Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Debreceni Törvényszék 17.B.151/2021/41. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.348/2022/7. számú végzése és a Kúria Bfv.II.451/2023/8. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozót az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki felbújtóként elkövetett rablás bűntettében, melyet a másodfokú bíróság helybenhagyott. A Kúria döntése az első- és másodfokú döntést hatályában fenntartotta.
Az indítványozó előadása szerint a sértett a vád tárgyát képező cselekményre vonatkozó tanúvallomásával önmagát is bűncselekmény elkövetésével vádolta.
Az indítványozó álláspontja szerint azon felül, hogy a bíróság nem tett feljelentést, eljárási szabálysértést is elkövetett, mikor a sértett tanút a kihallgatása kezdetén részleges vallomástétel megtagadási jogára nem figyelmeztette, azaz arra, hogy a Be. 172. § (1) bekezdése szerint aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben a tanúvallomást akkor is megtagadhatja, ha a) a tanúvallomást a terhelt hozzátartozójaként nem tagadta meg, vagy b) a kérdéses bűncselekmény miatt ba) az eljárást vele szemben megszüntették, bb) vele szemben feltételes ügyészi felfüggesztést alkalmaztak, vagy bc) büntetőjogi felelősségét már jogerősen elbírálták. Ebből következően a bíróság a tényállás megállapításakor olyan bizonyítékokat használt fel, melyeket a bizonyítékok köréből ki kellett volna rekesztenie.
Az indítványozó álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezéseknek nem megfelelően beszerzett tanúvallomás felhasználása sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonságot, az indítványozónak a XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez és a XXVIII. cikk (1) bekezdése által deklarált tisztességes eljáráshoz való jogát. .
. |