Az indítvány lényege:
Az indítványozó bíró - az Abtv. 25. §-a alapján - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 95/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, másodlagosan alkalmazási tilalom kimondását kérte az előtte folyamatban lévő perben az Alkotmánybíróságtól.
A perbeli felperes kivételes nyugellátás iránti kérelmet nyújtott be a Magyar Államkincstárhoz (MÁK), kérelmét a MÁK sommás, majd telejs eljárásban meghozott határozatával elutasította a Tny. 95/A. § (2) bekezdésére hivatkozással. Az elutasító határozat ellen a felperes kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben a határozat hatályon kívül helyezését és a MÁK új eljárásra kötelezését kérte. Az eljáró bíróság az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult.
A Tny. 95/A. § (2) bekezdése értelmében a kivételes nyugellátás engedélyezése ügyében hozott döntés ellen indított közigazgatási perben kizárólag semmisségre lehet hivatkozni. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a rendelkezés sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz és jogorvoslathoz fűződő alapjogokat azáltal, hogy a bíróság a határozat érdemét nem vizsgálhatja, így a közigazgatási per formálissá válik. Hivatkozik az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatára, miszerint az eljárási garanciák teljesedéséhez önmagában a bírói út megléte nem elegendő, a tisztességes eljáráshoz fűződő jog körébe tartozik a hatékony bírói jogvédelem követelménye, az, hogy a bíróság érdemben dönthessen. A jogorvoslati jog tényleges érvényesüléséhez pedig szükséges, hogy a magasabb fórum képes legyen a sérelem orvoslására. Nézete szerint a sérelmezett szabályozás akadályozza a tisztességes eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jog érvényesülését..
. |