A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos megállapítására irányuló eljárásban meghozta a
következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság
címere, valamint az állami felségjogra utaló egyes
elnevezések és megjelölések használatának rendjéről szóló
7/1974. (III. 20.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése
alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi. A megsemmisített jogszabályi rendelkezés a 1995.
augusztus 20-án veszíti hatályát.
INDOKOLÁS
I.
Indítványozó beadványában a Magyar Köztársaság címere,
valamint az állami felségjogra utaló egyes elnevezések és
megjelölések használatának rendjéről szóló 7/1974.
(III. 20.) MT rendelet ( a továbbiakban : Kormányrendelet )
3. §-a alkotmányellenességét állította.
1. A Kormányrendelet 1. §-a az összes államhatalmi szervet
alanyi jogon jogosítja fel a Magyar Köztársaság címerének
használatára. A rendelet 2. §-a szerint a többi állami szerv
( állami vállalat, költségvetési üzem, stb. ) , társadalmi
szervezetek, szövetkezeti szervek a belügyminiszter
hatáskörébe tartozó külön eljárás eredményeképpen kiadott
engedély alapján használhatják a Magyar Köztársaság címerét.
A rendelet 3. §-a a magánszemélyek, valamint az előző
szakaszokban nem említett jogi személyek számára törvényi
tilalmat fogalmaz meg a Magyar Köztársaság eme nemzeti
jelképe használatát érintően.
2. Az előző bekezdésben hivatkozott rendelkezés indítványozó
álláspontja szerint azért alkotmányellenes, mert a nem
állami szférába tartozó gazdálkodó szervezeteket a törvény
erejénél fogva fosztja meg a címer használatának
lehetőségétől. Ez a tilalom különösen azoknak a gazdálkodó
szervezeteknek esetében aggályos, amelyek az államisággal
szervesen összefüggő tevékenységet végeznek ( például
közlönyszerkesztés ) . Indítványozó szerint a jogszabályi
rendelkezés hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a nem
állami gazdálkodó szervezetek esetében vállalkozáshoz való
joguk gyakorlása során, és ezzel sérti az Alkotmány 9. §-
ának (1) és (2) bekezdését. A korlátozás indítványozó
szerint ezenfelül nem a jogforrási hierarchia megfelelő
szintjén történt, hiszen az alapvető jogokat csak törvény
szabályozhatja, ebből következően korlátozásuk is csak
törvény által lehetséges.
3. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései szerint
Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a
köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő
védelemben részesül [ 9. § (1) bek. ] ; a Magyar Köztársaság
elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági
verseny szabadságát [ 9. § (2) bek. ] . Az Alkotmány 70/A.
§-a értelmében a személyeknek bármilyen hátrányos
megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
II.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott. Az
Alkotmánybíróság álláspontja értelmében a Kormányrendeletnek
az indítványozó által alkotmányellenesnek állított 3. §-a
alkotmányossági szempontból való helyes értelmezéséhez a
rendelet 2. §-ának vizsgálata elengedhetetlen, ezért az
alkotmányossági vizsgálatot a Kormányrendelet 2. §-ára
hivatalból kiterjesztette.
1. Az állami címer használata kérdéskörének mind közjogi,
mind magánjogi jellegű vetülete van. A vizsgált jogszabály
1. §-a az állami felségjogra utaló jelvények használatának
közjogi aspektusát szabályozza, és ugyancsak közjogi jellegű
szabályokat tartalmaz a 2. § (4) bekezdése is az országos
sportági szakszövetségek vonatkozásában. A magánjogi,
alapvetően gazdasági jogi szabályozást viszont az
alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező 2. § (1) és (3)
bekezdése, valamint 3. §-a tartalmazza.
Alkotmányos alapjogok csak azok lehetnek, amelyeket az
Alkotmány kifejezetten felsorol, és ezek között az Alkotmány
nem biztosít senkinek sem alanyi jogot a nemzeti jelképek
használatára. Az alaptörvény XIV. fejezete mindössze
meghatározza a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeit, és úgy
rendelkezik, hogy az azokról, valamint a használatukról
szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők
kétharmadának szavazata szükséges.
2. Az ország címerének magánosok által való használhatásáról
rendelkező 1883 : XVIII. t. cz. sem biztosított alanyi
jogot eme állami felségjelvény használatához, hanem arra
engedélyezési eljárás nyomán szerezhettek jogot a gazdasági
forgalom résztvevői.
2. 1. Amint azt az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16.) AB
határozatában ( ABK. 1994. 171. ) kifejtette, a gazdasági
verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan
feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az
államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése
és támogatása megköveteli a gazdasági forgalommal
kapcsolatos alapjogok objektív, intézményvédelmi oldalának
kiépítését. Az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB
határozatában ( ABH 1993. 249. ) megállapította, hogy az
Alkotmány - a piacgazdaság deklarálásán túl -
gazdaságpolitikailag semleges.
Az államnak természetesen joga van megfelelő alkotmányos
indokok esetében arra, hogy a gazdasági versenyt korlátozza.
Ilyen korlátozást tartalmaz például a tisztességtelen piaci
magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény 14. §-
a, amely a kartelltilalmat fogalmazza meg éppen a gazdasági
verseny szabadságának biztosítása érdekében. A korlátozás
azonban csak akkor alkotmányos, ha egyrészt nem valósít meg
diszkriminációt, másrészt megfelelő jogszabályi szinten
történik.
2. 2. A megsemmisített jogszabályi rendelkezés lehetővé
teszi meghatározott jogalanyoknak ( az állami gazdálkodó
szerveknek, társadalmi szervezeteknek és szövetkezeti
szerveknek ) , hogy engedélyezési eljárás eredményeképpen az
állami címert használhassák. A jogszabály 3. §-a ugyanakkor
ezt a többi jogalany számára megtiltja. Ez a tilalom a
gazdasági verseny szabadságát mint alkotmányos értéket
mindenképpen érinti, korlátozza.
Sérti az ily módon való szabályozás az Alkotmány 70/A. §-
ában megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmát is.
A gazdasági verseny szabadságának biztosítása érdekében az
államnak az alkotmányos alapjogokat érintően semlegesnek
kell maradnia. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés azonban
előnyben részesíti az állami gazdálkodó szervezeteket a nem-
államiakkal és a gazdasági tevékenységet folytató
magánszemélyekkel szemben akkor, amikor lehetővé teszi
számukra a magyar címer használatát. Ezzel a megsemmisített
jogszabályi rendelkezés hátrányosan különbözteti meg a nem
állami szervezeteknek minősülő jogi személyeket valamint a
magánszemélyeket az állami gazdálkodó szervezetekkel
szemben, és így sérti az Alkotmány 9. §. ának (1)
bekezdését, amely - amint azt az Alkotmánybíróság 21/1990.
(X. 4.) AB határozatában ( ABH 1990. 81. ) kimondta - nem
különböztet meg a tulajdonformák között, hanem a
diszkrimináció tilalma és a verseny szabadsága általános
tételének a tulajdonhoz való jogra vonatkoztatott kifejtése.
A diszkrimináció a gazdasági verseny, ezen belül az annak
lényegéhez tartozó esélyegyenlőség eltorzításán keresztül
sérti a gazdasági verseny szabadságának alkotmánybeli [ 9. §
(2) bekezdés ] intézményét is. Ezt az Alkotmánybíróság a
piacgazdaság egyik olyan feltételeként fogalmazta meg
[21/1994. (IV. 16.) AB határozat ] , amelynek alkotmányos
értékkénti elismerése és támogatása az állam számára
intézményvédelmi kötelezettségként jelenik meg ( ABK 1994.
170-171. ) .
A rendelkezés ugyanakkor indokolatlan vagyoni előny
megszerzéséhez teremt jogszabályon alapuló lehetőséget a
diszkrimináció által kedvezményezett jogalanyok számára.
Vagyoni értéket jelenthet ugyanis - különösen
külkereskedelmi vonatkozásban -, hogy valamely gazdálkodó
szervezet által készített terméken nemzeti jelkép, adott
esetben a magyar címer látható. A magyar címer használata a
külföldi fogyasztó számára arra utalhat, hogy az áru magyar
termék, a tradicionális magyar minőségi követelményeknek
megfelel, a belföldi fogyasztó pedig azt a következtetést
vonhatja le a címer képével ellátott áru láttán, hogy a
címer jelenléte a csomagoláson állami minőségi garanciát
jelent.
Az állami gazdálkodó szervezeteket privilegizáló -
megsemmisített - jogszabályi rendelkezésben keverednek az
állam tulajdonosi és közhatalmi jogosítványai, és ez az
előzőekben kifejtettek okából alkotmányellenességet
eredményezett. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint
ugyanis el kell különíteni az állam, mint a gazdálkodás
alanya jogait és kötelességeit a gazdálkodás állami
befolyásának eszközeit jelentő ( közhatalmi )
jogosítványoktól [ 59/1991. (XI. 19.) AB határozat ( ABH
1991. 295. ) ] .
A jogszabályi rendelkezés diszkriminatív volta önmagában
megalapozza az alkotmányellenesség megállapítását, és a
rendelkezés megsemmisítését. Jelen esetben nem állami
szervek ( társadalmi szervezetek, stb. ) vonatkozásában az
Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésének valamint 70/A. §-ának
sérelmét minisztertanácsi rendelet valósítja meg.
3. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében
diszkriminatív kedvezményezés esetén csak a jogosulti körnek
kedvezményeket nyújtó jogszabályi rendelkezést kell
megsemmisíteni. Mivel az Alkotmánybíróság eljárásának nem
tárgya annak eldöntése, hogy az állami címer használatára
van-e bármelyik jogalanynak alkotmányos joga ( 1. pont ) ,
ebből következően az alkotmányossági vizsgálat alá vont
jogszabályi rendelkezések közül az Alkotmánybíróság csak azt
semmisítette meg, amelyik a diszkriminációt megvalósította.
A megsemmisítés következtében a közhatalmi szervek
címerhasználata érintetlen marad, azonban e körön kívül a
címert senki sem használhatja. Az Alkotmánybíróság rámutat
arra, hogy ez ugyan alkotmányos megoldás, de nem az egyetlen
alkotmányos megoldás. Az Országgyűlés az Alkotmány 76. §-
ának (3) bekezdése és 78. §-a értelmében egyébként is
törvényt köteles e tárgyban alkotni.
4. Az előadottakra tekintettel az Alkotmánybíróság a
rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |