A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában – dr.
Lenkovics Barnabás és dr. Trócsányi László alkotmánybírók
különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 311. § (4)
bekezdés utolsó mondata, továbbá a gondnokoltak számítógépen
vezetett országos névjegyzékéről és a névjegyzék adataiból
történő felvilágosítás adásról, valamint annak
költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII. 24.) IM rendelet
alkalmazásánál az Alkotmány 59. §-án alapuló alkotmányos
követelmény, hogy a gondnokoltak névjegyzékéből való
adatszolgáltatás során csak az adatkérés céljának
megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges adat bocsátható
az adatot kérő rendelkezésére.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény 311. § (4) bekezdés utolsó mondata és
a 311. § (5) bekezdés utolsó három mondata, valamint a
gondnokoltak számítógépen vezetett országos névjegyzékéről és
a névjegyzék adataiból történő felvilágosítás adásról,
valamint annak költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII. 24.)
IM rendelet 2-6. §-ai alkotmányellenességének megállapítására
és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 311. § (4) bekezdés utolsó
mondatának, a 311. § (5) bekezdés harmadik, negyedik és
ötödik mondatának, továbbá a gondnokoltak számítógépen
vezetett országos névjegyzékéről és a névjegyzék adataiból
történő felvilágosítás adásról, valamint annak
költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII. 24.) IM rendelet (a
továbbiakban: Rendelet) 2-6. §-ainak megsemmisítését kérte az
Alkotmánybíróságtól.
1. A Pp. 311. § (4) bekezdése értelmében a gondnokság alá
helyezés tényét be kell vezetni a bíróság által a
gondnokoltakról vezetett névjegyzékbe. A bekezdés utolsó
mondata alapján a névjegyzék adatairól csak azok kaphatnak
felvilágosítást, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket
igazolják. A Pp. 311. § (5) bekezdése szerint a bíróság a
gondnokság alá helyezettek névjegyzékének adatairól
számítógépes nyilvántartást vezet; a bekezdésnek az
indítványozó által kifogásolt része a nyilvántartásból – a
(4) bekezdés alapján – történő adatszolgáltatásról
rendelkezik.
Az indítvány szerint az Alkotmány több rendelkezését sérti,
hogy sem a Pp., sem a Rendelet nem határozza meg kielégítően,
mi minősül jogi érdeknek a hivatkozott rendelkezések
tekintetében, és hogyan igazolható a jogi érdek a
gondnokoltak névjegyzékéből való adatkérés során.
2. Az indítvány szerint a Pp.-ben és a Rendeletben
szabályozott adatszolgáltatás sérti a gondnokság alá
helyezett személy Alkotmány 59. § (1) bekezdésében
biztosított információs önrendelkezési jogát. Az indítványozó
álláspontja szerint a névjegyzék vezetése nem felel meg a
célhozkötöttség elvének, sérti a készletre való adatgyűjtés
tilalmát, ezért ellentétes az Alkotmány 59. § (1)
bekezdésével. A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági
erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény (a
továbbiakban: Bnytv.) illetve a hatósági erkölcsi
bizonyítványról szóló 6/2000. (II. 11.) BM rendelet
értelmében a hatósági erkölcsi bizonyítványt az érintett
természetes személy kérheti. Az indítványozó szerint a
feddhetetlenséghez hasonlóan a cselekvőképességgel
kapcsolatos tények igazolása esetén is elképzelhető olyan
megoldás, amely nem sérti az információs önrendelkezési
jogot.
3. Az indítványozó szerint a büntetett előéletre és a
cselekvőképességre vonatkozó adat is különleges adat, ezért
nincs alkotmányos indoka, hogy a büntetett előéletre
vonatkozó adatról csak az érintett kaphat felvilágosítást, a
cselekvőképességre vonatkozó adatról viszont harmadik személy
is. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja
szerint „a jognak nemcsak az egyes (egyedi) személyeket kell
egyenlő méltóságú személynek tekinteni és kezelni, hanem
magának a személyiségnek a különböző szintjeit és tartalmi
vonatkozásait tekintve sem lehet különbséget tenni” [34/1992.
(VI. I.) AB határozat], az indítványozó álláspontja szerint a
kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 70/A. § (1)
bekezdésében foglalt diszkriminációtilalmat.
4. A Pp. és a Rendelet nem határozza meg, hogy mi minősül
jogi érdeknek a hivatkozott rendelkezések tekintetében, és
azt sem, hogyan igazolható a jogi érdek a gondnokoltak
névjegyzékéből való adatkérés során. A hivatkozott
rendelkezések teljes mértékben a jogalkalmazóra bízzák a jogi
érdek fogalmának kibontását, illetve a jogi érdek igazolása
módjának meghatározását, ezért azok sértik az Alkotmány 2. §
(1) bekezdéséből következő jogbiztonság elvét.
Az indítványozó indokolásában utalt arra, hogy a jogi érdek
fogalmának meghatározatlansága miatt „okkal feltételezhető,
hogy a támadott joganyag alkalmazása során a szükségesnél
szélesebb kör” kaphat felvilágosítást a névjegyzék adatairól.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben
tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a
jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a
magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Pp. támadott rendelkezései:
„311. § (4) A gondnokság alá helyezést be kell vezetni a
gondnokoltakról a bíróság által vezetett névjegyzékbe.
Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés esetén a
névjegyzékben fel kell tüntetni, ha a bíróság csak egyes
ügycsoportok tekintetében korlátozta a gondnokság alá
helyezett személy cselekvőképességét. Ha az ítélet erről
rendelkezik, a névjegyzéknek tartalmaznia kell a gondnokság
alá helyezés felülvizsgálatának bíróság által megállapított
időpontját is. A névjegyzék adatairól csak azok kaphatnak
felvilágosítást, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket
igazolják.
(5) A bíróság a gondnokság alá helyezettek névjegyzékének
adatairól számítógépes nyilvántartást vezet. Az országosan
összekapcsolt számítógépes közhiteles nyilvántartást az
Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kezeli. A
Hivatal jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében
az országos névjegyzék adatairól – a (4) bekezdésben
meghatározottak szerint – felvilágosítást ad. Az
adatszolgáltatás tényét a számítógépes rendszerben olyan
módon kell rögzíteni, hogy az adatszolgáltatás időpontja,
jogcíme és az adatkérő személye megállapítható maradjon. A
jogellenes adatkérés, illetve adatfelhasználás
jogkövetkezményeit a felvilágosítást kérő viseli.”
3. A Rendelet érintett rendelkezései:
„2. § (1) A gondnokoltak országos névjegyzékét vezető OIT
Hivatalától a gondnokoltak névjegyzékének adatairól az kérhet
felvilágosítást, aki az ehhez fűződő jogi érdekét igazolja
[Pp. 311. § (4)-(5) bek.]. Ennek során meg kell jelölni azt a
jogügyletet (pl. adásvételi szerződés), illetve egyéb okot
(pl. tervezett házasságkötés, vagy közszolgálati jogviszony
létesítése), mely a felvilágosítás kérését megalapozza.
Amennyiben a jogi érdek okirattal igazolható, azt a
kérelemhez mellékelni kell.
(2) Az OIT Hivatalától a felvilágosítás félfogadási időben
személyesen, illetve postai úton kérhető.
(3) A kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező nevét,
lakóhelyét, a felvilágosításhoz fűződő jogi érdek-
meghatározását, annak a személynek a kérelmező által ismert,
az 1. § (2) bekezdése szerinti adatait, akinek a gondnokság
alá helyezéséről felvilágosítást kér.
3. § (1) Amennyiben a kérelem érdemben elbírálható, és a
kérelmező az 5. § szerinti költségtérítést megfizette, az OIT
Hivatala a hiánytalan kérelem érkezésétől számított öt
munkanapon belül intézkedik a gondnokoltak országos
névjegyzékéből történő felvilágosítás megadásáról vagy
megtagadásáról.
(2) Ha a kérelem teljesíthető és a kérelemben megnevezett
személy a gondnokoltak névjegyzékében szerepel, a
felvilágosítás a gondnokoltnak (volt gondnokoltnak) a
névjegyzékben szereplő azon fennálló, illetve megszűnt
adataira terjed ki, melyek összefüggnek a kérelmező által
igazolt jogi érdekkel.
(3) Az OIT Hivatala a felvilágosítást megtagadja, ha a
kérelem hiányait a felhívása ellenére sem pótolják, illetve a
kérelmező a felvilágosításhoz fűződő jogi érdekét nem
igazolja hitelt érdemlően.
4. § Az OIT Hivatala a gondnokoltakról vezetett országos
névjegyzékben a Pp. 311. §-a (5) bekezdésének megfelelően az
adatszolgáltatás tényét, időpontját, jogcímét, a
felvilágosítást kérő nevét, lakóhelyét (székhelyét) rögzíti.
Erről a gondnokság alá helyezett személyt, illetve gondnokát
– kérelmére – ingyenesen tájékoztatni kell.
5. § (1) A gondnokoltak országos névjegyzékéből az OIT
Hivatala költségtérítés ellenében ad felvilágosítást.
(2) A költségtérítés összege kérelmenként, illetve – ha a
kérelemben több személy vonatkozásában kérnek felvilágosítást
– a kérelemben megjelölt személyenként 2000 Ft. A
költségtérítést az OIT Hivatala 10032000-00281667-00000000
számú számlájára kell befizetni. A befizetést átutalási
megbízással vagy készpénz-befizetési utalvánnyal – a kérelem
előterjesztésével egyidejűleg – kell igazolni.
(3) A befizető egyértelmű azonosítása érdekében a készpénz-
befizetési utalvány vagy az átutalási megbízás „közlemény”
rovatában fel kell tüntetni a befizetés jogcímét
(felvilágosítás gondnokság alá helyezésről).
(4) A felvilágosítás megadása félfogadási időben – a
kérelmező erre irányuló kérelme esetében – szóban, egyébként
pedig írásban, illetve postai úton történik.
6. § A költségtérítés nem igényelhető vissza, ha a keresett
személy nem szerepel az országos névjegyzékben, továbbá akkor
sem, ha a kérelmező az adatokról történő tájékoztatást nem
veszi át.”
III.
Az indítvány részben megalapozott.
Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a
gondnokoltság ténye és az abból levonható, az érintettre
vonatkozó következtetés alkotmányos védelmet igénylő adatnak
minősül-e.
1. Az Alkotmány 59. § (1) bekezdése alapján a Magyar
Köztársaságban mindenkit megillet a magántitok és a személyes
adatok védelméhez való jog. Az Alkotmánybíróság a személyes
adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként
értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve,
információs önrendelkezési jogként [15/1991. (IV. 13.) AB
határozat, ABH 1991, 40, 41-42.]. E jog alapján mindenki maga
rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és
felhasználásáról; személyes adatot felvenni és felhasználni
tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad.
Emellett törvény kivételesen korlátozhatja az információs
önrendelkezés alapvető jogát. Az ilyen törvény abban az
esetben alkotmányos, ha megfelel az alapjog-korlátozás
alkotmányos feltételeinek, azaz az Alkotmány 8. § (2)
bekezdésében foglalt követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy
az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított
szabadságjogot csak elkerülhetetlen esetben lehet korlátozni,
s a korlátozásnak az elérni kívánt célhoz képest arányosnak
kell lennie [46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 219,
223.].
A személyes adatok védelméhez való jog korlátozásakor is
irányadó alapjogi-teszt alkalmazásakor az Alkotmánybíróság az
alapjogkorlátozás szükségessége körében értékeli a
célhozkötöttség követelményének érvényesülését: azt, hogy a
személyes adat feldolgozásának van-e pontosan meghatározott
és jogszerű célja; s az adatfeldolgozás minden szakasza
megfelel-e a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. A
célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél
nélküli, „készletre”, előre nem meghatározott jövőbeni
felhasználásra való adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes.
Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának másik
alapvető garanciája az adattovábbítás és az adatok
nyilvánosságra hozásának korlátozása. Az adattovábbítás
szűkebb értelme az, hogy a személyes adatot az adatfeldolgozó
meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszi.
Személyes adatot az érintetten és az eredeti adatfeldolgozón
kívüli harmadik személy számára hozzáférhetővé tenni csak
konkrét törvényi felhatalmazás esetén szabad, illetve abban
az esetben, ha az érintett abba beleegyezik [15/1991. (IV.
13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 42.].
2. Még szigorúbb követelményt állított az Alkotmánybíróság
a különleges adatok kezelése elé. A különleges (szenzitív,
érzékeny) adatok esetében „az adatkezelésnek konkrét célhoz
kötöttnek kell lennie. Az adatkezelési cél túlságosan tág
módon történő meghatározása, azaz ha nincs összefüggésben az
adatkezelés a megjelölt céllal, továbbá, ha arra bizonytalan
esetkörben kerül sor, illetve arra nem a szükséges mértékre
korlátozott személyi kör jogosult, akkor az adatkezelés
meghatározott cél nélkül, illetve korlátlan módon válik
lehetővé.” [65/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 357,
364-365.]
Az egészségi állapottal kapcsolatos adatokat az
Alkotmánybíróságnak ez a döntése és a szabad
orvosválasztással kapcsolatos 56/2000. (XII. 19.) AB
határozata is különös védelemben részesíti. Ezt a speciális
védelmet az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata
két szempontból is indokoltnak tartja. Az érintett
magánszférájának védelme miatt, illetve annak érdekében, hogy
az egészségügyi intézményekbe vetett bizalom ne csorbuljon,
az érintett biztos lehessen abban, hogy a legbensőbb
szféráját érintő, a testi, lelki állapotára vonatkozó
információk nem kerülnek illetéktelen kezekbe. [Z v. Finland
Judgment of 25 February 1997, Appl. No. 9/1996/627/811, § 95;
M. S. v. Sweden Judgment of 27 August 1997, Appl. No.
74/1996/693/885, § 41]
Ezt a felfogást tükrözik a személyes adatok védelméről és
a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.
törvénynek (a továbbiakban: Avtv.), valamint az egészségügyi
és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és
védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvénynek (a továbbiakban:
Eüaktv.) a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos
egészségügyi adatokra vonatkozó szabályai is.
2.1. Az Avtv. 2. § 1. pontja alapján személyes adat
bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható)
természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba
hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó
következtetés. Az Avtv. 2. § 2. a) pontja szerint különleges
adat a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez
tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a
vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-
képviseleti szervezeti tagságra vonatkozó adat; az Avtv. 2. §
2. b) pontja szerint különleges adat továbbá az egészségi
állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó
adat, valamint a bűnügyi személyes adat.
Az adatkezelés az alkalmazott eljárástól függetlenül az
adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége,
így például az adatok továbbítása, nyilvánosságra hozatala
is. Az Avtv. 3. § (2) bekezdése értelmében különleges adat
akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett írásban
hozzájárul; vagy – az Avtv. 2. § 2. a) pontjában foglalt
adatok esetében – ha az adatkezelés nemzetközi egyezményen
alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog
érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy
a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli; illetve ha egyéb
esetekben azt törvény elrendeli.
Az Avtv. alapján tehát a különleges adatokat az érintett
kifejezett írásbeli hozzájárulásával lehet kezelni. Ha az
érintett cselekvőképtelensége folytán nem tudja
hozzájárulását adni adatai kezeléséhez, az érintett vagy más
személy létfontosságú érdeke, katasztrófa- vagy
szükséghelyzet elhárítása és megelőzése indokolhatja a
cselekvőképtelen személyes adatainak szükséges mértékű
kezelését [Avtv. 3. § (8) bekezdés]. Más esetekben közösségi
érdek (bűnüldözés, menekültügy) szükségessé teheti bizonyos
különleges adatok kötelező kezelését. Az ilyen adatkezelést
azonban csak törvény rendelheti el, a megfelelő garanciák
biztosításával.
2.2. Az Eüaktv. 3. § a) pontja értelmében egészségügyi
adatnak minősül „az érintett testi, értelmi és lelki
állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés,
illetve az elhalálozás körülményeire, a halál okára
vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve
az egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért,
leképzett vagy származtatott adat; továbbá az előzőekkel
kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemű adat
(pl. magatartás, környezet, foglalkozás)”.
A cselekvőképességre vonatkozó vizsgálat tárgya az egyén
döntéshozó, belátási képessége, pszichés állapota. A
vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az egyén
pszichéjére, szellemi képességeire, esetleges fejlődési
rendellenességére, szenvedélybetegségére tekintettel képes-e
saját ügyeiben az érdekeinek megfelelő döntést hozni, a
döntés meghozatalához szükséges tényeket megérteni,
áttekinteni, és racionálisan mérlegelni. A vizsgálódás tehát
– az Eüaktv. kifejezésével élve – az érintett értelmi
állapotára vonatkozik. Következésképpen a cselekvőképesség
korlátozása vagy kizárása, vagyis a gondnokság alá helyezés
ténye és az abból levonható, az érintettre vonatkozó
következtetés egészségügyi adatnak minősül. [A gondnokság alá
helyezésre és annak indokára vonatkozó adat mint egészségi
állapotra vonatkozó adat az Avtv. 2. § 2. b) pontja alapján
is különleges adat.]
A gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos információkat a
német szövegségi Alkotmánybíróság is alkotmányos védelemben
részesíti. Az Alkotmánybíróság az általános személyiségi
jogból (Art. 2 Abs 1., Art. 1 Abs. 1 GG) levezetett
információs önrendelkezési jog védelmi körébe tartozó
információk közé sorolta a személy gondnokság alá
helyezésének tényét, az azzal kapcsolatos eljárásra vonatkozó
adatokat és azokat a személyes körülményeket, amelyek a
cselekvőképesség korlátozásához vezettek. [BVerfGE 78, 77
(84)]
IV.
A következőkben az Alkotmánybíróság áttekintette, hogy
jelenleg milyen szabályok alapján korlátozható a személyek
cselekvőképessége, s hogy a korlátozás milyen
következményekkel jár a hatósági, bírósági eljárásokban,
valamint a magánszemélyek egymás közötti jogviszonyaiban.
1. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Ptk.) 14. § (4) bekezdése szerint
cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a
nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez
szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi
fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános
jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában –
tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben
csökkent. A Ptk. 15. § (4) bekezdése alapján a
cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a
nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges
belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi
fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben hiányzik.
Következésképpen gondnokság alá helyezni valakit kizárólag a
Ptk. 14. § (4) bekezdésben meghatározott egészségügyi ok
(pszichés állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség)
alapján lehet, és csak abban az esetben, ha ezen ok miatt a
személy nem képes érdekeinek megfelelő döntést hozni, illetve
érdekeinek megfelelően cselekedni [Ptk. 15. § (4) bekezdés].
2. Polgári perben a bíróság [Pp. 50. §], a közigazgatási
hatósági eljárás során az eljáró hatóság hivatalból
vizsgálhatja az ügyfél eljárási képességének meglétét [a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 15. § (6)
bekezdés]. A polgári perben vagy a közigazgatási eljárás
során jellemzően akkor van szükség az eljárási képesség
vizsgálatára, ha az eljáró bíróság illetve hatóság
feltételezése alapján a fél cselekvőképessége korlátozott
vagy hiányzik. A bíróságoknak ugyanis „csak kétség esetén
kell a perbeli jog- és cselekvőképességet vizsgálniuk”.
[438/B/1996. AB határozat, ABH 1999, 555, 556.] Kivételt
jelentenek a gondnokság alá helyezés módosításával és
megszüntetésével kapcsolatos perek, ahol a gondnokolt teljes
perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. [Pp. 312. § (3)
bekezdés; 355/B/2005. AB határozat, ABH 2007, 1863, 1865.]
A Rendelet 7. §-ának megfelelően az OIT Hivatala a
gondnokoltak névjegyzékéből ingyenes felvilágosítást ad a
bíróság, az ügyészség, a nemperes eljárást lefolytató
közjegyző, az önálló bírósági végrehajtó vagy a közigazgatási
szerv részére, ha az törvényben meghatározott feladatának
ellátásához kér információt. Az indítványozó nem támadta,
ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a hatóságok
adatigénylésére vonatkozó szabály (Rendelet 7. §)
alkotmányosságát. Az OIT Hivatal főosztályvezetőjének a
tájékoztatása szerint az információkérés túlnyomó részét a
hatóságoktól (jellemzően a rendőrségtől) érkező megkeresések
teszik ki.
3. A cselekvőképesség megléte nemcsak a bírósági és
közigazgatási eljárás során elengedhetetlen, hanem a
magánjogi jogalanyok egymás közötti jogviszonyaiban is.
A gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos szabályok
elsődleges célja az ügyeinek vitelére képtelen és ezért
kiszolgáltatott felnőtt személyének és vagyonának a védelme.
A gondnokság intézménye azokat az embereket segíti, akiknek
mentális megbetegedés vagy mentális képességeik
megfogyatkozása miatt tartósan vagy átmenetileg sérült a
döntési képességük. Ügyeik intézésére gondnokot rendel. A
döntési képesség teljes hiánya esetén a gondnok önállóan jár
el. Ezért rendelkezik a Ptk. 15/A. § (1) bekezdése arról,
hogy a cselekvőképtelen személy jognyilatkozatai – a csekély
jelentőségű, tömegesen előforduló szerződések (például a
buszjegyvásárlás) kivételével – semmisnek minősülnek. A
szabály kiindulópontja az, hogy a cselekvőképtelensége miatt
gondnokság alatt álló személy döntési képessége oly mértékben
sérült, hogy a jogszabálynak az érintett személyt saját
döntéseinek következményeitől is meg kell óvnia. Ebben az
esetben az önmaga képviseletére nem képes személy gondnoka
éppen a gondnokolt alapjogainak érvényesítésében segíthet.
[1071/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 901, 903.]
A korlátozottan cselekvőképes személy esetében nem ez a
helyzet. Az a személy, akinek a döntési képessége
korlátozott, a gondnokával együtt dönt minden, őt érintő
kérdésben. Abban az esetben pedig, amikor a döntési képesség
korlátozottsága csak bizonyos ügyek vitelére vonatkozik, a
gondnokoltnak csak ezen ügyek esetében van szüksége
gondnokának beleegyezésére, egyéb esetekben önállóan jár el.
A gondnokság elrendelésével kapcsolatos rendelkezések
azonban nem csupán a gondnokolt személyt, hanem a gondnokság
alá helyezettel jogviszonyba lépők személyi és vagyoni
érdekeinek a védelmét is szolgálják. Az ügyleti forgalom
biztonsága érdekében ugyanis indokolt, hogy azon személyek
számára, akik a személyi és vagyoni jogviszonyokban önálló
döntéshozatalra nem képesek, a bíróság a gondnokság alá
helyezési per során ügyei vitelére gondnokot rendeljen ki. A
gondok beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása teszi a
gondnokolt egyes jognyilatkozatát érvényessé.
V.
Az alkotmányossági vizsgálat tárgya jelen ügyben nem a
gondnokság alá helyezési eljárást érintő jogszabály, hanem a
már gondnokság alá helyezettek személyes adatok védelméhez
fűződő jogának érvényesülése.
1. A gondnokoltnak alapvető jogi érdeke, hogy a gondnokság
alá helyezéssel, s ezáltal közvetve a gondnokolt pszichés
állapotával kapcsolatos információkhoz harmadik személyek
indokolatlanul ne férhessenek hozzá. A társadalomban ma is
gyakran éri igazságtalanul hátrány az értelmi
fogyatékossággal élő embereket, ezért pusztán a gondnokság
tényének napvilágra kerülésével az érintett élete súlyosan
megnehezülhet. A német szövetségi Alkotmánybíróság is utal
arra, hogy a gondnokság tényéből harmadik személy nem csupán
az érintett jogi státuszáról, cselekvőképességéről szerez
ismeretet, ami egyébként a vagyoni jogviszonyokba lépők
számára releváns és szükséges információ, hanem az érintett
személyiségét meghatározó lényeges tulajdonságairól,
adottságairól (esetleges szenvedélybetegségéről,
gyengeelméjűségéről, anyagi értelemben vett könnyelműségéről
stb.). Ez az érintettre levonható következtetés eredményezhet
megbélyegzést, és megnehezíti a mielőbbi hatékony társadalmi
reintegrációt [BVerfGE 78, 77 (86-87)]. Természetesen a
vagyoni viszonyokban és a személyhez kötődő jognyilatkozatok
megtételekor is méltányolandó igény, hogy a jogviszonyba
lépők megismerhessék a másik fél cselekvőképességének
esetleges korlátozottságával kapcsolatos adatot. Ezt az
igényt a jognak úgy kell kielégítenie, hogy közben ne sértsen
alapjogot, vagyis ne engedjen indokolatlan hozzáférést az
érintett személy különleges védelmet igénylő adataihoz.
2. Ezt hangsúlyozza az Európa Tanácsnak a cselekvőképtelen
nagykorúak jogi védelméről szóló R. (99) 4. számú ajánlása
is. Az ajánlás 4. alapelve szerint az Európa Tanács
tagállamainak mérlegelniük kell a meghozott intézkedések (a
gondnokság alá helyezés) automatikus nyilvánosságra
hozatalával járó hátrányokat és azokat az előnyöket,
amelyeket a nyilvánosságra hozatal az érintett, illetve
harmadik személyek érdekében nyújtani képes. Egyfelől
figyelemmel kell lenni arra, hogy a gondnokság alá helyezés
tényének nyilvánosságra kerülése önmagában is megbélyegző
hatású. Másfelől viszont egyes esetekben éppen a gondnokság
tényének ismerete védi magát a gondnokoltat és a vele
jogviszonyra lépni kívánó harmadik személyt. Az Európa Tanács
Miniszteri Bizottsága elfogadható megoldásnak tartja a
gondnokoltak regiszterét, ha az ott vezetett szenzitív
adatokba kizárólag azok tekinthetnek be, akiket az intézkedés
(jelen esetben a gondnokság alá helyezés ténye) személyesen
érint. Itt is hangsúlyozza a nemzetközi dokumentum, hogy a
gondnokság tényének stigmatizáló hatású nyilvánosságra
hozatala feltétlenül elkerülendő [Explanatory Memorandum
Recommendation Rec(1999)4 on principles concerning the legal
protection of incapable adults].
3. Magyarországon a központi nyilvántartást megelőzően
nagyon sokáig hirdetményi rendszer működött, amit az
adatvédelmi biztos több alkalommal alkotmányos szempontból
bírált. Az adatvédelmi biztos 1995-1996-os éves parlamenti
beszámolója szerint egy 1996. novemberében érkezett panasz
kapcsán merült fel a gondnokság alá helyezettek személyes
adatainak kezelésével kapcsolatos szabályozás
tarthatatlansága. A Pp. akkor hatályos előírása szerint a
gondnokság alá helyezésről kibocsátott hirdetményt tizenöt
napra ki kellett függeszteni a bíróság, valamint a gondnokolt
lakóhelye szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtábláján.
Az adatvédelmi biztos az 1997. és az 1999. évi parlamenti
beszámolójában is hangsúlyozta, hogy „alkotmányos jogokat
sértő, értelmetlen gyakorlat” a gondnokság alá helyezésről
szóló hirdetmény bíróságon és a polgármesteri hivatalban való
közzététele, s annak a helyi újságokban való megjelentetése
(500/H/1996, 484/H/1999).
Ezt követően a cselekvőképességgel, gondnoksággal
összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2001. évi XV.
törvény 2. §-a módosította a Pp.-nek a gondnokság alá
helyezésről szóló teljes XVII. fejezetét. A Pp. módosítás
eredménye a gondnokság tényét automatikusan nyilvánosságra
hozó hirdetményi rendszer megszüntetése, és helyette egy a
gondnokság tényét illetően a titkossághoz fűződő érdeket
jobban figyelembe vevő rendszer, a gondnokolt személyekről
vezetett központi adatbázis bevezetése.
VI.
1. A Pp. 311. § (4) és (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy
a gondnokság alá helyezést be kell vezetni a gondnokoltakról
a bíróság által vezetett névjegyzékbe, valamint az OIT
Hivatala által a gondnokolt személyekről vezetett központi
adatbázisba. Az OIT Hivatala által kezelt adatok azonosak a
gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perben első fokon
eljárt helyi bíróság által vezetett névjegyzékben foglalt
adatokkal. A névjegyzék tartalmazza a gondnokolt nevét,
születési helyét, idejét, anyja nevét; a gondnokság alá
helyezési perben jogerős határozatot hozó bíróság
megnevezését, az ügy számát; a határozat jogerőre
emelkedésének napját; annak megjelölését, hogy
cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá
helyezésre került-e sor; ha a cselekvőképesség korlátozása
egyes ügycsoportok tekintetében történt, akkor az
ügycsoportok megjelölését; valamint a gondnokság alá helyezés
kötelező felülvizsgálatának időpontját, ha a bíróság a
felülvizsgálatról rendelkezett [Rendelet 1. § (2) bekezdés].
A névjegyzéket vezető bíróság a gondnokoltak névjegyzékéből
a Rendelet 2-4. §-ában foglaltak szerint, költségtérítés
nélkül [a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002.
(VIII. 1.) IM rendelet 10. § (5) bekezdés], az OIT Hivatala
ugyanazon adatokról költségtérítés ellenében ad
felvilágosítást (Rendelet 5. §). A felvilágosítás adására
vonatkozó előírások egyéb tekintetben ugyanazok, ezért az
Alkotmánybíróság a következőkben együtt vizsgálta a bírósági
és az OIT Hivatala által vezetett névjegyzékhez való
hozzáférés szabályait.
2. A gondnokoltakról vezetett bírósági nyilvántartás
elsősorban nem a cselekvőképtelen személyek védelmét
szolgálja, annak célja sokkal inkább a gondnokolttal
jogviszonyt létesítő érdekeinek a védelme. A jelenlegi
szabályozás ugyanis ez utóbbi számára biztosítja a
gondnokoltak névjegyzékéhez való hozzáférést.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint méltányolandó
igény, hogy a személyhez kötődő jognyilatkozat-tételt
megelőzően a jogviszonyba lépő felek megismerhessék egymás
cselekvőképességére vonatkozó adatokat. A személyes jellegű
jogviszonyok esetében ugyanis elengedhetetlen, hogy az
érintett személy bizonyos mértékig átlássa például a házasság
életközösségi jellegét vagy az egyéb családjogi
jognyilatkozatok hatását. Ennek hiányában nem jöhet létre
érvényesen a házasság, vagy például semmis az apaságot
elismerő jognyilatkozat.
Az elsődlegesen vagyoni jellegű jogviszonyokban pedig a
forgalom biztonsága igényli az érintettek cselekvőképességére
vonatkozó információkhoz való hozzáférést. A
forgalombiztonság az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az
Alkotmány 2. § (1) bekezdésben foglalt jogállamiság
fogalmából vezethető le. A gazdasági jogban megjelenő
forgalombiztonság és hitelezővédelem követelményének
„alaptörvényi foglalata” a jogbiztonság. A jogbiztonság
általános követelménye ugyanis „a társasági jog olyan,
prioritást élvező célkitűzéseiben konkretizálódik, mint a
forgalombiztonság és a hitelezővédelem” [935/B/1997. AB
határozat, ABH 1998, 765, 773.; megerősítve: 3/2006. (II. 8.)
AB határozat, ABH 2006, 65, 94.].
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát a
gondnokolttal jogviszonyt létesítő személyek érdekében
szükségesnek bizonyulhat, hogy a bíróságok névjegyzéket
vezessenek a gondnokoltakról, és az is, hogy abból, indokolt
esetben, felvilágosítást adjanak a megkötendő jogügylet által
érintettek számára. A Pp. támadott rendelkezése a szerződő
felek védelmére és a forgalom biztonságára vonatkozó
alkotmányos jogalkotói célokat szolgál.
3. A Pp. 311. § (4) bekezdés utolsó mondatának
alkalmazásakor a harmadik személy felé történő minden egyes
adatszolgáltatás az érintett személyes adatok védelméhez
fűződő jogának korlátozását jelenti. A továbbiakban ezért az
Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a jogviszonyba lépő
felek védelme és a forgalom biztonsága mint jogalkotói cél
elérésével arányban áll-e a gondnokoltak személyes adatok
védelméhez fűződő jogának ilyen korlátozása.
3.1. Tekintettel arra, hogy a cselekvőképességet kizáró
gondnokság alatt állók személyi igazolványának kezelése a
törvényes képviselők kötelessége, a jogviszonyba lépés során
a gondnokság ténye a szerződő másik fél számára nagy
valószínűséggel ismertté válik. Ezért a Pp.-ben
intézményesített eljárásra, a jogügyleti képesség meglétének
ellenőrzésére jellemzően a cselekvőképességükben
korlátozottak esetében kerül sor.
A személyi igazolvánnyal a polgárok egymás közötti
jogviszonyaikban és az állami szervek előtt
személyazonosságukat hitelt érdemlően igazolni tudják
[1202/B/1996. AB határozat, ABH 2000, 658, 662-663.]. A
személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról
szóló 168/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése
alapján állandó személyazonosító igazolvány annak a személyi
adat- és lakcímnyilvántartás hatálya alá tartozó,
Magyarországon élő magyar állampolgárnak, bevándorolt,
letelepedett és menekült jogállású személynek adható, aki
személyazonosságát és a személyazonosító igazolványban
szereplő adatait a rendeletben meghatározott okiratokkal
igazolja.
A cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló kérelmezőnek
és törvényes képviselőjének a rendeletben meghatározott
okiratok mellett a kérelemhez be kell mutatnia a gondnokság
alá helyezést tanúsító jogerős bírósági határozatot, a
törvényes képviseletet igazoló jogerős gyámhatósági
határozatot, valamint a törvényes képviselő személyazonosságát
igazoló okmányt is (19. §). A cselekvőképességet kizáró
gondnokság alatt álló személy személyazonosító igazolványának
kiadásával, használatával és birtokban tartásával kapcsolatos
kötelezettségek a törvényes képviselőt terhelik [31. § (3)
bekezdés].
A cselekvőképesség korlátozottsága a személyi igazolványban
nem szereplő információ, ezért a jogalkotó bírói névjegyzéket
intézményesített, amelyből felvilágosítás kérhető a gondnokság
alá helyezés terjedelméről.
3.2. Az Alkotmánybíróság a következőkben áttekintette a
gondokoltak névjegyzékéből való felvilágosítás-kérés
jogszabályi hátterét és joggyakorlatát.
A Pp. 311. § (4) bekezdése szerint a gondnokoltakról
vezetett névjegyzék adatairól csak azok kaphatnak
felvilágosítást, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket
igazolják. A Rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében a
felvilágosítás kérése során meg kell jelölni azt a
jogügyletet (például adásvételi szerződést), illetve egyéb
okot (például tervezett házasságkötés, vagy közszolgálati
jogviszony létesítése), amely a felvilágosítás kérését
megalapozza. Amennyiben a jogi érdek okirattal igazolható,
azt a kérelemhez mellékelni kell. A Rendelet 2. § (3)
bekezdése alapján a kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező
nevét, lakóhelyét, a felvilágosításhoz fűződő jogi érdek
meghatározását, illetve annak a személynek a kérelmező által
ismert, a Rendelet 1. § (2) bekezdése szerinti adatait,
akinek a gondnokság alá helyezéséről felvilágosítást kér.
A bíróság által gondnokság alá helyezettek számítógépes
névjegyzékének nyilvántartásáról szóló 2002. évi 5. számú OIT
szabályzat melléklete tartalmazza a gondnokság alá
helyezettek számítógépes névjegyzékéből történő
adatigénylésre szolgáló nyomtatványt. A kérelemben eszerint
fel kell tüntetni a kérelmező nevét, lakcímét (székhelyét), a
felvilágosításhoz fűződő jogi érdek igazolására irányuló
közlést, valamint a bemutatott vagy csatolt okirat
(határozat) megnevezését és az irat számát. Az OIT Hivatalnál
költségtérítés ellenében felvilágosítást kérő személyek
jellemzően adásvételi, biztosítási és munkaszerződések
csatolásával, a bankok a hozzájuk benyújtott hitelkérelem
továbbításával igazolják fennálló jogi érdeküket. A
gondnokság alá helyezettre vonatkozóan meg kell adni nevét
(leánykori nevét), születési helyét és idejét, anyja nevét,
valamint meg kell jelölni az ügyben jogerős határozatot hozó
bíróságot és határozatának számát.
Az OIT Hivatala által az adatkérő számára kibocsátott
válaszdokumentum tartalmazza a kérelem benyújtásának
időpontját, a kérelmező nevét, címét, a felvilágosításhoz
fűződő jogi érdek megnevezését, a jogi érdeket igazoló okirat
számát, az adatszolgáltatás típusát (hatályos és/vagy
archív), a költségtérítés formáját és a gondnokság alá
helyezett személy több adatát. A személyi azonosító adatokon
túl (születési hely, idő, anyja neve) a válaszdokumentum
jelzi a gondnokság alá helyezést elrendelő bíróság nevét, a
bírósági ügy számát, a határozat jogerőre emelkedésének
időpontját, a felülvizsgálat időpontját, a gondnokság típusát
(kizáró vagy korlátozott). Korlátozott cselekvőképesség
esetén a dokumentum azt is tartalmazza, hogy a gondnokolt
személy mely ügyek intézéséből van kizárva.
3.3. Az Alkotmánybíróság 702/B/2002. AB határozatában
megállapította, hogy a társadalmi szervezetek bírósági
nyilvántartásban szereplő adatainak kezelésére értelemszerűen
irányadóak az Avtv. rendelkezései. A határozat szerint „a
közhitelű nyilvántartás adatai fő szabályként nyilvánosak,
azonban a törvényalkotó a fő szabály alóli kivételként
kizárja a nyilvánosság köréből a tagok személyes adatát (név,
lakcím) tartalmazó alakuló ülés jelenléti ívét, illetve a
tagokról készített nyilvántartást, biztosítva ezáltal a
társadalmi szervezetek tagjainak anonimitáshoz fűződő
érdekét”. (ABH 2004, 1643, 1642.) Ez a megoldás egyszerre
garantálja a közügyeket érintő közérdekű információk szabad
hozzáférését és a személyes adatok bizalmas kezelését. A
társadalmi szervezetek nyilvántartása ebből a szempontból
eltér az ingatlan nyilvántartástól vagy a
cégnyilvántartástól. Mindhárom tartalmaz ugyan közérdekű és
személyes adatokat is, a piaci követelményekre tekintettel
azonban az ingatlan-nyilvántartásbeli és a
cégnyilvántartásbeli személyes adatok megismerhetőek. [Az
ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. törvény CXLI. törvény
4. § (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás – az e
törvényben meghatározottak szerint – nyilvános. A (3)
bekezdés alapján azonban csak a nyilvántartás vagy a
széljegyzett jogosult és kötelezett engedélyével ismerhető
meg például a jogosult személyi azonosítója és a tulajdonosok
jegyzéke. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a
végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 12. § (1)
bekezdés alapján a cégiratokat bárki ingyenesen
megtekintheti. A 14. § (2) bekezdés alapján azonban, ha a
céginformációt természetes személyre vonatkozóan kérik,
(például, hogy ki mely cégnél lát el vezető tisztséget vagy
felügyelő bizottsági tagságot) akkor az adatszolgáltatás
tényét rögzíteni kell.]
A nyilvánosság törvényi előírása folytán azonban az adatok
nem veszítik el személyes adat jellegüket, hanem ahhoz
hasonlóak, mint a közérdekből nyilvános adatok (Avtv. 2. § 5.
pont), amelyek esetében alkotmányos cél (például a
közhitelűség, a forgalombiztonság, az átlátható működés)
indokolja a személyes adatok védelméhez fűződő jog
korlátozását.
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy a
gondnokoltak bírósági nyilvántartása kizárólag személyes
adatokat tartalmaz. Ezért garanciális jelentőségű, hogy a
gondnokoltak névjegyzékében szereplő adatok kezelése az
adatvédelem alkotmányos elveinek megfelelően történjen.
3.4. Az Alkotmánybíróság ezért megvizsgálta, hogy a Pp.
311. § (4) bekezdés utolsó mondata által választott megoldás
alapján az adatkérésre valóban az arra legitim indokkal
rendelkezők jogosultak-e.
A névjegyzékből való költségtérítéses információkérésre
tipikusan akkor kerül sor, amikor a gondnokolt és a vele
jogviszonyba lépő fél konszenzuson alapuló magánjogi
jogügyletet (adásvételi, biztosítási, hitel- vagy egyéb
szerződést) kíván létrehozni, illetve a korlátozottan
cselekvőképes munkaviszonyt szeretne létesíteni. Ennek során
szükség van a gondnokolt és adott esetben annak törvényes
képviselője beleegyezésére is. Szerződéskötés során a
szerződő felek kötelesek együttműködni, és megfelelő
gondossággal eljárni [Ptk. 4. §, 205. § (3) bekezdés]. E
gondosságba beletartozik annak vizsgálata is, hogy megvannak-
e a szerződéskötés jogi feltételei. A felek ugyanis kötelesek
egymást tájékoztatni a szerződést érintő minden lényeges
körülményről.
A szerződő felek akkor járnak el gondosan, ha – kétség
esetén – megbizonyosodnak szerződő partnerük
cselekvőképességéről, s ha kétségük támad efelől, szerződő
partnerükkel közlik ezt, és világossá teszik számára, hogy ha
a szerződést érintő e lényeges körülményről nem nyilatkozik,
költségtérítés ellenében az OIT Hivatalától kérnek
adatszolgáltatást.
Egy ilyen szerződéskötési eljárás során az érintett (és
annak törvényes képviselője) tudomást szerez a szerződő
partner adatkérési szándékáról, és lehetősége van arra, hogy
a szerződő fél adatkérése helyett maga (vagy törvényes
képviselője) kérjen igazolást az OIT Hivatalától. Ennek
hiányában a Rendelet 4. §-a alapján a gondnokolt személy
és/vagy gondnoka egy arra irányuló kérelem esetén ingyenesen
kap információt arról, hogy az OIT Hivatala a névjegyzékből a
gondnokság fennállására vonatkozóan kinek, mikor és milyen
jogcímen adott felvilágosítást.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy
az adatok hozzáférésére jogosult személyi kör (a jogviszonyba
lépő felek) meghatározása nem korlátozza aránytalanul az
érintettek személyes adatokhoz fűződő jogát.
3.5. Az Alkotmánybíróság végül azt vizsgálta, hogy a Pp. és
a Rendelet támadott rendelkezései valóban csak azon személyes
adatok kiadását teszik-e lehetővé, amelyek megismeréséhez
adott esetben az információt kérőnek valós jogi érdeke
fűződik.
A Pp. 311. § (5) bekezdése alapján az OIT Hivatala
jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében az
országos névjegyzék adatairól felvilágosítást ad azok
számára, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket igazolják. A Pp.
azonban nem rendelkezik az OIT Hivatala által kibocsátott
válaszdokumentumban feltüntethető adatok tartalmáról. A
Rendelet 3. § (2) bekezdése szerint „a felvilágosítás a
gondnokoltnak (volt gondnokoltnak) a névjegyzékben szereplő
azon fennálló, illetve megszűnt adataira terjed ki, melyek
összefüggnek a kérelmező által igazolt jogi érdekkel”. A
Rendelet tehát felhatalmazza az OIT Hivatalát, hogy az
igazolt jogi érdekkel összefüggő jelenlegi és archív adatokat
adjon ki a felvilágosítást kérő számára. Önmagában ez a
felhatalmazás, az archív adatok kiadásának lehetősége nem
alkotmánysértő, hiszen például egy bűncselekmény felderítése
során szükség lehet arra, hogy a rendőrség a névjegyzék
korábbi adataihoz is hozzáférjen.
A jogalkalmazás során azonban az OIT Hivatala által az
adatkérőnek eljuttatott válaszdokumentum révén az adatkérő
olykor a szükségesnél szélesebb körben férhet hozzá a
névjegyzékben szereplők személyes adataihoz. Egy
hitelszerződés megkötését megelőzően például az OIT
Hivatalától felvilágosítást kérő bank adott esetben nemcsak
azt tudhatja meg az érintettről, hogy jelenleg szerepel-e a
gondnokoltak névjegyzékében, hanem azt is, hogy korábban
szerepelt-e az adatbázisban. Emellett, ha az érintett
korlátozottan cselekvőképes, akkor a bíróság megnevezése, a
bírósági ügyszám, a jogerőre emelkedés időpontja, a
gondnokság felülvizsgálatának időpontja mellett az adatkérő
bank azzal is tisztában lesz, hogy például családjogi
jognyilatkozatok megtételében, az egészségügyi ellátással
összefüggő jogok gyakorlásában vagy éppen örökösödési ügyek
vitelében a bíróság mennyiben korlátozta az érintett
cselekvőképességét.
Ilyen széleskörű adatszolgáltatásra a Pp. vizsgált
rendelkezése és a Rendelet 3. § (2) bekezdése sem ad, és nem
is adhat felhatalmazást, mert annak nincs alkotmányos indoka.
Az adatkezelésnek ugyanis csupán az elkerülhetetlenül
szükséges mértékű személyes adatokra kell korlátozódnia.
Az Alkotmánybíróság a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatban
kifejtette: „Az Alkotmánybíróságnak a jogszabály
alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmány értelmezésével
meg kell állapítania, hogy az adott jogszabályi rendelkezés
tárgyában melyek az alkotmányos követelmények. A jogszabály
alkotmányos, ha ezeknek megfelel. A megfelelés megállapítása
logikailag elkerülhetetlenné teszi azonban a vizsgált
jogszabály értelmezését is. Az Alkotmánybíróság mindig az
Alkotmány és a vizsgált jogszabály egymásra tekintettel
értelmezett megfelelését vagy ellentétét állapítja meg. A
norma alkotmányosságának megállapítása egyben a norma
alkotmányos értelmezéseinek tartományát is kijelöli: a norma
mindazokban az értelmezéseiben alkotmányos, amelyek az adott
ügyben megállapított alkotmányi követelményeknek megfelelnek.
A jogrendszer egysége is megköveteli, hogy minden jogszabályt
ne csupán önmagában és funkcióját tekintve, hanem
mindenekelőtt az Alkotmánnyal való összhangjára figyelemmel
értelmezzenek, függetlenül attól is, hogy a jogszabály az
Alkotmány előtt vagy után keletkezett-e.” [ABH 1993, 256,
267.; megerősítve: 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995,
115, 121.; 4/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 41.;
22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 201.; az
újabb gyakorlatban: 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH
2005, 246.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290.;
75/2008. (V. 29.) AB határozat, ABH 2008, 651, 665.; 47/2009.
(IV. 21.) AB határozat, ABK 2009. április, 410, 418-419.]
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a
Pp. 311. § (4) bekezdésének és a Rendeletnek az az
értelmezése van összhangban az Alkotmány 59. §-ával, amely
szerint a gondnokoltak névjegyzékéből történő adatkérés során
az adatkérő kizárólag az általa hivatkozott jogügylet
megkötéséhez, jogviszony létrehozatalához elkerülhetetlenül
szükséges személyes adatot tartalmazó információkhoz juthat
hozzá.
Ezt figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította: a
Pp. 311. § (4) bekezdés utolsó mondata és a Rendelet
alkalmazásánál az Alkotmány 59. §-án alapuló alkotmányos
követelmény, hogy a gondnokoltak névjegyzékéből való
adatszolgáltatás során csak az adatkérés céljának
megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges adat bocsátható
az adatot kérő rendelkezésére.
Az Alkotmánybíróság a fent kifejtett indokok alapján a Pp.
311. § (4) bekezdés utolsó mondata, 311. § (5) bekezdés utolsó
három mondata és a Rendelet 2-6. §-ai Alkotmány 59. §-ába
ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló
indítványt elutasította.
VII.
1. A következőkben az Alkotmánybíróság az indítványozónak
azt az érvét vizsgálta, amely szerint a büntetett előéletre
és a cselekvőképességre vonatkozó adat is különleges adat,
ezért nincs alkotmányos indoka, hogy a büntetett előéletre
vonatkozó adatról csak az érintett kaphat felvilágosítást, a
cselekvőképességre vonatkozó adatról viszont harmadik személy
is. Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt
rendelkezések sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében
foglalt diszkriminációtilalmat, mert „a jognak nemcsak az
egyes (egyedi) személyeket kell egyenlő méltóságú személynek
tekinteni és kezelni, hanem magának a személyiségnek a
különböző szintjeit és tartalmi vonatkozásait tekintve sem
lehet különbséget tenni” [34/1992. (VI. I.) AB határozat].
A Bnytv. 57. §-a szerint a hatósági erkölcsi bizonyítvány a
bűntettesek nyilvántartásának adatairól a nyilvántartás
kezelője által kiállított közokirat, amelynek a kiállítását a
Bnytv. 58. § (1) bekezdése értelmében kizárólag az érintett
személy kérheti. Azok a szervek, hatóságok, amelyek a
büntetlen előélet hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal történő
igazolását igénylik, közvetlenül a nyilvántartás kezelőjétől
nem kérhetik az okirat kiállítását, azt azonban megtehetik,
hogy hatósági erkölcsi bizonyítvány bemutatásához kötik az
adott jogviszony létrejöttét.
Az Alkotmány 54. § (1) és 70/A. § (1) bekezdéséből
következő egyenlőként kezelés elve nem támaszt olyan
követelményt a jogalkotóval szemben, hogy egyforma
szabályokkal rendezze például a büntetlen előélettel és a
gondnoksággal kapcsolatos adatkérést. A gondnoksággal
kapcsolatos adatokhoz való hozzáférést rendező többféle
jogszabályi megoldás is megfelelhet az Alkotmány
rendelkezéseinek. Az egyenlőként kezelés elve csupán azt
követeli, hogy a törvényhozó a jogszabályi megoldás
kiválasztásakor az érintettek, jelen esetben a gondnokság
alatt állók sajátos szempontjait figyelembe véve, és emberi
méltóságukat tiszteletben tartva hozza meg a gondnokság alá
helyezéssel kapcsolatos adatkérést érintő szabályokat, s az
ily módon megszavazott törvény ne sértse az érintett
személyek alapjogait. Az Alkotmánybíróság jelen döntésében
foglaltakra, különösen az alkotmányos követelményre
tekintettel megállapítható, hogy van olyan értelmezése a Pp.
támadott szabályának, amely megfelel az Alkotmány 59. § és
70/A. § (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek.
2. Az Alkotmánybíróság végül megvizsgálta azt az
indítványozói felvetést, amely szerint az Alkotmány 2. § (1)
bekezdéséből következő jogbiztonság elvét sérti, hogy a Pp.
és a Rendelet nem határozza meg, mi minősül jogi érdeknek, és
azt sem, hogyan igazolható a jogi érdek a gondnokoltak
névjegyzékéből való adatkérés során.
Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint egy jogszabály akkor
nem felel meg a jogbiztonság követelményének, ha
megfogalmazása olyannyira homályos, hogy jogalkalmazói
jogértelmezéssel sem tölthető ki tartalommal, vagy
határozatlansága lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói
döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára.
(534/E/2001. AB határozat, ABH 2002, 1283, 1291.)
A jogi érdek fogalma a jogalkalmazók számára nem
ismeretlen. Számos törvény használja, és ennek nyomán bírói
döntések értelmezik, hogy mit jelent a jogi érdek a különböző
jogviszonyokban.
A Pp.-nek több rendelkezése tartalmazza a jogi érdek
fogalmat. Az 54. § (1) bekezdés alapján beavatkozhat a perbe,
akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy egy adott per miként
dőljön el. A bírósági értelmezés szerint a közvetett jogi
érdek a beavatkozást nem alapozza meg (EBH 2003. 1001; BH
2004. 444). A Pp. 119. § (3) bekezdése is használja a jogi
érdek kifejezést. Felvilágosítás adható a peres eljárásról
annak, akinek az eljárás lefolytatásához, illetve annak
eredményéhez jogi érdeke fűződik. (A rendelkezés 2009. január
elsejétől hatályos, így BH még nem jelent meg a jogi érdek
értelmezéséről.)
A Ptk. szintén több helyen használja a jogos érdek vagy
törvényes érdek fogalmát. A Ptk. 226. § (2) bekezdés alapján
ha jogszabály miatt a szerződés tartalma megváltozik, s ez
bármely fél lényeges jogos érdekét sérti, a fél kérheti a
bíróságtól a szerződés módosítását, vagy a szerződéstől
elállhat. A Ptk. 235. § (2) bekezdése alapján a szerződés
megtámadására a sérelmet szenvedett fél és az jogosult,
akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. (A törvényes
érdek vizsgálatáról lásd például az EBH 2003. 850. bírósági
döntést.) A 241. § alapján pedig a bíróság módosíthatja a
szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a
szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a
szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
A jogi érdek vizsgálatára és bizonyítására többféle módon
sor kerülhet. A Pp. 311. § (4) bekezdésével intézményesített
eljárás során a Rendelet 2. § (1) bekezdésének megfelelően az
OIT Hivatala megköveteli az adott jogügylet, illetve egyéb ok
(pl. tervezett házasságkötés, vagy közszolgálati jogviszony
létesítése) megjelölését, továbbá a jogügylet megkötését vagy
az egyéb jogviszony létesítését igazoló okirat (szerződés,
előszerződés, hitelkérelem) benyújtását. Ennél részletesebb
szabályozás, például a jogi érdek igazolásához szükséges
dokumentumok taxatív felsorolása a jogbiztonság
követelményéből nem következik, és nem is lehetséges.
Garanciális jelentőségű a Rendelet 3. § (3) bekezdése,
amely alapján az OIT Hivatala megtagadja a felvilágosítást,
ha a kérelmező a felvilágosításhoz fűződő jogi érdekét nem
igazolja hitelt érdemlő módon. Ez a szabály biztosítja
ugyanis, hogy az adatkérő pusztán a jogi érdekére hivatkozva
ne juthasson a gondnokság alatt állók személyes adatainak
birtokába.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a Pp.
és a Rendelet kifogásolt rendelkezései nem sértik az
Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság elvét.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény
megállapítására és az ügy elvi jelentőségére tekintettel
rendelte el határozatának a Magyar Közlönyben való
közzétételét.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Lenkovics Barnabás
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró különvéleménye
Nem értek egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával.
Alláspontom szerint a gondnokoltak névjegyzékével kapcsolatban
alkotmányos követelmény kimondása az alábbiak miatt
szükségtelen.
1. A gondnokoltakról vezetett névjegyzék jelenleg hatályos
szabályozása és annak gyakorlati alkalmazása nem csupán a Ptk.
alapelveinek, hanem az alkotmányos adatvédelmi követelményeknek
is megfelel.
A gondnokoltakról vezetett bírósági nyilvántartás olyan
közhiteles nyilvántartásnak minősül, amelynek célja az, hogy
egyrészt a — helyzetéből adódóan kiszolgáltatott — gondnokolt
személy, másrészt pedig a vele polgári jogi jogviszonyt
létesíteni kívánó, illetve létesítő természetes személyek
személyi és vagyoni alanyi jogait és törvényes érdekeit védje.
A Ptk. 2. § (1) és (2) bekezdése kifejezetten hangsúlyozza,
hogy a törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő
jogait, továbbá törvényes érdekeit, valamint biztosítja a
személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, e
jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően. Fontosnak tartom
hangsúlyozni, hogy maga a polgári jogi jogviszony nem
individuális viszony, hanem felek között értelmezendő és
hatályosuló jogviszony, melyben a személyes adatok kezelésének
célja és funkciója az alanyi jogok gyakorolhatóságának (a
gondnok közreműködésével való) biztosítása, általánosságban a
személyes jogbiztonság és a vagyoni forgalom biztonsága. Ezen
igényt álláspontom szerint a támadott rendelkezések úgy
elégítik ki, hogy eközben nem engednek illetéktelen és
indokolatlan hozzáférést az érintett személy adataihoz.
2. Álláspontom szerint a jogszabály kellő pontossággal
meghatározza, hogy a kérelmező milyen adatokhoz férhet hozzá,
ebben a kérdésben a jogalkalmazó mozgástere korlátozott,
illetve egyértelműen körülhatárolt.
A Rendelet 3. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza azon
adatok körét, melyről a kérelem teljesítése esetén a kérelmező
tudomást szerezhet. Ez a gondnokoltnak a névjegyzékben szereplő
azon fennálló, illetve megszűnt adataira terjed ki, melyek
összefüggnek a kérelmező által igazolt jogi érdekkel. A jogos
vagy törvényes érdek igazolása számtalan módon megtörténhet, ez
taxatív felsorolással, a konkrét élethelyzetek egzakt
meghatározásával nem lehetséges. A Rendelet 2. § (1) bekezdése
kellő részletességgel sorolja fel a jogi érdek igazolásának
lehetséges eseteit, ennél mélyebb szabályozás ebben az esetben
is szükségtelen. A jogszabály helyesen biztosít mérlegelési
jogot — értsd: valódi döntési lehetőséget — az OIT Hivatala
részére mind az igazolás kiadása (annak szükséges tartalma),
mind a megtagadása tekintetében.
3. A rendelkező rész 1. pontjában megfogalmazott alkotmányos
követelmény tartalmát illetően nem tesz mást, mint a hatályos
jogszabályi rendelkezést [Rendelet 3. § (2) bekezdés]
lényegében megismétli.
Álláspontom szerint tehát a hatályos rendelkezések megfelelnek
a magánjog jogági követelményeinek, biztosítják az egyenjogú és
mellérendelt felek érdekegyensúlyát és a forgalom biztonságát,
nem korlátozzák aránytalanul a gondnokság alatt állók személyes
adatok védelméhez való jogait sem, így az alkotmányos
követelmény kimondása szükségtelen.
Budapest, 2009. július 7.
Dr. Lenkovics Barnabás
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom.
Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró
. |