Hungarian
Ügyszám:
.
2062/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Vörös Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 31/1994. (VI. 2.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/168
.
A döntés kelte: Budapest, 05/31/1994
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos  megállapítására  irányuló  eljárásban  meghozta  a
      következő

                             határozatot :

      Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság
      címere,  valamint   az  állami   felségjogra   utaló   egyes
      elnevezések és  megjelölések használatának  rendjéről  szóló
      7/1974. (III.  20.) MT  rendelet  2.  §-ának  (1)  bekezdése
      alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

      Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi. A megsemmisített jogszabályi rendelkezés a 1995.
      augusztus 20-án veszíti hatályát.
                                 INDOKOLÁS

                                     I.

        Indítványozó  beadványában   a  Magyar  Köztársaság  címere,
        valamint az  állami felségjogra  utaló egyes  elnevezések és
        megjelölések    használatának    rendjéről   szóló   7/1974.
        (III. 20.) MT rendelet ( a továbbiakban :  Kormányrendelet )
        3. §-a alkotmányellenességét állította.

        1. A  Kormányrendelet 1.  §-a az összes államhatalmi szervet
        alanyi jogon  jogosítja fel  a Magyar  Köztársaság címerének
        használatára. A rendelet 2. §-a szerint a többi állami szerv
        ( állami  vállalat, költségvetési  üzem, stb. ) , társadalmi
        szervezetek,   szövetkezeti    szervek   a   belügyminiszter
        hatáskörébe tartozó  külön eljárás  eredményeképpen  kiadott
        engedély alapján használhatják a Magyar Köztársaság címerét.
        A rendelet  3.  §-a  a  magánszemélyek,  valamint  az  előző
        szakaszokban nem  említett jogi  személyek számára  törvényi
        tilalmat fogalmaz  meg  a  Magyar  Köztársaság  eme  nemzeti
        jelképe használatát érintően.

        2. Az előző bekezdésben hivatkozott rendelkezés indítványozó
        álláspontja  szerint  azért  alkotmányellenes,  mert  a  nem
        állami szférába  tartozó gazdálkodó  szervezeteket a törvény
        erejénél   fogva   fosztja   meg   a   címer   használatának
        lehetőségétől. Ez  a tilalom  különösen azoknak a gazdálkodó
        szervezeteknek esetében  aggályos, amelyek  az  államisággal
        szervesen  összefüggő   tevékenységet  végeznek   (  például
        közlönyszerkesztés )  . Indítványozó  szerint a  jogszabályi
        rendelkezés  hátrányos  megkülönböztetést  tartalmaz  a  nem
        állami gazdálkodó  szervezetek esetében  vállalkozáshoz való
        joguk gyakorlása  során, és  ezzel sérti  az Alkotmány 9. §-
        ának  (1)  és  (2)  bekezdését.  A  korlátozás  indítványozó
        szerint ezenfelül  nem  a  jogforrási  hierarchia  megfelelő
        szintjén történt,  hiszen az  alapvető jogokat  csak törvény
        szabályozhatja,  ebből   következően  korlátozásuk  is  csak
        törvény által lehetséges.

        3.   Az    Alkotmány   hivatkozott   rendelkezései   szerint
        Magyarország  gazdasága   olyan  piacgazdaság,   amelyben  a
        köztulajdon  és   a  magántulajdon   egyenjogú  és   egyenlő
        védelemben részesül [ 9. § (1) bek. ] ; a Magyar Köztársaság
        elismeri és  támogatja a  vállalkozás jogát  és a  gazdasági
        verseny szabadságát  [ 9.  § (2) bek. ] . Az Alkotmány 70/A.
        §-a   értelmében    a   személyeknek   bármilyen   hátrányos
        megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

                                    II.

        Az  indítvány   az   alábbiak   szerint   megalapozott.   Az
        Alkotmánybíróság álláspontja értelmében a Kormányrendeletnek
        az indítványozó  által alkotmányellenesnek  állított 3.  §-a
        alkotmányossági szempontból  való  helyes  értelmezéséhez  a
        rendelet 2.  §-ának  vizsgálata  elengedhetetlen,  ezért  az
        alkotmányossági  vizsgálatot   a  Kormányrendelet  2.  §-ára
        hivatalból kiterjesztette.

        1. Az  állami címer  használata kérdéskörének  mind közjogi,
        mind magánjogi  jellegű vetülete  van. A vizsgált jogszabály
        1. §-a  az állami  felségjogra utaló jelvények használatának
        közjogi aspektusát szabályozza, és ugyancsak közjogi jellegű
        szabályokat tartalmaz  a 2.  § (4)  bekezdése is az országos
        sportági  szakszövetségek   vonatkozásában.   A   magánjogi,
        alapvetően   gazdasági    jogi   szabályozást   viszont   az
        alkotmányossági vizsgálat  tárgyát képező  2. §  (1) és  (3)
        bekezdése, valamint 3. §-a tartalmazza.

        Alkotmányos  alapjogok  csak  azok  lehetnek,  amelyeket  az
        Alkotmány kifejezetten felsorol, és ezek között az Alkotmány
        nem biztosít  senkinek sem  alanyi jogot  a nemzeti jelképek
        használatára.  Az   alaptörvény  XIV.   fejezete   mindössze
        meghatározza a  Magyar Köztársaság nemzeti jelképeit, és úgy
        rendelkezik, hogy  az  azokról,  valamint  a  használatukról
        szóló  törvény  elfogadásához  az  országgyűlési  képviselők
        kétharmadának szavazata szükséges.

        2. Az ország címerének magánosok által való használhatásáról
        rendelkező 1883  :   XVIII. t.  cz. sem  biztosított  alanyi
        jogot eme  állami felségjelvény  használatához,  hanem  arra
        engedélyezési eljárás  nyomán szerezhettek jogot a gazdasági
        forgalom résztvevői.

        2. 1.  Amint azt  az Alkotmánybíróság  21/1994. (IV. 16.) AB
        határozatában (  ABK. 1994.  171. )  kifejtette, a gazdasági
        verseny szabadsága  nem alapjog,  hanem a piacgazdaság olyan
        feltétele, amelynek  meglétét és  működését  biztosítani  az
        államnak is  feladata. A  versenyszabadság állami elismerése
        és   támogatása    megköveteli   a   gazdasági   forgalommal
        kapcsolatos alapjogok  objektív, intézményvédelmi  oldalának
        kiépítését.  Az   Alkotmánybíróság  33/1993.   (V.  28.)  AB
        határozatában (  ABH 1993.  249. )  megállapította, hogy  az
        Alkotmány   -    a   piacgazdaság    deklarálásán   túl    -
        gazdaságpolitikailag semleges.

        Az államnak  természetesen joga  van  megfelelő  alkotmányos
        indokok esetében arra, hogy a gazdasági versenyt korlátozza.
        Ilyen korlátozást  tartalmaz például a tisztességtelen piaci
        magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény 14. §-
        a, amely  a kartelltilalmat fogalmazza meg éppen a gazdasági
        verseny szabadságának  biztosítása érdekében.  A  korlátozás
        azonban csak  akkor alkotmányos, ha egyrészt nem valósít meg
        diszkriminációt,  másrészt   megfelelő  jogszabályi  szinten
        történik.

        2. 2.  A  megsemmisített  jogszabályi  rendelkezés  lehetővé
        teszi meghatározott  jogalanyoknak (  az  állami  gazdálkodó
        szerveknek,  társadalmi   szervezeteknek   és   szövetkezeti
        szerveknek ) , hogy engedélyezési eljárás eredményeképpen az
        állami címert  használhassák. A jogszabály 3. §-a ugyanakkor
        ezt a  többi jogalany  számára megtiltja.  Ez  a  tilalom  a
        gazdasági  verseny   szabadságát  mint  alkotmányos  értéket
        mindenképpen érinti, korlátozza.

        Sérti az  ily módon  való szabályozás  az Alkotmány 70/A. §-
        ában megfogalmazott  hátrányos megkülönböztetés tilalmát is.
        A gazdasági  verseny szabadságának  biztosítása érdekében az
        államnak az  alkotmányos  alapjogokat  érintően  semlegesnek
        kell maradnia. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés azonban
        előnyben részesíti az állami gazdálkodó szervezeteket a nem-
        államiakkal   és    a   gazdasági   tevékenységet   folytató
        magánszemélyekkel  szemben   akkor,  amikor  lehetővé  teszi
        számukra a  magyar címer használatát. Ezzel a megsemmisített
        jogszabályi rendelkezés  hátrányosan különbözteti  meg a nem
        állami szervezeteknek  minősülő jogi  személyeket valamint a
        magánszemélyeket   az   állami   gazdálkodó   szervezetekkel
        szemben,  és   így  sérti   az  Alkotmány  9.  §.  ának  (1)
        bekezdését, amely  - amint  azt az Alkotmánybíróság 21/1990.
        (X. 4.)  AB határozatában  ( ABH  1990. 81. ) kimondta - nem
        különböztet   meg   a   tulajdonformák   között,   hanem   a
        diszkrimináció tilalma  és a  verseny  szabadsága  általános
        tételének a tulajdonhoz való jogra vonatkoztatott kifejtése.

        A diszkrimináció  a gazdasági  verseny, ezen  belül az annak
        lényegéhez tartozó  esélyegyenlőség  eltorzításán  keresztül
        sérti a gazdasági verseny szabadságának alkotmánybeli [ 9. §
        (2) bekezdés  ] intézményét  is. Ezt  az Alkotmánybíróság  a
        piacgazdaság   egyik  olyan   feltételeként  fogalmazta  meg
        [21/1994. (IV. 16.) AB  határozat ]  , amelynek  alkotmányos
        értékkénti  elismerése   és  támogatása   az  állam  számára
        intézményvédelmi kötelezettségként  jelenik meg  ( ABK 1994.
        170-171. ) .

        A  rendelkezés   ugyanakkor   indokolatlan   vagyoni   előny
        megszerzéséhez teremt  jogszabályon  alapuló  lehetőséget  a
        diszkrimináció  által  kedvezményezett  jogalanyok  számára.
        Vagyoni    értéket    jelenthet    ugyanis    -    különösen
        külkereskedelmi vonatkozásban  -, hogy  valamely  gazdálkodó
        szervezet által  készített terméken  nemzeti  jelkép,  adott
        esetben a  magyar címer látható. A magyar címer használata a
        külföldi fogyasztó  számára arra utalhat, hogy az áru magyar
        termék, a  tradicionális  magyar  minőségi  követelményeknek
        megfelel, a  belföldi fogyasztó  pedig azt  a következtetést
        vonhatja le  a címer  képével ellátott  áru láttán,  hogy  a
        címer jelenléte  a csomagoláson  állami  minőségi  garanciát
        jelent.

        Az   állami   gazdálkodó   szervezeteket   privilegizáló   -
        megsemmisített -  jogszabályi rendelkezésben  keverednek  az
        állam tulajdonosi  és közhatalmi  jogosítványai,  és  ez  az
        előzőekben    kifejtettek    okából    alkotmányellenességet
        eredményezett.  Az   Alkotmánybíróság  álláspontja   szerint
        ugyanis el  kell különíteni  az állam,  mint  a  gazdálkodás
        alanya  jogait   és  kötelességeit   a  gazdálkodás   állami
        befolyásának    eszközeit    jelentő    (    közhatalmi    )
        jogosítványoktól [  59/1991. (XI.  19.) AB  határozat (  ABH
        1991. 295. ) ] .

        A jogszabályi  rendelkezés  diszkriminatív  volta  önmagában
        megalapozza  az  alkotmányellenesség  megállapítását,  és  a
        rendelkezés  megsemmisítését.   Jelen  esetben   nem  állami
        szervek (  társadalmi szervezetek,  stb. ) vonatkozásában az
        Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésének valamint 70/A. §-ának
        sérelmét minisztertanácsi rendelet valósítja meg.

        3.  Az   Alkotmánybíróság  állandó   gyakorlata   értelmében
        diszkriminatív kedvezményezés esetén csak a jogosulti körnek
        kedvezményeket   nyújtó    jogszabályi   rendelkezést   kell
        megsemmisíteni. Mivel  az Alkotmánybíróság  eljárásának  nem
        tárgya annak  eldöntése, hogy  az állami  címer használatára
        van-e bármelyik  jogalanynak alkotmányos  joga ( 1. pont ) ,
        ebből következően  az  alkotmányossági  vizsgálat  alá  vont
        jogszabályi rendelkezések közül az Alkotmánybíróság csak azt
        semmisítette meg, amelyik a diszkriminációt megvalósította.

        A   megsemmisítés   következtében   a   közhatalmi   szervek
        címerhasználata érintetlen  marad, azonban  e körön  kívül a
        címert senki  sem használhatja.  Az Alkotmánybíróság rámutat
        arra, hogy ez ugyan alkotmányos megoldás, de nem az egyetlen
        alkotmányos megoldás.  Az Országgyűlés  az Alkotmány  76. §-
        ának (3)  bekezdése  és  78.  §-a  értelmében  egyébként  is
        törvényt köteles e tárgyban alkotni.

        4.  Az   előadottakra  tekintettel   az  Alkotmánybíróság  a
        rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.
                               Dr. Sólyom László
                           az Alkotmánybíróság elnöke

                  Dr. Ádám Antal              Dr. Kilényi Géza
                  alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                 Dr. Lábady Tamás            Dr. Schmidt Péter
                  alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                 Dr. Szabó András            Dr. Tersztyánszky Ödön
                  alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                                 Dr. Vörös Imre
                              előadó alkotmánybíró

                               Dr. Zlinszky János
                                 alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          31/1994. (VI. 2.)
          Date of the decision:
          .
          05/31/1994
          .
          .