A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.III.37.503/2018/6. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség [Nyilvántartási szám: 01-02-0001189, székhely: 1062 Budapest, Lendvay utca 28., képviseli: dr. Gulyás Gergely Győző (a továbbiakban: Fidesz-MPSz) mint a Fidesz-MPSz jelölő szervezetnek a 2018. évi országgyűlési választási eljárásban nyilatkozattételre jogosult, meghatalmazott képviselője] mint kérelmező az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján alapján alkotmányjogi panasz indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Kérte, hogy az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörében eljárva az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenessége miatt az Alaptörvény 24. cikk (3) bekezdés b) pontja és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg a Kúriának a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban NVB) 825/2018. (IV. 18.) számú határozatát helybenhagyó Kvk.III.37.503/2018/6. sorszámú végzését, mert az sérti a kérelmező tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogát [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés].
[2] A végzés helybenhagyta az NVB-nek azt a határozatát, amelyben a kúriai döntés [5] bekezdése szerint az NVB „megállapította, hogy a beérkező levélszavazatok közül 4360 db érvénytelen, mert nyitott válaszborítékban érkeztek, azaz a borítékok nem voltak lezárva.” Az NVB 825/2018. (IV. 18.) számú határozatával a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok levélben szavazása eredményét állapította meg oly módon, hogy a vitatott státuszú levélszavazatokat a végeredmény szempontjából nem vette figyelembe.
[3] 1.1. A kérelmező kifogást nyújtott be az NVB-hez a 825/2018. (IV. 18.) számú határozata ellen a választási eredmény megállapítására vonatkozó szabályok megsértése okán. A Ve. 202. § (1)−(2) bekezdései szerint, illetőleg a Ve. 293. § (1) bekezdésének rendelkezései alapján a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok levélben leadott szavazatait az NVB felügyelete mellett működő Nemzeti Választási Iroda (a továbbiakban: NVI) számolta meg. A FIDESZ-KDNP jelölőszervezetek által a Ve. 245. § (2) bekezdése alapján megbízott megfigyelője felkereste az NVI-t, hogy a szavazási iratokra vonatkozó statisztikai adatokról tájékozódjon. Az NVI-ben 2018. április 16-án ismertetett adatok alapján a kérelemhez csatolt jegyzőkönyv felvételét kezdeményezte, mivel a NVI tájékoztatása szerint 4360 db olyan szavazási irat került rögzítésre, melynek az érvénytelenségi oka „nincs leragasztva a nagy boríték” kategóriába tartozik, így az ide sorolt szavazási iratok között nagy számban fordulnak elő olyan iratok, amelyeknek érvénytelenné nyilvánítása várható. Az NVB 825/2018. (IV. 18.) számú határozatával megállapította a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok levélben szavazása eredményét oly módon, hogy a vitatott státuszú levélszavazatokat a végeredmény szempontjából nem vette figyelembe.
[4] A kérelmező felülvizsgálati kérelemmel élt, ebben az érvénytelennek minősített szavazatok megvizsgálását, és érvényességük esetén azok megszámolását, és az eredményt megállapító határozat kiegészítését kérte.
[5] Álláspontja szerint az NVI a Ve. 289. § (3) bekezdésével ellentétesen értelmezte a jogszabály előírásait, mert nem csak azokat a válaszborítékban érkezett iratokat értékelte érvénytelennek, amelyek valóban nyitott borítékban érkeztek, hanem azokat is, amelyek esetében a lezárt, de hagyományos postai borítékban érkezett a szavazat, illetőleg azokat is, amelyek egyértelműen lezárt állapotban érkeztek, és csupán a piros biztonsági csík valamilyen fokú, a szavazat titkosságát nem veszélyeztető sérülése volt kimutatható.
[6] A kérelmező mindkét vonatkozásban sérelmezte az NVI eljárását, mivel a Ve. előírásaival ellentétes, az NVI saját statisztikai rendszerében sem szereplő jogcímen nyilvánított érvénytelenné 4360 levélszavazatot, amelyeket a hivatkozott jegyzőkönyv szerint az 5045–5137 számú irattartókban helyeztek el.
[7] Kifejtette, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a biztonsági csík ellenőrzését előírná, vagy annak bármilyen elváltozásához az érvénytelenség jogkövetkezményét fűzné. Továbbá arra sincs előírás, hogy a válaszboríték kizárólag az NVI által rendelkezésre bocsátott válaszboríték lehet, mivel a választási levélcsomagban kiküldött válaszborítékkal a jogalkotó csak a joggyakorlást kívánta megkönnyíteni.
[8] A kérelmező hivatkozott a Kúria döntéseire is, amely során a Kúria kimondta, hogy az alapelveknek a népszavazási eljárásban történő rendezése törvényalkotói feladat kellene legyen, amelyet a bírói jogértelmezés nem vehet át. Ilyen alapon az NVB sem volt jogosult arra, hogy a Ve. szabályait ennyire kiterjesztően értelmezze.
[9] A kérelmező hivatkozott az Alkotmánybíróság több határozatára is, amelyekben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a választójog mint alanyi jog érvényesíthetőségének feltétele, hogy az állam a választójog gyakorlását biztosítsa, és azt megfelelő garanciákkal védje. A választópolgár nem fosztható meg ezen alapjogától, miként az Alkotmánybíróság kifejtette, „akár az egyenlőség, akár az általánosság bármiféle korlátozása csak igen jelentős elvi indokkal fogadható el, és egyeztethető össze az Alaptörvénnyel”.
[10] A bíróságoknak figyelemmel kell lennie a jogszabályok értelmezésekor arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata komoly védelemben részesíti a választójogot. A választási szervek jogértelmezése tehát a választójogot védelmező alkotmányos korlátokba ütközik akkor, amikor az NVB és az NVI törvényi indok nélkül nyilvánítanak szavazatokat érvénytelennek.
[11] A Kúria végzésének [7] bekezdése megállapítja, hogy a Ve. által nevesített „válaszboríték” az NVI által a szavazási levélcsomag részeként biztosított válaszboríték [Ve. 275. § (1) bekezdés d) pont]. E válaszborítéknál a NVI az országgyűlési képviselők 2018. évi választási eljárásában olyan biztonsági megoldást alkalmazott, amely kimutatja, ha a válaszborítékot az NVI-hez érkezés előtt felnyitják. A Kúria álláspontja szerint a biztonsági csík tanúsága szerint korábban felbontott válaszboríték – az esetleges visszazárástól függetlenül – nyitott borítéknak minősül tekintettel arra, hogy a válaszboríték első kezű megnyitására – a jogszabály felhatalmazása alapján – garanciális okokból az NVI jogosult. Ennélfogva a Kúria egyetértett az NVB-nek a sérült válaszborítékokra vonatkozó érvénytelenséget kimondó döntésével. A [8] bekezdés szerint a Ve. valóban nem tartalmaz előírást a válaszboríték kizárólagos használatára, de ez, illetőleg más, erre utaló figyelemfelhívás hiánya nem írja felül a választás tisztaságát kimondó alapelvet [Ve. 2.§ (2) bekezdés a) pont].
[12] A végzés [9] bekezdése tartalmazza azt is, hogy a biztonsági csíkkal ellátott boríték esetén a csík sértetlensége igazolja a „zárt boríték” tényét, ekkor a levélszavazat nem lesz érvénytelen a Ve. 289. § (3) bekezdés a) pontja szerint. Ez a plusz garancia a sima postai boríték használata esetén nem valósul meg, mivel a boríték felnyitása ellenőrizhetetlen, így teret ad a visszaélésre. Ebből következően Kúria a Ve. által nevesített „nem lezárt boríték” fogalmába beletartozónak tekinti mind a sérült, mind a sérülés hiányát nem igazoló sima borítékot.
[13] A [12] bekezdésben megjegyezte a Kúria, hogy a kérelmező jogi álláspontjának elfogadása esetén sem lett volna lehetőség az érvénytelennek minősített szavazatokat tartalmazó borítékok megvizsgálására, illetőleg újraszámolására, tekintettel arra, hogy 4360 db Ve. 289. § (3) bekezdés a) pontja alapján érvénytelenné nyilvánított levélszavazat azóta felbontásra került. Ebből következően a Kúria nem lett volna abban a helyzetben, hogy utólag meg tudja ítélni, mely válaszborítékok nem voltak lezárva beérkezésükkor. A kérelmező általi jogsértés megállapítása esetén ezért a Kúria jogszerűen kizárólag a levélszavazás megismétlésének az elrendelése iránt intézkedhetett volna.
[14] 1.2. Az indítványozó szerint a Kúria contra legem értelmezte a Ve. vonatkozó rendelkezését, illetve nem indokolta meg a jogkérdésre irányadó jogi norma figyelmen kívül hagyását, mindez pedig – utalva a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatban foglaltakra – együttesen olyan súlyú, hogy sérti a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot. A Ve. ugyanis nem tartalmaz rendelkezést a válaszboríték kizárólagos használatára, a Kúria szerint azonban a Ve. választások tisztaságát kimondó alapelve felülírja a Ve. tételes rendelkezéseit. Nem indokolta meg ugyanakkor, hogy milyen indokok alapján vonta le ezt a következtetését. Azt sem indokolta meg, hogy a válaszborítéktól eltérő, postai borítékot miért értelmezi „nem lezárt boríték”-ként. Mindezzel a Kúria a Ve.-ben nem jelenlévő érvénytelenségi okot állapított meg. Mindez ellentétes az Alaptörvény 28. cikkével is.
[15] Az indítványozó álláspontja szerint önkényes a Kúriának a jogalkotó akaratára vonatkozó következtetése is, ugyanis a Ve., valamint az 1/2018. (I. 3.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.) rendelkezéseit összeolvasva a „józan ész” alapján éppen a Kúriáéval ellenkező következtetés vonható le. Az NVI által küldött ingyenes válaszboríték ugyanis az NVI címét tartalmazza, amely azonban a külképviseleti választási irodának történő postázás esetén nem alkalmazható.
[16] Mindezeken túl az NVI nemcsak a nem lezárt borítékokat nyilvánította érvénytelennek, hanem a lezárt, postai borítékokat is, illetve azokat, amelyek esetén csak a piros biztonsági csíknak a szavazat titkosságát nem veszélyeztető sérülését lehetett megállapítani.
[17] Ellentétes a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joggal az is, hogy a Kúria a valósággal ellentétes megállapítást tett az eredmények utólagos megállapíthatósága kapcsán, ugyanis az NVI statisztikáiból egyértelműen megállapítható, hogy mely borítékokat nyilvánították érvénytelennek a válaszboríték hiánya, illetve a biztonsági csík sérülése miatt.
[18] A tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog sérelmének harmadik aspektusa pedig az, hogy történtek olyan eljárási cselekmények (NVI megkeresése, dogmatikailag szemlének minősíthető megbeszélés), amelyekre a Kúria indokolása nem tér ki, vagyis a Kúria hallgatott releváns eljárási cselekményekről. A Kúria eljárása azért tisztességtelen, mert az elvégzett eljárási cselekmények során szerzett bizonyítékokkal ellentétesen állapította meg a tényállást és vonta le az abból fakadó következtetéseket is, olyan tartományban értelmezve a Ve. vonatkozó rendelkezéseit, amelyek már alaptörvény-ellenesen korlátozzák a választójogot és az indítványozó tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogát.
[19] A tisztességes bírósági tárgyalás részét képezi a „pártatlannak látszani” követelménye is, azonban az indítványozó álláspontja szerint aláássa a pártatlanság látszatát, illetve magát a követelményt is az a bírói eljárás, ami először a döntés lehetséges politikai következményeit mérlegeli és csak ezt követően hozza meg a döntését, ráadásul a választási ügyekben meghatározott szűk határidőket megsértve.
[20] Azzal, hogy a Kúria a Ve. szabályait kiegészítve új követelményt állapított meg nemcsak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot sértette meg, hanem azon keresztül a C) cikk (1) bekezdésében rögzített hatalommegosztás követelményét, illetve a B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvét is. A Kúria azon eljárása, amely jogértelmezéssel eloldja magát a tételes jogi rendelkezésektől – és ezáltal jogalkotási tevékenységet végez – azért is súlyos alaptörvény-ellenességet eredményez, mert az Alaptörvény XXIII. cikkén alapuló választójog érvényesülésének korlátozásához is vezet.
[21] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés szerint a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26−27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29−31. § szerinti feltételeket.
[22] 2.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtására az előírt határidőt megtartotta. A panaszt 2018. április 25-én nyújtották be a Kúriához. A Kúria végzését 2018. április 24-én hozta meg.
[23] 2.2. A panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek.
[24] Az indítvány megjelölte az indítványozó jogosultságát és az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. A panaszos megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], valamint az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. A panaszos indokát adta az eljárás megindításának, kifejtette az Alaptörvényben foglalt és az indítványban felhívott jogok sérelmének a lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], indokolta továbbá azt is, hogy a bírói végzés miért ellentétes az Alaptörvény általa felhívott rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. A panaszos kifejezett kérelmet terjesztett elő a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[25] 3. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[26] 3.1. A választójog gyakorlásának biztosítása érdekében az államnak aktív magatartást kell tanúsítania. A választójog intézményvédelmi oldalán az állam a választójog gyakorlását lehetővé tevő, azt elősegítő szabályok megalkotására, és azok érvényesítésére köteles. Az állam alapvetően széles mérlegelési lehetőséget élvez a konkrét szabályozás területén, a választójog gyakorlásának feltételei azonban nem nehezíthetik meg a népakarat szabad kifejezését, továbbá nem gátolhatják a választójogban kiteljesedő döntési szabadságot. A választási szabályoknak összességében kell megfelelniük annak a követelménynek, hogy mindenekfelett a választók véleményének szabad kifejezését segítsék elő {1/2013. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [56], [58]}. Mindebből egyszersmind az is következik, hogy a választójog gyakorlásához a választójog anyagi jogi szabályainak meghatározásán túl kifejezett eljárási szabályokra is szükség van {3086/2016. (IV. 26.) AB határozat, Indokolás [44]}.
[27] A levélben szavazás a választójog gyakorlásához tapad, a távszavazás különféle eszközei közül az egyik lehetséges megoldás. A levélben szavazás sok kockázatot rejt, amely választási alapelveket érinthet. A könnyű hozzáférés és a választási elvek érvényesíthetősége közötti egyensúlyt a törvényhozó teremti meg, a választási eljárási szabályok megalkotása révén. A választójog gyakorlásának lényeges feltételei – így az alapvető eljárási szabályok is – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján csak törvényben határozhatók meg, a választójoggal való szoros összefüggés miatt. Ilyen lényeges feltétel – többek között – a levélben szavazás biztonságát szolgáló előírások megfogalmazása. A Ve. rendelkezése szerint a választási csomag tartalma a „belföldi postára adás esetére bérmentesített válaszborítékot” [275. § (1) bekezdés d) pont], illetve a levél útján történő szavazás szabályai között azt is, hogy a „lezárt belső borítékot és a kitöltött azonosító nyilatkozatot a választópolgár a válaszborítékba zárja” [278. § (3) bekezdés]. A Ve. csak arról rendelkezik, hogy érvénytelen a szavazási irat, ha a válaszboríték nincs lezárva [289. § (3) bekezdés a) pont]. Nem részletezi ugyanakkor, hogy mikor tekinthető egy boríték nem lezártnak – e kérdés megítélését a jogalkalmazóra bízza.
[28] Nincs tehát olyan jogszabályi rendelkezés a Ve.-ben, amely akár a kiküldött válaszboríték vagy a biztonsági csík kötelező alkalmazását előírná, vagy ezek mellőzéséhez kifejezetten az érvénytelenség jogkövetkezményét fűzné. Nem szerepel a Ve.-ben olyan jogi korlátozás, mint amilyet a Kúria végzése a Ve. eljárási alapelveiből értelmezés útján kiolvasott, és amelynek révén a más borítékban küldött szavazatokat arra hivatkozva nyilvánította érvénytelenné, hogy az ilyen borítéknál a sérülés hiánya nem állapítható meg.
[29] Alapvető jog gyakorlását korlátozó előírást kifejezett törvényi szabály hiánya esetén nem lehet bírói jogértelmezéssel pótolni, mert ez az alapjog-korlátozás szükségességéről szóló állásfoglalás lenne, ami a törvényhozásra tartozik. A Ve. vonatkozásában az Alkotmánybíróság már megállapította, hogy a Kúria nem jogosult arra, hogy jogértelmezés formájában a Ve-t. kiegészítse a törvényben kifejezetten nem szereplő feltételek előírásával {3130/2018. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [38]–[39]}. Jelen ügyben az a körülmény, hogy a Kúria megkísérelte a Ve-t kiegészíteni azáltal, hogy „a Ve. által nevesített ’nem lezárt boríték’ fogalmába beletartozónak tekinti mind a sérült, mind a sérülés hiányát nem igazoló sima borítékot”, az alkotmánybírósági eljárás egyéb feltételeinek teljesülése esetén felvetné az alaptörvény-ellenesség kételyét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben. Az Alkotmánybíróság ugyanis – amint erre az indítvány is utal – korábban már megállapította, hogy „[a]z a bírói ítélet, amely alapos ok nélkül hagyja figyelmen kívül a hatályos jogot, önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével”.
[30] 3.2. Az indítványozó panaszában kifogásolta azt is, hogy a Kúria – a kifogásolt végzés sorszámából adódóan – függetlenítette magát az iratok tartalmától, és további eljárási cselekményeket végzett, amelyekről viszont a támadott végzés nem ad számot. Az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló iratok szerint a Kúria a /2. sorszámú végzésével felhívta a NVI-t annak közlésére, hogy a szóban forgó „4360 levélszavazat, amennyiben azt kizárólag a FIDESZ-KDNP jelölőszervezetek országos listáján elszámolásra kerül, eredményez-e mandátumváltozást”. A megkereső végzésre a NVI a Kúrián /3. sorszámon iktatott iratban válaszolt, és jelezte, hogy érvényesnek nyilvánítás esetén az 506 szavazat változást hozna.
[31] A megkereső végzésben kért információnak az NVB felülvizsgálat tárgyát képező határozata szabályossága szempontjából semmilyen jelentősége nem volt. Az indokolatlan megkereső végzés azt a látszatot kelti, hogy a Kúria döntését attól kívánta függővé tenni, hogy annak eredménye hogyan hat ki, vagy egyáltalán kihat-e az egyik jelölőszervezet végleges mandátumszámára. Egyrészt az Országgyűlés alakuló ülésének időpontjára, és az erre vonatkozó határidők szűkösségére tekintettel, másrészt a választások végeredményének a törvényi felhatalmazások nélküli befolyásolására vonatkozó látszat miatt a megkereső végzés az alkotmánybírósági eljárás egyéb feltételinek teljesülése esetén szintén felvetné az ügydöntő végzés alaptörvény-ellenességének kételyét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben.
[32] 3.3. A fenti alaposnak látszó, és az általános országgyűlési választások eredményének közjogi következményeire tekintettel alapvető alkotmányos jelentőségű kérdések ellenére az Alkotmánybíróságnak szigorúan vizsgálnia kellett az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltételeit. Ezt pedig a panasz tárgyának alapos vizsgálata, tartalmának pontos jogi minősítése útján kellett megtennie.
[33] A panasz tartalma szerint közvetlenül nem a választójog gyakorlásának eljárási feltételeit sérelmezi. A panasz a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogra hivatkozva azt állítja, hogy az NVI –, amely a Ve. 293. § (1) bekezdése értelmében a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok levélben leadott szavazatai esetében szavazatszámláló bizottsági tevékenységet is ellát – a Ve. 289. § (3) bekezdésével ellentétesen értelmezte a jogszabály előírásait. Ennek alapja – a panasz szerint – az, hogy nem csak azokat a válaszborítékban érkezett iratokat értékelte érvénytelennek, amelyek valóban nyitott borítékban érkeztek, hanem azokat is, amelyek esetében lezárt, de hagyományos postai borítékban érkezett a szavazat (vagyis nem volt ellátva az NVI által mellékelt biztonsági csíkkal), illetőleg azokat is, amelyek egyértelműen lezárt állapotban érkeztek, és csupán a piros biztonsági csík valamilyen fokú, a szavazat titkosságát nem veszélyeztető sérülése volt kimutatható.
[34] A panasz tehát lényegét tekintve nem jogkérdésre, hanem arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság döntése nyomán a Kúria és az NVB értékelje újra az NVI-nek a szavazatok megszámolására irányult tevékenységét, más megfogalmazásban a kúriai döntéssel felülvizsgált NVB által hozott határozat mellékletét képező jegyzőkönyv ténymegállapításait. Az Alkotmánybíróságnak a panasz folytán tehát csak látszólag kellene arról a jogkérdésről döntenie, hogy a szóban forgó szavazatok érvényesek-e. Valójában a panasz azt a ténykérdést veti fel, hogy a NVI meg tudta volna-e állapítani az érintett válaszborítékokról, hogy azok le vannak zárva, és hogy azokat a választópolgár zárta le. A válaszboríték választópolgár általi lezárása, amelyet nem az NVI, hanem a Ve. 278. § (1) és (3) bekezdése ír elő, azt biztosítja, hogy a szavazat leadását követően ahhoz csak az NVI férhessen hozzá. Ezt a követelményt – mint ténykérdést – csak a válaszboríték sérthetetlensége – mint ténykérdés – biztosítja. A vita tárgya tehát a sértetlenség megállapíthatósága mint ténykérdés, és nem ennek jogkövetkezménye, az érvényesség vagy érvénytelenség.
[35] Az NVI ugyanis – ez adott okot a panaszra – csak érintetlen biztonsági csík esetén tudta megállapítani a válaszboríték sértetlenségét, ezért mellékelte azt a szavazási levélcsomaghoz. A biztonsági csík tehát a szavazópolgár általi lezártságot biztosította. Az érvényesség vagy érvénytelenség csak ennek a ténymegállapításnak a jogkövetkezménye. Az NVB is ezt a ténymegállapítást fogadta el a Kúria előtt támadott határozatában. A Kúria a végzésében a vitatott körülményt tévesen részben jogkérdésnek tekintette ugyan, de részben helyesen ismerte fel a vizsgálandó körülmény jogi természetét, és ténykérdésként állapította meg, hogy a borítékok felbontása után már nem lehet visszakövetkeztetni azok eredeti sértetlenségére.
[36] A beérkezett szavazatokat tartalmazó borítékok – szemben a szavazóköri személyes szavazatleadással – nem álltak a választási szervek folyamatos felügyelete alatt. Azt a körülményt tehát mint ténykérdést miszerint az NVI csak a biztonsági csík sértetlensége esetén tudta kijelenteni, hogy a borítékokat nem nyitották fel, következésképpen ezáltal tudta a határozat melléklete szerinti 225 025 szavazólapot kétséget kizáróan érvényesnek tekinteni, az NVB eljárása és a Kúria jogorvoslati eljárása során sem lehetett kizárólag jogszerűségi kérdéssé átalakítani, és ilyenként felülvizsgálni. Ezt erősíti meg az NVB jelen eljárásban nem támadott 695/2018. számú határozata, amely kifogás tárgyában úgy foglalt állást, hogy nem lehet zártnak minősíteni „azt a szavazási iratot, amelynek válaszborítékját annak biztonsági csíkján található jelzés alapján a lezárást követően felnyitottak, majd újból lezártak”.
[37] Mindennek azért van jelentősége, mert az Alkotmánybíróság a Kúria végzésének a kifogást tévesen részben jogkérdésként elbíráló részére nem lehet figyelemmel, ha a kifogás valójában kizárólag a ténykérdésre irányul. Alkotmányjogi panasz ugyanis ténykérdésre nem alapítható. Ez a korlát a választási ügyekben sem léphető át. A szavazatszámlálás ténymegállapításainak vitatására alapított alkotmányjogi panasz nem nyújtható be. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem ténybíróság, a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás során a Kúria feladata {lásd pl. 7/2013. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [33] és [38]}. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszeljárás ekként nem alkalmas arra, hogy választ adjon arra a kérdésre, hogy a borítékot, amely a belső borítékot tartalmazza, a szavazatszámlálás során lezártnak kellett-e értékelni vagy sem. Azt tehát, hogy az NVI hogyan tudta a válaszboríték lezártságát megállapítani, olyan ténykérdés, amely alkotmányjogi panasszal nem támadható.
[38] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételnek, ezért azt az Abtv. 56. § (1)−(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
előadó alkotmánybíró |
Dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolása
[39] Az alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybíróság általi visszautasításával egyetértek. A rendelkező részt azonban nem a végzés indokolása alapján támogatom.
[40] Nem értek egyet azzal, hogy a szavazat érvényessége pusztán csak egy ténykérdés (és egyáltalán nem jogkérdés) lenne. Nem pusztán csak egy ténykérdés az, hogy a levélszavazat érvénytelensége mikor, milyen feltételek alapján következik be, illetve állapítható meg. Nem értek egyet így azzal sem, hogy a levélszavazat számára rendszeresített válaszboríték használatával, illetve a válaszboríték sértetlenségével kapcsolatos követelmények ne minősülnének jogkérdésnek. A szavazat érvénytelenségének megállapításáról szóló döntést tehát jogilag értékelhető, felülvizsgálható döntésnek tartom. De az adott, konkrét jogkérdés – álláspontom szerint – alapvetően törvényértelmezést igénylő kérdés, vagyis nem olyan, ami az Abtv. 29. §-a szerint az alkotmányjogi panasz befogadására és érdemi vizsgálatára adna okot.
[41] A Ve. 279. § (2) bekezdése szerint a „levélben szavazók névjegyzékében szereplő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgár a szavazatát tartalmazó válaszborítékot” juttathatja el az NVI-be, a külképviseleti választási irodába, illetve az országgyűlési egyéni választókerületi választási irodába. A Ve. rendelkezése szerint tehát, mely határozott névelő használatával utal a válaszborítékra, csak e formátumban teszi lehetővé a levélszavazat eljuttatását, más formában nem. Ez nem pusztán egy ténykérdés, hanem törvényi előírásból származó jogi követelmény. Éppen ezért követelhette meg az NVB, majd az NVB határozatát helybenhagyó Kúria a Ve., vagyis a törvény alapján a levélszavazat érvényességéhez a törvényben foglalt választóboríték használatát.
[42] A fentiekhez kapcsolódóan utalok arra, hogy a Ve. hivatkozott rendelkezésének érvényesülését biztosítja az IMr. 21. § (1) bekezdésének o) pontja. Eszerint az NVI „a levélben szavazók névjegyzékében szereplő választópolgárok számára postai úton megküldi a szavazási levélcsomagot, vagy azt eljuttatja a választópolgár által megjelölt külképviseletre vagy településre; a szavazási levélcsomagban olyan válaszborítékot küld meg, illetve juttat el a levélben szavazók névjegyzékében szereplő választópolgárok részére, amely belföldön és külföldön egyaránt bérmentesítés nélkül feladható”. E rendelkezés is alátámasztja azt, hogy a levélszavazat eljuttatásának jogilag meghatározott formája az NVI által rendszeresített válaszboríték.
[43] A Ve. és az IMr. hivatkozott rendelkezéseit is figyelembe véve az NVI által rendszeresített válaszboríték használata a levélszavazat eljuttatásának, s ezáltal a szavazat érvényességének tételes jogilag szabályozott feltétele. E jogkérdésben való állásfoglalás azonban nem olyan jellegű kérdés, amiről az Abtv. 29. §-ára figyelemmel az Alkotmánybíróságnak kellene állást foglalnia. Ezért tartom helyesnek azt, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
[44] Megjegyzem egyúttal, hogy az alkotmányjogi panaszt visszautasítva az Alkotmánybíróság nem foglalhatott volna állást – még feltételesen sem – a végzés indokolás [26]–[31] bekezdéseiben foglalt érdemi kérdésekről, a bírói döntés, a bírói jogértelmezés, illetve a bírói eljárás esetleges Alaptörvénybe ütközéséről.
Budapest, 2018. május 2.
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
. |