A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a
következő
határozatot :
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar
Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai
között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991.
december 16.-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről
rendelkező 1994. évi I. törvény (a továbbiakban: EM.) 2. §-
ában foglalt 62. Cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtásában
alkotmányos követelmény, hogy a magyar jogalkalmazó hatóságok
közvetlenül nem alkalmazhatják a 62. Cikk (2) bekezdésében
hivatkozott alkalmazási kritériumokat.
2. Az Alkotmánybíróság az EM. 62 Cikk (2) bekezdése
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt és az EM. által kihirdetett 2. számú, az
ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyv 8. Cikke (2) bekezdése
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság megállapítja: "A magyar-EK Társulási
Tanácsnak a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és
azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai
Megállapodás 62. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii) pontja és
(2) bekezdése, valamint az e Megállapodás 2. számú, az ESZAK-
termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikke (1) bekezdésének (i),
(ii) pontja és (2) bekezdése végrehajtási szabályainak
elfogadása tárgyában hozott 2/96. számú határozata
kihirdetéséről" szóló 230/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet
Melléklete 1. cikkének első és második bekezdése, továbbá 6.
cikke alkotmányellenes.
4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezések
megsemmisítése tárgyában a határozathozatalt 1999.
December 31. napjáig felfüggeszti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az EM. 62 cikk (2) bekezdésének, valamint
az EM. 2. számú, az ESZAK-termékekről szóló Jegyzőkönyve 8.
cikk (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását
kérte, és kezdeményezte e rendelkezések megsemmisítését.
Álláspontja szerint e cikkek meghatározott ügycsoportra
vonatkozóan a magyar versenyhatóság által közvetlenül
alkalmazandó szabályok közé sorolják azokat a kritériumokat,
amelyek az EGK alapító szerződésének (a továbbiakban: EK-
Szerződés) 85., 86. és 92. cikkelyének alkalmazásából
erednek. Hivatkozott arra, hogy az illető kritériumok az
Európai Gazdasági Közösség (a továbbiakban: Közösség) belső
jogának részét képezik, a versenykorlátozás tilalmának
közjogi normái, amelyek tartalmi kritériumai jelentős részben
a Közösség jogszabályaiban és joggyakorlatában jelennek meg.
Az alkotmányossági aggályt az indítványozó arra alapozta,
hogy egyrészt a 62. cikk (2) bekezdésben írt alkalmazási
kritériumok az EM. hatályba lépését követően kialakuló
közösségi jogfejlődést is átfogják, másrészt arra, hogy ezek
a kritériumok a magyarországi jogalkalmazásban közvetlenül
érvényesítendők anélkül, hogy azokat hazai jogforrás
tartalmazná. Megítélése szerint az alkotmányossági problémát
az EM. 62. cikk (3) bekezdésében hivatkozott végrehajtási
szabályozás alapelvi rendelkezése eredményezi. Az indítvány
eredetileg a végrehajtási szabályozás tervezetére, mint az
EM. 62. cikk (2) bekezdésének értelmét meghatározó forrásra
hivatkozott, majd egy csatlakozó indítványban a
kormányrendeletben kihirdetett Végrehajtási Szabályozás 1. és
6. cikkeit külön is támadta.
Az indítványozó alapvetően a Közösség versenyjoga jövőben
megjelenő kritériumainak a magyarországi jogalkalmazásra
háruló közvetlen érvényesülési módját kifogásolta, mivel
ezáltal a magyar jogrendszer kinyílna egy másik juriszdikció
belső közjogi szabályainak automatikus befogadása és
alkalmazása előtt. Ebben "a jogalkotási hatalom, mint állami
felségjog, egy másik szuverénre történt alkotmányellenes
átruházását" látta. Hivatkozott a szükséges alkotmányos
felhatalmazottság hiányára, valamint tartalma szerint az
Alkotmány 2. § (1) bekezdésére is. Utalt továbbá arra, hogy
az illető közösségi jogi kritériumok, elvek alkalmazása nem
hasonlítható a nemzetközi szerződések belső alkalmazásának
rendjéhez, nem alapozható a nemzetközi magánjog kollíziós
mechanizmusára sem és nem is egy Magyarország részvételével
működő nemzetközi szervezet jogalkotása. Az indítvány
kiegészítése utalt az Európai Gazdasági Térség
létrehozatalában felvetődött jogi nehézségekre és
megoldásokra, amelyek a közösségi jog kívülálló országokban
való alkalmazhatóságának korlátait és lehetséges módszerét
határozták meg.
2. A kapcsolódó újabb indítvány a magyar-EK Társulási
Tanácsnak a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és
azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai
Megállapodás 62. Cikke (1) bekezdésének (i), (ii) pontja és
(2) bekezdése, valamint az e Megállapodás 2. számú, az ESZAK-
termékekről szóló Jegyzőkönyve 8. Cikke (1) bekezdésének (i),
(ii) pontja és (2) bekezdése végrehajtási szabályainak
elfogadása tárgyában hozott 2/96. számú határozata
kihirdetéséről szóló 230/1996 (XII. 26.) Korm. rendeletet
Mellékletének (a továbbiakban: Vsz.) 1. cikke és 6. cikke
alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését
kezdeményezte.
Az indítványozó érvelése szerint a Vsz. 1. cikke azért
alkotmányellenes, mert ez a rendelkezés az, amely az EM. 62
cikk (2) bekezdésében írt követelményeket a hazai
jogalkalmazó hatóságra (Gazdasági Versenyhivatal, a
továbbiakban: GVH) telepíti. A Vsz. alkotmányossági
vizsgálatát azért tartotta szükségesnek, mert "önmagában is
alkotmányellenes az a magyar jogszabályhely, amely egy hazai
jogalkalmazó hatóságot úgy határoz meg, mint akinek egy másik
jogrendszer belső versenyszabályainak mindenkori alkalmazási
kritériumai szerint kell megítélnie saját eljárásában az
előtte levő ügyeket". Az indítványozó szerint az EM. 62 cikk
(2) bekezdése és a Vsz. 1. cikke az alkotmányossági probléma
szempontjából tartalmilag egy egységet képeznek, csak
egymásra tekintettel ítélhetők meg, de a két jogforrás
alkotmányossága önállóan is vizsgálandó.
Az indítványozó aggályosnak látta továbbá, hogy a Vsz. 6.
cikke alapján a magyar versenyhatóságnak biztosítania kell a
Közösség jogának részeként létező, a Miniszterek Tanácsa és
az Európai Bizottság egyes rendeleteiben megjelenő elvek
teljes körű alkalmazását, ahogyan azok mindenkor hatályosak a
közösségi jogban. Támadhatóvá teszi ezt a szabályozást az
indítványozó szerint, hogy a konstrukció a jövőbeni jogi
rendeletek elveire is kiterjedően közvetlen alkalmazási
követelményt határoz meg, anélkül, hogy ezek az elvek magyar
jogforrásban megjelennének.
3. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásához beszerezte
és felhasználta az igazságügy-miniszter véleményét. Az EM.
62. cikk (2) bekezdését illetően a vélemény hivatkozott az
alkotmányos értelmezés tanára, amely szerint nem feltétlenül
szükséges a támadott jogszabály alkotmányellenességének
megállapítása, ha annak van alkotmánykonform értelmezése, és
a normát nem kell mindig megsemmisíteni azon az alapon, hogy
annak az alkotmányos követelményeknek meg nem felelő
értelmezése is lehetséges. Utalt a miniszter véleménye arra,
hogy a kapcsolódó végrehajtási szabályok meghatározóak az
értelmezés szempontjából. Álláspontja szerint a 62. cikknek
nem tulajdonítható olyan értelmezés, amely nem felel meg az
alkotmányos követelményeknek.
A miniszter vitatta, hogy az EM. 62 cikk (2) bekezdése
alapján érvényesítendő kritériumok megfelelnének a közvetlen
hatály feltételeinek, azaz szerinte azok "nem alkalmazhatók
közvetlenül magánszemélyekre, illetve konkrét versenyjogi
esetekre". Álláspontja szerint az EM. 62. cikkébe foglalt
követelmények jogalkotási kötelezettséget jelentenek, és a
közösségi jognak a hazai jogalkalmazásban való közvetlen
figyelembevételét nem teszik lehetővé vagy szükségessé. A
Magyar Köztársaság "azt vállalta, hogy belső joga — nyilván
nemcsak írott, hanem élő joga — útján" a 62. cikkben foglalt
előírásokat teljesíti, így az e cikkben írt "elbírálás" nem a
hazai jogalkalmazó szervek előtti eljárásokban történő
elbírálást jelent. A 62. cikk minősítése azt jelenti, hogy
"annak (1) bekezdése anyagi jogi kötelezettséget ró a
Szerződő Felekre, megkövetelve belső joguknak a nemzetközi
jogi kötelezettséghez történő igazítását", a (2) bekezdés
pedig az (1) bekezdés szabályainak "értelmezési hátteréül a
közösségi jogot hívja fel, quasi kollíziós normaként", és így
a Felek általi közös értelmezéshez teszi hivatkozási alappá a
megjelölt jogból levezethető elveket, kritériumokat.
4. Az indítványozó újabb — kapcsolódó — indítványára
figyelemmel az Alkotmánybíróság megkereste a külügyminisztert
és ismételten az igazságügyminisztert az indítvánnyal
kapcsolatos kormányzati álláspontok előterjesztése iránt.
A külügyminiszter álláspontja szerint az indítvánnyal
támadott rendelkezések alkotmányossági problémát nem vetnek
fel, az EM. megkötésére és a belső jogban való kihirdetésére
alkotmányos felhatalmazottság alapján került sor. Utalt a
miniszter arra, hogy az Alkotmánynak az Országgyűlés
hatásköréről szóló 19. § (3) bekezdésében foglalt
rendelkezése alapján az Alkotmány számolt a nemzetközi
kapcsolatok körében a nemzeti szuverenitás bizonyos
korlátozásával. A nemzeti szuverenitás hagyományos, a
nemzetek formális egyenrangúságára épülő, azt túlhangsúlyozó
értelmezése a mai nemzetközi viszonyokban már egyáltalában
nem alkalmazható. Hivatkozott arra is, hogy az indítványozó
elmulasztotta figyelembe venni a támadott nemzetközi
szerződés célját, vagyis azt, hogy a társulási szerződés
Magyarország európai integrációját hordozó megállapodás.
Ezzel összefüggésben kiemelten hivatkozott az EM. 67.
cikkében foglaltakra, amely mint lex generalis rögzíti, hogy
Magyarországnak a Közösségbe történő gazdasági integrációja
egyik alapvető előfeltétele az ország jelenlegi és jövőbeni
jogszabályainak a Közösség jogszabályaihoz történő
közelítése. Márpedig Magyarország e cikkben a lehetséges
mértékű jogközelítésre kifejezetten kötelezettséget vállalt.
Ehhez az általános kötelezettségvállaláshoz képest a támadott
rendelkezések a versenyjog területén lex specialist
jelentenek. Ilyenformán az EM. 62. cikkének a társulás
általános integrációs célkitűzéseihez képest alárendelt,
másodlagos jellege van. A Társulási Megállapodás már
önmagában is feltételezi, hogy a megállapodás szereplőinek
számolniuk kell az Európai Közösség jogszabályaival,
illetőleg e jogszabályok tényleges érvényesítésével, ilyen
körülmények között az indítványokban kifogásolt rendelkezések
alkotmányossági problémát nem vetnek fel.
Az igazságügy-miniszter újabb észrevételében az eredeti
indítvánnyal kapcsolatos és az alkotmányos értelmezési
lehetőségre vonatkozó korábbi álláspontját fenntartotta és
megismételte. Véleménye szerint az alkotmányos értelmezés
lehetősége a kapcsolódó indítvánnyal támadott Vsz.
rendelkezései tekintetében is fennáll. Eszerint a Vsz. 6.
cikke értelmezhető úgy is, hogy a GVH az 1. cikk alapján
irányadó hatályos magyar anyagi jogi versenyszabályok
alkalmazása során is abban a helyzetben van, hogy az EM. 62.
cikkének eleget tegyen. A Vsz. 6. cikkében foglalt közösségi
jogi elveknek a magyar versenyhatóság részéről történő
érvényesítése ugyanis természetesen csak a magyar versenyjogi
jogszabályok keretei között lehetséges, mert a Vsz-ben a
saját anyagi jog alkalmazása jelenik meg alapelvként és
ultima ratio-ként. A miniszteri okfejtés vitássá tette az
indítványozónak azt az álláspontját, hogy az EM. 62. cikk (2)
bekezdésének közvetlen alkalmazása a magyar versenyhatóságra
hárulna. Álláspontja szerint a Vsz. 1. cikk második
bekezdésének rendeltetése nem több, mint az, hogy a Felek
egymás kölcsönös tájékoztatására formálisan is megnevezik e
rendelkezésben versenyhatóságaikat.
Utalt a miniszter arra is, amely a külügyminiszter
álláspontjában is megfogalmazódott, hogy a szuverenitás-
korlátozással járó szerződések megkötésére az Országgyűlésnek
alkotmányos felhatalmazottsága van. A támadott rendelkezések
ebben az összefüggésben annál kevésbé jelenthetnek
alkotmányossági problémát, mert a külföldi jog magyarországi
alkalmazása egy egészen szűk tárgykörre és konkrétan
meghatározott szabályozási területre, az ún.
versenykorlátozások jogára vonatkozik. A versenykorlátozó
rendelkezések egyébként is szükségképpen tartalmaznak
külföldi elemeket, ezért e szigorúan körülhatárolt
tárgykörben a közösségi jog magyarországi alkalmazásának
megengedése alkotmányosan indokolt.
Végül kifejtette az igazságügy-miniszter azt az álláspontját
is, amely szerint a Vsz. kifogásolt rendelkezései
alkotmányellenességének esetleges megállapítása esetén sem
kellene szükségképpen megállapítani az EM. 62. cikke
alkotmányellenességét. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság a Vsz.
kifogásolt rendelkezéseit alkotmányellenesnek találná is, ez
nem zárná ki, hogy az EM. 62. cikk (2) bekezdésének
végrehajtására a Szerződő Felek olyan szabályozást fogadjanak
el, amely az e bekezdésben foglalt rendelkezés alkotmányos
értelmezésének tartományán belül marad.
II.
1. Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében a Magyar
Köztársaság független, demokratikus jogállam. A 2. § (2)
bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a
népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján,
valamint közvetlenül gyakorolja.
2. Az EM. 62. cikke a következő rendelkezéseket tartalmazza:
1. A Megállapodás megfelelő működésével, amennyiben
érinthetik a Közösség és Magyarország közötti kereskedelmet,
összeegyeztethetetlenek a következők:
(i) minden olyan vállalatok közötti megállapodás,
vállalatok társulásai által hozott döntés és vállalatok
közötti egyeztetett gyakorlat, amelynek célja vagy hatása a
verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása;
(ii) egy vagy több vállalat által uralkodó helyzettel
való visszaélés Magyarország vagy a Közösség területének
egészén vagy jelentős részén;
(iii) bármely állami támogatás, amely azáltal, hogy
előnyben részesít egyes vállalatokat vagy egyes áruk
termelését, torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget.
2. Az ezzel a Cikkel ellentétes gyakorlatot az Európai
Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés 85., 86. és 92.
Cikkében foglalt szabályok alkalmazásából eredő kritériumok
alapján kell elbírálni.
3. A Társulási Tanács a Megállapodás hatálybalépésétől
számított három éven belül határozattal megállapítja az (1)
is (2) bekezdés végrehajtásához szükséges szabályokat.
A 62. cikk 6. bekezdése a 3. bekezdésben meghatározott
végrehajtási szabályokat tekinti irányadónak, mint amelyek
szerint a 62. cikk 1. bekezdése szerinti gyakorlatokkal
foglalkozni kell. E szabály ugyanakkor a végrehajtási
szabályok hiányában vagy a végrehajtási szabályok alapján
való megfelelő eljárás hiányában a felmerülő ügyeket a
Társulási Tanács előtti konzultációra utalja.
3. A Vsz. 1. cikk (Alapelv) első bekezdése szerint:
Az Európai Megállapodás 62. cikkének (1) és (2)
bekezdésében foglalt elvek alapján kell rendezni mindazon
ügyeket, amelyek vállalatok közötti olyan megállapodásokkal,
vállalati társulások olyan döntéseivel vagy vállalatok olyan
összehangolt magatartásával kapcsolatosak, amelyek a verseny
megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozzák vagy
okozzák, illetve amelyek a gazdasági erőfölénnyel
Magyarország vagy a Közösség területének egészén vagy
jelentős részén való visszaéléssel kapcsolatban merülnek fel,
és kihatással lehetnek Magyarország és az Európai Közösség
közötti kereskedelemre.
A második bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy e célból
ezekkel az ügyekkel Magyarország részéről a Gazdasági
Versenyhivatal, az Európai Közösség részéről az Európai
Bizottság (a IV. Főigazgatóság) foglalkozik.
A harmadik bekezdés szerint a Gazdasági Versenyhivatal és az
Európai Bizottság hatásköre ezeknek az ügyeknek az intézésére
Magyarország és az Európai Közösség saját jogrendszerének már
létező szabályaiból következik, beleértve azokat az eseteket,
amikor a Felek ezeket a szabályokat a saját területükön kívül
elhelyezkedő vállalatokra alkalmazzák.
A negyedik bekezdés pedig kimondja, hogy mindkét Fél hatósága
a saját anyagi jogával összhangban rendezi az ügyeket az
alább következő rendelkezések figyelembevételével. A
hatóságok irányadó anyagi jogi szabályai a Gazdasági
Versenyhivatal számára a tisztességtelen piaci magatartás és
a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény,
az Európai Bizottság számára pedig az Európai Közösséget
létrehozó Szerződés és az ESZAK Szerződés versenyszabályai,
ideértve a versenyre vonatkozó másodlagos jogszabályokat.
4. A Vsz. csoportmentességekről rendelkező 6.cikke első
bekezdése szerint:
Az Európai Megállapodás 62. cikkének a jelen
végrehajtási szabályok 2. És 3. cikke szerinti
alkalmazása során a versenyhatóságok biztosítják a Közösség
hatályos csoportmentességi rendeleteiben foglalt elvek teljes
körű alkalmazását. A Gazdasági Versenyhivatal tájékoztatást
kap a Közösség bármely, csoportmentességek elfogadására,
hatályon kívül helyezésére vagy módosítására irányuló
eljárásról.
A 6. cikk második bekezdése pedig a következőképpen
rendelkezik:
Ha az ilyen csoportmentességi rendeletek Magyarország
részéről komoly ellenvetésbe ütköznek, az e Végrehajtási
Szabályok 9. Cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban —
figyelembe véve az Európai Megállapodásban előírt
jogharmonizációt — konzultációra kerül sor a Társulási Tanács
keretében.
Végül a harmadik bekezdés szerint:
Ugyanezek az elvek érvényesek a Magyarország vagy a
Közösség versenypolitikájában bekövetkező egyéb lényeges
változások vonatkozásában.
III.
1. Az Alkotmánybíróságnak ebben a határozatában abban a
kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az EM. 62. cikke és
a Vsz. alapján — a versenykorlátozás tilalmának jogterületén
— a Közösség jogának jogi kritériumai és elvei milyen módon
érvényesülhetnek a magyar jogrendszerben. Így az
alkotmányossági vizsgálat középpontjában az EM. 62. cikk (2)
bekezdésében hivatkozott kritériumok érvényesülésének a Vsz-
ben meghatározott konstrukciója állt. Az alkotmányossági
kérdés eszerint az, hogy egy másik nemzetközi jogi jogalany,
egy másik önálló közhatalmi rendszer és autonóm jogrend saját
belső jogának azok a normái, amelyek közjogi jogviszonyok
szabályozására szolgálnak, érvényesíthetők-e közvetlenül a
magyar versenyhatóság által, anélkül is, hogy ezek a külföldi
közjogi normák a magyar jog részévé válnának.
2. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásban szereplő
egyes fogalmakat az alábbi értelemben használja. A közvetlen
hatály (direct effect, judicial effect, applicabilité
directe) alatt azt érti, hogy a nemzetközi szerződés valamely
konkrét rendelkezése magánjogi alanyok számára bíróságon vagy
más jogalkalmazó hatóság előtt érvényesíthető alanyi jogot,
illetőleg kötelezettséget keletkeztet.
A közvetlen alkalmazandóság (direct applicability,
applicabilité immédiate) fogalmat a határozat indokolása
abban az értelemben használja, amit ez a kifejezés a Közösség
jogrendszerében fed. A Közösség és a tagállamok viszonyában a
közösségi jogi szabályok létrejöttükkel azonnal behatolnak a
tagállamokban érvényesítendő jog körébe, anélkül, hogy ehhez
a közösségi jog belső joggá alakítása (a tagállamok általi
megerősítés, inkorporáció, transzformáció, kihirdetés
formájában) szükséges lenne. A közvetlen alkalmazandóság
határolja el a közösségi jog tagállamokon belüli megjelenését
attól, ahogyan a nemzetközi szerződések általában a belső jog
részévé lehetnek (megerősítés és közzététel, illetőleg
megerősítés és inkorporáció, transzformáció, kihirdetés
által).
Az indítvány összefüggésében az EM. 62. cikk (1) és (2)
bekezdésének a közvetlen hatálya, illetőleg az 62. cikk (2)
bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumok magyar
jogrendszeren belüli közvetlen alkalmazásának kérdése vetődik
fel.
3. Az Alkotmánybíróság a közvetlen hatály kérdésével
összefüggésben az alábbiakra mutat rá. Az EM. alkalmazási
körébe eső ügyeket a 62. cikk (1) bekezdésében írt
tényállások tekintetében a (2) bekezdésben hivatkozott
kritériumok szerint kell elbírálni. Sem az EM. 62. cikke, sem
a Vsz. nem tartalmaz a vállalkozások irányában megfogalmazott
tilalmakat, és nem határoz meg a vállalkozásokkal szemben
érvényesíthető jogkövetkezményeket sem.
A 62. cikk (1) bekezdésében meghatározott versenyszabályokba
ütközés mércéjeként az EK-Szerződés szerinti jogi kritériumok
alkalmazását követeli meg a (2) bekezdés. E rendelkezések
érvényesülésének módját azonban az EM. nem rögzíti. A Vsz. 1.
cikke mondja ki azt, hogy a 62. cikk (1) és (2) bekezdésében
foglaltak szerint az ügyek rendezése a versenyhatóság
feladata. A vállalkozások eljárási pozícióját a 62. cikk
alkalmazását illetően tehát az jelöli ki, hogy azok a Vsz.
szerint a felek versenyhatóságainak joghatósága és eljárása
alá tartoznak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint —
ellentétben a miniszteri véleményben foglaltakkal — a Vsz. 1.
cikke első és második bekezdéseinek együttes értelmezéséből
nem pusztán a felek versenyhatóságainak a megnevezése, de az
is következik, hogy a GVH-nak alkalmaznia is kell az EM. 62.
cikkében meghatározott kritériumokat.
Jóllehet az EM. 62. cikk (1) bekezdésében írt szabályok
tartalmi követelménye a (2) bekezdés és a Vsz. alapján
pontosítást nyert, de maga a 62. cikk a magánjogi jogalanyok
felé közvetlen tilalmakat és jogkövetkezményeket nem határoz
meg. Ezért az közvetlenül a vállalkozásokkal szemben nem is
érvényesíthető, hanem csak közvetetten, a Vsz. támadott
rendelkezései értelmezésében. Erre tekintettel, a 62. cikk
(1) és (2) bekezdésének közvetlen hatálya sem állapítható
meg. A 62 cikk (2) bekezdése ugyanakkor az EM. szerinti
esetleges jogsértés fennállását illetően releváns: ugyanis
azt határozza meg, hogy milyen tartalmi kritériumokba ütközés
jelenti a 62. cikk (1) bekezdésébe foglalt versenyszabályok
sérelmét.
4. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. cikk
(1) és (2) bekezdése közvetlen hatályának hiányából nem
következik, hogy a 62. cikk (2) bekezdésében hivatkozott EK-
Szerződésbeli jogi kritériumok más összefüggésben ne lennének
figyelembe veendők a magyar jogalkalmazó hatóságok számára. A
Vsz. alapelvi 1. cikke szerint ugyanis egyrészt a 62. cikk
(1) és (2) bekezdésében foglalt elvek alapján kell rendezni
az EM. alkalmazási körébe tartozó ügyeket, amelyekkel magyar
részről a GVH foglalkozik. Másrészt az alapelvi 1. cikk
negyedik bekezdése azt mondja ki, hogy mindkét fél hatósága a
saját anyagi jogával összhangban rendezi ezeket az ügyeket.
Az EM. hatálya alá tartozó, a GVH eljárásába került ügyek így
sajátos kettős szabályozás alatt állnak: elbírálásukat az EM.
62. cikk (2) bekezdésében hivatkozott EK-Szerződés szerinti
jogi kritériumok alapján kell megtenni, ugyanakkor mindkét
fél saját anyagi jogával való összhangot is meg kell
teremteni. Mivel az EM. 62. cikk (2) bekezdésében
meghatározott követelményt a Vsz. 1. cikkének első két
bekezdése a magyar versenyhatóságra telepíti, a Vsz-nek a
saját anyagi jog alkalmazásáról szóló rendelkezése nem
eredményezi azt — a kormányzati véleményben kifejtettekkel
ellentétben —, hogy a GVH egyedül a magyar versenytörvényt
alkalmazva rendezheti a hatáskörébe tartozó ügyeket. Vagyis a
magyar versenyjog szabályai mellett a GVH számára irányadóak
a vonatkozó közösségi jogi kritériumok is. [Ezt a kettős
szabályozást igazolja az EK Bizottság értékelése is, amikor a
társulási egyezmények alkalmazásához a felek
versenyhatóságának saját jogát csak mint fő eszközt (main
instrument) emeli ki, és azt nem az alkalmazandó anyagi
szabályok teljes vagy egyedüli forrásaként határozza meg,
XXIVth Report on Competition Policy, COM(95) 142 final, 402.
pont, 284. oldal.]
5. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. cikk
(2) bekezdésében hivatkozott EK-Szerződésbeli jogi
kritériumok figyelembe vételének kötelezettsége mindezek
alapján azt jelenti, hogy a GVH-nak a EM. hatálya alá tartozó
ügyekben az EK-Szerződés 85. és 86. cikkének alkalmazásából
eredő kritériumokat, — mint a magyar versenytörvény anyagi
jogi rendelkezéseinek alkalmazásában érvényesítendő
értelmezési szempontokat — irányadónak kell tekinteni.
Amennyiben tehát a magyar jog anyagi szabályainak alkalmazása
során nem teremthető meg a GVH értelmezési tevékenységével az
ügyeknek az irányadó közösségi jogi kritériumok szerinti
elbírálása, bekövetkezik az EM. 62. cikkének megsértése.
Ennek következtében pedig már csak a diplomáciai szintű
konzultációhoz, végső soron pedig a kereskedelempolitikai
tartalmú szankciós intézkedések alkalmazásához lehet
folyamodni.
Jóllehet a GVH nem az EM. 62. cikke (1) és (2) bekezdését
alkalmazza e rendelkezések közvetlen hatályának hiánya miatt,
hanem a magyar versenytörvény — tilalmakat és
jogkövetkezményeket is tartalmazó — anyagi jogi
rendelkezéseit, ezek alkalmazandó tartalmát azonban akként
kell meghatároznia, hogy a hazai joggyakorlatban megfelelően
érvényesüljenek a vonatkozó közösségi jogi kritériumok. Így
az illető közösségi jogi kritériumok közvetetten
meghatározzák a GVH eljárása alá vont vállalkozásokkal
(magánjogi jogalanyokkal) szemben hozott versenyhatósági
határozatok tartalmát.
A fentiekben kifejtetteket összegezve az Alkotmánybíróság
megállapítja, hogy — az EM. 62. cikk (1) és (2) bekezdése
közvetlen hatályának hiányától függetlenül — a (2)
bekezdésben hivatkozott közösségi jogi kritériumokat a Vsz.
alapján — a Vsz. támadott rendelkezései miatt — a GVH köteles
a konkrét ügyek elbírálása során figyelembe venni. Az
Alkotmánybíróság az ezzel ellentétes értelmezésre nem lát
lehetőséget. Az alkotmányossági elemzést illetően ehhez
képest csak másodlagos szempont az, hogy az illető közösségi
jogi kritériumok a GVH eljárásának pusztán értelmezési
iránymutatásai.
IV.
1. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a közvetlen alkalmazás
kérdését illetően az EM. 62. cikk (2) bekezdésében
hivatkozott közösségi jogi kritériumok forrását és e
kritériumoknak a magyar versenyhatóság jogalkalmazó
tevékenységében való megjelenési módját vizsgálata. Az EM.
hatálya alá tartozó ügyeket a 62. cikk (2) bekezdése
értelmében az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó
Szerződés 85., 86. és 92. cikkében foglalt szabályok
alkalmazásából eredő kritériumok szerint kell elbírálni. Az
itt szükséges vizsgálat az EK Szerződés 85. és 86. cikkeire
korlátozódik.
A 85. cikk rendelkezései a vállalkozások közötti
megállapodásokat, egyeztetett gyakorlatot, a vállalkozások
szövetségeinek döntését tilalmazzák, amennyiben ezek
érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet és céljuk vagy
következményük a verseny kizárása, korlátozása vagy
torzítása. A 85. cikk harmadik bekezdése a mentesítések
alapjait határozza meg, az ehhez kapcsolódó közösségi
rendeletek pedig az un. csoportmentesítési szabályokat
tartalmazzák. A 86. cikk szerint tilalmazott, hogy egy vagy
több vállalkozás visszaéljen piaci helyzetével, amennyiben ez
érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet.
A 85. és 86. cikk egyes elemeinek jelentését és tartalmát a
joggyakorlat határozza meg: így például a “vállalkozás" műszó
jelentését, a "megállapodás" vagy "egyeztetett gyakorlat"
fogalmak tartalmát, a verseny torzításának vagy
korlátozásának megállapíthatóságát, a releváns piac
értékelésének szempontjait, a tagállamok közötti kereskedelem
potenciális érintettségének fennállását, a piaci dominancia
vagy a visszaélés mibenlétét. A versenykorlátozás tilalmának
körében a 85. és 86. cikkek gyakorlatában kialakult és
folyamatosan alakuló alkalmazási kritériumok jelentik magát a
voltaképpeni közösségi versenyjogot. A vonatkozó alkalmazási
kritériumok foglalják magukba a közösségi versenyjog tartalmi
teljességét a joggyakorlat fejleményeivel, valamint a 85.
cikkhez kapcsolódó csoportmentesítési rendeletek szabályaival
és ezek alkalmazási tapasztalataival együtt. A 85. és 86.
cikkek "alkalmazásából eredő kritériumok" tehát a közösségi
jog tartalmi teljességére utalnak, lényegileg a vonatkozó
közösségi versenyjogi normák összességével azonosíthatók.
2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közvetlen
alkalmazás problémája minderre tekintettel azért merül fel,
mert a 85. és 86. cikk alkalmazásából eredő kritériumokat az
EM. 62. cikk (2) bekezdéséből és a Vsz-ből következően a
magyar jogalkalmazó versenyhatóságnak figyelembe kell vennie.
Az EM. 62. cikk (2) bekezdése viszont nem tartalmazza ezeket
a kritériumokat, hanem csak utal azokra, ahogyan azok a
Közösség jogában léteznek és alakulnak. A Vsz. szerint
ugyanakkor e jogi kritériumokat — a 85. és 86. cikkek
mindenkori közösségi jogi alkalmazási gyakorlatának
megfelelően — magyar részről az ügyek elbírálásakor — a hazai
anyagi jogi szabályok alkalmazása során — a GVH-nak
kötelessége érvényesíteni. Ez tehát azt jelenti, hogy az
illető közösségi jogi kritériumok, amint megjelennek a
Közösség versenyhatóságának vagy bíróságának határozataiban,
illetőleg a Közösség rendeleteiben, a 62. cikk (2) bekezdése
és a Vsz. 1. cikke alapján figyelembe veendők és
alkalmazandók a magyar jogalkalmazó versenyhatóság által is.
3. Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy a közvetlen
alkalmazási mechanizmus sajátos jellegzetessége a Közösség
jogrendszere és az EU-tagállamok kapcsolatának. Az EM. 62.
cikk (2) bekezdés és a Vsz. 1. cikk együtteséből következő
helyzetet azonban az alkotmányossági vizsgálat során arra
tekintettel kell megítélni, hogy a Magyar Köztársaság nem
tagállama jelenleg az Európai Uniónak.
Az EM. 62. cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi
kritériumok megjelenése a magyarországi jogalkalmazásban nem
illeszthető a nemzetközi szerződések érvényesülésének
rendjébe. Alapvetően azért, mert a vonatkozó kritériumok
utalásként jelennek meg. Az utalás pedig a nemzetközi jog
egyik alanyának belső jogszabályaira és belső fórumainak (EK
Bizottság, EK Elsőfokú Bíróság, EK Bíróság), joggyakorlatára
történik. A hivatkozott közösségi jogi kritériumok tehát a
nemzetközi szerződések belső érvényesüléséhez a magyar jog
szerint szükséges megerősítés és inkorporáció vagy
transzformáció, illetőleg hazai jogszabályban történt
kihirdetés nélkül igényelnek alkalmazást a GVH eljárásában.
Már itt rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az Alkotmány
7. § (1) bekezdésének második fordulata éppen erre az utaló
szabályozásra tekintettel nem teremti meg a kifogásolt
rendelkezések alkotmányos alapját.
4. Utal az Alkotmánybíróság továbbá arra is, hogy a
nemzetközi magánjog kollíziós normáira sem alapozható, hogy a
hivatkozott közösségi jogi kritériumokat a magyar
jogalkalmazó hatóságok közvetlenül alkalmazzák. A
versenyellenes megállapodások, gyakorlatok és döntések
tilalma, illetőleg a domináns piaci helyzettel való
visszaélés tilalma ugyanis olyan jogterületeket jelentenek,
amelyekben közjogi természetű tiltó rendelkezések szerepelnek
és maga a jogalkalmazás is közjogi jogviszonyok
keletkezésével jár. E területeken az állam versenyhatósága
érvényesíti a jogszabályi tilalmakat a vállalkozásokkal
szemben, a jogsértések következményeként pedig represszív
szankciókat szab ki. Egy másik juriszdikció közjogi
jogviszonyokra vonatkozó (szabálysértési, igazgatási-
rendészeti és versenykorlátozás-tilalmi) szabályainak
közvetlen alkalmazása pedig nem tartozik a nemzetközi
magánjog kollíziós szabályrendszerébe, mert az alapul fekvő
jogviszonyok nem magánjogi jogviszonyok, így a kollíziós
jognak nem is tárgyai. Mást jelent az, hogy a nemzetközi
magánjogi tényállások elbírálásában az irányadó külföldi jog
bizonyos közjogi természetű szabályainak figyelembevételére
is sor kerülhet, ilyenkor ugyanis nem valamely közjogi
jogviszony elbírálása történik a magyar fórum által külföldi
közjogi szabályok alapján és azok alkalmazásával. Más tehát a
nemzetközi magánjogi jogviszony, még ha arra nézve cogens
norma is vonatkozik, és más a szuverenitást érintő közjogi
jogviszony, amellyel kapcsolatban a külföldi jognak való
alávetettséghez alkotmányi felhatalmazás kell.
5. Az EM. 62. cikk (2) bekezdésének érvényesülési módja
továbbá nem sorolható be az Alkotmány 7. § (1) bekezdése
szerinti absztrakt és generális transzformáció kategóriájába
sem, mivel a közösségi jog vonatkozó kritériumai tartalmilag
nem azonosíthatók semmilyen vonatkozásban a nemzetközi jog
általánosan elismert szabályaival, sem pedig a nemzetközi ius
cogens normáival [ld. az 53/1993. (X. 13.) AB határozatot,
ABH 1993, 323.]
V.
1. Az eddigiekben megállapítottak szerint a hazai
jogalkalmazó hatóságokra az EM. 62. cikk (2) bekezdéséből az
a követelmény háramlik, hogy az ügyeket az irányadó magyar
anyagi jogi szabályok és a vonatkozó közösségi jogi
kritériumok alapján kell elbírálnia. Ezek a közösségi jogi
kritériumok, mint a magyar versenytörvény anyagi jogi
rendelkezéseinek értelmezését befolyásoló normák
érvényesülnek. A vonatkozó alkalmazási kritériumok forrásai
pedig: az EK Bizottság versenyhatósági határozatai és az EK
Elsőfokú Bíróság, továbbá az EK Bíróság ítéletei, valamint a
Közösség rendeleteiben megjelenő csoportmentesítési
szabályok. A Közösség saját belső jogának és joggyakorlatának
közjogi természetű normái alkotják tehát az EM. 62. cikk (2)
bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. cikk (2)
bekezdésében vállalt kötelezettség nem korlátozódik az
Egyezmény aláírásakor a Közösség jogában már meglevő
alkalmazási kritériumokra. Sem maga az EM., sem a Vsz. nem
tartalmaz ilyenirányú rendelkezést. Ebből következik, hogy a
Közösség szerveinek az Egyezmény aláírását követően megjelenő
joggyakorlata és normatívái is részét képezik a hivatkozott
közösségi jogi alkalmazási kritériumoknak. Ez pedig azzal
jár, hogy a magyar jogalkalmazásban nemcsak a Közösség
jogában már érvényesülő, meghatározott "alkalmazási
kritériumai" jelennek meg, hanem azok a közösségi jogi
normák, elvek, kritériumok is, amelyek az Egyezmény aláírását
követően alakulnak ki a közösségi jogban, éspedig az Európai
Bizottság mint versenyhatóság határozataiban, továbbá a
Közösség bíróságainak ítéleteiben, illetőleg a Közösség
rendeleteiben. Sőt az EM. 62. cikk (2) bekezdésében felhívott
"alkalmazási kritériumok" alatt a joggyakorlat fejleményei
mellett a Közösség ún. másodlagos jogalkotása körébe tartozó
csoportmentesítési rendeleteket is érteni kell. Ezt támasztja
alá a Vsz., amely a 62. cikk érvényesülése körében a
közösségi jogi csoportmentességi rendeletek elveinek teljes
körű alkalmazását is előírja.
2. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a Közösség belső
jogának hivatkozott kritériumai a hazai jogalkalmazás
szempontjából külföldi jognak minősülnek, minthogy a Magyar
Köztársaság nem tagállama az Európai Uniónak. Az alapulfekvő
közjogi-hatósági jogviszonyok, amelyekben a közösségi jogi
kritériumok szerinti elbírálás kötelezettsége áll fenn, az
állami szuverenitással közvetlen kapcsolatban állnak: a
versenykorlátozás tilalmának joga — hasonlóan a büntetőjoghoz
vagy a szabálysértési joghoz — tartalmánál és
irvényesítésénél fogva az állami főhatalom kizárólagos
joghatósága alá tartozik. E jogterület szabályainak az
objektív territorialitás elvén való túlterjeszkedése nem
elismert a nemzetközi jogban sem. De nem minősíthetők e
rendelkezések a nemzetközi jog általánosan elismert
szabályainak sem, így nem esnek az Alkotmány 7. § (1)
bekezdésének első fordulata alá.
A territorialitáshoz kötődő állami főhatalom kizárólagossága
pedig azt is jelenti, hogy az állam nemzetközi kapcsolataiban
a főhatalmi jogosítványairól rendelkezhet. A szuverenitás
korlátozása természetszerű velejárója annak, hogy az állam
nemzetközi kapcsolatokban szerepel, nemzetközi
kötelezettségeket vállal. Azonban a nemzetközi kapcsolatok
alakítására is vonatkozik az, hogy az Országgyűlés — és
értelemszerűen az állam más szervei — hatalma nem korlátlan
hatalom. Ahogy erre az Alkotmánybíróság korábban már
rámutatott, a hatalom gyakorlásának feltételeit az Alkotmány
rendelkezései meghatározzák (2/1993. (I. 22.) AB határozat,
ABH 1993, 33, 36.). Ezért — a kormányzati álláspontokban
kifejtettekkel ellentétben — kifejezett alkotmányi
felhatalmazás nélkül az Országgyűlés alkotmányosan nem
jogosult az állami főhatalom kizárólagos joghatósága alá
tartozó jogterületen a territorialitás elvén nemzetközi
szerződésben túlterjeszkedni. E tekintetben az alkotmányosság
szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a túlterjeszkedés
egy viszonylag szűk, szigorúan körülhatárolt tárgykörre, az
ún. versenykorlátozások jogára vonatkozik. Az alkotmányosság
követelménye azt jelenti, hogy a jogrendszer egészének és
minden részterületének összhangban kell lennie az
Alkotmánnyal.
Az Alkotmánybíróság a korábbiakban arról is döntött, hogy
alkotmányossági útra — és az Alkotmánybíróság hatáskörébe —
tartozik a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály
megalkotásához vezető eljárás vizsgálata, — ideértve a
nemzetközi kötelezettségvállalás hatásköri,
felhatalmazottsági és eljárási kérdéseinek a vizsgálatát is.
A vizsgálat eredménye pedig alapot adhat a kihirdető törvény
alkotmányellenességének megállapítására [4/1997. (I. 22.) AB
határozat, ABH 1997, 42., valamint hasonló értelemben az EK
Bíróságának ítélete: C-327/91 sz. ügy, (1994) ECR I-3641,
3678].
Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az általánosan
kötelező tartalmú nemzetközi szerződést belső jogforrásban —
általános szabályként — ki kell hirdetni, hogy a szerződésbe
foglalt jogi norma a magyar jogalanyok felé is érvényesüljön.
Az indítványban felhozott alkotmányossági probléma azonban
éppen az, hogy az EM. 62. cikk (2) bekezdése pusztán utal a
közösségi jogi kritériumokra anélkül, hogy az illető
kritériumok nemzetközi szerződésben, illetőleg a kihirdető
hazai jogforrásban megjelennének.
3. Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerint: a Magyar
Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a
népszuverenitást választott képviselői útján, valamint
közvetlenül gyakorolja. A képviseleti hatalomgyakorlást
megtestesítő Országgyűlés által gyakorolt államhatalom
azonban nem korlátlan hatalom, a parlament csak az Alkotmány
keretei között tevékenykedhet, hatalmának korlátait az
Alkotmány rendelkezései meghatározzák (2/1993 (I. 22.) AB
határozat, ABH 1993, 33, 36). Ez a tétel természetesen az
államhatalom gyakorlására hivatott más szervek vonatkozásában
is értelemszerűen irányadó.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: a Magyar Köztársaság
független, demokratikus jogállam. A demokratikus jogállam
alkotmányi követelményei meghatározzák az Országgyűlés és a
Kormány tevékenységének, általában véve a közhatalom
gyakorlásának kereteit és korlátait. A népszuverenitáson
alapuló demokratikus jogállam egyik követelménye,
összefüggésben az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében deklarált
népszuverenitás elvével, hogy közhatalom kizárólag
demokratikus legitimáció alapján gyakorolható. A közhatalom-
gyakorlás körébe tartozik, — egyebek mellett — a jogalkotás
és jogérvényesítés intézményi, eljárási és tartalmi
jellemzőinek a meghatározása is. A közhatalom gyakorlásának
demokratikus legitimációja egyaránt alkotmányi követelmény a
belső és külső, vagyis a nemzetközi kapcsolatok
meghatározására irányuló, illetőleg nemzetközi
kötelezettségvállalást eredményező közhatalmi aktusokat
illetően.
Az Alkotmány szerint a népszuverenitáson és a demokratikus
jogállamiságon alapuló demokratikus legitimáció szempontja a
Magyar Köztársaságban alkalmazandó jogi normákat illetően azt
a követelményt állítja fel, hogy azok megalkotása a
közhatalom végső forrására visszavezethető legyen. Az
Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdései alapján tehát
általánosan irányadó követelmény, hogy a hazai
jogalkalmazásban a hazai jogalanyokkal szemben érvényesíthető
minden közjogi jogi norma a népszuverenitásra
visszavezethető, demokratikus legitimáción alapuljon.
Mivel az EM. 62. cikk (2) bekezdése és a Vsz. együttesének
következtében a magyar jogalkalmazó hatóságoknak
meghatározott ügyek elbírálásában — a belső anyagi jogi
szabályok mellett — figyelembe kell vennie a közösségi jog
bizonyos tartalmi-értelmezési kritériumait, és mivel ezek a
kritériumok a Közösség intézményeinek jogalkotásában és
joggyakorlatában képződő jogi normák, a magyar állami
közhatalom végső forrására nem vezethetők vissza. A Közösség
ugyanis egy önálló és a Magyar Köztársaságtól elkülönülő
közhatalmi rendszer, saját autonóm jogrenddel és nemzetközi
jogi jogalanyisággal.
4. Azok a közjogi normák, amelyek egy másik közhatalmi
rendszer — ebben az esetben a Közösség — saját belső jogát
alkotják, és amelyek megalkotására a Magyar Köztársaságnak
semmilyen befolyása nincs, mert Magyarország nem tagállama az
Európai Uniónak, az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdése
alapján — a szuverenitás sérelme nélkül — nem jelenhetnek meg
alkalmazási kötelezettséggel a magyar jogalkalmazó szervek
gyakorlatában. Ehhez ugyanis külön alkotmányi felhatalmazás
volna szükséges. Az Alkotmánybíróság a kormányzati
alláspontokkal szemben a jelen indítvány elbírálása során
éppen ezt a körülményt emeli ki és hangsúlyozza. Teljesen más
egy nemzetközi szerződésben történt konkrét és pontos állami
kötelezettségvállalás, és megint más egy másik közhatalmi
rendszernek történő alávetése bizonyos jogterületnek, még ha
az szűk körű és szigorúan körülhatárolt tárgykörre vonatkozik
is. Ebből adódóan sérti az Alkotmány 2. § (1) és (2)
bekezdését, hogy az EM. 62. cikk (2) bekezdés és a Vsz. 1.
cikk együttesének következtében a magyar versenyhatóságnak
meghatározott ügyeket az EM. 62. cikk (2) bekezdésében csak
felhívott közösségi jogi kritériumok közvetlen alkalmazásával
kell elbírálni, a belső anyagi jogi szabályok mellett.
Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése értelmében a népszuverenitás
letéteményese az Országgyűlés: a hatalom gyakorlásának
általánosan érvényesülő formája a parlament általi
hatalomgyakorlás. Az Alkotmánybíróság — különösen a
külügyminiszteri véleményben kifejtettekkel kapcsolatban —
hangsúlyozza, hogy az Országgyűlés nemzetközi szerződések
elfogadásával, illetőleg kihirdetésével sem sértheti meg az
Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését. Az Alkotmány 19. § (3)
bekezdés a) pontja szerint az Országgyűlés kompetenciájába
tartozik az Alkotmány megalkotása, valamint módosítása. Az
Országgyűlés erre vonatkozóan is csak alkotmányosan, az
alkotmánymódosításra irányadó eljárási és határozathozatali
követelmények betartásával, alkotmánymódosításra irányuló
közvetlen és kifejezett alkotmányozó hatalmi rendelkezés
alapján járhat el, ahogy ezt az Alkotmánybíróság az
1260/B/1997. AB határozatában kifejtette (ABK 1998. február,
82.).
Egy nemzetközi szerződés megkötésével, illetőleg
kihirdetésével az Országgyűlés nem tehet burkolt
alkotmánymódosítást. Az Alkotmány rendelkezései abban a
vonatkozásban is korlátozzák a közhatalom gyakorlásában
eljáró szerveket, hogy nem adható felhatalmazás “kormányközi
nemzetközi megállapodás” vagy “államközi szerződés”
megkötésére, illetőleg nem érvényesülhet a magyar jogban
olyan nemzetközi kötelezettségvállalás, amelynek tartalma
következtében az Alkotmány sérelme bekövetkezne.
5. Az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdéséből származó
követelmények a közhatalom gyakorlásában eljáró minden
szervre, így a Kormányra is, közvetlenül is irányadóak. Az
EM. 62. cikk (3) bekezdése alapján a Társulási Tanács
határozattal megállapította az (1) és (2) bekezdés
végrehajtásához szükséges szabályokat. A határozat elfogadása
1996. novemberében történt meg, a végrehajtási szabályozás
kihirdetését a Vsz. tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vsz. 1. cikkének
első és második bekezdése eredményezte azt, hogy az EM. 62.
cikk (2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi
kritériumokat a versenyhatóságoknak, így magyar részről a GVH-
nak az általa elbírált ügyekben figyelembe kell venni. Maga
az EM. a 62. cikk (2) bekezdésébe foglalt kötelezettség
végrehajtásának rendjét nem határozta meg. A Társulási Tanács
határozatának előkészítésében és elfogadásában magyar részről
a Kormány szerepelt, kihirdetése kormányrendeletben történt.
Az Alkotmánybíróság a Vsz. vonatkozásában külön is vizsgálta
a demokratikus legitimáció alkotmányi követelményeinek
teljesülését, tekintettel arra, hogy a vonatkozó közösségi
jogi kritériumokat a Vsz. rendelte a magyar versenyhatóságok
által figyelembe venni és a Vsz. teremtette meg ezáltal a
hivatkozott kritériumok közvetlen alkalmazási mechanizmusát.
Az Alkotmánybíróság e vizsgálat körében megállapítja: az
Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésének sérelmét jelenti a
Vsz. alapelvi 1. cikkének első és második bekezdése, mert az
EM. hatálya alá tartozó ügyeket, amelyeket az EM. 62. cikk
(1) és (2) bekezdése alapján kell rendezni, magyar részről a
GVH eljárása alá tartozónak határozza meg és ezáltal a GVH
kötelezettségévé teszi az ügyek elbírálásában az EM. 62. cikk
(2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumok
közvetlen alkalmazását, a belső anyagi jogi normák
alkalmazása mellett.
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy azok a jogszabályi
rendelkezések, amelyek a jövőben születő közösségi jogi
kritériumoknak a közvetlen hazai érvényesülését eredményezik,
alkotmányellenesek, mert ezeknek a kritériumoknak forrása nem
a magyar Alkotmány szerinti legitim közhatalom, illetőleg
annak valamely intézménye. Mivel a Vsz. támadott
rendelkezései a hivatkozott közösségi jogi kritériumok között
a jövőben képződő — közjogi elbírálását meghatározó — normák
közvetlen alkalmazását is a magyar versenyhatóság
kötelezettségévé teszik, a vizsgált rendelkezések ez okból
alkotmányellenesek.
VI.
1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálat során az
EM. 62. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint a Vsz.
alapelvi 1. cikkét szorosan összefüggő szabályozási
egységként értékelte. Ennek folytán az Alkotmánybíróság a
Vsz. egyes rendelkezéseinek az alkotmányellenességét
állapította meg, tekintettel arra, hogy a Vsz. 1. cikke
állapítja meg a hazai jogalkalmazó hatóságra az EM. 62. cikk
(2) bekezdésében hivatkozott közösségi jogi kritériumok
figyelembe vételének kötelezettségét — a hazai belső anyagi
jogi szabályok alkalmazása mellett —, éspedig a korábbiakban
kifejtett közvetlen alkalmazási mechanizmusban. Ennek folytán
az EM. 62. cikk (2) bekezdésének alkotmányossági
vizsgálatával összefüggésben az Alkotmánybíróság a
következőket állapítja meg.
Önmagában az EM. 62. cikk (2) bekezdésében foglalt
rendelkezésből a Vsz. hiányában nem következik a szabályozás
alkotmányellenessége. Az EM. 62. cikk (2) bekezdése ugyanis
önmagában nem telepíti a magyar jogalkalmazó hatóságra a
közösségi jogi kritériumok szerinti elbírálás
kötelezettségét. Ugyanakkor a Vsz. alapelvi 1. cikke sem
lenne alkotmányos szempontból aggályos önmagában azért, mert
a hazai jogalkalmazó hatóságot (GVH) nevesíti az egyezményes
versenyszabályokat érvényesítő szervként, amennyiben a magyar
jogalkalmazó hatóságnak az ügyek elbírálását nem a közösségi
jogi kritériumok alapján kellene mérlegelnie az EM. 62. cikk
(2) bekezdés értelmében, a Közösség jogának ebbe a körbe
tartozó normái közvetlen alkalmazásával.
2. Az Alkotmánybíróság 4/1997. (I. 22.) AB határozata
értelmében, ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződés
valamely rendelkezését alkotmányellenesnek találja, a
kihirdető hazai jogszabály alkotmányellenességét állapítja
meg. Az alkotmányellenességet megállapító határozatnak a
Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalására nincs
hatása. A jogalkotónak meg kell teremtenie a vállalt
nemzetközi kötelezettség és a belső jog összhangját, ennek
megtörténtéig az Alkotmánybíróság a megsemmisítés időpontja
tárgyában a határozathozatalt ésszerű határidőre felfüggeszti
(ABH 1997, 41.).
Az Alkotmánybíróság 53/1993. (X. 13.) AB határozata (ABH
1993, 327.) szerint az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének
második fordulata — a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek
és a belső jog összhangjának biztosítása — minden "vállalt"
nemzetközi kötelezettségre vonatkozik, így a nemzetközi jog
általánosan elismert szabályaira és a nemzetközi szerződések
tartalmára is. A vállalt nemzetközi kötelezettségek
összhangját az egész belső joggal biztosítani kell, így
mindenekelőtt az Alkotmány rendelkezéseivel is. Ennek
megítélése során az Alkotmány 7. § érvényesüléséhez
szükségszerűen be kell vonni a vizsgálatba azt, hogy a
nemzetközi kötelezettségvállalás összhangban van-e az
Alkotmánnyal.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az EK-magyar Társulási
Tanács 2/96. számú határozatára, mint a Magyar Köztársaság
nemzetközi kötelezettségvállalásának forrására nincs hatása
annak, hogy az Alkotmánybíróság a Vsz. részbeni
alkotmányellenességét állapította meg. A Társulási Tanács
határozatával elfogadott Vsz. azonban a magyar belső jogban
az Alkotmánybíróság határozatával érintett részében
alkotmányellenes. Az Alkotmánnyal ellentétesnek talált
nemzetközi kötelezettségvállalás pedig — a kihirdető hazai
jogszabály alkotmányellenessége folytán — a belső jogban nem
érvényesülhet és nem kerülhet alkalmazásra.
A nemzetközi jogi érvényességében érintetlen
kötelezettségvállalás, vagyis a Társulási Tanács határozata,
a Magyar Köztársaságot — mint a nemzetközi jog alanyát — a
kihirdető jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének
megállapítása után is kötelezi. A jogalkotó feladata az
Alkotmány 7. § (1) bekezdése értelmében a belső jog és a
nemzetközi kötelezettségvállalás összhangjának megteremtése.
3. A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt is vizsgálta, hogy
a Társulási Tanács határozatában szereplő
kötelezettségvállalás fennmaradt nemzetközi jogi érvényessége
milyen következményt hordoz az EM. 62. cikk (2) bekezdésének
magyarországi érvényesülését illetően.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az EM. 62. cikk (2)
bekezdés alkotmányellenességének megállapítására irányuló
indítvány megalapozatlan. Tekintettel a Vsz. 1. cikk első és
második bekezdése alkotmányellenességének megállapítására,
tekintettel továbbá arra, hogy a korábbiakban kifejtettek
szerint a nemzetközi kötelezettségvállalás önmagában nem
vezet a vonatkozó közösségi jogi kritériumok közvetlen
magyarországi alkalmazásához, az EM. 62. cikk (2)
bekezdésének alkotmányellenessége nem állapítható meg. Az
Alkotmánybíróság azonban az egyértelműség érdekében
szükségesnek látta annak az alkotmányos követelménynek a
megfogalmazását, amely a 62. cikk (2) bekezdésében foglalt
kötelezettségvállalás magyar jogrendszerben való
érvényesülésének alapvető alkotmányos korlátját határozza
meg, és amely szerint a magyar jogalkalmazó hatóságok
közvetlenül nem alkalmazhatják az EM. 62. cikk (2)
bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: önmagában az a körülmény,
hogy egy nemzetközi megállapodás megfelelő transzformáció
(inkorporáció) hiányában nem válik a belső jog részévé, nem
feltétlenül jelenti minden esetben azt, hogy az illető
megállapodás rendelkezéseit ne kellene a magyar jog
alkalmazásában figyelembe venni. Az Alkotmány 7. § (1)
bekezdése megköveteli a vállalt nemzetközi jogi
kötelezettségek és a belső jog összhangját, ennek keretében
pedig a nemzetközi szerződést kihirdető belső jogszabály
olyan értelmezését, amely a szerződésnek a nemzetközi jogban
elfogadott, élő értelmének megfelel. Az Alkotmány 7. § (1)
bekezdése tehát a nemzetközi kötelezettségvállalások
összhangját az egész belső joggal, így az Alkotmánnyal is
biztosítani rendeli. Ugyanakkor az Alkotmány 7. § (1)
bekezdése szerint a magyar jogrendszer elfogadja a nemzetközi
jog általános szabályait és hasonló alkotmányi parancs
vonatkozik a nemzetközi jus cogens normáinak érvényesítésére
is. A nemzetközi jus cogens szabályok körén kívül eső
nemzetközi szerződéses kötelezettségvállalások azonban az
Alkotmánnyal ellentétes tartalmukban nem érvényesülhetnek.
A favor conventionis elv érvényesülése addig terjedhet, amíg
a magyar jog nemzetközi szerződéssel konform értelmezése
eredményeként az Alkotmány nem sérül. Ha a nemzetközi
kötelezettségvállalás megfelelő értelmezése az Alkotmány 2. §-
ának sérelmét idézi elő, az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében
megkívánt összhang nem jön létre. Mivel a Vsz. 1. cikkének
első és második bekezdése — a fentebb kifejtettek szerint —
alkotmányellenes, vagyis a magyar jogrendszerben nem vehető
figyelembe, azt az EM. 62. cikk (2) bekezdésének
értelmezésében és alkalmazásában sem lehet irányadónak
tekinteni. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar jogalkalmazó
hatóságok közvetlenül nem alkalmazhatják az EM. 62. cikk (2)
bekezdésében hivatkozott alkalmazási kritériumokat.
VII.
1. A Vsz. 6. cikke szerint a versenyhatóságok biztosítják a
Közösség hatályos csoportmentességi rendeleteiben foglalt
elvek teljes körű alkalmazását. A GVH tájékoztatást kap a
Közösség bármely, csoportmentességek elfogadására, hatályon
kívül helyezésére vagy módosítására irányuló eljárásról.
Eszerint tehát a magyar versenyhatóságnak a Közösség
csoportmentesítési rendeleteiben foglalt elveinek teljes körű
alkalmazását biztosítania kell.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Közösség
rendeleteiben foglalt "elvek" érvényesítése a közösségi jog
meghatározott területének a magyar belföldi jogban való
érvényesítését jelenti, minthogy az illető elvek tartalma a
vonatkozó közösségi jogi rendeletek szabályainak és ezek
gyakorlatának az összességéből állapítható meg.
Végeredményben maguk az elvek is jogi normáknak tekinthetők.
A Közösség csoportmentességi rendeletei — amelyek elveinek
alkalmazását a magyar versenyhatóságnak biztosítania kell — a
versenykorlátozás tilalmának joganyagának részeként jelennek
meg, közjogi természetű szabályok, amelyek a szuverenitással,
a közhatalom gyakorlással közvetlen kapcsolatban állnak. A
vizsgált 6. cikk előírása szerint a versenyhatóságok
biztosítják az illető közösségi jogi elvek alkalmazását,
vagyis a jogalkalmazó hatósághoz címzett ez a kötelezettség a
közösségi jogi elvek közvetlen alkalmazandóságát jelenti. Ezt
támasztja alá az is, hogy maga a 6. cikk második mondata
előírja a GVH tájékoztatását a mindenkori közösségi jogi
állapotról, annak érdekében, hogy az EM. hatálya alá tartozó
konkrét ügyek elbírálásában az éppen hatályos közösségi jogi
norma ténylegesen alkalmazásra kerüljön.
A vizsgált 6. cikk alapján tehát a GVH által alkalmazandó
közösségi jogi elvek attól függetlenül irányadók a magyar
jogalkalmazó hatóság számára, hogy azok a magyar jog részét
képezik-e vagy sem, illetőleg azok pusztán létrejöttüknél
fogva, minden további transzformáló vagy inkorporáló aktus
nélkül is alkalmazásra kell, hogy kerüljenek. Az a
rendelkezés viszont, amely a Közösség saját belső közjogi
normáit a magyar jogrendszeren belül, a magyar állam és a
fennhatósága alá tartozó jogalanyok közötti közjogi
jogviszonyokban közvetlenül alkalmazandónak rendel — ahogy
erre az Alkotmánybíróság a fentiekben rámutatott — sérti az
Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését. A népszuverenitás
elvéből és a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos
követelmény, hogy a Magyar Köztársaságban közhatalom
kizárólag demokratikus legitimáció alapján gyakorolható.
Ezért az Alkotmánybíróság a Vsz. 6. cikkét is
alkotmányellenesnek találta.
2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesnek talált
rendelkezések megsemmisítése tárgyában a határozathozatalt
felfüggesztette. A meghatározott határidőt arra tekintettel
állapította meg, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint
megkövetelt összhang megteremtésére a jogalkotónak megfelelő
idő álljon rendelkezésére.
3. A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv.
41. §-án alapul.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Bagi István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Németh János
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró
. |