English

Hungarian
Ügyszám:
.
209/D/1997
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 6/2001. (III. 14.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2001/93
.
A döntés kelte: Budapest, 03/12/2001
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az   Alkotmánybíróság   alkotmányjogi   panasz,   valamint   –
      hivatalból     eljárva     –    mulasztásban     megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megállapítása tárgyában – Dr. Bagi István,
      Dr.  Harmathy Attila, Dr. Németh János, Dr. Strausz  János  és
      Dr.    Tersztyánszkyné   Dr.   Vasadi    Éva    alkotmánybírák
      különvéleményével – meghozta a következő

                               határozatot:

      1.  Az  Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló 1989.  évi
      II.    törvény    4.    §   (1)   bekezdés   utolsó    mondata
      alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi
      panaszt elutasítja.

      2.  Az  Alkotmánybíróság hivatalból eljárva  megállapítja:  az
      Országgyűlés     jogalkotói    feladatának     elmulasztásával
      alkotmányellenes  helyzetet  idézett  elő  azáltal,  hogy  nem
      teremtette   meg   maradéktalanul  az   egyesülési   szabadság
      érvényesülését  biztosító  mindazon jogszabályi  feltételeket,
      amelyek megfelelő védelmet nyújtanak a nyilvántartásba  vételi
      eljárás indokolatlan elhúzódásával szemben.

      Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói
      feladatának 2001. december 31-ig tegyen eleget.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás

                                      I.

        1.  Az  Alkotmánybíróság a 27/1993. (IV. 29.) AB határozatával
        megsemmisítette   a   képzőművészet,   az   iparművészet,    a
        fotóművészet  és  az ipari tervezőművészet  egyes  kérdéseinek
        szabályozásáról  szóló 83/1982. (XII. 29.) MT  rendeletnek  (a
        továbbiakban: Kr.) a művészi alkotóközösségekre  vonatkozó  7-
        11.  §-ait.  Az  indítványozó művészeti  alkotóközösség  1995.
        június   29-én  beadvánnyal  fordult  a  Fővárosi  Bírósághoz,
        amelyben   előadta,  hogy  az  Alkotmánybíróság  határozatának
        következtében   nem  veszítette  el  jogi  személyiségét,   és
        bírósági  nyilvántartásba vételéről a korábbi  felügyeleti  és
        nyilvántartást  végző  szervnek, a Művelődési  és  Közoktatási
        Minisztériumnak kell gondoskodnia. Az első fokú bíróság  1996.
        április 23-án kelt, 9. Pk. 60. 928/1995/10. számú végzésével a
        kérelmező szervezet nyilvántartásba vételét megtagadta,  mivel
        nem  tett eleget a bíróság hiánypótlási felhívásának,  és  nem
        igazolta,  hogy  megalakulása megfelel  az  egyesülési  jogról
        szóló   1989.   évi  II.  törvény  (a  továbbiakban:   Egytv.)
        előírásainak.

        Az  indítványozó  az  első fokú határozat  ellen  fellebbezést
        nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amely az 1996. október 14-
        én  kelt,  Kny. II. 27. 756/1996/2. számú végzésével  az  első
        fokú  bíróság végzését helybenhagyta. Az indokolás szerint  az
        alkotóközösség létesítésére a Kr. alapján került sor, s  mivel
        az  Alkotmánybíróság a Kr.-nek a művészeti  alkotóközösségekre
        vonatkozó   rendelkezéseit  1993.   április   29-i   hatállyal
        megsemmisítette, ez időtől a kérelmező jogi személyiséggel nem
        rendelkezik.  A  bíróság rámutatott, hogy  a  kérelmezőnek  az
        Egytv.-nek  megfelelően kellett volna megalakulnia  és  kérnie
        nyilvántartásba vételét.

        Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be
        az   Alkotmánybírósághoz,  amelyben  az  Egytv.   4.   §   (1)
        bekezdésének     utolsó     mondata    alkotmányellenességének
        megállapítását  és megsemmisítését kezdeményezte.  Álláspontja
        szerint  a  támadott rendelkezés, amely szerint  a  társadalmi
        szervezet  a nyilvántartásba vétellel jön létre, az  Alkotmány
        63.   §  (1)  bekezdésében  biztosított  egyesülési  szabadság
        lényeges  tartalmát korlátozza. Mivel az Alkotmány  8.  §  (2)
        bekezdése   úgy  rendelkezik,  hogy  alapvető   jog   lényeges
        tartalmát még törvény sem korlátozhatja, az Egytv. sérelmezett
        rendelkezése az Alkotmányba ütköző módon írja elő a társadalmi
        szervezetek   nyilvántartásba   vételi   kötelezettségét.   Az
        egyesülési jog lényeges tartalma ugyanis azt jelenti, véli  az
        indítványozó,  hogy  “amennyiben egy társadalmi  szervezet  az
        egyesülési jogra vonatkozó törvényi szabályozás alapján, azzal
        egyezően  létrejön, elnyeri jogi személyiségét  is,  hiszen  a
        társadalmi   szervezettől  nem  választható  el  szervezetének
        lényege,  a  jogi  személyiség.”  Az  indítványozó  megítélése
        szerint  “alapvető  szabadságjognak  már  az  is  korlátozását
        jelenti, hogy bizonyos rövidebb, hosszabb idő elteltével nyeri
        el  az  egyesülési jogot gyakorlók szervezete  azt  a  formát,
        amellyel  a  társadalom,  illetve a társadalom  egyéb  szervei
        irányában jogokat és kötelezettségeket vállalhat.”

        Az  Alkotmánybíróság  jelen  ügyben  megállapította,  hogy  az
        alkotmányjogi  panasz  megfelel az  Alkotmánybíróságról  szóló
        1989.  évi  XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48.  §-ában
        foglaltaknak, ezért azt érdemben bírálta el.

        2.  Az  Alkotmánybíróság  az  Alkotmány  alábbi  rendelkezései
        alapján hozta meg határozatát:
        “8.  § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
        és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben
        tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
        (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és
        kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény  állapítja  meg,
        alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

        “63.  §  (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján
        mindenkinek  joga  van  a  törvény  által  nem  tiltott  célra
        szervezeteket létrehozni, illetve azokhoz csatlakozni.”

        Az    Egytv.-nek    az   Alkotmánybíróság    által    vizsgált
        rendelkezései:
        “4.  § (1) A társadalmi szervezet megalakulását követően kérni
        kell  annak  bírósági  nyilvántartásba vételét.  A  társadalmi
        szervezet  nyilvántartásba  vétele  nem  tagadható   meg,   ha
        alapítói az e törvényben előírt feltételeknek eleget tettek. A
        társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre.”
        “15.  §  (3)  A  bíróság a nyilvántartásba  vételről  nemperes
        eljárásban,  soron kívül határoz. A bíróság a  nyilvántartásba
        vételről szóló határozatát az ügyészségnek is kézbesíti.”

                                      II.

        Az   Alkotmánybíróság   az  indítvány  alapján   először   azt
        vizsgálta, sérti-e az egyesülés szabadságát, hogy a társadalmi
        szervezetek a bírósági nyilvántartásba vétellel jönnek létre.

        1. Az Egytv. 1. §-a az Alkotmánnyal összhangban kimondja, hogy
        az  egyesülési  jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog,
        amelyet  a  Magyar  Köztársaság elismer, és  biztosítja  annak
        zavartalan  gyakorlását.  Az egyesülési  jog  tartalmi  elemei
        közül  az  Alkotmány  63. §-a a szervezet  létrehozását  és  a
        szervezethez való csatlakozást emeli ki. Az Egytv. 1. és 2. §-
        a   ezek   mellett   említi  az  egyesület   céljának   szabad
        megválasztásához    való   jogot,   valamint    a    szervezet
        tevékenységében    való   részvételhez    és    a    szervezet
        működtetéséhez való jogot.

        Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az egyesülési szabadság
        lényeges kapcsolatban áll a véleménynyilvánítás szabadságával.
        Az  egyesület  szabad létesítése és az egyesületi  tevékenység
        kényszermentes   gyakorlása  biztosítja   a   meggyőződés,   a
        lelkiismeret   és   a  véleménynyilvánítás   szabadságát   is.
        Ugyanakkor  a kommunikációs jogok kiemelt alkotmányos  védelme
        nem   vonatkozik  minden  politikai  szabadságjogra,  így   az
        egyesülési  jog sem osztozik a véleményszabadság elsőbbségében
        más  alkotmányos  jogokkal szemben.  [22/1994.  (IV.  16.)  AB
        határozat,  ABH  1994,  127, 128-129.; 21/1996.  (V.  17.)  AB
        határozat, ABH 1996, 74-76.]

        Az egyesülési szabadság kapcsolatban áll az emberi méltósághoz
        való   jog  [Alkotmány  54.  §  (1)  bekezdés]  részét  képező
        általános  cselekvési  szabadsággal és  a  személyiség  szabad
        kibontakoztatásához  való  joggal. Minden  embernek  joga  van
        ahhoz,  hogy szabadon megválasztott célból másokkal –  egyebek
        mellett   –   kulturális,   vallási,  tudományos,   szociális,
        szabadidős  közösséget hozzon lére, szervezetet alapítson,  az
        ilyen  szervezetekhez önként csatlakozzon, vagy  onnan  önként
        kilépjen. [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990,  42,  44-
        45.;  27/1990.  (XI. 22.) AB határozat, ABH 1990,  187,  189.;
        22/1994.  (IV.  16.)  AB határozat, ABH 1994,  127,  128-129.;
        39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 274.]

        2. Az egyesülési szabadság más alapvető jogokhoz hasonlóan nem
        gyakorolható   korlátlanul.   A  jogkorlátozás   szempontjából
        alapvető   fontosságú  az  egyesülési  jog  alapján  létrejövő
        szervezet  célja  és  a létrejött szervezet  tevékenysége.  Az
        Alkotmány  2.  §  (3) bekezdése kimondja,  hogy  a  társadalom
        egyetlen szervezetének a tevékenysége sem irányulhat a hatalom
        erőszakos    megszerzésére   vagy   gyakorlására,    illetőleg
        kizárólagos  birtoklására.  A 63.  §  (1)  bekezdése  pedig  a
        törvény   által   nem  tiltott  célra  létrejövő   szervezetek
        vonatkozásában biztosítja az egyesülés szabadságát. A  tiltott
        egyesülési célokat és tevékenységeket az Egytv. 2. §-a sorolja
        fel.  Eszerint  az egyesülési jog gyakorlása nem  sértheti  az
        Alkotmány   2.   §   (3)   bekezdését,  nem   valósíthat   meg
        bűncselekményt  és bűncselekmény elkövetésére való  felhívást,
        valamint   nem   járhat   mások  jogainak   és   szabadságának
        sérelmével.   Társadalmi  szervezet  elsődlegesen   gazdasági-
        vállalkozási  tevékenység végzése céljából nem alapítható,  és
        az  egyesülési  jog  alapján fegyveres szervezet  nem  hozható
        létre. Az Egytv. 2. § (3) bekezdése a korlátozások felsorolása
        mellett   megfogalmazza  az  alapítás  szabadságának   pozitív
        oldalát  is:  társadalmi  szervezet minden  olyan  tevékenység
        végzése   céljából  alapítható,  amely  összhangban   áll   az
        Alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt.

        Az  Egytv.  említett  rendelkezései azt az  alkotmányos  elvet
        juttatják érvényre, hogy az egyesülési jog korlátozására akkor
        kerülhet  sor, ha azt más alapvető jog vagy alkotmányos  érték
        védelme  szükségessé teszi, és a korlátozás  mértéke  arányban
        áll  az elérni kívánt céllal. [21/1996. (V. 17.) AB határozat,
        ABH 1996, 74, 78.]

        Az  Alkotmánybíróság  az 58/1997. (XI.  5.)  AB  határozatában
        rámutatott,   hogy  az  Egytv.  több  olyan  rendelkezést   is
        tartalmaz,  amelynek  célja  az egyesülési  szabadsággal  való
        visszaélés  megakadályozása. A 4. § (1)  bekezdése  alapján  a
        bíróságnak  vizsgálnia kell, hogy a társadalmi  szervezet  nem
        alkotmány- vagy törvényellenes céllal alakult-e meg. A  16.  §
        pedig  meghatározza, hogy a társadalmi szervezet  törvénysértő
        működése  esetén  –  az  ügyész  keresete  alapján  –   milyen
        lépéseket  tehet a bíróság. E rendelkezések alapján a  bíróság
        jogosult  arra,  hogy az Alkotmány védelme és  mások  jogainak
        biztosítása  érdekében a társadalmi szervezet  nyilvántartásba
        vételét   megtagadja,   illetve  a   már   működő   társadalmi
        szervezetet feloszlassa. (ABH 1997, 348, 350.)

        3.  Az  Alkotmány 63. § (1) bekezdésében deklarált  egyesülési
        jog  alapján mindenkinek joga van a törvény által nem  tiltott
        célra  szervezeteket létrehozni, illetve azokhoz  csatlakozni.
        Az  Alkotmány  és  az Egytv. 5. §-a alapján  a  magánszemélyek
        olyan közösség létrehozásáról is dönthetnek, amely nem működik
        rendszeresen,  illetve nincs nyilvántartott  tagsága  vagy  az
        Egytv.-ben  meghatározott szervezete. Ez  esetben  a  közösség
        szabadon működhet, de nem minősül társadalmi szervezetnek.  Ha
        azonban   az   alapítók  rendszeresen  működő,  nyilvántartott
        tagsággal  és  törvényes  szervezettel  rendelkező  közösséget
        hoznak  létre,  az  Egytv.  4.  §  (1)  bekezdése  alapján   a
        társadalmi szervezet létrejöttének közjogi feltétele, hogy azt
        a bíróság nyilvántartásba vegye.

        Az  Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  önmagában  az  nem
        sérti   az   Alkotmány  63.  §  (1)  bekezdésben   biztosított
        egyesülési szabadságot, hogy a társadalmi szervezet a bírósági
        nyilvántartásba  vétellel  jön  létre.  A  bírósági  bejegyzés
        elsődleges célja ugyanis az alkotmány-, illetve törvényellenes
        tevékenység   folytatására  alapított  társadalmi  szervezetek
        létrejöttének  megakadályozása. A  nyilvántartásba  vétel  nem
        jelent  tartalmi  korlátozást, hiszen a  bíróság  kizárólag  a
        társadalmi  szervezet  alapításának  és  deklarált   céljainak
        törvényességét vizsgálhatja. Ezt fejezi ki az Egytv. 4. §  (1)
        bekezdése,   amely  kimondja,  hogy  a  társadalmi   szervezet
        nyilvántartásba  vétele  nem tagadható  meg,  ha  alapítói  az
        Egytv.-ben előírt feltételeknek eleget tettek.

        4.  Az  egyesülési  szabadságnak és ezen  belül  a  társadalmi
        szervezetek autonómiájának egyik legbiztosabb fokmérője,  hogy
        az  állami  szervek  milyen  jogosítványokkal  rendelkeznek  a
        megalakulás   folyamatában.  Az  Egytv.   –   hasonlóan   több
        demokratikus  európai állam szabályozásához – az ún.  normatív
        feltételek  rendszerének felel meg. Eszerint, ha a  társadalmi
        szervezet  a  megalakulásra vonatkozó  jogszabályi  feltételek
        teljesítését  igazolja, akkor az e joggal  felruházott  állami
        szerv  a  nyilvántartásba  vételt nem  tagadhatja  meg.  Ezzel
        szemben    néhány   demokratikus   államban   az   egyesületek
        létrejöttének nem feltétele az állami nyilvántartásba vétel.

        Az  Európai Emberi Jogi Egyezmény 11. cikke, amely mindenkinek
        jogot  biztosít  a  békés célú gyülekezés szabadságához  és  a
        másokkal való egyesülés szabadságához, nem követeli meg,  hogy
        az   egyesülési   jog   alapján   létrejött   szervezetek    a
        megalakulással  elnyerjék  a jogalanyiságot.  Éppen  ezért  az
        Európai Emberi Jogi Bizottság nem tekintette az Egyezmény  11.
        cikke megsértésének azt, ha az Egyezményben részes állam  joga
        szerint a társadalmi szervezet bejegyzése vagy nyilvántartásba
        vétele  előfeltétele a jogalanyiság megszerzésének. (14233/88.
        számú kérelem; Lavisse v. France)

        5.  A  XIX.  század  végén  és a XX.  század  első  felében  a
        magyarországi   szokásjog   az  ún.  szabad   testületalakítás
        rendszerét  ismerte el irányadónak. Eszerint  minden  önkéntes
        egyesülés,  amely egyesületi szervezettel (állandó célkitűzés,
        változó  taglétszám,  képviselőszerv)  rendelkezett,   már   a
        testületalapító  szerződés  megkötésével  jogképes   magánjogi
        testületté    vált.    A    szabályozást    azonban    némileg
        ellentmondásossá  tették  az egyesülési  szabadságot  csorbító
        közjogi rendelkezések, amelyek az alapszabály belügyminiszteri
        láttamozásához kötötték az egyesület működésének  megkezdését.
        A   láttamozási  záradék  megtagadása  együtt   járhatott   az
        egyesület    hatósági   feloszlatásával,   ami   a   magánjogi
        személyiség megszűnését is maga után vonta, de a feloszlatásig
        az egyesület jogalanyként szerepelt a forgalomban.

        A  megfelelő  garanciákat tartalmazó normatív rendszer  és  az
        aránytalan közjogi korlátoktól mentes szabad testületalakítási
        rendszer   egyaránt   alkotmányos   lehet   egy   demokratikus
        társadalomban.  A  jogalkotó dönthet úgy,  hogy  a  társadalmi
        szervezetek   megalakulásukkal,  és  úgy  is,  hogy   csak   a
        konstitutív  hatályú bírósági nyilvántartásba vétellel  jönnek
        létre.  Hangsúlyozni kell azonban, hogy a normatív rendszerben
        alkotmányos   jelentősége   van   az   egyesülési    szabadság
        érvényesülését biztosító, az állam cselekvését behatároló jogi
        garanciáknak.  Az  egyesülési  szabadsággal  történetileg   az
        úgynevezett   engedélyezési   (koncessziós)   rendszer    állt
        ellentétben.   Történelmi  tapasztalat,  hogy   a   társadalmi
        szervezet   létrejötte   nem   függhet   az   állami   szervek
        diszkrecionális jogkörben hozott döntésétől és attól sem, hogy
        az állam támogatja-e a szervezet céljainak megvalósítását.

                                     III.

        Kérelmében az indítványozó sérelmezte, hogy a jogalkotó eltérő
        módon  szabályozza  a társadalmi szervezetek  és  a  gazdasági
        társaságok létrehozatalát.

        1. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a
        továbbiakban:  Gt.)  16. § (2) bekezdése alapján  a  gazdasági
        társaság   a  cégjegyzékbe  való  bejegyzéssel,  a   bejegyzés
        napjával jön létre. Vagyis a gazdasági társaságok a társadalmi
        szervezetekhez  hasonlóan  a  konstitutív,  ex  nunc   hatályú
        bírósági   nyilvántartásba   vétel   alapján   jönnek   létre.
        Mindazonáltal  a  szabályozás két területen jelentős  eltérést
        mutat: a gazdasági társaságok a cégbejegyzésig előtársaságként
        működhetnek,  és  a  cégeljárásban a bíróságnak  jogszabályban
        megállapított határidőn belül kell döntenie a cégbejegyzésről.

        A  Gt.  14.  § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társasági
        szerződés   (alapító  okirat,  alapszabály)  ellenjegyzésének,
        illetve   közokiratba  foglalásának  napjától  a  cégbejegyzés
        napjáig a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságként
        működhet. Ez idő alatt megkezdhetik tevékenységüket a társaság
        szervei,  a  vezető  tisztségviselők  a  társaság  nevében  és
        felelősségére   járhatnak  el,  a  társaság   javára   jogokat
        szerezhetnek, és kötelezettségeket vállalhatnak. Az üzletszerű
        gazdasági tevékenységet azt követően lehet megkezdeni, hogy  a
        társaság    cégbejegyzése   iránti   kérelmet   az   illetékes
        cégbíróságnál benyújtották.

        A  cégnyilvántartásról,  a cégnyilvánosságról  és  a  bírósági
        cégeljárásról  szóló 1997. évi CXLV. törvény (a  továbbiakban:
        Ctv.)  42.  és 44. §-a alapján a cégbíróság számára a  kérelem
        beérkezésétől  számítva  –  a  gazdasági  társaság  formájától
        függően  –  30,  illetve 60 napos határidő áll  rendelkezésre,
        amely alatt döntenie kell a cég bejegyzéséről vagy a bejegyzés
        elutasításáról.  (A határidőbe az esetleges hiánypótlás  ideje
        nem  számít bele.) Ha a cégbíróság a döntési kötelezettségének
        a  határidő  alatt  nem tesz eleget, a cégbíróság  vezetője  a
        határidő  lejártát követő 8 napon belül intézkedik  a  kérelem
        elbírálásáról.  Amennyiben  a  cégbíróság  vezetője  sem  tesz
        eleget  elbírálási  kötelezettségének, úgy  a  cégbejegyzés  a
        kérelem  beérkezésétől  számított 39.,  illetve  69.  napon  a
        kérelemmel egyező tartalommal ipso iure létrejön.

        2. A társadalmi szervezetek és az egyesületek az Alkotmány 63.
        §  (1)  bekezdésének  védelme alatt állnak.  Ezzel  szemben  a
        gazdasági   társaságok   alkotmányos  védelmének   alapja   az
        Alkotmány   9.   §   (1)  bekezdése,  amely  a  piacgazdaságot
        deklarálja, valamint a 9. § (2) bekezdése, amely a vállalkozás
        jogát és a gazdasági verseny szabadságát biztosítja. [13/1990.
        (VI.  18.) AB határozat, ABH 1990, 54, 55.; 32/1991. (VI.  6.)
        AB  határozat,  ABH  1991, 129, 135.;  54/1993.  (X.  13.)  AB
        határozat,  ABH  1993, 340, 341.; 37/1997. AB  határozat,  ABH
        1997,  234, 243.] Az Alkotmánybíróság a 8/1993. (II.  27.)  AB
        határozatában megfogalmazta, hogy az állam az egyesülési  jog,
        illetve más alkotmányos jogok alapján létrejött szervezetek és
        közösségek  jogi  személlyé válásának  feltételeit  az  illető
        szervezet  vagy közösség sajátosságának megfelelően,  eltérően
        is szabályozhatja. Alkotmányellenesen jár el a törvényhozó, ha
        összehasonlítható szervezetek közül egyesek számára megadja  a
        jogi személlyé válás lehetőségét, míg másokat önkényesen kizár
        ebből,  vagy  aránytalanul nehézzé teszi számukra  e  jogállás
        megszerzését. (ABH 1993, 99, 101.) A gazdasági társaságokat az
        alapítók  üzletszerű közös gazdasági tevékenység  folytatására
        hozzák  létre,  ezzel szemben a társadalmi szervezetek  és  az
        egyesületek  kulturális,  közéleti, szabadidős,  szociális  és
        más,    nem   gazdasági-vállalkozási   tevékenység   végzésére
        alakulnak.    Az    Alkotmánybíróság   ezért    nem    találta
        alkotmánysértőnek   azt,   hogy   a   jogszabályok    eltérően
        szabályozzák   a   társadalmi  szervezetek  és   a   gazdasági
        társaságok létrehozatalát.

        Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg,  hogy  az
        Egytv.  4.  §  (1) bekezdésének utolsó mondata  nem  sérti  az
        Alkotmány   63.  §  (1)  bekezdésében  biztosított  egyesülési
        szabadságot.   Ezért  az  Alkotmánybíróság  az   alkotmányjogi
        panaszt elutasította.

                                      IV.

         
          Az  indítványozó megítélése szerint az egyesülési jogot  már
          az  is korlátozza, ha a társadalmi szervezet megalakulásától
          számítva “bizonyos rövidebb, hosszabb idő elteltével”  jöhet
          létre. E kifogásnak az Egytv. 4. § (1) bekezdésével és a 15.
          §  (3)  bekezdésével való szoros tárgyi összefüggését alapul
          véve  az  Alkotmánybíróság az Abtv. 49. §  (1)  bekezdésében
          biztosított jogkörében eljárva hivatalból vizsgálta, hogy  a
          jogalkotó     maradéktalanul    megteremtette-e     mindazon
          jogszabályi   feltételeket,   amelyek   megfelelő   védelmet
          nyújtanak  a  nyilvántartásba  vételi  eljárás  indokolatlan
          elhúzódásával szemben.
         

        1.  A  társadalmi szervezetek nyilvántartásba vétele  nemperes
        eljárásban,  elsősorban  a benyújtott  iratok  vizsgálata  (és
        esetleg  meghallgatás) alapján történik. Az Egytv. 15.  §  (2)
        bekezdése   szerint   a  társadalmi  szervezet   képviseletére
        jogosult  személynek nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet
        kell  benyújtania,  és  csatolnia kell  az  alakuló  közgyűlés
        jegyzőkönyvét,   valamint   az  elfogadott   alapszabályt.   A
        Legfelsőbb  Bíróság  Közigazgatási  Kollégiumának   1.   számú
        állásfoglalása  felsorolja, mely szempontokat kell  figyelembe
        vennie  a bíróságnak a nyilvántartásba vétel során. Az  Egytv.
        15.  §  (3)  bekezdése  úgy  rendelkezik,  hogy  a  bíróság  a
        nyilvántartásba vételről soron kívül határoz.  Ezen  túlmenően
        sem  az Egytv., sem a társadalmi szervezetek nyilvántartásának
        ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet, sem
        a  bíróságok ügyviteli szabályairól szóló 123/1973. (IK  1974.
        1.)   IM   utasítás   nem  fogalmaz  meg   követelményeket   a
        nyilvántartásba  vételi eljárás időtartamával kapcsolatban.  A
        polgári  perrendtartásról  szóló 1952.  évi  III.  törvény  (a
        továbbiakban:   Pp.)   hatálybaléptetése   folytán   szükséges
        rendelkezések  tárgyában  kiadott  105/1952.  (XII.  28.)   MT
        rendelet  13.  §  (3) bekezdése szerint, amennyiben  az  egyes
        nemperes   eljárásokra  vonatkozó  jogszabályok  másként   nem
        rendelkeznek  vagy  az  eljárás nemperes  jellegéből  más  nem
        következik,  a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait  kell
        megfelelően  alkalmazni. A Pp. 2. § (1)  bekezdése  a  bíróság
        feladatául  szabja,  hogy  érvényesítse  a  feleknek  a  perek
        ésszerű időn belüli befejezéséhez való jogát.

        2.  A társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére irányuló
        eljárás   –  a  polgári  peres  eljárásokkal  szemben   és   a
        cégbejegyzési   eljáráshoz,  valamint   számos   közigazgatási
        eljáráshoz   hasonlóan   –   nem  kontradiktórius:   nincsenek
        ellenérdekű  felek, a bíróság nem jogvitát dönt el,  hanem  az
        Egytv.  követelményei, valamint a benyújtott iratok és esetleg
        meghallgatás   alapján   határoz   a   társadalmi    szervezet
        nyilvántartásba vételéről.

        Az  Alkotmánybíróság a 72/1995. (XII. 15.) AB  határozatban  a
        jogbiztonság elengedhetetlen követelményének minősítette, hogy
        a jogalkalmazói magatartás előre kiszámítható legyen. A döntés
        szerint  az ügyfél közigazgatási határozathozatalra  vonatkozó
        joga  nem  tehető  függővé attól, hogy a  közigazgatási  szerv
        milyen időpontban hajlandó dönteni a hatáskörébe utalt ügyben.
        A  közigazgatásnak  ugyanis alkotmányos  kötelessége,  hogy  a
        hatáskörébe  utalt ügyben az erre megszabott idő alatt  érdemi
        döntést  hozzon.  A közigazgatási eljárás nem  nélkülözheti  a
        kötelező  ügyintézési  határidőket.  Az  ügyfél  ugyanis   nem
        építkezhet,  nem vállalkozhat, kereskedelmi tevékenységet  nem
        végezhet, gépjárművet nem vezethet hatósági engedély nélkül. A
        kérelmező  kénytelen  tehát  – beadványa  jogszerű  elbírálása
        érdekében   –   a  hatósághoz  fordulni.  Az  Alkotmánybíróság
        mindezek alapján hivatalból eljárva mulasztásban megnyilvánuló
        alkotmánysértést állapított meg azért, mert az általános és  a
        különös   államigazgatási  eljárási   törvényekben   egyébként
        tételesen előírt ügyintézési határidők – a közigazgatási szerv
        mulasztásából eredő – be nem tartása ellen a jogszabályok  nem
        nyújtottak hatékony jogvédelmi eszközt az ügyfél számára. (ABH
        1995, 351, 353-357.)

        Az  Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy a  fent
        megfogalmazott elvi követelményeket tekintetbe  kell  venni  a
        társadalmi   szervezetek  nyilvántartásba  vételére   irányuló
        polgári  nemperes eljárásokban is. Ha a bíróság nem határoz  a
        szervezet  nyilvántartásba vételéről, továbbá, ha a jogszabály
        nem  állapítja meg a bíróság mulasztásának jogkövetkezményeit,
        az egyrészt sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált
        demokratikus   jogállamiság  részét   képező   jogbiztonságot,
        másrészt   lehetetlenné  teszi  az   Alkotmány   63.   §   (1)
        bekezdésében    biztosított   egyesülési   jog    gyakorlását.
        Amennyiben   a  jogalkotó  a  normatív  feltételek  rendszerét
        juttatja  érvényre  a  társadalmi szervezetek  megalakulásával
        kapcsolatban,  akkor az egyesülési szabadság  megvalósulásának
        feltétele,    hogy   a   bíróság   a   társadalmi    szervezet
        nyilvántartásba  vételéről  a lehető  legrövidebb  időn  belül
        döntsön.   A   demokratikus  jogállamiság  és  az   egyesülési
        szabadság  érvényesülése szempontjából lényeges,  hogy  mennyi
        idő telik el a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásától  a
        nyilvántartásba  vételről  szóló, a  tevékenység  megkezdésére
        jogosító jogerős határozat meghozataláig.

        3. Az Egytv. 4. § (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezet
        a  konstitutív, ex nunc hatályú nyilvántartásba  vétellel  jön
        létre.  A  társadalmi  szervezet csak a nyilvántartásba  vétel
        után  jelenhet  meg  a tagoktól elkülönült  szervezetként.  Az
        Alkotmánybíróság  hangsúlyozza,  hogy  az  autonóm  társadalmi
        szerveződések  lényeges  szerepet  játszanak  a   demokratikus
        közélet   alakításában.  A  nyilvántartásba  vett   társadalmi
        szervezetek az alapszabályban megjelölt célok megvalósításával
        összefüggésben   számos,  jogszabályban  biztosított   közjogi
        jogosítvánnyal    rendelkeznek.    Példaként     említi     az
        Alkotmánybíróság, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi
        C.  törvény  149.  §  g)  pontja jelölő szervezeti  státusszal
        ruházza   fel   az   Egytv.   alapján  bejegyzett   társadalmi
        szervezeteket. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi  LXV.
        törvény  47.  §  (1) bekezdésének c) pontja  alapján  a  helyi
        társadalmi   szervezet  vezető  testülete  helyi  népszavazást
        kezdeményezhet.     A     népakarat     kialakításában      és
        kinyilvánításában  közreműködő  pártok  [Alkotmány  3.  §  (2)
        bekezdés],    valamint   a   munkavállalók    érdekeit    védő
        szakszervezetek  [Alkotmány  4.  §;  70/C.  §  (1)   bekezdés]
        megalakulására is az Egytv. rendelkezései vonatkoznak. [Egytv.
        3.  § (3) bekezdés, 4. § (2) bekezdés; A pártok működéséről és
        gazdálkodásáról  szóló  1989. évi  XXXIII.  törvény  1.  §]  A
        társadalmi  szervezetek számára kiemelkedő jelentősége  van  a
        személyi   jövedelemadó  meghatározott   részének   az   adózó
        rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi  CXXVI.
        törvénynek,  amelynek 4. § (1) bekezdés b)  pontja  alapján  a
        befizetett  adó  egy  százalékának kedvezményezettje  lehet  –
        egyéb   feltételek  teljesülése  mellett  –  az  a  társadalmi
        szervezet,   amelyet  a  bíróság  a  magánszemély   rendelkező
        nyilatkozata  évének  első napja előtt  legalább  három  évvel
        nyilvántartásba vett.

         
          4.  Az  Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  a  társadalmi
          szervezet nyilvántartásba vételére irányuló eljárás esetében
          jelentősége  van  az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének,  amely
          szerint  az  állam elsőrendű kötelessége az  alapvető  jogok
          tiszteletben  tartása  és védelme, valamint  az  50.  §  (1)
          bekezdésének,   amely  a  Magyar  Köztársaság   bíróságainak
          feladatául   szabja,   hogy   védjék   és   biztosítsák   az
          állampolgárok  jogait  és  törvényes  érdekeit.  Az   állami
          szervek,   ezen  belül  a  bíróságok  eljárásával   szembeni
          követelmények    szigorúsága   függ   az    adott    eljárás
          összetettségétől   és   attól,  hogy   az   eljárás   szoros
          összefüggésben  áll-e  alapvető jog érvényre  jutásával.  Az
          Alkotmánybíróság   úgy  ítélte  meg,   hogy   a   társadalmi
          szervezetek   nyilvántartásba  vételére   irányuló   eljárás
          esetében az Egytv.-ben említett soron kívüliség és a Pp.-ben
          szereplő  ésszerű idő követelménye nem elegendő az Alkotmány
          említett   rendelkezéseinek  érvényesüléséhez.  A  jogalkotó
          akkor tesz eleget az egyesülési szabadság védelmére irányuló
          alkotmányos  kötelezettségének, ha a nyilvántartásba  vételi
          eljárás    indokolatlan   elhúzódásának    megakadályozására
          objektív törvényi követelményeket fogalmaz meg.
         

        5.  Megjegyzi  az  Alkotmánybíróság,  hogy  a  nyilvántartásba
        vételi    eljárással    kapcsolatos   garanciális    szabályok
        megalkotása  nem  jár  azzal  a  veszéllyel,  hogy  a  bíróság
        alkotmány-, illetve törvényellenes célra létrejövő szervezetek
        működését   ismeri  el.  Amennyiben  az  alapszabály   alapján
        megállapítható, hogy a szervezet célja nem egyeztethető  össze
        az alkotmányos jogrenddel, akkor a bíróságnak az Egytv. 2. §-a
        alapján  a  nyilvántartásba vételt meg kell tagadnia.  (Kétség
        esetén  hiánypótlás rendelhető el, amelynek ideje a határidőbe
        nem  számít bele.) Az Egytv. 14. § (1) bekezdése szerint  –  a
        párt  kivételével  – a társadalmi szervezet felett  az  ügyész
        törvényességi  felügyeletet gyakorol. A 15.  §  (3)  bekezdése
        alapján a bíróság a nyilvántartásba vételről szóló határozatát
        az  ügyészségnek  is  kézbesíti. Ha  a  működés  törvényessége
        másképpen  nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat.
        A  16.  §  (2)  bekezdés  d) pontjának megfelelően  a  bíróság
        feloszlatja a már nyilvántartásba vett társadalmi szervezetet,
        ha annak működése az Egytv. 2. § (2) bekezdésébe ütközik.

        6.  Az  Abtv.  49.  § (1) bekezdése szerint – hivatalból  vagy
        indítvány     alapján     –     mulasztásban     megnyilvánuló
        alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor,  ha  a
        jogalkotó   szerv  a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó
        jogalkotói     feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel
        alkotmányellenességet   idézett   elő.   A   jogalkotó   szerv
        jogszabály-alkotási   kötelezettségének  konkrét   jogszabályi
        felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt  észleli,
        hogy  a  hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi
        rendezést  igénylő  kérdés  merült  fel.  Az  Alkotmánybíróság
        mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg,
        ha   alapvető   jog   érvényesüléséhez   szükséges   garanciák
        hiányoznak,  illetve  ha  a hiányos szabályozás  alapvető  jog
        érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB határozat,
        ABH  1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992,
        227,   232.]   Mivel  az  Alkotmánybíróságnak   –   az   Abtv.
        preambulumában  is  megfogalmazott –  elsődleges  feladata  az
        Alkotmányban biztosított alapjogok védelme, a testület szükség
        esetén    hivatalból   eljárva   állapít   meg    mulasztásban
        megnyilvánuló  alkotmányellenességet,  s  erre  sor   kerülhet
        alkotmányjogi  panasz alapján indult eljárásban is.  [30/1990.
        (XII.  15.) AB határozat, ABH 1990, 128.; 32/1990. (XII.  22.)
        AB  határozat, ABH 1990, 145.; 31/1997. (V. 16.) AB határozat,
        ABH  1997,  154.; 63/1997. (XII. 11.) AB határozat, ABH  1997,
        365.]

        Jelen  esetben az Alkotmánybíróság mind a mulasztást, mind  az
        alkotmánysértést  megállapította. A jogalkotó  nem  teremtette
        meg  maradéktalanul  az  egyesülési  szabadság  érvényesülését
        biztosító mindazon jogszabályi feltételeket, amelyek megfelelő
        védelmet   nyújtanak   a   nyilvántartásba   vételi    eljárás
        indokolatlan elhúzódásával szemben. A jogalkotó mulasztása  az
        egyesülési  szabadság sérelmét idézte elő, mivel a törvényesen
        megalakult   társadalmi  szervezet  teljes  körű   működésének
        megkezdését akadályozó nyilvántartásba vételi késedelem  olyan
        függő  helyzetet  teremt,  amelynek  indokolatlan  fenntartása
        kizárhatja a társadalmi szervezet céljának megvalósulását.

        Az  alapvető  alkotmányos szabadságjogok – így  az  egyesülési
        szabadság – érvényesülésének egyik legfőbb biztosítéka  a  jog
        által  korlátozott  állam  léte.  Különösen  nagy  alkotmányos
        jelentősége van az állami cselekvés jogi korlátainak  abban  –
        az  Egytv.-re is jellemző – jogi modellben, amelyben az  állam
        (a  bíróság)  döntése konstituálja a társadalmi szervezeteket.
        Az   Alkotmánybíróság   jelen   határozatának   meghozatalakor
        figyelemmel  volt  arra, hogy az egyesülési  szabadság  szoros
        kapcsolatban áll a személyiség szabad kibontakoztatásához való
        joggal  és  a véleménynyilvánítás szabadságával. Az egyesülési
        szabadság  olyan  alkotmányos alapjog,  amely  számos  további
        alapjog  – például a pártalapítás szabadsága [Alkotmány  3.  §
        (1)  bekezdés], az egyházalapítás szabadsága [Alkotmány 60.  §
        (2)   bekezdés],   a  szakszervezet  és  más  érdekképviseleti
        szervezet   alakítási  szabadsága  [Alkotmány  70/C.   §   (1)
        bekezdés] – érvényesülését segíti elő. Az egyesülési szabadság
        alapján   létrejövő  szervezetek  az  alkotmányos   demokrácia
        nélkülözhetetlen és fontos résztvevői. Az egyesülési szabadság
        érvényesülését  biztosító  garanciális  rendelkezések  megléte
        elengedhetetlen. Alkotmányjogi jelentősége van  az  egyesülési
        szabadság  zavartalan  gyakorlását, a  törvényesen  megalakult
        társadalmi   szervezet   tényleges   működésének   megkezdését
        biztosító   időtényezőnek  is.  A  törvényalkotó   alkotmányos
        kötelessége,  hogy  tiszteletben tartsa, elismerje,  védje  és
        biztosítsa   az  egyesülési  jog  zavartalan  gyakorlását.   A
        törvényeknek  megfelelő védelmet kell nyújtaniuk  az  alapvető
        alkotmányos   jogok   érvényesülését   akadályozó    eljárások
        indokolatlan elhúzódásával szemben.

        Az Alkotmánynak megfelelő jogszabályi feltételek megállapítása
        a  törvényalkotó  jogkörébe tartozik. Az Országgyűlés  dönthet
        úgy,  hogy  más  eljárásokban érvényesülő  garanciákat  tekint
        mintának, de megfogalmazhat azoktól eltérő szabályokat is.

        Az   Alkotmánybíróság  a  határozat  Magyar  Közlönyben   való
        közzétételét az ügy jelentőségére tekintettel rendelte el.
                                 Dr. Németh János
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                         
              Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály
              alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                         
              Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád
              alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                         
              Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András
              alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                         
              Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István
              alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró
                                         
              Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
              alkotmánybíró                             alkotmánybíró
          Dr. Bagi István alkotmánybíró különvéleménye

          Egyetértek  a  többségi határozatnak azzal a megállapításával,
          hogy  az egyesülési jog alapján létrejövő társadalmi szervezet
          esetében  a  bejegyzési  eljárás  indokolatlan  elhúzódása  az
          egyesülési jog sérelmével járhat. Ugyancsak egyetértek  azzal,
          hogy az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok és
          Alapvető    Szabadságok   Védelméről   szóló   Egyezmény    (a
          továbbiakban Emberi Jogok Európai Egyezménye) 6.  Cikkének  1.
          bekezdésében,  továbbá  az Alkotmány 57.  §  (5)  bekezdésében
          rögzített   “ésszerű   idő”   tartama   az   egyes   eljárások
          természetéhez képest eltérően határozható meg.

          Határozott   álláspontom  azonban  az,  hogy  nem   áll   fenn
          törvényhozói  mulasztás,  éppen  ellenkezőleg,  az  egyesülési
          jogról  szóló  1989. évi II. törvény 15.  §  (3)  bekezdése  a
          társadalmi  szervezet  nyilvántartásba vételéről  kifejezetten
          soron  kívüli határozat hozatalt rendelt el. Nem  értek  tehát
          egyet  a határozat rendelkező részének 2. pontjával, osztom  a
          Dr. Vasady Éva alkotmánybíró asszony különvéleményében foglalt
          megállapításokat és a soronkívüliségre való utalást.

          A   többségi  határozattól  eltér  az  álláspontom   abban   a
          kérdésben,   hogy   indokolt-e  jelen   esetben   a   törvényi
          szabályozás  kérdését  az “élő jog” problémájával  összevonni.
          Noha  az  utóbbiról a többségi határozatban  kifejezetten  nem
          esik szó, megállapítható, hogy ténylegesen ez szolgáltatja  az
          alapot  a  mulasztás  megállapításához.  A  törvényhozó  által
          előírt  soron  kívüli  eljárás ugyanis nyilvánvalóan  legalább
          ugyanolyan  gyors  eljárást  jelent,  mint  az,  amelyben   az
          indokolatlan    elhúzódás    elleni    biztosítékok     állnak
          rendelkezésre.

          Megítélésem   szerint   célszerű  különválasztani   és   külön
          vizsgálat tárgyává tenni egyfelől azt a kérdést, megfelel-e  a
          hatályos  szabályozás  az Emberi Jogok Európai  Egyezményének,
          illetve  az Alkotmánynak – ebben a tekintetben az AB megfelelő
          hatáskörrel rendelkezik a vizsgálatra –, másfelől pedig azt  a
          kérdést,  hogy a késedelmes bejegyzés az élő jogra figyelemmel
          sértheti-e az egyesüléshez való jog érvényesülését.

          Az    utóbbi    kérdésben   mulasztás    megállapítására    az
          Alkotmánybíróság hatásköre – eddigi gyakorlatára figyelemmel –
          nem  állapítható meg, az Alkotmánybíróság az “élő jog” alapján
          egyetlen esetben sem állapított meg mulasztást.

          Ez   a   lehetőség   ugyan  elvileg   nem   zárható   ki,   az
          Alkotmánybíróságnak azonban ilyen esetben egyrészt  indokolnia
          kellene,  hogy miért tért el a korábbi gyakorlattól,  másrészt
          ki  kellene  mondania, hogy a mulasztás  megállapítása  nem  a
          törvényi  rendelkezések alapján, hanem a  tényleges  gyakorlat
          folytán  (esetleg) előálló sérelem miatt, vagyis az “élő  jog”
          alapján    történik.   Álláspontom   szerint   a   törvényhozó
          hatáskörébe, szakmai, politikai felelősségének körébe tartozik
          annak  eldöntése, hogy milyen jogtechnikai vagy egyéb (például
          legális érdekeltségi) eszközökkel biztosítja a határozat soron
          kívüli meghozatalát a bejegyzési eljárásban.

          Nem  lehet  sorrendiséget  mérlegelni  olyan  kérdésben,  ahol
          közvetlenül  a  bírósági határozat konstituálja  az  egyesület
          létrejöttét.   Az   egyesületi  célok  vizsgálata   esetenként
          hosszabb eljárást indokolhat, különös tekintettel arra, hogy a
          peren  kívüli eljárásban a bíró – példának okáért – pártok  és
          egyházak   megalakulásának   és  céljának   alkotmányosságáról
          köteles  dönteni.  Az adott ügyben vizsgált szabályok  alapján
          ugyanis a bíróság nem csupán regisztrál, hanem dönt.

          Fenntartva  és  kiegészítve a 2/2001 (I. 17.) AB  határozathoz
          fűzött  párhuzamos  véleményemben  (ABK  2001.  január  6,13.;
          Magyar   Közlöny  2001/6.szám,  361,  367-368.)  kifejtetteket
          álláspontomat  abban összegzem, hogy az alkotmányos  alapjogok
          érvényesülése  a jogállamiság és ennek lényeges elemét  képező
          jogbiztonság  követelményén alapul, ezen  elsődleges  szempont
          alapján   értelmezhető.  Alkotmányos  alapjogok  érvényesülése
          között   a   bírói   eljárás  időtartama  és  ezen   időtartam
          biztosítékai tekintetében nem indokolt összehasonlítást tenni.

          Budapest, 2001.március 12.
                                                         Dr. Bagi István
                                                           alkotmánybíró

          Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye

          Nem   értek   egyet  a  határozat  rendelkező  része   második
          pontjával. Álláspontom indokai a következők:

          1.  Az  indítványozó az egyesülési jogról szóló 1989. évi  II.
          törvény  (a továbbiakban: Egytv.) 4. §-a (1) bekezdése  utolsó
          mondatának megsemmisítését kezdeményezte, mert nézete  szerint
          az   egyesülési  jog  lényeges  tartalmát  korlátozza   az   a
          rendelkezés,   amely   szerint  a   társadalmi   szervezet   a
          nyilvántartásba    vétellel   jön    létre.    Az    indítvány
          előterjesztésére  azzal összefüggésben  került  sor,  hogy  az
          indítványozó    (művészeti   alkotóközösség)   nyilvántartásba
          vételét a bíróság megtagadta. Az indítványban kifejtett  nézet
          szerint az egyesülési jog lényeges tartalmához hozzátartozik a
          jogi  személyiség, és e jogot korlátozza az a  szabály,  amely
          szerint  a  társadalmi szervezet nem a megalakulásával,  hanem
          csak  a  későbbi nyilvántartásba való bejegyzéssel válik  jogi
          személlyé.

          2. Az Alkotmány 63. §-ának (1) bekezdése szerint az egyesülési
          jog  alapján  mindenkinek  joga van szervezeteket  létrehozni,
          illetőleg azokhoz csatlakozni. A “szervezet” szóhasználat  nem
          jelenti  azt,  hogy  az  Alkotmány az  egyesülési  jogot  jogi
          személyek létrehozására való joggal azonosítaná.

          Az  Egytv. 1. §-a az egyesülési jogot úgy határozza meg,  hogy
          ennek  alapján  szervezeteket,  illetőleg  közösségeket  lehet
          létrehozni.  A  2.  §  már szervezetek  helyett  a  társadalmi
          szervezetek  megjelölést használja, és erre  mondja  ki,  hogy
          jogi  személyiséggel  rendelkezik. A jogi  személy  társadalmi
          szervezettel  szemben  a  közösségek  nem  rendelkeznek   jogi
          személyiséggel. Az 5. § az egyesülési jog alapján létrehozott,
          társadalmi   szervezetnek  nem  minősülő   közösségekről   azt
          állapítja  meg,  hogy ezeknek vagy a működése nem  rendszeres,
          vagy   nincs   nyilvántartott  tagsága,  vagy   a   törvényben
          meghatározott  szervezete.  A felsorolás  nem  teljes,  hiszen
          például  a  nyilvántartásba vétel előtt a  későbbi  társadalmi
          szervezetek  is  közösségként működhetnek. Ezek  a  közösségek
          tehát  vagy  még  nem jogi személyek, vagy működésükhöz  nincs
          szükség jogi személyiségre.

          A  magánszemélyek  egyesülési jog  alapján  létrehozott,  jogi
          személyiséggel nem rendelkező társulásai ismertek voltak a II.
          világháború  előtti magyar jogban is. Ezeknél a  társulásoknál
          fontosnak tartották a vagyoni kérdéseket, továbbá a társulások
          és  tagjaik,  illetőleg  a  tagok közötti  jogviszonyokat  is.
          Ismerték  továbbá a “csonka jogi személy” kategóriát, amelynek
          jellemzője  volt  az, hogy jogi személyiség elismerése  nélkül
          valamilyen  mértékben jogalanynak minősült  (Szladits  Károly,
          Magyar  Magánjog,  Budapest 1941, I.  581-583,  591-592,  625-
          629.).

          Más  országok  jogában  is  megtalálhatók  az  egyesülési  jog
          alapján  létrehozott, jogi személynek nem minősülő közösségek,
          amelyek  bizonyos  jogokkal is rendelkezhetnek.  Így  a  német
          Alkotmánybíróság  már 1954-ben politikai párt  tevékenységével
          kapcsolatban    kimondta,   hogy   közjogi    jogokat    olyan
          csoportosulások   is  érvényesíthetnek,   amelyek   nem   jogi
          személyek (BVerfGE 3, 383, 391-392.).

          Az  egyesülési  jog  gyakorlása  nem  feltételezi  tehát  jogi
          személyiség  meglétét. Az más kérdés, hogy az  egyesülési  jog
          alapján  létrejövő  közösségek  meghatározott  célokat   akkor
          tudnak  teljesen  elérni,  ha jogi  személyiséggel  rendelkező
          szervezetet hoznak létre.

          3.  Az  Egytv.  csak  az 1. és az 5. §-ban  tesz  említést  az
          egyesülési   jog   alapján   létesített   nem   jogi   személy
          közösségekről, és nem szabályozza ezeket. Ez a hiány  érthető,
          mert  az Egytv. a jogi személyiséggel rendelkező szervezetekre
          sem ad teljes körű rendezést.

          Nem meglepő, hogy az Egytv. hiányos szabályozást tartalmaz. Az
          Egytv.  a  politikai  rendszer  megváltozásának  egyik  fontos
          lépése  volt,  szövegét 1989. január 24-én  hirdették  ki.  Az
          Egytv.  tervezetének  elkészítése  időpontjában  az  Alkotmány
          általános jelleggel kimondta ugyan az egyesülési jogot [65.  §
          (1)  bekezdése], de erősen korlátozta a gyakorlását [a  65.  §
          (2)   bekezdése  szerint  tömegszervezetet  és  tömegmozgalmat
          meghatározott   célra,   pl.  a  szocializmus   rendjének   és
          vívmányainak védelmére lehetett szervezni]. Az egyesülési  jog
          új  szabályai  már más alapon álltak, ezért elfogadásuk  előtt
          szükség  volt  az  Alkotmány  szabályainak  módosítására.   Az
          Alkotmánynak  az egyesülési jogról szóló 63. §-a  (1)  és  (2)
          bekezdésének  jelenlegi  szabályát az Alkotmány  módosításáról
          szóló 1989. évi XXXI. törvény iktatta be 1989. október 23-án.

          Az  Egytv.  tervezetének elkészítésénél az egyesülési  jognak,
          mint szabadságjognak volt elsődleges jelentősége. A miniszteri
          indokolás  kifejti ugyan, hogy az egyesülési jog kérdéskörének
          átfogó  szabályozására van szükség, ennek ellenére  az  átfogó
          szabályozás   elmaradt.   Ez  az  adott   körülmények   között
          természetes   volt;   a   demokratikus   rendszer    kiépítése
          szempontjából legfontosabb politikai lépést tették meg. Bár az
          egyesülési   jog   gyakorlásának   szabályozását   tekintették
          elsődleges  feladatnak, a szervezeti kérdések váltak  döntővé.
          Az  Egytv. szabályai a jogi személyekről szólnak, de ezek  sem
          átfogó jellegűek. Kevéssé szabályozza például az Egytv. a jogi
          személyiséggel  rendelkező  szervezetek  belső  viszonyait,  a
          szervezetek  és  a  tagok  között fennálló  jogviszonyokat,  a
          vagyoni  kérdéseket.  A 23. és 24. §-ból megállapítható,  hogy
          további  jogszabályok megalkotását tervezték és az  egyesülési
          joggal  kapcsolatos  több jogszabály  meg  is  jelent,  de  az
          egyesülési  jog  átfogó  szabályozása  nem  folytatódott.   Az
          egyesülési  jogot  érintő  későbbi  jogszabályok  már  a  jogi
          személyiséggel rendelkező szervezeteket vették alapul.

          4.  Az  egyesülési jog érvényesülésének kérdései tágabb körben
          jelentkeznek,  mint a jogi személyekkel kapcsolatos  kérdések,
          és  nem  csak  a  politikai célú vagy  gazdasági  érdekvédelmi
          feladatot  ellátó  szervezetek létrehozásával,  működtetésével
          függnek össze. A rendszerváltozás időszakában azonban nem volt
          elvárható  az  egyesülési  joggal  összefüggő  bonyolult  –  a
          politikai vonatkozásokon túlmenően számos gazdasági kérdést is
          érintő  –  témakör átfogó jogi szabályozása. Néhány  év  múlva
          viszont  már  jelentkeztek a hiányos  szabályozásból  származó
          gondok. Ezt a tényt jelzi az, hogy a Legfelsőbb Bíróság  közel
          húsz  határozat közzétételét látta indokoltnak  az  1991-1993.
          évi  Bírósági  Határozatokban, 1994-ben pedig a  Közigazgatási
          Kollégium állásfoglalással nyújtott iránymutatást.

          Külön  problémát  jelentett  a  művészeti  alkotóközösségekkel
          kapcsolatos  jogi kérdések szabályozása, illetve a szabályozás
          hiánya.  Ebben  a  tárgyban  keletkezett  az  Alkotmánybíróság
          27/1993.   (IV.  29.)  AB  határozata  (ABH  1993,  444.),   a
          Legfelsőbb  Bíróságnak egy 1997-ben, a Bírósági Határozatokban
          közzétett  határozata (BH 1997/3. sz. 148. jogeset),  valamint
          szintén  a  Legfelsőbb Bíróságnak az alkotóközösség  és  tagja
          között   fennálló   jogviszony  minősítési  nehézségét   jelző
          határozata (BH 1993/1. sz. 31. jogeset).

          5. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-
          ának  (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság hivatalból  is
          megállapíthatja, hogy a jogalkotó jogszabályi felhatalmazásból
          származó   jogalkotói   feladatát   elmulasztotta   és   ezzel
          alkotmányellenes  helyzetet  idézett  elő.   Az   indítványban
          felvetett kérdésekkel kapcsolatban felmerül ennek a szabálynak
          az alkalmazása.

          Az  Alkotmány 63. §-ának (3) bekezdése felhatalmazást adott az
          egyesülési jogról szóló törvény megalkotására (az Alkotmánynak
          ezt  a  rendelkezését egyébként az Egytv. megjelenése után  az
          Alkotmány  módosításáról szóló 1990. évi XL. törvény  43.  §-a
          iktatta be.).

          Az    Alkotmánybíróság   működésének   kezdetén    kialakított
          gyakorlata     szerint     a    mulasztásban     megnyilvánuló
          alkotmányellenesség    akkor   is    fennáll,    ha    alapjog
          érvényesüléséhez szükséges szabályozás hiányzik [37/1992. (VI.
          10.)  AB  határozat, ABH 1992, 227, 232.], illetve ha  alapjog
          gyakorlását  megfelelő  szabályozás nem  biztosítja  [60/1994.
          (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994. 342, 369.].

          Az  Alkotmánybíróság  1993-ban  úgy  foglalt  állást,  hogy  a
          jogalkotásra  tartozik annak eldöntése, milyen részletességgel
          szabályoz valamilyen élethelyzetet, és alkotmányossági  kérdés
          csak  akkor  merül  fel, ha a szabályozás hiányossága  gátolja
          valamilyen   alapvető   jog  érvényesülését   (161/E/1992   AB
          határozat, ABH 1993, 765, 766.). Ezt az álláspontot erősítette
          meg  az 1395/E/1996. AB határozat, amely hangsúlyozta, hogy  a
          mulasztás   mellett   az   ennek   következtében   keletkezett
          alkotmányellenes helyzetnek is fenn kell állnia a mulasztásban
          megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához (ABH  1998,
          667, 669.).

          Az  egyesülési  jog  gyakorlását nehezíti  az  Egytv.  hiányos
          szabályozása   és  a  kapcsolódó  jogszabályokban   észlelhető
          hiányosságok; mindez nem gátolja meg azonban az egyesülési jog
          gyakorlását.  A  jelentkező  nehézségek  nem  érik  el  azt  a
          szintet,   amelyek   az   alkotmányellenesség   megállapítását
          indokolttá   teszik.   Ezért  az  említett   alkotmánybírósági
          gyakorlat    alapján   nem   kerülhet   sor   a   mulasztásban
          megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására.

          Budapest, 2001. március 12.
                                                     Dr. Harmathy Attila
                                                           alkotmánybíró

          Dr. Németh János alkotmánybíró különvéleménye

          1.   Egyetértek   a  határozatnak  az  alkotmányjogi   panaszt
          elutasító 1. pontjával, nem értek azonban egyet a mulasztásban
          megnyilvánuló   alkotmánysértést  hivatalból  megállapító   2.
          ponttal.

          A    határozat    szerint    a   mulasztásban    megnyilvánuló
          alkotmányellenes  helyzet  abban áll,  hogy  a  jogalkotó  nem
          teremtette   meg   maradéktalanul  az   egyesülési   szabadság
          érvényesülését  biztosító  mindazon jogszabályi  feltételeket,
          melyek  megfelelő védelmet nyújtanak a nyilvántartásba  vételi
          eljárás indokolatlan elhúzódásával szemben.

          A  társadalmi  szervezetek nyilvántartásba  vételére  irányadó
          jogszabályok  között – mint azt a határozat is  tartalmazza  –
          jelenleg  is vannak olyanok, amelyek a bíróságokat a  mielőbbi
          döntés meghozatalára ösztönzik.

          Ilyen
          a)  Pp.-nek  a nyilvántartásba vételi ügyekben is alkalmazandó
          2.  §  (1)  bekezdése, amely a bíróság feladatává teszi,  hogy
          érvényesítse  a  kérelmezőknek az eljárás ésszerű  időn  belül
          történő befejezéséhez való jogát, valamint
          b)  az  Egytv.  15.  §  (3) bekezdésének első  mondata,  amely
          szerint  a  bíróság  a  nyilvántartásba vételről  soron  kívül
          határoz.

          A határozat e szabályok ismeretében jut arra a megállapításra,
          hogy  ha  a  bíróság  nem határoz a szervezet  nyilvántartásba
          vételéről,  továbbá,  ha  a jogszabály  nem  állapítja  meg  a
          nyilvántartásba    vételi    eljárást    lefolytató    bíróság
          mulasztásának – késlekedésének – jogkövetkezményeit,  akkor  a
          jogbiztonság   sérelme  mellett  az  Alkotmány   63.   §   (1)
          bekezdésében   biztosított  egyesülési   jog   gyakorlása   is
          lehetetlenné válik (IV/2. pont).

          Álláspontom  szerint  a  bíróságnak a  nyilvántartásba  vételt
          teljes egészében elmulasztó magatartása, vagy a késedelmes, az
          ésszerű  határidőn  túli tevékenysége ma  sem  jogkövetkezmény
          nélküli. A bíróság ugyanis felelősséggel tartozik azért, ha az
          eljárás  az  eljáró  bírónak,  illetve  a  bírósági  vezetőnek
          felróható  okból  hiúsult  meg vagy  húzódott  el  az  ésszerű
          határidőn túl.

          Ezen  túlmenően véleményem szerint a határozatnak  figyelemmel
          kellett  volna  lennie  arra is, hogy az  Országos  Ítélőtábla
          székhelyének  és  illetékességi területének  megállapításáról,
          valamint   az   igazságszolgáltatás  működését  érintő   egyes
          törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény a Pp. 2. §-
          át  kiegészítette egy olyan rendelkezéssel, mely szerint a fél
          az  eljárás  ésszerű  időn belüli befejezéséhez  való  jogának
          sérelme   esetén,   alapvető   jogait   ért   sérelemre   való
          hivatkozással  méltányos  elégtételt  biztosító   kártérítésre
          tarthat  igényt.  Habár e rendelkezés  csak  2003.  január  1.
          napjától  hatályos, nyilvánvalóvá teszi a jogalkotónak  abbeli
          eltökéltségét,  hogy a jelenleginél szigorúbb jogkövetkezményt
          fűzzön  a  bíróság mindenfajta késedelméhez – tekintet  nélkül
          arra,  hogy  a  bíróság nevében eljárt személynek  az  okozott
          jogsérelem  közvetlenül  nem  is  volt  felróható  –  ideértve
          természetesen az egyesület nyilvántartásba vételében mutatkozó
          késedelemhez fűződő jogkövetkezményeket is.
          2.   A   határozat  kifejti,  hogy  a  bíróságok   eljárásával
          kapcsolatos  követelmények szigorúsága  függ  egyebek  mellett
          attól,  hogy  az  adott  eljárás szoros  összefüggésben  van-e
          alapvető jog érvényre juttatásával (IV/4. pont).

          Magam  is  osztom azt a nézetet, hogy az alkotmányos alapjogok
          érvényesülését  elősegítő jogszabályok  hiánya  adott  esetben
          súlyosabban  eshet  latba,  mint az  alapjognak  nem  minősülő
          jogosítvány   maradéktalan  érvényre  juttatásához   szükséges
          jogszabályok hiánya, vagy nem megfelelő volta. A megállapítást
          azonban  abban  az  általános formában,  melyben  a  határozat
          teszi, nem tudom elfogadni. Indokom a következő:

          –  A  bíróság működésével kapcsolatban az Alkotmány 57. §  (1)
          bekezdésében     meghatározott    alapvető    követelményeknek
          mindenfajta eljárásban érvényesülniük kell, függetlenül  annak
          tárgyától.  A  határozat indokolásából  azonban  ettől  eltérő
          olyan  követelmény is levonható, hogy a jogalkotó a  bíróságok
          hatékonyságának biztosítását célzó jogszabályok meghozatalánál
          valamiféle súlyozott megközelítést alkalmazzon attól  függően,
          hogy  alapjoggal összefüggő, vagy más eljárásról  van  szó.  A
          jogalkotót kétségtelenül megilleti az a szabadság, hogy  egyes
          alkotmányos  alapjogok érvényesülése érdekében – az  Alkotmány
          57.  § (1) bekezdésében meghatározott alapvető követelményeken
          felül  –  többletszabályozással  vagy  más  módon  növelje   a
          bírósági  eljárás hatékonyságát. Ez azonban csak  lehetőség  a
          jogalkotónak  – amellyel összefüggésben nagy körültekintéssel,
          a   bírósági  eljárás  más  területeire  is  figyelemmel  kell
          eljárnia – és nem szükségszerűség, amit az Alkotmánybíróságnak
          kötelezően elő kell írnia számára.

          Ezt  az  álláspontot támasztja szerintem alá az Európai Emberi
          Jogi  Bíróságnak  az  alábbi magyar egyesület  nyilvántartásba
          vételének elhúzódása miatti panaszügyben hozott döntése:

          “Az  eljárás 1993. június 15-én kezdődött, amikor  a  negyedik
          kérelmező   a   Fővárosi  Bíróságtól  a  kérelmező   egyesület
          bejegyzését kérte, és 1996. június 20-án fejeződött be, amikor
          a  Legfelsőbb  Bíróság  felülvizsgálati  eljárásban  meghozott
          határozatát  kézbesítették  a kérelmezőknek.  A  szóban  forgó
          eljárás  valamivel  több, mint három évig tartott.  A  Bíróság
          emlékeztet arra, hogy az eljárás időtartamának ésszerűségét az
          adott  ügy körülményeinek fényében kell megítélni, nevezetesen
          az ügy bonyolultságának, a kérelmezők magatartásának, valamint
          a  bíróságok  magatartásának a fényében.  A  jelen  esetben  a
          körülmények átfogó értékelést tesznek szükségessé (ld.  pl.  a
          Ficara  v. Olaszország ítéletet, 1991. február 19.,  Series  A
          no.  196-A, 9.o, 17. §.). A Bíróság úgy véli, hogy az  eljárás
          nem  volt  különösebben  bonyolult. A kérelmezők  magatartását
          illetően  a  Bíróság megállapítja, hogy az 1993 szeptemberében
          tett  sikertelen  indítványuk  arra,  hogy  elfogultság  miatt
          megtámadják   a   Fővárosi   Bíróságot,   bizonyos   mértékben
          hozzájárult az első fokú eljárás elhúzódásához.

          Az  igazságügyi  szervek magatartását illetően  tény,  hogy  a
          Legfelsőbb Bíróság előtt lefolytatott fellebbviteli eljárásban
          némi  késedelem figyelhető meg. A Bíróság azonban, tekintettel
          arra  a tényre, hogy a kérelmezők ügyével két bírósági szinten
          és    azt   követően   még   felülvizsgálati   eljárásban   is
          foglalkoztak, úgy véli, hogy a jelen ügy körülményei között az
          eljárás  teljes  időtartama nem húzódott el a még  elfogadható
          határon túl (v.ö., mutatis mutandis, a Cesarini v. Olaszország
          ítélettel,  1992. október 12., Series A no. 245, 26.  o.,  20.
          §.).  A kérelmezőknek az eljárás elhúzódása miatt tett panasza
          így semmilyen jogsértést nem tár fel az Egyezmény 6. cikke  1.
          bekezdésének vonatkozásában. Ebből következik, hogy a  kérelem
          ...  nyilvánvalóan alaptalan.” (APEH Üldözötteinek  Szövetsége
          és mások kontra Magyarország, 32367/96 számú ügy).

          3.  A  fentiekre  tekintettel az adott ügy  kapcsán  szerintem
          nincs  olyan  mulasztás, amely akár az Abtv.  49.  §-ának  (1)
          bekezdésében   foglaltak,  akár  az  Alkotmánybíróság   eddigi
          gyakorlata    alapján   szükségessé   tenné   a   mulasztásban
          megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.

          Budapest, 2001. március 12.
                                                        Dr. Németh János
                                                           alkotmánybíró

          Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva alkotmánybíró különvéleménye

          Egyetértek  a  határozat  rendelkező  részének  1.  pontjával,
          nevezetesen azzal, hogy az egyesülési jogról szóló  1989.  évi
          II. törvény (a továbbiakban: Egytv.) 4. § (1) bekezdése utolsó
          mondata nem alkotmányellenes.

          Nem  értek egyet a határozat rendelkező részének 2. pontjával,
          amely    mulasztásban    megnyilvánuló   alkotmányellenességet
          állapított meg. A hatályos jog ugyanis az egyesülési szabadság
          érvényesülését  az  Alkotmánnyal  összhangban  biztosítja,   a
          nyilvántartásba  vételi  eljárás  indokolatlan   elhúzódásával
          szemben a szabályok megfelelő védelmet nyújtanak.

          Az   Egytv.  az  egyesülési  jog  alapján  létrehozható,  jogi
          személyiséggel rendelkező szervezet alaptípusaként vezette  be
          a  "társadalmi  szervezet" intézményét, amelynek  szabályai  –
          néhány  kivétellel  –  a  pártokra  és  szakszervezetekre   is
          vonatkoznak.    A   már   megalapított   szervezet    bírósági
          nyilvántartásba vétellel válik jogi személlyé (4. § (1) bek.).
          A   nyilvántartásba  vételről  szóló  szabály  csupán  a  jogi
          személyiség elnyerésére törekvő szervezetre vonatkozik.

          A  társadalmi szervezet önkormányzattal rendelkező  szervezet,
          amely    az   alapszabályban   meghatározott   célra   alakul,
          nyilvántartott  tagsággal rendelkezik, és  céljának  elérésére
          szervezi   tagjai  tevékenységét  (Egytv.  3.  §  (1)   bek.).
          Alapításához  az szükséges, hogy legalább tíz  alapító  tag  a
          szervezet  megalakítását kimondja, alapszabályát megállapítsa,
          ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza (3. § (4) bek.).
          Az alapításkor az alapszabályban rendelkezni kell a társadalmi
          szervezet céljáról is (Egytv. 6. § (2) bek.).

          A   társadalmi   szervezet  megalakulását  követően   bírósági
          nyilvántartásba vételt kell kérni (Egytv. 4. § (1)  bek.).  Az
          eljárás  során a bíróság vizsgálni köteles, hogy a  társadalmi
          szervezetet  a  törvény által nem tiltott célra alapították-e.
          Ennek  eldöntése esetenként gondos vizsgálatot  igényelhet  és
          még  összetett  alkotmányértelmezési kérdéseket  is  felvethet
          (lásd: 21/1996. (V. 17.) AB hat., ABH 1996. 74.).

          Az  Alkotmány rendelkezései alapján az egyesüléshez  való  jog
          gyakorlása  nem  korlátlan. Maga az Alkotmány  tartalmaz  több
          kifejezett tilalmat: a 2. § (3) bekezdése szerint a társadalom
          egyetlen szervezetének a tevékenysége sem irányulhat a hatalom
          erőszakos    megszerzésére   vagy   gyakorlására,    illetőleg
          kizárólagos  birtoklására. A 63. §  (1)  bekezdésének  idézett
          rendelkezése  pedig  az  egyesüléshez való  jog  gyakorlásának
          határozott  feltételeként szabja azt, hogy az csak  a  törvény
          által   nem  tiltott  célt  szolgáló  szervezet  létrehozására
          irányulhat.

          Az egyesülési jog gyakorlásával kapcsolatban a nyilvántartásba
          vétel  az  Alkotmányban  meghatározott  korlátok  maradéktalan
          érvényesítését  szolgálja;  azt  fejezi  ki,  hogy  a  konkrét
          társadalmi szervezet célját vagy céljait az állam törvényesnek
          ismeri el.

          Egyetértek  a  határozatnak azzal  a  megállításával,  hogy  a
          bírósági  bejegyzés  célja  az  alkotmány-  és  törvényellenes
          tevékenység folytatására alapított társadalmi szervezetek jogi
          személyként való létrejöttének megakadályozása. Ez olyan súlyú
          alkotmányos   szempont,   amelynek  megfelelő   érvényesülését
          jogszabály nem korlátozhatja.

          Éppen  ezért a nyilvántartásba vételt nem közigazgatási szerv,
          hanem  bíróság végzi. A bírák függetlenek és csak a törvénynek
          vannak  alárendelve. A bírói hatalom sajátossága  az,  hogy  a
          másik  két, "politikai" jellegű hatalmi ággal szemben  állandó
          és semleges (38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993. 256.).

          A nyilvántartásba vételi eljárás bírósági nem-peres eljárás. A
          nyilvántartásba vételi eljárás megindításához a törvény nem ír
          elő   kötelező   jogi  képviseletet;  nem  tartalmaz   szigorú
          szabályokat a kérelem alaki kellékeivel kapcsolatban sem.

          A  szóban lévő nem-peres eljárásban is irányadó a Pp-nek az  a
          szabálya, amely szerint a bíróság feladata, hogy a feleknek az
          eljárás  ésszerű időn belül történő befejezéséhez  való  jogát
          érvényesítse.  A  nem-peres eljárásokban is  alkalmazandó  Pp.
          meghatározza  a befejezéshez szükséges ésszerű időtartamot  is
          (2.  § (2) bek.). Az Egytv. 15. § (3) bekezdése ezen kívül azt
          is előírja, hogy a bíróságnak a nyilvántartásba vételről soron
          kívül kell határoznia.

          A  hatályos jog a fentiek szerint határidőt ír elő az  eljárás
          befejezésére és ezzel tiltja a nyilvántartásba vételi  eljárás
          indokolatlan elhúzódását.

          Álláspontom  szerint az egyesülési szabadság érvényesülését  a
          megfelelően  zárt jogi szabályozás biztosítja. Így  nem  látom
          megalapozottnak az alkotmányellenes mulasztás megállapítását.

          Annak   megítélésére   pedig,  hogy  a  nem   alkotmányellenes
          jogszabály a jogalkalmazási gyakorlatban miként érvényesül, az
          Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.

          Budapest, 2001. március 12.
                                      Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                                                           alkotmánybíró
                                                                       
          A különvéleményhez csatlakozom:
                                                       Dr. Strausz János
                                                           alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            Article 4.1 of Act no. II of 1989 on Freedom of Association
            Number of the Decision:
            .
            6/2001. (III. 14.)
            Date of the decision:
            .
            03/12/2001
            .
            CODICES summary:
            http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2001-1-002?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
            .
            en_0006_2001.pdfen_0006_2001.pdf