A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a
következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
III. törvény 271. § (1) bekezdése c) pontjának
alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére
irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
1. Az indítványozó — jogi képviselője útján — a Magyar
Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság
Kfv.I.35.072/2007/6. számú végzésével szemben alkotmányjogi
panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, miután a Legfelsőbb
Bíróság a csatlakozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból
elutasította. Álláspontja szerint alkotmányellenes — az
elutasítás indokaként a Legfelsőbb Bíróság által hivatkozott —
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a
továbbiakban: Pp.) 271. § (1) bekezdése c) pontja, amely
szerint nincs helye felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak
csupán a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó
rendelkezései ellen, kivéve ha a fellebbezés kizárólag az
elsőfokú határozat e rendelkezése ellen irányult. Álláspontja
szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 57. § (5)
bekezdését, valamint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe
ütközik, ezért a Pp. 271. § (1) bekezdésének c) pontja
alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését,
továbbá konkrét ügyében az alkalmazási tilalom megállapítását
kérte.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz
elbírálhatóságát vizsgálta meg.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az
Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt
alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az,
akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása
folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már
kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára
biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető
feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául
szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. A (2) bekezdés
szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat
kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az
Alkotmánybírósághoz benyújtani.
Az alkotmányjogi panasz konkrét normakontroll voltával
összefüggésben az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat leszögezte:
„[e] jogorvoslathoz való alanyi jogosultság ugyanakkor nem
minősül általános jogorvoslatnak, mert az csak kivételesen a
jogerő beállta után, továbbá alkotmányos alapjog sérelme esetén
vehető igénybe” (ABH 1991, 272, 281, 282.).
Az Alkotmánybíróság a 65/1992. (XII. 17.) AB határozatában
hangsúlyozta: „[az] alkotmányjogi panasz az Alkotmányban
szabályozott alapvető jogok védelmének egyik eszköze, amely
alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben
alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén
vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának
biztosítására” (ABH 1992, 289, 291.).
A fentiekből következően különbséget kell tenni a természetes
személyek által létrehozott jogi személyek és az állami
szervek, illetve az állam által, meghatározott alapjog
gyakorlásával összefüggésben létrehozott szervek között. A
fentiekből következően közhatalmi állami szervnek nincs az
államhatalommal szemben garanciákat jelentő alkotmányos
alapjoga, amely feljogosítaná alkotmányjogi panasz
előterjesztésére [23/2009. (III. 6.) AB határozat, MK 2009, 27.
szám, 5197. o.]. Kivételes esetben előfordulhat ugyan, hogy
valamely állami szervet alapjogi sérelem ér. Ez azonban csak
akkor fordulhat elő, ha az állam által fenntartott szerv az
alapjog gyakorlásával szoros kapcsolatban áll, különösen ha
kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy az egyén
alkotmányos alapjoga gyakorolható legyen (illetve az alapjog
gyakorolhatóságának mintegy feltételeként jött létre, pl.
egyetemek és az oktatáshoz való jog, tudományos élet
szabadsága; a Magyar Tudományos Akadémia és a tudományos élet
szabadsága; múzeumok, színházak és a művelődéshez való jog;
stb). Az állami szerv alapjogsérelmének azonban minden esetben
visszavezethetőnek kell lennie az egyének jogaira. Ez az
alkotmányos alapjog azonban a közhatalom gyakorlására jogosult
állami szerveket nem illetheti meg, őket éppen az alapjogok
védelmére terhelik alkotmányos kötelezettségek.
Jelen ügyben az alkotmányjogi panaszt — jogi képviselője
útján — a Vám- és Pénzügyőrség Központi Ellenőrzési
Parancsnokság, azaz állami szerv nyújtotta be, ezért alapjogi
sérelme nem merülhet fel.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
kérelmezőnek alkotmányjogi panasz benyújtására nincs
jogosultsága, ezért azt — az Alkotmánybíróság ideiglenes
ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított
és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat
(ABK 2009. január, 3.) 29. § c) pontjára figyelemmel —
visszautasította.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemérs Dr. Bragyova András
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró
. |