A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által
országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő
ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott
határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a
következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 494/2009.
(XII. 22.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) a
494/2009. (XII. 22.) OVB határozatával (a továbbiakban: OVBh.)
úgy döntött, hogy a Gy. I. magánszemély által benyújtott
országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének
mintapéldányát hitelesíti.
A népszavazási kezdeményezés az alábbi kérdést tartalmazta:
DEgyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törölje el az 1989.
évi XXXIV. törvény 5. § (3) és (4) bekezdéseiben a pártok
számára biztosított területi és országos listaállítási jogot,
hogy ezentúl az Országgyűlésbe csak egyéni
választókerületekből kerülhessenek képviselők?”
Az OVBh. indokolásában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő
ív a törvényben megfogalmazott formai, valamint a kérdésre
vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért
hitelesítésének akadálya nincs.
2. A törvényes határidőn belül K. B. magánszemély kifogást
nyújtott be az OVBh. ellen. Álláspontja szerint a kérdés
hitelesítésére nem kerülhetett volna sor, egyrészt, mert a
kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ún.
szervezetalakítási kérdés, másrészt, mert sem a
választópolgárok, sem a jogalkotó számára nem egyértelmű.
2.1. A kifogás rögzítette, hogy a kérdés az Alkotmány 28/C. §
(5) bekezdésének d) pontja — és az erre vonatkozó
alkotmánybírósági gyakorlat — értelmében vett
szervezetalakítási kérdés, és így a népszavazás tiltott
tárgyának minősül. A kifogást tevő hivatkozik a 25/2004. (VII.
27.) AB határozatban kifejtett, az 58/2006. (X. 13.) AB
határozatban, a 62/2007. (X. 17.) AB határozatban és 162/2008.
(XII. 18.) AB határozatban megerősített alkotmánybírósági
álláspontra, amely szerint „ugyanúgy, ahogyan bármely más
szerv létrejöttére, alakulására, összetételére vonatkozó
országgyűlési szabályozás szervezetalakításnak minősül, ennek
minősül az is, ha az Országgyűlés a saját összetételét, a
képviselők számát illetően hoz döntést”.
Álláspontja szerint a hivatkozott AB határozatokból
következik, hogy az Országgyűlés belső összetételét
befolyásoló, belső szervezetét érintő döntések, tehát az
Országgyűlés, mint szervezet saját megalakításának,
létrejöttének szabályai, azaz a választási törvények — az
országgyűlési képviselők választásról szóló 1989. évi XXXIV.
törvény (a továbbiakban: Vjt.), valamint a választási
eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.)
rendelkezéseinek többsége is — a szervezetalakítási kérdésre
vonatkozó népszavazási tilalom alá tartoznak.
2.2. A kifogást tevő szerint az előbbieken túl a kérdés nem
felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről
szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. §
(1) bekezdésének, mivel a kérdés nem egyértelmű sem a
választópolgárok, sem az Országgyűlés számára. Álláspontja
szerint egyrészt a kérdés csak a Vjt. 5. § (3) és (4)
bekezdésének eltörlését kívánja, és nem szól a pártlistákra
vonatkozó összes többi — a Vjt.-ben, Ve.-ben és egyéb
törvényekben lévő — rendelkezésről. Másrészt nem derül ki a
kérdésből, hogy az egyéni képviselők számát mennyiben kívánja
megváltoztatni a kérdés feltevője. A kérdés alapján tartott
eredményes népszavazás folytán ugyanis — a területi és az
országos listaállítási jog megszüntetésével — a választási
rendszer egyéb elemeinek változatlanul hagyása mellett a
képviselők létszáma 176-ra csökkenne (ami a már említett AB
határozatokra tekintettel szintén szervezetalakítási kérdés).
Ugyanakkor a kérdés nem szól a Vjt. 4. § (1) bekezdésének
módosításáról, amely a képviselők létszámát 386-ban határozza
meg. Nem tudni, hogy a kérdés feltevőjének szándéka tényleg
arra irányult volna, hogy a képviselők létszámát ne, csak a
választás módját változtassa. Ha az Országgyűlés létszámát a
kérdés nem változtatná, akkor az az egyéni választókerületi
rendszer átalakításának szükségességét vonná maga után,
amelyet az országgyűlési egyéni és területi választókerületek
megállapításáról szóló 2/1990. (I. 11.) MT rendelet szabályoz,
ennélfogva nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, tehát nem
népszavazási tárgykör.
A kifogást benyújtó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság az
OVBh.-t semmisítse meg, és utasítsa az OVB-t új eljárás
lefolytatására.
II.
1. Az Alkotmánynak a kifogásban hivatkozott rendelkezése:
„28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:
(...)
d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és
szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési)
kérdésekről,”
2. Az Nsztv. hivatkozott rendelkezése:
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell
megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
3. A Vjt. érintett szakaszai:
„4. § (1) Az országgyűlési képviselők száma összesen
háromszáznyolcvanhat.
(2) Százhetvenhat országgyűlési képviselőt egyéni
választókerületben, százötvenkettőt megyei, fővárosi
választókerületben (a továbbiakban: területi választókerület)
listán választanak. Az egyéni és a területi választókerületben
mandátumot el nem ért, országosan összesített szavazatok
alapján a pártok országos listájáról további ötvennyolc
kompenzációs mandátum kerül betöltésre.”
„5. § (3) A területi választókerületben — területi listán —
pártok jelölhetnek. Az a párt állíthat területi listát, amely
a területi választókerületben — e törvény melléklete szerint
meghatározott számban — az egyéni választókerületek
egynegyedében, de legalább két egyéni választókerületben
jelöltet állított.
(4) Országos listát az a párt állíthat, amely legalább hét
területi választókerületben állított listát.”
III.
A kifogás nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h)
pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza
meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott
eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság
W alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban — a
beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az
aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a
jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív
hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó
törvényeknek megfelelően járt-e el.
Az Alkotmánybíróság a kifogás elbírálása során megállapította,
hogy az OVB 184/2008. (V. 6.) OVB határozatával (a
továbbiakban: OVBh2.) úgy döntött, hogy a szintén Gy. I.
magánszemély által benyújtott, az OVBh.-ban hitelesített
kérdéssel szó szerint megegyező, országos népszavazási
kezdeményezésben feltett konkrét kérdést hitelesíti. A
törvényes határidőn belül két magánszemély nyújtott be
kifogást az OVBh2. ellen. A kifogások egyike — bár más
magányszemély nyújtotta be — azonos az OVBh.-val szemben
benyújtott, a jelen ügy tárgyát képező kifogással. Az
Alkotmánybíróság 30/2009. (III. 20.) AB határozatában (ABH
2009, 251.) a népszavazási kezdeményezésnek az Alkotmány 28/C.
§ (5) bekezdés d) pontjába ütközését a kifogásban
felsorakoztatott érvek mentén nem találta megállapíthatónak,
továbbá az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében rögzített
egyértelműség követelményének sérelmét állító kifogási elemet
is elutasította, ezért az OVBh2.-t helybenhagyta.
Mindezekre tekintettel — a 30/2009. (III. 20.) AB határozatban
foglalt indokolással egyetértve — az Alkotmánybíróság a jelen
ügyben a 494/2009. (XII. 22.) OVB határozat elleni kifogást
elutasította.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVBh.-nak a
Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Stumpf István
előadó alkotmánybíró
. |