English

Hungarian
Ügyszám:
.
781/B/2002
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 74/2009. (VII. 10.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2009/750
.
A döntés kelte: Budapest, 07/07/2009
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

         Az   Alkotmánybíróság   jogszabály  alkotmányellenességének
      utólagos  vizsgálatára  irányuló  indítvány  tárgyában  –  dr.
      Lenkovics  Barnabás  és  dr. Trócsányi  László  alkotmánybírók
      különvéleményével – meghozta a következő

                               határozatot:

         1.    Az    Alkotmánybíróság   megállapítja:   a    polgári
      perrendtartásról  szóló  1952. évi III.  törvény  311.  §  (4)
      bekezdés  utolsó mondata, továbbá a gondnokoltak  számítógépen
      vezetett  országos  névjegyzékéről és a  névjegyzék  adataiból
      történő     felvilágosítás     adásról,     valamint     annak
      költségtérítéséről  szóló  13/2002.  (VII.  24.)  IM  rendelet
      alkalmazásánál  az  Alkotmány  59.  §-án  alapuló  alkotmányos
      követelmény,   hogy   a   gondnokoltak   névjegyzékéből   való
      adatszolgáltatás    során   csak   az    adatkérés    céljának
      megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges  adat  bocsátható
      az adatot kérő rendelkezésére.

         2.  Az  Alkotmánybíróság  a polgári perrendtartásról  szóló
      1952.  évi III. törvény 311. § (4) bekezdés utolsó mondata  és
      a  311.  §  (5)  bekezdés  utolsó három  mondata,  valamint  a
      gondnokoltak számítógépen vezetett országos névjegyzékéről  és
      a   névjegyzék   adataiból  történő  felvilágosítás   adásról,
      valamint  annak költségtérítéséről szóló 13/2002.  (VII.  24.)
      IM  rendelet 2-6. §-ai alkotmányellenességének megállapítására
      és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

         Az  Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás

                                      I.

           Az  indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
        III.  törvény (a továbbiakban: Pp.) 311. § (4) bekezdés utolsó
        mondatának,  a  311.  §  (5) bekezdés  harmadik,  negyedik  és
        ötödik   mondatának,   továbbá  a  gondnokoltak   számítógépen
        vezetett  országos  névjegyzékéről és a  névjegyzék  adataiból
        történő     felvilágosítás     adásról,     valamint     annak
        költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII. 24.)  IM  rendelet  (a
        továbbiakban: Rendelet) 2-6. §-ainak megsemmisítését kérte  az
        Alkotmánybíróságtól.

           1.  A Pp. 311. § (4) bekezdése értelmében a gondnokság  alá
        helyezés   tényét   be  kell  vezetni  a   bíróság   által   a
        gondnokoltakról  vezetett  névjegyzékbe.  A  bekezdés   utolsó
        mondata  alapján  a névjegyzék adatairól csak  azok  kaphatnak
        felvilágosítást,   akik   az  ehhez  fűződő   jogi   érdeküket
        igazolják.  A  Pp. 311. § (5) bekezdése szerint  a  bíróság  a
        gondnokság    alá    helyezettek   névjegyzékének    adatairól
        számítógépes   nyilvántartást   vezet;   a   bekezdésnek    az
        indítványozó  által  kifogásolt része a nyilvántartásból  –  a
        (4)    bekezdés    alapján   –   történő   adatszolgáltatásról
        rendelkezik.
         Az  indítvány szerint az Alkotmány több rendelkezését  sérti,
         hogy sem a Pp., sem a Rendelet nem határozza meg kielégítően,
         mi   minősül   jogi  érdeknek  a  hivatkozott   rendelkezések
         tekintetében,   és  hogyan  igazolható   a   jogi   érdek   a
         gondnokoltak névjegyzékéből való adatkérés során.

           2.   Az  indítvány  szerint  a  Pp.-ben  és  a  Rendeletben
         szabályozott   adatszolgáltatás  sérti   a   gondnokság   alá
         helyezett   személy   Alkotmány  59.   §   (1)   bekezdésében
         biztosított információs önrendelkezési jogát. Az indítványozó
         álláspontja  szerint a névjegyzék vezetése nem  felel  meg  a
         célhozkötöttség  elvének, sérti a készletre való  adatgyűjtés
         tilalmát,   ezért   ellentétes  az  Alkotmány   59.   §   (1)
         bekezdésével.  A  bűnügyi  nyilvántartásról  és  a   hatósági
         erkölcsi  bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV.  törvény  (a
         továbbiakban:    Bnytv.)   illetve   a   hatósági    erkölcsi
         bizonyítványról   szóló  6/2000.  (II.   11.)   BM   rendelet
         értelmében  a  hatósági  erkölcsi bizonyítványt  az  érintett
         természetes  személy  kérheti.  Az  indítványozó  szerint   a
         feddhetetlenséghez     hasonlóan    a     cselekvőképességgel
         kapcsolatos  tények  igazolása esetén is  elképzelhető  olyan
         megoldás,  amely  nem  sérti  az  információs  önrendelkezési
         jogot.

           3.  Az  indítványozó  szerint a büntetett  előéletre  és  a
         cselekvőképességre vonatkozó adat is különleges  adat,  ezért
         nincs   alkotmányos   indoka,  hogy  a  büntetett   előéletre
         vonatkozó adatról csak az érintett kaphat felvilágosítást,  a
         cselekvőképességre vonatkozó adatról viszont harmadik személy
         is.  Tekintettel  arra, hogy az Alkotmánybíróság  álláspontja
         szerint „a jognak nemcsak az egyes (egyedi) személyeket  kell
         egyenlő  méltóságú  személynek tekinteni  és  kezelni,  hanem
         magának  a  személyiségnek a különböző szintjeit és  tartalmi
         vonatkozásait tekintve sem lehet különbséget tenni” [34/1992.
         (VI. I.) AB határozat], az indítványozó álláspontja szerint a
         kifogásolt  rendelkezések sértik az  Alkotmány  70/A.  §  (1)
         bekezdésében foglalt diszkriminációtilalmat.

          4.  A  Pp. és a Rendelet nem határozza meg, hogy mi  minősül
         jogi  érdeknek  a hivatkozott rendelkezések tekintetében,  és
         azt  sem,  hogyan  igazolható a  jogi  érdek  a  gondnokoltak
         névjegyzékéből   való   adatkérés   során.   A    hivatkozott
         rendelkezések teljes mértékben a jogalkalmazóra bízzák a jogi
         érdek  fogalmának kibontását, illetve a jogi érdek  igazolása
         módjának meghatározását, ezért azok sértik az Alkotmány 2.  §
         (1) bekezdéséből következő jogbiztonság elvét.
         Az  indítványozó indokolásában utalt arra, hogy a jogi  érdek
         fogalmának  meghatározatlansága miatt „okkal  feltételezhető,
         hogy  a  támadott joganyag alkalmazása során  a  szükségesnél
         szélesebb kör” kaphat felvilágosítást a névjegyzék adatairól.

                                      II.

          1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
         „2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
         jogállam.”
         „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
         és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben
         tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
         (2)   A   Magyar  Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és
         kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg,
         alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
         „59.  §  (1)  A  Magyar Köztársaságban mindenkit  megillet  a
         jóhírnévhez,  a  magánlakás sérthetetlenségéhez,  valamint  a
         magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
         „70/A.  §  (1)  A Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén
         tartózkodó  minden  személy számára  az  emberi,  illetve  az
         állampolgári  jogokat, bármely megkülönböztetés,  nevezetesen
         faj,  szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény,
         nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni, születési  vagy
         egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

          2. A Pp. támadott rendelkezései:
         „311.  §  (4)  A gondnokság alá helyezést be kell  vezetni  a
         gondnokoltakról   a  bíróság  által  vezetett   névjegyzékbe.
         Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés esetén a
         névjegyzékben  fel  kell tüntetni, ha a  bíróság  csak  egyes
         ügycsoportok   tekintetében  korlátozta  a   gondnokság   alá
         helyezett  személy  cselekvőképességét. Ha  az  ítélet  erről
         rendelkezik,  a névjegyzéknek tartalmaznia kell a  gondnokság
         alá  helyezés  felülvizsgálatának bíróság által megállapított
         időpontját  is.  A névjegyzék adatairól csak  azok  kaphatnak
         felvilágosítást,   akik  az  ehhez  fűződő   jogi   érdeküket
         igazolják.
         (5)  A  bíróság  a gondnokság alá helyezettek  névjegyzékének
         adatairól  számítógépes nyilvántartást vezet.  Az  országosan
         összekapcsolt   számítógépes  közhiteles  nyilvántartást   az
         Országos  Igazságszolgáltatási  Tanács  Hivatala  kezeli.   A
         Hivatal  jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében
         az   országos   névjegyzék  adatairól  –  a  (4)  bekezdésben
         meghatározottak    szerint   –   felvilágosítást    ad.    Az
         adatszolgáltatás  tényét  a  számítógépes  rendszerben  olyan
         módon  kell  rögzíteni,  hogy az adatszolgáltatás  időpontja,
         jogcíme  és  az adatkérő személye megállapítható maradjon.  A
         jogellenes      adatkérés,      illetve      adatfelhasználás
         jogkövetkezményeit a felvilágosítást kérő viseli.”

          3. A Rendelet érintett rendelkezései:
         „2.  §  (1)  A gondnokoltak országos névjegyzékét vezető  OIT
         Hivatalától a gondnokoltak névjegyzékének adatairól az kérhet
         felvilágosítást,  aki az ehhez fűződő jogi  érdekét  igazolja
         [Pp. 311. § (4)-(5) bek.]. Ennek során meg kell jelölni azt a
         jogügyletet  (pl. adásvételi szerződés), illetve  egyéb  okot
         (pl.  tervezett házasságkötés, vagy közszolgálati  jogviszony
         létesítése),   mely  a  felvilágosítás  kérését  megalapozza.
         Amennyiben   a  jogi  érdek  okirattal  igazolható,   azt   a
         kérelemhez mellékelni kell.
         (2)  Az  OIT Hivatalától a felvilágosítás félfogadási  időben
         személyesen, illetve postai úton kérhető.
         (3)  A  kérelemben  fel  kell  tüntetni  a  kérelmező  nevét,
         lakóhelyét,   a   felvilágosításhoz   fűződő   jogi    érdek-
         meghatározását, annak a személynek a kérelmező által  ismert,
         az  1.  § (2) bekezdése szerinti adatait, akinek a gondnokság
         alá helyezéséről felvilágosítást kér.
         3.  §  (1)  Amennyiben a kérelem érdemben elbírálható,  és  a
         kérelmező az 5. § szerinti költségtérítést megfizette, az OIT
         Hivatala  a  hiánytalan  kérelem  érkezésétől  számított   öt
         munkanapon   belül   intézkedik   a   gondnokoltak   országos
         névjegyzékéből   történő  felvilágosítás   megadásáról   vagy
         megtagadásáról.
         (2)  Ha  a  kérelem teljesíthető és a kérelemben  megnevezett
         személy    a   gondnokoltak   névjegyzékében   szerepel,    a
         felvilágosítás   a   gondnokoltnak  (volt  gondnokoltnak)   a
         névjegyzékben   szereplő  azon  fennálló,  illetve   megszűnt
         adataira  terjed  ki, melyek összefüggnek a  kérelmező  által
         igazolt jogi érdekkel.
         (3)  Az  OIT  Hivatala  a felvilágosítást  megtagadja,  ha  a
         kérelem hiányait a felhívása ellenére sem pótolják, illetve a
         kérelmező   a  felvilágosításhoz  fűződő  jogi  érdekét   nem
         igazolja hitelt érdemlően.
         4.  §  Az  OIT  Hivatala a gondnokoltakról vezetett  országos
         névjegyzékben a Pp. 311. §-a (5) bekezdésének megfelelően  az
         adatszolgáltatás    tényét,    időpontját,    jogcímét,     a
         felvilágosítást kérő nevét, lakóhelyét (székhelyét)  rögzíti.
         Erről  a gondnokság alá helyezett személyt, illetve gondnokát
         – kérelmére – ingyenesen tájékoztatni kell.
         5.  §  (1)  A  gondnokoltak országos  névjegyzékéből  az  OIT
         Hivatala költségtérítés ellenében ad felvilágosítást.
         (2)  A  költségtérítés összege kérelmenként, illetve –  ha  a
         kérelemben több személy vonatkozásában kérnek felvilágosítást
         –   a   kérelemben  megjelölt  személyenként   2000   Ft.   A
         költségtérítést  az  OIT  Hivatala 10032000-00281667-00000000
         számú  számlájára  kell  befizetni.  A  befizetést  átutalási
         megbízással vagy készpénz-befizetési utalvánnyal – a  kérelem
         előterjesztésével egyidejűleg – kell igazolni.
         (3)  A  befizető egyértelmű azonosítása érdekében a készpénz-
         befizetési  utalvány  vagy az átutalási megbízás  „közlemény”
         rovatában   fel   kell   tüntetni   a   befizetés    jogcímét
         (felvilágosítás gondnokság alá helyezésről).
         (4)   A  felvilágosítás  megadása  félfogadási  időben  –   a
         kérelmező  erre irányuló kérelme esetében – szóban, egyébként
         pedig írásban, illetve postai úton történik.
         6.  §  A költségtérítés nem igényelhető vissza, ha a keresett
         személy nem szerepel az országos névjegyzékben, továbbá akkor
         sem,  ha  a kérelmező az adatokról történő tájékoztatást  nem
         veszi át.”

                                     III.

          Az indítvány részben megalapozott.

         Az   Alkotmánybíróság   elsőként  azt   vizsgálta,   hogy   a
         gondnokoltság  ténye  és  az abból levonható,  az  érintettre
         vonatkozó következtetés alkotmányos védelmet igénylő  adatnak
         minősül-e.
          1.  Az  Alkotmány  59.  §  (1) bekezdése  alapján  a  Magyar
         Köztársaságban mindenkit megillet a magántitok és a személyes
         adatok  védelméhez való jog. Az Alkotmánybíróság a  személyes
         adatok  védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként
         értelmezi,  hanem  annak aktív oldalát  is  figyelembe  véve,
         információs  önrendelkezési jogként [15/1991.  (IV.  13.)  AB
         határozat, ABH 1991, 40, 41-42.]. E jog alapján mindenki maga
         rendelkezik     személyes    adatainak    feltárásáról     és
         felhasználásáról; személyes adatot felvenni  és  felhasználni
         tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad.
         Emellett  törvény  kivételesen korlátozhatja  az  információs
         önrendelkezés  alapvető  jogát. Az  ilyen  törvény  abban  az
         esetben   alkotmányos,  ha  megfelel  az   alapjog-korlátozás
         alkotmányos  feltételeinek,  azaz  az  Alkotmány  8.  §   (2)
         bekezdésében  foglalt követelményeknek. Ez azt jelenti,  hogy
         az    Alkotmány   59.   §   (1)   bekezdésében    biztosított
         szabadságjogot csak elkerülhetetlen esetben lehet korlátozni,
         s  a  korlátozásnak az elérni kívánt célhoz képest arányosnak
         kell  lennie [46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 219,
         223.].
          A  személyes  adatok védelméhez való jog  korlátozásakor  is
         irányadó alapjogi-teszt alkalmazásakor az Alkotmánybíróság az
         alapjogkorlátozás    szükségessége   körében    értékeli    a
         célhozkötöttség követelményének érvényesülését: azt,  hogy  a
         személyes  adat feldolgozásának van-e pontosan  meghatározott
         és  jogszerű  célja;  s  az adatfeldolgozás  minden  szakasza
         megfelel-e a bejelentett és közhitelűen rögzített  célnak.  A
         célhozkötöttségből  következik,  hogy  a  meghatározott   cél
         nélküli,   „készletre”,  előre  nem  meghatározott   jövőbeni
         felhasználásra való adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes.
          Az   információs  önrendelkezési  jog  gyakorlásának   másik
         alapvető   garanciája   az  adattovábbítás   és   az   adatok
         nyilvánosságra   hozásának  korlátozása.  Az   adattovábbítás
         szűkebb értelme az, hogy a személyes adatot az adatfeldolgozó
         meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé  teszi.
         Személyes  adatot az érintetten és az eredeti adatfeldolgozón
         kívüli  harmadik  személy számára hozzáférhetővé  tenni  csak
         konkrét  törvényi felhatalmazás esetén szabad, illetve  abban
         az  esetben,  ha az érintett abba beleegyezik [15/1991.  (IV.
         13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 42.].

          2.  Még  szigorúbb követelményt állított az Alkotmánybíróság
         a  különleges  adatok kezelése elé. A különleges  (szenzitív,
         érzékeny)  adatok esetében „az adatkezelésnek konkrét  célhoz
         kötöttnek  kell  lennie. Az adatkezelési cél  túlságosan  tág
         módon történő meghatározása, azaz ha nincs összefüggésben  az
         adatkezelés  a megjelölt céllal, továbbá, ha arra bizonytalan
         esetkörben  kerül sor, illetve arra nem a szükséges  mértékre
         korlátozott  személyi  kör  jogosult,  akkor  az  adatkezelés
         meghatározott  cél  nélkül,  illetve  korlátlan  módon  válik
         lehetővé.”  [65/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002,  357,
         364-365.]
         Az    egészségi    állapottal   kapcsolatos    adatokat    az
         Alkotmánybíróságnak    ez   a    döntése    és    a    szabad
         orvosválasztással   kapcsolatos  56/2000.   (XII.   19.)   AB
         határozata  is különös védelemben részesíti. Ezt a  speciális
         védelmet  az  Emberi Jogok Európai Bíróságának  joggyakorlata
         két   szempontból   is   indokoltnak  tartja.   Az   érintett
         magánszférájának védelme miatt, illetve annak érdekében, hogy
         az  egészségügyi intézményekbe vetett bizalom ne  csorbuljon,
         az   érintett  biztos  lehessen  abban,  hogy  a   legbensőbb
         szféráját   érintő,  a  testi,  lelki  állapotára   vonatkozó
         információk nem kerülnek illetéktelen kezekbe. [Z v.  Finland
         Judgment of 25 February 1997, Appl. No. 9/1996/627/811, § 95;
         M.  S.  v.  Sweden  Judgment of 27  August  1997,  Appl.  No.
         74/1996/693/885, § 41]
           Ezt  a felfogást tükrözik a személyes adatok védelméről  és
         a  közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992.  évi  LXIII.
         törvénynek  (a továbbiakban: Avtv.), valamint az egészségügyi
         és  a  hozzájuk  kapcsolódó személyes adatok  kezeléséről  és
         védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvénynek (a továbbiakban:
         Eüaktv.)    a    gondnokság   alá   helyezéssel   kapcsolatos
         egészségügyi adatokra vonatkozó szabályai is.

           2.1.  Az  Avtv.  2.  §  1.  pontja alapján  személyes  adat
         bármely   meghatározott   (azonosított   vagy   azonosítható)
         természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba
         hozható  adat, az adatból levonható, az érintettre  vonatkozó
         következtetés. Az Avtv. 2. § 2. a) pontja szerint  különleges
         adat  a  faji  eredetre,  a nemzeti és  etnikai  kisebbséghez
         tartozásra,  a  politikai  véleményre  vagy  pártállásra,   a
         vallásos  vagy  más  világnézeti  meggyőződésre,  az   érdek-
         képviseleti szervezeti tagságra vonatkozó adat; az Avtv. 2. §
         2.  b)  pontja  szerint különleges adat továbbá az  egészségi
         állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó
         adat, valamint a bűnügyi személyes adat.
           Az  adatkezelés  az alkalmazott eljárástól  függetlenül  az
         adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége,
         így  például  az adatok továbbítása, nyilvánosságra  hozatala
         is.  Az  Avtv. 3. § (2) bekezdése értelmében különleges  adat
         akkor  kezelhető,  ha az adatkezeléshez az  érintett  írásban
         hozzájárul;  vagy  –  az Avtv. 2. § 2. a)  pontjában  foglalt
         adatok  esetében  – ha az adatkezelés nemzetközi  egyezményen
         alapul,   vagy   Alkotmányban   biztosított   alapvető    jog
         érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy
         a  bűnüldözés érdekében törvény elrendeli; illetve  ha  egyéb
         esetekben azt törvény elrendeli.
           Az  Avtv.  alapján tehát a különleges adatokat az  érintett
         kifejezett  írásbeli hozzájárulásával lehet  kezelni.  Ha  az
         érintett     cselekvőképtelensége    folytán    nem     tudja
         hozzájárulását adni adatai kezeléséhez, az érintett vagy  más
         személy     létfontosságú    érdeke,    katasztrófa-     vagy
         szükséghelyzet   elhárítása  és  megelőzése  indokolhatja   a
         cselekvőképtelen   személyes  adatainak   szükséges   mértékű
         kezelését  [Avtv. 3. § (8) bekezdés]. Más esetekben közösségi
         érdek  (bűnüldözés, menekültügy) szükségessé teheti  bizonyos
         különleges  adatok kötelező kezelését. Az ilyen  adatkezelést
         azonban  csak  törvény rendelheti el, a  megfelelő  garanciák
         biztosításával.

           2.2.  Az  Eüaktv.  3.  § a) pontja értelmében  egészségügyi
         adatnak   minősül  „az  érintett  testi,  értelmi  és   lelki
         állapotára,  kóros  szenvedélyére, valamint  a  megbetegedés,
         illetve   az   elhalálozás  körülményeire,  a   halál   okára
         vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve
         az  egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért,
         leképzett  vagy  származtatott adat;  továbbá  az  előzőekkel
         kapcsolatba  hozható, az azokat befolyásoló  mindennemű  adat
         (pl. magatartás, környezet, foglalkozás)”.
          A  cselekvőképességre vonatkozó vizsgálat  tárgya  az  egyén
         döntéshozó,   belátási   képessége,  pszichés   állapota.   A
         vizsgálat   célja   annak  megállapítása,   hogy   az   egyén
         pszichéjére,   szellemi  képességeire,  esetleges   fejlődési
         rendellenességére, szenvedélybetegségére tekintettel  képes-e
         saját  ügyeiben  az  érdekeinek megfelelő  döntést  hozni,  a
         döntés    meghozatalához   szükséges   tényeket    megérteni,
         áttekinteni, és racionálisan mérlegelni. A vizsgálódás  tehát
         –  az  Eüaktv.  kifejezésével  élve  –  az  érintett  értelmi
         állapotára  vonatkozik. Következésképpen  a  cselekvőképesség
         korlátozása  vagy kizárása, vagyis a gondnokság alá  helyezés
         ténye   és   az  abból  levonható,  az  érintettre  vonatkozó
         következtetés egészségügyi adatnak minősül. [A gondnokság alá
         helyezésre  és  annak indokára vonatkozó adat mint  egészségi
         állapotra  vonatkozó adat az Avtv. 2. § 2. b) pontja  alapján
         is különleges adat.]
          A  gondnokság  alá helyezéssel kapcsolatos  információkat  a
         német  szövegségi Alkotmánybíróság is alkotmányos  védelemben
         részesíti.  Az  Alkotmánybíróság  az  általános  személyiségi
         jogból  (Art.  2  Abs  1.,  Art.  1  Abs.  1  GG)  levezetett
         információs   önrendelkezési  jog  védelmi   körébe   tartozó
         információk   közé   sorolta   a   személy   gondnokság   alá
         helyezésének tényét, az azzal kapcsolatos eljárásra vonatkozó
         adatokat  és  azokat  a  személyes körülményeket,  amelyek  a
         cselekvőképesség  korlátozásához vezettek.  [BVerfGE  78,  77
         (84)]

                                      IV.

          A   következőkben  az  Alkotmánybíróság  áttekintette,  hogy
         jelenleg  milyen szabályok alapján korlátozható  a  személyek
         cselekvőképessége,    s    hogy    a    korlátozás     milyen
         következményekkel  jár  a  hatósági,  bírósági  eljárásokban,
         valamint a magánszemélyek egymás közötti jogviszonyaiban.

          1.  A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a
         továbbiakban:    Ptk.)   14.   §   (4)   bekezdése    szerint
         cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság  azt  a
         nagykorú   személyt  helyezi,  akinek  az   ügyei   viteléhez
         szükséges  belátási  képessége a pszichés állapota,  szellemi
         fogyatkozása  vagy  szenvedélybetegsége  miatt  –   általános
         jelleggel,   illetve  egyes  ügycsoportok  vonatkozásában   –
         tartósan   vagy   időszakonként  visszatérően   nagymértékben
         csökkent.   A   Ptk.   15.   §  (4)   bekezdése   alapján   a
         cselekvőképességet  kizáró gondnokság alá  a  bíróság  azt  a
         nagykorú  személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez  szükséges
         belátási   képessége  –  pszichés  állapota   vagy   szellemi
         fogyatkozása  miatt  –  tartósan teljes  mértékben  hiányzik.
         Következésképpen gondnokság alá helyezni valakit kizárólag  a
         Ptk.  14.  §  (4)  bekezdésben meghatározott egészségügyi  ok
         (pszichés  állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség)
         alapján  lehet, és csak abban az esetben, ha ezen ok miatt  a
         személy nem képes érdekeinek megfelelő döntést hozni, illetve
         érdekeinek megfelelően cselekedni [Ptk. 15. § (4) bekezdés].

          2.  Polgári  perben a bíróság [Pp. 50. §],  a  közigazgatási
        hatósági   eljárás   során   az  eljáró   hatóság   hivatalból
        vizsgálhatja  az  ügyfél  eljárási  képességének  meglétét  [a
        közigazgatási  hatósági  eljárás  és  szolgáltatás   általános
        szabályairól  szóló  2004.  évi  CXL.  törvény   15.   §   (6)
        bekezdés].  A  polgári  perben vagy  a  közigazgatási  eljárás
        során  jellemzően  akkor  van  szükség  az  eljárási  képesség
        vizsgálatára,   ha   az   eljáró   bíróság   illetve   hatóság
        feltételezése  alapján  a  fél  cselekvőképessége  korlátozott
        vagy  hiányzik.  A  bíróságoknak ugyanis „csak  kétség  esetén
        kell   a  perbeli  jog-  és  cselekvőképességet  vizsgálniuk”.
        [438/B/1996.  AB  határozat, ABH  1999,  555,  556.]  Kivételt
        jelentenek   a   gondnokság  alá  helyezés  módosításával   és
        megszüntetésével  kapcsolatos perek, ahol a gondnokolt  teljes
        perbeli  cselekvőképességgel  rendelkezik.  [Pp.  312.  §  (3)
        bekezdés; 355/B/2005. AB határozat, ABH 2007, 1863, 1865.]
          A   Rendelet  7.  §-ának  megfelelően  az  OIT  Hivatala   a
        gondnokoltak  névjegyzékéből  ingyenes  felvilágosítást  ad  a
        bíróság,   az   ügyészség,  a  nemperes  eljárást   lefolytató
        közjegyző,  az önálló bírósági végrehajtó vagy a közigazgatási
        szerv  részére,  ha  az  törvényben meghatározott  feladatának
        ellátásához  kér  információt. Az  indítványozó  nem  támadta,
        ezért   az   Alkotmánybíróság  nem   vizsgálta   a   hatóságok
        adatigénylésére    vonatkozó   szabály   (Rendelet    7.    §)
        alkotmányosságát.   Az  OIT  Hivatal  főosztályvezetőjének   a
        tájékoztatása  szerint az információkérés  túlnyomó  részét  a
        hatóságoktól  (jellemzően a rendőrségtől) érkező  megkeresések
        teszik ki.

          3.   A  cselekvőképesség  megléte  nemcsak  a  bírósági   és
         közigazgatási   eljárás   során  elengedhetetlen,   hanem   a
         magánjogi jogalanyok egymás közötti jogviszonyaiban is.
          A   gondnokság   alá   helyezéssel   kapcsolatos   szabályok
         elsődleges  célja  az  ügyeinek vitelére  képtelen  és  ezért
         kiszolgáltatott felnőtt személyének és vagyonának a  védelme.
         A  gondnokság intézménye azokat az embereket segíti,  akiknek
         mentális     megbetegedés    vagy    mentális     képességeik
         megfogyatkozása  miatt  tartósan vagy  átmenetileg  sérült  a
         döntési  képességük.  Ügyeik intézésére gondnokot  rendel.  A
         döntési képesség teljes hiánya esetén a gondnok önállóan  jár
         el.  Ezért  rendelkezik a Ptk. 15/A. § (1)  bekezdése  arról,
         hogy  a cselekvőképtelen személy jognyilatkozatai – a csekély
         jelentőségű,  tömegesen  előforduló  szerződések  (például  a
         buszjegyvásárlás)  kivételével  –  semmisnek  minősülnek.   A
         szabály kiindulópontja az, hogy a cselekvőképtelensége  miatt
         gondnokság alatt álló személy döntési képessége oly mértékben
         sérült,  hogy  a  jogszabálynak az  érintett  személyt  saját
         döntéseinek  következményeitől is meg kell  óvnia.  Ebben  az
         esetben  az  önmaga képviseletére nem képes személy  gondnoka
         éppen  a  gondnokolt alapjogainak érvényesítésében  segíthet.
         [1071/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 901, 903.]
          A  korlátozottan  cselekvőképes személy esetében  nem  ez  a
         helyzet.   Az   a   személy,  akinek  a   döntési   képessége
         korlátozott,  a  gondnokával együtt dönt  minden,  őt  érintő
         kérdésben. Abban az esetben pedig, amikor a döntési  képesség
         korlátozottsága  csak bizonyos ügyek vitelére  vonatkozik,  a
         gondnokoltnak   csak   ezen  ügyek  esetében   van   szüksége
         gondnokának beleegyezésére, egyéb esetekben önállóan jár el.
          A   gondnokság   elrendelésével  kapcsolatos   rendelkezések
         azonban  nem csupán a gondnokolt személyt, hanem a gondnokság
         alá   helyezettel  jogviszonyba  lépők  személyi  és  vagyoni
         érdekeinek  a  védelmét is szolgálják.  Az  ügyleti  forgalom
         biztonsága  érdekében ugyanis indokolt, hogy  azon  személyek
         számára,  akik  a személyi és vagyoni jogviszonyokban  önálló
         döntéshozatalra  nem  képesek, a  bíróság  a  gondnokság  alá
         helyezési per során ügyei vitelére gondnokot rendeljen ki.  A
         gondok   beleegyezése  vagy  utólagos  jóváhagyása  teszi   a
         gondnokolt egyes jognyilatkozatát érvényessé.

                                      V.

          Az  alkotmányossági  vizsgálat tárgya  jelen  ügyben  nem  a
         gondnokság alá helyezési eljárást érintő jogszabály, hanem  a
         már  gondnokság  alá helyezettek személyes adatok  védelméhez
         fűződő jogának érvényesülése.

          1.  A  gondnokoltnak alapvető jogi érdeke, hogy a gondnokság
         alá  helyezéssel,  s  ezáltal közvetve a gondnokolt  pszichés
         állapotával  kapcsolatos  információkhoz  harmadik  személyek
         indokolatlanul  ne férhessenek hozzá. A társadalomban  ma  is
         gyakran     éri    igazságtalanul    hátrány    az    értelmi
         fogyatékossággal  élő embereket, ezért pusztán  a  gondnokság
         tényének  napvilágra kerülésével az érintett  élete  súlyosan
         megnehezülhet.  A német szövetségi Alkotmánybíróság  is  utal
         arra,  hogy a gondnokság tényéből harmadik személy nem csupán
         az  érintett  jogi  státuszáról, cselekvőképességéről  szerez
         ismeretet,  ami  egyébként  a  vagyoni  jogviszonyokba  lépők
         számára  releváns és szükséges információ, hanem az  érintett
         személyiségét    meghatározó    lényeges    tulajdonságairól,
         adottságairól        (esetleges       szenvedélybetegségéről,
         gyengeelméjűségéről, anyagi értelemben vett  könnyelműségéről
         stb.). Ez az érintettre levonható következtetés eredményezhet
         megbélyegzést, és megnehezíti a mielőbbi hatékony  társadalmi
         reintegrációt  [BVerfGE  78,  77  (86-87)].  Természetesen  a
         vagyoni  viszonyokban és a személyhez kötődő jognyilatkozatok
         megtételekor  is  méltányolandó igény,  hogy  a  jogviszonyba
         lépők   megismerhessék   a  másik  fél   cselekvőképességének
         esetleges  korlátozottságával  kapcsolatos  adatot.  Ezt   az
         igényt a jognak úgy kell kielégítenie, hogy közben ne sértsen
         alapjogot,  vagyis  ne engedjen indokolatlan  hozzáférést  az
         érintett személy különleges védelmet igénylő adataihoz.

          2.  Ezt  hangsúlyozza az Európa Tanácsnak a cselekvőképtelen
         nagykorúak  jogi védelméről szóló R. (99) 4.  számú  ajánlása
         is.   Az   ajánlás  4.  alapelve  szerint  az  Európa  Tanács
         tagállamainak  mérlegelniük kell a meghozott intézkedések  (a
         gondnokság    alá    helyezés)   automatikus   nyilvánosságra
         hozatalával   járó  hátrányokat  és  azokat   az   előnyöket,
         amelyeket  a  nyilvánosságra  hozatal  az  érintett,  illetve
         harmadik   személyek  érdekében  nyújtani   képes.   Egyfelől
         figyelemmel  kell lenni arra, hogy a gondnokság alá  helyezés
         tényének  nyilvánosságra  kerülése önmagában  is  megbélyegző
         hatású.  Másfelől viszont egyes esetekben éppen a  gondnokság
         tényének  ismerete  védi  magát  a  gondnokoltat  és  a  vele
         jogviszonyra lépni kívánó harmadik személyt. Az Európa Tanács
         Miniszteri  Bizottsága  elfogadható  megoldásnak   tartja   a
         gondnokoltak  regiszterét,  ha  az  ott  vezetett   szenzitív
         adatokba kizárólag azok tekinthetnek be, akiket az intézkedés
         (jelen  esetben a gondnokság alá helyezés ténye)  személyesen
         érint.  Itt is hangsúlyozza a nemzetközi dokumentum,  hogy  a
         gondnokság   tényének   stigmatizáló  hatású   nyilvánosságra
         hozatala   feltétlenül  elkerülendő  [Explanatory  Memorandum
         Recommendation Rec(1999)4 on principles concerning the  legal
         protection of incapable adults].
           3.  Magyarországon  a  központi  nyilvántartást  megelőzően
         nagyon   sokáig  hirdetményi  rendszer  működött,   amit   az
         adatvédelmi  biztos  több alkalommal alkotmányos  szempontból
         bírált.  Az  adatvédelmi biztos 1995-1996-os éves  parlamenti
         beszámolója  szerint egy 1996. novemberében  érkezett  panasz
         kapcsán  merült  fel  a gondnokság alá helyezettek  személyes
         adatainak       kezelésével      kapcsolatos      szabályozás
         tarthatatlansága.  A Pp. akkor hatályos  előírása  szerint  a
         gondnokság  alá  helyezésről kibocsátott hirdetményt  tizenöt
         napra ki kellett függeszteni a bíróság, valamint a gondnokolt
         lakóhelye szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtábláján.
          Az  adatvédelmi  biztos az 1997. és az 1999. évi  parlamenti
         beszámolójában  is  hangsúlyozta, hogy  „alkotmányos  jogokat
         sértő,  értelmetlen gyakorlat” a gondnokság  alá  helyezésről
         szóló hirdetmény bíróságon és a polgármesteri hivatalban való
         közzététele,  s  annak a helyi újságokban való megjelentetése
         (500/H/1996, 484/H/1999).
          Ezt    követően    a   cselekvőképességgel,    gondnoksággal
         összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2001. évi  XV.
         törvény  2.  §-a  módosította  a  Pp.-nek  a  gondnokság  alá
         helyezésről  szóló teljes XVII. fejezetét.  A  Pp.  módosítás
         eredménye  a  gondnokság tényét automatikusan  nyilvánosságra
         hozó  hirdetményi rendszer megszüntetése, és helyette  egy  a
         gondnokság  tényét  illetően  a titkossághoz  fűződő  érdeket
         jobban  figyelembe  vevő rendszer, a gondnokolt  személyekről
         vezetett központi adatbázis bevezetése.

                                      VI.

          1.  A  Pp. 311. § (4) és (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy
         a  gondnokság alá helyezést be kell vezetni a gondnokoltakról
         a  bíróság  által  vezetett  névjegyzékbe,  valamint  az  OIT
         Hivatala  által  a gondnokolt személyekről vezetett  központi
         adatbázisba. Az OIT Hivatala által kezelt adatok  azonosak  a
         gondnokság  alá  helyezéssel kapcsolatos  perben  első  fokon
         eljárt  helyi  bíróság  által vezetett névjegyzékben  foglalt
         adatokkal.  A  névjegyzék  tartalmazza  a  gondnokolt  nevét,
         születési  helyét,  idejét, anyja  nevét;  a  gondnokság  alá
         helyezési    perben   jogerős   határozatot   hozó    bíróság
         megnevezését,   az   ügy   számát;   a   határozat   jogerőre
         emelkedésének     napját;    annak     megjelölését,     hogy
         cselekvőképességet  kizáró  vagy  korlátozó  gondnokság   alá
         helyezésre  került-e  sor; ha a cselekvőképesség  korlátozása
         egyes    ügycsoportok   tekintetében   történt,   akkor    az
         ügycsoportok megjelölését; valamint a gondnokság alá helyezés
         kötelező  felülvizsgálatának  időpontját,  ha  a  bíróság   a
         felülvizsgálatról rendelkezett [Rendelet 1. § (2) bekezdés].
          A  névjegyzéket vezető bíróság a gondnokoltak névjegyzékéből
        a  Rendelet  2-4.  §-ában  foglaltak  szerint,  költségtérítés
        nélkül   [a  bírósági  ügyvitel  szabályairól  szóló  14/2002.
        (VIII.  1.)  IM rendelet 10. § (5) bekezdés], az OIT  Hivatala
        ugyanazon     adatokról    költségtérítés     ellenében     ad
        felvilágosítást  (Rendelet  5. §).  A  felvilágosítás  adására
        vonatkozó  előírások  egyéb tekintetben  ugyanazok,  ezért  az
        Alkotmánybíróság a következőkben együtt vizsgálta  a  bírósági
        és   az   OIT  Hivatala  által  vezetett  névjegyzékhez   való
        hozzáférés szabályait.

          2.   A   gondnokoltakról  vezetett  bírósági   nyilvántartás
         elsősorban   nem   a   cselekvőképtelen  személyek   védelmét
         szolgálja,   annak  célja  sokkal  inkább   a   gondnokolttal
         jogviszonyt  létesítő  érdekeinek  a  védelme.  A   jelenlegi
         szabályozás   ugyanis   ez  utóbbi   számára   biztosítja   a
         gondnokoltak névjegyzékéhez való hozzáférést.
          Az   Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   méltányolandó
         igény,   hogy   a   személyhez  kötődő  jognyilatkozat-tételt
         megelőzően  a  jogviszonyba lépő felek megismerhessék  egymás
         cselekvőképességére vonatkozó adatokat. A  személyes  jellegű
         jogviszonyok  esetében  ugyanis  elengedhetetlen,   hogy   az
         érintett személy bizonyos mértékig átlássa például a házasság
         életközösségi    jellegét   vagy    az    egyéb    családjogi
         jognyilatkozatok  hatását. Ennek hiányában  nem  jöhet  létre
         érvényesen  a  házasság,  vagy  például  semmis  az  apaságot
         elismerő jognyilatkozat.
          Az  elsődlegesen  vagyoni  jellegű jogviszonyokban  pedig  a
        forgalom  biztonsága igényli az érintettek cselekvőképességére
        vonatkozó      információkhoz     való     hozzáférést.      A
        forgalombiztonság  az Alkotmánybíróság gyakorlata  alapján  az
        Alkotmány   2.   §   (1)   bekezdésben  foglalt   jogállamiság
        fogalmából   vezethető  le.  A  gazdasági   jogban   megjelenő
        forgalombiztonság    és    hitelezővédelem     követelményének
        „alaptörvényi   foglalata”  a  jogbiztonság.  A   jogbiztonság
        általános   követelménye  ugyanis  „a  társasági  jog   olyan,
        prioritást  élvező  célkitűzéseiben  konkretizálódik,  mint  a
        forgalombiztonság  és  a  hitelezővédelem”   [935/B/1997.   AB
        határozat, ABH 1998, 765, 773.; megerősítve: 3/2006. (II.  8.)
        AB határozat, ABH 2006, 65, 94.].
          Az    Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint    tehát    a
        gondnokolttal   jogviszonyt   létesítő   személyek   érdekében
        szükségesnek   bizonyulhat,  hogy  a  bíróságok   névjegyzéket
        vezessenek  a gondnokoltakról, és az is, hogy abból,  indokolt
        esetben, felvilágosítást adjanak a megkötendő jogügylet  által
        érintettek  számára.  A Pp. támadott rendelkezése  a  szerződő
        felek   védelmére   és   a  forgalom  biztonságára   vonatkozó
        alkotmányos jogalkotói célokat szolgál.

          3.   A   Pp.   311.   §   (4)  bekezdés  utolsó   mondatának
         alkalmazásakor a harmadik személy felé történő  minden  egyes
         adatszolgáltatás  az  érintett  személyes  adatok  védelméhez
         fűződő jogának korlátozását jelenti. A továbbiakban ezért  az
         Alkotmánybíróság  azt  vizsgálta, hogy  a  jogviszonyba  lépő
         felek  védelme  és a forgalom biztonsága mint jogalkotói  cél
         elérésével  arányban  áll-e a gondnokoltak  személyes  adatok
         védelméhez fűződő jogának ilyen korlátozása.

          3.1.  Tekintettel  arra,  hogy a  cselekvőképességet  kizáró
        gondnokság  alatt  állók  személyi igazolványának  kezelése  a
        törvényes  képviselők kötelessége, a jogviszonyba lépés  során
        a   gondnokság  ténye  a  szerződő  másik  fél  számára   nagy
        valószínűséggel    ismertté    válik.    Ezért    a    Pp.-ben
        intézményesített  eljárásra, a jogügyleti képesség  meglétének
        ellenőrzésére      jellemzően     a      cselekvőképességükben
        korlátozottak esetében kerül sor.
          A   személyi   igazolvánnyal  a  polgárok   egymás   közötti
        jogviszonyaikban     és     az    állami     szervek     előtt
        személyazonosságukat   hitelt   érdemlően   igazolni    tudják
        [1202/B/1996.  AB  határozat,  ABH  2000,  658,  662-663.].  A
        személyazonosító  igazolvány kiadásáról  és  nyilvántartásáról
        szóló  168/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet 9. §  (1)  bekezdése
        alapján  állandó személyazonosító igazolvány annak a  személyi
        adat-    és    lakcímnyilvántartás   hatálya   alá    tartozó,
        Magyarországon   élő   magyar   állampolgárnak,   bevándorolt,
        letelepedett  és  menekült jogállású  személynek  adható,  aki
        személyazonosságát   és   a   személyazonosító   igazolványban
        szereplő   adatait  a  rendeletben  meghatározott  okiratokkal
        igazolja.
        A  cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló kérelmezőnek
        és   törvényes   képviselőjének  a  rendeletben   meghatározott
        okiratok  mellett  a kérelemhez be kell mutatnia  a  gondnokság
        alá   helyezést   tanúsító  jogerős  bírósági  határozatot,   a
        törvényes    képviseletet    igazoló    jogerős    gyámhatósági
        határozatot,  valamint a törvényes képviselő személyazonosságát
        igazoló  okmányt  is  (19.  §).  A  cselekvőképességet   kizáró
        gondnokság  alatt álló személy személyazonosító  igazolványának
        kiadásával,  használatával és birtokban tartásával  kapcsolatos
        kötelezettségek  a  törvényes képviselőt terhelik  [31.  §  (3)
        bekezdés].
        A  cselekvőképesség  korlátozottsága a  személyi  igazolványban
        nem  szereplő  információ, ezért a jogalkotó bírói névjegyzéket
        intézményesített, amelyből felvilágosítás kérhető a  gondnokság
        alá helyezés terjedelméről.

          3.2.  Az  Alkotmánybíróság  a következőkben  áttekintette  a
         gondokoltak    névjegyzékéből    való    felvilágosítás-kérés
         jogszabályi hátterét és joggyakorlatát.
          A  Pp.  311.  §  (4)  bekezdése  szerint  a  gondnokoltakról
         vezetett    névjegyzék   adatairól   csak   azok    kaphatnak
         felvilágosítást,   akik  az  ehhez  fűződő   jogi   érdeküket
         igazolják.  A  Rendelet  2.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a
         felvilágosítás   kérése  során  meg  kell   jelölni   azt   a
         jogügyletet  (például adásvételi szerződést),  illetve  egyéb
         okot  (például  tervezett házasságkötés,  vagy  közszolgálati
         jogviszony   létesítése),  amely  a  felvilágosítás   kérését
         megalapozza.  Amennyiben a jogi érdek  okirattal  igazolható,
         azt  a  kérelemhez  mellékelni kell.  A  Rendelet  2.  §  (3)
         bekezdése  alapján a kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező
         nevét,  lakóhelyét,  a felvilágosításhoz  fűződő  jogi  érdek
         meghatározását, illetve annak a személynek a kérelmező  által
         ismert,  a  Rendelet  1.  § (2) bekezdése  szerinti  adatait,
         akinek a gondnokság alá helyezéséről felvilágosítást kér.
        A   bíróság  által  gondnokság  alá  helyezettek  számítógépes
        névjegyzékének nyilvántartásáról szóló 2002. évi 5. számú  OIT
        szabályzat    melléklete   tartalmazza   a   gondnokság    alá
        helyezettek      számítógépes      névjegyzékéből      történő
        adatigénylésre  szolgáló nyomtatványt. A  kérelemben  eszerint
        fel kell tüntetni a kérelmező nevét, lakcímét (székhelyét),  a
        felvilágosításhoz  fűződő  jogi  érdek  igazolására   irányuló
        közlést,   valamint   a   bemutatott   vagy   csatolt   okirat
        (határozat) megnevezését és az irat számát. Az OIT  Hivatalnál
        költségtérítés   ellenében  felvilágosítást   kérő   személyek
        jellemzően   adásvételi,   biztosítási   és   munkaszerződések
        csatolásával,  a  bankok  a hozzájuk  benyújtott  hitelkérelem
        továbbításával   igazolják   fennálló   jogi   érdeküket.    A
        gondnokság  alá  helyezettre vonatkozóan meg kell  adni  nevét
        (leánykori  nevét), születési helyét és idejét,  anyja  nevét,
        valamint  meg kell jelölni az ügyben jogerős határozatot  hozó
        bíróságot és határozatának számát.
          Az  OIT  Hivatala  által  az  adatkérő  számára  kibocsátott
        válaszdokumentum    tartalmazza   a   kérelem    benyújtásának
        időpontját,  a  kérelmező  nevét, címét,  a  felvilágosításhoz
        fűződő  jogi érdek megnevezését, a jogi érdeket igazoló okirat
        számát,   az   adatszolgáltatás  típusát   (hatályos   és/vagy
        archív),  a  költségtérítés  formáját  és  a  gondnokság   alá
        helyezett  személy több adatát. A személyi azonosító  adatokon
        túl  (születési  hely,  idő, anyja  neve)  a  válaszdokumentum
        jelzi  a  gondnokság alá helyezést elrendelő bíróság nevét,  a
        bírósági   ügy  számát,  a  határozat  jogerőre  emelkedésének
        időpontját, a felülvizsgálat időpontját, a gondnokság  típusát
        (kizáró   vagy   korlátozott).  Korlátozott   cselekvőképesség
        esetén  a  dokumentum azt is tartalmazza,  hogy  a  gondnokolt
        személy mely ügyek intézéséből van kizárva.

          3.3.   Az   Alkotmánybíróság  702/B/2002.  AB  határozatában
        megállapította,   hogy   a  társadalmi  szervezetek   bírósági
        nyilvántartásban szereplő adatainak kezelésére  értelemszerűen
        irányadóak  az  Avtv.  rendelkezései. A határozat  szerint  „a
        közhitelű  nyilvántartás  adatai fő  szabályként  nyilvánosak,
        azonban   a  törvényalkotó  a  fő  szabály  alóli  kivételként
        kizárja a nyilvánosság köréből a tagok személyes adatát  (név,
        lakcím)  tartalmazó  alakuló ülés jelenléti  ívét,  illetve  a
        tagokról   készített  nyilvántartást,  biztosítva  ezáltal   a
        társadalmi   szervezetek   tagjainak   anonimitáshoz    fűződő
        érdekét”.  (ABH  2004,  1643, 1642.) Ez a  megoldás  egyszerre
        garantálja  a  közügyeket érintő közérdekű információk  szabad
        hozzáférését  és  a  személyes adatok  bizalmas  kezelését.  A
        társadalmi  szervezetek  nyilvántartása  ebből  a  szempontból
        eltér     az     ingatlan     nyilvántartástól     vagy      a
        cégnyilvántartástól. Mindhárom tartalmaz  ugyan  közérdekű  és
        személyes  adatokat  is,  a piaci követelményekre  tekintettel
        azonban      az      ingatlan-nyilvántartásbeli      és      a
        cégnyilvántartásbeli  személyes  adatok  megismerhetőek.   [Az
        ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997.  törvény  CXLI.  törvény
        4.  §  (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás – az  e
        törvényben   meghatározottak  szerint  –  nyilvános.   A   (3)
        bekezdés   alapján  azonban  csak  a  nyilvántartás   vagy   a
        széljegyzett  jogosult  és kötelezett  engedélyével  ismerhető
        meg  például a jogosult személyi azonosítója és a tulajdonosok
        jegyzéke. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és  a
        végelszámolásról  szóló  2006.  évi  V.  törvény  12.  §   (1)
        bekezdés    alapján    a    cégiratokat    bárki    ingyenesen
        megtekintheti.  A  14. § (2) bekezdés alapján  azonban,  ha  a
        céginformációt   természetes  személyre   vonatkozóan   kérik,
        (például,  hogy  ki mely cégnél lát el vezető tisztséget  vagy
        felügyelő   bizottsági  tagságot)  akkor  az  adatszolgáltatás
        tényét rögzíteni kell.]
          A  nyilvánosság törvényi előírása folytán azonban az  adatok
        nem   veszítik  el  személyes  adat  jellegüket,  hanem  ahhoz
        hasonlóak, mint a közérdekből nyilvános adatok (Avtv. 2. §  5.
        pont),   amelyek   esetében   alkotmányos   cél   (például   a
        közhitelűség,  a  forgalombiztonság,  az  átlátható   működés)
        indokolja   a   személyes   adatok   védelméhez   fűződő   jog
        korlátozását.
        Jelen  ügyben  az  Alkotmánybíróság abból  indult  ki,  hogy  a
        gondnokoltak   bírósági  nyilvántartása   kizárólag   személyes
        adatokat  tartalmaz.  Ezért  garanciális  jelentőségű,  hogy  a
        gondnokoltak   névjegyzékében  szereplő  adatok   kezelése   az
        adatvédelem alkotmányos elveinek megfelelően történjen.

          3.4.  Az  Alkotmánybíróság ezért megvizsgálta,  hogy  a  Pp.
        311.  §  (4) bekezdés utolsó mondata által választott megoldás
        alapján  az  adatkérésre  valóban  az  arra  legitim  indokkal
        rendelkezők jogosultak-e.
          A   névjegyzékből  való  költségtérítéses  információkérésre
        tipikusan  akkor  kerül sor, amikor a  gondnokolt  és  a  vele
        jogviszonyba   lépő   fél   konszenzuson   alapuló   magánjogi
        jogügyletet  (adásvételi,  biztosítási,  hitel-   vagy   egyéb
        szerződést)   kíván   létrehozni,  illetve   a   korlátozottan
        cselekvőképes munkaviszonyt szeretne létesíteni.  Ennek  során
        szükség  van  a  gondnokolt és adott esetben  annak  törvényes
        képviselője   beleegyezésére  is.   Szerződéskötés   során   a
        szerződő   felek   kötelesek   együttműködni,   és   megfelelő
        gondossággal  eljárni  [Ptk. 4. §, 205.  §  (3)  bekezdés].  E
        gondosságba beletartozik annak vizsgálata is, hogy  megvannak-
        e  a szerződéskötés jogi feltételei. A felek ugyanis kötelesek
        egymást  tájékoztatni  a  szerződést  érintő  minden  lényeges
        körülményről.
          A  szerződő  felek  akkor járnak el gondosan,  ha  –  kétség
        esetén      –      megbizonyosodnak     szerződő     partnerük
        cselekvőképességéről,  s ha kétségük  támad  efelől,  szerződő
        partnerükkel közlik ezt, és világossá teszik számára, hogy  ha
        a  szerződést  érintő e lényeges körülményről nem nyilatkozik,
        költségtérítés    ellenében   az   OIT   Hivatalától    kérnek
        adatszolgáltatást.
          Egy  ilyen  szerződéskötési eljárás során  az  érintett  (és
        annak   törvényes  képviselője)  tudomást  szerez  a  szerződő
        partner  adatkérési szándékáról, és lehetősége van arra,  hogy
        a   szerződő  fél  adatkérése  helyett  maga  (vagy  törvényes
        képviselője)  kérjen  igazolást  az  OIT  Hivatalától.   Ennek
        hiányában  a  Rendelet  4. §-a alapján  a  gondnokolt  személy
        és/vagy  gondnoka egy arra irányuló kérelem esetén  ingyenesen
        kap információt arról, hogy az OIT Hivatala a névjegyzékből  a
        gondnokság  fennállására vonatkozóan kinek,  mikor  és  milyen
        jogcímen adott felvilágosítást.
          Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy
        az  adatok hozzáférésére jogosult személyi kör (a jogviszonyba
        lépő  felek)  meghatározása  nem  korlátozza  aránytalanul  az
        érintettek személyes adatokhoz fűződő jogát.

          3.5. Az Alkotmánybíróság végül azt vizsgálta, hogy a Pp.  és
        a  Rendelet támadott rendelkezései valóban csak azon személyes
        adatok  kiadását  teszik-e  lehetővé,  amelyek  megismeréséhez
        adott   esetben  az  információt  kérőnek  valós  jogi  érdeke
        fűződik.
          A   Pp.  311.  §  (5)  bekezdése  alapján  az  OIT  Hivatala
        jogszabályban   meghatározott  költségtérítés   ellenében   az
        országos   névjegyzék   adatairól  felvilágosítást   ad   azok
        számára, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket igazolják. A  Pp.
        azonban  nem  rendelkezik  az OIT Hivatala  által  kibocsátott
        válaszdokumentumban   feltüntethető  adatok   tartalmáról.   A
        Rendelet  3.  §  (2)  bekezdése szerint  „a  felvilágosítás  a
        gondnokoltnak  (volt  gondnokoltnak) a névjegyzékben  szereplő
        azon  fennálló,  illetve megszűnt adataira terjed  ki,  melyek
        összefüggnek  a  kérelmező  által igazolt  jogi  érdekkel”.  A
        Rendelet  tehát  felhatalmazza  az  OIT  Hivatalát,  hogy   az
        igazolt  jogi érdekkel összefüggő jelenlegi és archív adatokat
        adjon  ki  a  felvilágosítást kérő  számára.  Önmagában  ez  a
        felhatalmazás,  az  archív  adatok kiadásának  lehetősége  nem
        alkotmánysértő,  hiszen például egy bűncselekmény  felderítése
        során  szükség  lehet  arra, hogy  a  rendőrség  a  névjegyzék
        korábbi adataihoz is hozzáférjen.
          A  jogalkalmazás  során  azonban az OIT  Hivatala  által  az
        adatkérőnek  eljuttatott válaszdokumentum  révén  az  adatkérő
        olykor   a  szükségesnél  szélesebb  körben  férhet  hozzá   a
        névjegyzékben     szereplők    személyes    adataihoz.     Egy
        hitelszerződés   megkötését   megelőzően   például   az    OIT
        Hivatalától  felvilágosítást kérő bank adott  esetben  nemcsak
        azt  tudhatja  meg az érintettről, hogy jelenleg szerepel-e  a
        gondnokoltak  névjegyzékében,  hanem  azt  is,  hogy  korábban
        szerepelt-e   az  adatbázisban.  Emellett,  ha   az   érintett
        korlátozottan  cselekvőképes, akkor a bíróság  megnevezése,  a
        bírósági   ügyszám,   a   jogerőre  emelkedés   időpontja,   a
        gondnokság  felülvizsgálatának időpontja mellett  az  adatkérő
        bank   azzal   is  tisztában  lesz,  hogy  például  családjogi
        jognyilatkozatok  megtételében,  az  egészségügyi   ellátással
        összefüggő  jogok  gyakorlásában vagy éppen örökösödési  ügyek
        vitelében   a   bíróság  mennyiben  korlátozta   az   érintett
        cselekvőképességét.
           Ilyen   széleskörű  adatszolgáltatásra   a   Pp.   vizsgált
         rendelkezése és a Rendelet 3. § (2) bekezdése sem ad, és  nem
         is adhat felhatalmazást, mert annak nincs alkotmányos indoka.
         Az   adatkezelésnek   ugyanis  csupán  az   elkerülhetetlenül
         szükséges mértékű személyes adatokra kell korlátozódnia.
           Az  Alkotmánybíróság a 38/1993. (VI. 11.)  AB  határozatban
         kifejtette:    „Az    Alkotmánybíróságnak    a     jogszabály
         alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmány  értelmezésével
         meg  kell  állapítania, hogy az adott jogszabályi rendelkezés
         tárgyában  melyek az alkotmányos követelmények. A  jogszabály
         alkotmányos,  ha ezeknek megfelel. A megfelelés megállapítása
         logikailag   elkerülhetetlenné  teszi  azonban   a   vizsgált
         jogszabály  értelmezését  is. Az Alkotmánybíróság  mindig  az
         Alkotmány  és  a  vizsgált  jogszabály  egymásra  tekintettel
         értelmezett  megfelelését vagy ellentétét  állapítja  meg.  A
         norma   alkotmányosságának  megállapítása  egyben   a   norma
         alkotmányos értelmezéseinek tartományát is kijelöli: a  norma
         mindazokban az értelmezéseiben alkotmányos, amelyek az  adott
         ügyben megállapított alkotmányi követelményeknek megfelelnek.
         A jogrendszer egysége is megköveteli, hogy minden jogszabályt
         ne   csupán   önmagában   és   funkcióját   tekintve,   hanem
         mindenekelőtt  az Alkotmánnyal való összhangjára  figyelemmel
         értelmezzenek,  függetlenül attól is, hogy  a  jogszabály  az
         Alkotmány  előtt  vagy után keletkezett-e.” [ABH  1993,  256,
         267.;  megerősítve: 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995,
         115,  121.;  4/1997. (I. 22.) AB határozat,  ABH  1997,  41.;
         22/1999.  (VI.  30.) AB határozat, ABH 1999,  176,  201.;  az
         újabb  gyakorlatban:  22/2005. (VI. 17.)  AB  határozat,  ABH
         2005, 246.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290.;
         75/2008. (V. 29.) AB határozat, ABH 2008, 651, 665.; 47/2009.
         (IV. 21.) AB határozat, ABK 2009. április, 410, 418-419.]
           Jelen  ügyben az Alkotmánybíróság úgy ítélte  meg,  hogy  a
         Pp.   311.  §  (4)  bekezdésének  és  a  Rendeletnek  az   az
         értelmezése  van összhangban az Alkotmány 59.  §-ával,  amely
         szerint a gondnokoltak névjegyzékéből történő adatkérés során
         az   adatkérő  kizárólag  az  általa  hivatkozott   jogügylet
         megkötéséhez,  jogviszony létrehozatalához  elkerülhetetlenül
         szükséges  személyes adatot tartalmazó információkhoz  juthat
         hozzá.
           Ezt  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította:  a
         Pp.  311.  §  (4)  bekezdés  utolsó  mondata  és  a  Rendelet
         alkalmazásánál  az  Alkotmány 59.  §-án  alapuló  alkotmányos
         követelmény,   hogy   a   gondnokoltak  névjegyzékéből   való
         adatszolgáltatás    során   csak   az   adatkérés    céljának
         megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges adat  bocsátható
         az adatot kérő rendelkezésére.

        Az  Alkotmánybíróság  a fent kifejtett indokok  alapján  a  Pp.
        311.  § (4) bekezdés utolsó mondata, 311. § (5) bekezdés utolsó
        három  mondata  és  a  Rendelet 2-6. §-ai Alkotmány  59.  §-ába
        ütközésének   megállapítására  és   megsemmisítésére   irányuló
        indítványt elutasította.

                                     VII.

          1.  A  következőkben az Alkotmánybíróság az  indítványozónak
         azt  az  érvét vizsgálta, amely szerint a büntetett előéletre
         és  a  cselekvőképességre vonatkozó adat is különleges  adat,
         ezért  nincs  alkotmányos indoka, hogy a büntetett  előéletre
         vonatkozó adatról csak az érintett kaphat felvilágosítást,  a
         cselekvőképességre vonatkozó adatról viszont harmadik személy
         is.   Az   indítványozó  álláspontja  szerint  a   kifogásolt
         rendelkezések  sértik az Alkotmány 70/A. §  (1)  bekezdésében
         foglalt  diszkriminációtilalmat, mert „a  jognak  nemcsak  az
         egyes  (egyedi) személyeket kell egyenlő méltóságú személynek
         tekinteni  és  kezelni,  hanem  magának  a  személyiségnek  a
         különböző  szintjeit és tartalmi vonatkozásait  tekintve  sem
         lehet különbséget tenni” [34/1992. (VI. I.) AB határozat].
          A  Bnytv. 57. §-a szerint a hatósági erkölcsi bizonyítvány a
         bűntettesek   nyilvántartásának  adatairól  a   nyilvántartás
         kezelője által kiállított közokirat, amelynek a kiállítását a
         Bnytv.  58. § (1) bekezdése értelmében kizárólag az  érintett
         személy  kérheti.  Azok  a  szervek,  hatóságok,  amelyek   a
         büntetlen  előélet hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal  történő
         igazolását  igénylik, közvetlenül a nyilvántartás kezelőjétől
         nem  kérhetik az okirat kiállítását, azt azonban  megtehetik,
         hogy  hatósági erkölcsi bizonyítvány bemutatásához  kötik  az
         adott jogviszony létrejöttét.
          Az   Alkotmány  54.  §  (1)  és  70/A.  §  (1)  bekezdéséből
         következő   egyenlőként  kezelés  elve  nem   támaszt   olyan
         követelményt   a   jogalkotóval   szemben,   hogy    egyforma
         szabályokkal  rendezze például a büntetlen  előélettel  és  a
         gondnoksággal   kapcsolatos   adatkérést.   A   gondnoksággal
         kapcsolatos  adatokhoz  való  hozzáférést  rendező   többféle
         jogszabályi    megoldás   is   megfelelhet    az    Alkotmány
         rendelkezéseinek.  Az  egyenlőként kezelés  elve  csupán  azt
         követeli,   hogy   a   törvényhozó  a  jogszabályi   megoldás
         kiválasztásakor  az  érintettek, jelen esetben  a  gondnokság
         alatt  állók sajátos szempontjait figyelembe véve, és  emberi
         méltóságukat  tiszteletben tartva hozza meg a gondnokság  alá
         helyezéssel kapcsolatos adatkérést érintő szabályokat,  s  az
         ily   módon  megszavazott  törvény  ne  sértse  az   érintett
         személyek  alapjogait. Az Alkotmánybíróság  jelen  döntésében
         foglaltakra,    különösen   az   alkotmányos    követelményre
         tekintettel megállapítható, hogy van olyan értelmezése a  Pp.
         támadott  szabályának, amely megfelel az Alkotmány 59.  §  és
         70/A. § (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek.

          2.   Az   Alkotmánybíróság   végül   megvizsgálta   azt   az
         indítványozói felvetést, amely szerint az Alkotmány 2. §  (1)
         bekezdéséből következő jogbiztonság elvét sérti, hogy  a  Pp.
         és a Rendelet nem határozza meg, mi minősül jogi érdeknek, és
         azt  sem,  hogyan  igazolható a  jogi  érdek  a  gondnokoltak
         névjegyzékéből való adatkérés során.
          Az  alkotmánybírósági gyakorlat szerint egy jogszabály akkor
         nem   felel   meg   a   jogbiztonság   követelményének,    ha
         megfogalmazása   olyannyira  homályos,   hogy   jogalkalmazói
         jogértelmezéssel   sem   tölthető   ki   tartalommal,    vagy
         határozatlansága  lehetőséget ad a  szubjektív  jogalkalmazói
         döntésre,  a  különböző  jogalkalmazók  eltérő  gyakorlatára.
         (534/E/2001. AB határozat, ABH 2002, 1283, 1291.)
          A   jogi   érdek   fogalma  a  jogalkalmazók   számára   nem
         ismeretlen.  Számos törvény használja, és ennek nyomán  bírói
         döntések értelmezik, hogy mit jelent a jogi érdek a különböző
         jogviszonyokban.
          A   Pp.-nek  több  rendelkezése  tartalmazza  a  jogi  érdek
         fogalmat. Az 54. § (1) bekezdés alapján beavatkozhat a perbe,
         akinek  jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy egy adott per  miként
         dőljön  el.  A  bírósági értelmezés szerint a közvetett  jogi
         érdek  a  beavatkozást nem alapozza meg (EBH 2003.  1001;  BH
         2004.  444). A Pp. 119. § (3) bekezdése is használja  a  jogi
         érdek  kifejezést. Felvilágosítás adható a  peres  eljárásról
         annak,  akinek  az  eljárás  lefolytatásához,  illetve  annak
         eredményéhez jogi érdeke fűződik. (A rendelkezés 2009. január
         elsejétől  hatályos, így BH még nem jelent meg a  jogi  érdek
         értelmezéséről.)
          A  Ptk.  szintén  több helyen használja a jogos  érdek  vagy
        törvényes  érdek fogalmát. A Ptk. 226. § (2) bekezdés  alapján
        ha  jogszabály  miatt a szerződés tartalma megváltozik,  s  ez
        bármely  fél  lényeges jogos érdekét sérti, a  fél  kérheti  a
        bíróságtól   a  szerződés  módosítását,  vagy  a  szerződéstől
        elállhat.  A  Ptk.  235. § (2) bekezdése alapján  a  szerződés
        megtámadására  a  sérelmet  szenvedett  fél  és  az  jogosult,
        akinek  a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. (A törvényes
        érdek  vizsgálatáról lásd például az EBH 2003.  850.  bírósági
        döntést.)  A  241.  § alapján pedig a bíróság  módosíthatja  a
        szerződést,    ha    a    felek   tartós   jogviszonyában    a
        szerződéskötést   követően  beállott   körülmény   folytán   a
        szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
          A  jogi  érdek vizsgálatára és bizonyítására többféle  módon
        sor  kerülhet.  A Pp. 311. § (4) bekezdésével intézményesített
        eljárás során a Rendelet 2. § (1) bekezdésének megfelelően  az
        OIT Hivatala megköveteli az adott jogügylet, illetve egyéb  ok
        (pl.  tervezett  házasságkötés, vagy közszolgálati  jogviszony
        létesítése) megjelölését, továbbá a jogügylet megkötését  vagy
        az  egyéb  jogviszony létesítését igazoló  okirat  (szerződés,
        előszerződés,  hitelkérelem) benyújtását.  Ennél  részletesebb
        szabályozás,  például  a  jogi  érdek  igazolásához  szükséges
        dokumentumok     taxatív    felsorolása     a     jogbiztonság
        követelményéből nem következik, és nem is lehetséges.
          Garanciális  jelentőségű  a Rendelet  3.  §  (3)  bekezdése,
        amely  alapján  az  OIT Hivatala megtagadja a felvilágosítást,
        ha  a  kérelmező a felvilágosításhoz fűződő jogi  érdekét  nem
        igazolja   hitelt  érdemlő  módon.  Ez  a  szabály  biztosítja
        ugyanis,  hogy az adatkérő pusztán a jogi érdekére  hivatkozva
        ne  juthasson  a  gondnokság alatt állók  személyes  adatainak
        birtokába.
          Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította:  a  Pp.
        és   a   Rendelet  kifogásolt  rendelkezései  nem  sértik   az
        Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság elvét.

          Az     Alkotmánybíróság    az    alkotmányos     követelmény
         megállapítására  és  az  ügy  elvi jelentőségére  tekintettel
         rendelte   el   határozatának  a   Magyar   Közlönyben   való
         közzétételét.
                                  Dr. Paczolay Péter
                            az Alkotmánybíróság elnöke,
                               előadó alkotmánybíró

                      Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró

                    Dr. Holló András           Dr. Kiss László
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró

                    Dr. Kovács Péter    Dr. Lenkovics Barnabás
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró

                    Dr. Lévay Miklós       Dr. Trócsányi László
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró
          Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró különvéleménye

          Nem  értek  egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával.
          Alláspontom  szerint a gondnokoltak névjegyzékével kapcsolatban
          alkotmányos    követelmény   kimondása   az   alábbiak    miatt
          szükségtelen.

          1.  A  gondnokoltakról  vezetett névjegyzék  jelenleg  hatályos
          szabályozása és annak gyakorlati alkalmazása nem csupán a  Ptk.
          alapelveinek, hanem az alkotmányos adatvédelmi követelményeknek
          is megfelel.
          A   gondnokoltakról   vezetett  bírósági  nyilvántartás   olyan
          közhiteles  nyilvántartásnak minősül, amelynek célja  az,  hogy
          egyrészt  a  — helyzetéből adódóan kiszolgáltatott — gondnokolt
          személy,   másrészt  pedig  a  vele  polgári  jogi  jogviszonyt
          létesíteni  kívánó,  illetve  létesítő  természetes   személyek
          személyi és vagyoni alanyi jogait és törvényes érdekeit  védje.
          A  Ptk.  2.  §  (1) és (2) bekezdése kifejezetten hangsúlyozza,
          hogy  a  törvény védi a személyek vagyoni és személyhez  fűződő
          jogait,  továbbá  törvényes  érdekeit,  valamint  biztosítja  a
          személyeknek  az  őket  megillető jogok szabad  gyakorlását,  e
          jogok  társadalmi rendeltetésének megfelelően. Fontosnak tartom
          hangsúlyozni,   hogy  maga  a  polgári  jogi   jogviszony   nem
          individuális  viszony,  hanem  felek  között  értelmezendő   és
          hatályosuló  jogviszony, melyben a személyes adatok kezelésének
          célja  és  funkciója  az  alanyi jogok  gyakorolhatóságának  (a
          gondnok  közreműködésével való) biztosítása, általánosságban  a
          személyes  jogbiztonság és a vagyoni forgalom biztonsága.  Ezen
          igényt   álláspontom  szerint  a  támadott  rendelkezések   úgy
          elégítik   ki,  hogy  eközben  nem  engednek  illetéktelen   és
          indokolatlan hozzáférést az érintett személy adataihoz.

          2.   Álláspontom   szerint  a  jogszabály  kellő   pontossággal
          meghatározza,  hogy a kérelmező milyen adatokhoz férhet  hozzá,
          ebben   a  kérdésben  a  jogalkalmazó  mozgástere  korlátozott,
          illetve egyértelműen körülhatárolt.
          A  Rendelet  3. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza  azon
          adatok  körét, melyről a kérelem teljesítése esetén a kérelmező
          tudomást szerezhet. Ez a gondnokoltnak a névjegyzékben szereplő
          azon  fennálló,  illetve megszűnt adataira  terjed  ki,  melyek
          összefüggnek a kérelmező által igazolt jogi érdekkel.  A  jogos
          vagy törvényes érdek igazolása számtalan módon megtörténhet, ez
          taxatív   felsorolással,   a   konkrét   élethelyzetek   egzakt
          meghatározásával nem lehetséges. A Rendelet 2. § (1)  bekezdése
          kellő  részletességgel  sorolja fel a jogi  érdek  igazolásának
          lehetséges eseteit, ennél mélyebb szabályozás ebben az  esetben
          is  szükségtelen.  A  jogszabály helyesen biztosít  mérlegelési
          jogot  —  értsd: valódi döntési lehetőséget — az  OIT  Hivatala
          részére  mind  az igazolás kiadása (annak szükséges  tartalma),
          mind a megtagadása tekintetében.

          3.  A  rendelkező rész 1. pontjában megfogalmazott  alkotmányos
          követelmény tartalmát illetően nem tesz mást, mint  a  hatályos
          jogszabályi   rendelkezést  [Rendelet  3.   §   (2)   bekezdés]
          lényegében megismétli.

          Álláspontom  szerint tehát a hatályos rendelkezések megfelelnek
          a magánjog jogági követelményeinek, biztosítják az egyenjogú és
          mellérendelt  felek érdekegyensúlyát és a forgalom biztonságát,
          nem korlátozzák aránytalanul a gondnokság alatt állók személyes
          adatok   védelméhez  való  jogait  sem,  így   az   alkotmányos
          követelmény kimondása szükségtelen.

          Budapest, 2009. július 7.
                                                   Dr. Lenkovics Barnabás
                                                           alkotmánybíró
          A különvéleményhez csatlakozom.
                                                    Dr. Trócsányi László
                                                           alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            Certain provisions of Act III of 1952 on the Code of Civil Procedure and the whole of 13/2002 Ministerial Decree under what it is a requirement for the courts to register the fact that somebody has been placed under guardianship
            Number of the Decision:
            .
            74/2009. (VII. 10.)
            Date of the decision:
            .
            07/07/2009
            .
            CODICES summary:
            http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2009-2-004?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
            .