A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szolnoki Törvényszék mint másodfokú bíróság 11.Gpkf.20.289/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel (Székely Ügyvédi Iroda) eljáró gazdasági társaság indítványozó (a perben felperes, a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdés alapján benyújtott alkotmányjogi panaszában a Szolnoki Törvényszék mint másodfokú bíróság 11.Gpkf.20.289/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozó a kizárólagos tulajdonát képező ingatlan birtokbavételét követően kezdeményezte a Víz- és Csatornaművek Koncessziós Zrt.-nél (a továbbiakban: alperes) a közüzemi szolgáltatási szerződés nevére történő átírását. Az alperes ekkor a fogyasztási helyre vonatkozóan 279 632 Ft összegű vízdíj tartozást tartott nyilván, amelyet az indítványozó megfizetett, de vitatta a vízfogyasztás tényleges mennyiségét, ezért annak igazolására kérte az alperest. Az alperes az általa 2016-2021. években kibocsátott számlákat, továbbá a mérőóra állásáról készült három darab olyan fényképfelvételt küldött meg az indítványozónak, amelyek közül kettőn a mérőórát nem lehetett beazonosítani, illetve azokon a felvételek készítésének dátuma sem látszott, csak kézzel írott, 2019 és 2021 közötti dátumok szerepeltek rajtuk.
[3] Az indítványozó keresetében 348 632 Ft összegű kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest Arra hivatkozott, hogy az alperes által megküldött dokumentumok alapján nem lehetett megállapítani a tényleges fogyasztást, és feltevése szerint az alperes a számláit nem a tényleges fogyasztás alapján állította ki. Előadása szerint a hátralékos vízdíjat csak azért fizette ki, mert így tudott szerződést kötni az alperessel.
[4] Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, keresetlevele mellékleteként benyújtotta a perbeli időszakra vonatkozóan kibocsátott számlákat, fizetési felszólításokat, továbbá a mérőóráról készült olyan felvételeket, amelyeken azok készítésének dátuma és a mérőóra gyári száma is kivehető volt. Az indítványozó az alperesi ellenkérelem és annak mellékletei kézbesítését követően elállt keresetétől, kérte azonban az alperes perköltségben történő marasztalását arra hivatkozással, hogy a per megindítása előtt mindent megtett annak érdekében, hogy a fogyasztási adatokat az alperessel tisztázza, az alperes azonban nem adta át neki azokat a fényképfelvételeket, amelyeket ellenkérelméhez mellékelt. Az alperes a felperesi elálláshoz hozzájárult, egyúttal kérte, hogy a bíróság a felperest kötelezze a perköltség megfizetésére, mivel a fogyasztási helyen lévő mérőóra állásáról 2021. április 14. napján rögzített, és a fizetési meghagyásos eljárás megindítása előtt megküldött fotó kétséget kizáróan igazolta a tényleges fogyasztást.
[5] A Szolnoki Járásbíróság 23.P.21.614/2021/11. számú végzésével a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 241. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást megszüntette, és a Pp. 85. § (2) bekezdése alapján az alperest kötelezte a felperesi perköltség megfizetésére. A perköltség viselése tárgyában hozott döntése indokai körében az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes a pert megelőzően az óraállásokról készült fényképfelvételeket többszöri kérelme ellenére sem küldte meg az indítványozónak, akiben így a bíróság megítélése szerint jogosan merült fel kétség a tényleges fogyasztás mértékét illetően. Hangsúlyozta, hogy bár az eljárás megszüntetése esetén a Pp. 85. § (1) bekezdés szerinti fő szabály alapján a felperes viseli a perköltséget, azáltal, hogy a tényleges vízfogyasztás mértékét az alperes először a perben, az ellenkérelméhez mellékelt fényképfelvételekkel igazolta, magatartásával okot adott a per megindítására. Az elsőfokú bíróság szerint a per az alperes miatt indult, és vált végül feleslegessé, ezért a Pp. 85. § (2) bekezdés alapján neki kell a felperes perrel felmerülő költségét megfizetnie.
[6] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatásával a felperest kérte kötelezni perköltsége megfizetésére. Állítása szerint nem adott okot a per megindítására, mivel már a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően teljes körűen igazolta a felhasználási helyen a tényleges vízfogyasztás mennyiségét, többek között megküldte a felperesnek a fogyasztási helyen készült, a vízmérőóra állása szerinti 548 m3 tényleges fogyasztást rögzítő fényképfelvételt, ez az óraállás felelt meg az elszámolás során a záró óraállásnak. Hivatkozott az ellenkérelméhez mellékelt, a felhasználási helyre vonatkozó változás bejelentő nyomtatványra, amelyen az indítványozó és az ingatlan új tulajdonosa tényleges fogyasztásként a mérőóra állása szerinti 548 m3-t tüntette fel. A Szolnoki Törvényszék 11.Gpkf.20.289/2022/2. számú végzésében az elsőfokú végzés fellebbezett részét megváltoztatta, mentesítette az alperest a felperes elsőfokú eljárásban felmerült költségének megfizetése alól, és a Pp. 85. § (1) bekezdése alapján a felperest kötelezte az alperes perköltségének megfizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek az alperestől megkapott számlák és kimutatás összevetése alapján lehetősége volt ellenőrizni az elszámolt időszakot, a mérőállást, az elszámolt mennyiséget, a megfizetett díjat és a hátralékos összeget. Kiemelte a másodfokú bíróság indokolásában, hogy a felperes a per megindítása előtt megkapta az alperestől az 548 m3 mérőállást rögzítő fényképfelvételt, és a közüzemi szolgáltatási szerződés megkötéséhez szükséges változás bejelentő adatlapon az új tulajdonossal és az új felhasználóval ezt a mennyiséget tüntették fel tényleges fogyasztásként. A másodfokú bíróság szerint az indítványozónak az alperes által az ellenkérelméhez csatolt fényképek nélkül is lehetősége volt meggyőződnie az alperesi követelés jogszerűségéről és helyességéről.
[7] A jogi képviselővel eljáró indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszában a támadott másodfokú végzés megsemmisítésére irányuló kérelmét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés által biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmére alapította. Érvelése szerint az, hogy a szerződés átírásakor a mérőállás mit mutatott, nem igazolta, hogy mekkora és milyen időszakra vonatkozó fogyasztást számlázott ki az alperes. Álláspontja szerint téves, és az Alaptörvény 28. cikkébe foglalt észszerűség követelményével ellentétes következtetésre jutott a másodfokú bíróság annak megállapításával, hogy a tényleges fogyasztást az indítványozó a per megindítása előtt ismerte. Megítélése szerint a másodfokú bíróság e következtetésével vélelmet állított fel, aminek megdöntésére nem adott lehetőséget. A vélelmekre általánosan vonatkozó gondolatai összegzése szerint az ügyben az a központi kérdés, hogyan lehet megítélni a bíróság által alkalmazott vélelmek alkotmányosságát, amelyet szerinte az alapjog-korlátozás szemszögéből lehet megközelíteni, hiszen az illetékszabály alkalmazása tulajdonhoz való jogát is sértette, mivel vagyoni diszpozícióra kényszerült.
[8] Előkérdésként szerinte az tisztázandó, kire hárul a bizonyítási kötelezettség az alapjog-korlátozás során és sikertelenség esetén kire hárulnak a terhek. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint az alperes csak a perben igazolta a tényleges vízfogyasztást, ezzel okot adott a per megindítására. A Pp. 86. § (2) bekezdésére hivatkozással állította, hogy az alperes magatartása feleslegesen okozott neki a perrel kapcsolatos költséget. Állítása szerint a másodfokú bíróság a Pp. 85. §-t, valamint a Pp. 86. § (2) bekezdésének értelmezése során az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési szabályokat kifejezetten figyelmen kívül hagyta, emiatt contra constitutionem vált önkényessé döntése, amely tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét okozta. A támadott végzés alaptörvény-ellenességének indokolása során az indítványozó elemzi, minősíti az alperes magatartását, illetve jogi státuszát is (II. pont), e körben a joggal, illetve a jogalkotással való visszaélés témakörében, valamint annak kapcsán fejti ki gondolatatait, hogy alkotmányjogi értelemben a víziközmű-szolgáltató hatóság. 2023. február 27-én bejelentette, hogy az alperes 2022. december 21-én Szolnok Megyei Jogú Város önkormányzata tulajdonába került. Állítása szerint a támadott végzés a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogba ütközik, a hatósági eljárás joggal (jogalkotással) való visszaélést valósít meg.
[9] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[10] Az Alkotmánybíróság a kiegészített indítványra vonatkozóan mindenekelőtt a következőket rögzíti. Az indítványozót az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel, mert az indítvány nem tartalmazott a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét alapjogi érveléssel alátámasztó indokolást. A felhívásra az indítványozó határidőben benyújtotta kiegészített indítványát, melynek II. pontjában az alperes eljárásának, III. pontjában a támadott bírói döntésnek az alaptörvény-ellenességét fejti ki. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kiegészített indítvány II. pontjának tartalma nem kapcsolódik szervesen az indítványhoz, amely a másodfokú bíróságnak a perköltség viselése tárgyában hozott végzését sérelmezi. E kiegészítés megítélését illetően az Alkotmánybíróság kiemelkedő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a jogi képviselővel eljáró indítványozó mind eredeti, mind kiegészített indítványában csak az Abtv. 27. §-t jelölte meg az Alkotmánybíróság hatáskörét szabályozó rendelkezésként, a jogerős másodfokú végzést a panasz tárgyaként, és a XXVIII. cikk (1) bekezdését az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseként, továbbá hogy kijelentése szerint az indítványozó a kiegészített indítvány II. pontjában foglaltakat is a támadott másodfokú végzés alaptörvény-ellenességének igazolására szánta. Mindezekre figyelemmel a továbbiakban azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a jogerős másodfokú végzés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz eleget tesz-e azoknak a törvényi feltételeknek, amelyek lehetővé teszik a panasz érdemi elbírálását.
[11] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is emlékeztet arra, hogy következetes gyakorlata szerint „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság tehát a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt, és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {lásd pl. 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}, a bírói döntések alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a hatáskörébe, a bírói döntésben megjelenő jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja, és ha szükséges, döntésével a jogértelmezés alkotmányos kereteinek meghatározásával az Alaptörvényben biztosított jogokat védi {3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [23]}. Mindebből következik, hogy „a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon” {lásd pl. 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3241/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [37]}.
[12] Az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság a bírói döntések alkotmányossági felülbírálatára biztosított hatáskörét kérelemre, és – néhány kivételtől eltekintve – a kérelem keretei között gyakorolja. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint ezért az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)–f) pontokban foglaltakat, így – többek között – indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [e) pont]. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata csak az indítványban megjelölt alkotmányossági kérdésre vonatkozhat [Abtv. 52. § (2) bekezdés], erre is figyelemmel szükséges, hogy az indítványozó bemutassa és alkotmányjogilag értékelhető érvekkel alátámassza azt a szerinte fennálló ellentétet, amely az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésének alkotmányos tartalma és a támadott bírói döntés között fennáll.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogerős végzést támadó indítvány a határozott kérelem feltételeinek a kiegészített indokolás ellenére sem felel meg. Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjoga sérelmét kizárólag arra alapítja, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 85. §-t és a 86. § (2) bekezdését az Alaptörvény 28. cikkének értelmezési szabályait kifejezetten figyelmen hagyva, önkényesen értelmezi. Rögzíti az Alkotmánybíróság, hogy a Pp. 86. § (2) bekezdését a másodfokú bíróság nem alkalmazta, e rendelkezés értelmezését a támadott végzés nem tartalmazza, így „ezzel” szemben alkotmányossági kifogások sem vethetők fel. A Pp. 85. § az eljárás megszüntetése (Pp. 240–241. §) esetére tartalmaz a perköltség viselésére vonatkozó szabályokat, amelyek közül az első fokon eljáró bíróság a (2) bekezdés, míg a másodfokú bíróság az (1) bekezdés alkalmazásával határozott e kérdésben, mindkét bíróság megindokolta döntését. Az indítványozó csupán állította, de nem fejtette ki, hogy a 28. cikk értelmezési követelményeit mennyiben hagyta figyelmen kívül a másodfokú bíróság, nem tartalmaz az indítvány alkotmányjogilag értékelhető indokoklást arra vonatkozóan, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezés alkalmazásával hozott döntés miért önkényes. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó ténylegesen törvényességi, szakjogi, a döntés alapjául szolgáló tényállással, és annak minősítésével kapcsolatos kifogást emelt a támadott döntést sérelmezve. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban „önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására.” {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}
[14] Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]} „A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [15]} Ezért az esetlegesen contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás önmagában nem alapozza meg az alkotmányellenességet, tehát a pusztán a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt – a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben – az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálja {vesd össze például: 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21]–[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]–[40]}. Mindebből jelen ügyre vonatkozóan következik, hogy másodfokú bíróságnak a Pp. 85. §-ra vonatkozó értelmezése, és a perköltség viseléséről a Pp. 85. § (1) bekezdésére alapított döntése önmagában nem veti fel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét.
[15] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltakra – az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |