a tárgyalás berekesztését követően az ítélet meghozatalát és kihirdetését – legfeljebb harminc napra – elhalaszthatja [Pp. 350. § (4) bekezdés]. Ebben az esetben a kihirdetés határnapját egyidejűleg kitűzi, a meghozott határozatot a kihirdetés napjáig írásba foglalja és a határozatot a kihirdetés határnapján a (3) bekezdésben meghatározott módon kihirdeti.
[39] A Pp. a régi Pp.-vel azonos körben határozta meg azokat a határozatokat, amelyek esetében fontos, hogy a közlés joghatásai ne a szóbeli, hanem az írásbeli tudomásra jutással, tehát a kézbesítés útján álljanak be. A törvény a kézbesítéssel történő közlés idejét és módját – a határidők kivételével – a régi Pp.-vel egyezően rendezi.
[40] A Pp. 351. § (1) bekezdése szerint a bíróság a határozatát – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetéssel közli. A bíróság kézbesítés útján közli: az ítéletet és a bírósági meghagyást a felekkel, a tárgyaláson hozott végzést azzal a féllel, aki a tárgyalásra nem volt szabályszerűen megidézve, a tárgyaláson hozott perfelvételt lezáró végzést és az olyan végzést, amely új határnap kitűzésére vonatkozik, vagy amely ellen külön fellebbezésnek van helye, azzal a féllel, aki a tárgyalást elmulasztotta, a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel és az eljárás során hozott minden határozatot azzal a személlyel, akinek érdekében az ügyész, valamint a perindításra feljogosított személy az eljárást megindította.
[41] A Pp. 351. § (3)–(5) bekezdése értelmében a bíróság a határozatot – kivéve, ha az ítélet meghozatalát és kihirdetését elhalasztotta – annak meghozatalától számított legkésőbb harminc napon belül írásba foglalja, és az írásba foglalást követő három napon belül elrendeli annak kézbesítését. Ha a bíróság az ítélet meghozatalát és kihirdetését elhalasztotta, az írásba foglalt ítéletet a kihirdetéskor jelen lévő feleknek nyomban kézbesíti, a meg nem jelent felek részére pedig három napon belül elrendeli a kézbesítését. A felek részére a határozatnak nemcsak a rendelkező részét, hanem indokolását is kézbesíteni kell, kivéve, ha a határozatot e törvény szerint nem kell megindokolni.
[42] 2. Az Alkotmánybíróság a következőkben összefoglalta az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog lényeges ismérveit.
[43] Az Alaptörvény és az Alkotmánybíróság értelmezése szerint ez az alapjog megköveteli, hogy „az érdemi, ügydöntő, az érintett helyzetét, jogait lényegesen befolyásoló határozat [döntés] tekintetében a jogorvoslat biztosítsa a döntést hozó szervtől eltérő más szerv részéről a felülvizsgálatot, az állásfoglalást a döntés helyessége, törvényessége tekintetében, esetleg a döntés megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését. Vagyis a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy [...] ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. Ugyanakkor az ilyen felülvizsgálatot nem biztosító jogorvoslat nem feltétlenül alkotmányellenes a nem érdemi, nem ügydöntő határozatok esetén.” {5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31; 3111/2021. (IV. 14.) AB határozat, Indokolás [25]}
[44] A jogorvoslathoz való jog, mint az érdemi, illetve eljárást befejező döntésekkel szembeni jogorvoslat kezdeményezéséhez való jog a másik oldalról azt is jelenti, hogy nemcsak az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőző döntésekkel szembeni jogorvoslat nem következik kényszerítően a jogorvoslathoz való jogból, hanem az ügy érdemében hozott, eljárás lezáró döntést követő egyszeri jogorvoslati lehetőség utáni további jogorvoslati lehetőségek biztosítása sem. „Abban is egyértelmű a gyakorlat, hogy a jogorvoslathoz való jogból mint alapjogból az adott hatósági, illetve bírósági döntés ellen biztosított rendes jogorvoslati eszközök igénybevétele következik.” {1319/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 690, 691; 9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [28]}
[45] A jogorvoslathoz való jog törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, ezért az egyes eljárásokban eltérő szabályozás lehetséges. Az Alaptörvény megköveteli, hogy a jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékony legyen, vagyis ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására. A jogorvoslat jogának hatékony érvényesülését számos tényező befolyásolhatja, így többek között a felülbírálati lehetőség terjedelme, a jogorvoslat elintézésére meghatározott határidő, vagy a sérelmezett határozat kézbesítésének szabályai és megismerhetőségének tényleges lehetősége. Minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme továbbá a jogorvoslás lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát {3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15]}.
[46] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában tehát alapvetően az eljárást befejező döntések tekintetében is alkotmányos elvárás a jogorvoslat biztosítása. Jelen ügyben az indítványozók nem is a jogorvoslat hiányát kifogásolták, mivel a fellebbezés jogszabályi lehetősége számukra biztosított volt, hanem azt kifogásolták, hogy a Pp. 351. § (1) bekezdése szerint a bíróság a határozatát főszabály szerint kihirdetéssel közli, kivételt a tárgyaláson hozott végzés tekintetében a (2) bekezdés alapján csak a tárgyalásra nem szabályszerűen megidézett személyek képeznek, akikkel a bíróság kézbesítés útján közli a döntést, így a tárgyaláson jelen lévők félnek az indokok rövid szóbeli ismertetése alapján kell a tárgyaláson kihirdetett végzéssel szemben fellebbezést előterjeszteni. Az indítványozók szerint a jogorvoslati jog hatékony érvényesítéséhez elkerülhetetlen a jogorvoslattal érintett határozat pontos ismertetése. Tehát az indítványozók szerint a tárgyaláson hozott fellebbezhető végzés kézbesítésének, azaz az írásbeliségnek a hiányában sérül a hatékony jogorvoslathoz való jog. Ezért az Alkotmánybíróságnak azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy az írásbeliség garanciája a jogorvoslathoz való jog gyakorlása szempontjából mellőzhetetlen alkotmányos követelményt képez-e.
[47] 3. Az Alkotmánybíróság ezt a kérdést már korábban megvizsgálta a 1236/B/1996. AB határozatában a régi Pp. 219. § (1) és (3) bekezdése tekintetében a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben, és elutasította az indítványt.
[48] Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában megállapította: „Az eljárást megszüntető végzés nem ítélet hatályú határozat. Nem teremt »ítélt dolgot«, sőt magának a megszüntetett pernek a megindításhoz fűződő joghatásai is – meghatározott feltételek teljesítésével – fenntarthatók. Következményeiben sem olyan súlyú döntés tehát, amelynél az írásbeliség garanciája a jogorvoslathoz való alapvető jog gyakorlása szempontjából mellőzhetetlen alkotmányos követelmény lenne. A perrendi szabályok értelmében a kihirdetésnél a tárgyaláson jelen lévő féllel a határozat rendelkezését és az indokolás lényegét ismertetni kell (Pp. 218. §). A félnek módjában áll tehát, hogy a határozat lényegének ismeretében eldönthesse: kíván-e jogorvoslattal élni. A jogorvoslathoz való alapvető joggal kapcsolatos alkotmányos követelményeket az ilyen jellegű határozatoknál nem sérti az, hogy a fellebbezési határidő a kihirdetéssel veszi kezdetét.” (1236/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 687, 689.)
[49] Az Alkotmánybíróság tehát a régi Pp. vizsgálata során megállapította, hogy nem vet fel alkotmányossági aggályokat az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben az anyagi jogerőt nem eredményező permegszüntető végzés kihirdetéssel való közlése a tárgyaláson jelen lévő féllel és a fellebbezés határidejének a kihirdetés időpontjával való megindulása.
[50] 4. Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta, hogy a Pp. 351. § (1) és (2) bekezdései korlátozzák-e a jogorvoslathoz való jogot azzal, hogy a tárgyaláson jelen lévő fél részére a tárgyaláson hozott fellebbezhető végzést nem kell kézbesítés útján közölni, hanem az már a szóbeli kihirdetéssel közöltnek tekintendő.
[51] Az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy annak eldöntése során, mely határozatok esetében álljanak be a közlés joghatásai szóbeli, és mely esetekben írásbeli tudomásra jutással, tehát kézbesítéssel, a jogalkotó – hasonlóképpen a jogorvoslati rendszer kialakításához – nagyfokú szabadsággal rendelkezik. Ugyanakkor a határozat közlése egy minősített tudomásra hozatalt jelent, amelynek a jogorvoslathoz való jog gyakorlása szempontjából is különös jelentősége van, mivel a fellebbezési határidőt a közléstől kell számítani.
[52] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog megköveteli, hogy a jogvédelem hatékony legyen, vagyis ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott jogsérelem orvoslására. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogorvoslathoz való jog hatékony érvényesülését több tényező befolyásolja, így többek között a jogorvoslat elintézésére szabott határidő, a kézbesítés szabályszerűsége, a határozat megismerhetőségének tényleges lehetősége {17/2015. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [106]}.
[53] A Pp. 351. § (1) és (2) bekezdése alapvetően két esetkör tekintetében rendeli el a bírósági döntés írásbeli közlését, azaz annak kézbesítését. Egyrészt, ha a fél nem vett részt azon az eljárási cselekményen, amelynek során a bíróság döntést hozott, így kizárólag így van lehetősége a döntés megismerésére. Másrészt, ha a bíróság az ügy érdemében hoz határozatot, mivel a határozathoz – a jogorvoslati jog gyakorlásának hiányában vagy azt követően – anyagi jogerőhatás társul. Ezzel szemben az eljárást megszüntető végzés formálisan lezárja ugyan az eljárást, ugyanakkor az eljárás alapját képező jogvitát érdemben nem dönti el, azaz anyagi jogerőhatás nem társul hozzá.
[54] A bírósági határozat megismerhetőségének lehetőségével összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy – a Pp.-ben foglalt eljárási garanciák betartása mellett – az indokolás szóbeli közlés esetén is tartalmaznia kell a határozat indokait, illetve a jegyzőkönyvbe foglalt írásbeli határozat tartalma nem térhet el a kihirdetéskor szóban a felek tudomására hozott határozati tartalomtól. A felek ezen túlmenően a jegyzőkönyv pontosítását kérhetik, arra észrevételt tehetnek [Pp. 349. § (4) bekezdés, 161. § (2) bekezdés]. A határidőben előterjesztett fellebbezés a fellebbező fél a határidő letelte után is kiegészítheti. A fenti rendelkezések biztosítják, hogy a fellebbező fél hatékony jogorvoslati lehetősége a határozat szóbeli kihirdetése esetén se sérüljön.
[55] 5. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a határozat szóbeli közlésének a kifogásolt jogszabályi rendelkezésben foglalt előírása nem korlátozza a hatékony jogorvoslatot, ezért az megfelel a jogorvoslathoz joggal kapcsolatos alkotmányos követelményeknek.
[56] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében elutasította.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |