English
	Hungarian

Ügyszám: .	781/B/2002
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 74/2009. (VII. 10.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2009/750 .

A döntés kelte: Budapest, 07/07/2009 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály  alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára  irányuló  indítvány  tárgyában  –  dr. Lenkovics  Barnabás  és  dr. Trócsányi  László  alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő                          határozatot:    1.    Az    Alkotmánybíróság   megállapítja:   a    polgári perrendtartásról  szóló  1952. évi III.  törvény  311.  §  (4) bekezdés  utolsó mondata, továbbá a gondnokoltak  számítógépen vezetett  országos  névjegyzékéről és a  névjegyzék  adataiból történő     felvilágosítás     adásról,     valamint     annak költségtérítéséről  szóló  13/2002.  (VII.  24.)  IM  rendelet alkalmazásánál  az  Alkotmány  59.  §-án  alapuló  alkotmányos követelmény,   hogy   a   gondnokoltak   névjegyzékéből   való adatszolgáltatás    során   csak   az    adatkérés    céljának megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges  adat  bocsátható az adatot kérő rendelkezésére.    2.  Az  Alkotmánybíróság  a polgári perrendtartásról  szóló 1952.  évi III. törvény 311. § (4) bekezdés utolsó mondata  és a  311.  §  (5)  bekezdés  utolsó három  mondata,  valamint  a gondnokoltak számítógépen vezetett országos névjegyzékéről  és a   névjegyzék   adataiból  történő  felvilágosítás   adásról, valamint  annak költségtérítéséről szóló 13/2002.  (VII.  24.) IM  rendelet 2-6. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.    Az  Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.    Az  indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.  törvény (a továbbiakban: Pp.) 311. § (4) bekezdés utolsó mondatának,  a  311.  §  (5) bekezdés  harmadik,  negyedik  és ötödik   mondatának,   továbbá  a  gondnokoltak   számítógépen vezetett  országos  névjegyzékéről és a  névjegyzék  adataiból történő     felvilágosítás     adásról,     valamint     annak költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII. 24.)  IM  rendelet  (a továbbiakban: Rendelet) 2-6. §-ainak megsemmisítését kérte  az Alkotmánybíróságtól.    1.  A Pp. 311. § (4) bekezdése értelmében a gondnokság  alá helyezés   tényét   be  kell  vezetni  a   bíróság   által   a gondnokoltakról  vezetett  névjegyzékbe.  A  bekezdés   utolsó mondata  alapján  a névjegyzék adatairól csak  azok  kaphatnak felvilágosítást,   akik   az  ehhez  fűződő   jogi   érdeküket igazolják.  A  Pp. 311. § (5) bekezdése szerint  a  bíróság  a gondnokság    alá    helyezettek   névjegyzékének    adatairól számítógépes   nyilvántartást   vezet;   a   bekezdésnek    az indítványozó  által  kifogásolt része a nyilvántartásból  –  a (4)    bekezdés    alapján   –   történő   adatszolgáltatásról rendelkezik.  Az  indítvány szerint az Alkotmány több rendelkezését  sérti,  hogy sem a Pp., sem a Rendelet nem határozza meg kielégítően,  mi   minősül   jogi  érdeknek  a  hivatkozott   rendelkezések  tekintetében,   és  hogyan  igazolható   a   jogi   érdek   a  gondnokoltak névjegyzékéből való adatkérés során.    2.   Az  indítvány  szerint  a  Pp.-ben  és  a  Rendeletben  szabályozott   adatszolgáltatás  sérti   a   gondnokság   alá  helyezett   személy   Alkotmány  59.   §   (1)   bekezdésében  biztosított információs önrendelkezési jogát. Az indítványozó  álláspontja  szerint a névjegyzék vezetése nem  felel  meg  a  célhozkötöttség  elvének, sérti a készletre való  adatgyűjtés  tilalmát,   ezért   ellentétes  az  Alkotmány   59.   §   (1)  bekezdésével.  A  bűnügyi  nyilvántartásról  és  a   hatósági  erkölcsi  bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV.  törvény  (a  továbbiakban:    Bnytv.)   illetve   a   hatósági    erkölcsi  bizonyítványról   szóló  6/2000.  (II.   11.)   BM   rendelet  értelmében  a  hatósági  erkölcsi bizonyítványt  az  érintett  természetes  személy  kérheti.  Az  indítványozó  szerint   a  feddhetetlenséghez     hasonlóan    a     cselekvőképességgel  kapcsolatos  tények  igazolása esetén is  elképzelhető  olyan  megoldás,  amely  nem  sérti  az  információs  önrendelkezési  jogot.    3.  Az  indítványozó  szerint a büntetett  előéletre  és  a  cselekvőképességre vonatkozó adat is különleges  adat,  ezért  nincs   alkotmányos   indoka,  hogy  a  büntetett   előéletre  vonatkozó adatról csak az érintett kaphat felvilágosítást,  a  cselekvőképességre vonatkozó adatról viszont harmadik személy  is.  Tekintettel  arra, hogy az Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint „a jognak nemcsak az egyes (egyedi) személyeket  kell  egyenlő  méltóságú  személynek tekinteni  és  kezelni,  hanem  magának  a  személyiségnek a különböző szintjeit és  tartalmi  vonatkozásait tekintve sem lehet különbséget tenni” [34/1992.  (VI. I.) AB határozat], az indítványozó álláspontja szerint a  kifogásolt  rendelkezések sértik az  Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdésében foglalt diszkriminációtilalmat.   4.  A  Pp. és a Rendelet nem határozza meg, hogy mi  minősül  jogi  érdeknek  a hivatkozott rendelkezések tekintetében,  és  azt  sem,  hogyan  igazolható a  jogi  érdek  a  gondnokoltak  névjegyzékéből   való   adatkérés   során.   A    hivatkozott  rendelkezések teljes mértékben a jogalkalmazóra bízzák a jogi  érdek  fogalmának kibontását, illetve a jogi érdek  igazolása  módjának meghatározását, ezért azok sértik az Alkotmány 2.  §  (1) bekezdéséből következő jogbiztonság elvét.  Az  indítványozó indokolásában utalt arra, hogy a jogi  érdek  fogalmának  meghatározatlansága miatt „okkal  feltételezhető,  hogy  a  támadott joganyag alkalmazása során  a  szükségesnél  szélesebb kör” kaphat felvilágosítást a névjegyzék adatairól.                               II.   1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:  „2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus  jogállam.”  „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen  és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben  tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.  (2)   A   Magyar  Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és  kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg,  alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”  „59.  §  (1)  A  Magyar Köztársaságban mindenkit  megillet  a  jóhírnévhez,  a  magánlakás sérthetetlenségéhez,  valamint  a  magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”  „70/A.  §  (1)  A Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén  tartózkodó  minden  személy számára  az  emberi,  illetve  az  állampolgári  jogokat, bármely megkülönböztetés,  nevezetesen  faj,  szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény,  nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni, születési  vagy  egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”   2. A Pp. támadott rendelkezései:  „311.  §  (4)  A gondnokság alá helyezést be kell  vezetni  a  gondnokoltakról   a  bíróság  által  vezetett   névjegyzékbe.  Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés esetén a  névjegyzékben  fel  kell tüntetni, ha a  bíróság  csak  egyes  ügycsoportok   tekintetében  korlátozta  a   gondnokság   alá  helyezett  személy  cselekvőképességét. Ha  az  ítélet  erről  rendelkezik,  a névjegyzéknek tartalmaznia kell a  gondnokság  alá  helyezés  felülvizsgálatának bíróság által megállapított  időpontját  is.  A névjegyzék adatairól csak  azok  kaphatnak  felvilágosítást,   akik  az  ehhez  fűződő   jogi   érdeküket  igazolják.  (5)  A  bíróság  a gondnokság alá helyezettek  névjegyzékének  adatairól  számítógépes nyilvántartást vezet.  Az  országosan  összekapcsolt   számítógépes  közhiteles  nyilvántartást   az  Országos  Igazságszolgáltatási  Tanács  Hivatala  kezeli.   A  Hivatal  jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében  az   országos   névjegyzék  adatairól  –  a  (4)  bekezdésben  meghatározottak    szerint   –   felvilágosítást    ad.    Az  adatszolgáltatás  tényét  a  számítógépes  rendszerben  olyan  módon  kell  rögzíteni,  hogy az adatszolgáltatás  időpontja,  jogcíme  és  az adatkérő személye megállapítható maradjon.  A  jogellenes      adatkérés,      illetve      adatfelhasználás  jogkövetkezményeit a felvilágosítást kérő viseli.”   3. A Rendelet érintett rendelkezései:  „2.  §  (1)  A gondnokoltak országos névjegyzékét vezető  OIT  Hivatalától a gondnokoltak névjegyzékének adatairól az kérhet  felvilágosítást,  aki az ehhez fűződő jogi  érdekét  igazolja  [Pp. 311. § (4)-(5) bek.]. Ennek során meg kell jelölni azt a  jogügyletet  (pl. adásvételi szerződés), illetve  egyéb  okot  (pl.  tervezett házasságkötés, vagy közszolgálati  jogviszony  létesítése),   mely  a  felvilágosítás  kérését  megalapozza.  Amennyiben   a  jogi  érdek  okirattal  igazolható,   azt   a  kérelemhez mellékelni kell.  (2)  Az  OIT Hivatalától a felvilágosítás félfogadási  időben  személyesen, illetve postai úton kérhető.  (3)  A  kérelemben  fel  kell  tüntetni  a  kérelmező  nevét,  lakóhelyét,   a   felvilágosításhoz   fűződő   jogi    érdek-  meghatározását, annak a személynek a kérelmező által  ismert,  az  1.  § (2) bekezdése szerinti adatait, akinek a gondnokság  alá helyezéséről felvilágosítást kér.  3.  §  (1)  Amennyiben a kérelem érdemben elbírálható,  és  a  kérelmező az 5. § szerinti költségtérítést megfizette, az OIT  Hivatala  a  hiánytalan  kérelem  érkezésétől  számított   öt  munkanapon   belül   intézkedik   a   gondnokoltak   országos  névjegyzékéből   történő  felvilágosítás   megadásáról   vagy  megtagadásáról.  (2)  Ha  a  kérelem teljesíthető és a kérelemben  megnevezett  személy    a   gondnokoltak   névjegyzékében   szerepel,    a  felvilágosítás   a   gondnokoltnak  (volt  gondnokoltnak)   a  névjegyzékben   szereplő  azon  fennálló,  illetve   megszűnt  adataira  terjed  ki, melyek összefüggnek a  kérelmező  által  igazolt jogi érdekkel.  (3)  Az  OIT  Hivatala  a felvilágosítást  megtagadja,  ha  a  kérelem hiányait a felhívása ellenére sem pótolják, illetve a  kérelmező   a  felvilágosításhoz  fűződő  jogi  érdekét   nem  igazolja hitelt érdemlően.  4.  §  Az  OIT  Hivatala a gondnokoltakról vezetett  országos  névjegyzékben a Pp. 311. §-a (5) bekezdésének megfelelően  az  adatszolgáltatás    tényét,    időpontját,    jogcímét,     a  felvilágosítást kérő nevét, lakóhelyét (székhelyét)  rögzíti.  Erről  a gondnokság alá helyezett személyt, illetve gondnokát  – kérelmére – ingyenesen tájékoztatni kell.  5.  §  (1)  A  gondnokoltak országos  névjegyzékéből  az  OIT  Hivatala költségtérítés ellenében ad felvilágosítást.  (2)  A  költségtérítés összege kérelmenként, illetve –  ha  a  kérelemben több személy vonatkozásában kérnek felvilágosítást  –   a   kérelemben  megjelölt  személyenként   2000   Ft.   A  költségtérítést  az  OIT  Hivatala 10032000-00281667-00000000  számú  számlájára  kell  befizetni.  A  befizetést  átutalási  megbízással vagy készpénz-befizetési utalvánnyal – a  kérelem  előterjesztésével egyidejűleg – kell igazolni.  (3)  A  befizető egyértelmű azonosítása érdekében a készpénz-  befizetési  utalvány  vagy az átutalási megbízás  „közlemény”  rovatában   fel   kell   tüntetni   a   befizetés    jogcímét  (felvilágosítás gondnokság alá helyezésről).  (4)   A  felvilágosítás  megadása  félfogadási  időben  –   a  kérelmező  erre irányuló kérelme esetében – szóban, egyébként  pedig írásban, illetve postai úton történik.  6.  §  A költségtérítés nem igényelhető vissza, ha a keresett  személy nem szerepel az országos névjegyzékben, továbbá akkor  sem,  ha  a kérelmező az adatokról történő tájékoztatást  nem  veszi át.”                              III.   Az indítvány részben megalapozott.  Az   Alkotmánybíróság   elsőként  azt   vizsgálta,   hogy   a  gondnokoltság  ténye  és  az abból levonható,  az  érintettre  vonatkozó következtetés alkotmányos védelmet igénylő  adatnak  minősül-e.   1.  Az  Alkotmány  59.  §  (1) bekezdése  alapján  a  Magyar  Köztársaságban mindenkit megillet a magántitok és a személyes  adatok  védelméhez való jog. Az Alkotmánybíróság a  személyes  adatok  védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként  értelmezi,  hanem  annak aktív oldalát  is  figyelembe  véve,  információs  önrendelkezési jogként [15/1991.  (IV.  13.)  AB  határozat, ABH 1991, 40, 41-42.]. E jog alapján mindenki maga  rendelkezik     személyes    adatainak    feltárásáról     és  felhasználásáról; személyes adatot felvenni  és  felhasználni  tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad.  Emellett  törvény  kivételesen korlátozhatja  az  információs  önrendelkezés  alapvető  jogát. Az  ilyen  törvény  abban  az  esetben   alkotmányos,  ha  megfelel  az   alapjog-korlátozás  alkotmányos  feltételeinek,  azaz  az  Alkotmány  8.  §   (2)  bekezdésében  foglalt követelményeknek. Ez azt jelenti,  hogy  az    Alkotmány   59.   §   (1)   bekezdésében    biztosított  szabadságjogot csak elkerülhetetlen esetben lehet korlátozni,  s  a  korlátozásnak az elérni kívánt célhoz képest arányosnak  kell  lennie [46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 219,  223.].   A  személyes  adatok védelméhez való jog  korlátozásakor  is  irányadó alapjogi-teszt alkalmazásakor az Alkotmánybíróság az  alapjogkorlátozás    szükségessége   körében    értékeli    a  célhozkötöttség követelményének érvényesülését: azt,  hogy  a  személyes  adat feldolgozásának van-e pontosan  meghatározott  és  jogszerű  célja;  s  az adatfeldolgozás  minden  szakasza  megfelel-e a bejelentett és közhitelűen rögzített  célnak.  A  célhozkötöttségből  következik,  hogy  a  meghatározott   cél  nélküli,   „készletre”,  előre  nem  meghatározott   jövőbeni  felhasználásra való adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes.   Az   információs  önrendelkezési  jog  gyakorlásának   másik  alapvető   garanciája   az  adattovábbítás   és   az   adatok  nyilvánosságra   hozásának  korlátozása.  Az   adattovábbítás  szűkebb értelme az, hogy a személyes adatot az adatfeldolgozó  meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé  teszi.  Személyes  adatot az érintetten és az eredeti adatfeldolgozón  kívüli  harmadik  személy számára hozzáférhetővé  tenni  csak  konkrét  törvényi felhatalmazás esetén szabad, illetve  abban  az  esetben,  ha az érintett abba beleegyezik [15/1991.  (IV.  13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 42.].   2.  Még  szigorúbb követelményt állított az Alkotmánybíróság  a  különleges  adatok kezelése elé. A különleges  (szenzitív,  érzékeny)  adatok esetében „az adatkezelésnek konkrét  célhoz  kötöttnek  kell  lennie. Az adatkezelési cél  túlságosan  tág  módon történő meghatározása, azaz ha nincs összefüggésben  az  adatkezelés  a megjelölt céllal, továbbá, ha arra bizonytalan  esetkörben  kerül sor, illetve arra nem a szükséges  mértékre  korlátozott  személyi  kör  jogosult,  akkor  az  adatkezelés  meghatározott  cél  nélkül,  illetve  korlátlan  módon  válik  lehetővé.”  [65/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002,  357,  364-365.]  Az    egészségi    állapottal   kapcsolatos    adatokat    az  Alkotmánybíróságnak    ez   a    döntése    és    a    szabad  orvosválasztással   kapcsolatos  56/2000.   (XII.   19.)   AB  határozata  is különös védelemben részesíti. Ezt a  speciális  védelmet  az  Emberi Jogok Európai Bíróságának  joggyakorlata  két   szempontból   is   indokoltnak  tartja.   Az   érintett  magánszférájának védelme miatt, illetve annak érdekében, hogy  az  egészségügyi intézményekbe vetett bizalom ne  csorbuljon,  az   érintett  biztos  lehessen  abban,  hogy  a   legbensőbb  szféráját   érintő,  a  testi,  lelki  állapotára   vonatkozó  információk nem kerülnek illetéktelen kezekbe. [Z v.  Finland  Judgment of 25 February 1997, Appl. No. 9/1996/627/811, § 95;  M.  S.  v.  Sweden  Judgment of 27  August  1997,  Appl.  No.  74/1996/693/885, § 41]    Ezt  a felfogást tükrözik a személyes adatok védelméről  és  a  közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992.  évi  LXIII.  törvénynek  (a továbbiakban: Avtv.), valamint az egészségügyi  és  a  hozzájuk  kapcsolódó személyes adatok  kezeléséről  és  védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvénynek (a továbbiakban:  Eüaktv.)    a    gondnokság   alá   helyezéssel   kapcsolatos  egészségügyi adatokra vonatkozó szabályai is.    2.1.  Az  Avtv.  2.  §  1.  pontja alapján  személyes  adat  bármely   meghatározott   (azonosított   vagy   azonosítható)  természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba  hozható  adat, az adatból levonható, az érintettre  vonatkozó  következtetés. Az Avtv. 2. § 2. a) pontja szerint  különleges  adat  a  faji  eredetre,  a nemzeti és  etnikai  kisebbséghez  tartozásra,  a  politikai  véleményre  vagy  pártállásra,   a  vallásos  vagy  más  világnézeti  meggyőződésre,  az   érdek-  képviseleti szervezeti tagságra vonatkozó adat; az Avtv. 2. §  2.  b)  pontja  szerint különleges adat továbbá az  egészségi  állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó  adat, valamint a bűnügyi személyes adat.    Az  adatkezelés  az alkalmazott eljárástól  függetlenül  az  adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége,  így  például  az adatok továbbítása, nyilvánosságra  hozatala  is.  Az  Avtv. 3. § (2) bekezdése értelmében különleges  adat  akkor  kezelhető,  ha az adatkezeléshez az  érintett  írásban  hozzájárul;  vagy  –  az Avtv. 2. § 2. a)  pontjában  foglalt  adatok  esetében  – ha az adatkezelés nemzetközi  egyezményen  alapul,   vagy   Alkotmányban   biztosított   alapvető    jog  érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy  a  bűnüldözés érdekében törvény elrendeli; illetve  ha  egyéb  esetekben azt törvény elrendeli.    Az  Avtv.  alapján tehát a különleges adatokat az  érintett  kifejezett  írásbeli hozzájárulásával lehet  kezelni.  Ha  az  érintett     cselekvőképtelensége    folytán    nem     tudja  hozzájárulását adni adatai kezeléséhez, az érintett vagy  más  személy     létfontosságú    érdeke,    katasztrófa-     vagy  szükséghelyzet   elhárítása  és  megelőzése  indokolhatja   a  cselekvőképtelen   személyes  adatainak   szükséges   mértékű  kezelését  [Avtv. 3. § (8) bekezdés]. Más esetekben közösségi  érdek  (bűnüldözés, menekültügy) szükségessé teheti  bizonyos  különleges  adatok kötelező kezelését. Az ilyen  adatkezelést  azonban  csak  törvény rendelheti el, a  megfelelő  garanciák  biztosításával.    2.2.  Az  Eüaktv.  3.  § a) pontja értelmében  egészségügyi  adatnak   minősül  „az  érintett  testi,  értelmi  és   lelki  állapotára,  kóros  szenvedélyére, valamint  a  megbetegedés,  illetve   az   elhalálozás  körülményeire,  a   halál   okára  vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve  az  egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért,  leképzett  vagy  származtatott adat;  továbbá  az  előzőekkel  kapcsolatba  hozható, az azokat befolyásoló  mindennemű  adat  (pl. magatartás, környezet, foglalkozás)”.   A  cselekvőképességre vonatkozó vizsgálat  tárgya  az  egyén  döntéshozó,   belátási   képessége,  pszichés   állapota.   A  vizsgálat   célja   annak  megállapítása,   hogy   az   egyén  pszichéjére,   szellemi  képességeire,  esetleges   fejlődési  rendellenességére, szenvedélybetegségére tekintettel  képes-e  saját  ügyeiben  az  érdekeinek megfelelő  döntést  hozni,  a  döntés    meghozatalához   szükséges   tényeket    megérteni,  áttekinteni, és racionálisan mérlegelni. A vizsgálódás  tehát  –  az  Eüaktv.  kifejezésével  élve  –  az  érintett  értelmi  állapotára  vonatkozik. Következésképpen  a  cselekvőképesség  korlátozása  vagy kizárása, vagyis a gondnokság alá  helyezés  ténye   és   az  abból  levonható,  az  érintettre  vonatkozó  következtetés egészségügyi adatnak minősül. [A gondnokság alá  helyezésre  és  annak indokára vonatkozó adat mint  egészségi  állapotra  vonatkozó adat az Avtv. 2. § 2. b) pontja  alapján  is különleges adat.]   A  gondnokság  alá helyezéssel kapcsolatos  információkat  a  német  szövegségi Alkotmánybíróság is alkotmányos  védelemben  részesíti.  Az  Alkotmánybíróság  az  általános  személyiségi  jogból  (Art.  2  Abs  1.,  Art.  1  Abs.  1  GG)  levezetett  információs   önrendelkezési  jog  védelmi   körébe   tartozó  információk   közé   sorolta   a   személy   gondnokság   alá  helyezésének tényét, az azzal kapcsolatos eljárásra vonatkozó  adatokat  és  azokat  a  személyes körülményeket,  amelyek  a  cselekvőképesség  korlátozásához vezettek.  [BVerfGE  78,  77  (84)]                               IV.   A   következőkben  az  Alkotmánybíróság  áttekintette,  hogy  jelenleg  milyen szabályok alapján korlátozható  a  személyek  cselekvőképessége,    s    hogy    a    korlátozás     milyen  következményekkel  jár  a  hatósági,  bírósági  eljárásokban,  valamint a magánszemélyek egymás közötti jogviszonyaiban.   1.  A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a  továbbiakban:    Ptk.)   14.   §   (4)   bekezdése    szerint  cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság  azt  a  nagykorú   személyt  helyezi,  akinek  az   ügyei   viteléhez  szükséges  belátási  képessége a pszichés állapota,  szellemi  fogyatkozása  vagy  szenvedélybetegsége  miatt  –   általános  jelleggel,   illetve  egyes  ügycsoportok  vonatkozásában   –  tartósan   vagy   időszakonként  visszatérően   nagymértékben  csökkent.   A   Ptk.   15.   §  (4)   bekezdése   alapján   a  cselekvőképességet  kizáró gondnokság alá  a  bíróság  azt  a  nagykorú  személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez  szükséges  belátási   képessége  –  pszichés  állapota   vagy   szellemi  fogyatkozása  miatt  –  tartósan teljes  mértékben  hiányzik.  Következésképpen gondnokság alá helyezni valakit kizárólag  a  Ptk.  14.  §  (4)  bekezdésben meghatározott egészségügyi  ok  (pszichés  állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség)  alapján  lehet, és csak abban az esetben, ha ezen ok miatt  a  személy nem képes érdekeinek megfelelő döntést hozni, illetve  érdekeinek megfelelően cselekedni [Ptk. 15. § (4) bekezdés].   2.  Polgári  perben a bíróság [Pp. 50. §],  a  közigazgatási hatósági   eljárás   során   az  eljáró   hatóság   hivatalból vizsgálhatja  az  ügyfél  eljárási  képességének  meglétét  [a közigazgatási  hatósági  eljárás  és  szolgáltatás   általános szabályairól  szóló  2004.  évi  CXL.  törvény   15.   §   (6) bekezdés].  A  polgári  perben vagy  a  közigazgatási  eljárás során  jellemzően  akkor  van  szükség  az  eljárási  képesség vizsgálatára,   ha   az   eljáró   bíróság   illetve   hatóság feltételezése  alapján  a  fél  cselekvőképessége  korlátozott vagy  hiányzik.  A  bíróságoknak ugyanis „csak  kétség  esetén kell   a  perbeli  jog-  és  cselekvőképességet  vizsgálniuk”. [438/B/1996.  AB  határozat, ABH  1999,  555,  556.]  Kivételt jelentenek   a   gondnokság  alá  helyezés  módosításával   és megszüntetésével  kapcsolatos perek, ahol a gondnokolt  teljes perbeli  cselekvőképességgel  rendelkezik.  [Pp.  312.  §  (3) bekezdés; 355/B/2005. AB határozat, ABH 2007, 1863, 1865.]   A   Rendelet  7.  §-ának  megfelelően  az  OIT  Hivatala   a gondnokoltak  névjegyzékéből  ingyenes  felvilágosítást  ad  a bíróság,   az   ügyészség,  a  nemperes  eljárást   lefolytató közjegyző,  az önálló bírósági végrehajtó vagy a közigazgatási szerv  részére,  ha  az  törvényben meghatározott  feladatának ellátásához  kér  információt. Az  indítványozó  nem  támadta, ezért   az   Alkotmánybíróság  nem   vizsgálta   a   hatóságok adatigénylésére    vonatkozó   szabály   (Rendelet    7.    §) alkotmányosságát.   Az  OIT  Hivatal  főosztályvezetőjének   a tájékoztatása  szerint az információkérés  túlnyomó  részét  a hatóságoktól  (jellemzően a rendőrségtől) érkező  megkeresések teszik ki.   3.   A  cselekvőképesség  megléte  nemcsak  a  bírósági   és  közigazgatási   eljárás   során  elengedhetetlen,   hanem   a  magánjogi jogalanyok egymás közötti jogviszonyaiban is.   A   gondnokság   alá   helyezéssel   kapcsolatos   szabályok  elsődleges  célja  az  ügyeinek vitelére  képtelen  és  ezért  kiszolgáltatott felnőtt személyének és vagyonának a  védelme.  A  gondnokság intézménye azokat az embereket segíti,  akiknek  mentális     megbetegedés    vagy    mentális     képességeik  megfogyatkozása  miatt  tartósan vagy  átmenetileg  sérült  a  döntési  képességük.  Ügyeik intézésére gondnokot  rendel.  A  döntési képesség teljes hiánya esetén a gondnok önállóan  jár  el.  Ezért  rendelkezik a Ptk. 15/A. § (1)  bekezdése  arról,  hogy  a cselekvőképtelen személy jognyilatkozatai – a csekély  jelentőségű,  tömegesen  előforduló  szerződések  (például  a  buszjegyvásárlás)  kivételével  –  semmisnek  minősülnek.   A  szabály kiindulópontja az, hogy a cselekvőképtelensége  miatt  gondnokság alatt álló személy döntési képessége oly mértékben  sérült,  hogy  a  jogszabálynak az  érintett  személyt  saját  döntéseinek  következményeitől is meg kell  óvnia.  Ebben  az  esetben  az  önmaga képviseletére nem képes személy  gondnoka  éppen  a  gondnokolt alapjogainak érvényesítésében  segíthet.  [1071/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 901, 903.]   A  korlátozottan  cselekvőképes személy esetében  nem  ez  a  helyzet.   Az   a   személy,  akinek  a   döntési   képessége  korlátozott,  a  gondnokával együtt dönt  minden,  őt  érintő  kérdésben. Abban az esetben pedig, amikor a döntési  képesség  korlátozottsága  csak bizonyos ügyek vitelére  vonatkozik,  a  gondnokoltnak   csak   ezen  ügyek  esetében   van   szüksége  gondnokának beleegyezésére, egyéb esetekben önállóan jár el.   A   gondnokság   elrendelésével  kapcsolatos   rendelkezések  azonban  nem csupán a gondnokolt személyt, hanem a gondnokság  alá   helyezettel  jogviszonyba  lépők  személyi  és  vagyoni  érdekeinek  a  védelmét is szolgálják.  Az  ügyleti  forgalom  biztonsága  érdekében ugyanis indokolt, hogy  azon  személyek  számára,  akik  a személyi és vagyoni jogviszonyokban  önálló  döntéshozatalra  nem  képesek, a  bíróság  a  gondnokság  alá  helyezési per során ügyei vitelére gondnokot rendeljen ki.  A  gondok   beleegyezése  vagy  utólagos  jóváhagyása  teszi   a  gondnokolt egyes jognyilatkozatát érvényessé.                               V.   Az  alkotmányossági  vizsgálat tárgya  jelen  ügyben  nem  a  gondnokság alá helyezési eljárást érintő jogszabály, hanem  a  már  gondnokság  alá helyezettek személyes adatok  védelméhez  fűződő jogának érvényesülése.   1.  A  gondnokoltnak alapvető jogi érdeke, hogy a gondnokság  alá  helyezéssel,  s  ezáltal közvetve a gondnokolt  pszichés  állapotával  kapcsolatos  információkhoz  harmadik  személyek  indokolatlanul  ne férhessenek hozzá. A társadalomban  ma  is  gyakran     éri    igazságtalanul    hátrány    az    értelmi  fogyatékossággal  élő embereket, ezért pusztán  a  gondnokság  tényének  napvilágra kerülésével az érintett  élete  súlyosan  megnehezülhet.  A német szövetségi Alkotmánybíróság  is  utal  arra,  hogy a gondnokság tényéből harmadik személy nem csupán  az  érintett  jogi  státuszáról, cselekvőképességéről  szerez  ismeretet,  ami  egyébként  a  vagyoni  jogviszonyokba  lépők  számára  releváns és szükséges információ, hanem az  érintett  személyiségét    meghatározó    lényeges    tulajdonságairól,  adottságairól        (esetleges       szenvedélybetegségéről,  gyengeelméjűségéről, anyagi értelemben vett  könnyelműségéről  stb.). Ez az érintettre levonható következtetés eredményezhet  megbélyegzést, és megnehezíti a mielőbbi hatékony  társadalmi  reintegrációt  [BVerfGE  78,  77  (86-87)].  Természetesen  a  vagyoni  viszonyokban és a személyhez kötődő jognyilatkozatok  megtételekor  is  méltányolandó igény,  hogy  a  jogviszonyba  lépők   megismerhessék   a  másik  fél   cselekvőképességének  esetleges  korlátozottságával  kapcsolatos  adatot.  Ezt   az  igényt a jognak úgy kell kielégítenie, hogy közben ne sértsen  alapjogot,  vagyis  ne engedjen indokolatlan  hozzáférést  az  érintett személy különleges védelmet igénylő adataihoz.   2.  Ezt  hangsúlyozza az Európa Tanácsnak a cselekvőképtelen  nagykorúak  jogi védelméről szóló R. (99) 4.  számú  ajánlása  is.   Az   ajánlás  4.  alapelve  szerint  az  Európa  Tanács  tagállamainak  mérlegelniük kell a meghozott intézkedések  (a  gondnokság    alá    helyezés)   automatikus   nyilvánosságra  hozatalával   járó  hátrányokat  és  azokat   az   előnyöket,  amelyeket  a  nyilvánosságra  hozatal  az  érintett,  illetve  harmadik   személyek  érdekében  nyújtani   képes.   Egyfelől  figyelemmel  kell lenni arra, hogy a gondnokság alá  helyezés  tényének  nyilvánosságra  kerülése önmagában  is  megbélyegző  hatású.  Másfelől viszont egyes esetekben éppen a  gondnokság  tényének  ismerete  védi  magát  a  gondnokoltat  és  a  vele  jogviszonyra lépni kívánó harmadik személyt. Az Európa Tanács  Miniszteri  Bizottsága  elfogadható  megoldásnak   tartja   a  gondnokoltak  regiszterét,  ha  az  ott  vezetett   szenzitív  adatokba kizárólag azok tekinthetnek be, akiket az intézkedés  (jelen  esetben a gondnokság alá helyezés ténye)  személyesen  érint.  Itt is hangsúlyozza a nemzetközi dokumentum,  hogy  a  gondnokság   tényének   stigmatizáló  hatású   nyilvánosságra  hozatala   feltétlenül  elkerülendő  [Explanatory  Memorandum  Recommendation Rec(1999)4 on principles concerning the  legal  protection of incapable adults].    3.  Magyarországon  a  központi  nyilvántartást  megelőzően  nagyon   sokáig  hirdetményi  rendszer  működött,   amit   az  adatvédelmi  biztos  több alkalommal alkotmányos  szempontból  bírált.  Az  adatvédelmi biztos 1995-1996-os éves  parlamenti  beszámolója  szerint egy 1996. novemberében  érkezett  panasz  kapcsán  merült  fel  a gondnokság alá helyezettek  személyes  adatainak       kezelésével      kapcsolatos      szabályozás  tarthatatlansága.  A Pp. akkor hatályos  előírása  szerint  a  gondnokság  alá  helyezésről kibocsátott hirdetményt  tizenöt  napra ki kellett függeszteni a bíróság, valamint a gondnokolt  lakóhelye szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtábláján.   Az  adatvédelmi  biztos az 1997. és az 1999. évi  parlamenti  beszámolójában  is  hangsúlyozta, hogy  „alkotmányos  jogokat  sértő,  értelmetlen gyakorlat” a gondnokság  alá  helyezésről  szóló hirdetmény bíróságon és a polgármesteri hivatalban való  közzététele,  s  annak a helyi újságokban való megjelentetése  (500/H/1996, 484/H/1999).   Ezt    követően    a   cselekvőképességgel,    gondnoksággal  összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2001. évi  XV.  törvény  2.  §-a  módosította  a  Pp.-nek  a  gondnokság  alá  helyezésről  szóló teljes XVII. fejezetét.  A  Pp.  módosítás  eredménye  a  gondnokság tényét automatikusan  nyilvánosságra  hozó  hirdetményi rendszer megszüntetése, és helyette  egy  a  gondnokság  tényét  illetően  a titkossághoz  fűződő  érdeket  jobban  figyelembe  vevő rendszer, a gondnokolt  személyekről  vezetett központi adatbázis bevezetése.                               VI.   1.  A  Pp. 311. § (4) és (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy  a  gondnokság alá helyezést be kell vezetni a gondnokoltakról  a  bíróság  által  vezetett  névjegyzékbe,  valamint  az  OIT  Hivatala  által  a gondnokolt személyekről vezetett  központi  adatbázisba. Az OIT Hivatala által kezelt adatok  azonosak  a  gondnokság  alá  helyezéssel kapcsolatos  perben  első  fokon  eljárt  helyi  bíróság  által vezetett névjegyzékben  foglalt  adatokkal.  A  névjegyzék  tartalmazza  a  gondnokolt  nevét,  születési  helyét,  idejét, anyja  nevét;  a  gondnokság  alá  helyezési    perben   jogerős   határozatot   hozó    bíróság  megnevezését,   az   ügy   számát;   a   határozat   jogerőre  emelkedésének     napját;    annak     megjelölését,     hogy  cselekvőképességet  kizáró  vagy  korlátozó  gondnokság   alá  helyezésre  került-e  sor; ha a cselekvőképesség  korlátozása  egyes    ügycsoportok   tekintetében   történt,   akkor    az  ügycsoportok megjelölését; valamint a gondnokság alá helyezés  kötelező  felülvizsgálatának  időpontját,  ha  a  bíróság   a  felülvizsgálatról rendelkezett [Rendelet 1. § (2) bekezdés].   A  névjegyzéket vezető bíróság a gondnokoltak névjegyzékéből a  Rendelet  2-4.  §-ában  foglaltak  szerint,  költségtérítés nélkül   [a  bírósági  ügyvitel  szabályairól  szóló  14/2002. (VIII.  1.)  IM rendelet 10. § (5) bekezdés], az OIT  Hivatala ugyanazon     adatokról    költségtérítés     ellenében     ad felvilágosítást  (Rendelet  5. §).  A  felvilágosítás  adására vonatkozó  előírások  egyéb tekintetben  ugyanazok,  ezért  az Alkotmánybíróság a következőkben együtt vizsgálta  a  bírósági és   az   OIT  Hivatala  által  vezetett  névjegyzékhez   való hozzáférés szabályait.   2.   A   gondnokoltakról  vezetett  bírósági   nyilvántartás  elsősorban   nem   a   cselekvőképtelen  személyek   védelmét  szolgálja,   annak  célja  sokkal  inkább   a   gondnokolttal  jogviszonyt  létesítő  érdekeinek  a  védelme.  A   jelenlegi  szabályozás   ugyanis   ez  utóbbi   számára   biztosítja   a  gondnokoltak névjegyzékéhez való hozzáférést.   Az   Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   méltányolandó  igény,   hogy   a   személyhez  kötődő  jognyilatkozat-tételt  megelőzően  a  jogviszonyba lépő felek megismerhessék  egymás  cselekvőképességére vonatkozó adatokat. A  személyes  jellegű  jogviszonyok  esetében  ugyanis  elengedhetetlen,   hogy   az  érintett személy bizonyos mértékig átlássa például a házasság  életközösségi    jellegét   vagy    az    egyéb    családjogi  jognyilatkozatok  hatását. Ennek hiányában  nem  jöhet  létre  érvényesen  a  házasság,  vagy  például  semmis  az  apaságot  elismerő jognyilatkozat.   Az  elsődlegesen  vagyoni  jellegű jogviszonyokban  pedig  a forgalom  biztonsága igényli az érintettek cselekvőképességére vonatkozó      információkhoz     való     hozzáférést.      A forgalombiztonság  az Alkotmánybíróság gyakorlata  alapján  az Alkotmány   2.   §   (1)   bekezdésben  foglalt   jogállamiság fogalmából   vezethető  le.  A  gazdasági   jogban   megjelenő forgalombiztonság    és    hitelezővédelem     követelményének „alaptörvényi   foglalata”  a  jogbiztonság.  A   jogbiztonság általános   követelménye  ugyanis  „a  társasági  jog   olyan, prioritást  élvező  célkitűzéseiben  konkretizálódik,  mint  a forgalombiztonság  és  a  hitelezővédelem”   [935/B/1997.   AB határozat, ABH 1998, 765, 773.; megerősítve: 3/2006. (II.  8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 94.].   Az    Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint    tehát    a gondnokolttal   jogviszonyt   létesítő   személyek   érdekében szükségesnek   bizonyulhat,  hogy  a  bíróságok   névjegyzéket vezessenek  a gondnokoltakról, és az is, hogy abból,  indokolt esetben, felvilágosítást adjanak a megkötendő jogügylet  által érintettek  számára.  A Pp. támadott rendelkezése  a  szerződő felek   védelmére   és   a  forgalom  biztonságára   vonatkozó alkotmányos jogalkotói célokat szolgál.   3.   A   Pp.   311.   §   (4)  bekezdés  utolsó   mondatának  alkalmazásakor a harmadik személy felé történő  minden  egyes  adatszolgáltatás  az  érintett  személyes  adatok  védelméhez  fűződő jogának korlátozását jelenti. A továbbiakban ezért  az  Alkotmánybíróság  azt  vizsgálta, hogy  a  jogviszonyba  lépő  felek  védelme  és a forgalom biztonsága mint jogalkotói  cél  elérésével  arányban  áll-e a gondnokoltak  személyes  adatok  védelméhez fűződő jogának ilyen korlátozása.   3.1.  Tekintettel  arra,  hogy a  cselekvőképességet  kizáró gondnokság  alatt  állók  személyi igazolványának  kezelése  a törvényes  képviselők kötelessége, a jogviszonyba lépés  során a   gondnokság  ténye  a  szerződő  másik  fél  számára   nagy valószínűséggel    ismertté    válik.    Ezért    a    Pp.-ben intézményesített  eljárásra, a jogügyleti képesség  meglétének ellenőrzésére      jellemzően     a      cselekvőképességükben korlátozottak esetében kerül sor.   A   személyi   igazolvánnyal  a  polgárok   egymás   közötti jogviszonyaikban     és     az    állami     szervek     előtt személyazonosságukat   hitelt   érdemlően   igazolni    tudják [1202/B/1996.  AB  határozat,  ABH  2000,  658,  662-663.].  A személyazonosító  igazolvány kiadásáról  és  nyilvántartásáról szóló  168/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet 9. §  (1)  bekezdése alapján  állandó személyazonosító igazolvány annak a  személyi adat-    és    lakcímnyilvántartás   hatálya   alá    tartozó, Magyarországon   élő   magyar   állampolgárnak,   bevándorolt, letelepedett  és  menekült jogállású  személynek  adható,  aki személyazonosságát   és   a   személyazonosító   igazolványban szereplő   adatait  a  rendeletben  meghatározott  okiratokkal igazolja. A  cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló kérelmezőnek és   törvényes   képviselőjének  a  rendeletben   meghatározott okiratok  mellett  a kérelemhez be kell mutatnia  a  gondnokság alá   helyezést   tanúsító  jogerős  bírósági  határozatot,   a törvényes    képviseletet    igazoló    jogerős    gyámhatósági határozatot,  valamint a törvényes képviselő személyazonosságát igazoló  okmányt  is  (19.  §).  A  cselekvőképességet   kizáró gondnokság  alatt álló személy személyazonosító  igazolványának kiadásával,  használatával és birtokban tartásával  kapcsolatos kötelezettségek  a  törvényes képviselőt terhelik  [31.  §  (3) bekezdés]. A  cselekvőképesség  korlátozottsága a  személyi  igazolványban nem  szereplő  információ, ezért a jogalkotó bírói névjegyzéket intézményesített, amelyből felvilágosítás kérhető a  gondnokság alá helyezés terjedelméről.   3.2.  Az  Alkotmánybíróság  a következőkben  áttekintette  a  gondokoltak    névjegyzékéből    való    felvilágosítás-kérés  jogszabályi hátterét és joggyakorlatát.   A  Pp.  311.  §  (4)  bekezdése  szerint  a  gondnokoltakról  vezetett    névjegyzék   adatairól   csak   azok    kaphatnak  felvilágosítást,   akik  az  ehhez  fűződő   jogi   érdeküket  igazolják.  A  Rendelet  2.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a  felvilágosítás   kérése  során  meg  kell   jelölni   azt   a  jogügyletet  (például adásvételi szerződést),  illetve  egyéb  okot  (például  tervezett házasságkötés,  vagy  közszolgálati  jogviszony   létesítése),  amely  a  felvilágosítás   kérését  megalapozza.  Amennyiben a jogi érdek  okirattal  igazolható,  azt  a  kérelemhez  mellékelni kell.  A  Rendelet  2.  §  (3)  bekezdése  alapján a kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező  nevét,  lakóhelyét,  a felvilágosításhoz  fűződő  jogi  érdek  meghatározását, illetve annak a személynek a kérelmező  által  ismert,  a  Rendelet  1.  § (2) bekezdése  szerinti  adatait,  akinek a gondnokság alá helyezéséről felvilágosítást kér. A   bíróság  által  gondnokság  alá  helyezettek  számítógépes névjegyzékének nyilvántartásáról szóló 2002. évi 5. számú  OIT szabályzat    melléklete   tartalmazza   a   gondnokság    alá helyezettek      számítógépes      névjegyzékéből      történő adatigénylésre  szolgáló nyomtatványt. A  kérelemben  eszerint fel kell tüntetni a kérelmező nevét, lakcímét (székhelyét),  a felvilágosításhoz  fűződő  jogi  érdek  igazolására   irányuló közlést,   valamint   a   bemutatott   vagy   csatolt   okirat (határozat) megnevezését és az irat számát. Az OIT  Hivatalnál költségtérítés   ellenében  felvilágosítást   kérő   személyek jellemzően   adásvételi,   biztosítási   és   munkaszerződések csatolásával,  a  bankok  a hozzájuk  benyújtott  hitelkérelem továbbításával   igazolják   fennálló   jogi   érdeküket.    A gondnokság  alá  helyezettre vonatkozóan meg kell  adni  nevét (leánykori  nevét), születési helyét és idejét,  anyja  nevét, valamint  meg kell jelölni az ügyben jogerős határozatot  hozó bíróságot és határozatának számát.   Az  OIT  Hivatala  által  az  adatkérő  számára  kibocsátott válaszdokumentum    tartalmazza   a   kérelem    benyújtásának időpontját,  a  kérelmező  nevét, címét,  a  felvilágosításhoz fűződő  jogi érdek megnevezését, a jogi érdeket igazoló okirat számát,   az   adatszolgáltatás  típusát   (hatályos   és/vagy archív),  a  költségtérítés  formáját  és  a  gondnokság   alá helyezett  személy több adatát. A személyi azonosító  adatokon túl  (születési  hely,  idő, anyja  neve)  a  válaszdokumentum jelzi  a  gondnokság alá helyezést elrendelő bíróság nevét,  a bírósági   ügy  számát,  a  határozat  jogerőre  emelkedésének időpontját, a felülvizsgálat időpontját, a gondnokság  típusát (kizáró   vagy   korlátozott).  Korlátozott   cselekvőképesség esetén  a  dokumentum azt is tartalmazza,  hogy  a  gondnokolt személy mely ügyek intézéséből van kizárva.   3.3.   Az   Alkotmánybíróság  702/B/2002.  AB  határozatában megállapította,   hogy   a  társadalmi  szervezetek   bírósági nyilvántartásban szereplő adatainak kezelésére  értelemszerűen irányadóak  az  Avtv.  rendelkezései. A határozat  szerint  „a közhitelű  nyilvántartás  adatai fő  szabályként  nyilvánosak, azonban   a  törvényalkotó  a  fő  szabály  alóli  kivételként kizárja a nyilvánosság köréből a tagok személyes adatát  (név, lakcím)  tartalmazó  alakuló ülés jelenléti  ívét,  illetve  a tagokról   készített  nyilvántartást,  biztosítva  ezáltal   a társadalmi   szervezetek   tagjainak   anonimitáshoz    fűződő érdekét”.  (ABH  2004,  1643, 1642.) Ez a  megoldás  egyszerre garantálja  a  közügyeket érintő közérdekű információk  szabad hozzáférését  és  a  személyes adatok  bizalmas  kezelését.  A társadalmi  szervezetek  nyilvántartása  ebből  a  szempontból eltér     az     ingatlan     nyilvántartástól     vagy      a cégnyilvántartástól. Mindhárom tartalmaz  ugyan  közérdekű  és személyes  adatokat  is,  a piaci követelményekre  tekintettel azonban      az      ingatlan-nyilvántartásbeli      és      a cégnyilvántartásbeli  személyes  adatok  megismerhetőek.   [Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997.  törvény  CXLI.  törvény 4.  §  (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás – az  e törvényben   meghatározottak  szerint  –  nyilvános.   A   (3) bekezdés   alapján  azonban  csak  a  nyilvántartás   vagy   a széljegyzett  jogosult  és kötelezett  engedélyével  ismerhető meg  például a jogosult személyi azonosítója és a tulajdonosok jegyzéke. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és  a végelszámolásról  szóló  2006.  évi  V.  törvény  12.  §   (1) bekezdés    alapján    a    cégiratokat    bárki    ingyenesen megtekintheti.  A  14. § (2) bekezdés alapján  azonban,  ha  a céginformációt   természetes  személyre   vonatkozóan   kérik, (például,  hogy  ki mely cégnél lát el vezető tisztséget  vagy felügyelő   bizottsági  tagságot)  akkor  az  adatszolgáltatás tényét rögzíteni kell.]   A  nyilvánosság törvényi előírása folytán azonban az  adatok nem   veszítik  el  személyes  adat  jellegüket,  hanem  ahhoz hasonlóak, mint a közérdekből nyilvános adatok (Avtv. 2. §  5. pont),   amelyek   esetében   alkotmányos   cél   (például   a közhitelűség,  a  forgalombiztonság,  az  átlátható   működés) indokolja   a   személyes   adatok   védelméhez   fűződő   jog korlátozását. Jelen  ügyben  az  Alkotmánybíróság abból  indult  ki,  hogy  a gondnokoltak   bírósági  nyilvántartása   kizárólag   személyes adatokat  tartalmaz.  Ezért  garanciális  jelentőségű,  hogy  a gondnokoltak   névjegyzékében  szereplő  adatok   kezelése   az adatvédelem alkotmányos elveinek megfelelően történjen.   3.4.  Az  Alkotmánybíróság ezért megvizsgálta,  hogy  a  Pp. 311.  §  (4) bekezdés utolsó mondata által választott megoldás alapján  az  adatkérésre  valóban  az  arra  legitim  indokkal rendelkezők jogosultak-e.   A   névjegyzékből  való  költségtérítéses  információkérésre tipikusan  akkor  kerül sor, amikor a  gondnokolt  és  a  vele jogviszonyba   lépő   fél   konszenzuson   alapuló   magánjogi jogügyletet  (adásvételi,  biztosítási,  hitel-   vagy   egyéb szerződést)   kíván   létrehozni,  illetve   a   korlátozottan cselekvőképes munkaviszonyt szeretne létesíteni.  Ennek  során szükség  van  a  gondnokolt és adott esetben  annak  törvényes képviselője   beleegyezésére  is.   Szerződéskötés   során   a szerződő   felek   kötelesek   együttműködni,   és   megfelelő gondossággal  eljárni  [Ptk. 4. §, 205.  §  (3)  bekezdés].  E gondosságba beletartozik annak vizsgálata is, hogy  megvannak- e  a szerződéskötés jogi feltételei. A felek ugyanis kötelesek egymást  tájékoztatni  a  szerződést  érintő  minden  lényeges körülményről.   A  szerződő  felek  akkor járnak el gondosan,  ha  –  kétség esetén      –      megbizonyosodnak     szerződő     partnerük cselekvőképességéről,  s ha kétségük  támad  efelől,  szerződő partnerükkel közlik ezt, és világossá teszik számára, hogy  ha a  szerződést  érintő e lényeges körülményről nem nyilatkozik, költségtérítés    ellenében   az   OIT   Hivatalától    kérnek adatszolgáltatást.   Egy  ilyen  szerződéskötési eljárás során  az  érintett  (és annak   törvényes  képviselője)  tudomást  szerez  a  szerződő partner  adatkérési szándékáról, és lehetősége van arra,  hogy a   szerződő  fél  adatkérése  helyett  maga  (vagy  törvényes képviselője)  kérjen  igazolást  az  OIT  Hivatalától.   Ennek hiányában  a  Rendelet  4. §-a alapján  a  gondnokolt  személy és/vagy  gondnoka egy arra irányuló kérelem esetén  ingyenesen kap információt arról, hogy az OIT Hivatala a névjegyzékből  a gondnokság  fennállására vonatkozóan kinek,  mikor  és  milyen jogcímen adott felvilágosítást.   Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy az  adatok hozzáférésére jogosult személyi kör (a jogviszonyba lépő  felek)  meghatározása  nem  korlátozza  aránytalanul  az érintettek személyes adatokhoz fűződő jogát.   3.5. Az Alkotmánybíróság végül azt vizsgálta, hogy a Pp.  és a  Rendelet támadott rendelkezései valóban csak azon személyes adatok  kiadását  teszik-e  lehetővé,  amelyek  megismeréséhez adott   esetben  az  információt  kérőnek  valós  jogi  érdeke fűződik.   A   Pp.  311.  §  (5)  bekezdése  alapján  az  OIT  Hivatala jogszabályban   meghatározott  költségtérítés   ellenében   az országos   névjegyzék   adatairól  felvilágosítást   ad   azok számára, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket igazolják. A  Pp. azonban  nem  rendelkezik  az OIT Hivatala  által  kibocsátott válaszdokumentumban   feltüntethető  adatok   tartalmáról.   A Rendelet  3.  §  (2)  bekezdése szerint  „a  felvilágosítás  a gondnokoltnak  (volt  gondnokoltnak) a névjegyzékben  szereplő azon  fennálló,  illetve megszűnt adataira terjed  ki,  melyek összefüggnek  a  kérelmező  által igazolt  jogi  érdekkel”.  A Rendelet  tehát  felhatalmazza  az  OIT  Hivatalát,  hogy   az igazolt  jogi érdekkel összefüggő jelenlegi és archív adatokat adjon  ki  a  felvilágosítást kérő  számára.  Önmagában  ez  a felhatalmazás,  az  archív  adatok kiadásának  lehetősége  nem alkotmánysértő,  hiszen például egy bűncselekmény  felderítése során  szükség  lehet  arra, hogy  a  rendőrség  a  névjegyzék korábbi adataihoz is hozzáférjen.   A  jogalkalmazás  során  azonban az OIT  Hivatala  által  az adatkérőnek  eljuttatott válaszdokumentum  révén  az  adatkérő olykor   a  szükségesnél  szélesebb  körben  férhet  hozzá   a névjegyzékben     szereplők    személyes    adataihoz.     Egy hitelszerződés   megkötését   megelőzően   például   az    OIT Hivatalától  felvilágosítást kérő bank adott  esetben  nemcsak azt  tudhatja  meg az érintettről, hogy jelenleg szerepel-e  a gondnokoltak  névjegyzékében,  hanem  azt  is,  hogy  korábban szerepelt-e   az  adatbázisban.  Emellett,  ha   az   érintett korlátozottan  cselekvőképes, akkor a bíróság  megnevezése,  a bírósági   ügyszám,   a   jogerőre  emelkedés   időpontja,   a gondnokság  felülvizsgálatának időpontja mellett  az  adatkérő bank   azzal   is  tisztában  lesz,  hogy  például  családjogi jognyilatkozatok  megtételében,  az  egészségügyi   ellátással összefüggő  jogok  gyakorlásában vagy éppen örökösödési  ügyek vitelében   a   bíróság  mennyiben  korlátozta   az   érintett cselekvőképességét.    Ilyen   széleskörű  adatszolgáltatásra   a   Pp.   vizsgált  rendelkezése és a Rendelet 3. § (2) bekezdése sem ad, és  nem  is adhat felhatalmazást, mert annak nincs alkotmányos indoka.  Az   adatkezelésnek   ugyanis  csupán  az   elkerülhetetlenül  szükséges mértékű személyes adatokra kell korlátozódnia.    Az  Alkotmánybíróság a 38/1993. (VI. 11.)  AB  határozatban  kifejtette:    „Az    Alkotmánybíróságnak    a     jogszabály  alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmány  értelmezésével  meg  kell  állapítania, hogy az adott jogszabályi rendelkezés  tárgyában  melyek az alkotmányos követelmények. A  jogszabály  alkotmányos,  ha ezeknek megfelel. A megfelelés megállapítása  logikailag   elkerülhetetlenné  teszi  azonban   a   vizsgált  jogszabály  értelmezését  is. Az Alkotmánybíróság  mindig  az  Alkotmány  és  a  vizsgált  jogszabály  egymásra  tekintettel  értelmezett  megfelelését vagy ellentétét  állapítja  meg.  A  norma   alkotmányosságának  megállapítása  egyben   a   norma  alkotmányos értelmezéseinek tartományát is kijelöli: a  norma  mindazokban az értelmezéseiben alkotmányos, amelyek az  adott  ügyben megállapított alkotmányi követelményeknek megfelelnek.  A jogrendszer egysége is megköveteli, hogy minden jogszabályt  ne   csupán   önmagában   és   funkcióját   tekintve,   hanem  mindenekelőtt  az Alkotmánnyal való összhangjára  figyelemmel  értelmezzenek,  függetlenül attól is, hogy  a  jogszabály  az  Alkotmány  előtt  vagy után keletkezett-e.” [ABH  1993,  256,  267.;  megerősítve: 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995,  115,  121.;  4/1997. (I. 22.) AB határozat,  ABH  1997,  41.;  22/1999.  (VI.  30.) AB határozat, ABH 1999,  176,  201.;  az  újabb  gyakorlatban:  22/2005. (VI. 17.)  AB  határozat,  ABH  2005, 246.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290.;  75/2008. (V. 29.) AB határozat, ABH 2008, 651, 665.; 47/2009.  (IV. 21.) AB határozat, ABK 2009. április, 410, 418-419.]    Jelen  ügyben az Alkotmánybíróság úgy ítélte  meg,  hogy  a  Pp.   311.  §  (4)  bekezdésének  és  a  Rendeletnek  az   az  értelmezése  van összhangban az Alkotmány 59.  §-ával,  amely  szerint a gondnokoltak névjegyzékéből történő adatkérés során  az   adatkérő  kizárólag  az  általa  hivatkozott   jogügylet  megkötéséhez,  jogviszony létrehozatalához  elkerülhetetlenül  szükséges  személyes adatot tartalmazó információkhoz  juthat  hozzá.    Ezt  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította:  a  Pp.  311.  §  (4)  bekezdés  utolsó  mondata  és  a  Rendelet  alkalmazásánál  az  Alkotmány 59.  §-án  alapuló  alkotmányos  követelmény,   hogy   a   gondnokoltak  névjegyzékéből   való  adatszolgáltatás    során   csak   az   adatkérés    céljának  megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges adat  bocsátható  az adatot kérő rendelkezésére. Az  Alkotmánybíróság  a fent kifejtett indokok  alapján  a  Pp. 311.  § (4) bekezdés utolsó mondata, 311. § (5) bekezdés utolsó három  mondata  és  a  Rendelet 2-6. §-ai Alkotmány  59.  §-ába ütközésének   megállapítására  és   megsemmisítésére   irányuló indítványt elutasította.                              VII.   1.  A  következőkben az Alkotmánybíróság az  indítványozónak  azt  az  érvét vizsgálta, amely szerint a büntetett előéletre  és  a  cselekvőképességre vonatkozó adat is különleges  adat,  ezért  nincs  alkotmányos indoka, hogy a büntetett  előéletre  vonatkozó adatról csak az érintett kaphat felvilágosítást,  a  cselekvőképességre vonatkozó adatról viszont harmadik személy  is.   Az   indítványozó  álláspontja  szerint  a   kifogásolt  rendelkezések  sértik az Alkotmány 70/A. §  (1)  bekezdésében  foglalt  diszkriminációtilalmat, mert „a  jognak  nemcsak  az  egyes  (egyedi) személyeket kell egyenlő méltóságú személynek  tekinteni  és  kezelni,  hanem  magának  a  személyiségnek  a  különböző  szintjeit és tartalmi vonatkozásait  tekintve  sem  lehet különbséget tenni” [34/1992. (VI. I.) AB határozat].   A  Bnytv. 57. §-a szerint a hatósági erkölcsi bizonyítvány a  bűntettesek   nyilvántartásának  adatairól  a   nyilvántartás  kezelője által kiállított közokirat, amelynek a kiállítását a  Bnytv.  58. § (1) bekezdése értelmében kizárólag az  érintett  személy  kérheti.  Azok  a  szervek,  hatóságok,  amelyek   a  büntetlen  előélet hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal  történő  igazolását  igénylik, közvetlenül a nyilvántartás kezelőjétől  nem  kérhetik az okirat kiállítását, azt azonban  megtehetik,  hogy  hatósági erkölcsi bizonyítvány bemutatásához  kötik  az  adott jogviszony létrejöttét.   Az   Alkotmány  54.  §  (1)  és  70/A.  §  (1)  bekezdéséből  következő   egyenlőként  kezelés  elve  nem   támaszt   olyan  követelményt   a   jogalkotóval   szemben,   hogy    egyforma  szabályokkal  rendezze például a büntetlen  előélettel  és  a  gondnoksággal   kapcsolatos   adatkérést.   A   gondnoksággal  kapcsolatos  adatokhoz  való  hozzáférést  rendező   többféle  jogszabályi    megoldás   is   megfelelhet    az    Alkotmány  rendelkezéseinek.  Az  egyenlőként kezelés  elve  csupán  azt  követeli,   hogy   a   törvényhozó  a  jogszabályi   megoldás  kiválasztásakor  az  érintettek, jelen esetben  a  gondnokság  alatt  állók sajátos szempontjait figyelembe véve, és  emberi  méltóságukat  tiszteletben tartva hozza meg a gondnokság  alá  helyezéssel kapcsolatos adatkérést érintő szabályokat,  s  az  ily   módon  megszavazott  törvény  ne  sértse  az   érintett  személyek  alapjogait. Az Alkotmánybíróság  jelen  döntésében  foglaltakra,    különösen   az   alkotmányos    követelményre  tekintettel megállapítható, hogy van olyan értelmezése a  Pp.  támadott  szabályának, amely megfelel az Alkotmány 59.  §  és  70/A. § (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek.   2.   Az   Alkotmánybíróság   végül   megvizsgálta   azt   az  indítványozói felvetést, amely szerint az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdéséből következő jogbiztonság elvét sérti, hogy  a  Pp.  és a Rendelet nem határozza meg, mi minősül jogi érdeknek, és  azt  sem,  hogyan  igazolható a  jogi  érdek  a  gondnokoltak  névjegyzékéből való adatkérés során.   Az  alkotmánybírósági gyakorlat szerint egy jogszabály akkor  nem   felel   meg   a   jogbiztonság   követelményének,    ha  megfogalmazása   olyannyira  homályos,   hogy   jogalkalmazói  jogértelmezéssel   sem   tölthető   ki   tartalommal,    vagy  határozatlansága  lehetőséget ad a  szubjektív  jogalkalmazói  döntésre,  a  különböző  jogalkalmazók  eltérő  gyakorlatára.  (534/E/2001. AB határozat, ABH 2002, 1283, 1291.)   A   jogi   érdek   fogalma  a  jogalkalmazók   számára   nem  ismeretlen.  Számos törvény használja, és ennek nyomán  bírói  döntések értelmezik, hogy mit jelent a jogi érdek a különböző  jogviszonyokban.   A   Pp.-nek  több  rendelkezése  tartalmazza  a  jogi  érdek  fogalmat. Az 54. § (1) bekezdés alapján beavatkozhat a perbe,  akinek  jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy egy adott per  miként  dőljön  el.  A  bírósági értelmezés szerint a közvetett  jogi  érdek  a  beavatkozást nem alapozza meg (EBH 2003.  1001;  BH  2004.  444). A Pp. 119. § (3) bekezdése is használja  a  jogi  érdek  kifejezést. Felvilágosítás adható a  peres  eljárásról  annak,  akinek  az  eljárás  lefolytatásához,  illetve  annak  eredményéhez jogi érdeke fűződik. (A rendelkezés 2009. január  elsejétől  hatályos, így BH még nem jelent meg a  jogi  érdek  értelmezéséről.)   A  Ptk.  szintén  több helyen használja a jogos  érdek  vagy törvényes  érdek fogalmát. A Ptk. 226. § (2) bekezdés  alapján ha  jogszabály  miatt a szerződés tartalma megváltozik,  s  ez bármely  fél  lényeges jogos érdekét sérti, a  fél  kérheti  a bíróságtól   a  szerződés  módosítását,  vagy  a  szerződéstől elállhat.  A  Ptk.  235. § (2) bekezdése alapján  a  szerződés megtámadására  a  sérelmet  szenvedett  fél  és  az  jogosult, akinek  a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. (A törvényes érdek  vizsgálatáról lásd például az EBH 2003.  850.  bírósági döntést.)  A  241.  § alapján pedig a bíróság  módosíthatja  a szerződést,    ha    a    felek   tartós   jogviszonyában    a szerződéskötést   követően  beállott   körülmény   folytán   a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.   A  jogi  érdek vizsgálatára és bizonyítására többféle  módon sor  kerülhet.  A Pp. 311. § (4) bekezdésével intézményesített eljárás során a Rendelet 2. § (1) bekezdésének megfelelően  az OIT Hivatala megköveteli az adott jogügylet, illetve egyéb  ok (pl.  tervezett  házasságkötés, vagy közszolgálati  jogviszony létesítése) megjelölését, továbbá a jogügylet megkötését  vagy az  egyéb  jogviszony létesítését igazoló  okirat  (szerződés, előszerződés,  hitelkérelem) benyújtását.  Ennél  részletesebb szabályozás,  például  a  jogi  érdek  igazolásához  szükséges dokumentumok     taxatív    felsorolása     a     jogbiztonság követelményéből nem következik, és nem is lehetséges.   Garanciális  jelentőségű  a Rendelet  3.  §  (3)  bekezdése, amely  alapján  az  OIT Hivatala megtagadja a felvilágosítást, ha  a  kérelmező a felvilágosításhoz fűződő jogi  érdekét  nem igazolja   hitelt  érdemlő  módon.  Ez  a  szabály  biztosítja ugyanis,  hogy az adatkérő pusztán a jogi érdekére  hivatkozva ne  juthasson  a  gondnokság alatt állók  személyes  adatainak birtokába.   Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította:  a  Pp. és   a   Rendelet  kifogásolt  rendelkezései  nem  sértik   az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság elvét.   Az     Alkotmánybíróság    az    alkotmányos     követelmény  megállapítására  és  az  ügy  elvi jelentőségére  tekintettel  rendelte   el   határozatának  a   Magyar   Közlönyben   való  közzétételét.                         Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke,                      előadó alkotmánybíró             Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Holló András           Dr. Kiss László           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Kovács Péter    Dr. Lenkovics Barnabás           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Lévay Miklós       Dr. Trócsányi László           alkotmánybíró                alkotmánybíró Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró különvéleménye Nem  értek  egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával. Alláspontom  szerint a gondnokoltak névjegyzékével kapcsolatban alkotmányos    követelmény   kimondása   az   alábbiak    miatt szükségtelen. 1.  A  gondnokoltakról  vezetett névjegyzék  jelenleg  hatályos szabályozása és annak gyakorlati alkalmazása nem csupán a  Ptk. alapelveinek, hanem az alkotmányos adatvédelmi követelményeknek is megfelel. A   gondnokoltakról   vezetett  bírósági  nyilvántartás   olyan közhiteles  nyilvántartásnak minősül, amelynek célja  az,  hogy egyrészt  a  — helyzetéből adódóan kiszolgáltatott — gondnokolt személy,   másrészt  pedig  a  vele  polgári  jogi  jogviszonyt létesíteni  kívánó,  illetve  létesítő  természetes   személyek személyi és vagyoni alanyi jogait és törvényes érdekeit  védje. A  Ptk.  2.  §  (1) és (2) bekezdése kifejezetten hangsúlyozza, hogy  a  törvény védi a személyek vagyoni és személyhez  fűződő jogait,  továbbá  törvényes  érdekeit,  valamint  biztosítja  a személyeknek  az  őket  megillető jogok szabad  gyakorlását,  e jogok  társadalmi rendeltetésének megfelelően. Fontosnak tartom hangsúlyozni,   hogy  maga  a  polgári  jogi   jogviszony   nem individuális  viszony,  hanem  felek  között  értelmezendő   és hatályosuló  jogviszony, melyben a személyes adatok kezelésének célja  és  funkciója  az  alanyi jogok  gyakorolhatóságának  (a gondnok  közreműködésével való) biztosítása, általánosságban  a személyes  jogbiztonság és a vagyoni forgalom biztonsága.  Ezen igényt   álláspontom  szerint  a  támadott  rendelkezések   úgy elégítik   ki,  hogy  eközben  nem  engednek  illetéktelen   és indokolatlan hozzáférést az érintett személy adataihoz. 2.   Álláspontom   szerint  a  jogszabály  kellő   pontossággal meghatározza,  hogy a kérelmező milyen adatokhoz férhet  hozzá, ebben   a  kérdésben  a  jogalkalmazó  mozgástere  korlátozott, illetve egyértelműen körülhatárolt. A  Rendelet  3. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza  azon adatok  körét, melyről a kérelem teljesítése esetén a kérelmező tudomást szerezhet. Ez a gondnokoltnak a névjegyzékben szereplő azon  fennálló,  illetve megszűnt adataira  terjed  ki,  melyek összefüggnek a kérelmező által igazolt jogi érdekkel.  A  jogos vagy törvényes érdek igazolása számtalan módon megtörténhet, ez taxatív   felsorolással,   a   konkrét   élethelyzetek   egzakt meghatározásával nem lehetséges. A Rendelet 2. § (1)  bekezdése kellő  részletességgel  sorolja fel a jogi  érdek  igazolásának lehetséges eseteit, ennél mélyebb szabályozás ebben az  esetben is  szükségtelen.  A  jogszabály helyesen biztosít  mérlegelési jogot  —  értsd: valódi döntési lehetőséget — az  OIT  Hivatala részére  mind  az igazolás kiadása (annak szükséges  tartalma), mind a megtagadása tekintetében. 3.  A  rendelkező rész 1. pontjában megfogalmazott  alkotmányos követelmény tartalmát illetően nem tesz mást, mint  a  hatályos jogszabályi   rendelkezést  [Rendelet  3.   §   (2)   bekezdés] lényegében megismétli. Álláspontom  szerint tehát a hatályos rendelkezések megfelelnek a magánjog jogági követelményeinek, biztosítják az egyenjogú és mellérendelt  felek érdekegyensúlyát és a forgalom biztonságát, nem korlátozzák aránytalanul a gondnokság alatt állók személyes adatok   védelméhez  való  jogait  sem,  így   az   alkotmányos követelmény kimondása szükségtelen. Budapest, 2009. július 7.                                          Dr. Lenkovics Barnabás                                                  alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom.                                           Dr. Trócsányi László                                                  alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Certain provisions of Act III of 1952 on the Code of Civil Procedure and the whole of 13/2002 Ministerial Decree under what it is a requirement for the courts to register the fact that somebody has been placed under guardianship
Number of the Decision: .	74/2009. (VII. 10.)
Date of the decision: .	07/07/2009
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2009-2-004?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.