English

Hungarian
Ügyszám:
.
483/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 30/1998. (VI. 25.) AB határozat483/B/1996
.
ABH oldalszáma: 1998/220
.
A döntés kelte: Budapest, 06/22/1998
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a
      következő

                              határozatot :

      1.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,   hogy   a   Magyar
      Köztársaság  és  az  Európai Közösségek  és  azok  tagállamai
      között  társulás  létesítéséről  szóló,  Brüsszelben,   1991.
      december  16.-án  aláírt Európai Megállapodás  kihirdetéséről
      rendelkező 1994. évi I. törvény (a továbbiakban: EM.)  2.  §-
      ában foglalt 62. Cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtásában
      alkotmányos követelmény, hogy a magyar jogalkalmazó hatóságok
      közvetlenül  nem  alkalmazhatják a 62. Cikk (2)  bekezdésében
      hivatkozott alkalmazási kritériumokat.

      2.   Az   Alkotmánybíróság  az  EM.  62  Cikk  (2)  bekezdése
      alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére
      irányuló indítványt és az EM. által kihirdetett 2. számú,  az
      ESZAK-termékekről  szóló Jegyzőkönyv 8. Cikke  (2)  bekezdése
      alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére
      irányuló indítványt elutasítja.

      3.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: "A magyar-EK Társulási
      Tanácsnak  a  Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek  és
      azok  tagállamai között társulás létesítéséről szóló  Európai
      Megállapodás 62. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii)  pontja  és
      (2) bekezdése, valamint az e Megállapodás 2. számú, az ESZAK-
      termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikke (1) bekezdésének (i),
      (ii)   pontja  és  (2)  bekezdése  végrehajtási  szabályainak
      elfogadása    tárgyában   hozott   2/96.   számú   határozata
      kihirdetéséről"  szóló 230/1996. (XII.  26.)  Korm.  rendelet
      Melléklete 1. cikkének első és második bekezdése, továbbá  6.
      cikke alkotmányellenes.

      4.  Az  Alkotmánybíróság  az  alkotmányellenes  rendelkezések
      megsemmisítése    tárgyában   a    határozathozatalt    1999.
      December 31. napjáig felfüggeszti.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                  Indokolás
                                     
                                     I.

        1.  Az indítványozó az EM. 62 cikk (2) bekezdésének, valamint
        az  EM. 2. számú, az ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyve  8.
        cikk  (2)  bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítását
        kérte,  és  kezdeményezte  e  rendelkezések  megsemmisítését.
        Álláspontja   szerint  e  cikkek  meghatározott  ügycsoportra
        vonatkozóan   a   magyar  versenyhatóság  által   közvetlenül
        alkalmazandó  szabályok közé sorolják azokat a kritériumokat,
        amelyek  az  EGK  alapító szerződésének (a továbbiakban:  EK-
        Szerződés)   85.,  86.  és  92.  cikkelyének   alkalmazásából
        erednek.  Hivatkozott  arra, hogy az  illető  kritériumok  az
        Európai  Gazdasági Közösség (a továbbiakban: Közösség)  belső
        jogának   részét  képezik,  a  versenykorlátozás   tilalmának
        közjogi normái, amelyek tartalmi kritériumai jelentős részben
        a Közösség jogszabályaiban és joggyakorlatában jelennek meg.

        Az  alkotmányossági  aggályt az indítványozó  arra  alapozta,
        hogy  egyrészt  a  62. cikk (2) bekezdésben  írt  alkalmazási
        kritériumok  az  EM.  hatályba  lépését  követően   kialakuló
        közösségi jogfejlődést is átfogják, másrészt arra, hogy  ezek
        a  kritériumok  a magyarországi jogalkalmazásban  közvetlenül
        érvényesítendők   anélkül,  hogy   azokat   hazai   jogforrás
        tartalmazná. Megítélése szerint az alkotmányossági  problémát
        az  EM.  62.  cikk (3) bekezdésében hivatkozott  végrehajtási
        szabályozás  alapelvi rendelkezése eredményezi. Az  indítvány
        eredetileg  a végrehajtási szabályozás tervezetére,  mint  az
        EM.  62.  cikk (2) bekezdésének értelmét meghatározó forrásra
        hivatkozott,    majd    egy   csatlakozó    indítványban    a
        kormányrendeletben kihirdetett Végrehajtási Szabályozás 1. és
        6. cikkeit külön is támadta.

        Az  indítványozó  alapvetően a Közösség  versenyjoga  jövőben
        megjelenő   kritériumainak  a  magyarországi  jogalkalmazásra
        háruló  közvetlen  érvényesülési  módját  kifogásolta,  mivel
        ezáltal  a magyar jogrendszer kinyílna egy másik juriszdikció
        belső   közjogi   szabályainak  automatikus   befogadása   és
        alkalmazása előtt. Ebben "a jogalkotási hatalom, mint  állami
        felségjog,  egy  másik  szuverénre  történt  alkotmányellenes
        átruházását"  látta.  Hivatkozott  a  szükséges   alkotmányos
        felhatalmazottság  hiányára,  valamint  tartalma  szerint  az
        Alkotmány  2. § (1) bekezdésére is. Utalt továbbá arra,  hogy
        az  illető közösségi jogi kritériumok, elvek alkalmazása  nem
        hasonlítható  a  nemzetközi szerződések belső  alkalmazásának
        rendjéhez,  nem  alapozható a nemzetközi  magánjog  kollíziós
        mechanizmusára  sem és nem is egy Magyarország  részvételével
        működő   nemzetközi  szervezet  jogalkotása.   Az   indítvány
        kiegészítése    utalt    az    Európai    Gazdasági    Térség
        létrehozatalában    felvetődött    jogi    nehézségekre    és
        megoldásokra,  amelyek a közösségi jog kívülálló  országokban
        való  alkalmazhatóságának korlátait és  lehetséges  módszerét
        határozták meg.

        2.   A  kapcsolódó  újabb  indítvány  a  magyar-EK  Társulási
        Tanácsnak  a  Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek  és
        azok  tagállamai között társulás létesítéséről szóló  Európai
        Megállapodás 62. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii)  pontja  és
        (2) bekezdése, valamint az e Megállapodás 2. számú, az ESZAK-
        termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikke (1) bekezdésének (i),
        (ii)   pontja  és  (2)  bekezdése  végrehajtási  szabályainak
        elfogadása    tárgyában   hozott   2/96.   számú   határozata
        kihirdetéséről  szóló  230/1996 (XII. 26.)  Korm.  rendeletet
        Mellékletének  (a továbbiakban: Vsz.) 1. cikke  és  6.  cikke
        alkotmányellenességének  megállapítását  és   megsemmisítését
        kezdeményezte.

        Az  indítványozó  érvelése szerint  a  Vsz.  1.  cikke  azért
        alkotmányellenes, mert ez a rendelkezés az, amely az  EM.  62
        cikk   (2)   bekezdésében   írt   követelményeket   a   hazai
        jogalkalmazó    hatóságra   (Gazdasági   Versenyhivatal,    a
        továbbiakban:   GVH)   telepíti.   A   Vsz.   alkotmányossági
        vizsgálatát  azért tartotta szükségesnek, mert "önmagában  is
        alkotmányellenes az a magyar jogszabályhely, amely egy  hazai
        jogalkalmazó hatóságot úgy határoz meg, mint akinek egy másik
        jogrendszer  belső versenyszabályainak mindenkori alkalmazási
        kritériumai  szerint  kell megítélnie  saját  eljárásában  az
        előtte levő ügyeket". Az indítványozó szerint az EM. 62  cikk
        (2)  bekezdése és a Vsz. 1. cikke az alkotmányossági probléma
        szempontjából   tartalmilag  egy  egységet   képeznek,   csak
        egymásra  tekintettel  ítélhetők  meg,  de  a  két  jogforrás
        alkotmányossága önállóan is vizsgálandó.

        Az  indítványozó aggályosnak látta továbbá, hogy  a  Vsz.  6.
        cikke alapján a magyar versenyhatóságnak biztosítania kell  a
        Közösség  jogának részeként létező, a Miniszterek Tanácsa  és
        az  Európai  Bizottság  egyes rendeleteiben  megjelenő  elvek
        teljes körű alkalmazását, ahogyan azok mindenkor hatályosak a
        közösségi  jogban.  Támadhatóvá teszi ezt a  szabályozást  az
        indítványozó  szerint,  hogy a konstrukció  a  jövőbeni  jogi
        rendeletek   elveire  is  kiterjedően  közvetlen  alkalmazási
        követelményt határoz meg, anélkül, hogy ezek az elvek  magyar
        jogforrásban megjelennének.

        3.  Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásához beszerezte
        és  felhasználta az igazságügy-miniszter véleményét.  Az  EM.
        62.  cikk  (2) bekezdését illetően a vélemény hivatkozott  az
        alkotmányos  értelmezés tanára, amely szerint nem feltétlenül
        szükséges   a   támadott  jogszabály  alkotmányellenességének
        megállapítása, ha annak van alkotmánykonform értelmezése,  és
        a  normát nem kell mindig megsemmisíteni azon az alapon, hogy
        annak   az   alkotmányos  követelményeknek  meg  nem   felelő
        értelmezése is lehetséges. Utalt a miniszter véleménye  arra,
        hogy  a  kapcsolódó végrehajtási szabályok  meghatározóak  az
        értelmezés  szempontjából. Álláspontja szerint a 62.  cikknek
        nem  tulajdonítható olyan értelmezés, amely nem felel meg  az
        alkotmányos követelményeknek.

        A  miniszter  vitatta,  hogy az EM.  62  cikk  (2)  bekezdése
        alapján  érvényesítendő kritériumok megfelelnének a közvetlen
        hatály  feltételeinek, azaz szerinte azok "nem  alkalmazhatók
        közvetlenül  magánszemélyekre,  illetve  konkrét  versenyjogi
        esetekre".  Álláspontja szerint az EM.  62.  cikkébe  foglalt
        követelmények  jogalkotási kötelezettséget jelentenek,  és  a
        közösségi  jognak  a  hazai jogalkalmazásban  való  közvetlen
        figyelembevételét  nem teszik lehetővé  vagy  szükségessé.  A
        Magyar  Köztársaság "azt vállalta, hogy belső joga —  nyilván
        nemcsak  írott, hanem élő joga — útján" a 62. cikkben foglalt
        előírásokat teljesíti, így az e cikkben írt "elbírálás" nem a
        hazai   jogalkalmazó  szervek  előtti  eljárásokban   történő
        elbírálást  jelent. A 62. cikk minősítése azt  jelenti,  hogy
        "annak  (1)  bekezdése  anyagi  jogi  kötelezettséget  ró   a
        Szerződő  Felekre, megkövetelve belső joguknak  a  nemzetközi
        jogi  kötelezettséghez történő igazítását",  a  (2)  bekezdés
        pedig  az (1) bekezdés szabályainak "értelmezési hátteréül  a
        közösségi jogot hívja fel, quasi kollíziós normaként", és így
        a Felek általi közös értelmezéshez teszi hivatkozási alappá a
        megjelölt jogból levezethető elveket, kritériumokat.

        4.   Az   indítványozó  újabb  —  kapcsolódó  —  indítványára
        figyelemmel az Alkotmánybíróság megkereste a külügyminisztert
        és   ismételten   az  igazságügyminisztert  az   indítvánnyal
        kapcsolatos kormányzati álláspontok előterjesztése iránt.

        A   külügyminiszter  álláspontja  szerint   az   indítvánnyal
        támadott  rendelkezések alkotmányossági problémát nem  vetnek
        fel,  az EM. megkötésére és a belső jogban való kihirdetésére
        alkotmányos  felhatalmazottság alapján került  sor.  Utalt  a
        miniszter   arra,   hogy  az  Alkotmánynak  az   Országgyűlés
        hatásköréről   szóló   19.   §   (3)   bekezdésében   foglalt
        rendelkezése  alapján  az  Alkotmány  számolt  a   nemzetközi
        kapcsolatok   körében   a   nemzeti   szuverenitás   bizonyos
        korlátozásával.   A  nemzeti  szuverenitás   hagyományos,   a
        nemzetek  formális egyenrangúságára épülő, azt túlhangsúlyozó
        értelmezése  a  mai nemzetközi viszonyokban már  egyáltalában
        nem  alkalmazható. Hivatkozott arra is, hogy az  indítványozó
        elmulasztotta   figyelembe  venni   a   támadott   nemzetközi
        szerződés  célját,  vagyis azt, hogy  a  társulási  szerződés
        Magyarország   európai  integrációját  hordozó  megállapodás.
        Ezzel   összefüggésben  kiemelten  hivatkozott  az  EM.   67.
        cikkében foglaltakra, amely mint lex generalis rögzíti,  hogy
        Magyarországnak  a Közösségbe történő gazdasági  integrációja
        egyik  alapvető előfeltétele az ország jelenlegi és  jövőbeni
        jogszabályainak    a    Közösség   jogszabályaihoz    történő
        közelítése.  Márpedig  Magyarország e  cikkben  a  lehetséges
        mértékű  jogközelítésre kifejezetten kötelezettséget vállalt.
        Ehhez az általános kötelezettségvállaláshoz képest a támadott
        rendelkezések   a   versenyjog   területén   lex   specialist
        jelentenek.  Ilyenformán  az  EM.  62.  cikkének  a  társulás
        általános   integrációs  célkitűzéseihez  képest  alárendelt,
        másodlagos   jellege  van.  A  Társulási   Megállapodás   már
        önmagában  is  feltételezi, hogy a megállapodás  szereplőinek
        számolniuk   kell   az   Európai  Közösség   jogszabályaival,
        illetőleg  e  jogszabályok tényleges érvényesítésével,  ilyen
        körülmények között az indítványokban kifogásolt rendelkezések
        alkotmányossági problémát nem vetnek fel.

        Az   igazságügy-miniszter  újabb  észrevételében  az  eredeti
        indítvánnyal   kapcsolatos  és  az  alkotmányos   értelmezési
        lehetőségre  vonatkozó korábbi álláspontját  fenntartotta  és
        megismételte.  Véleménye  szerint az  alkotmányos  értelmezés
        lehetősége   a   kapcsolódó   indítvánnyal   támadott    Vsz.
        rendelkezései  tekintetében is fennáll. Eszerint  a  Vsz.  6.
        cikke  értelmezhető  úgy is, hogy a GVH az  1.  cikk  alapján
        irányadó   hatályos   magyar  anyagi  jogi   versenyszabályok
        alkalmazása során is abban a helyzetben van, hogy az EM.  62.
        cikkének  eleget tegyen. A Vsz. 6. cikkében foglalt közösségi
        jogi   elveknek  a  magyar  versenyhatóság  részéről  történő
        érvényesítése ugyanis természetesen csak a magyar versenyjogi
        jogszabályok  keretei között lehetséges,  mert  a  Vsz-ben  a
        saját  anyagi  jog  alkalmazása jelenik  meg  alapelvként  és
        ultima  ratio-ként. A miniszteri okfejtés  vitássá  tette  az
        indítványozónak azt az álláspontját, hogy az EM. 62. cikk (2)
        bekezdésének  közvetlen alkalmazása a magyar versenyhatóságra
        hárulna.   Álláspontja  szerint  a  Vsz.  1.   cikk   második
        bekezdésének  rendeltetése nem több, mint az,  hogy  a  Felek
        egymás  kölcsönös tájékoztatására formálisan is megnevezik  e
        rendelkezésben versenyhatóságaikat.

        Utalt   a   miniszter   arra  is,  amely  a   külügyminiszter
        álláspontjában  is  megfogalmazódott,  hogy  a  szuverenitás-
        korlátozással járó szerződések megkötésére az Országgyűlésnek
        alkotmányos  felhatalmazottsága van. A támadott rendelkezések
        ebben    az   összefüggésben   annál   kevésbé   jelenthetnek
        alkotmányossági problémát, mert a külföldi jog  magyarországi
        alkalmazása   egy  egészen  szűk  tárgykörre   és   konkrétan
        meghatározott     szabályozási     területre,     az      ún.
        versenykorlátozások  jogára  vonatkozik.  A  versenykorlátozó
        rendelkezések   egyébként   is   szükségképpen   tartalmaznak
        külföldi    elemeket,   ezért   e   szigorúan   körülhatárolt
        tárgykörben  a  közösségi  jog  magyarországi  alkalmazásának
        megengedése alkotmányosan indokolt.

        Végül  kifejtette az igazságügy-miniszter azt az álláspontját
        is,   amely   szerint   a   Vsz.   kifogásolt   rendelkezései
        alkotmányellenességének  esetleges megállapítása  esetén  sem
        kellene   szükségképpen  megállapítani  az  EM.   62.   cikke
        alkotmányellenességét. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság a  Vsz.
        kifogásolt rendelkezéseit alkotmányellenesnek találná is,  ez
        nem   zárná  ki,  hogy  az  EM.  62.  cikk  (2)  bekezdésének
        végrehajtására a Szerződő Felek olyan szabályozást fogadjanak
        el,  amely  az e bekezdésben foglalt rendelkezés  alkotmányos
        értelmezésének tartományán belül marad.

                                     II.

        1.   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a   Magyar
        Köztársaság  független, demokratikus jogállam.  A  2.  §  (2)
        bekezdése  szerint a Magyar Köztársaságban minden  hatalom  a
        népé,  amely a népszuverenitást választott képviselői  útján,
        valamint közvetlenül gyakorolja.

        2. Az EM. 62. cikke a következő rendelkezéseket tartalmazza:
           1.   A   Megállapodás  megfelelő  működésével,  amennyiben
        érinthetik  a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet,
        összeegyeztethetetlenek a következők:
              (i)   minden  olyan  vállalatok  közötti  megállapodás,
        vállalatok  társulásai  által  hozott  döntés  és  vállalatok
        közötti  egyeztetett gyakorlat, amelynek célja vagy hatása  a
        verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása;
             (ii)  egy  vagy több vállalat által uralkodó  helyzettel
        való  visszaélés  Magyarország vagy  a  Közösség  területének
        egészén vagy jelentős részén;
             (iii)  bármely  állami támogatás,  amely  azáltal,  hogy
        előnyben   részesít  egyes  vállalatokat  vagy   egyes   áruk
        termelését, torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget.
          2.  Az  ezzel  a Cikkel ellentétes gyakorlatot  az  Európai
        Gazdasági  Közösséget létrehozó Szerződés  85.,  86.  és  92.
        Cikkében  foglalt szabályok alkalmazásából eredő  kritériumok
        alapján kell elbírálni.
          3.  A  Társulási  Tanács  a Megállapodás  hatálybalépésétől
        számított három éven belül határozattal megállapítja  az  (1)
        is (2) bekezdés végrehajtásához szükséges szabályokat.

        A  62.  cikk  6.  bekezdése  a  3. bekezdésben  meghatározott
        végrehajtási  szabályokat tekinti irányadónak,  mint  amelyek
        szerint  a  62.  cikk  1.  bekezdése szerinti  gyakorlatokkal
        foglalkozni   kell.  E  szabály  ugyanakkor  a   végrehajtási
        szabályok  hiányában  vagy a végrehajtási  szabályok  alapján
        való  megfelelő  eljárás  hiányában  a  felmerülő  ügyeket  a
        Társulási Tanács előtti konzultációra utalja.

        3. A Vsz. 1. cikk (Alapelv) első bekezdése szerint:
              Az   Európai  Megállapodás  62.  cikkének  (1)  és  (2)
        bekezdésében  foglalt  elvek alapján kell  rendezni  mindazon
        ügyeket,  amelyek vállalatok közötti olyan megállapodásokkal,
        vállalati társulások olyan döntéseivel vagy vállalatok  olyan
        összehangolt magatartásával kapcsolatosak, amelyek a  verseny
        megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozzák  vagy
        okozzák,    illetve   amelyek   a   gazdasági    erőfölénnyel
        Magyarország   vagy  a  Közösség  területének  egészén   vagy
        jelentős részén való visszaéléssel kapcsolatban merülnek fel,
        és  kihatással  lehetnek Magyarország és az Európai  Közösség
        közötti kereskedelemre.

        A  második  bekezdés  pedig úgy rendelkezik,  hogy  e  célból
        ezekkel   az  ügyekkel  Magyarország  részéről  a   Gazdasági
        Versenyhivatal,  az  Európai  Közösség  részéről  az  Európai
        Bizottság (a IV. Főigazgatóság) foglalkozik.

        A  harmadik bekezdés szerint a Gazdasági Versenyhivatal és az
        Európai Bizottság hatásköre ezeknek az ügyeknek az intézésére
        Magyarország és az Európai Közösség saját jogrendszerének már
        létező szabályaiból következik, beleértve azokat az eseteket,
        amikor a Felek ezeket a szabályokat a saját területükön kívül
        elhelyezkedő vállalatokra alkalmazzák.

        A negyedik bekezdés pedig kimondja, hogy mindkét Fél hatósága
        a  saját  anyagi jogával összhangban rendezi  az  ügyeket  az
        alább   következő   rendelkezések   figyelembevételével.    A
        hatóságok   irányadó  anyagi  jogi  szabályai   a   Gazdasági
        Versenyhivatal számára a tisztességtelen piaci magatartás  és
        a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény,
        az  Európai  Bizottság  számára pedig az  Európai  Közösséget
        létrehozó  Szerződés és az ESZAK Szerződés  versenyszabályai,
        ideértve a versenyre vonatkozó másodlagos jogszabályokat.

        4.  A  Vsz.  csoportmentességekről  rendelkező  6.cikke  első
        bekezdése szerint:
              Az   Európai   Megállapodás  62.   cikkének   a   jelen
        végrehajtási   szabályok   2.      És   3.   cikke   szerinti
        alkalmazása során a versenyhatóságok biztosítják  a  Közösség
        hatályos csoportmentességi rendeleteiben foglalt elvek teljes
        körű  alkalmazását. A Gazdasági Versenyhivatal  tájékoztatást
        kap  a  Közösség  bármely,  csoportmentességek  elfogadására,
        hatályon   kívül   helyezésére  vagy  módosítására   irányuló
        eljárásról.

        A   6.   cikk   második  bekezdése  pedig  a  következőképpen
        rendelkezik:
             Ha  az  ilyen  csoportmentességi rendeletek Magyarország
        részéről  komoly  ellenvetésbe ütköznek,  az  e  Végrehajtási
        Szabályok 9. Cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban  —
        figyelembe    véve   az   Európai   Megállapodásban    előírt
        jogharmonizációt — konzultációra kerül sor a Társulási Tanács
        keretében.

        Végül a harmadik bekezdés szerint:
             Ugyanezek  az  elvek  érvényesek a Magyarország  vagy  a
        Közösség   versenypolitikájában  bekövetkező  egyéb  lényeges
        változások vonatkozásában.

                                    III.

        1.  Az  Alkotmánybíróságnak ebben  a  határozatában  abban  a
        kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az EM. 62. cikke  és
        a  Vsz. alapján — a versenykorlátozás tilalmának jogterületén
        —  a  Közösség jogának jogi kritériumai és elvei milyen módon
        érvényesülhetnek    a   magyar   jogrendszerben.    Így    az
        alkotmányossági vizsgálat középpontjában az EM. 62. cikk  (2)
        bekezdésében hivatkozott kritériumok érvényesülésének a  Vsz-
        ben  meghatározott  konstrukciója  állt.  Az  alkotmányossági
        kérdés  eszerint az, hogy egy másik nemzetközi jogi jogalany,
        egy másik önálló közhatalmi rendszer és autonóm jogrend saját
        belső  jogának  azok  a normái, amelyek közjogi  jogviszonyok
        szabályozására  szolgálnak, érvényesíthetők-e  közvetlenül  a
        magyar versenyhatóság által, anélkül is, hogy ezek a külföldi
        közjogi normák a magyar jog részévé válnának.

        2.  Az  Alkotmánybíróság  a határozat  indokolásban  szereplő
        egyes  fogalmakat az alábbi értelemben használja. A közvetlen
        hatály   (direct   effect,  judicial  effect,   applicabilité
        directe) alatt azt érti, hogy a nemzetközi szerződés valamely
        konkrét rendelkezése magánjogi alanyok számára bíróságon vagy
        más  jogalkalmazó hatóság előtt érvényesíthető alanyi  jogot,
        illetőleg kötelezettséget keletkeztet.

        A    közvetlen    alkalmazandóság   (direct    applicability,
        applicabilité  immédiate)  fogalmat  a  határozat  indokolása
        abban az értelemben használja, amit ez a kifejezés a Közösség
        jogrendszerében fed. A Közösség és a tagállamok viszonyában a
        közösségi jogi szabályok létrejöttükkel azonnal behatolnak  a
        tagállamokban érvényesítendő jog körébe, anélkül, hogy  ehhez
        a  közösségi  jog belső joggá alakítása (a tagállamok  általi
        megerősítés,    inkorporáció,   transzformáció,    kihirdetés
        formájában)  szükséges  lenne.  A  közvetlen  alkalmazandóság
        határolja el a közösségi jog tagállamokon belüli megjelenését
        attól, ahogyan a nemzetközi szerződések általában a belső jog
        részévé   lehetnek  (megerősítés  és  közzététel,   illetőleg
        megerősítés   és  inkorporáció,  transzformáció,   kihirdetés
        által).

        Az  indítvány  összefüggésében az EM. 62.  cikk  (1)  és  (2)
        bekezdésének a közvetlen hatálya, illetőleg az 62.  cikk  (2)
        bekezdésében  hivatkozott közösségi jogi  kritériumok  magyar
        jogrendszeren belüli közvetlen alkalmazásának kérdése vetődik
        fel.

        3.   Az   Alkotmánybíróság  a  közvetlen  hatály   kérdésével
        összefüggésben  az  alábbiakra mutat rá. Az  EM.  alkalmazási
        körébe   eső   ügyeket  a  62.  cikk  (1)  bekezdésében   írt
        tényállások   tekintetében  a  (2)  bekezdésben   hivatkozott
        kritériumok szerint kell elbírálni. Sem az EM. 62. cikke, sem
        a Vsz. nem tartalmaz a vállalkozások irányában megfogalmazott
        tilalmakat,  és  nem  határoz meg a vállalkozásokkal  szemben
        érvényesíthető jogkövetkezményeket sem.

        A  62. cikk (1) bekezdésében meghatározott versenyszabályokba
        ütközés mércéjeként az EK-Szerződés szerinti jogi kritériumok
        alkalmazását  követeli  meg a (2) bekezdés.  E  rendelkezések
        érvényesülésének módját azonban az EM. nem rögzíti. A Vsz. 1.
        cikke  mondja ki azt, hogy a 62. cikk (1) és (2) bekezdésében
        foglaltak   szerint  az  ügyek  rendezése  a   versenyhatóság
        feladata.  A  vállalkozások eljárási pozícióját  a  62.  cikk
        alkalmazását illetően tehát az jelöli ki, hogy  azok  a  Vsz.
        szerint  a felek versenyhatóságainak joghatósága és  eljárása
        alá  tartoznak.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja  szerint  —
        ellentétben a miniszteri véleményben foglaltakkal — a Vsz. 1.
        cikke  első  és második bekezdéseinek együttes értelmezéséből
        nem pusztán a felek versenyhatóságainak a megnevezése, de  az
        is  következik, hogy a GVH-nak alkalmaznia is kell az EM. 62.
        cikkében meghatározott kritériumokat.

        Jóllehet  az  EM.  62.  cikk (1) bekezdésében  írt  szabályok
        tartalmi  követelménye  a  (2) bekezdés  és  a  Vsz.  alapján
        pontosítást nyert, de maga a 62. cikk a magánjogi  jogalanyok
        felé  közvetlen tilalmakat és jogkövetkezményeket nem határoz
        meg.  Ezért az közvetlenül a vállalkozásokkal szemben nem  is
        érvényesíthető,  hanem  csak  közvetetten,  a  Vsz.  támadott
        rendelkezései értelmezésében. Erre tekintettel,  a  62.  cikk
        (1)  és  (2)  bekezdésének közvetlen hatálya sem  állapítható
        meg.  A  62  cikk  (2) bekezdése ugyanakkor az  EM.  szerinti
        esetleges  jogsértés fennállását illetően  releváns:  ugyanis
        azt határozza meg, hogy milyen tartalmi kritériumokba ütközés
        jelenti  a  62. cikk (1) bekezdésébe foglalt versenyszabályok
        sérelmét.

        4.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62.  cikk
        (1)  és  (2)  bekezdése  közvetlen hatályának  hiányából  nem
        következik, hogy a 62. cikk (2) bekezdésében hivatkozott  EK-
        Szerződésbeli jogi kritériumok más összefüggésben ne lennének
        figyelembe veendők a magyar jogalkalmazó hatóságok számára. A
        Vsz.  alapelvi 1. cikke szerint ugyanis egyrészt a  62.  cikk
        (1)  és  (2) bekezdésében foglalt elvek alapján kell rendezni
        az  EM. alkalmazási körébe tartozó ügyeket, amelyekkel magyar
        részről  a  GVH  foglalkozik. Másrészt az  alapelvi  1.  cikk
        negyedik bekezdése azt mondja ki, hogy mindkét fél hatósága a
        saját anyagi jogával összhangban rendezi ezeket az ügyeket.

        Az EM. hatálya alá tartozó, a GVH eljárásába került ügyek így
        sajátos kettős szabályozás alatt állnak: elbírálásukat az EM.
        62.  cikk  (2) bekezdésében hivatkozott EK-Szerződés szerinti
        jogi  kritériumok  alapján kell megtenni, ugyanakkor  mindkét
        fél   saját  anyagi  jogával  való  összhangot  is  meg  kell
        teremteni.   Mivel   az   EM.  62.  cikk   (2)   bekezdésében
        meghatározott  követelményt  a  Vsz.  1.  cikkének  első  két
        bekezdése  a  magyar versenyhatóságra telepíti, a  Vsz-nek  a
        saját  anyagi  jog  alkalmazásáról  szóló  rendelkezése   nem
        eredményezi  azt  — a kormányzati véleményben  kifejtettekkel
        ellentétben  —,  hogy a GVH egyedül a magyar  versenytörvényt
        alkalmazva rendezheti a hatáskörébe tartozó ügyeket. Vagyis a
        magyar  versenyjog szabályai mellett a GVH számára irányadóak
        a  vonatkozó  közösségi jogi kritériumok is.  [Ezt  a  kettős
        szabályozást igazolja az EK Bizottság értékelése is, amikor a
        társulási     egyezmények     alkalmazásához     a      felek
        versenyhatóságának  saját jogát csak mint  fő  eszközt  (main
        instrument)  emeli  ki,  és azt nem  az  alkalmazandó  anyagi
        szabályok  teljes  vagy egyedüli forrásaként  határozza  meg,
        XXIVth Report on Competition Policy, COM(95) 142 final,  402.
        pont, 284. oldal.]

        5.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62.  cikk
        (2)    bekezdésében    hivatkozott   EK-Szerződésbeli    jogi
        kritériumok  figyelembe  vételének  kötelezettsége   mindezek
        alapján azt jelenti, hogy a GVH-nak a EM. hatálya alá tartozó
        ügyekben  az  EK-Szerződés 85. és 86. cikkének alkalmazásából
        eredő  kritériumokat,  — mint a magyar versenytörvény  anyagi
        jogi     rendelkezéseinek    alkalmazásában    érvényesítendő
        értelmezési   szempontokat  —  irányadónak  kell   tekinteni.
        Amennyiben tehát a magyar jog anyagi szabályainak alkalmazása
        során nem teremthető meg a GVH értelmezési tevékenységével az
        ügyeknek  az  irányadó  közösségi jogi  kritériumok  szerinti
        elbírálása,  bekövetkezik  az EM.  62.  cikkének  megsértése.
        Ennek  következtében  pedig  már csak  a  diplomáciai  szintű
        konzultációhoz,  végső  soron pedig  a  kereskedelempolitikai
        tartalmú   szankciós   intézkedések   alkalmazásához    lehet
        folyamodni.

        Jóllehet  a  GVH  nem az EM. 62. cikke (1) és (2)  bekezdését
        alkalmazza e rendelkezések közvetlen hatályának hiánya miatt,
        hanem    a    magyar   versenytörvény   —    tilalmakat    és
        jogkövetkezményeket    is   tartalmazó    —    anyagi    jogi
        rendelkezéseit,  ezek alkalmazandó tartalmát  azonban  akként
        kell  meghatároznia, hogy a hazai joggyakorlatban megfelelően
        érvényesüljenek  a vonatkozó közösségi jogi kritériumok.  Így
        az    illető    közösségi   jogi   kritériumok    közvetetten
        meghatározzák   a  GVH  eljárása  alá  vont  vállalkozásokkal
        (magánjogi   jogalanyokkal)  szemben  hozott  versenyhatósági
        határozatok tartalmát.

        A  fentiekben  kifejtetteket összegezve  az  Alkotmánybíróság
        megállapítja,  hogy — az EM. 62. cikk (1)  és  (2)  bekezdése
        közvetlen   hatályának  hiányától   függetlenül   —   a   (2)
        bekezdésben hivatkozott közösségi jogi kritériumokat  a  Vsz.
        alapján — a Vsz. támadott rendelkezései miatt — a GVH köteles
        a   konkrét  ügyek  elbírálása  során  figyelembe  venni.  Az
        Alkotmánybíróság  az  ezzel ellentétes értelmezésre  nem  lát
        lehetőséget.  Az  alkotmányossági  elemzést  illetően   ehhez
        képest  csak másodlagos szempont az, hogy az illető közösségi
        jogi   kritériumok  a  GVH  eljárásának  pusztán  értelmezési
        iránymutatásai.

                                     IV.

        1.  Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a közvetlen alkalmazás
        kérdését   illetően   az  EM.  62.  cikk   (2)   bekezdésében
        hivatkozott   közösségi  jogi  kritériumok  forrását   és   e
        kritériumoknak    a   magyar   versenyhatóság    jogalkalmazó
        tevékenységében  való megjelenési módját vizsgálata.  Az  EM.
        hatálya   alá  tartozó  ügyeket  a  62.  cikk  (2)  bekezdése
        értelmében   az   Európai  Gazdasági   Közösséget   létrehozó
        Szerződés   85.,  86.  és  92.  cikkében  foglalt   szabályok
        alkalmazásából eredő kritériumok szerint kell  elbírálni.  Az
        itt  szükséges vizsgálat az EK Szerződés 85. és 86.  cikkeire
        korlátozódik.

        A    85.   cikk   rendelkezései   a   vállalkozások   közötti
        megállapodásokat,  egyeztetett gyakorlatot,  a  vállalkozások
        szövetségeinek   döntését   tilalmazzák,   amennyiben    ezek
        érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet és céljuk  vagy
        következményük   a   verseny   kizárása,   korlátozása   vagy
        torzítása.  A  85.  cikk  harmadik bekezdése  a  mentesítések
        alapjait   határozza  meg,  az  ehhez  kapcsolódó   közösségi
        rendeletek   pedig  az  un.  csoportmentesítési   szabályokat
        tartalmazzák. A 86. cikk szerint tilalmazott, hogy  egy  vagy
        több vállalkozás visszaéljen piaci helyzetével, amennyiben ez
        érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet.

        A  85. és 86. cikk egyes elemeinek jelentését és tartalmát  a
        joggyakorlat határozza meg: így például a “vállalkozás" műszó
        jelentését,  a  "megállapodás" vagy  "egyeztetett  gyakorlat"
        fogalmak    tartalmát,    a   verseny    torzításának    vagy
        korlátozásának   megállapíthatóságát,   a    releváns    piac
        értékelésének szempontjait, a tagállamok közötti kereskedelem
        potenciális  érintettségének fennállását, a piaci  dominancia
        vagy  a visszaélés mibenlétét. A versenykorlátozás tilalmának
        körében  a  85.  és  86.  cikkek gyakorlatában  kialakult  és
        folyamatosan alakuló alkalmazási kritériumok jelentik magát a
        voltaképpeni közösségi versenyjogot. A vonatkozó  alkalmazási
        kritériumok foglalják magukba a közösségi versenyjog tartalmi
        teljességét  a  joggyakorlat fejleményeivel, valamint  a  85.
        cikkhez kapcsolódó csoportmentesítési rendeletek szabályaival
        és  ezek  alkalmazási tapasztalataival együtt. A 85.  és  86.
        cikkek  "alkalmazásából eredő kritériumok" tehát a  közösségi
        jog  tartalmi  teljességére utalnak, lényegileg  a  vonatkozó
        közösségi versenyjogi normák összességével azonosíthatók.

        2.   Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  közvetlen
        alkalmazás  problémája minderre tekintettel azért merül  fel,
        mert a 85. és 86. cikk alkalmazásából eredő kritériumokat  az
        EM.  62.  cikk  (2) bekezdéséből és a Vsz-ből  következően  a
        magyar jogalkalmazó versenyhatóságnak figyelembe kell vennie.
        Az  EM. 62. cikk (2) bekezdése viszont nem tartalmazza ezeket
        a  kritériumokat,  hanem  csak utal azokra,  ahogyan  azok  a
        Közösség  jogában  léteznek  és  alakulnak.  A  Vsz.  szerint
        ugyanakkor  e  jogi  kritériumokat —  a  85.  és  86.  cikkek
        mindenkori    közösségi   jogi   alkalmazási    gyakorlatának
        megfelelően — magyar részről az ügyek elbírálásakor — a hazai
        anyagi   jogi  szabályok  alkalmazása  során  —   a   GVH-nak
        kötelessége  érvényesíteni. Ez tehát  azt  jelenti,  hogy  az
        illető  közösségi  jogi  kritériumok,  amint  megjelennek   a
        Közösség  versenyhatóságának vagy bíróságának határozataiban,
        illetőleg  a Közösség rendeleteiben, a 62. cikk (2) bekezdése
        és   a   Vsz.   1.  cikke  alapján  figyelembe   veendők   és
        alkalmazandók a magyar jogalkalmazó versenyhatóság által is.

        3.   Rámutat  az  Alkotmánybíróság  arra,  hogy  a  közvetlen
        alkalmazási  mechanizmus sajátos jellegzetessége  a  Közösség
        jogrendszere és az EU-tagállamok kapcsolatának.  Az  EM.  62.
        cikk  (2)  bekezdés és a Vsz. 1. cikk együtteséből  következő
        helyzetet  azonban  az alkotmányossági vizsgálat  során  arra
        tekintettel  kell  megítélni, hogy a Magyar  Köztársaság  nem
        tagállama jelenleg az Európai Uniónak.

        Az  EM. 62. cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi  jogi
        kritériumok megjelenése a magyarországi jogalkalmazásban  nem
        illeszthető   a   nemzetközi   szerződések   érvényesülésének
        rendjébe.  Alapvetően  azért, mert  a  vonatkozó  kritériumok
        utalásként  jelennek meg. Az utalás pedig  a  nemzetközi  jog
        egyik alanyának belső jogszabályaira és belső fórumainak  (EK
        Bizottság,  EK Elsőfokú Bíróság, EK Bíróság), joggyakorlatára
        történik.  A hivatkozott közösségi jogi kritériumok  tehát  a
        nemzetközi  szerződések belső érvényesüléséhez a  magyar  jog
        szerint   szükséges   megerősítés   és   inkorporáció    vagy
        transzformáció,   illetőleg   hazai   jogszabályban   történt
        kihirdetés  nélkül igényelnek alkalmazást a GVH  eljárásában.
        Már  itt  rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az Alkotmány
        7.  §  (1) bekezdésének második fordulata éppen erre az utaló
        szabályozásra  tekintettel  nem  teremti  meg  a   kifogásolt
        rendelkezések alkotmányos alapját.

        4.   Utal  az  Alkotmánybíróság  továbbá  arra  is,  hogy   a
        nemzetközi magánjog kollíziós normáira sem alapozható, hogy a
        hivatkozott   közösségi   jogi   kritériumokat    a    magyar
        jogalkalmazó    hatóságok    közvetlenül    alkalmazzák.    A
        versenyellenes   megállapodások,  gyakorlatok   és   döntések
        tilalma,   illetőleg   a  domináns  piaci   helyzettel   való
        visszaélés  tilalma ugyanis olyan jogterületeket  jelentenek,
        amelyekben közjogi természetű tiltó rendelkezések szerepelnek
        és    maga    a   jogalkalmazás   is   közjogi   jogviszonyok
        keletkezésével  jár.  E területeken az állam  versenyhatósága
        érvényesíti   a  jogszabályi  tilalmakat  a  vállalkozásokkal
        szemben,  a  jogsértések következményeként  pedig  represszív
        szankciókat   szab   ki.   Egy  másik  juriszdikció   közjogi
        jogviszonyokra    vonatkozó   (szabálysértési,    igazgatási-
        rendészeti    és   versenykorlátozás-tilalmi)    szabályainak
        közvetlen   alkalmazása  pedig  nem  tartozik  a   nemzetközi
        magánjog  kollíziós szabályrendszerébe, mert az alapul  fekvő
        jogviszonyok  nem  magánjogi jogviszonyok,  így  a  kollíziós
        jognak  nem  is  tárgyai. Mást jelent az, hogy  a  nemzetközi
        magánjogi tényállások elbírálásában az irányadó külföldi  jog
        bizonyos  közjogi  természetű szabályainak figyelembevételére
        is  sor  kerülhet,  ilyenkor  ugyanis  nem  valamely  közjogi
        jogviszony elbírálása történik a magyar fórum által  külföldi
        közjogi szabályok alapján és azok alkalmazásával. Más tehát a
        nemzetközi  magánjogi jogviszony, még ha  arra  nézve  cogens
        norma  is  vonatkozik, és más a szuverenitást érintő  közjogi
        jogviszony,  amellyel  kapcsolatban a  külföldi  jognak  való
        alávetettséghez alkotmányi felhatalmazás kell.

        5.  Az  EM.  62.  cikk  (2) bekezdésének érvényesülési  módja
        továbbá  nem  sorolható be az Alkotmány 7.  §  (1)  bekezdése
        szerinti  absztrakt és generális transzformáció kategóriájába
        sem,  mivel a közösségi jog vonatkozó kritériumai tartalmilag
        nem  azonosíthatók semmilyen vonatkozásban a  nemzetközi  jog
        általánosan elismert szabályaival, sem pedig a nemzetközi ius
        cogens  normáival [ld. az 53/1993. (X. 13.)  AB  határozatot,
        ABH 1993, 323.]

                                     V.

        1.   Az   eddigiekben   megállapítottak   szerint   a   hazai
        jogalkalmazó hatóságokra az EM. 62. cikk (2) bekezdéséből  az
        a  követelmény  háramlik, hogy az ügyeket az irányadó  magyar
        anyagi   jogi   szabályok  és  a  vonatkozó  közösségi   jogi
        kritériumok  alapján kell elbírálnia. Ezek a  közösségi  jogi
        kritériumok,  mint  a  magyar  versenytörvény   anyagi   jogi
        rendelkezéseinek     értelmezését     befolyásoló      normák
        érvényesülnek.  A vonatkozó alkalmazási kritériumok  forrásai
        pedig: az EK Bizottság versenyhatósági határozatai és  az  EK
        Elsőfokú Bíróság, továbbá az EK Bíróság ítéletei, valamint  a
        Közösség     rendeleteiben    megjelenő    csoportmentesítési
        szabályok. A Közösség saját belső jogának és joggyakorlatának
        közjogi természetű normái alkotják tehát az EM. 62. cikk  (2)
        bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.

        Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. cikk  (2)
        bekezdésében   vállalt  kötelezettség  nem  korlátozódik   az
        Egyezmény   aláírásakor  a  Közösség  jogában   már   meglevő
        alkalmazási kritériumokra. Sem maga az EM., sem  a  Vsz.  nem
        tartalmaz ilyenirányú rendelkezést. Ebből következik, hogy  a
        Közösség szerveinek az Egyezmény aláírását követően megjelenő
        joggyakorlata  és normatívái is részét képezik a  hivatkozott
        közösségi  jogi  alkalmazási kritériumoknak. Ez  pedig  azzal
        jár,  hogy  a  magyar  jogalkalmazásban  nemcsak  a  Közösség
        jogában    már    érvényesülő,   meghatározott   "alkalmazási
        kritériumai"  jelennek  meg,  hanem  azok  a  közösségi  jogi
        normák, elvek, kritériumok is, amelyek az Egyezmény aláírását
        követően alakulnak ki a közösségi jogban, éspedig az  Európai
        Bizottság  mint  versenyhatóság  határozataiban,  továbbá   a
        Közösség   bíróságainak  ítéleteiben,  illetőleg  a  Közösség
        rendeleteiben. Sőt az EM. 62. cikk (2) bekezdésében felhívott
        "alkalmazási  kritériumok" alatt a  joggyakorlat  fejleményei
        mellett  a Közösség ún. másodlagos jogalkotása körébe tartozó
        csoportmentesítési rendeleteket is érteni kell. Ezt támasztja
        alá  a  Vsz.,  amely  a  62.  cikk  érvényesülése  körében  a
        közösségi  jogi csoportmentességi rendeletek elveinek  teljes
        körű alkalmazását is előírja.

        2.  Az  Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a Közösség  belső
        jogának   hivatkozott   kritériumai  a  hazai   jogalkalmazás
        szempontjából külföldi jognak minősülnek, minthogy  a  Magyar
        Köztársaság  nem tagállama az Európai Uniónak. Az alapulfekvő
        közjogi-hatósági  jogviszonyok, amelyekben a  közösségi  jogi
        kritériumok  szerinti elbírálás kötelezettsége áll  fenn,  az
        állami  szuverenitással  közvetlen  kapcsolatban  állnak:   a
        versenykorlátozás tilalmának joga — hasonlóan a büntetőjoghoz
        vagy    a    szabálysértési   joghoz   —    tartalmánál    és
        irvényesítésénél   fogva  az  állami  főhatalom   kizárólagos
        joghatósága  alá  tartozik.  E  jogterület  szabályainak   az
        objektív  territorialitás  elvén  való  túlterjeszkedése  nem
        elismert  a  nemzetközi  jogban sem. De  nem  minősíthetők  e
        rendelkezések   a   nemzetközi   jog   általánosan   elismert
        szabályainak  sem,  így  nem esnek  az  Alkotmány  7.  §  (1)
        bekezdésének első fordulata alá.

        A  territorialitáshoz kötődő állami főhatalom kizárólagossága
        pedig azt is jelenti, hogy az állam nemzetközi kapcsolataiban
        a  főhatalmi  jogosítványairól rendelkezhet.  A  szuverenitás
        korlátozása  természetszerű velejárója annak, hogy  az  állam
        nemzetközi      kapcsolatokban      szerepel,      nemzetközi
        kötelezettségeket  vállal. Azonban a  nemzetközi  kapcsolatok
        alakítására  is  vonatkozik az, hogy  az  Országgyűlés  —  és
        értelemszerűen az állam más szervei — hatalma  nem  korlátlan
        hatalom.   Ahogy  erre  az  Alkotmánybíróság   korábban   már
        rámutatott, a hatalom gyakorlásának feltételeit az  Alkotmány
        rendelkezései  meghatározzák (2/1993. (I. 22.) AB  határozat,
        ABH  1993,  33,  36.).  Ezért — a kormányzati  álláspontokban
        kifejtettekkel    ellentétben   —    kifejezett    alkotmányi
        felhatalmazás   nélkül  az  Országgyűlés  alkotmányosan   nem
        jogosult  az  állami  főhatalom kizárólagos  joghatósága  alá
        tartozó   jogterületen  a  territorialitás  elvén  nemzetközi
        szerződésben túlterjeszkedni. E tekintetben az alkotmányosság
        szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a túlterjeszkedés
        egy  viszonylag szűk, szigorúan körülhatárolt tárgykörre,  az
        ún.  versenykorlátozások jogára vonatkozik. Az alkotmányosság
        követelménye  azt  jelenti, hogy a jogrendszer  egészének  és
        minden    részterületének   összhangban   kell   lennie    az
        Alkotmánnyal.

        Az  Alkotmánybíróság a korábbiakban arról  is  döntött,  hogy
        alkotmányossági útra — és az Alkotmánybíróság  hatáskörébe  —
        tartozik   a   nemzetközi  szerződést  kihirdető   jogszabály
        megalkotásához  vezető  eljárás  vizsgálata,  —  ideértve   a
        nemzetközi          kötelezettségvállalás          hatásköri,
        felhatalmazottsági és eljárási kérdéseinek a vizsgálatát  is.
        A  vizsgálat eredménye pedig alapot adhat a kihirdető törvény
        alkotmányellenességének megállapítására [4/1997. (I. 22.)  AB
        határozat, ABH 1997, 42., valamint hasonló értelemben  az  EK
        Bíróságának  ítélete: C-327/91 sz. ügy,  (1994)  ECR  I-3641,
        3678].

        Rámutat   az   Alkotmánybíróság  arra,  hogy  az  általánosan
        kötelező tartalmú nemzetközi szerződést belső jogforrásban  —
        általános  szabályként — ki kell hirdetni, hogy a szerződésbe
        foglalt jogi norma a magyar jogalanyok felé is érvényesüljön.
        Az  indítványban  felhozott alkotmányossági probléma  azonban
        éppen  az, hogy az EM. 62. cikk (2) bekezdése pusztán utal  a
        közösségi   jogi  kritériumokra  anélkül,  hogy   az   illető
        kritériumok  nemzetközi szerződésben, illetőleg  a  kihirdető
        hazai jogforrásban megjelennének.

        3.  Az  Alkotmány  2.  §  (2)  bekezdése  szerint:  a  Magyar
        Köztársaságban    minden   hatalom   a    népé,    amely    a
        népszuverenitást   választott  képviselői   útján,   valamint
        közvetlenül   gyakorolja.  A  képviseleti   hatalomgyakorlást
        megtestesítő   Országgyűlés  által   gyakorolt   államhatalom
        azonban  nem korlátlan hatalom, a parlament csak az Alkotmány
        keretei   között  tevékenykedhet,  hatalmának  korlátait   az
        Alkotmány  rendelkezései meghatározzák (2/1993  (I.  22.)  AB
        határozat,  ABH  1993, 33, 36). Ez a tétel  természetesen  az
        államhatalom gyakorlására hivatott más szervek vonatkozásában
        is értelemszerűen irányadó.

        Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: a Magyar Köztársaság
        független,  demokratikus  jogállam. A  demokratikus  jogállam
        alkotmányi követelményei meghatározzák az Országgyűlés  és  a
        Kormány   tevékenységének,  általában   véve   a   közhatalom
        gyakorlásának  kereteit  és  korlátait.  A  népszuverenitáson
        alapuló    demokratikus    jogállam    egyik    követelménye,
        összefüggésben  az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében  deklarált
        népszuverenitás    elvével,   hogy    közhatalom    kizárólag
        demokratikus legitimáció alapján gyakorolható. A  közhatalom-
        gyakorlás  körébe tartozik, — egyebek mellett — a  jogalkotás
        és   jogérvényesítés   intézményi,   eljárási   és   tartalmi
        jellemzőinek  a meghatározása is. A közhatalom  gyakorlásának
        demokratikus legitimációja egyaránt alkotmányi követelmény  a
        belső    és    külső,   vagyis   a   nemzetközi   kapcsolatok
        meghatározására      irányuló,      illetőleg      nemzetközi
        kötelezettségvállalást   eredményező   közhatalmi   aktusokat
        illetően.

        Az  Alkotmány  szerint a népszuverenitáson és a  demokratikus
        jogállamiságon alapuló demokratikus legitimáció szempontja  a
        Magyar Köztársaságban alkalmazandó jogi normákat illetően azt
        a   követelményt  állítja  fel,  hogy  azok   megalkotása   a
        közhatalom   végső  forrására  visszavezethető   legyen.   Az
        Alkotmány   2.   §  (1)  és  (2)  bekezdései  alapján   tehát
        általánosan    irányadó    követelmény,    hogy    a    hazai
        jogalkalmazásban a hazai jogalanyokkal szemben érvényesíthető
        minden     közjogi    jogi    norma    a    népszuverenitásra
        visszavezethető, demokratikus legitimáción alapuljon.

        Mivel  az  EM.  62. cikk (2) bekezdése és a Vsz. együttesének
        következtében    a    magyar    jogalkalmazó     hatóságoknak
        meghatározott  ügyek  elbírálásában —  a  belső  anyagi  jogi
        szabályok  mellett — figyelembe kell vennie a  közösségi  jog
        bizonyos tartalmi-értelmezési kritériumait, és mivel  ezek  a
        kritériumok  a  Közösség  intézményeinek  jogalkotásában   és
        joggyakorlatában  képződő  jogi  normák,  a   magyar   állami
        közhatalom végső forrására nem vezethetők vissza. A  Közösség
        ugyanis  egy  önálló  és  a Magyar Köztársaságtól  elkülönülő
        közhatalmi  rendszer, saját autonóm jogrenddel és  nemzetközi
        jogi jogalanyisággal.

        4.  Azok  a  közjogi  normák, amelyek  egy  másik  közhatalmi
        rendszer  —  ebben az esetben a Közösség — saját belső  jogát
        alkotják,  és  amelyek megalkotására a Magyar  Köztársaságnak
        semmilyen befolyása nincs, mert Magyarország nem tagállama az
        Európai  Uniónak,  az  Alkotmány 2. § (1)  és  (2)  bekezdése
        alapján — a szuverenitás sérelme nélkül — nem jelenhetnek meg
        alkalmazási  kötelezettséggel a magyar  jogalkalmazó  szervek
        gyakorlatában.  Ehhez ugyanis külön alkotmányi  felhatalmazás
        volna    szükséges.   Az   Alkotmánybíróság   a   kormányzati
        alláspontokkal  szemben  a jelen indítvány  elbírálása  során
        éppen ezt a körülményt emeli ki és hangsúlyozza. Teljesen más
        egy  nemzetközi szerződésben történt konkrét és pontos állami
        kötelezettségvállalás,  és megint más  egy  másik  közhatalmi
        rendszernek történő alávetése bizonyos jogterületnek, még  ha
        az szűk körű és szigorúan körülhatárolt tárgykörre vonatkozik
        is.  Ebből  adódóan  sérti  az Alkotmány  2.  §  (1)  és  (2)
        bekezdését, hogy az EM. 62. cikk (2) bekezdés és  a  Vsz.  1.
        cikk  együttesének  következtében a magyar  versenyhatóságnak
        meghatározott  ügyeket az EM. 62. cikk (2) bekezdésében  csak
        felhívott közösségi jogi kritériumok közvetlen alkalmazásával
        kell elbírálni, a belső anyagi jogi szabályok mellett.

        Az  Alkotmány 2. § (2) bekezdése értelmében a népszuverenitás
        letéteményese   az  Országgyűlés:  a  hatalom   gyakorlásának
        általánosan   érvényesülő   formája   a   parlament    általi
        hatalomgyakorlás.   Az   Alkotmánybíróság   —   különösen   a
        külügyminiszteri  véleményben kifejtettekkel  kapcsolatban  —
        hangsúlyozza,  hogy  az  Országgyűlés nemzetközi  szerződések
        elfogadásával, illetőleg kihirdetésével sem sértheti  meg  az
        Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését. Az Alkotmány 19. §  (3)
        bekezdés  a)  pontja szerint az Országgyűlés  kompetenciájába
        tartozik  az  Alkotmány megalkotása, valamint módosítása.  Az
        Országgyűlés  erre  vonatkozóan  is  csak  alkotmányosan,  az
        alkotmánymódosításra  irányadó eljárási és  határozathozatali
        követelmények  betartásával,  alkotmánymódosításra   irányuló
        közvetlen  és  kifejezett  alkotmányozó  hatalmi  rendelkezés
        alapján   járhat   el,  ahogy  ezt  az  Alkotmánybíróság   az
        1260/B/1997. AB határozatában kifejtette (ABK 1998.  február,
        82.).

        Egy     nemzetközi    szerződés    megkötésével,    illetőleg
        kihirdetésével    az   Országgyűlés   nem    tehet    burkolt
        alkotmánymódosítást.  Az  Alkotmány  rendelkezései  abban   a
        vonatkozásban   is  korlátozzák  a  közhatalom  gyakorlásában
        eljáró  szerveket, hogy nem adható felhatalmazás “kormányközi
        nemzetközi    megállapodás”   vagy   “államközi    szerződés”
        megkötésére,  illetőleg  nem érvényesülhet  a  magyar  jogban
        olyan  nemzetközi  kötelezettségvállalás,  amelynek  tartalma
        következtében az Alkotmány sérelme bekövetkezne.

        5.  Az  Alkotmány  2.  §  (1)  és (2)  bekezdéséből  származó
        követelmények   a  közhatalom  gyakorlásában  eljáró   minden
        szervre,  így  a Kormányra is, közvetlenül is irányadóak.  Az
        EM.  62.  cikk  (3)  bekezdése  alapján  a  Társulási  Tanács
        határozattal   megállapította  az   (1)   és   (2)   bekezdés
        végrehajtásához szükséges szabályokat. A határozat elfogadása
        1996.  novemberében  történt meg, a végrehajtási  szabályozás
        kihirdetését a Vsz. tartalmazza.

        Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vsz.  1.  cikkének
        első  és második bekezdése eredményezte azt, hogy az EM.  62.
        cikk    (2)    bekezdésében   hivatkozott   közösségi    jogi
        kritériumokat a versenyhatóságoknak, így magyar részről a GVH-
        nak  az általa elbírált ügyekben figyelembe kell venni.  Maga
        az  EM.  a  62.  cikk  (2) bekezdésébe foglalt  kötelezettség
        végrehajtásának rendjét nem határozta meg. A Társulási Tanács
        határozatának előkészítésében és elfogadásában magyar részről
        a Kormány szerepelt, kihirdetése kormányrendeletben történt.

        Az  Alkotmánybíróság a Vsz. vonatkozásában külön is vizsgálta
        a   demokratikus   legitimáció  alkotmányi   követelményeinek
        teljesülését,  tekintettel arra, hogy a  vonatkozó  közösségi
        jogi  kritériumokat a Vsz. rendelte a magyar versenyhatóságok
        által  figyelembe venni és a Vsz. teremtette  meg  ezáltal  a
        hivatkozott kritériumok közvetlen alkalmazási mechanizmusát.

        Az  Alkotmánybíróság  e  vizsgálat körében  megállapítja:  az
        Alkotmány  2.  § (1) és (2) bekezdésének sérelmét  jelenti  a
        Vsz. alapelvi 1. cikkének első és második bekezdése, mert  az
        EM.  hatálya alá tartozó ügyeket, amelyeket az EM.  62.  cikk
        (1) és (2) bekezdése alapján kell rendezni, magyar részről  a
        GVH  eljárása alá tartozónak határozza meg és ezáltal  a  GVH
        kötelezettségévé teszi az ügyek elbírálásában az EM. 62. cikk
        (2)   bekezdésében  hivatkozott  közösségi  jogi  kritériumok
        közvetlen   alkalmazását,   a  belső   anyagi   jogi   normák
        alkalmazása mellett.

        Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy  azok  a  jogszabályi
        rendelkezések,  amelyek  a  jövőben  születő  közösségi  jogi
        kritériumoknak a közvetlen hazai érvényesülését eredményezik,
        alkotmányellenesek, mert ezeknek a kritériumoknak forrása nem
        a  magyar  Alkotmány  szerinti legitim közhatalom,  illetőleg
        annak    valamely   intézménye.   Mivel   a   Vsz.   támadott
        rendelkezései a hivatkozott közösségi jogi kritériumok között
        a  jövőben képződő — közjogi elbírálását meghatározó — normák
        közvetlen    alkalmazását   is   a   magyar    versenyhatóság
        kötelezettségévé  teszik, a vizsgált rendelkezések  ez  okból
        alkotmányellenesek.

                                     VI.

        1.  Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálat során az
        EM.  62.  cikkének  (1) és (2) bekezdését,  valamint  a  Vsz.
        alapelvi   1.   cikkét   szorosan   összefüggő   szabályozási
        egységként  értékelte.  Ennek folytán az  Alkotmánybíróság  a
        Vsz.    egyes   rendelkezéseinek   az   alkotmányellenességét
        állapította  meg,  tekintettel arra, hogy  a  Vsz.  1.  cikke
        állapítja meg a hazai jogalkalmazó hatóságra az EM. 62.  cikk
        (2)   bekezdésében  hivatkozott  közösségi  jogi  kritériumok
        figyelembe  vételének kötelezettségét — a hazai belső  anyagi
        jogi  szabályok alkalmazása mellett —, éspedig a korábbiakban
        kifejtett közvetlen alkalmazási mechanizmusban. Ennek folytán
        az    EM.   62.   cikk   (2)   bekezdésének   alkotmányossági
        vizsgálatával    összefüggésben   az    Alkotmánybíróság    a
        következőket állapítja meg.

        Önmagában   az   EM.   62.  cikk  (2)  bekezdésében   foglalt
        rendelkezésből a Vsz. hiányában nem következik a  szabályozás
        alkotmányellenessége. Az EM. 62. cikk (2)  bekezdése  ugyanis
        önmagában  nem  telepíti  a magyar jogalkalmazó  hatóságra  a
        közösségi     jogi     kritériumok     szerinti     elbírálás
        kötelezettségét.  Ugyanakkor a Vsz.  alapelvi  1.  cikke  sem
        lenne alkotmányos szempontból aggályos önmagában azért,  mert
        a  hazai jogalkalmazó hatóságot (GVH) nevesíti az egyezményes
        versenyszabályokat érvényesítő szervként, amennyiben a magyar
        jogalkalmazó hatóságnak az ügyek elbírálását nem a  közösségi
        jogi  kritériumok alapján kellene mérlegelnie az EM. 62. cikk
        (2)  bekezdés  értelmében, a Közösség jogának  ebbe  a  körbe
        tartozó normái közvetlen alkalmazásával.

        2.   Az  Alkotmánybíróság  4/1997.  (I.  22.)  AB  határozata
        értelmében,  ha  az  Alkotmánybíróság a nemzetközi  szerződés
        valamely   rendelkezését   alkotmányellenesnek   találja,   a
        kihirdető  hazai  jogszabály alkotmányellenességét  állapítja
        meg.  Az  alkotmányellenességet  megállapító  határozatnak  a
        Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalására  nincs
        hatása.   A  jogalkotónak  meg  kell  teremtenie  a   vállalt
        nemzetközi  kötelezettség és a belső jog  összhangját,  ennek
        megtörténtéig  az Alkotmánybíróság a megsemmisítés  időpontja
        tárgyában a határozathozatalt ésszerű határidőre felfüggeszti
        (ABH 1997, 41.).

        Az  Alkotmánybíróság  53/1993. (X. 13.)  AB  határozata  (ABH
        1993,  327.)  szerint  az Alkotmány  7.  §  (1)  bekezdésének
        második fordulata — a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek
        és  a  belső jog összhangjának biztosítása — minden "vállalt"
        nemzetközi  kötelezettségre vonatkozik, így a nemzetközi  jog
        általánosan  elismert szabályaira és a nemzetközi szerződések
        tartalmára   is.   A   vállalt   nemzetközi   kötelezettségek
        összhangját  az  egész  belső joggal  biztosítani  kell,  így
        mindenekelőtt   az  Alkotmány  rendelkezéseivel   is.   Ennek
        megítélése   során   az  Alkotmány  7.   §   érvényesüléséhez
        szükségszerűen  be  kell  vonni a  vizsgálatba  azt,  hogy  a
        nemzetközi   kötelezettségvállalás   összhangban   van-e   az
        Alkotmánnyal.

        Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az EK-magyar Társulási
        Tanács  2/96.  számú határozatára, mint a Magyar  Köztársaság
        nemzetközi  kötelezettségvállalásának forrására nincs  hatása
        annak,    hogy   az   Alkotmánybíróság   a   Vsz.    részbeni
        alkotmányellenességét  állapította meg.  A  Társulási  Tanács
        határozatával elfogadott Vsz. azonban a magyar  belső  jogban
        az    Alkotmánybíróság   határozatával   érintett    részében
        alkotmányellenes.   Az   Alkotmánnyal  ellentétesnek   talált
        nemzetközi  kötelezettségvállalás pedig — a  kihirdető  hazai
        jogszabály alkotmányellenessége folytán — a belső jogban  nem
        érvényesülhet és nem kerülhet alkalmazásra.

        A      nemzetközi     jogi     érvényességében     érintetlen
        kötelezettségvállalás, vagyis a Társulási Tanács  határozata,
        a  Magyar Köztársaságot — mint a nemzetközi jog alanyát  —  a
        kihirdető  jogszabályi  rendelkezések alkotmányellenességének
        megállapítása  után  is  kötelezi. A  jogalkotó  feladata  az
        Alkotmány  7.  § (1) bekezdése értelmében a belső  jog  és  a
        nemzetközi kötelezettségvállalás összhangjának megteremtése.

        3.  A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt is vizsgálta, hogy
        a      Társulási      Tanács      határozatában      szereplő
        kötelezettségvállalás fennmaradt nemzetközi jogi érvényessége
        milyen  következményt hordoz az EM. 62. cikk (2) bekezdésének
        magyarországi érvényesülését illetően.

        Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. cikk  (2)
        bekezdés   alkotmányellenességének  megállapítására  irányuló
        indítvány megalapozatlan. Tekintettel a Vsz. 1. cikk első  és
        második  bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítására,
        tekintettel  továbbá  arra, hogy a  korábbiakban  kifejtettek
        szerint  a  nemzetközi  kötelezettségvállalás  önmagában  nem
        vezet   a  vonatkozó  közösségi  jogi  kritériumok  közvetlen
        magyarországi   alkalmazásához,   az   EM.   62.   cikk   (2)
        bekezdésének  alkotmányellenessége nem  állapítható  meg.  Az
        Alkotmánybíróság    azonban   az   egyértelműség    érdekében
        szükségesnek  látta  annak  az alkotmányos  követelménynek  a
        megfogalmazását,  amely a 62. cikk (2)  bekezdésében  foglalt
        kötelezettségvállalás     magyar     jogrendszerben      való
        érvényesülésének  alapvető  alkotmányos  korlátját  határozza
        meg,   és  amely  szerint  a  magyar  jogalkalmazó  hatóságok
        közvetlenül   nem  alkalmazhatják  az  EM.   62.   cikk   (2)
        bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.

        Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza: önmagában az a  körülmény,
        hogy  egy  nemzetközi  megállapodás megfelelő  transzformáció
        (inkorporáció) hiányában nem válik a belső jog  részévé,  nem
        feltétlenül  jelenti  minden  esetben  azt,  hogy  az  illető
        megállapodás   rendelkezéseit  ne  kellene   a   magyar   jog
        alkalmazásában  figyelembe  venni.  Az  Alkotmány  7.  §  (1)
        bekezdése    megköveteli    a   vállalt    nemzetközi    jogi
        kötelezettségek  és a belső jog összhangját, ennek  keretében
        pedig  a  nemzetközi  szerződést kihirdető  belső  jogszabály
        olyan  értelmezését, amely a szerződésnek a nemzetközi jogban
        elfogadott, élő értelmének megfelel. Az Alkotmány  7.  §  (1)
        bekezdése    tehát   a   nemzetközi   kötelezettségvállalások
        összhangját  az  egész belső joggal, így az  Alkotmánnyal  is
        biztosítani  rendeli.  Ugyanakkor  az  Alkotmány  7.  §   (1)
        bekezdése szerint a magyar jogrendszer elfogadja a nemzetközi
        jog   általános  szabályait  és  hasonló  alkotmányi  parancs
        vonatkozik  a nemzetközi jus cogens normáinak érvényesítésére
        is.  A  nemzetközi  jus  cogens  szabályok  körén  kívül  eső
        nemzetközi  szerződéses  kötelezettségvállalások  azonban  az
        Alkotmánnyal ellentétes tartalmukban nem érvényesülhetnek.

        A  favor conventionis elv érvényesülése addig terjedhet, amíg
        a  magyar  jog  nemzetközi szerződéssel  konform  értelmezése
        eredményeként  az  Alkotmány  nem  sérül.  Ha  a   nemzetközi
        kötelezettségvállalás megfelelő értelmezése az Alkotmány 2. §-
        ának  sérelmét idézi elő, az Alkotmány 7. § (1)  bekezdésében
        megkívánt  összhang nem jön létre. Mivel a Vsz.  1.  cikkének
        első  és második bekezdése — a fentebb kifejtettek szerint  —
        alkotmányellenes, vagyis a magyar jogrendszerben  nem  vehető
        figyelembe,   azt   az   EM.  62.   cikk   (2)   bekezdésének
        értelmezésében   és  alkalmazásában  sem  lehet   irányadónak
        tekinteni.  Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar  jogalkalmazó
        hatóságok közvetlenül nem alkalmazhatják az EM. 62. cikk  (2)
        bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.

                                    VII.

        1.  A Vsz. 6. cikke szerint a versenyhatóságok biztosítják  a
        Közösség  hatályos  csoportmentességi  rendeleteiben  foglalt
        elvek  teljes  körű alkalmazását. A GVH tájékoztatást  kap  a
        Közösség  bármely, csoportmentességek elfogadására,  hatályon
        kívül  helyezésére  vagy  módosítására  irányuló  eljárásról.
        Eszerint   tehát  a  magyar  versenyhatóságnak   a   Közösség
        csoportmentesítési rendeleteiben foglalt elveinek teljes körű
        alkalmazását biztosítania kell.

        Az    Alkotmánybíróság   megítélése   szerint   a    Közösség
        rendeleteiben  foglalt "elvek" érvényesítése a közösségi  jog
        meghatározott  területének  a  magyar  belföldi  jogban  való
        érvényesítését jelenti, minthogy az illető elvek  tartalma  a
        vonatkozó  közösségi  jogi rendeletek  szabályainak  és  ezek
        gyakorlatának     az    összességéből    állapítható     meg.
        Végeredményben maguk az elvek is jogi normáknak tekinthetők.

        A  Közösség  csoportmentességi rendeletei — amelyek  elveinek
        alkalmazását a magyar versenyhatóságnak biztosítania kell — a
        versenykorlátozás tilalmának joganyagának részeként  jelennek
        meg, közjogi természetű szabályok, amelyek a szuverenitással,
        a  közhatalom gyakorlással közvetlen kapcsolatban  állnak.  A
        vizsgált   6.   cikk   előírása  szerint  a  versenyhatóságok
        biztosítják  az  illető  közösségi jogi  elvek  alkalmazását,
        vagyis a jogalkalmazó hatósághoz címzett ez a kötelezettség a
        közösségi jogi elvek közvetlen alkalmazandóságát jelenti. Ezt
        támasztja  alá  az  is, hogy maga a 6. cikk  második  mondata
        előírja  a  GVH  tájékoztatását a mindenkori  közösségi  jogi
        állapotról, annak érdekében, hogy az EM. hatálya alá  tartozó
        konkrét ügyek elbírálásában az éppen hatályos közösségi  jogi
        norma ténylegesen alkalmazásra kerüljön.

        A  vizsgált  6.  cikk alapján tehát a GVH által  alkalmazandó
        közösségi  jogi  elvek attól függetlenül irányadók  a  magyar
        jogalkalmazó hatóság számára, hogy azok a magyar  jog  részét
        képezik-e  vagy  sem,  illetőleg azok pusztán  létrejöttüknél
        fogva,  minden  további transzformáló vagy inkorporáló  aktus
        nélkül   is   alkalmazásra  kell,  hogy  kerüljenek.   Az   a
        rendelkezés  viszont, amely a Közösség  saját  belső  közjogi
        normáit  a  magyar jogrendszeren belül, a magyar állam  és  a
        fennhatósága   alá   tartozó   jogalanyok   közötti   közjogi
        jogviszonyokban közvetlenül alkalmazandónak  rendel  —  ahogy
        erre  az Alkotmánybíróság a fentiekben rámutatott — sérti  az
        Alkotmány  2.  §  (1)  és (2) bekezdését.  A  népszuverenitás
        elvéből  és  a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos
        követelmény,   hogy   a   Magyar  Köztársaságban   közhatalom
        kizárólag   demokratikus  legitimáció  alapján  gyakorolható.
        Ezért    az   Alkotmánybíróság   a   Vsz.   6.   cikkét    is
        alkotmányellenesnek találta.

        2.   Az   Alkotmánybíróság   az  alkotmányellenesnek   talált
        rendelkezések  megsemmisítése tárgyában  a  határozathozatalt
        felfüggesztette.  A meghatározott határidőt arra  tekintettel
        állapította meg, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint
        megkövetelt összhang megteremtésére a jogalkotónak  megfelelő
        idő álljon rendelkezésére.

        3.  A  határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv.
        41. §-án alapul.
                                Dr. Sólyom László
                           az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
                   Dr. Ádám Antal             Dr. Bagi István
                   alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                       
                   Dr. Erdei Árpád           Dr. Holló András
                   alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                       
                    Dr. Kilényi Géza          Dr. Kiss László
                    alkotmánybíró               alkotmánybíró
                                       
                    Dr. Lábady Tamás         Dr. Németh János
                    előadó alkotmánybíró        alkotmánybíró
                                       
                             Dr. Tersztyánszky Ödön
                                  alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Article 1, first and second paragraphs and Article 6 of the Annex to Government Decree 230/1996 (XII. 26.) on the promulgation of Hungarian-EC Association Council Decision 2/96 on the implementation rules of Article 62(1), points (i) and (ii), and Article 62(2) of the Europe Agreement on the establishment of the association between the Republic of Hungary and the European Communities and their Member States
          Number of the Decision:
          .
          30/1998. (VI. 25.) 483/B/1996
          Date of the decision:
          .
          06/22/1998
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1998-2-007?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .
          en_0483_1996_ab.pdfen_0483_1996_ab.pdf