Hungarian

Ügyszám: .	1282/B/1993
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1282/B/1993. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1994/675 .

A döntés kelte: Budapest, 06/22/1994 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az  Alkotmánybíróság   az  Alkotmányban   biztosított  jogok megsértése   miatt   előterjesztett   alkotmányjogi   panasz tárgyában,   továbbá    jogszabály   alkotmányellenességének utólagos megállapítása  iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  a Polgári  Perrendtartásról szóló 1952. évi  III.   törvény  364.   §   (1)   bekezdésében   foglalt rendelkezéssel összefüggésben  előterjesztett  alkotmányjogi panaszt és ugyane jogszabály 364. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének  utólagos  megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.                          Indokolás                              I. 1. Az  indítványozó -  pertársával, a  II. rendű felperessel együtt  -  a  Magyar  Gazdasági  Kamara  mellett  szervezett Állandó Választottbíróság előtt szerződés érvénytelenségének megállapítása és kártérítés megfizetése iránt peres eljárást kezdeményezett. A választottbíróság  a felperesek keresetét elutasította, az alperesei viszontkeresetnek pedig részben helyt adott. 1993.  november   23-án  -   az   ítélet   meghozatalát   és kézbesítését követően  - a  felperesek  a  Választottbíróság elnökénél elfogultsági  kifogást terjesztettek elő az eljáró választottbírósági   tanács   két   tagjával   szemben.   Az elfogultsági kifogás  szerint a  tanács két  tagjától a  per tárgyilagos és  elfogulatlan elbírálása nem volt várható, az elfogultsági   kifogás    alapjául    szolgáló    beosztásuk összeegyeztethetetlen a bírói függetlenséggel. Az Állandó  Választottbíróság elnöke az 1993. december 10-én kelt végzésével  a felperesek  által benyújtott elfogultsági kifogást -  az ügyben eljárt választottbírák nyilatkozatának beszerzését   és   bizonyítás   lefolytatását   követően   - elutasította.  Utalt   arra,  hogy  az  eljárás  folyamán  a feleknek nem  volt észrevétele  az eljáró választottbírósági tanács összetétele  ellen, sőt  az első tárgyaláson kérdésre kifejezetten  úgy   nyilatkoztak,  hogy   az  eljáró   bírák személyével kapcsolatban  kifogásuk nincs.  A feleknek ezt a nyilatkozatát a  tárgyalási jegyzőkönyv rögzíti. Kifejtette, hogy az  ítélethozatalt követően  az elfogultsági kifogásnak való helytadás  az eljárást  "kétfokúvá" tenné, erre azonban az állandó  választottbírósági eljárásban  lehetőség  nincs. Erre,  valamint   arra  figyelemmel,   hogy   a   beszerzett bizonyítékok és  nyilatkozatok  szerint  az  eljárás  minden vonatkozásában  elfogulatlanul   és  pártatlanul  folyt,  az érintett bírák kizárására irányuló indítványt elutasította. 2.  Az   I.  rendű   felperes  a  választottbírósági  ítélet kézbesítésétől számított 60 napon belül - 1993. december 10- én   -    alkotmányjogi   panaszt    terjesztett   elő    az Alkotmánybíróságnál,    amelyben     kérte     a     Polgári Perrendtartásról  szóló   1952.  évi   III.  törvény   (   a továbbiakban :   Pp.  )  364.  §  (1)  bekezdésében  foglalt rendelkezés  alkotmányellenességének   a  megállapítását  és megsemmisítését,   továbbá    annak   kimondását,   hogy   a megsemmisített  rendelkezés   a  panasz   alapjául  szolgáló választottbírósági  eljárásban   nem   alkalmazható.   Kérte továbbá -  utólagos normakontroll  keretében -  a Pp. 364. § (2)  bekezdése   alkotmányellenességének  megállapítását  és megsemmisítését is. Az    indítványozó     a    panaszban     megismételte     a választottbírósági  eljárás  során  benyújtott  elfogultsági kifogásban   foglaltakat    és   utalt    arra,    hogy    a választottbírósági eljárásban olyan bírák jártak el, akiktől az ügy tárgyilagos és pártatlan elbírálása nem volt várható. Ám a  Pp. támadott  rendelkezése nem  teszi lehetővé, hogy a fél, továbbá  az, akire  az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbírósági   ítélet    érvénytelenítését   kérje   a bíróságtól, ha  a választottbírósági  szerződésnek a bíróság megalakítására   vagy    a   határozathozatalra    vonatkozó rendelkezéseit megsértették, mert az ilyen perindítást a Pp. 364.  §   (1)  bekezdése   -  a   szervezett  (   kamarai  ) választottbíróság tekintetében - kifejezetten kizárja. Mivel a  választottbírósági   ítélet   végérvényes,   ellene   sem fellebbezésnek, sem  egyéb jogorvoslatnak  helye  nincs,  az érvénytelenítési kereset  kizárása -  a vonatkozó és hasonló esetekben -  sérti  az  Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdésében biztosított,  a  bírósághoz  fordulás  jogát,  ezért  a  Pp. sérelmezett  szabálya   alkotmányellenes.  Az   indítványozó álláspontja szerint  a bírói úthoz való jogosultság alapjog, amelynek kizárása  abban  a  körben,  amelyre  az  indítvány vonatkozik, azaz  a legalapvetőbb  eljárási garanciák súlyos megsértése esetében, alkotmányosan megengedhetetlen. Utalt az indítványozó arra, hogy a Pp. 362. §-a az ún. eseti ( ad  hoc )  választottbírósági eljárásokban  -  az  európai választottbírósági  normákkal  és  gyakorlattal  egyezően  - lehetővé teszi,  hogy a  sérelmet szenvedő  fél  -  bizonyos esetekben, így a jelen eljárás alapját képező esetben is - a rendes  bíróságtól   kérje   a   választottbírósági   ítélet érvénytelenítését. Teljesen  indokolatlan és  minden ésszerű alapot nélkülöz a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság  megkülönböztető  kedvezményezése. Az alkotmányjogi  panasz alapját  képező ügyben  eljárt  két választottbíró  -   eljárásjogi  értelemben   -  az   ügyben "abszolút  kizárt"  volt,  következésképpen  "szabálytalanul megalakított bíróság"  hozott a  perben ítéletet. Ez ellen a választottbírósági  ítélet   ellen  a   bírói  út   kizárása alkotmányellenes rendelkezés. Végül hivatkozott  az indítványozó  arra, hogy a Pp. 364. §- ának (1)  és  (2)  bekezdései  a  jogbiztonság  sérelmét  is jelentik, mert  a  választottbírósági  eljárásban  résztvevő feleket a  legalapvetőbb eljárásjogi  garanciáktól  fosztják meg. Ezért  az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi  XXXII. törvény (  a továbbiakban  :   Abtv. )  48. §  (1) bekezdése keretében   kérte    a   támadott    törvényi    rendelkezés alkotmányellenessége    megállapítását,     megsemmisítését, továbbá annak  kimondását, hogy a Pp. 364. § (1) bekezdése a sérelmezett választottbírósági  eljárásban nem alkalmazható. Kérte  egyúttal  a  Pp.  364.  §  (2)  bekezdésében  foglalt rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítását is.                             II. 1. A  Ppnek az  alkotmányjogi panasszal  támadott 364. § (1) bekezdése  szerint   a  Magyar   Gazdasági  Kamara   mellett szervezett Kamarai Választottbíróság eljárására a 361363. §- ok nem  alkalmazhatók. A kamarai választottbíróság részére - megkeresés  esetében   -  az   illetékes  helyi   bíróság  a bizonyítás  lefolytatásával,  valamint  a  választottbíróság által lefolytatott  bizonyítás során  szükséges  kényszerítő eszközök alkalmazásával jogsegélyt nyújt. Az utólagos  normakontroll keretében  támadott  364.  §  (2) bekezdésében foglalt  rendelkezés kimondja,  hogy a  kamarai választottbíróság ítélete, marasztaló végzése és a végzéssel jóváhagyott    egyezség     végrehajtására    a     bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók. A Pp. 362. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a fél, továbbá  az, akire  az ítélet  rendelkezést  tartalmaz, keresettel az  ítélet érvénytelenítését  kérje, ha - egyebek között  -   a  választottbírósági   szerződésnek  a  bíróság megalakítására,   vagy    a   határozathozatalra   vonatkozó rendelkezéseit  megsértették.   A  Pp.   362.  §-a   további érvénytelenítési eseteket  szabályoz, a Pp. 363. §-a pedig a választottbírósági ítélet  érvénytelenítése tárgyában eljáró bíróság hatáskörét és illetékességét jelöli ki. 2.  Az   Alkotmánybíróság  az  alkotmányjogi  panasz  és  az indítvány   elbírálása    során   az    alábbi    alkotmányi rendelkezésekre volt figyelemmel : Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri  az   ember  sérthetetlen   és   elidegeníthetetlen alapvető jogait,  ezek tiszteletben  tartás  és  védelme  az állam  elsőrendű  kötelessége.  A  (2)  bekezdés  pedig  úgy rendelkezik,  hogy   a  Magyar  Köztársaságban  az  alapvető jogokra  és  kötelességekre  vonatkozó  szabályokat  törvény állapítja meg,  alapvető jog  lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az  Alkotmány   57.  §   (1)  bekezdése   szerint  a  Magyar Köztársaságban  a   bíróság  előtt   mindenki  egyenlő,   és mindenkinek joga  van ahhoz,  hogy az  ellene emelt  bármely vádat, vagy  valamely perben  a jogait  és  kötelességeit  a törvény által  felállított független  és  pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Az Alkotmánybíróság  a panasz  elbírálása során  tekintettel volt  az  Abtv.  48.  §-ában  foglalt  rendelkezésre,  amely szerint  az  Alkotmányban  biztosított  jogainak  megsértése miatt     alkotmányjogi      panasszal     fordulhat      az Alkotmánybírósághoz     az,     akinek     jogsérelme     az alkotmányellenes jogszabály  alkalmazása folytán következett be, és  egyéb  jogorvoslati  lehetőségeit  már  kimerítette, illetőleg   más   jogorvoslati   lehetőség   nincs   számára biztosítva.  Az   alkotmányjogi   panasz   előterjesztésének határideje -  a jogerős határozat kézbesítésétől számított - 60   nap.    Az   Alkotmánybíróság    eljárására   egyébként alkotmányjogi panasz  esetén az  Abtv. 4043. §-aiban foglalt rendelkezések az irányadók.                             III. Az Alkotmánybíróság  az alkotmányjogi panaszt és az utólagos normakontrollra   irányuló    indítványt   megalapozatlannak találta. 1. Az Alkotmánybíróság a Pp. 364. §-ának alkotmányosságát az Alkotmány 57.  § (5)  bekezdésében foglalt, a jogorvoslathoz fűződő alapjog  összefüggésében már vizsgálta és 604/B/1990. AB határozatában  ( ABH 1992, 443445. ) megállapította, hogy a Ppnek az a rendelkezése, amely a Kamarai Választottbíróság esetében az  egyéb választottbíróságok  eljárására  kötelező szabályok alól  kivételt tesz  és a jogorvoslat tekintetében is egyedül  a szervezet szabályozását rendeli alkalmazni, az indítványban  felhozott  jogorvoslathoz  fűződő  alkotmányos alapjogot nem  sérti. A  határozat megállapítása  szerint az Alkotmány  57.   §  (5)   bekezdésében   foglalt   azzal   a rendelkezéssel, amely  szerint a  személyeknek alapvető joga az,  hogy   -  a   törvényekben  meghatározottak  szerint  - jogorvoslattal élhessenek  az olyan  bírói,  államigazgatási vagy más  hatósági döntés  ellen, amely  jogukat, vagy jogos érdeküket sérti,  nem áll ellentétben az, hogy a személyek - meghatározott esetekben  -  a  jogorvoslathoz  fűződő  jogok gyakorlását saját maguk mellőzzék vagy azt maguk kizárják. A választottbíróság  -   miként  az   elnevezéséből  és   jogi szabályozottságából is  következik - a szerződéses szabadság alapján  választható   szerv  a   jogviták  eldöntésére.   A választással az  érdekeltek egyúttal  elfogadják  a  Kamarai Választottbíróságnak   azt    az   általuk   is   előzetesen megismerhető szabályzatba  foglalt eljárási  rendjét,  amely szerint a leendő döntés ellen nincs, vagy csak korlátozottan van    jogorvoslati    lehetőség.    A    választottbírósági szerződéssel   tehát   a   szerződő   felek   -   szerződési szabadságuknál  fogva   -  maguk   döntenek  úgy,   hogy   a jogorvoslathoz  fűződő   alkotmányos   joguk   gyakorlásáról lemondanak. Az   idézett    határozatból   megállapítható,    hogy    az Alkotmánybíróság a Pp. 364. § (1) bekezdésében írt, támadott rendelkezést csak  az indítványban  megjelölt jogorvoslathoz fűződő    alapjog    tekintetében    vizsgálta,    így    az Alkotmánybíróság korábbi  határozata nem  zárja ki  annak  a lehetőségét, hogy  a  támadott  jogszabály  más  alkotmányos alapjog vonatkozásában  már nem  állja ki  az alkotmányosság próbáját.  Ezért  az  Alkotmánybíróság  a  jelen  indítványt érdemben, az  Alkotmány 57. § (1) bekezdésének kontextusában bírálta el. 2. Helytálló  az indítványozónak  az az  álláspontja,  amely szerint  az   Alkotmány  57.   §  (1)  bekezdésében  foglalt rendelkezés a  bírósághoz fordulás alapjogát is tartalmazza. Az  Alkotmánybíróság   először  a   9/1992.  (I.   30.)   AB határozatában (  ABH  1992,  67.  )  fejtette  ki,  hogy  az Alkotmány 57.  § (1) bekezdése alapján a jogvitában érdekelt félnek alkotmányos  joga van  arra, hogy  ügyét bíróság  elé vigye,  amely   alkotmányos  alapjog  -  hasonlóan  a  többi szabadságjoghoz -,  magában foglalja  annak szabadságát  is, hogy e jogával ne éljen. Részletesebben fejtette ki ezzel az alapjoggal kapcsolatos  álláspontját az  Alkotmánybíróság az 59/1993. (XI. 29.) AB határozatában ( ABH 1993, 355. ) annak megismétlésével, hogy  az Alkotmány 57. § (1) bekezdése - az eljárási garanciákon túl - a bírósághoz fordulás alkotmányos alapjogát is  szabályozza. Az  alapvető  jogból  következően pedig az  államra az  a kötelezettség  hárul, hogy - egyebek között - a polgári jogi jogok és kötelezettségek ( a polgári joginak  tekintett   jogviták  )   elbírálására  bírói  utat biztosítson.  A   bírósághoz  való  fordulás  alapvető  joga ugyanakkor nemcsak a bírósági eljárások kezdeményezésének, a beadványok előterjesztésének  stb. jogára szorítkozik, hanem egyúttal a bírósági eljárásban a fél pozícióját biztosítja a személyeknek. Az   Alkotmánybíróság  az 1/1994.  (I. 7.)  AB határozatában ( ABK január, 68. ) pedig kifejtette,  hogy  az  eljárásjogi értelemben  vett   fél  rendelkezési   joga  az  alkotmányos önrendelkezési jog egyik aspektusa, eljárásjogi vonatkozása, amely  az   egyén  autonómiáját   érinti,  illetőleg   azzal kapcsolatos. A  jogvitában érdekelt  fél önrendelkezési joga körébe  tartozik  az  az  alkotmányos  alapjog,  hogy  ügyét bíróság elé  vigye. Az  Alkotmány 57.  § (1) bekezdése tehát mindenkinek ahhoz biztosít jogosultságot, hogy saját jogát a független és  pártatlan bíróság  előtt érvényesítse,  vagy e jogával ne éljen. Az  idézett   határozatokban  az  Alkotmánybíróság  egyúttal rámutatott arra is, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem jelent korlátozhatatlan alanyi jogot a  perindításra,     és   kifejtette   azt   is,   hogy   az Alkotmánybíróság álláspontja  szerint ez  a rendelkezés  nem jelenti azt  sem, hogy  a jogvitában  érdekelt fél  erről az alapjogáról  saját   maga  szabadon   ne  rendelkezhetne.  A bíróságához  fordulás   joga,  a   bíróság   igénybevételére vonatkozó alapjog magába foglalja annak negatív oldalát is : alapjogot arra, hogy a személy ezzel a jogával ne éljen. 3. Az Alkotmánybíróság a 13/1990. (VI. 18.) AB határozatában ( ABH  1990, 5556.  ) kifejtette, hogy az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében  deklarált   piacgazdaság   lényegi   eleme   a szerződési szabadság.  A szerződési  szabadság -  amelyet az Alkotmánybíróság önálló alkotmányos jognak tekint - abban az általános   szabályban   érvényesül,   amelyet   a   Polgári Törvénykönyv  200.   §  (1)  bekezdése  rögzít.  Eszerint  a szerződés tartalmát  a felek  szabadon állapíthatják  meg, a szerződésekre vonatkozó  rendelkezésektől  egyező  akarattal eltérhetnek. Az  Alkotmánybíróság a  szerződési szabadsággal kapcsolatos alkotmányjogi  álláspontját a  32/1991. (VI. 6.) AB határozatában ( ABH 1991, 153154. ) tovább részletezte. Az Alkotmány  57. §  (1)  bekezdésében  biztosított  alapjog negatív oldalából,  a bírósághoz  fordulás  jogának  negatív aspektusából és  a szerződési  szabadság alkotmányos jogából következik, hogy  a szerződő  feleknek joguk  van arra, hogy egyező  szerződési   akarattal  bizonyos   jogszabály  által biztosított   lehetőségekről    kifejezetten    lemondjanak, illetőleg   a   törvényes   lehetőségek   igénybevételét   - amennyiben   azok   nem   feltétlen   érvényesülést   kívánó rendelkezések  -  megállapodásukkal  kifejezetten  kizárják. Vagyis az  Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdésében  biztosított alapjog negatív oldalát - a bírósághoz fordulás jogáról való lemondást - a szerződő felek a szerződés elemévé is tehetik. Az 57. § (1) bekezdésébe foglalt alapjog negatív vonatkozása eszerint  nemcsak   úgy  gyakorolható,   hogy  a  fél  jogai érvényesítése  érdekében   nem  fordul   bírósághoz  (   pl. követelését hagyja  elévülni ) , de úgy is, hogy egy konkrét jogviszonyban e  joglemondását  megállapodásba,  szerződésbe foglalja. Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint a szerződő feleknek ilyen  joga  jogvitájuknak  szerződéssel  választottbírósági útra terelése.  Ez a  jog éppen azt jelenti, hogy a szerződő felek lemondanak  a bírói  úthoz való  jogukról, illetőleg a jogorvoslathoz való  alkotmányos jogukról,  akár úgy, hogy a törvény e  joglemondás mellett bizonyos garanciákat biztosít a számukra, akár pedig úgy, hogy joglemondásuk e garanciákra is kiterjed.  A bírósághoz  fordulás alapjogának  lényegéhez tartozik e  jogról való  lemondás szerződésbe foglalhatósága is valamely konkrét jogviszonyban vagy eljárásban. Mivel az  Alkotmány 57.  §-át nem lehet úgy értelmezni, hogy akár a  bírói úthoz való jog [ 57. § (1) bekezdés ] , akár a jogorvoslathoz való  jog [  57. § (5) bekezdés ] , "erősebb" alapjog  lenne  a  másiknál,  az  Alkotmánybíróság  a  jelen indítvány  elbírálása  során  is  irányadónak  tekintette  a 604/B/1990.  határozatában  foglaltakat  és  megállapította, hogy mind  a bíróság  igénybevételére  vonatkozó  jog,  mind pedig a  jogorvoslati jogosultság  alapjoga nemcsak pozitív, hanem negatív irányban is érvényesül, vagyis magába foglalja e jogok  nem gyakorlásának  a szabadságát is, akár a konkrét joglemondás szerződésbe foglalásával.                             IV. 1. A választottbíráskodás két szerződésen alapszik. Az egyik a választottbírósági  szerződés, amelyben  a felek a törvény által meghatározott  keretben és  módon megállapodnak abban, hogy valamilyen  köztük  levő,  egyébként  "rendes"  polgári bírói útra  tartozó ügyben  az általuk  választott személyek döntsenek,  a   másik   szerződés   pedig   a   feleknek   a választottbíróval      (       vagy      választottbírákkal, választottbírósággal )  kötött szerződése.  Ez a szerződés a választottbíróság és  a fél  között kötelmi  (  megbízási  ) jogviszonyt  hoz   létre,  amelynek   polgári  anyagi   jogi jogkövetkezményei vannak, illetőleg lehetnek. Az   indítvánnyal    összefüggésben   az    Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy   a  Pp.  támadott,  illetőleg  érintett rendelkezései a  választottbíróságnak két  alfaját  ismerik, éspedig, az  eseti (  ad  hoc  )  választottbíróságot  és  a szervezett  választottbíróságot,   amely  utóbbi   a  Magyar Gazdasági Kamara  mellett működik.  A szervezeti és az eseti választottbíráskodás  jogi   természete  lényegében  azonos, mindkét     szerződés      előfeltétele     a     szervezett választottbírósági eljárás igénybevételének is. A szervezett ( kamarai  ) választottbíróságnál azonban a felek kötöttsége a   bírák    személyének   megválasztásában    (   csak    a választottbírói névjegyzékbe felvett bírák közül jelölhetnek bírót ) és abban áll, hogy a felek teljes egészében alávetik magukat a szervezett választottbíróság eljárási rendjének, a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának. A választottbíráskodás  elméleti alapja  az,  hogy  a  felek anyagi  jogaik   felett  szabadon   rendelkezhetnek.  Ez  az alkotmányos  önrendelkezési   jogból  következő  jogosultság pedig  nyilvánvalóan   kiterjed   az   eljárásjogi   jellegű szerződések megkötésének  szabadságára, így  az  eljárásjogi természetű választottbírósági  szerződésből folyó  jogok  és kötelezettségek meghatározására is. Nincs, és  nem is  kerülhet senki  olyan helyzetbe,  hogy  a szerződést,   amelynek    alapján    esetleges    jogvitáját választottbíróság bírálja el, köteles legyen megkötni.  ( Az Alkotmánybíróság itt  most egyes  nemzetközi  szerződésekből eredő kötelezettségek  vizsgálatától eltekint,  mert azok az ügy elbírálása  szempontjából irrelevánsak.  ) A  szerződési szabadság  pedig   arra  is  kiterjed,  hogy  amennyiben  az érdekeltek  jogvitájukat   választottbírói   útra   terelik, egyúttal elfogadják  a Kamarai  Választottbíróságnak azt  az általuk előzetesen  is ismert ( de legalábbis megismerhető ) szabályzatba foglalt eljárási rendjét, amely szerint a bírói út igénybevételét  a választottbírósági  ítélettel szemben - részben vagy egészben - kizártnak kell tekinteni. A feleknek ez a  joga  az  Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdésébe  foglalt bírósághoz   fordulás    alapjogának    negatív    oldalából következik, amelynek  alapján a szerződés tartalmává tehetik azt a rendelkezést is, hogy e jogukkal nem élnek, e jogukról kifejezetten lemondanak. A    Magyar     Gazdasági    Kamara    mellett    szervezett Választottbíróság eljárási szabályzata 18. §-a tartalmazza a választottbírák vagy  az elnök  személyével szembeni kifogás jogát és  a kifogás  elintézésének módját  is. A  18. §  (4) bekezdése  szerint,   amennyiben  két  választottbíró  ellen jelentenek   be    kifogást,   a    kifogás   tárgyában    a választottbíróság elnöke dönt. A választottbíróság elnökének döntése ellen  - csakúgy  mint a  választottbírósági  ítélet érvénytelenítése miatt  - bírói  út igénybevételének - a Pp. sérelmezett  rendelkezése   szerint   -   helye   nincs.   A választottbírósági  szerződés   megkötésekor   a   felek   e rendelkezések    elvárható     ismeretében     kötik     meg megállapodásukat,  vagyis  a  bírói  út  igénybevételéről  a szerződés   megkötésével    végérvényesen   lemondanak.    A szerződési szabadság  alkotmányos joga és az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében  biztosított alapjog negatív oldala a felek szabadságát  erre   az  esetre  is  biztosítja,  vagyis  más megfogalmazásban, nincs  olyan más  alkotmányos jog, amely a felek szabadságát  a bírói  út igénybevételére vonatkozó jog gyakorlásáról  történő  lemondás  tekintetében  kizárná.  Az Alkotmány 57.  § (1)  bekezdésében  garantált  jog  tehát  a szerződéses szabadság  alkotmányos jogának  részévé  tehető, akár pozitív, akár negatív oldalát tekintve. 2.  Kétségtelen,   hogy  a   Pp.  támadott   rendelkezése  a szervezett  (   kamarai  )  választottbíróságra  a  Pp.  ún. processzuális minimumokat  kimondó szabálya alkalmazását nem teszi lehetővé.  Ezek közé  a processzuális  minimumok  közé tartozik a  Pp. 362.  § (1) bekezdés b ) pontjának az ad hoc választottbírósági eljárással kapcsolatos az a rendelkezése, amely szerint  a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérheti  a  fél,  ha  a  választottbírósági  szerződésnek  a bíróság megalakítására  vagy a határozat hozatalra vonatkozó rendelkezéseit megsértették.  Az ad  hoc  választottbírósági eljárásnál azonban a felek szerződési akarata nem fogja át a választottbírósági   eljárás    rendjét,   mert   az   eseti választottbírósági ügyekben  az eljárási  szabályokat  is  a felek maguk  alakítják ki  és érvényesítik.  Az eseti  és  a szervezett választottbíróság  eljárása között  éppen  az  az egyik  alapvető   különbség,  hogy   az  utóbbinál  a  felek szerződési nyilatkozata  az eljárási  szabályokra  nézve  is "alávetést" tartalmaz,  amely azonban  a  felek  kényszertől mentes,  szabad   akaratelhatározásán   alapszik.   Egyetlen alkotmányi rendelkezésbe  sem ütközik a feleknek biztosított az a  lehetőség -  mint a  szerződési szabadság  eljárásjogi megnyilvánulása -,  hogy alávessék  magukat egy  előre közzé tett és  rendelkezésükre  álló  eljárási  rendnek,  perrendi szabályzatnak. Ha pedig ez az eljárási szabályzat a bírói út igénybevételének a  kizárását  is  tartalmazza,  a  felek  e kizárás elfogadására  vonatkozó rendelkezési jogosultsága az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből következik. 3. Nem  helytálló az  indítványozónak az  az érvelése, amely szerint a  "világ valamennyi választottbírósága által hozott ítélet érvényteleníthető  a Pp. 362. §-ának (1) bekezdésében felsorolt   esetekben".    Az   indítványban    foglaltakkal ellentétben  az   Alkotmánybíróság  megállapítja,   hogy   a kortársi   nemzetközi    választottbírósági   gyakorlat    a választottbírósági ítéletek  rendes  bíróság  előtt  történő megtámadhatósága kérdésben  különböző  és  egymástól  eltérő megoldásokat  alkalmaz.   Kétségtelen,  hogy   az   Egyesült Nemzetek Szervezete  Kereskedelmi Jogi  Bizottságának  1985. június 21-én  kelt mintatörvénye  [ UNCITRAL  Model  Law  on International  Commercial   Arbitration  (   United  Nations document A/40/17,  annex I.  ) ] 36. cikkének ( IV. ) pontja szerint a  választottbírósági  határozat  a  rendes  bíróság előtt megtámadható, ha a választottbíróság megalakítása vagy eljárása nem  felelt meg  a felek  közötti  megállapodásnak. Ugyanezen szervezet, az UNCITRAL 31/98 számú, 1976. december 15-én hozott  dokumentuma, az  Egyesült Nemzetek  Nemzetközi Kereskedelmi    Jogi     Bizottságának    Választottbírósági Szabályzata (  mintaszabályzat )  a bírói  út igénybevételét viszont  ilyen   esetekben  sem  teszi  lehetővé.  A  Magyar Gazdasági Kamara Állandó Választottbíróságának szabályzata - több  más   európai   ország   választottbírósági   eljárási rendjéhez hasonlóan  - ezen  a mintaszabályzaton  - és nem a mintatörvényen -  alapszik, és  a Pp.  támadott rendelkezése sem  idegen  az  európai  államok  jogi  megoldásaitól.  Más kérdés, hogy a nemzetközi jogfejlődés abba az irányba halad, amely -  bizonyos szűk körben - az állandó választottbíróság ítélete  ellen  is  megengedi  az  érvénytelenítési  kereset benyújtását.    Ennek     megfelelően    készült     el    a választottbírósági  eljárást   szabályozó   magyar   törvény tervezete is,  amely azonban  országgyűlési tárgyalásra  még nem került. 4. A  fentebb kifejtettekre  figyelemmel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint  a  Pp.  364.  §  (1)  bekezdésében  írt rendelkezés alkalmazásakor  fogalmilag sem  sérülhet a bírói út igénybevételéhez  való alkotmányos  jog ( Alkotmány 57. § (1)  bekezdés   )  ,   mert  e  jog  magába  foglalja  annak szabadságát is,  hogy a  fél e  jogával ne  éljen, arról egy konkrét jogviszonyban  szerződéssel kifejezetten  lemondjon. Mivel a választottbíróság felhatalmazása arra, hogy valamely jogvitát végérvényesen  eldöntsön,  a  felek  -  eljárásjogi tartalmú  -   magánjogi  szerződésén   alapszik,  nem   sért alkotmányos rendelkezéseket és elveket, ha a felek vitájukat oly módon rendezik, hogy azt választottbíróság elé tárják, s annak döntését  véglegesnek fogadják  el, kizárva  az ítélet érvénytelenítési lehetőségét is. Mindezekre figyelemmel  az Alkotmánybíróság a Pp. 364. § (1) bekezdése   alkotmányellenességének    megállapítására    és megsemmisítésére     irányuló      alkotmányjogi     panaszt megalapozatlannak találta és ezért azt elutasította. 5.  A  Pp.  364.  §  (2)  bekezdésében  foglalt  rendelkezés alkotmányellenességére vonatkozóan az indítvány egyáltalában nem  tartalmaz   érveket,  e   rendelkezés  az  indítványban felhívott     alkotmányos      szabályokkal      értékelhető összefüggésben nincs,  ezért az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollal kapcsolatos  indítványt is megalapozatlannak ítélte és elutasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke        Dr. Ádám Antal               Dr. Kilényi Géza        alkotmánybíró                   alkotmánybíró                       Dr. Lábady Tamás                     előadó alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                        alkotmánybíró       Dr. Szabó András           Dr. Tersztyánszky Ödön         alkotmánybíró                 alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	1282/B/1993
Date of the decision: .	06/22/1994
.
.