Hungarian
Ügyszám:
.
483/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 30/1998. (VI. 25.) AB határozat483/B/1996
.
ABH oldalszáma: 1998/220
.
A határozat kelte: Budapest, 06/22/1998
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a
    következő

                            határozatot :

    1.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,   hogy   a   Magyar
    Köztársaság  és  az  Európai Közösségek  és  azok  tagállamai
    között  társulás  létesítéséről  szóló,  Brüsszelben,   1991.
    december  16.-án  aláírt Európai Megállapodás  kihirdetéséről
    rendelkező 1994. évi I. törvény (a továbbiakban: EM.)  2.  §-
    ában foglalt 62. Cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtásában
    alkotmányos követelmény, hogy a magyar jogalkalmazó hatóságok
    közvetlenül  nem  alkalmazhatják a 62. Cikk (2)  bekezdésében
    hivatkozott alkalmazási kritériumokat.

    2.   Az   Alkotmánybíróság  az  EM.  62  Cikk  (2)  bekezdése
    alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére
    irányuló indítványt és az EM. által kihirdetett 2. számú,  az
    ESZAK-termékekről  szóló Jegyzőkönyv 8. Cikke  (2)  bekezdése
    alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére
    irányuló indítványt elutasítja.

    3.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: "A magyar-EK Társulási
    Tanácsnak  a  Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek  és
    azok  tagállamai között társulás létesítéséről szóló  Európai
    Megállapodás 62. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii)  pontja  és
    (2) bekezdése, valamint az e Megállapodás 2. számú, az ESZAK-
    termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikke (1) bekezdésének (i),
    (ii)   pontja  és  (2)  bekezdése  végrehajtási  szabályainak
    elfogadása    tárgyában   hozott   2/96.   számú   határozata
    kihirdetéséről"  szóló 230/1996. (XII.  26.)  Korm.  rendelet
    Melléklete 1. cikkének első és második bekezdése, továbbá  6.
    cikke alkotmányellenes.

    4.  Az  Alkotmánybíróság  az  alkotmányellenes  rendelkezések
    megsemmisítése    tárgyában   a    határozathozatalt    1999.
    December 31. napjáig felfüggeszti.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                Indokolás
                                   
                                   I.

      1.  Az indítványozó az EM. 62 cikk (2) bekezdésének, valamint
      az  EM. 2. számú, az ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyve  8.
      cikk  (2)  bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítását
      kérte,  és  kezdeményezte  e  rendelkezések  megsemmisítését.
      Álláspontja   szerint  e  cikkek  meghatározott  ügycsoportra
      vonatkozóan   a   magyar  versenyhatóság  által   közvetlenül
      alkalmazandó  szabályok közé sorolják azokat a kritériumokat,
      amelyek  az  EGK  alapító szerződésének (a továbbiakban:  EK-
      Szerződés)   85.,  86.  és  92.  cikkelyének   alkalmazásából
      erednek.  Hivatkozott  arra, hogy az  illető  kritériumok  az
      Európai  Gazdasági Közösség (a továbbiakban: Közösség)  belső
      jogának   részét  képezik,  a  versenykorlátozás   tilalmának
      közjogi normái, amelyek tartalmi kritériumai jelentős részben
      a Közösség jogszabályaiban és joggyakorlatában jelennek meg.

      Az  alkotmányossági  aggályt az indítványozó  arra  alapozta,
      hogy  egyrészt  a  62. cikk (2) bekezdésben  írt  alkalmazási
      kritériumok  az  EM.  hatályba  lépését  követően   kialakuló
      közösségi jogfejlődést is átfogják, másrészt arra, hogy  ezek
      a  kritériumok  a magyarországi jogalkalmazásban  közvetlenül
      érvényesítendők   anélkül,  hogy   azokat   hazai   jogforrás
      tartalmazná. Megítélése szerint az alkotmányossági  problémát
      az  EM.  62.  cikk (3) bekezdésében hivatkozott  végrehajtási
      szabályozás  alapelvi rendelkezése eredményezi. Az  indítvány
      eredetileg  a végrehajtási szabályozás tervezetére,  mint  az
      EM.  62.  cikk (2) bekezdésének értelmét meghatározó forrásra
      hivatkozott,    majd    egy   csatlakozó    indítványban    a
      kormányrendeletben kihirdetett Végrehajtási Szabályozás 1. és
      6. cikkeit külön is támadta.

      Az  indítványozó  alapvetően a Közösség  versenyjoga  jövőben
      megjelenő   kritériumainak  a  magyarországi  jogalkalmazásra
      háruló  közvetlen  érvényesülési  módját  kifogásolta,  mivel
      ezáltal  a magyar jogrendszer kinyílna egy másik juriszdikció
      belső   közjogi   szabályainak  automatikus   befogadása   és
      alkalmazása előtt. Ebben "a jogalkotási hatalom, mint  állami
      felségjog,  egy  másik  szuverénre  történt  alkotmányellenes
      átruházását"  látta.  Hivatkozott  a  szükséges   alkotmányos
      felhatalmazottság  hiányára,  valamint  tartalma  szerint  az
      Alkotmány  2. § (1) bekezdésére is. Utalt továbbá arra,  hogy
      az  illető közösségi jogi kritériumok, elvek alkalmazása  nem
      hasonlítható  a  nemzetközi szerződések belső  alkalmazásának
      rendjéhez,  nem  alapozható a nemzetközi  magánjog  kollíziós
      mechanizmusára  sem és nem is egy Magyarország  részvételével
      működő   nemzetközi  szervezet  jogalkotása.   Az   indítvány
      kiegészítése    utalt    az    Európai    Gazdasági    Térség
      létrehozatalában    felvetődött    jogi    nehézségekre    és
      megoldásokra,  amelyek a közösségi jog kívülálló  országokban
      való  alkalmazhatóságának korlátait és  lehetséges  módszerét
      határozták meg.

      2.   A  kapcsolódó  újabb  indítvány  a  magyar-EK  Társulási
      Tanácsnak  a  Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek  és
      azok  tagállamai között társulás létesítéséről szóló  Európai
      Megállapodás 62. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii)  pontja  és
      (2) bekezdése, valamint az e Megállapodás 2. számú, az ESZAK-
      termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikke (1) bekezdésének (i),
      (ii)   pontja  és  (2)  bekezdése  végrehajtási  szabályainak
      elfogadása    tárgyában   hozott   2/96.   számú   határozata
      kihirdetéséről  szóló  230/1996 (XII. 26.)  Korm.  rendeletet
      Mellékletének  (a továbbiakban: Vsz.) 1. cikke  és  6.  cikke
      alkotmányellenességének  megállapítását  és   megsemmisítését
      kezdeményezte.

      Az  indítványozó  érvelése szerint  a  Vsz.  1.  cikke  azért
      alkotmányellenes, mert ez a rendelkezés az, amely az  EM.  62
      cikk   (2)   bekezdésében   írt   követelményeket   a   hazai
      jogalkalmazó    hatóságra   (Gazdasági   Versenyhivatal,    a
      továbbiakban:   GVH)   telepíti.   A   Vsz.   alkotmányossági
      vizsgálatát  azért tartotta szükségesnek, mert "önmagában  is
      alkotmányellenes az a magyar jogszabályhely, amely egy  hazai
      jogalkalmazó hatóságot úgy határoz meg, mint akinek egy másik
      jogrendszer  belső versenyszabályainak mindenkori alkalmazási
      kritériumai  szerint  kell megítélnie  saját  eljárásában  az
      előtte levő ügyeket". Az indítványozó szerint az EM. 62  cikk
      (2)  bekezdése és a Vsz. 1. cikke az alkotmányossági probléma
      szempontjából   tartalmilag  egy  egységet   képeznek,   csak
      egymásra  tekintettel  ítélhetők  meg,  de  a  két  jogforrás
      alkotmányossága önállóan is vizsgálandó.

      Az  indítványozó aggályosnak látta továbbá, hogy  a  Vsz.  6.
      cikke alapján a magyar versenyhatóságnak biztosítania kell  a
      Közösség  jogának részeként létező, a Miniszterek Tanácsa  és
      az  Európai  Bizottság  egyes rendeleteiben  megjelenő  elvek
      teljes körű alkalmazását, ahogyan azok mindenkor hatályosak a
      közösségi  jogban.  Támadhatóvá teszi ezt a  szabályozást  az
      indítványozó  szerint,  hogy a konstrukció  a  jövőbeni  jogi
      rendeletek   elveire  is  kiterjedően  közvetlen  alkalmazási
      követelményt határoz meg, anélkül, hogy ezek az elvek  magyar
      jogforrásban megjelennének.

      3.  Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásához beszerezte
      és  felhasználta az igazságügy-miniszter véleményét.  Az  EM.
      62.  cikk  (2) bekezdését illetően a vélemény hivatkozott  az
      alkotmányos  értelmezés tanára, amely szerint nem feltétlenül
      szükséges   a   támadott  jogszabály  alkotmányellenességének
      megállapítása, ha annak van alkotmánykonform értelmezése,  és
      a  normát nem kell mindig megsemmisíteni azon az alapon, hogy
      annak   az   alkotmányos  követelményeknek  meg  nem   felelő
      értelmezése is lehetséges. Utalt a miniszter véleménye  arra,
      hogy  a  kapcsolódó végrehajtási szabályok  meghatározóak  az
      értelmezés  szempontjából. Álláspontja szerint a 62.  cikknek
      nem  tulajdonítható olyan értelmezés, amely nem felel meg  az
      alkotmányos követelményeknek.

      A  miniszter  vitatta,  hogy az EM.  62  cikk  (2)  bekezdése
      alapján  érvényesítendő kritériumok megfelelnének a közvetlen
      hatály  feltételeinek, azaz szerinte azok "nem  alkalmazhatók
      közvetlenül  magánszemélyekre,  illetve  konkrét  versenyjogi
      esetekre".  Álláspontja szerint az EM.  62.  cikkébe  foglalt
      követelmények  jogalkotási kötelezettséget jelentenek,  és  a
      közösségi  jognak  a  hazai jogalkalmazásban  való  közvetlen
      figyelembevételét  nem teszik lehetővé  vagy  szükségessé.  A
      Magyar  Köztársaság "azt vállalta, hogy belső joga —  nyilván
      nemcsak  írott, hanem élő joga — útján" a 62. cikkben foglalt
      előírásokat teljesíti, így az e cikkben írt "elbírálás" nem a
      hazai   jogalkalmazó  szervek  előtti  eljárásokban   történő
      elbírálást  jelent. A 62. cikk minősítése azt  jelenti,  hogy
      "annak  (1)  bekezdése  anyagi  jogi  kötelezettséget  ró   a
      Szerződő  Felekre, megkövetelve belső joguknak  a  nemzetközi
      jogi  kötelezettséghez történő igazítását",  a  (2)  bekezdés
      pedig  az (1) bekezdés szabályainak "értelmezési hátteréül  a
      közösségi jogot hívja fel, quasi kollíziós normaként", és így
      a Felek általi közös értelmezéshez teszi hivatkozási alappá a
      megjelölt jogból levezethető elveket, kritériumokat.

      4.   Az   indítványozó  újabb  —  kapcsolódó  —  indítványára
      figyelemmel az Alkotmánybíróság megkereste a külügyminisztert
      és   ismételten   az  igazságügyminisztert  az   indítvánnyal
      kapcsolatos kormányzati álláspontok előterjesztése iránt.

      A   külügyminiszter  álláspontja  szerint   az   indítvánnyal
      támadott  rendelkezések alkotmányossági problémát nem  vetnek
      fel,  az EM. megkötésére és a belső jogban való kihirdetésére
      alkotmányos  felhatalmazottság alapján került  sor.  Utalt  a
      miniszter   arra,   hogy  az  Alkotmánynak  az   Országgyűlés
      hatásköréről   szóló   19.   §   (3)   bekezdésében   foglalt
      rendelkezése  alapján  az  Alkotmány  számolt  a   nemzetközi
      kapcsolatok   körében   a   nemzeti   szuverenitás   bizonyos
      korlátozásával.   A  nemzeti  szuverenitás   hagyományos,   a
      nemzetek  formális egyenrangúságára épülő, azt túlhangsúlyozó
      értelmezése  a  mai nemzetközi viszonyokban már  egyáltalában
      nem  alkalmazható. Hivatkozott arra is, hogy az  indítványozó
      elmulasztotta   figyelembe  venni   a   támadott   nemzetközi
      szerződés  célját,  vagyis azt, hogy  a  társulási  szerződés
      Magyarország   európai  integrációját  hordozó  megállapodás.
      Ezzel   összefüggésben  kiemelten  hivatkozott  az  EM.   67.
      cikkében foglaltakra, amely mint lex generalis rögzíti,  hogy
      Magyarországnak  a Közösségbe történő gazdasági  integrációja
      egyik  alapvető előfeltétele az ország jelenlegi és  jövőbeni
      jogszabályainak    a    Közösség   jogszabályaihoz    történő
      közelítése.  Márpedig  Magyarország e  cikkben  a  lehetséges
      mértékű  jogközelítésre kifejezetten kötelezettséget vállalt.
      Ehhez az általános kötelezettségvállaláshoz képest a támadott
      rendelkezések   a   versenyjog   területén   lex   specialist
      jelentenek.  Ilyenformán  az  EM.  62.  cikkének  a  társulás
      általános   integrációs  célkitűzéseihez  képest  alárendelt,
      másodlagos   jellege  van.  A  Társulási   Megállapodás   már
      önmagában  is  feltételezi, hogy a megállapodás  szereplőinek
      számolniuk   kell   az   Európai  Közösség   jogszabályaival,
      illetőleg  e  jogszabályok tényleges érvényesítésével,  ilyen
      körülmények között az indítványokban kifogásolt rendelkezések
      alkotmányossági problémát nem vetnek fel.

      Az   igazságügy-miniszter  újabb  észrevételében  az  eredeti
      indítvánnyal   kapcsolatos  és  az  alkotmányos   értelmezési
      lehetőségre  vonatkozó korábbi álláspontját  fenntartotta  és
      megismételte.  Véleménye  szerint az  alkotmányos  értelmezés
      lehetősége   a   kapcsolódó   indítvánnyal   támadott    Vsz.
      rendelkezései  tekintetében is fennáll. Eszerint  a  Vsz.  6.
      cikke  értelmezhető  úgy is, hogy a GVH az  1.  cikk  alapján
      irányadó   hatályos   magyar  anyagi  jogi   versenyszabályok
      alkalmazása során is abban a helyzetben van, hogy az EM.  62.
      cikkének  eleget tegyen. A Vsz. 6. cikkében foglalt közösségi
      jogi   elveknek  a  magyar  versenyhatóság  részéről  történő
      érvényesítése ugyanis természetesen csak a magyar versenyjogi
      jogszabályok  keretei között lehetséges,  mert  a  Vsz-ben  a
      saját  anyagi  jog  alkalmazása jelenik  meg  alapelvként  és
      ultima  ratio-ként. A miniszteri okfejtés  vitássá  tette  az
      indítványozónak azt az álláspontját, hogy az EM. 62. cikk (2)
      bekezdésének  közvetlen alkalmazása a magyar versenyhatóságra
      hárulna.   Álláspontja  szerint  a  Vsz.  1.   cikk   második
      bekezdésének  rendeltetése nem több, mint az,  hogy  a  Felek
      egymás  kölcsönös tájékoztatására formálisan is megnevezik  e
      rendelkezésben versenyhatóságaikat.

      Utalt   a   miniszter   arra  is,  amely  a   külügyminiszter
      álláspontjában  is  megfogalmazódott,  hogy  a  szuverenitás-
      korlátozással járó szerződések megkötésére az Országgyűlésnek
      alkotmányos  felhatalmazottsága van. A támadott rendelkezések
      ebben    az   összefüggésben   annál   kevésbé   jelenthetnek
      alkotmányossági problémát, mert a külföldi jog  magyarországi
      alkalmazása   egy  egészen  szűk  tárgykörre   és   konkrétan
      meghatározott     szabályozási     területre,     az      ún.
      versenykorlátozások  jogára  vonatkozik.  A  versenykorlátozó
      rendelkezések   egyébként   is   szükségképpen   tartalmaznak
      külföldi    elemeket,   ezért   e   szigorúan   körülhatárolt
      tárgykörben  a  közösségi  jog  magyarországi  alkalmazásának
      megengedése alkotmányosan indokolt.

      Végül  kifejtette az igazságügy-miniszter azt az álláspontját
      is,   amely   szerint   a   Vsz.   kifogásolt   rendelkezései
      alkotmányellenességének  esetleges megállapítása  esetén  sem
      kellene   szükségképpen  megállapítani  az  EM.   62.   cikke
      alkotmányellenességét. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság a  Vsz.
      kifogásolt rendelkezéseit alkotmányellenesnek találná is,  ez
      nem   zárná  ki,  hogy  az  EM.  62.  cikk  (2)  bekezdésének
      végrehajtására a Szerződő Felek olyan szabályozást fogadjanak
      el,  amely  az e bekezdésben foglalt rendelkezés  alkotmányos
      értelmezésének tartományán belül marad.

                                   II.

      1.   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a   Magyar
      Köztársaság  független, demokratikus jogállam.  A  2.  §  (2)
      bekezdése  szerint a Magyar Köztársaságban minden  hatalom  a
      népé,  amely a népszuverenitást választott képviselői  útján,
      valamint közvetlenül gyakorolja.

      2. Az EM. 62. cikke a következő rendelkezéseket tartalmazza:
         1.   A   Megállapodás  megfelelő  működésével,  amennyiben
      érinthetik  a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet,
      összeegyeztethetetlenek a következők:
            (i)   minden  olyan  vállalatok  közötti  megállapodás,
      vállalatok  társulásai  által  hozott  döntés  és  vállalatok
      közötti  egyeztetett gyakorlat, amelynek célja vagy hatása  a
      verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása;
           (ii)  egy  vagy több vállalat által uralkodó  helyzettel
      való  visszaélés  Magyarország vagy  a  Közösség  területének
      egészén vagy jelentős részén;
           (iii)  bármely  állami támogatás,  amely  azáltal,  hogy
      előnyben   részesít  egyes  vállalatokat  vagy   egyes   áruk
      termelését, torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget.
        2.  Az  ezzel  a Cikkel ellentétes gyakorlatot  az  Európai
      Gazdasági  Közösséget létrehozó Szerződés  85.,  86.  és  92.
      Cikkében  foglalt szabályok alkalmazásából eredő  kritériumok
      alapján kell elbírálni.
        3.  A  Társulási  Tanács  a Megállapodás  hatálybalépésétől
      számított három éven belül határozattal megállapítja  az  (1)
      is (2) bekezdés végrehajtásához szükséges szabályokat.

      A  62.  cikk  6.  bekezdése  a  3. bekezdésben  meghatározott
      végrehajtási  szabályokat tekinti irányadónak,  mint  amelyek
      szerint  a  62.  cikk  1.  bekezdése szerinti  gyakorlatokkal
      foglalkozni   kell.  E  szabály  ugyanakkor  a   végrehajtási
      szabályok  hiányában  vagy a végrehajtási  szabályok  alapján
      való  megfelelő  eljárás  hiányában  a  felmerülő  ügyeket  a
      Társulási Tanács előtti konzultációra utalja.

      3. A Vsz. 1. cikk (Alapelv) első bekezdése szerint:
            Az   Európai  Megállapodás  62.  cikkének  (1)  és  (2)
      bekezdésében  foglalt  elvek alapján kell  rendezni  mindazon
      ügyeket,  amelyek vállalatok közötti olyan megállapodásokkal,
      vállalati társulások olyan döntéseivel vagy vállalatok  olyan
      összehangolt magatartásával kapcsolatosak, amelyek a  verseny
      megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozzák  vagy
      okozzák,    illetve   amelyek   a   gazdasági    erőfölénnyel
      Magyarország   vagy  a  Közösség  területének  egészén   vagy
      jelentős részén való visszaéléssel kapcsolatban merülnek fel,
      és  kihatással  lehetnek Magyarország és az Európai  Közösség
      közötti kereskedelemre.

      A  második  bekezdés  pedig úgy rendelkezik,  hogy  e  célból
      ezekkel   az  ügyekkel  Magyarország  részéről  a   Gazdasági
      Versenyhivatal,  az  Európai  Közösség  részéről  az  Európai
      Bizottság (a IV. Főigazgatóság) foglalkozik.

      A  harmadik bekezdés szerint a Gazdasági Versenyhivatal és az
      Európai Bizottság hatásköre ezeknek az ügyeknek az intézésére
      Magyarország és az Európai Közösség saját jogrendszerének már
      létező szabályaiból következik, beleértve azokat az eseteket,
      amikor a Felek ezeket a szabályokat a saját területükön kívül
      elhelyezkedő vállalatokra alkalmazzák.

      A negyedik bekezdés pedig kimondja, hogy mindkét Fél hatósága
      a  saját  anyagi jogával összhangban rendezi  az  ügyeket  az
      alább   következő   rendelkezések   figyelembevételével.    A
      hatóságok   irányadó  anyagi  jogi  szabályai   a   Gazdasági
      Versenyhivatal számára a tisztességtelen piaci magatartás  és
      a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény,
      az  Európai  Bizottság  számára pedig az  Európai  Közösséget
      létrehozó  Szerződés és az ESZAK Szerződés  versenyszabályai,
      ideértve a versenyre vonatkozó másodlagos jogszabályokat.

      4.  A  Vsz.  csoportmentességekről  rendelkező  6.cikke  első
      bekezdése szerint:
            Az   Európai   Megállapodás  62.   cikkének   a   jelen
      végrehajtási   szabályok   2.      És   3.   cikke   szerinti
      alkalmazása során a versenyhatóságok biztosítják  a  Közösség
      hatályos csoportmentességi rendeleteiben foglalt elvek teljes
      körű  alkalmazását. A Gazdasági Versenyhivatal  tájékoztatást
      kap  a  Közösség  bármely,  csoportmentességek  elfogadására,
      hatályon   kívül   helyezésére  vagy  módosítására   irányuló
      eljárásról.

      A   6.   cikk   második  bekezdése  pedig  a  következőképpen
      rendelkezik:
           Ha  az  ilyen  csoportmentességi rendeletek Magyarország
      részéről  komoly  ellenvetésbe ütköznek,  az  e  Végrehajtási
      Szabályok 9. Cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban  —
      figyelembe    véve   az   Európai   Megállapodásban    előírt
      jogharmonizációt — konzultációra kerül sor a Társulási Tanács
      keretében.

      Végül a harmadik bekezdés szerint:
           Ugyanezek  az  elvek  érvényesek a Magyarország  vagy  a
      Közösség   versenypolitikájában  bekövetkező  egyéb  lényeges
      változások vonatkozásában.

                                  III.

      1.  Az  Alkotmánybíróságnak ebben  a  határozatában  abban  a
      kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az EM. 62. cikke  és
      a  Vsz. alapján — a versenykorlátozás tilalmának jogterületén
      —  a  Közösség jogának jogi kritériumai és elvei milyen módon
      érvényesülhetnek    a   magyar   jogrendszerben.    Így    az
      alkotmányossági vizsgálat középpontjában az EM. 62. cikk  (2)
      bekezdésében hivatkozott kritériumok érvényesülésének a  Vsz-
      ben  meghatározott  konstrukciója  állt.  Az  alkotmányossági
      kérdés  eszerint az, hogy egy másik nemzetközi jogi jogalany,
      egy másik önálló közhatalmi rendszer és autonóm jogrend saját
      belső  jogának  azok  a normái, amelyek közjogi  jogviszonyok
      szabályozására  szolgálnak, érvényesíthetők-e  közvetlenül  a
      magyar versenyhatóság által, anélkül is, hogy ezek a külföldi
      közjogi normák a magyar jog részévé válnának.

      2.  Az  Alkotmánybíróság  a határozat  indokolásban  szereplő
      egyes  fogalmakat az alábbi értelemben használja. A közvetlen
      hatály   (direct   effect,  judicial  effect,   applicabilité
      directe) alatt azt érti, hogy a nemzetközi szerződés valamely
      konkrét rendelkezése magánjogi alanyok számára bíróságon vagy
      más  jogalkalmazó hatóság előtt érvényesíthető alanyi  jogot,
      illetőleg kötelezettséget keletkeztet.

      A    közvetlen    alkalmazandóság   (direct    applicability,
      applicabilité  immédiate)  fogalmat  a  határozat  indokolása
      abban az értelemben használja, amit ez a kifejezés a Közösség
      jogrendszerében fed. A Közösség és a tagállamok viszonyában a
      közösségi jogi szabályok létrejöttükkel azonnal behatolnak  a
      tagállamokban érvényesítendő jog körébe, anélkül, hogy  ehhez
      a  közösségi  jog belső joggá alakítása (a tagállamok  általi
      megerősítés,    inkorporáció,   transzformáció,    kihirdetés
      formájában)  szükséges  lenne.  A  közvetlen  alkalmazandóság
      határolja el a közösségi jog tagállamokon belüli megjelenését
      attól, ahogyan a nemzetközi szerződések általában a belső jog
      részévé   lehetnek  (megerősítés  és  közzététel,   illetőleg
      megerősítés   és  inkorporáció,  transzformáció,   kihirdetés
      által).

      Az  indítvány  összefüggésében az EM. 62.  cikk  (1)  és  (2)
      bekezdésének a közvetlen hatálya, illetőleg az 62.  cikk  (2)
      bekezdésében  hivatkozott közösségi jogi  kritériumok  magyar
      jogrendszeren belüli közvetlen alkalmazásának kérdése vetődik
      fel.

      3.   Az   Alkotmánybíróság  a  közvetlen  hatály   kérdésével
      összefüggésben  az  alábbiakra mutat rá. Az  EM.  alkalmazási
      körébe   eső   ügyeket  a  62.  cikk  (1)  bekezdésében   írt
      tényállások   tekintetében  a  (2)  bekezdésben   hivatkozott
      kritériumok szerint kell elbírálni. Sem az EM. 62. cikke, sem
      a Vsz. nem tartalmaz a vállalkozások irányában megfogalmazott
      tilalmakat,  és  nem  határoz meg a vállalkozásokkal  szemben
      érvényesíthető jogkövetkezményeket sem.

      A  62. cikk (1) bekezdésében meghatározott versenyszabályokba
      ütközés mércéjeként az EK-Szerződés szerinti jogi kritériumok
      alkalmazását  követeli  meg a (2) bekezdés.  E  rendelkezések
      érvényesülésének módját azonban az EM. nem rögzíti. A Vsz. 1.
      cikke  mondja ki azt, hogy a 62. cikk (1) és (2) bekezdésében
      foglaltak   szerint  az  ügyek  rendezése  a   versenyhatóság
      feladata.  A  vállalkozások eljárási pozícióját  a  62.  cikk
      alkalmazását illetően tehát az jelöli ki, hogy  azok  a  Vsz.
      szerint  a felek versenyhatóságainak joghatósága és  eljárása
      alá  tartoznak.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja  szerint  —
      ellentétben a miniszteri véleményben foglaltakkal — a Vsz. 1.
      cikke  első  és második bekezdéseinek együttes értelmezéséből
      nem pusztán a felek versenyhatóságainak a megnevezése, de  az
      is  következik, hogy a GVH-nak alkalmaznia is kell az EM. 62.
      cikkében meghatározott kritériumokat.

      Jóllehet  az  EM.  62.  cikk (1) bekezdésében  írt  szabályok
      tartalmi  követelménye  a  (2) bekezdés  és  a  Vsz.  alapján
      pontosítást nyert, de maga a 62. cikk a magánjogi  jogalanyok
      felé  közvetlen tilalmakat és jogkövetkezményeket nem határoz
      meg.  Ezért az közvetlenül a vállalkozásokkal szemben nem  is
      érvényesíthető,  hanem  csak  közvetetten,  a  Vsz.  támadott
      rendelkezései értelmezésében. Erre tekintettel,  a  62.  cikk
      (1)  és  (2)  bekezdésének közvetlen hatálya sem  állapítható
      meg.  A  62  cikk  (2) bekezdése ugyanakkor az  EM.  szerinti
      esetleges  jogsértés fennállását illetően  releváns:  ugyanis
      azt határozza meg, hogy milyen tartalmi kritériumokba ütközés
      jelenti  a  62. cikk (1) bekezdésébe foglalt versenyszabályok
      sérelmét.

      4.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62.  cikk
      (1)  és  (2)  bekezdése  közvetlen hatályának  hiányából  nem
      következik, hogy a 62. cikk (2) bekezdésében hivatkozott  EK-
      Szerződésbeli jogi kritériumok más összefüggésben ne lennének
      figyelembe veendők a magyar jogalkalmazó hatóságok számára. A
      Vsz.  alapelvi 1. cikke szerint ugyanis egyrészt a  62.  cikk
      (1)  és  (2) bekezdésében foglalt elvek alapján kell rendezni
      az  EM. alkalmazási körébe tartozó ügyeket, amelyekkel magyar
      részről  a  GVH  foglalkozik. Másrészt az  alapelvi  1.  cikk
      negyedik bekezdése azt mondja ki, hogy mindkét fél hatósága a
      saját anyagi jogával összhangban rendezi ezeket az ügyeket.

      Az EM. hatálya alá tartozó, a GVH eljárásába került ügyek így
      sajátos kettős szabályozás alatt állnak: elbírálásukat az EM.
      62.  cikk  (2) bekezdésében hivatkozott EK-Szerződés szerinti
      jogi  kritériumok  alapján kell megtenni, ugyanakkor  mindkét
      fél   saját  anyagi  jogával  való  összhangot  is  meg  kell
      teremteni.   Mivel   az   EM.  62.  cikk   (2)   bekezdésében
      meghatározott  követelményt  a  Vsz.  1.  cikkének  első  két
      bekezdése  a  magyar versenyhatóságra telepíti, a  Vsz-nek  a
      saját  anyagi  jog  alkalmazásáról  szóló  rendelkezése   nem
      eredményezi  azt  — a kormányzati véleményben  kifejtettekkel
      ellentétben  —,  hogy a GVH egyedül a magyar  versenytörvényt
      alkalmazva rendezheti a hatáskörébe tartozó ügyeket. Vagyis a
      magyar  versenyjog szabályai mellett a GVH számára irányadóak
      a  vonatkozó  közösségi jogi kritériumok is.  [Ezt  a  kettős
      szabályozást igazolja az EK Bizottság értékelése is, amikor a
      társulási     egyezmények     alkalmazásához     a      felek
      versenyhatóságának  saját jogát csak mint  fő  eszközt  (main
      instrument)  emeli  ki,  és azt nem  az  alkalmazandó  anyagi
      szabályok  teljes  vagy egyedüli forrásaként  határozza  meg,
      XXIVth Report on Competition Policy, COM(95) 142 final,  402.
      pont, 284. oldal.]

      5.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62.  cikk
      (2)    bekezdésében    hivatkozott   EK-Szerződésbeli    jogi
      kritériumok  figyelembe  vételének  kötelezettsége   mindezek
      alapján azt jelenti, hogy a GVH-nak a EM. hatálya alá tartozó
      ügyekben  az  EK-Szerződés 85. és 86. cikkének alkalmazásából
      eredő  kritériumokat,  — mint a magyar versenytörvény  anyagi
      jogi     rendelkezéseinek    alkalmazásában    érvényesítendő
      értelmezési   szempontokat  —  irányadónak  kell   tekinteni.
      Amennyiben tehát a magyar jog anyagi szabályainak alkalmazása
      során nem teremthető meg a GVH értelmezési tevékenységével az
      ügyeknek  az  irányadó  közösségi jogi  kritériumok  szerinti
      elbírálása,  bekövetkezik  az EM.  62.  cikkének  megsértése.
      Ennek  következtében  pedig  már csak  a  diplomáciai  szintű
      konzultációhoz,  végső  soron pedig  a  kereskedelempolitikai
      tartalmú   szankciós   intézkedések   alkalmazásához    lehet
      folyamodni.

      Jóllehet  a  GVH  nem az EM. 62. cikke (1) és (2)  bekezdését
      alkalmazza e rendelkezések közvetlen hatályának hiánya miatt,
      hanem    a    magyar   versenytörvény   —    tilalmakat    és
      jogkövetkezményeket    is   tartalmazó    —    anyagi    jogi
      rendelkezéseit,  ezek alkalmazandó tartalmát  azonban  akként
      kell  meghatároznia, hogy a hazai joggyakorlatban megfelelően
      érvényesüljenek  a vonatkozó közösségi jogi kritériumok.  Így
      az    illető    közösségi   jogi   kritériumok    közvetetten
      meghatározzák   a  GVH  eljárása  alá  vont  vállalkozásokkal
      (magánjogi   jogalanyokkal)  szemben  hozott  versenyhatósági
      határozatok tartalmát.

      A  fentiekben  kifejtetteket összegezve  az  Alkotmánybíróság
      megállapítja,  hogy — az EM. 62. cikk (1)  és  (2)  bekezdése
      közvetlen   hatályának  hiányától   függetlenül   —   a   (2)
      bekezdésben hivatkozott közösségi jogi kritériumokat  a  Vsz.
      alapján — a Vsz. támadott rendelkezései miatt — a GVH köteles
      a   konkrét  ügyek  elbírálása  során  figyelembe  venni.  Az
      Alkotmánybíróság  az  ezzel ellentétes értelmezésre  nem  lát
      lehetőséget.  Az  alkotmányossági  elemzést  illetően   ehhez
      képest  csak másodlagos szempont az, hogy az illető közösségi
      jogi   kritériumok  a  GVH  eljárásának  pusztán  értelmezési
      iránymutatásai.

                                   IV.

      1.  Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a közvetlen alkalmazás
      kérdését   illetően   az  EM.  62.  cikk   (2)   bekezdésében
      hivatkozott   közösségi  jogi  kritériumok  forrását   és   e
      kritériumoknak    a   magyar   versenyhatóság    jogalkalmazó
      tevékenységében  való megjelenési módját vizsgálata.  Az  EM.
      hatálya   alá  tartozó  ügyeket  a  62.  cikk  (2)  bekezdése
      értelmében   az   Európai  Gazdasági   Közösséget   létrehozó
      Szerződés   85.,  86.  és  92.  cikkében  foglalt   szabályok
      alkalmazásából eredő kritériumok szerint kell  elbírálni.  Az
      itt  szükséges vizsgálat az EK Szerződés 85. és 86.  cikkeire
      korlátozódik.

      A    85.   cikk   rendelkezései   a   vállalkozások   közötti
      megállapodásokat,  egyeztetett gyakorlatot,  a  vállalkozások
      szövetségeinek   döntését   tilalmazzák,   amennyiben    ezek
      érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet és céljuk  vagy
      következményük   a   verseny   kizárása,   korlátozása   vagy
      torzítása.  A  85.  cikk  harmadik bekezdése  a  mentesítések
      alapjait   határozza  meg,  az  ehhez  kapcsolódó   közösségi
      rendeletek   pedig  az  un.  csoportmentesítési   szabályokat
      tartalmazzák. A 86. cikk szerint tilalmazott, hogy  egy  vagy
      több vállalkozás visszaéljen piaci helyzetével, amennyiben ez
      érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet.

      A  85. és 86. cikk egyes elemeinek jelentését és tartalmát  a
      joggyakorlat határozza meg: így például a “vállalkozás" műszó
      jelentését,  a  "megállapodás" vagy  "egyeztetett  gyakorlat"
      fogalmak    tartalmát,    a   verseny    torzításának    vagy
      korlátozásának   megállapíthatóságát,   a    releváns    piac
      értékelésének szempontjait, a tagállamok közötti kereskedelem
      potenciális  érintettségének fennállását, a piaci  dominancia
      vagy  a visszaélés mibenlétét. A versenykorlátozás tilalmának
      körében  a  85.  és  86.  cikkek gyakorlatában  kialakult  és
      folyamatosan alakuló alkalmazási kritériumok jelentik magát a
      voltaképpeni közösségi versenyjogot. A vonatkozó  alkalmazási
      kritériumok foglalják magukba a közösségi versenyjog tartalmi
      teljességét  a  joggyakorlat fejleményeivel, valamint  a  85.
      cikkhez kapcsolódó csoportmentesítési rendeletek szabályaival
      és  ezek  alkalmazási tapasztalataival együtt. A 85.  és  86.
      cikkek  "alkalmazásából eredő kritériumok" tehát a  közösségi
      jog  tartalmi  teljességére utalnak, lényegileg  a  vonatkozó
      közösségi versenyjogi normák összességével azonosíthatók.

      2.   Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  közvetlen
      alkalmazás  problémája minderre tekintettel azért merül  fel,
      mert a 85. és 86. cikk alkalmazásából eredő kritériumokat  az
      EM.  62.  cikk  (2) bekezdéséből és a Vsz-ből  következően  a
      magyar jogalkalmazó versenyhatóságnak figyelembe kell vennie.
      Az  EM. 62. cikk (2) bekezdése viszont nem tartalmazza ezeket
      a  kritériumokat,  hanem  csak utal azokra,  ahogyan  azok  a
      Közösség  jogában  léteznek  és  alakulnak.  A  Vsz.  szerint
      ugyanakkor  e  jogi  kritériumokat —  a  85.  és  86.  cikkek
      mindenkori    közösségi   jogi   alkalmazási    gyakorlatának
      megfelelően — magyar részről az ügyek elbírálásakor — a hazai
      anyagi   jogi  szabályok  alkalmazása  során  —   a   GVH-nak
      kötelessége  érvényesíteni. Ez tehát  azt  jelenti,  hogy  az
      illető  közösségi  jogi  kritériumok,  amint  megjelennek   a
      Közösség  versenyhatóságának vagy bíróságának határozataiban,
      illetőleg  a Közösség rendeleteiben, a 62. cikk (2) bekezdése
      és   a   Vsz.   1.  cikke  alapján  figyelembe   veendők   és
      alkalmazandók a magyar jogalkalmazó versenyhatóság által is.

      3.   Rámutat  az  Alkotmánybíróság  arra,  hogy  a  közvetlen
      alkalmazási  mechanizmus sajátos jellegzetessége  a  Közösség
      jogrendszere és az EU-tagállamok kapcsolatának.  Az  EM.  62.
      cikk  (2)  bekezdés és a Vsz. 1. cikk együtteséből  következő
      helyzetet  azonban  az alkotmányossági vizsgálat  során  arra
      tekintettel  kell  megítélni, hogy a Magyar  Köztársaság  nem
      tagállama jelenleg az Európai Uniónak.

      Az  EM. 62. cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi  jogi
      kritériumok megjelenése a magyarországi jogalkalmazásban  nem
      illeszthető   a   nemzetközi   szerződések   érvényesülésének
      rendjébe.  Alapvetően  azért, mert  a  vonatkozó  kritériumok
      utalásként  jelennek meg. Az utalás pedig  a  nemzetközi  jog
      egyik alanyának belső jogszabályaira és belső fórumainak  (EK
      Bizottság,  EK Elsőfokú Bíróság, EK Bíróság), joggyakorlatára
      történik.  A hivatkozott közösségi jogi kritériumok  tehát  a
      nemzetközi  szerződések belső érvényesüléséhez a  magyar  jog
      szerint   szükséges   megerősítés   és   inkorporáció    vagy
      transzformáció,   illetőleg   hazai   jogszabályban   történt
      kihirdetés  nélkül igényelnek alkalmazást a GVH  eljárásában.
      Már  itt  rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az Alkotmány
      7.  §  (1) bekezdésének második fordulata éppen erre az utaló
      szabályozásra  tekintettel  nem  teremti  meg  a   kifogásolt
      rendelkezések alkotmányos alapját.

      4.   Utal  az  Alkotmánybíróság  továbbá  arra  is,  hogy   a
      nemzetközi magánjog kollíziós normáira sem alapozható, hogy a
      hivatkozott   közösségi   jogi   kritériumokat    a    magyar
      jogalkalmazó    hatóságok    közvetlenül    alkalmazzák.    A
      versenyellenes   megállapodások,  gyakorlatok   és   döntések
      tilalma,   illetőleg   a  domináns  piaci   helyzettel   való
      visszaélés  tilalma ugyanis olyan jogterületeket  jelentenek,
      amelyekben közjogi természetű tiltó rendelkezések szerepelnek
      és    maga    a   jogalkalmazás   is   közjogi   jogviszonyok
      keletkezésével  jár.  E területeken az állam  versenyhatósága
      érvényesíti   a  jogszabályi  tilalmakat  a  vállalkozásokkal
      szemben,  a  jogsértések következményeként  pedig  represszív
      szankciókat   szab   ki.   Egy  másik  juriszdikció   közjogi
      jogviszonyokra    vonatkozó   (szabálysértési,    igazgatási-
      rendészeti    és   versenykorlátozás-tilalmi)    szabályainak
      közvetlen   alkalmazása  pedig  nem  tartozik  a   nemzetközi
      magánjog  kollíziós szabályrendszerébe, mert az alapul  fekvő
      jogviszonyok  nem  magánjogi jogviszonyok,  így  a  kollíziós
      jognak  nem  is  tárgyai. Mást jelent az, hogy  a  nemzetközi
      magánjogi tényállások elbírálásában az irányadó külföldi  jog
      bizonyos  közjogi  természetű szabályainak figyelembevételére
      is  sor  kerülhet,  ilyenkor  ugyanis  nem  valamely  közjogi
      jogviszony elbírálása történik a magyar fórum által  külföldi
      közjogi szabályok alapján és azok alkalmazásával. Más tehát a
      nemzetközi  magánjogi jogviszony, még ha  arra  nézve  cogens
      norma  is  vonatkozik, és más a szuverenitást érintő  közjogi
      jogviszony,  amellyel  kapcsolatban a  külföldi  jognak  való
      alávetettséghez alkotmányi felhatalmazás kell.

      5.  Az  EM.  62.  cikk  (2) bekezdésének érvényesülési  módja
      továbbá  nem  sorolható be az Alkotmány 7.  §  (1)  bekezdése
      szerinti  absztrakt és generális transzformáció kategóriájába
      sem,  mivel a közösségi jog vonatkozó kritériumai tartalmilag
      nem  azonosíthatók semmilyen vonatkozásban a  nemzetközi  jog
      általánosan elismert szabályaival, sem pedig a nemzetközi ius
      cogens  normáival [ld. az 53/1993. (X. 13.)  AB  határozatot,
      ABH 1993, 323.]

                                   V.

      1.   Az   eddigiekben   megállapítottak   szerint   a   hazai
      jogalkalmazó hatóságokra az EM. 62. cikk (2) bekezdéséből  az
      a  követelmény  háramlik, hogy az ügyeket az irányadó  magyar
      anyagi   jogi   szabályok  és  a  vonatkozó  közösségi   jogi
      kritériumok  alapján kell elbírálnia. Ezek a  közösségi  jogi
      kritériumok,  mint  a  magyar  versenytörvény   anyagi   jogi
      rendelkezéseinek     értelmezését     befolyásoló      normák
      érvényesülnek.  A vonatkozó alkalmazási kritériumok  forrásai
      pedig: az EK Bizottság versenyhatósági határozatai és  az  EK
      Elsőfokú Bíróság, továbbá az EK Bíróság ítéletei, valamint  a
      Közösség     rendeleteiben    megjelenő    csoportmentesítési
      szabályok. A Közösség saját belső jogának és joggyakorlatának
      közjogi természetű normái alkotják tehát az EM. 62. cikk  (2)
      bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.

      Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. cikk  (2)
      bekezdésében   vállalt  kötelezettség  nem  korlátozódik   az
      Egyezmény   aláírásakor  a  Közösség  jogában   már   meglevő
      alkalmazási kritériumokra. Sem maga az EM., sem  a  Vsz.  nem
      tartalmaz ilyenirányú rendelkezést. Ebből következik, hogy  a
      Közösség szerveinek az Egyezmény aláírását követően megjelenő
      joggyakorlata  és normatívái is részét képezik a  hivatkozott
      közösségi  jogi  alkalmazási kritériumoknak. Ez  pedig  azzal
      jár,  hogy  a  magyar  jogalkalmazásban  nemcsak  a  Közösség
      jogában    már    érvényesülő,   meghatározott   "alkalmazási
      kritériumai"  jelennek  meg,  hanem  azok  a  közösségi  jogi
      normák, elvek, kritériumok is, amelyek az Egyezmény aláírását
      követően alakulnak ki a közösségi jogban, éspedig az  Európai
      Bizottság  mint  versenyhatóság  határozataiban,  továbbá   a
      Közösség   bíróságainak  ítéleteiben,  illetőleg  a  Közösség
      rendeleteiben. Sőt az EM. 62. cikk (2) bekezdésében felhívott
      "alkalmazási  kritériumok" alatt a  joggyakorlat  fejleményei
      mellett  a Közösség ún. másodlagos jogalkotása körébe tartozó
      csoportmentesítési rendeleteket is érteni kell. Ezt támasztja
      alá  a  Vsz.,  amely  a  62.  cikk  érvényesülése  körében  a
      közösségi  jogi csoportmentességi rendeletek elveinek  teljes
      körű alkalmazását is előírja.

      2.  Az  Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a Közösség  belső
      jogának   hivatkozott   kritériumai  a  hazai   jogalkalmazás
      szempontjából külföldi jognak minősülnek, minthogy  a  Magyar
      Köztársaság  nem tagállama az Európai Uniónak. Az alapulfekvő
      közjogi-hatósági  jogviszonyok, amelyekben a  közösségi  jogi
      kritériumok  szerinti elbírálás kötelezettsége áll  fenn,  az
      állami  szuverenitással  közvetlen  kapcsolatban  állnak:   a
      versenykorlátozás tilalmának joga — hasonlóan a büntetőjoghoz
      vagy    a    szabálysértési   joghoz   —    tartalmánál    és
      irvényesítésénél   fogva  az  állami  főhatalom   kizárólagos
      joghatósága  alá  tartozik.  E  jogterület  szabályainak   az
      objektív  territorialitás  elvén  való  túlterjeszkedése  nem
      elismert  a  nemzetközi  jogban sem. De  nem  minősíthetők  e
      rendelkezések   a   nemzetközi   jog   általánosan   elismert
      szabályainak  sem,  így  nem esnek  az  Alkotmány  7.  §  (1)
      bekezdésének első fordulata alá.

      A  territorialitáshoz kötődő állami főhatalom kizárólagossága
      pedig azt is jelenti, hogy az állam nemzetközi kapcsolataiban
      a  főhatalmi  jogosítványairól rendelkezhet.  A  szuverenitás
      korlátozása  természetszerű velejárója annak, hogy  az  állam
      nemzetközi      kapcsolatokban      szerepel,      nemzetközi
      kötelezettségeket  vállal. Azonban a  nemzetközi  kapcsolatok
      alakítására  is  vonatkozik az, hogy  az  Országgyűlés  —  és
      értelemszerűen az állam más szervei — hatalma  nem  korlátlan
      hatalom.   Ahogy  erre  az  Alkotmánybíróság   korábban   már
      rámutatott, a hatalom gyakorlásának feltételeit az  Alkotmány
      rendelkezései  meghatározzák (2/1993. (I. 22.) AB  határozat,
      ABH  1993,  33,  36.).  Ezért — a kormányzati  álláspontokban
      kifejtettekkel    ellentétben   —    kifejezett    alkotmányi
      felhatalmazás   nélkül  az  Országgyűlés  alkotmányosan   nem
      jogosult  az  állami  főhatalom kizárólagos  joghatósága  alá
      tartozó   jogterületen  a  territorialitás  elvén  nemzetközi
      szerződésben túlterjeszkedni. E tekintetben az alkotmányosság
      szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a túlterjeszkedés
      egy  viszonylag szűk, szigorúan körülhatárolt tárgykörre,  az
      ún.  versenykorlátozások jogára vonatkozik. Az alkotmányosság
      követelménye  azt  jelenti, hogy a jogrendszer  egészének  és
      minden    részterületének   összhangban   kell   lennie    az
      Alkotmánnyal.

      Az  Alkotmánybíróság a korábbiakban arról  is  döntött,  hogy
      alkotmányossági útra — és az Alkotmánybíróság  hatáskörébe  —
      tartozik   a   nemzetközi  szerződést  kihirdető   jogszabály
      megalkotásához  vezető  eljárás  vizsgálata,  —  ideértve   a
      nemzetközi          kötelezettségvállalás          hatásköri,
      felhatalmazottsági és eljárási kérdéseinek a vizsgálatát  is.
      A  vizsgálat eredménye pedig alapot adhat a kihirdető törvény
      alkotmányellenességének megállapítására [4/1997. (I. 22.)  AB
      határozat, ABH 1997, 42., valamint hasonló értelemben  az  EK
      Bíróságának  ítélete: C-327/91 sz. ügy,  (1994)  ECR  I-3641,
      3678].

      Rámutat   az   Alkotmánybíróság  arra,  hogy  az  általánosan
      kötelező tartalmú nemzetközi szerződést belső jogforrásban  —
      általános  szabályként — ki kell hirdetni, hogy a szerződésbe
      foglalt jogi norma a magyar jogalanyok felé is érvényesüljön.
      Az  indítványban  felhozott alkotmányossági probléma  azonban
      éppen  az, hogy az EM. 62. cikk (2) bekezdése pusztán utal  a
      közösségi   jogi  kritériumokra  anélkül,  hogy   az   illető
      kritériumok  nemzetközi szerződésben, illetőleg  a  kihirdető
      hazai jogforrásban megjelennének.

      3.  Az  Alkotmány  2.  §  (2)  bekezdése  szerint:  a  Magyar
      Köztársaságban    minden   hatalom   a    népé,    amely    a
      népszuverenitást   választott  képviselői   útján,   valamint
      közvetlenül   gyakorolja.  A  képviseleti   hatalomgyakorlást
      megtestesítő   Országgyűlés  által   gyakorolt   államhatalom
      azonban  nem korlátlan hatalom, a parlament csak az Alkotmány
      keretei   között  tevékenykedhet,  hatalmának  korlátait   az
      Alkotmány  rendelkezései meghatározzák (2/1993  (I.  22.)  AB
      határozat,  ABH  1993, 33, 36). Ez a tétel  természetesen  az
      államhatalom gyakorlására hivatott más szervek vonatkozásában
      is értelemszerűen irányadó.

      Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: a Magyar Köztársaság
      független,  demokratikus  jogállam. A  demokratikus  jogállam
      alkotmányi követelményei meghatározzák az Országgyűlés  és  a
      Kormány   tevékenységének,  általában   véve   a   közhatalom
      gyakorlásának  kereteit  és  korlátait.  A  népszuverenitáson
      alapuló    demokratikus    jogállam    egyik    követelménye,
      összefüggésben  az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében  deklarált
      népszuverenitás    elvével,   hogy    közhatalom    kizárólag
      demokratikus legitimáció alapján gyakorolható. A  közhatalom-
      gyakorlás  körébe tartozik, — egyebek mellett — a  jogalkotás
      és   jogérvényesítés   intézményi,   eljárási   és   tartalmi
      jellemzőinek  a meghatározása is. A közhatalom  gyakorlásának
      demokratikus legitimációja egyaránt alkotmányi követelmény  a
      belső    és    külső,   vagyis   a   nemzetközi   kapcsolatok
      meghatározására      irányuló,      illetőleg      nemzetközi
      kötelezettségvállalást   eredményező   közhatalmi   aktusokat
      illetően.

      Az  Alkotmány  szerint a népszuverenitáson és a  demokratikus
      jogállamiságon alapuló demokratikus legitimáció szempontja  a
      Magyar Köztársaságban alkalmazandó jogi normákat illetően azt
      a   követelményt  állítja  fel,  hogy  azok   megalkotása   a
      közhatalom   végső  forrására  visszavezethető   legyen.   Az
      Alkotmány   2.   §  (1)  és  (2)  bekezdései  alapján   tehát
      általánosan    irányadó    követelmény,    hogy    a    hazai
      jogalkalmazásban a hazai jogalanyokkal szemben érvényesíthető
      minden     közjogi    jogi    norma    a    népszuverenitásra
      visszavezethető, demokratikus legitimáción alapuljon.

      Mivel  az  EM.  62. cikk (2) bekezdése és a Vsz. együttesének
      következtében    a    magyar    jogalkalmazó     hatóságoknak
      meghatározott  ügyek  elbírálásában —  a  belső  anyagi  jogi
      szabályok  mellett — figyelembe kell vennie a  közösségi  jog
      bizonyos tartalmi-értelmezési kritériumait, és mivel  ezek  a
      kritériumok  a  Közösség  intézményeinek  jogalkotásában   és
      joggyakorlatában  képződő  jogi  normák,  a   magyar   állami
      közhatalom végső forrására nem vezethetők vissza. A  Közösség
      ugyanis  egy  önálló  és  a Magyar Köztársaságtól  elkülönülő
      közhatalmi  rendszer, saját autonóm jogrenddel és  nemzetközi
      jogi jogalanyisággal.

      4.  Azok  a  közjogi  normák, amelyek  egy  másik  közhatalmi
      rendszer  —  ebben az esetben a Közösség — saját belső  jogát
      alkotják,  és  amelyek megalkotására a Magyar  Köztársaságnak
      semmilyen befolyása nincs, mert Magyarország nem tagállama az
      Európai  Uniónak,  az  Alkotmány 2. § (1)  és  (2)  bekezdése
      alapján — a szuverenitás sérelme nélkül — nem jelenhetnek meg
      alkalmazási  kötelezettséggel a magyar  jogalkalmazó  szervek
      gyakorlatában.  Ehhez ugyanis külön alkotmányi  felhatalmazás
      volna    szükséges.   Az   Alkotmánybíróság   a   kormányzati
      alláspontokkal  szemben  a jelen indítvány  elbírálása  során
      éppen ezt a körülményt emeli ki és hangsúlyozza. Teljesen más
      egy  nemzetközi szerződésben történt konkrét és pontos állami
      kötelezettségvállalás,  és megint más  egy  másik  közhatalmi
      rendszernek történő alávetése bizonyos jogterületnek, még  ha
      az szűk körű és szigorúan körülhatárolt tárgykörre vonatkozik
      is.  Ebből  adódóan  sérti  az Alkotmány  2.  §  (1)  és  (2)
      bekezdését, hogy az EM. 62. cikk (2) bekezdés és  a  Vsz.  1.
      cikk  együttesének  következtében a magyar  versenyhatóságnak
      meghatározott  ügyeket az EM. 62. cikk (2) bekezdésében  csak
      felhívott közösségi jogi kritériumok közvetlen alkalmazásával
      kell elbírálni, a belső anyagi jogi szabályok mellett.

      Az  Alkotmány 2. § (2) bekezdése értelmében a népszuverenitás
      letéteményese   az  Országgyűlés:  a  hatalom   gyakorlásának
      általánosan   érvényesülő   formája   a   parlament    általi
      hatalomgyakorlás.   Az   Alkotmánybíróság   —   különösen   a
      külügyminiszteri  véleményben kifejtettekkel  kapcsolatban  —
      hangsúlyozza,  hogy  az  Országgyűlés nemzetközi  szerződések
      elfogadásával, illetőleg kihirdetésével sem sértheti  meg  az
      Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését. Az Alkotmány 19. §  (3)
      bekezdés  a)  pontja szerint az Országgyűlés  kompetenciájába
      tartozik  az  Alkotmány megalkotása, valamint módosítása.  Az
      Országgyűlés  erre  vonatkozóan  is  csak  alkotmányosan,  az
      alkotmánymódosításra  irányadó eljárási és  határozathozatali
      követelmények  betartásával,  alkotmánymódosításra   irányuló
      közvetlen  és  kifejezett  alkotmányozó  hatalmi  rendelkezés
      alapján   járhat   el,  ahogy  ezt  az  Alkotmánybíróság   az
      1260/B/1997. AB határozatában kifejtette (ABK 1998.  február,
      82.).

      Egy     nemzetközi    szerződés    megkötésével,    illetőleg
      kihirdetésével    az   Országgyűlés   nem    tehet    burkolt
      alkotmánymódosítást.  Az  Alkotmány  rendelkezései  abban   a
      vonatkozásban   is  korlátozzák  a  közhatalom  gyakorlásában
      eljáró  szerveket, hogy nem adható felhatalmazás “kormányközi
      nemzetközi    megállapodás”   vagy   “államközi    szerződés”
      megkötésére,  illetőleg  nem érvényesülhet  a  magyar  jogban
      olyan  nemzetközi  kötelezettségvállalás,  amelynek  tartalma
      következtében az Alkotmány sérelme bekövetkezne.

      5.  Az  Alkotmány  2.  §  (1)  és (2)  bekezdéséből  származó
      követelmények   a  közhatalom  gyakorlásában  eljáró   minden
      szervre,  így  a Kormányra is, közvetlenül is irányadóak.  Az
      EM.  62.  cikk  (3)  bekezdése  alapján  a  Társulási  Tanács
      határozattal   megállapította  az   (1)   és   (2)   bekezdés
      végrehajtásához szükséges szabályokat. A határozat elfogadása
      1996.  novemberében  történt meg, a végrehajtási  szabályozás
      kihirdetését a Vsz. tartalmazza.

      Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vsz.  1.  cikkének
      első  és második bekezdése eredményezte azt, hogy az EM.  62.
      cikk    (2)    bekezdésében   hivatkozott   közösségi    jogi
      kritériumokat a versenyhatóságoknak, így magyar részről a GVH-
      nak  az általa elbírált ügyekben figyelembe kell venni.  Maga
      az  EM.  a  62.  cikk  (2) bekezdésébe foglalt  kötelezettség
      végrehajtásának rendjét nem határozta meg. A Társulási Tanács
      határozatának előkészítésében és elfogadásában magyar részről
      a Kormány szerepelt, kihirdetése kormányrendeletben történt.

      Az  Alkotmánybíróság a Vsz. vonatkozásában külön is vizsgálta
      a   demokratikus   legitimáció  alkotmányi   követelményeinek
      teljesülését,  tekintettel arra, hogy a  vonatkozó  közösségi
      jogi  kritériumokat a Vsz. rendelte a magyar versenyhatóságok
      által  figyelembe venni és a Vsz. teremtette  meg  ezáltal  a
      hivatkozott kritériumok közvetlen alkalmazási mechanizmusát.

      Az  Alkotmánybíróság  e  vizsgálat körében  megállapítja:  az
      Alkotmány  2.  § (1) és (2) bekezdésének sérelmét  jelenti  a
      Vsz. alapelvi 1. cikkének első és második bekezdése, mert  az
      EM.  hatálya alá tartozó ügyeket, amelyeket az EM.  62.  cikk
      (1) és (2) bekezdése alapján kell rendezni, magyar részről  a
      GVH  eljárása alá tartozónak határozza meg és ezáltal  a  GVH
      kötelezettségévé teszi az ügyek elbírálásában az EM. 62. cikk
      (2)   bekezdésében  hivatkozott  közösségi  jogi  kritériumok
      közvetlen   alkalmazását,   a  belső   anyagi   jogi   normák
      alkalmazása mellett.

      Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy  azok  a  jogszabályi
      rendelkezések,  amelyek  a  jövőben  születő  közösségi  jogi
      kritériumoknak a közvetlen hazai érvényesülését eredményezik,
      alkotmányellenesek, mert ezeknek a kritériumoknak forrása nem
      a  magyar  Alkotmány  szerinti legitim közhatalom,  illetőleg
      annak    valamely   intézménye.   Mivel   a   Vsz.   támadott
      rendelkezései a hivatkozott közösségi jogi kritériumok között
      a  jövőben képződő — közjogi elbírálását meghatározó — normák
      közvetlen    alkalmazását   is   a   magyar    versenyhatóság
      kötelezettségévé  teszik, a vizsgált rendelkezések  ez  okból
      alkotmányellenesek.

                                   VI.

      1.  Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálat során az
      EM.  62.  cikkének  (1) és (2) bekezdését,  valamint  a  Vsz.
      alapelvi   1.   cikkét   szorosan   összefüggő   szabályozási
      egységként  értékelte.  Ennek folytán az  Alkotmánybíróság  a
      Vsz.    egyes   rendelkezéseinek   az   alkotmányellenességét
      állapította  meg,  tekintettel arra, hogy  a  Vsz.  1.  cikke
      állapítja meg a hazai jogalkalmazó hatóságra az EM. 62.  cikk
      (2)   bekezdésében  hivatkozott  közösségi  jogi  kritériumok
      figyelembe  vételének kötelezettségét — a hazai belső  anyagi
      jogi  szabályok alkalmazása mellett —, éspedig a korábbiakban
      kifejtett közvetlen alkalmazási mechanizmusban. Ennek folytán
      az    EM.   62.   cikk   (2)   bekezdésének   alkotmányossági
      vizsgálatával    összefüggésben   az    Alkotmánybíróság    a
      következőket állapítja meg.

      Önmagában   az   EM.   62.  cikk  (2)  bekezdésében   foglalt
      rendelkezésből a Vsz. hiányában nem következik a  szabályozás
      alkotmányellenessége. Az EM. 62. cikk (2)  bekezdése  ugyanis
      önmagában  nem  telepíti  a magyar jogalkalmazó  hatóságra  a
      közösségi     jogi     kritériumok     szerinti     elbírálás
      kötelezettségét.  Ugyanakkor a Vsz.  alapelvi  1.  cikke  sem
      lenne alkotmányos szempontból aggályos önmagában azért,  mert
      a  hazai jogalkalmazó hatóságot (GVH) nevesíti az egyezményes
      versenyszabályokat érvényesítő szervként, amennyiben a magyar
      jogalkalmazó hatóságnak az ügyek elbírálását nem a  közösségi
      jogi  kritériumok alapján kellene mérlegelnie az EM. 62. cikk
      (2)  bekezdés  értelmében, a Közösség jogának  ebbe  a  körbe
      tartozó normái közvetlen alkalmazásával.

      2.   Az  Alkotmánybíróság  4/1997.  (I.  22.)  AB  határozata
      értelmében,  ha  az  Alkotmánybíróság a nemzetközi  szerződés
      valamely   rendelkezését   alkotmányellenesnek   találja,   a
      kihirdető  hazai  jogszabály alkotmányellenességét  állapítja
      meg.  Az  alkotmányellenességet  megállapító  határozatnak  a
      Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalására  nincs
      hatása.   A  jogalkotónak  meg  kell  teremtenie  a   vállalt
      nemzetközi  kötelezettség és a belső jog  összhangját,  ennek
      megtörténtéig  az Alkotmánybíróság a megsemmisítés  időpontja
      tárgyában a határozathozatalt ésszerű határidőre felfüggeszti
      (ABH 1997, 41.).

      Az  Alkotmánybíróság  53/1993. (X. 13.)  AB  határozata  (ABH
      1993,  327.)  szerint  az Alkotmány  7.  §  (1)  bekezdésének
      második fordulata — a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek
      és  a  belső jog összhangjának biztosítása — minden "vállalt"
      nemzetközi  kötelezettségre vonatkozik, így a nemzetközi  jog
      általánosan  elismert szabályaira és a nemzetközi szerződések
      tartalmára   is.   A   vállalt   nemzetközi   kötelezettségek
      összhangját  az  egész  belső joggal  biztosítani  kell,  így
      mindenekelőtt   az  Alkotmány  rendelkezéseivel   is.   Ennek
      megítélése   során   az  Alkotmány  7.   §   érvényesüléséhez
      szükségszerűen  be  kell  vonni a  vizsgálatba  azt,  hogy  a
      nemzetközi   kötelezettségvállalás   összhangban   van-e   az
      Alkotmánnyal.

      Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az EK-magyar Társulási
      Tanács  2/96.  számú határozatára, mint a Magyar  Köztársaság
      nemzetközi  kötelezettségvállalásának forrására nincs  hatása
      annak,    hogy   az   Alkotmánybíróság   a   Vsz.    részbeni
      alkotmányellenességét  állapította meg.  A  Társulási  Tanács
      határozatával elfogadott Vsz. azonban a magyar  belső  jogban
      az    Alkotmánybíróság   határozatával   érintett    részében
      alkotmányellenes.   Az   Alkotmánnyal  ellentétesnek   talált
      nemzetközi  kötelezettségvállalás pedig — a  kihirdető  hazai
      jogszabály alkotmányellenessége folytán — a belső jogban  nem
      érvényesülhet és nem kerülhet alkalmazásra.

      A      nemzetközi     jogi     érvényességében     érintetlen
      kötelezettségvállalás, vagyis a Társulási Tanács  határozata,
      a  Magyar Köztársaságot — mint a nemzetközi jog alanyát  —  a
      kihirdető  jogszabályi  rendelkezések alkotmányellenességének
      megállapítása  után  is  kötelezi. A  jogalkotó  feladata  az
      Alkotmány  7.  § (1) bekezdése értelmében a belső  jog  és  a
      nemzetközi kötelezettségvállalás összhangjának megteremtése.

      3.  A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt is vizsgálta, hogy
      a      Társulási      Tanács      határozatában      szereplő
      kötelezettségvállalás fennmaradt nemzetközi jogi érvényessége
      milyen  következményt hordoz az EM. 62. cikk (2) bekezdésének
      magyarországi érvényesülését illetően.

      Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. cikk  (2)
      bekezdés   alkotmányellenességének  megállapítására  irányuló
      indítvány megalapozatlan. Tekintettel a Vsz. 1. cikk első  és
      második  bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítására,
      tekintettel  továbbá  arra, hogy a  korábbiakban  kifejtettek
      szerint  a  nemzetközi  kötelezettségvállalás  önmagában  nem
      vezet   a  vonatkozó  közösségi  jogi  kritériumok  közvetlen
      magyarországi   alkalmazásához,   az   EM.   62.   cikk   (2)
      bekezdésének  alkotmányellenessége nem  állapítható  meg.  Az
      Alkotmánybíróság    azonban   az   egyértelműség    érdekében
      szükségesnek  látta  annak  az alkotmányos  követelménynek  a
      megfogalmazását,  amely a 62. cikk (2)  bekezdésében  foglalt
      kötelezettségvállalás     magyar     jogrendszerben      való
      érvényesülésének  alapvető  alkotmányos  korlátját  határozza
      meg,   és  amely  szerint  a  magyar  jogalkalmazó  hatóságok
      közvetlenül   nem  alkalmazhatják  az  EM.   62.   cikk   (2)
      bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.

      Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza: önmagában az a  körülmény,
      hogy  egy  nemzetközi  megállapodás megfelelő  transzformáció
      (inkorporáció) hiányában nem válik a belső jog  részévé,  nem
      feltétlenül  jelenti  minden  esetben  azt,  hogy  az  illető
      megállapodás   rendelkezéseit  ne  kellene   a   magyar   jog
      alkalmazásában  figyelembe  venni.  Az  Alkotmány  7.  §  (1)
      bekezdése    megköveteli    a   vállalt    nemzetközi    jogi
      kötelezettségek  és a belső jog összhangját, ennek  keretében
      pedig  a  nemzetközi  szerződést kihirdető  belső  jogszabály
      olyan  értelmezését, amely a szerződésnek a nemzetközi jogban
      elfogadott, élő értelmének megfelel. Az Alkotmány  7.  §  (1)
      bekezdése    tehát   a   nemzetközi   kötelezettségvállalások
      összhangját  az  egész belső joggal, így az  Alkotmánnyal  is
      biztosítani  rendeli.  Ugyanakkor  az  Alkotmány  7.  §   (1)
      bekezdése szerint a magyar jogrendszer elfogadja a nemzetközi
      jog   általános  szabályait  és  hasonló  alkotmányi  parancs
      vonatkozik  a nemzetközi jus cogens normáinak érvényesítésére
      is.  A  nemzetközi  jus  cogens  szabályok  körén  kívül  eső
      nemzetközi  szerződéses  kötelezettségvállalások  azonban  az
      Alkotmánnyal ellentétes tartalmukban nem érvényesülhetnek.

      A  favor conventionis elv érvényesülése addig terjedhet, amíg
      a  magyar  jog  nemzetközi szerződéssel  konform  értelmezése
      eredményeként  az  Alkotmány  nem  sérül.  Ha  a   nemzetközi
      kötelezettségvállalás megfelelő értelmezése az Alkotmány 2. §-
      ának  sérelmét idézi elő, az Alkotmány 7. § (1)  bekezdésében
      megkívánt  összhang nem jön létre. Mivel a Vsz.  1.  cikkének
      első  és második bekezdése — a fentebb kifejtettek szerint  —
      alkotmányellenes, vagyis a magyar jogrendszerben  nem  vehető
      figyelembe,   azt   az   EM.  62.   cikk   (2)   bekezdésének
      értelmezésében   és  alkalmazásában  sem  lehet   irányadónak
      tekinteni.  Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar  jogalkalmazó
      hatóságok közvetlenül nem alkalmazhatják az EM. 62. cikk  (2)
      bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.

                                  VII.

      1.  A Vsz. 6. cikke szerint a versenyhatóságok biztosítják  a
      Közösség  hatályos  csoportmentességi  rendeleteiben  foglalt
      elvek  teljes  körű alkalmazását. A GVH tájékoztatást  kap  a
      Közösség  bármely, csoportmentességek elfogadására,  hatályon
      kívül  helyezésére  vagy  módosítására  irányuló  eljárásról.
      Eszerint   tehát  a  magyar  versenyhatóságnak   a   Közösség
      csoportmentesítési rendeleteiben foglalt elveinek teljes körű
      alkalmazását biztosítania kell.

      Az    Alkotmánybíróság   megítélése   szerint   a    Közösség
      rendeleteiben  foglalt "elvek" érvényesítése a közösségi  jog
      meghatározott  területének  a  magyar  belföldi  jogban  való
      érvényesítését jelenti, minthogy az illető elvek  tartalma  a
      vonatkozó  közösségi  jogi rendeletek  szabályainak  és  ezek
      gyakorlatának     az    összességéből    állapítható     meg.
      Végeredményben maguk az elvek is jogi normáknak tekinthetők.

      A  Közösség  csoportmentességi rendeletei — amelyek  elveinek
      alkalmazását a magyar versenyhatóságnak biztosítania kell — a
      versenykorlátozás tilalmának joganyagának részeként  jelennek
      meg, közjogi természetű szabályok, amelyek a szuverenitással,
      a  közhatalom gyakorlással közvetlen kapcsolatban  állnak.  A
      vizsgált   6.   cikk   előírása  szerint  a  versenyhatóságok
      biztosítják  az  illető  közösségi jogi  elvek  alkalmazását,
      vagyis a jogalkalmazó hatósághoz címzett ez a kötelezettség a
      közösségi jogi elvek közvetlen alkalmazandóságát jelenti. Ezt
      támasztja  alá  az  is, hogy maga a 6. cikk  második  mondata
      előírja  a  GVH  tájékoztatását a mindenkori  közösségi  jogi
      állapotról, annak érdekében, hogy az EM. hatálya alá  tartozó
      konkrét ügyek elbírálásában az éppen hatályos közösségi  jogi
      norma ténylegesen alkalmazásra kerüljön.

      A  vizsgált  6.  cikk alapján tehát a GVH által  alkalmazandó
      közösségi  jogi  elvek attól függetlenül irányadók  a  magyar
      jogalkalmazó hatóság számára, hogy azok a magyar  jog  részét
      képezik-e  vagy  sem,  illetőleg azok pusztán  létrejöttüknél
      fogva,  minden  további transzformáló vagy inkorporáló  aktus
      nélkül   is   alkalmazásra  kell,  hogy  kerüljenek.   Az   a
      rendelkezés  viszont, amely a Közösség  saját  belső  közjogi
      normáit  a  magyar jogrendszeren belül, a magyar állam  és  a
      fennhatósága   alá   tartozó   jogalanyok   közötti   közjogi
      jogviszonyokban közvetlenül alkalmazandónak  rendel  —  ahogy
      erre  az Alkotmánybíróság a fentiekben rámutatott — sérti  az
      Alkotmány  2.  §  (1)  és (2) bekezdését.  A  népszuverenitás
      elvéből  és  a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos
      követelmény,   hogy   a   Magyar  Köztársaságban   közhatalom
      kizárólag   demokratikus  legitimáció  alapján  gyakorolható.
      Ezért    az   Alkotmánybíróság   a   Vsz.   6.   cikkét    is
      alkotmányellenesnek találta.

      2.   Az   Alkotmánybíróság   az  alkotmányellenesnek   talált
      rendelkezések  megsemmisítése tárgyában  a  határozathozatalt
      felfüggesztette.  A meghatározott határidőt arra  tekintettel
      állapította meg, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint
      megkövetelt összhang megteremtésére a jogalkotónak  megfelelő
      idő álljon rendelkezésére.

      3.  A  határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv.
      41. §-án alapul.
                              Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                                     
                 Dr. Ádám Antal             Dr. Bagi István
                 alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                     
                 Dr. Erdei Árpád           Dr. Holló András
                 alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                     
                  Dr. Kilényi Géza          Dr. Kiss László
                  alkotmánybíró               alkotmánybíró
                                     
                  Dr. Lábady Tamás         Dr. Németh János
                  előadó alkotmánybíró        alkotmánybíró
                                     
                           Dr. Tersztyánszky Ödön
                                alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        30/1998. (VI. 25.) 483/B/1996
        Date of the decision:
        .
        06/22/1998
        .
        .