English
	Hungarian

Ügyszám: .	535/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 42/2006. (X. 5.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2006/520 .

A döntés kelte: Budapest, 10/03/2006 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !       Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára  irányuló  indítványok  alapján   indult eljárásban  –  Dr.  Bragyova András, Dr. Holló  András  és  Dr. Paczolay  Péter alkotmánybírák különvéleményével – meghozta  az alábbi                          határozatot:      1.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az elektronikus hírközlésről  szóló  2003. évi C. törvény  95.  §–ának  (1)–(3) bekezdése  és 96. §–ának (2) bekezdése alkotmányellenes,  ezért ezeket  a szabályokat a jelen határozat közzétételének napjával megsemmisíti.      2.  Az  Alkotmánybíróság a távközlésről  szóló  1992.  évi LXXII. törvény módosításáról szóló 1999. évi LXVI. törvény  11. §    (1)    bekezdés    c)    pontja    alkotmányellenességének megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló    indítvány tárgyában megindult eljárást megszünteti.      Az  Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.      1. Közel kétszáz indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól a  távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Tt.),  valamint  az  ezt módosító 1999. évi  LXVI.  törvény  (a továbbiakban: Ttm.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását  és  megsemmisítését.  Az  indítványok  túlnyomó része  azonos  szövegű volt, egy részüket  egyesület  gyűjtötte össze   és   nyújtotta  be.  Az  ügyeket  az   Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.       2.   Az   indítványok   különböző   csoportosításban   és megfogalmazásban     az     alkotmányellenesség      elbírálása szempontjából jelentős következő álláspontokat tartalmazták: –  a Tt. 26. §–a (1) bekezdésének b) pontja, továbbá (2) és (3) bekezdése, valamint a Ttm. 11. §–a (1) bekezdésének  c)  pontja ellentétes az Alkotmány 13. §–ában, 18. §–ában és 70/D.  §–ában foglalt  rendelkezésekkel, mert a támadott jogszabályok alapján a tulajdonjognak a mobil távközlési szolgáltatók javára történő korlátozása  vagy elvonása nem közérdekből és  nem  kivételesen történik, a mobil távközlés céljait szolgáló tornyok  és  egyéb építmények    létesítése    sérti   a    természetvédelmi    és egészségvédelmi  érdekeket, és mindez  a  káros  hatás  nemcsak azokat  az ingatlantulajdonosokat érinti, akiknek ingatlanán  a távközlési eszközöket elhelyezték, – a Tt. 26. §–a (3) bekezdésének a Ttm. 7. §–ával megállapított szövege  az ingatlantulajdonos rendelkezési jogának korlátozása révén  a  vállalkozás  jogának,  a  verseny  szabadságának  (az Alkotmány   9.  §–ának)  a  megsértését  jelenti,   továbbá   a magánlakás   használhatóságának  megváltoztatása   folytán   az Alkotmány 59. §–ának (1) bekezdésébe is ütközik, a berendezések élettani hatása miatt pedig ellentétes az Alkotmány 18. §–ával, 54. §–ának (1) bekezdésével és 70/D. §–ának (1) bekezdésével, – a Tt. 26. §–a (3) bekezdésének a Ttm. 7. §–ával beiktatott új szövege  a  tulajdonjognak  –  műszaki  szükségszerűség  nélkül történő    –   aránytalan   korlátozását   idézi    elő,    más jogszabályokkal   való  összefüggésben  pedig  alkotmányellenes jogalkalmazási  gyakorlat  kialakulásának  veszélyét   hordozza magában, – a Tt. 26. §–a (3) bekezdésének eredeti szövege alkotmányos, a tulajdonjog ennek alapján történő korlátozása arányos volt,  de a  Ttm.  7. §–ával történt kiegészítés, az új távközlő eszközök műszaki    szükségszerűség   megkövetelése    nélkül    történő elhelyezésének  lehetővé tétele az arányosságot megbontotta,  a tulajdonjogot   aránytalanul  korlátozza  és  a  jogbiztonságot sérti, –   a  Tt.  28.  §–a  (2)  bekezdésének  a  Ttm.  11.  §–a  (1) bekezdésének  c)  pontjával történt  hatályon  kívül  helyezése sérti  az Alkotmány 9. §–ának (1) bekezdését, megbontja azt  az összhangot,   amely  a  Tt.  korábbi  rendelkezése   révén   az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény  8.  §–ának  (1) bekezdésével  és  az  Alkotmány  43.  §–ának  (2)  bekezdésével fennállt.        3.   Az   Alkotmánybíróság   megkeresése   alapján    az indítványokban felvetett kérdésekről az egészségügyi miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, az igazságügyi miniszter,    a   környezetvédelmi   miniszter,   valamint    a közlekedési,   hírközlési   és  vízügyi   miniszter   véleményt nyilvánított.      4.  A  hírközlés  – különösen a távközlés –  nagymértékben átalakult    a    rendszerváltozás    után.    A    kizárólagos infrastrukturális  és szolgáltatási monopólium  helyébe  a  Tt. 1992–ben   koncessziós  rendszert  vezetett   be.   A   verseny lehetőségének megteremtésével – egyebek mellett  –  az  volt  a gazdaságpolitikai  cél, hogy a távközlési  rendszert  (külföldi befektetők  közreműködésével) jelentősen javítsák,  a  lakosság telefonnal  való  ellátását megoldják. Ezután  egyre  erősebben jelentkezett  az  a  követelmény,  hogy  a  magyar  jogrendszer feleljen   meg  az  Európai  Unió  szabályainak.  A  távközlési szolgáltatóknak biztosított kizárólagossági jogok időtartamának lezárulása  és a hírközlési piacnak a nemzetközi  piachoz  való igazítása,   az  Európai  Unió  szabályozásához  való   további közelítés  érdekében az Országgyűlés megalkotta a  hírközlésről szóló  2001. évi XL. törvényt (a továbbiakban: Hkt.),  amelynek 103. § (1) bekezdés e) pontja hatályon kívül helyezte a Tt.–t. 2003–ban  a  hírközlés  területén újabb  törvény  megalkotására került  sor.  Az  Országgyűlés elé terjesztett  törvényjavaslat indokolása szerint ennek oka egyrészt az volt, hogy a Hkt. „nem teljes   egészében  váltotta  be  a  hozzáfűzött   reményeket”, másrészt az, hogy az Európai Unióban átfogó reformra került sor a hatékony verseny kialakítása, valamint fenntartása érdekében, és  a magyar jog szabályait ehhez kellett igazítani. Az Unióban öt  új  irányelvet és egy határozatot dolgoztak ki a távközlési rendszerre.  A jogharmonizáció feladatait is ellátta  tehát  az elektronikus  hírközlésről  szóló  2003.  évi  C.  törvény   (a továbbiakban: Eht.). Az Eht. 165. § (1) bekezdésének a)  pontja hatályon  kívül helyezte a Hkt.–t. Az Eht. 94–96. §–ai  azoknak megfelelő  szabályokat  is  tartalmaznak,  mint  amelyeket   az indítványozók  a  Tt.–nek a Ttm.–mel történt  módosítása  utáni szövegében támadtak. Az    Alkotmánybíróság   hatáskörébe   hatályos    jogszabályok vizsgálata   tartozik.  Az  Alkotmánybíróság   hatályon   kívül helyezett     jogszabály     alkotmányosságát      csak      az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.)  38.  §–a szerinti  bírói  kezdeményezés, valamint   48.  §–a  szerinti  alkotmányjogi  panasz   esetében vizsgálja,  amikor a jogszabály alkalmazhatósága is  eldöntendő kérdés  (335/B/1990/13. AB végzés, ABH  1990,  261,  262.).  Az Alkotmánybíróság    a   hatályos   szabályok    alkotmányossági vizsgálatát  elvégzi  azonban, ha  az  indítványban  megjelölt, hatályát  vesztett  jogszabályhoz hasonló tartalmú  rendelkezés van  a  hatályos  jogszabályban (137/B/1991. AB határozat,  ABH 1992,  456,  457.;  163/B/1991. AB határozat,  ABH  1993,  544, 545.). Ezért   az   Alkotmánybíróság  az  Eht.  hivatkozott  szabályai tekintetében végezte el az alkotmányossági vizsgálatot.                               II.     Az indítványok elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:     1. Az Alkotmány rendelkezései:  „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.  (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” "9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő  védelemben részesül. (2)  A  Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a  vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát." "13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz  való jogot. (2)  Tulajdont  kisajátítani csak kivételesen  és  közérdekből, törvényben  szabályozott esetekben és módon, teljes,  feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."     2. A Tt. támadott rendelkezései: "26. § (1) Az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) tűrni köteles, hogy előzetes értesítés alapján a)   a   közcélú  távközlési  szolgáltató  erre  felhatalmazott képviselője    az    ingatlan   területére   karbantartás    és hibaelhárítás céljából belépjen; b)  a  közcélú távközlési szolgáltató, ha műszaki indokok miatt az  másként  nem oldható meg (amelyet a hatóság nyilatkozatával igazol), az ingatlanon, épületen, létesítményen, az alatt  vagy felett, illetőleg abban közcélú távközlési szolgáltatás céljára szolgáló   távközlő   berendezést,   vezetéket,   antennát   (a továbbiakban együtt: távközlő eszköz) létesítsen. (2)  Az  (1)  bekezdés a) pontjában az ingatlan tulajdonosát  a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg.  A  b) pontban foglalt esetben a tulajdonos ezen felül a Ptk.  108.  § (2)    bekezdésében   meghatározott   jogokat   érvényesítheti. Kisajátítás esetében a kisajátítást kérőnek be kell szereznie a hatóság véleményét is. (3) Távközlő eszközöknek ingatlanon való elhelyezése érdekében, valamint  ingatlanon elhelyezett távközlő eszközök  esetében  a közcélú   szolgáltató  kérelmére  –  közérdekből  –  a  hatóság határozatával  szolgalmi vagy más használati  jogot  alapíthat, illetőleg vezetékjogot engedélyezhet."      3. A Ttm. támadott rendelkezése: "11.  §  (1)  E  törvény a kihirdetését követő  30.  napon  lép hatályba, egyidejűleg ... c) a Tt. 28. §–ának (2) bekezdése,                               ... hatályát veszti."      A  Tt.  hatályon kívül helyezett 28. §–a (2)  bekezdésének szövege a következő volt: "A  távközlés  érdekében  emelendő  új  magasépítmény  csak   a települési  önkormányzat, Budapesten  a  Fővárosi  Önkormányzat hozzájárulásával  építhető. Ennek során  fokozottan  figyelembe kell venni a táj– és városképvédelem szempontjait."     4. Az Eht. rendelkezései:  „9. § (1) A Nemzeti Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: hatóság) országos hatáskörű, jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási szerv. A hatóság irányítását a Kormány, felügyeletét a miniszter látja el.”  „10. § A hatóság … m)    eljár    az    elektronikus   hírközlési   szolgáltatások bejelentésével,  a  polgári  célú frekvenciagazdálkodással,  az azonosítógazdálkodással, a jogszabályban előírt nyilvántartások vezetésével,  a  zavarelhárítással,  a  piacfelügyelettel,   az ingatlanhasználattal,  az  elektronikus  hírközlési  építmények engedélyezésével,  az építésfelügyelettel kapcsolatos  hatósági ügyekben;” „83. § (1) Az elektronikus hírközlési építmények létesítéséhez, használatbavételéhez,     fennmaradásához,      átalakításához, megszüntetéséhez  –  ha jogszabály másként  nem  rendelkezik  – hatósági  engedély  szükséges.  Az  engedélyt  –  az  antennák, antennatartó  szerkezetek  és  az  azokhoz  tartozó   műtárgyak kivételével – a hatóság adja ki.” „94.  §  (1)  A település tervezésénél, rendezésénél,  utak  és közművek építésénél, korszerűsítésénél, egyéb építmények és más létesítmények  megvalósításánál,  felújításánál   –   a   külön jogszabályban  meghatározott  módon  –  biztosítani   kell   az elektronikus hírközlési építmények elhelyezésének lehetőségét. (2)    Az    elektronikus   hírközlési   építményt   elsősorban közterületen  vagy  meglévő elektronikus hírközlési  építmények közös    használatával,    illetőleg    közüzemi    szolgáltató létesítményeinek  felhasználásával  kell  elhelyezni.  Ha  erre nincs  lehetőség,  az elhelyezést magánterület igénybevételével lehet megoldani. (3)   Helyi   önkormányzat   tulajdonában   lévő   közterületen elektronikus  hírközlési építmény abban az  esetben  helyezhető el,  ha  e  célra  állami tulajdonban lévő közterület  nem  áll rendelkezésre,   vagy  ez  utóbbin  műszaki  okból,   illetőleg jogszabály   tiltó   rendelkezése  miatt  az   elhelyezés   nem lehetséges.  A  helyi önkormányzat a létesítmény  önkormányzati tulajdonú    közterületen    való   elhelyezéséhez    szükséges tulajdonosi   hozzájárulás   és   területhasználati    engedély megadását   csak  abban  az  esetben  tagadhatja  meg,   ha   a tulajdonosi  hozzájárulás megadása különös méltánylást  érdemlő települési  vagy  lakossági  érdeket  sértene,  illetve,  ha  a területhasználati   engedély  megadása  jogszabályban   foglalt tilalomba ütközne. (4)    Az    elektronikus   hírközlési   építmény    építtetője (elhelyezője)  az építési munkálatok befejeztével  a  környezet eredeti  állapotának helyreállítására köteles. Az  elektronikus hírközlési  építmény elhelyezéséhez használt  más  létesítmény, magánterület, illetve önkormányzati tulajdonban lévő közterület tulajdonosa  megállapodhat az építtetővel, hogy a helyreállítás az eredetinél jobb minőségben történjen, ha a tulajdonos viseli az  eredeti  állapot  helyreállításához  szükséges  költségeket meghaladó többletköltséget.“ „95.  §  (1)  Ha az ingatlan tulajdonosa és az építtető  között megállapodás  nem  jött létre, a hatóság az  érintett  ingatlan tulajdonosát  (kezelőjét,  használóját)  hozzájárulása   hiánya esetében    –   közérdekből   –   korlátozhatja   az   ingatlan használatában  annak érdekében, hogy az építmény építtetője  az ingatlanon,  épületen,  létesítményen, az  alatt  vagy  felett, illetőleg     abban    elektronikus    hírközlési     építményt létesíthessen. (2)  Az ingatlan tulajdonosát a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. A tulajdonos ezen felül  a  Ptk.  108. §–ának (2) bekezdésében meghatározott jogokat érvényesítheti. (3)   Az  elektronikus  hírközlési  építmény  ingatlanon   való elhelyezése    érdekében,   valamint   ingatlanon   elhelyezett elektronikus   hírközlési  építmények  esetében   az   építtető kérelmére  –  közérdekből  – a hatóság határozatával  szolgalmi vagy más használati jogot alapíthat. (4)  A  hatóság  az érintett ingatlan tulajdonosát  (kezelőjét, használóját)  hozzájárulásának hiánya esetében – közérdekből  – korlátozhatja  az ingatlan használatában annak érdekében,  hogy az  elektronikus  hírközlési  szolgáltató  erre  felhatalmazott képviselője  előzetes értesítés alapján az ingatlan  területére az  elektronikus hírközlési építmény ellenőrzése, karbantartása és a szükséges hibaelhárítás céljából belépjen.” „96. § (1) Amennyiben a szolgáltató által használt elektronikus hírközlési  építmény  a  közvetlen  környezetében   lakó   vagy tartózkodó   felhasználók   számára   a   létesítmény   fizikai közelségéből  adódóan  az  átlagosnál  kedvezőbb  szolgáltatási feltételeket   vagy   többletszolgáltatásokat    biztosít,    a szolgáltató sem az előfizetői szerződések útján, sem más  módon ezért ellenértéket nem kérhet. (2) Az elektronikus hírközlési építményt az ingatlanon úgy kell elhelyezni,  hogy  az a szomszédos ingatlanok  tulajdonosait  a jogaik  gyakorlásában  ne,  vagy  az  adott  körülmények  által lehetővé  tett legkisebb mértékben zavarja, ebben az esetben  a létesítmény elhelyezése és működtetése nem minősül  a  Ptk.–ban meghatározott szükségtelen zavarásnak.”      5.  A  Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései: "108. § (1) Az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre külön  jogszabályban feljogosított szervek –  a  szakfeladataik ellátásához  szükséges  mértékben  –  az  ingatlant  időlegesen használják,   arra  jogot  szerezzenek,  vagy  a  tulajdonjogát egyébként   korlátozzák.   Ebben   az   esetben   az   ingatlan tulajdonosát   az   akadályoztatás   (korlátozás)    mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. (2)   Ha   a   használat  vagy  egyéb  korlátozás  az  ingatlan rendeltetésszerű   használatát   megszünteti   vagy    jelentős mértékben  akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvásárlását, illetőleg kisajátítását kérheti." „115.  §  (3) A tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy  behatás  megszüntetését, ha pedig a  dolog  a  birtokából kikerült, követelheti a visszaadását.”  „171. § (1) Ingatlanra közérdekből a külön jogszabályban feljogosított szervek javára – államigazgatási szerv határozatával – szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani. A használati jog alapításáért kártalanítás jár.  (2) A használati jog alapításának eseteit, továbbá a kártalanítás szabályait külön jogszabály állapítja meg.”  „188. § (1) Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom), birtokvédelem illeti meg.”  „191. § (1) Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. …  (3) A jegyző az eredeti birtokállapotot helyreállítja, és a birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. Határozatot hozhat továbbá a jegyző a hasznok, károk és költségek kérdésében is.”                                                              III.       1.   Az   indítványozóknak   az   Alkotmány   13.   §–ára hivatkozással  –  részben  eltérő indokokkal  –  előterjesztett kérelmét  az új szabályozás keretei között az Eht.  95.  §–ának (1)–(3) bekezdése és 96. §–ának (2) bekezdése tekintetében kell megvizsgálni.     Az indítványok megalapozottak.      2.  A  tulajdonjog alkotmányos védelménél  a  következőket kell alapul venni:            a/  Az  Alkotmány  13.  §–ának (1)  bekezdése  kimondja  a tulajdonhoz  való jogot. A 13. § (2) bekezdése  lehetővé  teszi ugyan,  hogy a tulajdonjog kivételesen, közérdekből, törvényben szabályozott  esetekben  és  módon teljes  egészében  elvonásra kerüljön,  de  ennek  feltételeként  határozza  meg  a  teljes, feltétlen és azonnali kártalanítást.      b/  Az  Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való jogot alapvető jognak  tekinti [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991,  22, 25.]. A tulajdonhoz való jog által védett vagyoni körbe nemcsak a  polgári  jogi tulajdonjog tárgyai tartoznak,  hanem  vagyoni jogosultságok is [17/1992. (III. 30.) AB határozat,  ABH  1992, 104,  108.].  A  későbbiekben az Alkotmánybíróság gyakorlatában ismételten  alapul vett 64/1993. (XII. 22.) AB  határozat  [ABH 1993,  373, (a továbbiakban: Abh.)] kimondta, hogy az Alkotmány a   tulajdonjogot   az  egyéni  cselekvési   autonómia   anyagi alapjaként részesíti védelemben (380.).            c/  Az Abh. az állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba kerülő  lakásokra  vonatkozóan törvényben meghatározott  vételi jogról    szóló    szabály   alkotmányosságát   vizsgálta    és hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság tekintettel van  az  ügy történelmi    körülményeire   is    (377.).    A    tulajdonjog korlátozásával  kapcsolatban  kifejtette,  hogy  a   közhatalmi korlátozások  széles körben érvényesülnek,  és  e  korlátozások miatt gyakran kerül sor a kisajátítás esetére előírthoz hasonló védelem  alkalmazására. Ezzel egyidejűleg ellentétes  tendencia is  kialakult:  a  tulajdonosnak egyre  több  korlátozást  kell ellentételezés  nélkül  elviselnie.  Különösen  az   ingatlanok tulajdonosait  terheli sok korlátozás. Ezekben az  esetekben  a közérdek  is  tág értelmezést kap: a tulajdonjog  korlátozására közvetlenül  magánszemély javára kerül sor és csak  közvetetten jelentkezik   a   közösség  érdekeinek   szolgálata.   Minderre tekintettel   fogalmazza  meg  az  Abh.  a   tulajdonkorlátozás vizsgálatánál figyelembe veendő elvet.      Az  Abh.  szerint  az Alkotmány 13. §–ának  (1)  bekezdése alapján védelemben részesülő alapjog korlátozásánál is a 13.  § (2)  bekezdésében  megjelölt  közérdek  az  irányadó,  mert   a tulajdon  társadalmi  és gazdasági szerepe  miatt  nehezebb  az egyéb  alapjogok  korlátozásának elismerésénél  követelményként szereplő    szükségesség   ellenőrzése   (381.).   A   közérdek vizsgálatánál pedig kielégítő annak tisztázása, hogy indokolt–e a  jogszabályban  a közérdekre való hivatkozás,  illetve,  hogy nincs–e  szó  a  tulajdonjog  korlátozásán  kívül  más  alapjog sérelméről  is. Az Abh. szerint a közérdek mellett vizsgálandó, hogy a tulajdonjog korlátozása arányos–e az alapját szolgáltató közérdekkel. A más alapjogokhoz viszonyítva kisebb védelmet  (a korlátozás   szükségessége  helyett  a   közérdekre   szűkített vizsgálatot)   ellensúlyozhatja   az,   hogy   az    arányosság elismeréséhez    az    Alkotmánybíróság   külön    feltételeket támaszthat,   például   kártalanítást  követelhet   meg   annak ellenére, hogy nincs szó kisajátításról (382.).      d/  Több  évvel a tulajdoni rendszer átalakulását követően az  Alkotmánybíróság már szigorúbb követelmények érvényesítését tartja  indokoltnak a tulajdonjog védelme érdekében, mint  amit az Abh. 1993–ban megfogalmazott.      A   27/2000.  (VII.  6)  AB  határozat  a  kérdéses   jogi szabályozás által érintett terület tekintetében vizsgálta, hogy a  közérdek  szükségessé teszi–e az ingatlanok  tulajdonjogának korlátozását,   nem   állt  meg  tehát  az  elvont   közérdekre hivatkozás elfogadásánál.      Az  Alkotmánybíróság szigorúbb követelményeket érvényesítő megoldása  nem  áll  előzmények nélkül. Az említett  2000.  évi határozat  indokolása az álláspont megalapozásaként hivatkozott a   7/1991.  (II.  28.)  AB  határozatra  [ABH  1991,  22.   (a továbbiakban: Abh1.)], amely a tulajdonjog részjogosítványainak korlátozásánál abból indult ki, elkerülhetetlenül szükséges–e a korlátozás (ABH 2000, 449, 454, hasonló már az 1256/H/1996.  AB határozat, ABH 1996, 789, 796.).      Az   Abh1.   az   ingatlanok  tulajdonjoga  korlátozásának alkotmányossági  vizsgálatánál  az  Alkotmány  8.  §–ának   (2) bekezdéséből  indult  ki  és  azt ellenőrízte,  sor  kerül–e  a tulajdonjog   lényegének  sérelmére,  továbbá  szükséges–e   és arányos–e  a  korlátozás.  Ezekre  a  szempontokra  tekintettel vizsgálta   meg  az  Alkotmánybíróság  a  korlátozást   kimondó törvényi rendelkezés célját (ABH 1991, 22, 26.).      Az  Abh1.  eltérően  fogalmazott,  mint  az  1993–ban,  az önkormányzatoknak   történő  vagyonjuttatással   összefüggésben hozott  határozat.  Az  Abh1.–ben  kifejtett  elvet  követte  a 2299/B/1991.  AB  határozat (ABH 1992, 570,  571.),  majd  erre hivatkozva újabban a 33/2002. (VII. 4.) AB határozat (ABH 2002, 173,  182.), a 21/2005. (VI. 2.) AB határozat (ABH  2005,  239, 243.). Más határozatok azonban az 1993–ban kialakított, enyhébb megfogalmazású álláspontra hivatkoztak.            e/   A   nem   teljesen  azonos  elvi   alapra   hivatkozó határozatokhoz  viszonyítva egyértelmű, új álláspontot  fejtett ki  a 35/2005. (IX. 29.) AB határozat. Ebben a határozatban  az Alkotmánybíróság           mulasztásban           megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg azért,  mert  nem  történt meg  a kisajátítás szabályozásának az Alkotmány 13. §–ával való összhangba  hozatala, átfogó elvi felülvizsgálata. A  határozat rámutatott a közérdek megváltozott jelentésére, amely szerint a privatizáció,   a   korábban  kizárólagos  állami   tevékenység magánszemélyeknek    történő   átengedése    következtében    a tulajdonjogot     sértő    szabályok    gyakran     közvetlenül magánszemélyek  érdekét szolgálják és csak az  általuk  végzett tevékenységben, közvetetten jelenik meg a közösség érdeke  (ABH 2005, 379, 385–386).            f/   Az   új   gyakorlatnak   a  tulajdonjog   korlátozása tekintetében kialakított elvei a következők:      A  tulajdonjogot  az  Alkotmány a  többi  alapvető  jogtól eltérően  szabályozza.  A 13. § (2) bekezdése  –  meghatározott feltételek mellett – a tulajdonjog teljes elvonását is lehetővé teszi.   A   13.  §  (1)  bekezdése  a  tulajdonhoz  való   jog biztosításának   általános   tételét   tartalmazza,   de    nem rendelkezik a tulajdonjog korlátozásáról.      Az  Alkotmány  8.  §–ának (2) bekezdése határozza  meg  az alapvető  jogok  korlátozásáról szóló  általános  szabályt.  Az Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint  a  8.  §  (2)  bekezdése alapján    alapvető    jog   korlátozása    akkor    tekinthető alkotmányosnak,  ha  a  korlátozást  törvény   mondja   ki,   a korlátozás szükséges és az elérendő célhoz viszonyítva  arányos [20/1990.  (X.  4.)  AB  határozat ABH  1990,  69,  70–71.].  A korlátozás elbírálásának részletesebben meghatározott alapelve: alapjog korlátozására akkor kerülhet sor, ha másik alapjog vagy szabadság  védelme vagy érvényesülése más módon nem érhető  el, feltéve,  hogy  az  elérni kívánt cél fontossága  és  az  ennek érdekében  okozott alapjog sérelmének súlya megfelelő  arányban áll  egymással [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992,  167, 171.].      A  tulajdonjog korlátozása tekintetében is az Alkotmánynak az  alapvető jogok korlátozására meghatározott szabályát és  az ennek  alapján  kialakult  alkotmánybírósági  gyakorlatot  kell alkalmazni.  Ennek  során  figyelembe  kell  azonban  venni  az Alkotmánynak   a  tulajdonjogról  szóló  13.  §–ából   származó sajátosságokat  is.  Ilyen sajátosság az,  hogy  a  13.  §  (2) bekezdése a tulajdonjog teljes elvonásánál a közérdeket  jelöli meg   egyik   feltételként.  Erre  tekintettel  a   tulajdonjog korlátozásánál az alkotmányossági vizsgálat egyik szempontja  a másik alapvető jog, alkotmányos érték vagy cél érvényesülésének szükségessége, vagy a közérdek miatt fennálló szükségesség.      A  jelenlegi  körülmények között a közérdek értelmezésénél elfogadható,  hogy bár közvetlenül a magánérdek áll  előtérben, közvetetten,  a társadalmi problémák megoldása révén  az  egész közösség érdekeinek szolgálatáról van szó.      A   közérdek  alapján  történő  tulajdonkorlátozásnál   az Alkotmánybíróság  nem  tekinti  elégséges   alapnak,   hogy   a jogszabály általánosságban hivatkozik a korlátozást szükségessé tevő  közérdekre, szabad hatósági mérlegelési jogkörben  hagyva annak meghatározását, konkrétan milyen tulajdoni tárgyakra kell a  korlátozást alkalmazni. A közérdeket jogszabályban úgy  kell meghatározni,   hogy  konkrét  ügyben  a  közérdekből   történő korlátozás szükségességét bíróság ellenőrizhesse.      A  vizsgálat  másik szempontja itt is –  az  Alkotmány  8. §–ának  (2)  bekezdése alapján – az arányosság.  Az  arányosság tekintetében  a tulajdonhoz való jog Alkotmányban meghatározott szabályából  nem  származik  sajátos  követelmény.   Ezért   az arányosság   általános  vizsgálati  mércéje   alkalmazandó:   a korlátozással  elérni  kívánt cél  fontosságának  és  az  ennek érdekében  okozott  alapjog–sérelem súlyának  összhangban  kell állnia.      [A   fentiekben  összefoglalt  elvek  már  megjelentek   a 25/2006.  (VI.  15.)  AB határozatban,  ABK  2006,  június,;  a 29/2006.  (VI.  21.)  AB határozatban,  ABK  2006.  június,;  a 7/2006.  (II.  22.)  AB  határozatban, ABK  2006.  február,;  a 35/2005.  (IX. 29.) AB határozatban ABH 2005, 379, 386–387,;  a 11/1993. (II. 27.) AB határozatban, ABH 1993, 109, 110.].      3. Az Alkotmánybíróságnak a tulajdonhoz való jog védelmére kialakított  gyakorlata megfelel az 1993. évi XXXI.  törvénnyel kihirdetett,  az  emberi  jogok  és  az  alapvető   szabadságok védelméről  szóló, Rómában, 1950. november 4–én kelt  Egyezmény (a  továbbiakban:  Egyezmény) első kiegészítő  jegyzőkönyve  1. cikkében  foglaltaknak,  és összhangban  áll  az  Emberi  Jogok Európai  Bíróságának  (a továbbiakban: Bíróság)  határozataiban kifejtett elvekkel.       Az Egyezmény hivatkozott szabálya a következőket mondja                               ki: „Minden  természetes  vagy  jogi  személynek  joga  van   javai tiszteletben   tartásához.  Senkit   sem   lehet   tulajdonától megfosztani,   kivéve,  ha  ez  közérdekből  és  a   törvényben meghatározott  feltételek, valamint a nemzetközi jog  általános elvei szerint történik. Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan  törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek  ítélnek ahhoz,  hogy  a  javaknak a köz érdekében  történő  használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák.”      A  Bíróság  a  javak  fogalmát tágan értelmezi  és  minden vagyoni  jogra kiterjedően fogja fel (Georgi c. Roumanie,  2006 május  24–i  határozat, no 58318/00, 64, 67. pont; Weissman  c. Roumanie,  2006.  május 24–i határozat, no  63945/00,  58,  59. pont).  A  javak használata kifejezést a Bíróság nem  az  egyes országok polgári jogi szabályai szerint értelmezi, hanem minden jogosultságot  idetartozónak tekint, ami  az  adott  szabállyal kapcsolatban  áll  (The Former King of  Greece  and  others  v. Greece, 2000. november 20–i határozat, no 25701/94, 60. pont).      A  közérdeket  a Bíróság tágan értelmezi. Konkrét  esetben megjegyezte,   hogy   a  közérdekű  tevékenységet   végző,   de magántársaság  légi  fuvarozó  gazdasági  érdekeit  a   járatok üzemeltetésével  kapcsolatban  aligha  lehet  elválasztani   az ország  egészének érdekeitől (Hatton and others v.  The  United Kingdom, 2003. július 8–i határozat, no 36022/97, 126. pont). A közérdek meglétének ellenőrzését a Bíróság álláspontja  szerint az egyes országok inkább el tudják végezni, mint egy nemzetközi bíróság, de a Bíróság a közérdekre való nyilvánvalóan alaptalan hivatkozást  nem  fogadja el (The Former  King  of  Greece  már idézett esetben hozott határozat 87. pontja).      A  tulajdonjog korlátozásánál a Bíróság állandó gyakorlata szerint  ugyanazokat  a követelményeket kell  alkalmazni,  mint amelyeket az Egyezmény a tulajdonjog elvonására meghatároz.  Ez azt  jelenti, hogy a korlátozás csak akkor fogadható el, ha  az okozott   sérelem   arányos  a  közérdeket  szolgáló   előnnyel (Athanasiou et autres c. Grčce, 2006. február 9–i határozat, no 2531/02,  22,  23.  pont). Az arányosság kérdésénél  a  Bíróság széles  körben vizsgálja az összefüggéseket és ezen  az  alapon megállapította az Egyezmény megsértését olyan esetben, amikor a tulajdonjog korlátozásánál az állammal szemben való  fellépésre nem  volt  lehetőség, megfelelő jogvédelmet  szolgáló  eljárási szabályokat nem dolgoztak ki (S. A. Dangeville c. France, 2002. április 16–i határozat, no 36677/97, 61. pont).      A  Bíróság  újabb gyakorlatában kialakult  az  úgynevezett elvi  határozat,  amelynek alkalmazására akkor  kerül  sor,  ha valamelyik  országban  az  Egyezmény megsértése  sok  jogalanyt érint,   a  jogrendszerben  meglévő  problémáról  van  szó.   A Broniowski   ügyben  a  Bíróság  elvi  határozata   nemcsak   a tulajdonjognak   az   adott   kérelmezővel   szemben    történt megsértését   állapította  meg,  hanem  a   jogrendszer   olyan hiányosságát  is, hogy nem rendelkezett a jogvédelmet  szolgáló megfelelő  eljárásról  a  tulajdonjog  sérelme  esetére.  Ezért felhívta  a  kérdéses államot a megfelelő jogi és közigazgatási lépések  megtételére (Broniowski v. Poland, 2004. június  22–én hozott  határozat, no 31443/96, 189. pont, valamint az egyezség alapján  az  ügyet lezáró 2005. szeptember 28–i  határozat  34. pont).  Ugyanezt  a  megoldást alkalmazta a Bíróság  egy  újabb ügyben, amelyben a jogrendszer hiányosságát abban jelölte  meg, hogy   nem   állnak  rendelkezésre  olyan  eljárási  és   egyéb jogintézmények, amelyek megakadályoznák a tulajdonjog  önkényes és  kiszámíthatatlan  megsértését. Ezért  felhívta  a  kérdéses államot  az  arányosságot biztosító jogi megoldás kidolgozására (Hutten–Czapska  v.  Poland, 2006. június  19–i  határozat,  no 35014/97, 168. és 251. pont).      4.  Az  Eht.  értelmező  rendelkezéseket  tartalmazó  188. §–ának  12. pontja szerint az elektronikus hírközlési  építmény kifejezés  többek között olyan létesítményeket jelent,  amelyek magukba   foglalják   a   vezeték  nélküli   összeköttetésekkel összefüggő     műtárgyakat,    az    antenna–tartószerkezeteket (tornyokat), oszlopokat is.      Az  Eht.  94.  §–ának  (1) bekezdése  általános  jelleggel kimondja,  hogy  biztosítani  kell  az  elektronikus   hírközlő létesítmények  elhelyezését. A 94. § (2) bekezdése  szerint  az elektronikus  hírközlő létesítményeket elsősorban  közterületen kell elhelyezni, de ha erre nincs lehetőség, akkor magánterület igénybevételével lehet az elhelyezést megoldani. A  95.  §  (1) bekezdése   szerint   a  hatóság  korlátozhatja   az   ingatlan tulajdonosát  az  ingatlan használatában,  ha  az  elektronikus hírközlő   létesítmények   elhelyezéséről   nem   jött    létre megállapodás.  Az  Eht.  a korlátozás  konkrét  feltételét  nem határozza  meg,  csak  a közérdekre utal.  Ehhez  a  szabályhoz kapcsolódóan  a  95. § (2) bekezdése a korlátozásért  megfelelő kártalanítás  nyújtását  írja elő és utal  a  Ptk.–nak  arra  a rendelkezésére,  amely  szerint  az  ingatlan   tulajdonosa   – megfelelő  feltételek esetén – kérheti ingatlanának  megvételét vagy  kisajátítását. Ez a kiegészítő rendelkezés sem ad azonban eligazítást  a  tulajdonjog  korlátozását  a  konkrét  ingatlan tekintetében szükségessé tevő közérdekre vonatkozóan.      A  95.  §  (3)  bekezdése szerint elektronikus  hírközlési építménynek   az  ingatlanon  történő  elhelyezése   érdekében, valamint  az  ingatlanon már elhelyezett építmény  esetében  az építtető  kérelmére a hatóság határozattal szolgalmi  vagy  más használati  jogot alapíthat. Az Eht. itt sem  határozza  meg  a tulajdon korlátozásának feltételeit, csak utal a közérdekre. Az Eht.  95. §–ának (3) bekezdése nem említi a Ptk. 177. §–ának  a szolgalmi   jog  vagy  használati  jog  hatósági  határozattal, közérdekből  történő  alapításáról  szóló  szabályát,   de   az összefüggés  fennáll a két rendelkezés között.  E  két  szabály együttesen   sem  határozza  meg  egyértelműen,   hogy   milyen feltételek  mellett kell az eljáró hatóságnak adott  ingatlanra megállapítania a tulajdonjog korlátozását. A szabad mérlegelést biztosító   szabályozásról  nem   állapítható   meg,   hogy   a tulajdonjog  korlátozása  a  konkrét  ingatlan  tekintetében  a közérdek   alapján   fennáll,  és  ezért  az   Alkotmánybíróság gyakorlata  szerint  a  szabály nem  tekinthető  alkotmányosnak [11/1993. (II. 27.) AB határozat, ABH 1993, 109, 110.].            5.  Az  Eht.  95. §–ának (1)–(3) bekezdése  a  tulajdonjog korlátozását  írja  elő  a  közérdekre  utalással.  A  közérdek vizsgálatánál   az   Alkotmánybíróság   figyelembe   vette   az elektronikus  hírközlésnek az ország életében  játszott  fontos szerepét. Az indítványokra tekintettel külön számításba vette a mobiltelefonok   használatát.  A  mobiltelefonok   jelentőségét tükrözik  az Európai Unió Statisztikai Hivatala által  2005–ben közölt  adatok,  amelyek szerint 2003–ban az  Unió  országaiban átlagban 100 állampolgárra 79,9 mobiltelefon–előfizetés  jutott (az  Unió fejlettebb országaiban általában az átlag felett volt az  adat). Magyarországon a mobiltelefon–előfizetés adata  78,3 volt,  ezzel  szemben  a vezetékes telefonoknál  csak  35,6.  A mobiltelefon  használata tekintetében fennálló,  széles  körben jelentkező   igényre   is   figyelemmel   az   Alkotmánybíróság megállapította,   hogy   általában  fennáll   a   közérdek   az elektronikus    hírközlő    létesítmények     és     így     az antenna–tartószerkezetek létrehozására.      Az   elektronikus  hírközlő  létesítmények  létrehozásához fűződő közérdekre való általános hivatkozás mellett az Eht. nem határozza  meg azokat a szempontokat, amelyekből megállapítható volna   a   konkrét  ingatlanok  tekintetében   a   korlátozást szükségessé  tevő közérdek megléte. Ez a szabályozási  mód  nem felel  meg az Alkotmány 13. §–a (1) bekezdésében meghatározott, a tulajdonhoz való jogot biztosító rendelkezésnek.      Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Eht. 95. §–ának   (1)–(3)  bekezdése  alkotmányellenes   és   ezeket   a szabályokat megsemmisítette.            6.   Az  indítványozók  nemcsak  azon  személyek  jogainak sérelmét   állították,   akiknek  az  ingatlanán   a   hírközlő létesítményeket  elhelyezik,  hanem  a  környező   ingatlanokon élőkét is.      Az  Eht.  96. §–ának (2) bekezdése szerint az elektronikus hírközlő  létesítményt úgy kell elhelyezni, hogy  a  szomszédos ingatlanok   tulajdonosainak   és   birtokosainak   jogait    a létesítmény  ne  zavarja, vagy az adott  körülmények  között  a lehető  legkisebb  mértékben zavarja. Erre az  esetre  az  Eht. kimondja, hogy nem áll fenn a Ptk. értelmében vett szükségtelen zavarás, azaz a tulajdonjog korlátozása jogos. Az Eht.–nek ez a rendelkezése  azzal a következménnyel jár,  hogy  a  szomszédos ingatlanok tulajdonosai és birtokosai sem tulajdonvédelmet, sem birtokvédelmet  nem  élveznek,  a  zavarás  megszüntetését  nem kérhetik, kártérítési követelést nem érvényesíthetnek.      Az   Alkotmány   13.  §–ának  (1)  bekezdése   alapján   a tulajdonjog  korlátozásánál  itt  is  vizsgálni  kell,  hogy  a korlátozás    közérdekből   történik–e   és    az    arányosság követelményének a kérdéses rendelkezés eleget tesz–e. A  96.  § (2)  bekezdésének megítélése szoros összefüggésben áll a 95.  § (1)–(3)  bekezdésében  meghatározott  korlátozással.  Ezért   a szomszédos    ingatlanok   tulajdonosai   vonatkozásában    sem állapítható  meg,  hogy  a  hírközlő létesítmény  elhelyezésére vonatkozó,  általában vett közérdek mellett a konkrét  ingatlan tekintetében  is  fennáll–e a közérdek. A 96. §  (2)  bekezdése ezen  túlmenően  a  hírközlési építmény  létesítését  a  lehető legkisebb   mértékűnek  tekintett  zavarás   esetében   jogossá minősíti,  kizárva a tulajdonjog és a birtoklás háborítására  a Ptk.–ban  meghatározott szabályoknak az alkalmazását. A  lehető legkisebb  mértékű  zavarás  meghatározásának  szempontjait   a támadott  szabály  nem határozza meg, az  eljáró  szerv  szabad mérlegelésétől  függ  ennek  megállapítása.  Ilyen  körülmények között a tulajdonkorlátozás nem fogadható el arányosnak és  így alkotmányosnak. Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság az  Eht.  96.  §–a  (2) bekezdésének  alkotmányellenességét  megállapította  és  ezt  a szabályt megsemmisítette.      7. Az indítványozók az előzőekben vizsgált rendelkezéseken túlmenően,  az  Alkotmány  más  szabályaival  is  ellentétesnek találták  a támadott szabályokat. Az Alkotmánybíróság  azonban, ha  az  indítvánnyal támadott jogszabályt az Alkotmány valamely rendelkezésébe   ütközőnek  minősíti  és  megsemmisíti,   akkor további  alkotmányellenességi okot nem  vizsgál  [4/1996.  (II. 23.)  AB  határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI.  19.)  AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH  2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.].                               IV. Az  egyik  indítványozó azt is kifogásolta,  hogy  a  távközlés érdekében  emelendő új magasépítmény létesítéséhez a települési vnkormányzat, Budapesten a Fővárosi Önkormányzat hozzájárulását a  jogszabály – a korábbi rendelkezéstől eltérően – nem kívánja meg. Az  Eht.  eltérő  szabályozást tartalmaz attól,  mint  amit  az indítványozó támadott. Az Eht 83. §–ának (1) bekezdése  szerint az  antennák,  antennatartó szerkezetek és az  azokhoz  tartozó műtárgyak  építésére más szerv adja ki az  engedélyt,  mint  az elektronikus  hírközlő  létesítményekre általában.  Az  épített környezet  alakításáról és védelméről szóló 1997. évi  LXXVIII. törvény 52. §–ának (3) és (7) bekezdése szerint ez a hatóság az építésügyi  hatóság. A 31. § (1) bekezdésének c)  pontja  pedig előírja, hogy az építmények elhelyezésénél biztosítani  kell  a környezetvédelem és a természetvédelem követelményeit. Ehhez az (5)  bekezdés követelményként azt is hozzáteszi, hogy figyelmet kell  fordítani a táj– és településkép, a látvány  és  a  helyi jelleg  védelmére. Mindez azt jelenti, hogy a támadott  szabály hatályon  kívül  helyezésével  az indítványozó  által  hiányolt rendelkezés   beépült   az  Eht.–ba,  és   így   az   indítvány tárgytalanná   vált.   Ezért  az  Alkotmánybíróság   ideiglenes ügyrendjéről  és  annak  közzétételéről  szóló,  módosított  és egységes  szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.)  Tü.  határozat (ABH   2003,   2065.)   31.  §–ának  a)   pontja   alapján   az Alkotmánybíróság   a  Ttm.  11.  §  (1)  bekezdés   c)   pontja alkotmányellenességének  megállapítására   és   megsemisítésére irányuló indítvány tárgyában megindult eljárást megszüntette. A  határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §–án alapul.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                          Dr. Balogh Elemér         Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Erdei Árpád           Dr. Harmathy Attila          alkotmánybíró            előadó alkotmánybíró                                          Dr. Holló András              Dr. Kiss László          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Kovács Péter         Dr. Kukorelli István          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                                       Dr. Paczolay Péter                          alkotmánybíró Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleménye 1. Nem értek egyet az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C.   törvény  95.  §  (1)–(3)  bekezdésének  megsemmisítésével. Álláspontom  szerint az Alkotmánybíróságnak a tulajdonhoz  való jog   garanciális   szabályainak  hiánya   miatt   mulasztásban megnyilvánuló      alkotmányellenességet     kellett      volna megállapítania. Az  ügyben  az  Alkotmánybíróságnak azt kell  megítélnie,  hogy megállapítható–e az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelme az Eht. 95. § (1)–(3) bekezdésében foglalt szabályozás alapján. – A többségi határozat maga bizonyítja, hogy a mobil hírközlési szolgáltatás közérdekű tevékenységnek tekinthető.      –  A  vitatott tényállás elektronikus hírközlési  építmény elhelyezésére  vonatkozik. Az Eht. 188. § 12.  pontja  pontosan definiálja,   hogy   milyen  építmények   tartoznak   ehhez   a fogalomhoz. E  fogalom  alapján megállapítható, hogy a vitatott  szabály  a szolgáltató  nem közérdekű tevékenységet szolgáló építményeinek elhelyezése esetén nem alkalmazható. Tehát  van közérdekű célja, mégpedig konkrét közérdekű célja  a tulajdoni  korlátozásnak. Ha van egy jogszabályban szabályozott közérdekű  cél  (hírközlési szolgáltatás és az ehhez  szükséges építmények     elhelyezése),     a     hatósági     beavatkozás feltételrendszerében   a   további  „közérdekre”   utalás   nem értelmezhető  másként,  mint  hogy  a  hatóságnak   –   Nemzeti Hírközlési  Hatóság  – minden esetben azt is  vizsgálnia  kell, hogy  a konkrét ingatlan tulajdonjogának korlátozása valóban  a köz  érdekét  szolgálja–e,  vagy a  közérdek  megvalósítható  a tulajdoni korlátozás nélkül is.      –  Az Eht. 94. § (2)–(3) bekezdése kimondja, hogy az ilyen építményeket  elsősorban közterületen, mégpedig azon  belül  is állami   tulajdonban   levő   közterületen   kell   elhelyezni. Önkormányzati tulajdonú közterületen csak akkor helyezhető  el, ha   nincs   állami  tulajdonú  közterület,  vagy   az   állami közterületen  műszaki okokból, vagy jogszabályi  tilalom  miatt nem  helyezhető el. Az önkormányzat a hozzájárulást,  illetőleg az  engedélyt  csak  akkor tagadhatja  meg,  ha  a  tulajdonosi hozzájárulás megtagadása különös méltánylást érdemlő települési vagy   lakossági   érdeket  sértene,  illetve  az   jogszabályi tilalomba ütközne. Magánterület  használatával  az elhelyezést  csak  akkor  lehet megoldani, ha közterületen az nem lehetséges. A  hatósági korlátozás feltételeként azt is előírja a 95. § (1) bekezdése, hogy a hatósági beavatkozás előtt meg kell kísérelni a  tulajdonossal való megállapodás létrehozását, ami kizárja  a tulajdon korlátozását. Tehát  a hatósági korlátozásra csak akkor kerülhet sor, ha  más módon,  mint  magántulajdon korlátozásával  az  elhelyezés  nem oldható meg. – A korlátozásért a 95. § (2) bekezdése alapján kártalanításnak van  helye.  Tehát a szabályozás az arányosság követelményeinek is eleget tesz. Ez a szabályozás absztrakt szinten a tulajdonelvonással szemben támasztott    alkotmányi    követelményeknek    is     megfelel (kivételesség,  közérdek, törvényben meghatározott  esetben  és módon, kártalanítás mellett). Tehát    az   nem   állapítható   meg,   hogy   a   törvényhozó alkotmányellenesen nyúlt a tulajdonkorlátozás eszközéhez. A jogi szabályozás alapján a többségi határozat által felvetett probléma  az,  hogy a törvény széles mérlegelési  jogkört  adva hatalmazza fel a hírközlési hatóságot a tulajdonkorlátozásra. A hatóság  szabadon  mérlegelheti a konkrét ügyben  a  közérdekre való  hivatkozás  indokoltságát. Azaz  a  törvényi  szabályozás lehetőséget  ad  arra,  hogy a hatóság  előre  kiszámíthatatlan módon, önkényesen korlátozza a tulajdonjogot. Ez  az alkotmányossági probléma álláspontom szerint is fennáll. Az  ingatlan  tulajdonosa számára hatósági határozattal  írható elő  a  tűrési  kötelezettség, úgy hogy a  hatósági  korlátozás feltételeit  a  törvény csak az általános közérdekre  utalással határozza  meg,  s  nem szabályozza azokat a  hatóság  eljárása során  vizsgálandó szempontokat, amelyek alapján  a  hatóság  a közérdekre  való  hivatkozás  indokoltságát  a  konkrét  ügyben megállapíthatja.  A vitatott szabályok alkotmányellenességét  a többségi  határozat  is  a garanciális szabályok  hiánya  miatt állapítja   meg.   Az  Alkotmánybíróság  általánosan   követett gyakorlata    szerint    az    Alkotmánybíróság    mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet  állapít  meg  akkor,   ha valamely   alapjog   érvényesüléséhez   szükséges   jogszabályi garanciák hiányoznak, ha az adott szabályozási koncepción belül az  Alkotmányból  levezethető tartalmú jogszabályi  rendelkezés hiányzik.  [37/1992.  (VI. 10.) AB határozat,  ABH  1992,  227, 231.;  22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995,  108,  113.; 29/1997.  (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.] Ezért   álláspontom  szerint  a  95.  §  (1)–(3)   bekezdésével kapcsolatos  indítványokat  az Alkotmánybíróságnak  el  kellett volna      utasítani     és     mulasztásban      megnyilvánuló alkotmányellenességet kellett volna kimondani.      2.  Aggályosnak tartom a határozatban a tulajdonkorlátozás alkotmányossági   megítélésére   az   Alkotmánybíróság    által kidolgozott    mérce   módosításának   indokolását    is.    Az Alkotmánybíróság   által  az  alapvető  alanyi   jogok   és   a tulajdonhoz  való jog korlátozhatóságára kimunkált mércének  az indokolás  III.  2.  pontjában alkalmazott  összekapcsolása  az Alkotmánybíróság   által   követett  alapjogvédelmi   gyakorlat fellazulásának  veszélyét rejti magában. Az  alapjogi  tesztnek lényege az, hogy alapvető jog csak valamely másik alapvető jog, alkotmányos  cél,  vagy érték védelme, érvényesülése  érdekében korlátozható,   és  csak  ehhez  képest  bír  jelentőséggel   a szükségesség,   arányosság   követelménye.   Egy   határozatlan tartalmú  közérdek fogalom bevezetése a 8. §  (2)  bekezdésének értelmezésébe     az    alapjogi    korlátozás    lehetőségének kiszélesítéséhez vezethet. Az  Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában  az Alkotmány   13.  §–ában  foglalt  rendelkezések  értelmezéséből indult ki, amikor arra az álláspontra jutott, hogy a 8.  §  (2) bekezdése     alapján    kimunkált     alapjogi     teszt     a tulajdonkorlátozásra  nem alkalmazható. Abból  kiindulva,  hogy maga  az  Alkotmány  lehetővé  teszi  meghatározott  feltételek esetén   a   tulajdon   elvonását  is,   a   tulajdonkorlátozás alkotmányossági követelményrendszere sem lehet szigorúbb,  mint a  kisajátítás Alkotmányban szabályozott feltételrendszere, ezt szem    előtt   tartva   munkálta   ki   a   tulajdonkorlátozás alkotmányosságának önálló mércéjét. Mivel a tulajdonkorlátozás alkotmányosságának megítélésében  az Alkotmánybíróság   gyakorlata  nem  tekinthető   stabilnak   és következetesnek,   egyet   lehet  érteni   a   határozatnak   a tulajdonkorlátozási    teszt    továbbfejlesztésére    irányuló törekvésével, azonban úgy gondolom, hogy ezt nem a határozatban leírt   módon   kellene  megtenni.  A  tulajdonhoz   való   jog korlátozásának  megítélésére  irányuló  önálló  alkotmányossági mérce  fenntartását tartom indokoltnak. Álláspontom  szerint  a 64/1993.     (XII.     22.)    AB    határozatban     kimunkált tulajdonkorlátozási   mérce  keretei  között,   az   arányosság követelményének   értelmezésével  is   eljuthatott   volna   az Alkotmánybíróság  annak  a követelménynek  a  megállapításához, hogy  ha  törvény közigazgatási szervet jogosít fel a  tulajdon korlátozására,   a   korlátozás   feltételeit    úgy    köteles meghatározni, hogy a közérdekre való hivatkozás indokoltsága  a konkrét ügyben ténylegesen is fennálljon. Budapest, 2006. október 3.                                                Dr. Holló András                                                   alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom.                                             Dr. Bragyova András                                                   alkotmánybíró Budapest, 2006. október 3. Dr. Paczolay Péter alkotmánybíró különvéleménye Nem értek egyet az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény  (Eht.)  95.  §  (1)–(3)  bekezdése  alkotmányellenessé nyilvánításával  és megsemmisítésével. Véleményem  szerint  nem ellentétes  a  tulajdonhoz  való  joggal  az,  hogy  hírközlési létesítmény   elhelyezése  magánterület   igénybevételével   is történhet   a   korlátozás  mértékének  megfelelő  kártalanítás mellett. Az Eht. X. fejezete arról szól, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások  egyes feltételeit harmadik személyeknek  hogyan kell biztosítaniuk. Az   Eht.   94–98.  §–ai  az  ingatlanhasználat  és   a   közös építményhasználat kérdéseit szabályozzák. Az  Eht. 94. § (2) és (3) bekezdéséből, valamint az Eht. 95.  § (1)    bekezdéséből    az   következik,    hogy    magánterület igénybevételére kivételesen kerülhet sor. Magánterület   igénybevétele  előtt  meg  kell   vizsgálnia   a hatóságnak,  hogy  az  elektronikus  hírközlési  létesítmény  – állami   tulajdonban   lévő   –   közterületen   vagy   meglévő elektronikus   hírközlési   építmények   közös   használatával, illetőleg       közüzemi      szolgáltató      létesítményeinek felhasználásával elhelyezhető–e. Ha e három lehetőség egyikének igénybevételével  sem lehet a hírközlési építményt  elhelyezni, akkor az a helyi önkormányzat tulajdonában lévő közterületen is elhelyezhető,   feltéve,   hogy  az   elhelyezéshez   szükséges tulajdonosi hozzájárulás és területhasználati engedély megadása különös  méltánylást érdemlő települési vagy lakossági  érdeket nem   sért,  illetve  a  területhasználati  engedély   megadása jogszabályban foglalt tilalomba nem ütközik. Magánterület  igénybevételével  való  elhelyezésre  csak  akkor kerülhet  sor,  ha  –  a  törvény  szövege  szerint  –   „nincs lehetőség”  sem  közterületen való  elhelyezésre,  sem  meglévő elektronikus  hírközlési építményeken  való  elhelyezésre,  sem közüzemi   szolgáltató  létesítményének  felhasználására,   sem megállapodásra az ingatlan tulajdonosával. Mindebből   az   következik,  hogy  az   építtetőnek,   mielőtt közérdekre  hivatkozással  a  hatóságtól  magánterületen   lévő ingatlan  használatának  korlátozását kéri,  vizsgálódnia  kell abban  a  kérdésben,  hogy  magánterület  használata  nélkül  a létesítmény elhelyezhető–e. Magánterületen    az    elektronikus   hírközlési    építmények létesítésére a főszabály szerint az ingatlan tulajdonosa és  az építtető  megállapodása alapján kerül sor.  Az  építtetőnek  az Eht.  95.  §  (1) bekezdéséből következően meg kell  kísérelnie megállapodni   az  ingatlan  tulajdonosával.   A   megállapodás hiányában    a    Nemzeti   Hírközlési   Hatóság    közérdekből korlátozhatja   az   ingatlan   használatát   az   elektronikus hírközlési építmények létesítése érdekében. Az Eht. 95. § (2) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonosát  a korlátozás  mértékének  megfelelő kártalanítás  illeti  meg.  A tulajdonos  ezen  felül  a  Ptk. 108. §–ának  (2)  bekezdésében meghatározott  jogokat érvényesítheti, vagyis  ha  a  használat vagy  egyéb korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti  vagy jelentős mértékben akadályozza,  az  ingatlan megvásárlását, illetőleg kisajátítását kérheti. Az  Alkotmánybíróság számomra ma is mérvadó gyakorlata  szerint „a  tulajdon  szociális  kötöttségei  a  tulajdonosi  autonómia messzemenő  korlátozását teszik lehetővé”. Az  Alkotmánybíróság 1993.  óta  követett  gyakorlata  szerint  a  tulajdonhoz  való alapvető  jog védelmében a minőségi határvonal nem  a  tulajdon "korlátozása" és polgári jogi értelemben vett "elvonása" között húzódik,  hanem az alkotmányossági kérdés az lett, hogy  milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást  minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt kártalanításra  tulajdonosi jogai korlátozásáért.  A  gyakorlat értelmében,  minthogy  az  Alkotmány  13.  §  (2)  bekezdése  a kisajátításhoz – vagyis a tulajdon elvonásához –  is  csupán  a "közérdeket"  kívánja  meg, ha az értékgarancia  érvényesül,  a szigorúbb "szükségesség" nem alkotmányos követelmény. Ugyanezen határozat   szerint  „a  törvénnyel  érvényesített   "közérdek" alkotmánybírósági   vizsgálata   ezért   nem   a    törvényhozó választásának feltétlen szükségességére irányul, hanem […] arra kell szorítkoznia, indokolt–e a közérdekre hivatkozás, illetve, hogy  a  "közérdekű" megoldás nem sért–e önmagában is  valamely más  alkotmányos  jogot  (például a hátrányos  megkülönböztetés tilalmát)”  [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH  1993,  373, 380–382.]. Igaz, hogy a törvény döntési jogkört ad a hírközlési hatóságnak a   magánterület,   azaz  a  magántulajdonban   álló   ingatlan használatának a korlátozására. Azonban valamely konkrét  ügyben sem  elég  a  korlátozáshoz önmagában a közérdekre való  puszta hivatkozás,  hanem  a  hatóság  csak  akkor  korlátozhatja   az ingatlan  használatát, ha a konkrét ügyben  a  közérdekre  való hivatkozás  indokolt,  az Eht. 94. § (2) és  (3)  bekezdésében, valamint  az  Eht.  95. § (1) bekezdésében  foglalt  feltételek szerint.  Vagyis a törvényi szabályozás véleményem szerint  nem ad  lehetőséget  arra,  hogy a hatóság  előre  kiszámíthatatlan módon,   önkényesen,  közérdek  tényleges   fennállása   nélkül korlátozza a tulajdonjogot. Ezért  az  Eht.  95.  §  (1)–(3) bekezdése  nem  ellentétes  az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogot biztosító 13. §–ával. Aggályosnak   tartom   végül,  hogy   az   Alkotmánybíróság   a tulajdonhoz való alapvető jogot korlátozó törvénnyel szemben, a határozat    szándéka   szerint,   az   eddigiektől   szigorúbb követelményt  állít  fel.  Az  Alkotmánybíróság  a  tulajdonjog alkotmányos korlátozásával összefüggő követelményeket  1993–ban eloldotta az Alkotmány 8. § (2) bekezdésétől. Ennek oka részben az  volt, hogy a tulajdonhoz való jog az egyetlen alapvető  jog az  Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint,  amelyet  közérdekre hivatkozva  lehet  korlátozni  [Vö.  60/1994.  (XII.  24.)   AB határozat,  ABH  1994,  342, 354.].  Nincs  ok  arra,  hogy  az Alkotmánybíróság,  kellő  indok nélkül,  ettől  a  gyakorlattól eltérjen. Budapest, 2006. október 3.                                              Dr. Paczolay Péter                                                   alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The establishment of electronic telecommunications services and antennae
Number of the Decision: .	42/2006. (X. 5.)
Date of the decision: .	10/03/2006
Summary: The Constitutional Court acknowledged the great demand for mobile telephones and stated that, as a general rule, there was a public interest in the establishment of electronic telecommunications services and antennae. However, the legislation did not define the type of public interest which could justify restrictions on property rights.
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2006-3-006
. Full text: en_0042_2006.pdf