A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság az Alkotmányban biztosított jogok
megsértése miatt előterjesztett alkotmányjogi panasz
tárgyában, továbbá jogszabály alkotmányellenességének
utólagos megállapítása iránt benyújtott indítvány tárgyában
meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság a Polgári Perrendtartásról szóló 1952.
évi III. törvény 364. § (1) bekezdésében foglalt
rendelkezéssel összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi
panaszt és ugyane jogszabály 364. § (2) bekezdésében foglalt
rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítása
és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó - pertársával, a II. rendű felperessel
együtt - a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett
Állandó Választottbíróság előtt szerződés érvénytelenségének
megállapítása és kártérítés megfizetése iránt peres eljárást
kezdeményezett.
A választottbíróság a felperesek keresetét elutasította, az
alperesei viszontkeresetnek pedig részben helyt adott.
1993. november 23-án - az ítélet meghozatalát és
kézbesítését követően - a felperesek a Választottbíróság
elnökénél elfogultsági kifogást terjesztettek elő az eljáró
választottbírósági tanács két tagjával szemben. Az
elfogultsági kifogás szerint a tanács két tagjától a per
tárgyilagos és elfogulatlan elbírálása nem volt várható, az
elfogultsági kifogás alapjául szolgáló beosztásuk
összeegyeztethetetlen a bírói függetlenséggel.
Az Állandó Választottbíróság elnöke az 1993. december 10-én
kelt végzésével a felperesek által benyújtott elfogultsági
kifogást - az ügyben eljárt választottbírák nyilatkozatának
beszerzését és bizonyítás lefolytatását követően -
elutasította. Utalt arra, hogy az eljárás folyamán a
feleknek nem volt észrevétele az eljáró választottbírósági
tanács összetétele ellen, sőt az első tárgyaláson kérdésre
kifejezetten úgy nyilatkoztak, hogy az eljáró bírák
személyével kapcsolatban kifogásuk nincs. A feleknek ezt a
nyilatkozatát a tárgyalási jegyzőkönyv rögzíti. Kifejtette,
hogy az ítélethozatalt követően az elfogultsági kifogásnak
való helytadás az eljárást "kétfokúvá" tenné, erre azonban
az állandó választottbírósági eljárásban lehetőség nincs.
Erre, valamint arra figyelemmel, hogy a beszerzett
bizonyítékok és nyilatkozatok szerint az eljárás minden
vonatkozásában elfogulatlanul és pártatlanul folyt, az
érintett bírák kizárására irányuló indítványt elutasította.
2. Az I. rendű felperes a választottbírósági ítélet
kézbesítésétől számított 60 napon belül - 1993. december 10-
én - alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az
Alkotmánybíróságnál, amelyben kérte a Polgári
Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény ( a
továbbiakban : Pp. ) 364. § (1) bekezdésében foglalt
rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítását és
megsemmisítését, továbbá annak kimondását, hogy a
megsemmisített rendelkezés a panasz alapjául szolgáló
választottbírósági eljárásban nem alkalmazható. Kérte
továbbá - utólagos normakontroll keretében - a Pp. 364. §
(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését is.
Az indítványozó a panaszban megismételte a
választottbírósági eljárás során benyújtott elfogultsági
kifogásban foglaltakat és utalt arra, hogy a
választottbírósági eljárásban olyan bírák jártak el, akiktől
az ügy tárgyilagos és pártatlan elbírálása nem volt várható.
Ám a Pp. támadott rendelkezése nem teszi lehetővé, hogy a
fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a
választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérje a
bíróságtól, ha a választottbírósági szerződésnek a bíróság
megalakítására vagy a határozathozatalra vonatkozó
rendelkezéseit megsértették, mert az ilyen perindítást a Pp.
364. § (1) bekezdése - a szervezett ( kamarai )
választottbíróság tekintetében - kifejezetten kizárja. Mivel
a választottbírósági ítélet végérvényes, ellene sem
fellebbezésnek, sem egyéb jogorvoslatnak helye nincs, az
érvénytelenítési kereset kizárása - a vonatkozó és hasonló
esetekben - sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében
biztosított, a bírósághoz fordulás jogát, ezért a Pp.
sérelmezett szabálya alkotmányellenes. Az indítványozó
álláspontja szerint a bírói úthoz való jogosultság alapjog,
amelynek kizárása abban a körben, amelyre az indítvány
vonatkozik, azaz a legalapvetőbb eljárási garanciák súlyos
megsértése esetében, alkotmányosan megengedhetetlen.
Utalt az indítványozó arra, hogy a Pp. 362. §-a az ún. eseti
( ad hoc ) választottbírósági eljárásokban - az európai
választottbírósági normákkal és gyakorlattal egyezően -
lehetővé teszi, hogy a sérelmet szenvedő fél - bizonyos
esetekben, így a jelen eljárás alapját képező esetben is - a
rendes bíróságtól kérje a választottbírósági ítélet
érvénytelenítését. Teljesen indokolatlan és minden ésszerű
alapot nélkülöz a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett
Állandó Választottbíróság megkülönböztető kedvezményezése.
Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben eljárt két
választottbíró - eljárásjogi értelemben - az ügyben
"abszolút kizárt" volt, következésképpen "szabálytalanul
megalakított bíróság" hozott a perben ítéletet. Ez ellen a
választottbírósági ítélet ellen a bírói út kizárása
alkotmányellenes rendelkezés.
Végül hivatkozott az indítványozó arra, hogy a Pp. 364. §-
ának (1) és (2) bekezdései a jogbiztonság sérelmét is
jelentik, mert a választottbírósági eljárásban résztvevő
feleket a legalapvetőbb eljárásjogi garanciáktól fosztják
meg. Ezért az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.
törvény ( a továbbiakban : Abtv. ) 48. § (1) bekezdése
keretében kérte a támadott törvényi rendelkezés
alkotmányellenessége megállapítását, megsemmisítését,
továbbá annak kimondását, hogy a Pp. 364. § (1) bekezdése a
sérelmezett választottbírósági eljárásban nem alkalmazható.
Kérte egyúttal a Pp. 364. § (2) bekezdésében foglalt
rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítását is.
II.
1. A Ppnek az alkotmányjogi panasszal támadott 364. § (1)
bekezdése szerint a Magyar Gazdasági Kamara mellett
szervezett Kamarai Választottbíróság eljárására a 361363. §-
ok nem alkalmazhatók. A kamarai választottbíróság részére -
megkeresés esetében - az illetékes helyi bíróság a
bizonyítás lefolytatásával, valamint a választottbíróság
által lefolytatott bizonyítás során szükséges kényszerítő
eszközök alkalmazásával jogsegélyt nyújt.
Az utólagos normakontroll keretében támadott 364. § (2)
bekezdésében foglalt rendelkezés kimondja, hogy a kamarai
választottbíróság ítélete, marasztaló végzése és a végzéssel
jóváhagyott egyezség végrehajtására a bírósági
végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók.
A Pp. 362. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a
fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz,
keresettel az ítélet érvénytelenítését kérje, ha - egyebek
között - a választottbírósági szerződésnek a bíróság
megalakítására, vagy a határozathozatalra vonatkozó
rendelkezéseit megsértették. A Pp. 362. §-a további
érvénytelenítési eseteket szabályoz, a Pp. 363. §-a pedig a
választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában eljáró
bíróság hatáskörét és illetékességét jelöli ki.
2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz és az
indítvány elbírálása során az alábbi alkotmányi
rendelkezésekre volt figyelemmel :
Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság
elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen
alapvető jogait, ezek tiszteletben tartás és védelme az
állam elsőrendű kötelessége. A (2) bekezdés pedig úgy
rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban az alapvető
jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény
állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem
korlátozhatja.
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint a Magyar
Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és
mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely
vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
törvény által felállított független és pártatlan bíróság
igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
Az Alkotmánybíróság a panasz elbírálása során tekintettel
volt az Abtv. 48. §-ában foglalt rendelkezésre, amely
szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése
miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az
Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az
alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett
be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette,
illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára
biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének
határideje - a jogerős határozat kézbesítésétől számított -
60 nap. Az Alkotmánybíróság eljárására egyébként
alkotmányjogi panasz esetén az Abtv. 4043. §-aiban foglalt
rendelkezések az irányadók.
III.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt és az utólagos
normakontrollra irányuló indítványt megalapozatlannak
találta.
1. Az Alkotmánybíróság a Pp. 364. §-ának alkotmányosságát az
Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt, a jogorvoslathoz
fűződő alapjog összefüggésében már vizsgálta és 604/B/1990.
AB határozatában ( ABH 1992, 443445. ) megállapította, hogy
a Ppnek az a rendelkezése, amely a Kamarai Választottbíróság
esetében az egyéb választottbíróságok eljárására kötelező
szabályok alól kivételt tesz és a jogorvoslat tekintetében
is egyedül a szervezet szabályozását rendeli alkalmazni, az
indítványban felhozott jogorvoslathoz fűződő alkotmányos
alapjogot nem sérti. A határozat megállapítása szerint az
Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt azzal a
rendelkezéssel, amely szerint a személyeknek alapvető joga
az, hogy - a törvényekben meghatározottak szerint -
jogorvoslattal élhessenek az olyan bírói, államigazgatási
vagy más hatósági döntés ellen, amely jogukat, vagy jogos
érdeküket sérti, nem áll ellentétben az, hogy a személyek -
meghatározott esetekben - a jogorvoslathoz fűződő jogok
gyakorlását saját maguk mellőzzék vagy azt maguk kizárják. A
választottbíróság - miként az elnevezéséből és jogi
szabályozottságából is következik - a szerződéses szabadság
alapján választható szerv a jogviták eldöntésére. A
választással az érdekeltek egyúttal elfogadják a Kamarai
Választottbíróságnak azt az általuk is előzetesen
megismerhető szabályzatba foglalt eljárási rendjét, amely
szerint a leendő döntés ellen nincs, vagy csak korlátozottan
van jogorvoslati lehetőség. A választottbírósági
szerződéssel tehát a szerződő felek - szerződési
szabadságuknál fogva - maguk döntenek úgy, hogy a
jogorvoslathoz fűződő alkotmányos joguk gyakorlásáról
lemondanak.
Az idézett határozatból megállapítható, hogy az
Alkotmánybíróság a Pp. 364. § (1) bekezdésében írt, támadott
rendelkezést csak az indítványban megjelölt jogorvoslathoz
fűződő alapjog tekintetében vizsgálta, így az
Alkotmánybíróság korábbi határozata nem zárja ki annak a
lehetőségét, hogy a támadott jogszabály más alkotmányos
alapjog vonatkozásában már nem állja ki az alkotmányosság
próbáját. Ezért az Alkotmánybíróság a jelen indítványt
érdemben, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének kontextusában
bírálta el.
2. Helytálló az indítványozónak az az álláspontja, amely
szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt
rendelkezés a bírósághoz fordulás alapjogát is tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság először a 9/1992. (I. 30.) AB
határozatában ( ABH 1992, 67. ) fejtette ki, hogy az
Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján a jogvitában érdekelt
félnek alkotmányos joga van arra, hogy ügyét bíróság elé
vigye, amely alkotmányos alapjog - hasonlóan a többi
szabadságjoghoz -, magában foglalja annak szabadságát is,
hogy e jogával ne éljen. Részletesebben fejtette ki ezzel az
alapjoggal kapcsolatos álláspontját az Alkotmánybíróság az
59/1993. (XI. 29.) AB határozatában ( ABH 1993, 355. ) annak
megismétlésével, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése - az
eljárási garanciákon túl - a bírósághoz fordulás alkotmányos
alapjogát is szabályozza. Az alapvető jogból következően
pedig az államra az a kötelezettség hárul, hogy - egyebek
között - a polgári jogi jogok és kötelezettségek ( a polgári
joginak tekintett jogviták ) elbírálására bírói utat
biztosítson. A bírósághoz való fordulás alapvető joga
ugyanakkor nemcsak a bírósági eljárások kezdeményezésének, a
beadványok előterjesztésének stb. jogára szorítkozik, hanem
egyúttal a bírósági eljárásban a fél pozícióját biztosítja a
személyeknek.
Az Alkotmánybíróság az 1/1994. (I. 7.) AB határozatában
( ABK január, 68. ) pedig kifejtette, hogy az eljárásjogi
értelemben vett fél rendelkezési joga az alkotmányos
önrendelkezési jog egyik aspektusa, eljárásjogi vonatkozása,
amely az egyén autonómiáját érinti, illetőleg azzal
kapcsolatos. A jogvitában érdekelt fél önrendelkezési joga
körébe tartozik az az alkotmányos alapjog, hogy ügyét
bíróság elé vigye. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése tehát
mindenkinek ahhoz biztosít jogosultságot, hogy saját jogát a
független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse, vagy e
jogával ne éljen.
Az idézett határozatokban az Alkotmánybíróság egyúttal
rámutatott arra is, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében
foglalt rendelkezés nem jelent korlátozhatatlan alanyi jogot
a perindításra, és kifejtette azt is, hogy az
Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a rendelkezés nem
jelenti azt sem, hogy a jogvitában érdekelt fél erről az
alapjogáról saját maga szabadon ne rendelkezhetne. A
bíróságához fordulás joga, a bíróság igénybevételére
vonatkozó alapjog magába foglalja annak negatív oldalát is :
alapjogot arra, hogy a személy ezzel a jogával ne éljen.
3. Az Alkotmánybíróság a 13/1990. (VI. 18.) AB határozatában
( ABH 1990, 5556. ) kifejtette, hogy az Alkotmány 9. § (1)
bekezdésében deklarált piacgazdaság lényegi eleme a
szerződési szabadság. A szerződési szabadság - amelyet az
Alkotmánybíróság önálló alkotmányos jognak tekint - abban az
általános szabályban érvényesül, amelyet a Polgári
Törvénykönyv 200. § (1) bekezdése rögzít. Eszerint a
szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, a
szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal
eltérhetnek. Az Alkotmánybíróság a szerződési szabadsággal
kapcsolatos alkotmányjogi álláspontját a 32/1991. (VI. 6.)
AB határozatában ( ABH 1991, 153154. ) tovább részletezte.
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított alapjog
negatív oldalából, a bírósághoz fordulás jogának negatív
aspektusából és a szerződési szabadság alkotmányos jogából
következik, hogy a szerződő feleknek joguk van arra, hogy
egyező szerződési akarattal bizonyos jogszabály által
biztosított lehetőségekről kifejezetten lemondjanak,
illetőleg a törvényes lehetőségek igénybevételét -
amennyiben azok nem feltétlen érvényesülést kívánó
rendelkezések - megállapodásukkal kifejezetten kizárják.
Vagyis az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított
alapjog negatív oldalát - a bírósághoz fordulás jogáról való
lemondást - a szerződő felek a szerződés elemévé is tehetik.
Az 57. § (1) bekezdésébe foglalt alapjog negatív vonatkozása
eszerint nemcsak úgy gyakorolható, hogy a fél jogai
érvényesítése érdekében nem fordul bírósághoz ( pl.
követelését hagyja elévülni ) , de úgy is, hogy egy konkrét
jogviszonyban e joglemondását megállapodásba, szerződésbe
foglalja.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szerződő feleknek
ilyen joga jogvitájuknak szerződéssel választottbírósági
útra terelése. Ez a jog éppen azt jelenti, hogy a szerződő
felek lemondanak a bírói úthoz való jogukról, illetőleg a
jogorvoslathoz való alkotmányos jogukról, akár úgy, hogy a
törvény e joglemondás mellett bizonyos garanciákat biztosít
a számukra, akár pedig úgy, hogy joglemondásuk e garanciákra
is kiterjed. A bírósághoz fordulás alapjogának lényegéhez
tartozik e jogról való lemondás szerződésbe foglalhatósága
is valamely konkrét jogviszonyban vagy eljárásban.
Mivel az Alkotmány 57. §-át nem lehet úgy értelmezni, hogy
akár a bírói úthoz való jog [ 57. § (1) bekezdés ] , akár a
jogorvoslathoz való jog [ 57. § (5) bekezdés ] , "erősebb"
alapjog lenne a másiknál, az Alkotmánybíróság a jelen
indítvány elbírálása során is irányadónak tekintette a
604/B/1990. határozatában foglaltakat és megállapította,
hogy mind a bíróság igénybevételére vonatkozó jog, mind
pedig a jogorvoslati jogosultság alapjoga nemcsak pozitív,
hanem negatív irányban is érvényesül, vagyis magába foglalja
e jogok nem gyakorlásának a szabadságát is, akár a konkrét
joglemondás szerződésbe foglalásával.
IV.
1. A választottbíráskodás két szerződésen alapszik. Az egyik
a választottbírósági szerződés, amelyben a felek a törvény
által meghatározott keretben és módon megállapodnak abban,
hogy valamilyen köztük levő, egyébként "rendes" polgári
bírói útra tartozó ügyben az általuk választott személyek
döntsenek, a másik szerződés pedig a feleknek a
választottbíróval ( vagy választottbírákkal,
választottbírósággal ) kötött szerződése. Ez a szerződés a
választottbíróság és a fél között kötelmi ( megbízási )
jogviszonyt hoz létre, amelynek polgári anyagi jogi
jogkövetkezményei vannak, illetőleg lehetnek.
Az indítvánnyal összefüggésben az Alkotmánybíróság
megállapítja, hogy a Pp. támadott, illetőleg érintett
rendelkezései a választottbíróságnak két alfaját ismerik,
éspedig, az eseti ( ad hoc ) választottbíróságot és a
szervezett választottbíróságot, amely utóbbi a Magyar
Gazdasági Kamara mellett működik. A szervezeti és az eseti
választottbíráskodás jogi természete lényegében azonos,
mindkét szerződés előfeltétele a szervezett
választottbírósági eljárás igénybevételének is. A szervezett
( kamarai ) választottbíróságnál azonban a felek kötöttsége
a bírák személyének megválasztásában ( csak a
választottbírói névjegyzékbe felvett bírák közül jelölhetnek
bírót ) és abban áll, hogy a felek teljes egészében alávetik
magukat a szervezett választottbíróság eljárási rendjének, a
Választottbíróság Eljárási Szabályzatának.
A választottbíráskodás elméleti alapja az, hogy a felek
anyagi jogaik felett szabadon rendelkezhetnek. Ez az
alkotmányos önrendelkezési jogból következő jogosultság
pedig nyilvánvalóan kiterjed az eljárásjogi jellegű
szerződések megkötésének szabadságára, így az eljárásjogi
természetű választottbírósági szerződésből folyó jogok és
kötelezettségek meghatározására is.
Nincs, és nem is kerülhet senki olyan helyzetbe, hogy a
szerződést, amelynek alapján esetleges jogvitáját
választottbíróság bírálja el, köteles legyen megkötni. ( Az
Alkotmánybíróság itt most egyes nemzetközi szerződésekből
eredő kötelezettségek vizsgálatától eltekint, mert azok az
ügy elbírálása szempontjából irrelevánsak. ) A szerződési
szabadság pedig arra is kiterjed, hogy amennyiben az
érdekeltek jogvitájukat választottbírói útra terelik,
egyúttal elfogadják a Kamarai Választottbíróságnak azt az
általuk előzetesen is ismert ( de legalábbis megismerhető )
szabályzatba foglalt eljárási rendjét, amely szerint a bírói
út igénybevételét a választottbírósági ítélettel szemben -
részben vagy egészben - kizártnak kell tekinteni. A feleknek
ez a joga az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe foglalt
bírósághoz fordulás alapjogának negatív oldalából
következik, amelynek alapján a szerződés tartalmává tehetik
azt a rendelkezést is, hogy e jogukkal nem élnek, e jogukról
kifejezetten lemondanak.
A Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett
Választottbíróság eljárási szabályzata 18. §-a tartalmazza a
választottbírák vagy az elnök személyével szembeni kifogás
jogát és a kifogás elintézésének módját is. A 18. § (4)
bekezdése szerint, amennyiben két választottbíró ellen
jelentenek be kifogást, a kifogás tárgyában a
választottbíróság elnöke dönt. A választottbíróság elnökének
döntése ellen - csakúgy mint a választottbírósági ítélet
érvénytelenítése miatt - bírói út igénybevételének - a Pp.
sérelmezett rendelkezése szerint - helye nincs. A
választottbírósági szerződés megkötésekor a felek e
rendelkezések elvárható ismeretében kötik meg
megállapodásukat, vagyis a bírói út igénybevételéről a
szerződés megkötésével végérvényesen lemondanak. A
szerződési szabadság alkotmányos joga és az Alkotmány 57. §
(1) bekezdésében biztosított alapjog negatív oldala a felek
szabadságát erre az esetre is biztosítja, vagyis más
megfogalmazásban, nincs olyan más alkotmányos jog, amely a
felek szabadságát a bírói út igénybevételére vonatkozó jog
gyakorlásáról történő lemondás tekintetében kizárná. Az
Alkotmány 57. § (1) bekezdésében garantált jog tehát a
szerződéses szabadság alkotmányos jogának részévé tehető,
akár pozitív, akár negatív oldalát tekintve.
2. Kétségtelen, hogy a Pp. támadott rendelkezése a
szervezett ( kamarai ) választottbíróságra a Pp. ún.
processzuális minimumokat kimondó szabálya alkalmazását nem
teszi lehetővé. Ezek közé a processzuális minimumok közé
tartozik a Pp. 362. § (1) bekezdés b ) pontjának az ad hoc
választottbírósági eljárással kapcsolatos az a rendelkezése,
amely szerint a választottbírósági ítélet érvénytelenítését
kérheti a fél, ha a választottbírósági szerződésnek a
bíróság megalakítására vagy a határozat hozatalra vonatkozó
rendelkezéseit megsértették. Az ad hoc választottbírósági
eljárásnál azonban a felek szerződési akarata nem fogja át a
választottbírósági eljárás rendjét, mert az eseti
választottbírósági ügyekben az eljárási szabályokat is a
felek maguk alakítják ki és érvényesítik. Az eseti és a
szervezett választottbíróság eljárása között éppen az az
egyik alapvető különbség, hogy az utóbbinál a felek
szerződési nyilatkozata az eljárási szabályokra nézve is
"alávetést" tartalmaz, amely azonban a felek kényszertől
mentes, szabad akaratelhatározásán alapszik. Egyetlen
alkotmányi rendelkezésbe sem ütközik a feleknek biztosított
az a lehetőség - mint a szerződési szabadság eljárásjogi
megnyilvánulása -, hogy alávessék magukat egy előre közzé
tett és rendelkezésükre álló eljárási rendnek, perrendi
szabályzatnak. Ha pedig ez az eljárási szabályzat a bírói út
igénybevételének a kizárását is tartalmazza, a felek e
kizárás elfogadására vonatkozó rendelkezési jogosultsága az
Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből következik.
3. Nem helytálló az indítványozónak az az érvelése, amely
szerint a "világ valamennyi választottbírósága által hozott
ítélet érvényteleníthető a Pp. 362. §-ának (1) bekezdésében
felsorolt esetekben". Az indítványban foglaltakkal
ellentétben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a
kortársi nemzetközi választottbírósági gyakorlat a
választottbírósági ítéletek rendes bíróság előtt történő
megtámadhatósága kérdésben különböző és egymástól eltérő
megoldásokat alkalmaz. Kétségtelen, hogy az Egyesült
Nemzetek Szervezete Kereskedelmi Jogi Bizottságának 1985.
június 21-én kelt mintatörvénye [ UNCITRAL Model Law on
International Commercial Arbitration ( United Nations
document A/40/17, annex I. ) ] 36. cikkének ( IV. ) pontja
szerint a választottbírósági határozat a rendes bíróság
előtt megtámadható, ha a választottbíróság megalakítása vagy
eljárása nem felelt meg a felek közötti megállapodásnak.
Ugyanezen szervezet, az UNCITRAL 31/98 számú, 1976. december
15-én hozott dokumentuma, az Egyesült Nemzetek Nemzetközi
Kereskedelmi Jogi Bizottságának Választottbírósági
Szabályzata ( mintaszabályzat ) a bírói út igénybevételét
viszont ilyen esetekben sem teszi lehetővé. A Magyar
Gazdasági Kamara Állandó Választottbíróságának szabályzata -
több más európai ország választottbírósági eljárási
rendjéhez hasonlóan - ezen a mintaszabályzaton - és nem a
mintatörvényen - alapszik, és a Pp. támadott rendelkezése
sem idegen az európai államok jogi megoldásaitól. Más
kérdés, hogy a nemzetközi jogfejlődés abba az irányba halad,
amely - bizonyos szűk körben - az állandó választottbíróság
ítélete ellen is megengedi az érvénytelenítési kereset
benyújtását. Ennek megfelelően készült el a
választottbírósági eljárást szabályozó magyar törvény
tervezete is, amely azonban országgyűlési tárgyalásra még
nem került.
4. A fentebb kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság
álláspontja szerint a Pp. 364. § (1) bekezdésében írt
rendelkezés alkalmazásakor fogalmilag sem sérülhet a bírói
út igénybevételéhez való alkotmányos jog ( Alkotmány 57. §
(1) bekezdés ) , mert e jog magába foglalja annak
szabadságát is, hogy a fél e jogával ne éljen, arról egy
konkrét jogviszonyban szerződéssel kifejezetten lemondjon.
Mivel a választottbíróság felhatalmazása arra, hogy valamely
jogvitát végérvényesen eldöntsön, a felek - eljárásjogi
tartalmú - magánjogi szerződésén alapszik, nem sért
alkotmányos rendelkezéseket és elveket, ha a felek vitájukat
oly módon rendezik, hogy azt választottbíróság elé tárják, s
annak döntését véglegesnek fogadják el, kizárva az ítélet
érvénytelenítési lehetőségét is.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Pp. 364. § (1)
bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt
megalapozatlannak találta és ezért azt elutasította.
5. A Pp. 364. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés
alkotmányellenességére vonatkozóan az indítvány egyáltalában
nem tartalmaz érveket, e rendelkezés az indítványban
felhívott alkotmányos szabályokkal értékelhető
összefüggésben nincs, ezért az Alkotmánybíróság az utólagos
normakontrollal kapcsolatos indítványt is megalapozatlannak
ítélte és elutasította.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |