A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.047/2021/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselő (dr. Tóth Péter ügyvéd, Tóth Péter Bence Ügyvédi Iroda) útján eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Kúria Pfv.IV.21.047/2021/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó szerint a támadott döntés sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített véleménynyilvánítási szabadságot, továbbá nem veszi figyelembe az európai uniós ítélkezési gyakorlatot, és ezzel az Alaptörvény E) cikkében rögzített alapelvvel ellentétes.
[2] 2. Az indítványozó által kiadott politikai napilap 2020. április 28-i számában „Krónikus” címmel olyan karikatúra jelent meg, amelyen balról az országos tisztifőorvos a sajtótájékoztatókon használatos pulpitus mögött állva, jobbra pedig a keresztre feszített Jézus Krisztus látható. A karikatúrán az országos tisztifőorvos a kereszten függő Krisztusra tekint és a feje fölött megjelenő szövegbuborékban a következő mondat szerepel: ,,Alapbetegsége függőséget okozott”.
[3] A karikatúra miatt egy országgyűlési képviselő bírósági eljárást kezdeményezett, és kérte annak megállapítását, hogy az indítványozó megsértette a teljes keresztény vallási közösség méltóságát, és ezen keresztül a felperes személyiségi jogát. A felperes szerint az indítványozó által közzétett karikatúra kifigurázta Jézus kereszthalálát, ezzel megalázó és gyűlöletkeltésre alkalmas módon kigúnyolta a keresztény hit alapját.
[4] Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék 22.P.21.457/2020/14. számú ítéletével a keresetet elutasította. A karikatúra témáját, jelentését, üzenetét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy témája nem vallási, hanem közéleti vonatkozású: az Operatív Törzs kommunikációját gúnyolja, nem valamely vallási jelképet vagy eseményt. Jézus ábrázolása szokványos, a rajz nem sértő, bántó, lealacsonyító, így nem valósít meg személyiségi jogsértést. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága kiterjed arra, hogy az indítványozó szabadon válassza meg azokat a képi eszközöket, amelyekkel a véleményét közölni kívánja.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az 1.Pf.20.273/2021/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította: az alperes a kiadásában megjelenő nyomtatott napilap 2020. április 28-i számában a „Krónikus” című karikatúra közzétételével megsértette a felperes keresztény vallási közösséghez tartozásával összefüggésben érvényesített, emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a jelen ügyben egymással konkuráló alapjogok – a sajtót is megillető véleménynyilvánítás szabadsága és a felperes emberi méltósághoz fűződő joga, valamint közösségének méltóságával kapcsolatos alapjogi védelme – önálló és egymással összemért értelmezést is igényeltek a bíróságtól. Ezért a másodfokú bíróság alapvető jelentőséget tulajdonított az ügy alapjogi vonatkozásai feltárásának, az Alaptörvény negyedik módosításával megalkotott IX. cikk (4) és (5) bekezdés értelmezésére az Alkotmánybíróság által kifejtett álláspontoknak. Ismertette az Alkotmánybíróság határozataiban többszörösen kifejtett azon elveket, amelyek szerint az Alaptörvény értékrendjének középpontjában az emberi méltóság áll, a véleménynyilvánítás szabadságának korlátja az egyes embert megillető emberi méltóság mellett – többek között – a vallási közösségek méltósága is. Alapjogi összevetés eredményeként a másodfokú bíróság megállapította, hogy a véleménynyilvánítás a vallási hitelvet, vallási jelképet, vallásos cselekményt vagy szertartást kigúnyoló esetben a vallási közösség, illetve annak tagjai méltóságának védelme érdekében korlátozható az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése alapján. A véleménynyilvánítás szabadsága nem gyakorolható korlátlanul, egy véleménynek többes üzenete, többszörös gondolati tartalma is lehet, és a jogsértő közlés nem élvez feltétlen mentességet pusztán azért, hogy abba védelmet élvező megnyilvánulások – például a közügyek körébe tartozó elemek – is vegyülnek.
[6] A másodfokú bíróság megállapítása szerint a karikatúra egészét tekintve annak legalább két üzenete ismerhető fel. A pulpitus mögött álló országos tisztifőorvos alakja a koronavírus járvány időszakában közismertté vált sajtótájékoztató megjelenítését idézi; a neki tulajdonított szöveg és a kép alá írt cím (,,Krónikus”) olyan elemeket tartalmaz, amelyek kétségkívül gyakran hangzottak el a tájékoztatásokban. Ezeknek a képi és szöveges elemeknek az első jelentéstartalma a kormányzati kommunikáció bírálata, az állandóan ismételt, egysíkúnak tartott szövegelemek kiemelésével. A kritikai él abban ragadható meg, hogy a tájékoztatókon érdemi, konkrét esetekre vonatkozó további információ nem hangzott el. A rajz ezen értelmezése közéleti, politikai jellegű. A közléshez azonban további jelentés is társul, amely szerint az országos tisztifőorvos a kép másik szereplőjére vonatkozóan állítja, hogy függőségét saját alapbetegsége okozta. A szöveges és képi elemek együttes értelmezésében a „függőség” szó használata kapcsolatot teremt a felperes által mögöttes tartalomként meghatározott mondanivalóval, a függőségnek a halállal való azonosításával. Fontos szempontként értékelte azt a másodfokú bíróság, hogy az országos tisztifőorvos a sajtótájékoztatókon kizárólag egészségügyi adatokról adott tájékoztatást, és a keresztény felekezetek nem nyilvánultak meg a járványügyi intézkedésekkel kapcsolatban a közéleti vita szereplőiként.
[7] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria a támadott döntésben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria utalt arra, hogy a személyiségi jogsértés megítélése során, amennyiben egy kijelentésnek az általános közfelfogás szerint többféle jelentéstartalma van, és lehetséges olyan értelmezése is, amely az érintett személy számára jogsértő, nem lehet annak a csak lehetséges másik értelmét irányadónak tekinteni. A Kúria osztotta a másodfokú bíróság álláspontját abban, hogy a rajzhoz társított, szövegbuborékban megjelent közlés nem a rajz megértését könnyíti, hanem épp ellenkezőleg, számos ellentmondásos értelmezése, találgatásra ad okot, így a mondanivaló felismerése az átlagos olvasótól nem várható el. Erre tekintettel a közlés választott formája objektíve nem volt alkalmas azoknak a gondolatoknak a kifejezésére, amelyeket az alperes a karikatúra jelentésének tulajdonított. Elvi jelentőséggel állapította meg a Kúria, hogy a karikatúrában a vallási jelkép felhasználása önkényes és öncélú, ha a közügyek megvitatásához semmivel sem járul hozzá.
[8] 3. A Kúria döntésével szemben az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó szerint a jogerős ítélet és az azt helybenhagyó kúriai döntés téves eredményre jutott a véleménynyilvánítás szabadsága és a vallási közösség védelme kollíziójának feloldásakor. Az indítványozó szerint a véleménynyilvánítási szabadság részeként vallási jelkép felhasználásával is nyomatékosítható a közlés, különösen, ha az egy aktuálpolitikai kérdésben egy kritikus állásfoglalás.
[9] Az indítványozó szerint a támadott döntés összemosta a felperes szubjektív sérelmét a közösséget ért objektív sérelemmel; álláspontja szerint a közlés nem tartozik abba a körbe, amely az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése alapján kívül esne a védett véleménynyilvánítás körén.
[10] Az indítványozó szerint objektív módon kell megítélni, hogy a közlés sérti-e az emberi méltóság érinthetetlen magját, és ha egy karikatúráról egyes közösségek vagy fórumok másként vélekednek, akkor az már önmagában kizárja az egyhangú objektív jogsérelmet.
[11] Hivatkozott arra is az indítványozó, hogy az eljáró bíróságok nem vették figyelembe az uniós döntéseket, így sérült az Alaptörvény E) cikke is.
II.
[12] Az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései:
„E) cikk (2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az e bekezdés szerinti hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
(3) Az Európai Unió joga – a (2) bekezdés keretei között – megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.”
„IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
[…]
(5) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek – törvényben meghatározottak szerint – jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.”
III.
[13] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.
[14] 1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”.
[15] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az indítványozó a Kúria döntését 2022. július 13-án vette át, és az alkotmányjogi panaszt 2022. augusztus 11-én nyújtotta be, határidőben. Megállapítható az is, hogy a Kúria döntésével szemben nem állt további jogorvoslat a rendelkezésére.
[16] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, amelynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
[17] Az indítványozó megjelölte indítványozói jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány benyújtását indokolta, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[18] Az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának feltétele, hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Alaptörvény E) cikkében rögzített integrációs klauzulából nem következik, hogy az Európai Unió Bírósága joggyakorlatának esetleges figyelmen kívül hagyása Alaptörvényben biztosított jog sérelmét eredményezze. Az indítványozó ebben az összefüggésben az Alaptörvény E) cikkére nem alapíthat alkotmányjogi panaszt, ezért ezeket az indítványi elemeket az Alkotmánybíróság nem vizsgálta érdemben. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített véleménynyilvánítási szabadság viszont valódi alapjog, amelyre alkotmányjogi panasz alapítható.
[19] 2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[20] E tekintetben az Alkotmánybíróság alapvető jelentőségű alkotmányos kérdésnek tekintette, hogy miképp oldható fel az Alaptörvény IX. cikk (1) és (5) bekezdései közötti kollízió az indítványra okot adó ügyben.
[21] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján, a panasz befogadásáról szóló döntést mellőzve, az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdése és IX. cikk (1) bekezdése vonatkozásában érdemben bírálta el.
IV.
[22] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[23] 1. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése értelmében „[m]indenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”. A véleménynyilvánítás szabadsága kommunikációs jog. Az alaptörvényi védelem tárgya elsődlegesen az információ: demokratikus társadalom csak abban az esetben jöhet létre és maradhat fenn, ha lehetőség van arra, hogy a különböző (gyakran egymással ellentétes) vélemények a társadalmat formálhassák.
[24] Az alkotmányosan védett véleménynyilvánítás nem csupán szavakkal történhet, mint ahogy a kommunikáció sem szűkíthető pusztán a beszédre. A véleményszabadság gyakorlása megvalósulhat valamilyen magatartás tanúsításával, gesztusokkal vagy tettlegesen is. Ezek alkotmányossági megítélése a szóban történő megnyilvánulással azonos; esetleges korlátozásukra ugyanazt a tesztet kell alkalmazni, illetve az ilyen közlésekre a verbális közlésekkel azonosképp vonatkozik az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdésében rögzített tilalom.
[25] Az Alkotmánybíróság gyakorlata egységes abban, hogy a közéleti közlésekhez (amikor a megosztott információ a közélethez kapcsolódik) fokozottabb alaptörvényi védelem kapcsolódik. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat rámutatott: „a szólásszabadság különleges védelmet követel akkor, amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelményeknek” (Indokolás [17]).
[26] A közéleti, társadalmi jelentőségű közlések szabadsága sem abszolút. Az Alaptörvény IX. cikk (4) és (5) bekezdései meghatározzák a védett véleménynyilvánítási szabadság határát: az előbbi rendelkezés az egyének, az utóbbi a közösségek méltóságának védelmét határozza meg olyan értéknek, amelynek megsértésére nem irányulhat a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása. Mindez nem jelenti, hogy egyénekről vagy közösségekről ne lehetne negatív tartalmú véleményt terjeszteni; az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésével összefüggésben fejtette ki az Alkotmánybíróság, hogy ez a rendelkezés „a véleménynyilvánítási szabadság határát jelöli ki, ez a határ ugyanakkor nem valakinek a megsértése, hanem az emberi méltóság megsértése. A személyiséget szubjektíve sértő, de az emberi méltóság sérelmét el nem érő kifejezéseket az Alaptörvény IX. cikke védi” {3048/2020. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [31]}. Ezen az elvi alapon ítélhetők meg a közösségeket, illetve méltóságukat sértő kifejezések is.
[27] 2. Az Alaptörvény R) cikk (4) bekezdése értelmében „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége”. Ez a rendelkezés nem a keresztény vallást és követőit védi, hanem az ország kultúráját. Az egyes emberek, így a hívők, illetve a vallási közösségek identitásának védelme az Alaptörvénynek nem ebből a rendelkezéséből, hanem az emberi méltóság sérthetetlenségéből, valamint az Alaptörvény lelkiismereti és vallásszabadságot rögzítő VII. cikkéhez kapcsolódó objektív intézményvédelemből vezethető le. Ez az intézményvédelem jelenik meg az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdésében, amely szerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat – többek között – a vallási közösségek méltóságának a megsértésére.
[28] Az Alkotmánybíróság korábban két ügyben is vizsgálta, hogy az Alaptörvény IX. cikkének oltalmát élvező nonverbális közléseket milyen mértékben korlátozhatja a vallási közösségek, illetve vallási közösségekhez tartozó személyek méltóságának a védelme. A 6/2021. (II. 19.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.) úgy foglalt állást, hogy a vallási közösség méltóságának a megsértését jelenti, és így a véleménynyilvánítás szabadságának védelmi körén kívül esik az a magatartás, amikor áldoztatást imitálva egy „abortusztabletta” feliratú zacskóból fehér tablettát helyeztek két másik személy nyelvére a „Krisztus teste” kijelentés kíséretében. Ezzel szemben a 7/2021. (II. 19.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.) nem találta ellentétesnek az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdésével annak a médiaterméknek a megjelenítését, amely „Nagy Harácsony” címmel Gerard Von Honthorst: A pásztorok imádása (1622) című festményének átalakított változatát ábrázolta, amelyen az eredeti szereplők arca helyére közszereplők arca került, a gyermek Jézus képét pedig egy halom aranypénzzel cserélték ki.
[29] Az Abh1. rámutatott: „A véleményszabadság már nem nyújt védelmet a közösségekkel kapcsolatos olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső közléseknek, amelyek célja a puszta gyűlölködés, a közösséghez tartozó személyek emberi mivoltában való megalázása, a súlyosan bántó vagy sértő kifejezések használata, illetve más jogsérelem okozása. Ilyen célra nem irányulhat a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása. A közéleti vitában kifejtett vélemény megfogalmazása sem járhat az emberi méltóság korlátozhatatlan magjának sérelmével, így a közösséghez tartozó személyek emberi státuszának nyilvánvaló és súlyos becsmérlésével. A véleménynyilvánítás szabadságának határa ugyanakkor nem valamely közösségnek (illetve a hozzá tartozó egyes személyeknek) a megsértése, hanem a közösség méltóságának megsértése. A közösség méltóságának megsértése nem azonos a közösség megsértésével, s még kevésbé a közösség egyes tagjai érzéseinek megsértésével. A közösséghez tartozó egyén emberi méltóságának a közösséghez való tartozásával összefüggő megsértése természetszerűleg az egyén szubjektív érzéseinek a megsértését is eredményezi. Visszafelé ez azonban nem törvényszerű: a közösség valamely tagja szubjektív értékítéletének, érzelmi beállítottságának vagy esetleges érzékenységének a megsértése nem feltétlenül jelenti az illető emberi méltóságának, illetve a közösség méltóságának a megsértését” (Indokolás [23]–[24]).
[30] Az Abh1. figyelembe vette, hogy az abban az ügyben sérelmezett magatartás kifejezetten a felperesek vallását gyalázó magatartásként volt értékelhető (Indokolás [31]). Elvi jelentőséggel állapította meg, hogy „ha egy intézményesült vallási közösség egy közéleti kérdésben megnyilvánul, akkor a vallási közösség véleménye is vitatható, sőt alkotmányosan védett az is, ha a kritika a gúny formáját ölti. Különbséget kell azonban tenni a vallási közösség kritizálása és magának a vallásnak a kigúnyolása között. A vallási hitelvet, vallási jelképet, vallásos cselekményt vagy szertartást kigúnyoló véleménynyilvánítás a vallási közösség, illetve annak tagjai méltóságának védelme érdekében korlátozható az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése alapján” (Indokolás [39]).
[31] Az Abh2. arra is rámutatott, hogy önmagában az, ha a véleménynyilvánítás közügyek megvitatására irányul, nem jelenti azt, hogy ebben a körben egy adott vallás jelképeinek bármely felhasználása feltétlenül jogszerű. Arra tekintettel tartotta a védett véleménynyilvánítás körébe esőnek az ott vitatott közlést, hogy az nem irányult a keresztények megsértésére, sem nem közvetített a hívőkkel kapcsolatos negatív értékítéletet (Indokolás [37]).
[32] Az Alkotmánybíróság Abh1.-ben és Abh2.-ben megfogalmazott elvi jellegű rendelkezéseiből az következik, hogy a vallással vagy vallási jelképekkel való gyalázkodó magatartás az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdésének tilalma alá esik, ezzel szemben, ha a közlés nem közvetít a vallás gyakorlóival kapcsolatos negatív értékítéletet, arra a véleménynyilvánítás szabadságának védelme vonatkozik. Értékelni kell azt, hogy egy adott közszereplőn túl, közszereplőnek nem minősülő személyek akár széles köre a közlést sértőnek találhatja.
[33] 3. Jelen ügy kapcsán az Alkotmánybíróságnak arról kellett állást foglalnia, hogy a bíróságok az Alaptörvény IX. cikk (1) és (5) bekezdéseinek megfelelően ítélték-e meg a szóban forgó közlést.
[34] Az Alkotmánybíróság osztja az indítványozó álláspontját, hogy a közlés – szemben az Abh1.-ben vizsgált esettel – nem irányul a keresztény vallás kigúnyolására. Önmagában Krisztus kereszthalálának grafikai ábrázolására nem vonatkozik az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdésében rögzített tilalom. A közlés megjelenésének módjából és idejéből megállapítható, hogy a gúny tárgya nem vallási, hanem a koronavírussal összefüggő kormányzati tájékoztatás és kommunikáció. Mindemellett a véleménynyilvánítási szabadság érvényesüléséhez vizsgálni kell azt is, hogy a közlés – az adott közéleti kérdésben folyó vitától teljes mértékben függetlenül – hordoz-e a vallás gyakorlóival kapcsolatos negatív értékítéletet, nem sérti e vallási tiszteletük tárgyát olyan mértékben, ami méltóságukat is sértené, és ha igen, akkor ez arányosan korlátozza-e a véleménynyilvánítás szabadságát.
[35] 3.1. Az Alkotmánybíróság osztja a jogerős – és a támadott döntéssel jóváhagyott – ítélet álláspontját, hogy a szóban forgó közlésben a „függőség” és az „alapbetegség” fordulatokkal nem csupán a koronavírus kormányzati tájékoztatóját karikírozta, hanem ezt Jézus kereszthalálával is összefüggésbe hozta. Valamennyi keresztény felekezet dogmatikája Jézus halálát (és feltámadását) teológiájának középpontjába helyezi, és egész gondolatiságát eköré az esemény köré építi. Ennek a jelentőségét – az állam és a vallási közösségek különvált működéséből következően – az Alkotmánybíróság nem értékelheti. A vallási közösségek tagjainak meggyőződését azonban köteles figyelembe venni: az objektív intézményvédelem kiüresedne, ha a jogalkalmazás figyelmen kívül hagyná, hogy mit jelent valamely vallási közösség tagjai számára hitük központi elemének a karikírozása, még akkor is, ha a közlésnek ilyen célja nincs. Az tehát, hogy egyes személyek, közösségek nem tartják sérelmesnek a közlést, nem jelenti azt, hogy az ne eshetne az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdésében rögzített tilalom alá. A társadalmi jelentőségű közlés mellett azonban a képi ábrázolás és a kapcsolódó szövegek a vallás híveit számára is oly módon sértőek voltak, hogy az átlépte a véleménynyilvánítási szabadság védett körét.
[36] 3.2. A negatív értékítélet nem eleve jelenti azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem gyakorolható, még akkor sem, ha valamely vallási közösséget vagy tagját éri (lásd az Abh2.-ben rögzített esetet). Ilyen esetben is az alapjogkorlátozás alkotmányosságának a feltétele, hogy az a védett értékkel arányos legyen. Esetről esetre kell elbírálni, hogy a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlásához vagy annak korlátozásához fűződik-e erősebb alkotmányos érdek.
[37] Jelen ügyben a bírósági döntések nem kérdőjelezték meg, hogy az indítványozó közlése közéleti közlés. A társadalmi jelentőségű közlés mellett azonban a képi ábrázolás és a kapcsolódó szövegek a vallás gyakorlóival kapcsolatos negatív értékítéletet tartalmaztak. A kettő között a közlés nem teremtett egyértelmű okozati összefüggést, így – a logikai kapcsolat hiányában – a vallásos érzékenységet sértő szövegrész közlése öncélú volt. Az Alkotmánybíróság osztja a Kúria álláspontját, hogy a vallási jelkép használata öncélú, ha a közügyek megvitatásához semmivel sem járul hozzá. Ilyen esetben nem jelenti a véleménynyilvánítási szabadság aránytalan korlátozását, ha a bíróság a vallási közösség méltóságának védelmét részesíti előnyben a jogvita során.
[38] 4. A fentiekre figyelemmel a jelen ügyben az Alkotmánybíróság nem látta megállapíthatónak, hogy az eljáró bíróságok ne vették volna figyelembe az indítványozó véleménynyilvánításhoz való jogát, vagy hogy ne az alkotmánybírósági döntéseknek megfelelően végezték volna el az alapjogi mérlegelést. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Handó Tünde
alkotmánybíró helyett
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |