Hungarian
Ügyszám:
.
209/D/1997
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 6/2001. (III. 14.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2001/93
.
A határozat kelte: Budapest, 03/12/2001
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   alkotmányjogi   panasz,   valamint   –
    hivatalból     eljárva     –    mulasztásban     megnyilvánuló
    alkotmányellenesség megállapítása tárgyában – Dr. Bagi István,
    Dr.  Harmathy Attila, Dr. Németh János, Dr. Strausz  János  és
    Dr.    Tersztyánszkyné   Dr.   Vasadi    Éva    alkotmánybírák
    különvéleményével – meghozta a következő

                             határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló 1989.  évi
    II.    törvény    4.    §   (1)   bekezdés   utolsó    mondata
    alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi
    panaszt elutasítja.

    2.  Az  Alkotmánybíróság hivatalból eljárva  megállapítja:  az
    Országgyűlés     jogalkotói    feladatának     elmulasztásával
    alkotmányellenes  helyzetet  idézett  elő  azáltal,  hogy  nem
    teremtette   meg   maradéktalanul  az   egyesülési   szabadság
    érvényesülését  biztosító  mindazon jogszabályi  feltételeket,
    amelyek megfelelő védelmet nyújtanak a nyilvántartásba  vételi
    eljárás indokolatlan elhúzódásával szemben.

    Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói
    feladatának 2001. december 31-ig tegyen eleget.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      1.  Az  Alkotmánybíróság a 27/1993. (IV. 29.) AB határozatával
      megsemmisítette   a   képzőművészet,   az   iparművészet,    a
      fotóművészet  és  az ipari tervezőművészet  egyes  kérdéseinek
      szabályozásáról  szóló 83/1982. (XII. 29.) MT  rendeletnek  (a
      továbbiakban: Kr.) a művészi alkotóközösségekre  vonatkozó  7-
      11.  §-ait.  Az  indítványozó művészeti  alkotóközösség  1995.
      június   29-én  beadvánnyal  fordult  a  Fővárosi  Bírósághoz,
      amelyben   előadta,  hogy  az  Alkotmánybíróság  határozatának
      következtében   nem  veszítette  el  jogi  személyiségét,   és
      bírósági  nyilvántartásba vételéről a korábbi  felügyeleti  és
      nyilvántartást  végző  szervnek, a Művelődési  és  Közoktatási
      Minisztériumnak kell gondoskodnia. Az első fokú bíróság  1996.
      április 23-án kelt, 9. Pk. 60. 928/1995/10. számú végzésével a
      kérelmező szervezet nyilvántartásba vételét megtagadta,  mivel
      nem  tett eleget a bíróság hiánypótlási felhívásának,  és  nem
      igazolta,  hogy  megalakulása megfelel  az  egyesülési  jogról
      szóló   1989.   évi  II.  törvény  (a  továbbiakban:   Egytv.)
      előírásainak.

      Az  indítványozó  az  első fokú határozat  ellen  fellebbezést
      nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amely az 1996. október 14-
      én  kelt,  Kny. II. 27. 756/1996/2. számú végzésével  az  első
      fokú  bíróság végzését helybenhagyta. Az indokolás szerint  az
      alkotóközösség létesítésére a Kr. alapján került sor, s  mivel
      az  Alkotmánybíróság a Kr.-nek a művészeti  alkotóközösségekre
      vonatkozó   rendelkezéseit  1993.   április   29-i   hatállyal
      megsemmisítette, ez időtől a kérelmező jogi személyiséggel nem
      rendelkezik.  A  bíróság rámutatott, hogy  a  kérelmezőnek  az
      Egytv.-nek  megfelelően kellett volna megalakulnia  és  kérnie
      nyilvántartásba vételét.

      Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be
      az   Alkotmánybírósághoz,  amelyben  az  Egytv.   4.   §   (1)
      bekezdésének     utolsó     mondata    alkotmányellenességének
      megállapítását  és megsemmisítését kezdeményezte.  Álláspontja
      szerint  a  támadott rendelkezés, amely szerint  a  társadalmi
      szervezet  a nyilvántartásba vétellel jön létre, az  Alkotmány
      63.   §  (1)  bekezdésében  biztosított  egyesülési  szabadság
      lényeges  tartalmát korlátozza. Mivel az Alkotmány  8.  §  (2)
      bekezdése   úgy  rendelkezik,  hogy  alapvető   jog   lényeges
      tartalmát még törvény sem korlátozhatja, az Egytv. sérelmezett
      rendelkezése az Alkotmányba ütköző módon írja elő a társadalmi
      szervezetek   nyilvántartásba   vételi   kötelezettségét.   Az
      egyesülési jog lényeges tartalma ugyanis azt jelenti, véli  az
      indítványozó,  hogy  “amennyiben egy társadalmi  szervezet  az
      egyesülési jogra vonatkozó törvényi szabályozás alapján, azzal
      egyezően  létrejön, elnyeri jogi személyiségét  is,  hiszen  a
      társadalmi   szervezettől  nem  választható  el  szervezetének
      lényege,  a  jogi  személyiség.”  Az  indítványozó  megítélése
      szerint  “alapvető  szabadságjognak  már  az  is  korlátozását
      jelenti, hogy bizonyos rövidebb, hosszabb idő elteltével nyeri
      el  az  egyesülési jogot gyakorlók szervezete  azt  a  formát,
      amellyel  a  társadalom,  illetve a társadalom  egyéb  szervei
      irányában jogokat és kötelezettségeket vállalhat.”

      Az  Alkotmánybíróság  jelen  ügyben  megállapította,  hogy  az
      alkotmányjogi  panasz  megfelel az  Alkotmánybíróságról  szóló
      1989.  évi  XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48.  §-ában
      foglaltaknak, ezért azt érdemben bírálta el.

      2.  Az  Alkotmánybíróság  az  Alkotmány  alábbi  rendelkezései
      alapján hozta meg határozatát:
      “8.  § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
      és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben
      tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
      (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és
      kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény  állapítja  meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

      “63.  §  (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján
      mindenkinek  joga  van  a  törvény  által  nem  tiltott  célra
      szervezeteket létrehozni, illetve azokhoz csatlakozni.”

      Az    Egytv.-nek    az   Alkotmánybíróság    által    vizsgált
      rendelkezései:
      “4.  § (1) A társadalmi szervezet megalakulását követően kérni
      kell  annak  bírósági  nyilvántartásba vételét.  A  társadalmi
      szervezet  nyilvántartásba  vétele  nem  tagadható   meg,   ha
      alapítói az e törvényben előírt feltételeknek eleget tettek. A
      társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre.”
      “15.  §  (3)  A  bíróság a nyilvántartásba  vételről  nemperes
      eljárásban,  soron kívül határoz. A bíróság a  nyilvántartásba
      vételről szóló határozatát az ügyészségnek is kézbesíti.”

                                    II.

      Az   Alkotmánybíróság   az  indítvány  alapján   először   azt
      vizsgálta, sérti-e az egyesülés szabadságát, hogy a társadalmi
      szervezetek a bírósági nyilvántartásba vétellel jönnek létre.

      1. Az Egytv. 1. §-a az Alkotmánnyal összhangban kimondja, hogy
      az  egyesülési  jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog,
      amelyet  a  Magyar  Köztársaság elismer, és  biztosítja  annak
      zavartalan  gyakorlását.  Az egyesülési  jog  tartalmi  elemei
      közül  az  Alkotmány  63. §-a a szervezet  létrehozását  és  a
      szervezethez való csatlakozást emeli ki. Az Egytv. 1. és 2. §-
      a   ezek   mellett   említi  az  egyesület   céljának   szabad
      megválasztásához    való   jogot,   valamint    a    szervezet
      tevékenységében    való   részvételhez    és    a    szervezet
      működtetéséhez való jogot.

      Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az egyesülési szabadság
      lényeges kapcsolatban áll a véleménynyilvánítás szabadságával.
      Az  egyesület  szabad létesítése és az egyesületi  tevékenység
      kényszermentes   gyakorlása  biztosítja   a   meggyőződés,   a
      lelkiismeret   és   a  véleménynyilvánítás   szabadságát   is.
      Ugyanakkor  a kommunikációs jogok kiemelt alkotmányos  védelme
      nem   vonatkozik  minden  politikai  szabadságjogra,  így   az
      egyesülési  jog sem osztozik a véleményszabadság elsőbbségében
      más  alkotmányos  jogokkal szemben.  [22/1994.  (IV.  16.)  AB
      határozat,  ABH  1994,  127, 128-129.; 21/1996.  (V.  17.)  AB
      határozat, ABH 1996, 74-76.]

      Az egyesülési szabadság kapcsolatban áll az emberi méltósághoz
      való   jog  [Alkotmány  54.  §  (1)  bekezdés]  részét  képező
      általános  cselekvési  szabadsággal és  a  személyiség  szabad
      kibontakoztatásához  való  joggal. Minden  embernek  joga  van
      ahhoz,  hogy szabadon megválasztott célból másokkal –  egyebek
      mellett   –   kulturális,   vallási,  tudományos,   szociális,
      szabadidős  közösséget hozzon lére, szervezetet alapítson,  az
      ilyen  szervezetekhez önként csatlakozzon, vagy  onnan  önként
      kilépjen. [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990,  42,  44-
      45.;  27/1990.  (XI. 22.) AB határozat, ABH 1990,  187,  189.;
      22/1994.  (IV.  16.)  AB határozat, ABH 1994,  127,  128-129.;
      39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 274.]

      2. Az egyesülési szabadság más alapvető jogokhoz hasonlóan nem
      gyakorolható   korlátlanul.   A  jogkorlátozás   szempontjából
      alapvető   fontosságú  az  egyesülési  jog  alapján  létrejövő
      szervezet  célja  és  a létrejött szervezet  tevékenysége.  Az
      Alkotmány  2.  §  (3) bekezdése kimondja,  hogy  a  társadalom
      egyetlen szervezetének a tevékenysége sem irányulhat a hatalom
      erőszakos    megszerzésére   vagy   gyakorlására,    illetőleg
      kizárólagos  birtoklására.  A 63.  §  (1)  bekezdése  pedig  a
      törvény   által   nem  tiltott  célra  létrejövő   szervezetek
      vonatkozásában biztosítja az egyesülés szabadságát. A  tiltott
      egyesülési célokat és tevékenységeket az Egytv. 2. §-a sorolja
      fel.  Eszerint  az egyesülési jog gyakorlása nem  sértheti  az
      Alkotmány   2.   §   (3)   bekezdését,  nem   valósíthat   meg
      bűncselekményt  és bűncselekmény elkövetésére való  felhívást,
      valamint   nem   járhat   mások  jogainak   és   szabadságának
      sérelmével.   Társadalmi  szervezet  elsődlegesen   gazdasági-
      vállalkozási  tevékenység végzése céljából nem alapítható,  és
      az  egyesülési  jog  alapján fegyveres szervezet  nem  hozható
      létre. Az Egytv. 2. § (3) bekezdése a korlátozások felsorolása
      mellett   megfogalmazza  az  alapítás  szabadságának   pozitív
      oldalát  is:  társadalmi  szervezet minden  olyan  tevékenység
      végzése   céljából  alapítható,  amely  összhangban   áll   az
      Alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt.

      Az  Egytv.  említett  rendelkezései azt az  alkotmányos  elvet
      juttatják érvényre, hogy az egyesülési jog korlátozására akkor
      kerülhet  sor, ha azt más alapvető jog vagy alkotmányos  érték
      védelme  szükségessé teszi, és a korlátozás  mértéke  arányban
      áll  az elérni kívánt céllal. [21/1996. (V. 17.) AB határozat,
      ABH 1996, 74, 78.]

      Az  Alkotmánybíróság  az 58/1997. (XI.  5.)  AB  határozatában
      rámutatott,   hogy  az  Egytv.  több  olyan  rendelkezést   is
      tartalmaz,  amelynek  célja  az egyesülési  szabadsággal  való
      visszaélés  megakadályozása. A 4. § (1)  bekezdése  alapján  a
      bíróságnak  vizsgálnia kell, hogy a társadalmi  szervezet  nem
      alkotmány- vagy törvényellenes céllal alakult-e meg. A  16.  §
      pedig  meghatározza, hogy a társadalmi szervezet  törvénysértő
      működése  esetén  –  az  ügyész  keresete  alapján  –   milyen
      lépéseket  tehet a bíróság. E rendelkezések alapján a  bíróság
      jogosult  arra,  hogy az Alkotmány védelme és  mások  jogainak
      biztosítása  érdekében a társadalmi szervezet  nyilvántartásba
      vételét   megtagadja,   illetve  a   már   működő   társadalmi
      szervezetet feloszlassa. (ABH 1997, 348, 350.)

      3.  Az  Alkotmány 63. § (1) bekezdésében deklarált  egyesülési
      jog  alapján mindenkinek joga van a törvény által nem  tiltott
      célra  szervezeteket létrehozni, illetve azokhoz  csatlakozni.
      Az  Alkotmány  és  az Egytv. 5. §-a alapján  a  magánszemélyek
      olyan közösség létrehozásáról is dönthetnek, amely nem működik
      rendszeresen,  illetve nincs nyilvántartott  tagsága  vagy  az
      Egytv.-ben  meghatározott szervezete. Ez  esetben  a  közösség
      szabadon működhet, de nem minősül társadalmi szervezetnek.  Ha
      azonban   az   alapítók  rendszeresen  működő,  nyilvántartott
      tagsággal  és  törvényes  szervezettel  rendelkező  közösséget
      hoznak  létre,  az  Egytv.  4.  §  (1)  bekezdése  alapján   a
      társadalmi szervezet létrejöttének közjogi feltétele, hogy azt
      a bíróság nyilvántartásba vegye.

      Az  Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  önmagában  az  nem
      sérti   az   Alkotmány  63.  §  (1)  bekezdésben   biztosított
      egyesülési szabadságot, hogy a társadalmi szervezet a bírósági
      nyilvántartásba  vétellel  jön  létre.  A  bírósági  bejegyzés
      elsődleges célja ugyanis az alkotmány-, illetve törvényellenes
      tevékenység   folytatására  alapított  társadalmi  szervezetek
      létrejöttének  megakadályozása. A  nyilvántartásba  vétel  nem
      jelent  tartalmi  korlátozást, hiszen a  bíróság  kizárólag  a
      társadalmi  szervezet  alapításának  és  deklarált   céljainak
      törvényességét vizsgálhatja. Ezt fejezi ki az Egytv. 4. §  (1)
      bekezdése,   amely  kimondja,  hogy  a  társadalmi   szervezet
      nyilvántartásba  vétele  nem tagadható  meg,  ha  alapítói  az
      Egytv.-ben előírt feltételeknek eleget tettek.

      4.  Az  egyesülési  szabadságnak és ezen  belül  a  társadalmi
      szervezetek autonómiájának egyik legbiztosabb fokmérője,  hogy
      az  állami  szervek  milyen  jogosítványokkal  rendelkeznek  a
      megalakulás   folyamatában.  Az  Egytv.   –   hasonlóan   több
      demokratikus  európai állam szabályozásához – az ún.  normatív
      feltételek  rendszerének felel meg. Eszerint, ha a  társadalmi
      szervezet  a  megalakulásra vonatkozó  jogszabályi  feltételek
      teljesítését  igazolja, akkor az e joggal  felruházott  állami
      szerv  a  nyilvántartásba  vételt nem  tagadhatja  meg.  Ezzel
      szemben    néhány   demokratikus   államban   az   egyesületek
      létrejöttének nem feltétele az állami nyilvántartásba vétel.

      Az  Európai Emberi Jogi Egyezmény 11. cikke, amely mindenkinek
      jogot  biztosít  a  békés célú gyülekezés szabadságához  és  a
      másokkal való egyesülés szabadságához, nem követeli meg,  hogy
      az   egyesülési   jog   alapján   létrejött   szervezetek    a
      megalakulással  elnyerjék  a jogalanyiságot.  Éppen  ezért  az
      Európai Emberi Jogi Bizottság nem tekintette az Egyezmény  11.
      cikke megsértésének azt, ha az Egyezményben részes állam  joga
      szerint a társadalmi szervezet bejegyzése vagy nyilvántartásba
      vétele  előfeltétele a jogalanyiság megszerzésének. (14233/88.
      számú kérelem; Lavisse v. France)

      5.  A  XIX.  század  végén  és a XX.  század  első  felében  a
      magyarországi   szokásjog   az  ún.  szabad   testületalakítás
      rendszerét  ismerte el irányadónak. Eszerint  minden  önkéntes
      egyesülés,  amely egyesületi szervezettel (állandó célkitűzés,
      változó  taglétszám,  képviselőszerv)  rendelkezett,   már   a
      testületalapító  szerződés  megkötésével  jogképes   magánjogi
      testületté    vált.    A    szabályozást    azonban    némileg
      ellentmondásossá  tették  az egyesülési  szabadságot  csorbító
      közjogi rendelkezések, amelyek az alapszabály belügyminiszteri
      láttamozásához kötötték az egyesület működésének  megkezdését.
      A   láttamozási  záradék  megtagadása  együtt   járhatott   az
      egyesület    hatósági   feloszlatásával,   ami   a   magánjogi
      személyiség megszűnését is maga után vonta, de a feloszlatásig
      az egyesület jogalanyként szerepelt a forgalomban.

      A  megfelelő  garanciákat tartalmazó normatív rendszer  és  az
      aránytalan közjogi korlátoktól mentes szabad testületalakítási
      rendszer   egyaránt   alkotmányos   lehet   egy   demokratikus
      társadalomban.  A  jogalkotó dönthet úgy,  hogy  a  társadalmi
      szervezetek   megalakulásukkal,  és  úgy  is,  hogy   csak   a
      konstitutív  hatályú bírósági nyilvántartásba vétellel  jönnek
      létre.  Hangsúlyozni kell azonban, hogy a normatív rendszerben
      alkotmányos   jelentősége   van   az   egyesülési    szabadság
      érvényesülését biztosító, az állam cselekvését behatároló jogi
      garanciáknak.  Az  egyesülési  szabadsággal  történetileg   az
      úgynevezett   engedélyezési   (koncessziós)   rendszer    állt
      ellentétben.   Történelmi  tapasztalat,  hogy   a   társadalmi
      szervezet   létrejötte   nem   függhet   az   állami   szervek
      diszkrecionális jogkörben hozott döntésétől és attól sem, hogy
      az állam támogatja-e a szervezet céljainak megvalósítását.

                                   III.

      Kérelmében az indítványozó sérelmezte, hogy a jogalkotó eltérő
      módon  szabályozza  a társadalmi szervezetek  és  a  gazdasági
      társaságok létrehozatalát.

      1. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a
      továbbiakban:  Gt.)  16. § (2) bekezdése alapján  a  gazdasági
      társaság   a  cégjegyzékbe  való  bejegyzéssel,  a   bejegyzés
      napjával jön létre. Vagyis a gazdasági társaságok a társadalmi
      szervezetekhez  hasonlóan  a  konstitutív,  ex  nunc   hatályú
      bírósági   nyilvántartásba   vétel   alapján   jönnek   létre.
      Mindazonáltal  a  szabályozás két területen jelentős  eltérést
      mutat: a gazdasági társaságok a cégbejegyzésig előtársaságként
      működhetnek,  és  a  cégeljárásban a bíróságnak  jogszabályban
      megállapított határidőn belül kell döntenie a cégbejegyzésről.

      A  Gt.  14.  § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társasági
      szerződés   (alapító  okirat,  alapszabály)  ellenjegyzésének,
      illetve   közokiratba  foglalásának  napjától  a  cégbejegyzés
      napjáig a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságként
      működhet. Ez idő alatt megkezdhetik tevékenységüket a társaság
      szervei,  a  vezető  tisztségviselők  a  társaság  nevében  és
      felelősségére   járhatnak  el,  a  társaság   javára   jogokat
      szerezhetnek, és kötelezettségeket vállalhatnak. Az üzletszerű
      gazdasági tevékenységet azt követően lehet megkezdeni, hogy  a
      társaság    cégbejegyzése   iránti   kérelmet   az   illetékes
      cégbíróságnál benyújtották.

      A  cégnyilvántartásról,  a cégnyilvánosságról  és  a  bírósági
      cégeljárásról  szóló 1997. évi CXLV. törvény (a  továbbiakban:
      Ctv.)  42.  és 44. §-a alapján a cégbíróság számára a  kérelem
      beérkezésétől  számítva  –  a  gazdasági  társaság  formájától
      függően  –  30,  illetve 60 napos határidő áll  rendelkezésre,
      amely alatt döntenie kell a cég bejegyzéséről vagy a bejegyzés
      elutasításáról.  (A határidőbe az esetleges hiánypótlás  ideje
      nem  számít bele.) Ha a cégbíróság a döntési kötelezettségének
      a  határidő  alatt  nem tesz eleget, a cégbíróság  vezetője  a
      határidő  lejártát követő 8 napon belül intézkedik  a  kérelem
      elbírálásáról.  Amennyiben  a  cégbíróság  vezetője  sem  tesz
      eleget  elbírálási  kötelezettségének, úgy  a  cégbejegyzés  a
      kérelem  beérkezésétől  számított 39.,  illetve  69.  napon  a
      kérelemmel egyező tartalommal ipso iure létrejön.

      2. A társadalmi szervezetek és az egyesületek az Alkotmány 63.
      §  (1)  bekezdésének  védelme alatt állnak.  Ezzel  szemben  a
      gazdasági   társaságok   alkotmányos  védelmének   alapja   az
      Alkotmány   9.   §   (1)  bekezdése,  amely  a  piacgazdaságot
      deklarálja, valamint a 9. § (2) bekezdése, amely a vállalkozás
      jogát és a gazdasági verseny szabadságát biztosítja. [13/1990.
      (VI.  18.) AB határozat, ABH 1990, 54, 55.; 32/1991. (VI.  6.)
      AB  határozat,  ABH  1991, 129, 135.;  54/1993.  (X.  13.)  AB
      határozat,  ABH  1993, 340, 341.; 37/1997. AB  határozat,  ABH
      1997,  234, 243.] Az Alkotmánybíróság a 8/1993. (II.  27.)  AB
      határozatában megfogalmazta, hogy az állam az egyesülési  jog,
      illetve más alkotmányos jogok alapján létrejött szervezetek és
      közösségek  jogi  személlyé válásának  feltételeit  az  illető
      szervezet  vagy közösség sajátosságának megfelelően,  eltérően
      is szabályozhatja. Alkotmányellenesen jár el a törvényhozó, ha
      összehasonlítható szervezetek közül egyesek számára megadja  a
      jogi személlyé válás lehetőségét, míg másokat önkényesen kizár
      ebből,  vagy  aránytalanul nehézzé teszi számukra  e  jogállás
      megszerzését. (ABH 1993, 99, 101.) A gazdasági társaságokat az
      alapítók  üzletszerű közös gazdasági tevékenység  folytatására
      hozzák  létre,  ezzel szemben a társadalmi szervezetek  és  az
      egyesületek  kulturális,  közéleti, szabadidős,  szociális  és
      más,    nem   gazdasági-vállalkozási   tevékenység   végzésére
      alakulnak.    Az    Alkotmánybíróság   ezért    nem    találta
      alkotmánysértőnek   azt,   hogy   a   jogszabályok    eltérően
      szabályozzák   a   társadalmi  szervezetek  és   a   gazdasági
      társaságok létrehozatalát.

      Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg,  hogy  az
      Egytv.  4.  §  (1) bekezdésének utolsó mondata  nem  sérti  az
      Alkotmány   63.  §  (1)  bekezdésében  biztosított  egyesülési
      szabadságot.   Ezért  az  Alkotmánybíróság  az   alkotmányjogi
      panaszt elutasította.

                                    IV.

       
        Az  indítványozó megítélése szerint az egyesülési jogot  már
        az  is korlátozza, ha a társadalmi szervezet megalakulásától
        számítva “bizonyos rövidebb, hosszabb idő elteltével”  jöhet
        létre. E kifogásnak az Egytv. 4. § (1) bekezdésével és a 15.
        §  (3)  bekezdésével való szoros tárgyi összefüggését alapul
        véve  az  Alkotmánybíróság az Abtv. 49. §  (1)  bekezdésében
        biztosított jogkörében eljárva hivatalból vizsgálta, hogy  a
        jogalkotó     maradéktalanul    megteremtette-e     mindazon
        jogszabályi   feltételeket,   amelyek   megfelelő   védelmet
        nyújtanak  a  nyilvántartásba  vételi  eljárás  indokolatlan
        elhúzódásával szemben.
       

      1.  A  társadalmi szervezetek nyilvántartásba vétele  nemperes
      eljárásban,  elsősorban  a benyújtott  iratok  vizsgálata  (és
      esetleg  meghallgatás) alapján történik. Az Egytv. 15.  §  (2)
      bekezdése   szerint   a  társadalmi  szervezet   képviseletére
      jogosult  személynek nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet
      kell  benyújtania,  és  csatolnia kell  az  alakuló  közgyűlés
      jegyzőkönyvét,   valamint   az  elfogadott   alapszabályt.   A
      Legfelsőbb  Bíróság  Közigazgatási  Kollégiumának   1.   számú
      állásfoglalása  felsorolja, mely szempontokat kell  figyelembe
      vennie  a bíróságnak a nyilvántartásba vétel során. Az  Egytv.
      15.  §  (3)  bekezdése  úgy  rendelkezik,  hogy  a  bíróság  a
      nyilvántartásba vételről soron kívül határoz.  Ezen  túlmenően
      sem  az Egytv., sem a társadalmi szervezetek nyilvántartásának
      ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet, sem
      a  bíróságok ügyviteli szabályairól szóló 123/1973. (IK  1974.
      1.)   IM   utasítás   nem  fogalmaz  meg   követelményeket   a
      nyilvántartásba  vételi eljárás időtartamával kapcsolatban.  A
      polgári  perrendtartásról  szóló 1952.  évi  III.  törvény  (a
      továbbiakban:   Pp.)   hatálybaléptetése   folytán   szükséges
      rendelkezések  tárgyában  kiadott  105/1952.  (XII.  28.)   MT
      rendelet  13.  §  (3) bekezdése szerint, amennyiben  az  egyes
      nemperes   eljárásokra  vonatkozó  jogszabályok  másként   nem
      rendelkeznek  vagy  az  eljárás nemperes  jellegéből  más  nem
      következik,  a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait  kell
      megfelelően  alkalmazni. A Pp. 2. § (1)  bekezdése  a  bíróság
      feladatául  szabja,  hogy  érvényesítse  a  feleknek  a  perek
      ésszerű időn belüli befejezéséhez való jogát.

      2.  A társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére irányuló
      eljárás   –  a  polgári  peres  eljárásokkal  szemben   és   a
      cégbejegyzési   eljáráshoz,  valamint   számos   közigazgatási
      eljáráshoz   hasonlóan   –   nem  kontradiktórius:   nincsenek
      ellenérdekű  felek, a bíróság nem jogvitát dönt el,  hanem  az
      Egytv.  követelményei, valamint a benyújtott iratok és esetleg
      meghallgatás   alapján   határoz   a   társadalmi    szervezet
      nyilvántartásba vételéről.

      Az  Alkotmánybíróság a 72/1995. (XII. 15.) AB  határozatban  a
      jogbiztonság elengedhetetlen követelményének minősítette, hogy
      a jogalkalmazói magatartás előre kiszámítható legyen. A döntés
      szerint  az ügyfél közigazgatási határozathozatalra  vonatkozó
      joga  nem  tehető  függővé attól, hogy a  közigazgatási  szerv
      milyen időpontban hajlandó dönteni a hatáskörébe utalt ügyben.
      A  közigazgatásnak  ugyanis alkotmányos  kötelessége,  hogy  a
      hatáskörébe  utalt ügyben az erre megszabott idő alatt  érdemi
      döntést  hozzon.  A közigazgatási eljárás nem  nélkülözheti  a
      kötelező  ügyintézési  határidőket.  Az  ügyfél  ugyanis   nem
      építkezhet,  nem vállalkozhat, kereskedelmi tevékenységet  nem
      végezhet, gépjárművet nem vezethet hatósági engedély nélkül. A
      kérelmező  kénytelen  tehát  – beadványa  jogszerű  elbírálása
      érdekében   –   a  hatósághoz  fordulni.  Az  Alkotmánybíróság
      mindezek alapján hivatalból eljárva mulasztásban megnyilvánuló
      alkotmánysértést állapított meg azért, mert az általános és  a
      különös   államigazgatási  eljárási   törvényekben   egyébként
      tételesen előírt ügyintézési határidők – a közigazgatási szerv
      mulasztásából eredő – be nem tartása ellen a jogszabályok  nem
      nyújtottak hatékony jogvédelmi eszközt az ügyfél számára. (ABH
      1995, 351, 353-357.)

      Az  Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy a  fent
      megfogalmazott elvi követelményeket tekintetbe  kell  venni  a
      társadalmi   szervezetek  nyilvántartásba  vételére   irányuló
      polgári  nemperes eljárásokban is. Ha a bíróság nem határoz  a
      szervezet  nyilvántartásba vételéről, továbbá, ha a jogszabály
      nem  állapítja meg a bíróság mulasztásának jogkövetkezményeit,
      az egyrészt sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált
      demokratikus   jogállamiság  részét   képező   jogbiztonságot,
      másrészt   lehetetlenné  teszi  az   Alkotmány   63.   §   (1)
      bekezdésében    biztosított   egyesülési   jog    gyakorlását.
      Amennyiben   a  jogalkotó  a  normatív  feltételek  rendszerét
      juttatja  érvényre  a  társadalmi szervezetek  megalakulásával
      kapcsolatban,  akkor az egyesülési szabadság  megvalósulásának
      feltétele,    hogy   a   bíróság   a   társadalmi    szervezet
      nyilvántartásba  vételéről  a lehető  legrövidebb  időn  belül
      döntsön.   A   demokratikus  jogállamiság  és  az   egyesülési
      szabadság  érvényesülése szempontjából lényeges,  hogy  mennyi
      idő telik el a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásától  a
      nyilvántartásba  vételről  szóló, a  tevékenység  megkezdésére
      jogosító jogerős határozat meghozataláig.

      3. Az Egytv. 4. § (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezet
      a  konstitutív, ex nunc hatályú nyilvántartásba  vétellel  jön
      létre.  A  társadalmi  szervezet csak a nyilvántartásba  vétel
      után  jelenhet  meg  a tagoktól elkülönült  szervezetként.  Az
      Alkotmánybíróság  hangsúlyozza,  hogy  az  autonóm  társadalmi
      szerveződések  lényeges  szerepet  játszanak  a   demokratikus
      közélet   alakításában.  A  nyilvántartásba  vett   társadalmi
      szervezetek az alapszabályban megjelölt célok megvalósításával
      összefüggésben   számos,  jogszabályban  biztosított   közjogi
      jogosítvánnyal    rendelkeznek.    Példaként     említi     az
      Alkotmánybíróság, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi
      C.  törvény  149.  §  g)  pontja jelölő szervezeti  státusszal
      ruházza   fel   az   Egytv.   alapján  bejegyzett   társadalmi
      szervezeteket. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi  LXV.
      törvény  47.  §  (1) bekezdésének c) pontja  alapján  a  helyi
      társadalmi   szervezet  vezető  testülete  helyi  népszavazást
      kezdeményezhet.     A     népakarat     kialakításában      és
      kinyilvánításában  közreműködő  pártok  [Alkotmány  3.  §  (2)
      bekezdés],    valamint   a   munkavállalók    érdekeit    védő
      szakszervezetek  [Alkotmány  4.  §;  70/C.  §  (1)   bekezdés]
      megalakulására is az Egytv. rendelkezései vonatkoznak. [Egytv.
      3.  § (3) bekezdés, 4. § (2) bekezdés; A pártok működéséről és
      gazdálkodásáról  szóló  1989. évi  XXXIII.  törvény  1.  §]  A
      társadalmi  szervezetek számára kiemelkedő jelentősége  van  a
      személyi   jövedelemadó  meghatározott   részének   az   adózó
      rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi  CXXVI.
      törvénynek,  amelynek 4. § (1) bekezdés b)  pontja  alapján  a
      befizetett  adó  egy  százalékának kedvezményezettje  lehet  –
      egyéb   feltételek  teljesülése  mellett  –  az  a  társadalmi
      szervezet,   amelyet  a  bíróság  a  magánszemély   rendelkező
      nyilatkozata  évének  első napja előtt  legalább  három  évvel
      nyilvántartásba vett.

       
        4.  Az  Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  a  társadalmi
        szervezet nyilvántartásba vételére irányuló eljárás esetében
        jelentősége  van  az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének,  amely
        szerint  az  állam elsőrendű kötelessége az  alapvető  jogok
        tiszteletben  tartása  és védelme, valamint  az  50.  §  (1)
        bekezdésének,   amely  a  Magyar  Köztársaság   bíróságainak
        feladatául   szabja,   hogy   védjék   és   biztosítsák   az
        állampolgárok  jogait  és  törvényes  érdekeit.  Az   állami
        szervek,   ezen  belül  a  bíróságok  eljárásával   szembeni
        követelmények    szigorúsága   függ   az    adott    eljárás
        összetettségétől   és   attól,  hogy   az   eljárás   szoros
        összefüggésben  áll-e  alapvető jog érvényre  jutásával.  Az
        Alkotmánybíróság   úgy  ítélte  meg,   hogy   a   társadalmi
        szervezetek   nyilvántartásba  vételére   irányuló   eljárás
        esetében az Egytv.-ben említett soron kívüliség és a Pp.-ben
        szereplő  ésszerű idő követelménye nem elegendő az Alkotmány
        említett   rendelkezéseinek  érvényesüléséhez.  A  jogalkotó
        akkor tesz eleget az egyesülési szabadság védelmére irányuló
        alkotmányos  kötelezettségének, ha a nyilvántartásba  vételi
        eljárás    indokolatlan   elhúzódásának    megakadályozására
        objektív törvényi követelményeket fogalmaz meg.
       

      5.  Megjegyzi  az  Alkotmánybíróság,  hogy  a  nyilvántartásba
      vételi    eljárással    kapcsolatos   garanciális    szabályok
      megalkotása  nem  jár  azzal  a  veszéllyel,  hogy  a  bíróság
      alkotmány-, illetve törvényellenes célra létrejövő szervezetek
      működését   ismeri  el.  Amennyiben  az  alapszabály   alapján
      megállapítható, hogy a szervezet célja nem egyeztethető  össze
      az alkotmányos jogrenddel, akkor a bíróságnak az Egytv. 2. §-a
      alapján  a  nyilvántartásba vételt meg kell tagadnia.  (Kétség
      esetén  hiánypótlás rendelhető el, amelynek ideje a határidőbe
      nem  számít bele.) Az Egytv. 14. § (1) bekezdése szerint  –  a
      párt  kivételével  – a társadalmi szervezet felett  az  ügyész
      törvényességi  felügyeletet gyakorol. A 15.  §  (3)  bekezdése
      alapján a bíróság a nyilvántartásba vételről szóló határozatát
      az  ügyészségnek  is  kézbesíti. Ha  a  működés  törvényessége
      másképpen  nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat.
      A  16.  §  (2)  bekezdés  d) pontjának megfelelően  a  bíróság
      feloszlatja a már nyilvántartásba vett társadalmi szervezetet,
      ha annak működése az Egytv. 2. § (2) bekezdésébe ütközik.

      6.  Az  Abtv.  49.  § (1) bekezdése szerint – hivatalból  vagy
      indítvány     alapján     –     mulasztásban     megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor,  ha  a
      jogalkotó   szerv  a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó
      jogalkotói     feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel
      alkotmányellenességet   idézett   elő.   A   jogalkotó   szerv
      jogszabály-alkotási   kötelezettségének  konkrét   jogszabályi
      felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt  észleli,
      hogy  a  hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi
      rendezést  igénylő  kérdés  merült  fel.  Az  Alkotmánybíróság
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg,
      ha   alapvető   jog   érvényesüléséhez   szükséges   garanciák
      hiányoznak,  illetve  ha  a hiányos szabályozás  alapvető  jog
      érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB határozat,
      ABH  1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992,
      227,   232.]   Mivel  az  Alkotmánybíróságnak   –   az   Abtv.
      preambulumában  is  megfogalmazott –  elsődleges  feladata  az
      Alkotmányban biztosított alapjogok védelme, a testület szükség
      esetén    hivatalból   eljárva   állapít   meg    mulasztásban
      megnyilvánuló  alkotmányellenességet,  s  erre  sor   kerülhet
      alkotmányjogi  panasz alapján indult eljárásban is.  [30/1990.
      (XII.  15.) AB határozat, ABH 1990, 128.; 32/1990. (XII.  22.)
      AB  határozat, ABH 1990, 145.; 31/1997. (V. 16.) AB határozat,
      ABH  1997,  154.; 63/1997. (XII. 11.) AB határozat, ABH  1997,
      365.]

      Jelen  esetben az Alkotmánybíróság mind a mulasztást, mind  az
      alkotmánysértést  megállapította. A jogalkotó  nem  teremtette
      meg  maradéktalanul  az  egyesülési  szabadság  érvényesülését
      biztosító mindazon jogszabályi feltételeket, amelyek megfelelő
      védelmet   nyújtanak   a   nyilvántartásba   vételi    eljárás
      indokolatlan elhúzódásával szemben. A jogalkotó mulasztása  az
      egyesülési  szabadság sérelmét idézte elő, mivel a törvényesen
      megalakult   társadalmi  szervezet  teljes  körű   működésének
      megkezdését akadályozó nyilvántartásba vételi késedelem  olyan
      függő  helyzetet  teremt,  amelynek  indokolatlan  fenntartása
      kizárhatja a társadalmi szervezet céljának megvalósulását.

      Az  alapvető  alkotmányos szabadságjogok – így  az  egyesülési
      szabadság – érvényesülésének egyik legfőbb biztosítéka  a  jog
      által  korlátozott  állam  léte.  Különösen  nagy  alkotmányos
      jelentősége van az állami cselekvés jogi korlátainak  abban  –
      az  Egytv.-re is jellemző – jogi modellben, amelyben az  állam
      (a  bíróság)  döntése konstituálja a társadalmi szervezeteket.
      Az   Alkotmánybíróság   jelen   határozatának   meghozatalakor
      figyelemmel  volt  arra, hogy az egyesülési  szabadság  szoros
      kapcsolatban áll a személyiség szabad kibontakoztatásához való
      joggal  és  a véleménynyilvánítás szabadságával. Az egyesülési
      szabadság  olyan  alkotmányos alapjog,  amely  számos  további
      alapjog  – például a pártalapítás szabadsága [Alkotmány  3.  §
      (1)  bekezdés], az egyházalapítás szabadsága [Alkotmány 60.  §
      (2)   bekezdés],   a  szakszervezet  és  más  érdekképviseleti
      szervezet   alakítási  szabadsága  [Alkotmány  70/C.   §   (1)
      bekezdés] – érvényesülését segíti elő. Az egyesülési szabadság
      alapján   létrejövő  szervezetek  az  alkotmányos   demokrácia
      nélkülözhetetlen és fontos résztvevői. Az egyesülési szabadság
      érvényesülését  biztosító  garanciális  rendelkezések  megléte
      elengedhetetlen. Alkotmányjogi jelentősége van  az  egyesülési
      szabadság  zavartalan  gyakorlását, a  törvényesen  megalakult
      társadalmi   szervezet   tényleges   működésének   megkezdését
      biztosító   időtényezőnek  is.  A  törvényalkotó   alkotmányos
      kötelessége,  hogy  tiszteletben tartsa, elismerje,  védje  és
      biztosítsa   az  egyesülési  jog  zavartalan  gyakorlását.   A
      törvényeknek  megfelelő védelmet kell nyújtaniuk  az  alapvető
      alkotmányos   jogok   érvényesülését   akadályozó    eljárások
      indokolatlan elhúzódásával szemben.

      Az Alkotmánynak megfelelő jogszabályi feltételek megállapítása
      a  törvényalkotó  jogkörébe tartozik. Az Országgyűlés  dönthet
      úgy,  hogy  más  eljárásokban érvényesülő  garanciákat  tekint
      mintának, de megfogalmazhat azoktól eltérő szabályokat is.

      Az   Alkotmánybíróság  a  határozat  Magyar  Közlönyben   való
      közzétételét az ügy jelentőségére tekintettel rendelte el.
                               Dr. Németh János
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
            Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály
            alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
            Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád
            alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
            Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András
            alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
            Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István
            alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró
                                       
            Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
            alkotmánybíró                             alkotmánybíró
        Dr. Bagi István alkotmánybíró különvéleménye

        Egyetértek  a  többségi határozatnak azzal a megállapításával,
        hogy  az egyesülési jog alapján létrejövő társadalmi szervezet
        esetében  a  bejegyzési  eljárás  indokolatlan  elhúzódása  az
        egyesülési jog sérelmével járhat. Ugyancsak egyetértek  azzal,
        hogy az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok és
        Alapvető    Szabadságok   Védelméről   szóló   Egyezmény    (a
        továbbiakban Emberi Jogok Európai Egyezménye) 6.  Cikkének  1.
        bekezdésében,  továbbá  az Alkotmány 57.  §  (5)  bekezdésében
        rögzített   “ésszerű   idő”   tartama   az   egyes   eljárások
        természetéhez képest eltérően határozható meg.

        Határozott   álláspontom  azonban  az,  hogy  nem   áll   fenn
        törvényhozói  mulasztás,  éppen  ellenkezőleg,  az  egyesülési
        jogról  szóló  1989. évi II. törvény 15.  §  (3)  bekezdése  a
        társadalmi  szervezet  nyilvántartásba vételéről  kifejezetten
        soron  kívüli határozat hozatalt rendelt el. Nem  értek  tehát
        egyet  a határozat rendelkező részének 2. pontjával, osztom  a
        Dr. Vasady Éva alkotmánybíró asszony különvéleményében foglalt
        megállapításokat és a soronkívüliségre való utalást.

        A   többségi  határozattól  eltér  az  álláspontom   abban   a
        kérdésben,   hogy   indokolt-e  jelen   esetben   a   törvényi
        szabályozás  kérdését  az “élő jog” problémájával  összevonni.
        Noha  az  utóbbiról a többségi határozatban  kifejezetten  nem
        esik szó, megállapítható, hogy ténylegesen ez szolgáltatja  az
        alapot  a  mulasztás  megállapításához.  A  törvényhozó  által
        előírt  soron  kívüli  eljárás ugyanis nyilvánvalóan  legalább
        ugyanolyan  gyors  eljárást  jelent,  mint  az,  amelyben   az
        indokolatlan    elhúzódás    elleni    biztosítékok     állnak
        rendelkezésre.

        Megítélésem   szerint   célszerű  különválasztani   és   külön
        vizsgálat tárgyává tenni egyfelől azt a kérdést, megfelel-e  a
        hatályos  szabályozás  az Emberi Jogok Európai  Egyezményének,
        illetve  az Alkotmánynak – ebben a tekintetben az AB megfelelő
        hatáskörrel rendelkezik a vizsgálatra –, másfelől pedig azt  a
        kérdést,  hogy a késedelmes bejegyzés az élő jogra figyelemmel
        sértheti-e az egyesüléshez való jog érvényesülését.

        Az    utóbbi    kérdésben   mulasztás    megállapítására    az
        Alkotmánybíróság hatásköre – eddigi gyakorlatára figyelemmel –
        nem  állapítható meg, az Alkotmánybíróság az “élő jog” alapján
        egyetlen esetben sem állapított meg mulasztást.

        Ez   a   lehetőség   ugyan  elvileg   nem   zárható   ki,   az
        Alkotmánybíróságnak azonban ilyen esetben egyrészt  indokolnia
        kellene,  hogy miért tért el a korábbi gyakorlattól,  másrészt
        ki  kellene  mondania, hogy a mulasztás  megállapítása  nem  a
        törvényi  rendelkezések alapján, hanem a  tényleges  gyakorlat
        folytán  (esetleg) előálló sérelem miatt, vagyis az “élő  jog”
        alapján    történik.   Álláspontom   szerint   a   törvényhozó
        hatáskörébe, szakmai, politikai felelősségének körébe tartozik
        annak  eldöntése, hogy milyen jogtechnikai vagy egyéb (például
        legális érdekeltségi) eszközökkel biztosítja a határozat soron
        kívüli meghozatalát a bejegyzési eljárásban.

        Nem  lehet  sorrendiséget  mérlegelni  olyan  kérdésben,  ahol
        közvetlenül  a  bírósági határozat konstituálja  az  egyesület
        létrejöttét.   Az   egyesületi  célok  vizsgálata   esetenként
        hosszabb eljárást indokolhat, különös tekintettel arra, hogy a
        peren  kívüli eljárásban a bíró – példának okáért – pártok  és
        egyházak   megalakulásának   és  céljának   alkotmányosságáról
        köteles  dönteni.  Az adott ügyben vizsgált szabályok  alapján
        ugyanis a bíróság nem csupán regisztrál, hanem dönt.

        Fenntartva  és  kiegészítve a 2/2001 (I. 17.) AB  határozathoz
        fűzött  párhuzamos  véleményemben  (ABK  2001.  január  6,13.;
        Magyar   Közlöny  2001/6.szám,  361,  367-368.)  kifejtetteket
        álláspontomat  abban összegzem, hogy az alkotmányos  alapjogok
        érvényesülése  a jogállamiság és ennek lényeges elemét  képező
        jogbiztonság  követelményén alapul, ezen  elsődleges  szempont
        alapján   értelmezhető.  Alkotmányos  alapjogok  érvényesülése
        között   a   bírói   eljárás  időtartama  és  ezen   időtartam
        biztosítékai tekintetében nem indokolt összehasonlítást tenni.

        Budapest, 2001.március 12.
                                                       Dr. Bagi István
                                                         alkotmánybíró

        Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye

        Nem   értek   egyet  a  határozat  rendelkező  része   második
        pontjával. Álláspontom indokai a következők:

        1.  Az  indítványozó az egyesülési jogról szóló 1989. évi  II.
        törvény  (a továbbiakban: Egytv.) 4. §-a (1) bekezdése  utolsó
        mondatának megsemmisítését kezdeményezte, mert nézete  szerint
        az   egyesülési  jog  lényeges  tartalmát  korlátozza   az   a
        rendelkezés,   amely   szerint  a   társadalmi   szervezet   a
        nyilvántartásba    vétellel   jön    létre.    Az    indítvány
        előterjesztésére  azzal összefüggésben  került  sor,  hogy  az
        indítványozó    (művészeti   alkotóközösség)   nyilvántartásba
        vételét a bíróság megtagadta. Az indítványban kifejtett  nézet
        szerint az egyesülési jog lényeges tartalmához hozzátartozik a
        jogi  személyiség, és e jogot korlátozza az a  szabály,  amely
        szerint  a  társadalmi szervezet nem a megalakulásával,  hanem
        csak  a  későbbi nyilvántartásba való bejegyzéssel válik  jogi
        személlyé.

        2. Az Alkotmány 63. §-ának (1) bekezdése szerint az egyesülési
        jog  alapján  mindenkinek  joga van szervezeteket  létrehozni,
        illetőleg azokhoz csatlakozni. A “szervezet” szóhasználat  nem
        jelenti  azt,  hogy  az  Alkotmány az  egyesülési  jogot  jogi
        személyek létrehozására való joggal azonosítaná.

        Az  Egytv. 1. §-a az egyesülési jogot úgy határozza meg,  hogy
        ennek  alapján  szervezeteket,  illetőleg  közösségeket  lehet
        létrehozni.  A  2.  §  már szervezetek  helyett  a  társadalmi
        szervezetek  megjelölést használja, és erre  mondja  ki,  hogy
        jogi  személyiséggel  rendelkezik. A jogi  személy  társadalmi
        szervezettel  szemben  a  közösségek  nem  rendelkeznek   jogi
        személyiséggel. Az 5. § az egyesülési jog alapján létrehozott,
        társadalmi   szervezetnek  nem  minősülő   közösségekről   azt
        állapítja  meg,  hogy ezeknek vagy a működése nem  rendszeres,
        vagy   nincs   nyilvántartott  tagsága,  vagy   a   törvényben
        meghatározott  szervezete.  A felsorolás  nem  teljes,  hiszen
        például  a  nyilvántartásba vétel előtt a  későbbi  társadalmi
        szervezetek  is  közösségként működhetnek. Ezek  a  közösségek
        tehát  vagy  még  nem jogi személyek, vagy működésükhöz  nincs
        szükség jogi személyiségre.

        A  magánszemélyek  egyesülési jog  alapján  létrehozott,  jogi
        személyiséggel nem rendelkező társulásai ismertek voltak a II.
        világháború  előtti magyar jogban is. Ezeknél a  társulásoknál
        fontosnak tartották a vagyoni kérdéseket, továbbá a társulások
        és  tagjaik,  illetőleg  a  tagok közötti  jogviszonyokat  is.
        Ismerték  továbbá a “csonka jogi személy” kategóriát, amelynek
        jellemzője  volt  az, hogy jogi személyiség elismerése  nélkül
        valamilyen  mértékben jogalanynak minősült  (Szladits  Károly,
        Magyar  Magánjog,  Budapest 1941, I.  581-583,  591-592,  625-
        629.).

        Más  országok  jogában  is  megtalálhatók  az  egyesülési  jog
        alapján  létrehozott, jogi személynek nem minősülő közösségek,
        amelyek  bizonyos  jogokkal is rendelkezhetnek.  Így  a  német
        Alkotmánybíróság  már 1954-ben politikai párt  tevékenységével
        kapcsolatban    kimondta,   hogy   közjogi    jogokat    olyan
        csoportosulások   is  érvényesíthetnek,   amelyek   nem   jogi
        személyek (BVerfGE 3, 383, 391-392.).

        Az  egyesülési  jog  gyakorlása  nem  feltételezi  tehát  jogi
        személyiség  meglétét. Az más kérdés, hogy az  egyesülési  jog
        alapján  létrejövő  közösségek  meghatározott  célokat   akkor
        tudnak  teljesen  elérni,  ha jogi  személyiséggel  rendelkező
        szervezetet hoznak létre.

        3.  Az  Egytv.  csak  az 1. és az 5. §-ban  tesz  említést  az
        egyesülési   jog   alapján   létesített   nem   jogi   személy
        közösségekről, és nem szabályozza ezeket. Ez a hiány  érthető,
        mert  az Egytv. a jogi személyiséggel rendelkező szervezetekre
        sem ad teljes körű rendezést.

        Nem meglepő, hogy az Egytv. hiányos szabályozást tartalmaz. Az
        Egytv.  a  politikai  rendszer  megváltozásának  egyik  fontos
        lépése  volt,  szövegét 1989. január 24-én  hirdették  ki.  Az
        Egytv.  tervezetének  elkészítése  időpontjában  az  Alkotmány
        általános jelleggel kimondta ugyan az egyesülési jogot [65.  §
        (1)  bekezdése], de erősen korlátozta a gyakorlását [a  65.  §
        (2)   bekezdése  szerint  tömegszervezetet  és  tömegmozgalmat
        meghatározott   célra,   pl.  a  szocializmus   rendjének   és
        vívmányainak védelmére lehetett szervezni]. Az egyesülési  jog
        új  szabályai  már más alapon álltak, ezért elfogadásuk  előtt
        szükség  volt  az  Alkotmány  szabályainak  módosítására.   Az
        Alkotmánynak  az egyesülési jogról szóló 63. §-a  (1)  és  (2)
        bekezdésének  jelenlegi  szabályát az Alkotmány  módosításáról
        szóló 1989. évi XXXI. törvény iktatta be 1989. október 23-án.

        Az  Egytv.  tervezetének elkészítésénél az egyesülési  jognak,
        mint szabadságjognak volt elsődleges jelentősége. A miniszteri
        indokolás  kifejti ugyan, hogy az egyesülési jog kérdéskörének
        átfogó  szabályozására van szükség, ennek ellenére  az  átfogó
        szabályozás   elmaradt.   Ez  az  adott   körülmények   között
        természetes   volt;   a   demokratikus   rendszer    kiépítése
        szempontjából legfontosabb politikai lépést tették meg. Bár az
        egyesülési   jog   gyakorlásának   szabályozását   tekintették
        elsődleges  feladatnak, a szervezeti kérdések váltak  döntővé.
        Az  Egytv. szabályai a jogi személyekről szólnak, de ezek  sem
        átfogó jellegűek. Kevéssé szabályozza például az Egytv. a jogi
        személyiséggel  rendelkező  szervezetek  belső  viszonyait,  a
        szervezetek  és  a  tagok  között fennálló  jogviszonyokat,  a
        vagyoni  kérdéseket.  A 23. és 24. §-ból megállapítható,  hogy
        további  jogszabályok megalkotását tervezték és az  egyesülési
        joggal  kapcsolatos  több jogszabály  meg  is  jelent,  de  az
        egyesülési  jog  átfogó  szabályozása  nem  folytatódott.   Az
        egyesülési  jogot  érintő  későbbi  jogszabályok  már  a  jogi
        személyiséggel rendelkező szervezeteket vették alapul.

        4.  Az  egyesülési jog érvényesülésének kérdései tágabb körben
        jelentkeznek,  mint a jogi személyekkel kapcsolatos  kérdések,
        és  nem  csak  a  politikai célú vagy  gazdasági  érdekvédelmi
        feladatot  ellátó  szervezetek létrehozásával,  működtetésével
        függnek össze. A rendszerváltozás időszakában azonban nem volt
        elvárható  az  egyesülési  joggal  összefüggő  bonyolult  –  a
        politikai vonatkozásokon túlmenően számos gazdasági kérdést is
        érintő  –  témakör átfogó jogi szabályozása. Néhány  év  múlva
        viszont  már  jelentkeztek a hiányos  szabályozásból  származó
        gondok. Ezt a tényt jelzi az, hogy a Legfelsőbb Bíróság  közel
        húsz  határozat közzétételét látta indokoltnak  az  1991-1993.
        évi  Bírósági  Határozatokban, 1994-ben pedig a  Közigazgatási
        Kollégium állásfoglalással nyújtott iránymutatást.

        Külön  problémát  jelentett  a  művészeti  alkotóközösségekkel
        kapcsolatos  jogi kérdések szabályozása, illetve a szabályozás
        hiánya.  Ebben  a  tárgyban  keletkezett  az  Alkotmánybíróság
        27/1993.   (IV.  29.)  AB  határozata  (ABH  1993,  444.),   a
        Legfelsőbb  Bíróságnak egy 1997-ben, a Bírósági Határozatokban
        közzétett  határozata (BH 1997/3. sz. 148. jogeset),  valamint
        szintén  a  Legfelsőbb Bíróságnak az alkotóközösség  és  tagja
        között   fennálló   jogviszony  minősítési  nehézségét   jelző
        határozata (BH 1993/1. sz. 31. jogeset).

        5. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-
        ának  (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság hivatalból  is
        megállapíthatja, hogy a jogalkotó jogszabályi felhatalmazásból
        származó   jogalkotói   feladatát   elmulasztotta   és   ezzel
        alkotmányellenes  helyzetet  idézett  elő.   Az   indítványban
        felvetett kérdésekkel kapcsolatban felmerül ennek a szabálynak
        az alkalmazása.

        Az  Alkotmány 63. §-ának (3) bekezdése felhatalmazást adott az
        egyesülési jogról szóló törvény megalkotására (az Alkotmánynak
        ezt  a  rendelkezését egyébként az Egytv. megjelenése után  az
        Alkotmány  módosításáról szóló 1990. évi XL. törvény  43.  §-a
        iktatta be.).

        Az    Alkotmánybíróság   működésének   kezdetén    kialakított
        gyakorlata     szerint     a    mulasztásban     megnyilvánuló
        alkotmányellenesség    akkor   is    fennáll,    ha    alapjog
        érvényesüléséhez szükséges szabályozás hiányzik [37/1992. (VI.
        10.)  AB  határozat, ABH 1992, 227, 232.], illetve ha  alapjog
        gyakorlását  megfelelő  szabályozás nem  biztosítja  [60/1994.
        (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994. 342, 369.].

        Az  Alkotmánybíróság  1993-ban  úgy  foglalt  állást,  hogy  a
        jogalkotásra  tartozik annak eldöntése, milyen részletességgel
        szabályoz valamilyen élethelyzetet, és alkotmányossági  kérdés
        csak  akkor  merül  fel, ha a szabályozás hiányossága  gátolja
        valamilyen   alapvető   jog  érvényesülését   (161/E/1992   AB
        határozat, ABH 1993, 765, 766.). Ezt az álláspontot erősítette
        meg  az 1395/E/1996. AB határozat, amely hangsúlyozta, hogy  a
        mulasztás   mellett   az   ennek   következtében   keletkezett
        alkotmányellenes helyzetnek is fenn kell állnia a mulasztásban
        megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához (ABH  1998,
        667, 669.).

        Az  egyesülési  jog  gyakorlását nehezíti  az  Egytv.  hiányos
        szabályozása   és  a  kapcsolódó  jogszabályokban   észlelhető
        hiányosságok; mindez nem gátolja meg azonban az egyesülési jog
        gyakorlását.  A  jelentkező  nehézségek  nem  érik  el  azt  a
        szintet,   amelyek   az   alkotmányellenesség   megállapítását
        indokolttá   teszik.   Ezért  az  említett   alkotmánybírósági
        gyakorlat    alapján   nem   kerülhet   sor   a   mulasztásban
        megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására.

        Budapest, 2001. március 12.
                                                   Dr. Harmathy Attila
                                                         alkotmánybíró

        Dr. Németh János alkotmánybíró különvéleménye

        1.   Egyetértek   a  határozatnak  az  alkotmányjogi   panaszt
        elutasító 1. pontjával, nem értek azonban egyet a mulasztásban
        megnyilvánuló   alkotmánysértést  hivatalból  megállapító   2.
        ponttal.

        A    határozat    szerint    a   mulasztásban    megnyilvánuló
        alkotmányellenes  helyzet  abban áll,  hogy  a  jogalkotó  nem
        teremtette   meg   maradéktalanul  az   egyesülési   szabadság
        érvényesülését  biztosító  mindazon jogszabályi  feltételeket,
        melyek  megfelelő védelmet nyújtanak a nyilvántartásba  vételi
        eljárás indokolatlan elhúzódásával szemben.

        A  társadalmi  szervezetek nyilvántartásba  vételére  irányadó
        jogszabályok  között – mint azt a határozat is  tartalmazza  –
        jelenleg  is vannak olyanok, amelyek a bíróságokat a  mielőbbi
        döntés meghozatalára ösztönzik.

        Ilyen
        a)  Pp.-nek  a nyilvántartásba vételi ügyekben is alkalmazandó
        2.  §  (1)  bekezdése, amely a bíróság feladatává teszi,  hogy
        érvényesítse  a  kérelmezőknek az eljárás ésszerű  időn  belül
        történő befejezéséhez való jogát, valamint
        b)  az  Egytv.  15.  §  (3) bekezdésének első  mondata,  amely
        szerint  a  bíróság  a  nyilvántartásba vételről  soron  kívül
        határoz.

        A határozat e szabályok ismeretében jut arra a megállapításra,
        hogy  ha  a  bíróság  nem határoz a szervezet  nyilvántartásba
        vételéről,  továbbá,  ha  a jogszabály  nem  állapítja  meg  a
        nyilvántartásba    vételi    eljárást    lefolytató    bíróság
        mulasztásának – késlekedésének – jogkövetkezményeit,  akkor  a
        jogbiztonság   sérelme  mellett  az  Alkotmány   63.   §   (1)
        bekezdésében   biztosított  egyesülési   jog   gyakorlása   is
        lehetetlenné válik (IV/2. pont).

        Álláspontom  szerint  a  bíróságnak a  nyilvántartásba  vételt
        teljes egészében elmulasztó magatartása, vagy a késedelmes, az
        ésszerű  határidőn  túli tevékenysége ma  sem  jogkövetkezmény
        nélküli. A bíróság ugyanis felelősséggel tartozik azért, ha az
        eljárás  az  eljáró  bírónak,  illetve  a  bírósági  vezetőnek
        felróható  okból  hiúsult  meg vagy  húzódott  el  az  ésszerű
        határidőn túl.

        Ezen  túlmenően véleményem szerint a határozatnak  figyelemmel
        kellett  volna  lennie  arra is, hogy az  Országos  Ítélőtábla
        székhelyének  és  illetékességi területének  megállapításáról,
        valamint   az   igazságszolgáltatás  működését  érintő   egyes
        törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény a Pp. 2. §-
        át  kiegészítette egy olyan rendelkezéssel, mely szerint a fél
        az  eljárás  ésszerű  időn belüli befejezéséhez  való  jogának
        sérelme   esetén,   alapvető   jogait   ért   sérelemre   való
        hivatkozással  méltányos  elégtételt  biztosító   kártérítésre
        tarthat  igényt.  Habár e rendelkezés  csak  2003.  január  1.
        napjától  hatályos, nyilvánvalóvá teszi a jogalkotónak  abbeli
        eltökéltségét,  hogy a jelenleginél szigorúbb jogkövetkezményt
        fűzzön  a  bíróság mindenfajta késedelméhez – tekintet  nélkül
        arra,  hogy  a  bíróság nevében eljárt személynek  az  okozott
        jogsérelem  közvetlenül  nem  is  volt  felróható  –  ideértve
        természetesen az egyesület nyilvántartásba vételében mutatkozó
        késedelemhez fűződő jogkövetkezményeket is.
        2.   A   határozat  kifejti,  hogy  a  bíróságok   eljárásával
        kapcsolatos  követelmények szigorúsága  függ  egyebek  mellett
        attól,  hogy  az  adott  eljárás szoros  összefüggésben  van-e
        alapvető jog érvényre juttatásával (IV/4. pont).

        Magam  is  osztom azt a nézetet, hogy az alkotmányos alapjogok
        érvényesülését  elősegítő jogszabályok  hiánya  adott  esetben
        súlyosabban  eshet  latba,  mint az  alapjognak  nem  minősülő
        jogosítvány   maradéktalan  érvényre  juttatásához   szükséges
        jogszabályok hiánya, vagy nem megfelelő volta. A megállapítást
        azonban  abban  az  általános formában,  melyben  a  határozat
        teszi, nem tudom elfogadni. Indokom a következő:

        –  A  bíróság működésével kapcsolatban az Alkotmány 57. §  (1)
        bekezdésében     meghatározott    alapvető    követelményeknek
        mindenfajta eljárásban érvényesülniük kell, függetlenül  annak
        tárgyától.  A  határozat indokolásából  azonban  ettől  eltérő
        olyan  követelmény is levonható, hogy a jogalkotó a  bíróságok
        hatékonyságának biztosítását célzó jogszabályok meghozatalánál
        valamiféle súlyozott megközelítést alkalmazzon attól  függően,
        hogy  alapjoggal összefüggő, vagy más eljárásról  van  szó.  A
        jogalkotót kétségtelenül megilleti az a szabadság, hogy  egyes
        alkotmányos  alapjogok érvényesülése érdekében – az  Alkotmány
        57.  § (1) bekezdésében meghatározott alapvető követelményeken
        felül  –  többletszabályozással  vagy  más  módon  növelje   a
        bírósági  eljárás hatékonyságát. Ez azonban csak  lehetőség  a
        jogalkotónak  – amellyel összefüggésben nagy körültekintéssel,
        a   bírósági  eljárás  más  területeire  is  figyelemmel  kell
        eljárnia – és nem szükségszerűség, amit az Alkotmánybíróságnak
        kötelezően elő kell írnia számára.

        Ezt  az  álláspontot támasztja szerintem alá az Európai Emberi
        Jogi  Bíróságnak  az  alábbi magyar egyesület  nyilvántartásba
        vételének elhúzódása miatti panaszügyben hozott döntése:

        “Az  eljárás 1993. június 15-én kezdődött, amikor  a  negyedik
        kérelmező   a   Fővárosi  Bíróságtól  a  kérelmező   egyesület
        bejegyzését kérte, és 1996. június 20-án fejeződött be, amikor
        a  Legfelsőbb  Bíróság  felülvizsgálati  eljárásban  meghozott
        határozatát  kézbesítették  a kérelmezőknek.  A  szóban  forgó
        eljárás  valamivel  több, mint három évig tartott.  A  Bíróság
        emlékeztet arra, hogy az eljárás időtartamának ésszerűségét az
        adott  ügy körülményeinek fényében kell megítélni, nevezetesen
        az ügy bonyolultságának, a kérelmezők magatartásának, valamint
        a  bíróságok  magatartásának a fényében.  A  jelen  esetben  a
        körülmények átfogó értékelést tesznek szükségessé (ld.  pl.  a
        Ficara  v. Olaszország ítéletet, 1991. február 19.,  Series  A
        no.  196-A, 9.o, 17. §.). A Bíróság úgy véli, hogy az  eljárás
        nem  volt  különösebben  bonyolult. A kérelmezők  magatartását
        illetően  a  Bíróság megállapítja, hogy az 1993 szeptemberében
        tett  sikertelen  indítványuk  arra,  hogy  elfogultság  miatt
        megtámadják   a   Fővárosi   Bíróságot,   bizonyos   mértékben
        hozzájárult az első fokú eljárás elhúzódásához.

        Az  igazságügyi  szervek magatartását illetően  tény,  hogy  a
        Legfelsőbb Bíróság előtt lefolytatott fellebbviteli eljárásban
        némi  késedelem figyelhető meg. A Bíróság azonban, tekintettel
        arra  a tényre, hogy a kérelmezők ügyével két bírósági szinten
        és    azt   követően   még   felülvizsgálati   eljárásban   is
        foglalkoztak, úgy véli, hogy a jelen ügy körülményei között az
        eljárás  teljes  időtartama nem húzódott el a még  elfogadható
        határon túl (v.ö., mutatis mutandis, a Cesarini v. Olaszország
        ítélettel,  1992. október 12., Series A no. 245, 26.  o.,  20.
        §.).  A kérelmezőknek az eljárás elhúzódása miatt tett panasza
        így semmilyen jogsértést nem tár fel az Egyezmény 6. cikke  1.
        bekezdésének vonatkozásában. Ebből következik, hogy a  kérelem
        ...  nyilvánvalóan alaptalan.” (APEH Üldözötteinek  Szövetsége
        és mások kontra Magyarország, 32367/96 számú ügy).

        3.  A  fentiekre  tekintettel az adott ügy  kapcsán  szerintem
        nincs  olyan  mulasztás, amely akár az Abtv.  49.  §-ának  (1)
        bekezdésében   foglaltak,  akár  az  Alkotmánybíróság   eddigi
        gyakorlata    alapján   szükségessé   tenné   a   mulasztásban
        megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.

        Budapest, 2001. március 12.
                                                      Dr. Németh János
                                                         alkotmánybíró

        Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva alkotmánybíró különvéleménye

        Egyetértek  a  határozat  rendelkező  részének  1.  pontjával,
        nevezetesen azzal, hogy az egyesülési jogról szóló  1989.  évi
        II. törvény (a továbbiakban: Egytv.) 4. § (1) bekezdése utolsó
        mondata nem alkotmányellenes.

        Nem  értek egyet a határozat rendelkező részének 2. pontjával,
        amely    mulasztásban    megnyilvánuló   alkotmányellenességet
        állapított meg. A hatályos jog ugyanis az egyesülési szabadság
        érvényesülését  az  Alkotmánnyal  összhangban  biztosítja,   a
        nyilvántartásba  vételi  eljárás  indokolatlan   elhúzódásával
        szemben a szabályok megfelelő védelmet nyújtanak.

        Az   Egytv.  az  egyesülési  jog  alapján  létrehozható,  jogi
        személyiséggel rendelkező szervezet alaptípusaként vezette  be
        a  "társadalmi  szervezet" intézményét, amelynek  szabályai  –
        néhány  kivétellel  –  a  pártokra  és  szakszervezetekre   is
        vonatkoznak.    A   már   megalapított   szervezet    bírósági
        nyilvántartásba vétellel válik jogi személlyé (4. § (1) bek.).
        A   nyilvántartásba  vételről  szóló  szabály  csupán  a  jogi
        személyiség elnyerésére törekvő szervezetre vonatkozik.

        A  társadalmi szervezet önkormányzattal rendelkező  szervezet,
        amely    az   alapszabályban   meghatározott   célra   alakul,
        nyilvántartott  tagsággal rendelkezik, és  céljának  elérésére
        szervezi   tagjai  tevékenységét  (Egytv.  3.  §  (1)   bek.).
        Alapításához  az szükséges, hogy legalább tíz  alapító  tag  a
        szervezet  megalakítását kimondja, alapszabályát megállapítsa,
        ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza (3. § (4) bek.).
        Az alapításkor az alapszabályban rendelkezni kell a társadalmi
        szervezet céljáról is (Egytv. 6. § (2) bek.).

        A   társadalmi   szervezet  megalakulását  követően   bírósági
        nyilvántartásba vételt kell kérni (Egytv. 4. § (1)  bek.).  Az
        eljárás  során a bíróság vizsgálni köteles, hogy a  társadalmi
        szervezetet  a  törvény által nem tiltott célra alapították-e.
        Ennek  eldöntése esetenként gondos vizsgálatot  igényelhet  és
        még  összetett  alkotmányértelmezési kérdéseket  is  felvethet
        (lásd: 21/1996. (V. 17.) AB hat., ABH 1996. 74.).

        Az  Alkotmány rendelkezései alapján az egyesüléshez  való  jog
        gyakorlása  nem  korlátlan. Maga az Alkotmány  tartalmaz  több
        kifejezett tilalmat: a 2. § (3) bekezdése szerint a társadalom
        egyetlen szervezetének a tevékenysége sem irányulhat a hatalom
        erőszakos    megszerzésére   vagy   gyakorlására,    illetőleg
        kizárólagos  birtoklására. A 63. §  (1)  bekezdésének  idézett
        rendelkezése  pedig  az  egyesüléshez való  jog  gyakorlásának
        határozott  feltételeként szabja azt, hogy az csak  a  törvény
        által   nem  tiltott  célt  szolgáló  szervezet  létrehozására
        irányulhat.

        Az egyesülési jog gyakorlásával kapcsolatban a nyilvántartásba
        vétel  az  Alkotmányban  meghatározott  korlátok  maradéktalan
        érvényesítését  szolgálja;  azt  fejezi  ki,  hogy  a  konkrét
        társadalmi szervezet célját vagy céljait az állam törvényesnek
        ismeri el.

        Egyetértek  a  határozatnak azzal  a  megállításával,  hogy  a
        bírósági  bejegyzés  célja  az  alkotmány-  és  törvényellenes
        tevékenység folytatására alapított társadalmi szervezetek jogi
        személyként való létrejöttének megakadályozása. Ez olyan súlyú
        alkotmányos   szempont,   amelynek  megfelelő   érvényesülését
        jogszabály nem korlátozhatja.

        Éppen  ezért a nyilvántartásba vételt nem közigazgatási szerv,
        hanem  bíróság végzi. A bírák függetlenek és csak a törvénynek
        vannak  alárendelve. A bírói hatalom sajátossága  az,  hogy  a
        másik  két, "politikai" jellegű hatalmi ággal szemben  állandó
        és semleges (38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993. 256.).

        A nyilvántartásba vételi eljárás bírósági nem-peres eljárás. A
        nyilvántartásba vételi eljárás megindításához a törvény nem ír
        elő   kötelező   jogi  képviseletet;  nem  tartalmaz   szigorú
        szabályokat a kérelem alaki kellékeivel kapcsolatban sem.

        A  szóban lévő nem-peres eljárásban is irányadó a Pp-nek az  a
        szabálya, amely szerint a bíróság feladata, hogy a feleknek az
        eljárás  ésszerű időn belül történő befejezéséhez  való  jogát
        érvényesítse.  A  nem-peres eljárásokban is  alkalmazandó  Pp.
        meghatározza  a befejezéshez szükséges ésszerű időtartamot  is
        (2.  § (2) bek.). Az Egytv. 15. § (3) bekezdése ezen kívül azt
        is előírja, hogy a bíróságnak a nyilvántartásba vételről soron
        kívül kell határoznia.

        A  hatályos jog a fentiek szerint határidőt ír elő az  eljárás
        befejezésére és ezzel tiltja a nyilvántartásba vételi  eljárás
        indokolatlan elhúzódását.

        Álláspontom  szerint az egyesülési szabadság érvényesülését  a
        megfelelően  zárt jogi szabályozás biztosítja. Így  nem  látom
        megalapozottnak az alkotmányellenes mulasztás megállapítását.

        Annak   megítélésére   pedig,  hogy  a  nem   alkotmányellenes
        jogszabály a jogalkalmazási gyakorlatban miként érvényesül, az
        Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.

        Budapest, 2001. március 12.
                                    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                                                         alkotmánybíró
                                                                     
        A különvéleményhez csatlakozom:
                                                     Dr. Strausz János
                                                         alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          6/2001. (III. 14.)
          Date of the decision:
          .
          03/12/2001
          .
          .