English

Hungarian
Ügyszám:
.
535/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 42/2006. (X. 5.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2006/520
.
A határozat kelte: Budapest, 10/03/2006
.
.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

            Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
      utólagos  vizsgálatára  irányuló  indítványok  alapján   indult
      eljárásban  –  Dr.  Bragyova András, Dr. Holló  András  és  Dr.
      Paczolay  Péter alkotmánybírák különvéleményével – meghozta  az
      alábbi

                               határozatot:

           1.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az elektronikus
      hírközlésről  szóló  2003. évi C. törvény  95.  §–ának  (1)–(3)
      bekezdése  és 96. §–ának (2) bekezdése alkotmányellenes,  ezért
      ezeket  a szabályokat a jelen határozat közzétételének napjával
      megsemmisíti.

           2.  Az  Alkotmánybíróság a távközlésről  szóló  1992.  évi
      LXXII. törvény módosításáról szóló 1999. évi LXVI. törvény  11.
      §    (1)    bekezdés    c)    pontja    alkotmányellenességének
      megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló    indítvány
      tárgyában megindult eljárást megszünteti.

           Az  Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás

                                      I.

             1. Közel kétszáz indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól
        a  távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény (a továbbiakban:
        Tt.),  valamint  az  ezt módosító 1999. évi  LXVI.  törvény  (a
        továbbiakban: Ttm.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének
        megállapítását  és  megsemmisítését.  Az  indítványok  túlnyomó
        része  azonos  szövegű volt, egy részüket  egyesület  gyűjtötte
        össze   és   nyújtotta  be.  Az  ügyeket  az   Alkotmánybíróság
        egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

              2.   Az   indítványok   különböző   csoportosításban   és
        megfogalmazásban     az     alkotmányellenesség      elbírálása
        szempontjából jelentős következő álláspontokat tartalmazták:
        –  a Tt. 26. §–a (1) bekezdésének b) pontja, továbbá (2) és (3)
        bekezdése, valamint a Ttm. 11. §–a (1) bekezdésének  c)  pontja
        ellentétes az Alkotmány 13. §–ában, 18. §–ában és 70/D.  §–ában
        foglalt  rendelkezésekkel, mert a támadott jogszabályok alapján
        a tulajdonjognak a mobil távközlési szolgáltatók javára történő
        korlátozása  vagy elvonása nem közérdekből és  nem  kivételesen
        történik, a mobil távközlés céljait szolgáló tornyok  és  egyéb
        építmények    létesítése    sérti   a    természetvédelmi    és
        egészségvédelmi  érdekeket, és mindez  a  káros  hatás  nemcsak
        azokat  az ingatlantulajdonosokat érinti, akiknek ingatlanán  a
        távközlési eszközöket elhelyezték,
        – a Tt. 26. §–a (3) bekezdésének a Ttm. 7. §–ával megállapított
        szövege  az ingatlantulajdonos rendelkezési jogának korlátozása
        révén  a  vállalkozás  jogának,  a  verseny  szabadságának  (az
        Alkotmány   9.  §–ának)  a  megsértését  jelenti,   továbbá   a
        magánlakás   használhatóságának  megváltoztatása   folytán   az
        Alkotmány 59. §–ának (1) bekezdésébe is ütközik, a berendezések
        élettani hatása miatt pedig ellentétes az Alkotmány 18. §–ával,
        54. §–ának (1) bekezdésével és 70/D. §–ának (1) bekezdésével,
        – a Tt. 26. §–a (3) bekezdésének a Ttm. 7. §–ával beiktatott új
        szövege  a  tulajdonjognak  –  műszaki  szükségszerűség  nélkül
        történő    –   aránytalan   korlátozását   idézi    elő,    más
        jogszabályokkal   való  összefüggésben  pedig  alkotmányellenes
        jogalkalmazási  gyakorlat  kialakulásának  veszélyét   hordozza
        magában,
        – a Tt. 26. §–a (3) bekezdésének eredeti szövege alkotmányos, a
        tulajdonjog ennek alapján történő korlátozása arányos volt,  de
        a  Ttm.  7. §–ával történt kiegészítés, az új távközlő eszközök
        műszaki    szükségszerűség   megkövetelése    nélkül    történő
        elhelyezésének  lehetővé tétele az arányosságot megbontotta,  a
        tulajdonjogot   aránytalanul  korlátozza  és  a  jogbiztonságot
        sérti,
        –   a  Tt.  28.  §–a  (2)  bekezdésének  a  Ttm.  11.  §–a  (1)
        bekezdésének  c)  pontjával történt  hatályon  kívül  helyezése
        sérti  az Alkotmány 9. §–ának (1) bekezdését, megbontja azt  az
        összhangot,   amely  a  Tt.  korábbi  rendelkezése   révén   az
        önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény  8.  §–ának  (1)
        bekezdésével  és  az  Alkotmány  43.  §–ának  (2)  bekezdésével
        fennállt.

               3.   Az   Alkotmánybíróság   megkeresése   alapján    az
        indítványokban felvetett kérdésekről az egészségügyi miniszter,
        a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, az igazságügyi
        miniszter,    a   környezetvédelmi   miniszter,   valamint    a
        közlekedési,   hírközlési   és  vízügyi   miniszter   véleményt
        nyilvánított.

             4.  A  hírközlés  – különösen a távközlés –  nagymértékben
        átalakult    a    rendszerváltozás    után.    A    kizárólagos
        infrastrukturális  és szolgáltatási monopólium  helyébe  a  Tt.
        1992–ben   koncessziós  rendszert  vezetett   be.   A   verseny
        lehetőségének megteremtésével – egyebek mellett  –  az  volt  a
        gazdaságpolitikai  cél, hogy a távközlési  rendszert  (külföldi
        befektetők  közreműködésével) jelentősen javítsák,  a  lakosság
        telefonnal  való  ellátását megoldják. Ezután  egyre  erősebben
        jelentkezett  az  a  követelmény,  hogy  a  magyar  jogrendszer
        feleljen   meg  az  Európai  Unió  szabályainak.  A  távközlési
        szolgáltatóknak biztosított kizárólagossági jogok időtartamának
        lezárulása  és a hírközlési piacnak a nemzetközi  piachoz  való
        igazítása,   az  Európai  Unió  szabályozásához  való   további
        közelítés  érdekében az Országgyűlés megalkotta a  hírközlésről
        szóló  2001. évi XL. törvényt (a továbbiakban: Hkt.),  amelynek
        103. § (1) bekezdés e) pontja hatályon kívül helyezte a Tt.–t.
        2003–ban  a  hírközlés  területén újabb  törvény  megalkotására
        került  sor.  Az  Országgyűlés elé terjesztett  törvényjavaslat
        indokolása szerint ennek oka egyrészt az volt, hogy a Hkt. „nem
        teljes   egészében  váltotta  be  a  hozzáfűzött   reményeket”,
        másrészt az, hogy az Európai Unióban átfogó reformra került sor
        a hatékony verseny kialakítása, valamint fenntartása érdekében,
        és  a magyar jog szabályait ehhez kellett igazítani. Az Unióban
        öt  új  irányelvet és egy határozatot dolgoztak ki a távközlési
        rendszerre.  A jogharmonizáció feladatait is ellátta  tehát  az
        elektronikus  hírközlésről  szóló  2003.  évi  C.  törvény   (a
        továbbiakban: Eht.). Az Eht. 165. § (1) bekezdésének a)  pontja
        hatályon  kívül helyezte a Hkt.–t. Az Eht. 94–96. §–ai  azoknak
        megfelelő  szabályokat  is  tartalmaznak,  mint  amelyeket   az
        indítványozók  a  Tt.–nek a Ttm.–mel történt  módosítása  utáni
        szövegében támadtak.
        Az    Alkotmánybíróság   hatáskörébe   hatályos    jogszabályok
        vizsgálata   tartozik.  Az  Alkotmánybíróság   hatályon   kívül
        helyezett     jogszabály     alkotmányosságát      csak      az
        Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a
        továbbiakban:  Abtv.)  38.  §–a szerinti  bírói  kezdeményezés,
        valamint   48.  §–a  szerinti  alkotmányjogi  panasz   esetében
        vizsgálja,  amikor a jogszabály alkalmazhatósága is  eldöntendő
        kérdés  (335/B/1990/13. AB végzés, ABH  1990,  261,  262.).  Az
        Alkotmánybíróság    a   hatályos   szabályok    alkotmányossági
        vizsgálatát  elvégzi  azonban, ha  az  indítványban  megjelölt,
        hatályát  vesztett  jogszabályhoz hasonló tartalmú  rendelkezés
        van  a  hatályos  jogszabályban (137/B/1991. AB határozat,  ABH
        1992,  456,  457.;  163/B/1991. AB határozat,  ABH  1993,  544,
        545.).
        Ezért   az   Alkotmánybíróság  az  Eht.  hivatkozott  szabályai
        tekintetében végezte el az alkotmányossági vizsgálatot.

                                      II.

            Az indítványok elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:

            1. Az Alkotmány rendelkezései:
         „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
        és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben
        tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
         (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
        kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
        alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
        "9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a
        köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő  védelemben
        részesül.
        (2)  A  Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a  vállalkozás
        jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
        "13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz  való
        jogot.
        (2)  Tulajdont  kisajátítani csak kivételesen  és  közérdekből,
        törvényben  szabályozott esetekben és módon, teljes,  feltétlen
        és azonnali kártalanítás mellett lehet."

            2. A Tt. támadott rendelkezései:
        "26. § (1) Az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) tűrni
        köteles, hogy előzetes értesítés alapján
        a)   a   közcélú  távközlési  szolgáltató  erre  felhatalmazott
        képviselője    az    ingatlan   területére   karbantartás    és
        hibaelhárítás céljából belépjen;
        b)  a  közcélú távközlési szolgáltató, ha műszaki indokok miatt
        az  másként  nem oldható meg (amelyet a hatóság nyilatkozatával
        igazol), az ingatlanon, épületen, létesítményen, az alatt  vagy
        felett, illetőleg abban közcélú távközlési szolgáltatás céljára
        szolgáló   távközlő   berendezést,   vezetéket,   antennát   (a
        továbbiakban együtt: távközlő eszköz) létesítsen.
        (2)  Az  (1)  bekezdés a) pontjában az ingatlan tulajdonosát  a
        korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg.  A  b)
        pontban foglalt esetben a tulajdonos ezen felül a Ptk.  108.  §
        (2)    bekezdésében   meghatározott   jogokat   érvényesítheti.
        Kisajátítás esetében a kisajátítást kérőnek be kell szereznie a
        hatóság véleményét is.
        (3) Távközlő eszközöknek ingatlanon való elhelyezése érdekében,
        valamint  ingatlanon elhelyezett távközlő eszközök  esetében  a
        közcélú   szolgáltató  kérelmére  –  közérdekből  –  a  hatóság
        határozatával  szolgalmi vagy más használati  jogot  alapíthat,
        illetőleg vezetékjogot engedélyezhet."

             3. A Ttm. támadott rendelkezése:
        "11.  §  (1)  E  törvény a kihirdetését követő  30.  napon  lép
        hatályba, egyidejűleg
        ...
        c) a Tt. 28. §–ának (2) bekezdése,
                                      ...
        hatályát veszti."
             A  Tt.  hatályon kívül helyezett 28. §–a (2)  bekezdésének
        szövege a következő volt:
        "A  távközlés  érdekében  emelendő  új  magasépítmény  csak   a
        települési  önkormányzat, Budapesten  a  Fővárosi  Önkormányzat
        hozzájárulásával  építhető. Ennek során  fokozottan  figyelembe
        kell venni a táj– és városképvédelem szempontjait."

            4. Az Eht. rendelkezései:
         „9. § (1) A Nemzeti Hírközlési Hatóság (a továbbiakban:
        hatóság) országos hatáskörű, jogi személyiséggel rendelkező
        közigazgatási szerv. A hatóság irányítását a Kormány,
        felügyeletét a miniszter látja el.”
         „10. § A hatóság

        m)    eljár    az    elektronikus   hírközlési   szolgáltatások
        bejelentésével,  a  polgári  célú frekvenciagazdálkodással,  az
        azonosítógazdálkodással, a jogszabályban előírt nyilvántartások
        vezetésével,  a  zavarelhárítással,  a  piacfelügyelettel,   az
        ingatlanhasználattal,  az  elektronikus  hírközlési  építmények
        engedélyezésével,  az építésfelügyelettel kapcsolatos  hatósági
        ügyekben;”
        „83. § (1) Az elektronikus hírközlési építmények létesítéséhez,
        használatbavételéhez,     fennmaradásához,      átalakításához,
        megszüntetéséhez  –  ha jogszabály másként  nem  rendelkezik  –
        hatósági  engedély  szükséges.  Az  engedélyt  –  az  antennák,
        antennatartó  szerkezetek  és  az  azokhoz  tartozó   műtárgyak
        kivételével – a hatóság adja ki.”
        „94.  §  (1)  A település tervezésénél, rendezésénél,  utak  és
        közművek építésénél, korszerűsítésénél, egyéb építmények és más
        létesítmények  megvalósításánál,  felújításánál   –   a   külön
        jogszabályban  meghatározott  módon  –  biztosítani   kell   az
        elektronikus hírközlési építmények elhelyezésének lehetőségét.
        (2)    Az    elektronikus   hírközlési   építményt   elsősorban
        közterületen  vagy  meglévő elektronikus hírközlési  építmények
        közös    használatával,    illetőleg    közüzemi    szolgáltató
        létesítményeinek  felhasználásával  kell  elhelyezni.  Ha  erre
        nincs  lehetőség,  az elhelyezést magánterület igénybevételével
        lehet megoldani.
        (3)   Helyi   önkormányzat   tulajdonában   lévő   közterületen
        elektronikus  hírközlési építmény abban az  esetben  helyezhető
        el,  ha  e  célra  állami tulajdonban lévő közterület  nem  áll
        rendelkezésre,   vagy  ez  utóbbin  műszaki  okból,   illetőleg
        jogszabály   tiltó   rendelkezése  miatt  az   elhelyezés   nem
        lehetséges.  A  helyi önkormányzat a létesítmény  önkormányzati
        tulajdonú    közterületen    való   elhelyezéséhez    szükséges
        tulajdonosi   hozzájárulás   és   területhasználati    engedély
        megadását   csak  abban  az  esetben  tagadhatja  meg,   ha   a
        tulajdonosi  hozzájárulás megadása különös méltánylást  érdemlő
        települési  vagy  lakossági  érdeket  sértene,  illetve,  ha  a
        területhasználati   engedély  megadása  jogszabályban   foglalt
        tilalomba ütközne.
        (4)    Az    elektronikus   hírközlési   építmény    építtetője
        (elhelyezője)  az építési munkálatok befejeztével  a  környezet
        eredeti  állapotának helyreállítására köteles. Az  elektronikus
        hírközlési  építmény elhelyezéséhez használt  más  létesítmény,
        magánterület, illetve önkormányzati tulajdonban lévő közterület
        tulajdonosa  megállapodhat az építtetővel, hogy a helyreállítás
        az eredetinél jobb minőségben történjen, ha a tulajdonos viseli
        az  eredeti  állapot  helyreállításához  szükséges  költségeket
        meghaladó többletköltséget.“
        „95.  §  (1)  Ha az ingatlan tulajdonosa és az építtető  között
        megállapodás  nem  jött létre, a hatóság az  érintett  ingatlan
        tulajdonosát  (kezelőjét,  használóját)  hozzájárulása   hiánya
        esetében    –   közérdekből   –   korlátozhatja   az   ingatlan
        használatában  annak érdekében, hogy az építmény építtetője  az
        ingatlanon,  épületen,  létesítményen, az  alatt  vagy  felett,
        illetőleg     abban    elektronikus    hírközlési     építményt
        létesíthessen.
        (2)  Az ingatlan tulajdonosát a korlátozás mértékének megfelelő
        kártalanítás illeti meg. A tulajdonos ezen felül  a  Ptk.  108.
        §–ának (2) bekezdésében meghatározott jogokat érvényesítheti.
        (3)   Az  elektronikus  hírközlési  építmény  ingatlanon   való
        elhelyezése    érdekében,   valamint   ingatlanon   elhelyezett
        elektronikus   hírközlési  építmények  esetében   az   építtető
        kérelmére  –  közérdekből  – a hatóság határozatával  szolgalmi
        vagy más használati jogot alapíthat.
        (4)  A  hatóság  az érintett ingatlan tulajdonosát  (kezelőjét,
        használóját)  hozzájárulásának hiánya esetében – közérdekből  –
        korlátozhatja  az ingatlan használatában annak érdekében,  hogy
        az  elektronikus  hírközlési  szolgáltató  erre  felhatalmazott
        képviselője  előzetes értesítés alapján az ingatlan  területére
        az  elektronikus hírközlési építmény ellenőrzése, karbantartása
        és a szükséges hibaelhárítás céljából belépjen.”
        „96. § (1) Amennyiben a szolgáltató által használt elektronikus
        hírközlési  építmény  a  közvetlen  környezetében   lakó   vagy
        tartózkodó   felhasználók   számára   a   létesítmény   fizikai
        közelségéből  adódóan  az  átlagosnál  kedvezőbb  szolgáltatási
        feltételeket   vagy   többletszolgáltatásokat    biztosít,    a
        szolgáltató sem az előfizetői szerződések útján, sem más  módon
        ezért ellenértéket nem kérhet.
        (2) Az elektronikus hírközlési építményt az ingatlanon úgy kell
        elhelyezni,  hogy  az a szomszédos ingatlanok  tulajdonosait  a
        jogaik  gyakorlásában  ne,  vagy  az  adott  körülmények  által
        lehetővé  tett legkisebb mértékben zavarja, ebben az esetben  a
        létesítmény elhelyezése és működtetése nem minősül  a  Ptk.–ban
        meghatározott szükségtelen zavarásnak.”

             5.  A  Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
        (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései:
        "108. § (1) Az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre
        külön  jogszabályban feljogosított szervek –  a  szakfeladataik
        ellátásához  szükséges  mértékben  –  az  ingatlant  időlegesen
        használják,   arra  jogot  szerezzenek,  vagy  a  tulajdonjogát
        egyébként   korlátozzák.   Ebben   az   esetben   az   ingatlan
        tulajdonosát   az   akadályoztatás   (korlátozás)    mértékének
        megfelelő kártalanítás illeti meg.
        (2)   Ha   a   használat  vagy  egyéb  korlátozás  az  ingatlan
        rendeltetésszerű   használatát   megszünteti   vagy    jelentős
        mértékben  akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvásárlását,
        illetőleg kisajátítását kérheti."
        „115.  §  (3) A tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás
        vagy  behatás  megszüntetését, ha pedig a  dolog  a  birtokából
        kikerült, követelheti a visszaadását.”
         „171. § (1) Ingatlanra közérdekből a külön jogszabályban
        feljogosított szervek javára – államigazgatási szerv
        határozatával – szolgalmat vagy más használati jogot lehet
        alapítani. A használati jog alapításáért kártalanítás jár.
         (2) A használati jog alapításának eseteit, továbbá a
        kártalanítás szabályait külön jogszabály állapítja meg.”
         „188. § (1) Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül
        megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom),
        birtokvédelem illeti meg.”
         „191. § (1) Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában
        zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti
        birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.

         (3) A jegyző az eredeti birtokállapotot helyreállítja, és a
        birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve ha nyilvánvaló,
        hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a
        birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűrni volt
        köteles. Határozatot hozhat továbbá a jegyző a hasznok, károk
        és költségek kérdésében is.”
                                       
                                     III.

              1.   Az   indítványozóknak   az   Alkotmány   13.   §–ára
        hivatkozással  –  részben  eltérő indokokkal  –  előterjesztett
        kérelmét  az új szabályozás keretei között az Eht.  95.  §–ának
        (1)–(3) bekezdése és 96. §–ának (2) bekezdése tekintetében kell
        megvizsgálni.
            Az indítványok megalapozottak.

             2.  A  tulajdonjog alkotmányos védelménél  a  következőket
        kell alapul venni:
             
             a/  Az  Alkotmány  13.  §–ának (1)  bekezdése  kimondja  a
        tulajdonhoz  való jogot. A 13. § (2) bekezdése  lehetővé  teszi
        ugyan,  hogy a tulajdonjog kivételesen, közérdekből, törvényben
        szabályozott  esetekben  és  módon teljes  egészében  elvonásra
        kerüljön,  de  ennek  feltételeként  határozza  meg  a  teljes,
        feltétlen és azonnali kártalanítást.

             b/  Az  Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való jogot alapvető
        jognak  tekinti [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991,  22,
        25.]. A tulajdonhoz való jog által védett vagyoni körbe nemcsak
        a  polgári  jogi tulajdonjog tárgyai tartoznak,  hanem  vagyoni
        jogosultságok is [17/1992. (III. 30.) AB határozat,  ABH  1992,
        104,  108.].  A  későbbiekben az Alkotmánybíróság gyakorlatában
        ismételten  alapul vett 64/1993. (XII. 22.) AB  határozat  [ABH
        1993,  373, (a továbbiakban: Abh.)] kimondta, hogy az Alkotmány
        a   tulajdonjogot   az  egyéni  cselekvési   autonómia   anyagi
        alapjaként részesíti védelemben (380.).
             
             c/  Az Abh. az állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba
        kerülő  lakásokra  vonatkozóan törvényben meghatározott  vételi
        jogról    szóló    szabály   alkotmányosságát   vizsgálta    és
        hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság tekintettel van  az  ügy
        történelmi    körülményeire   is    (377.).    A    tulajdonjog
        korlátozásával  kapcsolatban  kifejtette,  hogy  a   közhatalmi
        korlátozások  széles körben érvényesülnek,  és  e  korlátozások
        miatt gyakran kerül sor a kisajátítás esetére előírthoz hasonló
        védelem  alkalmazására. Ezzel egyidejűleg ellentétes  tendencia
        is  kialakult:  a  tulajdonosnak egyre  több  korlátozást  kell
        ellentételezés  nélkül  elviselnie.  Különösen  az   ingatlanok
        tulajdonosait  terheli sok korlátozás. Ezekben az  esetekben  a
        közérdek  is  tág értelmezést kap: a tulajdonjog  korlátozására
        közvetlenül  magánszemély javára kerül sor és csak  közvetetten
        jelentkezik   a   közösség  érdekeinek   szolgálata.   Minderre
        tekintettel   fogalmazza  meg  az  Abh.  a   tulajdonkorlátozás
        vizsgálatánál figyelembe veendő elvet.
             Az  Abh.  szerint  az Alkotmány 13. §–ának  (1)  bekezdése
        alapján védelemben részesülő alapjog korlátozásánál is a 13.  §
        (2)  bekezdésében  megjelölt  közérdek  az  irányadó,  mert   a
        tulajdon  társadalmi  és gazdasági szerepe  miatt  nehezebb  az
        egyéb  alapjogok  korlátozásának elismerésénél  követelményként
        szereplő    szükségesség   ellenőrzése   (381.).   A   közérdek
        vizsgálatánál pedig kielégítő annak tisztázása, hogy indokolt–e
        a  jogszabályban  a közérdekre való hivatkozás,  illetve,  hogy
        nincs–e  szó  a  tulajdonjog  korlátozásán  kívül  más  alapjog
        sérelméről  is. Az Abh. szerint a közérdek mellett vizsgálandó,
        hogy a tulajdonjog korlátozása arányos–e az alapját szolgáltató
        közérdekkel. A más alapjogokhoz viszonyítva kisebb védelmet  (a
        korlátozás   szükségessége  helyett  a   közérdekre   szűkített
        vizsgálatot)   ellensúlyozhatja   az,   hogy   az    arányosság
        elismeréséhez    az    Alkotmánybíróság   külön    feltételeket
        támaszthat,   például   kártalanítást  követelhet   meg   annak
        ellenére, hogy nincs szó kisajátításról (382.).
             d/  Több  évvel a tulajdoni rendszer átalakulását követően
        az  Alkotmánybíróság már szigorúbb követelmények érvényesítését
        tartja  indokoltnak a tulajdonjog védelme érdekében, mint  amit
        az Abh. 1993–ban megfogalmazott.
             A   27/2000.  (VII.  6)  AB  határozat  a  kérdéses   jogi
        szabályozás által érintett terület tekintetében vizsgálta, hogy
        a  közérdek  szükségessé teszi–e az ingatlanok  tulajdonjogának
        korlátozását,   nem   állt  meg  tehát  az  elvont   közérdekre
        hivatkozás elfogadásánál.
             Az  Alkotmánybíróság szigorúbb követelményeket érvényesítő
        megoldása  nem  áll  előzmények nélkül. Az említett  2000.  évi
        határozat  indokolása az álláspont megalapozásaként hivatkozott
        a   7/1991.  (II.  28.)  AB  határozatra  [ABH  1991,  22.   (a
        továbbiakban: Abh1.)], amely a tulajdonjog részjogosítványainak
        korlátozásánál abból indult ki, elkerülhetetlenül szükséges–e a
        korlátozás (ABH 2000, 449, 454, hasonló már az 1256/H/1996.  AB
        határozat, ABH 1996, 789, 796.).
             Az   Abh1.   az   ingatlanok  tulajdonjoga  korlátozásának
        alkotmányossági  vizsgálatánál  az  Alkotmány  8.  §–ának   (2)
        bekezdéséből  indult  ki  és  azt ellenőrízte,  sor  kerül–e  a
        tulajdonjog   lényegének  sérelmére,  továbbá  szükséges–e   és
        arányos–e  a  korlátozás.  Ezekre  a  szempontokra  tekintettel
        vizsgálta   meg  az  Alkotmánybíróság  a  korlátozást   kimondó
        törvényi rendelkezés célját (ABH 1991, 22, 26.).
             Az  Abh1.  eltérően  fogalmazott,  mint  az  1993–ban,  az
        önkormányzatoknak   történő  vagyonjuttatással   összefüggésben
        hozott  határozat.  Az  Abh1.–ben  kifejtett  elvet  követte  a
        2299/B/1991.  AB  határozat (ABH 1992, 570,  571.),  majd  erre
        hivatkozva újabban a 33/2002. (VII. 4.) AB határozat (ABH 2002,
        173,  182.), a 21/2005. (VI. 2.) AB határozat (ABH  2005,  239,
        243.). Más határozatok azonban az 1993–ban kialakított, enyhébb
        megfogalmazású álláspontra hivatkoztak.
             
             e/   A   nem   teljesen  azonos  elvi   alapra   hivatkozó
        határozatokhoz  viszonyítva egyértelmű, új álláspontot  fejtett
        ki  a 35/2005. (IX. 29.) AB határozat. Ebben a határozatban  az
        Alkotmánybíróság           mulasztásban           megnyilvánuló
        alkotmányellenességet állapított meg azért,  mert  nem  történt
        meg  a kisajátítás szabályozásának az Alkotmány 13. §–ával való
        összhangba  hozatala, átfogó elvi felülvizsgálata. A  határozat
        rámutatott a közérdek megváltozott jelentésére, amely szerint a
        privatizáció,   a   korábban  kizárólagos  állami   tevékenység
        magánszemélyeknek    történő   átengedése    következtében    a
        tulajdonjogot     sértő    szabályok    gyakran     közvetlenül
        magánszemélyek  érdekét szolgálják és csak az  általuk  végzett
        tevékenységben, közvetetten jelenik meg a közösség érdeke  (ABH
        2005, 379, 385–386).
             
             f/   Az   új   gyakorlatnak   a  tulajdonjog   korlátozása
        tekintetében kialakított elvei a következők:
             A  tulajdonjogot  az  Alkotmány a  többi  alapvető  jogtól
        eltérően  szabályozza.  A 13. § (2) bekezdése  –  meghatározott
        feltételek mellett – a tulajdonjog teljes elvonását is lehetővé
        teszi.   A   13.  §  (1)  bekezdése  a  tulajdonhoz  való   jog
        biztosításának   általános   tételét   tartalmazza,   de    nem
        rendelkezik a tulajdonjog korlátozásáról.
             Az  Alkotmány  8.  §–ának (2) bekezdése határozza  meg  az
        alapvető  jogok  korlátozásáról szóló  általános  szabályt.  Az
        Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint  a  8.  §  (2)  bekezdése
        alapján    alapvető    jog   korlátozása    akkor    tekinthető
        alkotmányosnak,  ha  a  korlátozást  törvény   mondja   ki,   a
        korlátozás szükséges és az elérendő célhoz viszonyítva  arányos
        [20/1990.  (X.  4.)  AB  határozat ABH  1990,  69,  70–71.].  A
        korlátozás elbírálásának részletesebben meghatározott alapelve:
        alapjog korlátozására akkor kerülhet sor, ha másik alapjog vagy
        szabadság  védelme vagy érvényesülése más módon nem érhető  el,
        feltéve,  hogy  az  elérni kívánt cél fontossága  és  az  ennek
        érdekében  okozott alapjog sérelmének súlya megfelelő  arányban
        áll  egymással [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992,  167,
        171.].
             A  tulajdonjog korlátozása tekintetében is az Alkotmánynak
        az  alapvető jogok korlátozására meghatározott szabályát és  az
        ennek  alapján  kialakult  alkotmánybírósági  gyakorlatot  kell
        alkalmazni.  Ennek  során  figyelembe  kell  azonban  venni  az
        Alkotmánynak   a  tulajdonjogról  szóló  13.  §–ából   származó
        sajátosságokat  is.  Ilyen sajátosság az,  hogy  a  13.  §  (2)
        bekezdése a tulajdonjog teljes elvonásánál a közérdeket  jelöli
        meg   egyik   feltételként.  Erre  tekintettel  a   tulajdonjog
        korlátozásánál az alkotmányossági vizsgálat egyik szempontja  a
        másik alapvető jog, alkotmányos érték vagy cél érvényesülésének
        szükségessége, vagy a közérdek miatt fennálló szükségesség.
             A  jelenlegi  körülmények között a közérdek értelmezésénél
        elfogadható,  hogy bár közvetlenül a magánérdek áll  előtérben,
        közvetetten,  a társadalmi problémák megoldása révén  az  egész
        közösség érdekeinek szolgálatáról van szó.
             A   közérdek  alapján  történő  tulajdonkorlátozásnál   az
        Alkotmánybíróság  nem  tekinti  elégséges   alapnak,   hogy   a
        jogszabály általánosságban hivatkozik a korlátozást szükségessé
        tevő  közérdekre, szabad hatósági mérlegelési jogkörben  hagyva
        annak meghatározását, konkrétan milyen tulajdoni tárgyakra kell
        a  korlátozást alkalmazni. A közérdeket jogszabályban úgy  kell
        meghatározni,   hogy  konkrét  ügyben  a  közérdekből   történő
        korlátozás szükségességét bíróság ellenőrizhesse.
             A  vizsgálat  másik szempontja itt is –  az  Alkotmány  8.
        §–ának  (2)  bekezdése alapján – az arányosság.  Az  arányosság
        tekintetében  a tulajdonhoz való jog Alkotmányban meghatározott
        szabályából  nem  származik  sajátos  követelmény.   Ezért   az
        arányosság   általános  vizsgálati  mércéje   alkalmazandó:   a
        korlátozással  elérni  kívánt cél  fontosságának  és  az  ennek
        érdekében  okozott  alapjog–sérelem súlyának  összhangban  kell
        állnia.
             [A   fentiekben  összefoglalt  elvek  már  megjelentek   a
        25/2006.  (VI.  15.)  AB határozatban,  ABK  2006,  június,;  a
        29/2006.  (VI.  21.)  AB határozatban,  ABK  2006.  június,;  a
        7/2006.  (II.  22.)  AB  határozatban, ABK  2006.  február,;  a
        35/2005.  (IX. 29.) AB határozatban ABH 2005, 379, 386–387,;  a
        11/1993. (II. 27.) AB határozatban, ABH 1993, 109, 110.].

             3. Az Alkotmánybíróságnak a tulajdonhoz való jog védelmére
        kialakított  gyakorlata megfelel az 1993. évi XXXI.  törvénnyel
        kihirdetett,  az  emberi  jogok  és  az  alapvető   szabadságok
        védelméről  szóló, Rómában, 1950. november 4–én kelt  Egyezmény
        (a  továbbiakban:  Egyezmény) első kiegészítő  jegyzőkönyve  1.
        cikkében  foglaltaknak,  és összhangban  áll  az  Emberi  Jogok
        Európai  Bíróságának  (a továbbiakban: Bíróság)  határozataiban
        kifejtett elvekkel.
              Az Egyezmény hivatkozott szabálya a következőket mondja
                                      ki:
        „Minden  természetes  vagy  jogi  személynek  joga  van   javai
        tiszteletben   tartásához.  Senkit   sem   lehet   tulajdonától
        megfosztani,   kivéve,  ha  ez  közérdekből  és  a   törvényben
        meghatározott  feltételek, valamint a nemzetközi jog  általános
        elvei szerint történik.
        Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát
        olyan  törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek  ítélnek
        ahhoz,  hogy  a  javaknak a köz érdekében  történő  használatát
        szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok
        megfizetését biztosítsák.”
             A  Bíróság  a  javak  fogalmát tágan értelmezi  és  minden
        vagyoni  jogra kiterjedően fogja fel (Georgi c. Roumanie,  2006
        május  24–i  határozat, no 58318/00, 64, 67. pont; Weissman  c.
        Roumanie,  2006.  május 24–i határozat, no  63945/00,  58,  59.
        pont).  A  javak használata kifejezést a Bíróság nem  az  egyes
        országok polgári jogi szabályai szerint értelmezi, hanem minden
        jogosultságot  idetartozónak tekint, ami  az  adott  szabállyal
        kapcsolatban  áll  (The Former King of  Greece  and  others  v.
        Greece, 2000. november 20–i határozat, no 25701/94, 60. pont).
             A  közérdeket  a Bíróság tágan értelmezi. Konkrét  esetben
        megjegyezte,   hogy   a  közérdekű  tevékenységet   végző,   de
        magántársaság  légi  fuvarozó  gazdasági  érdekeit  a   járatok
        üzemeltetésével  kapcsolatban  aligha  lehet  elválasztani   az
        ország  egészének érdekeitől (Hatton and others v.  The  United
        Kingdom, 2003. július 8–i határozat, no 36022/97, 126. pont). A
        közérdek meglétének ellenőrzését a Bíróság álláspontja  szerint
        az egyes országok inkább el tudják végezni, mint egy nemzetközi
        bíróság, de a Bíróság a közérdekre való nyilvánvalóan alaptalan
        hivatkozást  nem  fogadja el (The Former  King  of  Greece  már
        idézett esetben hozott határozat 87. pontja).
             A  tulajdonjog korlátozásánál a Bíróság állandó gyakorlata
        szerint  ugyanazokat  a követelményeket kell  alkalmazni,  mint
        amelyeket az Egyezmény a tulajdonjog elvonására meghatároz.  Ez
        azt  jelenti, hogy a korlátozás csak akkor fogadható el, ha  az
        okozott   sérelem   arányos  a  közérdeket  szolgáló   előnnyel
        (Athanasiou et autres c. Grčce, 2006. február 9–i határozat, no
        2531/02,  22,  23.  pont). Az arányosság kérdésénél  a  Bíróság
        széles  körben vizsgálja az összefüggéseket és ezen  az  alapon
        megállapította az Egyezmény megsértését olyan esetben, amikor a
        tulajdonjog korlátozásánál az állammal szemben való  fellépésre
        nem  volt  lehetőség, megfelelő jogvédelmet  szolgáló  eljárási
        szabályokat nem dolgoztak ki (S. A. Dangeville c. France, 2002.
        április 16–i határozat, no 36677/97, 61. pont).
             A  Bíróság  újabb gyakorlatában kialakult  az  úgynevezett
        elvi  határozat,  amelynek alkalmazására akkor  kerül  sor,  ha
        valamelyik  országban  az  Egyezmény megsértése  sok  jogalanyt
        érint,   a  jogrendszerben  meglévő  problémáról  van  szó.   A
        Broniowski   ügyben  a  Bíróság  elvi  határozata   nemcsak   a
        tulajdonjognak   az   adott   kérelmezővel   szemben    történt
        megsértését   állapította  meg,  hanem  a   jogrendszer   olyan
        hiányosságát  is, hogy nem rendelkezett a jogvédelmet  szolgáló
        megfelelő  eljárásról  a  tulajdonjog  sérelme  esetére.  Ezért
        felhívta  a  kérdéses államot a megfelelő jogi és közigazgatási
        lépések  megtételére (Broniowski v. Poland, 2004. június  22–én
        hozott  határozat, no 31443/96, 189. pont, valamint az egyezség
        alapján  az  ügyet lezáró 2005. szeptember 28–i  határozat  34.
        pont).  Ugyanezt  a  megoldást alkalmazta a Bíróság  egy  újabb
        ügyben, amelyben a jogrendszer hiányosságát abban jelölte  meg,
        hogy   nem   állnak  rendelkezésre  olyan  eljárási  és   egyéb
        jogintézmények, amelyek megakadályoznák a tulajdonjog  önkényes
        és  kiszámíthatatlan  megsértését. Ezért  felhívta  a  kérdéses
        államot  az  arányosságot biztosító jogi megoldás kidolgozására
        (Hutten–Czapska  v.  Poland, 2006. június  19–i  határozat,  no
        35014/97, 168. és 251. pont).

             4.  Az  Eht.  értelmező  rendelkezéseket  tartalmazó  188.
        §–ának  12. pontja szerint az elektronikus hírközlési  építmény
        kifejezés  többek között olyan létesítményeket jelent,  amelyek
        magukba   foglalják   a   vezeték  nélküli   összeköttetésekkel
        összefüggő     műtárgyakat,    az    antenna–tartószerkezeteket
        (tornyokat), oszlopokat is.
             Az  Eht.  94.  §–ának  (1) bekezdése  általános  jelleggel
        kimondja,  hogy  biztosítani  kell  az  elektronikus   hírközlő
        létesítmények  elhelyezését. A 94. § (2) bekezdése  szerint  az
        elektronikus  hírközlő létesítményeket elsősorban  közterületen
        kell elhelyezni, de ha erre nincs lehetőség, akkor magánterület
        igénybevételével lehet az elhelyezést megoldani. A  95.  §  (1)
        bekezdése   szerint   a  hatóság  korlátozhatja   az   ingatlan
        tulajdonosát  az  ingatlan használatában,  ha  az  elektronikus
        hírközlő   létesítmények   elhelyezéséről   nem   jött    létre
        megállapodás.  Az  Eht.  a korlátozás  konkrét  feltételét  nem
        határozza  meg,  csak  a közérdekre utal.  Ehhez  a  szabályhoz
        kapcsolódóan  a  95. § (2) bekezdése a korlátozásért  megfelelő
        kártalanítás  nyújtását  írja elő és utal  a  Ptk.–nak  arra  a
        rendelkezésére,  amely  szerint  az  ingatlan   tulajdonosa   –
        megfelelő  feltételek esetén – kérheti ingatlanának  megvételét
        vagy  kisajátítását. Ez a kiegészítő rendelkezés sem ad azonban
        eligazítást  a  tulajdonjog  korlátozását  a  konkrét  ingatlan
        tekintetében szükségessé tevő közérdekre vonatkozóan.
             A  95.  §  (3)  bekezdése szerint elektronikus  hírközlési
        építménynek   az  ingatlanon  történő  elhelyezése   érdekében,
        valamint  az  ingatlanon már elhelyezett építmény  esetében  az
        építtető  kérelmére a hatóság határozattal szolgalmi  vagy  más
        használati  jogot alapíthat. Az Eht. itt sem  határozza  meg  a
        tulajdon korlátozásának feltételeit, csak utal a közérdekre. Az
        Eht.  95. §–ának (3) bekezdése nem említi a Ptk. 177. §–ának  a
        szolgalmi   jog  vagy  használati  jog  hatósági  határozattal,
        közérdekből  történő  alapításáról  szóló  szabályát,   de   az
        összefüggés  fennáll a két rendelkezés között.  E  két  szabály
        együttesen   sem  határozza  meg  egyértelműen,   hogy   milyen
        feltételek  mellett kell az eljáró hatóságnak adott  ingatlanra
        megállapítania a tulajdonjog korlátozását. A szabad mérlegelést
        biztosító   szabályozásról  nem   állapítható   meg,   hogy   a
        tulajdonjog  korlátozása  a  konkrét  ingatlan  tekintetében  a
        közérdek   alapján   fennáll,  és  ezért  az   Alkotmánybíróság
        gyakorlata  szerint  a  szabály nem  tekinthető  alkotmányosnak
        [11/1993. (II. 27.) AB határozat, ABH 1993, 109, 110.].
             
             5.  Az  Eht.  95. §–ának (1)–(3) bekezdése  a  tulajdonjog
        korlátozását  írja  elő  a  közérdekre  utalással.  A  közérdek
        vizsgálatánál   az   Alkotmánybíróság   figyelembe   vette   az
        elektronikus  hírközlésnek az ország életében  játszott  fontos
        szerepét. Az indítványokra tekintettel külön számításba vette a
        mobiltelefonok   használatát.  A  mobiltelefonok   jelentőségét
        tükrözik  az Európai Unió Statisztikai Hivatala által  2005–ben
        közölt  adatok,  amelyek szerint 2003–ban az  Unió  országaiban
        átlagban 100 állampolgárra 79,9 mobiltelefon–előfizetés  jutott
        (az  Unió fejlettebb országaiban általában az átlag felett volt
        az  adat). Magyarországon a mobiltelefon–előfizetés adata  78,3
        volt,  ezzel  szemben  a vezetékes telefonoknál  csak  35,6.  A
        mobiltelefon  használata tekintetében fennálló,  széles  körben
        jelentkező   igényre   is   figyelemmel   az   Alkotmánybíróság
        megállapította,   hogy   általában  fennáll   a   közérdek   az
        elektronikus    hírközlő    létesítmények     és     így     az
        antenna–tartószerkezetek létrehozására.
             Az   elektronikus  hírközlő  létesítmények  létrehozásához
        fűződő közérdekre való általános hivatkozás mellett az Eht. nem
        határozza  meg azokat a szempontokat, amelyekből megállapítható
        volna   a   konkrét  ingatlanok  tekintetében   a   korlátozást
        szükségessé  tevő közérdek megléte. Ez a szabályozási  mód  nem
        felel  meg az Alkotmány 13. §–a (1) bekezdésében meghatározott,
        a tulajdonhoz való jogot biztosító rendelkezésnek.
             Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Eht. 95.
        §–ának   (1)–(3)  bekezdése  alkotmányellenes   és   ezeket   a
        szabályokat megsemmisítette.
             
             6.   Az  indítványozók  nemcsak  azon  személyek  jogainak
        sérelmét   állították,   akiknek  az  ingatlanán   a   hírközlő
        létesítményeket  elhelyezik,  hanem  a  környező   ingatlanokon
        élőkét is.
             Az  Eht.  96. §–ának (2) bekezdése szerint az elektronikus
        hírközlő  létesítményt úgy kell elhelyezni, hogy  a  szomszédos
        ingatlanok   tulajdonosainak   és   birtokosainak   jogait    a
        létesítmény  ne  zavarja, vagy az adott  körülmények  között  a
        lehető  legkisebb  mértékben zavarja. Erre az  esetre  az  Eht.
        kimondja, hogy nem áll fenn a Ptk. értelmében vett szükségtelen
        zavarás, azaz a tulajdonjog korlátozása jogos. Az Eht.–nek ez a
        rendelkezése  azzal a következménnyel jár,  hogy  a  szomszédos
        ingatlanok tulajdonosai és birtokosai sem tulajdonvédelmet, sem
        birtokvédelmet  nem  élveznek,  a  zavarás  megszüntetését  nem
        kérhetik, kártérítési követelést nem érvényesíthetnek.
             Az   Alkotmány   13.  §–ának  (1)  bekezdése   alapján   a
        tulajdonjog  korlátozásánál  itt  is  vizsgálni  kell,  hogy  a
        korlátozás    közérdekből   történik–e   és    az    arányosság
        követelményének a kérdéses rendelkezés eleget tesz–e. A  96.  §
        (2)  bekezdésének megítélése szoros összefüggésben áll a 95.  §
        (1)–(3)  bekezdésében  meghatározott  korlátozással.  Ezért   a
        szomszédos    ingatlanok   tulajdonosai   vonatkozásában    sem
        állapítható  meg,  hogy  a  hírközlő létesítmény  elhelyezésére
        vonatkozó,  általában vett közérdek mellett a konkrét  ingatlan
        tekintetében  is  fennáll–e a közérdek. A 96. §  (2)  bekezdése
        ezen  túlmenően  a  hírközlési építmény  létesítését  a  lehető
        legkisebb   mértékűnek  tekintett  zavarás   esetében   jogossá
        minősíti,  kizárva a tulajdonjog és a birtoklás háborítására  a
        Ptk.–ban  meghatározott szabályoknak az alkalmazását. A  lehető
        legkisebb  mértékű  zavarás  meghatározásának  szempontjait   a
        támadott  szabály  nem határozza meg, az  eljáró  szerv  szabad
        mérlegelésétől  függ  ennek  megállapítása.  Ilyen  körülmények
        között a tulajdonkorlátozás nem fogadható el arányosnak és  így
        alkotmányosnak.
        Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság az  Eht.  96.  §–a  (2)
        bekezdésének  alkotmányellenességét  megállapította  és  ezt  a
        szabályt megsemmisítette.

             7. Az indítványozók az előzőekben vizsgált rendelkezéseken
        túlmenően,  az  Alkotmány  más  szabályaival  is  ellentétesnek
        találták  a támadott szabályokat. Az Alkotmánybíróság  azonban,
        ha  az  indítvánnyal támadott jogszabályt az Alkotmány valamely
        rendelkezésébe   ütközőnek  minősíti  és  megsemmisíti,   akkor
        további  alkotmányellenességi okot nem  vizsgál  [4/1996.  (II.
        23.)  AB  határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI.  19.)  AB
        határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000. (V. 24.) AB határozat,
        ABH  2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000,
        425, 429.].

                                      IV.

        Az  egyik  indítványozó azt is kifogásolta,  hogy  a  távközlés
        érdekében  emelendő új magasépítmény létesítéséhez a települési
        vnkormányzat, Budapesten a Fővárosi Önkormányzat hozzájárulását
        a  jogszabály – a korábbi rendelkezéstől eltérően – nem kívánja
        meg.
        Az  Eht.  eltérő  szabályozást tartalmaz attól,  mint  amit  az
        indítványozó támadott. Az Eht 83. §–ának (1) bekezdése  szerint
        az  antennák,  antennatartó szerkezetek és az  azokhoz  tartozó
        műtárgyak  építésére más szerv adja ki az  engedélyt,  mint  az
        elektronikus  hírközlő  létesítményekre általában.  Az  épített
        környezet  alakításáról és védelméről szóló 1997. évi  LXXVIII.
        törvény 52. §–ának (3) és (7) bekezdése szerint ez a hatóság az
        építésügyi  hatóság. A 31. § (1) bekezdésének c)  pontja  pedig
        előírja, hogy az építmények elhelyezésénél biztosítani  kell  a
        környezetvédelem és a természetvédelem követelményeit. Ehhez az
        (5)  bekezdés követelményként azt is hozzáteszi, hogy figyelmet
        kell  fordítani a táj– és településkép, a látvány  és  a  helyi
        jelleg  védelmére. Mindez azt jelenti, hogy a támadott  szabály
        hatályon  kívül  helyezésével  az indítványozó  által  hiányolt
        rendelkezés   beépült   az  Eht.–ba,  és   így   az   indítvány
        tárgytalanná   vált.   Ezért  az  Alkotmánybíróság   ideiglenes
        ügyrendjéről  és  annak  közzétételéről  szóló,  módosított  és
        egységes  szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.)  Tü.  határozat
        (ABH   2003,   2065.)   31.  §–ának  a)   pontja   alapján   az
        Alkotmánybíróság   a  Ttm.  11.  §  (1)  bekezdés   c)   pontja
        alkotmányellenességének  megállapítására   és   megsemisítésére
        irányuló indítvány tárgyában megindult eljárást megszüntette.

        A  határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41.
        §–án alapul.
                                 Dr. Bihari Mihály
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                         
                   Dr. Balogh Elemér         Dr. Bragyova András
                   alkotmánybíró                   alkotmánybíró
                                         
                   Dr. Erdei Árpád           Dr. Harmathy Attila
                   alkotmánybíró            előadó alkotmánybíró
                                         
                   Dr. Holló András              Dr. Kiss László
                   alkotmánybíró                   alkotmánybíró
                                         
                   Dr. Kovács Péter         Dr. Kukorelli István
                   alkotmánybíró                   alkotmánybíró
                                         
                                Dr. Paczolay Péter
                                   alkotmánybíró
          Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleménye

          1. Nem értek egyet az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi
          C.   törvény  95.  §  (1)–(3)  bekezdésének  megsemmisítésével.
          Álláspontom  szerint az Alkotmánybíróságnak a tulajdonhoz  való
          jog   garanciális   szabályainak  hiánya   miatt   mulasztásban
          megnyilvánuló      alkotmányellenességet     kellett      volna
          megállapítania.

          Az  ügyben  az  Alkotmánybíróságnak azt kell  megítélnie,  hogy
          megállapítható–e az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelme az
          Eht. 95. § (1)–(3) bekezdésében foglalt szabályozás alapján.
          – A többségi határozat maga bizonyítja, hogy a mobil hírközlési
          szolgáltatás közérdekű tevékenységnek tekinthető.
               –  A  vitatott tényállás elektronikus hírközlési  építmény
          elhelyezésére  vonatkozik. Az Eht. 188. § 12.  pontja  pontosan
          definiálja,   hogy   milyen  építmények   tartoznak   ehhez   a
          fogalomhoz.
          E  fogalom  alapján megállapítható, hogy a vitatott  szabály  a
          szolgáltató  nem közérdekű tevékenységet szolgáló építményeinek
          elhelyezése esetén nem alkalmazható.
          Tehát  van közérdekű célja, mégpedig konkrét közérdekű célja  a
          tulajdoni  korlátozásnak. Ha van egy jogszabályban szabályozott
          közérdekű  cél  (hírközlési szolgáltatás és az ehhez  szükséges
          építmények     elhelyezése),     a     hatósági     beavatkozás
          feltételrendszerében   a   további  „közérdekre”   utalás   nem
          értelmezhető  másként,  mint  hogy  a  hatóságnak   –   Nemzeti
          Hírközlési  Hatóság  – minden esetben azt is  vizsgálnia  kell,
          hogy  a konkrét ingatlan tulajdonjogának korlátozása valóban  a
          köz  érdekét  szolgálja–e,  vagy a  közérdek  megvalósítható  a
          tulajdoni korlátozás nélkül is.
               –  Az Eht. 94. § (2)–(3) bekezdése kimondja, hogy az ilyen
          építményeket  elsősorban közterületen, mégpedig azon  belül  is
          állami   tulajdonban   levő   közterületen   kell   elhelyezni.
          Önkormányzati tulajdonú közterületen csak akkor helyezhető  el,
          ha   nincs   állami  tulajdonú  közterület,  vagy   az   állami
          közterületen  műszaki okokból, vagy jogszabályi  tilalom  miatt
          nem  helyezhető el. Az önkormányzat a hozzájárulást,  illetőleg
          az  engedélyt  csak  akkor tagadhatja  meg,  ha  a  tulajdonosi
          hozzájárulás megtagadása különös méltánylást érdemlő települési
          vagy   lakossági   érdeket  sértene,  illetve  az   jogszabályi
          tilalomba ütközne.
          Magánterület  használatával  az elhelyezést  csak  akkor  lehet
          megoldani, ha közterületen az nem lehetséges.
          A  hatósági korlátozás feltételeként azt is előírja a 95. § (1)
          bekezdése, hogy a hatósági beavatkozás előtt meg kell kísérelni
          a  tulajdonossal való megállapodás létrehozását, ami kizárja  a
          tulajdon korlátozását.
          Tehát  a hatósági korlátozásra csak akkor kerülhet sor, ha  más
          módon,  mint  magántulajdon korlátozásával  az  elhelyezés  nem
          oldható meg.
          – A korlátozásért a 95. § (2) bekezdése alapján kártalanításnak
          van  helye.  Tehát a szabályozás az arányosság követelményeinek
          is eleget tesz.
          Ez a szabályozás absztrakt szinten a tulajdonelvonással szemben
          támasztott    alkotmányi    követelményeknek    is     megfelel
          (kivételesség,  közérdek, törvényben meghatározott  esetben  és
          módon, kártalanítás mellett).
          Tehát    az   nem   állapítható   meg,   hogy   a   törvényhozó
          alkotmányellenesen nyúlt a tulajdonkorlátozás eszközéhez.

          A jogi szabályozás alapján a többségi határozat által felvetett
          probléma  az,  hogy a törvény széles mérlegelési  jogkört  adva
          hatalmazza fel a hírközlési hatóságot a tulajdonkorlátozásra. A
          hatóság  szabadon  mérlegelheti a konkrét ügyben  a  közérdekre
          való  hivatkozás  indokoltságát. Azaz  a  törvényi  szabályozás
          lehetőséget  ad  arra,  hogy a hatóság  előre  kiszámíthatatlan
          módon, önkényesen korlátozza a tulajdonjogot.
          Ez  az alkotmányossági probléma álláspontom szerint is fennáll.
          Az  ingatlan  tulajdonosa számára hatósági határozattal  írható
          elő  a  tűrési  kötelezettség, úgy hogy a  hatósági  korlátozás
          feltételeit  a  törvény csak az általános közérdekre  utalással
          határozza  meg,  s  nem szabályozza azokat a  hatóság  eljárása
          során  vizsgálandó szempontokat, amelyek alapján  a  hatóság  a
          közérdekre  való  hivatkozás  indokoltságát  a  konkrét  ügyben
          megállapíthatja.  A vitatott szabályok alkotmányellenességét  a
          többségi  határozat  is  a garanciális szabályok  hiánya  miatt
          állapítja   meg.   Az  Alkotmánybíróság  általánosan   követett
          gyakorlata    szerint    az    Alkotmánybíróság    mulasztásban
          megnyilvánuló  alkotmányellenességet  állapít  meg  akkor,   ha
          valamely   alapjog   érvényesüléséhez   szükséges   jogszabályi
          garanciák hiányoznak, ha az adott szabályozási koncepción belül
          az  Alkotmányból  levezethető tartalmú jogszabályi  rendelkezés
          hiányzik.  [37/1992.  (VI. 10.) AB határozat,  ABH  1992,  227,
          231.;  22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995,  108,  113.;
          29/1997.  (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998.
          (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]
          Ezért   álláspontom  szerint  a  95.  §  (1)–(3)   bekezdésével
          kapcsolatos  indítványokat  az Alkotmánybíróságnak  el  kellett
          volna      utasítani     és     mulasztásban      megnyilvánuló
          alkotmányellenességet kellett volna kimondani.
               2.  Aggályosnak tartom a határozatban a tulajdonkorlátozás
          alkotmányossági   megítélésére   az   Alkotmánybíróság    által
          kidolgozott    mérce   módosításának   indokolását    is.    Az
          Alkotmánybíróság   által  az  alapvető  alanyi   jogok   és   a
          tulajdonhoz  való jog korlátozhatóságára kimunkált mércének  az
          indokolás  III.  2.  pontjában alkalmazott  összekapcsolása  az
          Alkotmánybíróság   által   követett  alapjogvédelmi   gyakorlat
          fellazulásának  veszélyét rejti magában. Az  alapjogi  tesztnek
          lényege az, hogy alapvető jog csak valamely másik alapvető jog,
          alkotmányos  cél,  vagy érték védelme, érvényesülése  érdekében
          korlátozható,   és  csak  ehhez  képest  bír  jelentőséggel   a
          szükségesség,   arányosság   követelménye.   Egy   határozatlan
          tartalmú  közérdek fogalom bevezetése a 8. §  (2)  bekezdésének
          értelmezésébe     az    alapjogi    korlátozás    lehetőségének
          kiszélesítéséhez vezethet.
          Az  Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában  az
          Alkotmány   13.  §–ában  foglalt  rendelkezések  értelmezéséből
          indult ki, amikor arra az álláspontra jutott, hogy a 8.  §  (2)
          bekezdése     alapján    kimunkált     alapjogi     teszt     a
          tulajdonkorlátozásra  nem alkalmazható. Abból  kiindulva,  hogy
          maga  az  Alkotmány  lehetővé  teszi  meghatározott  feltételek
          esetén   a   tulajdon   elvonását  is,   a   tulajdonkorlátozás
          alkotmányossági követelményrendszere sem lehet szigorúbb,  mint
          a  kisajátítás Alkotmányban szabályozott feltételrendszere, ezt
          szem    előtt   tartva   munkálta   ki   a   tulajdonkorlátozás
          alkotmányosságának önálló mércéjét.
          Mivel a tulajdonkorlátozás alkotmányosságának megítélésében  az
          Alkotmánybíróság   gyakorlata  nem  tekinthető   stabilnak   és
          következetesnek,   egyet   lehet  érteni   a   határozatnak   a
          tulajdonkorlátozási    teszt    továbbfejlesztésére    irányuló
          törekvésével, azonban úgy gondolom, hogy ezt nem a határozatban
          leírt   módon   kellene  megtenni.  A  tulajdonhoz   való   jog
          korlátozásának  megítélésére  irányuló  önálló  alkotmányossági
          mérce  fenntartását tartom indokoltnak. Álláspontom  szerint  a
          64/1993.     (XII.     22.)    AB    határozatban     kimunkált
          tulajdonkorlátozási   mérce  keretei  között,   az   arányosság
          követelményének   értelmezésével  is   eljuthatott   volna   az
          Alkotmánybíróság  annak  a követelménynek  a  megállapításához,
          hogy  ha  törvény közigazgatási szervet jogosít fel a  tulajdon
          korlátozására,   a   korlátozás   feltételeit    úgy    köteles
          meghatározni, hogy a közérdekre való hivatkozás indokoltsága  a
          konkrét ügyben ténylegesen is fennálljon.

          Budapest, 2006. október 3.
                                                         Dr. Holló András
                                                            alkotmánybíró
          A különvéleményhez csatlakozom.
                                                      Dr. Bragyova András
                                                            alkotmánybíró
          Budapest, 2006. október 3.

          Dr. Paczolay Péter alkotmánybíró különvéleménye

          Nem értek egyet az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C.
          törvény  (Eht.)  95.  §  (1)–(3)  bekezdése  alkotmányellenessé
          nyilvánításával  és megsemmisítésével. Véleményem  szerint  nem
          ellentétes  a  tulajdonhoz  való  joggal  az,  hogy  hírközlési
          létesítmény   elhelyezése  magánterület   igénybevételével   is
          történhet   a   korlátozás  mértékének  megfelelő  kártalanítás
          mellett.

          Az Eht. X. fejezete arról szól, hogy az elektronikus hírközlési
          szolgáltatások  egyes feltételeit harmadik személyeknek  hogyan
          kell biztosítaniuk.
          Az   Eht.   94–98.  §–ai  az  ingatlanhasználat  és   a   közös
          építményhasználat kérdéseit szabályozzák.

          Az  Eht. 94. § (2) és (3) bekezdéséből, valamint az Eht. 95.  §
          (1)    bekezdéséből    az   következik,    hogy    magánterület
          igénybevételére kivételesen kerülhet sor.
          Magánterület   igénybevétele  előtt  meg  kell   vizsgálnia   a
          hatóságnak,  hogy  az  elektronikus  hírközlési  létesítmény  –
          állami   tulajdonban   lévő   –   közterületen   vagy   meglévő
          elektronikus   hírközlési   építmények   közös   használatával,
          illetőleg       közüzemi      szolgáltató      létesítményeinek
          felhasználásával elhelyezhető–e. Ha e három lehetőség egyikének
          igénybevételével  sem lehet a hírközlési építményt  elhelyezni,
          akkor az a helyi önkormányzat tulajdonában lévő közterületen is
          elhelyezhető,   feltéve,   hogy  az   elhelyezéshez   szükséges
          tulajdonosi hozzájárulás és területhasználati engedély megadása
          különös  méltánylást érdemlő települési vagy lakossági  érdeket
          nem   sért,  illetve  a  területhasználati  engedély   megadása
          jogszabályban foglalt tilalomba nem ütközik.

          Magánterület  igénybevételével  való  elhelyezésre  csak  akkor
          kerülhet  sor,  ha  –  a  törvény  szövege  szerint  –   „nincs
          lehetőség”  sem  közterületen való  elhelyezésre,  sem  meglévő
          elektronikus  hírközlési építményeken  való  elhelyezésre,  sem
          közüzemi   szolgáltató  létesítményének  felhasználására,   sem
          megállapodásra az ingatlan tulajdonosával.
          Mindebből   az   következik,  hogy  az   építtetőnek,   mielőtt
          közérdekre  hivatkozással  a  hatóságtól  magánterületen   lévő
          ingatlan  használatának  korlátozását kéri,  vizsgálódnia  kell
          abban  a  kérdésben,  hogy  magánterület  használata  nélkül  a
          létesítmény elhelyezhető–e.
          Magánterületen    az    elektronikus   hírközlési    építmények
          létesítésére a főszabály szerint az ingatlan tulajdonosa és  az
          építtető  megállapodása alapján kerül sor.  Az  építtetőnek  az
          Eht.  95.  §  (1) bekezdéséből következően meg kell  kísérelnie
          megállapodni   az  ingatlan  tulajdonosával.   A   megállapodás
          hiányában    a    Nemzeti   Hírközlési   Hatóság    közérdekből
          korlátozhatja   az   ingatlan   használatát   az   elektronikus
          hírközlési építmények létesítése érdekében.

          Az Eht. 95. § (2) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonosát  a
          korlátozás  mértékének  megfelelő kártalanítás  illeti  meg.  A
          tulajdonos  ezen  felül  a  Ptk. 108. §–ának  (2)  bekezdésében
          meghatározott  jogokat érvényesítheti, vagyis  ha  a  használat
          vagy  egyéb korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát
          megszünteti  vagy jelentős mértékben akadályozza,  az  ingatlan
          megvásárlását, illetőleg kisajátítását kérheti.

          Az  Alkotmánybíróság számomra ma is mérvadó gyakorlata  szerint
          „a  tulajdon  szociális  kötöttségei  a  tulajdonosi  autonómia
          messzemenő  korlátozását teszik lehetővé”. Az  Alkotmánybíróság
          1993.  óta  követett  gyakorlata  szerint  a  tulajdonhoz  való
          alapvető  jog védelmében a minőségi határvonal nem  a  tulajdon
          "korlátozása" és polgári jogi értelemben vett "elvonása" között
          húzódik,  hanem az alkotmányossági kérdés az lett, hogy  milyen
          esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást  minden
          ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt
          kártalanításra  tulajdonosi jogai korlátozásáért.  A  gyakorlat
          értelmében,  minthogy  az  Alkotmány  13.  §  (2)  bekezdése  a
          kisajátításhoz – vagyis a tulajdon elvonásához –  is  csupán  a
          "közérdeket"  kívánja  meg, ha az értékgarancia  érvényesül,  a
          szigorúbb "szükségesség" nem alkotmányos követelmény. Ugyanezen
          határozat   szerint  „a  törvénnyel  érvényesített   "közérdek"
          alkotmánybírósági   vizsgálata   ezért   nem   a    törvényhozó
          választásának feltétlen szükségességére irányul, hanem […] arra
          kell szorítkoznia, indokolt–e a közérdekre hivatkozás, illetve,
          hogy  a  "közérdekű" megoldás nem sért–e önmagában is  valamely
          más  alkotmányos  jogot  (például a hátrányos  megkülönböztetés
          tilalmát)”  [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH  1993,  373,
          380–382.].

          Igaz, hogy a törvény döntési jogkört ad a hírközlési hatóságnak
          a   magánterület,   azaz  a  magántulajdonban   álló   ingatlan
          használatának a korlátozására. Azonban valamely konkrét  ügyben
          sem  elég  a  korlátozáshoz önmagában a közérdekre való  puszta
          hivatkozás,  hanem  a  hatóság  csak  akkor  korlátozhatja   az
          ingatlan  használatát, ha a konkrét ügyben  a  közérdekre  való
          hivatkozás  indokolt,  az Eht. 94. § (2) és  (3)  bekezdésében,
          valamint  az  Eht.  95. § (1) bekezdésében  foglalt  feltételek
          szerint.  Vagyis a törvényi szabályozás véleményem szerint  nem
          ad  lehetőséget  arra,  hogy a hatóság  előre  kiszámíthatatlan
          módon,   önkényesen,  közérdek  tényleges   fennállása   nélkül
          korlátozza a tulajdonjogot.

          Ezért  az  Eht.  95.  §  (1)–(3) bekezdése  nem  ellentétes  az
          Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogot biztosító 13. §–ával.

          Aggályosnak   tartom   végül,  hogy   az   Alkotmánybíróság   a
          tulajdonhoz való alapvető jogot korlátozó törvénnyel szemben, a
          határozat    szándéka   szerint,   az   eddigiektől   szigorúbb
          követelményt  állít  fel.  Az  Alkotmánybíróság  a  tulajdonjog
          alkotmányos korlátozásával összefüggő követelményeket  1993–ban
          eloldotta az Alkotmány 8. § (2) bekezdésétől. Ennek oka részben
          az  volt, hogy a tulajdonhoz való jog az egyetlen alapvető  jog
          az  Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint,  amelyet  közérdekre
          hivatkozva  lehet  korlátozni  [Vö.  60/1994.  (XII.  24.)   AB
          határozat,  ABH  1994,  342, 354.].  Nincs  ok  arra,  hogy  az
          Alkotmánybíróság,  kellő  indok nélkül,  ettől  a  gyakorlattól
          eltérjen.

          Budapest, 2006. október 3.
                                                       Dr. Paczolay Péter
                                                            alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            The establishment of electronic telecommunications services and antennae
            Number of the Decision:
            .
            42/2006. (X. 5.)
            Date of the decision:
            .
            10/03/2006
            Summary:
            The Constitutional Court acknowledged the great demand for mobile telephones and stated that, as a general rule, there was a public interest in the establishment of electronic telecommunications services and antennae. However, the legislation did not define the type of public interest which could justify restrictions on property rights.
            .
            CODICES summary:
            http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2006-3-006
            .
            Full text:
            en_0042_2006.pdfen_0042_2006.pdf