Kúria Kfv.IV.37.940/2020/6. számú ítélete és a Debreceni Törvényszék 102.K.701.372/2020/12. számú ítélete

A döntés szövege:

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:


Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.940/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

[8] 1.6. A megismételt eljárásban a Debreceni Törvényszék 102.K.701.372/2020/12. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Az indítványozó kereshetőségi jogával összefüggésben az ítélet rögzítette, hogy az indítványozó a perben kizárólag azokat az összefüggéseket és határozati rendelkezéseket teheti vitássá, amelyek a saját ingatlana használatát és hasznosítását közvetlenül érintik, ezt meghaladóan azonban az alperes határozatát nem sérelmezheti. A településképi véleménnyel összefüggő kereseti kérelem vonatkozásában a Debreceni Törvényszék azt állapította meg, hogy az indítványozó egyfajta közérdekként jelölte meg a településképbe, a település arculatába való illeszkedés kérdését, mely a bíróság álláspontja szerint az indítványozó közvetlen jog- és érdeksérelmének megalapozására nem volt alkalmas. Az ítélet azt is kiemelte, hogy a peres eljárást megelőző közigazgatási hatósági eljárás kétfokú volt, azonban az indítványozó a fellebbezésében a településképi véleménnyel összefüggésben észrevételt nem tett, és a Kp. 78. § (4) bekezdése szerinti kivételeket sem tudott igazolni. A Debreceni Törvényszék azt is rögzítette, hogy a zajvédelem és a parkolóhelyek tekintetében az indítványozó kereshetőségi joga ugyan megállapítható volt, de e két kereseti petitum kapcsán a Kúria végzésében már állást foglalt, attól pedig a Debreceni Törvényszék nem térhetett el.

[9] 1.7. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria Kfv.IV.37.940/2020/6. számú ítéletével a jogerős ítéletet az indokolás megváltoztatásával hatályában fenntartotta. A Kúria megítélése szerint a Debreceni Törvényszék az indítványozó kereshetőségi jogának hiányát helytállóan állapította meg a településképi véleménnyel összefüggésben, a településképi vélemény jogszerűsége ugyanis nem általában tehető vitássá, hanem csak közvetlen egyéni érdek fennállása esetén, ilyen körülményt azonban az indítványozó nem jelölt meg. Kereshetőségi jog hiányában a Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság szükségtelenül bocsátkozott a Kp. 78. § (4) bekezdése szerinti feltételek vizsgálatába. Mindezen szempontokra figyelemmel a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a Debreceni Törvényszék ítélete a jogszabályoknak megfelel, a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben nem tér el, és olyan eljárási szabálysértés sem történt, amely az ügy érdemi elbírálására kihatott volna, azonban az indokolás megváltoztatása a Kp. 78. § (4) bekezdésével összefüggésben szükséges.

[10] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát, melyben a Kúria Kfv.IV.37.940/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta, a Debreceni Törvényszék 102.K.701.372/2020/12. számú ítéletére, valamint Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályának 2018. április 20. napján kelt MŰSZ-58016-29/2018. számú határozatára és a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal 2018. július 20. napján kelt HB/11-ÉPO/00216-5/2018. számú határozatára is kiterjedő hatállyal. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmét állítja, az alábbiak szerint.
[11] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelme körében az alkotmány­jogi panasz az alábbi érveket jelöli meg. Az alkotmányjogi panasz szerint a közigazgatási hatósági eljárást követően jutott az indítványozó tudomására, hogy az érintett ingatlan korábban Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának tulajdonát képezte, melyet egy gazdasági társaság azt követően vásárolt meg, hogy sajtóhírek szerint „egyeztetett a városi főépítésszel a beépíthetőség és a tervek részleteiről”. Álláspontja szerint nem felel meg a tisztességes hatósági eljárás és a fegyveregyenlőség követelményének, hogy az egyeztetéseket lefolytató főépítészi hivatal volt érintett az engedélyezési eljárásban, ráadásul az elsőfokú építésügyi hatóság annak az önkormányzatnak a hatóságaként járt el, amely abban volt érdekelt, hogy az ingatlan értékesítésre kerüljön. Az indítványozó szerint amennyiben a hír igaz, akkor a főépítésszel szemben az Ákr. 22. §-a szerinti kizáró ok állt fenn. Ugyancsak a tisztességes hatósági eljárás követelményének sérelmét valósította meg az indítványozó szerint az a tény, hogy bár az indítványozó azonnali jogvédelmet is kért, az elsőfokú építésügyi hatóság a kereseti kérelmet a törvényes határidőt jelentősen túllépve, a Kp. 40. § (2) bekezdését megsértve terjesztette fel az alpereshez. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmeként értékeli továbbá, hogy mind az eljáró hatóságok, mind pedig a Debreceni Törvényszék és a Kúria contra legem módon jártak el akkor, amikor nem vették figyelembe az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) előírásait. Álláspontja szerint a Debreceni Törvényszék és a Kúria téves következtetésekre jutott az indítványozó kereshetőségi jogával összefüggésben, mely körben az indítványozó külön is sérelmezi, hogy megítélése szerint tényszerűen is megjelölt olyan joghátrányt, mely a településképi véleménnyel összefüggésben a kereshetőségi jogát megalapozta. A Kúria ítélete az alkotmányjogi panasz szerint a fentieken túlmenően azért is alaptörvény-ellenes, mert a Kúria nem tett eleget az ­indokolási kötelezettségének akkor, amikor nem indokolta meg, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelmében megjelölt eseti döntést miért nem tartja az indítványozó ügyében relevánsnak. Az indítványozó azt is kifogásolja, hogy a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, majd utóbb a Debreceni Törvényszék ítélete egymáshoz képest is ellentétes megállapításokat tartalmaz a településképi vélemény beszerzésével összefüggésben, érvelése szerint pedig a régi Ör. rendelkezéseire az annak hatályvesztését követően indult építési hatósági eljárásban jogot alapítani egyébként sem lehetett volna.
[12] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmeként értékeli, hogy Debrecen ­Megyei Jogú Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályának 2018. április 20. napján kelt MŰSZ-58016-29/2018. számú határozatában nem tájékoztatta megfelelően az indítványozót a jogorvoslat lehetőségéről, az ugyanis részben egy már nem hatályos jogszabályi rendelkezést jelölt meg, részben pedig nem tért ki külön a településképi véleménnyel szembeni jogorvoslat lehetőségére sem, mely az indítványozó, mint építési ügyekben nem járatos állampolgár számára utóbb, a fellebbezési jogának gyakorlása során hátrányt okozott. Az indítványozó ugyancsak a jogorvoslathoz való jog sérelmeként értékeli, hogy a másodfokú hatóság nem végezte el az elsőfokú döntés teljes körű felülvizsgálatát, melynek megtörténte esetén kiküszöbölhető lett volna a településképi véleménnyel okozott sérelem is. Álláspontja szerint az Ákr. 119. § (4) bekezdése alapján a másodfokú hatóságnak a teljes revízió elvének megfelelően hivatalból, az indítványozó nyilatkozata hiányában is észlelnie kellett volna a településképi véleménnyel kapcsolatos jogsértést, és azt megfelelően orvosolnia kellett volna.

[13] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[14] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó a Kúria ítéletét 2021. február 22. napján vette át, alkotmányjogi panaszát pedig 2021. április 20. napján, határidőben terjesztette elő. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményének eleget tesz.

[15] 3.2. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadható­sági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[16] Az Alkotmánybíróság következetes, az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésére visszavezethető gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {lásd: 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata abban is következetes, hogy a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, illetve a jogszabályok értelmezése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta „szuperbíróságként”, a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el {legutóbb például: 3328/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [20]}.
[17] Az Alkotmánybíróság hatásköre ennek megfelelően nem terjedhet ki annak vizsgálatára, hogy az eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok helytállóan rögzítették-e a tényállást (a településképi véleménnyel összefüggésben); helytállóan értelmezték-e az OTÉK rendelkezéseit; megalapozottak-e az indítványozó által megjelölt sajtóhírek, és ezek megalapozhatják-e az Ákr. vagy a Kp. valamely rendelkezésének sérelmét; határidőben terjesztették-e fel az indítványozó kereseti kérelmét; megjelölt-e az indítványozó olyan joghátrányt, amely a kereshetőségi jogát eltérő jogértelmezéssel megalapozhatta volna; a másodfokú hatóság hivatalból elvégezte-e az elsőfokú döntés teljes körű revízióját az indítványozó fellebbezése hiányában; az indítványozó számára kellően egyértelmű rendelkezéseket tartalmazott-e a határozat a fellebbezési jog gyakorlásával összefüggésben. Ezen ­kérdések mind külön-külön, mind pedig összességükben olyan tényállás-megállapítási, bizonyíték-értékelési, illetőleg szakjogi-törvényértelmezési kérdések, melyek nem tartoznak az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
[18] Az Alkotmánybíróság ugyanis következetes, az Alaptörvényből fakadó gyakorlatának megfelelően a bírói döntések felülvizsgálata során nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz {legutóbb például: 3401/2021. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[19] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. A tisztességes bírósági eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképp megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]–[34]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indokolási kötelezettségből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}. Jelen esetben a Kúria az indítványozó által a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos eseti döntés vonatkozásában azt rögzítette, hogy az „más tényállás mellett született, ezért az jelen ügyben analógia útján sem volt alkalmazható” (Kúria ítélete, Indokolás [36]), mely eseti döntés ráadásul egyébként sem egy településképi véleménnyel, hanem – a Kúria indokolásából is kitűnő módon – valóban teljes más tényállás mellett, egy környezetvédelmi hatástanulmány beszerzésének elmaradásához kapcsolódóan született meg.
[20] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével nem hozható összefüggésbe {legutóbb például: 3207/2021. (V. 19.) AB végzés, Indokolás [23]}, az indítványozó pedig az alkotmányjogi panasz benyújtását megelőzően nyilván­valóan élhetett (és élt is) a jogorvoslat lehetőségével. Önmagában az a tény, hogy az indítványozó (szubjektív elvárásai szerint) nem kapott kellő részletességgel tájékoztatást a jogorvoslat lehetőségéről, pedig már csak azért sem vetheti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, mert az indítványozó erre az érvre az alkotmányjogi panasz benyújtását megelőző eljárásában egyébként sem hivatkozott. Az a tény pedig, hogy az ügyben az indítványozó számára összességében kedvezőtlen döntés született, még nem hozható összefüggésbe az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog esetleges sérelmével.
[21] Sem az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, sem pedig a XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmét nem vetheti fel végezetül az indítványozó azon érve, hogy az indítványozó kifejezett fellebbezése hiányában az ügyben eljáró másodfokú hatóság hivatalból nem észlelte az elsőfokú döntés olyan állítólagos hibáját, melyre az indítványozó egyébként maga sem hivatkozott. Miközben az Ákr. 119. § (4) bekezdése valóban lehetőséget biztosít (és nem pedig kötelezettséget teremt) a másodfokú hatóság számára a fellebbezésben foglaltaktól való eltérésre, ez a rendelkezés nem értelmezhető akként, hogy az indítványozó a bármely okból nem kellő részletességgel előterjesztett fellebbezése esetleges hiányosságait utóbb a másodfokú hatóság, illetőleg bíróság eljárása alaptörvénysértő hiányosságaként hívhassa fel, akként, hogy a hatóságnak, illetőleg a bíróságnak hivatalból észlelnie kellett volna valamely olyan törvénysértő körülményt, amelyet egyébként maga az indítványozó sem észlelt korábban. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből és XXVIII. cikk (7) bekezdéséből e vonatkozásban kizárólag az indítványozó fellebbezésében foglaltak érdemi megvizsgálásának kötelezettsége (és nem pedig az indítványozó szubjektív elvárásait tükröző, kifejezett kérelemmel alá nem támasztott terjedelmű hivatalbóli felülbírálatra vonatkozó kötelezettség) vezethető le.
[22] Mindezen szempontok figyelembevételével az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, az indítvány pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem fogalmaz meg, ekként nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadási feltételek egyikét sem.

[23] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján ­eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., tanácsvezető alkotmánybíró .
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k., alkotmánybíró Dr. Szabó Marcel s. k., előadó alkotmánybíró .	Dr. Salamon László s. k., alkotmánybíró Dr. Szalay Péter s. k., alkotmánybíró .