Hungarian

Ügyszám: .	1214/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1214/B/1990. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/571 .

A döntés kelte: Budapest, 06/13/1995 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára   irányuló  indítványok  tárgyában meghozta a következő                       határozatot : Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.  törvény 85.  § (3)  bekezdése, 97. §-a és 137. § 12-14. pontja  alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére  irányuló  indítványokat  elutasítja;  a jogerős bírósági  határozatok felülvizsgálata, valamint a jogszabály nemzetközi  szerződésbe ütközésének vizsgálata iránti kérelmeket visszautasítja.                         Indokolás                            I. 1/  A   Büntető  Törvénykönyvről   szóló  1978.  évi  IV. törvényben ( Btk.  ) a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó büntetéskiszabási  szabályok alkotmányosságának vizsgálatára több indítvány érkezett. Az indítványozók  egyike a  szabadsághoz való alkotmányos jog ( 55.  § (1)  bek. ) ,  valamint a vállalt nemzetközi kötelezettségek sérelmét  látja abban,  hogy a többszörös visszaesők  esetében  az  újabb  bűncselekmény  büntetési tételének alsó és felső határa a felével emelkedik ( Btk. eredeti 97.  § (1)  és (3)  bek. ,  98. §  (1)  bek.  ) . Ugyancsak kifogásolja,  hogy több  bűncselekmény együttes elbírálása esetén  halmazati büntetésnél  a  legsúlyosabb büntetés a  felével emelhető  ( Btk. 83.  § (3)  bek. ) . Mivel  büntetését  a  bíróságok  ezen  szabályok  alapján szabták      ki,       a       bírósági       határozatok alkotmányellenességének  megállapítását  és  büntetésének felfüggesztését kívánja. A másik  indítványozó szerint  a  különös  és  többszörös visszaesők esetében  a büntetési  tétel  felső  határának emelése, valamint  a visszaesők  különböző  kategóriáinak meghatározása ( Btk.  137. §  12-14. pont ) ellentétes az Alkotmány   57.   §   (1)   bekezdésében   megfogalmazott jogegyenlőséggel,  valamint   az  Alkotmány   7.  §   (1) bekezdésében vállalt,  a belső  jog és  a nemzetközi  jog közötti összhang kötelezettségével. Álláspontja szerint a Btk.  rendelkezései   ellenkeznek  "a  nemzetközi  jogban alkalmazott tettarányos  büntetéssel", valamint  azzal  a követelménnyel, hogy  "egy azon  magatartásért senkit  ne lehessen többször felelősségre vonni". A harmadik  indítványozó - amellett, hogy saját ügyében a bíróságok eljárását  sérelmezi, - a különös és többszörös visszaesők    esetében     irányadó     büntetéskiszabási szabályokat az  Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, az 55. § (1) bekezdésével,  valamint az  57.  §  (1)  bekezdésével ellentétben állónak  tartja, mivel  álláspontja szerint a Btk. szabályai  "a tettes  büntetőjogi felfogás  megtorló szemléletét tükrözik",  és azt  fejezik ki,  hogy "mégsem egyenlőek az emberek a Bíróság előtt". 2/ A  Btk. -nak  a  különös  és  többszörös  visszaesőkre vonatkozó szabályai  - beleértve  a fogalom-meghatározást is  -  az  indítványok  benyújtását  követően  lényegesen megváltoztak. Jelen  ügy   szempontjából  lényeges,   hogy  a   büntető jogszabályok módosításáról  szóló 1993. évi XVII. törvény 24. §-a  a Btk.  eredeti 97. §-át úgy módosította, hogy a különös és  többszörös  visszaesők  esetében  megszűnt  a büntetési tétel alsó határának emelkedése, a 103. § pedig hatályon helyezte  a Btk.  98. §-át.  A törvény 34. § (2) bekezdése a  Btk.  137.  §  12.  pontjának  módosításával szűkítette  a   visszaesők  körét,   ami  a   különös  és többszörös visszaesők  tekintetében  is  azonos  hatással járt. Az   Alkotmánybíróság    hatásköre   utólagos   absztrakt normakontroll esetén  csak azoknak  a jogszabályoknak  az alkotmányossági  vizsgálatára   terjed  ki,   amelyek  az eljárás időpontjában  hatályosak. Az  1993. május 15-étől érvényes módosításokat  követően a hatályos szabályozás a következő. Visszaeső  a   szándékos  bűncselekmény   elkövetője,  ha korábban  szándékos  bűncselekmény  miatt  harminc  napot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés     kitöltésétől,     vagy     végrehajthatósága megszűnésétől az  újabb bűncselekmény  elkövetéséig három év még nem telt el. Különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét  alkalommal   ugyanolyan  vagy   hasonló  jellegű bűncselekményt követ  el. Többszörös  visszaeső az,  akit szándékos    bűncselekmény     elkövetését     megelőzően visszaesőként szabadságvesztésre  ítéltek, és  az  utolsó büntetés    kitöltésétől     vagy    végrehajthatóságának megszűnésétől  a  szabadságvesztéssel  fenyegetett  újabb bűncselekménye elkövetéséig  három év  nem telt el ( Btk. 137. § 12-14. pont ) . A Btk.  új 97.  §-ának (1) bekezdése szerint a különös és többszörös visszaesővel  szemben -  amennyiben a  törvény másként  nem   rendelkezik  -   az  újabb   bűncselekmény büntetési tételének  felső határa szabadságvesztés esetén a felével  emelkedik, de  nem haladhatja  meg  a  tizenöt évet. Halmazati  büntetés esetén  a 85.  § (2)  bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni. A halmazati  büntetés szabályait  meghatározó 85.  §  (3) bekezdése szerint,  ha a  törvény a  bűnhalmazatban  levő bűncselekmények közül  legalább kettőre  határozott ideig tartó szabadságvesztést  rendel, és  a büntetés  céljának eléréséhez a  (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa nem  elegendő, akkor ez a felével emelhető, de nem érheti  el   az  egyes   bűncselekményekre  megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. Az    indítványok    benyújtását    követő    jogszabályi változásokra   tekintettel    az   Alkotmánybíróság   azt vizsgálta, hogy  alkotmányos-e  az  elkövetőkön  belül  a visszaesők megkülönböztetése  ( 137. §  12-14. p.  ) ,  a különös és  többszörös visszaesők  esetében  a  büntetési tétel felső  határának emelkedése  ( 97. §  (1) bek.  ) , valamint  halmazati   büntetés  esetén   a   legsúlyosabb büntetési tétel felemelésének lehetősége ( 85.§ (3) bek.)                            II. Az indítványok nem megalapozottak. 1/ Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványok a különös  és többszörös visszaesők szigorúbb büntetőjogi megítélését  ( "túlbüntetését" )   kifogásolják;  ezt   a szigorúbb felelősségszabályozást tartják indokolatlannak, alkotmányellenesnek,    bár     az    alkotmányellenesség forrásának megjelölésében  formálisan eltérnek egymástól. Az  alkotmányellenesség   forrásmegjelölésének  eltérései ellenére a  törvény előtti  egyenlőség és a jogegyenlőség megsértését  látják   abban,  hogy  az  első  bűntényesek büntetőjogi   kezelésétől   a   különös   és   többszörös visszaesők büntetőjogi megítélése eltér. Az  Alkotmánybíróság   az   indítványokban   foglaltakkal kapcsolatban kérte  az igazságügyminiszter  és a  legfőbb ügyész véleményét  is. A vélemények egybevágóan állítják, hogy   a   visszaesők   büntetőjogi   különkezelése   nem alkotmányellenes. Ezt a büntetőpolitikára tartozó autonóm döntés részének  tekintik. A  magyar és  az európai  jogi tradíció mindig  is külön  szabályozta felelősségüket  és súlyosabb   megbüntetésüket.    Az    igazságügyminiszter kiemelte, hogy a megbüntetésük merev és bírói mérlegelést megkötő  régi  szabályokat  a  Btk.  módosítás  időközben feloldotta és  a jelenlegi  szabályok  csak  a  súlyosabb megbüntetés elvi  lehetőségét  tartják  fenn.  A  legfőbb ügyész    ugyanerre    az    álláspontra    helyezkedett. Véleményében külön  kitér azokra  a büntetőjogelméleti és büntetőjogi dogmatikai  problémákra és vitákra, amelyek a külön   kezelést   övezik,   azonban   nem   tekinti   az alkotmányossági döntés  szükséges  részének  az  elméleti ellentmondások   feloldását,    illetve   azokban    való állásfoglalást. 2/ Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a többszörös és különös  visszaesők   ( a  továbbiakban   :  visszaesők ) súlyosabb  felelősségének  büntetőjogi  szabályaiban  egy olyan büntetőpolitika  normatív szabályai öltenek testet, amelyek  tudatosan   különböztetnek  bűntettes  csoportok között.  Az   Alkotmánybíróságnak  nincs  jogosítványa  a büntetőpolitika   által    megfogalmazott   szükségletek, követelmények és  célok helyességéről  és indokairól, így különösen   azok   célszerűségéről   és   hatékonyságáról határozattal dönteni. Az Alkotmánybíróság csak a normában testet öltött  politikai döntés  alkotmányosságáról  vagy alkotmányellenességéről  határozhat.  Ezt  viszont  olyan alkotmányossági vizsgálat  keretében cselekszi,  amelynek során figyelemmel  van nemcsak  az alaptörvény textusára, hanem annak  normatív és  intézményes összefüggéseire, és ugyanígy  tekintettel   van  a  Btk.  rendelkezéseire  és intézményeinek  koherenciájára.   Az  Alkotmánybíróságnak tehát  arra  van  jogosítványa,  hogy  a  büntetőpolitika alkotmányos korlátait  állapítsa meg,  de ne  a  politika tartalmáról   döntsön,    ennek   során   pedig   különös tekintettel legyen  az alapjogok  védelmének  alkotmányos büntetőjogi garanciáira. 3/ Az  Alkotmánybíróság az indítványok kapcsán áttekintve a    különböző     modern    büntetőjogi    rendszereket, megállapította,   hogy    valamennyi    rendszer    külön jelentőséget tulajdonított  az  egyszeri  elítélés  utáni ismételt bűnelkövetésnek.  Ezt mindegyik  rendszer a maga módján,  a   rendszer  koherenciáját   adó  elvi-elméleti alapokon kísérelte  megoldani, vagy pedig elismerte ugyan "rendszeridegenségét", de a különkezelést mégis bevezette és fenntartotta. a/ Az ún. klasszikus büntetőjogban a tettarányos büntetés és bűnösségi  felelősség elvei  nem képesek  következetes keretbe  foglalni,   elvileg  megindokolni   a  súlyosabb büntetést. A  tettarányosság ugyanis  szigorúan az  adott cselekmény tárgyi  súlyának mérlegre  tételét engedi meg. Az alanyi bűnösségfogalom ugyancsak az adott cselekményre vonatkozó jogi-erkölcsi  szemrehányást teszi  lehetővé. A tettarányos ( a tárgyi jogsértés súlyához igazodó ) és az alanyi bűnösséghez méltó, ezekhez egyaránt és egyidejűleg igazodó  büntetéshez   képest  a   visszaesők   súlyosabb büntetése kívül  esik az  így felfogott  arányos büntetés mértékén. b/  A   klasszikus  büntetőjogot   felváltó   reformista- pozitívista büntetőjog a visszaesők különkezelését modern tudományos fegyverzettel  indokolta és igazolta. Az akkor új   tudományos   diszciplinának   számító   kriminológia kimutatta, hogy  a  bűnözés  számszerű  növekedésében,  a bűnözés reprodukciójában  és a  specializálódott  bűnözés kialakulásában  a   visszaeső  bűntetteseknek  van  döntő szerepe. A  kívánatos büntetőjogi reformok követelményeit a kriminálpolitika  fogalmazta meg.  Ennek köszönhetően a visszaesők sajátos csoportjainak kezelésére ekkor vezetik be  az   ún.   célbüntetések   intézményét,   illetve   a büntetőjogi büntetés mellett a biztonsági intézkedéseket. A tettarányos  büntetés  helyére  a  "személyiségadekvát" büntetés lép,  amely  nem  kíván  arányosságot,  hanem  a "tetteskezelés" céljához  igazítja a büntetés eszközét és meghatározatlan mértékét. A büntetés így elszakad eredeti alapjától,   a    büntetőjogi   felelősséget   megalapozó cselekménytől és mértékét, a mérték igazolását nem ez ( a cselekmény ) , hanem  a büntetési  cél adja  és határozza meg. A  büntetés céljához  igazodó büntetés szükségképpen határozatlan, tárgyilag bizonytalan. A büntetés célja nem ad normatív  eligazítást a  büntetésről,  nem  határozott kritérium a  büntetés kimérésével.  Ahogy a  cselekmény a büntetőjogi  felelősség   alapja,  ugyanúgy   a  büntetés korlátja  is   :  enyhe   cselekményért   enyhe,   súlyos cselekményért súlyos  büntetés jár.  A büntetés  céljához igazított büntetés  ezt a  proporcionalítási  kritériumot borítja fel.  A  biztonsági  intézkedés  intézményében  a büntetőjog  már  nem  a  tett  szankcionálása,  hanem  az önkényes  veszélyességi   prognózisra  alapozott  eszköz, aminek tartama  a prognózis természetéhez igazodva csak a valószínűség   szintjén    meghatározott.   A   célkövető büntetések  és   a  veszélyességi  prognózisra  alapozott biztonsági intézkedések  a hagyományos  és garanciálisnak tekintett, a  bírói ítéletben  kimért határozott büntetés helyébe  léptek.   Így  alakult   ki   a   tettesközpontú büntetőjog,  ahol   a  tett   szankcionálását  a   tettes szankcionálása váltotta  fel. Ennek  megfelelően átalakul és új  értelmet nyer  egy sor  büntetőjogi alapfogalom. A cselekmény nem  a büntetőjogi  felelősség alapja, hanem a kriminális  veszélyesség   szimptómája;  a  bűnösség  nem alanyi   bűnösség,   hanem   életvezetési   bűnösség;   a felelősség mértékét  pedig a  személyiségadekvát büntetés célja  és   nem  a   szankcióval  viszonzás   arányossága határozza meg.  A bűntettes  ember  felelősséget  hordozó alanyból egész életútjáért, személyisége minden vonásáért korlátlanul    "kezelhető",     korlátlan    helytállásra kényszerített,    totálisan    kiszolgáltatott    tárggyá változhat. A pozitivista büntetőjog szélsőséges esetben a korlátlan állami  büntetőhatalom eszköze  és mint  ilyen, sérti az ember méltósághoz való alkotmányos jogait. c/  Az   Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  a  modern büntetőjog  egész  fejlődése  szempontjából  igen  fontos szerepe van  azoknak a  büntetőjogelméleti eredményeknek, amelyek  a   bűncselekménnyel  okozott  tárgyi  jogsértés mellett  felismerték   az  elkövetőkhöz   kapcsolódóan  a motívumok, a  célzat  fontosságát,  az  életvezetés  ( az elkövetés  előtti  és  utáni  magatartás )  jelentőségét, továbbá  az   életkor  meghatározó  szerepét.  Ezeknek  a felismeréseknek büntetőjogi értékesítése, helyessége vagy helytelensége kívül  esik az alkotmányossági megítélésen. Az azonban  alkotmányossági megítélés  alá esik,  hogy  a büntetőjogi felelősség jogi szabályozásának és a büntetés mértékének  alkotmányos   garanciális  szabályaira   ezek milyen   hatással   vannak,   vagy   lehetnek.   Ezek   a büntetőjogelméleti  felismerések   az  érdem,  illetve  a megérdemeltség ( büntetéstérdemlőség )  kategóriája révén lehetnek hatással a felelősségre és felelősségre vonásra. 4/ Az  Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kriminálpolitika célszerűségi megfontolásai nem sérthetik a büntetőjog  alkotmányos elveit  és  garanciáit.  Amikor tehát     a     kriminálpolitika     kriminológiai     és büntetőjogelméleti  felismeréseket  pusztán  célszerűségi megfontolásokból úgy  hasznosít  a  büntetőjogi  rendszer normáiban, hogy  azok sértik  az alkotmányos  büntetőjogi elveket és  garanciákat, az  Alkotmánybíróságnak  legitim jogosítványa ezekről  döntenie. Az Alkotmánybíróság már a 11/1992. ( III.  5. ) AB sz. határozatban ( ún. elévülési határozat ) , majd  az ugyancsak  ebben a tárgyban hozott 42/1993. ( VI.  30. )  AB sz.  döntésében  kifejtette  és megismételte,    hogy     a     "büntető     jogszabályok alkotmányosságát nem  csupán az Alkotmányban kifejezetten szereplő   büntetőjogi   garanciákkal   kell   mérni.   A büntetőjogra számos más alapelv és alapjog is irányadó. " ( ABH  1993,  300.  ,  304.  pp.  )  Ez  az  adott  tárgy szempontjából   azt    jelenti,   hogy    a   büntetőjogi felelősséget  és   a  büntetőjogi   felelősségrevonást  a büntetőjog olyan  intézményének kell  tekinteni,  amelyet koherens és  egymásra utaló  büntetőjogi normák  egységes szellemben   szabályoznak.    A   koherens    szabályozás alkotmányos  értelme   az  állam  büntetőjogi  önkényének kizárása. Ezt  a célt szolgálja az Alkotmány legfontosabb alkotmányos büntetőjogi alapelve : a nullum crimen, nulla poena sine  lege elve.  Az Alkotmánybíróság  ezt a kettős elvi   tételt   egységben   és   egymásra   vonatkoztatva értelmezte  :   "a  bűncselekménnyé   nyilvánításnak   és büntetéssel  fenyegetésnek   alkotmányos   indokon   kell alapulnia  :  szükségesnek,  arányosnak  és  végső  soron igénybe vettnek kell lennie. " ( elévülési határozat, ABH 1992, 77. , 87. pp. ) Az  Alkotmánybíróság   megállapítja,  hogy  a  visszaesők súlyosabb büntetéssel  fenyegetése a hatályos büntetőjogi rendszer olyan  szerves része,  amely alkotmányos indokon alapszik  és   megfelel   a   büntetőjogi   jogkorlátozás alkotmányos kritériumainak. a/  A  visszaesők  büntetőjogi  felelősségének  alapja  a törvény által büntetni rendelt cselekmény. b/   A    büntetőjog   az    elkövetés   tekintetében   a bűnismétlésnek, az  ismételt vagy  többszöri elkövetésnek felelősségfokozó  jelentőséget  tulajdonít.  A  visszaeső minősítés  alapja   is  a   bűnismétlés.  A   különös  és többszörös visszaesés  a bűnismétlés  speciális esete. Az ismételtség felelősségfokozó általános szabályához képest a visszaesőként  elkövetés felelősségfokozó  szabálya nem rendhagyó   előírás,   hanem   az   előbbiből   logikusan következik. c/ A  büntetettséget követő  bűnismétlés a  cselekményhez kapcsolt sajátos  elkövetési mód : a büntetőjogi tilalmak tudatos, ismételt  megszegése, annak tudatában és annak a kockázatnak vállalásával,  hogy a  büntetettség múltjával terhelten  követnek   el   újabb   bűncselekményt,   vagy bűncselekményeket. A  büntetettség  figyelembe  vétele  a büntetőjogi   szabályozásban   nem   jelenti   az   előző cselekmény újbóli  értékelését, hanem  csak  viszonyítási alapot az ismételtség megállapításához. d/  A  büntetettség  ( az  előélet )  figyelembevétele  a jogbiztonság  elvének   is  megfelel,  hiszen  a  jogerős elítélésnek  tulajdonít   szerepet,  a   jogerő  mindenki számára   kötelező    jelentőségét    ismeri    el.    Az igazságszolgáltatásnak nem  csak joga,  hanem kötelessége is a jogerős döntéseknek jelentőséget tulajdonítani. e/  A   visszaesők  súlyosabb  felelőssége  a  büntetőjog hatályos rendszerében megfelel a tettbüntetőjog elveinek. f/ A  büntetéssel  történő  jogkorlátozásnak  -  mértékét tekintve  is   -  meg   kell  felelnie   az   arányosság, szükségesség és ultima ratio elveinek. A  hatályos  büntetőjogunknak  a  visszaesőkre  vonatkozó büntetési rendszere  megfelel ezeknek a követelményeknek. A Btk.  különös  része  az  egyes  bűncselekmények  súlya szerint állapít  meg büntetési  kereteket és ezzel eleget tesz  a   büntetések  arányossági   követelményeinek.   A büntetési  keretek   meghatározásában  a  Btk.  büntetési rendszerének szerves  részét képezik  az  általános  rész büntetésekre vonatkozó  általános  szabályai,  továbbá  a büntetéskiszabás normatív szabályai. g/ Az  egyes bűncselekmények  természetéhez  és  súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai  együttesen   szolgálják  a  jogállami  legális büntetés funkcióját  : a  szankcióval történő  arányos és megérdemelt  viszonzást.   Az  arányos   és   megérdemelt viszonzás szolgálhatja a preventív büntetési célokat. h/  A  törvényhozónak  alkotmányos  szabadságában  áll  a visszaesőként elkövetett bűnismétlést a megérdemeltség és arányosság kritériumai  szerint súlyosabban  büntetni.  A büntetettség  törvényhozói   értékelése  szükséges,  mert ezzel  különös   jelentőséget  tulajdonít  a  büntetőjogi normák megtartásának;  a  szigorúbb  megítélés  ugyancsak szükséges, mert  ezzel nem  csak nyomatékot  ad a büntető igazságszolgáltatás működésének ( a jogerőnek ) , hanem a megérdemeltség révén  az alkotmányos  arányosság  keretei között  marad.   A  súlyosabb   megítélés  -,  ha  indoka alkotmányosan igazolható  - a  törvényhozó  szabadságában áll, feltéve,  hogy tiszteletben  tartja  az  enyhébb  és súlyosabb   megítélés    büntetési   rendszerben    adott értékelését és  a felelősségfokozáshoz  ezt  a  rendszert veszi viszonyítási alapnak. i/ A  törvényi büntetési  rendszerhez, mint  viszonyítási alaphoz  igazodó   felelősségfokozásnak  az   arányosság, szükségesség és  alkotmányos indokon  nyugvás mellett meg kell felelnie  egy további alkotmányos követelménynek : a súlyosabb megbüntetésnek  nem szabad  az Alkotmány  54. § (2)  bekezdésébe  ütköznie.  A  felelősségfokozó  arányos büntetésnek nem  szabad  kegyetlennek,  embertelennek  és megalázónak lennie. j/   A    kiszabott   bírói    büntetés    határozottsági követelményének  a  visszaesők  megbüntetésére  vonatkozó szabályok a  megemelt és  a megérdemeltség  révén arányos büntetési eseteken  belül a  kiszabott  büntetés  további arányosítását  is   lehetővé  teszik.   Így   például   a büntetettségnek  csak   viszonylag   rövid   időn   belül tulajdonítanak jelentőséget  és a  konkrét  bűncselekmény önmagában  is   jelentős  tárgyi   súlyához   képest   az ismételtség   ellenére   enyhébb,   arányosabb   büntetés kiszabását  teszik  lehetővé,  írják  normatívan  elő,  a megemelt törvényi büntetési ítéleten belül. 5/  Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,   hogy  azok   a kriminálpolitikai igények, amelyek a visszaesők súlyosabb megbüntetését igénylik  alkotmányosan igazolhatók, mert a büntetőjog alkotmányos  garanciális szabályai  nem zárják ki, hanem  egyenesen szükségessé  teszik  a  büntetettség külön értékelését  a jogrend biztosításában; a büntetőjog normatív  rendszerében   a   büntetés   felső   határának meghatározásakor  a  törvényhozó  a  megérdemelt  arányos büntetés keretében  maradt; a  büntetéskiszabás  normatív előírásai  pedig   az  arányos,  megérdemelt  büntetéssel sújtást teszik lehetővé. Az arányos, megérdemelt büntetés keretei között maradva a Btk. vizsgált  büntetési és  büntetéskiszabási  rendszere nem  az   indítványozók  által   kifogásolt  túlbüntetést szolgálja. Ez  a megállapítás értelemszerűen vonatkozik a bűnismétlés és  többszörös elkövetés speciális esetére, a halmazati és összbüntetési szabályokra is. 6/ Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (3) bekezdés alapján valamely jogszabály nemzetközi szerződésbe   ütközése   vizsgálatának   indítványozására kizárólag  a   törvényben  felsorolt  személyek,  illetve szervek  jogosultak.   Az  Alkotmánybíróság   ezért   nem vizsgálta a  Btk. rendelkezéseinek viszonyát a nemzetközi kötelezettségekhez, az  indítványoknak e  részét, -  mint nem jogosultaktól származót - visszautasította. Ugyancsak visszautasította -  mint hatáskörébe  nem  tartozót  -  a konkrét  büntető  ügyekben  hozott  bírósági  határozatok felülvizsgálatát.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke       Dr. Ádám Antal               Dr. Kilényi Géza        alkotmánybíró                 alkotmánybíró       Dr. Lábady Tamás             Dr. Schmidt Péter        alkotmánybíró                  alkotmánybíró                      Dr. Szabó András                    előadó alkotmánybíró                   Dr. Tersztyánszky Ödön                       alkotmánybíró       Dr. Vörös Imre             Dr. Zlinszky János        alkotmánybíró                alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	1214/B/1990
Date of the decision: .	06/13/1995
.
.